Prezident MR László Sólyom 21. augusta v Budapešti vyjadril hlbokú ľútosť... ● V mene svojej vlády sa za maďarskú účasť na obsadení Československa vojskami Varšavskej zmluvy v r. 1968 ospravedlnil maďarský minister kultúry István Hiller.
Hiller pri príležitosti 40. výročia vstupu armád Varšavskej zmluvy do Československa označil potlačenie Pražskej jari za hanbu. Maďarsko má podľa neho morálnu povinnosť ospravedlniť sa za vtedajšiu udalosť. Spoluzodpovednosť Budapešti podľa Hillera nezmenšuje ani to, že maďarské jednotky vstúpili do Československa na nátlak Sovietskeho zväzu. „Bola to agresia, útok na slobodné myslenie a slobodné jednanie,” prehlásil Hiller. Maďarský minister kultúry taktiež zdôraznil, že Pražská jar nebola historicky bezvýznamnou epizódou. Rovnako ako povstanie v Maďarsku, ktoré v roku 1956 Sovietsky zväz krvavo potlačil, podľa neho pripravilo pôdu pre pád komunistických režimov v strednej Európe v roku 1989.
Maďarský prezident László Sólyom 21. augusta v Budapešti vyjadril hlbokú ľútosť ľudu vtedajšieho Československa nad tým, že sa maďarské vojská v roku 1968 zúčastnili okupácie Československa. Hlava štátu tak urobila podvečer v prejave pred niekoľkými desiatkami poslucháčov na spomienkovom podujatí výročia vstupu vojsk Varšavskej zmluvy pred budapeštianskym Domom teroru. Prítomní boli veľvyslanci Českej republiky a Slovenskej republiky, predstaviteľ židovskej náboženskej obce, maďarskí politici a ďalší hostia. Podľa Sólyoma augustové udalosti v Zakaukazsku dávajú znepokojujúcu aktualitu tomu, čo sa udialo pred 40 rokmi v Československu a pred 52 rokmi v Maďarsku. „Medzi ozbrojeným konfliktom Ruska a Gruzínska existuje v jednom pohľade určite paralela, veď použitie sily v protiklade s medzinárodným právom voči suverénnej krajine bolo odsúdeniahodným v roku 1968 aj dnes a nemôže byť prostriedkom mocenských záujmov,” konštatoval maďarský prezident. Každý podľa jeho vyjadrenia musí vedieť, že keď ruské vojská preniknú na územie nezávislej krajiny, tak to vyvolá spomienky okupácií a útlaku v Maďarsku, Československu, Poľsku a v pobaltských krajinách, dodal Sólyom.
Vpád vojsk Varšavskej zmluvy do Československa v roku 1968 ukázal tragickosť a iracionálnosť komunistického režimu. Vyhlásil to 21. augusta český prezident Václav Klaus v Bratislave, kde si spoločne so slovenským kolegom Ivanom Gašparovičom pripomenuli 40. výročie okupácie. „Je to spoločný čierny bod v českých i slovenských dejinách,” povedal Gašparovič a dodal, že tanky nikdy neprinášajú slobodu. Podľa Klausa treba odlišovať udalosti roku 1968, keď sa v Československu začal uvoľňovať komunistický režim, od samotného 21. augusta. „21. august (...) bol definitívny začiatok konca toho komunizmu,” poznamenal. Prezidenti si spoločne pozreli fotografie Ladislava Bielika, ktorý zdokumentoval prvé dni intervencie cudzích armád. Priamo pri expozícii, ktorá je umiestnená na Šafárikovom námestí, demonštrovali dvaja aktivisti. Mali transparent, na ktorom bol Klaus spoločne s autoritárskymi vládcami Lukašenkem, Castrom a Chávezom. „Na túto tabuľu cti sa Klaus dostal svojimi názormi na konflikt Ruska a Gruzínska,” povedala jedna z účastníčok protestu. Klaus naposledy v stredu varoval pred jednostranným pohľadom na tento konflikt a vinu za jeho bezprostredné podnietenie pripísal Gruzínsku. Prezidenti si tiež uctili tri obete invázie z augusta 1968. K pamätnej tabuli na budove Univerzity Komenského položili kvety. Vpád sovietskych, východonemeckých, poľských, maďarských a bulharských jednotiek do Československa znamenal koniec reformných procesov v Československu a začiatok obdobia takzvanej normalizácie. V priamej súvislosti s pobytom vojsk Varšavskej zmluvy na území Československa zomrelo od 21. augusta 1968 do konca roku 1968 spolu 108 ľudí.
Česko a Slovensko si 21. augusta pripomínalo 40. výročie potlačenia Pražskej jari vojskami piatich armád Varšavskej zmluvy. Zatiaľ čo český prezident Václav Klaus bol v Bratislave s Ivanom Gašparovičom, premiér Robert Fico rokoval v Prahe s Mirkom Topolánkom, s ktorým otvorili výstavu v Národnom múzeu, najviac zasiahnutej budove ruským ostreľovaním. Hlavným posolstvom udalostí z roku 1968 je podľa Topolánka nereformovateľnosť socializmu. Obdobie pokusu o „socializmus s ľudskou tvárou” bolo veľkou nádejou pre oba naše národy. Dáva historickú skúsenosť, aby sme pracovali pre občanov a žili vo zväzku nadštandardného priateľstva, povedal Topolánek. Robert Fico vidí aj dnes možnosť nadviazať „na mnohé zaujímavé veci z toho obdobia”. Invázia piatich armád zlikvidovala veľký sen, ktorí ľudia v Československu mali - sen demokratizácie spoločnosti, väčšieho dôrazu na ľudské práva a zastavila vážne diskusie ako spojiť reformy so sociálnym ponímaním. Topolánek vyzdvihol potrebu spolupráce ústavov pamäti národa a štúdia totalitných režimov Slovenska a Česka. Mali by dávať viac informácií mladým a identifikovať obete totality. V súčasnosti chcú vlády úzko spolupracovať aj v zahraničnej politike. Topolánek a Fico sa dohodli, že počas českého predsedníctva Európskej únii budú v Prahe dvaja pracovníci zo Slovenska. Hlavnou prioritou predsedníctva bude pokračovanie rozširovania EÚ, predovšetkým o Chorvátsko. Fico a Topolánek sú za jedno, že problémy s ratifikáciou Lisabonskej zmluvy nemôžu byť dôvodom na neprijatie Chorvátska, ak splní všetky podmienky.
A magyar kormány nevében Hiller István kulturális miniszter bocsánatot kért Csehországtól és Szlovákiától az 1968-as magyar katonai agresszióért. „A bevonulás, a prágai tavasz leverése gyalázat és szégyen” - mondta augusztus 21-én Hiller István, kulturális miniszter. Hiller a magyar kormány nevében bocsánatot kért Csehországtól és Szlovákiától, mert 1968-ban a magyar hadsereg is részt vett Csehszlovákia megszállásában, az ottani reformok eltiprásában. „A rendszerváltást követő magyar kormányoknak erkölcsi kötelességük és tisztességük, hogy bocsánatot kérjenek Csehországtól és Szlovákiától a prágai tavasz 40 évvel ezelőtti leverésében való magyar részvétel miatt” - mondta a miniszter. A kormány politikai nyilatkozatát felolvasva hozzátette, hogy a magyar csapatok negyven évvel ezelőtti bevonulása agresszió volt, támadás a szabadabb gondolkodás ellen, ami „akkor is igaz, ha a magyar csapatok szovjet kényszer hatására vettek részt a megszállásban”. A magyar csapatok 1968 augusztus 21-én indultak meg Csehszlovákia ellen, ahová a Varsói Szerződés tagállamai szovjet vezetéssel indultak, hogy megdöntsék a reformer csehszlovák kormányt. „Bocsánat” - zárta nyilatkozatát a miniszter.
Sólyom László köztársasági elnök augusztus 21-én a Terror Háza előtt tartott megemlékezésen sajnálatát fejezte ki az akkori Csehszlovákia népeinek, amiért a magyar csapatok 1968-ban részt vettek az ország megszállásában. Tizenkét évvel azután, hogy Magyarországra támadt a szovjet hadsereg, és véres háborúban leverte a magyar forradalmat, a kádári rendszer Magyarországot juttatta abba a helyzetbe, hogy mi támadtunk egy olyan országra, amely nagyobb szabadságot akart - fogalmazott a köztársasági elnök a prágai tavasz eltiprásának 40. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Az államfő szerint a bocsánatkérés a megbékélést szolgálhatja. Hozzátette: a bocsánatkérés kihúzhat egy tüskét, „ha nyilvánvalóvá tesszük a korábbi események átértékelését, ha kimondjuk az igazságot, ha helyreállítjuk az igazságosságot”. Kiemelte: most a történelmünkhöz való ragaszkodást fejezzük ki, mert „történelmi tudat nélkül nincs nemzet”.
Sólyom beszélt arról, hogy különös hálával tartozunk mindenkinek, aki felemelte szavát Csehszlovákia megszállása ellen. Az öt marxista filozófusnak, akik Korcula szigetén kiadott nyilatkozatukban az egész világ előtt ítélték el a katonai beavatkozást, és azoknak a honvédeknek is, akik a megszálló egységekben fejezték ki egyet nem értésüket. Az államfő végezetül kiemelte: ma már Csehország, Szlovákia és Magyarország is szabad és demokratikus ország, és az EU tagja. Utólag elmondhatjuk, hogy Közép-Európa megszabadulása a szovjet szocializmus rendszerétől 1956 Magyarországának, a 68-as Csehszlovákiának és a nyolcvanas évek Lengyelországának is köszönhető - hangsúlyozta. A köztársasági elnököt a megemlékezésre elkísérte felesége. A politikai pártok képviselői közül jelen volt Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, Balog Zoltán és Deutsch Tamás fideszes politikus, Soltész Miklós KDNP-s képviselő, valamint az MDF-től Pettkó András. A megemlékezésre eljött az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Csehország és Szlovákia nagykövete, Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Katona Károly dandártábornok és Juhász István vezérőrnagy.
Magyarország 1968-ban agresszorként lépett fel Csehszlovákia ellen a Varsói Szerződés tagjaként - mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója. A katonai támadás azért ment végbe, hogy eltiporják a prágai tavaszt, amely az emberarcú szocializmust próbálta megvalósítani - tette hozzá a főigazgató. Schmidt Mária közölte: a Szovjetunió és négy csatlós állama 1968-ban drasztikusan beavatkozott Csehszlovákia belügyeibe. Schmidt kitért arra, hogy Magyarország döntése a beavatkozás mellett nem egy szuverén állam elhatározása volt, mert ami történt, az a Szovjetunió nyomására történt. Emlékeztetett arra is, hogy a csehszlovákiai mozgalom eltiprása alig öt évvel a magyarországi 1956-os forradalmárokra vonatkozó amnesztiarendelet kiadása után ment végbe. Ennek ellenére többen - főleg a reformkommunisták közül - felemelték szavukat az intervenció ellen. Köztük volt a korábbi miniszterelnök, Hegedűs András, a filozófus Lukács György és Heller Ágnes - közölte. A kutató arról is beszélt, hogy voltak a közlegénység soraiban is olyanok, akik a bevonulás ellen foglaltak állást. Közülük kiemelte Harsányi Istvánt, aki ellen a katonai ügyészség 1968. október 4-én megfogalmazta vádját, mely szerint a honvéd folyamatos rendszer elleni izgatást hajtott végre, amikor társainak azt mondta: „alá vagyunk rendelve a Szovjetuniónak, mindent az ő parancsukra teszünk”. A vádlott az ügyészség szerint többször hangoztatta, hogy „utálja a kommunizmust és a kommunistákat”. Harsányi István egy év négy hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet kétharmad részben letöltött, majd feltételesen szabadlábra került. 1997-ben halt meg, de a rendszerváltás után nem rehabilitálták - hívta fel a figyelmet Schmidt. A csehszlovákiai beavatkozás kapcsán a történész kifejezésre juttatta, hogy a kommunizmus rendszerében megadták az egyes államoknak az önállóság illúzióját, aztán amikor valamelyik ország le akart térni a Szovjetunió által kijelölt útról, „rántottak a szíjon”.
Az SZDSZ elnöke szerint a prágai tavasz eltiprása negyven évvel ezelőtt megmutatta, hogy nincs emberarcú szocializmus; Fodor Gábor az MTI-hez eljuttatott közleményében Magyarország elmúlt ötven éve legszégyenletesebb eseményének nevezte, hogy részt vett az 1968-as csehszlovákiai bevonulásban. „Tizenkét évvel azután, hogy Magyarország saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor idegen hatalom tiporja el a szabadságot, maga is cinkosa lett egy ilyen cselekedetnek” - emlékeztetett Fodor Gábor az 1956-os események kapcsán 1968-ra. A pártelnök szerint negyven évvel ezelőtt kevesen voltak, akik felemelték hangjukat az ellen, hogy felmondjuk a szolidaritást más népekkel, amelyek a szabadságukért küzdenek. Ezeket az embereket elismerés illeti, mert megőrizték a magyarság becsületét, a cseh és szlovák néptől pedig ezúton is bocsánatot kell kérnünk - írta kommünikéjében Fodor Gábor. Úgy fogalmazott, hogy liberálisként büszkén vállalják 1968 örökségét: az elnyomó hatalommal szembeni prágai szabadságtörekvéseket és a Nyugat-Európában akkor zajló kulturális forradalmat. „Egyaránt óvnunk kell a demokrácia alkotmányos pilléreit, és a jogot a hétköznapok sokszínűségéhez, mert ez a szabadság” - írta Fodor Gábor, hozzátéve: az SZDSZ az alkotmányos jogállam és a demokratikus szabadságjogok pártja, így ezek védelme a legfontosabb feladat.
Emlékérmet adományozott a cseh kormányfő tíz külföldi állampolgárnak - köztük Heller Ágnes, magyar filozófusnak - annak elismerésére, hogy negyven éve tiltakoztak a Varsói Szerződés öt tagállamának csehszlovákiai katonai akciója ellen, amely véget vetett a prágai tavasz nevű reformfolyamatnak. Mirek Topolánek a Karel Kramár egykori csehszlovák kormányfőről elnevezett érmet csütörtökön délután egy, a negyven évvel ezelőtti külföldi tiltakozásokat bemutató kiállítás megnyitója alkalmával Prágában adta át a kitüntetetteknek. „Önök bebizonyították, hogy nem a kelet-európai országok polgárai, hanem a korabeli szovjet vezetés vetett véget a prágai tavasznak. A nem szabad országokban önök szabad emberként nyilvánultak meg” - mondta Topolánek. A Kramár emlékérmet a cseh kormány azoknak a személyeknek adományozza, akiknek köszönetet akar mondani a demokrácia és az emberi szabadságjogok érdekében kifejtett tevékenységükért. A kitüntetettek között Heller Ágnesen kívül bolgár, lett, litván, német, lengyel és orosz állampolgárok vannak. Heller Ágnes az események idején egy nemzetközi konferencián vett részt a jugoszláviai Korcula szigetén, s ott írta alá a megszállás elleni tiltakozó nyilatkozatot. „Kötelességem volt. Nem tehettem másként” - mondta újságíróknak Prágában. A kiállítást a nemrégiben megalakult cseh nemzeti emlékezet intézete szervezte, s a megszállás elleni magyar tiltakozásokat is bemutatja.