Becslések szerint Magyarországon ma több mint 110 ezer szlovák nemzetiségű ember él, egyharmaduk Békés megyében. A szlovákok hagyományos, ősi nyelve, a tót azonban eltűnőben van. Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke úgy véli, a megváltozott helyzetben újszerű eszközökkel kell erősíteni a származástudatot.
- Napjainkban már csak a hatvanon felüli korosztály beszéli az ősi szlovák nyelvet, a tótot. Sokan aggódnak amiatt, hogy a régi nyelvjárással együtt elvesznek a hagyományok is. Ön hogyan látja ezt?
- Szomorú tény, hogy az itteni szlovákság több évszázados, hagyományos nyelvjárása tíz-húsz év múlva valóban eltűnik. Eddig sem iskolákban tanították azt, hanem szájról-szájra hagyományozták, a családi kommunikációban gyakran szinte kizárólagos szerepet töltött be. A középkorosztály azonban már alig ismeri, amit pedig az iskolákban tanítanak, az az irodalmi szlovák nyelv. Mindez azonban távolról sem jelenti, hogy a szlovák nemzetiség eltűnik Magyarországon, csupán alkalmazkodnunk kell a megváltozott helyzethez, új módszerekkel kell erősítenünk a származástudatot. Szükség is van erre, hiszen ma hivatalosan nagyon kevesen vallják magukat szlováknak.
- Milyen eszközeik vannak erre, s mennyire van meg a hajlandóság a fiatalokban arra, hogy őrizzék a régi kultúrát?
- A szlovák hagyományokat ma már nem a kukoricafosztással és a kiszejárással kell fenntartani. A népszokások őrzése továbbra is fontos feladat, ezeket az információkat fel kell halmozni és meg kell ismertetni a fiatalokkal. Feladatunk azonban nemcsak a kultúra ápolása, hanem iskolák működtetése, új munkahelyek teremtése. Úgy is fogalmazhatnék, hogy új nemzetiség leszünk, amely egyre több intézményt, például tájházakat, iskolákat tart fenn. Működtetünk metodikai központot, színházat és dokumentációs központot is. Magyarországon ma 52 iskolában és 66 óvodában tanítják a szlovák nyelvet. A diákok és a pedagógusok számára szeretnénk a jövőben egyre több szlovákiai képzést, tábort, erdei iskolát szervezni. Az utóbbi években növekedett a fiatalok érdeklődése a szlovák nyelv iránt. Ennek egyik oka vélhetően az, hogy az egyetemi diplomához már két nyelvvizsga szükséges, így azok közül, akik gyermekkorukban megismerkedtek a szlovákkal, sokan tesznek később nyelvvizsgát.
- Ön szerint mennyire használható a jövőben az Európai Unióban a szlovák nyelv? Sokan úgy vélik, kár tanulni, ha úgyis csak az angollal vagy a némettel tudnak boldogulni.
- A szlovák nyelv olyan, mint egy szláv eszperantó. Aki szlovákul tud, az megérti az oroszt, az ukránt, a csehet, a lengyelt, sőt még a szerbet is. S mivel az unióban a keleti nyitás még előttünk áll, úgy vélem, komoly perspektívája van a szlovák nyelvnek, éppen ezért érdemes azt tanulni.
- A múlt nem tűnik el a népszokásokkal és a nyelvvel együtt. A falvakban évszázadok múlva is ott állnak majd a szlovákok (tótok) által épített templomok. Megmarad a csabai evangélikus templom is, hirdetve, hogy valamikor volt itt egy szlovák világ, amely gazdaságilag olyan erős volt, hogy ilyen építményeket tudott létrehozni. A csabai ma egyike azon kevés templomoknak, ahol még szlovákul is hirdetik az igét - nyilatkozta Fuzik János.
Országosan Békés megyében
A szlováksághoz tartozónak vallotta magát: 17 692 5022
Szlovák anyanyelvű: 11 816 3567
Kötődik a szlovák kultúrához, hagyományokhoz: 26 631 6946
Családban, közösségben használja a nyelvet: 18 056 6010
Négyévente vissza-visszatérő ismerősünk, politikai közéletünk „majdnem családtagja” a nemzetiségek parlamenti képviseletének témája: lassan tipikus állatorvosi lova lesz az elvi politika hiányában gyökerező, halogató politizálásnak. Megoldásra most sem lehet számítani, a kérdéssel mégis érdemes foglalkozni, bár a gumicsont helyett most inkább a köret a fontos.
A régi tematika két elgondolkodtató elemmel gazdagodott. Az első az önálló cigány párt indításának - nem új - ötlete, bár azt még nem tudhatjuk, áldozatául esik-e megint e szándék a különböző roma érdekek széthúzásának. Más kérdés, hogy a hagyományos pártpolitikai berendezkedésű választási és parlamenti rendszer fővonalához képest ez az út mellék-, talán holtvágány. Ennek ellenére nem kárhoztathatók azok a roma politikusok, akik azt remélik, hogy e vonalon is el lehet jutni valameddig - ha nem is a célállomásig, de legalább előbbre. Úgy tűnik, a pártalapítás kezdeményezői most fontosabbnak érzik, hogy egyáltalán haladjon a romák vonata, mint annak fontolgatását, hogy merre s meddig visznek a sínek. Abban bíznak, ha sikerül ezt elérni, akkor a mérleg nyelvének szerepében erőteljesebben befolyásolhatják az állam romapolitikáját, mint az eddigi ciklusok bármelyikében a hűségjutalomként odavetett képviselői székekből vagy kormányzati látszatpozíciókból. Elméletileg ez persze nem jó. Nem jó, ha egy népcsoport politizálódik, mert ez elfedi, torzítja valóságos belső érdekszerkezetét. Egy ilyen lépés mindig a társadalom betegségére utaló tünet. A terápiát azonban olykor a tünetek kezelésével érdemes kezdeni.
A másik nóvum, amely színezi a kisebbségi képviselet kérdésének palettáját, az az a kezdeményezés, amelynek célja a zsidók elismertetése nemzetiségként, ez egy nagyon is gyakorlatinak mondható dilemma elé állítja a közösséget. A Mazsihisz eddig monopolszerepben volt minden, a hazai zsidóságot érintő - hazai vagy nemzetközi szinten jelentkező - kérdés megvitatásánál, e pozícióját pedig azzal védelmezi, legitimálja, hogy kijelenti: a zsidóság lényege a valláshoz tartozásban ragadható meg. A másik fél törekvése éppen a Mazsihisz érdek-képviseleti monopóliumát veszélyezteti, hiszen ők azt állítják: a zsidó mibenlét nem szűkíthető le a vallási tanok igenlésére és követésére; hogy a zsinagógában közösséget nem keresők is tartozhatnak egy közösségbe, s nekik is kijár az érdekképviselet.
Amúgy ez az, amiről érdemes beszélni, s ez már nem csak a zsidóság képviseletének kérdése. Más nemzetiségeknél is érzékelhető ugyanis az a vélekedés, hogy igazán csak az tagja a közösségnek, aki a vallását is gyakorolja. Erre a szerbek, örmények, románok, de még a szlovákok és a németek esetében is találunk példát. Olyannyira, hogy a kisebbségi törvény módosítását előkészítő vitákban a „ki a…” kérdés eldöntésére születtek olyan javaslatok is, hogy vegyék elő az egyházi nyilvántartást. Ez - szerencsére - nem került be a törvénybe. De tekintsünk messzebbre! Van ugyanis még egy olyan vonulata ennek a képviseleti problematikának, amely szorosan összefügg a nemzetiségek parlamenti képviseletével is, ez pedig az országos önkormányzatok közjogi helyzete. A közelmúltban már-már számháborút vívtak egymással a kisebbségi törvény módosítását beterjesztett formájában elfogadó és elutasító szereplők. Egyesek összeadták az igent mondó országos önkormányzatok által képviselt népcsoportok becsült lélekszámát, s azt az eredményt hozták ki, hogy a nemzetiségek döntő többsége támogatja az előterjesztést. Eközben hallgattak arról, hogy a cigányság, a szlovákok és a németek körében - hogy csak a legnagyobbakat említsük - jelentős sokaság állt az ellenvélemények mögött is. De az országos önkormányzatok testületi szavazása ezeket láthatatlanná tette, ami mindenképpen a valóság torz tükrözése. Az állam érdeke persze érthető és elfogadható, amikor olyan törvényt alkot, amely egy-egy beszámítandó csoportérdek kifejezésére egyetlen - valamilyen módon legitimált - szervezetet jogosít fel. Ez a „valamilyen mód” határozza meg azonban, hogy a képviseleti monopólium mennyire hűen képes visszaadni az általa képviselt érdekek sokszínűségét. A „nyertes mindent visz” típusú megoldás a legdurvább, a legjobban torzító. A kisebbségi törvény nemrég életbe lépett módosítása e téren javulást hozott. Bár továbbra is véleménymonopóliumot biztosít az országos önkormányzatoknak, de a megválasztásuknál az eddiginél nagyobb szerep jut a civil szervezeteknek, másrészt a megyei szinttel többrétegűvé is válik a képviselet. Ismét előbbre lépés tehát, de még mindig nem megoldás.
Ami mármost magát a gumicsontot illeti, rágjunk rajta egyet kötelezően mi is. Az utóbbi időben menetrendszerűen és növekvő gyakorisággal jelenik meg a téma a politika közszereplőinek megnyilvánulásaiban. Novemberben éppen Sólyom László köztársasági elnök mondta az országos horvát napra Sopronba látogató kollégájának, hogy „az alapelvek végrehajtásában még vannak megoldatlan problémák, különösen a parlamenti képviseletet illetően”. Neki pedig hinnünk kell, hisz éppen ő volt az Alkotmánybíróság elnöke, amikor az dodonai döntést hozott a parlamenti képviselet kérdésében (1992), s akkor is, amikor a testület azzal hárította el a helyzet tisztázására irányuló újabb beadványt, hogy ez már „ítélt dolog”. Lehet, azóta Sólyom László belátta, hogy annak idején az AB csúnyán kibabrált a hazai nemzetiségekkel. Nemrég viszont köztársasági elnökként felhívással fordulhatott volna e tárgyban a kormányhoz, a parlamenthez, sőt önálló törvénykezdeményezési jogával is élhetett volna. Ehhez képest a horvát köztársasági elnök előtt elhangzott félmondat nem több kötelező protokolláris elemnél. A dolgok jelenlegi állása szerint minden esélyünk megvan rá, hogy ez a gumicsont - esetleg más körítéssel - négy év múlva is megtalálható lesz a magyar politikai gasztronómia étlapján.
A Magyarországon élő szlovák kisebbség jogait kevesellve nemrég tüntetést rendezett Budapesten a fővárosi szlovák önkormányzat, amelyhez csatlakozott a szlovákiai Matica slovenská nevű civil szervezet, amelynek képviselői kijelentették, hogy a magyarországi szlovák kisebbségek helyzete jelentősen rosszabb a Szlovákiában élő magyar kisebbséggel szemben. Jelenleg Magyarországon körülbelül százezres nagyságrendű szlovák kisebbség él, ebből tízezren pedig Komárom-Esztergom megyében. A magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat elnökségének tagja, egyben Piliscsév polgármestere, Nagy Mária egyetért ugyan azzal, hogy lenne mit javítani a magyarországi kisebbségek helyzetén, a Matica összehasonlítását ugyanakkor alaptalannak véli, mivel a két országban élő kisebbségek sorsa merőben különbözik.
- Valós problémákat vetett fel a Matica slovenská a budapesti demonstráción?
- Vannak olyan dolgok, amelyekkel egyetértek, ilyen a kisebbségek hiányzó parlamenti képviselete. Mindezek mellett alapvetően elégedett vagyok, hiszen az 1993-ban megszületett magyarországi kisebbségi törvény a párját ritkítja. A sok évvel ezelőttihez képest óriási előrelépés a törvény megszületése, hiszen többek között támogatja a nemzetiségi oktatást, lehetővé tette a kisebbségi önkormányzatok megalakulását. Persze az ezzel járó pénz nem mindenre elég, de óriási dolog, hogy létezik egy ilyen törvény Magyarországon.
- Örök kérdés, hogy milyen mértékben támogatja a két állam a területén élő kisebbséget. Lehet igazságot tenni?
- Véleményem szerint Szlovákia közel sem úgy támogatja sajátjait, mint ahogy a magyar állam támogatja a határon túl élő magyarokat. A két helyzetet nem is lehet igazából összehasonlítani. Mi, szlovákok itt szórványban élünk, körülbelül háromszáz éve, a magyarok viszont tömbben élnek Szlovákiában. A helyzetük más tehát, de az anyaországból érkező támogatás szempontjából - úgy vélem - szerencsésebb helyzetben vannak. Elismerésre méltó ezen kívül az, amit a magyar állam tesz az itt élő szlovákokért, hiszen ha csak az oktatást veszzük, több normatív támogatást kapnak például Piliscsév oktatási, nevelési intézményei, ahol megvalósul a nemzetiségi oktatatás. Vagyis van pozitív diszkrimináció felénk.
- Az előbb említette a nemzetiségi oktatást is, nincs ellenérzés, konfliktus a faluban élő szlovákok és magyarok között?
- Konfliktusok nincsenek, azt azonban el kell ismerni, hogy gyorsul az asszimiláció. A kulturális eseményeken szépen együtt tudunk dolgozni. Az iskolába járó teljesen magyar származású gyerekek gyönyörűen mondják a szlovák verseket. Nagyon sok szülő örül és büszke a gyerekére, mellesleg a nemzetiségi oktatás lehetőség is arra, hogy idegen nyelvet tanuljon a diák, amelynek nagy szerepe lehet az unióban is.
- A határ közelsége, vagy a 2003-ban megalakult Ister-Granum Eurorégió ad, illetve adott-e valamilyen többlet lehetőséget a kultúra megőrzése, támogatások elnyerése terén?
- Megyénkben a rendszerváltás óta folyamatosan elismerték a nemzetiségeket, bármilyen színű is volt a vezetés. E tekintetben ez a megye példát mutat, sok kulturális programot szervez, és arról is gondoskodik, hogy legyen kisebbségekkel foglalkozó bizottság is. De nem hiszem, hogy a határ közelsége okozná ezt, inkább hozzáállás kérdése. Az Ister-Granum eurorégió is további pozitív, plusz dolgokat adott nekünk. Mi polgármesterek megismerhettük egymást, és együtt tudunk dolgozni, kapcsolatokat tudnak építeni az emberek.
- Az interjú elején beszélgettünk a támogatásokról, az említetteken kívül sokszor olvashatunk arról is, hogy elégtelen a kommunikációs csatornák elérhetősége Magyarországon. Ezért is tüntetett a Matica slovenská. Valós problémáról van szó?
- Évek óta szeretnénk elérni, hogy valamilyen erősítővel fogható legyen a szlovák televízió adása. Piliscséven szerencsére két adó is bejön, de a többi pilisi településen nem. Ebben az ügyben nem jutunk előbbre. Ami a magyar televízió kisebbségi szlovák adását illeti szintén felháborító, hiszen kevés a műsor és még ezt a keveset is lehetetlen időpontban sugározzák, ezenkívül a magyar rádió szlovák adását sem tudjuk hallgatni. Akik a petíciót írták, ezt is belefoglalták kifogásként. Úgy gondolom azonban, hogy ebben Szlovákia is hibás, mert nem gondoskodnak arról, hogy az itt élő kisebbségek szlovák műsort tudjanak hallgatni, nézni. Ebben az ügyben a Matica slovenskának nem Budapesten, hanem Pozsonyban kellene fellépnie, ez jelentené az igazi segítséget.
Rendkívül sokan látogattak el január 5-én, délután a budapesti Szlovák Intézetbe, ahol két váci alkotóművész, Németh Árpád és Orvos András festményeiből nyílt kiállítás. A váci barátok mellett a fővárosból is sokan jöttek el a megnyitóra. A közönség soraiban láthattuk a Magyar Televízió népszerű Szomszédok című sorozatából is jól ismert Fehér Anna színművésznőt, aki a későbbi kötetlen beszélgetés alkalmával elmondta: családjában is vannak szlovák származásúak.
A Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat közreműködésével rendezett kiállításon elsőként Mária Menczerová (Menczer Sándorné), a váci kisebbségi önkormányzat képviselője mondta el szlovákul az egyik legtehetségesebb, magyarországi szlovák költő, Imrich Fuhl Spoločný jazyk (Közös nyelv) című versét, majd Milan Resutík beszélt arról, mi jutott eszébe az elhangzott versről, s mit jelent a közös nyelv. „Jellemző, hogy ennek a versnek az a címe: Közös nyelv. Mert, hogy a nyelv, többnyire az, ami elválaszt bennünket. Ma egy olyan, két Vácott élő művész kiállításának megnyitóján vagyunk, akiknek a nyelve közös. Merthogy a képzőművészet nyelve - hasonlóan a zene nyelvéhez - mindenki számára azonos. Ez pedig azt jelenti, a művészetnek, képzőművészetnek nem lenne szabad elválasztania az embereket, össze kellene, hogy kösse őket, mert ez egy közös nyelv. Ez volt a közös célunk akkor, amikor a Váci Szlovák Önkormányzat elnökével, dr. Alt Gyulával elkezdtük előkészíteni ezt a kiállítást” - mondta Milan Resutík.
A megnyitón dr. Bóth János Vác város polgármestere, országgyűlési képviselő megköszönte a lehetőséget, hogy a két váci művész kiállítása helyet kapott a Szlovák Intézetben, amely helyet - mint mondta - teljes joggal tekinthetjük a szlovák kultúra budapesti „zászlóshajójának”. A polgármester a kiállítást egy baráti kapcsolat újabb állomásának nevezte. Ezután részletesen beszélt Vácnak a szlovákiai városokhoz fűződő kapcsolatairól, a testvérvárosi együttműködésekről, amelyek a gyakorlatban - nemcsak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapok során is - konkrétan megvalósulnak. „Mi úgy szeretnénk az európai kulturális közösség része lenni, hogy megőrizzük és megbecsüljük saját értékeinket és megismerjük, tiszteljük szomszédaink értékeit. Ennek pedig a barátság az egyetlen útja. Ebben nagy segítséget jelent nekünk, váciaknak a városunkban rendkívül aktívan tevékenykedő szlovák önkormányzat és személyesen dr. Alt Gyula elnök úr munkája. A két festőművész szlovák kötődéséről annyit érdemes tudni, hogy Orvos András Békéscsabán született és szlovák származású, Német Árpádnak pedig korábbi munkássága az a kötelék, amely a szlovák kultúrához kapcsolja őt.”
A kiállítást dr. Németh János, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főtanácsosa méltatta. Dr. Németh János bevezető köszöntő szavait szlovákul mondta, majd magyarul folytatta: „A nagy dolgok tulajdonképpen nem a művészetben vannak, s nem is ott születnek, hanem a nagy dolgok az életben vannak, elsősorban a környezetünkben, az emberi és a természeti környezetben és kapcsolatokban. A művészet és a művész akkor és azáltal lehet naggyá, ha ezeket a NAGY dolgokat felismeri és számunkra közvetíteni tudja. Ez a felismerési képesség, ez a közvetítő képesség - véleményem szerint - a kiválasztottak lehetősége. Orvos András és Németh Árpád azon kiválasztottak körébe tartozik, akiknek erre megvan a tehetségük, az emberségük, megvan bennük a naggyá tevésnek ez a bizonyos kivételes tudása.”
A kiállítás végén dr. Alt Gyula, a Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke mondott rövid köszöntőt.
Németh Árpád 1941-ben született Kapuváron, 1970-ben végezte el az Egri Tanárképző Főiskola rajz-földrajz, valamint népművelés szakát. Tagja a MAOE választmányának, a Magyar Festők Társaságának és a Váci Új Szalon Egyesületnek. 1992-ben kapott Vácott Téli Tárlat díjat, 2002-ben pedig a Neufeld Anna Alapítvány Hincz Gyula emlékdíját ítélték oda neki. Köpöczi Rózsa művészettörténész egyebek közt így értékeli Németh Árpád alkotásait: „A vásznakon hol sejtelmesen, hol nagyon konkrétan, hol erőszakosan előtűnő nők, férfiak, angyalok kikacsintanak a színpászmák mögül, és szinte kérkedően bizonyítják jelenvalóságukat, a festő életéből kitörölhetetlen létezésüket…”
Orvos András 1939-ben született Békéscsabán, szlovák családban. Itt végezte általános és gimnáziumi tanulmányait. Képzőművészeti alapismereteit Mokos József szabadiskolájában sajátította el. 1958-63-ig az Iparművészeti Főiskola hallgatója. 1986 óta a váci Alkotóház műtermében dolgozik. Fotóművészettel is foglalkozik.
…művészi életművében különböző korszakok jelennek meg. A közelmúltban készült munkáin is megfigyelhető a változás, de a megszüntetve-megőrzés szellemében. Motívumai most is a virágok. A formák redukálódtak, a színek elsötétültek, és szinte már csak általános organikus formák jelennek meg képein, amelyek tágabb értelmezési lehetőséget adnak a befogadó számára… (Lonovics László: Virágok a megszüntetve-megőrzés szellemében. Bárka 2004/6. szám.)
Az országos Prima Primissima díjak mellé a VOSZ nyolc megyei szervezete, közöttük a Nógrád megyei is megalapította a maga Prima díját. 2005. december 10-én - az országos rendezvényt követően - került sor az első művészeti díjak átadására. Hárman részesültek ebben a rangos elismerésben, közöttük is elsőként vehette át a díjat a nézsai általános iskola nagyra becsült, nyugalmazott tanítója, Szarka Lajosné Marika néni. Gratulálunk és még sok boldog esztendőt kívánunk erőben, egészségben. Szarka Lajosné 1962-től az 1996-os nyugdíjba vonulásáig volt a nézsai általános iskola tanítónője. Az 1969-ben alakult kórus tagja és vezetője. A kórus először népdalkörként, majd férfiakkal kibővülve vegyeskarként működött. Magyarországon 86 helyen léptek fel, de külföldön is négy helyre eljutottak. A kórus több kiváló minősítést is magáénak tudhat, munkájukat a Magyar Rádió számos felvétele őrzi, de énekeltek több népdalgyűjteményt tartalmazó hanglemezen és szerepeltek a Röpülj Páva első televíziós gálaműsorában is. Szarka Lajosné kórusvezetői munkájáért több alkalommal kapott kitüntetést. A kórus rövid szünet után a régi kórustagokból és a fiatalabb generáció tagjaiból, mint a nézsai templom kórusa alakult újjá. A kórust jelenleg is Szarka Lajosné vezeti. 1986-tól foglalkozik csuhébaba-készítéssel. Alkotásaival - melyek közül sok kompozíciót zsűrizett a Népi Iparművészeti Tanács - rendszeres résztvevője különböző kiállításoknak, fesztiváloknak, rendezvényeknek úgy itthon, mint az országhatárokon túl.
Harminckét megyei vállalkozó és pénzintézet ajánlott fel kisebb, nagyobb összeget, összesen 1 millió Ft-ot. Idén először tanár és nógrádi művészek részesedhetnek a Prima díj megyei elismeréséből. Mint ismeretes, a rangos díjat Demján Sándor, a VOSZ országos elnöke alapította, s ugyancsak ő volt az, aki támogatta a megyei listák elkészítését, melyhez 1-1 milliót ajánlott fel a VOSZ költségvetéséből, illetve saját vállalkozásának bevételéből. Ehhez párosul a nógrádi vállalkozók és pénzintézetek 1 millió Ft-ja. Az összesen 3 millió forint három kategóriában teszi lehetővé a megyei elismerés átadását - tudtuk meg Gazsi Ferenctől, a VOSZ megyei elnökétől. Az országosan is ismert Prima Primissima-díjat Demján Sándor alapította, s idén már harmadízben adják át. Az ünnepségre december 8-án kerül sor Budapesten, s még aznap látható lesz a Magyar Televízióban is. Idén is tíz kategóriában állított jelöltet a VOSZ. - A megyei Prima-díjakat ebben az évben először adjuk át - mondja Gazsi Ferenc. - A 19 megyei szervezet közül egyelőre nyolc vállalta az elismerés átadását, köztük Nógrád is. Szervezetünk augusztus 25-i döntése értelmében három kategóriában hirdetünk díjazottat: oktatás, képzőművészet és népművészet területén tevékenykedő alkotóknak, tanároknak. Feltételül szabtuk, hogy a díjazott megyében élő alkotó személy legyen, munkásságát a megyei kultúra, oktatás javára végezze, tevékenységét a szűkebb közösségek ismerjék, s legyen hatása régiójára. A Prima-díjat elnyerők egy-egy millió forintról kiállított csekket kapnak, természetesen adómentesen. Gazsi Ferenc elmondta, hogy a jelöltek már megvannak. Mind a három kategóriában 5-5 személy vagy csoport indult eséllyel, az idő szűkössége miatt az adományozók és az elnökségi tagok javaslata alapján. A november 30-i elnökségi ülés titkos szavazással hivatott kiválasztani a három megyei Prima-díjast, akik a vállalkozók estélyén, azaz, december 10-én vehetik át az elismerést. - A díjazottak átvehetnek majd egy oklevelet, egy, a megyére jellemző üvegből készült dekoratív kompoziciót, amelyet Dombi Lívia iparművész tervezett és az Uniglas Kft. műhelyében készült el. Ehhez jön a már említett egymillió forint értékű csekk - tette hozzá Gazsi Ferenc, aki azt is megosztotta olvasóinkkal, hogy a várakozásokhoz képest sokkal fogékonyabbak voltak a megyei vállalkozók a díj támogatására. - Minden megszólított hozzájárult valamilyen módon az ügy sikeréhez. Volt, aki pénzadománnyal, volt, aki saját szolgáltatásával állt a nemes cél mellé. Hadd említsem meg ehelyütt Kopka Miklós nevét, hiszen az Önök lapjának főszerkesztője első szóra vállalta a média támogatást. Emellett köszönöm a megye 32 vállalkozójának és pénzintézetének, akik együttműködve a VOSZ-szal létrehozták e hagyomány teremtő díjazási formát - tette hozzá a megyei elnök.
Január 5-én folytatódik a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Phare CBC 2003/004-628-01-19 Magyarország-Szlovákia Nagyprojekt Alap támogatásával megvalósuló „A vállalkozások együttműködése a szlovák-magyar határmenti régióban” programja. A sorozat keretében tavaly októbertől 2006 júliusáig kéthetente rendeznek tanácsadói napokat Salgótarjánban magyar vállalkozások részére, amelyeken szlovák szakemberek tájékoztatják az érdeklődőket a szomszédos országban érvényben lévő cégalapítási, jogi, pénzügyi, számviteli, könyvelési, minőségügyi, szabadalmi és marketing kérdésekről. A program idei első tanácsadói napjára 2006. január 5-én 12 órai kezdettel kerül sor a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara salgótarjáni, Alkotmány úti székházában. A rendezvényre minden Szlovákiában befektetni vagy üzleti kapcsolatokat kialakítani szándékozó vállalkozót, cégvezetőt várnak.
Karácsony előtti napokban a korábbi évekhez hasonlóan Ecseren ismét útnak indult az a néhány gyerekből álló csapat, akik a falu utcáit járva szlovák-magyar betlehemezésükkel köszöntötték az ecserieket. A betlehemes játékot helyben gyűjtött szlovák nyelvű énekek és versek színesítették, melyet az idei évben a községi önkormányzat által szervezett nyugdíjasok karácsonyi ünnepségén mutattak be nagy sikerrel a Rábai Miklós művelődési házban. Az ünnepséget követően a karácsony előtti héten otthonukban is felkeresték az ecseri családokat.
December 18-án rendezték meg a Magyar Művelődési Intézet I. ker. Corvin téri palota felújított épületében a kisebbségek napja alkalmából, a „NEMZETISÉGI GÁLÁT”. Részt vett az ünnepségen Dr. Szili Katalin, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke, úgyis mint a gála fővédnöke. Ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy csak a nemzetiségi szokásokkal együtt lehet teljes nemzeti kultúránk, csak velük együtt lehetünk igazán nagyok Európában. A zsúfolásig megtelt teremben minden vendég nagy megelégedéssel ünnepelte, élvezte, tapssal jutalmazta a kitüntetetteket és a gála extra programját, amelyet az együttesek nagyszerű táncai, dalai és színes muzsikája tett teljessé. A szlovákságot ezúttal a Salgótarjánból érkezett „Tücsök Zenekar” képviselte. Vidám zeneszámaikkal és népdalaikkal nagy sikert arattak. A gála alkalmával adták át a 2005. évi „Pro Cultura Minoritatum Hungariare” kitüntetéseket, emlékplaketteket a nemzetiségi munkában nagy sikereket elért munkásainak. A szlovákok közül Lami István leánya vehette át az édesapjának adományozott kitüntetést.
„A Magyar Művelődési Intézet a szlovák nemzetiség érdekében végzett kiemelkedő kulturális munkájáért a „Pro Cultura Minoritatum Hungariare” közművelődési díjat és elismerő oklevelet adományozza Lami István úr részére. Lami Istvánt kora és betegsége, sajnálatos módon akadályozza abban, hogy rendezvényünkön részt vegyen, ezért a PRO CULTURA MINORITATUM HUNGARIAE elismerő oklevelet és plakettet helyette lánya veszi át.
Lami István (született: 1925. október 15. Püspökhatvan) a magyarországi szlovákság kiemelkedő személyisége. Tevékenysége rendkívül sokoldalú. Legátfogóbb a népművelői munkássága, amely ifjú korában kezdődött. 1946-tól a magyar néptánc mozgalom jeles alakja. Táncolt különböző néptánc együttesekben, két évig szólótáncosként is szerepelt. A Népművelési Intézet munkatársaként a népi együttesek irányító szakembere, országos néptánc fesztiválok szervezője. Hosszú ideig működött a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségében. Itt a hazai szlovákság kulturális életét szervezte, segítette. 1972-ben a Szövetség mellett létrehozta a Honismereti és néprajzi Szekciót, s annak titkáraként néprajzi táborok szervezésével megalapította a hazai szlovákok tradicionális kultúrájának csoportos terepvizsgálatát. Kiemelkedő néprajzkutató, több könyvben örökítette meg a magyarországi szlovákok szokásait, népköltészetét. Ismertebb szlovák nyelvű könyvei: - Magyarországi szlovák népballadák, - Pilisi népmesék - Ágfalviné Jánszki Mária pilisszentkereszti meséi, - A magyarországi szlovákok népmeséi, - Jeles napi szokások és népi játékok, - A magyarországi szlovákok népdalai, - A magyarországi szlovák lakodalmi szokások. Gyűjtései azért is jelentősek mert azokat valamennyi magyarországi szlovák nyelvszigetre kiterjesztette s így megteremtette a szlovák nemzetiség nyelvszigetekhez kötődő kultúrájának összehasonlító vizsgálatát. Lami István a közelmúltig aktívan tevékenykedett a magyarországi szlovákság kultúrájának gyűjtésében, tudományos feldolgozásán.”
Kedden a Parlament Felsőházi Termében a közjogi méltóságok, parlamenti képviselők, miniszterek, parlamenti pártok frakcióvezetőinek jelenlétében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adta át a Kisebbségekért Díjakat. December 18-a a Kisebbségek Napja. Ehhez kapcsolódóan 1995 óta minden év decemberében odaítélik a Kisebbségekért díjat. Az elismerést olyan hazai és határon túli személyek és szervezetek, kisebbségi önkormányzatok kapják, akik a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban és a gazdaság területén kiemelkedő tevékenységet végeztek a kisebbségek érdekében. „Közép-Kelet-Európában a kisebbségi ügy történelmi kérdés és a jelent feszítő kérdés. Kisebbség vagy többség? Ezek a fogalmak semmit sem mondanak a probléma lényegéről, mert ezek a fogalmak pusztán a számosságról beszélnek. Nem mond el semmit egy közösség fájdalmáról, örömeiről, történelméről, arról, hogy mit gondol a világról, hogyan telnek hétköznapjai” - kezdte ünnepi beszédét a Kisebbségekért díjak átadása alkalmából Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A kormányfő hangsúlyozta: a Magyar Köztársaság hivatalos politikája és a hivatalos politikát támogató túlnyomó többség közös nemzeti-társadalmi meggyőződése, hogy nemcsak helye van a magyar államban sokfajta közösségnek, identitásnak, hanem az is, ebből a sokféle, elfogadó, toleráns identitásból a magyar nemzet gazdagodott. Az idén Kisebbségekért Díjat kapott Budai János, a gyulai Nicolae Balcescu Román Általános Iskola nyugalmazott igazgatója, Choli Daróczi József népművelő, pedagógus, író, dr. Deák Ernő, a Bécsi Tudományos Akadémia munkatársa, a Bécsi Napló főszerkesztője, Farkas Antal, a Roma Közösségfejlesztők Országos Egyesületének elnöke, dr. Gábrity Molnár Irén, a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság alapítója és elnöke, dr. Golub Iván, a Fővárosi Uzsoki Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke és Guttman Mihály, a Kolozsvári zeneiskola nyugalmazott művészeti igazgatója. Megosztott kisebbségekért díjban részesült Mága Zoltán és Nyári Gyula előadóművész, illetve Kisszelmenc és Nagyszelmenc polgármestere: Illár József és Tóth Lajos. Az egyetlen intézmény, amely az idén megkapta az elismeréset, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány.
A szarvasi szlovák ajkú lakosság, vagy ahogy arrafelé mondják, a tótok körében még ma is sok családnál divat a tizenhárom fogásos vacsora szenteste ünnepén. Főszabály, hogy a vacsora a lencselevessel induljon. Ennek a levesnek olyannak kell lennie, hogy szinte megálljon benne a kanál, a néphit szerint ugyanis minél több lencsét eszik meg valaki december 24-én, annál több pénze lesz az elkövetkező esztendőben. A második helyen a „haluska”, azaz a hosszú metélt áll, mégpedig abból is két fajta, a brindzás és a mákos. A bevezető, könnyebb fogások után jönnek a húsos ételek, a csirkepaprikás, a pulyka, töltött káposzta, hurka, kolbász. A sort a sütemények, köztük a diós és a mákos bejgli, majd a dió és az alma zárja.
Ma már ritkán találkozhatunk azzal a szokással, mely évszázadokon át tartotta magát a környéken. Szentestén minden családtag egy-egy fél dióhéjba vizet öntött, ez mutatta meg, milyen lesz az egészsége. Akinek a dióhéjából elpárolgott a víz, arra a néphit szerint halál várt a következő esztendőben. Mivel e jóslat sok esetben valóban beteljesedett, ezért inkább felhagytak a szokással.
December 17-én adták át az M0 autópályának az M5 autópálya és az 4. sz főút közti szakaszát, illetve a Vecsés-Üllőt elkerülő gyorsforgalmi utat. Az ünnepélyes átadásra és fogadásra meghívást kapott a szomszédos Ecser polgármestere és alpolgármestere is. Az ünnepségen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett jelen volt Szabó Imre a Pest megyei közgyűlés elnöke, Demszky Gábor főpolgármester, Kóka János gazdasági miniszter is. A főváros szomszédságában fekvő Ecser számára új távlatokat nyit a két gyorsforgalmi út: Ferihegyre és Budapestre utazási idő lényegesen megrövidül, az ország nyugati és déli részébe vezető autópályák pár perc alatt elérhetők az M0 új szakaszán. Az autópálya Ecsert elkerülő szakasza várhatóan 2007-ben készül el.
A csorvási szlovák kisebbségi önkormányzat tagjai arról híresek, hogy nem hagynak ki egyetlen rendezvényt sem. A települési rendezvények elmaradhatatlan támogatói ők, segítik az aratók napját, a híres, lakodalmas fesztivált, a népzenei találkozókat. Maguk is szerveznek programokat, így volt ez az idén is. Tagjai a tizenkét települést tömörítő Dél-alföldi Szlovákok Egyesületének, így számos, vidéki eseményen öregbítették városuk hírnevét. Klyucsik Pálné elnök a napokban tartott közmeghallgatáson erről is beszélt. A jövő esztendő tartogat tennivalókat a csorvási szlovákoknak. Februárban a már hagyományos disznótoros napjukra diószegi, testvér-települési vendégeket hívnak. - Pályázat segítségével annyi pénzt nyertünk, hogy félszáz embert vendégelhetünk meg belőle, éppen ezért több fellépő csoport jelenlétére számítunk - tudtuk meg az elnöktől.
Kilencedik alkalommal rendezik meg a kisebbségi önkormányzatok regionális találkozóját. A nemzetiségi önkormányzatok munkatársai csütörtökön Sátoraljaújhelyen találkoznak. Rövid kulturális program megtekintése után a képviselők tanácskozáson vesznek részt. A magyarországi kisebbségek képviselői, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és az Oktatási Minisztérium munkatársai a nemzetiségi oktatás aktuális kérdéseiről, az önkormányzati választási rendszerről, valamint a kistérségi fejlesztésekről tanácskoznak.
Kilencedik esztendeje tartja az év utolsó ülésének napján a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés a „Kisebbségek napja” alkalmából szervezett ünnepségét a megyebeli kisebbségek részvételével. A tavalyi rendezvénynek otthont adó Tardos község idén a cigány, német, örmény és szlovák kisebbség lakta Dorog városának adta tovább a stafétabotot. A december 15-én 15.00 órakor kezdődő ünnepségen részt vesznek a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés tagjai, az országos és megyei kisebbségi önkormányzatok vezetői, valamint a kisebbségi önkormányzatok szövetségeinek elnökei. Az ENSZ közgyűlése 1992. december 18-án fogadta el a Nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot, s ezt a napot a „Kisebbségek Napjává” nyilvánította, a Magyar Köztársaság pedig 1995-ben építette jogrendjébe. Komárom-Esztergom megyében kilencedik alkalommal rendeznek ünnepséget a Kisebbségek Napja alkalmából az év utolsó megyegyűlésének napján. A hagyományt követve minden évben más nemzetiségű település ad otthont a rendezvénynek, így a tavalyi házigazda Tardos község Dorog városának adta tovább a stafétabotot. A város nemzetiségeit tekintve sokszínű, hiszen cigány, német, örmény és szlovák kisebbségek őrzik és ápolják ma is híven hagyományaikat, melyekből december 15-én 15.00 órától a József Attila Művelődési Házban az ünnepi műsor keretében kaphatnak ízelítőt a vendégek. A rendezvény résztvevőit dr. Tittmann János országgyűlési képviselő, Dorog város polgármestere köszönti, majd a házigazdák, a kisebbségek képviselői saját készítésű nemzetiségi ételekkel, kóstolókkal kínálják az ünnepség vendégeit. A műsor keretén belül fellép a dorogi Német Kisebbségi Önkormányzat Gyermekkórusa, a piliscsévi Hangfestő Művészeti Iskola néptánccsoportja, az örmény Guszán-Trió, valamint az esztergomi Lóli-Jag Cigány Táncegyüttes. Mivel a megyét kulturális sokszínűség jellemzi már évszázadok óta, a megye önkormányzata ennek a fenntartását, támogatását is célul tűzte ki maga elé. A megye lakóinak több mint 10 százaléka valamely nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozónak vallja magát, ápolja hagyományait, őrzi szokásait és kultúráját. Komárom-Esztergom megyében hét nemzetiség képviselteti magát: cigányok, görögök, lengyelek, németek, örmények, szlovákok és ukránok. Napjainkban - a korábbi értékes tapasztalatokra alapozva - elsősorban a többségi nemzet és a kisebbségek közötti kapcsolatok erősítése a cél. E gesztus a többségi nemzet nyitottságát, a másság megbecsülését, az együttélés erősítését segíti Komárom-Esztergom megyében.
Harmadik éve már, hogy a pilisi és a Pilis környéki szlovákok az aktuális év utolsó napjaiban évértékelő konferenciát tartanak. Az ötlet Molnár Andrásnétól (Gizela Molnárová) származik, ezért az előző két évben a Pilisi Szlovákok Szervezete és Regionális Kulturális Központja székhelyén, Pilisszentkereszten tartották meg az éves összejövetelt. Idén először lépett ki ebből a keretből a ma már hagyománynak számító regionális ünnepség, amelynek most Piliscsév volt a házigazdája. Tizenkét önkormányzat polgármestere, szlovák önkormányzatainak valamennyi elnöke, képviselője eljött, hogy meghallgassa Havelka József elnöki beszámolóját. A 16 órakor kezdődő ünnepséget a Piliscsévi Asszonykórus dalaival köszöntötték. A Pilisi himnuszt együtt énekelte a hallgatóság, majd a Vítajte u nás és a Daj boh šťastia közös éneklésébe fogott mindenki. Nagy Mária, Piliscsév polgármestere, a Az Országos Szlovák Önkormányzat regionális tanácsnoka köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Havelka József elnöknek. A 2005. év gazdag tudományos és kulturális programjainak rövid áttekintése után felvázolta a következő év legfontosabb feladatait is. Különösen nagy hangsúlyt fektetett a jövő évi nemzetiségi önkormányzatok választásával kapcsolatos feladatokra. A közel száz jelenlévőt kérte, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a településükön lakó szlovákság éntudatának megerősítésére. Arra biztatott mindenkit, hogy a kölcsönös tapasztalatcserék keretén belül keressék azokat a vonzó tevékenységformákat, amelyekkel a lakosság mind szélesebb rétegeiben tudatosodhasson szlovák származásuk büszkesége, s ezt merjék is felvállalni az adott pillanatban. Nagy tetszést aratott szavainak méltó folytatása volt Kelecz Józsefnénak, a Piliscsévi Szlovák Önkormányzat elnökhelyettesének részletes beszámolója arról a sokrétű kulturális és nemzetiségi tevékenységről, amely régiónkban zajlott az idei esztendő során. A beszámolók után gyertyagyújtás mellett néma felállással adóztak a küldöttek az közelmúltban elhunyt közismert régiós aktivistáinkra, majd csekély ajándékkal köszönték meg a legaktívabb szlovákjaink és szponzoraink munkáját. A jó hangulatú összejövetel egy kis szilveszteri előzetes megvendégeléssel, közös vígsággal zárult. Abban mindenki megegyezett, hogy pilisi szlováknak lenni jó, jövőre Kesztölcön, vagy Pilisszentlászlón kellene a konferenciát megrendezni, majd búcsúképpen a pilisi szlovákok farsangi báljára, amelyet majd Pilisszántó fog megrendezni mondott mindenki viszontlátást.
A piliscsévi idősek klubjának tagjai hagyományőrző módon készülnek az ünnepekre, legyen az Karácsony, farsang, vagy névnap. A klub ezzel eléri célját, az idősek nem érzik egyedül magukat, sőt tapasztalhatják, hogy egy közösség tagjai. A Karácsony folyamán a község egyházi, világi és asszonykórusai szlovák karácsonyi dalokat adtak elő a településeken dolgozók részvételével tartott Falukarácsonyon. Az ünneplés után pedig a templom előtt forralt borral és teával köszöntötték az ünnepet a résztvevők - mondta lapunknak Gula Béláné klubvezető. A hagyományok tisztelete nemcsak ilyenkor, hanem farsang idején is megmutatkozik, amikor az asszonyok a régi szokásoknak megfelelően aznapra fánkot sütnek, a férfiak pedig kalapjukra libatollból készített fejdíszt, úgynevezett tocskát készítenek. Az idősek klubja azonban nem csupán ezen a jeles napokon karolja fel az embereket, hanem év közben is. Erre bizonyíték, hogy a sárisápi, a pilisvörösvári és a piliscsévi nyugdíjasok ma is ápolják a hosszú évekre visszatekintő kapcsolatukat. Februárban a piliscsévi nyugdíjasok színházba látogatnak, majd márciusban felkeresik az esztergomi Aquasziget fürdőt, ahová a város önkormányzata egyszeri, ingyenes belépést biztosított számukra és minden oda ellátogatni szándékozónak. A klubban azok a nyugdíjasok is megtalálják a szórakozásukat, akik csak a hétköznapokat szeretnék egy kicsit mozgalmasabbá tenni. A kézimunkázás mellett közösen ünneplik a névnapokat, a születésnapokat, a nagyobb ünnepeket. Emellett folyamatos segítséget kapnak a klub vezetőitől, hiszen rendszeres egészségügyi ellátást, szemészeti vizsgálatot is biztosítanak számukra, sőt, amennyiben arra igény van, az influenza elleni védőoltást is beadják az azt igénylőknek.
Szinte még rá sem köszöntött december Piliscsévre, máris az adventi ünnepek sorozata kezdődött el a faluban. Már 2-án 16,00 órakor gyülekeztek a község lelkes olvasói, hogy meghallgassák Maczkó Mária eMeRTon- és Magyar Örökség-díjas népdalénekest és Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőt, akiknek különösen meghitt órákat köszönhettünk A két kiváló művész adventi és karácsonyi műveket adott elő a szép számmal összegyűlt közönségnek. Nagyon meghatódott mindenki Maczkó Mária gyönyörű karácsonyi dalain. A bensőséges hangulatot fokozta Nagy Gáspár költő saját verseinek előadása, amelyeknek jobb megértését életrajzi és műhelytitkok kedélyes magyarázatával igyekezett megkönnyíteni. Nagyon jó volt hallgatni Ordas Éva művészi versmondását is. A kölcsönös baráti hangulatot az előadás végén a dedikációk, a kiscsoportos beszélgetések bizonyították. December 4-én a művelődési ház olvasótermében kellemes körülmények között nyílt a Piliscsévről elszármazott képzőművész, Goralkó Imre kiállítása. Sokan voltak kíváncsiak nagyméretű olajfestményeire, amelyeken a hazai tájtól a görög tengerpartig a művész sajátos technikával örökítette meg emlékeit. December 5-én és 6-án a Mikulás járta körbe a község intézményeit. Meglátogatta az óvodásokat, az iskolásokat, a művelődési házban összegyűlt gyermekeket, de a Szlovák Nyugdíjasklub tagjainak is hozott ajándékokat. A barborkázás sem maradhatott el az idén sem. Az asszonyok a Pincefaluban ünnepelték meg a hajdanvolt matriarchátust. Jaj annak a férfinak, aki ilyenkor közéjük téved, mert levetkőztetik és jól elnáspángolják. Az ünnepi hangulat december 11-én, vasárnap azzal fokozódott, hogy Piliscsév község Képviselő Testületének felhívására a falukarácsonyt új keretek között, a lakosság széles körének bevonásával ünnepelték meg az emberek. A falukarácsony megrendezése1993 óta hagyománya falunknak. Kezdetben a művelődési házban gyűlt össze ünnepelni a falu, majd tavaly a templomban rendeztek nagyszabású adventi ünnepséget, ahol a Jézuska váró- betlehemi szokást is felújították. Idén pedig a falu hat frekventált pontján a község aktivistáinak bevonásával a környékbeli utcák lakói maguk díszítették fel saját karácsonyfájukat. A szomszédok vidám csevegés közepette iszogatták a teát, a forralt bort, kínálgatták egymást jó szóval, süteménnyel, majd a feldíszített fa körül elénekelték a karácsonyi dalokat, öntevékeny műsort adtak az ünnep tiszteletére. A jó hangulatnak a csípős hideg sem tudott gátat vetni: bográcsban főtt gulyással kínálgatták egymást és a másik fától ellátogató vendégeket a szent karácsony örömére. Ilyesmire még a legöregebbek sem emlékeznek. Ott voltak ők is gyermekeikkel, unokáikkal együtt, és vegyesen hangzott fel a szlovák meg a magyar ünnepi köszöntő. A karácsonyi ünnepkör december 18-án a templomban folytatódik. A litánia után Dr. Németh János esperes nyitja meg az ünnepséget, amelyen a község kulturális csoportjai, civil szervezetei és az ünneplő közönség áhítatos dalokkal, versekkel köszönti a szeretet ünnepét.
A sumér eredetű Ziribár szónak több jelentése van: ébredő, éltető fény, hegyszoros, friss harcos, újjászületés. A nap-éjfordulón, december 21-én a Ziribár dűlő hegyszorosából ébred a Nap, ha a Pilis felől nézzük december 22-én. A Pilisnek ez a helye a pilisszántói Szikla Színház. Kultikus hely, több évezredes ismert és még ismeretlen kultúrával, rejtélyes régészeti leletekkel. A színház immár harmadik évadját éli. A falu polgármesterével, Szőnyi Józseffel beszélgetünk.
- Hogyan, kitől született az ötlet, hogy Pilisszántón, egy kis faluban színház szülessen?
- Az alapötlet a Pilis hegy oldalában lévő kőbánya rekultivációjakor adódott. A mészkőbányászat megszűnt, de megmaradt a „tájseb”, amit be kellett gyógyítani. Erre pályázati úton támogatást is kaptunk, amiben meg kellett jelölni egy újrahasznosítási célt. Gyerekkoromtól Rolling Stones rajongó vagyok, arra gondoltam, hogy itt aztán van elég „gördülő kő” és őket kellene meghívni egy koncertre. Aztán az is foglalkoztatott, - asszociálva a Pilis kultikus jellegére, csodálatos fekvésére-, hogy hasonló környezetben alakult ki a görög Delphi, és ugyancsak a görög hegyvidéki tájakon csodáltam meg az öblös mélyedésekben kialakult színházi kultúrát. Ahol ismerték a kitűnő akusztikai adottságokat. Mint, ahogy Jézus Krisztus is élt ezzel a lehetőséggel, hogy egy adott pontról mindenhol hallható. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, mikor felismertem, hogy a katlan adta lehetőség kínálja a színházi helyszínt. Az ötleteket tett követte és ezelőtt 3 évvel megszületett a szántói Szikla Színház első előadása. Idén nyáron már a 3. évadját ünnepelhettük az egyre népszerűbb nyári színháznak.
- Minek köszönhető a gyors népszerűség, úgy tudom, hogy az idei előadások egyike-másika telt házzal ment?
- Elsősorban a hely szellemének, - a kultikus, gyönyörű Pilis önmagában is nagy érték- és az ezzel rokon szellemiségű előadásoknak, koncerteknek. Meggyőződésem, hogy ha olyan műsorokat hozunk, aminek lelke, értéke van, ami mélységben gyökerezik, arra lesz vevő és élni fog. Csak a felszínes, üres tartalmú nem lehet hosszú életű. A Pilis megköveteli a tiszteletet, ezért is adtuk az idei rendezvénysorozatnak azt a nevet, hogy a „Pilist Tisztelni Jöjjetek!”
- Egyre népszerűbbek a szabadtéri előadások. Nemcsak a hagyományos helyszínekre Margitsziget, Városmajor, Fertőrákos, Velence stb. gondolok, hanem a környékre Esztergom, Szentendre, Solymár. Nem fél, hogy telített a piac?
- Nem félek, mert érzem a Pilis erejét, ami itt elhangzik - ez a 3 éves tapasztalat is - annak máshol nincs ilyen súlya. A Kormorán-koncerten jöttem rá, hogy az együttes azért itt a legjobb, mert ez a Kárpát-medence közepe. A mély, igaz mondanivalót még jobban felerősíti a hely szelleme. Az idei előadások a hit, hazaszeretet és család gondolatok köré fonódtak. A jövő évi még nem végleges, de valami olyasmit fejezne ki, hogy „Együtt a Korona alatt.(Egykor a Pilisben őrizték a Szent Koronát.) Ha csak a falumból körbenézek, a Pilis-medence szinte makettja a Kárpát-medencének. Magyarok, tótok, szerbek, cigányok, svábok együtt, egymásra utalva élünk itt. Ezért szeretem a koronás magyar történelmi címert, ahol egységben van a Kárpát medence és a környező népek szimbóluma. A Hungária ezt jelenti: a Kárpát-medencei népek közössége, egysége, egymásra utaltsága. Az Európai Unión belüli kisebb integráció, ami színesítheti a nagyobbat.
- Mik voltak az eddigi legsikeresebb produkciók?
- Az első évad legnagyobb sikere Szörényi-Bródy Kőműves Kelemenje volt, a Honvéd táncegyüttes előadásában. Rendeztünk nemzetiségi zene és tánctalálkozót, Szakács Gábor főszereplésével bemutattuk az Attila ifjúságáról szóló zeneművet, fellépett a Hot Jazz Band. 2004-ben Wass Albert Ember az országút szélén című regényének színpadi változatát mutattuk be, néptánc együttesek léptek fel, koncertet adott a Benkó Dixiland Band, St. Martin, a Kormorán-együttes és a Tolcsvay-trió. Az idei évadban két ősbemutatónk volt, Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényének színpadi változata és Tiboldi Mária A magyar dal útja c. önálló estje. Volt néptánc és népi együttes bemutató, ismét fellépett a Kormorán-együttes. A Wass Albert darab több mint kétezer nézőt vonzott, meg is kellett ismételnünk. A Kormorán-együttes szinte szántóinak számít, szeptemberben jótékonysági koncertet adtak, melynek teljes bevételét, 2,6 millió forintot a csángói árvízkárosultaknak juttattuk el, személyesen, kéz a kézben.
- Hogyan fogadta a falu a színház ötletét és a megnövekedett népszerűséget?
- A harmadik évad is mutatja, hogy támogatja. Reprezentatív felmérést is készítettünk a faluban, ebben az egyik kérdés az volt, hogy támogatja-e a Szikla Színház működtetését. Jelentős többség, a megkérdezettek több mint 70 százaléka támogatta. A falu is érzi, hogy ez is a fejlődés egyik lehetősége. A létjogosultságot bizonyítja az évadok grafikonja. A gazdasági mutatók egyre kisebb ráfizetést mutatnak. Az erkölcsi támogatás, a látogatottság, pedig egyre feljebb kúszó. Igen jó hatású volt, hogy a főpróbát a falu és a sajtó díjmentesen tekinthette meg. Szerencsére jó közönsége van a rendezvényeknek, nem véletlen, hogy milyen szellemiségű darabokat hozunk. A kétezer fős Wass Albert bemutató után egy törött sörös üveget sem találtunk, és annyi utcai szemét sem volt, mint egy hétvége után a faluban.
- Nagyon impozáns névsort említett a fellépők közül, bizonyára nem kevés pénz a tiszteletdíj sem, de nagyon jelentős tétel lehet az infrastruktúra, a színpadtechnika, hangosítás, nézőtér.
- Saját technikánk még alig van, felszerelésről a fellépők gondoskodnak, illetve a hang és fénytechnikát béreljük. Van viszont már saját színpadunk, egyévi bérleti díjból meg tudtuk venni, vannak székek, a mellék-helységeket béreljük. A büfét vállalkozóknak adjuk ki, de a sátrat, berendezést az egyik szponzorunk biztosította. Minden évben történik valami beruházás, amivel együtt természetesen a produkciós díjak is csökkenek. A következő nagyobb beruházás az áramszolgáltatás, kb. 6 millió forint. Ez nagyon nagy tétel és remélem, hogy az ELMÜ-től előbb-utóbb kapunk segítséget.
- Milyen gazdasági támogatásra számíthatnak a saját költségvetésen kívül?
- Gazdaságilag sajnos a kultúra nem jó üzlet, de az iskola sem az. Az lenne ideális, ha a világ spirituális és anyagi oldala egységben állna, sajnos azonban az anyagi van túlsúlyban. A pénz, kocsi és más anyagi javak. Engem ugyan mindig a spirituális oldal vonzott elsősorban, de adjuk meg az Istennek, ami Istené és az embereknek, ami az embereké. Hogy a követendő értékeket bemutathassuk, ahhoz is pénz kell, a kultúra ma üzleti vállalkozás. Nem is kifizetődő. Erre áldoznia kell az önkormányzatnak, ami hosszú távú befektetés és nagyon fontos a jövőnk, a jövő generáció érdekében. Azt is el kell mondanom, hogy a produkciókat természetesen nem csak a falura építjük, az ország szinte valamennyi tájáról jönnek, Paksról, Csornáról, Nyíregyházáról, és sorolhatnám. A költségvetésben nem nagy összeg szerepel és meghatároztuk, hogy csak minimális lehet a ráfizetés. A mi költségvetésünket is szorítja a sok természetes igény, az utak karbantartásától a csatornázásig. Állami pénzekre eddig sajnos nem számíthattunk, minden erre vonatkozó pályázatunkat pénzhiány miatt elutasították. Szerencsére az előadásokra számíthattunk a helyi és környékbeli vállalkozókra, kisebb mértékben cégekre. Sokan segítettek természetben, munkával. A rendezőgárda, a jegyszedők mind-mind társadalmi munkások voltak. De ugyanígy a propagandamunkát is lelkes szervezőink végezték. A Kormorán-együttes fellépti díját például a falu fiataljai adták össze. Ez is mutatja, hogy a faluban egyre több támogatónk akad. Hiszem, hogy az értelmes dologra áldoznak az emberek. Köszönet a fellépő művészeknek is, akik szokásos tiszteletdíjuk töredékét kérték csak.
- Elképzelések, tervek vannak a következő évadra?
- A 2006. évi rendezvénysorozatot is június-július hónapban rendezzük. A tervek között szerepel: operaest, nemzetközi népzenefesztivál, Wass Albert-est. Tárgyalunk történelmi témájú zenés darab bemutatásáról és előadásokat tervezünk a Pilis rejtelmeiről. Nagyon sok dolgunk van még, az infrastruktúra megteremtésétől a közönségszervezésig. Sokszor elfáradok, de az értelmes munka mindig új energiával tölt fel.
Dr. Turi-Kovács Béla, a Kisgazda Polgári Egyesület országos elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának a frakcióvezető-helyettese volt a vendége január 16-án, Békéscsabán a helyi Fidesz irodában annak a sajtótájékoztatónak, mely már a 2006-os választások jegyében zajlott. A tájékoztatót megtisztelte jelenlétével Tímár Károly, a Kisgazda Polgári Egyesület megyei alelnöke, kinek személyében a békéscsabai elnököt is tisztelhetjük, valamint Vantara Gyula, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség helyi, 1. számú választókerületi jelöltje.
Vantara Gyula Békéscsaba és a megye közlekedési infrastruktúrájának fejlesztési szükségességéről beszélt érintve az M44-es problémáját, valamint a vasúti közlekedés fejlesztésének szükségességét. A komoly munkanélküliség, az új munkahelyek teremtése a közlekedés, a megközelíthetőség javítása nélkül eléképzelhetetlen a közlekedési szakember véleménye alapján, aki a mezőgazdaság problémáira is felhívta a figyelmet. A feldolgozóipar fejlesztését, illetve a gazdák időben történő informálásának a fontosságát emelte ki e témakörben.
Vantara Gyula, a civil összefogás megkeresésére Békéscsaba országgyűlési képviselő-jelöltjeként politikai hitvallását az alábbiakban foglalta össze: „A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után 26 évig dolgoztam a közútkezeléssel foglalkozó társaságnál. Vallom, hogy Békéscsaba felemelkedésének egyik záloga az infrastruktúra fejlesztése. Az elérhetőség javítása, a több és jobb minőségű út, a korszerű, pontos és tiszta vasút, a szennyvízhálózat kiépítése valamint a belvízelvezető árkok jó működése. Mindez alapja annak, hogy a város lakói otthon érezzék magukat. „Békés megye az ország legmélyebben fekvő területe. Aki tehát innen indul, annak korábban is kell kelnie, de ha jó tempót vesz, hamarabb ér a csúcsra is!” Távolról érkezett író látja így a megye, a város helyzetét. Az itt élőkben a lendület megvan „csak” a munkahely, a feladat hiányzik. Hiszem, hogy Békéscsaba felemelkedését csak új munkahelyek megteremtésével lehet elérni. Fontos a pályakezdő fiatalok munkahelyhez juttatása, hiszen ők a lehetőség, a jövő. Megtiszteltetés számomra az a civil kezdeményezés, hogy a várost képviseljem és szolgálhatom a csabaiak érdekeit. Remélem a jövőben is igaz lesz az a gondolat, amit Haán Lajos evangélikus lelkész írt hajdan a csabai emberről: „Különösen munkássága, békeszeretete és vidorsága jellemzi őt”. Úgy legyen!”
Ezt követően Turi-Kovács Béla az országos helyzetről elmondta, hogy a Fidesz Magyar Polgári Szövetség valamennyi választókerületben indít jelöltet. A békéscsabai jelöltről megtudhattuk, hogy azért esett a választás Vantara Gyulára, mert elismert, kíváló közlekedési szakember, s Békéscsaba történelmi múltja, az évszázadok óta itt élő, s munkálkodó szlovákság kulturális öröksége felé is elkötelezett. Az agrárium, a mezőgazdaság helyzetének elemzése során az úgynevezett „tanyaakadémia” elnevezésű programról szólt még Turi-Kovács Béla, melynek lényege az élhető tanyavilág megteremtése és az állattartás új formáinak elterjesztése, hiszen a kisebb mezőgazdasági birtokoknak is van jövője. A mezőgazdaságtól természetesen elválaszthatatlan a feldolgozóipar, s ezzel együtt a kereskedelmi vonal. – mondta az országos elnök nem titkolva azon szándékát, hogy mindezzel a kisgazdaszavazókat kívánják megszólítani, hisz Békés megye komoly kisgazda hagyományokkal is bír.
Kisgazda Polgári Egyesület tíz egyéni választókerületi induló jelölt mellett 15 választókerületben indít kisgazda-kötődésű jelöltet. Az előzőek közül nyolcan ma is országgyűlési képviselők, s két új jelölttel gazdagodott a Kisgazda Polgári Egyesület.
A 2006-os esztendő a Szlovák gyülekezetben is hozott néhány pozitív változást. Tavaly elkészült pincehelyiségünkben szeretnénk minél több programot szervezni az érdeklődőknek, a budapesti szlovákságnak. Minden korosztályt meg akarunk szólítani, de kicsit másképpen, mint a mi eddig tapasztalható volt. Az első próbálkozások között tartjuk január 28-án szombaton az ezután minden hónap utolsó szombatján ismétlődő, így könnyen megjegyezhető programunkat gyermekeknek, a kézműves klubbot. Ide minden érdeklődő családot szívesen várunk, aki érez magában egy kis kreativitást, és gyakorlati kifejező készséget. Szeretnénk, ha ez által kis alkotó közösség alakulna ki gyülekezetünkön belül. Másnap, minden hónap utolsó vasárnapján, pedig gyermekek és családok számára jobban érthető és könnyebben megélhető ifjúsági, illetve családi Istentiszteletet tartunk. Több zenével, kötetlenebb liturgiával, oldottabban, de Isten igéjére koncentrálva. Természetesen szeretettel várjuk az idősebb korosztályt is, ezekre az alkalmakra is. Február első hétfőjétől az idősebb generáció számára indul heti rendszerességgel hímző kör. Ahol terveink szerint hasznos eszközöket is fognak készíteni e közösség tagjai. Kéthavonta ismétlődő előadássorozat lesz a Világjáró klub. Tehát, minden második hónap, harmadik szombatján utazást teszünk képes és film beszámolók segítségével idegen tájakon. Összehasonlíthatjuk más népekkel, kultúrával, hittel a mi saját értékeinket. A márciusban induló Baba-mama klubban pedig azoknak a kismamáknak, fiatal anyukáknak próbálunk lehetőséget adni, akik otthon túl egyedül érzik magukat, illetve szívesen találkoznak hétköznapi keretek között is egymással. Irodalmi kávéházunkban pedig, egy finom kávé mellett, csendes beszélgetésre várjuk az irodalom, és művészetek szerelmeseit. Mindezek a kiragadott példák csak ízelítőül szolgálnak új kezdeményezéseink közül. Jöjjön el Ön is, hogy részvételével lehessen újra igazi közösségi hely a Luther udvar. Kérje pontos gyülekezeti programfüzetünket. Szlovák Evangélikus Egyházközség, Telefon: 333-64-78, 06-20-4265-104.
A Luther udvarban, a Rákóczi úton, kiadó, egy 74 m2, teljesen felújított, két szoba, konyha, fürdőszobás lakás, földszinten, zárt udvarban. Telefon, kábel tv, rendőrségi riasztó, egyedi gázfűtés. Lakásnak, irodának egyaránt alkalmas. Érd: Szlovák Evangélikus Egyházközség, Ár: 70e/hó+rezsi, Telefon: 333-64-78, 06-20-4265-104
A Fővárosi Szlovák Önkormányzat szlovák nyelvtanfolyamot indít kezdők részére 2006. február 1-től 2006. június 30-ig. A beiratkozás: 2006. február1-én (szerdán) 12.00 - 16.00 óráig. (1054 Budapest, Akadémia u. 1. III. em./355.) További információ: tel./fax: 302-51-17, e-mail: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript. .