Több mint 100 éves a tótkomlósi Szlovák Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola épülete. A város vezetése évekkel ezelőtt döntött úgy, hogy felújítja az ingatlant. Gyivicsánné dr. Szenczi Irén, Tótkomlós polgármestere tegnap az ünnepélyes alapkőletételre érkezett vendégeket köszöntötte az oktatási intézmény udvarán. A város jelentős támogatással elkezdheti az épület korszerűsítését. - Az országgyűlés döntése értelmében 423 millió 318 ezer forint céltámogatást nyertünk, miközben a szlovák kormány egymillió korona értékben juttatott az iskolának forrást a számítástechnikai berendezések fejlesztésére - tájékoztatta az ünneplőket a városvezető. Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úgy fogalmazott, hogy a megújuló intézmény falain belül európai körülményeket teremthetnek a diákok számára az induláshoz. - A szarvasi szlovák iskola után ez már a második olyan megyei beruházás, ahol a szlovákokkal együtt gondolkodva tervezzük meg a közös jövőt - emlékeztetett a politikus, majd arra is figyelmeztette a hallgatóságot, hogy az EU-s csatlakozás nem egyenlő a diplomaták mosolyával. A vidék Magyarországának is javítani kell az esélyét, versenyképességét, hogy az elzárkózás, a kisebbségi lét terén is tudjanak átütő sikereket elérni. Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság kormányának miniszterelnök-helyettese a Tótkomlóson felcsendült európai uniós és a két nemzet himnusza hallatán, a zászlók láttán harmóniáról, a szlovák és a magyar nemzet jó ügyének közös támogatásáról beszélt. - Érdekes Európában élünk. Azt látjuk, hogy az EU-ban komoly viták vannak, a népek a helyüket keresik. Az unióban, aki több nyelvet beszél, kultúrát megért, könnyebben képes megérteni az új folyamatokat is - mondta Csáky Pál. Reményének is hangot adott, hogy e sikeres korszerűsítési folyamat végén újra találkozhat a tótkomlósiakkal. A díszvendégek köszöntője után helyezték el az iskola címzett támogatással segített beruházásának alapkövét.
Kiss Péter és Csáky Pál helyezte el az urnát, amely a következőket tartalmazta: - önkormányzati határozat a beruházásról, fotók; - részlet az elnyert pályázatból és az ingatlan alaprajza; - az egymillió koronás támogatásról szóló határozat másolata, BM-értesítés; - prospektus Tótkomlósról, a Komlósi Hírmondó lapszámai.
Aki még nem járt a tótkomlósi Rózsa fürdőben a szlovák gasztronómiai nap idején, az ne hagyja ki az idei programot! A visszatérő vendégeket biztatni se kell, tudják, felejthetetlen élmények várnak a jó falatok, a pikáns borok pártolóira.
Az immár hagyományos Tótkomlósi Napokat rendezik meg a hét végén a komlósiak. Ez az ötödik alkalom, hogy a hagyománytisztelet jegyében, tanulva, kóstolva vigad és szórakozik a komlósi nép. Az idei alkalom kicsit szerényebb az eddig megszokottaktól, de ennek is oka van. - Jövőre ünnepli a városunk fennállásának a 260. évfordulóját. Akkor szeretnénk igazán emlékezetes augusztus 20-ai ünnepséget és össznépi szórakozást nyújtani a komlósiaknak. De az idei program láttán sem kell attól tartanunk, hogy valakinek elmegy a kedve, és otthon marad - mondta Gyivicsánné dr. Szenczi Irén. A polgármester a Komlósi Szlovákok Szervezetének a vezetőjére, Molnár Pálnéra külön felhívta a figyelmet, ő a „motorja” a Rózsa fürdőben meghirdetett gasztronómiai napnak. A civil szervezet vezetője, Ancika koordinálja, hogy ki, mit süssön e jeles napra. - Három üstben főzzük a birkakáposztát, ez egyébként a sláger, tavaly egy falat nem maradt belőle. Terveink szerint friss kolbászt is sütünk. Az asszonyok, akik arra vállalkoztak, hogy a vendégeknek bemutassák a jellegzetesen szlovák, és kimondottan tótkomlósi specialitásokat, valamennyien dupla adaggal érkeznek a rendezvény helyszínére. Hoznak magukkal tolófánkot, vízen kelt és pozsonyi kiflit, gőzön főtt kalácsot. Én rétest sütök - tudtuk meg Molnárné Ancikától.
A cserépfalui és a tótkomlósi polgármesterek ismeretségének köszönhető (az Utazás kiállításon találkoztak először), hogy a messzi településről is jönnek vendégek. A tavalyi borkóstolójuk olyan jól sikerült, hogy az idén is bemutatják kínálatukat. Aki kóstol, vehet is az ízes nedűkből.
A Tótkomlósi Szlovákok Szervezete, a Szlovák Regionális Központ, a helyi szlovák önkormányzat ebben az évben már nemcsak kirándulásra hívta a jelsavai delegációt, hanem a vendéglátással egybekötött „Megzinárodné civilné vztahy po stopách Pavla Valasského” címet viselő konkrét tárgyalásokra. Erre a civil fórumra meghívták a román Nagylaki Szlovák Önkormányzat képviselőit is, valamint a szomszédos Nagybánhegyesi Szlovák Önkormányzatot, hogy a kapcsolatok további fejlesztéséről tárgyaljanak. A jelsavai vendégeket a község primátora Milán Kolesár vezette, a tótkomlósiakat Zelman Ferenc a regionális centrum elnöke képviselte. Jelsava egy 4000 lakosú község Kelet-Szlovákia területén, úgy könnyebb elhelyezni, ha azt mondjuk Aggtelekhez mindössze 30 kilométerre fekszik. Így könnyebben érthető az is, hogy többen beszélik a magyar nyelvet is. Közös emlékek fűzik őket is - mint a tótkomlósiakat - Pavol Valassky paphoz, akit mindkét település a szívébe zárt. Egy ideig feledésbe merült a pap tevékenysége, de a régi gyökereket ismerő komlósi Lopusnyi András mégis megtalálta a paphoz vezető szálakat. 1996-ban már szobrot avathattak Tótkomlóson. Ekkor már tudtak a pap tevékenységéről Cinkotán, munkásságáról, gazdasági tanácsadásairól, a vinyicák létesíté- seiről, a cseresznéskertek szakemberéről és sorolni lehetne tovább. Így került Jelsava is a képbe és így kötöttek testvérvárosi kapcsolatot Tótkomlóssal 2004-ben. A jelsavai primátor Milán Kolesár elmondta, hogy ez a kapcsolat nagyon emberi, kellemes és mindkét oldalról maximális, de mint a legtöbb ilyen kapcsolatra a bukás vár, ha nem lépnek a jövő felé és nem szélesítik munkakapcsolattá. Mindkét földrajzi és etnikai helyen, a Regionális Centrummal kapcsolatban álló településeknek több olyan területe van, ahol megtalálhatják az emberek a közvetlen munkakapcsolatokat. A vadászok már hat éve „nyomon” vannak, de itt vannak velünk a tüzoltóság képviselői, a kulturosok, a nyugdíjasok és a városigazgatásban dolgozók. Vannak tehát területek amelyekben szorosabb lehet a kapcsolat egy sörözésnél vagy egy fürdőzésnél. Ezt szeretnénk elérni, ezért jöttünk most - fejezte be gondolatait a primátor. A delegáció számára összeállított program is ezzel kezdődött. Már az első nap tárgyaltak az említett fontos témákról. Másnap lelkileg is megfogta a vendégeket Pavol Valassky szobrának koszorúzása és vasárnap a tiszteletére tartott mise a nagytemplomban. A részükre összeállított kulturális program műsorszámait nemcsak a vendégek de a meglepetésre percek alatt összejött komlósiak is nagy tapssal jutalmazták. Ezt követte a fehér asztalnál kifejtett alapos eszmecsere - a vacsora előtt és után,- ahol címeket is cserélhettek az érdekeltek. Vasárnap a jelsavai delegáció 45 fővel a Nagybánhegyesi Szlovák Önkormányzat vendége volt, ahol megismerkedhettek a hazaiak számára oly fontos paprikatermesztéssel, a finom lecsóval és a hazaiak szlovák főztjével a káposztás pörkölttel. Hétfőn a jelsavaiak hazautazás közben ellátogattak Szarvasra, ott megtekintették az arborétumot és a város nevezetességeit.
Egy olyan kisvárosban mint Tótkomlós nem meglepetés, hogy egy zenekar vendégszerepel vagy a fürdő területén vagy a nagytemplom előtt. Az már meglepetés, hogy a komlósi szlovákok előtt egy harmonika zenekar szerepeljen mondjuk a fúvószenekar mellett. Ahol szeretik a zenét, ott szívesen látnak vendégül egy német zenekart. Ezzel a gondolattal hívta meg a két önkormányzat a drezdaiakat - a városi és a szlovák önkormányzat - egy hétre. Volt is meglepetés már az első koncerten - hat helyen fogadták a harmonikásokat - amikor a rossz idő miatt nem a fürdőben, hanem a városháza előtt adtak esti koncertet a drezdaiak, ugyanis estére csodálatos időre váltott a meteorológia. A vendégzenekar a Száraz-ér Társaság Természetkutató és Környezetvédő Egyesület meghívására érkeztek Tótkomlósra. Innen több helyen: Szeged, Orosháza, Szarvason a Lovas Világtalálkozón léptek fel. Repertoárjukban szerepelt D.Skarlatti szonátája, Handel Adagioja, Bach Gavott kvartettje, G.Winkler Nápolyi táncok, Monti Csárdása, és Hacsaturján Kardtánca. A több mint húsz tagú harmonika együttes fiatal tanulókból állt, de már zenében elérték az aranydiplomát. Claus Barbera tanárnő mesteri módon irányította tanítványait. Közülük néhányan önálló szólót játszottak a csodás hangszeren. Ebben az évben Innsbruckban érték el a legnagyobb sikert a nemzetközi zenei fesztiválon. A tótkomlósiak mintha előre tudták volna, hogy ilyen kiváló zenekar muzsikusaival találkoznak a nagytemplom előtti téren, sokan eljöttek és kitartó tapssal jutalmazták a vendégszereplést.
A Magyar Köztársaság állami ünnepén augusztus 20-án Pilisszentkereszt község polgármestere, az Országos Szlovák Önkormányzat Integrációs bizottságának elnöke, valamint a Pilisi Szlovákok Egyesülete, Regionális és Kulturális Közponjának elnöke, Havelka József két magas rangú kitüntetést vett át. A Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László, érdemes és eredményes munkássága elismeréseként a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt kitüntetését adományozta, melyet Petrétei József igazságügyi miniszter adott át a polgármester úrnak. A „Köz Szolgálatáért Érdemjel” ezüst fokozatát Lampert Mónika belügyminiszter asszony adta át a település polgármesterének. Az állami ünnep alkalmából az igazságügy-miniszter úr, Dr. Petrétei József A „Büntetés-végrehajtási Szolgálatért Emlékplakett” arany fokozatát adományozta Ackermann Kálmánnak, Pilisszentkereszt plébánosának. A büntetés-végrehajtásból kiszabadultak támogatására létrejött egy alapítvány. A plébános úr úgy érzi, hogy az elismerés az Alapítvány Kuratóriumának jár. Örül az emlékplakettnek, de ugyanakkor fájlalja, hogy egyre több a rászoruló, a jogos segítséget kérő, miközben a segítési lehetőség minimális.
A díszpolgári cím mellett az idén két egyéni és két közösségi Pro Urbe kitüntetést adományozott a város. Vác Város Díszpolgára címet Herbert Bayer, donaueschingeni polgár, egykori közigazgatási tisztviselő kapta, a két testvérváros közötti kapcsolatok szorosabbá tételéért. Mint ismert, Herbert Bayer már a világi vigalom idején átvette kitüntetését. A Pro Urbe egyik kitüntetettje, Papp Rezső, aki hatvan éve indította el a Váci Naplót, és hat évtizede a város krónikása. Dr. Bóth János budapesti lakásán adta át számára az erről szóló dokumentumot. A Pro Urbe másik egyéni kitüntetettje dr. Molnár Lajos, a Boronkay középiskola igazgatója, aki több évtizedes tanári és igazgatói munkásságával rajta hagyta kézjegyét a város oktatási rendszerén. A Pro Urbe közösségi kitüntetésében részesült a száz tagú Szent Cecília országos és nemzetközi hírű egyházi kórus, valamint a váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, amely igen sokat tett a szlovák-magyar kapcsolatok építésében. A kitüntetést dr. Alt Gyula elnök vette át. A kitüntetettek nevében megszólaló dr. Molnár Lajos mondott köszönetet, kiemelve, hogy mindannyian szolgálták a várost, és végezték vállalt kötelességüket.
Államalapításunk ünnepének előestéjén, augusztus 19-én, pénteken vette át dr. Alt Gyula a Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke a város közösségi Pro Urbe díját dr. Bóth János polgármestertől. A díjat még júliusban ítélte oda a Vác Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a kisebbségi önkormányzatnak. A már második ciklusban tevékenykedő kisebbségi önkormányzat hét éve van jelen Vácon. Számos elismerést kaptak, legutóbb egy civil szervezet, a Váci Értelmiségi Klub Hattyú-díját vették át, de tekintélyt vívtak ki a város polgárai és a környék szlovák településeinek lakói között is az elmúlt évek során. Rengeteg kulturális programot, kiállítást, hangversenyt szerveznek évente, amelynek népszerűsége már átlépte a város határait, és országossá nőtte ki magát. Az önkormányzat rendezvényeire nem csak a határon túli szlovákokat hívja meg Vácra, hanem a hazai szlovákokat is, felvállalva ezzel a környékbeli nemzetiségek patronálását is. Már évek óta több helyen felnőtt- és gyermekképzés keretében oktatják a szlovák nyelvet, sikeres nyelvvizsgák is születtek. Nemrég indult el a Földváry Károly Általános Iskolában szakköri szinten a szlovák nyelv tanítása, melyet közel harminc gyermek tanul az intézményben. A szlovák önkormányzat tevékeny szerepet vállalt a dubnicai és šahy-i testvérvárosi kapcsolatok létrejöttében. Szintén érdemeit növeli a határon átívelő drogprevenciós program megvalósulása, amely részeként több civil szervezettel és a két település önkormányzatával karöltve évente nemzetközi konferenciát tartanak Vácott. A Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat politikai tényező a város életében. Évente több helyről is kapnak támogatást, színvonalas műsoraik, rendezvényeik megszervezésére, amelyhez a váci önkormányzat is hozzájárul. Érdemes megemlíteni, hogy az idei városi ünnepségen Jan Lőwy, Šahy polgármestere tartotta az ünnepi beszédet. Az ünnepi szónok elmondta: „Ezer esztendeje Szent István felismerte, hogy milyen utat kell kijelölni a magyarságnak ahhoz, hogy Európa közepén megmaradjon. Bőven van mit felmutatnunk, nem csak az anyagi gyarapodásban, hanem a tudomány, a művészetek eredményeiben, a hűen megőrzött értékekben. Erős szellemi tőkére tettünk szert, ami nem csak a hazai, de a határon túli magyarok önbizalmát is növeli. Mi magyarok életet és kultúrát teremtettünk, és hűek tudtunk maradni a Szent István-i örökséghez. Hiszem, hogy egy jobb évezred útjára léptünk” - mondta Vác testvérvárosának, Ipolyságnak a polgármestere.
Vác egyik szlovák testvérvárosa, Dubnica nyugdíjasai a váci Esze Tamás Honvéd Nyugdíjas Egyesület meghívására július 16-17-én Vácon vendégeskedtek. Az autóbusszal érkező csoportot a váci művelődési központban Mayer Zoltán, a honvéd nyugdíjas egyesület elnöke, s az egyesület néhány tagja, valamint dr. Alt Gyula, a Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke fogadta. Mayer Zoltán köszöntőjében elmondta, szeretné, ha a testvérváros nyugdíjasai jól éreznék magukat. Ezután Volár Robert, a dubnicai nyugdíjas központ igazgatója, a csoport vezetője megköszönte a kellemes fogadtatást, amit majd a váciak dubnicai látogatáskor viszonozni fognak. Az igazgató ezután átadta Dubnica polgármestere, Juraj Červinka üdvözletét. A 39 fős csoport tagjai az első nap városnézés keretében ismerkedtek Vác nevezetességeivel, este pedig a művelődési központban a honvéd nyugdíjas klub vendégeiként közös zenés klubesten vettek részt. Az esten jelen volt és köszöntötte a dubnicaiakat dr. Bóth János, Vác város polgármestere. A program vasárnap budapesti városnézéssel folytatódott, melynek keretében a vendégek megtekintették a Parlamentet, majd a délutáni órákban visszaindultak Szlovákiába. A csoport vezetője, a dubnicai nyugdíjas centrum igazgatója Volár Robert - aki korábban NB I-es futballista volt a Spartac Praga-ban, később jogászként dolgozott - elmondta: nagyon örülnek annak, hogy ilyen jó barátság alakult ki a két város, s ezen belül a váci Esze Tamás nyugdíjas klub és a dubnicai nyugdíjas központ között. Az igazgatótól megtudtuk, hogy a nyugdíjas központ különböző szervezetekből áll, a dubnicai és a Dubnica környéki nonprofit nyugdíjas klubok centruma, 767 regisztrált tagjuk van. Széles a korhatár, hiszen vannak közöttük, akik most mentek nyugdíjba, s vannak, akik már 30 éve nyugdíjasok. Céljuk az összefogás, s örülnek annak, hogy szociális érzékenységű polgármesterük van, aki rendkívül nagy figyelmet fordít nyugdíjasaikra, s támogatja őket. Megtudtuk azt is, hogy a centrum saját székházzal rendelkezik, ahol nappal foglalkoztatják nyugdíjasaikat, akik különböző kézműves és népművészeti ajándéktárgyakat készítenek. Ezeket a tárgyakat értékesítik, növelve a centrum bevételét. Ám vannak, akik kertészkedni szeretnek, facsemetéket ültetnek, mindenki az erőnlétének megfelelő időt tölt el munkával. Volár Robert kiemelte: nagyon aktív nyugdíjasaik vannak. Persze vannak olyanok is, akik már nem tud közéjük jönni, hozzájuk ők mennek el, s ha szükség van rá, otthon segítséget is nyújtanak nekik.
Nagybánhegyes, Kunágota, Megyesegyháza, Magyarbánhegyes határában július közepétől augusztus közepéig szedik a dinnyét. Minden évben van ezzel a hatalmas gyümölccsel elég baj, hol a száraz idő miatt van belőle kevés, hol az eső miatt nőnek nagyobbra a kelleténél. Az a középméret az igazi - mondta nekünk is Lukács Lajos és fia - mert azt viszik leginkább külföldre a kamionosok, de szezonális időben nem lehet válogatni. Ebben az esztendőben a sok eső miatt nemcsak a dinnye nőtt nagyobbra hanem a gaz is, de ez nem veszélyeztette a termést. A viharsarki dinnyetermesztők megbirkóznak ez évben is a terméssel. Lukács Lajos és fia minden nap begyűjti a megérett gyümölcsöt és a szerződés szerint eladják - igaz olcsó pénzért a szállítóknak, de nincs mit tenni. A munka sok még szüretkor is. Majdnem tíz hektáron termel a család és hektáronként egymillió forint bevételre számítanak. A termés ígéri is a tervezett hasznot, csakhogy van ennek kiadás oldala is. Mire biztonságos a fiatal palánták növekedése a fólia alatt / nem a sátras fóliára kell gondolni, csak a talaj felett védi a növényt ez a korszerű borítás/ addig sokba kerül a művelés, a gyomtalanítás és a locsolás. Az egymillióból hektáronként elmegy a fele, de akkor is megéri, mert ezen a vidéken szlováknak és magyarnak ez a szakmája - a dinnyetermesztés.
Iskolánk az idén augusztus elején immáron ötödször rendezi meg a hagyományos környezetvédelmi alkotó- és életmód táborát Krakó- pusztán. Összesen 37 gyerek vett részt a táborozáson, többségében a Kis-Zagyva -völgyéből, de Salgótarjánból is érkeztek gyerekek. Krakkó-puszta ideális környezet még egy falusi gyermek számára is. A közvetlen környezetben számtalan lehetőség adódik a Mátra jellegzetes növénytársulásainak, madarainak, állatpopulációinak megfigyelésére. A tábor megszervezésével célunk volt:: - a környezeti nevelés elősegítése, környezettudatos magatartás formálása, - a természeti értékek felismertetése, a természetvédelem fontosságának hangsúlyozása, - a vadászok tevékenységeinek további megismertetése, - hagyományápolás, - kézműves technikák gyakoroltatása. A tábor jó lehetőséget kínált a Mátra Mgtsz Vadásztársaság és iskolánk kapcsolatépítése terén is. A megvalósításra pályázatokat adtunk be. A megyei közgyűlés és Nógrád Megye Vadászati Kultúrájáért Közhasznú Alapítvány 50-50 ezer, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium pedig 100 ezer forint támogatást adott. Sokat segítettek a szülők, Lucfalva község önkormányzata és a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság is. A tábor programja igen gazdag volt. A hétfői sátorverés után kedden a közeli kisváros Pásztó strandján lubickolt a csapat. Szerdán a vendéglátó vadásztársaság mutatkozott be. Andrási Mihály a vadásztársaság elnöke, és Baranyi Zoltán természetvédelmi felelős a vadászok tevékenységeinek megismertetése mellett rögtönzött trófea-bemutatót tartott. Az esti vadmegfigyelés után vaddisznópörkölttel vendégelték meg a gyerekeket. Hugyecz Ildikó játszóház vezető irányításával minden napra jutott egy-egy kézműves foglalkozás. Agyagozás, gyetyaöntés, pólófestés, virágszőnyeg készítés. Emellett a gyerekek a krakói tóban horgászhattak is. Mivel iskolán meghívást kapott a sámsonházi letelepedési ünnepségre, ezért a szereplő gyerekek, akik zömével éppen a táborban voltak, Gyöngyösi Sándorné irányításával itt készültek fel a fellépésre. A hét közben lezúduló eső nem szegte kedvünket, a táborozás hagyományát folytatva eldöntöttük, hogy jövőre újra ugyanitt találkozunk.
Ha valaki feljut Nagybánhegyesen a templom tornyába és lenéz a község határára, azonnal megtudhatja, hogy ebben a faluban szinte minden család kertjében és a közeli határban összeérnek a fóliasátrak. Itt a szlovákok évtizedek óta paprikát termesztenek. Sikeresen. Nem mintha jobban el lehetne adni, mint a dinnyét, mégis ezt termesztik a legszívesebben. Az idén több termett a tavalyinál. Minden „menedzseri” okoskodásra szükség volt, hogy sikeres legyen az értékesítés. Sikerült ez is. Jó pénzt fizettek érte a távolabbi piacokon a nagyfelvásárlóknak sem adták olcsón, ha eljöttek érte. A helyi családok 80 százaléka fóliázásból él. Bevételüket házaikra, családi otthonaik szépítésére fordítják. Többet is termesztenének a paprikából, ha jobb lenne a piaca. Azért annak örülnek a legjobban, hogy anyaországukba, Szlovákiába is eljutnak a paprikák. Minden évben egy napot a paprikára szentelnek. A paprikafesztiválon csodálni lehet a sikeres termékeket, melyeknek némelyike tízszer nagyobb egy öngyújtónál. Ilyenkor versenyeznek lecsófőzésben, no és sportban is a paprika kupáért.
Endreffy Zoltán 1915. június 29-én született Lajoskomáromban. Édesapja és nagyapja is evangélikus lelkész volt. Gyermekkorát Felsőszeliben töltötte, amely egész életére meghatározó élmény volt. Teológiai tanulmányait Pozsonyban, szlovák nyelven végezte. 1948. decemberétől él családjával együtt Nyíregyházán. A nyíregyházi tanyavilágban végzett lelkészi és más, tanító jellegű munkáiról esszé jelent meg a „Nyíregyházi Szlovák („Tirpák”) Nyelvjárási és Néprajzi Emlékek” V. kötetében (1991), ahol Gyivicsán Anna a következőket írta: „A „tirpák-téma” - úgy hiszem - a nyíregyházi közösség más csoportjainak bevonásával is bátran bővíthető. Ezt sejtetik, s részben igazolják is az ebben a kötetben megjelent írások. Köztük Endreffy Zoltán esszé-jellegű írása, amely egy lelkész szemszögéből jellemzi a nyíregyházi evangélikus közösség magatartását, viszonyát ahhoz a hithez, amely meghatározta családi életét, sokban formálta kulturális mentalitását, nem hallgatva el e viszony ellenmondásait, belső feszültségeit sem. Endreffy Zoltántól a jövőben is szívesen olvasnánk arról is, hogy ő miképpen látja az evangélikus egyház és a szlovák, illetve a szlovák és a magyar nyelv kapcsolatát.” A Nyíregyházi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat szeretettel köszönti születésnapja alkalmából.
Több mint háromszáz évvel ezelőtt kezdtek letelepülni a munkát kereső szlovákok Sámsonházán, s immár tizenegyedik alkalommal emlékeznek meg erről a település lakói és hajtanak fejet az őseik előtt. A XI. szlovák nemzetiségi letelepedési emlékünnepség keretében nyitották meg a nagyközönség előtt a nemrégiben elkészült „Szlovák konyha” című kiállítást a faluház pincéjében. A falu szlovák nemzetiségi életének egyik legfontosabb eseménye a tradicionális letelepedési emlékünnepség, minden év augusztus első hét végéjén. Idén is nagy szeretettel fogadták a faluvezetők és rendezvényszervezők a külföldről, belföldről érkező vendégeket, s tájjellegű süteményekkel, étellel, itallal kínálták őket. A község nagy jelentőségű ünnepén felelevenítik a múltat és ezzel is megélénkítik az érdeklődést a nemzetiségi lét iránt. Őseik az őshazából az evangélikus vallást hozták magukkal, s hogy mennyire komolyan vették kereszténységüket, az is mutatja, hogy a falu fölött magasodó templom építésébe kezdtek. Ennek a templomnak a lábánál rendezik meg minden évben szabadtéri ünnepségüket, ahol idén is összegyűlt a 300 fős faluközösség apraja-nagyja. A szlovák nemzetiség letelepedése az 1600-as évek végétől 1725-ig tartott. A szlovák kisebbségi önkormányzatnak ez a legfőbb rendezvénye, amit a községi önkormányzattal, mint társszervezővel együtt valósítanak meg. Dr. Egyedné Baránek Ruzsen-ka nyitotta meg a „Szlovák konyha” című kiállítást a faluház pincéjében, aki gyermekkorát és az egykori szokásokat felidézve, a konyhát a ház lelkének nevezte. - Reméljük, hogy jövőre nemcsak konyhánk, hanem szobánk is lesz, s célunk majd egyszer teljesül és vásárolhatunk egy tájjellegű házat - fogalmazta meg Bajnokné Képes Gyöngyi, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke. A délután a meghívott folklórcsoportok bemutatkozásával folytatódott, majd pedig szlovák népzenei folklórestet tartottak a faluházban.
A nyári fesztivál és tábor időszak egyik utolsóelőtti eseményeként került megrendezésre Sámsonházán, augusztus 27-én az Első Nógrád megyei Szlovák Ifjúsági Nap. Első ilyen regionális rendezvényként sajnos nincs ok az örömre, hiszen csak falubeliek vettek részt a rendezvényen. Valószínűleg túl sok alkalom volt Nógrád megyében ezen a nyáron is, amely az aktivistákat már kifárasztotta, így erre a találkozóra már nem maradt elég kedv a részvételhez. Pedig a szervezők kitettek magukért most is, az egész napos rendezvény az esős - borús idő ellenére is jól sikerült. A találkozó egyik célja az lett volna, hogy ráhangolja a megyei szlovák gyökerű települések ifjúságát arra, hogy nem csak egy-két prominens nemzetiségi rendezvény az, amelyen részt kell venni, hanem van más lehetőség is. Másrészt megpróbáljon az ifjúság részére a „táncoló mulató nemzetiség” zsákutcából új irányokat mutatni. Erre szolgált a 10 h-kor kezdődő Ankét-beszélgetés. Melynek témája a magyarországi szlovák identitás nemcsak folklór jellegű megőrzése volt. Az előadó, Bajnokné Képes Gyöngyi kiemelte, hogy „a nemzetiségi létünk fenntartására jó a hagyományőrzés, de most eljött az ideje, hogy tovább is lépjünk. A továbblépés, pedig elsősorban a szlovák nyelvtanulást jelenti. E-nélkül ízét veszti az ének, a tánc, a néprajz.” Ehhez érdemes hozzátenni., hogy már kapható a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete kiadásában megjelent nyelvvizsga felkészítő anyag CD-változata is. A megbeszélést szlovák konyha bemutató követte, amelynek a helyi kisebbségi önkormányzat új kiállítótermében, egy berendezett konyha adott otthont. A bemutatót Szpisák Andrea és Demen Péter projektorral támogatott, Sámsonháza jelene című tényfeltáró előadása követte. Ezután a szervezők helytörténeti sétára invitálták a résztvevőket, megpróbálták visszaidézni a falu régi szlovák területi elnevezéseit, illetve megmagyarázni a fiataloknak mit miért hívnak így. Pl. a falu elnevezés, „idem do dediny” a község régi településszerkezetét mutatta meg. A Szlovák ifjúsági nap befejezéseként 16. 30-tól kulturális gálaműsort láthattak a jelenlévők, melyet Bacsa Andrásné alpolgármester asszony, Bajnokné Képes Gyöngyi a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke, mint házigazda nyitottak meg. Köszöntőt mondott még Szpisák Attila, a Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete (MaSzFiSz) sámsonházi „pobočkájának” elnöke. Kiemelte, hogy ez az Országos Szlovák Ifjúsági Szervezet új reneszánszát kezdte meg, és újra elkezdi ifjúsági szervezőmunkát Sámsonházán is. A gálaprogramot a faluban edzőtáborozó budapesti Pro Vokál nevű énekegyüttes kezdte Gospel előadásával. Az együttest Pálmainé Pápai Márta, a budapesti Szlovák Evangélikus Egyházközség kántora vezényelte. Őket követte a sámsonházi Hruščičke énekegyüttes, szólót énekelt Pálik Józsefné. Majd Treczka Tímea, a megyei és kistérségi Ki Mit Tud díjazottja énekelte el a My Happy című szerzeményt. A következő tapsvihart modern tánc előadásával a Dravci tánc együttes - helyi lányokból szerveződő tánccsoport- okozta. A Gála műsort a salgótarjáni központú, de helyi településekről származó táncosokból is álló szalon-táncegyüttes, a Főnix fergeteges programmal zárta. Ezt követően a fiatalság örömére Disco következett. Az eseményt támogatták: Nógrád megyei Közgyűlés, Sámsonháza Polgármesteri Hivatal és a helyi szlovák Kisebbségi Önkormányzat.
Kedvesség és jókedv árad Hornyák Józsefné Manyikából, aki a Pilisszentlászlói Szlovák Kisebbségi Önkormányzat képviselőjeként és a Nefelejcs Népdalkör alapító tagjaként szinte minden közösségi esemény szervezéséből kiveszi a részét. Mint elmondja, fontosak neki az emberek, mindig is szeretett ismerkedni, barátkozni. - Persze a munkát is szeretem, nem mondom, hogy nem, de kellenek az ilyen megmozdulások, hogy kikapcsolják az embert a monoton hétköznapokból. A Szentlászló-találkozón például én voltam a vácszentlászlói csoport házigazdája. Kilenc embert kalauzoltam a szálláshelyére, és nálunk is lakott egy nagyon kedves házaspár. Rengeteget beszélgettünk. Szombaton az énekkaros szereplés után éjfélig kint voltunk a sportpályán - a vendégeink is nagyon szerettek mulatni -, azután még vagy hajnali kettőig beszélgettünk. Mikor lefeküdtek, én szépen megcsináltam a másnapi reggelit. Úgy örültek, még ebédre is nálunk maradtak... Mikor végül hazaértek, rögtön telefonáltak, és meghívtak minket búcsúra. Csakhogy Vácszentlászlón is László-napkor van ám a búcsú, úgyhogy inkább majd most szeptemberben látogatjuk meg őket. Az énekkar munkájában is azért veszek részt, mert fontos nekem, hogy Pilisszentlászlón történjen valami. Egyszer, vagy tíz éve, az iskolában fellépett egy szlovák tánccsoport. Azok úgy tudtak énekelni is...! Mondom a Margitkának, csináljunk mi is ilyen szépet! Előbb csak egy páran jöttünk össze énekelgetni, aztán egyre többen, és szóltunk azoknak, akikről észrevettük, hogy szép hangjuk van. Jó dolog ez, mert egyrészt büszke lehet rá az ember, hogy tud énekelni, másrészt sokkal több lehetősége van barátkozni és világot látni.
- Hogyan szoktatok készülni a fellépésekre?
- Ősztől nyár elejéig minden héten összejövünk a Szlovák Házban, de persze ilyenkor nyáron is sokat találkozunk. Szombatonként jó időben kimegyünk az erdőbe szalonnát sütni, vagy az óvodaudvaron sütünk-főzünk, énekelgetünk. Mindig elpróbáljuk majdnem az összes dalt. Én egy füzetbe leírtam magamnak mindegyiket, de persze kívülről is tudom őket. Ha meghívást kapunk valahova, Margitka összeállít egy dalcsokrot, amit aztán többször áténekelünk.
- Honnan származnak a dalaitok?
- Tanulunk újakat is a nemzetiségi találkozókon, Margitka is hoz, de azért a legtöbb éneket fiatal lány korom óta ismerem. Mikor annak idején kijártam itt a nyolcadikat, egészségügyisnek akartam tanulni, mert nagyon-nagyon szerettem az idős, a beteg embereket. Akkor mindenki azt tanácsolta az anyukámnak, hogy inkább az öcsémnek adjam át a helyet, mert a fiúnak kell szakma, de a lánynak nem kell. Apukám négy éven át nagyon beteg volt, kórházban feküdt, én meg jártam Kisorosziba málnát szedni, az erdészethez sarlózni... Így segítettem az anyut, hogy ne egyedül csináljon mindent. És ahol dolgoztam, erdőben, volt sok falubeli idős néni is. Ők csak szlovákul beszéltek. Napközben énekelgettek, én meg odafigyeltem, mert aki szereti az éneket, az odafigyel. Meg is maradt bennem minden. Tizenhat éves koromtól húsz éven át a pomázi szövőgyárban dolgoztam, három műszakban. Sokan jártak oda a faluból, Szentkeresztről is, és ebédszünetben vagy hazafelé menet mindig énekeltünk. A szentkeresztiek amúgy sok dalt más szöveggel, más kiejtéssel énekelnek. Mikor az ő népdalkörük énekel, kicsit mindig meg vagyok illetődve, mert többen vannak, nagyobb a hangjuk, és férfiak is vannak közöttük. De például Kóspallagon azt mondták nekünk, hogy ahogy mi énekeljük a Pilisi himnuszt, a szentlászlói változatban, az jobban tetszik nekik.
- Van olyan, hogy valaki beszerveződik közétek énekelni?
- A fiatalok közül nemigen. Most úgy húszan vagyunk asszonyok, a legfiatalabb 45, a legidősebb kb. 65 éves. Szegény Ilonka néni, Petkó Vilmosné, nemrég halt meg, ő volt köztünk a rangidős. Nekem úgy hiányzik! Olyan vidám volt! Mikor mentünk a busszal, ő osztogatta elsőként a süteményt; ha megszólalt a zene, rögtön táncra perdült, nem volt soha fáradt. Az ilyen közös buszutak - most épp Szlovákiában voltunk három napig -, arra jók, hogy a férjeket, a férfiakat is bevonják a közös éneklésbe. De bizony kellene utánpótlás a fiatalokból, mert ha mi nem leszünk, akkor már tényleg nem tudom, mi lesz eredeti ebben a kis faluban. Az kellene, hogy a próbákra mindenki elhozza magával az unokáját - a kisgyerekeket.
- Miért vállaltad a kisebbségi képviselőséget, és mit jelent számodra ez a tisztség?
- Az énekkarból többen mondták, hogy jelöltessem magam, mert ők már idősebbek. Elsikné Margitkával és Csernyik Józsival járunk a helyi és országos kisebbségi ülésekre. Az Országos Szlovák Önkormányzatnál minden évben elmondják, milyen aktuális pályázatok vannak, melyik település mennyi pénzt kapott, és be kell számolni, hogy azt ki mire költötte, hogyan gazdálkodott belőle. A nyelvünk és a hagyományaink olyan értékek, melyeket nem szabadna elfelejtenünk... Helyi kisebbségi képviselőként én a pilisszentlászlói szlovák közösség sajátos kultúrájának megőrzésével foglalkozom.
Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház szülészetén minden további nélkül fogadják a Szlovákiából érkező kismamákat. A szüléseknél az uniós jogi szabályozás érvényes, ezért a hiedelemmel szemben egyáltalán nem kaphatja meg automatikusan a magyar állampolgárságot a Magyarországon született „külföldi” kisbaba. A párkányi és a környező felvidéki településeken élő várandós anyák többsége természetesen a szlovák egészségügyi rendszerben működő kismama-gondozásban vesz részt, hogy a gyermek születése utáni járandóságukat megkapják. Tekintettel azonban arra, hogy a régióban a települések többségéhez legközelebb Esztergomban működik szülészeti osztály, a szlovák oldalon pedig csak a Párkánytól hatvan kilométerre lévő érsekújvári kórház tudja fogadni a szülő nőket, ezért az unióban érvényben lévő jogszabály alapján, sürgősségi ellátásként az esztergomi kórházban történik a szülés levezetése. Általában a család hozza át a vajúdó édesanyát, de életveszély esetén a szlovák mentőszolgálat is Magyarországra szállítja a kismamákat - mondta Berbik István esztergomi osztályvezető főorvos. Az esztergomi kórházban született kisbabákat a közhiedelemmel ellentétben a szülők állampolgársága szerint anyakönyvezik. Ehhez a magyarországi szlovák konzulátustól kell befogadó nyilatkozatot kérni, s mindaddig, amíg a dokumentum nem készül el, az újszülött ismeretlen állampolgárságúnak számít. Vagyis nem igaz az az állítás, hogy a gyermek mindig a születési hely szerint nyeri el állampolgárságát. Olyannyira nem, hogy a befogadó nyilatkozat mellett útlevelet is kap a kisbaba, e nélkül nem vihetnék haza a szülők Szlovákiába. Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház 1996-ban kapta meg a bababarát kórház címet, mivel az intézményben a várandós anyukával együtt az apa is jelen lehet a szülésnél. A vajúdás során a szülő nő saját ruháját hordhatja, sétálhat, a fájdalmai enyhítésére zuhanyozhat, és a szülési testhelyzetét is tetszés szerint megválaszthatja.
A község képviselő-testülete elfogadta a 2004. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót és az erről szóló rendeletet, ezenkívül meghallgatták illetékes jelentését is a belső ellenőrzésekről. Ezzel kapcsolatban azt állapították meg, hogy apró formai hibák fordultak csak elő, de ezekre vonatkozóan készült egy intézkedési terv. Meghallgatták a művelődési ház programszervezőjének beszámolóját az intézmény tavalyi, illetve idei első negyedéves tevékenységéről. Csapucha Katalin másfél éve dolgozik a Kálmánfi Béla Művelődési Házban. A beszámolóra azért volt szüksége, hogy lemérje a testület: szükség van-e ilyen munkaidőben dolgozó programszervezőre: - A testület jó véleménnyel van az intézmény vezetőjének munkájáról, hiszen valóban gazdag programokkal várta a művelődési ház a látogatókat, azt azonban megállapítottuk, és ezt feladatként is tűztük Csapucha Katalin elé, hogy a középiskolás korosztályt próbálja becsalogatni a kultúrotthonba - mondta Nagy Mária polgármester. Az önkormányzat egy pályázat benyújtását is tervezi a Magyarországi Nemzeti Kisebbségekért Közalapítványhoz. Szlovákiai utazásra, valamint a szeptember 4-ére kitűzött csévi napok megrendezéséhez szükséges anyagi forrásokra pályáznak. Ez utóbbi miatt a rendezvénytervet is módosították, hiszen nyáron tartották volna az eseményt, azonban szeptemberre készül el a templom belső rekonstrukciója, amelyet Erdő Péter bíboros áld meg.
A Szlovák Rádió menedzsmentje korábban egy olyan programot dolgozott ki, amelynek köszönhetően 130 millió koronát megspórolhat az intézmény. Ennyit tesz ki ugyanis a rádió vesztesége. A külföldre sugárzott adás beszüntetésével 16 millió koronát takarítottak volna meg. A Szlovák Rádiót felügyelő testület viszont arra kötelezte a vezérigazgatót, Jaroslav Rezníket, hogy mindenképpen tartsa fenn a külföldi sugárzást. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a rádió semmilyen költség-megszorítást nem vezet be, és nem fog alkalmazottakat elbocsátani. A rendkívül rossz anyagi helyzetre való tekintettel ezt a lépést mindenképpen meg kell tennie. Az óvintézkedéseknek azonban nem szabad érinteniük magát a külföldi adások minőségét és terjedelmét, valamint a műfaji sokféleségét sem. Jelenleg azonban még arra kell várni, hogy a kormány és a parlament jóváhagyja azt az összeget, ami a külföldi sugárzás biztosítására szükséges. A Magyarországon élő szlovákokat az adás beszüntetése rendkívül kellemetlenül érintené. Az itteni lakosság és Szlovákia között ugyanis nem túl sok lehetőség van az információcserére és a kultúra közvetítésére. Pilisszentlászló polgármestere, Illés György lapunknak elmondta, hogy az ő településükön (ahol a lakosok mintegy 40 százaléka szlováknak vallja magát) ugyan nehezen fogható a Szlovák Rádió adása, mivel a falu völgykatlanban fekszik, ezért mindenképpen szükség lenne egy erősítő felszerelésére. „A település elhelyezkedése miatt mind a rádió, mind a szlovák tévé vétele az időjárástól függ. Ettől függetlenül a szlovák műsorok iránt van érdeklődés a lakosok részéről. Épp ezért mindenképpen visszalépést jelentene a pilisi szlovákok szempontjából a Szlovák Rádió külföldi műsor-szolgáltatásának beszüntetése” - jelentette ki Illés György. Nagy Mária, a Pilisi Szlovákok Egyesületének alelnöke korábban sajnálatának adott hangot, hogy évek óta nem sikerült a térségben felállítani egy olyan erősítőt, amely segítségével a Szlovák Televízió és a Markíza adásait is figyelemmel kísérhetnék a magyarországi szlovákok. Szlovákia a kérdésben eddig nem segített, így jelenleg is csak a kábeltelevízió sugároz szlovák nyelven. Illés György szerint a kábeltévé-szolgáltató már beígérte az erősítő felszerelését. Szlovákiától így nem is várnak segítséget, csak abban az esetben, ha a műsorszolgáltatás jogi akadályokba ütközne, vagy fizetési kötelezettséggel járna ez. Pilisszentlászló polgármestere szerint a szlovák tévé adásának a kábeltévén keresztül még az idén be kellene indulnia. Mint elmondta: nagyon fontos lenne, hogy a völgykatlanban is olyan erősségű legyen a sugárzás, hogy gond nélkül fogják az adott települések az adást nemcsak a Szlovák Televízió, hanem a rádió esetében is. „Ez a szentendrei szlovákság anyanyelvének megtartása szempontjából is nagyon fontos lenne, hiszen ott még nagyobb a természetes asszimiláció, mint a mi községünkben” - jelentette ki Pilisszentlászló polgármestere.
A folklóregyüttesek előadásán kívül kézműves-bemutatón, kiállításokon, színházi előadásokon, koncerteken, ételkóstolón vehetnek részt az odalátogatók. A rendezvény hivatalos megnyitója csak pénteken lesz, de már hétfőtől zajlanak a fesztivál programjai. A Cultus művelődési házban a Szlovákiában élő nemzetiségek képzőművészeinek, mint például Szabó Ottónak, Csémy Évanak a kiállítása látható. A fesztivál minden egyes napján, 19 órától nemzetiségi színházak lépnek fel. Tegnap az eperjesi ukrán Andrej Duchnovic Színház mutatta be Cervantes „Don Quijote de la Mancha” című darabját. A hét többi napján a kassai Thália Színház „Dankó Pista” című daljátéka, a Jókai Színház „A három sárkány” című zenés előadása, a kassai Romathan Színház Fekete macska című zenés komédiája lesz látható. A fesztiválon a Szlovákiában élő tizenkét nemzetiség képviselői mutatkoznak be. Minden évben más város ad otthont a rendezvénynek, és a sorrend felállításában az egyes kissebségek lélekszámát veszik alapul. Pék Zoltán, a fesztivált szervező Music Art vezetője a rendezvény céljaként a Szlovákiában élő kisebbségekre való figyelemfelhívást nevezte meg. A fesztivál egyben arra is figyelmeztet, hogy a nemzetiségek kultúrája Szlovákia kultúrájának részét alkotja. A program keretén belül a Cultus művelődési ház előtti Papánek téren a Csillagok című műsorban roma együttesek lépnek a közönség elé. Ezenkívül nemzeti kisebbségekkel foglalkozó filmek és gálakoncert is bemutatásra kerül.
2005. augusztus 18-a és 23-a között immár 32. alkalommal várja a látogatókat az Agrokomplex Nemzetközi Mezőgazdasági és 4. alkalommal a Regiontour Slovakia 2005 idegenforgalmi kiállítás Nyitrán. Az idegenforgalmi rendezvényen a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió Fejlesztési Kht. a „Kirándulás a Duna két partján a Vág-Duna-Ipoly Eurorégióban” című kiadványával mutatkozik be. Zártkörű szakmai rendezvényekkel nyitja meg kapuit a 32. Agrokomplex Nemzetközi Mezőgazdasági kiállítás és 4. Regiontour Slovakia 2005 idegenforgalmi kiállítás 2005. augusztus 18-án Nyitrán az Agrokomplex Vásárközpontban, ahol augusztus 19-e és 23-a között Szlovákia legnagyobb mezőgazdasági, élelmiszeripari és környezetgazdálkodási vására várja a nagyközönséget. A kiállítás szervezői immár negyedik alkalommal biztosítanak lehetőséget a régiók turisztikai látványosságainak megismertetésére a „Regiontour Slovakia” idegenforgalmi rendezvény keretein belül, melyen a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió Fejlesztési Kht. a „Kirándulás a Duna két partján a Vág-Duna-Ipoly Eurorégióban” című kiadványával mutatkozik be. Emellett a Kht. a rendezvényen Komárom-Esztergom megye aktív turisztikai kiadványa, szállás és gasztronómiai kalauza, a „Magyarország bölcsője” c. invitatív kiadvány és turisztikai térképe, valamint a Tourinform irodák által rendelkezésre bocsátott települési kiadványokon keresztül népszerűsíti a térség turisztikai látványosságait, idegenforgalmi kínálatát. Az Agrokomplex Nemzetközi Mezőgazdasági és a Regiontour Slovakia idegenforgalmi kiállításon tavaly több mint 25 ezer négyméteres területen 533 szlovákiai, míg 160 külföldi kiállító mutatkozott be, a látogatók száma meghaladta a 89 ezret.
Ismét sor került a napokban a legnagyobb hazai kerékpárverseny a Tour de Hongrie rendezvényre. Már hagyományosan Békéscsabán is áthalad a kerékpáros rajt, akik Csongrád megyéből érkeznek Orosházán, Csanádapácán keresztül Békéscsabára. Az idei körversenyen 10 külföldi együttes és hat hazai csapat vett részt. A vendégek között első helyre kívánkozik, hogy 1-es rajtszámot viselheti a kétszeres Tour de Hongrie győztese a címvédő Remák Zoltán, valamint együttese a szlovákiai CK ZP Podbrezová. Sajnos az időjárás nem kedvezett az első nap versenyeinek, csaknem embertelen körülmények között haladtak, végigkísérte őket a zuhogó eső, a mezőnyt annyira lelassította, hogy „csak” 50km-es sebességgel tudtak haladni. Az augusztus 4-i mostoha időjárás nem kedvezett az addig mezőnyt vezető szlovákiai Remák Zoltánnak, aki bukott, így a két év győztese nem tudta a hozzá fűzött reményt beváltani a Békés megyei szakaszon. Végül a „Békéscsaba nagydíjáért” serleget Gerald Ciolek a német Winfix klub tagja nyerte. Az idén 80 esztendős Tour de Hongrie vasárnap aug. 7-én fejeződik be Budapesten, s a hat versenynap alatt hazánk szinte valamennyi régióját érintve összesen 700 km tesz meg. Végül az összetett versenyben 1. Lengyel Tamás (magyar) 2. Prazdnovszky (szlovák) 3. Chadvick (ausztrál).
A Jankay Galéria augusztus 15. és 19 között művészeti tábort hirdetett meg a hátrányos helyzetű általános iskolások részére, akik szeretik a rajzolást és festést. A lebonyolításhoz anyagi segítséget Békéscsaba város közművelődési bizottságától és kaptunk. Így az öt napos program az ebéddel együtt megfizethető lett. A tábor szakmai vezetésével Moskál Tibor grafikusművészt, akinek kiállítását is megtekintették a gyerekek a Munkácsy Mihály Múzeumban, valamint Kolarovszki Zoltánt festő tanárt bíztuk meg. Mindketten nagy hozzáértéssel végezték munkájukat. Rézkarcok készítésének módját tanulták a gyerekek. Ezen kívül monotípia, kréta és ceruzarajzok készültek. A gyerekek nagy kedvvel sok - sok alkotást készítettek, melyekből a legjobban sikerültekből szeptemberben kiállítást készítünk. A szakmai munkákon kívül ellátogattunk a gyerekekkel a Munkácsy Mihály Múzeumba, az ifjúsági ház kiállítását is megtekintették a gyerekek. De megnéztük a szlovák tájház állandó kiállítását is, mely nagy hatással volt a gyerkőcökre. „Jövőre is jövünk” - kel távoztak a gyerekek a tábor befejeztével. Anyagi támogatást a városin kívül a Maholnap Magyar Jóléti Alapítványtól is kaptunk. A Galéria minden dolgozója nagy lelkesedéssel segítette a tábor zavartalan és sikeres lebonyolítását.
Perlrott Csaba Vilmos békéscsabai születésű, világhírű festőművész képeiből nyílt tárlat a művész halálának ötvenedik évfordulója alkalmából augusztus 11-én Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A tárlatot Csaplár Ferenc, a Kassák Lajos Múzeum igazgatója nyitotta meg. Különleges pillanat volt ez, hisz Perlrott szülővárosában, Csabán sosem állított ki életében. A város egyetlenegy alkotásának a birtokosa… Az ünnepélyes megnyitót megtisztelte jelenlétével Benedek Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, a tárlat rendezője.
Perlrott Csaba Vilmos a XX. század kiemelkedő alkotója, meghatározója: élete első részét Európa jelentős művészeti központjaiban töltötte. Nagy hatással volt rá a kortárs francia és német irányvonal, a kubizmus, a spanyol talajú német expresszionizmus, a miszticizmus. Perlrott a Koszta Józseftől nyert szakmai útmutatás után Iványi Grünwald Béla tanítványaként indult Nagybányáról. A század elején, 1905-ben Párizsba utazik: a frissen szerveződő Matisse-iskola egyik alapítója. Sajátos, egyéni stílusú képein felfedezhetők a matisse-i vonások, jellegzetességek. 1907.-ben már a Salon d’Automne-ban a fauve-okkal együtt szerepel. A Párizsból haza térő „neósokat” (Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor…), tehát a posztimpresszionizmus, a Vadak, a kubizmus tanulságaival felvértezett alkotókat a nagybányai művésztelepen ellenséges hangulat fogadja. Mindezek ellenére Perlrott mozgalmas életének minden állomásáról ide tér vissza. 1911-ben Ferenczy Károly segítségével spanyolországi ösztöndíjhoz jutott, s ott El Greco művészetének hatása alá kerül. Az 1910-es években a kecskeméti művésztelep alapítójaként is tevékenykedik. A telepen jelentkező, a Cézanne-tól és a szecessziótól befolyásolt dekoratív irányzat hatással van egyéni, sajátos stílusára. A húszas évek elején a Felvidéken, majd Németországban jár feleségével, Gráber Margit festőművésszel és kapcsolatba kerül az expresszionizmussal. Biblikus témájú alkotásain a kubizmus és az expresszionizmus ötvözetében a gótika tisztelete, miszticizmusa jelentkezik. A második világháború kitöréséig „kétlaki” életet él: a nyarakat Nagybányán, a téli időszakokat pedig Párizsban tölti. Élete, munkássága visszatérő nagy motívumát, a Notre Dame, melyet többször megörökít. Szállodája ablakából festette a templomot, s a tovaömlő Szajnát. 1924-től a progresszív irányokat kereső, nyugat-európai igazodású Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagja és állandó kiállítója lesz: rendszerint a társaság a budapesti Nemzeti Szalonban szervez tárlatokat. A harmincas évektől Perlrott rendszeresen látogatja Szentendrét: az évtizedeken át ható látványfestő korszaka haláláig tart. Képeit a természet uralja. 1949-ben felvételt nyert a Szentendrei Festők Társaságába, s mint a Szentendrei Régi Művésztelep tagja alkot, dolgozik 1955-ben bekövetkezett haláláig. A csabai szülői házról, itteni tanítójáról (a négy elemit Békéscsabán járta ki, majd 19 évesen elhagyja szülőhelyét) 1928-ban Vallomás és önéletrajzában, majd később is gyakran ír. Békéscsabán azonban egyetlen képe sem volt kiállítva. Halála előtt, 1952-ben kapcsolatba lépett a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal. Akkor egy képét, a Sárospataki téli táj címűt adományozta a szülőváros múzeumának.
Nem töltötték tétlenül a nyár utolsó hónapját sem a kiskőrösi szlovákok. Nemrégiben fellépésükkel színesítették a négy Somogy megyei település: Nemesvid, Mesztegnyő, Nagyszakácsi és Vése közös gasztronómiai rendezvényét, amelyre az útiköltség díját a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságától nyerték pályázati úton. A kiskőrösi népviseletbe öltözött asszonyok és a citerazenekar elsöprő sikert aratott. Az országos kovácstalálkozóra, a rétessütő versenyre, a királyi szakácsok vetélkedésére és a csülök parádéra összesereglett tömeg lelkesen tapsolta, éljenezte végig a kiskőrösi nótáskedvű, vidám fellépők produkcióját. Így aztán nem csoda, hogy a messzi útról visszafelé is végig énekelték a buszban töltött órákat a hagyományőrző énekesek és citerások állandó kísérőikkel, a szlovák klub aktivistáival.
Hrúz Mária, a hajdani necpáli szlovák asszony fiával, a legnagyobb magyar költővel, Petőfi Sándorral együtt vonult a világirodalom halhatatlan személyiségei közé. Hiszen ki ne ismerné Alexander Petrovič, vagyis Petőfi Sándor verseiből az általa mindig szeretettel és tisztelettel emlegetett „legszeretőbb” anyát, ezt a nem mindennapi asszonyt, aki megszülte és felnevelte a magyar költészet lánglelkű poétáját? A szülés óráiban szlovákul szakadt fel a fájdalom a vajúdó asszony lelkéből és a későbbiekben is sokszor szlovákul tanítgatta, nevelgette fiát. Az alacsony, törékeny termetű, de anyai szívében hatalmas, érzékeny egyéniségre, aki megajándékozta nemzetünket az 1848/49-es szabadságharc központi legendájával, ma is kimondhatatlanul büszkék családtagjai. A Soltszentimrén, Kiskőröstől pár kilométerre lévő aprócska településen élő Makkos Lajosné Magdika néni, hetvenhét éves kora ellenére fáradhatatlanul munkálkodik a családi relikviák felkutatásán. Nemrégiben ajándékozta a Petőfi Emlékmúzeumnak azt az eredeti dokumentumot, amelyet a Petőfi Társaságtól kapott családja, amikor a múzeum rendelkezésére bocsátották a Petőfi család ládáját.
- Hrúz Mária édesanyám nagypapájának, Hrúz Ádámnak a testvére volt - vezette le Magdika néni a családfát, aki egyébként hol is lakhatna kis takaros kertes házában Soltszentimrén máshol, mint a Petőfi utcában? Dédapám Hrúz Ádám és édesapja, az én ükapám, Hrúz János a cinkotai temetőben nyugszanak. Tősgyökeres szlovák családként éltek valamikor a Hrúzok a szlovákiai Túróc vármegyében, ahonnan 1818-ban Hrúz Mária férjhez ment a Pozsony vármegyéből származó Petrovics István mészároshoz, akinek családja felmenő ága régóta űzte már ezt a mesterséget- kezdett a históriás mesébe a mosolygós Magdika néni. Sajnos eléggé szerény anyagi körülmények között éltek, sok viszontagságon mentek keresztül életük során. Nagyapám, akit szintén Hrúz Ádámnak hívtak, feleségül vette Stukovszki Eleonórát, s öt közös gyermekük született. Margit, Dezső, Anna, Mária és Eleonóra, aki az én édesanyám volt. Nagyszüleim Kerepesre, egy Budapesttől húsz kilométerre lévő faluba költöztek, ott nyitottak kocsmát és mészárszéket, amelynek egynegyed része még ma is eredeti állapotában áll. Nagyszüleimtől Dezső nagybátyám megörökölte a kocsmát, majd később édesanyám átvette tőle. Édesapám pedig hentes és mészárosként dolgozott.
- Hogy tetszett Soltszentimrére kerülni?
- Édesapám testvére itt volt földbirtokos és mivel nem született gyermeke, megkérte szüleimet, hogy egyik gyermeküket adják egy időre mellé. Először a húgom került ide, de neki nem nagyon tetszett az ittlét és helyette eljöttem én. Aztán pár év múlva férjhez mentem és itt is maradtam a faluban. Két húgom azonban otthon lakik Kerepesen. Évi 73, Loli, vagyis Eleonóra pedig 75 esztendős. Valahogy a családunk génjeiben van a mészáros és a vendéglős szakma, hiszen majdnem mindenki így kereste a kenyerét, mint ahogyan Petrovicsék is. Petőfi testvéröccse István is fiatal korában mészáros volt. Én magam is elvégeztem a vendéglátó-ipari iskolát Pásztón. A fiam szőlész-borász, unokáim pedig a szakma menedzserei lesznek. A szlovák szót sem felejtettük el, még édesanyámék is szlovákul beszéltek, s bár én már nem használom a nyelvet, de mindent megértek, s rendszeresen figyelemmel kísérem a televízió szlovák nyelvű adásait is. Kerepesen is sok szlovák nemzetiségű ember lakott, akik ruhájukban is őrizték a hagyományokat, valószínűleg ezért került családunk pont oda egykoron.
- Kerepesen tudták, hogy Magdika néniék a Hrúz család leszármazottai?
- Igen tisztelték a családunkat, és büszkék is voltak ránk. Emlékszem, minden március 15-én nemzetiszínű szalagot kötöttek a kocsmában lévő Petőfi képre.
- Tartják a leszármazottak a kapcsolatot egymással?
- Természetesen szoktunk találkozni, bár egyre ritkábban. Maróka, aki édesanyám testvérének, Máriának a 90 éves lánya, ma Soroksáron él, de laknak rokonaink többek között Kistarcsán, Mátyásföldön, Dombóváron, Pesten is. Régen, ha összejöttünk, a Kerepesi temetőben meglátogattuk a nagyszülők sírját, de ebben a temetőben található a Petőfi család sírboltja is, ahol Petrovics István és felesége Hrúz Mária is nyugszik. Szeretettel őrizzük a családi relikviákat, büszkék vagyunk arra, hogy annak a Hrúz Ádámnak vagyunk a leszármazottai, aki egykoron testvére volt a legnagyobb magyar költő édesanyjának. Szeretném még felkutatni a sokat emlegetett Petőfi képet, amely a szülői házban volt, hogy az is méltó helyre kerüljön a szülőházban.
2010-ig szeretnék létrehozni a Palócföld Eurorégiót, amely hat történelmi vármegye - Bars, Borsod, Gömör, Heves, Hont, Nógrád - palócságát fogná össze. Az Európai Unió keretei között erre lehetőség van, és ennek az összetartást erősítő mozgalomnak lenne az elindítója a palócok Vigyázó Keresztjének felállítása és felszentelése e hét szombatján. 43 köbméter vasbetonba ágyazva 12 méter magasra nyúlik majd a kéttonnás feszület a Herencsényt ölelő Gyürki-hegyen. Ez a palócok vigyázó nagykeresztje, mesélte el Pekár István, a herecsényi születésű volt Duna TV-elnök, amely kezdeményezésük látványos eleme lesz. Ugyanis a nem palóc Dichmann Tamás - aki Kanadából hazatérve szeretett bele a belső-cserháti falucskába - ötlete volt a keresztállítás, ami védője és jelképe lesz az egykori Trianon által kettészelt Palócföld lakosságának. Ezentúl a palócok Vigyázó Keresztjénél minden év augusztusának első szombatján összejönnének a palócfalvak küldöttei, hogy kifejezzék együvé tartozásukat. Ugyanakkor elindult egy folyamat, amely a kulturális gyökerek, a hit, a gazdasági tevékenység összehangolását tűzi ki célul. 2010-ig hozzák létre a Palócföld Eurorégiót. A Palócföld határait az országutak mentén tábla jelöli majd. Minden évben egyszer összeül a Palócföld országgyűlését jelképező Palóc Diéta és a palócságért legtöbbet fáradozó közéleti, kulturális és gazdasági személyiségekből létrejön a Palóc Magisztrátus. Szombaton indul a hatalmas kereszt felállításával. Ehhez semmiféle modern technikai eszközt nem használnak. A hegyre hat magyar szürke ökör húzza fel, s ott szentmisével ékesített szertartás keretében több mint száz palóc legény és férfi húzza kötéllel a helyére a palócok Vigyázó Keresztjét.
Az SZDSZ a hét legnagyszerűbb hírének könyveli el, hogy Szlovákia és Ukrajna megállapodott a szlovákiai Nagyszelmenc és az ukrajnai Kisszelmenc közötti határátkelő megnyitásáról. „A két, majdnem színtiszta magyarlakta falut a szörnyű jaltai szerződés szakította ketté, és a mostani megállapodással leomlott a vasfüggöny utolsó darabja is” - olvasható közleményükben. Az SZDSZ büszke arra, hogy a megállapodás létrehozatalában kulcsszerephez jutott egy magyar liberális képviselő, az Országgyűlés Európai Ügyek bizottságának szabad demokrata elnöke, Eörsi Mátyás, aki az Európa Tanács megbízottjaként személyesen győzte meg Juscsenkó elnököt a határátkelő megnyitásának fontosságáról.
Megnyílik Szlovákiában idén ősszel az első olyan takarékszövetkezeti fiók, amelyet magyarországi takarékszövetkezet alapított, és további 3-4 fontolgatja a szlovákiai megjelenést - jelentette be Kiss Endre, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke. A 153 integrált takarékszövetkezet 2005. június 30-i, 943,9 milliárd forintos összesített mérlegfőösszege 15 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi 818,7 milliárd forintot. A szektor idei első félévben elért 4,94 milliárd forintos adózott nyeresége pedig 3 százalékkal volt több, mint a 2004 első félévi 4,79 milliárd forint. A bankszektor egészével ellentétben a takarékszövetkezetek esetében nem a hitel-, hanem az ügyfélbetét-állomány növekedése áll a növekedés hátterében. A takarékszövetkezetek június végén 841,6 milliárd forint összegű betétet kezeltek, 15,8 százalékkal többet, mint az egy évvel korábbi 726,5 milliárd forint. A betétállományon belül a legnagyobb mértékben - 11 milliárdról 13,57 milliárd forintra - az önkormányzati betétek állománya növekedett. Az idén június végén 153 integrált takarékszövetkezetet tartottak nyilván, egy évvel korábban még 159-et. Öt takarék egyesült, egyet pedig - ötéves tagdíjtartozás miatt - kizártak az integrációból.
A szemle célja a hazai nemzetiségi filmes műhelyek és alkotások bemutatása, a nemzetiségi témát feldolgozó filmek népszerűsítése. Az MTV Kisebbségi és Határon túli Főszerkesztősége 2005. november 17-én rendezi meg a IV. Magyarországi Nemzetiségi Filmszemlét, amelyre szeptember 1-jéig várják a nevezéseket. A szemle célja a hazai nemzetiségi filmes műhelyek és alkotások bemutatása, a nemzetiségi témát feldolgozó filmek népszerűsítése a nemzetiségek, a többi nemzet, illetve az anyaországi alkotók körében. A szemle házigazdái „vetésforgóban” a hazánkban élő nemzetiségek, a mindenkori házigazdák kultúrájának bemutatására több lehetőség nyílik az adott esztendőben. A szemle házigazdái az idei évben a magyarországi romák. A szemle verseny, amelyre - 2004. január 1. után készült filmekkel pályázhatnak a közszolgálati televíziók nemzetiségi szerkesztőségei, valamint a hazai nemzetiségi témát feldolgozó szerkesztőségek, a kereskedelmi televíziók hazai nemzetiségi témákat megjelenítői alkotói, helyi vagy városi televíziók, független filmes alkotók, műhelyek.
Legkorábban ősszel megbeszéléseket kezd az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a 13 magyarországi kisebbség és a közmédiumok vezetőivel arról, hogy milyen megoldást lehet találni a kisebbségek rádióadásainak 2006. február elseje utáni zavartalan sugárzása érdekében. Az említett időpontban, tehát majd fél év múlva ugyanis megszűnik a keleti normás ultrarövid hullámsáv, szaknevén az FM OIRT, ahol jelenleg is zajlik a műsorok szórása. Bartha József, az ORTT műsorszolgáltatási igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy az ORTT szakértői először megvizsgálják, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió mennyiben tett eleget a médiatörvényben foglalt közszolgálati kötelezettségének, ide tartozik a kisebbségi adások sugárzása is. Augusztus végére előterjesztést készítenek a médiatestület részére arról, hogy mit lehet és mit tud tenni az ORTT. Mint arról már beszámoltunk, a magyarországi kisebbségek vezetői rádióműsoraik megszűnésétől való félelmükben, levélben kértek segítséget Kovács Györgytől, az ORTT elnökétől. Az ORTT augusztusra tervezett vizsgálatának oka lehet, hogy a kisebbségek szerint rendszeresen előfordult, hogy az URH-n közvetített parlamenti ülések kiszorítottak egyes országos, napi nemzetiségi adásokat, ami véleményük szerint példátlan a magyarországi rádiózás történetében. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága több esetben bírálta ezért a Magyar Köztársaságban alkalmazott gyakorlatot. A nemzeti és etnikai kisebbségek elnökei egy országos lefedettségű hálózat létrehozását kezdeményezték. Levelükben több alternatívát is felsoroltak, az egyik a digitális földfelszíni műsorszórás, a másik egy újabb frekvencia biztosítása volna, azonban a nemzetiségek vezetői abba is beleegyeznének, ha a középhullámú hálózat adóit bővítenék a megfelelő szintre. Fuzik János, a levélírást kezdeményező Országos Szlovák Önkormányzat elnöke már január óta folytat (egyelőre eredménytelen) tárgyalásokat a kérdés rendezése érdekében.
A rendszerváltást követő első kormányzati intézkedések között, 1990 nyarán létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) megalakulása óta eltelt 15 esztendő legfontosabb kisebbségpolitikai eseményeit idézték fel a mai napon (2005. augusztus 30-án) Budapesten az intézmény egykori és mai munkatársai, a NEKH-val szorosan együttműködő szervezetek vezetői. A Kisebbségi Hivatalban megtartott évfordulós ünnepségen rész vett Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter, aki a parlamenti ciklusokon átívelő kormányzati kisebbségpolitika gyakorlati megvalósításának egyik fontos szereplőjeként határozta meg NEKH helyét a magyar államigazgatásban. Az ünnepségen jelen voltak a Kisebbségi Hivatal korábbi elnökei, elnökhelyettesei is. Elismerően szólt a NEKH másfél évtizedes tevékenységéről Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos csakúgy, mint a kisebbségek országos önkormányzati elnökei. Elhangzott, a nemzetközi színtéren is elismert magyar kisebbségpolitika eredményeihez a NEKH is hozzájárult, hiszen a kormányhivatal koordinálta az 1993-ban elfogadott Kisebbségi törvény megszületését, s vállalt fontos szerepet a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak kiszélesítését szolgáló, napjainkban is zajló törvénymódosítási munkában. A Hivatal látta el a romákat érintő kormányzati intézkedések közigazgatási koordinációját, ennek keretében előkészítette a közép- és hosszú távú stratégiát, valamint a Phare roma integrációs program elindítását. A NEKH évfordulóján Göncz Kinga állami kitüntetéseket nyújtott át a Hivatalban 15 éve dolgozó munkatársak részére. A magyarországi kisebbségek által képviselt kulturális és nyelvi értékek megőrzését, fejlesztését, a magyar társadalomba való szerves integrálását szolgáló Hivatal szerepéről szólt az ünnepségen a NEKH jelenlegi elnöke. Heizer Antal azokat a kormányzati intézkedéseket emelte ki, melyek révén megerősödhetett a kisebbségek országos önkormányzati rendszerének intézményi bázisa. E körben a német, a horvát és a szlovák oktatási és kulturális intézményhálózat kiépülését követően, az idei esztendőben a bolgár és a lengyel kisebbség szilárdíthatja meg kulturális intézményi bázisát. Az ünnepség résztvevői az elkövetkezendő időszak kiemelt feladataként fogalmazták meg a nemzetiségi közösségek önrendelkezését szolgáló, új alapokon nyugvó kisebbségi önkormányzati választások szakmai előkészítését. Elhangzott, a Kisebbségi Hivatalnak e munka sikere érdekében továbbra is meghatározó szerepet kell betöltenie.