Tallózó / Sajtószemle ● Szlovák vonatkozású cikkek ● 2005. március
Fuhl Imre válogatásában
Mádl Ferenc államfő a Köztársaság Elnökének Érdemérmét adományozta tegnap a Sándor-palotában azoknak a magyar és külföldi állampolgároknak, akik életútjukkal, szakmai tevékenységükkel kiemelkedő érdemeket szereztek. Karol Wlachovský író, műfordító, kultúrdiplomata a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok elmélyítéséért, a magyar irodalom avatott szlovák nyelvű tolmácsolásáért vehette át a kitüntetést. A köztársasági elnök köszöntőjében kitért arra, hogy bár sok országból érkeztek a jelenlévők, és különböző pályákat futottak be az életük során: „összeköti őket emberségük, hivatásszeretetük, a másokért való áldozatos cselekvés belső harmóniája és öröme”.
Sok előjelből lehet következtetni a tavasz közeledtére, ez egyénenként, tájanként változó. Most egy újabb előjellel találkoztam, Ha a kesztölci Művelődési Ház csuhéfonói, kosárfonói kiállításra készülnek biztos, hogy jön a tavasz. Vége a rövid nappaloknak, kezdődik a munka a szabadban, s ezzel véget ér egy szakasz, kezdődik az új. Nincs szünet, az élet nem áll meg. A kiállítás befejeztével, az elmúlt évhez hasonlóan - Kain Sándorné és dr. Boncza Ibolya a csuhésok alapító tagjai - már tervezik, hol, mennyi kukoricát vetnek majd, hogy a jövő télre legyen alapanyaguk. Amit mi a Községi Klubban a kiállításon láttunk az már a szemet gyönyörködtető eredmény. A zömmel nyugdíjas korú asszonyok nem szégyellnek egymástól tanulni. Miközben készül egy-egy szép csuhé virág, kosárka vagy alátét ötletekkel, tanácsokkal látják el egymást, vagy készülnek valami újra. Az idei kiállításon a horgolt tojás gazdagította az alkotások tárházát. Marika néni elmondása szerint egy éjszakájába került, hogy megfejtse a készítés titkát, amit aztán a kiállításon, - ami egyben nyilvános alkotónap is volt - továbbadja az érdeklődőknek. Húsvéthoz közeledvén többen csatlakoztak a kis csoporthoz. Vágóné Kovács Katalin vezetésével a gyerekek húsvéti tojások készítettek. Már ismerősként üdvözöltük Simonek Lajos bácsit és Valovics Lászlót, akik a hagyományos húsvéti korbács fonásának fortélyait adták az érdeklődőknek. Új résztvevőként köszönthettük Kara Istvánné Kenyeres Erikát, aki a vesszőből font kosaraival kápráztatott el minket. S hogy melyik alkotás a legszebb, - Zelenákné Marika néni alátétjei, Olgi néni kosárkái, vagy Brigi néni és Rózsi néni csuhé virágjai? Döntse el a tisztelt szemlélődő, látogató. S hogy az alkotók mennyire megszerették alkotásaikat, mi sem bizonyítja jobban, mint például Teri néni esete, aki inkább csak kiállít, nem szívesen válik meg munkáitól. Remélem a kiállítás fiatal látogatói a közül néhányan részt vesznek majd a „dolgos hétköznapokon” is, ahol ezeket a mesterfogásokat, fortélyokat nem engedik a feledés homályába veszni.
Az idei virágvasárnapon nagy izgalommal várta valamennyi csévi a korábban meghirdetett templomi passiójátékot. Érthető ez a felfokozott várakozás, hiszen több mint harminc éve nem volt már szlovák nyelvű passziójátékunk, mert azok az idős cséviek (Ondrusák András, Farda Menyhért és a többek) már rég a temetőben nyugszanak. A faluban, mivel az ifjabb nemzedék körében nem akadtak utódaik, ez a kétszáz éves szokás lassan feledésbe merült. Idén azonban Nagy Mária polgármester asszonynak és Vogyeraczki Máriának, a Piliscsévi Szlovák Önkormányzat elnökének köszönhetően igazi áhítatos órákat köszönhettünk azzal, hogy meghívták hozzánk a Szarvasi Szlovák Színház tagjait a nagypénteki események megrázóan szép szlovák nyelvű előadására. Délután háromra zsúfolásig megtelt a templom. Fennkölt élményben volt része a piliscsévieknek. Mindent betöltő, gyönyörű szlovák nyelven, mély beleéléssel adták elő Krisztus életének legtragikusabb eseményeit a kiváló művészek. A katartikus élmény nem maradt el: a jelenet befejezése után - templomban szokatlan módon - önkéntelenül felállva tapsolta meg mindenki a kiváló szereplőgárdát. Rendező: Gergely László, Szereplők: Dósa Zsuzsa, Derzsi György, Kiss László, Kürthy Lajos, Dudás Péter; valamint szarvasi közreműködők: Mótyán Tibor, Csasztvanné Vass Edit, a Szarvasi Szlovák Tannyelvű Általános Iskola diákjai és a Szarvasi Szlovák Népdalkör tagjai.
A tavaszi szünet első napján óvodánk nagycsoportosait fogadtuk iskolánkban, egy húsvéti játszóházi foglalkozásra. A leendő elsősök húsvéti tojásokat készítettek festéssel, rajzolással, ragasztással. Iskolánkat népszerűsítő programunk keretében korábban már jártak nálunk egy interaktív foglalkozáson, amikor „tanultak” az 1 osztályosokkal, tornáztak a Thera-ball labdákkal és kipróbálták számítógépeinket. Szüleik számára is tartottunk bemutatkozó szülői értekezletet, amelyen megismerkedtek szép, tágas iskolánk tárgyi felszereltségével. A leendő 1 osztályos tanító Tóth Istvánné januártól 2 hetente látogatja a nagycsoportos foglalkozásokat, hogy minél jobban megismerkedhessen leendő tanítványaival. Bízunk benne, hogy a mostani játszóházi foglalkozás is azt erősítette meg bennük, hogy Piliscsévre jó lesz „suliba” járni. Az iskolai beiratkozás időpontja: március 30-31.
A Szlovák Klub ismét megrendezte a húsvéti hagyományőrző napját. Nagy izgalommal készültek a klub tagjai az érdekes délutánra. Elkészítették a sonkát, főtt tojást, kolbászt, a finom süteményeket és várták a locsolókat. De mielőtt azok megérkeztek volna, felelevenítették Dr. Krupa András „Jeles tavaszi napok” gyűjtése alapján a tudnivalókat. Így említették meg Gergely napját - március 22. -, ahol a csabai szokások szerint a tanítók ajándékozásának napja volt, a gyereke ezen a napon tojást, babot, kolbászt vittek a tanítóknak. A gyümölcsoltó boldogasszony napján - március 25. - oltották a fákat. A Virágvasárnap (Kvetná nedela) a virágmagok vetésének ideje volt, hogy szép virágjaik legyenek. Nagycsütörtökön (Zelení stvrtok) ültették a dinnyét. A nagyhét a takarítás és a vetés ideje volt. Békéscsabán elterjedt módja a nagypénteki (Velkí piatok)hajnali mosdás. A nap felkeltéig a ház népe kint a vályúnál mosdott meg. A lovakat is megfürdették, a Körös csatornában. A Nagypéntek szigorúan a böjt napja volt. Szokás volt ezen a napon, hogy körbesöpörték a házat, hogy elűzzék a bogarakat. Nagyszombaton (Velká sobota) kerültek a húsvéti ételek. A hétfői nap a locsolásé volt. A locsolás korán reggel kezdődött. Legtöbbször a kútnál locsolták meg a lányokat. Tojást kaptak a locsolók, amit előzőleg a lányok megfestettek és Braun Ágnes tojásfestő bemutatót tartott.
A jeles napok felelevenítése után kezdődött a mókás klubhúsvét. Megjelentek a férfiak, akik vidám locsoló verseket mondtak, majd nagy edénybe töltött vízzel locsolták meg a klub nő tagjai, s csak azután vették elő a szagos kölniket és az illatos vizeket, amelyet nagy visongások közepette szórtak a klub nő tagjaira. Minden férfi szép piros tojást kapott, majd jött a terített asztalhoz invitálás, ahol az elkészített sonka, kolbász vidám hangulatban került elfogadásra.
Harmadik alkalommal került megrendezésre 2005-ben a Közép Békési Tavaszi Fesztivál. Összefogott Békés, Gyula, Békéscsaba Önkormányzata, összefogtak a kultúra szervezői és egymás mellé illesztették a városok programkínálatát. Kiderült, hogy színvonalas fesztivál álllt össze. Művészek és műélvezők nagy találkozó-e a rendezvény sorozat, ahol mindenki megtalálja a kedvére való programot - mondta Papp János Békéscsaba polgármestere a Közép-Békési Területfejlesztési Társulás elnöke a fesztivál megnyitóján. A megnyitón került sor In memoriam József Attila képzőművészek kiállítására, ahol 14 művész alkotásaival köszöntötte a 100 éve született költőt. A kiállítást Herczeg Tamás költő a Tavaszi Fesztivál igazgatója nyitotta meg. Ezt követően a Stark Tibor Weiner díjas zeneszerző vezényletével lépett fel a Kőbányai Zenei Stúdió Big-Band műsorával. A nagy létszámú közönség elismeréssel szólt a Tavaszi Fesztivál programjáról. Különösen jelentős, hogy a program szervezőinek sarában ott találjuk a Csabai Szlovákok Szervezete és a Szlovák Kultúra Háza, akik sajátos szlovák nemzetiségi programokkal gazdagítják a kulturális rendezvényeket. Így kiemelkedik a Pozsonyból érkező Nora Mitrová - Jarný pozdrav z Bratislavy - Tavaszi üdvözlet Pozsonyból c. kiállítása és a szarvasi Szlovák Színház bemutatja a Passió c. színházi előadást. A Tavaszi Fesztivál keretében kerül sor Závada Pál békés megyei szlovák kötődésű szerző új regényének bemutatására. A szlovák jellegű programok is gazdagítják a Tavaszi Fesztivál sokszínűségét, hagyományos értékeit.
A Mezőmegyeri Arany János Művelődési Ház jótékonysági bálját olyan céllal szervezték meg, hogy a bevételt a kerület kulturális feladatainak ellátását javítsák. A jól szervezett összejövetelen zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház, a közösség jó hangulatát Bajczer János zenekara biztosította. Kedves színfoltja volt az estnek, hogy a nagyközönség nevében Mizó Ferenc a művelődési ház igazgatója köszöntötte és Laczó Pálné (Vera) Nánási Mátyást és feleségét Máriát házasságkötésük 50. évfordulóján. A házaspár igen aktívan dolgozik a Csabaio Szlovákok Szervezetében, önzetlen társadalmi munkások, segítőkészek, köztiszteletben álló személyek. A szlovák szervezet nevében Ancsin Pálné (Erzsike) virágcsokorral köszöntötte az 50. évfordulóját ünneplő házaspárt, sokan apró ajándékokkal kedveskedtek Matyinak és Marikának, kívánva nekik még hosszan tartó boldogságot.
Két érdekes és szép kiállítás nyílt Békéscsabán március 21.-én. A Szlovák Kultúra Házában Štefan Daňo a Szlovák Köztársaság főkonzulja nyitotta meg Nóra Mitrová pasztell képeinek kiállítását. Közreműködtek a békéscsabai Szlovák Iskola diákjai, akik zenével színesítették a megnyitót. Egy órával később a Békési Úti Közösségi Házak Nemzetiségi Épületében nyílt meg Moskál Tibor grafikus színes rézkarc virágainak kiállítása. A kiállítást Herczeg Tamás költő nyitotta meg. A megnyitón a csabai Szlovák Pávakör énekelt és Szalóczi Piroska erdélyi balladát mondott.
A békési megyeszékhelyen - a hagyományokhoz híven - az idén is fúvószenével, valamint a lovas huszárok és a majorettek bevonulásával vette kezdetét a március 15-ei hivatalos ünnepség és koszorúzás. Az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő eseményeiről, történelmi alakjairól Pap János, Békéscsaba polgármestere emlékezett meg ünnepi beszédében a csabai Kossuth téren. A „szívéhez legközelebb álló ünnepen” a polgármester a márciusi ifjak tevékenységének következményeként a szabad haza, a szabad Magyarország létrejöttét emelte ki. Az idei ünnepi műsort a Trefort Ágoston Viillamos és Fémipari Szakképző Iskola és Kollégium fiúkórusa szolgáltatta.
Békéscsaba Megyei Jogú Város testülete idei első közgyűlésén, január 27-én döntött az idei kitüntetettek személyéről. A „Békéscsabáért” és a „Békéscsaba Sportjáért”, valamint a „Békéscsaba Kultúrájáért” díjakat március idusán adták át a kitüntetetteknek. A „Békéscsabáért” kitüntetést a Csaba Center Invest Kft. és dr. Simon Mihály nyugállományba vonult békéscsabai címzetes főjegyző kapták, a „Békéscsaba Kultúrájáért” elismerést Uhrin Zoltán, a Csabai Kolbászklub Egyesület elnöke, alapító tagja vehette át. A sport kiválóságainak munkáját is elismerte Békéscsaba: a „Békéscsaba Sportjáért” elismerésben részesült Tóth Pál több évtizedes, lelkiismeretes sportvezetői munkájáért, Gyáni János, a Békés Megyei Kano, Judo Egyesület elnöke, vezetőedzője, valamint Medovarszki János nyugalmazott főiskolai tanár, atlétikai edző. A kitüntetések átadása után a város vezetői, a kisebbségi önkormányzatok képviselői, a város fegyveres testületei, a civil szféra képviselői helyezték el az emlékezés virágait és koszorúit a Kossuth szobor talpazatánál.
A Márvány Fotóműhely és a békéscsabai Lencsési Közösségi Ház „Csak tiszta forrásból” címmel hirdetett fotópályázatot a honi és a határainkon túli fotósok számára. A Kárpát-medencében élő és alkotó fotósok közül nyolcvanhárom alkotó százkilencvenöt fotóval nevezett, melyek közül - az előzsűrizést követően - ötvenhárom fotót állítottak ki a szervezők a harminckilenc legjobbnak ítélt alkotótól. A fotó kiállítás ünnepélyes megnyitóját március 15-én délután rendezték meg a békéscsabai Lencsési Közösségi Házban. A fotókról változatos témájú képi világ köszöntött a szemlélőre: a portrétól kezdve a csendéletig, tájképek, aktok várták a látogatókat. A tárlatot Niedzielsky Katalin, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettes nyitotta meg a nagyközönség előtt. A fotó különleges műfaj és művészeti ág is egyben, hisz a pillanat művészete, dokumentárisan épp azt a pillanatot ragadja meg, melyet az alkotó kiválaszt, s a legértékesebbnek tart az őt körülvevő világból. Képigondolkodóink nem is fukarkodtak ezen élményekkel. A legjobb képek készítői Pap János polgármestertől vehették át a pályázati díjakat.
A békéscsabai szlovák kisebbségi önkormányzat közelmúltban tartott ülésén Hankó András képviselő beszámolójában áttekintette külföldi kapcsolataikat. Elmondta, céljuk a már megkötött együttműködési megállapodások megtartása, illetve új kapcsolatok kialakítása. Kiemelten szólt a szlovákiai Martinnal és Tőketerebessel, valamint a vajdasági Bácski Petroveccel kötött együttműködésről.
A békéscsabai Szlovák Kulturális Központ aktuális tárlatát Nora Mitrová festményeiből válogatták össze a rendezők. A szlovákiai képzőművészek középnemzedékéhez tartozó Mitrová eredeti foglalkozása restaurátor, saját alkotásokkal viszonylag későn jelentkezett: első önálló kiállításával 35 éves korában, 1999-ben szerepelt Pozsonyban. Képei mind anyagukat, mind motívumaikat tekintve egyéniek, előszeretettel dolgozik durva, zsákszerű vásznakra, ábrázolásai olykor az absztrakció határait súrolják. Szín- és formavilága harmonikus egységben tárja a néző elé alkotójuk lírai felfogását az őt körül vevő világról, a tárgyakról, a tájakról, az épületekről és az emberekről. Nora Mitrová most először mutatkozott be hazánkban önálló tárlattal, ám kollektív kiállítás részvevőjeként már két alkalommal hozta el képeit Budapestre a szlovák kulturális központba. Maga a művésznő előbb is megfordult nálunk: édesanyja, Eva Mitrová volt ugyanis az 1993-ban önállóvá vált Szlovák Köztársaság első magyarországi nagykövete.
A Szegedi Szlovákok Egyesülete, a Szegedi Szlovák Önkormányzat, a Grand Café és a Szlovák Filmintézet, filmvetítéssel egybekötött beszélgetést szervez neves szlovák filmesek részvételével „A szlovák dokumentumfilm tegnap és ma” címmel. A rendezvény 2005. április 5-én 17.00 órakor kezdődik a Grand Café mozitermében Kerekes Péter 66 szezon (2003) című dokumentumfilmjének vetítésével. Az alkotás a kassai Régi uszodáról szól. A film 86 percben mutat be 66 szezont az uszodában, ahová a történelem járt „fürödni”. A filmvetítés után veszi kezdetét a beszélgetés, melyen szlovákiai filmrendezőkkel, Kerekes Péterrel, Dušan Hanákkal, egy szlovák filmkritikussal - Peter Michalovič-al, valamint a Szlovák Filmintézet igazgatójával, Peter Dubecký úrral találkozhatnak. 19.30 órakor Dušan Hanák Egy régi világ képei (1972) című filmjét vetítjük. A filmvásznon liptói, árvai öregek szuggesztív portréi elevenednek meg, akik a civilizáció káoszának és bizonytalanságának ellenére is képesek belső szabadságukat megőrizni.
Ecser régi és új településrészének határán, a Kálvária-dobon álló kereszt az idők során rossz állapotba került. A községi önkormányzat és a Kálvária-lakódomb társulat összefogásával került felállításra a korábbi útszéli feszület mintájára az új kereszt, melyet Polyák Ferenc népi fafaragó művész készített. A pléh-Krisztus Lelesziné Tarnai Irén Ecserről elszármazott művész munkája. A kereszt megáldására március 18-án pénteken az esti szentmise és keresztút után - gyertyás körmenetben - került sor, melyen az ecseri szlovák őslakosok mellett az új lakódomb Budapestről kiköltözött lakói is szép számmal jelen voltak. Harazin István polgármester a falu településrészei közti kapocsnak nevezte az új kálváriai keresztet. A szentelési ünnepséget a Zelený veniec hagyományőrző kör szlovák nyelvű nagyböjti énekekei zárták.
A műemlék jellegű ecseri templom történetét és hozzá kapcsolódóan a katolikus szlovák őslakosságú község történetét magába foglaló Historia Domus olyan dokumentum, mely 1705-től tartalmaz korhű feljegyzéseket. Az ecseri plébánián őrzött latin nyelvű okmányok tartalmát ezidáig homály fedte, azonban a fordítások után most már kétnyelvű könyv alakban is olvashatjuk a háromszáz évet átölelő ecseri írást. A 120 oldalas könyvben fényképmelléklet illusztrálja a község korabeli vallásos életét, egyházi épületeit, eseményeit, az ecseri zarándokok csoportjait. A Zelený veniec Hagyományőrző kör gondozásában elkészült szlovák-magyar könyv megjelenését támogatta a MNEKK, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Ecseri szlovák Önkormányzat.
„Petőfi szlovák, német és cigány nyelven” hirdettek szavalóversenyt Kiskőrös általános iskolásainak a helyi kisebbségi önkormányzatok. Az egyre népszerűbb vetélkedésnek idén is a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum adott otthont, így stílszerű környezetben, Petőfi szellemiségétől átitatva zajlott a verseny. Gmoser Györgyné a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke a képviselő-testület Nemzetiségi Bizottsága nevében is köszöntötte a versenyzőket, a megjelent felkészítő tanárokat és az érdeklődő szülőket.
- Különleges ez a nap, mert Petőfi szülővárosában, Petőfi szülőháza mellett csak mi tudjuk megrendezni ezt a szavalóversenyt itt Kiskőrösön, amit nagy lelkesedéssel szervezünk évről évre számotokra. Örülök, hogy Petőfi versét nemcsak magyarul hallhatjuk, hanem a csodálatos költemények megszólalnak szlovákul, németül és cigány nyelven is- mondta az elnök asszony. Ezután Szabados Anna szlovákul, Titl Péter a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke németül és Sztojka László a Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagja pedig cigányul szólt a versenyzőkhöz.
Szlovák nyelven tíz tanuló szavalt, mindnyájan a szlovák tagozatos Bem József Általános Iskolából érkeztek. A versengésben Kuti Annamária lett az első, második helyezést ért el Tóth Szilvia, harmadikként pedig Rakonczai Brigitta végzett. Felkészítő tanáraik Gauszné Szabados Eszter, valamint Szabóné Ba Ilona voltak. A verseny után a szervezők megvendégelték a résztvevőket és a kísérőket. A vendéglátás költségeit és a kiosztásra kerülő díjakat a Nemzetiségi Bizottság finanszírozta.
Pagács Pálné Icu néni az ötgyermekes Bajusznács család középső gyermekeként jött a világra egy öregszőlői kis tanyán hetvennégy évvel ezelőtt. 18 évesen ment férjhez, 38 évesen már nagymama volt. Ma népes család veszi körül, két leánya, hat unokája, öt dédunokája örvendezteti életét. Tartalmas életet él férjével, soha nem unatkozik. Még ma is rendszeresen jár a szőlőbe, ott láthatjuk minden szlovák megmozduláson, s a kiskőrösi evangélikus gyülekezet presbitereként az egyházi rendezvényekről sem maradhat el. Szerdánként házi bibliaórára jönnek hozzá a környékből, s a betegeket is rendre látogatja.
- Nagyon szeretem az egyházamat és a Jézus Krisztust, mert nekem mindig kimenekedést adott minden bajomból és segített. Aki egyszer megismeri szeretetének forráskútját, az egész életében tud meríteni ebből a szeretetből. Én szeretek szolgálni, ahol tudok, ott jelen vagyok. Csodálatos dolognak tartom, hogy a Jóisten lehetővé tette, hogy ma is 74 évesen tudok kerékpározni, annak ellenére, hogy jó néhány betegségen átmentem már. Mozogni pedig kell! Egy órát sem bírok tétlenül ülni. Soha nem is volt szokás a családunkban. Emlékszem édesanyám, mire mi felkeltünk, már begyújtott a kemencébe és elkészítette számunkra a reggelit - kezd mesélni Icu néni. Krumplispogácsát, vagy krumplislepényt sütött, vagyis rajbákát, amihez nyers krumplit reszelt, annyi liszttel elkeverte, hogy még lágy legyen. Ha volt töpörtyű, az is került bele apróra vágva, vagy egy kevés kolbászzsír. Ezt elkeverte, belesimította a tepsibe és kisütötte. Volt, hogy kukorica lisztből készített görhönyt. Leforrázta az apróra darált kukoricát és élesztővel elkeverve sütötte. Frissen olyan volt, mint a piskóta. Előfordult, hogy vittem az iskolába is és megkínáltam a tanítómat Fúria Ilonát, aki azt mondta, hogy ilyen fenséges ételt még soha nem evett.
És az iskola után mivel telt az idő?
- Édesapám haladó gondolkodású, háborút járt parasztember volt. Sokat olvasott, és minket is a betű szeretetére nevelt, mindamellett, hogy rengeteget dolgozott. Édesanyám látta el a háztájit, és sütött-főzött. Én egyedüli leánygyermekként sokat segítettem a főzésben is. Régen a családok megtermelték a maguk számára az élelmet, nem szaladtunk azonnal a boltba. Egy malackát hizlaltunk fel, annak a húsa ízesítette az ételeinket. Ha volt tojás, piskótát sütöttünk, ha nem volt, zsíros tésztát. Ettünk köleslevest, tejlevest, elláttuk a családot éppen abból, ami volt. Savanyú káposzta mindig akadt otthon, mert édesanyám savanyított. Ettük krumplihoz, tésztához, húshoz, de az is előfordult, hogy tepsibe rakta és megszórta feldarabolt szalonnával. Az, ahogy összesült a kemencében...Szegényen, szerényen étkeztünk. Mégis nagyobb becsülete volt mindennek, mint manapság, és egymáshoz is jobban ragaszkodtunk. Sokszor ettünk puliszkát is, kukorica, vagy árpalisztből készített skorcát. Édesanyám kiszaggatta, megfőzte és hagymás zsírt locsolt rá. Vagy például én nagyon szerettem a maligát. Ehhez sóbavízbe főztünk krumplit és a levét leöntve összetörtük. Annyi liszttel, amennyitől még lágy volt, összekevertük, és zsírban pirított paprikás hagymával megszórtuk. Ezt a tésztát úgynevezett lötyögős gombócnak is kifőztük, csak akkor több lisztet tettünk hozzá, hogy a tészta széle elváljon az edénytől. A gombócokat egy pléh bögrében meglötyögtettük az olvasztott paprikás, hagymás zsírban. Nem tudom, hogyan, de édesanyám szentjánoskenyérből is nagyon finom süteményt tudott sütni, aminek olyan íze volt, mint a csokoládénak.
Estére is mindig akadt valami közös program. Ősszel a kukoricafosztás telítette meg tartalommal az estéinket. Készítettük a szőlőkötözéshez használt sustyát, miközben beszélgettünk, énekeltünk. A fiúk tökből lámpást faragtak, otthonról hoztunk pogácsát és borocskát és egy harmonika is mindig előkerült valahonnan. A tollfosztás is a téli esték unaloműzője volt. Már 9-10 éves korunkban legeltettük a libákat, amelyek tollaiból készültek el a stafírung párnái és dunyhái. Egy dunyha és négy párna a tisztaszobába dísznek, egy dunyha és két párna pedig használatra. Mi lányok szedegettük, tépdestük a tollpihéket a vastag szárról, anyáink pedig összeszedték a pihéket. A fiúk meg időnként tréfálkoztak velünk. Például galambot hoztak az ingük alatt, és szabadon engedték a tollfosztó asztal mellett. Lett is ribillió és szállt a toll mindenfelé. Éhségünket mákos kukoricával csillapítottuk. Megfőztük a zsenge, fehér, csemegekukoricát, és mézes, vagy cukros darált mákkal megszórtuk.
És a húsvét?
- Ragyogott a ház és a környéke mire beköszöntött az ünnep. Templomba mentünk, imádkoztunk, persze mi lányok nagyon vártuk a húsvét hétfőt is, amikor megvendégelhettük a fiúkat, akik locsolkodni jönnek. Hagymalével tojásokat festettünk, nem volt akkoriban még csokitojás és csokinyúl, amit a locsolásért adhattunk. Újtelepen nevelődtem, akkor ott nagyon sok fiatal házas lakott, minden családban 3-4 gyerekkel, úgyhogy jöttek a fiúk csapatostól. Persze akkor még nem volt divatban a kölni sem. Vizet kaptunk a nyakunkba és nem is keveset. Már nagyobbacska lány voltam, s egy ilyen húsvét hétfőn ültem az ágyam szélén és fésülködtem. Édesapám aki még pihent, odaszólt, ha már úgy is fenn vagyok, adhatnék enni az állatoknak. Befontam a hajam, elrendeztem a kötőmet, aztán nyitottam az ajtót, aminek a tetejéről már billent is le egy vödör víz. Persze ahol négy fiú van a háznál, elmaradhatatlanok a csínytevések. Kezdhettem az öltözködést elölről. Még szerencsém volt, hogy nem a káposztás dézsa vizéből kaptam. Mert ilyenkorra már kiürült a dézsa a pincében és hogy elveszítse kellemetlen szagát, a kút mellett ázott a vízben, amit mindig cseréltünk benne. A locsolók pedig csak megmerítették a vödröt...
Húsvét hétfőn a belső szobába terítettünk, előkerült a böjt alatt nélkülözött sonka, a kolbász és a keményre főtt tojás is. Édesanyám kocsonyát készített, kalácsot sütött, ami nélkül Kiskőrösön elképzelhetetlen volt az ünnep. Az úgynevezett haditortához szalagárés lapokat sütöttünk és liszttel sűrített karamellás tejjel bekenve raktuk a lapokat egymásra. De a túrós, a káposztás, a mákos, a diós kalács és a rétes is hozzátartozott a húsvéthoz, mint a pogácsa is.
Jólesik visszagondolni ezekre az időkre, nézegetem a fényképeket, elrévedek a múlton. Nem most volt, de mintha ma történt volna, oly közelinek tűnik. Nem voltunk gazdagok, néha nekünk is alig volt elég az étel, de édesanyám minden szombaton sütött és vitt a szomszédban lakó gyerekeknek is. Megtanította számomra, hogy a szeretet, a hit és az adakozás építi az embert.
Štefan Lopčiansky Liptovský Mikuláš alpolgármestere „Kiskőrös Város nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésért” kitüntetést vette át Kiskőrösön az 1848-as márciusi forradalom és szabadságharc tiszteletére megrendezett ünnepségen Barkóczi Ferenc kiskőrösi polgármestertől a Városháza dísztermében. Kiskőrös és a szlovákiai Liptovský Mikuláš között 1993 óta áll fenn testvérvárosi kapcsolat. A kapcsolatot a Kiskőrösi Szlovák Szervezet és a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat javaslatára Kiskőrös kezdeményezte. Ez a kezdeményezés maximális fogadókészségre és megértésre talált Štefan Lopčiansky személyében. Štefan Lopčiansky mint alpolgármester és képviselő azóta is a Kiskőrös és a szlovákiai Liptovský Mikuláš között létrejött testvérvárosi kapcsolat menedzsere, gesztora. Jelentős tevékenységet fejtett ki az Együttműködési megállapodás tartalmi kimunkálásában, majd Liptovský Mikuláš képviseletében a megállapodás aláírója volt. Azóta is következetesen szolgálja a két város érdemi együttműködésének ügyét, ösztönzi a kulturális csereprogramokat, figyelemmel kíséri a diáktáborok eseményeit. Újra és újra erőfeszítéseket tesz a két település közötti gazdasági, valamint a családi kapcsolatok kiépítésére is.
A Déli Evangélikus Egyházkerület konferenciát rendezett gyülekezeti vezetői számára március 4-6 között Kiskőrösön. Tolna, Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megyék, valamint a főváros pesti oldala tartozik az egyházkerülethez. Pénteken öt órakor Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő köszöntő szavaival kezdődött meg a találkozó, amelynek nyitó áhítatán Káposzta Lajos soltvadkerti esperes, püspökhelyettes hirdetett igét. Merre tart egyházkerületünk címmel? az elmúlt öt évre tekintett vissza előadásában Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő, Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő, valamint Barthel-Rúzsa Zsolt püspöki titkár. Az első napon a kiskőrösi evangélikus ifjúságból álló Gospel Sasok koncertet adott az evangélikus templomban. Szombaton Barkóczi Ferenc kiskőrösi polgármester is köszöntötte a rendezvényen résztvevőket, akik ezután Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök Misszió szórványhelyzetben, majd Gáncs Péter püspök A misszió a világ evangélikusságának közösségében című előadását hallhatták. Délután az egyházkerületi és az egyházmegyei elnökségi tagok válaszoltak a jelenlévők felmerülő kérdéseire. Este az Evangéliumi Színház Düremnatt: Fizikusok című előadását tekinthették meg a konferencia résztvevői és az érdeklődők. A háromnapos rendezvény a vasárnapi istentisztelettel ért véget, amelyen Adorjáni Dezső erdélyi püspök hirdetett igét.
A Déli Evangélikus Egyházkerület konferenciáján megrendezett fórumon a gyülekezeti vezetők előzőleg leadott, illetve a helyszínen feltett kérdéseire az egyházkerület és az egyházmegyei elnökségek tagjai válaszoltak. A fórumon részt vevő Spišák Attila, az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat lelkésze felvetette, hogy sok olyan szlovák anyanyelvű gyülekezet van ma még az országban, ahol nincs szlovákul beszélő lelkész, pedig a hívek szívesen vennének részt szlovák nyelvű istentiszteleten.
- A szlovák evangélikus egyház meghirdette, hogy szívesen küldene Magyarországra szlovákul beszélő lelkészt, s cserébe mi is küldenénk hozzájuk a magyarul beszélő gyülekezetekbe olyan lelkészt, aki ott látna el szolgálatot. A kétnyelvűséget kincsként kell kezelni és meg kell tartani, ezért mindent megteszünk ennek érdekében - mondta válaszában Gáncs püspök úr.
Átadná az Országos Szlovák Önkormányzatnak a város üzemeltetésében működő szlovák tanítási nyelvű általános iskolát a sátoraljaújhelyi önkormányzat. Szamosvölgyi Péter polgármester azzal indokolta a szlovák tannyelvű iskola átadását, hogy az intézményt az alacsony gyermeklétszám, valamint a központi költségvetés által biztosított támogatás csökkenése miatt egyre nehezebb fenntartaniuk. Fuzik János, a szlovák önkormányzat elnöke elmondta: az újhelyi lenne a harmadik iskola, amelyik a fenntartásukba kerül.
Az elnök kiemelte: jelenleg az iskolák mellett hét egyéb intézményt is működtetnek, amelyek olyan feladatokat látnak el, mint például a lapkiadás, de tartanak fenn szlovák színházat, dokumentációs központot, módszertani centrumot és kutatóintézetet is. Azt Fuzik János sem tagadja, hogy az iskolák működtetéséhez a normatív támogatáson túl pénzt is kell hozzátenni, ám szerinte megvannak a lehetőségeik, hogy előteremtsék a szükséges forrásokat. Az újhelyi iskolához tartozó kollégium fenntartója jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat, amelynek pillanatnyilag más elképzelése van a létesítménnyel. Eszerint a kollégiumot szeretnék az újhelyi Kossuth Lajos Gimnáziumhoz csatolni. Az ügy rendezéséhez szükséges az Oktatási Minisztérium közreműködése is. Az iskola sorsának további alakításához négyoldalú megállapodás szükségeltetik.
Halász Mária, a megyei önkormányzat oktatási és művelődési főosztályának vezetője elmondta: a kollégium ügyében még senki nem kereste meg őket, és amíg ez meg nem történik, a törvényi szabályozásnak megfelelően ellátják az intézményhez kötődő feladatokat. Megerősítette: a tervek szerint valóban közös igazgatás alá vonnák a kollégiumot a gimnáziummal, ám ebben még nem döntött a közgyűlés.
Hosszú évek után a szlovák mozikban újra vetítenek magyar filmet, Mészáros Márta Nagy Imre-filmjét, A temetetlen halott-at. A filmet a március 7-i pozsonyi díszbemutató óta vetítik a szlovák mozik. Áttörést jelent A temetetlen halott sikere, hiszen a rendszerváltás óta alig jutott el magyar film a szlovákiai közönséghez, 1993 óta ez csupán a harmadik magyar filmalkotás a szlovák mozikban. A március 7-i díszbemutatót óriási érdeklődést övezte: Michal Kováč, a Szlovák Köztársaság első elnöke mellett a szlovák kormány alelnöke, a kulturális miniszter és több államtitkár is részt vett a bemutatón, a sajtó érdeklődése is példátlan volt, több mint száz újságíró volt kíváncsi a magyar-szlovák-lengyel koprodukcióban készült filmre. „Mészáros Márta nevét ezzel a koprodukcióval mindörökre beírta a szlovák film történetébe” - köszöntötte a Večerník című újság a Nagy Imre-filmet. Való igaz, hogy a magyar-szlovák koprodukciók tekintetében is áttörést jelent Mészáros Márta filmje, hiszen húsz évvel ezelőtt, 1985-ben készült utoljára a két ország koprodukciójában filmalkotás, a Korparancs című film.
Együttműködési megállapodást kötöttek az adómegkerülés ellen a magyar és szlovák vámszervek. Mostantól kölcsönösen minden árura vonatkozóan információt cserél a két ország. Ez fontos lépés abba az irányba, hogy a Magyarország EU-csatlakozása után keletkezett ellenőrzési deficiteket pótolni lehessen - mondta a megállapodás aláírását követően Nagy János, a VPOP parancsnoka. A vezérőrnagy rámutatott: azokat az információkat kapják meg, amelyek a későbbi áfa, vagy más adóellenőrzésekhez szükségesek.
Igaz, hogy két uniós országról lévén szó, a régi értelemben vett vámeljárási formák megszűntek vagy átalakultak, de az élelmesebb cégek azért megpróbálják kihasználni az országok közötti különbséget. Az uniós csatlakozással az EU vámuniójának részévé váltunk, amely a belső határokon keresztül szabad árumozgást eredményez. A vállalkozások közül sokan több országban is telephelyet működtetnek, miként maguk döntenek arról is, hogy vámügyeiket hol intézik. A kötelezettségek egy részét, például az áfafizetést azonban ott kell teljesíteni, ahol az árut felhasználják. A társaságok egy része tudatosan játszik, adót kíván megspórolni, ezért ellenőrzési deficit keletkezett - fogalmazott Nagy János. A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka elmondta: Szlovákiával ezután napi adatcsere történik, és azokat a cégeket, ahol gyanús árumozgás folyik, az APEH-hel közösen ellenőrizni fogják. A vezérőrnagy nem vállalkozott arra, hogy megbecsülje az így elérhető többletbevételt, de a korábbi, szúrópróbaszerű ellenőrzések nagyon jelentős összeget sejtetnek. Jozef Göncöl szlovák vámigazgató szerint az áfa-megkerülés náluk is probléma, sőt a jövedéki árukkal kapcsolatos, az egész Unióra érvényes gondok rendezését magyar és lengyel kollégáival közösen egyenesen Brüsszelben szeretnék rendezni.
Fokozódó feszültséget teremt Győr-Moson-Sopron megyében a foglalkoztatás területén, hogy egyre több szlovákiai állampolgár vállal munkát a megye üzemeiben. Nő a munkanélküliségi ráta Magyarország egyik iparilag legfejlettebb vidékén, Győr-Moson-Sopronban. Az országos állapotokhoz képest így is kedvezőek még az adatok - hiszen 5,9 százalékot mutatnak a statisztikák, ami a szezonalitásból adódó természetes növekedést is magába foglalja -, ám az EU-csatlakozás óta négyezerrel több ember maradt munka nélkül, mint korábban. A becslések szerint több száz magyarországi munkavállalót küldtek már el a térségben működő kis- és középvállalatok azért, hogy helyettük a kisebb munkabérrel is beérő szlovákiai munkavállalókat vegyenek fel. Rimányiné Somogyi Szilviának, a megyei munkaügyi központ igazgatójának adatai azt mutatják: jelenleg 1538 szlovák állampolgár dolgozik Győr-Moson-Sopronban. Az igazgatónő szerint azonban valójában ennek többszöröse jár át naponta Győrbe, Mosonmagyaróvárra, s e két város környékére. A két ország uniós csatlakozása óta ugyanis elég bejelenteni, ha valaki Szlovákiából Magyarországon vállal munkát, s nincs szankciója, érdemi következménye, ha a munkaadó ezt elmulasztja. Így fordulhat elő, hogy a becslések szerint hatezernél is több szlovák állampolgár dolgozik már a megyében, számuk napról napra nő. A rendszerváltás előtt a munkaerő-hiánnyal küszködő győri, soproni textilipar vonzotta a szlovák munkavállalókat. Amióta a textilipar leépült, főként az ápolónőket fogadták szívesen Szlovákiából a határ menti magyar kórházakban. Jelenleg is sok, Szlovákiából érkező nővér dolgozik a határ menti egészségügyi intézetekben. (A mosonmagyaróvári ápolók egy része viszont Burgenlandba jár, házi ápolóként alkalmazzák őket, vagy éppen ottani szociális otthonokba, kórházakba szegődnek el.) Győrött a multinacionális vállalatok közül a Philips alkalmazott először nagyobb számban szlovákiai dolgozókat szezonális jelleggel. Ma már elsősorban a régió kis- és középvállalkozásai csábítják át őket Magyarországra. A magyar munkavállalók egyre inkább féltik állásaikat a szlovákoktól. Többen is állítják: csupán azért bocsátották el őket munkahelyükről, hogy olcsóbb, szlovák munkásokat foglalkoztassanak helyettük. Néhányan azt fontolgatják, hogy munkaügyi bírósághoz fordulnak az őket ért sérelem miatt. Az elbocsátás okaként hivatalosan persze mindig valami más szerepel. A kölcsönzött szlovák munkaerő Szlovákiában adózik. Nemcsak elveszik a magyarok munkahelyét, de még a magyar költségvetést is megkárosítják, panaszkodott egy középvezető, akit huszonkét éves munkaviszony után bocsátottak el, igaz, tisztes végkielégítéssel. Munkaadójának még így is megérte lecserélni őt egy szlovák munkavállalóra. Egy középvállalkozás vezetője nem titkolta, hogy alacsony munkabérekkel tud csak versenyképes maradni a piacon. Ő azt állítja: a szlovákok a magyar minimálbérért is vállalnak olyan munkát, amelyért a magyaroknak eddig nyolcvan-kilencvenezer forintot fizettek. Igaz, teszi hozzá, amióta a szlovákok tömegesen jönnek a megyébe, a magyar munkások is beérik kevesebbel, s fegyelmezettebben dolgoznak. Azt már csak vonakodva mondja el, hogy magyar munkatársait is munkaerő-közvetítőn keresztül foglalkoztatja. Ebbe a foglalkoztatási formába a dolgozók is beleegyeztek, magyarázza. Az alkalmazottak szerint azonban nem volt más választásuk, muszáj volt elfogadni a feltételeket, különben elküldték volna őket. Így azonban a cég bármikor mondhatja, hogy nincs szükség rájuk, még végkielégítést sem kell fizetnie.
Pert indít a kommunista titkosszolgálati aktákat nyilvánosságra hozó Nemzeti Emlékezet Intézete ellen egy kelet-szlovákiai katolikus plébános - írja a pozsonyi Új Szó. Ez az első bírósági eljárás az intézet ellen, amely tavaly novemberben, a rendszerváltozást előidéző csehszlovákiai bársonyos forradalom évfordulóján kezdte megjelentetni a titkosszolgálati aktákat a világhálón. A pert indító kelet-szlovákiai pap követeli, hogy nevét húzzák ki az ügynöklistáról, mert nem írta alá az együttműködési nyilatkozatot. Védelmét az a Ján Čarnogurský látja el, aki a kommunista érában a szlovákiai ellenzék vezéralakjaként első számú célpontja volt a titkosrendőrségnek, majd a legutóbbi választásokig - a kereszténydemokrata mozgalom elnökeként - a szlovák politika meghatározó egyénisége volt. Ján Čarnogurský Csehszlovákia miniszterelnök-helyetteseként, később a szlovák kormány elnökeként közvetlenül felelős azért, hogy a rendszerváltás utáni kaotikus időkben százával semmisítették meg a titkosszolgálati aktákat - jelentette ki Ján Langoš, a Nemzeti Emlékezet Intézete igazgató tanácsának elnöke. Čarnogurský érvelése szerint az ügynökakták kétségbe vonhatók, Langoš viszont állítja, a megsemmisített akták rekonstruálhatók a nyilvántartási jegyzőkönyvek és egyéb titkosszolgálati dokumentumok alapján. Az érintett személyek némelyike az adatvédelmi biztosnál tett panaszt - tájékoztat a felvidéki magyar napilap -, mert az ügynöklistán nevük mellett születési adataikat is megjelentették. Veszeley Gyula szlovák adatvédelmi biztos szerint az intézet nem sértette meg az érintettek személyiségi jogait, a születési adatok nyilvánosságra hozatalát az akták közzétételéről rendelkező jogszabály megengedi, a születési adatok alapján lehet az ügynököket azonosítani - hangsúlyozta Veszeley Gyula.
Mihamarabb döntenie kell az Országgyűlésnek a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvény módosításáról - sürgeti az SZDSZ. A párt szerint a Fidesz felrúgta az egy éve folyó egyeztetéseken kialakult konszenzust. Az ellenzéki párt viszont úgy látja: nem tudja támogatni a módosításokat, mert az csorbítja a kisebbségi képviseletet. A kormánypárti képviselők a konszenzus fontosságára, a Fidesz felszólalója a kisebbségek érdekeire hívta fel a figyelmet a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájában a parlamentben. A Fidesz nem tud támogatni olyan javaslatot, amelyet a kisebbségek többsége nem fogad el, és nem értenek egyet egy olyan törvénymódosítással, amely csorbítja a kisebbségi képviseletet - közölte Farkas Flórián ellenzéki képviselő. Teleki László, az esélyegyenlőségi tárca politikai államtitkára és Fodor Gábor szabad demokrata politikus egyaránt arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétharmados törvény elfogadásának késlekedésével veszélybe kerülhetnek a 2006-os kisebbségi önkormányzati választások. Teleki szerint a jelenleg fennálló joghézagokat meg kell szüntetni, s ezért folytak egy évig a szakértői egyeztetések. Fodor azt mondta: a törvényjavaslat kapcsán hosszú idő alatt kialakult konszenzust a Fidesz felrúgta, és a törvényjavaslat elfogadása ezért nem halad előre.
- Jó reggelt kívánok, polgármester úr, élő adásban vagyunk! Legyen kedves, meséljen arról a feneketlen gazdagságról, amely önöknél van - rikkantotta a telefonba egy buzgó rádióriporter, és Klement János, Csomád első embere először azt hitte, valaki ugratja.
- Hogy tetszik mondani... miféle gazdagság? - kérdezte tétován, mire a riporter kicsit visszavett a lendületből, és elmagyarázta, hogy napvilágot látott egy felmérés, mely szerint az egy lakosra jutó vásárlóerőt tekintve a Pest megyei Csomád a leggazdagabb falu Magyarországon. Klement János ekkor megijedt egy picit. Nem a leggazdagabb kifejezéstől, azt ugyanis hirtelenjében nem is nagyon tudta értelmezni, inkább a várható felhajtástól. Felrémlett előtte a következő néhány nap, az érdekességre vadászó riporterek hada, a fotósok, filmesek rohama, és nem is tévedett. Csomádon valóban elszabadult a pokol. Jegyzetfüzetes, fényképezőgépes szabadcsapatok tűntek föl a főutcán, izgatott újságírók szegezték a kérdést a szembejövőknek:
- Aztán igaz-e, hogy maguk a hatszázas Mercit már csak tyúkólnak használják? És az igaz-e, hogy errefelé szarvasgombát esznek a malacok?
Az udvarán sertepertélő, hetvenéves bácsi nevetve meséli:
- Képzeljék, egyik reggel megáll itt három ember, egyikük elkezdi fényképezni, ahogy söpröm a havat a ház előtt. Kérdem tőlük: ezen meg mi az ördögöt fényképeznek jóemberek. Azt mondják erre: hát magát fényképezzük. Ahogy az egyik leggazdagabb ember söpri a havat...
Ne szépítsük: a csomádiaknak elegük van a szűnni nem akaró újságírói kérdésekből, a baráti tréfálkozásból. Szeretnék, ha visszatérne a faluba a nyugalom, mehetnének etetni a tyúkokat meg a malacokat, művelni néhány hektáros földjüket. Mert alapjáratban ilyen ez a Budapesttől 15 kilométerre található település: dolgos és nyugodt. A házak kívülről nagyok és szemmel láthatóan gondozottak, de ebben az ápoltságban, egy-két túlszínezett melléfogástól eltekintve nincs semmi hivalkodó.
Eszlényi László, a falu evangélikus lelkésze meséli: 1784-ben tizenegy állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozó felvidéki evangélikus család költözött ide Hont vármegyéből, ők alapították a mai Csomádot. Néhány évtized múlva települtek közéjük magyarok, így terebélyesedett nyolcszázra az itt élők száma, és ez évszázadokig nem is változott. Nem volt divat az elvándorlás, de idegeneket sem igen fogadnak itt be. Mostanában a község lélekszáma lassan eléri az ezret, és ez annak köszönhető, hogy két lakópark is épült Csomádon. A betelepülőknek azért nem árt tisztában lenniük azzal: itt még az is jöttmentnek számít, aki már tíz-húsz éve él a faluban. Összetartó szlovák közösség ez, bár ahogy a lelkész fogalmaz:
- A külsőségekre sokat adó, egyébként rendkívül melegszívű csomádi ember mostanában kicsit elveszítette az ünneplési tudását. Inkább a munkába feledkezik.
Sétálunk a faluban, előbb az óvodába nézünk be, ahol nem leljük nyomát jómódnak és pöffeszkedésnek, sőt. Az óvoda teljesen átlagos; egyszerű bútorok és egyszerű játékok között tisztelettudó gyerekek sertepertélnek, akik nem aranyrögökkel dobálóznak, viszont ebéd előtt imádkoznak, és szlovákul köszönik meg a főzeléket. De nem leljük nyomát a feneketlen gazdagságnak a falu legidősebb asszonyánál, a 95 éves Matejka néninél sem, aki a pénzről ugyancsak nem sokat tudna mesélni, annál többet munkáról, hajnali piacozásokról.
A helyi bisztróban csupán egyetlen férfi ücsörög, mellesleg ő sem pénzhalmokon, hanem a pult magasságához igazított bárszéken, és ő is szívesebben beszél a helyi focicsapatról, a néhány éve itt edzősködő egykori válogatott futballistáról, Kardos Jóskáról, mint erről a hirtelen jött „gazdagságról”. Amelyet egyébiránt a helyiek is az újságokból tudtak meg, ráadásul, mint az együgyű férj: természetesen utolsóként.
Merész Sándor sem igen érti ezt a felhajtást, ráadásul ő egy kicsit mérges is, és hogyne volna mérges, amikor az újságírók őt is vagyonról meg terepjáróról faggatják ahelyett, hogy arról kérdeznék, mennyi munka fekszik abban, hogy az ország egyik legjobb tehenészetét, számítógépes holland csúcstechnológiával dolgozó tejüzemét vezeti. Mit jelent számára az, hogy huszonkét környékbeli családnak adhat munkát, és a környező településeket ő láthatja el kiváló minőségű, friss tejjel? Mostanában a szenzációra éhes sajtómunkásokat csak az ínycsiklandozó adatok érdeklik Csomádon. Ha felbukkan egy jobb kocsi a főutcán, haladéktalanul fényképezni kezdenek, ha még egy fekete népviseletbe öltözött idős asszony is arra keveredik, teljes az öröm: íme, tetten érték a hagyomány és a csúcstechnika találkozását!
A községháza annyira egyszerű falusi épület, hogy elsőre lendületből elmegyünk mellette. Odabent aztán Klement János, Csomád polgármestere sokadszor rugaszkodik neki, hogy értelmezze valahogy a GfK Hungaria nevű piackutató cég felmérését.
- Igaz, hogy az itt élők, munkájuknak köszönhetően sok adót fizetnek, valóban sok a gépkocsi, ezzel szemben mindössze nyolc munkanélküli található Csomádon. Megfelelő az óvodai, iskolai ellátottság, az utak kilencven százaléka aszfaltozott, az egész falu közművesített, mindenhol van csatorna és gáz. De, hogy itt gazdagok élnének?... Szerintem errefelé leginkább szorgalmas és takarékos emberek élnek, akik nem a kocsmába hordják a pénzt, hanem befektetik a gazdaságokba.
Nem mellesleg: Csomádon a képviselők mind függetlenek, nem engedik, hogy a politika szétrágja a mindennapokat.
- Míg máshonnan hajnalig tartó vitákról, huzakodásokról hallunk, addig nálunk egy képviselő-testületi ülés általában este hattól nyolcig tart - mondja a polgármester. - Ha fél kilenckor nem vagyok otthon, már aggódik az asszony, mi történt velem.
A községháza előtt található hirdetőtáblán kifakult hirdetményeket rángat a szél: egy cserépkályha-építő ajánlja szolgáltatását, más flashdance táncoktatásra csábítja a fiatalokat, egy fénymásolt plakát meg arról értesít, hogy Erdőkertesen bemutatják a Színezüst csehó című musicalt. Sehol a gyémántfelismerő tanfolyam, sehol egy magánbank, senki nem akar jó pénzért helikopterleszálló-pályát építeni. Amikor aztán a buszmegállóban egy Bástya fantázianevű asztali bor elhagyott pillepalackjára bukkanunk, kimondottan örülünk. Hát persze: itt is épp olyan emberek élnek, mint máshol. Akik néha sportbálban mulatnak, máskor majálison, örülnek, amikor a helyi aranylábúak gólt vágnak a járási bajnokságban, tisztelettudóan mennek a gyülekezetbe, néha vesznek egy jobb autót, máskor Bástya bort isznak, dolgoznak napestig, mellékesen meg a havat is eltakarítják a házuk elől. A szemfüles riporterek legnagyobb örömére.
Ébredeznek téli álmukból a medvék a szlovákiai hegységekben: néhányuk már előjött, de a „mormotábbak” még kivárnak a barlangjaik mélyén. A korán kelők nem a barlangokban, hanem a mesterséges szálláshelyeken, vagy az alacsonyabban húzódó cserjések sűrűjében áttelelő medvék. A megfigyelések szerint még csak a téli szállásuk közvetlen közelében mozognak, egyelőre nagy „ásítozások” közepette. A hétszáz méter tengerszint feletti magasságokban, sziklabarlangokban áttelelők egyelőre ha akarnának se tudnának előjönni, mert a barlangok bejáratát még hó torlaszolja el. A Magas Tátrában nem látni medvét, és félő, hogy az idei ébredés súlyos zavarokat okoz majd a viselkedésükben, mert a Magas Tátrán tavaly november végén végigsöpört orkán következtében olyan lepusztult élettér fogadja majd őket, amilyet még soha nem láttak. A letarolt erdőkkel ráadásul nem csak a rejtekhelyeik, hanem az élelemforrásaik is megcsappantak, nem szólva arról, hogy az irtásokon emberek, gépek sokasága mozog: a kidöntött fák kitermelésén dolgoznak.
A MNEK Közalapítvány kuratóriuma 2005. március 24-i ülésén döntött az országos terjesztésű kisebbségi sajtó átmeneti finanszírozásáról és a 2005. évi pályázati kiírásról. A kuratórium a kisebbségi sajtótermékek 2005. évi megjelenését összesen 230 millió Ft-tal támogatja. Azok a 2004-ben is támogatott lapok, amelyek 2005. január-márciusi időszakban megjelentek és a köteles példányt eljuttatták a közalapítványi irodához, ún. átmeneti finanszírozásban részesülnek. Az átmeneti támogatás a 2004. évi megítélt támogatás egyharmad része és az ez évi sajtópályázatok elbírálásáig a 2005. január-áprilisi időszakra jár. A közalapítványi iroda az átmeneti támogatást egy összegben utalja át. Az erről szóló szerződés-kiegészítést az érintett lapoknak a közalapítványi iroda 10 napon belül postázza. Tekintettel azonban arra, hogy a közalapítvány a működéséhez szükséges 2005. évi költségvetési támogatás arányos részét a mai napig nem kapta meg, az átmeneti támogatási összegek átutalásának időpontja egyelőre bizonytalan.