A Román Kulturális Intézet médiadíjával kitüntetett főszerkesztő Jova Éva:
„A kisebbségi sajtó nem tartozhat az önkormányzat, mint politikai testület alá. Mert nem jó, ha a politikus mondja meg, mit és hogyan szabad róla írni.”
- Nem akarnék álnaiv lenni, ezért nem kérdezem meg ártatlanul, hogy milyen Magyarországon román kisebbségi újságírónak lenni. Kívülről is tudom, nehéz. Ez adódik a honi kis létszámú román kisebbség mondhatni szinte végzetes megosztottságából. Különleges szerep, hogy Jova Éva egyszerre a Foaia Românească hetilap főszerkesztője, de tagja a települési, valamint az Országos Román Önkormányzatnak. Ez utóbbiban az „ellenzék” tagjaként. Emberileg és szakmailag hogyan egyeztethető ez össze?
- Többszörös lelkiismereti problémát okozott az újságírás és a képviselőség összeegyeztetése. A kisebbségi újságíró helyzete nagyon speciális. Nem hasonlítható össze a magyarországi magyar és a romániai román helyzetével, sokkal inkább összevethetőek vagyunk a romániai magyar sajtómunkásokkal. Több olyan tapasztalatcserén vettem részt, ahol romániai magyar újságírók is voltak, s nem csak mi tanulhatunk tőlük, mert többen vannak, a sajtójuk kiterjedtebb és gazdagabb, hanem ők is tőlünk. Ezt maguk ismerték el. Vallom, nem számít, hogy egy kisebbségi közösség mekkora, épp olyan becsületesen kell megírni a cikket és összeállítani az újságot tíz vagy tízezer embernek. Persze az a jobb, ha minél többen figyelnek ránk és olvasnak.
- Ha már a speciális helyzetet említetted, akkor felidézem 2007. március 22-ét, amikor megalakult az új országos önkormányzat. Itt törvénysértőn korlátozták a nyelvhasználatot, és csak magyarul lehetett megszólalni. Az országos testületben „ellenzéki” képviselőként dolgozó Jova Éva, aki egyben újságíró is, hivatalosan jelzéssel élt a kisebbségi ombudsman és a közigazgatási hivatal felé. A kettősség hogyan oldható fel, feloldható egyáltalán?
- Én ott nem újságíróként, hanem képviselőként ülök. 2006 nyarán lelki válságot okozott, amikor el kellett döntenem, hogy a román hetilap főszerkesztőjeként indulok a román kisebbségi választásokon vagy sem. Előtte tíz évig nem hittem volna, hogy ehhez nekem közöm lesz. De a honi román kisebbségi önkormányzatiság olyan irányba megy, hogy ha nem vesszük kézbe a sorsunk alakítását, akkor a kezükbe veszik mások. Ettől a megfontolástól vezérelve döntött úgy több magyarországi román értelmiségi, köztük újságírók is, hogy megpróbáljuk az egészet normálisabb mederbe terelni. Ez tényleg nem egyszerű. Ez a kettősség olykor frusztrál. De próbálom az előnyeit felmutatni.
- Mi a gond, miért kell mégis részt venni az önkormányzatiságban?
- A fő probléma, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer nem átlátható. A kisebbségi közösségeknek fogalmuk nincs, mi történik a települési és az országos önkormányzatban. Az elmúlt tíz évben ezt újságíróként többször jeleztük, de süket fülekre találtunk, főként az Országos Román Önkormányzatnál. Bevehetetlen falak mögé bújtak el a vezetők, oda már a román kisebbségi újságírók sem láttak be.
- Holott itt egy kis közösségről van szó, ahol mindenki ismer mindenkit…
- Ettől függetlenül keveset tudunk egymásról.
- Hosszú riportban lehetne felvillantani, a honi románság megosztottságának okait és állomásait, ám erre most nincs mód. De a sajtó területén bizonyság erre, hogy egy hetilap és egy kétheti lap van. Az első a Román Kulturális Szövetségé, míg az utóbbi az Országos Román Önkormányzaté. De ez sajnos nem a sokszínűség, hanem a megosztottság jele. Egyáltalán, van beszélő viszony a két román lap között?
- Nincs. E-mailen küldözgetünk meghívókat egymásnak, és mi az országos önkormányzat és a lapja által rendezett események 90 százalékán részt is veszünk. Időben visszaugorva, itt is különleges a helyzet. A hazai románság esetében - sok más honi kisebbséggel ellentétben - az önkormányzatiság kezdete nem jelentette a kulturális szövetség megszűntét, így a lapot sem adta át az országos önkormányzatnak. Átvételi törekvések itt is voltak, de a szövetség ennek ellenállt. Az Országos Román Önkormányzat vezetésének mindig az volt a baja a Foaia Românească-val, hogy nem úgy, nem annyit és nem olyat ír róla, amit a vezetői szeretnének. A kisebbségi sajtó nem tartozhat az önkormányzat, mint politikai testület alá. Mert nem jó, ha a politikus mondja meg, mit és hogyan szabad róla írni. Tudjuk, hogy a Kisebbség Hivatal részéről vannak próbálkozások, hogy valami megoldást találjanak a nemzeti kisebbségi sajtó függetlenségére.
- Melyek a legfontosabb szerkesztési elvei a Foaia Românească-nak, kiknek szól, és hány példányban jelenik meg?
- Hetente nyolcszáz példányban jelenik meg, és az ötszázat meghaladja az előfizetők száma. A többi példányt iskolákhoz és intézményekhez juttatjuk el. A lap a magyarországi románoknak a magyarországi románokról szól. De nem csak erről, mert törekszem arra, hogy ne zárkózzunk el. Örültem, amikor 2000-ben úgy vettem át a lapot, hogy a címe a Foaia Românească volt, azaz Román Lap. Ugyanis a kilencvenes években a címe Noi (Mi) volt. Ez sziget-effektus. Nyitottnak kell lennünk a románság és a magyarság felé egyaránt. Nem zárkózhatunk el a román nyelv fejlődésétől, változásától, és nem hunyhatjuk be a szemünk a magyar kultúra előtt sem. Ez a halálunkat jelentené.
- Kik és mennyire figyelnek a hetilapra Romániában?
- Romániából sok visszajelzésünk van. Internetes honlapunkat havonta három-négyezren látogatják. Többségük romániai, de a világ minden részében szétszóródott románság is ránk kattint. Nagy előrelépés volna, ha minden számunkhoz lenne egy magyar nyelvű összefoglaló.
- Újságíróként milyen témák foglalkoztatnak a leginkább, mi a kedvenc szakterületed?
- Aki az utóbbi egy-két év publikációit nézi, azt hihetné, hogy az önkormányzati és közéleti témák érdekelnek a leginkább, holott ez nem így van. Ma már nagyon fárasztanak, de aktualitásuk miatt ezek vannak túlsúlyban. Én és a román kisebbségi újságírók nagyon elégedetlenek vagyunk a kialakult román kisebbség közéleti és politikai helyzetével. De nem hunyhatunk szemet a történtek felett, mert ez a vesztünket is okozhatja. Legjobban az emberi történeteket szeretem, erre jut azonban a legkevesebb idő. Szeretnék többet írni a fiatalokról is.
- Az Országos Román Önkormányzat gratulált a most kapott média díjadhoz?
- Nem gratuláltak, de nem is szoktak.
- Mikor kértetek interjút utoljára az önkormányzat vezetésétől?
- Két-három évvel ezelőtt készítettük az utolsó interjút az Országos Román Önkormányzat elnökével, mert megítélésünk szerint azóta nem történt semmi olyan, ami feltétlen az ő nevéhez lehetne köthető, s ezért hosszabban kellett volna megszólaltatni.
- Ez nem normális állapot.
- Sajnos ebben a kisebbségi közösségben ma ez a normalitás.