Igaz-e, hogy Petőfi édesapja szerb volt?

„Petőfinek semmi köze sem volt a szerbséghez. Petőfi mindkét ágon szlovák származású.” Petőfi apja nem szerb ortodox, hanem - a feleséghez, Hrúz Máriához hasonlóan - evangélikus szlovák volt.

„Igaz-e, hogy Petőfi Sándor apja, Petrovics István szerb származású volt? Ebben az esetben mi magyarázza az etnikai alapon valószínűleg ortodox (pravoszláv) vallású atya fiainak - abban az időben szokatlan, a szlovák származású édesanyjukét követő - evangélikus vallását?” A kérdés teljesen jogos. Akkoriban, Petőfi szüleinek házassága idején nem volt szokás az anya vallását a család egészére kiterjeszteni. (Kicsit később mindez úgy módosult, hogy a vegyes házasságokban a lányok az anya, a fiúk az apa vallását követték.) Petőfiéknél azonban - a köztudattal ellentétben - nem volt probléma a vallás. Ugyanis Petőfi apja nem szerb ortodox, hanem - a feleségséghez, Hrúz Máriához hasonlóan - evangélikus szlovák volt.

Teljesen szlovák származású volt a család

Így tehát a közvélekedéssel ellentétben Petőfi nem szerb-szlovák vegyesházasságból származott, hanem egy elmagyarosodó szlovák evangélikus apától, és egy szlovákságát inkább megtartó anyától. Ennek megfelelően az apa, Petrovics István (Kartal, 1791. aug. 15. - Pest, 1849. márc. 21.) és az anya, Hrúz Mária (Necpál, 1791. aug. 26. - Pest, 1849. máj. 17.) Aszódon, 1818. szeptember 15-én házasodtak össze Mikulás Dániel evangélikus lelkész előtt. A szülők valószínűleg Maglódon ismerkedtek meg, majd a házasságkötés után költöztek Szabadszállásra, s innen tovább vándoroltak a Kiskunság területén. Maglódon Hrúz Mária egy evangélikus lelkész, Martiny Mihály cselédje volt. Azért volt Aszódon az esküvő, mert itt élt Hrúz Mária édesapja. Ekkoriban Maglódon, Aszódon és az Alföld más városaiban nagyon sok szlovák evangélikus élt, akik az előző évtizedekben, évszázadokban vándoroltak északról, a Felvidékről, Nyitrából, Nógrádból dél felé, amikor a törökök kiverése után újra benépesedett ez a térség.

Szlovákul vagy magyarul beszéltek-e a családban?

A Petőfi család származásáról legutóbb Péter László közölt igen érdekes írást az Élet és Irodalom hasábjain (43. évfolyam, 13. szám). Eszerint is „Petőfinek semmi köze sem volt a szerbséghez. Petőfi mindkét ágon szlovák származású.” Péter László a szakirodalomra hivatkozik ezután, elsősorban Kiss József és Jakus Lajos kutatásaira. 1685-ig követhetők visszafelé Petőfi felmenői. Az apai ág egészen a Nyitra megyei Vagyócig (Vadovcéig) vezethető vissza, vagyis a Petrovicsok csakúgy a Felvidékről származnak, mint az anyai ág, amely a Túróc megyei Necpál (Necpaly) községből ered. Péter László ezután megállapítja: „Mind a két ág evangélikus, s ez is a szlovák (tót) származás bizonyítéka. Ha szerb lett volna bármelyik is, ortodox, görögkeleti lett volna.” 1822/23 fordulóján Petőfi Sándor tehát egy alföldi szlovák családban született, amelynek evangélikus vallásához kétség sem férhetett. Az irodalomtörténészek véleménye azonban eltér abban a tekintetben, hogy milyen nyelven beszélt a család ekkoriban. Vannak - elsősorban szlovák szakértők -, akik szerint szlovákul folytak a beszélgetések. A magyar irodalomtudósok viszont azt hangsúlyozzák, hogy Petőfi Sándor már magyarnak született, Petrovics István ugyanis ekkoriban már talán inkább magyarul beszélt. Hrúz Mária viszont még bizonyára inkább szlovákul tudhatott jobban. E kérdésre bizonyos választ tehát nem adhatunk, mint ahogy az alföldi városok vetélkedésében sem dönthetünk, hogy pontosan hol is született Petőfi Sándor, aki egyébként utóbb megváltoztatta a nevét, s a (talán) idegen hangzású Petrovicsot elhagyta. Kezdetben állítólag még a „Petőfy” aláírást is alkalmazta (legalább kétszer), és csak később szilárdult meg a Petőfi írásmód.

Szegő Iván Miklós (National Geographic)