Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfő kész találkozni Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, amennyiben a napirenden konkrétumok szerepelnek - közölte Nyakó István MSZP-s országgyűlési képviselő pénteken az MTI-vel. Nyakó István, aki a szlovákiai Kenyhecen a Ford-gyár új üzemének alapkőletételén vett részt, majd a település polgármesteri hivatalában találkozott a szlovák miniszterelnökkel, elmondta: Mikuláš Dzurinda arról tájékoztatta, hogy a szlovák kormány szándékai szerint 2008-ig elkészül az a gyorsforgalmi út, amely Kassát a magyar határral köti össze. Az út megépítése nagyon fontos a kenyheci ipari parkban megtelepedett több multinacionális cégnek - tette hozzá a kormányfő. A szlovák miniszterelnök kiemelte, hogy fontos a Miskolcról a határig vezető gyorsforgalmi út megépítése is, ezzel Kassát Miskolccal autópálya kötné össze - idézte fel Dzurinda szavait a képviselő, aki a határ menti abaúji térségben lakik. A megbeszélésen szóba került egy magyar-szlovák miniszterelnöki találkozó lehetősége is, akár a magyar-szlovák határ mentén.
Az újratelepítésének 300. évfordulóját ünneplő Vanyarcon rendezte meg a Magyarországi szlovákok napját az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) a hét végén. Az OSZÖ minden évben más régióban rendezi meg a nemzetiségi napot. A vanyarciak kérték, hogy az idén ők lehessenek házigazdái a rendezvénynek: tekintettel a jeles évfordulóra, valamint arra, hogy Vanyarc 2002-től hazánk hét nemzetiségi régióközpontjának egyike, egyben a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesületének székhelye. A kérés megértésre talált. Az egész napos program a községi könyvtárban vette kezdetét, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete tudományos és kiadói tevékenységének bemutatásával, amellyel párhuzamosan megnyílt egy, a szlovák telepesek, ősök életét bemutató kiállítás is. Ugyancsak a helyi bibliotéka adott otthont hazánk nemzetiségi településeinek menyasszonyi ruháiból álló (vándor)tárlatnak. Az érdeklődők többek között acsai, pilisszentkereszti, tótkomlósi, szarvasi, békéscsabai, kistarcsai, bakonycsernyei viseleteket tekinthettek meg, de természetesen Vanyarc is bemutatott egy 1920-30-as évekbeli lakodalmi öltözetet. Délután szlovák istentiszteletet tartottak az evangélikus templomban, majd átadták a „Nemzetiségünkért” életműdíjakat, amellyel az OSZÖ jutalmazza évente azokat, akik évtizedes munkásságuk alapján sokat tettek a magyarországi szlovákságért. Méltónak bizonyult az elismerésre Lami István néprajzkutató, Gregor Papuček költő, valamint a piliscsévi asszonykórus is. Tavaly Békéscsabán a vanyarci Rozmarin hagyományőrző csoport is megkapta ezen országos díjat. A templomból a millenniumi emlékparkba vonult az ünneplő tömeg, ahol megemlékeztek Vanyarc újratelepítésének 300. évfordulójáról. - Vajon mi tartotta meg a falunkat ennyi évszázadon, évtizeden keresztül? - tette fel a kérdést köszöntőjében Kollár András polgármester. - Azt mondják: a patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen, nem az ereje, hanem a kitartása miatt. Erősek sosem voltunk, de a település és az itt élő nép mindvégig kitartónak bizonyult. Talán ez az állhatatos kitartás élte túl a nehéz időket... A településvezető ismertette Vanyarc történetét, melyet „hol sokan laktak, hol kevesen, s volt mikor elnéptelenedett. Hol háború dúlta, hol békében pihent, hol gyarapodott, hol szegényedett. Azonban mindig itt volt... „ - Hálával és tisztelettel gondolok az elődökre, mert egy szép és élő települést hagytak ránk - zárta gondolait Kollár András, aki átnyújtotta a 300. évforduló tiszteletére készített képeslapot a község legidősebb lakóinak - Apró Istvánnénak, Mari néninek és Juhos Pálnak - valamint a legfiatalabb generáció képviselőinek. - A magyar nemzet gyakran, s joggal ünnepli a honfoglalás különböző évfordulóit. Teljesen jogos, hogy önök, vanyarciak is megünnepeljék elődeik „honfoglalását”, akiket minden tisztelet megillet - szólt a helyiekhez Fuzik János, az OSZÖ elnöke. - Vanyarcot a nógrádi szlovákság központjaként tartjuk számon. A legnagyobb elismerés, melyet kifejezek az önök faluja előtt, mindannyiuknak kijár. Ezt követően a polgármester és az elnök közösen leplezték le - az OSZÖ, a községi önkormányzat, a helyi szlovák önkormányzat és a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesülete által - az évforduló alkalmára állíttatott márvány emléktáblát. A rendezvény a szabadtéri színpadon gálaműsorral folytatódott, ahol - Juraj Migaš, a Szlovák Köztársaság nagykövetének köszöntőjét követően - a magyarországi szlovák nemzetiségi csoportoké volt a főszerep: hagyományőrzők, népdalkörök, zenekarok léptek fel - több mint kétszáz közreműködővel. A hazai szlovákság napja mulatsággal zárult.
A Nógrád megyei Vanyarcon szombaton rendezik a magyarországi szlovákok napját. A kisebbség immár kilencedik alkalommal mutatja be kultúráját, ezúttal 17 életnagyságú babán a lakodalmi viseleteket láthatja a közönség. A ruhák magángyűjteményekből érkeznek Tótkomlósról, Acsáról, Nagytarcsáról, Vanyarcról és Galgagutáról. Király Katalin, a Szlovák Közművelődési Központ igazgatója elmondta: 17 életnagyságú babán mutatják be a magángyűjteményekből beszerzett lakodalmi ruhákat, melyeknek az a jellegzetességük, hogy a menyasszonyi ruhák fekete, mélyzöld, barna vagy sötétkék színűek. Ennek eredete a protestáns valláshoz kötődik. A szlovákok többségű evangélikus vallású volt, amely tiltotta a díszes öltözetet. Ez nem jelent ugyanakkor puritánságot, mert a bársonyból, selyemből varrt ruhákat nagyon gazdagon díszítették a ruha színével megegyező csipkével, gyönggyel. A tárlatot az adott nyelvjárásban írt vőfélyszövegek színesítik, és gyűjtöttek esküvői meghívókat is, amelyek igazolják, hogy a 20. század elején hétköznap tartották a lakodalmakat, mivel a vasárnapi istentiszteleten mindenkinek meg kellett jelennie. A szombati vanyarci rendezvényen a magyarországi szlovákok tudományos tevékenységéről is rendeznek kiállítást, amelyet július 20-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a Nógrád megyei Vanyarcon.
Idén 24. alkalommal rendezték meg a terényi nemzetiségi napot - tudtuk meg Fáy Dániel polgármestertől. A mostani rendezvényen dr. Balázs Ottó, a megyei közgyűlés alelnöke és Juraj Migaš, Szlovákia magyarországi nagykövete is részt vett. A Krtíšan nagykürtösi néptánccsoport, a dolinkai, inámi, apát-újfalui és a testvérközségből, Zahoráról érkező szlovák hagyományőrző csoportok megtöltötték a község utcáit. Acsáról, Herencsényből, Szandáról, Őrhalomból, Sámsonházáról, Erdőkürtösről is özönlöttek azok, akiknek még fontosak a tradíciók. Az evangélikus istentisztelet után a viseletbe öltözött legények, lányok és asszonyok felvonultak a szabadtéri színpadra. Terény község 12 éves múltra visszatekintő szlovák kisebbségi önkormányzata Gulácsiné Fabulya Hilda evangélikus lelkésznő vezetésével nagy segítséget nyújtott a jeles nap megrendezésében.
Ezen a hétvégén már tizenharmadik alkalommal várják Paksra a blues, a dzsessz és a rock rajongóit, a gasztronómia és a bor barátait. Az idei sztárvendég az 1960-as évek slágergyárosa, Manfred Mann és zenekara, az Earth Band, de Eb Davis amerikai bluesénekes, Julian Sas holland énekes-gitáros-zeneszerző és Jim Armstrong ír gitáros is fellép Pakson. A műfaj magyar élvonalát Ferenczi György, Takáts Tamás, valamint Török Ádám és a Mini képviseli, sőt Visegrád Blues Band néven egy magyar-szlovák-cseh-lengyel válogatott is színre lép, melyben Peter Lipa énekel, a ritmusszekciót pedig Póka Egon és Solti János alkotja. A koncertekről most is CD-, DVD- és televíziós felvétel készül. A fesztiválon bemutatkoznak a magyar történelmi borvidékek legjobb pincészetei, de a hagyományos halászléfőző verseny sem maradhat el.
A Zrenjanin melletti écskai művésztelep alkotóinak akvarelljeiből nyílt tárlat július 7-én a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A művészeteket kedvelő kiállítást látogató közönséget Szatmári Imre megyei múzeumigazgató üdvözölte, majd Ivancsics Radovan -, kit a kiállító művészek közt is üdvözölhettünk - nyitotta meg a művésztelep alkotóinak száztizenkét vízfestményét felvonultató tárlatot. Mint azt Ivancsics Radovantól megtudhattuk, még a hetvenes években indult az a művészeti mozgalom, mely az évek során művészteleppé fejlődött: 1968-ban alapították a Zrenjanin melletti écskai művésztelepet. Útkereső, kísérletező művészeket tömörít a telep, illetve az általuk képviselt Kortárs Galéria nyolcszáz művéből most száztizenkettőt hoztak el Békéscsabára. Érdekes, izgalmas törekvések tanúi lehettünk: az akvarellt más technikákkal is ötvözik az alkotók. A „különös házasság” nyomán pedig fantasztikus alkotások kerülnek ki kezeik alól. Akadt olyan művész is, aki a vízfestéket a ceruzával, a tussal, akrillal, újságpapírral, homokkal házasította. A kísérletező szellem sajátos művészi- és formavilágot hozott létre. Érdemes megnézni az écskai művésztelep kortárs galériájának anyagából rendezett csabai tárlatot!
A délkelet-magyarországi megyeszékhelyen immár kilencedik alkalommal rendezték meg a Városházi Esték elnevezésű, július 3-áig tartó kulturális eseménysorozatot. Az önkormányzat székházának udvarán felállított, mintegy 450 főt befogadó nézőteret széksorokat június 17-e, az ünnepélyes megnyitó óta estéről estére megtölti a nívós zenére, színjátékra, énekre és táncra fogékony közönség. Említsük meg a három szervező nevét, akiknek mindez köszönhető: Fodor József, Szente Béla és Ujj Éva. A városháza zöld lombos, hangulatos udvara mellett más helyszínek is szóba jönnek, így például Ivan Sokol, a pozsonyi művészeti főiskola professzora, Szlovákia legismertebb orgonistája a helyi evangélikus templomban mutatta be Bach és más jeles szerzők műveiből összeválogatott koncertjét (a művész fellépésének előkészítéséből tevékeny részt vállalt a városban működő szlovák főkonzulátus is). Az ifjúsági ház Art Caféjában pedig az eseménysorozatot végigkísérő képzőművészeti kiállítás, a sorrendben ötödik Csabai Szalon várja az érdeklődőket. A már lezajlott színielőadások között figyelmet érdemel A katona története című melodráma, Mácsai Pál rendezésében, amely egyfajta orosz Faust-rege, s amelyhez Igor Sztravinszkij komponált zenét. Nagy siker volt a népszerű Moliere-darab, a Scapin furfangjai bemutatása, amelyben helyi és fővárosi színészek - az utóbbiak között Iglódi István - együtt mulattatták a publikumot. A rajongók alig fértek el az udvaron Kispál és a Borz koncertjén, s megérdemelt sikert aratott Hobo is, Faludy György verseivel. Az Esték további előadásairól a www.varoshaziestek.hu internetes forrás tájékoztatja azokat, akik a még hátralévő program iránt érdeklődnek. Ízelítőül: Heltai Jenő bohózata, a Naftalin a Jókai Színház társulatának előadásában, Konter László direktor rendezésében, továbbá a Vidám Színpad művészeinek fellépése, a Best Uff L'Art Pour L'Art, József Attila emlékest. Az idei rendezvénysorozatot az Ez nem ugyanAz musicalkoncert zárja Békéscsabán.
Alexander Jirousek különleges természetfotóiból nyílt kiállítás június 28-án a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban „Tátrától a Dunáig” címmel. A megjelent tárlatlátogatókat dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató köszöntötte, majd PhDr. Juraj Zadansky a Tőketerebesi Honismereti Múzeun igazgatója nyitotta meg a kiállítást méltatva a művész életútját, kiemelve a Tátra természeti értékeit bemutató, s a történelmi Magyarország királyi városainak híres épületeit, várait, templomait megörökítő festményhű fotóinak művészi értékét. Juraj Zadansky a „színes szlovák fotóművészet úttörőjének” nevezte az alkotót, kinek képein a fény játssza a főszerepet. Több mint 60 önálló kiállítás áll már az Európai díjjal (1994,) is kitüntetett művész háta mögött. Tavaly művészi fotográfiáiért, s munkássága elismeréseként Kassa város díjával tüntették ki. Ez alkalommal 58 képét csodálhatjuk meg Békéscsabán. Az iglói (Spiská Nová Ves) születésű szlovák művész neve hangzásának ellenére nem cseh származású. A második világháborút Csehországban élte át. Érettségi után a kassai Technikai Egyetem Gépész szakán szerzett diplomát, s közben rendíthetetlenül járta a Magas Tátrát, a Szlovák Paradicsomot, a Szepességben kószálva készítette gyönyörű és különleges fotóit. Diplomaosztó ünnepsége napján kötötte össze életét feleségével, aki komoly kritikusának bizonyult. Az egyetemi évek után a Kelet-szlovákiai Vasművek osztályvezetőjeként dolgozott. Eddig több mint 130 publikációja látott napvilágot. A túrócszentmártoni neográfia kiadónál jelent meg kiemelkedő műve, a Slovákia (Slovensko) című fotóalbuma. Stanislav fiával saját grafikai stúdiót hozott létre. A sötétkamrát felcserélte a számítógépes technikára, s ma már csak diafilmre fényképez. A tárlat megnyitón Ladislav Tischler a Szlovák Köztársaság konzulja örömének adott hangot, hogy nemrég Ivan Sokol szlovák orgonaművész estjén találkozhatott a békéscsabai művészeteket kedvelő közönség, s most nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is maradandót, gyönyörűt adhattak Alexander Jirousek képei. A tárlat megnyitót megtisztelte jelenlétével Martin Mrva, a Vágmenti múzeum igazgatója, valamint a kiállító művész és felesége. Alexander Jirousek tárlata július 3-áig tekinthető meg a békési megyeszékhelyen.
A békéscsabai cigány kisebbségi önkormányzat július 5-ei ülésén a képviselők áttekintették az elmúlt időszak eseményeit. Kovács Erzsébet, elnök sikeresnek nevezte a gyermektábort, melyet június 20-a és 28-a között rendezett meg a kisebbségi önkormányzat két helyszínen: a békéscsabai Diáktanyán és a Gabonamúzeumban. Az immár hagyományosnak mondható táborozáson az idén húsz gyermek vehetett részt. Az idei első féléves előirányzat módosítását is egyhangúlag elfogadta a kisebbségi testület, majd a szintén hagyományos rendezvénynek számító Gasztronómiai Napok rendezvénysorozatát készítették elő a képviselők. Az idén szeptember 15-e és 20-a közt a Party Étterem ad majd otthont a jellegzetes ízeket, a tradicionális cigány konyha remekeit bemutató rendezvénysorozatnak. A továbbiakban a testület elé kerültek a tankönyvtámogatásra irányuló kérelmek. Az iskolák már visszajuttatták ezen dokumentumokat a cigány kisebbségi önkormányzatnak. Mint azt Kovács Erzsébet elnöktől megtudtuk, eddig mintegy 15-20 igény ígérkezett hozzájuk. Az elbírálásra szeptemberi ülésén tér vissza a testület.
Csiernyik János tanyáján második alkalommal rendezték meg a lovas díjugrató versenyt. Csiernyik János főrendező, a Csabai Szlovákok Szervezetének vezetőségi tagja igen aktív ember. A június 29-én megrendezett díjugratón a Békési Szabadidő Lovas Klub és a Váradi - lovas farm közreműködésével került sor a nagyszabású rendezvényre. A verseny fővédnöke a békéscsabai székhelyű Szlovák Köztársaság Főkonzulátusa. A verseny a nagy hőség ellenére is több ezer nézőt vonzott. A versenyzők érkeztek az egész ország területéről. Egyre több volt az olyan versenyző, aki végig hibátlanul végezte el a gyakorlatot. Nagy erénye volt a versenynek, hogy helyt adott a mozgássérült gyerekek lovasbemutatóinak, ahol alkalom volt bizonyítani, hogy a lovassport pozitív hatással van ezeknek a gyerekeknek a gyógyítására. Kiegészítő programként még közreműködtek az Atlétikai Klub tornászai Lukács Sándor mesteredző vezetésével. A Vasutas fúvószenekar hangulatos műsorával kezdődött a bemutató, amely a következőképpen ért véget: eredmények B1 kat.(kezdő lovak) 1. Piroska Zoltán (Mezőhegyesi Ménesbirtok SE) Taktikus nevű ló, (Kezdő lovas) Szabó Adrien (Békéscsaba Gyeraj tanya)Premier nevű ló; B2 kat. (több éve versenyző lovak) Bánfi Gergő (Mezőhegyesi Ménesbirtok SE) Enikő nevű ló; C4 kat. Ifjúsági kategória Néveri Imre (Békéscsaba) Mirella nevű ló. A tenyészverseny Csiernyik Farm Vándorkupát nyerte Szász Attila (Mezőhegyesi Ménesbirtok SE) Fáraó nevű lova. A Csabai Szlovákok Szervezte serlegét, különdíját a Mezőhegyesi Ménesbirtok SE csapata nyerte.
A Budavári Szlovák Önkormányzat immár harmadszor látogatott el szervezett csoporttal az anyaországba, hogy mélyítse a kapcsolatot a pribylinaiakkal és hogy találkozzanak együttesek a rendezvények színpadán. Az autóbuszos kirándulást remek nyári időben tettük. Odafelé Zólyom - Sliac - Ruzomberok - Liptovsky Mikulás volt az útirány. A csodás táj a hegyek-völgyek mély benyomást keltettek az utazókra, akik már látták új színekben láthatták a virágos tájat, a fiatalok pedig figyelmesen hallgatták az ismertető szöveget, barátkozva a látottakkal. Másnap a tátrai út már mélyebb sebeket hagyott szlovákjaink lelkivilágában. Maguk alig hitték, hogy egy vihar ilyen nagy pusztítást képes okozni a tájnak alig 20 perc alatt. Svittől a Strbské Plesoig - amíg a szem ellátott - az erdők pusztulását fotóztuk. A tó körüli séta már barátságosabb volt és a jó hideg sör enyhítette a fájdalmakat. Harmadnapon váratlanul egy Liptovsky Mikulási programba kerültünk - készültünk is rá - de az együttesek estére számoltak a fellépéssel. Az egész napos rendezvénybe azonban ebéd idő alatt csöppentünk bele, akkor jutott hely a színpadon. Nagy tapsot kaptak a Pávakör és az asszonykórus dalosai no és a táncosok, a fiatal, vidám keresztúriak Átöltözés és ebéd után a nagy melegben azonban jól esett a fürdés Liptovsky Jánban. Vasárnap sem lehetett sokáig aludni. Fél tízkor már a katolikusok miséje kezdődött Pribylinán, ahol a plébános úr külön köszöntötte a budapesti szlovákokat. A szabadtéri színpadot a skanzenben állították fel a hazaiak, háttérben az öreg templommal, no és a hangulatos környezettel, a kézi mesterségek műhelyeivel. Kint a téren a sétálók előtt véste fába a táj hangulatát a fafaragó, a kis faház előtt mézeskalácsra rajzolta szebbnél szebb mintáit a fiatalasszony és a szönyegszövés régi mesterségét hordozó idősebb nő mintát varrt a szépen szőt szőnyegre. A színpadon közben járták a táncot fiataljaink, szép szlovák dalokat énekeltek az asszonyok és a pitvarosi népviseletet bemutató pávakőr tagjait is megtapsolta a közönség. Vasárnap este minden utas megtalálta helyét a búcsúestre. A fiatalok modern zenét hallgattak, az idősebbek nótacsokorral köszönték meg vendéglátóinknak a finom ételeket. A zárónap hétfőjén már kevés idő jutott az emlékezésre. Útban Besztercebánya főterén vettünk búcsút a szlovákiai kirándulás végén, majd a hazaúton barátságban az együttesek, megköszönték a szervezést, ami jobban sikerülhetett volna, ha mindenki eljön aki korábban ígérte. Minden jó, ha jó a vége - mondja a szólás. A barátságok hosszú időre köttetnek és ez nekünk sikerült ezen a kiránduláson. Ez utóbbi nagyon fontos. A részvételt köszöni az I. kerületi Szlovák Önkormányzat.
Ma már nem olyan nagy divat mások tapasztalataira hagyatkozni, tanácsokat meghallgatni, esetleg el is fogadni azokat. Az oktatás ennek ellenére elképzelhetetlen egyfajta visszatekintés ill. folyamatosság biztosítása nélkül, egyben feltétele is a jövőbe tekintő tervező munkának. Mindnyájan szívesen nosztalgiázunk iskolás éveink történéseinek felidézésével, eszünkbe jutnak jó és kevésbé jó tanáraink. Felnőttként átértékeljük tulajdonságaikat, módszereiket, jellemvonásaikat. Kialakul véleményünk az oktatás egészéről. Nem soroljuk már a jó tanárok kategóriájába az engedékenyeket, a „lazán”(felkészületlenül) tanítókat, a tárgytól elkalandozókat, vagy azokat, akik pénz híján elmentek taxizni. Valami azt súgja nekem, hogy „tapasztalatból” tudjuk ki volt a jó tanár. Nemzetiségi iskolában nem ilyen egyszerű a helyzet, főleg a szlovák nyelvet tanító tanárok tevékenysége jelent nagy kihívást a közoktatás egyre bonyolultabb rendszerében. Nehéz itt jó tanárnak lenni, motivációt találni a szlovák nyelv tanulásához, mert ezen a területen a pedagógusok magukra maradtak mondhatni országos szinten. Otthon már nem énekeltek a gyermeknek szlovák bölcsődalt, nem skandálta nehéz nyelvtörőket, de talán már nem is „tótozták”. Na nézzük csak meg a gyereket, aki ma átlépi elsősként a szlovák iskola kapuját. Feltételezném, hogy édesanyja, nagyikája identitástudatból eredően választotta ki számára ezt az intézményt. Az otthonról hozott motiváltság majd elkíséri a nyelvórákon, és kisangyalként tanulja egykori nemzetiségi nyelvét. Sajnos ez nem így van! Az utóbbi években ez a helyzet kissé átalakult. A gyerek, (néha a mama) egyre kevesebbet tud ezekről a „bonyolult” dolgokról, pedig anyunak szlovák neve van, Hutából származik, nagypapa valamikor drótos tót volt. Valami oknál fogva sietett ezt elfelejteni. Találkoztam már sokszor ilyen érdekes felállással a praxisom során. Hát akkor nyomozzunk tovább! Talán önszorgalomból, ingyen és bérmentve akarja megtanulni ezt a nyelvet a nebuló? Itt már melegebb a helyzet, mert anyuka már tudja, hogy a nyelvtanulás fontos alternatíva a sikeresség felé. És mi van a többiekkel? A zempléni szlovák falvakból hova tűntek a szlovákok? Legalább hat faluban működik szlovák kisebbségi önkormányzat. Működik? Hát így működik? Vagy nem ezért működik? Szóval „azért jöttem a szlovák iskolába, mert szép az épület, aranyos volt a beíró tanító néni, a testvérem is ide járt, közel van, szép a park meg a játszótér…”, mondja a gyermek. Szülői szemmel is megfogalmazhatók az iskola választás kritériumai. „Csendes hely, zöld övezet, egész napos felügyelet, étkeztetés, kollégium, babusgató tanárok”. Ma már egyre gyakrabban elhangzik: „Legalább megtanul a gyermek még egy nyelvet”. Ez lesz most a fő fogódzó? A tanító néni nagyon boldog, ilyen gyermek mizéria időszakban, amikor sajnálatos módon az intézmény léte létszám-, illetve pénz orientált. „Mindent megteszünk a létszám érdekében, és örülünk, hogy van gyerek”, mondhatom talán a kollégák nevében is. Hosszú évek óta ehhez a helyzethez kell igazodni. Ebből adódóan a szülőkkel kapcsolatban is lépéseket kell tenni egyfajta nemzetiségi öntudatra ébresztés terén, mert az asszimiláció jól teljesített Zemplénben. Van ám itt a tanárnak dolga! Most sem adjuk fel a reményt, még mindig sokat lehet tenni ügyünk érdekében. Iskolánkban a nyelvoktatás nulláról indul az első osztályban, de a hosszú évek alatt megtaláltuk a módját az egyre gyorsabb, színvonalasabb nyelvoktatásnak ebben a siker centrikus társadalomban. Ki kellett fejlesztenünk egy olyan stratégiát, amely vonzóvá és egyedivé teszi a szlovák iskolát, a nyelv tanítását országos és helyi szinten egyaránt. Dr. Vlasta Štofová egykori vendégtanár a nagy energiát fektetett a nyelvvizsgák beindítására, a felkészítő munkára. Átvettük tapasztalatait, sikerült azokat továbbfejlesztenünk. Az első sikereket 1993-ban érte el volt tanítványainkkal, de csak gimnazistaként. Az intézményi eredményei öt évvel ezelőtt kezdődtek. Azóta a vizsgát tevők száma és az eredmények növekvő tendenciát mutatnak. Ma már tudjuk, sőt meggyőződésünk, hogy ez a járható út. Sikerült 10 év távlatában egy olyan szintre jutni, amikor 9 tanuló tett állami nyelvvizsgát egy adott 8. osztályból. Tudatos, kollektív munka eredményeként első osztálytól ezt a célt tartjuk szem előtt. Kezdetben osztályszinten történik a felkészítés, később csoportbontásban van lehetőségünk differenciálásra, haladók és kezdők saját tempójukban dolgozhatnak négy éven át. Érdekessége a rendszernek, hogy minden tanulónak biztosítunk átjárhatóságot egyik csoportból a másikba eredményeinek tükrében. Ebben a folyamatban napi gyakorisággal szerepel a szlovák nép múltjának, sorsának megismertetése, a hazánkban élő szlovák nemzetiségek asszimilálódásának ok - okozati összefüggéseinek feltárása, az ezer éves közös múltból fakadó jó kapcsolat erősítése. A 2204-2005 tanév sikeres volt. A Fényes Zemplén verseny jó alkalom volt a fent említett témákban való elmélyedésre, érzelmi feltöltődésre. A mai gyerekek fogékonyak a múlt igazságainak megértésére, átértékelésére, a versenyen sokat tapasztaltak, tanultak, és nem utolsó szempont, hogy 2. helyezést értek el. Nagyon büszkék vagyunk a nyelvvizsga eredményekre. Ebben a tanévben három tanuló tett sikeres középfokú C típusú nyelvvizsgát. Balogh Alex, Bodolóczki Eszter, Ocsenás Ildikó, alapfokon Szobota Marika volt sikeres (a két utóbbi név kötelez). Ezen az úton maradva fokozatosan módosítjuk a tananyag jellegét, az oktatás módszereit, a kötelező felosztását. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a népismeret szemléletes oktatására, a tanulók identitás tudatának elmélyítésére. Évente többször van lehetőségük Szlovákiában, táborozni, síelni, vagy éppen a színjátszó kör programjával járni az anyaországot. Köztudott, hogy az adott közegben gyakorolt nyelv a legmaradandóbb, és itt lehet leggyorsabban eredményt elérni. Az iskolai munkában az a tapasztalatom, hogy a kommunikációt, a hétköznapi beszédet ill. a beszéltetést kell előtérbe helyezni, erre kell több órát szánni az elosztás során, ami már nálunk gyakorlattá vált.. Soha nem szabad szem elől tévesztenünk a közös nevelői ráhatást. Egy ilyen nemzetiségi iskolában a kollégák többsége beszéli a nyelvet. Alkalmazni kell a nyelvet gyerekkel a tanórán kívül is. A folyosón, a kollégiumban, az ebédlőben, a tanári előtt, vagy éppen a játszótéren. Ebben a formában tudunk egymásnak segíteni a gyerekek és a közös siker érdekében. Napjainkban kezd kialakulni intézményünk jövőképe, mely hosszú évek óta most először bíztató. Előreláthatólag 2 év múlva kikerülünk Sátoraljaújhely fenntartásából, és új fenntartónk az Országos Szlovák Önkormányzat lesz. Optimista vagyok, örülök a körvonalazódó bizonyosságnak, mert közel 10 éve folyik a harc az intézmény fennmaradásáért a városban. Ez a lépés mindenki számára elfogadható és megnyugtató lesz. Újra tudunk majd nyugodtan dolgozni, fenyegető lépések helyett a tanításra koncentrálni. Kellemesebbet, jobbat nem is tudnék kívánni kollégáknak, szülőknek, gyerekeknek egyaránt.
A Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót fogadott el a Kormány a 2005. június 29-ei ülésén, s a jelentést megküldte az Országgyűlésnek. A kormánybeszámoló elkészítését a Kisebbségi Hivatal koordinálta. A most elfogadott dokumentum a 2003-2005 közötti időtartamra vonatkozóan mutatja be a kisebbségek helyzetében bekövetkezett változásokat, illetve a Kormánynak a kisebbségek helyzetének javítására, a kisebbségi törvényben biztosított jogaik széleskörű érvényesülése érdekében tett intézkedéseit. A beszámoló elemzi a kisebbségi önkormányzati rendszer működésének tapasztalatait, jelentős hangsúlyt fektet a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa által is kifogásolt, a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának jogi szabályozásából adódó visszásságokra. A jelentés kiemelten foglalkozik a kulturális autonómia alapját jelentő intézményesülési folyamat bemutatásával, melynek keretében az országos kisebbségi önkormányzatok újonnan alapítanak, illetve fenntartásba vesznek különböző kisebbségi intézményeket. Önálló fejezet mutatja be a kisebbségi célokat szolgáló többcsatornás finanszírozási, támogatási rendszer elemeit, értékelve a rendelkezésre álló költségvetési keretek változását, a támogatások hatékonyságát, közreadva az Állami Számvevőszék vizsgálatának vonatkozó megállapításait is. A beszámoló kitér a tankönyvellátással és taneszköz-fejlesztéssel kapcsolatban tapasztalt nehézségekre. A cigány kisebbség oktatásával kapcsolatos kérdések önálló bemutatását a roma tanulók oktatási integrációját elősegítő hálózat, illetőleg programok sajátosságai indokolják. A jelentés részletesen taglalja a kisebbségi közmédiáról szóló ombudsmani vizsgálat megállapításait. A beszámoló stratégiai kisebbségpolitikai feladatokat meghatározó résszel zárul. A Kormány nemzetközi és kétoldalú kisebbségpolitikai kötelezettségeink maradéktalan végrehajtása mellett és annak részeként felhívja a szaktárcák figyelmét arra, hogy fejlesztési, beruházási eszközeik felhasználása során prioritásként kezeljék a nemzeti és etnikai kisebbségi célú projekteket. A legfontosabb célok megvalósítására nevesített pénzeszközöket kell elkülöníteni. E döntések meghozatalába érdemben be kell vonni a létrehozott Nemzetiségi Informatikai Kollégiumot és a Nemzetiségi Kulturális Tanácsot, s a kisebbségi oktatás területén növelni szükséges az Országos Kisebbségi Bizottság szerepét. A kormánybeszámoló mintegy 50 mellékletben ad közre részletes tájékoztatást a hazai kisebbségek népszámlálási adatairól, szervezeteiről, önkormányzatairól, intézményeiről, a kisebbségi kulturális célú költségvetési támogatásokról. A jelentés és mellékletei rövid időn belül a www.icsszem.hu honlap Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal oldalain lesznek elérhetőek.
A Magyar Televízió Rt. Regionális, Kisebbségi és Határontúli Főszerkesztősége szervezésében 2005. november 17-én kerül sor a IV. Magyarországi Nemzetiségi Filmszemle programjaira. Helyszín: Művész Mozi Budapest, Teréz krt. 30. Cél: A szemle célja a hazai nemzetiségi filmes műhelyek és alkotások bemutatása, a nemzetiségi témát feldolgozó filmek népszerűsítése a nemzetiségek, a többi nemzet, illetve az anyaországi alkotók körében. A nemzetiségi filmszemlét a 2005-ös évtől kezdődően kétévente, novemberben, Budapesten rendezzük meg, minden egyes évfolyamot különös tekintettel egy-egy hazai „házigazda” nemzetiség bemutatására. A mindenkori házigazdák kultúrájának bemutatása a többi nemzetiséghez viszonyítva hangsúlyosabban lesz jelen a nemzetiségi filmszemléken. A soros házigazdaságot a díjkiosztó gálán sorsolással döntjük el. A IV. Magyarországi Nemzetiségi Filmszemle házigazdái a magyarországi romák lesznek.
Pályázható alkotások: 2004. január 1. után készült filmek.
Pályázhatnak:
- a közszolgálati televíziók nemzetiségi szerkesztőségei, valamint hazai
nemzetiségi témát feldolgozó szerkesztőségek,
- a kereskedelmi televíziók hazai nemzetiségi témákat megjelenítői alkotói,
- helyi vagy városi televíziók,
- független filmes alkotók vagy műhelyek
Egy alkotó maximum 3 saját filmmel nevezhet.
Nevezhető kategóriák: dokumentumfilm, ismeretterjesztő film, kísérleti film, dokumentum-játékfilm.
A szemle verseny, a nevezett filmekből 3 tagú szakmai zsüri válogatja ki a szemle programjába bekerülő alkotásokat.
Technikai követelmények:
A szemle programjába nevezni Betára, digitális hordozóra készült vagy 35 mm-es filmekkel lehet. Az alkotások hossza nem haladhatja meg a 60 percet, alsó perclimit nincs.
Fontos megjegyzés: A szemle programjába nevezhető alkotásoknak meg kell felelniük a mindenkori filmes formai követelményeknek /főcím, stáblista, stb./. Nem elfogadható a magazin-főcímekkel, konferáló szövegekkel nevezett alkotás, mivel a nevezés benyújtása után a filmeken semmilyen módosítást nem fogadunk el.
Az alkotások nyelve lehetőleg az adott nemzetiség nyelve, illetve a magyar nyelv / felirat vagy szinkron formájában /. A külföldi vendégek részére minden, a szemleprogramban szereplő film angol nyelvű dialóglistáját mellékeljük, ezért ezeket kérjük a vetíthető kópiával együtt elküldeni. A filmszemle programjában csak azok a művek vehetnek részt, melyeknek vetíthető kópiáját 2005. november 1-ig eljuttatják címünkre.
A nevezési határidő: 2005. szeptember 1.
A filmszemle nevezési lapját, melyet kitöltve a 4 darab VHS kópiával egyetemben 2005. szeptember 1-ig küldjenek el a következő címre:
Magyar Televízió Rt.
Szegedi Körzeti Stúdió
Kálvária tér 22.
6725 Szeged
A borítékon, kérjük tüntessék fel:
„IV. Magyarországi Nemzetiségi Filmszemle”
A nevezési lapokat interneten is várjuk a Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript. címre!
NEVEZÉSI LAP
IV. MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGI FILMSZEMLE
A film címe:
Alcíme (ha van):
Cím angolul:
A film adatai:
Kategória:- dokumentum
- kísérleti
- ismeretterjesztő
- dokumentum-játék
Hossza (percben):
Technika:
Fekete-fehér / színes:
Rendező:
Író / forgatókönyvíró:
Szerkesztő:
Riporter:
Operatőr:
Vágó:
Hangmérnök:
Gyártásvezető:
Producer:
A nevező, gyártó stúdió címe, telefonszáma:
Szereplők:
Gyártó:
A gyártás éve:
Értesítési cím:
A filmszemle katalógusának elkészítéséhez kérjük, hogy a nevezési laphoz mellékeljék a film maximum 25 soros tartalmi leírását, a rendező/k/ rövid életrajzát, filmográfiáját, fotóját valamint a film jelenetfotóit. A hiányosan kitöltött nevezési lapokat nem tudjuk elfogadni!
Három magyar film kapott díjat a hétvégén véget ért Art Film fesztiválon a szlovákiai Trencsénteplicen - közölte a Magyar Filmunió hétfőn az Indexszel. Medvigy Gábort a legjobb operatőr Kék Angyal-díjával tüntették ki Janisch Attila Másnap című filmjének fotografálásáért - olvasható a filmunió közleményében. A fesztivál „Artefacts” szekciójában Lakatos Róbert: Gen(i)us Diabolis - Ördögtérgye című alkotása a legjobb rövidfilm díját nyerte el, ugyanezen szekcióban elismerő oklevelet kapott M. Tóth Géza Maestro című animációja. A szombat este befejeződött 13. Art Film fesztiválon Jancsó Miklós rendezői munkásságát Arany Kamera-életműdíjjal ismerték el.
Kitüntették Máté Lászlót, a budapesti szlovák nagykövetség tanácsosát, aki nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjét vehette át. Munkáját akár könnyűnek is gondolhatnánk, hiszen a felvidéki magyarokat is képviselhette az anyaországban, de mielőtt végleg erre az álláspontra jutnánk, tegyük hozzá, hogy mindezt szlovák zászló alatt kellett tennie.
- Vajon mi okozhatott akkora törést, hogy a politikában eljussunk a nagyfokú ellentétekig?
- Én még abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ismerhettem Fábry Zoltánt, aki a kisebbségi sors egy olyan feltérképezője volt, és egy olyan erkölcsi egyéniség, aki valóban a mai napig is sok-sok példát szolgáltathatna a fiataloknak is. A politika sokszor inkább rontotta a kapcsolatokat, de ő arról beszélt, hogy az értelmiség, az írók, a költők felelőssége mennyi, és milyen fontos volna. A mai világunkban sajnos szomorúan tapasztaljuk, hogy eléggé a háttérbe szorul, a hatvanas-hetvenes években nem így volt. Megjelent egy verseskötet, vagy megjelent valamilyen tanácskozás, vagy találkozás, az már nagyesemény volt és mindenki odafigyelt, most pedig sokszor vannak jelentős események, de elsiklunk felettük. Az értelmiségieknek, különösképpen a kisebbségi pedagógusoknak, íróknak, költőknek és egyéb kulturális közmunkásoknak többet kellene azért tenni, hogy az emberek jobban megismerjék, és ne azokat a napi politikai szinten adagolt ellentéteket és gyűlöleteket, amik sokszor szinte adagolják, mint hogyha az embernek már valahol olyan érzése lenne, hogy ennek valahol megvan a forgatókönyve és csak azért is továbbfolytatják, hanem éppen ezzel ellentétben, a pozitív példákat felhozni az együttélésből, a szlovák-magyar együttélésből is. Nagyon sok példa van, sok-sok egyéniség van mindkét oldalon, és ugyanúgy szlovák oldalon is megvan a fogadókészség - mondta Máté László. - Én annak a türelmes építkezésnek vagyok a híve, ami abból indul ki, hogy a szlovákok és a magyarok mentalitásban, hagyományokban, gasztronómiában, még rossz tulajdonságokban is annyira hasonlítanak egymásra, hogy ennyire talán nem is hasonlít itt a közép-európai térségben két nép egymásra, mint a szlovákok és a magyarok.
Szlovákiában véget ért az első olyan tanév, amely során az első osztályban kötelezően választani kellett hittanoktatás vagy az etikai nevelés közül. Az általános iskolai vallásoktatás részleteit azok az egyezmények szabályozzák, amelyeket a szlovák állam a Vatikánnal, majd a 11 történelmi és kisegyházzal kötött tavaly. A 2004-2005-ös tanévben a szülők többsége a vallásoktatást részesítette előnyben. A keleti megyékben ez az arány elérte a 90 százalékot. Nyugat-Szlovákiában, illetve a fővárosban az elsősök fele járt hittanra. Azért is választotta kevesebb szülő az etikai nevelést, mert maguk a tanárok is féltek tőle, tankönyvek híján nem tudták, mit tanítsanak. Az egyházak ezzel szemben színes, érdekes tankönyvekkel, munkafüzetekkel várták a kis elsősöket. A katolikus egyház kedvezően értékelte a 2004-2005-ös tanévet. Kidolgozta az új tanterveket, amelyekhez majd új tankönyvek készülnek, előtte azonban az oktatási tárcának rá kell bólintania az immár kilenc éves általános iskolai hittanoktatás új koncepciójára - mondta Marian Hovanyecz, a Szlovák Püspöki Konferencia főtitkára.
Zsidó síremlékeket rongáltak meg a szlovákiai Rimaszécs temetőjében, köztük a magyar költő, Radnóti Miklós nagyapjának síremlékét is. Az Új Szó szerdai számában megjelent értesülés szerint a rimaszécsi temetőben valamikor június folyamán történhetett rongálás. Az öt ledöntött sírkő a hónap elején még állt - mondta el a lapnak Dusan Rybár, gyermekorvos, aki a zsidó hitközség nevében ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen. Az orvos gyanúja szerint nem vandálok, valószínűleg tolvajok garázdálkodtak a temetőben, olyanok, akik megrendelésre lopnak régi, értékes sírköveket, aztán „újrafeldolgozásra” értékesítik azokat. Megrendelőik újra sírkövet, vagy felszeletelve burkolóanyagokat készítenek a kőből. A rimaszécsi zsidó temető öt megrongált sírkövének egyike Radnóti Miklós nagyapja, Glatter Jakab nyugvóhelyét jelöli. A költő nagyapjának sírkövét kettétörték.
A magyar reneszánsz legnagyobb alakja előtt tisztelgő állandó tárlatot a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum állította össze. A szervezésben közreműködött a magyar és a szlovák kulturális minisztérium. A Felvidéken született Balassi Bálint életének nagy részét az egykori Észak-Magyaroszág váraiban töltötte és 1593-ban maga is részt vett a kékkői vár ostromában.
Gombaszögi koncerttel folytatódik az Omega Csillagok útján című idei magyarországi és európai turnéja. Az együttes ezúttal a felvidéki magyarokhoz látogat el július 10-én. Jövő vasárnap a Kassa közelében található Gombaszögön lesz koncert - tájékoztatta az MTI-t az együttes szóvivője. A település völgykatlanja kétnapos kulturális fesztiválnak ad otthont, ennek a záróeseménye lesz a rocklegendák koncertje. A helyi szervezők legalább tízezer nézőre számítanak. Csehországból, Lengyelországból és Magyarországról busz- és autókaraván indul Gombaszögre. Jegyek a helyszínen vásárolhatók. Az Omega tavaly szeptemberben már játszott a Felvidéken - Dunaszerdahelyen. A rendezvényen - mint Omega-rajongó - jelen volt Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese is. Közép-Európa leghíresebb rockzenekara idén tavasszal magyarországi sorozattal nyitott. A turné Marosvásárhelyen, Halléban, Prágában, majd a Zene Ünnepén a Petőfi Csarnokban folytatódott. „Az Omega - másokkal ellentétben - nem egy bőrt lehúzva koncertezik, felkeresve a határon túli magyarokat. Ennek megfelelően ősszel visszatérünk Erdélybe, de a tervek szerint románok lakta városokban is játszunk. Az elképzelések között még idén lengyelországi, ukrajnai és oroszországi koncert is szerepel - jelentette ki Molnár Csaba menedzser.
„A vízi turizmus lehetőségei a Duna Komárom-Esztergom megyei szakaszán; A Duna, mint közlekedési folyosó és ennek hatásai Komárom-Esztergom megyében” címmel szervez konferenciát a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Európai Integrációs Bizottsága, valamint a Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenforgalmi Bizottsága 2005. július 1-jén a határfolyó megyei szakaszán. A rendezvény szervezői a Duna hasznosításával kapcsolatos elképzeléseket kívánják összehangolni. A Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Európai Integrációs Bizottsága, valamint a Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenforgalmi Bizottsága 2005. július 1-jén konferenciát rendez „A vízi turizmus lehetőségei a Duna Komárom-Esztergom megyei szakaszán; A Duna, mint közlekedési folyosó és ennek hatásai Komárom-Esztergom megyében” címmel. A rendezvény szervezői célként tűzték ki, hogy ráirányítsák a figyelmet megye határfolyójára, mivel a Duna rendkívül fontos szerepet tölt be mind közlekedési, mind turisztikai, mind gazdasági szempontból. Az Ácstól Dömösig tartó szakasz kihasználásával és hasznosításával kapcsolatban több elképzelés született, ezen fejlesztési célok összehangolását, egységes tervvé formálását hivatott elősegíteni a konferencia, mely két fő témakört, a turizmus és közlekedés fejlesztési lehetőségeit dolgozza fel neves előadók tolmácsolásában.
Az Ipoly alsó szakaszán egykor állt hidak újjáépítését határozta el a 99 magyar és szlovák település alkotta Ister-Granum Eurorégió. A terv megvalósítását az teszi lehetővé, hogy a két ország uniós csatlakozását követően a települések előtt megnyílt a határtérségeket támogató brüszszeli program. A XX. század elején összesen nyolc híd állt a mai eurorégió területén. Ezek közül jelenleg csupán a letkés-szalkai közúti, valamint a Szob és Helemba (Chlaba) közötti vasúti híd van meg. Az újjáépítendő hidak kívánt sorrendjéről készült tanulmány szerint a helyreállítással bővülnének a térség turisztikai, gazdasági lehetőségei, esély nyílna az Ipoly menti kistelepülések népességmegtartó erejének növekedésére. A hiányzó Ipoly-hidak megépítéséhez az EU támogatása megszerezhető, a pályázathoz azonban szükség van az önrész biztosítására is. A települések szűkös anyagi helyzetük ellenére harmincötmillió forintot adtak össze e célra. Számos apró és kis költségvetésű falu is jelentős anyagi áldozatot vállalt, például a 402 lelkes Perőcsény 190 ezer, a 177 lakosú szlovákiai Zalaba 71 ezer forinttal járult hozzá az önrészhez. Esztergom mint az Ister-Granum Eurorégió központja megelőlegezte a pályázathoz szükséges önrész fedezetét, valamint vállalta a pályázat elkészítésével kapcsolatos összes feladatot, a pályázat megírását és az ehhez kapcsolódó összes költséget.
A Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány tavaly decemberben indította a „Tiszta, egészséges Ipoly mentéért!” szennyezőforrás-felmérési és -felszámolási magyar-szlovák programot a 13 települést magába foglaló Ipoly mente kistérségben. Céljuk az, hogy az Alsó-Ipoly mente valóban egészséges kistérség legyen: rövid távon eltűnjenek a természeti környezetet csúfító illegális hulladéklerakók, középtávon pedig cseréljék le a környezetszennyező technológiákat, s ne keletkezzenek új szennyezőforrások. Az Ipoly szlovákiai oldalán hasonló tevékenységet végez az ipolysági székhelyű Ipoly Unió: tapasztalataikat, információikat folyamatosan kicserélik. A határon átnyúló program biztosítéka annak, hogy az Ipoly mindkét oldalán javítsák a környezet állapotát. A program keretében eddig felmérték a kistérség szennyező-forrásait, ezeket adatbázisban rögzítették. Biogazdálkodási és agrár-környezetvédelmi előadásokat tartottak a kistérség településein, több településen illegális hulladéklerakókat számoltak fel helyi lakosok részvételével. Jelenlegi Ipoly tisztítási akciójuk június 30-án kezdődött, amikor Tésa duzzasztótól Vámosmi-kola határáig, tegnap Vámos-mikolától az Ipolytölgyes duzzasztóig, ma az Ipolytölgyes duzzasztótól a lelédi hídi majorig, vasárnap pedig a majortól a torkolatig tisztítják meg a folyó mentét.
A nagymarosi vízlépcső veszteséges beruházás lenne, az ottani áramtermelés nem versenyképes a hazai piacon - állapították meg a magyar szakemberek a szlovák partnereikkel folytatott tárgyaláson Pozsonyban - közölte a tárgyalásról a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. A kormányközi egyeztetésen közölt magyar álláspont szerint Szlovákiát nem éri lényeges veszteség a nagymarosi erőmű építésének elmaradásával, hiszen a módosult beruházási arányok miatt a bősi erőműből nagyobb áramhányad illeti meg. Az eredeti tervek szerint mindkét ország egyenlő mértékben vette volna ki részét az építkezésből, s így a vízlépcső-rendszer hasznából. A ténylegesen fennálló beruházási hányadot a feleknek közös egyetértéssel kell megállapítaniuk a magyar álláspont szerint. Az így megállapított tényleges beruházási hányad, a hidropotenciálból, a Dunából mint nemzetközi vízfolyásból való részesedés alapján kell megállapítani a hasznokból való részesülés mértékét. Így állapítható meg például az is, hogy mennyi áram illetheti meg Magyarországot a bősi termelésből, illetve mennyi illette volna meg az erőmű 1992-es üzembe helyezése óta. Az egyeztetésen foglalkoztak azzal is, hogy a gazdasági, szállítási igények milyen hajózóút kialakítását indokolják. Magyarország azt az álláspontot képviseli, hogy a Duna mint hajózóút jelenlegi állapotában is képes a szállítási igények kielégítésére. Probléma a hajózóút minőségével van, azaz a kis vízhozamok esetén a szükséges merülési mélység nem áll rendelkezésre. Ezért minőségjavító intézkedésekre van szükség a tartós 25 deciméteres hajózási mélység biztosítása érdekében. Ez a hagyományos folyamszabályozás eszközökkel is megoldható, azaz nincs szükség további duzzasztómű építésére. A Szlovákia által szorgalmazott 35 deciméteres mélységű és szélesebb hajózóút méretek kialakítását a magyar szakemberek sem a szállítási igények, sem az európai víziút-rendszerhez való kapcsolódás alapján nem tartják indokoltnak. Szerintük az erre költött forint milliárdok az adófizetők pénzének pazarlását jelentenék - jegyzi meg a közlemény.
A szlovákok asszimilációja és magyarosítása már az egyházi intézményekben és a lelki élet területén is megjelent - állította Jan Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke mai sajtótájékoztatóján. - A szlovák nyelv használata, mint liturgiai nyelv rendkíül tragikus olyan kis falvakban ahol a szlovákok nagy számban élnek és néhány egyházi intézmény nem tudja biztosítani a többségi, államalkotó nemzethez tartozók alapvető alkotmányos jogait mondta Slota. A helyzet leginkább a pozsonyi-nagyszombati püspökség területén a legsúlyosabb - állította a nemzeti párt elnöke, aki szerint a 67,8 százaléknyi szlováknak mindössze 38,6 százaléknyi szlovák nylevű mise jut. Ugyanakkor a 30 százalék magyarnak a plébániák 61,3 százalékán mondanak misét. - Ez azt jelenti, hogy a püspökségben a magyar nyelvű misék száz százalékkal magasabbak, mint a magyarok számaránya a területen és ez nem más mint a magyarosítás száz százalékos sikere - jelentette ki Ján Slota. Hozzátette: hasonló anomáliákról jelentettek neki a többi egyházkerületből is. A nemzeti párt információi szerint 121 plébánián egyáltalán nem hangzik el szlovák nyelvű mise. Slota példaként Tőketerebest (Trebišovce) említette, ahol a Szlovák Nemzeti Párt egyik tagját kényszerítették, hogy gyermekét magyar tanítási nyelvű iskolába jársassa. - A hitéleten keresztül bontakozik ki a legkegyetlenebb magyarosítási folyamat, és az ilyen egyházi intézmények propagálják a magyar kultúrát - hangoztatta a párt elnöke, egyben bejelentette: pártja a szlovák parlament következő ülésén olyan törvényjavaslatot fog beterjeszteni, amely a szlovákok számára is a bejegyzett vallások szertartásain biztosítaná az államynelv használatát.
Az „egyoldalú lépések abbahagyására” sürgette kedden Magyarországot Eduard Kukan szlovák külügyminiszter anélkül, hogy pontosan megmondta volna, mire gondol. A magyar külügyminiszter reakciója: a kormány határozott szándéka, hogy minden olyan kérdésben, amely túlmutat kompetenciáján, egyeztessen a szomszédos országokkal és az illetékes nemzetközi szervezetekkel. Kukan a TA SR szlovák közszolgálati hírügynökség jelentése szerint a szlovák diplomaták évi értekezletén kifejtette: a két ország viszonyát a magyar-szlovák alapszerződésben rögzített elvekkel összhangban, a két ország területén elő kisebbségeket - a szlovákiai magyarokat és a magyarországi szlovákokat - érintő egyezménynek és az Európai Unió jogrendjének megfelelően képzeli el. Megállapítása szerint Budapesten „mintha a kisebbségi kérdések kezelésében nem vennék figyelembe a közös uniós tagságot és a nálunk élő magyar kisebbség tényleges helyzetét”. Magyarországon - hangoztatta Kukan - „ismételten olyan egyoldalú intézkedéseket foganatosítanak, amelyek sem a nemzetközi joggal, sem az EÚ jogrendjével nem összeegyeztethetők”. A szlovák diplomácia első embere úgy látja: semmi sem utal arra, hogy a helyzet a jövőre esedékes magyarországi választások után megváltozna. „Inkább az ellenkezőjére lehet számítani.” Hozzátette: ezért is látja szükségesnek, hogy a szlovák diplomácia megfelelően kezdeményező, a felmerülő problémák tekintetében pedig kellőképpen előrelátó legyen. Ezzel együtt a szlovák-magyar viszony Kukan szerint „a normáknak megfelelő”, az EU és a NATO keretei között pedig fejlődik. Juraj Tomaga, a szlovák külügyminisztérium szóvivője az MTI érdeklődésére azt mondta, hogy a zártkörű diplomataértekezleten elhangzottakat, így a külügyminiszter által mondottakat „nem fogjuk boncolgatni”. Elemzők szerint Pozsony több magyar megnyilvánulást, elsődlegesen a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Beneš-dekrétumok felemlegetését, az autonómia-felvetéseket, a magyarországi és a szlovákiai magyarok elevenebb kapcsolattartását és a kedvezménytörvény gyakorlati érvényesítésének módját sem találja megnyugtatónak. Ennek korábban Mikulás Dzurinda kormányfő is jelét adta, amikor április közepén lemondta kettejük nem hivatalos, Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett találkozóját. A hivatalos munkalátogatáson Ljubljanában tartózkodó Somogyi Ferenc külügyminiszter az MTI-nek leszögezte, nem ismeri, milyen összefüggésben tette szlovák kollégája ezt a kijelentést, de hangsúlyozta: „a magyar kormány elhatározott szándéka az, hogy minden ilyen jellegű lépésnél figyelembe vegye az európai uniós normákat, az európai standardokat, a Szlovákiában élő magyarság tényleges helyzetét”. A telefonon nyilatkozó miniszter hozzátette, hogy minden olyan kérdésben, amely erre a dimenzióra vonatkozik és túlmutat a magyar kormány kompetenciáján, Budapest természetesnek tartja, hogy konzultáljon a szomszédos országokkal, illetve az ilyen jellegű kérdésekben illetékes nemzetközi szervezetekkel, kezdve az Európai Uniótól az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetig. Kiemelte: Magyarországnak meggyőződése, hogy az ilyen jellegű, esetenként akár érzékenynek is minősíthető lépéseknél az érintett másik ország konstruktív pozíciója és együttműködési készsége elengedhetetlen ahhoz, hogy a pozitív szándékú lépések megvalósulhassanak, és a gyakorlatban érvényesülhessenek. E megközelítésnek „alapvető eleme az, hogy olyan lépéseket tegyünk, amelyek a magyarok helyzetének javítását és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését egyszerre, párhuzamosan egyaránt szolgálják” - szögezte le a magyar diplomácia irányítója.
Teljes értetlenséggel fogadta a magyar diplomácia mindazt, amit Eduard Kukan szlovák külügyminiszter - sajtójelentések szerint - kifejtett a szlovák diplomaták évi értekezletén Pozsonyban kedden a kétoldalú viszony egyes kérdéseiről. A TA SR szlovák közszolgálati hírügynökség legalábbis azt a súlyos vádat adta Kukan szájába, hogy Magyarországon „ismét olyan egyoldalú intézkedéseket foganatosítanak, amelyek sem a nemzetközi joggal, sem az EÚ jogrendjével nem összeegyeztethetők”. S a külügyminiszter felszólította volna Budapestet, hogy „hagyjon fel az egyoldalú lépésekkel”. - Mi értetlenül állunk az ilyen nyilatkozatok előtt, és ezért várjuk az ezzel kapcsolatos magyarázatot. Nincs más lehetőségünk, mint hogy bekéretjük az ügyvivőt, és magyarázatot kérünk tőle, kezdve azzal, hogy mi is hangzott el valójában a zártkörű rendezvényen - nyilatkozta lapunknak Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára. - Tudni szeretnénk, mit tekint a szlovák fél olyannak, amiről nekünk bármiféle konzultációt kellett volna kezdeményeznünk. Bársony szerint nincs olyan lépés jelenleg a magyar jogalkotásban, amely a Szülőföld-programot, illetve a határon túli magyarok sorsával összefüggő kérdéseket illeti. A nemzeti vízumnak semmi olyan kihatása nincs, amelyben egyeztetési kötelezettség lett volna - állítja az államtitkár. Más kérdés az autonómia ügye, amelyről Bársony szerint természetesen minden szomszédos országgal majd egyeztetéseket kell végezni. A kisebbségek autonómiájával kapcsolatos kérdések azonban nem a magyar diplomácia számára írnak elő elsősorban kötelezettségeket - fejtegette az államtitkár. „Nekünk nyilván az a feladatunk, hogy segítsük az ottaniakat, hogy ők a saját országukban tudjanak érvényt szerezni ezeknek az autonómiatörekvéseknek. Ezért például Szlovákia esetében a kormányon lévő szlovákiai magyaroknak van ilyen belső, a törvénykezés folyamatában való részvételi lehetőségük, s ebből fakadó kötelezettségük is.” - Azt pedig végképp értetlenül szemléljük, ha bármilyen probléma felmerül, vajon miért nem a szokásos diplomáciai csatornákat használja a szlovák külügy kérdései feltételére - tette hozzá Bársony András. Erre Pozsonynak minden lehetősége adott, hiszen maga Kukán fogalmazott úgy, hogy „egyébként” a szlovák-magyar viszony „a normáknak megfelelő”, az EÚ és a NATO keretei között pedig fejlődik.
Vajon kinek hiányzott egy háromméteres Attila-szobor a Csallóközből? És ha már annyira szükség volt egy ilyen köztéri alkotásra, akkor miért félig-meddig anyaországi importból gondolták megoldani e problémát a határ mindkét oldalán? Persze a fentieknél nem kisebb súlyú az a kérdés sem, hogy tényleg az „első európai integrátort” kell-e tisztelnie Csallóköz magyar és szlovák ajkú népességének a hun királyban - miként ezt az avatáson proponálta az egyik (persze magyar nemzetiségű) helyi méltóság? Bármennyire Örkény István egyperceseinek abszurd világát idézi is a fenti Attila-sztori, nem lehet eltekinteni e helyütt a felidézésétől. Hiszen, ha megpróbáljuk összeszámolni, mi indíthatta Kukan szlovák külügyminisztert legújabb magyarellenes dörgedelmeire, a csallóközi történet - a maga kisszerű bumfordiságával is - még mindig messze a legsúlyosabb „sértés” volt magyar részről a szlovák nemzet méltósága ellen az elmúlt hónapokban. Valószínűleg erre a következtetésre juthatott a magyar Külügyminisztérium is, mivel Somogyi Ferenc kapásból érthetetlennek és meglepőnek nyilvánította pozsonyi kollégája kirohanásait. Pedig hát, ha jobban belegondolunk, a dolog nem is annyira érthetetlen. Hiszen tulajdonképpen így megy ez már jó másfél évtizede a magyar-szlovák viszonyban. Kukan most legfeljebb arra emlékeztetett, hogy ez a kapcsolat a rendszerváltás óta egyhuzamban hol a látens, hol pedig a nyíltabb konfliktusok története. Részben talán érthető okokból: a közös történelmi múlt kibeszéletlensége, az évszázados együttélés eltérő értelmezése, nem utolsósorban pedig a sok százezres magyar kisebbség szlovákiai jelenléte (és hosszú elnyomatása) eleve súlyos gondokat kódoltak e viszonyrendszerbe. Fokozták a gyanakvásokat az új szlovák állam keletkezésének a körülményei; az, hogy Vladimir Meciarék e szülés kínjait láthatóan ellenségképek kreálásával igyekeztek annak idején enyhíteni. Az alakuló politikai osztályoknak sem volt elég tapasztalatuk és kellő politikai invenciójuk ahhoz, hogy a közép-európai kisnacionalizmusok hagyományain gyorsan felülemelkedjenek. Azt lehetett persze gondolni, hogy ez az ádáz tusakodás a két ország uniós tagságával értelmét veszti és lassan megszűnik. De nem ez a helyzet. Olyannyira nem, hogy Kukan most Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország mellett (sőt: előtt) éppen Magyarországot nevezte meg a szlovák diplomaták értekezletén az ő szempontjukból a „legproblematikusabb államnak”. Elkedvetlenítő ügy ez. Ugyanakkor olcsó volna a botrányos magyar-szlovák viszonyért kizárólag Pozsonyra húzni a vizes lepedőt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy valójában egyik oldalról sem történtek az elmúlt években megfelelő erőfeszítések a normalizálásáért. E viszony neuralgikus pontjai ma is jórészt ugyanolyan feszültek, mint akár egy évtizeddel ezelőtt voltak. Ami bennünket illet, mi alighanem a kisebbségi kérdés ügyében vagyunk a leginkább sárosak: a státustörvény kapcsán folytatott orbáni erőszakoskodást Pozsony máig nem felejtette el, de az autonómia vagy a kettős állampolgárság kezelésében is akadtak olyan magyar lépések vagy nyilatkozatok, amelyek tápot adhattak a szlovák gyanakvások ébrentartásának. A kölcsönös bizalom erősítéséért sokat tehetett volna a legutóbbi években a szlovákiai magyar párt is. De nem tett. Ebben nyilván közrejátszik, hogy Bugárék láthatóan súlytalanabbak szlovák partnereik, mint Markóék a román pártok szemében. S minthogy az MKP felső vezetése mára részévé vált a Fidesz-érdekszférának, a jelenlegi anyaországi kormánykoalíció irányában sem képesek Durayék eljátszani a kiegyenlítő szerepet. Mindezekért aztán gyakran keletkezik olyan benyomás, hogy a magyar külpolitika gyakorlatilag magára marad az ismétlődő magyar-szlovák csatákban. Ebben persze a magyar diplomácia mai alacsony hatásfoka és paszszivitása is közrejátszhat, hiszen például a bősi vagy a kisebbségi ügyekben az európai intézményeknél a mostaninál talán aktívabban is fel lehetne lépni. Ehelyett inkább az ötlik szembe, hogy Budapest nemcsak „értetlenül áll” egy-egy újabb pozsonyi nyilatkozat előtt, de ezek mintha nem is érdekelnék különösebben. Márpedig amíg ez a helyzet, Kukan nyilván azt mond, amit csak akar, és úgy, ahogy nem szégyelli.
A néhány hagyományos magyar és egy Árpád-sávos zászló alatt érkezett magyar ellentüntetők előbb „Vesszen Trianon” jelszavakat kiabáltak a szlovák hazafias szervezet, a Matica slovenská komárnoi (révkomáromi) székháza előtt felsorakozott szlovákoknak, mire azok „Szlovákia a miénk”, „Szlovákiát nem adjuk” jelszavakkal válaszoltak. Szópárbaj alakult ki szlovák és magyar tüntetők között Komárnoban (Révkomáromban). Szlovákiában kedden országszerte több helyen megemlékeztek a szláv ábécét megalkotó bizánci szerzetes fivérekről, Cirillről és Metódról, a szláv kereszténység jelentős alakjairól, akiknek ünnepén két szélsőjobboldali szlovák szervezet tagjai Révkomáromban magyarellenes demonstrációt rendeztek. Ennek előre beharangozott hírére harminc magyar ellentüntető érkezett a városba, akik „Ria-Ria Hungária” jelszavakat kiabáltak közbe, minek következtében gyorsan szópárbaj alakult ki a csoportok között. Az egymást becsmérlő csoportokat az eseményre kivonuló rohamrendőrség tagjai sorfalat állva elkülönítették egymástól. A felforrósodott hangulatban két magyar tüntetőt őrizetbe vettek, a többieket pedig a szlovák-magyar határátkelőként szolgáló közeli hídfő felé kezdték kiszorítani a Matica székház előtti térről. Meg nem erősített értesülések szerint a közel félszáz főnyi magyar ellentüntető csoport magyarországi és szlovákiai magyar fiatalokból verbuválódott.
Nyilvánosan elhangzott fasiszta propagandával gyanúsítja a szlovák rendőrség azt a három magyar állampolgárságú személyt, akik 2005. július 5-én Komárnoban (Révkomáromban) egy szlovák szélsőjobboldali demonstráció ellentüntetőiként a náci „Heil” köszöntést is kiejtették a szájukon; a várható vádemelés után a szlovákiai törvények szerint hat hónaptól három évig terjedő börtönre ítélheti őket a bíróság. A magyar fiatalok mintegy harmincfős csoportja ellentüntetésre érkezett a városba, ahol szélsőjobboldali szlovákok az egykori fasiszta szlovák állam félkatonai szervezete, a Hlinka-gárda egyenruháját utánzó öltözékben rendeztek demonstrációt Cirill és Metód ünnepén. Perceken belül heves szócsata alakult ki köztük. A magyarok azt kiabálták, hogy „Vesszen Trianon”, a szlovákok pedig azt, hogy „Szlovákia miénk, Szlovákiát nem adjuk”. A tettlegességet a rendőrség akadályozta meg. A közrendőrök és a rendőrkommandó tagjai a csoportok között kialakított sorfallal vették elejét az összecsapásnak, majd a magyarokat kiszorították az előre bejelentett szlovák tüntetés helyszínéről. Úgy tudni, hogy gumibotot is használtak ellenük. Időközben előbb három, majd egy negyedik magyar állampolgárt is előállítottak. Hármat közülük nyilvánosan elkövetett fasiszta propagandával vádolnak, egy ellen szabálysértési eljárás indul, amiért a demonstráció helyszínéről elvitt egy koszorút, amit néhány lépéssel távolabb eldobott. A tettlegesség nélkül végbement incidens szlovák résztvevői Szlovákia különböző helységeiből érkeztek Révkomáromba, hogy ott a szláv írásbeliséget megteremtő két bizánci szerzetes, Cirill és Metód szobra előtt nyilvánítsák ki hazafias érzéseiket és ellenkezésüket, amiért a szláv kereszténység két jeles alakjának szobrát a révkomáromi önkormányzat az építési törvényre hivatkozva nem engedélyezi felállítani. A szobrot ezért három éve - engedély nélkül - a hazafias szlovák szervezet, a Matica slovenská székházának homlokzatán helyezték el. A sok éve tartó, a magyar-szlovák ellentétekre gyakran okot szolgáltató szoborvita kedden oda vezetett, hogy a rendőrségi közbelépésnek köszönhetően sikerült csak megakadályozni a komolyabb összetűzést. Riskó Nagy László, a pozsonyi magyar nagykövetség konzulja azt mondta: a magyarok elleni vádemelésről a nagykövetségnek egyelőre nincs tudomása. Ján Stark, a révkomáromi járás rendőrfőkapitánya jelezte: a kihallgatás után a négy magyar állampolgárt nem veszik őrizetbe, a vád ellen szabadlábon védekezhetnek.