„Petőfinek semmi köze sem volt a szerbséghez. Petőfi mindkét ágon szlovák származású.” Petőfi apja nem szerb ortodox, hanem - a feleséghez, Hrúz Máriához hasonlóan - evangélikus szlovák volt.
“Igaz-e, hogy Petőfi Sándor apja, Petrovics István szerb származású volt? Ebben az esetben mi magyarázza az etnikai alapon valószínűleg ortodox (pravoszláv) vallású atya fiainak - abban az időben szokatlan, a szlovák származású édesanyjukét követő - evangélikus vallását?”A kérdés teljesen jogos. Akkoriban, Petőfi szüleinek házassága idején nem volt szokás az anya vallását a család egészére kiterjeszteni. (Kicsit később mindez úgy módosult, hogy a vegyes házasságokban a lányok az anya, a fiúk az apa vallását követték.) Petőfiéknél azonban - a köztudattal ellentétben - nem volt probléma a vallás. Ugyanis Petőfi apja nem szerb ortodox, hanem - a feleségséghez, Hrúz Máriához hasonlóan - evangélikus szlovák volt.
Így tehát a közvélekedéssel ellentétben Petőfi nem szerb-szlovák vegyesházasságból származott, hanem egy elmagyarosodó szlovák evangélikus apától, és egy szlovákságát inkább megtartó anyától. Ennek megfelelően az apa, Petrovics István (Kartal, 1791. aug. 15. - Pest, 1849. márc. 21.) és az anya, Hrúz Mária (Necpál, 1791. aug. 26. - Pest, 1849. máj. 17.) Aszódon, 1818. szeptember 15-én házasodtak össze Mikulás Dániel evangélikus lelkész előtt. A szülők valószínűleg Maglódon ismerkedtek meg, majd a házasságkötés után költöztek Szabadszállásra, s innen tovább vándoroltak a Kiskunság területén. Maglódon Hrúz Mária egy evangélikus lelkész, Martiny Mihály cselédje volt. Azért volt Aszódon az esküvő, mert itt élt Hrúz Mária édesapja. Ekkoriban Maglódon, Aszódon és az Alföld más városaiban nagyon sok szlovák evangélikus élt, akik az előző évtizedekben, évszázadokban vándoroltak északról, a Felvidékről, Nyitrából, Nógrádból dél felé, amikor a törökök kiverése után újra benépesedett ez a térség.
A Petőfi család származásáról legutóbb Péter László közölt igen érdekes írást az Élet és Irodalom hasábjain (43. évfolyam, 13. szám). Eszerint is “Petőfinek semmi köze sem volt a szerbséghez. Petőfi mindkét ágon szlovák származású.”Péter László a szakirodalomra hivatkozik ezután, elsősorban Kiss József és Jakus Lajos kutatásaira. 1685-ig követhetők visszafelé Petőfi felmenői. Az apai ág egészen a Nyitra megyei Vagyócig (Vadovcéig) vezethető vissza, vagyis a Petrovicsok csakúgy a Felvidékről származnak, mint az anyai ág, amely a Túróc megyei Necpál (Necpaly) községből ered. Péter László ezután megállapítja: “Mind a két ág evangélikus, s ez is a szlovák (tót) származás bizonyítéka. Ha szerb lett volna bármelyik is, ortodox, görögkeleti lett volna.”1822/23 fordulóján Petőfi Sándor tehát egy alföldi szlovák családban született, amelynek evangélikus vallásához kétség sem férhetett. Az irodalomtörténészek véleménye azonban eltér abban a tekintetben, hogy milyen nyelven beszélt a család ekkoriban. Vannak - elsősorban szlovák szakértők -, akik szerint szlovákul folytak a beszélgetések. A magyar irodalomtudósok viszont azt hangsúlyozzák, hogy Petőfi Sándor már magyarnak született, Petrovics István ugyanis ekkoriban már talán inkább magyarul beszélt. Hrúz Mária viszont még bizonyára inkább szlovákul tudhatott jobban. E kérdésre bizonyos választ tehát nem adhatunk, mint ahogy az alföldi városok vetélkedésében sem dönthetünk, hogy pontosan hol is született Petőfi Sándor, aki egyébként utóbb megváltoztatta a nevét, s a (talán) idegen hangzású Petrovicsot elhagyta. Kezdetben állítólag még a “Petőfy”aláírást is alkalmazta (legalább kétszer), és csak később szilárdult meg a Petőfi írásmód.
1907. október 27-én a magyarellenes izgatás vádjával elítélt Andrej Hlinka szlovák pap börtönbe vonulása előtt még fel akarta szentelni Csernován az új templomot. Ezt a hatóságok azonban nem engedélyezték számára. A feldühödött falusiakat a csendőrök sortűzzel csendesítették le, amelynek következtében 15-en vesztették életüket. A 19. század második felétől az Osztrák-Magyar Monarchián belül az egyik legnagyobb problémát a nemzetiségi kérdés jelentette. Hiába született meg 1868-ban a nemzetiségi törvény, a nemzetiségek ezt kevésnek találták. A nemzeti identitásukért küzdő mozgalmak különösen az 1900-as évek elejére erősödtek fel. A radikalizálódott Szerb Nemzeti Párt, a Román Nemzeti Párt és a Szlovák Nemzeti Párt egyre határozottabban követelte az általános, egyenlő, titkos választójogot, országuk elismerését és a területi önkormányzatok térnyerését. Válaszképpen az aktuális magyar kormányok szigorították nemzetiségi politikájukat. 1906-tól a magyar hatóságok egyre több pert indítottak nemzetiségi politikusok, egyházi személyek és a sajtó ellen. Az egyik legismertebb, tragédiába torkollott szlovák esetre 1907 őszén került sor. Andrej Hlinka szlovák papot magyarellenes izgatás vádjával ítélték kétévi államfogházra. Hlinka azonban 1907. október 27-én, még a börtönbe vonulása előtt, szülőfalujának, Csernovának templomát fel akarta szentelni. A hatóságok ezt nem engedélyeztek számára. Amikor a falu lakói meglátták, hogy nem Hlinka érkezett az avatásra, lázadozni kezdtek. A kivezényelt csendőrök belelőttek a tömegbe, melynek következtében 15-en meghaltak, sokan súlyosan megsebesültek. A hatóságok zendülés vádjával 59 embert zártak börtönbe. A csernovai vérengzés néven elhíresült eset komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. Itthon és világszerte egyaránt elítélték a történteket. A nemzetiségek helyzete azonban az első világháború végéig semmit sem változott.
Pitvaroson egyre virágosabbak a bejáratok, az utcai frontok és az udvarok. Ebben az esztendőben először versenyt - bár ez nem a legjobb meghatározás - hirdetett a helyi és szlovák önkormányzat a családi kertek és udvarok, előterek, bejáratok virágosításában. Lett is erre nagy megmozdulás és íme a példák egész sora - nem kerültek fényképre valamennyien - hogy a virág sokszor ha minden bajt nem is enyhít, de a barátságot, a békét, a nyugalmat, a kellemes hangulatot igazolja minden családi házban és az egész községben. Kiválasztottunk ebben a szépülő kis faluban hat olyan virágoskertet, bejáratot, utcafrontot, szaletlitet / udvari belső teret / amelyek a legszebbek közül valók. Most arra kérjük olvasóinkat, hogy a hat legszebb közül válasszák ki azt a hármat amelyik a legszebben bizonyítja azt a szállóigét: “ aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.”Kérjük, hogy választásukat juttassák el a szerkesztőségbe, hogy el tudjuk dönteni az arany-ezüst és bronz helyezéseket, amelyek a jövőt illetően még virágosabb Pitvarost eredményezhetnek. Előre is köszönjük segítségüket.
Kis zalai község Kehida, Hévíztől mindössze 13 kilométerre a dombok között. Ugyanolyan falucska mint Pitvaros Ambrózfalva vagy Csanádalberti Csongrád megyében. Szép régi kis temploma van, vályogból emelt kis házakkal a templomhoz közeli utcában. Távolabb a templomtól csodálatos forrást találtak a föld gyomrában. Hosszú ideig titokban őrizték a drága kincset, majd a kezdeti kis medence építése és használata után nagy fába vágták - kölcsön segítségével - fejszéjüket az építők. Néhány év alatt nagyra és híres fürdővé alakult a község értékes kincse, a termálvíz. Szálloda épült a csodálatos fürdőhöz, nagyobbra építették családi házaikat a falubeliek. Siker koronázta kezdeményezésüket. Ma már nagy az idegenforgalmuk, szállodájuk kicsi lett, A falu lakosai sorra lebontják régi vályogházaikat és segítséggel új, nagy, vendéglátásra alkalmas apartmanokat építenek. Közben folyamatos a szervezés, a vendégfogások száma, a legjobb ellátás biztosítása. Nem véletlen, hogy ma a házaik parkolójában, garázsaikban svájci, holland és német vendégek autói foglalják a helyet. Egyáltalán nem jelent számukra konkurenciát, nem félnek attól, hogy az alig tíz kilométerre lévő világhírű Hévíz elcsalogatná tőlük a vendégeket. Nem kellene ezt a bátor tervet - amely ma már valóság - mondjuk a pitvarosi termálvíz hasznosítása mellett Csongrád megyében is valóra váltani? Nem jelentene konkurenciát Tótkomlósnak, szervezés kérdése az egész.
“Magyar-szlovák múlt, szlovák-magyar jövő”címmel tartott csütörtökön délelőtt sajtóbeszélgetést a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A rendezvény vendége Rudolf Chmel, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, egykori szlovák kulturális miniszter volt. A prágai Károly Egyetem tanszékvezetőjeként dolgozó hungarológus, az irodalom és a politikatudományok kutatója a szlovák-magyar kapcsolatok fejlesztésének elkötelezett híve. “Két szíve van: egy szlovák és egy magyar”- mutatta be Eötvös Pál MÚOSZ-elnök, a beszélgetés moderátora a kérdés szakértőjeként számon tartott, és az utóbbi időben ezért számos nyilatkozatot adó Rudolf Chmelt. Chmel úgy véli, a két ország rossz viszonya nem új jelenség. “Az utóbbi 17 évben soha nem volt felhőtlen a kapcsolat, esetleg csak néhány hónapra sütött ki a nap”- mondja. - “A magyar kérdés még Csehszlovákia fennállása alatt is mindig negatív konnotációban merült fel Szlovákiában, de mióta a két ország különvált, a cseh-szlovák kapcsolat pedig kitűnőnek bizonyult, még komolyabban előtérbe került Magyarország. Előtörtek az irracionális előítéletek, történelmi traumák, amelyeket - ahogy egy ismerősöm kifejezte - a csontjukban éreznek az emberek. A szlovákok 80%-a hisz az ezeréves elnyomásban, és a magyaroknál is ugyanilyen élő trauma Trianon. A nacionalizmus jelenlegi fellángolása ugyanakkor a Szlovák Nemzeti Párt hatalomba való bekerüléséhez köthető “ - mondja. - “Valójában minden államban létezik hozzávetőleg tíz százaléknyi szélsőség, de nálunk 2002 óta a politikusok és az értelmiség is abba az illúzióba ringatták magukat, hogy túlvagyunk a nacionalizmuson, a párt szétesett, a szélsőségek marginalizálódtak. Az utolsó négy-öt évben így aztán senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezért szabadulhattak el most ezek a nézetek.”“A hamis történelmi tudatot - mint ahogy azt már nagyobb nemzetek is megoldották - a történelem közös interpretációjával lehetne elűzni, de bebizonyosodott, hogy ebben a térségben ez nem megy. A történészekből és képviselőkből álló bizottságok, amelyeknek a feladata lett volna a két ország történelemi deklarációinak összedolgozása, egymással szöges ellentétben álló memorandumokat készítettek. Horn és Mečiar 95-ös párizsi alapszerződése nemzetközi nyomásra született, és első pillanattól világos volt, hogy nem fog működni. Ugyanígy eredménytelen a két parlamenti elnök néhány éve készített deklarációja is, és társadalmi visszhang nélkül maradtak az ügyben szervezett értelmiségi találkozók is”- sorolja a párbeszéd kudarcának állomásait a szakértő. “A csehektől kellene példát vennünk, akik a németekkel hasonló módon harcoltak. A politika és az értelmiség leült egy asztalhoz, és fokozatosan pozitív lépéseket tettek, amelyek lassan a szélesebb társadalomban is pozitív visszhangra leltek. Szlovákiában és Magyarországon viszont szinte kizárólag negatív képet fest a sajtó a problémáról. A politikusoknak egyelőre fontosabb a népszerűségük, és ez igaz az ellenzékre is. Ahogy felszólalnának a szomszédos kapcsolatok javítása érdekében, a támogatottságuk visszaesne, és egyikük sem meri ezt megengedni magának. Pedig az ő szerepük fontos. Nem deklarációkkal, hanem az egyszerű emberek befolyásolásával sokat tehetnének, jelzéseket kellene adniuk a társadalomnak”- véli Chmel, és megjegyzi: “Ezen a téren még nagyon sok a munka.”Eötvös Pál szerint a politikai szféra mozgástere túl kicsi a kérdés rendezéséhez. Szerinte nem is az idő vagy az értelem, hanem az érdek az egyetlen olyan tényező, ami a jelenlegi, elkeserítő viszonyokat felülírhatja. Mindez lehet üzleti érdek, például a vendéglátóiparban, ahol a másik nyelvének használata elősegíti a közeledést, de Chmel példának hozza fel a két ország között épült hidakat is. “A kereskedelmi és ipari kapcsolatok jól működnek, ezekhez kellene a civil szervezeteknek kapcsolódni, hogy a kulturális bázis is jobban működjön”- véli. A többi felszólaló részéről is hasonló, “alulról jövő”kezdeményezések merültek fel. A futball mint a béketeremtés eszköze, egy közös szlovák-magyar futballtorna volt az Aranytollas Újságírók képviseletében megjelent Szepesi György ötlete, a művészek “cseréjét”javasolta egy felvidéki diák, a történelemkönyvek átírását és pontosítását egy középiskolai tanár.
Müzlire nem lehet gyümölcspálinkát inni. Ezzel indokolta néhány évvel ezelőtt az egyik politikus Békéscsabán azt, miért szállt be maga is a kolbászgyúrásba. Az elmúlt egy évtizedben a Békés megyei kolbászmustrán számos politikus - pártállástól függetlenül - igyekezett a húsgombócok mellett saját népszerűségére is gyúrni. A csabai népünnepély ennek ellenére sosem a politikáról szólt, a fesztivál igazi civilünneppé nőtte ki magát. A mostani tizedik kolbászfesztiválra háromszáz csapat nevezett - lett volna több is, csak nem fért: a nyár végére minden asztalt lefoglaltak. A hét végén a korábbi évek felnőtt bajnokai egy külön játékos versenyben is összemérik rátermettségüket. Nem lesz könnyű dolguk: időre kell kolbászt készíteniük, s a szervezők ígérete szerint a zsűrinek még egy dietetikus nővér is a tagja lesz. A hét végén egyébként nem csak a frissen gyúrt kolbászokat értékelik majd, az eddigi hagyományokat követve a szárazkolbászok, savanyúságok és rétesek versenyét is megrendezik. Az előrelátók a hentespultok mellett a szálláshelyeket is jó előre lefoglalták: nemcsak Békéscsabán teltek meg a szállodák, hanem a megyeszékhely melletti Gyulán is kiadták a szobákat. Legközelebb a 36 kilométerre fekvő Orosháza melletti Gyopárosfürdőn lehet még próbálkozni, valamint a közeli városok - Békés, Mezőberény - vagy környékbeli községek magánszálláshelyeit, esetleg panzióit végigkérdezni. Ajánlatokkal a helyi Tourinform-irodák is szolgálnak. A programsorozat már október 19-én, csütörtökön elkezdődik a Zwack József Szakképző Iskolában, ahol az ifjú kolbász- és réteskészítők bajnokságát szervezik meg. A hivatalosan vasárnap estig tartó, ám az október 23-i ünnep miatt hétfőre is áthúzódó tormaraton hét végi programjaiban a zenekarok, énekesek produkciói mellett folyamatosan lesznek játékos vetélkedők, kulturális műsorok. A látogatóknak a gasztronómiai rendezvényhez kapcsolódó borvigadalomban az ország több tucat pincészete kínálja borait, s a fesztivál helyszínén berendezett turisztikai kiállításon akár a jövő évi nyaralásra vagy osztálykirándulásra is lehet tippeket gyűjteni. A teljes hosszú hétvégét Békéscsabán töltőknek érdemes benézniük a Munkácsy Mihály Emlékházba vagy a Szlovák Kultúra Házába is, de a Jókai Színházban is mindennap lesz előadás. Békéscsabán az Árpád fürdő, a környéken a megújult gyulai vár és a várfürdő, esetleg egy gyopárosfürdői vagy szarvasi kiruccanás is kitölthet egy-egy fél napot a viharsarki kirándulás során. A kolbászfesztiválra a belépés ingyenes. A fesztivál részletes programja az interneten: www.kolbaszfesztival.eu
Nem a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz, hanem a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül január elsejei hatállyal a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) utódszerve - értesült lapunk, miután tegnap Kiss Péter szociális tárcavezető fogadta a 13 országos kisebbségi önkormányzat vezetőjét. Kiss, aki a NEKH-et jelenleg felügyeli, konkrétan nem válaszolt arra a a kérdésre, megmarad-e önálló államigazgatási szervnek a kisebbségi hivatal a miniszterelnökségen belül. Azt mondta, a strukturális elképzelés novemberben ölt testet. Azonban mindenki azzal számol, hogy megszűnik a NEKH önállósága; főosztállyá vagy főigazgatósággá zsugorítják, ahogyan azt egy kormányhatározat az államháztartási egyensúly követelményeire hivatkozva már körvonalazta. Azt, hogy a “hajó süllyed”, ugyancsak valószínűsíti, hogy - amint korábban megírtunk - Heizer Antal, a NEKH eddigi elnöke immár a pozsonyi nagyköveti poszt várományosa. Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke lapunknak a találkozó után úgy nyilatkozott: lehetnek előnyei is, ha ez a terület a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül, de csak akkor, ha a kisebbségügy új vezetőjének kompetenciája, illetve a kisebbségi önkormányzatiság támogatása nem csökken. Kiss Péter azonban a konzultáción azt érzékeltette: a támogatás növekedése nem várható, sőt a pénzek értékállóságának megőrzése sem bizonyos.
A békéscsabai Vasutas Művelődési Ház az idén októberben ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Ebből az alkalomból több héten át különleges programokkal várják az érdeklődőket október 20-áig. A rendezvénysorozat október 9-én, hétfőn vette kezdetét azzal az ünnepélyes tárlatmegnyitóval, mely a szegedi Vasutas Képzőművész Kör alkotásaiból és a csabai Vasutas Művelődési Ház fotóéletképeiből nyitotta meg kapuit. Varga Andrásné, Piroska nyugdíjas alkotó is elhozta néhány remek képét - a hazai színeket képviselve, hiszen személyében a helyi nyugdíjas klub igen aktív tagját tisztelhetjük. Maczkó István, a ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket - felidézve az elmúlt három évtized legemlékezetesebb örömteljes és nehéz pillanatait. A tárlatmegnyitót megtisztelte jelenlétével dr. Nagy Mátyás, Békéscsaba Megyei Jogú Város jegyzője és felsége, továbbá számos volt munkatársa, dolgozója a művelődési háznak. Nemcsak számukra volt azonban érdekes a már-már történelmet felvonultató fotók, évkönyvek, megjelent újságcikkek sora. A látogatók rácsodálkozhattak évtizedekkel korábbi önmagukra, egy-egy felejthetetlen koncertre, rendezvényre. A teljesség igénye nélkül ugyan, de többek közt olyan kiváló művészek fordultak meg e ház falai közt, mint Koncz Zsuzsa, Cseh Tamás, Dinnyés József, előadóművészek, Koltai Róbert, színművész, a Dolly Roll, ám a Beatrice is koncertezett itt 1988-ban… Emlékezetes irodalmi esteknek, pódiumdaraboknak is otthont adott a Vasutas: vendégül láthatta például Csernai Zoltán scifi-írót, a Mikroszkóp Színpadot. A társulat a “Kihajolni veszélyes…”című vasutas kabaréjával 1999. nyarán járt itt. Vasúttörténeti relikviákat és csemegéket felvonultató kiállítások, képzőművészeti tárlatok, szavalóversenyek, bábelőadások, az immár 56 éves múltra visszatekintő Körösparti Vasutas Fúvószenekar felejthetetlen koncertjei, valamint az elmaradhatatlan majorettek fémjelzik az elmúlt harminc évet, melynek remélhetőleg folytatása is lesz! S ki ne emlékezne a régiek közül a legendás Kolibrire, a művház hajdani büféjére? Az egykori szakkörösök, irodalmi színpadosok, zenekari tagok bizony meghatottan idézhették fel a múlt egy-egy megható pillanatát… A hétfői tárlatmegnyitó meghívott vendége és egyben az intézmény születésnapi ajándéka volt Mester Sándor, klasszikus gitárművész műsora, aki “a’ la Rossini…”, azaz Rossini módra adott koncertjével ejtette rabul az ünneplőket. A gazdag programkínálatból is kítűnik, hogy érdemes tehát megtekinteni a kiállítást Békéscsabán, mely október 20.-áig várja látogatóit naponta 10 és 18 óra között, ám a továbbiakban is sok érdekességre számíthatunk: a III. Regionális Vasútmodell és Vasúttörténeti Kiállítás október 11-én 17 órakor nyitja meg kapuit és október 15.-éig (10 és 18 óra közt) várja majd látogatóit. Igazi csemegének ígérkezik október 14-én a mozdonybemutató és a vonatoztatás. Ezen a napon 10 és 16 óra között a békéscsabai vasútállomásra várnak kicsiket és nagyokat, a vonat szerelmeseit, és mindazokat, akiket a mozdony füstje megcsapott... A jubileum jegyében a Körösparti Vasutas Fúvószenekar és a Grácia Majorette Csoport, a Tabán Néptánc Együttes, valamint a szegedi, 117 éves múltra visszatekintő MÁV “Hazánk”Énekkar közreműködésével gálaműsorban gyönyörködhetünk október 20-án 17 órától a csabai Ifjúsági Házban.
Hogyan lehet két szavazattal négy évre képviselővé válni - ezt sokan megtapasztalhatják a kisebbségi önkormányzati választás eredményei alapján. Az önkormányzati választások elvben lehetőséget nyújtanak ugyan arra is, hogy akár egy szavazattal képviselő vagy polgármester lehessen valaki, ám ez a valóságban eddig nemigen történt meg. A kisebbségi választások azonban egészen abszurd eredményeket hoztak. Nemcsak a kisebb falvakban, hanem még Budapesten is előfordult, hogy a testületbe két vokssal be lehetett kerülni. Igaz, nem is járultak sokan az urnához. Az idei kisebbségi választáson eleve csak az voksolhatott, aki feliratkozott a szavazók listájára, s ilyenek összesen 200 ezren voltak. A XI. kerületben ráadásul a 30 bejelentkezett ukrán szavazóból csak 11-en éltek a jogukkal, s bár a jelöltek ugyanannak a szervezetnek voltak a tagjai, egyiküket csak ketten tartották alkalmasnak az ikszre. A mezőkövesdi örmények közül 31-en vetették magukat lajstromba, s öt képviselőjelöltet is sikerült állítaniuk, ám szavazni csak négyen mentek el. Tehát még a jelöltek sem vonultak fel teljes létszámban. Igaz, a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy nem helybeliek is jelöljék magukat. A négy szavazópolgár viszont meg is választotta az öt képviselőt négy évre - mindegyik jelölt megkapta a voksolók támogatását. A szavazás természetesen így is jogszerű volt, s a nagy tömegbázisúnak nem mondható örmény kisebbségi önkormányzat a következő négy évre a mezőkövesdi közigazgatás része lesz. Hasonló eset több is előfordult, az esztergomi ruszinok sem tódultak megválasztani önkormányzatukat, szintén csak négyen vették a fáradságot, hogy szavazzanak. Ők viszont már elégedetlenek voltak a kínálattal, legalábbis ezt jelzi, hogy négy jelöltet három, egyet pedig két szavazattal választottak meg a város egyik kisebbségi képviselő-testületének tagjává. Az új szavazási renddel az előző választásokon tapasztalható “kisebbségi etnobizniszt”szerette volna a kormányzat elkerülni, ám ez, úgy tűnik, nem teljesen sikerült. Kisebbségi önkormányzatot alakíthat például egy olyan román szervezet, amely komoly botrányokba keveredett az előző választásokon is. A 19 ukrán kisebbségi önkormányzat közül pedig az Ukrán Országos Önkormányzat elnöke mindössze 12-t ismer el igazi ukránnak, a többit szerinte Kárpátaljáról áttelepült magyarok alapították. Éppen ezért Hartyányi Jaroszlava azt tervezi, bírósághoz fordul, azt sérelmezve, miért engedtek ott kisebbségi önkormányzati választást tartani, ahol a 2001-es népszavazáson senki nem vallotta magát még névtelenül sem ukránnak. A kisebbségi névjegyzékekre feliratkozottak egyharmada hivatalos adatok szerint nem jelent meg a voksoláson. A legkevésbé aktívak a magukat bolgárnak vallók voltak, több mint felük úgy gondolta, mégsem szavaz. A cigányok közel 60 százaléka ment el szavazni, míg a legaktívabbak a szlovénok voltak, akiknek háromnegyede járult az urnákhoz. A legtöbb szavazatot a kisebbségi szervezetek közül a Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselő vezette Lungo Drom kapta - 62 829-et, és ezzel 1591 mandátumot szerzett. Farkasék nagy versenyben voltak az Országos Cigány Önkormányzat jelenlegi vezetője, Kolompár Orbán által irányított Magyarországi Cigányok Országos Fórumával, s 12 ezer szavazattal és 250 mandátummal előzték meg őket.
Az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) közgyűlése határozottan elítél minden olyan szóban vagy tettben megnyilvánuló támadást, amely nemzeti és etnikai kisebbségek ellen irányul. Az utóbbi hetekben aggodalommal szemlélte azokat az etnikai konfliktusokat, amelyeknek a szlovákiai magyar, valamint magyarországi szlovák közösség tagjai, települései voltak kitéve. A közgyűlés hangsúlyozza, hogy nincs Európának még két olyan, nyelvében teljesen különböző nemzete, amely évszázadokon át közös hazában élt volna, s amelynek napjainkban is olyan jelentős számú kisebbsége élne a másik országában. Az Országos Szlovák Önkormányzat elengedhetetlennek tartja egymás méltóságának és kultúrájának tiszteletben tartását, a jószomszédi kapcsolatok további ápolását, s minden ilyen őszinte szándékú kezdeményezéshez felajánlja támogatását és együttműködését a határ mindkét oldalán.
Az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) Közleményét a testület Közgyűlése 2006. szeptember 27-i ülésén hagyta jóvá. Az OSZÖ képviselői Közleményük alapján azzal a javaslattal fordulnak a Magyar és a Szlovák Köztársaság kormányához, hogy a 2007-2013 közötti időszakot nyilvánítsák országaik kölcsönös megismerésének, megbékélésének és közös fejlesztésének éveivé. A mágikus 7-es szám szellemében javasolják 7 tagú szakértői tanács felállítását (septemviratus), amelynek élén nemzetközileg elismert, mindkét fél által felkért személyiség állna. A tanács mindkét nemzeti szekciójának két tajgát az egyes országok kormányai, egyet pedig nemzeti kisebbségei delegálnák. A Megbékélési Tanács meghatározná a megbékélési folyamat fő területeit és a hozzájuk kapcsolódó kiemelt feladatokat, amelyeket respektálna és figyelemmel kísérne a kormányközi vegyes bizottságok már működő rendszere. A gondolat elvi támogatása esetén a projekt még 2006 folyamán kidolgozható. Mindkét ország 2007. évi költségvetésében biztosítható egy közös pénzügyi alap a Megbékélési Tanács létrehozásához és működtetéséhez. A 7 éves tervezet az indítás és megvalósítás során a 2007-2013 közötti időszakban számol az Európai Unió azonos ciklusú költségvetésének támogatásával is.
A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsa nyilatkozatot adott ki a szlovák-magyar megbékélésről és kiengesztelődésről. A Külügyminisztérium üdvözli a nyilatkozatot. mint olyan gesztust, amelyből a megértés és a békesség hangja szól, s amely a szomszédok összetartozását állítja a középpontba - tudatta Polgár Viktor külügyi szóvivő. A nyilatkozat abból az alkalomból született, hogy a budapesti Szlovákajkú Evangélikus Egyházközség megemlékezett a száz éve elhunyt, szlovák származású evangélikus püspök, Bachát Dániel (1840-1906) munkásságáról. A Fiumei úti temetőben az “Üzenet a jövőnek”című ünnepi rendezvényen, a Déli Evangélikus Egyházkerület, a budapesti Szlovákajkú Evangélikus Egyházközség, az Országos Szlovák Önkormányzat és a Szlovák Fővárosi Kisebbségi Önkormányzat halálának századik évfordulója alkalmából megkoszorúzta Bachát Dániel püspök felújított sírját. Emlékezetes, hogy a magyar és a szlovák katolikus egyház a közelmúltban hasonló közös nyilatkozatot fogalmazott meg.
A vasárnapi kisebbségi önkormányzati választáson a csaknem 200 ezer regisztrált választóból több mint 127 ezren adták le voksukat jelöltjeikre. Országosan 63,81 százalékos volt a részvétel a kisebbségi választáson. Legtöbben Vas megyében járultak az urnákhoz, itt 71 százaléknál magasabb volt a részvétel. Jász-Nagykun-Szolnok megyében viszont a regisztrált választók alig 52 százaléka járult az urnákhoz. Kisebbségi választást 1435 településen tartottak vasárnap, a jelöltek száma meghaladta a 16 ezret. A 13 magyarországi kisebbség jelöltjeire 2045 választókörben szavazhattak a választók. A legtöbb kisebbségi önkormányzatot a romák hozhatják létre. Cigány kisebbségi önkormányzat a főváros 20 kerületében lesz, illetve valamennyi megyében, összesen 1098 vidéki településen. Nemcsak a romák, hanem valamennyi kisebbségi szervezet közül a Lungo Drom szerepelt a legjobban. Ez a szervezet kapta a voksok 10 és fél százalékát, ez csaknem 63 ezer szavazatot jelent. Ezzel a Lungo Drom az összes kisebbségi mandátum kevesebb mint 13 százalékát szerezte meg. Jól szerepelt a Magyarországi Cigányok Fóruma (MCF) is, amely a szavazatok összesen 8 százalékát kapta meg. A fővárosban valamennyi kisebbség képviselteti magát, tehát mind a tizenháromnak lesz kisebbségi önkormányzata valamelyik kerületben. Ezen felül a németek 18, a lengyelek 14, a szlovákok 11, míg a horvátok 10 megyében képviseltethetik magukat. Ennél kevesebb helyen lesz itthon örmény, ruszin, bolgár, görög, szerb, ukrán, román vagy szlovén kisebbségi önkormányzat.
A megtartott 2049 kisebbségi önkormányzati választásból 1939 volt eredményes. Pozitívan értékelték a megkérdezett kisebbségi vezetők a kisebbségi önkormányzati választásokat; az országos önkormányzatok elnökei szerint sikeres volt a voksolás. Este tizenegy órakor az Országos Választási Iroda honlapján közzétett adatok szerint a megtartott 2049 kisebbségi önkormányzati választásból 1939 volt eredményes. A választást követően megalakuló kisebbségi önkormányzatok képviselői szereznek majd jogot arra, hogy a jövő év elején létrehozzák a megyei és országos kisebbségi önkormányzatokat. A választáson - az eddigiektől eltérően - nem szavazhatott minden állampolgár és ajánlószelvényeket sem kellett a jelölteknek gyűjteniük. Amíg 2002-ben bárki - akár olyan is, akinek semmi köze nem volt az adott kisebbséghez - szavazhatott a kisebbségi választáson, ha részt vett a települési önkormányzati választáson, vasárnap csak az szavazhatott, akik előzetesen kérték névjegyzékbe vételüket. A 2005. október 19-én elfogadott kisebbségi választási törvény értelmében a kisebbségi választáson kizárólag magyar állampolgárok indulhatnak, azaz a törvény kizárja a voksolásból az uniós állampolgárokat, a menekülteket, a bevándoroltakat.
Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke “jó aránynak”nevezte, hogy 19 órás adatok szerint a kisebbségi választáson a regisztráltak 64 százaléka adta le szavazatát. “A kisebbségi törvénynek is vannak hiányosságai, de a roma társadalom a hiányosságok ellenére bebizonyította, hogy tudja a maga érdekeit jogi keretek közé helyezni”- fogalmazott.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának vezetője szerint is jó a majdnem kétharmados részvételi arány, ahhoz képest, hogy teljesen új szabályok szerint történt a jelöltállítás és nem az önkormányzati voksolás helyszínein, hanem külön helyeken kellett leadni a szavazatokat.
Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke azt mondta: “nagyon szép eredmény”született. “Ez megfelelő legitimitást is ad a kisebbségi önkormányzati rendszer”- tette hozzá.
Muszev Dancso, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke szerint a szavazók körét szűkítette a túlbonyolított kisebbségi választási rendszer, de - mint mondta - a várt eredmények születtek.
Szkevisz Theodorosz, a Görög Országos Önkormányzat vezetője nagyobb aktivitást vár volna a kisebbségtől, de mint megjegyezte: “a kisebbségek aktívabbak voltak, mint a többségi nemzet polgárai”.
Giricz Vera, a ruszinok országos önkormányzatának elnöke azt mondta: a várakozásoknak nagyjából megfelel a ruszin kisebbségi önkormányzati választáson való részvétel. Giricz Vera a késő estig feldolgozott adatok alapján úgy vélte, hogy a ruszin kisebbségi névjegyzékben szereplők nagy része aktívan élt választási jogosultságával. Elismerte ugyanakkor, hogy volt olyan hely, ahol feltűnően kevesen adták le voksukat, volt azonban olyan is - mondta -, ahol a részvétel elérte a 70 százalékot is.
Az Országos Választási Iroda vezetője szerint meglepően alacsony részvétel mellett zajlottak a vasárnapi kisebbségi választások. “Meglepő eredményt mutat a kisebbségi választási részvétel”, a közel 200 ezer névjegyzékbe vett nemzetiségi választópolgár kevesebb mint kétharmada vett részt a voksoláson - mondta Rytkó Emília. Mivel az állampolgárok saját kérésükre kerültek kisebbségi választói névjegyzékbe, ezért úgy gondoltuk, hogy nagyon magas lesz a megjelenés. A részvétel azonban elmaradt a várakozástól, mindössze 63,81 százalékos volt a megjelenés - tette hozzá. Utalt arra, hogy a vasárnapi választás volt az első alkalom, amikor kisebbségi közösségekbe tartozókat, saját jelentkezésük alapján a választásokat megelőzően névjegyzékekbe vették. A legaktívabbak a szlovének (75, 37 százalék), a németek (72 százalék), valamint a horvátok (70,49 százalék) voltak, míg a legkevesebben a bolgárok (47,49 százalék) keresték fel a külön szavazóköröket. A legtöbb lelket számláló magyarországi kisebbség, a cigányság 59,86 százaléka vett részt a voksoláson, legalábbis azok közül, akik kisebbségi névjegyzékbe vetették magukat.
A vasárnap kisebbségi önkormányzati választáson a csaknem 200 ezer regisztrált választóból több mint 127 ezren adták le voksukat jelöltjeikre. Országosan 63, 81 százalékos volt a részvétel a kisebbségi választáson. Legtöbben Vas megyében járultak az urnákhoz, itt 71 százaléknál magasabb volt a részvétel. Jász-Nagykun-Szolnok megyében viszont a regisztrált választók alig 52 százaléka járult az urnákhoz. Kisebbségi választást 1435 településen tartottak vasárnap, a jelöltek száma meghaladta a 16 ezret. A 13 magyarországi kisebbség jelöltjeire 2045 választókörben szavazhattak a választók. A legtöbb kisebbségi önkormányzatot a romák hozhatják létre. Cigány kisebbségi önkormányzat a főváros 20 kerületében lesz, illetve valamennyi megyében, összesen 1098 vidéki településen. Nemcsak a romák, hanem valamennyi kisebbségi szervezet közül a Lungo Drom szerepelt a legjobban. Ez a szervezet kapta a voksok 10 és fél százalékát, ez csaknem 63 ezer szavazatot jelent. Ezzel a Lungo Drom az összes kisebbségi mandátum kevesebb mint 13 százalékát szerezte meg. Jól szerepelt a Magyarországi Cigányok Fóruma (MCF) is, amely a szavazatok összesen 8 százalékát kapta meg. A fővárosban valamennyi kisebbség képviselteti magát, tehát mind a tizenháromnak lesz kisebbségi önkormányzata valamelyik kerületben. Ezen felül a németek 18, a lengyelek 14, a szlovákok 11, míg a horvátok 10 megyében képviseltethetik magukat. Ennél kevesebb helyen lesz itthon örmény, ruszin, bolgár, görög, szerb, ukrán, román vagy szlovén kisebbségi önkormányzat.
Először tartottak a helyhatósági választásokkal egy időben, de külön voksolásként kisebbségi önkormányzati választásokat az ország mintegy ezernégyszáz településén. Vagyis azoknak, akik a kisebbségi voksoláson részt vettek, két szavazókört is fel kellett keresniük. A nemzetiségi választásra jogosult több, mint kétszáz ezer választópolgár 57,53 százaléka adta le szavazatát délután fél hatig. A végleges adatok csak lapzártánk után kerülnek nyilvánosságra. Kisebbségi választást az ország szinte minden második településén tartottak, ám a tavalyn elfogadott törvény szerint most először csak azok vehettek részt, akik jelentkeztek a tizenhárom kisebbségi névjegyzék egyikébe. Korábban azok, akik részt vettek a települési önkormányzati választásokon, szavazhattak a kisebbségi voksoláson is. Az országban összesen több mint kétezer kisebbségi választást tűztek ki, ám napközben több helyről jelezték, megfelelő számú jelölt hiányában a választást mégsem tudják megtartani. A Somogy megyei Kéthelyen még maguk a jelöltek sem mentek el voksolni a cigány kisebbségi önkormányzati választáson délután fél hatig. A kisebbségi választáson nem indulhatnak függetlenek, kizárólag a kisebbségi szervezetek jelöltjei, viszont nem kötelező, hogy a jelölt azon a településen szerepeljen a jegyzéken, ahol megméretteti magát. A kisebbségi önkormányzatokat négy évre választják, időközi választás nincs. A testület mindenhol öt fős, a kisebbségi testületek csak akkor alakulhatnak meg, ha a jelöltek közül öten legalább egy-egy szavazatot kapnak. A kisebbségi választásra a legtöbben, mintegy 103 ezren a cigány kisebbség közül regisztráltatták magukat a települési jegyzőknél. A megyei és fővárosi kisebbségi önkormányzatokat és az országos kisebbségi önkormányzatokat 2007 márciusában választják meg.
Noha kiírták a választást, a szükséges számú jelölt hiányában mégsem tartanak vasárnap kisebbségi választást a Nógrád megyei Nézsán. A szlovák kisebbségi önkormányzat egyik képviselőjelöltje csütörtökön elköltözött a faluból, ezért őt törölnie kellett a helyi választási bizottságnak a kisebbségi választói jegyzékből, ezáltal nem választhat, és nem választható - mondta el az MTI-nek Kalocsai Péter, a Területi Választási Iroda munkatársa. A választás megtartásához legalább öt jelölt kellett volna, de a jelöltek száma ezzel négyre csökkent - tette hozzá. Kalocsai Péter elmondta: amióta lehetőség van kisebbségi önkormányzatok választására, ez lesz az első alkalom, hogy Nézsán nem alakulhat meg a szlovák önkormányzat.
Dudákat, gorálhegedűket gombos- és szájharmonikákat, szlovák hegyipásztorok sípjait, kürtjeit valamint citerákat és tárogatókat is megszólaltatnak a különleges hangszerek nemzetközi találkozóján Mihálygergén. Egyed Ferdinánd, a nógrádi település művelődési házának vezetője, a rendezvény főszervezője elmondta: lengyel, szlovák és magyar együtteseket, hangszerkészítőket és muzsikusokat várnak a szombaton kezdődő kétnapos, termésáldással egybekötött ünnepükre. Mihálygerge az elmúlt másfél évtizedben az ott folyó népzenei képzéssel országos hírre tett szert. Együttesei és népi hangszeres muzsikusai rendszeresen fellépnek hazai-, valamint külföldi folklórfesztiválokon. A mihálygergeiek különleges hangszereket bemutató programjához három magyarországi település, Ipolytarnóc, Lucfalva, Karancskeszi, valamint egy közeli szlovák falu, Klenóc is csatlakozott. Ez utóbbi helyen már péntek este megszólaltak a szlovák hegyi kürtök, s koncertet adott a harmonika-együttesük. Hangszeres bemutatóra szombaton délután a mihálygergei művelődési házba, majd Lucfalvára várják a közönséget, a hangszerritkaságokat vasárnap az ipolytarnóci, illetve a karancskeszi templomban szólaltatják meg.
Göncz Kinga magyar és Ján Kubiš szlovák külügyminiszter átadta a felújított és kibővített Szlovák Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolát Tótkomlóson szeptember 29-én. “A Szlovák Köztársaság új kormány egyértelműen hitet tett a határon túl élő szlovákok és különösen a Magyar Köztársaságban élő szlovákok iránti gondoskodása folytatása, elmélyítése és hatékonyabb tétele mellett”- mondta az avatási ünnepségen Ján Kubiš. Hozzátette: a határokon túl élő szlovákok számukra a szlovák nemzet kultúrájának integráns részét jelentik, és fontos szerepet játszanak a Szlovákiáról a határokon túl kialakult kép formálásban. A külügyminiszter szerint a Szlovák Köztársaság ma, köszönhetően a határain túl élő szlovákoknak is, már úgy jelenik meg az európai és a transzatlanti struktúrákban, mint egy modern ország, melynek jövője perspektivikus. Az új iskola átadását a partnerség és a kölcsönös megértés szép példájának nevezte. “Annál is értékesebb, mivel egy olyan időszak végén kerül rá sor, amikor a jó szlovák-magyar szomszédi viszonyban bizonyos nem kívánatos felhangok jelentek meg”- mondta. Hozzátette: “A két fél konstruktív hozzáállásának, valamint Göncz Kinga miniszter asszony személyes igyekezetének köszönhetően ezt a szituációt folyamatosan sikerül leküzdeni”. Göncz Kinga köszöntőjében felidézte, hogy a város főterén, a Szent István-szobor talapzatán szerepel a király fihoz intézet intelmét, vagyis, hogy egy nyelvű és egy szokású ország nem lehet erős. “Egy település, egy ország és az Európai Unió erejét az adja, hogy több kultúra, több nemzetiség él együtt és mindenki hozzáteszi az egészhez a saját kreativitását, tudását, hagyományait, kultúráját”- mondta. A magyar külügyminiszter az iskola felújítását az összegfogás szép példájának nevezte, mert - mint kiemelte - a költségekben egyebek mellett szlovák és magyar állami pénz is benne van. A tótkomlósi, 1948-ban létesült iskola a kezdetektől a magyarországi szlovákok kiemelkedő intézménye - tájékoztatta az MTI-t a külügyminisztérium szóvivője. Polgár Viktor elmondta: egyike azon öt iskolának, a budapesti, a békéscsabai, a szarvasi és a sátoraljaújhelyi mellett, ahol szlovák-magyar kétnyelvű oktatás folyik. Az intézmény felújítása hosszú évek óta húzódó probléma volt, s a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság ülésén is többször szerepelt témaként. A felújításhoz az Országgyűlés címzett támogatás formájában 423 millió forint, a szlovák kormány pedig 2005-ben egy millió korona támogatást nyújtott az intézménynek. A 260 éve a Felvidékről érkezett szlovákok által alapított település iskolájának igazgatója Marikné Fülöp Gabriella MTI-nek elmondta, hogy kinőtték a régi és korszerűtlen iskolát, hiszen 15 éve még 100, napjainkban pedig már 160 diák jár a tíz osztályba. A rekonstrukció eredményeként új aulával és épületszárnnyal, valamint egy sportcsarnokkal felérő tornateremmel is bővült az intézmény. A diákok immár 13 korszerű tanteremben, köztük nyelvi laborban és számítástechnikai teremben sajátíthatják el az új ismetereket. Ján Kubiš a Göncz Kingával folytatott megbeszélésen szlovákiai látogatásra hívta meg magyar kollégáját. Göncz Kinga a tárgyalásokkal kapcsolatban elmondta, hogy szlovák kollégájával áttekintették a határokon átnyúló együttműködések kérdését. “Azt tudjuk, hogy Szlovákiának és Magyarországnak is relatíve nagy összeg áll a rendelkezésére, hogy a határokon átnyúló projekteket csináljon, s most ezeket kezdték előkészíteni”- mondta. “A tárgyaló felek továbbá áttekintették - tette hozzá -, hogy milyen civil társadalmi kezdeményezések voltak arra, hogy egy kicsit másként működjön a két ország együtt”. Nem került szóba a magyar és a szlovák külügyminiszter tótkomlósi találkozóján a szlovákiai Nyitrán megvert magyar lány ügye - mondta a két külügyminiszter újságírói kérdésre. Ján Kubiš hangsúlyozta: ahogy lezárul a vizsgálat, tájékoztatni fogják a szlovák és a magyar közvéleményt.
A magyar és a szlovák külügyminiszter közösen adta át a két tannyelvű általános iskolát Tótkomlóson. A költségekhez a szlovák és a magyar állam is hozzájárult. Az iskolaavatót mindketten az összefogás szép példájának nevezték. Ján Kubiš arról beszélt, hogy az új szlovák kormány hatékonyabban akar gondoskodni a Magyarországon élő szlovákokról. Utalt arra, hogy a két ország viszonyában az utóbbi időben - mint fogalmazott - nemkívánatos felhangok jelentek meg, de úgy vélte, a két fél konstruktív hozzáállásának, valamint Göncz Kinga személyes igyekezetének köszönhetően ezt a folyamatosan sikerül leküzdeni. - Ahogy Magyarországnak és a magyar kormánynak is fontos az, hogy minden olyan országban, ahol magyar kisebbség él, igyekezzen biztosítani a legjobb feltételeket oktatása, kultúrája számára, ugyanígy fontos ez a szlovák kormánynak és Szlovákiának is. Tehát, hogy mindenhol, ahol szlovák kisebbség él, a lehető legjobb feltételek mellett ápolhassa kultúráját, tanulhassa nyelvét. Én ezt a jó szándékot látom ebben az iskola-felújítási programban is megvalósulni. Ezért a hozzáállásért, szándékért szeretnék köszönetet mondani ismételten a magyar kormánynak - így Ján Kubiš. Az új iskolát mindkét külügyminiszter az összefogás szép példájának nevezte. Göncz Kinga utalt arra, hogy a költségekhez a szlovák és a magyar állam is hozzájárult. - Szlovákiának is, Magyarországnak is relatíve nagy összeg áll rendelkezésére - arra, hogy határon átnyúló projekteket csináljon, ezeket kezdjük előkészíteni. Egy picit számba vettük, milyen civil társadalmi kezdeményezések voltak arra, hogy itt kicsit másként működjön a két ország együtt, és más legyen az együttműködések klímája - mondta a magyar külügyminiszter.
Több, mint 457 millió forintból megújult és jelentősen kibővült a tótkomlósi Szlovák Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda közel százesztendős épülete. A tegnap megtartott avatóünnepség díszvendége volt Ján Kubiš, a Szlovák Köztársaság és dr. Göncz Kinga, a Magyar Köztársaság külügyminisztere. A beruházáshoz a magyar állam 423 millió, a megyei területfejlesztési tanács 20 millió forint támogatást nyújtott. A szlovák kormány egymillió koronát biztosított számítástechnikai berendezésekre. Az intézmény alapterülete több, mint kétezer négyzetméterrel bővült, beépítették a tetőteret, korszerű számítástechnikai oktatótermet, nyelvi laborokat és udvari sportpályát alakítottak ki. Megépült egy 150 adagos melegítőkonyha és ebédlő, egy 448 négyzetméteres, korszerűen felszerelt tornaterem, az új vizesblokkban pedig a mozgáskorlátozottak számára is biztosítottak egy helyiséget. A szlovák telepesek által 260 évvel ezelőtt alapított Tótkomlóson ma a lakosságnak mintegy húsz százaléka szlovák ajkú. A gyermekeknek nem csak az iskolában, hanem már az óvodában is lehetőségük van megismerkedni őseik nyelvével, hagyományaival, táncaival és népszokásaival.
Határozottan elítél minden támadást a nemzeti kisebbségek ellen az Országos Szlovák Önkormányzat. A szervezet közgyűlésének közleményében az áll, hogy aggodalommal figyelték az utóbbi hetek etnikai konfliktusait, amelyeknek a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség volt kitéve. A szlovák önkormányzat elengedhetetlennek tartja egymás méltóságának és kultúrájának tiszteletben tartását, és a jószomszédi kapcsolatok további ápolását - áll a közleményben.
A Békési Úti Közösségi Házak, a Munkácsy Mihály Múzeum és a Békéscsabai Szlovák Kisebbségi Önkormányzat együttműködésének újabb állomásaként egy különleges kiállítás nyílt a napokban a Meseházban, ahol a régi Csaba hangulata került a középpontba. A kiállítás egyediségét adja, hogy a bemutatott tárgyak többsége a Munkácsy Mihály Múzeum raktárában, gyűjteményként van jelen, így a nagyközönség számára kivételes alkalommal látható. A kiállítás nem szokványos történeti-néprajzi kiállítás, hanem egy-egy téma köré csoportosítva a tárgyakat, dokumentumokat, a régi Csaba hangulatából idéz. A rendezők nem a régmúlt teljes feltérképezésére törekedtek, helyette a paraszti és a polgári élet egy-egy szeletét ragadták meg. Az érintett témák a mindennapi munka, a termelés, a tárgyi és szellemi néprajz, a “hivatalos Csaba”, a művelődés és a polgári szórakozás köréből kerültek ki, és természetesen nem maradhatott el a vasút, mint a város múltbeli felemelkedésének záloga sem. Ennek megfelelően tizenegy egységre bontható a kiállítás: céhek, gazdálkodás, piac, kerámia, népviselet, vallási élet, Városháza, oktatás, Fiume szálló, Vigadó (Színház), Vasútállomás. Minden egység alaphangulatát egy nagyméretű színes fotó adja meg, s ehhez válogattak oda illő, jellemző tárgyakat a rendezők. Így például a vallásos életet a csabai templomok 20. század eleji képe és az oly jellemző rézveretes tranosciusok, valamint egy evangélikus papi öltözék idézi meg, a “hivatalos Csabát”pedig a Városháza korabeli fotója alatt egy 19. század végi városházi album a tisztviselők fotóival, előtte a csabai hajdúk díszes egyenruhája. A kiállítást Hankó András, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület alelnöke nyitotta meg. Megvalósításában közreműködött Ando György néprajzos muzeológus és Kocsor János történész. A kiállítás 2006. november 30-ig látogatható a Meseházban, bejelentkezés a 66/326-370-es telefonszámon. Csatolva egy 1904-ben feladott képeslap, mely a Munkácsy Mihály Múzeum tulajdona. A képen látható Körösrészlet Csabán, melynek egy részlete sem látható ma már. Felirata: Imitten járok szép hazám kellős közepén, Rád gondolva szüntelen, te drága lény.
Megemlékezést tartott Békéscsaba Önkormányzata, a Városvédő Egyesület és a Csabai Szlovákok Szervezete a 175. évforduló alkalmából. A Széchenyi ligetben az Evangélikus Egyházi Kórus működött közre a kolerakő újraszentelésénél, majd az egyházak képviselői áldották meg az évforduló alkalmából az emlékművet. Majd ugyanezen a napon Békéscsabán, Jaminában az évforduló alkalmából egy emlékkövet avattak az úgynevezett Koleradombon, ahol több száz ember vett részt. Ugyanis a Máriássy utca végében évtizedekkel ezelőtt volt egy emlékkő, ami eddig ismeretlen okokból eltűnt, így most közös összefogással történt a Koleradomb és emlékkő helyreállítása. Megható ünnepség keretében került sor felavatására, ahol a Vasutas Fúvószenekar gyászzenéje után a Csabai Pávakör egyházi énekeinek előadását követően dr. Simon Mihály a Városvédő Egyesület elnöke emlékezett vissza az akkori eseményekre, a következő szavakkal: „A nemes vármegye 1792. évi jegyzőkönyveiben nagy elismeréssel örökíti meg a csabaiak érdemeit. A lakosság szívós természetét mutatja, hogy a kedvezőtlen viszonyok között is egyik-másik olyan matuzsálemi kort ért meg, amellyel a mai kor embere már nem dicsekedhet. Szinte hihetetlen, de dokumentumok igazolják, hogy Hudecz Katalin és Gazsó János 110 évet, Makszin Ilona 113 évet, Koncza György 115, Kurdics Lőrinc 120 és Galisz Balázs 135 évet éltek. Csaba népének békés életét a már említett egészségügyi viszonyok következtében többször zavarták meg járványok. Az első nagy járvány nem sokkal az újratelepülés után érte el Csabát. Az 1738-40 közötti nagy pestis idején azonban a vallásos csabai evangélikusok hallgatva képzett és nagy tekintélyű lelkészeikre, betartották a rendelkezéseket, és ennek köszönhetően - ellentétben a környező településekkel - csupán 61 lakost vesztett a város. Békésen, ahol a lakók fellázadtak az intézkedések, különösen a gyülekezési tilalom, így az istentiszteletek elmaradása ellen, 1.185, Gyulán pedig 1.059 halottat számláltak össze. Sűrűn szedte áldozatait a himlő, főként a gyermekek között. 1841-ben csak az evangélikusok közül 753 gyerek halt meg himlőben. Csaba történetének fekete lapjait írta a sors 1831-ben. Kolera járvány fenyegette a települést a Maros-Tisza és Debrecen irányából is. A kor színvonalának megfelelően a védekezés fő módszere a megelőzés volt. Jelesül: kordont állítottak a megye határokon és lezárták a városokat, községeket. Megtiltották az összejöveteleket, így az isten-tiszteleteket is. A halottak eltemetését egyházi ceremónia nélkül engedélyezték. Ennek ellenére a járvány meggátolhatatlanná vált. Csabát hermetikusan elzárni nem lehetett. A földművelő nép nem maradhatott éhen. Az éhínségtől való félelem miatt a kordont teljes mértékben nem tarthatták fenn, hiszen a nyári dologidő, a betakarítás elmaradása szintén óriási veszélyt támaszthatott. 1831. július 25-én Csabán is kitört a járvány. Hiába a gyülekezési tilalom, a fertőzött házak, utcák elkülönítése, a járvány elterjedése megakadályozhatatlan volt. A városban rögtön a vész jelentkezése után bizottság alakult az ügyek intézésére. A bizottságban látjuk Stummer János főszolgabírót, Erdélyi József plébánost, Boczkó Dánielt és ifj. Omaszta Zsigmondot. Nem véletlen, hogy a leendő 1848-49-es kormánybiztos Boczkó és a felvilágosult reformer Omaszta Zsigmond fontos szerepet játszott a kolera elleni küzdelemben. A csabai kolera-bizottság jegyzőkönyve fennmaradt. Elsőként főként a gyermekeket és az idősebbeket ragadta el a vész. Eleinte feltűnően sok áldozata volt a szőlőkben, a faluvégi kunyhókban, a tanyákon lakó szegénység között. A járvány itt, az alsó városrészen mutatkozott először. Itt igyekeztek a beteg házakat elszigetelni, majd a Kígyósi út mentén az egész városrészt elrekesztették a többitől. A nép - amelynek körében most nyoma sem volt az 1738-40 közötti engedelmességnek - július 30 -án áttörte a kordont, mert templomba akart menni, egyedül ott remélve segedelmet. Hiába minden intés, fenyegetés. Az őrök között is kitört a járvány, és itt is, ott is felborult a rend. A nép egyre nehezebben viselte a templomok zárva tartását és lázongott az egyházi szertartások nélküli temetések ellen. A bizottság kénytelen volt enyhíteni a megyei rendeleteken. Isten-tiszteletre gyülekezni továbbra is tilos volt, ám a templomokat egész nap nyitva tartották, hogy bárki, bármikor imádkozhasson. Egyre több embert kellett eltemetni. A szőlőkben és a tanyákon élőket itt helyezték közös sírba, ami miatt sokan tiltakoztak, mert nem megszentelt földbe hantolták el szeretteiket. A többséget és a módosabbakat az ó-temetőben, a mai Széchenyi ligetbe helyezték közös sírgödörbe örök nyugalomra. A vész nem csitult. Augusztus 4. és 7. között naponta 100-115 embert ragadott el a kegyetlen járvány. Augusztus 7. és 12. között naponta 69-112 között ingadozott a halálesetek száma. Augusztus 13-án Csicsely János vezetésével sokan összegyűltek az evangélikus templomban és megfenyegették Uhrin András lelkészt, hogy ha nem tart másnap istentiszteletet, kényszeríteni fogják erővel lelkésztársával együtt. Katonaságot kellett igénybe venni, hogy a templom környékén fenntarthassák a rendet. A nép kikényszerítette, hogy hozzátartozóit megszentelt földbe hantolják el. A rend nehezen volt tartható, mert az utcakapitányok és embereik is sorra megbetegedtek. Augusztus közepére mérséklődött a járvány, de a holtak száma még mindég elképzelhetetlenül magas volt. Napi 20-30 ember. Csak augusztus végére csendesedett a járvány dühe, és szeptember 6-án, ma 175 éve megszűnt. A kegyetlen kór a város lakosságát megtizedelte. Békés megye 20 településéből 16-ban dúlt a járvány, és az összesen 7.584 megbetegedésből 5.227 végződött halállal. Ebből 2.019 Csabára esett. Mint azt Haán Lajos “Békés-Csaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjáról”című, 1845-ben kiadott munkája, és a Széchenyi ligetben az elöljáróság által felállított obeliszk is igazolja, a járványban 1.651 evangélikus, 306 katolikus, 51 ó-hitű, azaz ortodox román vallású, és 11 zsidó lelte halálát. “Az ebben elhullottakat a Kígyósi útnál egy, az ó temetőben pedig több nagy domb fedi, mely utolsó helyen egy márvány emlékkő is áll.”“ A megemlékezést követően az újonnan felállított emlékkövet szentelték fel az egyházak képviselői: id. Kutyej Pál evangélikus lelkész, Fazakas Attila katolikus plébános és Márk Tivadar görögkeleti pap, majd ifjú Kutyej Pál evangélikus lelkész avatta fel a követ. Megható volt, amikor a résztvevők saját kerti virágokat helyeztek el az emlékkőnél, elsőnek Pap János polgármester tette le virágcsokrát. Befejezésül a Čabianska Ružička énekkar Szák Kocsis Péter karvezető vezényletével zárta az igazán megható ünnepséget.
A szlovákiai Terebesi Múzeumban szeptember 6-án nyílt meg az I. Nemzetközi Festő és Szobrász Biennále, a Visegrádi Négyek országai (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) művészeinek részvételével. A magyarokat a Békéstáji Művészeti Társaság nyolc tagja (Csuta György, Fazekas Attila, Gnandt János, Lonovics László, Oroján István, Prisztavok Tibor, Széri- Varga Géza, Udvardy Anikó) képviselte. Örvendetes, hogy ezen a rangos kiállításon Lonovics László és Udvardy Anikó a biennále festészeti, illetve szobrászati díját nyerte el. A kiállításon csak sikeres egyéni pályázattal lehetett részt venni. A megnyitó előtt a résztvevő országok művészeinek munkásságát szimpóziumon ismertették. A magyar művészeket Lonovics László mutatta be a partnerországok művészeinek, és a szimpózium résztvevőinek. A szimpózium lehetőséget teremtett arra is, hogy az a résztvevő országok művészeinek aktuális művészeti törekvéseiről számot adjon, illetve további kapcsolatok kialakításának lehetőségeit is feltérképezze. Ennek eredményeként a magyar művészek meghívást kaptak egy nemzetközi kiállításon való szereplésre, a csehországi Ceské Budejovicébe. A kiállítást Juraj Zadansky a terebesi múzeum igazgatója és Terebes polgármestere nyitotta meg, a rendezvényt megtisztelte részvételével a cseh művelődési minisztérium államtitkára is.
Zsúfolásig telt meg a Kondorosi Kultúrház a XV. Megyei Szlovák Nap alkalmából. A poprádi fúvós vendégzenekar közreműködésével magyar és szlovák himnuszok elhangzása után Krajcsovics Judit a Kondorosi Szlovák Önkormányzat elnöke köszöntötte a résztvevőket és a meghívott vendégeket. Örömmel vette önkormányzatuk azt a lehetőséget, hogy a 15. szlovák megyei találkozó éppen Kondorosra esett, s igyekeznek jó vendéglátók lenni. Utána Dankó Béla kondorosi polgármester üdvözölte a résztvevőket, s örömét fejezte ki, hogy a szlovákok által lakott települést meglátogatták a résztvevők. Utalt arra, hogy a török hódoltság után, az 1720-as években szlovák telepesekkel népesítették be a környéket. Azóta is megtartották, megőrizték anyanyelvüket, jelenleg is iskoláikban, az óvodában tanulják a szlovák nyelvet a gyerekek. Különösen fontosnak tartotta, hogy a település közösségei őrzik a szlovák hagyományokat. Kiemelte a “Rózsa”énekkar munkáját, akik eredeti kondorosi dalokat gyűjtöttek össze, s éneklik ma is. Az evangélikus templomban ma is lehetőség van a szlovák nyelvű istentisztelet megtartására. A település vezetése igyekszik mindent megtenni a hagyományok ápolása mellett, hogy Kondoros gazdaságilag is fejlődjön, gazdagodjon. Riba Etelka az Országos Szlovák Önkormányzat elnökhelyettese kedves szavakkal köszöntötte a találkozó résztvevőit, úgy is, mint ennek a tájnak a szülötte, aki Kétsopronyban született, itt járt iskolába, és szülei itt tanították meg szlovák nyelven beszélni. Ennek az alföldi tájnak kenyerét ette, s amikor elkerült messzire tanulni, akkor is szeretettel gondolt a hazai földre, ahová szívesen tér vissza az övéihez, a szlovákokhoz, s jól érzi magát akkor, ha a még hagyományokat ápoló és őrző kultúrcsoportokat láthatja szerepelni, mint ahogyan itt e találkozón is bemutatkoznak. Örömét fejezte ki, hogy az Országos Szlovák Önkormányzat hasznos dolgot támogat akkor, amikor egy ilyen rendezvényt, mint a mai, anyagilag is segíteni tudja. A találkozót köszöntötte Ján Süli szlovák főkonzul, aki örömmel vette a sok szlovák csoport bemutatkozását, különösen a fiatalok szereplését, akik őrzik elődeik hagyományait, táncait, dalait. Jó szórakozást kívánt a résztvevőknek. Ezt követően a nagycsallói (Čalovec) polgármester adta át a jelenlévő kultúrcsoport nevében az üdvözletet, megköszönve azt a lehetőséget, hogy a megye szlovákságának találkozóján itt lehetnek. A találkozón a kondorosi szlovák hímzéseket mutatták be az asszonyok és fotókiállítást nyílt Gulyás Pál szlovák klubvezető által készített fényképekből. A találkozót megtisztelte jelenlétével Domokos László és Földesi Zoltán országgyűlési képviselő, dr. Csicsely Ilona a szlovák régió felelőse, Tuska Tibor evangélikus lelkész és Várfalvi Attila a Nemzeti és Etnikai Hivatal képviselője. A békéscsabai szlovák iskola tantestülete - Pecsenya Edit igazgatónő vezetésével - szinte teljes létszámmal vett részt a találkozón. A köszöntők után színvonalas kultúrműsorral kedveskedtek a résztvevők egymásnak. Először a kondorosi óvodások és a kondorosi Rózsa Pávakör mutatkozott be, majd a mezőberényi, csabaszabadi, tótkomlósi, örménykúti, csabacsüdi énekkarok, majd a szarvasi, csabai szlovák iskolások működtek közre. A csabai Boleráz citerazenekar és a tótkomlósi táncegyüttes szerepelt nagy sikerrel. A bemutatkozások után finom ebéd várta a vendégeket, majd a tótkomlósi zenészek szórakoztatták a vendégeket, akik a megyei találkozó élményével gazdagodtak és inspirálást kaptak ahhoz, hogy október 1-jén a nemzetiségi önkormányzati választásokon minél nagyobb létszámban vegyenek részt.
Ötszáz vendég érkezett szombaton Kondorosra, a XV. Megyei és Regionális Szlovák Nemzetiségi Napra. A helyszínül szolgáló sportcsarnokban összesen tizennyolc művészeti csoport - köztük pávakörök, tánccsoportok és egy fúvószenekar - lépett a színpadra. Természetesen a házigazda település szlovákjai is bemutatkoztak, a kondorosi Rózsa Pávakör kétszer is szerepelt a nap programjában, szlovák dalokat énekeltek. A nemzetiségi napra meghívták Kondoros szlovákiai testvértelepülését, Nagysallót, az ottani fiatal pávakör (tavaly alakult) tagjai magyarul is énekeltek. A sportcsarnokban több kiállítást láthattak az érdeklődők. Az asszonyok kézimunkáikat mutatták be, Gulyás Pál, a kondorosi szlovák klub vezetője pedig a világ különböző tájain készített fotóit rendezte csokorba. A kulturális program után a résztvevők hintóba ülhettek, hogy tegyenek egy kört a nagyközség utcáin, a kondorosi csárda mellett pedig lovas betyárok szórakoztatták a közönséget. Akinek kedve volt hozzá, betérhetett a csárda pincéjébe egy pohár jóféle borra. A szlovák napot Ján Süli, a Szlovák Köztársaság közelmúltban beiktatott magyarországi főkonzulja is megtisztelte jelenlétével.
István Anna, a békéscsabai Szlovák Kultúra Háza igazgatója Bessenyei György-díjat kapott augusztus huszadikán. A kitüntetés azoknak a népművelőknek adományozható, akik kiemelkedő közművelődési tevékenységet folytatnak. Számos program szervezésében részt vesz. Mindig ennyit nyüzsgött? - Gyerekkorom óta, de nehezen mondanék le róla, hiszen jó barátokkal, partnerekkel dolgozhatok. Van, amikor “nem szeretem munka”következik, amit el kell végeznem, mégis elvállalom, mert olyan ember hozza, akinek nem szívesen mondanék nemet. - Mit jelent önnek a Bessenyei-díj? - Rengeteget. Egy ilyen díj kapcsán az ember átgondolja, miért kaphatta. A Dél-alföldi Regionális Közművelődési Egyesület terjesztett fel legnagyobb meglepetésemre. Szerintem sokan dolgoznak jól és sokat, nekem egyszerűen szerencsém van, hogy olyan kollégák vesznek körül, akik ezt méltányolták. Egy ilyen elismerés azonban nem csak nekem szól, számos munkatársam hozzájárult. Nem tudok mindenkit felsorolni, de a két mentoromat, Pál Miklósnét és Ancsinné Erzsike nénit említsük meg. - A Szlovák Kultúra Háza igazgatója. Gyerekkorában ilyen munkáról álmodozott? - Eszembe sem jutott. Eredetileg gyógyszerész akartam lenni, aztán tanárnak készültem, majd népművelőnek. A Békés Megyei Művelődési Központban kezdtem dolgozni, ahol már akkor nagyon jó műhelymunka folyt. Csaknem tíz évig gondoztam a tárgyformáló népművészet területét, máig a szívem csücske, ezért is alapítottuk a Rozmaring szakkört a Szlovák Kultúra Házában, amely országos szintű díjakat hoz haza. Képzéseket, tapasztalatcseréket szerveztem a megyei népművelő kollégáknak, akkoriban a terület gondozása komoly feladatnak minősült. Rövid ideig néptáncos ügyintéző voltam, és persze az egyik fő területemet végig a nemzetiségi munka jelentette. Ezt a “batyut”máig magammal hordom. - Mit tervez a jövőben? - Nem tervezek, de az biztos, hogy a feladatok megtalálnak. Nem tudok munka nélkül élni. Nehéz visszavenni a sebességből, feladatokat átadni, de a fiatalokat meg kell becsülni azzal, hogy átadunk, rájuk bízunk dolgokat. A most tízéves Szlovák Kultúra Háza is így működhet csak tovább.
Született: Tótkomlós, 1955. július 3. Iskolák: szlovák középiskola, Békéscsaba, Pozsonyi Egyetem bölcsészkar, ELTE bölcsészkar. Életút: Békés Megyei Művelődési Központ 1978-93, Tankerületi Oktatási Központ, Békéscsaba, 1993-97, Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda, Budapest 1997-2001, 1996- a békéscsabai Szlovák Kultúra Házának igazgatója.
Ebben az önkormányzati ciklusban az utolsó ülését tartotta szeptember 4-én, délután a Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat. Az ülésen dr. Alt Gyula elnök beszámolt az előző ülés óta végzett munkáról, egyebek közt arról, hogy az idei Váci Világi Vigalom ideje alatt is segítséget nyújtottak a kisebbségi önkormányzat tagjai a szlovák vendégek fogadásában, a tolmácsolásban, s elkísérték a közelmúltban Vác szlovák testvérvárosában, Dubnicán járt váci küldöttséget. Az kisebbségi önkormányzati választások előkészületeiről is beszámolt dr. Alt Gyula. Elmondta, Vácon 148-an regisztráltatták magukat, akik a szlovák kisebbséghez tartozónak érzik magukat. Az önkormányzati választásokon hat jelöltjük indul - tudtuk meg az elnöktől. A jelenlegi képviselők közül Topolszki Mátyás - aki nyolc éven át volt tagja a szlovák önkormányzatnak - nem indul a választáson. Topolszki Mátyást a testület - dr. Alt Gyula javaslatára - egyhangúlag örökös taggá választotta. A napirendek között szerepelt az október 23-i szlovák folklór-est megszervezése, amikor a váci Őszi Művészeti Hetek programja keretében elsőként a besztercebányai Partizán folklór együttes ad műsort a művelődési központ színpadán. Bár még messze van december, de a szlovák önkormányzat - az új felállásban - szeretné a hagyományos szlovák karácsonyt is megrendezni. Erre december 15-én 18 órakor kerül sor a művelődési központban, amikor a dubnicai Vrsatec együttes csoportjai közül a legkisebbek - az ún. első vetés - lépnek fel. Az október 1-jei önkormányzati választásokon a váci szlovák kisebbségi önkormányzat jelöltjei: Dr. Alt Gyula - Szlovák Választási Koalíció, Bozsó Zoltánné - Szlovák Választási Koalíció, Gerstmayer Péterné - Szlovák Választási Koalíció, Mata Mihály - Szlovák Választási Koalíció Menczer Sándorné - Szlovák Választási Koalíció, Sulyán Anna - Szlovák Választási Koalíció.
- interjú Bendur Istvánnal abból az alkalomból, hogy 2006. szeptember 2-án Piliscsév község Önkormányzata “Piliscsévért”díjjal tüntette ki közéleti tevékenységéért, a település történetének, népi életének kutatásáért, hagyományőrzésért, a helyi Képújság szerkesztéséért és szerzői munkásságáért: cikkek, versek írásáért.
- Abból az alkalomból kerestük fel Önt, kedves Tanár Úr, hogy az idei Csévi Napok alkalmából munkásságáért Piliscsévért-díjban részesült. Gratulálok a kitüntetéshez.
- Köszönöm. De az érdem nem az enyém, hanem ezé a gyönyörű kis falué, amelyért élek-halok. Hatvan évvel ezelőtt itt segített a világra Farkas Feri bácsi édesanyja, Ilonka néni, az én kedves bába nénim, és remélem, ha eljő az ideje, itt pihenhetem ki életem fáradalmait elhunyt gyermekem és szeretteim, régi ismerőseim, volt osztálytársaim között…
- Annyira elfárasztotta az élet, hogy ilyen sötét gondolatokkal is foglalkozik?
- Két éves koromban lettem árva. Egyszerű munkás-paraszt családból származom, bár édesapám cukrász volt… az idős cséviek máig emlegetik finom fagylaltjait. Édesanyám 12 éves korától már cseléd volt Pesten, aztán gyári munkásból lett vasutas.
Bizony, munkával telt el már gyerekkorom is: nyolc évesen kaszáltam, cséplőgépet “etettem”, aztán 10 éves koromtól minden nyáron dolgoznom kellett hol a vasútnál, hol a vörösvári dolomitbányában, és a jó ég tudja hány helyen.
Persze, a munka mellett főleg tanulni, olvasni szerettem, de sajnos, villanyunk nem volt, petróleumlámpa mellett és az ajtó előtt, a küszöbön faltam könyvtárnyi könyvhalmokat.
- Hogyan alakult későbbi élete?
- Esztergom lett a második otthonom. Ott voltam kollégista középiskolás, aztán később, nagy vargabetűket téve a Bottyán Szakközépiskola tanára.
Nem szoktam, nem tudok
Magamról írni - nem kenyerem.
E drága Bolygó színes golyóként
Sürög-forog a tenyeremen,
Sűrűn élek, a tetteim
Vezérli öröm és a kín.
Álmokban kiélt vágyak és szerelmek
Jutottak nekem, kisgyereknek,
És sok-sok jó ember ringató szava;
Az égig repültem, majd onnan haza.
Mindent csináltam, és minden voltam:
Meztelen talpamra tapadt a világ:
Krőzus, koldusszegény gróf, pápa, papa,
Csibész garabonciás diák.
Tanultam és tanítottam mindig,
Erről szólt egész életem.
Társak kísértek, égre ballagók,
S tanítványok özönlöttek velem.
A nagy Gyűjtőnek tartom önmagam,
Ki nyelvek, szavak közt válogat,
Magvetőként hintettem a tudást,
És magként gyűjtöttem önmagamat.
Mert egy szenvedélyem volt: a népem.
Neki éltem és őáltala.
Tótságomra van ráírva a képem,
Szívemen izzik bölcsessége, dala.
Lenézett cséviségem vitt a szlávok közé,
Magyartanárnak pedig István király népe.
Kifáradt lelkemet ostorozta
Balsorsa, s egy szebb, remélt jóléte.
Öreg kincstárnok, leültem megpihenni,
Nedvező szememen már angyal ragyog.
S habár már egyre kevesebbre futja,
Drága embertársak, veletek rohanok.
- Szülőfaluja hogyan határozta meg az életét? Gondolok arra, hogy elismert helytörténészként tartják Önt számon. Mikor kezdett el falunk történetével foglalkozni?
- Szerintem minden embernek meghatározó élményforrása a gyermekkora. Jó emberek között nőttem fel, akik mindig szívesen meséltek, daloltak szlovákul, magyarul, régi időkről, távoli háborús kalandjaikról, felvidéki rokonainkról és mindenről, amire csak kíváncsi voltam. Márpedig a kíváncsiságom a mai napig határtalan. Mindig minden érdekelt: a rovaroktól a csillagokig szárnyaltam, éberen álmodtam, igyekeztem megismerni a világot. Tudatosan sűrűn éltem, keveset aludtam, sokat tevékenykedtem, írtam, festettem, minden évben igyekeztem egy kézműves szakmát megtanulni, vagy egy-egy idegen nyelvet. Egyszóval mindig az élet érdekelt, a világ, és az a kiapadhatatlan kincsesbánya, amely az emberiség tudásának összessége. A szlovák nyelv és a többi szláv nyelv is elbűvölt. Orosz, magyar szakos tanárként kezdtem pályámat, aztán elvégeztem a könyvtár szakot, etikai, pszichológiai tanulmányokat folytattam, belevetettem magam a távol-keleti tudományokba, jógázni, meditálni tanultam, és istenem, még mennyi mindennel foglalkoztam eddigi életem során!
- Még nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy hogyan, mikor kezdte el falunk történetét kutatni?
- Főiskolás koromban dolgoztam fel a csévi művelődési ház történetét. Aztán messzire vetett innen a sors: az ország különböző városaiban tanítottam Soprontól Nagyatádig, összesen tizenegy helyen.
1976-ban kerültem újra Piliscsévre, de akkor Esztergomban, majd Pilisvörösváron tanítottam. Végül 1992-től itt, a szülőfalumban taníthattam a saját fajtám gyermekeit. Közben voltam kultúrigazgató, képviselő, a képújság és a Kisbíró szerkesztője, és élhettem a kutatásoknak is. Fényképek ezreit készítettem a falu eseményeiről, lapoknak írtam cikkeket, az Országos Tájházszövetség konferenciáira és egyéb okos dolgokra jártam, bábáskodtam a Kisbíró szerkesztésében, a Képújság életre hívásában.
Tettem mindezt jó szívvel, mert nagyon élveztem ezt a gyönyörű vidéket, amelyet szülőfalumnak tarthatok; okos, szorgalmas népét, akik közül én is egy vagyok. Mindig szerettem az ifjúságot, mert ők jelentik mindannyiunk jövőjét, és nekünk azon kell lenni, hogy ők okosabban éljenek, mint mi, akik annyi mindenen mentünk át életünk során.
- Mivel szeretné tölteni nyugdíjas éveit? Pihenés, séták, szórakozás?
- Sajnos, zöldhályogosodik a szemem, ezért takarékra kell tennem önmagamat. Éjjel-nappal rádiózom, ez a hobbim. Hírek, idegen nyelven, magyarul. A Szlovák Rádió Nočná piramida adásával kezdem, majd a Magyar Rádió Éjszaka adásait hallgatom, hajnali négytől a Sláger Rádió Dumarádió című műsorát.
No meg minden mást. Sokat internetezek, levelezek, elektronikus hírleveleket olvasok. Szeretek kertészkedni, rajzolgatni, festeni, verselgetni.
De most van nálam négyezer irat iskolánk történetéről, közel húszezer vár még a megyei levéltárban, azokat szeretném feldolgozni. Meg egy falugyűjtemény nyersanyaga is vár rám. Van egy dédelgetett álmom: a csévi nevek különlegességének feldolgozása. Ehhez még gyűjtenem kell adatokat. Tudod, nagyon érdekes, hogy nálunk még élnek - sajnos egyre inkább veszendőben vannak - a magyartól eltérő, sajátos, familiáris nevek. A Kecsekemétiék pl. “Čmelákék”voltak, a Kati néni pedig “Kata Báčka”. “Murálový”, “Hvýzdalový”és még sokfélék, akiknek ezekre a neveire már csak kevesen emlékeznek. Ha lesz időm, igyekszem ezeket még összegyűjteni.
- Kívánok hozzá jó egészséget, hosszú életet, örömteli szép napokat. Községünk lakosai és a magam nevében még egyszer gratulálok a kitüntetéséhez.
- Köszönöm. És főleg köszönöm azok bizalmát, akik eddigi életem során mindig örömmel segítettek nekem, mert úgy érezték, hogy sorsom az ő sorsuk, mert mindannyian egy vérből vagyunk, cséviek.
Leányfalu, Vadkacsa Vízisporttelep, augusztus 18., péntek reggel 9 óra. Szokatlan társaság verődik össze a regisztrációs pulttá alakított fűzfakunyhó előtt: polgármesterek Pócsmegyerről, Piliscsévről, Pilisszentlászlóról és Leányfaluról, kistérségi munkatársak Szentendréről, civil aktivisták Pilismarótról, Kesztölcről, Piliscsabáról, Pilisjászfaluról, Dobogókőről, Csobánkáról és a Szentendrei-szigetről. Vajon mit csinálnak? Játszanak. Pasztellkrétával színezgetnek fát, háztetőt, templomtornyot a szervező Pilis Vidéke Civil Térségfejlesztési Szövetség emblémáján. Aztán pezsgőbontás, és nemsokára megérkezik az első előadó is... Leader a Pilis vidékén címmel invitálta szakmai napra két tucat Pilis-hegység környéki település közéleti szereplőjét Sepsei Gergely, a Pilis Vidéke Szövetség elnöke. Az apropó a jövőre ismét megpályázható “Leader”vidékfejlesztési alap volt, és a mintegy ötven főnyi érdeklő igazolta a témaválasztás időszerűségét. Hogy kik pályázhatnak erre az uniós pénzre? Olyan akciócsoportok, melyeket szomszédos kistelepülések önkormányzatai, vállalkozói, civil szervezetei alkotnak. Ezek együttműködve kialakítanak egy átfogó vidékfejlesztési akciótervet, s ha nyernek vele, a kapott pénzt tovább kell pályáztatniuk a tervben szereplő kis helyi projektekre, melyeknek végső kedvezményezettjei maguk a helyi szereplők. A módszer sikerére jellemző, hogy Európában az elmúlt másfél évtizedben több mint ezer Leader-térség alakult, ami mintegy 50 millió lakost érint, és a résztvevők mindenhol helyben, együttműködésben döntenek az uniós pénzek elosztásáról. A civil szakmai nap meghívott előadói neves térségfejlesztési szakemberek voltak. Fejes István, a Teleház Szövetség elnöke frissen szerzett olaszországi élményeivel illusztrálta jó hangulatú előadását, Varga Géza, a Magyar Leader Szövetség elnöke a Galga-menti Leader-térség vezetőjeként szerzett tapasztalatairól, Sain Mátyás, a VÁTI tervezője pedig módszertani kérdésekről beszélt, s mindhárman hangsúlyozták a térségi összefogás jelentőségét. Végezetül Sain Mátyás a hallgatóságot bevonva megmutatta, hogy pár perces műhelymunka is milyen látványos eredményeket hozhat. A napot záró állófogadás további tartalmas eszmecserékre adott lehetőséget. A csodás Duna-parti helyszínt és a vendéglátást a Pilis Vidéke Szövetség egyik alapító tagszervezete, a Vadkacsa Leányfalui Gyermek Víziflotta Egyesület biztosította. A Szövetség egyre bővülő tagságát jelenleg húsz, Pilis-környéki kistelepülésen működő civil szervezet alkotja. Remélik, hogy szakmai rendezvényük olyan folyamatot gerjeszt a térségben, amely a majdani Leader-pályázat sikeréhez is hozzájárul a Pilis vidékén.
A szlovák kormányfő Brüsszelben tagadta, hogy bármelyik párt felelős lenne a magyarellenes támadásokért. Robert Fico az Európai Bizottság elnökével folytatott megbeszélései után elmondta, nem lát összefüggést a magyarverések és aközött, hogy a Szlovák Nemzeti Párt tagja a pozsonyi koalíciónak. A szlovák miniszterelnök elmondta, hogy Magyarországon is érik támadások a szlovákokat. Jose Manuel Barroso hozzátette, minden kisebbségi kérdés európai ügy, ezért a brüsszeli bizottság a jövőben is figyelemmel kíséri a szlovákiai helyzetet. Barroso mind a szlovák, mind a magyar kormánytól azt várja, hogy tegyen meg mindent a feszültségek csökkentése, a rasszista, idegengyűlölő megnyilvánulások elkerülése érdekében.
A külföldön élő szlovákokat tömörítő Szlovákok Világszövetségének végrehajtó bizottsága nyilatkozatban adott hangot a magyarországi szlovák nemzeti kisebbség “ellen elkövetett erőszakos cselekmények miatt kialakult nyugtalanságának és sajnálkozásának.”A szlovák hírügynökség csütörtökökön kiadott jelentése szerint a szövetség (SZSZ) “nyugtalansággal és nagy sajnálkozással értesült a magyarországi szlovák nemzetiségi kisebbség sérelmére elkövetett, elszaporodó erőszakos cselekményekről.”A nyilatkozatban mindössze a budapesti szlovák nagykövetség ellen irányuló festékszórós esetet, a pilisszentkereszti és a pilisszentlászlói szlovák nyelvű helységnévtábla megrongálását említik csupán, de a szövegbeli utalások azt sugallják, hogy a nyugtalanságot valamiféle testi sértés kategóriájába sorolható események is indokolják. Ezeket azonban a nyilatkozat nem jelöli meg. A szövetség elnöke, Dusan Klimo által jegyzett nyilatkozat szerint az SZSZ elvárja, hogy a magyar kormány és a parlament elhatárolódjon ezektől a bűncselekményektől, hogy megfelelő intézkedéseket foganatosítva az elkövetők kilétét kiderítsék és jogszerűen megbüntessék őket. Nemkülönben “elvárjuk azt is, hogy maradéktalanul biztosítsák a Magyarországon élő szlovákok legitim kisebbségi és polgári jogait”- idézte a hírügynökség a nyilatkozatot, amelyben a szövetség az erőszak, az összeférhetetlenség, a gyűlölködés, az antiszemitizmus mindennemű megnyilvánulása ellen is szót emel, “történjen az Magyarországon, Szlovákiában, vagy bárhol a világon.”
Pilisszentlászló - Senváclav Szlovák falu Budapesttől 32 kilométerre a Pilis szívében. Ezt hirdetik a kétnyelvű feliratok és a szlovák zászló, amely a magyar és európai úniós zászlóval együtt három éve lobog a szélben falu főterén, a községházán. Augusztus 27-én vasárnap valaki fekete festékkel öntötte le a faluszéli szlovák nyelvű településjelző táblát. Nem jó hír, mert ilyen a falu történetében ilyen eset még nem volt, a tettes csak átutazó autós, motoros lehetett. Hála istennek a falu lakói azonnal összefogtak: a táblát leszedtük és fiatal szakmunkásaink ingyen vállalták megtisztítását (külön köszönet Cimbula Kornélnak), a szlovák felirat ismét méltó helyére került. Körzeti megbízott rendőrünk és a szentendrei Rendőrkapitányság fokozottan ügyel, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő.
dr. Illés György
polgármester
Havelka József Pilisszentkereszt Község polgármestere feljelentést teszek ismeretlen tettes / tettesek ellen, akik megrongálták (fekete festékkel lefújták) Pilisszentkereszt szlovák nyelvű helységjelző tábláját. Dobogókő irányából a Pilisszentkereszt magyar nyelvű táblájának rögzítő bilincseit bontották meg, alatta lévő táblát fújták le fekete festékkel valamint a tartó oszlopokat görbítették el. Pomáz felől a települést jelző táblát illetve a szlovák nyelvű település táblát elgörbítették és az oszlopot elhajlították. Kérem a rendőrség azonnali intézkedését sajnálatosan a kialakult magyar - szlovák nemzetiségi incidensek miatt. Egyben kérem a fokozott ellenőrzést Pilisszentkereszten mert félő, hogy a településünkön lévő szlovák nyelvű önkormányzati, általános iskola, óvoda, település és utcanév táblák veszélyben vannak. Mellékelten e-mailben elküldöm a táblákról készült fotókat.
Pilisszentkereszt, 2006. augusztus 30.
Tisztelettel:
Havelka József
polgármester
A Csabai Fúvószenekari Fesztivállal egyidőben került sor a fiatal szóló fúvós hangszeresek találkozójára, ahová 15 fiatal jött el bemutatni tudását. A Békéscsabai Vasutas Művelődési Házban került sor a rendezvényre a Csabai Szlovákok Szervezete és a Vasutas Művelődési Ház rendezésében. A cél az volt, hogy a zenekari produkciókon túl egyénileg is mutassák meg tehetségüket a fiatalok, s kapjanak olyan útmutatást, amelyet további zenei ismereteik szélesítésére felhasználhatnak. A találkozó zsűrielnöke Neumayer Károly trombitaművész, karmester, a Pécsi Tudományegyetem Zeneintézetének docense, Raffainé Fábián Edit zenetanár, fuvolamester, Ocsovszki Ildikó citeramester. A találkozón a hazai zenészeken kívül részt vettek cseh, szlovák, román zenészek is. Közülük különösen kitűnt a cseh Michel Kručel, aki pozanon adta elő a Monty csárdás című művet és Csernor Miklós a békéscsabai Vasutas Zenekar tagja, aki Szunyogh B. zeneszerző: Tanulmány fúvós hangszerre c. darabját adta elő nagy sikerrel. A találkozó a Körösparti Fúvós Kamara Együttes Béke hajnala című művének előadásával ért véget, amit a zsűri külön is díjazásban részesített. A találkozó végén a Csabai Szlovákok Szervezetének Oklevelét, illetve a Vasutas Művelődési Ház tárgyjutalmait adta át Maczkó István igazgató, aki jövőre is meghívta a résztvevőket újabb zenei találkozóra.
Ezen a nyáron került sor a IV. Békéscsabai Nemzetközi Testvérvárosi Művésztelep megrendezésére. Évek óta találkoznak a művészek azzal a céllal, hogy személyesen megismerkedjenek, megismerjék egymás technikáját, keressék a bemutatkozási lehetőségeket hazájukon kívül más országokban is. Ebben az évben 10 művész dolgozott a táborban, melynek támogatói voltak: Békés Megye Önkormányzata, Békéscsaba Város Önkormányzata, Szlovák Kultúra Háza, a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Garzon Szálló. A tábor alkotómunkájában jó feltételeket biztosított a Szent-Györgyi Albert Gimnázium. Az egyhetes tábor megfeszített munkatempóban telt el, mert a tábor végére kiállításon mutatták be alkotásaikat a művészek. A tábor befejezéseként az impozáns békéscsabai Jankay Galériában rendeztek kiállítást az alkotók munkáiból. A kiállítást dr. Cs. Tóth János művészeti író, a Móra Könyvkiadó vezérigazgatója nyitotta meg. Kiemelte, hogy az évek óta megrendezésre kerülő tábor egyre inkább betölti vállalt szerepét, vagyis erősíti az alkotók barátságát, tapasztalatcseréjét, s lehetőséget ad egy ilyen tárlat a művészek szélesebb körben való bemutatkozására. Befejezésként Szegediné Kozák Mária, a Galéria igazgatója invitálta a tárlat megtekintésére a látogatókat.
Hagyományosan kerül megrendezésre a Csabai Lecsófesztivál Békéscsabán, a Csaba Center előtt az Andrássy úton. Már kora délután érkeztek a csapatok nagy batyukkal, teletömve paradicsommal, paprikával, hagymával és a nélkülözhetetlen csabai kolbásszal. Mintegy 30 csapat vett részt a főzésben, a legkülönbözőbb bográcsokban rotyogott a finom étel. Mladonyiczki László szlovák kötődésű tanár - aki a Vendéglátó Szakiskolában tanít - volt a zsűri elnöke és más szakemberek is kóstolgatták a rotyogó, ízletes lecsót, természetesen finom csabai pálinkával egybekötött kóstolásról van szó. A minősítést a lecsó színe, illata, íze, állaga alapján állapította meg a zsűri, akinek igen nehéz dolga volt, hiszen jobbnál jobb falatok készültek. Uhrin Zoltán, a Csabai Kolbászklub elnöke a lecsóba tett kolbászokat ízlelgette, dr. Ferenczy István körzeti orvos a lecsó összetételét, Csernok Éva az önkormányzat protokollfőnöke a lecsó színét vizsgálta. Medgyesegyháza polgármestere Nagy Béla és a medgyesi szlovákokból is verbuválódott csapata megfőzte sajátos “dinnye”lecsóját, amely nagy sikert aratott nemcsak a zsűri, hanem az érdeklődők körében is. Végül is a verseny döntetlenül végződött, mivel valamennyi csapat a legfinomabb ízt, zamatot állította elő.
Augusztus végén került sor a hagyományos Románia Nagylaki Napokra. A jeles eseményen jelen volt szinte Nagylak apraja-nagyja 2006. augusztus 26-27-én. A hangulatos vendéglátósátrak, vidám játékok és csodálatos műsorok tették érdekessé, vidámmá a két napot. A nagylaki vezetők igazán felkészültek arra, hogy a több ezer embert vendégül tudják látni. A találkozóra meghívást kaptak a csabai szlovákok is, akiket a Čabianska Ružička énekkar, a Boleráz citerazenekar és az Orgován népdalkör képviselt. A csabaiak csoportját nagy szeretettel fogadták a nagylaki evangélikus egyháznál, ahol a gyülekezet tagjai finom kaláccsal vendégelték meg a csabaiakat. Ezután istentiszteletre került a sor a Nagylaki Evangélikus templomban, ahol egyházi ének bemutatásával köszöntötte a Ružička kórus és a Nagylaki Egyházi Kórus a híveket. Igét hirdetett Bálint György nagylaki evangélikus esperes és Kutyej Pál békéscsabai lelkész. Mindketten kiemelték a szlovák közösségek kiemelkedő együttműködését, és ebben a Csabai Szlovákok Szervezetének szerepét. Szombaton délután a nagylaki fúvószenekar kíséretével vonultak fel a helyi mazsorettcsoport tagjai, ezzel elkezdődött a vidám délután. Majd a polgármester, Vasile Ciceac köszöntötte a résztvevőket, a helyieket, a külföldről érkező vendégeket és a szereplő csoportokat. Így Magyarországról Tótkomlósról a tánccsoport, Békéscsabáról a Ružička énekkar és a Boleráz citerazenekar, Bulgáriából a Dobrugance együttes, Szlovákiából a “Senzus”zeneegyüttesek voltak a köszöntöttek között. A külföldi csoportok nagy sikert arattak a nagylaki közönség előtt, amit szűnni nem akaró tapssal jutalmaztak a nézők. A nagylaki “Sálašari”folklórcsoport szintén kiemelkedő szereplésével kápráztatta el a nagylétszámú közönséget.
Kétévenként kerül sor az Elekiek Világtalálkozójára. Ebben az évben is több százan látogattak el az elszármazottak közül. Ilyenkor nemcsak a helyiek, de a rokonok, elszármazottak és az 1940-es évek kitelepítése során elszakadt német családok is vissza-visszalátogatnak. Valóságos “búcsújárás”van ilyenkor, nemcsak a rokonok, hanem a barátok, érdeklődők százai is ellátogatnak a városba, ahol különböző közösségek rendezvényeit tekintik meg, együtt ünnepelnek az elekiekkel. Kiemelkedő esemény, amikor közösen köszöntik a város legfiatalabb és legidősebb emberét. Pluhár László polgármester most is megtisztelte Nán György 101 éves és Kósa Schimdt Ervin 3 hetes ifjú állampolgárt. Az ünnepségre látogatott a szlovákiai Velky Kapušany (Nagykapos) küldöttsége Jozef Danač jegyző vezetésével, s több német település, így pl. Gerolzhof delegációja Henrich Marichar polgármester vezetésével. Francia, román vendégek is közösen ünnepeltek az elekiekkel, s nézték meg a csodálatos kulturális műsort, amelyen bemutatkoztak többek között az eleki német tánccsoport tagjai, az eleki népdalkör. Az Eleki Szlovák Önkormányzat szervezésében dr. Kuruczné Czvalinga Judit elnök fogadta és köszöntötte a Csabacsüdi Szlovák Énekkart, és az Eleki Szlovák Önkormányzat Pacsirta Tánccsoportját, akik nagy sikert arattak a találkozón. A találkozó jó példája volt a több nemzetiségű város együtt ünneplésének, ahol a magyar, német, szlovák, román lakosok örömmel, vidámsággal voltak együtt.
Szeptember első hétvégéjén rendezik meg a hagyományos Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok rendezvénysorozatot. A szervezők több ezer vendéget várnak a mindig kitűnő hangulatú ünnepre. Dr. Gráf József, mezőgazdasági miniszter nyitja meg a szőlő-és bortermelők, valamint a szlovák nemzetiség legnagyobb ünnepét pénteken, 17 órakor. Ezután kerül sor a városalapító Wattay János és István emlékére készült dombormű felavatására. A Petőfi- téren felállított szabadtéri színpadon hangulatos ceremónia keretében iktatja be az új borlovagokat a kiskőrösi “Gondűző”Borlovagrend, és idén először megválasztják a város borkirálynőjét is. Számos helyszínen nyitnak meg kiállításokat, köztük az ugyancsak első közös halászati-és vadászati kiállítást. Este koncertek szórakoztatják a nagyérdeműt, amelyen fellép a Zanzibár együttes is. Szombaton kézműves termékek, képzőművészeti alkotások bemutatójával folytatódik a kiállítások sora, és a tájházban megnyílik az alkotóudvar. Ezen a napon rendezik meg a fesztivál egyik legnépszerűbb gasztronómiai programját, a szlovák tájjellegű ételek kóstolóját. Délután kezdődik a mindig sok érdeklődőt vonzó kutyaszépségverseny, amelyen több kategóriában osztanak ki díjakat. Az ugyancsak délután sorrakerülő folklórgála után választják meg a szüret szépét és a város háziasszonyát, aki a jövő évi ünnepig tölti be “hivatalát”. Este szüreti bálon és disco-partyn szórakozhat a közönség. A vasárnapi program fénypontja a délben kezdődő szüreti felvonulás. Estig amatőr folklórcsoportok mutatkoznak be a főtéren, majd színpadra lép az est sztárvendége, a Neoton együttes. Mindhárom napon át nyitva lesz a Bor-utca, ahol legjobb termékeiket kínálják a borászatok és a termelők.
Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években hat testvértelepüléssel fűzték szorosra kapcsolatukat. Az Erdélyből Tótkomlósra áttelepült címzetes, volt iskolaigazgató, Deák-Fogarasi András tanítványaival faragta azt a Barátság-oszlopot, amit a Tótkomlósi Napok nyitó rendezvényeként avattak fel a báró Rudnyánszky téren. Gyivicsánné dr. Szenczi Irén polgármester köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy városuk a nemzetközi kapcsolatok jelképének tekinti a Száraz-ér Társaság kezdeményezésére készült alkotást. A nyilak a hat falunak, városnak a földrajzi irányát mutatják. Az avatók (akik három országból érkeztek), a testvértelepülések delegációinak képviselői nemzetük szalagjaival díszítették fel. A polgármester emlékeztetett a tavalyi, németországi látogatásra, ahol a komlósiak egy cseresznyefát kaptak ajándékba vendéglátóiktól. A csemetét elültették, az idén a fa kivirágzott és termést hozott. - Több lesz ez a fából készült oszlop, mint hisszük. Ez az önként vállalt barátság jelképe, ami a jövőbeni együttmunkálkodás termését hozhatja el számunkra. Erősíti majd az összetartozás érzését - fogalmazott Gyivicsánné dr. Szenczi Irén.
Idén ötödik alkalommal rendeztük meg nyári alkotótáborunkat, Szlovákiából, Szerbiából és Magyarországról érkezett képzőművészek részvételével. A tábor célja új művészeti kapcsolatok létrehozása, megerősítése, határainkon innen és túl. Ez évben Szlovákiát több képzőművész is képviselte alkotótáborunkban, Ludmila Lakoma Krausova Michalovcéből, Dusan Balaz és Ladislav Demko Kassáról, Iveta Ochrankova és František Chudoba Trencsénből érkeztek. Békéscsabáról Moskál Tibor, Törökkanizsáról (Szerbia) Molnár László és Molnár Bea vett részt az egyhetes alkotómunkában. A tábor szakmai vezetője Novák Attila képzőművész. A táborozás végén az elkészült alkotásokból kiállítást rendeztünk a Meseház udvarán, ekkor az elkészült alkotások először, és utoljára voltak együtt kiállítva, hiszen nagyrészük a művészekkel együtt hazautazott. A táborozás során készült alkotások egy része intézményünk tulajdonában maradt, s az évek során összegyűlt képek mennyisége és színvonala is lehetővé teszi, eredeti elképzelésünknek megfelelően, vándorkiállítás megrendezését, melyet azokba az országokba tervezünk eljuttatni, ahonnan az alkotó képzőművészek érkezetek, így Szlovákiába, Lengyelországba, Ukrajnába és Szerbiába. Ez a nagy értékű gyűjtemény első alkalommal a Pusztaföldvári Művelődési Ház nagytermében lett kiállítva. Kívánunk az alkotóknak jó egészséget, alkotókedvet, és a jövő nyári viszontlátást.
Békéscsaba VII kerületében - Mezőmegyeren - az Arany János Művelődési Házat vezeti Mizó Ferenc igazgató. A házra rá sem lehet ismerni, amióta Mizó Ferenc irányítja munkáját. Amikor átvette a ház irányítását, elhanyagolt volt az épület. Bizony siralmas állapotok uralkodtak itt. A sűrű igazgató váltások eredményeként alig beszélhetünk érdemi munkáról. A ház fűtése megoldatlan, a helyiségek elhanyagoltak voltak. A néhány közösség - a nyugdíjas klub, az asszony kórus, a nagycsaládosak, valamint a szabadidő klub úgy ahogy működött. Tagságuk életkora bizony inkább a nyugdíjas korhatárt súrolta. Mizó Ferencnek volt mit csinálnia. Mindenekelőtt meg kellett szereznie a mezőmegyeriek bizalmát ahhoz, hogy érdemi munkát tudjon végezni. Nem volt könnyű, mivel bizony akadtak ellendrukkerek is. A következetes szinvonalas szakmai munka meghozta gyümölcsét. Mindenekelőtt lakályossá, kulturálttá kellett tenni a házat. Ma már korszerű fűtése, esztétikus, tiszta helyiségei, korszerű technikája van a háznak. Udvara tiszta, bekerített. Programok rendezésére is alkalmas. Ma már kilenc csoport végzi szabadidős tevékenységét. Működik a nyugdíjas klub,asszonykórus,szabadidő klub, hagyományőrző asszonyklub. Sikere van a színjátszó csoportnak, melynek tagja a ház igazgatója is,a lisztérzékenyek klubjának, a gerinctorna klubnak, a “Zöld virág”energetizáló torna klubnak és a baba-mama klubnak. A ház programjaira látogatók is fiatalodnak. Ma már nemcsak nyugdíjasok / az egész városból jönnek a színes,változatos programokra/, de a középkorúak és fiatalok is egyre többen jönnek. Kiállítások, versmondó versenyek, sportrendezvények, orvosi tanácsadások, bálak rendezésén túl nemzetközi programok keretében kórusok, tánccsoportok szinvonalas programjaira is sor került az elmúlt években. Erdélyből, Szlovákiából szívesen jönnek a mezőmegyeri művelődési házba bemutatni műsoraikat a művészeti csoportok. Az elmúlt évek alatt szoros együttműködést sikerült kiépíteni a mezőmegyerieknek a nagyszalontai “Arany János”Művelődési Egyesülettel, a szlovákiai Tőke-Terebes Honismereti Múzeumával, a csabai Szlovákok Szervezetével, a békéscsabai Szlovák kisebbségi Önkormányzattal, a Diáktanyával, a mezőmegyeri óvodával. Ma már rá sem lehet ismerni a volt elhanyagolt mezőmegyeri művelődési házra. Mezőmegyer kulturális központja lett. Szép környezetben, élénk kulturális élet folyik itt a megyeriek örömére, gazdagodására. Igazolva Mizó Ferenc igazgató és munkatársai szakmai rátermettségét, elhivatottságát.
A 76 megyei településből 39-ben tűzhető ki október 1-jén a kisebbségi önkormányzati választás is. Eredetileg 52 településen összesen 6272-en kérték felvételüket valamelyik hazai kisebbség választói jegyzékébe. Ám nem mindenhol sikerült megfelelni a törvény módosult feltételeinek. Ahhoz, hogy kitűzzék a választást, július 15-ig településenként és kisebbségenként legalább 30 választópolgárnak kellett kérnie felvételét a jegyzékbe. A 13 hazai kisebbségből megyénkben 9 (cigány, görög, lengyel, német, örmény, szlovák és ukrán valamint az idén először a bolgár illetve a ruszin) közösség esetében lehet voksolni - tudtuk meg dr. Alt Dórától, a területi választási iroda vezetőjének helyettesétől. A legtöbben a német kisebbség választói jegyzékébe kérték felvételüket (2947-en), majd a cigány (1480) és a szlovák (1443) közösség következett. A horvát, román és szerb kisebbség soraiból csupán 2-3 választó kérte felvételét a jegyzékbe. Szlovén nemzetiségűként senki sem jelentkezett.
A falu szlovák nemzetiségi életének egyik legfontosabb eseménye a tradicionális letelepedési emlékünnepség, amelyet minden év augusztus első hét végéjén rendeznek meg. Idén is nagy szeretettel fogadták a faluvezetők és rendezvényszervezők a külföldről, belföldről érkező vendégeket, s tájjelegű süteményekkel, étellel, itallal kínálták őket. A község nagy jelentőségű ünnepén felelevenítették a múltat és ezzel is megélénkítve az érdeklődést a nemzetiségi lét iránt. Őseik az őshazából az evangélikus vallást hozták magukkal, s hogy mennyire komolyan vették kereszténységüket, az is mutatja, hogy a falu fölött magasodó templom építésébe kezdtek. Ennek a templomnak a lábánál rendezik meg minden évben szabadtéri ünnepségüket, ahol idén a rossz idő miatt változott a program. A szervezők minden évben új elemekkel gazdagítják az ünnepséget, így amíg tavalyelőtt babakiállítással, tavaly szlovák konyhaavatással, idén pedig folklórfelvonulással kötötték egybe a falu legnagyobb ünnepét. A szlovák kisebbségi önkormányzatnak ez a legfőbb rendezvénye, amit a községi önkormányzattal, és a helyi nemzetiségi szövetséggel, mint társszervezővel együtt valósítanak meg. Ez évben a rendezvényt támogatta a salgótarjáni Sodexho Magyarország Kft., az OTP Bank, a helyi evangélikus egyház, illetve a Salgótarján és környéke vízmű. - Az új törvény alapján a kissebségi önkormányzatok csak abban az esetben élhetnek tovább, ha írásban szlovák nemzetiségieknek regisztráltatják magukat. Jelenleg Sámsonházán 62 fő vallotta magát szlováknak, bár köztudott, hogy sokkal többen vannak - fogalmazta meg Bajnokné Képes Gyöngyi, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke. Hozzátette: a továbbiakban is szeretnék a kulturális autonómiához tartozó tevékenységüket folytatni. Az evangélikus istentisztelet után a kulturális programon részt vett az ecseri folklóregyüttes, a helyi Koliesko és a szlovákiai kokavai folklóregyüttes, a mátraszőlősi “Gyöngyvirág”nyugdíjasklub és a szintén helyi “Hrusticke”nyugdíjasklub. A szórakoztató program részeként fellépett Treczka Tímea és a sámsonházai Ragadozók moderntáncegyüttes. Az esemény díszvendége volt ez alkalommal a falu szülöttje, Kukely Júlia, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese, valamint a losonci Matica Slovenska egyesület, Pleva Mihályné, az Országos Szlovák Önkormányzat régiófelelőse, valamint dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Egyesületének elnöke.
Falunk legidősebb asszonya Szmetana Mártonné Rozi néni augusztus 1-jén töltötte be 90. életévét. 2006. július 28-án pénteken délután a Pávakör rendezésében bensőséges ünnep keretén belül köszöntöttük Rozi nénit. Az ünnepségen részt vettek Rozi néni gyermekei, és szerettei. Tiszteletére a Pávakör elénekelte kedvenc nótáit, melyeket Rozi néni is korát meghazudtolóan, kiváló hangon énekelt. Az ünnepség keretén belül a polgármester virággal és némi ajándékkal köszöntötte az ünnepeltet. Az ünnepség meglepetése volt, hogy a Szlovákiából érkezett Blatne-i fúvószenekar Rozi néni tiszteletére a Szlovák ház udvarán kisebb “esküvőt”rendezett, ahol a táncot a polgármesterrel kezdte Rozi néni, és a jelenlévő férfiakkal folytatta, míg mindenki meg nem táncoltatta. A zene hangjára közel 150 ember sereglett össze az udvaron és az utcán, közöttük számtalan idegen állt meg és álmélkodott, hogy ilyen eseményt még nem láttak, ahol születésnapi köszöntést ilyen ünnepélyesen, meghitten bonyolítanak le. A tánc alatt a Pávakör asszonyai süteményekkel és itókával kínálták a nézelődő vendégeket. Ezúton is minden jót kívánunk Rozi néninek, hogy a 100. születésnapját is ilyen vidáman, énekelve és táncolva ünnepelhesse körünkben.
A Balassi Bálint Megyei Könyvtár idén 30. alkalommal rendezte meg alapítványok és támogatók segítségével hagyományos nyári nemzetiségi olvasótáborát a szlovákiai Látkyn. Táborunkba ezen a nyáron is Nógrád megye nemzetiségi településeiről hívtunk fiatalokat. A legtöbben Lucfalváról, Vanyarcról, Felsőpetényből, Nógrádsápról érkeztek, de volt résztvevőnk Bátonyterenyéről, Szirákról és Egerből is. Az a 20 fős keretszám, amit a pályázati források segítségével biztosítani tudtunk, pillanatok alatt kimerült, mivel igen nagy volt az érdeklődés. A tábor július 3-9-ig tartott, igen változatos és gazdag programot sikerült összeállítanunk, melynek megvalósítását a kedvező időjárás is segítette. Táborunk nem üdülőtábor, a pihenés és szórakozás mellett naponta nyelvi foglalkozásokon vettek részt a gyerekek, emellett minden évben egy központi témát dolgozunk fel. Idén ez a táborhely közvetlen környezetének és távolabbi környezetéhez kapcsolódó irodalmi, történelmi, néprajzi és kulturális hagyományok megismerése, feldolgozása volt. A témát kiterjesztettük a kirándulásaink helyszíneire is. Számba vettük a Pol’ana hegység környékéhez kapcsolódó néprajzi, életmódbeli hagyományokat, beszéltünk a természet biztosította lehetőségekről és a nevezetességekről. Megismertük Zólyom várának történetét, Besztercebánya, Selmecbánya nevezetességeit. Kirándulásainkhoz kapcsolódóan megismerkedtünk Szlovákiának az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított természeti, építészeti emlékeivel, melyek közül kettőbe el is látogattunk. A téma feldolgozáshoz segítséget kaptunk a Losonci Nógrádi Könyvtártól, amely évek óta patronálja olvasótáborainkat. Táborainkba az utóbbi időben eléggé nagy életkori különbséggel érkeznek a gyerekek, idén is 7-16 évesig volt résztvevő, ennek jórészt az az oka, hogy a korábbi évek táborosai szívesen jönnek vissza újra, és előző tapasztalataik alapján magukkal hozzák testvéreiket és azok barátait is. Az életkori különbségek és az eltérő nyelvi előismeretek miatt elengedhetetlen volt, hogy a közös fogalkozások mellett számtalan kiscsoportos, pár- vagy egyéni feladatmegoldást igénylő munkaformát alkalmazzunk mind a nyelvi foglalkozások, mind pedig a központi téma feldolgozása során. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyerekek szívesen vettek részt minden programon, nagyon kezdeményezők és aktívak voltak. Élvezték a közös munkát, jól érezték magukat együtt. Jó hangulatúak voltak a közös éneklések, melyek során rengeteg dalt tanultunk és énekeltünk. Sikeresek voltak a különböző vetélkedők, a Ki mit tud, az Activity és minden olyan játék, ahol különböző összetételű csapatok vettek részt. Számos szabadidős és sportolási lehetőség állt rendelkezésünkre a táborban és annak közvetlen környezetében. Igyekeztünk kihasználni a jó időt és a tábor környékének felfedezéséhez, megismeréséhez, ezért több gyalogtúrát is tettünk, ezek egyike a rendkívüli szépségű 23 m magas Bystré vízeséshez vezetett, amely valamennyiünk számára felejthetetlen élmény marad. Emellett ellátogattunk a Raticov Vrch nevű falucska kapucinus templomába is. Autóbuszos kirándulásunkat a Ruzomberok közelében fekvő Vlkolinecbe szerveztük, ahol festői környezetben ismerkedtünk meg a népi építészet és a helyi emberek életmódjának jellegzetességeivel. Meglátogattuk a Szabadság-barlangot is a Deményfalvi völgyben. Ismerkedtünk Besztercebánya és Selmecbánya nevezetességeivel. Gyönyörködtünk a Gyetvai folklórfesztivál látványos programjában, a műsor mellett érdeklődéssel figyeltük a vásári forgatagban a kézműveseket. Mindannyiunkat lenyűgözött a Losonci repülőtéren zajló repülőnap, ahol különféle repülőgépek, helikopterek tartottak légibemutatót, a látványos ejtőernyős ugrásokat a szlovák televízió is közvetítette. Összességében tartalmas, eredményes tábort tudunk magunk mögött. Mivel a tábor időtartama egy hét volt, minden programot ebbe az időtartamba kellett besűrítenünk, ennek eredményeként egy gazdag, eseményekben bővelkedő tábort zárhattunk, amely emlékezetes lesz mind a résztvevő gyerekek, mind pedig a vezetők számára. Bízunk abban, hogy jövőre is lesz lehetőségünk olvasótábort szervezni, ez azonban mindig függ azoktól a szervezetektől, alapítványoktól, amelyek anyagilag is segítik a tábor megvalósítását. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani támogatóinknak, akik évek óta fontosnak tartják és elismerik munkánkat: az Országos Szlovák Önkormányzatnak, A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványnak, Nógrád Megye Közgyűlésének és a Nógrádi Mecénás Alapítványnak, amely idén az Élet- és Tudásfa Olvasókörön keresztül támogatta a program megvalósítását. És köszönöm vezetőtársaimnak Pribisán Teréznek, Terike néninek és Ugra Zsuzsannának, Zsuzsa néninek, hogy a tábori munkában évek óta lelkes segítőtársaim a táborozó gyerekek és mindannyiunk örömére.
A két önkormányzat Csorváson - a városi és a szlovák önkormányzat - 2006 nyarán már kilencedik alkalommal rendezte meg az aratók versenyét és a délutáni aratási ünnepséget. A több mint húsz arató brigád már jól ismeri egymást. Északról két csapat érkezett Sládkovičovo testvérvárosból, Délről pedig a zentaiak (magyar és szlovák aratók) Felsőhegyről, Orompartról, Zentáról, Muzsláról, Adáról és Gombosról, hogy összemérjék erejüket és tudásukat ebben a régi mesterségben, az aratásban. A hazaiak Csabaszabadiról, Gerendásról és Csorvásról alakítottak csapatokat. Már az aratás megkezdése előtt vidám volt a hangulat, a nagy meleget csak így lehetett elviselni. Megkalapálták a kaszákat, a kötözők elkészítették a köteleket, a marokszedő várta a verseny rajtját. Mindenkiről folyt a víz a 33 fokos melegben még a zsűritagokról is. Egy órás kemény munka után sorra álltak a keresztek, majd falatoztak az aratók a bevonulásig. Közben láthatták az öreg Hoffert amint régi módon végezte a tarlóhántást kettős ekéjével és bemutatkozott a legkorszerűbb tárcsázó is a közönség előtt. Volt mit nézni és közben viccelődni is a régi idők aratási szokásairól. Csorvás polgármestere Szilágyi Menyhért ünneplésre hívta a csapatokat, mert ez a nagy nap ennyi év után immár ünneppé is vált. Az aratókról a szlovák önkormányzat elnök asszonya Kljucsik Pálné Erzsike gondoskodott. Finom babgulyással várta ebédre a csapatokat és a vendégeket a Művelődési Házban. Délután vidámságokkal telt az idő. A lombos fák alatt Kaczor Ferenc énekes szórakoztatta a népet, színpadra léptek dalaikkal a Csorvási Vadvirág Dalkör tagjai a szomszédos Nefelejcs népdalkör, és a Túrkevei Vadvirág együttes. Este nagy lakomával fehér asztal mellett folytatták az ünnepséget, ahol már mindenki énekelte saját dalait, hol szlovákul, hol magyarul. A hazaiak tovább maradtak ők táncra perdültek a nagy esemény befejezéséig. A versenyt két kategóriában értékelték, és díjakkal jutalmazták. A 60 év alattiak csapatai közül: 1. Aranycsapat Orompartról
2. Sarjú csapat Gombosról
3. Hagyomány csapata Muzsláról
A 60 év fölöttiek közül: 1. Mezei csokor csapata Adáról
2. Csorvás - Lászik csapata Csorvásról
3. Csorvási Szlovák Önkormányzat csapata
Természetesen voltak külön díjak is, mint a legifjabb vízhordónak, vagy a legjobb sörivónak járó díj, de nem felejtették el természetesen a rendezőket sem, akik a sikerért, a közös ünneplésért dolgoztak Csorváson. Azzal köszöntek el a vendégek, hogy jövőre ugyanitt találkoznak abban a reményben, hogy a tizedik aratónap még gazdagabb lesz.
Orgonakoncert Békéscsabán - Marek Vrábel emlékezett is
Nem pusztán zenélni jött, egykori mesterére is emlékezett Marek Vrábel szlovák orgonaművész pénteken este Békéscsabán. Marek Vrábel szlovák orgonaművészt máskor is szívesen látná Békéscsabán a zenekedvelő közönség. Ivan Sokol Európa-hírű szlovák orgonaművész tavaly a békéscsabai Városházi Estéken még nagy sikerű koncertet adott, nem sokkal később tragikus hirtelenséggel elhunyt. Sokol professzor tanítványa volt a szintén szlovák Marek Vrábel, aki a minap mesterére is emlékezett hangversenyével a békéscsabai evangélikus nagytemplomban. A 33 éves orgonaművész olyan műveket is játszott, melyek Ivan Sokol kedvencei közé tartoztak. Štefan Daòo, Szlovákia békéscsabai főkonzulja elmondta: örömmel töltötte el, hogy ezt a szlovák programot sikerült a Városházi Esték programjába beiktatni. Marek Vrábel szépszámú közönség előtt bizonyíthatta tehetségét. Mindez kiváló technikai tudására és kiemelkedő muzikális adottságaira támaszkodik. Repertoárja széles a barokk művektől a romantikán keresztül a XX. századi német, francia, cseh és szlovák orgonaművekig. Marek Vrábel elmondta: 1997 óta oktat a Pozsonyi Egyházi Konzervatórium orgona tanszékén. Művészi sikereit több nemzetközi díj és elismerés fémjelzi. A művész békéscsabai sikeres hangversenye után többen jelezték: jó lenne, ha máskor is eljönne, és koncertet adna.
2006. június 29.
A chicagói egyetem felmérése szerint az Egyesült Államok lakosai a legbüszkébbek országukra, a kelet-európai régióban pedig a magyarok a leginkább hazafiasak, megelőzve a cseheket és a szlovákokat. Budapest/Pozsony. A chicagói egyetem felmérése szerint az Egyesült Államok lakosai a legbüszkébbek országukra, a kelet-európai régióban pedig a magyarok a leginkább hazafiasak, megelőzve a cseheket és a szlovákokat. A felmérésben 34 országot vizsgáltak a kutatók, az élen az Egyesült Államok végzett, majd Venezuela és årország következik a sorban. A listát úgy állították össze, hogy a megkérdezetteknek tíz kategóriában kellett azzal kapcsolatban nyilatkozniuk, mennyire büszkék országukra. A kategóriák között szerepelt a politikai befolyás, a társadalombiztosítás, a demokrácia minősége, a gazdasági sikeresség, a kutatás-fejlesztés, a sport, a művészet, a hadsereg, a történelem és a társadalmi csoportok egyenlő kezelése. Az Egyesült Államok az élen végzett a demokrácia, a politikai befolyás, a gazdaság, a kutatás-fejlesztés és a hadsereg terén. Venezuela mindenkinél büszkébb sport-, illetve művészeti teljesítményére, történelmére, illetve a különböző társadalmi csoportok kezelésére. A felmérésből kiderült, hogy a patriotizmus különösen jellemző az egykor gyarmati sorban sínylődő országokra. A kelet-európai államok közül Magyarország végzett a legelőkelőbb helyen, de ezzel is csak a 21. lett a sorban. Csehország a 28., Szlovákia a 31. a listán, a nagyobb európai országok közül Nagy-Britannia a 11., Spanyolország a 15., Franciaország a 19., Oroszország a 24. Németországban külön vizsgálódtak a nyugati és az egykori keleti országrészben, az előbbi a 27., a volt NDK területe pedig csak a 34. lett, tehát az utolsó a vizsgált országok közül.
A Legéndért Közhasznú Egyesület immáron harmadszor rendezte meg Legénden a volt iskola területén amit mindenki csak úgy nevez Kastély (mert az épület régen kastélyként funkcionált) a Szent-Iván napot. Az előkészületi munkákban ki vették részüket az egyesület tagjai, a helyi szlovák idősek klub tagjai és a kisebbségi önkormányzat. Az esemény ebben az évben is színvonalas műsort biztosított az odalátogatók számára. Évről évre többen látogatnak el hozzánk. Tiszteletüket tették a környékbeli polgármesterek, intézményvezetők,kistérségi megbízottak. Délután 2 órakor a Legéndi Szlovák Idősek Klubjának tagjai elénekelték a “Fel barátim...”kezdetű egyházi éneket ami megnyitotta a napot. Az ünnepség ökomenikus istentisztelettel folytatódott Szpisák Attila és Seben István lelkészek segédletével. A mise két nyelven (szlovák- magyar) szólt, tekintettel a Legénden élő szlovák kisebbségre. Ezután az ünnepséget Czékmány Győző, az egyesület elnöke nyitotta meg és köszöntötte a vendégeket. A konferanszié szerepét Nagyné Kökény Anna vállalta el, ő a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat alelnöke és az egyesületnél is fontos tisztséget tölt be.3 órától a környékbeli asszonykórusok, gyermektánccsoportok, néptáncegyüttesek műsorát nézhette végig a közönség. A fellépők névsora: Legéndi Idősek Klubjának kórusa, Legéndi asszonykórus, Csővári hagyományőrzők, Diósjenei Külszirt Néptáncegyüttes, Szendehelyi vegyeskórus, Szandai dudások- amatőr színjátszócsoport, Nógrádsápi gyermektánccsoport. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a hat éves alsópetényi Laluja Krisztiánt, aki egy zagyvarónai mesével kápráztatta el a közönséget. Ez a kisfiú 1. helyezést ért el Felsőpetényben a mesemondó versenyen. 5 órától a Lévai Garammenti Néptáncegyüttes másfél órás műsorát láthattuk. A szlovákiai fellépőket a legéndi szlovák kisebbségi önkormányzat támogatta, az ő segítségükkel juthattak el szerepelni ebbe a kis Nógrád megyei faluba.Műsoruk nagyon nagy tetszést okozott mindenkinek. 7 órakor a Cappuccino együttes szórakoztatta a közönséget, majd megkezdődött a fergeteges hangulatú utcabál ami hajnal négyig tartott. A fellépő együttesek műsorai közben aki megéhezett ehetett a finom pörköltből. A szlovák idősek klubjának tagjai finom süteményeket készítettek a fellépő vendégek számára. A nap eseményéhez hozzátartozott, hogy a kastély egyik termében egésznapos szőttes és hímzés kiállítást nézhettek meg az érdeklődők. A kiállított terítők, díszpárnák, hímzések a legéndi asszonyok kezeit dicsérik. A régi idők népi értékeinek egy darabját lehetett megtekinteni. Jövőre ugyanitt találkozunk mondattal zárult a Szent-Iván nap Legénden.
“A magyarországi szlovákok lakodalmi viselete a XX. század elején”címmel nyílt kiállítás a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum emeleti galériájában. A vándorkiállítás rendezője és kivitelezője a Szlovák Közművelődési Központ, a tárlat ötletgazdája és a forgatókönyv elkészítője Katarína Királyová. A kiállítást Viski Károly etnográfus nyitotta meg és a jelenlévők számára Király Katalin, a Szlovák Közművelődési Központ igazgatója vállalta fel a tárlatvezetést. A kiállításon- melynek egyes darabjait magánszemélyek bocsátották a kiállítók rendelkezésére- minden régió képviseltette magát, ahol szlovákok élnek, így Kiskőrös mellett Békéscsaba, Szápár, Bakonycsernye, Ecser, Acsa, Sátoraljaújhely- Bányácska, Pilisszentkereszt, Szarvas, Tótkomlós, Nagytarcsa, valamint Vanyarc múltszázadbeli szlovák esküvői ruházatát csodálhatták meg az érdeklődők. A kiállítás összeállítói a XVIII. századi hagyományos fekete ünneplő-mennyasszonyi ruha mellett a XX. század közepén már egyre sűrűbben előforduló fehér mennyasszonyi ruhát is bemutatták, csodálatos csipkés, gyöngyös fejdíszek, hímzett ingek, keszkenők kápráztatták el a nézelődőket. A kiskőrösi szlovák mennyasszony ruhája leginkább fekete bácskai, vagy selyem ruha volt. Mivel anyaga nagyon sokba került, sokszor egy egész szüretnyi szőlő árán vették és varratták meg, generációkon át örökítették, testvérek vették fel ugyanazt a ruhát. Később is csak nagy családi alkalmakkor, esküvőre, temetésre öltötték magukra az asszonyok ezt a gyönyörű ünneplőt. A fekete selyemruhához fehér nyakfodor, fehér művirág koszorú, valamint fekete selyem, vagy bársony kötény tartozott. A lábukon fehér patentharisnyát, és fekete pántos bőrcipőt viseltek. A mennyasszonyhoz hasonlóan a vőlegény ruhája is díszes. Hímzett jegyinget, zsinóros posztónadrágot, mellényt vizitkát, pörgekalapot és fényes, hosszúszárú bőrcsizmát viselt. Az inget többsoros tűzés díszítette, zájmos, vagy zámedlis ingnek nevezték, ami ráncos inget jelent. Kalapja mellé rozmaring ágat tűztek, a mellére az esküvő reggelén feltűzték a mirtuszt, vagyis azt a vőlegényvirágot, amit korán reggel küldött neki a mennyasszonya. A kiállítás összeállítását a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a Határontúli Szlovákok Főtitkársága, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a szlovák regionális központok, valamint a Szlovák Közművelődési Központ támogatta.
Bár a tavaszi lakodalmak ideje már lejárt, június 24-én kora délutántól kezdve lakodalmas házzá változott a kiskőrösi szlovák múzeum, amelynek udvarán a vőfély és a násznagy ízes kiskőrösi törkölypálinkával kínálta a vendégeket, az asszonyok édes lakodalmi kalácsot osztogattak, az udvar egyik szegletében pedig hatalmas bográcsokban főtt a lakodalmi ebéd. Tyúkhúsleves lúdgége tésztával, marhapörkölt köménymagos krumplival és cimetes kása.
- Régen nem vendéglőben tartották a lakodalmakat, hanem háznál. Már napokkal a nagy esemény előtt megkezdődött a sürgés-forgás, a rokonság és a szomszédság női tagjai kosarukban egy-egy pár levesbe való tyúkkal érkeztek és az asszonyok megkezdték a főzési előkészületeket. A kertben ilyenkorra már rengeteg friss zöldség volt, így igen ízletes tyúkhúslevest készítettek- mondja Herczeg Benedek, aki feleségével és Szloboda Lászlóval együtt kavargatta a hatalmas bográcsokat.
Lassacskán az egész udvart betöltötték az ínycsiklandó illatok, ami nem is csoda, hiszen az üstben több mint ötven tyúk puhult, ami a három szakács szerint szinte már önmagában is garantálja a leves finom voltát.
- Ilyenkor nem lehetett spórolni a belevalókkal, hiszen a lakodalom egyik fő fogása volt a tormával felkínált leveshús. Amikor már majdnem teljesen puhára fő a hús, akkor kerülnek bele a zöldségek, jó bőven a sárgarépa, a petrezselyem is.
A szlovákok nagyon sok birkahúst ettek. A lakodalomra nem birkából főzték a pörköltet?
- Nem volt ilyen irányú megkötés- mondja Benedek. Aki megtehette, marhát vágott, akinek birkája volt, abból főzetett pörköltet, de csirkepaprikást is készítettek. Kinek mire tellett. Mi itt most hatvan kiló marhalábszárat daraboltunk fel a száznyolcvan főnyi násznépnek, hozzá a másik bográcsban ötven kiló burgonyából készül a köménymagos főtt krumpli.
És a cimetes kása?
- A hagyományos szlovák lakodalomban mindig édes fahéjas kása zárta az esti vacsorát. Természetesen van sütemény és torta is, de 15 liter tejből vaníliás cukor hozzáadásával tejbegrízt készítünk, aminek a tetejére kevés vajat hintünk, majd fahéjas porcukorral megszórjuk.
Míg főtt a lakodalmi étel, a násznép is gyülekezett. Az asszonyok édes lakodalmi fonott kalácsot osztogattak a várakozóknak és a nézelődőknek. A hagyományos szlovák lakodalmi kalács otthon is megsüthető. Eredeti receptje szerint 3 deka élesztőt másfél deci langyos, cukros tejben felfuttatunk, egy tálba nyolc és fél deci tejet öntünk, majd hozzákeverünk egy tojássárgáját, kevés sót, cukrot, ízlés szerint késhegynyi őrölt szegfűszeget és annyi lisztet, amennyit felvesz, hogy közepes keménységű tészta legyen. Jól összedolgozzuk, majd két órát kelesztjük. Lisztezett deszkán megfonjuk és zsírozott tepsiben kisütjük. A vacsora után hólabdát, vagyis herókát, valamint rétest is kínáltak. A jóféle szlovák házi rétes hatvan dekányi lisztből, 1 tojás sárgájából és mintegy három decinyi langyos, sós víz hozzáadásával készült. A hozzávalókat egy tálban összekeverték, úgy is mondták, hogy hólyagosra verték, majd háromfelé osztották. A tésztát lisztezett deszkán sima kerekre gyúrták, megkenték olvasztott zsírral, majd egy lábassal letakarva negyedórát pihentették. A lisztezett asztalon hártyavékonyságúra nyújtott tésztát pár percig szárították, majd kenőtollat használva olvasztott zsírral megkenték és a szélére egy sorba rátették a tölteléket, majd feltekerték. A lakodalomban a kiskőrösi szlovákok kedvelt süteménye a hólabda is előkerült, vastagon megszórva vaníliás porcukorral. A tészta kisütéséhez speciális, dupla, likas merőkanálra hasonlító eszközt használtak az asszonyok. Mi magunk is süthetünk otthon a herókához hasonlító csöröge fánkot. Öt tojás sárgájából, egy kanál rummal, két kávéskanál tejföllel, pici sóval, kávéskanálnyi cukorral, negyedkiló liszttel közepesen kemény tésztát gyúrunk. Vékonyra nyújtjuk és derelyemetszővel féltenyérnyi négyzet alakú darabokat vágunk. A négyzetekbe középen a derelyemetszővel-két-három helyen is becsíkozzuk. Forró zsírban, vagy olajban kisütjük és ahogy kész, azonnal vaníliás porcukorral meghintjük. A hajdanvolt szlovákok takarékosan éltek. A mezőgazdaságban kemény munkával megtermelt javaikat télen gondosan beosztották, hogy kitartson tavaszig. A lakodalmakra azonban mindenki legnagyobb tehetősége szerint készült, hiszen a nagy nap után még hetekig szállt a híre a faluban, hogy milyen ebédet tálaltak fel a násznépnek.
Nagy várakozással gyülekezett a násznép a kiskőrösi Szlovák Tájház udvarán június 24-én a Múzeumok éjszakáján megrendezett igazi, negyvenes évekbeli szlovák lagziban. A vendégvárók népviseletbe öltözve kínálták a pálinkát és a lakodalmas fonott kalácsot a násznépnek. Kutyifa Pál vőfély, civilben a szlovák kisebbségi önkormányzat tagja hangos kikiáltással üdvözölt mindenkit.
Víg lakodalmi nép, kívánok szép mulatságot,
Örömöt, jókedvet, ékes nyájasságot...
A kínálás után öt óra tájban összecihelődött a nép és átvonultak a lányos házhoz, vagyis Petőfi Sándor szülőházába, hogy kikérjék Nagy István vőlegénynek Kispál Katalin mennyasszonyt. Nem kis erőpróba volt ez a mennyasszonynak, hiszen a hőmérő higanyszála harmincöt fokos meleget mutatott. A vőfély elbúcsúzott a fiatalok nevében a szülőktől, de elbúcsúztatta a mennyasszonyt és a vőlegényt is. Az örömanyát Gmoser Györgyné a szlovák önkormányzat elnöke alakította. A megható búcsú után a fiatalok és a szülők összeölelkeztek. A szülők áldásukat adták a frigyre. A násznép ezután gyalog visszament a lakodalmas házhoz, vagyis a Szlovák Tájházhoz, ahol addigra már majdnem elkészült a vacsora. Mielőtt beléptek volna az udvarba, a mennyasszony felrúgott egy vödör kútból mert vizet, hogy a hagyomány szerint a szerencse a vízzel együtt bejöjjön az új házba. A tálalásig a kiskőrösi Szlovák Népdalkör és Citerazenekar szórakoztatta a vendégeket, a Szivárvány Néptáncegyüttes pedig ropta az eperfa alatt. A tánc szüneteiben a vőfély kedélyes történetekkel szórakoztatta a násznépet. Még egy utolsót táncolt lányként a mennyasszony, a vőfély pedig sorba állította a rokonságot, hogy mindenki táncolhasson vele egy kurtát. A víg mulatozás és táncolás után, pontban éjfélkor bekötötték a menyecske fejét. Ettől a pillanattól kezdve már nem viselhet szalagokat és pártát, csak főkötőt és kendőt. Levette fekete ünneplős ruháját is, fehér halenkát öltött és mintás szoknyát. Menyecsketánccal folytatódott a lakodalom. Az ifjú asszony először a vőféllyel, majd az újemberrel, végül minden vendéggel táncolt. Éjjel felvágták az örömkalácsot is, amelyből mindenki evett az ifjú pár egészségére, s amelyhez a násznagy mondott néhány kínáló szót. A lakodalmi mulatságnak a virradat vetett véget, a vőfély kikísérte a vendégeket és elköszönt tőlük.
Megkapta az új pár immáron az áldást,
Egész éjjel ittuk rá az áldomást,
Most, hogy reggel vagyon, hazaindulunk,
A boldog házasoktól szépen elbúcsúzunk.
Turbékoljanak ők galambok módjára,
Szaporodjanak meg jövő ilyen tájra,
Akkor jövünk a keresztelőre,
Megint jót mulatunk mondhatom előre,
Az lesz a legszebb nap ezen a világon,
Addig is az Isten mindnyájunkat áldjon.
Nagyölved. Június másodikán egy lévai járásbeli magyar és egy magyarországi szlovák település hosszabbította meg egymással az 1996-ban felvett kapcsolatot, ez pedig nemzetiségi szempontból is példaértékű. Az eseményen részt vett Györffy Csaba pozsonyi magyar nagykövet is. Az ünnepségen Pilisszentkereszt (Mlynky) és Nagyölved önkormányzata tartotta meg összevont önkormányzati ülését, s mint azt Vavreczky József polgármester a házigazdák nevében elmondta: a 10 éves kapcsolat történetében kiemelkedő szerepe volt a Mária-Valéria híd megnyitásának, melynek köszönhetően a két község jóval közelebb került egymáshoz, továbbá annak a konferenciának is, amelyen a nemzetiségi lét különböző aspektusait, valamint a magyarországi szlovák hívők anyanyelvi pasztorációjának lehetőségeit fejtették ki. “Ma már elmondhatjuk: a köztünk lévő viszony több mint barátság, s ezt közös ifjúsági, kulturális és sportrendezvények sora bizonyítja. A nagyölvediek és a pilisszentkeresztiek szinte egy családot alkotnak, a jövőben pedig a gazdasági-informatikai együttműködésre helyezzük a hangsúlyt”- fejtette ki lapunknak a polgármester. Havelka József, Pilisszentkereszt polgármestere szerint is az a legfontosabb, hogy ez a barátság ne váljon formalitássá, s ennek garanciáját a fiatalabb nemzedékek további együttműködésében látja. Nagyölved és Pilisszentkereszt kapcsolata 16 évvel ezelőttre nyúlik vissza, s lényegében az egykor Nagyölveden tanító Kádasi László és a pilisszentkereszti Gosztonyi Péter voltak az ötletgazdái, akik a települések futtballcsapatai közt alapozták meg az együttműködést. A későbbiekben már Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is ott bábáskodott a rendszeres találkozók megkönnyítésénél, mint azt az ünnepségen elmondta: a Mária Valéria híd megnyitásának ötlete is Nagyölveden vetődött fel mint kormányprogramba okvetlenül beírandó feladat. A Nagyölved és Pilisszentkereszt közti együttműködést nemzetiségi szempontból is példaértékűnek minősíti, és felajánlotta: szívesen segít mindkét önkormányzatnak abban, hogy közösen látogassanak el Strasbourgba. A most megkötött együttműködési szerződés a többi közt egy közös, internetes portál beindítását, s egy állandó információs hálózat kiépítését is célul tűzte ki.
Az I. kerületi szlovák önkormányzat már harmadik éve tart kapcsolatot a Pitvarosi Szlovák Önkormányzattal és minden évben többször is ellátogat a kis község polgáraihoz, hogy közös élményeiket, egymás közti szeretetüket tovább mélyítsék. Ha valaki nem tudná, azért él e távoli kapcsolat ma is, mert az önkormányzat elnöke itt tanult meg szlovákul, ide jött vissza egyetemi évei után tanítani és öregkorában is szívesen ellátogat szűkebb hazájába. Ma is tud a falu gondjairól mindent. A szlovák nyelv oktatásáról is. Ezúttal Papucsek Gergellyel utaztak Pitvarosra, hogy találkozzanak az iskolában Gyivicsán Mihály tanárral és a gyerekekkel, akik mint említették jó lenne a számítógépen keresztül is tanulni a szlovák nyelvet. Nagyon örültek a könyveknek, amelyeket Papucsek Gergelytől kaptak, szépen szavaltak verseket, szavalóversenyt is nyert Danyi Géza és Szabó Renáta - a leányka most is szavalt - egyszóval tetszik nekik a szlovák. Azért a száraz így a nyelv- tanulás, - mégis csak száraz - és csak azért tanulják, mert szeretik. Amikor Zelman Ferenc megkérdezte kinek van számítógépe, mindenki felemelte a kezét. Egyszerűen hihetetlen, még Lehoczki Anna a helybeli szlovák önkormányzat elnöke is csodálkozott. Ki használja az internetet? - hangzott a következő kérdés. Erre hárman nyújtották fel kezüket, de vannak többen, akik az otthonban jutnak hozzá a gépekhez. Remek, nyugodtunk meg mi felnőttek. Micsoda lemaradásban vagyunk. Az már bizonyos, hogy legközelebbi látogatásunk e kérdés köré csoportosul majd, amikor már E-mail címeket és szlovák anyagokat cserélhetünk az éteren keresztül. Mi felnőttek, csak le ne maradjunk nagyon! Délután a szülőkkel, felnőttekkel is találkozhattunk. Az elnök asszony jóvoltából és az Ő meghívása után ott ültek a fehér asztal mellett - a pocsék idő ellenére - az albertiak, az ambróziak, tótkomlósiak és természetesen a pitvarosiak. A bánhegyesiek valószínű a szakadó eső miatt maradtak otthon. Nem baj őket is megkeressük. Megállapítottuk, hogy azok a gyerekek élnek igazán a szlovák órákon, akik otthon is használják anyanyelvüket, beszélgetnek nagyszüleikkel minden nap. Eme állításunkat a szomszéd Tótkomlósról érkezett Dolnozemsky György is megerősítette. Érdemes volt ismét Pitvarosra látogatni. Örültünk egymásnak.
Ahogy közeledünk egymáshoz - szlovák - magyar - román - egyre több területen épülnek hidak nemzetiségek között - így a művészetek területén is. A Kuturális Értékeket Teremtő Kötegyáni Nemzetközi Művésztelep vezetője Ungvári Mihály festőművész. Ikonjai és festményei bejárták Európát. Ebben az évben a meleg nyári napokban Kötegyánon és Kondoroson nyitottak tábort fafaragók részére. Ezúttal a Besztercebányai Bél Mátyás Képzőművészeti Egyetem professzorai és végzős diákjai vendégeskedtek a táborban, öt tanár kilenc növendékkel. Velük együtt faragott egy román művész is. Kiegészítette a tábort a művészeti kör hat állandó alkotója, akik Békés megyében már több helyen végleges helyükre állították szobraikat. Kondoroson - ahol felvételeink is készültek - a helyi önkormányzat és a helyi szlovák önkormányzat látta vendégül a reggeltől estig kemény munkát végző fafaragókat. Tudni kell ugyanis, hogy ebbe a táborba bekerülni csak valamilyen művészi alkotással, makettal, pályázat útján juthat a művész, illetve művészjelöltek, egyetemisták. A Nemzetközi Művésztelep ugyanis rendelések útján jut munkához, melynek teljesítése a táborlakók feladata. Most legyen az grafikus, festőművész vagy szobrász, építész vagy tanszékvezető tanár, Kondoroson vésőt és kalapácsot fogott. Fittyet hányva a borzalmas melegnek, reggeltől estig kétmázsás faoszlopokon dolgozott. Vésett, fűrészelt, csiszolt, vágott, faragott egyformán nő és férfi, hazai és vendég. Nonfiguratív alkotások, kopjafák, nagyméretű térplasztikák, kaputotemek születtek a táborlakók ügyes kezei nyomán. Volt akit a fa varázsa, a színe, engem a fűrészeléskor keletkező csodás illata fogott meg. Öröm volt közöttük forgolódni. “Le a kalappal a vendéglátók előtt, mert a kemény munka mellett azért volt részünk élményekben is - említette az egyetem professzora Jarosláv Uhel festőművész: “Többek között eljutottunk Nagyváradra ahol fogadott bennünket az egyetem dékánja Cornel Theodor Durcheu és Miklós János képzőművész, kinek köszönhető, hogy háromoldalú szerződésben rögzítettük a magyar-román-szlovák művészeti táborok, találkozók, kiállítások jövőbeni szervezését. Ezt nagy örömmel fogadtuk valamennyien.” A helybéli Kondorosi Faluszépítő Baráti Kőr biztosította a táborlakók műhelyét a szlovák tájházban, étkezésüket a híres csárdában. Minden este maguk a táborlakók készítették el vacsorájukat és érezték magukat igazán otthonosan a lobogó esti tábortűznél, a csillagboltos műteremben. Alkotásaik az öreg csárda megfiatalított környezetét díszíthetik majd.
Június közepén harmadik alkalommal rendezték meg a szlovákiai Pezinokban (Bazin) a főként cseh és szlovák kerámikusok találkozóját. Az idén szlovén és magyar alkotókat is meghívtak. Hazánkat - s egyben régiónkat, illetve a megyeszékhelyt - Hugyecz László és jómagam képviseltük. Vendéglátóink, a helyi múzeum vezetői s a polgármester, nagy szeretettel fogadtak, mivel közülük többen is jártak már Békéscsabán a Csabai Szlovákok Szervezete, a Szlovák Kultúra Háza meghívására. Így vettek részt a Kolbászfesztiválon, mely “finom”emlékeket ébresztett bennük… Pezinok nagyon hangulatos város, alig néhány km-re Pozsonytól. A sok cserép portékát a főtéren s a környező utcácskákban kínálták. A jó hangulathoz egész nap muzsikaszó hallatszott, a színpadon zenéltek, táncoltak. Egy nagy sátortető alatt három fazekas sürgött-forgott, pörgették a korongot, mert rekord nagyságú edényt készítettek: a tavalyi száztíz cm-es óriás kancsó túlszárnyalása volt a cél. (Sikerül-e, később derül ki, mert a nyers áru még zsugorodik a száradás folyamán; de úgy tűnt, magasabb az új korsó.) A forgatagban az általában mosolygós arcú és barátságos lakosok megcsodálhatták a résztvevő mesterek által kiállított gyümölcsös tálakat. Mind egyedi, nagyön ötletes és gondos munka eredménye. Ám népművészeti jegyeket egyedül Hugyecz László edénye képviselt, mellyel nagy tetszést aratott. Sőt, a szakmai zsűri - élén Ľudovít Dureje, a szlovákiai országos kerámia céh elnöke - a legjobbnak ítélte a közel negyven bemutatott alkotás közül. A díjat vasárnap délután a polgármester, Oliver Solga - aki művészettörténész, tehát az ő szívébe is belopta magát a csabai zöldmázas kerámia -, és a múzeum igazgatónője, Dana Kopálová Ševčíková nyújtotta át. A rendezvényről képi tudósítást készítettek a régió televíziós munkatársai, akik a győztes mester véleményét is megkérdezték. Tolmácsunk, Anna Rösslerová - aki magyar származású férjétől, Imrétől tanulta a nyelvet -, sokat segített a kommunikációban, főleg, amikor a múzeumban látottak történetét fordította. Ha épp nem volt mellettünk, németül hamarabb szót értettünk a helyiekkel, mint angolul, de besegített egykori orosz nyelvi “tudományunk”is. Köszönni pedig már régen megtanultunk szlovákul a Kisvakondtól, mikor a mesét néztük: -Ahoj! Legjobban azért a “zmrzlina”tetszett - az íze is! -, mert a sok mássalhangzót nehéz kiejteni, de azért próbáltuk.(Bár jobb, ha itthon egyszerűen csak azt mondom: fagyi...) No, de nem ez az édesség fog visszacsalni bennünket jövőre, hanem az a légkör, amelyben három napig nagyon jól éreztük magunkat, sok új “agyagbarátot”megismertünk s nem utolsó sorban tisztelettel mondunk köszönetet a szeretetteljes vendéglátásért. Dana Kopálová igazgatónő jövőre is meghívott bennünket erre a fesztiválra, melyet nemzetközileg szélesíteni szeretnének. Addig még találkozzunk velük a városban ősszel, az arrafelé is nagyon ismert Kolbászfesztiválon, melyet immár “beazonosítanak”, összekapcsolnak Békéscsaba nevével!
A békéscsabai evangélikus Tabáni temetőben a második világháborúban elesett honvédek sírjai mellett két éve emlékhely és emléktábla őrzi a Magyar Királyi Honvédség Katonáinak emlékét, akik életüket adták a haza védelmében. Egyforma fehér sír és emlékhely állít nekik méltó emléket. A Csabai Színistúdió tagjai beszéltek és énekeltek történelmünk hőseiről, mártírjairól. Felidézték Békéscsaba lakói a halál és megsemmisülés árnyékában is példamutató egységről, erkölcsi nagyságról tettek tanulságot. A hála koszorúját Pap János polgármester, Velkey Gábor alpolgármester helyezte el. A Békés Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságról Éliás György alezredes, Gulyás László őrnagy helyezett el koszorút tisztelegve a hősök emléke előtt. A békéscsabaiak sokan hálával gondolnak az elesett katonákra.
A Csabai Szlovákok Szervezete kétévenként rendezi meg az amatőr festők kiállítását. Kezdetben öt alkotó jelentkezett, ebben az évben 14-en állították ki képeiket, amelyeken a csabai tanyavilágtól a csendéletig és önarcképig találkozhattak a látogatók szép alkotásokkal. István Anna köszöntője után Pap János polgármester nyitotta meg a kiállítást, elismerve a Csabai Szlovákok Szervezete azon törekvését, hogy az amatőr festőknek is helyet adnak a bemutatkozáshoz, tapasztalatcseréhez. Az olaj, akvarell technikával készült képek bizonyítják a kiállító tehetségét, szorgalmát. A kiállítás Kovács Ilona csabai képzőművész rendezésében került bemutatásra, ahol bemutatkozott csabai művészek. A résztvevőknek Pap János polgármester díszoklevelet adott át, buzdítva a résztvevőket további alkotómunkára, bátorította a résztvevőket, hogy szervezzenek olyan találkozókat, képzéseket, táborokat, ahol ismereteiket tovább bővíthetik, tudásukat gyarapíthatják. A Csabai Szlovákok Szervezetét arra kérte a polgármester, hogy ezt a formát a jövőben is őrizze, és rendezze meg a már hagyományossá vált kiállítást.
A Csabai Szlovákok Szervezete hagyományosan minden évben több alkalommal rendezi meg a szlovákul tanuló óvodások találkozóját. Nagy izgalommal érkeztek az óvodások a szlovák iskola és óvoda épületébe, ahol szeretettel fogadták a közel 200 óvodást. Rövid köszöntő után a szlovák iskola óvodásai kulturális műsorral kedveskedtek a Kölcsey utcai, Ligeti sori, Orosházi, Kertvárosi és szlovák iskola óvodásainak, majd megkezdődött a sportjáték. Először labdaadogató verseny volt Sztrunga Mihály tanár vezetésével, majd bukfencverseny a kis közösség legnagyobb örömére. A lelkes szurkolók minden társat megtapsoltak, lelkesítették egymást a különböző labdajátékokon és ügyességi gyakorlatokon. Az óvónők véleménye alapján a Csabai Szlovákok Szervezetét dicséret illeti azért, hogy évente megrendezi ezt a találkozót. Jó alkalom ez arra, hogy a gyerekek is megismerjék egymást, s az óvónőknek is jó alkalom a tapasztalatcserére, közösségi játékok megismerésére. A találkozó a Csabai Szlovákok Szervezete elnökének zárszavával ért véget, aki kiosztotta a részvételért az óvodásoknak az okleveleket és a különböző ajándéktárgyakat.
Hagyományos kolbászkészítők gyűltek össze Gerendáson korán reggel, hogy vetélkedjenek a “jó kolbász”elkészítésében. Közel 10 csapat találkozott és lázasan igyekeztek előkészíteni a kellékeket a finom falatok elkészítéséhez. Fuzik János az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke nyitotta meg az izgalmas versenyt. Hamar neki is vágtak a munkának a kolbászkészítő csapatok, a szorgos munkának - egymást bíztatva mindent bele, foghagyma, paprika, só, köménymag - és a lelkesedés, amely jó hangulatot teremtett a csoportok között. A hangulatot csak fokozta, hogy a Sládkovic csapat Szlovákiából, akik a kolbászgyúrás mellett énekszóval is ékesítették a nemes vetélkedést, Szabó Antal Sládkovici polgármester bíztatásával. Több órai munka után elkészültek a szép, piros színű kolbászok, s közben készült a sátor alatt a finom mozgocska leves. Már dél körül járt az idő, amikor a kolbász is elkészült, és a zsűri kihirdette a várva várt eredményt, mely a következő volt: 1. helyezet Csorvási Szlovák Önkormányzat csapata, akik fődíjként 6 napos Hévizi üdülést nyertek; 2. helyezet Szerbiából érkezett Tornyos csapat, akik különdíjat kaptak; 3. helyezet a csorvási Korosok csapata, akik 3 napos üdülést nyertek Hévízre. Különdíjat kapott a Mezőmegyeri csapat - mindenféle jó falatokkal összeállítva. A csapatoknak külön gratulált Szilágyi Menyhért a Megyei Közgyűlés Ifjúsági és Sportbizottságának elnöke. A találkozó vidám kulturális vetélkedővel és tombolával ért véget a finom kolbászos vacsora után.
Május végén minden évben megrendezik Eleken a Nemzetiségi Találkozót. Ebben az évben is sor került erre az eseményre, amikor 25 közösség találkozott román, német, szerb és szlovák közösségek. Árgyelán György a kultúrház igazgató üdvözlő szavai után Pluhár György polgármester köszöntötte a résztvevőket, kiemelte, hogy Elek város, mint több nemzetiséget magába foglaló város, szeretettel várj minden évben a vendégeket. A találkozót megtisztelte Tolnai Ferenc a Megyei Önkormányzat Nemzetiségi Bizottságának elnöke. Ezután került sor a résztvevő csoportok kulturális bemutatkozására, köztük az eleki német tánccsoport aratott nagy sikert, csakúgy mint a román, és az eleki szlovák tánccsoport Gál László vezetésével. Az énekkari találkozón 7 szlovák csoport vett részt, szereplésükkel különösen kiemelkedett a kétsopronyi Horenka énekkar Majernyik Pálné (Piroska), a Kondorosi Rózsa Pávakör Dankó Jánosné (Zsuzsa) és a csabai Szlovák pávakör Hajnal Györgyné (Osika) vezetésével. A színvonalas és nagyon hangulatos találkozó végén az értékes ajándékot adott át a polgármester úr a résztvevő csapatoknak.
A kiskőrösi Szlovák Önkormányzat megrendezte hagyományos rétes fesztiválját, ahol a csabai szlovákok képviselői mindig részt vesznek. Most a szlovák Pávakör és a Szlovák Klub képviselte a csabaiakat. A rétes készítő asszonyok Moka Györgyné (Ica), Griecs Pálné (Erzsébet) és Szabó Valéria Nemes Sándor segítőtársukkal, nagy batyuval érkeztek a találkozóra. A batyuban nyújtódeszka, nyújtófa, tál, fakanál, lekvár, mák, dió, tehát minden, ami a rétes készítéséhez kellett, magukkal vitték. Már messziről lehetett hallani a szlovák nótaszót a Kiskőrös középpontjában a főtéren, ahol a rétes fesztivál került megrendezésre. Nagy izgalommal rendezkedtek el a csoportok, mezőberényi, tótkomlósi, kétsopronyi és békéscsabai csoportok foglaltak helyett a dabasi, pilisi csapatok között. Gmoser Zsuzsanna a Kiskőrösi Szlovák Önkormányzat elnöke köszöntötte a lelkes rétes húzókat, majd lázas tempóban készültek a finomabbnál-finomabb rétesek, sok-sok tepsivel forogtak a szorgos asszonyok és segítő férfiak. Közben a látogatók látogatást tettek Petőfi Sándor szülőházába. Közben a csabai Pávakör elkezdte műsorát, amely jótékonyan hatott a résztvevőkre. A citera és ének hangja gyorsan elterjedt az egész teremben, egy nagy kórus lett az egész hallgatóság. Néhányan táncra is perdültek a jelenlevők közül. A Pávakört dicséret illeti a lelkes hangulatot teremtő közreműködéséért. S míg a vidámság a tetejére hágott, kisültek a rétesek, amiket jóízűen kóstoltak a részt vevők, s kínálták egymás között finomságaikat, felvállalva ezzel az igazi szlovák sütemény ízének megőrzését, ezzel is a hagyomány ápolását. Végül minden csapat dicsérő oklevéllel távozott a jó hangulatú rendezvényről.
1718. május 19-re, Kiskőrös újratelepítésére emlékezve három napon keresztül május 19-21 között ünnepelt a város apraja és nagyja. Közel háromszáz évvel ezelőtt ezen a napon került aláírásra Wattay János és testvére István által az a telepítési szerződés, amelynek életbe lépése után Túrócz, Hont, Nyitra, Árva, Liptó és Pozsony felvidéki megyékből megközelítőleg mintegy hétszáz szlovák költözött Kiskőrösre. A kedvező letelepedési feltételeknek köszönhetően az elkövetkezendő pár évben egyre többen követték őket, így az 1780-as években a lakosság száma elérte az ötezer főt. Az ideköltöző evangélikus vallású jobbágyok azoknak a falvaknak, városoknak a nevét vették, fel, ahonnan érkeztek, így maradtak fenn a ma is gyakori családnevek, mint például az Opauszki, a Litauszki, a Szenohradszki, a Rakonczai, a Csővári, a Czinkóczki, a Domonyi, vagy a Maglódi. Az idetelepülő szorgalmas szlovákoknak köszönhetően a város egyre gyarapodott, fejlődött. Napjainkban a nemzetiségi napok keretén belül már hagyomány, hogy ezen alkalomból a kiskőrösi szlovákok meghívják az ünneplésre a magyarországi szlovák települések képviselőit, rétessütő asszonyait és népdalköreit, s együtt adnak ízelítőt kultúrájukból, hagyományaikból az érdeklődőknek. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Paulik Antal a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal főosztályvezetője, valamint Juraj Migaš a Szlovák Köztársaság nagykövete is. A házigazdák nevében Gmoser Györgyné a Kiskőrösi Szlovák Szervezet és a Kiskőrösi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat vezetője köszöntötte a vendégeket, majd átadta a szót Barkóczi Ferenc kiskőrösi polgármesternek. A város első embere is nagyon várta már ezt a napot, hiszen mint mondta, éppen egy éve, hogy találkozott szlovák barátaival, akikkel együtt evett az igazi szaladgálós “házirétesből”együtt gyönyörködtek a különböző népviseletbe öltözött asszonyok műsorában. Milyen kár, hogy év közben nincs alkalmunk ezt a finomságot fogyasztani, amelyet a szlovák őseink ünnepein került a fehér abrosszal leterített asztalra. Jó lenne - mondta, hogy a fiatalabbak megtanulnák nagyanyjuktól a réteskészítés apró mesterfogásait, így soha nem felejtődne el ez a hagyomány. Juraj Migaš szlovák nagykövet a barátság és az elismerés meleg szavaival szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, szeret Kiskőrösre jönni, hiszen itt őszinte és kedves emberek élnek, akik már több alkalommal is nagy vendégszeretetről tettek tanúbizonyságot. - Ma itt nemcsak szlovákok, hanem magyarok és sok más nemzethez tartozó ember találkozik. Azt gondolom, kölcsönösen tiszteljük, szeretjük egymást. Maradjon ez mindig is így- mondta köszöntőjében a nagykövet. Az idei Országos Rétesfesztivál minden eddigi rekordot megdöntött. A szorgos kezű helyi asszonyok már a fesztivált megelőző héten hozzákezdtek a rétesnyújtáshoz és töltéshez, hogy aztán a nagy napon frissen sütve, ropogósan kínálják vendégeiknek a “szaladgálóst”. A közel 7500 szelet édes és sós túrós, a meggyes, a mákos, az almás, a kétféle káposztás rétesek éppen fél kilométer hosszan tekeredtek volna, ha egymás mellé tették volna az asszonyok. Május 20-án szombaton pedig a művelődési ház emelete megtelt rétessütő csoportokkal. Előkerültek a féltve őrzött receptek, a mezőberényi, a kétsopronyi, a dabas-sári, a maglódi, a pilisi, a békéscsabai, a vései, a miskei és a tótkomlósi asszonyoktól. Az elkészült finomságokat pedig az utolsó morzsáig elfogyasztották a vendégek. A szabadtéri színpadon a nap folyamán a fesztiválra érkezett rétessütő csoportokhoz tartozó népdalkörök is bemutatkoztak. Színpadra lépett az 1998 óta működő Mezőberényi Népdalkör, akik a szlovák és a magyar minősítő versenyeken ezüst minősítést kaptak. A mezőberényi asszonyok, szlovák gyűjtésű népdalokat adtak elő. Fellépett a bronzminősítésű kétsopronyi Horenka népdalkör is, amelynek tagjai 2002 óta énekelnek együtt, de a dabas- sári Rozmaring Népdalkör is ízelítőt adott repertoárjából. A maglódi énekkar asszonyai, nemcsak díszes fejfedőjükkel, hanem kiváló énektudásukkal is magukra vonták a figyelmet. Őket a Pilisi Népdalkör, majd a Vései Népdalkör követte. A szlovák énekkarok bemutatkozását a házigazda Kiskőrösi Népdalkör és Citerazenekar zárta.
Minden évben kellemes színfoltja a kiskőrösi városi napok programsorozatának a szlovák hagyományokat ápoló utánpótlás tánccsoportok bemutatkozása. A Petőfi Sándor Általános Iskola elsősei Játék a tánccal címen mutattak be magyar népi játékokat. A másodikosok előadásában dél-dunánúli ugrós táncokat láthatott a közönség, a harmadikosok oláh zene és csárdás ritmusára táncoltak. A negyedikes tanulók tánccsoportja somogyi eszközös táncot mutatott be. A Petőfi iskolásoknak a koreográfiát szerkesztette és betanította Gáspár Attila. A Bem József Általános Iskola tánccsoportjait Szilágyiné Suba Éva táncpedagógus készítette fel a fellépésre. Az elsősök Zlata brána címen szlovák játékfűzésekből adtak ízelítőt, valamint bodrogközi játékokat és csúfolódót adtak elő. A másodikosok gyermeklakodalmas játékot, a negyedikesek bodrogközi táncokat mutattak be. Az ötödikes tanulók tánccsoportja zemplémi verbunkot és karikázót adott elő. A művelődési központban működő utánpótlás tánccsoport legkisebbjei Szilágyiné Suba Éva által betanított “Aprincsok”szlovák játékfűzései nagy sikert arattak, mint ahogyan a Kis Szivárvány Együttes felsőgarammenti lánytánca is. A középiskolák közül a városalapítók nevét viselő Wattay Középiskola és Szakiskola diákjainak tánccsoportjai Sárközi karikázóst és ugróst, valamint Moldvai csángó táncokat adtak elő. Az utánpótlás tánccsoportok bemutatkozásához a Kóborzengő együttes adott zenekíséretet.
Az idén Kiskőrösön került megrendezésre a VIII. Bács-Kiskun megyei Nemzetiségi Hagyományőrző Gyermek és Ifjúsági Fesztivál Gálaműsora a megyei önkormányzat, valamint a megyei kisebbségi önkormányzatok szervezésében. Immár hatodik esztendeje annak, hogy Kiskőrös város újjátelepítési okiratára emlékezve megrendezik a Városi Napokat, és az Országos Rétesfesztivált. Rendezvénysorozatunk gazdag programot kínálva évről-évre - minden dicsekvés nélkül - a színvonalas megyei rendezvények sorát gazdagítja. Így talán az sem véletlen, hogy a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés városunkat választotta a megyében élő nemzetiségek legnagyobb szabású kulturális találkozója helyszínéül. A rendezvény résztvevőit és vendégeit Barkóczi Ferenc polgármester, valamint Bella László a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés tanácsnoka köszöntötte. A rendezvényen azok a szólisták, illetve csoportok mutatkoztak be, akik az előzetes selejtezőkön a legjobbaknak bizonyultak. A gálaműsorban valamennyi fellépő a megyei önkormányzat által adományozott fesztivál plakett kitüntetésben és jutalomban, továbbá az országos és megyei kisebbségi önkormányzatok által felajánlott jutalomban részesült. A gálaműsoron elsőként a Hartai Nemzetiségi Ifjúsági Fúvószenekar lépett fel, majd az 1995-ben alakult Dunaegyházi Slnečnice Nemzetiségi Tánccsoport mutatkozott be, akik dunaegyházi népdalokat, valamint Pintér Tibor Nógrádi karikázó című koreográfiáját adták elő. A tánccsoport rendszeresen fellép a megyei rendezvényeken, de már táncoltak Tolna és Fejér megyei települések színpadán is. Tavaly meghívást kaptak a Szlovákiai Dulovicébe, ahol nagy sikerrel szerepeltek a IX. Gyermek és Ifjúsági Fesztiválon. A kamarakórus vezetője Gáborikné Dudla Györgyi, a tánccsoport művészeti vezetője Sebők Szilvia. A műsorban ezután a szentistváni ÁMK Horvát Népdalkórusa baranyai, szlavóniai és Dráva-menti népdalokat adott elő, majd a mélykúti Terno Trajo Cigány Hagyományőrző Együttes műsora következett saját szerzeményű cigány dalaival. A bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának Kórusa német nyelven adott elő Bartók és Liszt népdalfeldolgozásokat. A horvát nemzetiséget a Hercegszántói Horvát Tanítási Nyelvű Általános Iskola Népitánc Csoportja képviselte. Ők a Kapara, vagyis a leányfoglaló népi szokást elevenítették fel. Színpadra lépett a hartai Hagyományőrző Német Nemzetiségi Gyermek Táncegyüttes, majd horvát, bunyevác és sokác népdalokat adtak elő Orcsik Darinka és Anisity Angyalka népdalénekesek és Barity Zorán népzenész. A szlovák hagyományokat a nemzetiségi gála színpadán a kiskőrösi Bem József Általános Iskola ötödikes tanulóinak néptánccsoportja képviselte, akik Szilágyiné Suba Éva koreográfiájával szlovák játékfűzéseket táncoltak. Számukra Szabados Anna, az Országos Szlovák Önkormányzat Dokumentációs Központjának vezetője adta át a jutalmat. Az szlovák néptánccsoport után a dusnoki Danubia Ifjúsági Tamburazenekar horvát és magyar népdalokat adott elő, majd a kiskunhalasi Esély Cigány Hagyományőrző Együttes műsora következett, végezetül pedig a hercegszántói Veseli Santovčani Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesület Tánccsoportja lépett színpadra, akik Boszilegrád környéki szerb táncokat mutattak be.
Csanádalberti egy kisközség a viharsarok egyik szegletében, Ambrózfalva és Pitvaros szomszédságában. Óvodája és iskolája is működik, egészen addig, míg valamilyen rosszul sikerült határozat szerint meg nem szüntetik Nagy kár lenne, mert ebben az osztályteremben minden meg van amire ma szükségük van a gyerekeknek, hogy tudásukat fejlesszék, köztük a szlovák nyelv alapjainak lerakásához is. Van ott televízió, számítógép, videó lejátszó és DVD felvevő, természetesen lemezjátszó, hifi toronnyal. Használják is azokat, hiszen otthonukban is vannak ilyen berendezések. A kis létszámú iskolában egy osztályba járnak az elsősök a másodikosokkal, úgyszintén a harmadikosok a negyedikesekkel. Vezető tanáruk Zatykóné Szabó Ibolya, de itt tanít Néveriné Tótszegedi Rita és gyakori vendég ambrózfalváról Mészáros András tanító úr is. A szlovák nyelvet egy talpraesett, szakmáját kedvelő Marika néni Dr. Hajtman Pálné tanítja. Nem akármilyen módszerekkel.: olvasásra, a kiejtés gyakorlására ott a tábla, rajta a szöveg fekete fehéren és gyakori eszköznek pedig a dal és a játék bizonyul a legjobb módszernek. Legutóbb a tábla szótárként szerepelt, az új szavak gyakorlására két nyelven. A foglalkozást ezen a napon összekötötték babakészítéssel, cirokhegedű gyártással és a nagy kedvvel gyakorolt szövéssel, melyben az anyukák is segítettek. Gyakran ellátogat az iskolába Konczos Éva festőművésznő is, akit mindig körülvesznek a gyerekek, most éppen rongybabát készített a lányokkal. A főzés élménye sem hiányozhatott, rövid idő alatt kukoricakását tálaltak az asztalokra. Végül a nagymama sütötte spricni okozott nagy örömet a gyerekeknek, amit azonnal elfogyasztottak padjaikról és milyen finom volt. Mindaddig míg a gyerekek ezt is azt is tettek, vettek állandóan gyakorolták a szlovák szöveget, melynek vezető szavai ott ékeskedtek a táblán. Nagyon gyakran hallhattuk a “ïakujem pekne”- kifejezést külön külön is a gyerekektől.
Szarvason még vannak nyomai a magas vízállásnak, mert azonnal nem tűnnek el nyomtalanul de már egyre kevesebb látszik azokból. A város iskolásai, kertészei, gondoskodnak itt a rendről és a szép parkok ápolásáról. Gondos kezek ültetik százszámra a virágpalántákat, szorgalmasan locsolják azokat. A város legszebb pontjain virágoszlopok állnak őrt, bizonyítva, hogy a nehéz napok után kellemessé lehet tenni a Körös partot, az utakat, tereket, intézmények, szállodák régi és új épületeit. A KOMIÉP KFT dolgozóira tartozik a virágágyások beültetése, gondozása, az iskolásokra a vigyázás és a tisztaság megőrzése. Több ezer palántát ültettek ki a parkokba, iskolák és intézmények előterébe, hogy egész nyáron díszei legyenek a közterületnek. Ilyen környezetben élmény lesz Szarvason egy esti séta, öröm lesz majd a strandon a pihenés a frissen terített homokon.
A dubnicai Mladost’ folklóregyüttes nagysikerű, két órás műsort adott május 5-én 18 órától Vácott, a Madách Imre Művelődési Központ színháztermében. A Váci Szlovák Önkormányzat szervezésében rendezett esten a váciakat és a környékbeli településekről érkezett vendégeket dr. Alt Gyula, a kisebbségi önkormányzat elnöke köszöntötte, majd néhány szót szólt arról, miként lehet majd az új törvény értelmében az őszi önkormányzati választásokon a kisebbségi önkormányzat képviselőire szavazni. Ezután dr. Bóth János, Vác város polgármestere mondott köszönetet dr. Alt Gyulának, hogy megszervezte ezt az estét. Miroslav Kučik, Dubnica alpolgármestere átadta testvérvárosunk polgármesterének üdvözletét, majd beszélt a két nép közötti barátságról, melyet az ilyen alkalmak is erősítenek. Ezután bemutatta a fellépő együttest, amely idén 38 éves évfordulóját ünnepli. Elmondta: három folklór együttes működik városukban, az egyik gyermekekből, a másik, a többségében középiskolásokból álló Mladost’, utánuk következik a már többször Vácott is fellépő világhírű Vršatec együttes.
A Békés Megyei Művelődési Központ, a Dél-alföldi Regionális Közművelődési Egyesülettel és az Életfa Kulturális Alapítvánnyal “Kortárs képzőművészeti szakmai napot”rendezett a békéscsabai Jankay Galériában május 19-én. E tanácskozásnak a célja a kortárs művészeti törekvések bemutatása és népszerűsítése a Dél-alföldi régió közművelődési szakemberei, pedagógusai, képzőművészeti alkotói és az érdeklődők részére. Az érdekes és tanulságos előadásokat mintegy hetvenen hallgatták meg. A tárgyszobrászat kezdeteiről Kocsis Rudolf a temesvári Művészeti Egyetem művészeti fakultásának adjunktusa, “Az időről a képzőművészetben”címmel ifj. Durkó Zsolt festőművész tartott tájékoztatót. A “Devianciák a kortárs művészetben”Novák Attila festőművész, “Számítógépes grafikák a kortárs művészetben”címmel pedig Lonovics László képzőművészt tartott tájékoztatót. A tanácskozó megkezdése előtt egy perces néma felállással és gyertyagyújtással emlékeztek meg a békéscsabai festőművész Gubis Mihály május 18-án történt tragikus haláláról.
Országos Népzenei Gála szintű minősítő Arany Páva nagydíjas hangversenyére került sor április 29-én Dabason a Művelődési Házban, a hol a békéscsabai szlovák Boleráz Arany Páva Díjas citeraegyüttes is részt vett. A 18 aranypáva díjas együttesek nemes vetélkedője, bemutatkozása magas szintű zenei tudásról tanúskodott. A találkozón részt vevő együttesek között volt pl. a Dabasi Kéknefelejcs Ifjúsági Citerazenekar, a Palotabozsóki Német Nemzetiségi együttes, a szentesi Pengető Citerazenekar és többi más együttes. Kőszegi Zoltán, Dabas város polgármestere megnyitójában köszöntötte az ország legjobb citerazenekarainak találkozóját, megtisztelésnbek tartotta, hogy az ő városukat tisztelték meg a rendezvény szervezésével. Azután bemutatkoztak a zsűri tagjai, akik neves zenei szakemberek és néprajzkutatók. A zsűri elnöke Olsvai Imre, tagjai Alföldi Boruss István, Dévai János, Fehér Anikó, Dr. Várnai Ferenc. Az egésznapos rendezvény az együttesek igen magas szakmai tudásáról tanúskodott, s nehéz volt a jól felkészült együttesek munkáját minősíteni, s végülis az Arany Páva Nagydíjat a Táborfalvi Népzenei Együttes vehette át Birinyi József művészeti vezetővel az élen, a békéscsabai Boleráz Citeraegyüttes Paulik László vezetésével újból megkapta az arany minősítést és a dabasi Önkormányzat különdíját is elnyerte az együttes. Az együttesek egymás munkáját megismerésével is gazdagodtak, hiszen az ország legjobb együttesei voltak a találkozón, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is támogatott.
Több ezer résztvevője volt a tavaszköszöntő május 1-ének a békéscsabai Sportcsarnokban. A városban korán reggel a Vasutas Fúvószenekar hívogatta a tavaszt köszöntő, munka ünnepére a város lakosait. Ezután indultak sokan a városi Sportcsarnokhoz, ahol “Régi idők majálisa”néven került megrendezésre az egész napos program. Kézműves foglalkozások, bohócok és játszóház várta a legfiatalabbakat; a felnőtteket a tótkomlósi Fúvószenekar köszöntötte, majd a Békés megyei hagyományőrző együttesek léptek fel. A Csabai Szlovákok Szervezete keretében a Boleráz citerazenekar Paulik László vezetésével régi csabai citeradalokat adott elő nagy sikerrel. Ezt követte Szák Kocsis Péter vezényletével a Čabianska ružička énekkar többezer résztvevő közönségnek. Produkciójukba néhol a közönség is beleénekelt szűnni nem akaró tapssal jutalmazták a szép produkciót.
Csabacsűdön minden évben sor kerül a szlovák nap megrendezésére. Április végén is így került megrendezésre a hangulatos találkozó a zsúfolásig megtelt kultúrházban. A hagyományoknak megfelelően a környékbeli szlovákok szervezetének képviselői, kultúrcsoportojai adtak műsort, így a mezőberényi, békéscsabai, telekgerendási és csabacsűdi csoportok. Fehér Jánosné (Katika) a Csabacsűdi Önkormányzat elnöke köszöntötte a résztvevő csoportokat és a kedves vendégeket. Fuzik Jánost az Országos Szlovák Önkormányzat elnökét, Dr. Csicsely Ilona az Országo Szlovák Önkormányzat tagját, regionális felelőst és Frankó János polgármestert. Az önkormányzati elnök köszöntője után a vendégcsoportok adtak műsort, majd a nagy szeretettel fogadott Pilisszántói Studenka együttes lepte meg színvonalas műsorával a vendégeket. A műsor első részében a Húsvéti ünnepek c. hagyományőrző játékot mutatták be Papucsek Mihályné rendezésében. A közönség nagyon élvezte az alföldi szlovák szokásoktól eltérő szlovák szokásokat megelevenítő táncjátékot. A Studenka együttes a műsor második részében Kormos Sándor és Hollósi Tiborné (Zsuzsa) által összeállított szántói lakodalmas szokásokat mutatták be szintén nagy sikerrel, melyen Széplaki Dániel által vezetett Mosoly együttes adta a zenét. Vastaps kísérte szinte végig a színvonalas műsort. A szlovák nap megrendezéséhez segítséget nyújtott a Mobilitás Alapítvány és a Csabacsűdi Önkormányzat. A találkozó befejezéseként szántói polgármester Szőnyi József ajándékot nyújtott át a csabacsűdi polgármesternek, s meghívta Szántóra találkozóra a csabacsűdi vendéglátókat.
A csabai nyugdíjasok, akiknek a száma több ezer, felújított otthont kapott május 1-én. Az előzőleg ingyen kapott elhasznált épület teljes felújítást kapott, amelyhez 20 millió forintot a Dél-alföldi Regionális Tanács, 10 milliót Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata és több ezer forint értékben maguk a nyugdíjasok, úgynevezett téglajegyeket vettek. A felújítás során 200 embert befogadó terem kialakítása vált lehetővé, ajtók-ablakok cseréjével Szilvási Ferenc ügyvezető elnök szervező tevékenységével. A nyugdíjasok székháza lett a felújított épület, mely több ezer nyugdíjasnak ad lehetőséget szabdidő eltöltésére, így a csabai szlovák nyugdíjasok közül nagyon sokan érzik magukénak e házat. A ház avatásán Szilvási Ferenc ügyvezető elnök köszöntő szavai után Pap János a város polgármestere adta át a teljesen felújított otthont a jelenlevőknek. Az átadási ünnepséget megtisztelték Tóth Károly, Molnár László országgyűlési képviselők és Hrabovszki György alpolgármester, akik hosszan elbeszélgettek a nyugdíjasokat közvetlenül is érintő kérdésekről. Az ünnepség végén a Csaba Népdalkör Öllyüs Imréné (Ilona) szlovák és magyar népdalokkal köszöntötte az ünnepségen résztvevőket.
Már korán reggel megtelt a mezőmegyeri Arany János Kultúrház érdeklődőkkel, elsősorban szülőkkel és gyermekeikkel, akik vidám játszóházba érkezett, ahol arcfestés, lufihajtogatás, bábok készítése várta az érdeklődőket. Közben nagybográcsban főzték a finom krumplipaprikást a szakácsok. A délben jóízűen elfogyasztott ebéd után a Tabán Néptánccsoport lépett fel Kurtucz Borbála vezetésével, akik szép szlovák és magyar táncokkal lepték meg a közönséget. Ezután a már 33. évét ünneplő Megyeri Asszonykórus lépett fel, akik nagy sikerrel adtak elő a szlovák népdalokat pl. Kero je to tá ulica, Na čabianskom moste, Hej pije, pije táčik c. dalokat, akikkel a jó hangulatú közönség is együtt énekelt és vastapssal jutalmazta a szép szlovák dalokat. Ezután jóhangulatú májusi szerenádot adott a Baiczer zenekar, melyre a fiatalok és idősebbek egyaránt táncra perdültek.
A napokban került megrendezésre a Békéscsabai régiós nemzetiségi énekkarainak találkozója, azzal a céllal, hogy megismerjék egymás dalait és közösen is megtanuljanak Békés megyei gyűjtésű dalokat, különös tekintettel Bartók Béla születésének 125. évfordulójára. A találkozón részt vett a mezőberényi szlovák énekkar Szabó Antalné vezetésével, aki mint zenepedagógus vállalkozott arra, hogy a résztvevő csoportoknak Bartók gyűjtésből “Tíz szlovák népdal”(válogatott darabok gyermekeknek) c. sorozatból Alexander Moži szlovák zenekiutató feldolgozásából tanítson népdalokat. Nagy sikert aratott a kétsopronyi Horenka népdalkör Majernyikné Piroska vezetésével, akik saját gyűjtésű szlovák dalaikat adták elő. Az Orgován népdalkör Ocsovszki Ildikó vezetésével, a Szlovák Pávakör pedig Hajnal Györgyné vezetésével eredeti csabai népdalokat adtak elő, mint pl.: Keï som išiel v noci po ulici c. dal. A Csaba Pávakör, mint főrendező Öllyüs Imréné (Ilona) vezetésével záróként szlovák-magyar népdalokkal zárta az énekkari találkozót.
A Zsolna Megyei Vágmente Múzeuma és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeuma közös szervezésében “Drótosság - Drótos mesterség és drótos művészet Szlovákiában”címmel nyílt kiállítás április 6-án Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A megjelenteket dr. Szatmári Imre múzeumigazgató köszöntötte, majd a tárlat fővédnöke, Stefan Dano, a Szlovák Köztársaság főkonzulja hívta fel a figyelmet a nem mindennapi kiállítási anyagra, mely mintegy háromszáz év kézműves remekeit vonultatta fel Békéscsabán. Egyébként a békési megyeszékhelyen láthatjuk a leggazdagabb anyagot, hisz ezt megelőzően Szegeden, Budapesten, Salgótarjánban egy kisebb anyaggal mutatkozott be a tárlat. Dr. Bartóki László a megyegyűlés alelnöke a magyar nyelv gazdagságára hívta fel a tárlat látogató közönség figyelmét. Mint mondta, a drótossággal kapcsolatban számtalan pejoratív kifejezés található a magyar nyelvben: gondoljunk csak a “dróton rángatja”, vagy az egészségügyben használatos “összedrótozza”kifejezésekre. (Nehéz helyzetbe is hozta Lászik Mihályt, a Csabai Szlovákok Szervezetének elnökét, aki a tolmácsolás nemes feladatát vállalta magára.) A szegénység jelképe volt maga a mesterség, s a tevékenység is, hisz nem volt pénzük az egyszerű embereknek új használati eszközt venni, ezért drótoztak. Az alelnöktől azt is megtudhattuk, hogy két éve ápol Békés megye virágzó kapcsolatokat a szlovákiai Zsolna megyével, s e kapcsolatoknak köszönhető a mostani kiállítás is. Ezt követően PhDr. Marian Mrva, a Zsolna Megyei Vágmente Múzeuma igazgatója olvasta fel Juraj Blanárnak, a Zsolna megyei közgyűlés elnökének üdvözlő levelét, aki hivatalos elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen. Mrva úrtól azt is megtudhattuk, hogy a Vágmente Múzeum több mint hatvan éve gyűjti a drótból készült tárgyakat, s jelenleg több mint ötezer tárggyal büszkélkedhetnek. Egyébként Zsolnán található a világ egyetlen drótos múzeuma. Ezt követően Mgr. Monika Skvarnovának, a kiállítás kurátorának bemutatásában ismerhettük meg a tárlat gazdag anyagát: a XIX. század második felében Európán kívül Ázsiába és Amerikába is eljutottak a drótosok: ma már több mint 320 műhelyt ismerünk világszerte. A drótos mesterség csínját-bínját a gyakorlatban is elleshették az ügyes kezűek: Ladislav Fapso mesterség bemutatója keretében nyílt módunk belekóstolni a vándor tótosok munkájának mindennapjaiba. A tárlat április 30.-áig tekinthető meg a békési megyeszékhelyen.
Békéscsaba testvérvárosa, a szlovákiai Trencsény jeles képviselőjét látta vendégül a békési megyeszékhely május 4-én a Szlovák Kultúra Házában: Ivo Veliký, trencsényi bélyeggyűjtő mini remekeit csodálhattuk meg a két város önkormányzatának, valamint a Csabai Szlovákok Szervezetének szervezésében. A bélyegkiállításon megjelenteket Štefan Daòo, a Szlovák Köztársaság főkonzulja üdvözölte kiemelve a volt Csehszlovákia, majd a Szlovák Köztársaság bélyeg kibocsátási hagyományait, történetét. A Szlovák Posta azóta is ad ki gyönyörű hazai és külföldi bélyegeket. Dr. Szalay Tibor, a békéscsabai Városi Bélyeggyűjtő Kör elnöke méltatta a gyűjtő munkásságát, életútját - kiemelve, hogy Ivo Velikýt immár negyedszer üdvözölhetjük a békési megyeszékhelyen. Először 1981-ben járt nálunk, amikor a Magyarország - Csehszlovákia államközi kiállítást nyithattunk meg a MÁV kultúrotthonában, majd 1999-ben a Szlovák Kultúra Házában, 2002-ben pedig a Békési Úti Közösségi Házakban mutatkozhatott be csodálatos bélyegeivel. A lokálpatrióta bélyeggyűjtő több mint két évtizede foglalkozik a művészetekkel, a szlovák irodalommal, ám fúvószenekart is szervezett, s jeleskedik a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában is. Mint megtudtuk, a több mint 1500 bélyeget bemutató tárlat létrejöttében nem kis szerepe volt Somogyi Jószefnénak (Helena Somogyiovának), a megyeszékhely nyugállományba vonult nemzetiségi referensének. Az A4-es tablókon nemcsak a művészetek, a szlovák irodalom, a szlovák városok címerei, de a tudomány képviselői, a Nobel-díjasok is megjelennek. Sokat tanulhatunk a mini műremekekből. Ivo Veliký titkát, s egyben ars poeticáját a tárlaton is olvasható rövid kis idézet foglalja össze a leginkább: “A postai bélyegek kicsi dolgok, de jelentőségük annál nagyobb. Aki szereti a bélyegeket, szereti az életet, az embert. Hiszen a postai bélyegek a történésekről többet mondanak, mint a szavak. Küldetésük a jóakarat és a megértés.” Pap János, Békéscsaba polgármestere örömének adott hangot, hogy ismét Békéscsabán üdvözölhettük Ivo Velikýt. Zárszavában kiemelte, hogy immár a két város nemcsak kulturális csoportjain, fúvószenekarain keresztül, hanem a filatelia területén is újabb virágzó kapcsolatokkal bővült. A világ csodáit és szépségeit megörökítő miniatúrák, Ivo Veliký bélyegei méltó otthonra leltek a Szlovák Kultúra Házában.
Még élnek Tótkomlóson azoknak a családoknak a leszármazottai, akik otthont teremtettek, akiknek a kötődése mély a szlovák gyökerekhez. Tótkomlós az újratelepítés 260. évfordulóját ünnepli az idén. Az itt élők letelepedő őseinek, a ma Komlósért dolgozó szlovákoknak és magyaroknak a tiszteletére a képviselő-testület a szlovákiai testvértelepülésekkel (Galántával és Jelsavával) összefogva letelepedési emlékművet szeretne állítani. A város napján, a szabadtéri ünnepi testületi ülésen ennek alapkövét el is helyezték. - A szlovák nyelv és kultúra megőrzésével, az emlékmű állítással is tartozunk alapítóinknak és az itt élőknek. A jövőben is mindent megteszünk, hogy a szlovákok és a magyarok továbbra is békében éljenek egymás mellett Komlóson - fogalmazott az ünnepi programsorozat nyitányán Gyivicsánné dr. Szenczi Irén polgármester, akinek még sok mondanivalója támadt a város rendezvénynaptárát lapozva. - Egész évben, de különösen tavasszal és nyáron tárjuk ki szívünket minden vendég előtt, és nyitjuk meg méltán híres intézményeink kapuit szlovák és magyar vendégeink előtt. Akik már jártak nálunk a szárazkolbász-fesztiválon, azok is nagyon várják május 27-et, a dél-alföldi szlovák kulturális találkozót. Július elsején tájegységeik jellegzetességeit felvonultató csoportok érkeznek hozzánk az országos szlovák napon. Az Országos Szlovák Önkormányzat a 260. évfordulónkra adta meg a lehetőséget, hogy mi lássunk vendégül sok száz hagyományőrző szervezetet. Ekkor szeretnénk felavatni a letelepedési emlékművünket is. Az immár hagyományos augusztus 20-ai programsorozatunkra a testvértelepülések delegációi mellett civilek érkezésével is számolunk. A gasztronómiai program, a búcsú, a néptánc- és sportversenyek kellő alkalmat nyújtanak majd a régi barátságok ápolására és újak születésére. Szeptemberben a komlósi költők antológiáját mutatjuk be - sorolta ünnepi rendezvényeiket a városvezető, aki büszke arra, hogy ezen a településen soha nem volt probléma, hogy valaki szlovák, vagy magyar családba született. A tótkomlósiak tudnak együtt örülni is városuk gyarapodásának.
Amikor először hirdettek virágnapot Tótkomlóson, az ötletgazdák sem gondolták, hogy ezzel hagyományt teremtenek, és komoly igény jelentkezik a virágárusítás iránt. Az idei volt a harmadik alkalom, hogy a tavaszvárás jegyében örökzöldeket, egynyári virágokat, földlabdás és cserepes növényeket vásárolhattak a komlósiak. A városban egyre többen vállalkoznak arra, hogy házuk előtt az utcát is szépítsék.
Ötvennyolc finomságot kóstoltak meg egymás után a zsűritagok, s értékelték az ízletes pályaműveket Békéscsabán, a Szlovák Kultúra Házában. A különleges szlovák édességekkel ezúttal ötödik alkalommal terítették meg a nagy asztalt a Szlovák Kultúra Házában, a húsvéti sütemény-kiállítás és borbemutató alkalmából. A Csabai Szlovákok Szervezete által megrendezett eseményre idén nemcsak a megyeszékhelyről, hanem a környező kistelepülésekről is érkeztek nevezések. A szervezők az édességek megismertetése mellett gasztronómiai előadásokkal és a tót kultúra bemutatásával is színesítették az egész napos programot. Szó esett többek között a szlovák húsvéti hagyományokról, a nemzetiségi ételek sajátos ízvilágáról és a szépterítés módjairól is. Kelle Mihály kertészmérnök pedig a borfogyasztás fortélyaiba avatta be a hallgatóságot. A húsvéti sütemény-kiállítás zárásaként a szakemberekből álló zsűri értékelte a megmérettetésen részt vevő ízletes pályaműveket.
Az ecseri Andrássy utcai óvoda közös projektet valósít meg egy szlovák és egy cseh óvodával Tempus Közalapítvány “Európa gyermekei vagyunk”elnevezésű pályázatának keretén belül. A programhoz a szlovákiai Prievidza és a csehországi Šumperk egy-egy óvodája csatlakozott. A “testvéróvodák”programjában négy ünnepkör (tavasz, nyár, ősz, tél) szerepel. A három intézmény kicseréli az ezekhez az ünnepekhez készült munkákat, így mutatva be egymás tevékenységét, szokásait, hagyományait, lakóhelyüket, és országaikat, helyi oktatási módszereiket. A három partneróvoda közös munkatalálkozójára került sor március végén, melyet Ecseren tartottak. A négy nap alatt alkalom nyílt bemutatni az ecseri óvodában folyó tevékenységet. A pedagógusok örömmel fedezték fel azokat a közös dalokat és körjátékokat, melyeket Szlovákiában és Csehországban is tanítanak az óvodásoknak. Ezek a dalok felkerülnek egy közös CD-re mindhárom ország nyelvén. A program keretén belül megtekintették a többi ecseri oktatási intézményt és az ecseri műemléki templomot is. A művelődési házban, Harazin István polgármester és Barta Zoltán jegyző fogadták a vendégeket. Rövid köszöntő és ismerkedés után szlovák nemzetiségű falu lévén bemutatkozott a Zelený veniec néptánc-együttes két csoportja is. Az előadásnak olyan sikere volt, hogy a vendégek megkönnyezték a kicsik és a felnőttek bemutatóját. Örömüket fejezték ki, hogy Budapest közelsége ellenére Ecser meg tudta őrizni szlovák szokásait és hagyományait. A nyelv, a tánc, és a színpompás népviselet teljesen elbűvölte a vendégeket, akik együtt énekelték az általuk is ismert nótákat, a táncosokkal. A magyarországi látogatás során Budapest nevezetességeivel is megismerkedtek vendégeink. A legközelebbi találkozóra Csehországban kerül sor, remélhetőleg hasonló sikerrel folytatódik az intézmények közt kialakult gyümölcsöző együttműködés.
Már az ötvenes években is működött Vasutas Dalárda Békéscsabán, s tulajdonképpen innen eredeztethető a fúvószenekari mozgalom a békési megyeszékhelyen. A Békéscsabán működő fúvószenekarokról a legkorábbi konkrét adatok - Vitaszek Zoltán helytörténész kutatásai alapján - az 1960-as évekből vannak, amikor is a posta és a vasút közös fenntartásában létezett ilyen együttes. Zenei vezetője Tóth Bacsó Lajos tanár volt. A városi fúvószenekari élet azonban akkor lendült fel igazából, amikor a szentendrei tiszthelyettesi iskolát 1964-ben Békéscsabára helyezték. Az itt működő muzsikusok közül nyugdíjba vonulásuk után többen a városban telepedtek le. Ötvös Nándor (1921 - 1998) őrnagy 1970-ben a MÁV Klubkönyvtár kötelékében vezette a Vasutas fúvószenekart. Jeles karmestere volt az Ifjúsági Fúvós Zenekarnak Máté Mátyás (1923 - 1998) katonazenész. Ez utóbbi zenekar az Ifjúsági Házban működött. Az ő egykori tanítványai, keze alól kikerült muzsikusok ma már szintén a vasutas fúvószenekart erősítik. 2004. december 17-én az akkori Vasutas Fúvószenekar egyesült a Körösparti Junior Fúvósokkal, és az óta Körösparti Vasutas Fúvószenekar néven lépnek fel a Vasutas Művelődési Ház égisze alatt. A zenekar karnagya Szűcs Csaba. A zenekar a hazai fellépéseken kívül több ízben szerepelt külföldön, zenei és baráti kapcsolatokat ápol a németországi Kamen és az osztrák Wels városával. Az utóbbi idők legnagyobb sikerét 2006 februárjában, a békéscsabai Jókai Színház Vigadójában adott hangversenyükkel aratták. Az idén 56 éves zenekar vezetősége elhatározta, hogy hagyományteremtő szándékkal a temetőben emlékeznek meg az egykori karmestereikről, mestereikről: Ötvös Nándi és Máté Matyi bácsiról. Minden év áprilisának utolsó csütörtökjét jelölték meg az emlékezés napjául. Ennek az idén először - hagyományteremtő szándékkal - április 27-én, csütörtökön a békéscsabai vasúti temetőben tettek eleget a zenekari tagok. A síremléknél Maczkó István, a Vasutas Művelődési Ház igazgatója köszöntötte barátait, s emlékezett meg a két karmesterről. Mint mondta, az 56 éves régi, “öreg”zenekar életében voltak nehéz és gyönyörű pillanatok. A fiatalabb zenekari tagoknak, akik nem ismerhették személyesen a mestereket - a régebbi tagok, az idősebb zenészek - meséltek a múltról, s elevenítették fel a régi próbák hangulatát, az emlékezetes fellépéseket, az egykori személyes emlékeket. A néma főhajtást követően helyezték el a síremlékeknél az emlékezés és a kegyelet koszorúit, virágait. Még egy szomorú kötelezettségüknek tettek eleget a tagok: egykori zenekari társuk, Kürti Attila (1961 - 1992), trombitás sírját is felkeresték, s lerótták kegyeletüket.
A terebesi Honismereti Múzeumban mutatkozik be a Békéscsabán élő Moskál Tibor grafikusművész. A Jankay galéria és a terebesi múzeum közös rendezvényére április26-án került sor. E napon a vendéglátó múzeum négy kiállítás megrendezését bonyolította le. A lengyelországi JASLE múzeumával tizenöt éve van gyümölcsöző kapcsolata a terebesi múzeumnak. Ebből az alkalomból Waclaw Czechovicz üvegművész bemutatkozására került sor. A múzeum nagytermében pedig a prešovi festőművész Andrej Gaj alkotásait láthattuk. E művészeti kiállításokat bővítette a környék történelmi tárgyú ásatásaiból válogatott bemutató. Terebes város polgármestere fogadta a békéscsabai és a lengyel vendégeket egy kötetlen beszélgetés erejéig. A vendéglátók gondoskodtak vendégeik szabadidejének kellemes eltöltéséről is, amikor a Malá Trna polgármestere František Dóci borospincéjében borkóstolóval egybekötött ismerkedési esten élveztük a finom tokaji ízét.
Április 25-én zenés, irodalmi Barátság-délután volt a budapesti Karinthy Szalonban, ahol Ember Máriára, a lap alapítójára emlékeztek, aki most lenne 75 éves, majd Hadzsikosztova Gabriella színművész olvasott fel Ember Mária és Koch Valéria műveiből. Ezt követően Berényi Mária, Fuhl Imre, Doncsev Toso és Milosevits Péter olvasták fel verseiket, írásaikat. A zenei programot Liszt díjas művészek, Geiger György (trombita) és Maros Éva (hárfa) adták elő.
A Viharsarok csücskében Nagybánhegyes határában mindenki dolgozik. A határban azért látszanak csak a gépek, mert az emberek a maguk kis portáján felállított fóliasátrakban tevékenykednek - és az sem látszik kintről. A határban sorokban lapulnak a földhöz a hosszú csíkokban lefektetett nem magas fóliák. Alájuk gondos kezek ültették el a korán hajtatott dinnyepalántákat, hogy a nap melegétől gyorsan fejlődjenek és a nyárra hatalmas termésre forduljon a görögdinnye. Gépekkel vetik hatsoronként a kukoricát, szinte a legideálisabb talajba - a múlt évben is bő termés volt ebből a takarmány növényből. A településen szinte minden portán amelyik a határra néz, hosszú fóliasátrak húzódnak. Már az utcából is az nyílik, így a betonútról is végiglátni a paprikasorokon. A község közepére érve a Bocskai utcát kerestük. Nem tudták melyik az a rövid utca, de amikor a gazdát is említettük Zsilák Pál nevét, aki a szlovák önkormányzat elnöke, azonnal útbaigazítottak. Igy: “meglátják a szép új házat és az udvarból nyíló nagy fóliasátrakat az lesz az Ő portája. Egyből megtaláltuk. Zsilák Pál - mint a többi szlovák- és magyar ajkú lakos - Nagybánhegyesen paprika termelő. Már szedi az idei termést. Bár még sátrait néha éjszakára be kell melegíteni, mert 25 fok alá nem eshet a paprika hőmérséklete, a nappalok már érlelik a paprikát. Feleségével együtt négy hatalmas fóliasátrat gondoz. Állandóan van mit tenni egy ilyen kényes, de csodálatos növénnyel. Hogy megbírja a bő termést és ne törjön meg a szára, fel kell kötözni, meg kell erősíteni. Májusban beáll a rendszeres szedés és a piackeresés, az eladás. Az utóbbi a legnehezebb. A 40 forintért szedett paprika darabját városokban már 120 forintért árulják azok a “köztesek”a spekulánsok, akik manipulálnak a vásárlással és a szállítással. Ez a legnagyobb panaszuk a termelőknek. Sajnos már évek óta így van. A magas önköltségek ellenére mégis csinálják, mert ehhez értenek, ezt szeretik, már a szakmájukká vált. Nincs is olyan paprika fesztivál sehol, mint az lesz a szezon végén Nagybánhegyesen.
34 együttes érkezik Tatára 2006. május 20-án, hogy a XVI. Komárom-Esztergom Megyei Nemzetiségi Találkozó keretében ismét ízelítőt adjanak a megye cigány, görög, lengyel, német, szlovák kisebbségei által megőrzött kulturális értékekből. Az együttesek zenés, táncos produkcióit a nemzetiségek hagyományait bemutató sátrak, valamint kézműves kirakodóvásár színesíti. 2006. május 20-án immáron 16. alkalommal, ezúttal Tatán, a Kastély téren találkoznak a megye hagyományápoló nemzetiségi együttesei, hogy közösen ünnepeljenek, s ízelítőt adjanak a cigány, görög, lengyel, német, szlovák kisebbségek által megőrzött kulturális értékekből. A Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata, Tata Város Önkormányzata és a Magyary Zoltán Városi és Megyei Művelődési Központ által szervezett XVI. Komárom-Esztergom Megyei Nemzetiségi Találkozó a fellépő 34 együttes közel 700 fős szereplőgárdájának színes, hangulatos felvonulásával kezdődik délelőtt 10 órakor, emellett az együttesek egész napos zenés, táncos műsorát a nemzetiségek hagyományait bemutató sátrak, valamint kézműves kirakodóvásár színesíti. A rendezvény támogatója a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány és a Komárom-Esztergom Megye a Nemzetiségekért Alapítvány.
Május 26-án és 27-én a békéscsabai Szlovákok Szervezete és a Szlovák Ház vendége volt Ervin Nagy, pozsonyi kortárs költő, és felesége, Hana asszony. Útjukra elkísérte őket a kondorosi származású, Budapesten élő Dauda Ferenc úr, akivel több évtizedes barátság köti össze a házaspárt, valamint a költő verseinek békéscsabai származású fordítója, Szász Ilona. A gazdag kétnapos program Ancsin Pálnénak, a Békéscsabai Szlovákok Szervezetének elnökének és István Annának, a békéscsabai Szlovák Ház igazgatójának az érdeme. A szervezésnek részese volt Bencsik Ilona népművelő, a Nyugdíjas Klub vezetője is. Természetesen a Városi Kisebbségi Szlovák Önkormányzat is kivette a részét a szervezésből. Az első napon, 26-án látogatást tettek a vendégek a nemrégiben felavatott új húsüzemben, amely az Európai Unió követelményeinek meglelően berendezett, modern gazdasági komplexum, s naponta ezer szál, a csabai hagyományos recept szerint készített kolbászt állít elő. Az üzembe elkísérte a kedves vendégeket Králik Mátyás a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat egyik prominense, Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának vezetője. A helyszínen fogadták a látogatókat Fábián Lajos igaztó, üzemvezető, Pauló András és Kruchió Zsolt ügyvezető igazgatók. A szigorú technológiai szabályok szerint működő egység bejárása előtt szinte űrhajósoknak tűntek a vendégek, hiszen speciális ruhát kellett ölteniük. Az üzemlátogatás során a nagy érdeklődést tanúsító vendégeket az igazgatók tájékoztatták a gyártás menetéről. A meggyőző tapasztalatokat a séta végén kóstolóval is megerősítették, ízelítőt kaptak az évszázados recept szerint készített, Korszerű körülmények közepette újjászülető csabai kolbászból. Ezt követően a városközpont megtekintésére került sor. Ellátogattak a Szlovák Tájházba, ahol Lészkó Attila a Ház vezetője mutatta be az elődök életformáját, a példásan őrzött használati tárgyakat. Előadását a békéscsabai szlovákok letelepedésének történetével, életmódjuk ismertetésével színesítette. A séta keretében megtekintették az YBL Miklós által tervezett Városházát, a Fiume szállót, a Réti-féle Sas patikát, s nagy élmény volt Bohus György gondnok tájékoztatóját meghallgatni Közép-Európa legnagyobb evangélikus templomáról, mely impozáns méreteivel, a többi között 76 m-es tornyával méltán tartja ezt a megtisztelő címet. Este a Szlovák Házban Ancsinné Erzsébet és István Anna fogadták a vendégeket és a szépszámú érdeklődőt, Ervin Nagy költeményeit és azok magyar fordításait felvonultató verses-esten, költő-olvasó találkozón. Mintegy 15-2o költemény szlováknyelvű, és magyar változatát adták elő Józsa Mihály színművész és gyakorlott amatőr előadók. Az estet Somogyi Józsefné Ilona, a békéscsabai Városi Önkormányzat nemrégiben nyugdíjba vonult nemzetiségi referense konferálta, szép összekötő gondolatokkal, nagy hozzáértéssel. A szlovákul értő közönség gyönyörködve hallgatta az előadást. A meleg hangulatú, nagy sikerű este zárásaként Laurinyecz Pálné, Marika, csabai szlovák népdalokat énekelt, Botyánszki Mihály citerakíséretével. A dalokat a közönség együtt dúdolta-énekelte az előadókkal. A résztvevők még sokáig együtt maradtak, a költő és a fordító dedikálták a Hniezdo pre slnko/A Nap fészke c. kétnyelvű kötetüket. Ervin Nagy átnyújtotta a vendéglátóknak ajándékait, a többi között a kötet illusztrátorának, Nadja Rappensbergerová - Jankovicsovának aszfaltlitográfia-technikával készített egyik munkáját. A vendégek pedig a tavaly Békéscsabán megjelentetett, Dobrotka Pálnak a városról gyűjtött régi képekből összeállított gyűjteményes kötetét, valamint a “Listy o Békésszkej zsupy”c. összeállítását kapták emlékül. Ezt követően István Anna tartott tájékoztatót a Szlovák Ház, bővebben a békéscsabai szlovák szervezetek tevékenységéről, baráti vacsora keretében. A továbbiakban 27-én délelőtt autós városnézés került sorra, melynek keretében a látogatók megismerhették Békéscsaba legjellemzőbb épületeit, városrészeit. A májusi szépségében pompázó megyeszékhely nagyon tetszett a pozsonyi vendégeknek, s megragadó volt a strandon a vízügyesek népünnepélyének forgataga is. Ismét Králik Mátyás értő kalauzolásával zajlott a program. Majd meglátogatták Krajcsó Pál urat és Családját. Krajcsó Pál neves hentes és mészáros mester, egy egész hentes dinasztia tagja, a békéscsabai Kolbász Klub tiszteletbeli örökös elnöke, aki az idén l0. évébe lépő csabai Kolbászfesztiválnak alapítója volt. A történet apropója, hogy az előző nap meglátogatott üzem egyik vezetőjének is mestere, s egyben nagybátyja, míg a fordítónak, Szász Ilonának közeli rokona, keresztpapája. Az idős mester kitűnően beszél szlovákul, így élvezetes volt hallgatni előadását a csabai kolbász kialakulásáról, a régi békéscsabai disznótorokról, a sertésfeldolgozás helyi sajátosságairól. Természetesen bemutató is volt, amennyiben a mester megmutatta vályogkamrájukban a kolbászokat, azok változatait, és a kedves Család körében a specialitásokból uzsonnáztak a vendégek. Elhangzott az is, hogy a nagy családban több továbbvivője van a szakmának, az egyik Krajcsó unoka például éppen ebben az évben végez a békéscsabai Élelmiszeripari Szakközépiskolában. A békéscsabai programról maradandó emlékekkel távoztak a pozsonyi vendégek. Elismeréssel nyilatkoztak Békéscsaba nevezetességeiről, a szlovák szervezetek munkájáról, a házigazdák szervezőmunkájáról és figyelmességéről. Minden elismerő szavuknál többet mond, hogy a verses esten jelentette be Ervin Nagy újabb verseit, illetve azok fordítását, és hogy az októberi Kolbászfesztiválon szeretnének részt venni. Tehát elmondhatjuk, hogy a kétnapos program sikeres volt.