Tallózó / Sajtószemle ● Szlovák vonatkozású cikkek
A szlovák miniszterelnök-helyettes „szó szerinti zsarolásnak” nevezte a leányfalui önkormányzat és polgármester tiltakozó akcióját a szlovákiai magyar iskolákban alkalmazott új tankönyvek ellen. A Pest megyei település elöljárója levetette a középületekről az európai uniós zászlókat, jelképes módon így tiltakozva a szlovákiai magyarokat ért támadások, elsősorban a magyar iskolákra ráerőszakolt „hibrid tankönyvek” ellen. Dušan Čaplovič - mint a TASR szlovák hírügynökség jelenti - visszautasít mindennemű nyomásgyakorlási kísérletet, „érkezzen az akár egy önkormányzat, akár egy kormány, akár az ellenzék vagy bárki felől, aki ezt azért teszi, mert a begyében van a szlovák kormány”. A szlovákiai magyarság által botrányosnak tekintett - a magyar szövegben a földrajzi neveket kizárólag szlovák nyelven feltüntető - tankönyvek ügyében a szlovák kormánypolitikusok közül leggyakrabban megszólaló Čaplovič „túlzott illetéktelenségnek” tekinti, hogy egy önkormányzat „a független Szlovák Köztársaság kétoldalú (kormányközi) ügyeibe” üsse az orrát. Egyszersmind azt üzeni Leányfalura, hogy „jöjjenek el Szlovákiába, és tapasztalják meg, milyen normális élet folyik az ország nemzetiségi tekintetben vegyesen lakott területein”. Čaplovič szerint - mint a TASR írja - a szlovákiai magyarok „élete messzemenően jobb, mint a magyarországi magyaroké”, ahol „az aktivisták nyilván ilyen eszközökkel próbálják elfedni a Magyarországon jelenleg tapasztalható gazdasági és szociális állapotokat”.
Levetette az uniós zászlókat az önkormányzati fenntartású közintézményekről Leányfalu polgármestere. Nyíri Csaba ezzel a szlovákiai magyarokat ért támadások ellen tiltakozik. Hangsúlyozta: az uniónak állást kell foglalnia a szlovákiai magyarok ügyében. A szlovák miniszterelnök-helyettes „zsarolásnak” nevezte a polgármester akcióját. Már csak két zászló: a nemzeti trikolor és Leányfalu lobogója van kint a pest megyei település közintézményein. Az Európai Unió hivatalos jelképét a polgármester vetette le, így tiltakozik a szlovákiai magyarokat ért támadások ellen. A döntéssel minden intézményvezető egyetértett. A polgármester szerint tarthatatlan, hogy Szlovákiában, olyan tankönyvekből kell tanulniuk a magyar gyerekeknek, amelyekben a történelmi magyar helységnevek csak szlovákul szerepelnek. Hangsúlyozta: noha Szlovákia 2001-ben csatlakozott a kisebbségi nyelvek európai chartájához, az abban foglalt előírásoknak a szlovák nyelvtörvény mégsem felel meg. A szlovák államfő csütörtökön közölte: egyetért az oktatási miniszter, Ján Mikolaj álláspontjával, miszerint a magyar helységneveket mellőző kétnyelvű tankönyvek jó kiadványok. Ivan Gašparovič szerint a magyar-szlovák alapszerződésen nincs mit felülvizsgálni.
Nocsak, mégsem vagyunk egyedül! A Pest megyei Leányfalu önkormányzata, úgymond, a szlovákiai magyarokat ért támadások miatti tiltakozásul levetette az uniós zászlókat az óvodákról, bölcsődékről, közhivataloktól… Nem semmi! Leányfalu a szlovákiai magyarok sérelmei miatt - ha a Magyar Nemzet pénteki számában nyilatkozó Nyíri Csaba polgármester úr szerint jelképesen is - voltaképpen kilépett az Európai Unióból… Most mondja aztán a határon túli magyar, különös tekintettel a felvidékire, hogy cserben van hagyva! Mint anno december 5-én, a kettős állampolgárságról tartott eredménytelen népszavazás után… Amikor, ugye, nem csupán a magyar állampolgárságot tagadták meg tőlünk nemzettestvéreink. Hanem holmi idegenszívű szabadkőművesek, nyilván a „komenista zsidók” aknamunkája nyomán akadályoztatott meg, hogy többek között a mi Felvidékünk másodszor(!) is visszatérhessen az anyaország kebelére. És viszont… Arról egyelőre nincsen hitelt érdemlő információ, mit lép a karakán leányfalui gesztusra az EU. Talán bizony a tomboló gazdasági világválság lehet az oka a nagy kussolásnak…? Vagy éppen csak annyi, hogy a brüsszeli bürokraták nem olvassák, avagy felületesen olvassák a Magyar Nemzetet…? Ami már csak azért is égbekiáltó felelőtlenség, mivel Leányfalu köztudottan a Föld „főcsakráját” rejtő Pilis-hegység lábánál fekvő település. Márpedig ha a főcsakra netalántán megbolydul, berág, cseszhetjük unióstul, NATO-stul! Mindenkinek annyi…! Egy csillagközi kataklizmának ugyanis nincsen nemzetisége.
Száznyolcvan fokos fordulatot vett tegnap az oktatási miniszter korábbi véleménye, mely szerint a magyar tankönyvekben is szlovákul kell szerepelniük a földrajzi kifejezéseknek. Ján Mikolaj kijelentette: neki mindegy, hol tüntetik fel a szlovák neveket - ez lehet akár a könyv hátulján található regiszter is -, a lényeg az: legyenek ott a szlovák nevek is. Az egyedüli kritérium a kétnyelvűség. A tárca szóvivője szerdán azt mondta lapunknak, a hibrid honismeretkönyvben is kétnyelvűek voltak az elnevezések, mivel a kötet hátulján szerepelt egy szlovák-magyar regiszter. Ebből lapunk azt a következtetést vonta le, hogy ez a miniszteri logika alapján fordítva is működhetne: magyar szövegben magyar helységnevek, a végén pedig a szlovák-magyar névjegyzék. Tegnap ezt a gondolatmenetet a miniszter támasztotta alá, kijelentve: a kiadókon múlik, hogyan oldják meg a kétnyelvűség kérdését. „Zárójelben lehet, gondolatjel mögött, idézőjelben, a tankönyv elején vagy végén lévő szótárban“ - mondta Mikolaj. A tárcavezető ezzel a honismeretkönyv miatt kialakult botrányért újra a kötetek kiadójára kente a felelősséget. „Szabad kezet adtunk nekik“ - jegyezte meg. „Ha ez igaz, akkor ebbe nagyon belekapaszkodom.“ - reagált lapunknak Szigeti László MKP-képviselő, akit megleptek a miniszter szavai.
Nálunk az oktatási miniszter nem lát semmi kivetnivalót a hibrid, főként szlovák földrajzi neveket tartalmazó tankönyvekben, a miniszterelnök-helyettes pedig standard kétnyelvű megoldásról beszél, viszont a magyarországi szlovákok azt mondják: számukra is az a „normális”, ha a tankönyvekben a kötet nyelvén szerepelnek a földrajzi elnevezések. „Magyarországi szlovák iskolák valójában nincsenek, kétnyelvű iskolák vannak, azok is nagyrészt mutatóban. A többi egynyelvű magyar iskola, ahol heti négy órában szlovákot is tanítanak. Viszont tudtommal a helységneveket szlovákul használják” - mondta lapunknak Imrich Fuhl pilisszentkereszti (Mlynky) szlovák aktivista és lapszerkesztő. A magyarországi szlovák tankönyvekben Ján Fuzik, a magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat elnöke szerint szlovákul szerepelnek a földrajzi nevek. Fuzik nem is érti a Szlovákiában felbukkant problémát. Számukra az a természetes, hogy a magyarországi szlovák tankönyvek szlovák szövegében előforduló helységneveket szlovákul írják, s a név első előfordulása után zárójelben közlik a magyar nyelvű névalakot is. Fuzik elmondta: a tankönyveket ugyan a magyar állam biztosítja, de a kéziratokat a szlovák önkormányzat hagyja jóvá, s azoknak tartalmi részére is befolyást gyakorolhat.
A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményeiért öt szerzőt, a magyar irodalmi művek idegen nyelvre fordításáért pedig egy alkotót jutalmaztak a Déry Tibor Alapítvány díjával pénteken Budapesten. A díjakat 23. alkalommal, az alkotó születésének évfordulója alkalmából adta át a zsűri. A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményeiért Kiss Judit Ágnes költőt, Ferdinandy György írót, Géher István irodalomtörténészt, Keresztesi József kritikust és Viola József író-költőt díjazta a kuratórium, míg a magyar irodalmi művek idegen nyelvre fordításában elért kimagasló eredményeiért Renáta Deáková műfordítót ismerték el. Závada Pál író, a díjakat odaítélő kuratórium tagja Renata Deákováról elmondta, hogy az egyik legkitűnőbb szlovák nyelvű tolmácsolója a kortárs magyar irodalomnak. Ő fordította például Esterházy Péter Harmonia caelestisét és a Javított kiadást, Örkény István két színművét, a Tótékat és a Macskajátékot is. Az 1956-ban emigrált, már félig hazatelepült Ferdinandy Györgynek mintegy 40 kötete jelent meg eddig, egyharmaduk francia, illetve spanyol nyelven. Műveit Magyarországon az 1980-as évektől kezdték kiadni, az utóbbi másfél évtizedben jelentek meg A francia kastély, A Pourtalés-kastély lakói, a Vadnyugati tárcatár, a Csak egy nap a világ című művei. Keresztesi József lapszerkesztő és kritikus a pozsonyi Kalligramnál Hamisopera címen megjelent kritikagyűjteményével érdemelte ki a Déry-díjat. Kiss Judit Ágnes egyaránt ír prózát és verset, Viola József festő és műfordító fő műve a 2007-ben napvilágot látott Válogatott versek című kötet. Géher István költő és esztéta, az anglisztika professzora, Shakespeare munkásságának legnagyobb hírű magyar kutatójaként ismert - jegyezte meg Závada Pál. Emellett fölfedezője és pályára állítója fiatal költőknek, műfordítóknak is; legfrissebb alkotása a Polgár Istók című önéletrajzi eposz. A díjakat odaítélő kuratórium munkájában Szinger András, az Artisjus Egyesület főigazgatója, Réz Pál, Ilia Mihály, Lator László és Závada Pál vett részt.
Anna Belousovová szerint a Matica Slovenská és a Szlovák Kultúra Háza sem teljesítik kötelességeiket a határon túli szlováksággal szemben. Az SNS alelnöke úgy gondolja, az országnak komolyabban kellene törődnie a külföldi nemzetrészekkel. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyetlen ágacska is elhaljon a szlovákság fáján. A szlovák nem egy népes nemzet. Hibáztathatunk mást, de saját magunk lelkiismeretét is meg kell kérdeznünk: Eleget tesz országunk a külföldi szlovákokért?” - hangsúlyozta Belousovová. A politikus szerint nem is annyira az anyagi segítségről van szó - elegendő lenne szlovák tankönyveket küldeni külföldre, vagy szlovákiai kirándulásokat szervezni a gyerekeknek. Az alelnök szerint a kisebbségnek elsősorban tanárokra és papokra van szüksége. „Ha lelkészeink Afrikába mennek, miért ne mehetnének el a sajátjainkhoz is?” tette fel a kérdést Belousovová, aki legutoljára egy kis horvát közösséget keresett fel személyesen.
Szlovák lapok élénken kommentálták szerdán azt a fejleményt, hogy a szlovákiai magyar szülők és pedagógusok tervek szerint a nap folyamán postára adják és visszaküldik az oktatási miniszternek azokat a „magyar nyelvű” honismereti tankönyveket, amelyekben egyetlen helységnevet és földrajzi jelölést sem írnak magyarul. Az anyanyelvhasználati jogokba és a magyar nyelv szabályaiba való hatalmi beavatkozás durva esetét ugyanezen a napon az Európai Parlamentben is a kisebbségi jogokat érő sérelem bizonyítékaként készülnek felmutatni - írja a pozsonyi Pravda. Cikkírója szerint ez „eltúlzott vádaskodás”, az ügyet a magyarok felfújják, mert a tankönyv „maradéktalanul” magyar maradt, abban „csak a helységnevek szerepelnek szlovák államnyelven”. Az ügy „Budapest-tengelyen keresztüli” nemzetközi kiteregetése egyrészt nevetséges, másrészt a magyar iskolák tiltakozása jogos, egyszersmind legitim”, annál is inkább, hogy a tankönyvvel kapcsolatos hivatalos döntések enyhén szólva is „kaotikusak” - írja a magyar vonatkozású kérdésekkel rendszeresen foglalkozó Dag Daniš. A tankönyvek „mostoha sorsa” és a Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjához (SNS) tartozó Dušan Mikolaj oktatási miniszter körüli „honismerők tehetetlen és odakozmált mosolya, nemkülönben a szlovákiai magyar kisebbség jól táplált finnyássága” bizonyítja a legszemléletesebben, hogy milyen jól megy a sora ennek a szlovákiai magyar kisebbségnek. „Ellentétben a magyarországi szlovákokéval, akik hasonló „problémákról” még csak álmodni sem mernek” - zárja kommentárját a baloldali lap. Ezzel szemben a liberális polgári napilap, a SME a tankönyvbotrány okán a szlovák kormánypárti vezetők „tömény nacionalizmusáról” ír, akik képtelenek felfogni, hogy a Szlovákia fővárosát megnevező magyar ember számára mi sem természetesebb annál, hogy nem Bratislavát, hanem Pozsonyt mond. „Lehetséges-e vajon, hogy egy minimális ítélőképességgel bíró ember, mint amilyen bízvást Robert Fico is, képtelen legyen fölfogni, hogy a Pozsony név csak egy szlovák számára idegen, ellentétben a magyar emberrel, akinek anyanyelve szerint Pozsony a megfelelő megnevezés. Lehetséges-e, hogy a szlovák oktatási miniszter sem képes megérteni, hogy a Bratislava és Pozsony megnevezés azért nem ellentétes, mert mindkettő egy és ugyanazon város más-más nyelvű megnevezése”. A SME cikkírója végül rámutat: bezzeg, a szlovák többségű Pest-megyei falut, Pilisszentkeresztet a szlovák politikusok és a kormánydokumentumok egyként annak szlovák nevén, Mlynkyként emlegetik. Következetesség esetén ez a magyarországi helységet a szlovák szövegekben Pilisszentkeresztnek kellene nevezni. Márpedig, ha valaki képtelen fölfogni a másik másságát, s azt, hogy aki (nyelvében) más, az a világ dolgait is más nevekkel jelöli „mint mi”, az maga a „tömény nacionalizmus” - írja a SME.
Még az idén megkezdődhet a magyar és a szlovák kormány közös finanszírozásával megvalósuló Pilisi Szlovákok Regionális Központjának építése Pilisszentkereszten, jelenleg az építési engedélyek beszerzése, majd a beruházásra a versenytárgyalás kiírása a feladat - közölte Devescovi György, a vállalkozás projektvezetője szerdán az MTI-vel. Devescovi elmondta, hogy az Országos Szlovák Önkormányzat vásárolt egy 1.800 négyzetméteres lakótelket a Pest megyei faluban, s ezen eddig már elvégezték az infrastruktúra kiépítését - vizet és villanyt vezettek be. Elkészültek az új épület tervei is. Demjén Márta, a pilisszentkereszti szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a szlovák nemzetiségi többségben lévő faluban a helybéliek köréből máris érkeztek felajánlások, hogy szívesen részt vennének az építkezésben. Az új leendő központ megnyitása által tovább gazdagodhat a falu - vélekednek az emberek. Mások viszont aláírásgyűjtést szerveztek, hogy a központ ne az utcájukban épüljön, attól tartanak ugyanis, hogy ez megzavarja eddigi nyugalmukat. A kisebbségi önkormányzat a közelmúltban egy falufórumot szervezett, amelyre a tiltakozókat is meghívta, s ennek nyomán az aláírásgyűjtési akció abbamaradt. A helyi önkormányzat és a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat között még az év elején egy irodahelyiség használata körül kialakult konfliktus feloldására a kisebbségpolitikai feladatok körében ajánlott fel a kormány 80 millió forintot az Országos Szlovák Önkormányzatnak a regionális központ megépítésére. A szlovák kormány is felajánlott azonos nagyságú összeget a célra, így 160 millió forintból valósulhat meg a beruházás. A falu vezetése és a szlovák kisebbségi önkormányzat között kialakult konfliktus kapcsán márciusban a köztársasági elnök is ellátogatott a faluba, és miután tájékozódott, megállapította: itt nem nemzetiségi kérdésről van szó, hiszen az önkormányzati testület tagjainak döntő többsége is a szlovák kisebbséghez tartozik, szlovákul beszél. Inkább a 10-15 éve húzódó helyi személyi és politikai ellentétek robbantak ki, és az irodahelyiség használata körüli érdekellentétet meg lehet oldani. „Meggyőződtem róla, hogy a szlovákságot és a szlovák önkormányzatot semmiféle joghátrány nem érte” - szögezte le Sólyom László a látogatás összegzéseként.
A magyar állam közbenjárásával sikerült megoldani a szlovák kisebbség és a pilisszentkereszti önkormányzat közötti konfliktust; Szlovák Ház épül a községben a magyar és a szlovák kormány finanszírozásával - tájékoztatta az MSZP európai parlamenti delegációja szeptember 19-én az MTI-t. A konfliktus néhány hónapja azért keletkezett, mert a pilisszentkereszti önkormányzat igényt tartott a tulajdonában lévő szlovák kisebbségi önkormányzati irodára. Helyette máshol ajánlott fel helyiséget, azt azonban a szlovák kisebbség nem fogadta el. Az Európai Szocialista Frakció Szlovákia Munkacsoportjának delegációja szeptember 19-én a Pest megyei Pilisszentkeresztre látogatott, ahol tájékozódott a helyi szlovák kisebbség és a település vezetése között kialakult vitáról. A küldöttséget Hannes Swoboda, az Európai Szocialista Frakció alelnöke vezette, tagja volt Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője és Gurmai Zita, az Európai Szocialista Párt Nőszervezetének elnöke. A résztvevők felkeresték a vitában érintett helyszíneket, és megtekintették a készülő Szlovák Ház építkezését, majd megbeszélést folytattak Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi területet felügyelő szakállamtitkárával, Fuzik Jánossal, az Országos Szlovák Önkormányzat elnökével, Demjén Mártával, a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat elnökével, valamint az érintett szlovák szervezetek vezetőivel. A helyi kisebbségi önkormányzat képviselői bemutatták a készülő Szlovák Ház terveit és elmondták, hogy annak felépítésével hosszú távon sikerül rendezni a konfliktust. Tabajdi Csaba a közlemény szerint kiemelte, hogy a vitát a magyar állam által nyújtott anyagi támogatással, a Szlovák Ház állami pénzen történő felépítésével sikerült rendezni. Gurmai Zita közölte: „a magyar kormány által rendelkezésre bocsátott támogatásból megkezdődött az építkezés, reméljük, hogy hamarosan a szlovák fél által felajánlott pénz is megérkezik”. A delegáció programja a magyar külügyminiszternél zárul, Göncz Kingával a magyar-szlovák államközi kapcsolatokról folytatnak megbeszélést. Gémesi Ferenc: a munkacsoport és magyar partnerei látogatásuk összegzéseként megállapították, hogy pozitívan értékelhető a magyar kormány kisebbségi politikája. Mint hozzátette, a pilisszentkereszti konfliktus feloldására a magyar kormány 80 millió forintot ajánlott fel az Országos Szlovák Önkormányzatnak a regionális központ megépítésére, s ugyanekkora összeget ajánlott fel a szlovák kormány is e célra, így 160 millió forintból valósulhat meg a beruházás. Az államtitkár kitért arra, hogy a kormány kisebbségpolitikájáról Fuzik Jánosnak, az Országos Szlovák Önkormányzat elnökének is kedvező a véleménye. Ezt az állítását támasztja alá az is, hogy az elmúlt évtizedekben nőtt Magyarországon a magukat szlovák nemzetiségűnek valló lakosok aránya. Amíg 1991-ben 10 ezer, addig 2006-ban, az önkormányzati választások idején már 17 ezer magyar állampolgár vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.
Új Szlovák Ház épül Pilisszentkereszten. Erről állapodott meg a Miniszterelnöki Hivatal és az Országos Szlovák Önkormányzat. A terveket most hozták nyilvánosságra, az épület jövő júniusra készül el. Az új Szlovák Ház Pilisszentkereszten, mint az egyetlen olyan magyarországi településen épül, ahol a lakosság több, mint fele szlovák nemzetiségű. Ügy lett a pilisszentkereszti Szlovák Házból, diplomáciai bonyodalmakkal. Márciusban, egy önkormányzati döntéssel kezdődött. - A községi önkormányzat költöztetett volna minket ki a Szlovák Házból. A lépésük törvényszerű volt, de szerintünk mindenképpen etikátlan volt - jelentette ki Demjén Márta a pilisszentkereszti Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Robert Fico szlovák kormányfő korábban úgy vélekedett, ha egy szlovákiai önkormányzat tenne hasonlót az ottani magyarokkal, akkor kitörne a III. világháború. Külügyminisztere pedig sajnálattal állapította meg, a Szlovák Ház ügye annak ellenére sem oldódott meg, hogy a hazai döntéshozók kedvező végkifejletet ígértek. Aztán júniusban mégis megtörtént. - Már régóta terv volt, hogy a Pilisben is legyen egy szlovák központ. Ez persze némi lökést jelentett abban, hogy gyorsabban szülessenek meg a döntések - mondta Gémesi Ferenc a MEH Kisebbség és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. - Remélhetőleg, ez meg fogja oldani a problémát. Mi azon leszünk, hogy ezt a házat megtöltsük élettel és továbbra is még aktívabban fogunk tevékenykedni, hogy a szlovák hagyományokat megőrizzük Pilisszentkereszten - hangsúlyozta Demjén Márta. A szlovák civil szervezeteknek és a helyi kisebbségi önkormányzatnak helyet adó Szlovák Ház 80 millió forintból épül fel. Pozsony hasonló nagyságrendű összeggel támogatja a magyarországi szlovák kisebbséget.
Hamarosan megkezdődhet Pilisszentkereszten a magyar és szlovák kormány közös finanszírozásával épülő Pilisi Szlovákok Regionális Központjának építése, az intézményt a jövő évben adhatják át - jelentette be Gémesi Ferenc keddi sajtótájékoztatóján. A Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi és nemzetpolitikáért felelős államtitkára elmondta, hogy a helyi önkormányzat és a helyi szlovák önkormányzat között egy irodahelység használata körül kialakult konfliktus feloldására a kisebbségpolitikai feladatok körében ajánlott fel a kormány 80 millió forintot az Országos Szlovák Önkormányzatnak a regionális központ megépítésére. Azonos nagyságú összeget a szlovák kormány is felajánlott e célra, így 160 millió forintból valósulhat meg a beruházás. Békéscsabán már működik szlovák regionális központ, és más hazai kisebbségek is rendelkeznek hasonló intézményekkel - tette hozzá. Demjén Márta, a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat elnöke mindkét kormánynak megköszönte az általuk nem is igényelt anyagi támogatást. A leendő új intézményben nem csupán a környék szlováksága ápolhatja majd hagyományait a különféle itt zajló kulturális programok keretében, de általa a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat irodagondjai is megoldódnak majd - tette hozzá. Mint emlékezetes, néhány hónapja a konfliktus azért keletkezett, mert a települési önkormányzat kinőtte szűk irodahelységeit, és igényt tartott a tulajdonában lévő, szomszédos épületben működő szlovák önkormányzati irodára, helyette pedig máshol ajánlott fel számukra helységet. Ezt azonban a szlovák kisebbség nem fogadta el. Lendvai József, Pilisszentkereszt polgármestere arról adott tájékoztatást, hogy az iroda kérdése máig sem rendeződött. A Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat ugyanis - a testület döntését figyelmen kívül hagyva - nem költözött ki az irodából, így az önkormányzat továbbra helyhiánnyal küszködik. Az új épület elkészültéig ez a kérdés még megoldásra vár - tette hozzá.
Pilisszentkereszten jövő júniusra új Szlovák Házat húznak fel. A tervet a magyar és a szlovák kormány is 80-80 millió forinttal támogatja. A pilisszentkereszti Szlovák Ház ügye márciusban került be a köztudatba. Akkor döntött úgy a polgármester, hogy a Szlovák Házat elköltöztetik. Ennek oka az volt, hogy más szervezeteknek is helyet kellett biztosítani a településen, így a helyi szlovákok kaptak volna egy önálló kisebb ingatlant, míg a korábbi Szlovák Házba került volna a többi szervezet. A tervet azonban a helyi szlovákok nem támogatták, sőt nagy volt a szlovákiai sajtóvisszhang is. A mostani tervvel a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat elégedett, csakúgy a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára. A pilisszentkereszti polgármester viszont azt mondja: a helyzet március óta semmit sem változott: a Szlovák Ház foglalt, mások nem tudják használni, az önkormányzat pedig nem tehet mást, mint tűr. Egyébként a helyi szlovákok most adtak be egy kérvényt, hogy az új központjuk felépüléséig hadd használhassák a régit. Ez még egy évet jelentene. Pilisszentkereszt az egyetlen magyarországi település, ahol többségben vannak a szlovákok.
A szlovák-magyar feszültségből rövidesen vihar kerekedhet - írta pénteki kommentárjában a Pravda, amely szerint a védtelen szlovákiai magyar kisebbségről szóló magyarországi „propaganda” „hazugságokon” alapul. A lap annak kapcsán, hogy a budapesti szlovák nagykövetet, Juraj Migast bekérették a magyar külügyminisztériumba, megállapítja: Budapest bekeményített. Göncz Kinga külügyminiszter közölte, hogy Robert Fico kormányának három dologról kell számot adnia: a szlovákiai magyar iskolákról és tankönyvekről, arról, hogy miért bírálják budapesti útjai miatt Csáky Pált, az MKP elnökét és miért tűrik szótlanul Ján Slota (SNS-elnök) magyarellenes (gyűlölet)beszédét? A három elvárást kommentálva Dag Daniš, a Pravda cikkírója megállapítja: a pilisszentkereszti szlovákok „megnyomorgatásának” fényében „máris elhanyagolható” kérdés, hogy a szlovákiai magyar iskoláknak a szlovák kormány miért nem juttat támogatást az európai pénzekből. Miután Göncz Kinga csütörtökön a szlovák nagykövetnek jelezte, hogy Budapest a szlovák fél válaszainak függvényében további lépéseket vesz fontolóra, a Pravda cikkírója szerint könnyen kitalálható, mi történhet. A magyar kormány nyilván pozsonyi nagykövetének hazahívására, tehát a diplomáciai kapcsolatok befagyasztására gondol, „ami azonban nagyon-nagyon intő gesztus lenne”. Egyébként pedig az ilyen lépést a magyar radikálisok a sajtóban, a parlamentben és Brüsszelben már régen sürgetik - teszi hozzá. A lap megállapítása szerint a magyar fél célja nem egyéb, mint hogy Szlovákiát „a védtelen magyar kisebbséget elnyomó és fenyegető” országként mutassa fel. „A legrosszabb ebben az, hogy mindezek közepette a magyar propaganda hazugságokra támaszkodik” teszi hozzá. „Förtelmes hazugságnak és provokációnak” nevezi, hogy a Magyar Koalíció Pártját (MKP) vezető Csáky Pál a közelmúltban úgy nyilatkozott: a szlovákiai magyarok az életükért aggódnak. Úgy látja, Csáky ily módon „tett kísérletet arra, hogy politikai konfliktusból polgári konfliktust faragjon. Márpedig ez már nem politika: ez már játék a tűzzel”. Dag Daniš túlzásnak minősíti az MKP-nak a tankönyvekkel kapcsolatos riadóját, mert szerinte azok hiánytalanul magyar nyelven íródtak. „Problémaként már csak Ján Slota keresetlen szavai” maradnak - írja. Ezek azonban megközelítőleg sem olyan veszélyesek és vészjóslóak, mint Csáky szlovákellenes ökölcsapásai, azé a Csákyé, aki „a béke fejében akar területet” Szlovákiából. A cikkíró azt ajánlja a szlovák politikusoknak: ne hagyják magukat provokálni, kerüljék ki a magyar „politikai kényszerítések úthengerét”. A szlovák kormány ehelyett inkább rövid, különösen baráti hangú diplomáciai választ küldhetne az „agyonstresszelt magyar kollégáknak: Gyurcsány úr, ismételten közöljük, hogy Ön szívesen látott vendég Bratislavában. Itt biztosan kevesebb ellenségre talál, mint Budapesten” - zárja írását a szlovák lap.
Vasárnapi magyarellenes kirohanásával Ján Slota most más túlságosan messzire ment - vélekedtek kedden a nemzetgyalázást és köztörvényes bűncselekményt egyként emlegető szlovák lapok arra reagálva, hogy a kormányhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője „lenyomorultozta” és Hitlerhez hasonlította Göncz Kinga magyar külügyminisztert. A szlovák lapok abban is egyetértenek, hogy noha Robert Fico miniszterelnök valamelyest végre elhatárolódott, ezt igen „langyosan” tette, mert Slota ezúttal túlment minden határon. Fico képtelen Slota ellenében a sarkára állni - írja a SME, és felrója a szlovák kormányfőnek, hogy nem a Göncz Kingát Hitlerhez hasonlító Slota ormótlanságaitól, hanem Csáky Pál kijelentéseitől meg a magyar diplomácia ultimátumától „futkos a hátán a hideg”, jóllehet Göncz Kinga nem ultimátumot adott, csupán a magyar kisebbségért aggódó kérdéseket tett fel Pozsonynak. A magyar-szlovák viszony fejleményeivel több írásban is foglalkozó liberális lap jegyzetírója felteszi a kérdést: ugyan ki provokál itt? Az-e, aki kérdez, vagy az a szlovák kormánypárti politikus (Slota), aki a kérdezőt, a magyar külügyminisztert nyomorultnak nevezi, és minden magyart útonálló rablóként emleget? Mert igencsak veszélyes robbanóanyag keletkezik ám abból, ha az emberfőben az alkohol a nacionalizmussal vegyül, s ehhez a kormányfő még kész a hátát is tartani - írja a lap. Egyúttal rámutat: a vita, hogy ki provokál, akár örökké eltarthatna, de ha azt vesszük, hogy a Fico-kormány színre lépésével új korszak kezdődött, máris tudjuk a választ. A SME vezető hírmagyarázója, Marián Lesko elemző írást szentel a fejleményeknek. Megállapítja: Slota kijelentései nem csak indulatosak, nemzetgyalázóak is. Idézi a szlovák büntető törvénykönyv (Btk.) idevágó, 423. törvénycikkét, amely szerint „a nemzetgyalázás bűncselekményéért kiróható egy év szabadságvesztés felső határa közszereplő esetében három évre emelkedik”. Hozzáteszi: ha a pozsonyi kormánykoalíció kész megtűrni azt, amit a Btk. nem, „az már szélsőséges közveszélynek” minősül. Lesko megjegyzi: amit Fico Slotának megenged, azt hajdan a Slotával koalícióban kormányzó Vladimír Meciar (a jelenleg is kormánypártnak számító Néppárt-HZDS elnöke) sem engedte meg neki. Noha igen messzire hagyta őt elmenni, azt azonban nem engedte, hogy a magyar kisebbséget és a szomszédos Magyarországot érintő kérdésekben Slota legyen a hangadó. Nem így a jelenlegi kormányfő, Robert Fico, aki ezt az utat már tavaly megnyitotta Slota előtt, s az idén már Slota uszályában találja magát. „Mert bizonyos, hogy a legerősebb kormánypárt vezetője, Fico jóváhagyása nélkül a szlovák államot ilyen nagy mértékben nem uralhatná a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS)”. Keddi számában a SME egész oldalas beszélgetésben faggatja Csáky Pált, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökét. Csáky néhány napja „elméleti síkon” épphogy csak kiejtette a száján azt a szót, hogy autonómia, a szlovák politika máris sosem hallott riadót fújt, annak ellenére, hogy Szlovákiában nincsenek jelen a magyar autonómiatörekvések, s az autonómia azért van mégis évek óta napirenden, mert a szlovák politikusok, elsősorban Ján Slota, riogatják vele a szlovákokat. A lap megkérdezte, nacionalistának tekinti-e Csáky Ficót. „Jelentős mértékben nacionalista” - mondta Csáky, aki Slotát nem nacionalistának, hanem egy olyan „színjátéki” szereplőnek tartja, akinek „ennél súlyosabb - értelmi természetű - problémái vannak”, az emberek mégis bedőlnek neki.
Éles hangú felszólalásokban utasították vissza szlovák európai parlamenti képviselők az EP brüsszeli plenáris ülésén, szerdán, napirend előtt országuknak a magyar kisebbségre vonatkozó politikáját ért vádakat. Tőkés László előzőleg felszólalva arról beszélt, sajnálattal állapítja meg, hogy „szélsőségesen nacionalista propaganda folyik a szlovákiai magyarok ellen, megfélemlítő hisztériakeltés érvényesül”. Az erdélyi református püspök arra kérte az Európai Parlamentet, annak elnökét és az Európai Bizottságot, hogy „lépjenek fel az emberi jogok durva megsértése, a Szlovákiában eluralkodó etnikai intolerancia, verbális agresszió és diszkrimináció ellen”. Tőkés László egyúttal késznek mondta magát „közvetítői szerepet vállalni a magyar-szlovák megbékélés érdekében”. Négy szlovák EP-képviselő (Sergej Kozlík, Irena Belohorská, Monika Benová és Milos Koterec) viszont ezt követően azt bizonygatta, hogy a szlovák kisebbségi politika megfelel az európai normáknak, és a kormány ráadásul a javítására törekszik. Az egykori miniszterelnök, Vladimír Meciar pártjához (Néppárt-HZDS) tartozó Kozlík azt állította, „a magyarok évek óta azt a benyomást keltik, hogy a magyarságot a határon kívül elnyomják”. Mint mondta, az európai vezetők ugyanakkor „nem tudnak arról”, hogy a magyarok sokszor „Nagy-Magyarországról beszélnek”. Párttársa, Belohorská asszony úgy vélte, míg Magyarországon „a szlovák kisebbséget kegyetlenül asszimilálták”, Szlovákiában „főleg a magyar kisebbség kivételes előnyöket élvez”, mint a magyar nyelvű oktatást. A vezető kormánypártot, a Smert képviselő Benová azt hangoztatta, Szlovákia tiszteletben tartja az etnikai kisebbségi jogokat. Sajnálatát fejezte ki egyúttal, hogy a magyar EP-képviselők az egyperces felszólalásokat kihasználva „minden egyes alkalommal a szlovák kormányt és polgárokat támadják meg”. Kifejtette: a szlovák kormány szeretne jószomszédi viszonyt kialakítani Magyarországgal, de ehhez két partnerre van szükség, és eddig úgy tűnik, „csak a szlovák kormány nyújtja ki a kezét”. Koterec (ugyancsak Smer) szintén azt hangsúlyozta, hogy a szlovák kisebbségi politika már ma is megfelel az európai normáknak. „Ha a feszültséget szítjuk, az mindenki számára lehetetlenné teszi az életet” - szögezte le. Mással foglalkozó felszólalásának végén Olajos Péter (MDF) eljárásjogi kérdést vetett fel a témával kapcsolatban. Arról érdeklődött, hogy „a magyarok ellen gyűlöletbeszédet mondó képviselők miért beszélhettek kétszer”.
A Magyarországon élő szlovákok soraiban valamelyest ugyan lelassult, de nem állt meg az asszimiláció folyamata - jelentette ki kedden Szlovákiában Ján Fuzik, a magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat elnöke. A somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet pénteken nemzetközi konferencián vizsgálta a magyarországi szlovák kisebbség helyzetét. Ezen Fuzik elemző referátumban szólt arról a sajnálatos körülményről, hogy a magyarországi szlovák közösség soraiban a szlovák nyelv már a családok szintjén is elveszítette a maga kommunikációs szerepét: „az asszimiláció folyamatát nem sikerült megállítani”. A magyarországi szlovákok tényleges lélekszámát illetően az országos önkormányzatnak csak becsült adatai vannak - közölte az elnök. Eszerint a közösség lélekszámát száz-száztízezerre teszik, de a legutolsó, a 2001-es népszámlálás során mindössze 17.700 ember vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, jóllehet a XX. század első felében félmillió körüli volt a lélekszámuk. Az asszimiláció a hatvanas évek elején kezdett felgyorsulni, azután, hogy 1961-ben a szlovák közösség iskoláiban megszüntették az egynyelvű - szlovák - oktatást, ami valójában a szlovák iskolák felszámolásának volt tekinthető. Következményeiben ez a körülmény olyan életviteli változásokat is maga után vont, amelyek tovább siettették a folyamatot. A magyarországi szlovák közösség életében 1993 után, a kisebbségi törvény elfogadása és nemzetiségi önkormányzatok létrehozása nyomán kezdődtek el az új folyamatok - mutatott rá az elnök. Azóta a törvény a helyi nemzetiségi oktatást érintő kérdésekben vétójogot, művelődési, nyelvi kérdésekben pedig döntési jogot biztosít a számukra. Fuzik a konferencián arról is beszélt, hogy a szlovák közösségre a belpolitikai viszályok is igen kedvezőtlenül hatnak: az ország politikai megosztottsága nyomán fennálló vitákban a soraikban is olyannyira fel tudnak korbácsolódni a szenvedélyek, hogy „eközben már nem szlovákként nyilvánulnak meg, nehogy problémáik származzanak belőle” - idézte a TASR szlovák hírügynökség az országos önkormányzat elnökét.
A Külügyminisztérium félreértésnek, esetleg félrefordításnak tulajdonítja, hogy Szlovákiában olyan hírek terjedtek el, miszerint a két ország között felmerült politikai nézeteltérések kapcsán a magyar fél az alapszerződés felülvizsgálatát szorgalmazza. Szelestey Lajos szóvivő közleménye hangsúlyozza: a magyar diplomácia célja nem az alapszerződés felülvizsgálata, hanem éppen ellenkezőleg, a megállapodás maradéktalan végrehajtásának biztosítása. Magyarország továbbra is nélkülözhetetlen alapdokumentumnak tekinti az 1995-ben megkötött egyezményt, Göncz Kinga külügyminiszter az utóbbi időben többször is ebben az értelemben hivatkozott a megállapodásra - szerepel a kommünikében. A külügyi szóvivő emlékeztetett arra, hogy a Göncz Kinga külügyminiszter szlovák partnerének, Ján Kubišnak is azt fejtette ki szerdai brüsszeli találkozójukon, hogy a szerződés megfelelő keretet ad a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. Tíz évvel ezelőtt, 1998-ban a két külügyminisztérium között jött létre egy megállapodás, amely az 1995. évi Alapszerződés végrehajtásának mechanizmusát tartalmazza. A megállapodás II. cikk 3. pontja kimondja, hogy a két külügyminiszternek évente át kell tekintenie az alapszerződés teljesítését és meg kell határozniuk a további teendőket. Mint a szóvivő kifejtette, a magyar külügyminiszter ennek a kötelezettségnek megfelelően tett javaslatot a szlovák diplomácia vezetőjének arra, hogy még ez év decemberében tartsanak egy áttekintő munkamegbeszélést. Lehetnek viták az államok között, de a fő az, hogy legyenek megfelelő mechanizmusok az ellentétek feloldására - szögezi le a közlemény.
Igyekszem felülnézetből, már-már világűrnyi magasságokból szemlélni a szlovák-magyar kapcsolatokat. Ám valahányszor úgy vélem, hogy most már valóban a mélypontra süllyedtek, rádöbbenek, mekkorát tévedtem, mert még az a szint sem a legalsó. Ebben a problémakörben eddigi életem során rendszerint borúlátó voltam, kivéve talán 1990 júniusát, amikor engem is magával ragadott azoknak az időknek a hevülete, s rövid időre magam is hittem az ugyancsak világűrnyi méretű demokráciában. Ekkor adtam át a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság kinevezett nagyköveteként a Václav Havel által aláírt megbízólevelemet Göncz Árpádnak. Sajnos, miután szlovák és magyar politikusok közelébe kerültem, gyorsan kigyógyultam a bizakodásomból, pedig régi barátommal, az akkori magyar államfővel nem a diplomácia nyelvén, hanem szívből beszélgettünk közös dolgainkról. Mindketten a lehető legőszintébben - és nem csak az intellektuális tapasztalatainkkal felvértezve - voltunk érdekeltek abban, hogy Csehszlovákia, de különösen a Szlovákia és Magyarország közötti kapcsolatok végre természetes mederbe jussanak. Olyanba, amelyet valóban barátinak lehetne minősíteni. Csak hát a magyar elnök és a szlovák nagykövet barátságát sajnos nem lehetett kellőképpen átültetni a két szomszédos ország és nemzet kapcsolataiba, holott mindketten igyekeztünk minél többet tenni e nemes ügy érdekében. Két és fél év múltán, amikor a kettéváló Csehszlovákia utolsó budapesti nagyköveteként távoztam, ismét keserűen szemléltem a szlovák-magyar viszonyt, amely a kezdeti eufória után a fagypontra süllyedt. Elsősorban a politikai rontópálok miatt, akik gyakran a megbékélés atyjainak, sőt kimondottan a béketeremtők pózában tetszelegtek és tetszelegnek (ami nem új, hiszen a politika történetében ismert figura az ilyen). Vladimír Mečiarnak, az akkori szlovák miniszterelnöknek tizenhat évvel ezelőtt például úgy rémlett, hogy a magyar hadsereg a közös határ mentén támadásra sorakozott fel. Ám nagykövetségünknek a tényleges helyzet felderítésére kiküldött katonai attaséja a hosszú közös határ mentén csupán unatkozó határőrökkel találkozott. A komplexusokkal teli politikusok egyszeriben állami méretekben akarták érvényesíteni ósdi nézeteiket, sztereotípiáikat és traumáikat, amelyekkel addig leginkább a hegyoldalainkban és a falvainkban darvadoztak. A kis diktátorok keresve sem találnak jobb helyzetet, mint amikor társadalmi méretben a veszélyeztetettség és az emiatti állandó félelem érzetét kelthetik. A politika mint a kábítás eszköze és a politikus, a butító, régóta ismeri ezeket a fortélyokat, amelyeken azóta még finomítottak is. A tisztességes polgár pedig látszólag védtelen a manipulációkkal szemben. Főleg akkor, ha valamiféle irányított demokráciában él, ahol éppen a politikusok (sokat ismerek személyesen is közülük, ezért sem értem, miért hiszik azt, hogy ők hordják tarsolyukban a bölcsek kövét) igyekeznek őket rászedni arra, hogy kiket tiszteljenek, s kiknek legyenek hálásak azért, mert olyan jól élnek. Még azt is megmondják, ki az ellenség, akitől félni, rettegni kell, mert szinte már a polgár életére is tör. Ezeknek a régi időkből megmaradt, sokakban még mindig lappangó traumáknak és elavult vagy hamis mítoszoknak a szítása számos politikus mindenekfeletti kedvenc foglalkozása, amely azonban felettébb veszélyes környezetük számára. Mit tehet ilyen helyzetben az a polgár, aki azért legalább elgondolkodik a realitásokról, kritikusan szemléli a megnyilvánulásokat és a történéseket is, s aki nem hajlandó lemászni a szellemi alagsorba, hogy honfitársaival szót válthasson? Mit tehet tulajdonképpen a lassanként kihaló homo intellectualis, akit általában semmibe se vesznek, s akit a politikusok jobb esetben furcsa lénynek, máskor meg valóságos ellenségnek tartanak, mert bonyolítja az amúgy egyszerű világot. Emigrálnia már nem kell, mint Witold Gombrowicznak, a lengyel ahasvérusnak. Ám ahhoz, hogy megszólaljon, véleményt nyilvánítson, még ebben az irányított demokráciában is némi bátorságra, személyes és polgári kurázsira van szüksége. Más terápiát a nemzeti előítéletek, a kisebbrendűség és a nacionalizmus gyógyítására vagy legalább a tompítására sajnos nem ismerek. Gombrowicz emigránsként megírt visszaemlékezéseiben (Wspomnienia polskie - Emlékezés Lengyelországra) szerette volna kiragadni honfitársait a szűk látókörű, lengyel, lokális valóságból. Azt óhajtotta, hogy a lengyel polgár lelkiekben és szellemiségében legyen szabad, érett és képes arra, hogy kritikusan szemlélje, s ennek eredményeként megértse a világot, a történelmet. Legalább annyit várt el az embertől, hogy világnézete ne vegye el a józan eszét. Transz-Atlantik című regényében pontosít: a lengyeleket akarja megvédeni - ne feledjük, hogy a kommunista - Lengyelországtól, de nyilván nem csak attól. Arra ösztönzi honfitársait, hogy mindent azért ne rendeljenek alá passzívan a lengyelségüknek, hanem ezt is bizonyos felülnézetből szemléljék és értékeljék. Meggyőződése szerint Lengyelország valójában a lengyelek kollektív életét jelenti, úgy, ahogy az az elmúlt évszázadok során formálódott. Ugyanakkor arra is figyelmezteti a lengyeleket - s tulajdonképpen bennünket, szlovákokat, magyarokat, talán a cseheket is -, hogy a nemzet nem csupán valamiféle szépség és fennkölt kategória, hiszen veszélyeket is hordoz magában, amelyekkel szemben ébernek kell lenni. Mert ugyebár nemcsak a munkásosztály, hanem a nemzet nevében is követtek és követnek el mindmáig nagy disznóságokat. Jómagam is a nagy lengyel személyiség gondolatainak és törekvéseinek segítségével javasolnám: mi se rendeljünk mindent alá, passzívan, sőt fejetlenül nemzeti mivoltunknak. Próbálkozzunk meg ama bizonyos felülnézettel, kritikus szemlélettel, indokolt esetben elismerően, csodálkozóan is. De főleg szabadon. 1989 után a ránk köszöntő demokráciával és a piacgazdasággal együtt beosont tájainkra - először csak a kiskapun - a nacionalizmus, amely a hamis kártyával játszó politikusokat is felélesztette. Kezdetben nem sok jel utalt erre ugyan, de fokozatosan egyre nagyobb teret nyertek, ránk terpeszkedtek, s egyre inkább dáridóznak, a szemünkbe nevetve, örvendezve millióiknak és milliárdjaiknak. Ezek az újkori megváltók, akik szerencsénkre immár csak virtuális függetlenségünk nagy hangú őrzőinek hirdetik magukat, naiv és főleg elszegényedett polgártársaik között minden totalitárius rezsim jól bevált eszközét, a félelemérzetet igyekeznek elhinteni. Esetünkben a szomszéd nemzet s annak szlovákiai kisebbsége felől leselkedő állítólagos veszélyről papolnak, amelytől ők természetesen megvédenek. A sok alkoholtól átitatott, nacionalista fejben ez a félelem- és veszélyérzet személyi torzulás és valós kórisme tünete lehet. Ugyanakkor a valós körülmények, főleg a reális geopolitikai viszonyok ismeretében ez már nemcsak nevetséges, hanem tragikus is. Főleg akkor, ha egyes véleményformáló politikusok némi intellektuális mázzal és kifinomultabb formában, de ugyanezzel az ellenségképpel igyekeznek beárnyékolni és általában jellemezni a szlovák-magyar kapcsolatokat. Amikor Vladimír Mečiar és Horn Gyula, főleg a Nyugat hatalmas nyomására, 1995 márciusában teátrális pompával aláírta a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti jószomszédi kapcsolatokat és baráti együttműködést rögzítő alapszerződést, jómagam is hangot adtam annak a kételyemnek, hogy vajon kik fogják valóra váltani ezeket a nemes elveket. Több mint tizenhárom év múltán akkori aggodalmaim felerősödtek, mert még a távolban sem látom a szép, szinte már ironikus megnevezésű dokumentum végrehajtóit. Főleg mostanság csak durva és erőfitogtató, neveletlenségre valló megnyilvánulások tanúi vagyunk, amelyek egyértelműen arról tanúskodnak, hogy elsősorban a jelenlegi szlovák kormányhatalom nem jutott el a kocsmától legalább a kávéházig, netán a szalonig. Mégis, a Duna mindkét oldalán az eddiginél is jobban tudatosíthatnánk, hogy politikai, gazdasági, katonai-biztonsági, talán még kulturális szempontból is közös Európában élünk. Ezért sem lenne szabad lemondanunk a színvonalas és tartalmas párbeszédről, amely révén visszatérhetnénk a közös tárgyalóasztalhoz. Ez a dialógus azonban csak akkor lehet eredményes, ha mindkét fél tudatosítja, hogy valójában miről zajlik a közöttük meglévő történelmi vita. Szerintem leginkább a mintegy félmilliós lélekszámú szlovákiai magyar kisebbségről. Mindkét félnek tiszteletben kellene tartania, hogy ez a nemzetiség valójában két közösségben él: az egyik a kulturális-nyelvi, a másik pedig a polgári-állami. A szlovákiai és a magyarországi politikusoknak ideológiai nézeteiktől, értékrendjüktől függetlenül - de főleg a jelenleg hatalmon lévőknek - méltányolniuk kell ezt a realitást. Azoknak is, akik asszimilálni szeretnék a magyarokat Szlovákiában (magánemberként mondom nekik, hogy ezt semmiféle tankönyvvel sem tudják elérni). De ugyanez vonatkozik azokra is, akik a horthysta rezsim egyik örökségét, a revizionizmus bűzlő, szekrényben tartott csontvázát szeretnék bármilyen módon és formában feléleszteni. Napjaink Európájában valójában megszűntek a határok. A világunkról racionálisan gondolkodó politikusok végre mindannyian tudatosíthatnák ezt a tényt. Akik erre nem hajlandók vagy nem képesek, ha akarják, ha nem: szélsőségesek! Régóta hangsúlyozom, hogy a politikusok csak ártanak a szlovák-magyar kapcsolatoknak. Ilyen szomorú tapasztalatot szereztem az elmúlt években, amikor sokszor találkoztam, tárgyaltam velük, s gyakran kerültem a társaságukba. Olykor szembe kellene fordulniuk a többség véleményével és meggyőződésével, ami nem volt és nincs is az ínyükre. Ilyen bátor fellépésre csak igazi államférfi lenne képes, ha nem hiányozna Szlovákiában és Magyarországon is. Őket az értelmiségiek helyettesíthetnék, ha többen mernének vállalkozni ilyesmire. A kör ezzel bezárul. A választópolgár - akinek figyelmét gyakran a jó öreg előítéletek felmelengetésével terelik el megélhetési gondjairól - általában lesajnálja az értelmiségiek véleményét, az államférfi fogalma pedig rendszerint semmit sem jelent neki. Már csak azért sem, mert vulgáris és primitív megnyilvánulásokkal mételyezik, amelyek a többségben még mindig kellő megértésre és visszhangra találnak. Különösen a füstös kocsmákban. Ők semmiféle megbékélést nem óhajtanak. Alighanem a legszívesebben visszaütnének. És immár nem csak a labdarúgópályákon, a stadionokban. Vajon létezik-e kiút ebből a bűvös körből? Különösen nehéz ilyesmit fellelni és felmutatni mostanság, amikor Közép-Európában meglehetősen vesztésre áll a nyílt társadalom, mélyül az értékválság, a nacionalizmus és a populizmus ebben a közegben jól megfér egymás mellett, erősíti is egymást. A nagy zsivajban, lármában pedig csaknem teljesen elvész az intellektuális hang és a vélemény. Mégis, napjaink Sziszüphoszaként rendületlenül görgetnünk kell a hegyoldalon felfelé a követ azzal a tudattal, hogy - Adam Michnik szavait idézve - írásainkkal sokat aligha segítünk ugyan, viszont nem is okozhatunk akkora kárt, mint a politikusok. Ez persze csekély vigasz, de mégis csak az.
Élesen utasították vissza szlovák EP képviselők az európai parlament szerdai plenáris ülésén elhangzott kritikákat, melyek a magyar kisebbséget érintő szlovák politikát kritizálták. A romániai magyar Tőkés László előzőleg felszólalva arról beszélt, sajnálattal állapítja meg, hogy „szélsőségesen nacionalista propaganda folyik a szlovákiai magyarok ellen”. Az erdélyi református püspök azt kérte az EP-től, és az Európai Bizottságtól, hogy „lépjenek fel az emberi jogok durva megsértése, a Szlovákiában eluralkodó etnikai intolerancia, verbális agresszió és diszkrimináció ellen”. Négy szlovák EP-képviselő ezután azt bizonygatta, hogy a szlovák kisebbségi politika megfelel az európai normáknak, és a kormány a javítására törekszik. A Mečiar pártjához (Néppárt-HZDS) tartozó Kozlík azt állította, „a magyarok évek óta azt a benyomást keltik, hogy a magyarságot a határon kívül elnyomják”. Mint mondta, az európai vezetők „nem tudnak arról”, hogy a magyarok sokszor „Nagy-Magyarországról beszélnek”. Párttársa, Belohorská asszony úgy vélte, míg Magyarországon „a szlovák kisebbséget kegyetlenül asszimilálták”, Szlovákiában „a magyar kisebbség kivételes előnyöket élvez”, mint a magyar nyelvű oktatás. A vezető kormánypártot, a Smert képviselő Beňová azt hangoztatta, Szlovákia tiszteletben tartja az etnikai kisebbségi jogokat. Sajnálatát fejezte ki egyúttal, hogy a magyar EP-képviselők az egyperces felszólalásokat kihasználva „minden egyes alkalommal a szlovák kormányt és polgárokat támadják”.
Vladimír Mečiar szerint a néhai Antall József miniszterelnök a vele folytatott első tárgyaláson igényelte Magyarország számára a Csallóközt. A szlovák politikus, a Néppárt-HZDS elnöke ezt kedd este a TV Joj tévéállomás műsorában állította. „A magyar kormány elnökével megtartott első tárgyalásaimon területi követeléseket terjesztettek elő, amelyeket lesöpörtünk az asztalról” - jelentette ki Mečiar. Szerinte magyar részről állandósulnak majd különböző nyomások, ez állandó politikai feszültséget gerjeszt, és Magyarország igyekszik majd beavatkozni a Szlovák Köztársaság belügyeibe. Mindennek ellenére - fejtette ki Mečiar - Szlovákiát a Magyar Köztársaság részéről ténylegesen semmilyen veszély nem fenyegeti, és a jelenlegi kapcsolatok bonyolultságához hozzájárultak némely szlovák politikusok szerencsétlen kijelentései is. Vladimír Mečiar 1991. február 8-án tárgyalt szlovák miniszterelnökként Budapesten Antall Józseffel. A szlovák vezetők útját eredetileg korábbra, 1990 novemberének elejére tervezték, de a szlovák fél fontos politikai okokra hivatkozva az utolsó pillanatban lemondta a találkozót. A három hónappal később megvalósult találkozón részt vett František Mikloško, a Szlovák Nemzeti Tanács akkori elnöke is. A miniszterelnöki tárgyalást követő sajtóértekezleten Mečiar elmondta, hogy a magyar kormányfővel elsősorban a bős-nagymarosi vízlépcsőről tárgyaltak. Egy újságírói kérdésre válaszolva hangsúlyozta: tudatában vannak annak, hogy hosszú ideig vákuum volt a szlovák és a magyar fél között. Most megtették az első lépést abba az irányba, hogy minden felmerült kérdésre választ keressenek, vannak azonban kérdések, amelyekre a válasz megtalálása hosszabb időt vesz igénybe: ilyen Bős-Nagymaros ügye, illetve az ezeréves közös történelmi múltnak a feltárása.
Nem ért egyet a szlovák kormány kisebbségekért is felelős alelnöke a szlovákiai magyar párt javaslatával, hogy az oktatási törvény garantálja a földrajzi nevek kétnyelvű feltüntetését a kisebbségi iskolák tankönyveiben és munkafüzeteiben. Dušan Čaplovič erről kedden nyilatkozott a pozsonyi SITA hírügynökségnek. A Magyar Koalíció Pártja kedden azért javasolta az oktatási törvény módosítását, mert az elmúlt napokban olyan magyar Honismeret tankönyvet kaptak a szlovákiai magyar iskolák negyedikes tanulói, amelyekben csupán szlovákul szerepelnek a földrajzi nevek. A magyar megfelelők csak a tankönyv függelékében vannak feltüntetve, de az összefüggő magyar szövegben kizárólag a szlovák alak szerepel. A Robert Fico kormányfő pártjához tartozó Dušan Čaplovič, a szlovák kormány kisebbségekért is felelős alelnöke nem helyesli, hogy a Szlovák Nemzeti Párt felügyelte oktatási minisztérium engedélyezte ilyen tankönyv megjelentetését. Éppen ezért azt javasolja a magyar iskoláknak, hogy a Honismeret tankönyv egy korábbi kiadását használják, amelyben a magyar nevek is szerepelnek. Ami egyébként a két világháború közti Csehszlovák Köztársaság óta hagyomány Szlovákiában, és többé-kevésbé a pártállami időszakban is tiszteletben tartották. Azt azonban a pozsonyi kabinet kisebbségügyi alelnöke nem tartja szükségesnek, hogy az ehhez való jogot külön is garantálja az oktatási törvény. Azt is megjegyezte, figyelni fogják, mennyire érvényesül az ilyenfajta kétnyelvűség a magyarországi szlovák tankönyvekben.
Robert Fico szlovák kormányfő hétfőn elhatárolódott Ján Slota vasárnapi kijelentéseitől, amelyekben a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője közvetetten Hitlerhez hasonlította és „nyomorultnak” nevezte Göncz Kinga magyar külügyminisztert. „Mindennemű személyre szóló támadástól elhatárolódom, nem tudok azokkal egyetérteni, de a dolgok lényege, hogy a külügyminiszter asszony ultimátumot intézett Szlovákiához” - mondta Fico, arra utalva, hogy Göncz Kinga a múlt héten magához kérette Szlovákia budapesti nagykövetét, akivel közölte, hogy a magyar fél elvárja: Pozsony adjon választ arra, hogy vajon bizonyos szlovákiai tendenciák az ország hivatalos politikáját képezik-e? Robert Fico pénteken sajtótájékoztatón reagált a szlovák diplomata, Juraj Migaš bekéretésére, visszautasította a magyar külügyminiszter eljárását, s a magyar fél „üzenetét” úgy interpretálta, hogy ha Pozsony nem fogad szót Budapestnek, akkor majd megnézheti magát, s „diplomáciai poklot zúdítanak ránk az európai intézményeknél”. Fico korábban nem határolódott el Slota egyetlen durva magyarellenes sértésétől sem. Hétfőn ugyan elszánta magát a Slotát bíráló lépésre, arról azonban nem ejtett szót, hogy koalíciós partnerének bármilyen része lenne a szlovák-magyar viszony elmérgesítésében. Ezzel szemben felszólította a médiát, hogy ne Slotával, hanem inkább „a dolgok lényegével, a magyar ultimátummal” és a világ pénzügyi válságával foglalkozzon. Időközben Slota pártja sajtónyilatkozatban tiltakozott az egyik szlovák hírportál beszámolója ellen, amelyben a portál „munkatársa más kollégáihoz hasonlóan szánalmas, az SNS-t lejárató módon számolt be az eseményről”, egy újabb kettős kereszt felavatásáról, ahol Slota szavai elhangzottak. A nyilatkozat szerint az újságíró Slota szavait „nem egészen pontosan idézve nem értette meg, hogy az SNS elnöke nem támadott, hanem ismételten nagyon világosan reagált a magyar külügyminiszter asszony viselkedésére és megnyilvánulására”. Slota pártja a nyilatkozatban visszautasította azt is, hogy elnöke az ünnepségen részeg lett volna. „Egyébként is felfoghatatlan”, hogy egyes szlovák újságírók szlovák politikusok bírálatára vetemednek, ahelyett, hogy a sarkukra állnának és elhatárolódnának a Szlovákiát érő, az ország belügyeibe beavatkozó magyar támadásoktól, s attól, hogy a Szlovákiát szolgálni hivatott (a Magyar Koalíció Pártjához tartozó) parlamenti képviselők Budapestet védelmezik - volt olvasható Slota pártjának közleményében. A vasárnap felavatott újabb monumentális kettős kereszt árnyékában Slota arról beszélt, hogy azért tűzdeli körbe Szlovákiát kettős keresztekkel, nehogy az oda érkező magyarok Felvidéknek nézzék hazáját. Slota, minden korábbi sértegetését felülmúlva, ismét kócos, „még mindig kócos, nyomorult” asszonynak nevezte Göncz Kingát. Később újságírók előtt Konrad Henleinhez (a náci Németországhoz csatolt Szudétavidék egykori birodalmi biztosához), és egy „bajszos” hasonlattal közvetetten Hitlerhez hasonlította a magyar diplomácia vezetőjét, akinek Slota szerint talán már szintén „serked kis bajuszkája”.
Az E-folyóirat legújabb számában a magyarországi magyar, és a Szlovákiában használatos szlovák nyelvű középiskolai történelemtankönyvek összehasonlító jellegű bemutatására teszünk kísérletet. Összehasonlító jellegét az adja, hogy nem kívánunk ítéletet mondani vagy véleményt nyilvánítani a felvetett kérdésekben; ehelyett az olvasói véleményalkotást úgy kívánjuk elősegíteni, hogy bemutatjuk, az adott kérdéskörről a szlovák mellett miként írnak a magyar középiskolai történelemtankönyvekben. A Kollai István által jegyzett tanulmányban felfedezhetjük, hogy az államalapítás és az első világháború közt eltelt kilencszáz év eseménytörténete mindkét oldalon hasonló a 19. századig; a 19. században már mindkét fél a saját nemzetté válásának folyamatára koncentrál. De ez nem azt jelenti, hogy az együttélés „első nyolcszáz éve” azonos lenne szlovák és magyar olvasatban: komoly súlypontbeli különbségek és tartalmi szembenállások vannak. Míg a szlovák narratíva a történelmi Felső-Magyarországra fókuszálva mutatja be ezeknek az évszázadoknak a történelmét, a magyar narratíva az egész országra fókuszál, a nemzetiségek „államalkotó” szerepe pedig marginális marad. Tartalmi szembenállásnak tekinthető az, hogy a szlovák narratíva már a 10. századtól kezdve tud a szlovák nemzetről, a magyar pedig inkább csak a középkor végétől. Nem szólva arról, hogy míg a Kárpát-medence nemzeti történelme magyar megközelítésben a 10. században kezdődik, addig szlovák megközelítésben már a 7. századtól. A 19. századi történelem szlovák és magyar olvasatában még több a súlypontbeli különbség: a politikatörténet kapcsán mindkét oldal a saját nemzetté válására fókuszál. Emellett tartalmi szembenállásnak tekinthető az 1848-as szlovák katonai akciók fontosságának különböző megítélése. A 20. század kapcsán a legegyértelműbb tartalmi szembenállásnak a két világháború közti Csehszlovákia, különböző megítélése tekinthető. Máshogy ítéli meg a két oldal a magyar revíziós aktivitást is. Mindemellett azt is láthatjuk, hogy a történelem szlovák és magyar narratívája különböző fogalomkészlettel dolgozik. Nehéz elképzelni, hogy a szlovák és magyar történelmi narratíva egymástól eltérő pontjairól konstruktív vitát lehessen folytatni anélkül, hogy a másik fél által használt terminológia helyessége vagy helytelensége szóba ne kerüljön. Az pedig, hogy a történelmi nevek írásmódja is jelentősen eltér, már sok tekintetben nyelvpolitikai, emlékezetpolitikai problémának tekinthető.
Jóváhagyta a szlovák kormány szerdán a kulturális tárca stratégiai tervezetét, melynek értelmében az a jövőben évente hárommillió koronát (százezer eurót) juttat a három nemzeti gyűjteménynek, a képtárnak, a könyvtárnak és a múzeumnak (összesen) arra a célra, hogy a külföldi műkereskedelemben felkutassák és „újrahonosítsák” az országból külföldre került muzeális értékeket képviselő „slovacikumokat” (szlovák vonatkozású alkotásokat). A művelődési szaktárca által előterjesztett stratégia szerint a három országos közgyűjtemény erre irányuló figyelme „elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia egykori országainak területére összpontosul” majd, de az európai műtárgypiacot is ugyanúgy szemmel fogják tartani, akár az Interpol illegális műkereskedelmet követő adatbankját. Olyan nagy aukciósházakkal is kapcsolatba lépnek, mint a Sotheby's, a Christie's vagy a Dorotheum. Külön figyelmet szentelnek majd azoknak a legjelentősebb időszakoknak, amikor a legtöbb slovacikum különféle módon, „a megélénkült kereskedelmi hullámok útján, diplomáciai úton vagy a lakosság kitelepítése során került a Szlovák Köztársaság területén kívülre”. Kiemelt figyelmet szentelnek azoknak az időszakoknak, így a 20. századnak, a monarchia szétesését követő időszaknak, amikor nagyon sok érték jutott erre a sorsra. Ezen műtárgyak közül „számos már a Szlovák Köztársaság határain kívül, még az I. világháború előtti, majd a két világháború közötti időszakban, akkor keletkezett, amikor alkotóik a hazájuk elhagyására kényszerültek. További ilyen hullám következett 1945, 1948 és 1968 után. Szerepet játszott ebben az is, hogy a II. világháború derekán az előre haladó frontvonal mögé evakuálták a német lakosságot, valamint az is, hogy a II. világháború után a kisebbségeket a Benes-dekrétumok alapján kitelepítették” - zárja ismertetését a TASR szlovák hírügynökség. A szlovákiai magyarok II. világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumok alapján nagyon sok szlovákiai magyart csehországi kényszermunkára deportáltak, majd a kényszerű lakosságcsere keretében közel százezer magyart telepítettek át Magyarországra. A teljes jogfosztás értelmében a szülőföldjük és ingatlanjaik elhagyására kényszerülő magyarok sokasága 25-50 kilós batyukkal, a lakosságcsere keretében távozók pedig sebtében összeszedett, szekerekre, teherautókra, vagonokra felpakolt ingóságaikkal mentek el a szülőföldjükről. A pozsonyi Pravda a „slovacikumokkal” kapcsolatosan épp szerdán közölt egy írást, melynek címe szerint a szlovák kulturális miniszter a külföldön található rokkák visszavásárlására készül. Az írásban véleményt formáló művészettörténész, Alexandra Homolová szerint külföldön csak kivételes esetekben fordulnak elő slovacikumok. „A dokumentumok, műtárgyak többsége a szomszédos Magyarországon végezte, ahonnan azokat nagyon nehéz visszaszerezni”. Ugyanitt Elena Machajdíková, a Szlovák Nemzeti Múzeum muzeológusa azt mondja, hogy a trianoni döntés „Szlovákia esetében előnytelen volt”, mert Magyarország semmit sem volt köteles visszaszolgáltatni abból a húszezer műtárgyból, amit az 1896-os „millenniumi kiállításra Szlovákia területéről vettek kölcsön”.
Az Oroszlányban 1968-ban alakult Szlovák Klub elsődleges céljaként a szlovák identitás a megőrzését, a hagyományok ápolását, valamint az anyaországgal való kapcsolatok fejlesztését fogalmazta meg. A magyarországi szlovákok Himnuszával vette kezdetét Oroszlányban szombaton a helyi nemzetiségi klub 40 éves évfordulós ünnepsége, melyen a régi és jelenlegi tagok mellett ott volt többek között Rajnai Gábor polgármester, Riba Etelka, az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke és Egyedné Baránek Ruženka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke. Köszöntőjében Rajnai Gábor felidézte az elmúlt négy évtized fontosabb állomásait, az olvasókör megalakítását, a Brána néptáncegyüttes megszervezését, a hagyományőrző csoport létrejöttét, majd így folytatta: Az elmúlt négy évtizedben az oroszlányi szlovákság a település kulturális, közösségi életének meghatározó szereplőjévé vált. Missziót teljesítenek, amikor rendezvényeiken bepillantást engednek a szlovák kisebbség által megőrzött értékekbe, s azt kívánom a jubileum alkalmából, hogy a következő évtizedekben is eredményesen folytassák kulturális, illetve közösségi munkájukat, legyen erejük és hitük ahhoz, hogy megmaradjon az általuk megőrzött érték Oroszlányban. Az ünnepségen - ahol külön is köszöntötték Danis József alapító tagot - a szlovákiai partnertelepülések vezetői is jelen voltak, akik együtt érkeztek Vágsellye és Myjava kulturális együtteseivel. Mellettük fellépett a közelmúltban alakult oroszlányi Kridlovka fúvószenekar, illetve a helyi gyermek táncegyüttes. A program részvevői a kiállítás tablóin elhelyezett fotók és újságcikkek, valamint a műsort követő kötetlen beszélgetés keretében idézték fel az elmúlt negyven év eseményeit, élményeit.
A szlovákiai magyarok többsége büszke az állampolgárságára - derült ki egy szociológiai felmérésből, amely azt is megállapította, hogy a szlovákiai magyarok csaknem 71 százaléka pozitívan viszonyul az országhoz. A Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete az Európai értéktrend-vizsgálat 2008 elnevezésű program keretén belül vizsgálta egyebek mellett a szlovákiai magyarság Szlovákiához való viszonyulását is. Eszerint a megkérdezettek 11 százaléka nagyon, több mint 59 százaléka pedig egészében büszke a szlovák állampolgárságra. Ez az arány nem sokkal marad el a szlovák nemzetiségű polgárok körében mért adatoktól. Korábban a magyarok ennél kritikusabban viszonyultak az országukhoz. A mostani felmérés eredménye az eddigi legkedvezőbb. A 2008-as 70 százalékos pozitív hozzáállást 2004-ben 49, 1999-ben pedig 39 százalékos volt. A történelmi összehasonlítás azt mutatja, hogy amikor a magyarság képviselői kormánytagok voltak, emelkedett az állampolgári büszkeség, de jóval kisebb értéket mutatott, mint amilyent az idén mértek. A most közölt adat ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a magyarok egyre rosszabbul viszonyulnak Szlovákiához. A mostani megállapítás - a szociológusok szerint - azt tükrözi, hogy a magyar nemzetiségű lakosok véleményét nem annyira az aktuális politikai helyzet, mint inkább a javuló életkörülmények és a szociális biztonság befolyásolja. A felmérést készítő csoport vezetője, a somorjai Fórum Intézet munkatársa, Zuzana Kusá nem tartja meglepőnek az eredményt. Mint az Új Szónak elmondta, intézetük több korábbi felmérése is jelezte, hogy az 1990-es évek elejétől a szlovákiai magyarok egyre jobban viszonyulnak Szlovákiához. De ez nem jelenti azt, hogy a magyarságukhoz, magyar nemzetiségükhöz emiatt kevésbé pozitívan állnának hozzá.
Ma már bántónak számít, ha azt mondjuk, hogy tót, ahelyett, hogy szlovák. Vajon miért alakult át egy Árpád-kori magyar szó jelentése, és hogyan járult ehhez hozzá a Rákosi-korszak. A zóna megkereste a lehetséges magyarázatot. Miért tótok a tótok? Vagy először is: kik azok a tótok? Ha például abból a régi szólásmondásból indulunk ki, hogy „nekiesik, mint tót az anyjának”, akkor kézenfekvő a válasz: gúnynév. Azt meg eleve tudni véli az ember, hogy a szlovákoké. Pedig a megállapítás egyik eleme sem igazán egyértelmű. Az értelmező szótár szerint: tót - elavult, pejoratív: szlovák, horvát vagy szlovén. Akkor hogy is van ez? A tót igen régi szavunk. Nyelvészek feltevése szerint már az Árpád-házi királyok idejében használatos volt, írott nyomára legkorábban az 1400-as évek elejéről való szövegekben bukkantak. Ekkoriban tout alakban írták, ami segít föltárni eredetét. Minden bizonnyal az indoeurópai theuthból származik - akárcsak sok más európai nyelv sok más szava -, amelynek jelentése: törzs, nép. A tótnak ilyenformán „unokatestvére” például a teuton (latinul az ógermán törzseket nevezték így), a dutch (angolul holland) és a deutsch (németül német). A középkorban a tót nemcsak az északi szláv szomszédokat jelölte, hanem általában minden környező szláv népcsoportot, a mai szlovének, horvátok és szerbek őseit is. Így talán már az is érthető, hogyan lehet ennyire gyakori magyar családnév a Tót(h): nem feltétlenül szlovák, sokkal általánosabban szláv felmenőkre utal, azokból pedig szinte bárkinek lehetett a Kárpát-medencében. A tót jelentése csak a 19. századtól szűkült le a szlovákokra, amikor a Magyar Királyság területén élő déli szláv népeknek már mind lett saját nevük: vend, szlavón, rác. A tót a legkevésbé sem volt lekicsinylő vagy becsmérlő kifejezés. Bizonyság erre Mikszáth Kálmán szóhasználata. A Tót atyafiak (1881) elbeszéléseiben mélységes empátiával és szeretettel ír a felvidéki népről. Sőt maga a szlovák nemzeti ébredés vezéralakja, Ľudovít Štúr (költő, nyelvújító és politikus, Párkány későbbi névadója) is a tót nemzetet emlegette, amikor magyarul beszélt, például a pozsonyi országgyűlésben, Zólyom városának küldötteként. Százhatvan évvel ezelőtt tehát még biztosan nem volt sértő a „tótozás”. A szlovák szó éppen ekkor, a reformkorban jelent meg a magyar nyelvben. A köznapi szóhasználatba csak Trianon után ment át, amikor része lett az újonnan létrejött állam, Csehszlovákia nevének is. Döntően pedig a második világháború után váltotta fel a tótot, amikor a „politikai korrektség” jegyében (jóllehet a Rákosi-korszakban mind a fogalom, mind a gyakorlat tökéletesen ismeretlen volt) kötelezővé tették a használatát. A tótot akkora buzgalommal irtották, hogy olyan irodalmi művekben is átírták, amelyeknek a szerzői még nem is ismerhették a szlovák szót, így az teljesen anakronisztikusan hatott. Tiszta szerencse, hogy legalább Mikszáth novelláit nem cenzúrázták „Szlovák atyafiakká”. Sajnos a tótozásnak létezik egy másik, sokkalta barátságtalanabb hagyománya is, példa erre a mondás: „A kása nem étel, a taliga nem szekér, a tót nem ember.” És az is kétségtelen, hogy a 21. század politikai szövegeiben már csak a legsötétebb szélsőjobbos retorika nevezi tótoknak a szlovákokat. Nem adnék tippeket, de aki kíváncsi rá, könnyen talál efféle hírcímeket az interneten, mint például „Esztergom polgármestere térden csúszik a tótok előtt”. (Ezt történetesen arra föl írták júliusban, hogy a fideszes Meggyes Tamás elnézést kért a párkányi polgármestertől néhány részeg magyar neonáci túloldali randalírozása miatt.) Nem csoda, ha mára a szlovákok közül sokan sértőnek érzik, ha magyarul tótokként emlegetik őket. Ez pedig elég nyomós ok arra, hogy ezt a régi szavunkat - óperzsa eredete és történeti hagyománya dacára - ne használjuk ész nélkül.
Két éven belül emlékmű idézi majd Pozsonyban azoknak a szlovákoknak az emlékét, akik az évszázadok során az önkéntes kivándorlást választották. Erről szerdán kormányhatározatban döntött Robert Fico kabinetje. A kormánydöntések között az is szerepel, hogy 2010-ig létre kell hozni a határon túli szlovákok számára műsorokat sugárzó televíziót. A határon túli szlovákokkal való anyaországi törődés elveit megfogalmazó kormánydokumentum az érintettek rendszeres anyagi támogatásáról is rendelkezik: pályázati úton évente 1,33 millió eurónak megfelelő összeget juttatnak a határon túli szlovákoknak, amelyből csaknem 100 ezer eurónak megfelelő összeget a magyarországi szlovákoknak különítenek el. A magyarországi szlovákok támogatására az idén a szlovák kormány még külön tízmillió koronát különített el, miután tavasszal a pilisszentkereszti Szlovák Ház tulajdon- és használati jogát érintő kérdésben a két ország között kiéleződött a vita. Ez azóta úgy oldódott meg, hogy a magyar és a szlovák kormány azonos összeget juttatott egy új pilisszentkereszti Szlovák Ház felépítésére, amely már jövőre elkészülhet. A kivándoroltak emlékművével együtt a kivándorolt szlovákok múzeumát is létrehozzák a felújítás alatt álló pozsonyi várban. Becsült adatok szerint a világban szétszórva mintegy kétmillió szlovák él. Jelentős részüket a XIX. század végén és a XX. század elején Amerikába kivándoroltak leszármazottai alkotják. Sokan az 1939 és 1945 között fennállt első szlovák államalakulat, a hitleri csatlósállam idején mentek el. Az 1945-ben újra létrejött Csehszlovákiából csak kevesek tudtak külföldre menekülni, de az 1968-as „prágai tavasz”, majd az azt letörő megszállás idején ismét jelentős számban hagyták el szlovákok az országot. Becsült adatok szerint jelenleg évente mintegy 15 ezer szlovák megy külföldre, többségük a jobb munkalehetőségek és a magasabb külföldi fizetés miatt hagyja el hazáját.
- Miniszterelnök úr, Ivan Gašparovič államfő szerint a szlovák-magyar államközi kapcsolatok sokkal jobbak, mint ahogy azt a média jellemzi. Ján Slota szerint viszont a fagyponton vannak. Sólyom László pedig úgy véli, hogy Pozsonyban legmagasabb politikai szinten is jelen van a magyarellenesség. Ön miként vélekedik a két szomszéd ország viszonyáról?
- Államközi kapcsolataink normálisak, habár jobbak is lehetnének. Ha olyan rossz lenne a viszonyunk, mint ahogy azt a legtöbb média lefesti, akkor magyar partneremmel talán köszönő viszonyban sem lennénk. A valóság ellenben az, hogy informális találkozóink őszinte és konstruktív légkörben zajlanak. Legutóbb éppen Brüsszelben vitattuk meg a legidőszerűbb kérdéseket és problémákat. Egyébként pedig Gyurcsány Ferenc meghívása hivatalos szlovákiai látogatásra változatlanul érvényes. Meggyőződésem, hogy partnerem kizárólag belpolitikai okok miatt vonakodik eleget tenni ennek.
- Legutóbb a magyar elnök, korábban pedig éppen Gyurcsány Ferenc is azt nehezményezte, hogy kormányfőként ön nem hajlandó elhatárolódni Ján Slota magyarellenes megnyilvánulásaitól, amelyeket aligha lehet csupán expresszívnek minősíteni, miként azt ön tette.
- Többször elítéltem mindenféle szélsőséges megnyilvánulást. Mondok egy konkrét példát. 2001-ben Rudolf Schuster akkori szlovák államfő izraeli látogatása idején megígérte, hogy a pozsonyi parlament is törvényt alkot a holokauszt emléknapjáról. Az akkori kormánypártoknak ehhez nem nagyon fűlt a foga, ezért ellenzéki politikusként én nyújtottam be a törvényjavaslatot, amelyet nem is kevesen eléggé vonakodva szavaztak meg. Akkoriban öten-hatan tisztelegtünk a holokauszt szlovákiai emlékműve és a szlovák antifasiszta felkelés emléke előtt. Most azok is szégyentelenül mellénk állnak, akik például azt szeretnék, hogy a holokauszt tagadása ne legyen büntetendő. Mindezek után ne engem zargassanak olyan kérdésekkel, amelyeket másoknak kellene feltenni.
- Már elnézést, de én Ján Slotáról kérdeztem.
- Felhívom a figyelmét arra, hogy nem a Szlovák Nemzeti Párt szóvivője vagyok, hanem szlovák kormányelnök.
- Ezt jól tudom. Ján Slota azonban a Kormánykoalíciós Tanács tagja, ahol a legfontosabb politikai döntések születnek. Pártbeli társa, az oktatásügyi miniszter - aki szerint érthető, ha a megkérdezett szlovák általános iskolások azt szeretnék, hogy magyar gyerekek csak otthon beszéljenek magyarul - ugyebár az ön kabinetjének a tagja. Ezek is tények.
- Ne keverjük össze a párttagok megnyilvánulásait a kormányprogrammal. Az utóbbi dokumentumban szó sincs arról, hogy támadni vagy sértegetni fogjuk a magyarokat. Az ilyen próbálkozás ellen határozottan fellépnék. Mi azt ígértük, hogy tiszteletben tartjuk a status quót, vagyis a szlovákiai magyar polgárok szerzett jogait, s álltuk a szavunkat. Sőt: amikor a pozsonyi Pátria Rádió magyar adását anyagi gondok veszélyeztették, a kabinet tartalékalapjából azonnal negyvenmillió koronát utaltunk át. Tegyünk hát végre különbséget a politikusok egyéni megnyilvánulásai és a koalíciós pártok tevékenysége között, amellyel a kormányprogramot kötelesek teljesíteni. Különben is az a lényeg, hogy ez a kabinet és a szlovákiai parlament egyetlen olyan döntést sem hozott, amely rontotta volna a szlovák-magyar kapcsolatokat. Szlovákiai bíróságokhoz és a kassai székhelyű alkotmánybírósághoz sem fordult senki olyan panasszal, hogy megsértették kisebbségi jogait. Ha nem ez lenne a tényállás, akkor az általam vezetett pártot, a Smert, nem vették volna vissza az európai szociáldemokraták családjába.
- Mindezek ellenére mostanság sok szlovákiai magyar polgár nyugtalankodik amiatt, hogy ön januárban a Matica Slovenská ünnepségein felszólította a patinás szlovák kulturális szervezet tagjait, hogy növeljék aktivitásukat a déli országrészben. Nem sokkal ezután olyan szlovák civil szerveződést kezdtek szervezni, amely állítólag az ottani, több helyen kisebbségben élő szlovákok elleni jogsértéseket kezdi el gyűjteni. Miért van szükség ilyen szervezkedésre, amelyet sokan ugyancsak magyarellenesnek tartanak?
- Az idei esztendőt a szlovák azonosságtudat és a nemzeti önbizalom megerősítésének éveként hirdettük meg. Szeretnénk többek között felkutatni, és közkinccsé tenni mindazokat a gazdag nemzeti hagyományokat, amelyekről csaknem vagy teljesen megfeledkeztünk. Számomra az államalkotó nemzet polgáraként, de szlovák kormányfőként is fontosabb, ha például Szvatopluk-szobrokat állítunk, ám tiszteletben tartom, ha országunk magyar nemzetiségű polgárai meg István király emlékét őrzik. Végre fel kellene hagyni azzal a szűk látókörű szemlélettel, hogy majdnem mindenben magyarellenes vagy éppenséggel szlovákellenes megnyilvánulást látunk.
- Néhány napja egy neves szlovák újságíró viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ön is felelős azért, mert Ján Slotát koalíciós partnernek fogadta, s ezzel mintegy jelt adott arra, hogy ilyen nézetekkel jelentős pozíciókhoz lehet jutni.
- Ez a vélemény abban a szlovák napilapban jelent meg, amelyik nemcsak élesen kormányellenes, hanem nemzet- és népellenes is. Egyébként, ha már itt tartunk, én is említhetnék több olyan magyarországi jelenséget és megnyilvánulást, amely aggaszt bennünket, de ez nem vezetne sehová sem. Szlovákiában például rövid időn belül betiltották a Slovenská Pospolitosť (Szlovák Közösség) tevékenységét, ma már csupán néhány bohóckodó tag mutogatja magát olykor. A Magyar Gárda viszont a köztereken masírozik, szervezkedik, s vannak olyan magyarországi pártok, amelyek támogatják őket vagy szemet hunynak tevékenységük felett.
- Többször a Fideszt és személyesen Orbán Viktort is az utóbbiak között említette. Nem túlzás ez? Ő mégiscsak az Európai Néppárt egyik alelnöke.
- Ha lenne Szlovákiában olyan politikai erő, amely a szlovákság határok feletti egyesítéséről beszélne, akkor azt mondanám, hogy mindez ellenzéki retorika, spongyát rá. Ám ilyesmivel nálunk senki sem hozakodik elő, holott szlovák kisebbség Magyarországon, Romániában, Szerbiában és máshol is él. Mi azonban tiszteletben tartjuk a határokat, miként azt is, hogy ők más állam polgárai, s nem teszünk még kétértelmű megjegyzéseket sem. Ha egyszer Orbán Viktor még kormányfő lesz - amiről kizárólag a magyarországi polgárok döntenek -, akkor remélem, megváltozik a politikai szótára és a magatartása. Mi készek vagyunk a konstruktív párbeszédre vele és a pártjával is, ha politikai realitások ezt megkívánnák.
- Nemrég a szlovák miniszterelnök-helyettes és a magyar kancelláriaminiszter találkozóján mindkét politikus úgy vélekedett, hogy csaknem teljes mértékben valóra váltották a tavaly Pozsonyban elfogadott Közös múlt - közös jövő című dokumentum valamennyi programpontját. Véleményük azért keltett Dél-Szlovákiában megütközést, mert még mindig nem épültek újjá az Ipoly-hidak, késik a miskolc-kassai gyorsforgalmi út elkészítésével kapcsolatos szerződés aláírása is. Miért?
- Elöljáróban annyit jegyzek meg, hogy Gyurcsány Ferenc 2006 őszén köztudottan az utolsó pillanatban, még csak nem is diplomáciai úton, hanem nyilvánosan mondta le tervezett kétoldalú találkozónkat, amelyben pedig már megegyeztünk. Nem sértődtem meg, pedig ez nem volt éppen elegáns lépés. Alig egy évvel későbbi pozsonyi eszmecserénken már olyan célokat tűztünk ki, amelyeknek a mielőbbi valóra váltását mi is komolyan gondoljuk, s követelni fogom az illetékes tárcától és a szakértőktől, hogy mielőbb lássunk munkához. Gondok azonban nemcsak a szlovák oldalon akadtak, de most már valóban cselekedni kell.
- Évek óta nincs előrelépés a bősi vízerőmű, a hágai Nemzetközi Bíróság döntésének végrehajtása terén sem. Meddig tarthat még az egy helyben topogás?
- Azt hiszem, akkor kezdődtek a gondok, amikor mindkét kormány a saját győzelmeként értelmezte és magyarázta a hágai verdiktet. Pedig csípőből ezt a rendkívül bonyolult problémát sem lehet megoldani. Hagyjunk időt a szakembereknek, s akkor dűlőre juthatnak.
- A szlovák ellenzék azzal gyanúsítja a Magyar Koalíció Pártját, hogy időről időre összejátszik a jelenlegi kormánypártokkal. Valóban?
- Az MKP nyilvánvalóan ellenzéki párt, amelyik a lisszaboni szerződés szlovákiai ratifikálásakor bölcsen döntött, mert tudatosította, hogy a dokumentum támogatása nem párt-, hanem országos és európai érdek. Emiatt orrolt meg rájuk a két szlovák ellenzéki partnerük, amelyek azóta nemzeti alapon igyekeznek távol tartani maguktól a Magyar Koalíció Pártját, ám ez hiteltelen, hiszen nyolc évig együtt kormányoztak. Egyébként örülök annak, hogy az MKP akár csak az öreg medve, politikai értelemben jókat alszik, szinte semmit sem csinál, legfeljebb annyit hallani róluk, hogy viszálykodnak egymás között. Ugyanúgy, mint a másik két ellenzéki párt.
- Ján Slotáék most éppen azért akarják őket felelősségre vonni, mert részt vettek a Kárpát-medencei magyar képviselők budapesti fórumán. Mi erről a véleménye?
- Egyszerű polgárként válaszolok. Ha csak a szlovákiai magyar nemzetiségű polgárok rokonszenvét akarják megszerezni, akkor részben érthető ez a lépésük, amely miatt azonban más nemzetiségű polgárok voksaira biztosan nem számíthatnak. Mi több: elveszíthetik a hazai magyar voksok egy részét is.
- És kormányfőként, pártelnökként mi a véleménye Slotáék indítványáról?
- Amit el akartam mondani, már elmondtam.
- Szlovákia januártól bevezeti az eurót. Nem tartanak attól, hogy a várható drágulás és más gondok miatt a kormány veszíthet a népszerűségéből?
- A páncélautók már terítik a bankjegyeket, tehát januártól az euró nálunk is hivatalos fizetőeszköz lesz. Két éve úgy döntöttünk, hogy a közös pénznem bevezetésének jóval több az előnye, mint a kockázata. Tudunk az utóbbiakról is, s mindent megteszünk enyhítése vagy megakadályozása érdekében, közösen a munkáltatók, a munkavállalók, a nyugdíjasok, a kereskedelem képviselőivel együtt. Csak az ellenzék maradt ezúttal is távol, kárörvendve várakozik. Ezúton is üzenem nekik, hogy az euró bevezetése Szlovákiában is sikertörténet lesz.
Vanyarcon immár ötödik alkalommal rendezték meg a Haluskafesztivált (sztrapacskafőző-versenyt), amelynek fő célja a hazai szlovákság gasztronómiai hagyományainak és folklórjának a bemutatása. Szeptember 13-án a hazai szlovákság legnagyobb gasztronómiai programja, a Haluskafesztivál zajlott a Nógrád megyei Vanyarcon. „Végtelen mennyiségű, de állandóan kevésnek bizonyuló túrós, káposztás, lecsós sztrapacska, tócsni, lekváros és csörögefánk, és lepény tette próbára a közönség étvágyát” - olvasható az FN Tudósító beszámolójában. A sztrapacskafőző-versenyen kívül csűrdöngölés, kirakodóvásár, haluska-szaggató tánc és plasztiktehénfejés is várt a résztvevőkre.
Ötödik alkalommal várják az érdeklődőket haluskafesztiválra és sztrapacskafőző versenyre szombaton a Nógrád megyei Vanyarcon. Eddig 31 csapat nevezett a versenyre Sopronból, Budapestről, Nógrád és Heves megyéből, illetve Szlovákiából - közölte az MTI-vel Nedeliczki Teréz, a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesületének elnöke. Elmondta: a haluska gyűjtőfogalom, Magyarországon beleértik akár a nokedlit is, de a sztrapacska egyértelműen a nyers reszelt krumpliból és lisztből készült étel. A sztrapacska szlovák nemzeti eledel, és Szlovákiában figyelni kell rá, hogy bár az alapanyag ugyanaz, ha haluskát rendelünk, brindzával ízesített tésztát kapunk, míg a sztrapacskához káposzta tartozik - tette hozzá. A szlovák nemzetiségű Vanyarc rendezvényén idén Pilis lesz a vendégrégió, a térséget Pilisszántó képviseli majd. Tavaly Tótkomlóst hívták meg. A szervező elmondta: Pilisben a krumpliból készült, levesbetétként főzött gombócot, míg Tótkomlóson a csíkokra vágott, gyúrt tésztát, a metéltet nevezik haluskának. Várhatóan a Vanyarcon főzött sztrapacskákból is nagy lesz a választék, hiszen már a korábbi években is a zsűri és a vendégek asztalára került a lecsós, főttkrumplis, sültszalonnás, vaddisznópörköltes változat, de mint a szervező közölte, a zsűri elsősorban a klasszikus módon elkészített ételekre koncentrál, a különlegességek különdíjat kaphatnak. A versenyzők kétféle ételt főzhetnek megmérettetésre. A klasszikus ízesítés pedig a juh- vagy tehéntúró, illetve a káposzta, esetleg pirított szalonna, vagy töpörtyű. A szlovák vidékeken eredetileg tejfölt sem tettek a sztrapacskára, az ugyanis túl értékes volt, és vajköpülésre használták. A verseny és fesztivál kísérőprogramjai között lesznek folklór- és gyermekműsorok, kézműves kirakodóvásár, játszóház és sétakocsikázás, de a főzőverseny mellett idén is megrendezik a haluskás versek és rigmusok versenyét.
Dél-alföldi szlovák kisebbségi vezetők tanácskoztak Kiskőrösön. Mintegy 300 éve élnek itt szlovákok, ők honosították meg a térségben a szőlőművelést, ezért is kapcsolódik össze napjainkban a szüret és a szlovák nemzetiségi napok rendezvény-sorozat. A dél-alföldi szlovákok büszkék származásukra, nem érzik hátrányát, hogy egy magyarországi kisebbség tagjai, hiszen a magyar nemzet legnagyobb költője is közülük került ki. A kisebbségek pluszt adnak kultúrában, gazdagítják a várost, adja a saját gasztronómiáját, népviseletét, a népdalait, a nyelvét, és mindent, amit tud - mondta Gmoser Györgyné, a kiskőrösi Szlovák Önkormányzat elnöke. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány évente 460 millió forintot oszt szét civil szervezetek között anyanyelvük és hagyományaik megőrzésére. A szlovák közösségek kultúraigénye, kulturális aktivitása az átlagosnál nagyobb. Örülnék, ha mindenkinek az átlagosnál nagyobb lenne, és akkor az átlag magasabb lenne - közölte Molnár Márton, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány igazgatója. A regionális tanácskozáson résztvevők útmutatást kaptak arról, hogy tudnak eredményesen pályázni a támogatásokra.
A mosonmagyaróváriak és a pozsonyiak részéről is komoly érdeklődés mutatkozik a Feketeerdőn épülő lakások iránt. Az itt élőknek mindössze a fele őslakos. A Magyarország északkeleti csücskében lévő település alvóvárosként szolgál a szlovákok számára. A szlovákok fokozott érdeklődése a telkek iránt alaposan megemelte az árakat: míg 2000-ben 1700 forintért, mostanra 8-10 ezres négyzetméteráron lehet ingatlant vásárolni - mondta Novák András polgármester a Kisalföldnek. Az is kiderült szavaiból, hogy a pozsonyiak számára Feketeerdő „alvóváros”, azaz csak aludni járnak ide, napközben Szlovákiában dolgoznak. Állandó lakhelynek sem jelentik be ingatlanjukat, s nemigen érintkeznek a helyiekkel. Ezzel szemben a Mosonmagyaróvárról kiköltözött családok teljesen beilleszkedtek, a falunapon is részt vesznek - írja az ingatlanmagazin.com. A betelepülők között nincs ellentét, csak a folyamatos építkezések zaja zavarja a már itt lakókat. Az ingatlanvásárlásokkal az önkormányzat is jól jár, hiszen a telekadóból származó bevételt falufejlesztésre, útfelújításra tudják fordítani. A városban az első lakópark már felépült, a lakásokba nagyrészt szlovákok költöztek. Épül azonban már a második lakópark is, melynél most folyik a közművek építése. Üdülőövezetet alakítanak ki ugyanakkor a híd melletti régi libatelep helyén. Ennek kivitelezése jövőre kezdődik.
A pozsonyi SME című lap keddi száma szerint „nagy dolgok” történtek abban a brüsszeli kávéházban, ahol a magyar és a szlovák kormányfő hétfőn találkozott, merthogy lehetséges: az épület falán egyszer majd emléktábla hirdeti, hogy - mint a szlovák lap írja - „Itt ivott-evett utoljára együtt Gyurcsány Ferenc és Robert Fico”. A SME emlékeztetett: jó lesz nem feledni, hogy Szlovákia tavaly szeptember 20-án parlamenti határozatban erősítette meg a Benes-féle dekrétumokat, miközben azóta is azt szorgalmazza, hogy a magyar miniszterelnök Szlovákiába látogasson. Peter Schutz, a szlovák liberális polgári napilap vezető cikkírója szerint bizony nagyon is lehetséges, hogy ebben a kávézóban kerülhetett sor „a nem formális találkozók című komédiasorozat zárójelenetére”, ugyanis miután Gyurcsány a „magyar történelem legterjedelmesebb kormányhirdetését produkálva” a múlt héten közzétette „gazdasági szempontból értéktelen, de saját hattyúdalaként annál ígéretesebb” adómérséklő terveit, a brüsszeli emléktábla korántsem valószerűtlen. Amit a szlovák diplomácia „a nem formális találkozók című előadássorozatával immár egy esztendeje a publikumot meghülyítő szándékkal művel, azzal egyszersmind sikerült lepleznie a nyilvánvaló tényt, miszerint a Benes-dekrétumok (pozsonyi) újraszentesítése óta Budapest nem kívánja normalizálni a kapcsolatokat” Szlovákiával - emlékeztet a cikkíró a szlovákiai magyarok és németek II. világháború utáni teljes jogfosztását és meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumokat megerősítő szlovák parlamenti határozatra. Mint a SME írja, Szlovákia valamilyen okból azt volt kénytelen színlelni, hogy „ó, dehogy, nincs semmi gond”, folyik a magyar és a szlovák miniszterelnök hivatalos találkozójának előkészítése. Schutz szerint a magyar-szlovák viszony rendezésének csak kedvezne, ha Fico felismerné, hogy a Gyurcsány hivatalos látogatását „siettető akadályfutásában fogytán a levegője. Az új magyar miniszterelnököt - legyen az a szétesett koalíció ismételt felállása nyomán következő kormányfő vagy valamiféle összpárti jelöléssel felálló szakértői kormány feje - már nem terhelik majd a „csakazértis-féle gáncsoskodások” eddigi felszedett koloncai. Más kérdés: a mindenkori magyar kormány ragaszkodni fog ahhoz, hogy Pozsony hagyjon fel végre a „kettős beszéddel”, ami azt jelenti - hivatkozik a szerző Göncz Kinga magyar külügyminiszter korábbi megfogalmazására -, hogy „a kizárólag magyarellenes kijelentésekre összpontosító, radikálisan nacionalista párt”, a Fico-kormány koalíciós partnere, a Ján Slota vezette SNS hagyjon fel azzal, amit művel. „Talán azután majd lesz hivatalos magyar miniszterelnöki látogatás - de már Gyurcsány nélkül” - fejezi be a SME.
A kétoldalú kapcsolatok fejlődésének örömét újra és újra nemzetiségi problémák keserítik meg - jelentette ki Gyurcsány Ferenc, amikor a brüsszeli rendkívüli EU-csúcson szlovák kollégájával, Robert Ficoval folytatott megbeszélést. Rendszeressé teszi informális találkozóit a jövőben a szlovák és a magyar miniszterelnök - Robert Fico és Gyurcsány Ferenc erről hétfői megbeszélésén állapodott meg, amelyet az EU-tagállamok vezetőinek rendkívüli ülése előtt tartottak a belga fővárosban. Fico a találkozót követő sajtótájékoztatón kijelentette, hogy még mindig érvényes az a meghívás, amelyben magyar kollégáját hivatalos látogatásra invitálta. Gyurcsány ezzel kapcsolatban arra mutatott rá: a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének örömét újra és újra nemzetiségi problémák keserítik meg. Kettős felelősségünk van: a két szomszédos országnak együtt kell élnie (...), de bármennyire is szépek az (...) elért eredmények, ha ezt beárnyékolják érzékeny megjegyzések - fogalmazott a magyar miniszterelnök. Gyurcsány kifejtette: a magyar-szlovák kapcsolatok kétarcúak. Egyik oldalról talán soha nem látott, intenzív gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jellemzik, a schengeni határok megnyitásával a polgárok találkozása is sokkal könnyebb, mint korábban, másfelől viszont a viszonyt „folyamatosan be tudják árnyékolni a ki nem beszélt vagy éppen nagyon is túlbeszélt nemzetiségi problémák egyes elemei”. Gyurcsány emlékeztetett arra, hogy egy nemrég publikált felmérés szerint a 15 éves szlovák fiatalok 40 százaléka „nem baráti” érzéseket táplál a magyarokkal szemben. Úgy vélte, ez nem elsősorban politikai kérdés - egyes szlovák politikusok felelőtlen kijelentéseivel nemcsak az a baj, hogy önmagukban sértőek, hanem hogy a fiatalok ezeket a megjegyzéseket szajkózzák. - Ezek a kijelentések szinte megoldhatatlan feladat elé állítanak bennünket - vélte a magyar kormányfő, hozzátéve, hogy „Magyarországon sokan árulásnak tartanák”, ha úgy tárgyalnának formálisan, mintha nem lennének ezek a kijelentések. Hozzátette: a kormány annak is tudatában van, hogy például a szlovák kormánykoalíciós tagpártot vezető Ján Slota kijelentéseit nem lehet összekeverni Szlovákia politikájával. Robert Fico az MTI kérdésére válaszolva azt hangsúlyozta, hogy nem hisz az említett közvélemény-kutatásoknak, mert az ezeket készítő, az országban működő nem kormányzati szervek „alapvetően azt a politikát gyakorolják, hogy minél rosszabb a szlovák kormánynak, annál jobb”. - Kitalált közvélemény-kutatásoknak, odadobott hazugságoknak is tanúi voltunk már - mondta a szlovák miniszterelnök. Fico arról is beszélt, hogy a szlovák kormányt is „zavarják bizonyos dolgok, amelyek Magyarországon történnek”. - Nem szeretném, ha azt, ami a két oldalon történik, erőteljes kijelentésekre szűkítenénk, vagy néhány olyan ember viselkedésére Magyarországon, akik nem férnek a bőrükbe - fogalmazott a szlovák miniszterelnök. Feltette a kérdést: - Mi a veszélyesebb, az erőteljes kifejezések vagy egy félfasiszta szervezet, amely Magyarországon menetel? Hozzátette, hogy erről nem is akar beszélni, hanem pozitív dolgokról. Fico leszögezte: azt szeretné, ha a magyarok és szlovákok Szlovákiában jól élnének. Kijelentette: rossz lenne, ha a magyar-szlovák kapcsolatok minősége nem tudná leküzdeni a negatív megnyilvánulásokat. - Én olyan kormány miniszterelnöke vagyok, amely betartotta a 2006-ban tett ígéretét, és semmit nem változtatott az ország területén élő nemzeti kisebbségek status quo-ján - szögezte le. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly kétoldalú dokumentumot írtak alá a közös múltról és közös jövőről. Mint mondta, ezt most röviden kiértékelték. Megállapították, hogy „ennek a kerete megfelel a magyar-szlovák együttműködésnek”. Felkérték a külügyminisztereket, hogy a közeljövőben bővítsék ki a dokumentumot.
A nyolcadik Tótkomlósi Napok prograsorozat részeként átadták az idei díszpolgári címet szerda reggel, a városháza dísztermében. Dr. Tóth Mátyás, Závada Pál (ő a mai napon is megtisztelte jelenlétével szülővárosa ünnepét) és Gyurkovics Zsuzsa után 2008-ban úgy határozott a képviselő-testület, hogy dr. Gyivicsán Anna egyetemi tanárnak adományozza a megtisztelő címet. Dr. Sztakó József polgármester méltató szavai szerint a tótkomlósi születésű tanár a magyarországi szlovák oktatás, tudomány és közélet kiemelkedő alakja. Évtizedekig munkatársa, majd elnöke volt a Magyarországi Szlovákok Szövetségének. Kezdeményezője és aktív résztvevője volt a szlovák néprajzi táboroknak, valamint hazai és nemzetközi konferenciáknak. Számos tudományos munka, cikk szerzője. Előadásaiban mindig megemlíti Tótkomlóst, hiszen büszke szülővárosára, annak lakóira. S miközben pezsgővel, ünnepi műsorral köszöntötték az ünnepeltet, a szlovák regionális központban lázas munka vette kezdetét hajnaltól. A gasztronómiai napon speciális szlovákok ételeket készítettek a Komlósi Szlovákok Szervezetének lelkes asszonyai. 20-25 kiló lisztből gőzön főtt, 15 kiló lisztből tolófánk sült a forró olajban. Még a testvérváros, Jelsava asszonyai is kondér mellé álltak és elhozták specialitásukat, a gömöri golyót. A szomszédos Erzsébet ligetben a búcsú vásározói kínálják portékáikat ma, 14 óra 30 perctől pedig mindenki vendég egy fánkra. Egy lelkes kis csapat óriás fánkot is süt. Információink szerint lesz az vagy két méter átmérőjű!
Zárt ajtók mögött zajlott a szarvasi pedofiliával vádolt tanár büntetőpere. A bírónő, dr. Szőke Tiborné helyt adott a védelem álláspontjának, miszerint a tárgyaláson elhangzott dolgok sértenék a jóerkölcsöt, és a gyermekekre sem lennének túl jó hatással azok a mondatok, amelyekben a sértettek elmondják, miként rontotta meg őket a tanár. Tovább borzolta az egyébként is haragos kedélyeket a nyilvánosság kizárása Sz. J. tárgyalásáról. A férfi a szarvasi Szlovák Iskolában tanított éveken át. Az év elején azonban egy diák elpanaszolta szüleinek, hogy a pedagógus milyen szexuális játékra kényszerítette. Ezután kiderült, hogy a 14 év alatti gyermeknek sorstársai is vannak. A tegnapi bírósági tárgyalás helyszínén az iskola egyik pedagógusa megosztott néhány elgondolkodtató tényt a STOP riportereivel. „Én nem tudom feltételezni J.-ről, hogy ezt megtette volna. Ezek után minden pedagógus gondolja meg, mikor vállal korrepetálást tanítványával. Még az is megtörténhet, hogy ha rossz jegyet ad, ilyenekkel vádolják meg” - hadarta ingerülten a nevelő, és megemlítette, hogy tudomása szerint évente jónéhány olyan bejelentés vagy gyanú merül fel felnőttek ellen, amit könnyelmű, bosszúra szomjas gyermekek vagy tinédzserek kreálnak. Mint mondja, csak abba nem gondolnak bele, hogy ezzel egy ember életét akár tönkre is lehet tenni. „De ne értsen félre senki: mélységesen elítélem a pedofilokat, legszívesebben levágnám a micsodájukat!” - folytatta a tanár, aki szerint az ügy etnikai problémákhoz is vezetett. A szlovák sajtó több médiuma is képviseltette magát a tárgyaláson. A kinti újságok szlovák szélsőséges fórumozói már szinte hungarikumnak kiáltják ki a pedofíliát, és mivel az egyik megrontott gyerek - információk szerint - szlovák származású, ezt etnikai támadásnak titulálják. A STOP úgy tudja, hogy a diákok inkognitója - köszönhetően a diszkrét rendőrségi nyomozásnak és a felelősséggel gondolkodó pedagógusoknak - még megmaradt. A Szlovák Iskola tanulói egyelőre csak találgatnak, kik lehetnek Sz. tanár úr feltételezett áldozatai. Annyi biztos, hogy, ha a vádak igazak, ott ülnek az iskolapadokban, lelkükben szégyennel és félelemmel, nehogy valaki megtudja szörnyű titkukat.
Zárt tárgyalást rendelt el a Szarvasi Városi Bíróság kedden a szemérem elleni erőszakkal vádolt volt szarvasi tanár ügyében - közölte a Békés Megyei Bíróság sajtószóvivője. Kukla Angelika elmondta: a vádlottak és a sértettek védőinek kérésére döntött úgy Szőke Tíborné bírónő, hogy a nyilvánosság kizárása mellett folytatja a per tárgyalását. A vádirat szerint a pedagógus az elmúlt esztendő júniusában egy szlovákiai táborozáson vett részt tanítványaival, ahol a reggeli ébresztők előtt, legkevesebb három alkalommal fajtalankodott egyik tízéves fiú tanítványával. A vádlott szintén a szlovákiai táborban beszélte meg egy másik, akkor 14 éves fiúval, hogy megmutatja neki méhésztelepét. A táborból való hazaérkezésüket követően, a későbbi sértett felhívta a tanárát, és megbeszélték, hogy egy júliusi napon közösen mennek a méhésztelepre. A telepen a pedagógus valóban mesélt a méhek életéről, majd fajtalankodásra vette rá a gyereket. Ezt követően a vádlott a nála lévő fényképezőgéppel felvételt is készített arról, amikor fajtalankodott a sértettel. Kisvártatva a vádlott közölte „most én jövök” és a fiú előtt önkielégítést végzett, amit a sértett, a vádlott felhívására lefényképezett. A pedagógus, mielőtt hazaindultak, megígértette a gyerekkel, hogy mindez az ő titkuk marad, ám a fiú otthon elmesélte édesanyjának, aki értesítette az iskolát. Az MTI úgy tudja, hogy a két gyermek a helyi szlovák általános iskolában tanul, illetve tanult; az iskola az Országos Szlovák Önkormányzat fenntartásában működik. Az eset tavaly nagy vihart kavart a szülők körében már csak azért is, mert a technika-, tánc- és drámaoktatást végző, valamint kerámia és furulya szakkört vezető, és 2001 augusztusa óta az intézményben dolgozó pedagógus mind a gyermekek, mind a szülők körében népszerűségnek örvendett. Miután azonban az eset kiderült, 2007. július 18-án felfüggesztették állásából a férfit.
A nyilvánosság teljes kizárása mellett döntött a Szarvasi Városi Bíróság kedden, amikor kezdetét vette annak a helyi tanárnak a büntetőpere, aki szemérem elleni erőszak bűntettével vádolnak. Óriási médiaérdeklődés mellett kezdődött meg a Szarvasi Városi Bíróságon kedden délután A. Sz. J helyi általános iskolai tanár pere, akivel szemben szemérem elleni erőszak bűntette a vád. Dr. Szőke Tiborné bíró a vádlott védőjének, dr. Csanálosi Ákos ügyvédnek és a sértettek jogi képviselőjének egybe hangzó indítványára úgy döntött, hogy a nyilvánosság teljes kizárása mellett folytatják le az ügy valamennyi tárgyalási napját. A bíró külön nyomatékosította a keddi tárgyalás alig 15 perces nyilvános részében azt is, hogy a tárgyalás szereplői menetközben nem nyilatkozhatnak a sajtónak. A. Sz. J. védője szerint szexuális bűncselekmény esetén, különösen, ha azt gyermek sérelemére követik el, a hazai bírósági gyakorlat szerint a nyilvánosság kizárása mellett folytatják le a tárgyalást. Ezzel teljesen megegyező tartalmú indítványt tett a sértettek jogi képviselője. Ezt követően dr. Szőke Tiborné bíró rövid mérlegelés után úgy döntött: helyt ad az indítványoknak, és zárt tárgyalást rendelt el. Noha a városi bíróság folyosóján érzékelhető volt, milyen komoly médiaérdeklődés nyilvánul meg a per iránt. Ezt legjobban talán az példázza, hogy a hazai legnagyobb televíziók forgatócsoportjai mellett az egyik szlovák kereskedelmi tévé is stábot küldött a tárgyalásra. Mindez összefüggésben lehet azzal, hogy A. Sz. J. vádlott a szarvasi nemzetiségi iskola tanáraként dolgozott 2001-től egészen az állásából való 2007 nyári felfüggesztéséig. Emellett az is tény, hogy a fajtalankodással vádolt egykori tanárt iskolájának egyik szlovákiai kirándulása követhette el az egyik szemérem elleni erőszakos cselekményét. A bíróság korábbi tájékoztatása szerint két gyermek elleni szemérem elleni erőszak elkövetésével vádolják az egykori tanár, ahogyan erről korábban beszámoltunk. Szarvason általános megdöbbenést keltett az ügy, és a Hír6.hu információi szerint a helybeliek hitetlenkedve fogadták, hogy a diákok által kedvelt tanár ellen fogalmazódtak meg a nem mindennapi vádak. A tanárt, aki 2001 óta volt a helybeli nemzetiségi általános iskola tanára, az ügy kipattanásakor, 2007. július 18-án azonnali hatállyal felfüggesztették állásából. Egyelőre még az sem világos, hány tárgyalási napot tervez a bíróság, és az ítélethozatal időpontjáról sem lehet semmit tudni. Erre a keddi tárgyalási napon a sajtó képviselői nem kaptak választ. Azt azonban megerősítette dr. Szőke Tiborné bíró, hogy az ítélethozatal (nem tudni, mikor) a nyilvánosság előtt fog megtörténni.
Továbbra sem lehet tudni, mikor és hol kerül sor Gyurcsány Ferenc magyar és Robert Fico szlovák kormányfő találkozójára, annyi azonban bizonyossá vált, hogy ezt megelőzően a két miniszterelnök informális-baráti találkozóra tart, de ennek időpontját és helyszínét majd csak a kormányfők személyes megállapodása után kormányszóvivőik fogják bejelenteni. A miniszterelnökök találkozójának előkészítéséről szombaton a szlovákiai Tardoskedden (Tvrdošovce) újra egyeztető találkozót tartott Kiss Péter kancelláriaminiszter és szlovák kollégája, Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes abból az alkalomból, hogy a nagyközség önkormányzatának vendégeként részt vettek a falu Szent István-napi ünnepségén. Negyedik találkozójuk után kinyilvánították: ezzel az előkészítés folyamatát lezártnak tekintik. Kiss Péter az MTI-nek nyilatkozva kiemelte: az előkészítő megbeszéléseken elsődlegesen „arról volt szó, hogyan lehet tartalmi értelemben és a különféle találkozókon kialakítani egy olyan bizalmi viszonyt, amellyel a két ország kapcsolatrendszerében konfliktusokat előidéző történések kezelhetők: nem csak visszamenőleg, nem csak ad hoc módon, nem csak egyesével, hanem megfelelő mechanizmust és bizalmi viszonyt is teremtve. Annak szolgálatában, hogy ne forduljanak elő, vagy ha közös szándék híján mégis előfordulnak konfliktusgerjesztő események, akkor legyen a kezelhetőségnek megfelelő kultúrája és bizalmi háttere”. Kiss Péter közölte: a kormányszóvivők „szándékaink szerint a következő napokban-hetekben teszik meg a jelzett találkozó időpontjával és helyszínével kapcsolatos bejelentést”. Dušan Čaplovič az MTI érdeklődésére hasonlóképpen fogalmazott és jelezte: „tökéletes, a várakozásoknak megfelelő, nem formális, baráti találkozót készítettünk elő, amelyen a miniszterelnökök döntenek majd a legközelebbi hivatalos találkozójukról”. Čaplovičnak „szent meggyőződése”, hogy a találkozóra még az idén sor kerül. Gyurcsány Ferenc tavaly nyáron Pozsonyban tárgyalt Robert Ficoval. Akkor a két ország kapcsolatrendszerét jobbítani hivatott 14 pontos megállapodást írtak alá. Dušan Čaplovič szerint ez javarészt már teljesült, de rövidesen a közlekedési tárcák vezetői és szakértői a besztercebányai (Banská Bystrica) megyei önkormányzat meghívására Szlovákiában találkoznak, hogy az Ipoly-hidak és a Kassa-Miskolc közti gyorsforgalmi út ügyében a közeljövőben érdemi, az építések megkezdését is magába foglaló elmozdulás legyen. Kiss Péter és Dušan Čaplovič Tardoskedden megkoszorúzták Szent István emlékművét. Mindketten hangsúlyozták: csak egyetérteni lehet Szent István azon intelmeivel, miszerint az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és erőtlen ország. Kiss Péter arról beszélt, hogy a magyar államalapító „egy döntő fontosságú periódusban felismerte az Európához tartozás fontosságát”. Kiss Péter Tardoskedden találkozót és baráti eszmecserét folytatott Csáky Pállal, a Magyar Koalíció Párjának (MKP) elnökével.
Önkormányzati képviselő István szerepében, a szobafestő Koppányéban, a falu fodrásza Gizelláéban - így fest a pilisszentkereszti István, a király előadás stáblistája. Hogyan lesz egy rockopera a beolvadás elleni küzdelem eszköze? „Őslakók” és „telepesek” szlovák és magyar nemzeti színekbe öltöztetve - némi nemzetközi bonyodalommal.
„Pocsék dolog fél évig úgy próbálni, hogy tudod, a végén úgyis te fogsz veszíteni” - mondja a Koppányt alakító Hugyecsek József, aki idén augusztus 24-én is azzal a reménnyel lép színpadra, hátha megfordíthatja az eredményt. Vagyis végül nem ő, hanem a „puhány” István esik el. „És akkor „Mohácsnál győzni fogunk” - idézi a rockopera híres dalát. Joci civilben szobafestő, egyike annak a társaságnak, melynek tagjai egykor Szentendre felé autózva az István, a királyt hallgatták, és elhatározták, hogy eljátsszák a darabot. Galda Levente - a későbbi István - figyelt fel rá, hogy barátjának milyen jó hangja van.
„Mi mindenkit figyelünk” - mondja Levente. A „mi” a szlovák hagyományőrző együttest jelenti, melynek ő a vezetője. Magyarországon Pilisszentkereszten a legmagasabb a magukat szlovákoknak vallók aránya. „Mi nem vagyont örököltünk a nagyszüleinktől, hanem élő hagyományt, nyelvismeretet, táncokat, dalokat” - mondja a Rékát alakító Cserni Melinda. Nemzetközi rangú kórusaik, hagyományőrző egyesületeik vannak, és nem csupa öregasszonyból, hanem huszonéves fiatalokból. Még a szlovákul nem beszélő Koppány-Joci is úgy érezte, tartozik annyival az őseinek, hogy az utolsó népszámláláson szlovák nemzetiségűnek vallja magát. Ezen a ponton aztán összezavarodhatunk. Mit is akar egy maroknyi szlovák fiatal az István, a királytól? A megfejtést szlovákul cudzínak nevezik - a kifejezés annyit tesz, hogy idegenek.
Pilisszentkereszt 30 kilométerre található Budapesttől. Az elmúlt öt évben lakóinak tíz százaléka kicserélődött, de ezért nem lehet csak a betelepülőket okolni. A napi háromórás ingázást sorban adják fel a helyiek, és inkább Budapestre költöznek. A fővárosiak nemcsak a jó levegőbe szeretnek bele, hanem a Pilis légkörébe is. A szomszédos Dobogókőre a világ szívcsakráját, a közeli romokba az Árpád-házi királyok első fővárosát képzelhetik. Csakhogy az ősmagyar nyomokat keresők táltosok helyett Pilisszentkereszten egy évszázados zártságra épülő szlovák közösséget találnak, ahol a Csobánkáról negyven éve beházasodó asszonyokra is rápirítanak: ne szóljanak bele a falu ügyeibe, mert ők nem helyiek.
A fővárosból érkezők közül sokan azt sem tudják, hogy falun mindenkinek köszönni illik, az iskolában angolnyelv-oktatást követelnek a szerintük semmire sem használható szlovák helyett. Kis súrlódások már korábban is voltak, de a fordulatot a 2006-os önkormányzati választás hozta, amikor a helyiek közül sokan nem mentek el szavazni, mert nem érezték komoly tétnek, hogy melyik volt iskolatárs vagy unokatestvér lesz képviselő. A politikailag aktív betelepülők azonban nagyon is elmentek, és több tagot bejuttattak a testületbe. Alulmaradt a polgármesteri címért folyó küzdelemben a helyi szlovák önkormányzat elnöke, az új polgármester mögötti többséget pedig legalább részben a betelepülők biztosítják.
Az agglomerációs feszültség a régiek szemében így kaphatott szlovák nemzeti színezetet. A javarészt jobboldali „újak” viszont nem szlovákokat, hanem baloldaliakat látnak magukkal szemben. Így töltötte meg mind a két oldal a maga számára legelborzasztóbb tartalommal a cudzí / idegenek szót. „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” - mondja erre Galda Levente. „Ezért választottuk éppen az István, a királyt. Mindenkit összekovácsolni, ez volt a cél” - magyarázza, és tényleg úgy beszél, mintha Pilisszentkereszt bölcs uralkodója lenne. A fiatalok megérezték, hogy az egymásnak feszülésben rejlő energiákat hasznos célra is lehetne használni. És valóban, akit csak megszólítottak, mindenki támogatta őket. Jött a falu cukrásza (a pogácsákat süti a próbákra), a bérvasalást vállaló helyi vállalkozó (a gyertyát tartja István és Gizella esküvői menetében), a falu cipésze, a ministránsfiúk a szentmiséről, a falu orvosi egyetemistája (ő lett a rendező). Még Minárik Béla bácsi is, a maga nyolcvan évével, hogy német lovag legyen. Aki nem tud énekelni, az füvet vág vagy főz, mert még az iskolában is a határon túli testvérközség tánccsoportja alszik az előadás hetében. Legnehezebben éppen Koppány állt rá a szereplésre.
„Lehet, hogy csak kérettem magam” - mosolyog ma már, és ő élvezi legjobban, hogy a próbákon ott van idős és fiatal, mesterember és értelmiségi, telepes és bevándorló, katolikus és újpogány. „Teljesen beleélem magam a szerepbe. Koppány nem negatív karakter, nem óhajtja mindenáron a hatalmat, csak becsületes eszközökkel akar győzni, elutasítja István megmérgezésének ötletét éppúgy, mint Róma uralmát” - védi magát Hugyecsek József. „Nem volt könnyű a keresztény térítés, de nem bántam meg” - megy bele a játékba István-Levente. „Tűzzel-vassal?” - replikázik Koppány. „Van, aki azt kérdezte: most, hogy királyné lettél, be lehet még jelentkezni hozzád hajvágásra?” - nevet a Gizellát játszó Galda Tímea. „Az István, a király azért is remek választás, mert nem kell hozzá szlovákul tudni, így a falu új lakói is bátran csatlakozhatnak hozzá” - teszi hozzá a politikus alkatú Levente.
A tavalyi főpróbát hétszázan nézték végig a ciszterci kolostor romjainál kialakított színpad mellett. Ennyien kacagtak, amikor Koppány vezér egyszer csak hátratolta homlokán a prémes süvegét, és lekiáltott a tömegnek, nincs-e valakinél gázolaj, mert kifogyott a hangosításhoz szükséges aggregátorból az üzemanyag. S mivel nem volt, a polgármester maga szaladt el egy kannányiért. Az utolsó héten aztán a legfontosabb, a szlovák önkormányzat tízezer forintos jelképes támogatása is megérkezett. „Elértük célunkat, mindenki az előadás mellé állt” - mondja Levente. Még az égiek is, mert a tavaly augusztus 20-i vihar helyett csak egy nagy felhőszakadás érte el őket. „Félelmetes volt, fölöttünk tiszta volt az ég, de a hegy két oldalán villámok cikáztak, miközben azt kiáltottam: „Veled uram, de nélküled”„- emlékezik a címszereplő. A hatás leírhatatlan volt. A pilisszentkeresztiek összeborultak, el sem hitték, hogy mindez az ő művük volt, hogy ennyi tudás, ennyi erő van bennük.
A villám idén tavasszal mégis lecsapott, miután a képviselő-testület úgy döntött, hogy a szlovák házat elköltözteti, mert az ügyintézők már nem férnek el a szomszédos portán álló parányi hivatali épületben. Mondani sem kell, ez alkalommal is a 2006-os polgármester-választás két jelöltje, a győztes Lendvai József és a szlovák önkormányzat alulmaradó elnöke csapott össze. A falu megrettent a nemzetközivé terebélyesedő bonyodalmaktól, Galda Levente nyilatkozatban emlékeztetett az istváni intelemre („Mert az egynyelvű ország gyenge és esendő”), a fiatalok pedig úgy érezték, meg kell ismételniük a tavalyi csodát. „Már attól félek, olyan leszek, mint az LGT. Ők a nyolcvanas években elbúcsúztak a közönségtől, és azóta már össze sem tudják számolni, hány búcsúkoncertet tartottak” - dohog Koppány vezér.
A cukrászat megint sütni kezdte a szlovák-magyar együttélést jelképező pogácsákat - a magyar receptet szlovákos káposztával bolondítva -, a vasalóvállalkozó újra beállt a tánckarba, az időközben lediplomázott medika esténként Gertrudis királyné állítólagos sírja mellett rendezi a próbákat. Béla bácsi továbbra is panaszkodik, hogy fájós térde miatt nem tud letérdelni uralkodója előtt, Koppány vezér „hűséges csábító asszonyai” ismét „idegenek”, mert a helyi hagyományok nem engedik, hogy a szentkereszti lányok a színpadon „buja ingoványba húzzák” a szobafestőt a szerelmükkel. Most is egy „betelepülő”, Miklós-Kovács János játssza Asztrik szerepét. „Magyar vagyok, de szlovákul tanulok, mert el kell fogadnom az itt lakók értékrendjét, szokásait. Meg kell érteni, hogy ez nem megjátszott, hanem megélt szlovákság” - mondja. Nem egyedül gondolkodik így, a faluban két tanfolyami csoport is működik.
Az augusztus 24-i pilisszentkereszti egyike annak az évi 80-100 István, a király előadásnak, amelyet országszerte amatőrök adnak elő. De alighanem sehol sem éneklik olyan átéléssel, mint itt, hogy „Adj békét, uram”.
A magyar kormány nevében Hiller István kulturális miniszter bocsánatot kért Csehországtól és Szlovákiától az 1968-as magyar katonai agresszióért. „A bevonulás, a prágai tavasz leverése gyalázat és szégyen” - mondta csütörtökön Hiller István, kulturális miniszter. Hiller a magyar kormány nevében bocsánatot kért Csehországtól és Szlovákiától, mert 1968-ban a magyar hadsereg is részt vett Csehszlovákia megszállásában, az ottani reformok eltiprásában. „A rendszerváltást követő magyar kormányoknak erkölcsi kötelességük és tisztességük, hogy bocsánatot kérjenek Csehországtól és Szlovákiától a prágai tavasz 40 évvel ezelőtti leverésében való magyar részvétel miatt” - mondta a miniszter. A kormány politikai nyilatkozatát felolvasva hozzátette, hogy a magyar csapatok negyven évvel ezelőtti bevonulása agresszió volt, támadás a szabadabb gondolkodás ellen, ami „akkor is igaz, ha a magyar csapatok szovjet kényszer hatására vettek részt a megszállásban”. A magyar csapatok 1968 augusztus 21-én indultak meg Csehszlovákia ellen, ahová a Varsói Szerződés tagállamai szovjet vezetéssel indultak, hogy megdöntsék a reformer csehszlovák kormányt. „Bocsánat” - zárta nyilatkozatát a miniszter. A Fidesz szerint helye van a bocsánatkérésnek, főleg ha MSZP-s politikus teszi. „Ez a bocsánatkérés azonban mindenekelőtt az akkori diktatórikus államhatalmat működtető MSZMP jogutód pártjának erkölcsi kötelessége” - reagált Hiller nyilatkozatára Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője.
Sólyom László köztársasági elnök csütörtökön a Terror Háza előtt tartott megemlékezésen sajnálatát fejezte ki az akkori Csehszlovákia népeinek, amiért a magyar csapatok 1968-ban részt vettek az ország megszállásában. Tizenkét évvel azután, hogy Magyarországra támadt a szovjet hadsereg, és véres háborúban leverte a magyar forradalmat, a kádári rendszer Magyarországot juttatta abba a helyzetbe, hogy mi támadtunk egy olyan országra, amely nagyobb szabadságot akart - fogalmazott a köztársasági elnök a prágai tavasz eltiprásának 40. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Az államfő szerint a bocsánatkérés a megbékélést szolgálhatja. Hozzátette: a bocsánatkérés kihúzhat egy tüskét, „ha nyilvánvalóvá tesszük a korábbi események átértékelését, ha kimondjuk az igazságot, ha helyreállítjuk az igazságosságot”. Kiemelte: most a történelmünkhöz való ragaszkodást fejezzük ki, mert „történelmi tudat nélkül nincs nemzet”.
A kaukázusi események nyugtalanító aktualitást adnak a negyven éve, és az ötvenkét éve Magyarországon történteknek - mondta Sólyom. Az államfő úgy fogalmazott, hogy Oroszország és Grúzia fegyveres konfliktusa, valamint az 1968-ban történtek között egy tekintetben biztos van párhuzam, hiszen az erőszak nemzetközi jogba ütköző alkalmazása egy szuverén állam ellen 1968-ban is elítélendő volt, ma is az és nem lehet nagyhatalmi érdekek érvényre juttatásának eszköze. Sólyom szerint mindenkinek tudnia kell, hogy ha orosz csapatok hatolnak be egy független állam területére, az Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, a Baltikumban a korábbi megszállás és elnyomás emlékeit idézi fel. Sólyom László azt mondta, Oroszországnak haladéktalanul végre kell hajtania a megkötött tűzszüneti megállapodást, és vissza kell vonnia csapatait a szuverén Grúzia területéről.
Sólyom beszélt arról, hogy különös hálával tartozunk mindenkinek, aki felemelte szavát Csehszlovákia megszállása ellen. Az öt marxista filozófusnak, akik Korcula szigetén kiadott nyilatkozatukban az egész világ előtt ítélték el a katonai beavatkozást, és azoknak a honvédeknek is, akik a megszálló egységekben fejezték ki egyet nem értésüket. Az államfő végezetül kiemelte: ma már Csehország, Szlovákia és Magyarország is szabad és demokratikus ország, és az EU tagja. Utólag elmondhatjuk, hogy Közép-Európa megszabadulása a szovjet szocializmus rendszerétől 1956 Magyarországának, a 68-as Csehszlovákiának és a nyolcvanas évek Lengyelországának is köszönhető - hangsúlyozta. A köztársasági elnököt a megemlékezésre elkísérte felesége. A politikai pártok képviselői közül jelen volt Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, Balog Zoltán és Deutsch Tamás fideszes politikus, Soltész Miklós KDNP-s képviselő, valamint az MDF-től Pettkó András. A megemlékezésre eljött az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Csehország és Szlovákia nagykövete, Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Katona Károly dandártábornok és Juhász István vezérőrnagy.
Magyarország 1968-ban agresszorként lépett fel Csehszlovákia ellen a Varsói Szerződés tagjaként - mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója csütörtökön Budapesten. A katonai támadás azért ment végbe, hogy eltiporják a prágai tavaszt, amely az emberarcú szocializmust próbálta megvalósítani - tette hozzá a főigazgató. Schmidt Mária közölte: a Szovjetunió és négy csatlós állama 1968-ban drasztikusan beavatkozott Csehszlovákia belügyeibe. Schmidt kitért arra, hogy Magyarország döntése a beavatkozás mellett nem egy szuverén állam elhatározása volt, mert ami történt, az a Szovjetunió nyomására történt. Emlékeztetett arra is, hogy a csehszlovákiai mozgalom eltiprása alig öt évvel a magyarországi 1956-os forradalmárokra vonatkozó amnesztiarendelet kiadása után ment végbe. Ennek ellenére többen - főleg a reformkommunisták közül - felemelték szavukat az intervenció ellen. Köztük volt a korábbi miniszterelnök, Hegedűs András, a filozófus Lukács György és Heller Ágnes - közölte. A kutató arról is beszélt, hogy voltak a közlegénység soraiban is olyanok, akik a bevonulás ellen foglaltak állást. Közülük kiemelte Harsányi Istvánt, aki ellen a katonai ügyészség 1968. október 4-én megfogalmazta vádját, mely szerint a honvéd folyamatos rendszer elleni izgatást hajtott végre, amikor társainak azt mondta: „alá vagyunk rendelve a Szovjetuniónak, mindent az ő parancsukra teszünk”. A vádlott az ügyészség szerint többször hangoztatta, hogy „utálja a kommunizmust és a kommunistákat”. Harsányi István egy év négy hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet kétharmad részben letöltött, majd feltételesen szabadlábra került. 1997-ben halt meg, de a rendszerváltás után nem rehabilitálták - hívta fel a figyelmet Schmidt. A csehszlovákiai beavatkozás kapcsán a történész kifejezésre juttatta, hogy a kommunizmus rendszerében megadták az egyes államoknak az önállóság illúzióját, aztán amikor valamelyik ország le akart térni a Szovjetunió által kijelölt útról, „rántottak a szíjon”.
Az SZDSZ elnöke szerint a prágai tavasz eltiprása negyven évvel ezelőtt megmutatta, hogy nincs emberarcú szocializmus; Fodor Gábor az MTI-hez eljuttatott közleményében Magyarország elmúlt ötven éve legszégyenletesebb eseményének nevezte, hogy részt vett az 1968-as csehszlovákiai bevonulásban. „Tizenkét évvel azután, hogy Magyarország saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor idegen hatalom tiporja el a szabadságot, maga is cinkosa lett egy ilyen cselekedetnek” - emlékeztetett Fodor Gábor az 1956-os események kapcsán 1968-ra. A pártelnök szerint negyven évvel ezelőtt kevesen voltak, akik felemelték hangjukat az ellen, hogy felmondjuk a szolidaritást más népekkel, amelyek a szabadságukért küzdenek. Ezeket az embereket elismerés illeti, mert megőrizték a magyarság becsületét, a cseh és szlovák néptől pedig ezúton is bocsánatot kell kérnünk - írta kommünikéjében Fodor Gábor. Úgy fogalmazott, hogy liberálisként büszkén vállalják 1968 örökségét: az elnyomó hatalommal szembeni prágai szabadságtörekvéseket és a Nyugat-Európában akkor zajló kulturális forradalmat. „Egyaránt óvnunk kell a demokrácia alkotmányos pilléreit, és a jogot a hétköznapok sokszínűségéhez, mert ez a szabadság” - írta Fodor Gábor, hozzátéve: az SZDSZ az alkotmányos jogállam és a demokratikus szabadságjogok pártja, így ezek védelme a legfontosabb feladat.
Emlékérmet adományozott a cseh kormányfő tíz külföldi állampolgárnak - köztük Heller Ágnes, magyar filozófusnak - annak elismerésére, hogy negyven éve tiltakoztak a Varsói Szerződés öt tagállamának csehszlovákiai katonai akciója ellen, amely véget vetett a prágai tavasz nevű reformfolyamatnak. Mirek Topolánek a Karel Kramár egykori csehszlovák kormányfőről elnevezett érmet csütörtökön délután egy, a negyven évvel ezelőtti külföldi tiltakozásokat bemutató kiállítás megnyitója alkalmával Prágában adta át a kitüntetetteknek. „Önök bebizonyították, hogy nem a kelet-európai országok polgárai, hanem a korabeli szovjet vezetés vetett véget a prágai tavasznak. A nem szabad országokban önök szabad emberként nyilvánultak meg” - mondta Topolánek. A Kramár emlékérmet a cseh kormány azoknak a személyeknek adományozza, akiknek köszönetet akar mondani a demokrácia és az emberi szabadságjogok érdekében kifejtett tevékenységükért. A kitüntetettek között Heller Ágnesen kívül bolgár, lett, litván, német, lengyel és orosz állampolgárok vannak. Heller Ágnes az események idején egy nemzetközi konferencián vett részt a jugoszláviai Korcula szigetén, s ott írta alá a megszállás elleni tiltakozó nyilatkozatot. „Kötelességem volt. Nem tehettem másként” - mondta újságíróknak Prágában. A kiállítást a nemrégiben megalakult cseh nemzeti emlékezet intézete szervezte, s a megszállás elleni magyar tiltakozásokat is bemutatja.
A jó helyzetértékeléshez szükség van a történelem tanulságaira, ezért szembe kell nézni a múlttal, és fel kell frissíteni az emlékeket - mondta a köztársasági elnök a prágai tavasz eltiprásának 40. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen. Közép-Európa megszabadulása a szovjet szocializmus rendszerétől 1956 Magyarországának, a '68-as Csehszlovákiának és a nyolcvanas évek Lengyelországának is köszönhető. Hogy milyen lesz a térség jövője, az szintén sokban múlik ezen a ma már négy országon - jelentette ki Sólyom László. A köztársasági elnök beszédében kiemelte: Magyarországnak sok szégyellnivalója van a '68-as prágai eseményekkel kapcsolatban, de ezeket is nyíltan kell kezelni, illetve fel kell dolgozni, hisz történelmi tudat nélkül nincs nemzet. A bocsánatkérés Sólyom szerint „olyan politikai divattá vált, amelynek a komolysága nemegyszer megrendült”, ugyanakkor különösen helyénvaló, ha a sérelem okozója követi meg a még élő áldozatokat. „Magyarország államfőjeként mély sajnálatomat fejezem ki az akkori Csehszlovákia népeinek azért, hogy a magyar csapatok 1968-ban részt vettek a megszállásban” - mondta. Sólyom László beszédében az orosz-grúz konfliktust is megemlítette. Az erőszak nemzetközi jogba ütköző alkalmazása egy szuverén állam ellen 1968-ban is elítélendő volt, és ma is az. Ezért ki kell mondani: az erőszak nem lehet nagyhatalmi érdekek érvényre juttatásának eszköze - fogalmazott. A magyar államfő szerint Oroszországnak haladéktalanul végre kell hajtania a megkötött tűzszüneti megállapodást, és vissza kell vonnia csapatait Grúzia területéről. A Terror Háza előtti megemlékezésen az államfő mellett a cseh és a szlovák nagykövet, Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, az amerikai és a brit nagykövet, valamint Schmidt Mária, a Terror házának igazgatója, Navracsics Tibor és Deutsch Tamás is részt vett.
A Jász Nemzeti Demokrata Mozgalom képviselője a mai napon az Országos Választási Bizottságának kisebbségi népi kezdeményezési aláírásgyűjtő ívet nyújtott be. „A magyarországi jászok a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: kisebbségi törvény) 61. § (2) bekezdésének felhatalmazása alapján bizonyságot kívánnak tenni arról, hogy megfelelnek a kisebbségi törvényben foglaltaknak. Ezen oknál fogva alulírottak kijelentjük, hogy a jász kisebbséghez tartozónak valljuk magunkat!” - hangzik az ív tartalma. Az aláírásgyűjtés sikerességéhez 1000 támogató szükséges, a szervezet azonban ennél jóval többet szeretne összegyűjteni - áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükben. Egyben megkezdték jász egyesületekkel, társaságokkal, közéleti szereplőkkel a kapcsolatfelvételt. Az említett kisebbségi törvény szerint nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. A kisebbségi törvény kiemelten foglalkozik a kisebbségek pénzügyi támogatásáról. Ez alapján az állam a Magyarországon élő kisebbségek jogai érvényesítésének pénzügyi fedezetéhez támogatást ad - így a kisebbségi óvodák és iskolák, önkormányzatok, valamint a nemzeti vagy etnikai társadalmi szervezetek működéséhez pénzt ad. E finanszírozás irányítására szolgál a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alap, melynek forrása a központi költségvetés. Ugyancsak törvény írja elő például, hogy a választási kampány utolsó napján a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, valamint a helyi stúdiók a választási összefoglalók mellett külön műsoridőt biztosítanak a nemzeti és az etnikai kisebbségek jelöltjeinek. Jelenleg Magyarországon honos népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. A Jász Nemzeti Demokrata Mozgalom szívesen fogad minden megkeresést honlapján, a http://jasznemzet.blogspot.com oldalon, és az ott feltüntet elérhetőségeken. „Mint az oszét konfliktussal kapcsolatos állásfoglalásunkban korábban jeleztük, mostantól markánsabban fogunk fellépni saját érdekeink védelmében. Ennek első lépése nemzetiségünk elismertetése lesz, ezzel az akcióval fújjuk meg a jászok kürtjét.”
Elsősorban a pozsonyi érdeklődőket célozza meg az a Dunakilitiben épülő, 40 lakásból álló luxus lakóingatlan, melyet a Németh-villában alakítanak ki. A legolcsóbb, 68 négyzetméteres lakás 40 millióba kerül majd, míg a 111 négyzetméteres legdrágább 72 millió forint - olvasható a Kisalföld cikkében. A szlovák befektetők fél éve vásárolták meg a félbehagyott fejlesztést, hiszen itt korábban egy négycsillagos hotelt, valamint egy szakközépiskolát szerettek volna építeni. Az építkezés azonban elakadt, a 60 százalékban elkészült ingatlant 130 milliós irányáron árulta beruházója. Most viszont már ismét zajlanak a munkálatok: helyreállítják a villát, valamint a hátsó részen már a földmunkáknak, tereprendezésnek is nekikezdtek. A luxuslakások mellett egy másik létesítmény is fog állni, melybe wellness- és fitneszterem, biliárdszalon, vinotéka és bár kerülne. A lap szerint a dunai holtág melletti beruházással a befektetők a helyi ötcsillagos kastélyszálló golfturizmusára és a négycsillagos wellnesshotelre is kapcsolódnának, valamint kihasználnák a turisztikai és sportolási lehetőségeket a Szigetközben.
Háromnyelvű információs portállal segíti az EURES-T Danubius társulás azokat, akik a szlovák-magyar régióban kívánnak dolgozni. A honlap a foglalkoztatási jellemzők mellett a külföldi életkörülményekről, az aktuális jogszabályokról és a keresetekről is pontos tájékoztatást ad. Az EURES-T Danubius internetes oldal a hasznos információkon kívül számos olyan linket is tartalmaz, amelyekre kattintva a munkakörülményekről, a foglalkoztatási jellemzőkről, a munkaerő-piaci folyamatokról, valamint a szociális és társadalombiztosítási kérdésekről is friss információkat kaphatnak a böngészők. A szlovák és a magyar munkaügyi szervezet a szociális és társadalmi partnerek részvételével 2006-ban hozta létra az EURES-T társulást a határ két oldalán jelentkező foglalkoztatási problémák megoldása érdekében. A régióban az elmúlt években jelentős munkaerőmozgást tapasztaltak a szakemberek, így a partnerek ma már együttműködnek a munkaközvetítés, az álláshirdetések cseréjében, valamint a képzések összehangolásában is.
Múzeumként működik tovább az isaszegi Helytörténeti Gyűjtemény, az új intézményt pénteken adták át - közölte a 11 ezer lakosú Pest megyei város polgármestere az MTI-vel. Hatvani Miklós elmondta: maga az épület önmagában is kuriózum, mert a,80-as évek elején helyi összefogással a lakosság kétkezi munkájával, az általuk megvásárolt téglajegyek jóvoltából került tető alá. Az akkori akció kezdeményezője az azóta elhunyt Szatmári Zoltán helyi hentesmester volt, akinek nevét emléktábla őrzi a múzeum falán. Az intézményt eddig a megyei önkormányzat tartotta fenn, ám a helyiek átvették ezt a feladatot, és a város költségvetéséből évi 8 millió forintot fordítanak a működtetésre. A gyűjtemény igen gazdag anyagból áll, több ezer helytörténeti, történelmi tárgyú és néprajzi értéket őriznek itt. Kiderül például, hogy a település már István király idejében is működött, az első írásos oklevél 1274-ből maradt vissza az utókorra. A város kétszer is elpusztult, egyszer a törökdúlás miatt, s száz évre rá az 1600-as években járvány tizedelte meg a helyi népességet. Később - amint a dokumentumokból is kitűnik - az 1700-as években újratelepítették, a magyarok mellett szlovák és lengyel családok telepedtek itt le. Jelenleg is működik szlovák önkormányzat Isaszegen. A polgármester azt is elmondta, hogy a város legdicsőbb korszakát az 1848-49-es szabadságharc hozta meg, amikor is 1849. április 6-án a tavaszi hadjárat keretében itt döntő ütközetet vívott Görgey serege Windischgraetzcel és megfutamodásra kényszerítette a császáriakat. A múzeum egyik legértékesebb darabja a sokáig rejtegetett, és később előkerült Rákóczi-zászló. A múzeum megnyitása egyben része a város idegenforgalmi fejlesztési koncepciójának, amely szerint a pilisi parkerdőhöz tartozó települést szeretnék jobban bekapcsolni a hazai turizmus vérkeringésébe - hívta fel a figyelmet Hatvani Miklós.
Robert Fico szlovák kormányfő legkiemelkedőbb vívmánya, hogy nem valósította meg a 2006-os választási kampányban hangoztatott radikálisabb reformellenes elképzeléseit - áll a Financial Times szerdán közölt szlovák mellékletében, amelyben a szlovák külügyminiszter „normálisnak”, de javítandónak nevezte a Magyarországhoz fűződő viszonyt. A londoni gazdasági-politikai napilap éves országelemzése szerint a robbanásszerűen fejlődő szlovák gazdaság lehetővé teszi Ficonak magas támogatottsága megőrzését úgy, hogy csak kisebb változtatásokat hajt végre - mint például az egészségügyi ellátásért fizetendő, igen népszerűtlen díj eltörlése -, miközben nem fordítja vissza jobbközép elődjének reformjait. A miniszterelnök ugyanakkor nem titkolja ellenszenvét a nagy áruházláncok és pénzügyi intézmények iránt, és azt sem, hogy „jó adag állami ellenőrzést” tart kívánatosnak a gazdaságban. Az elemzés szerint Fico „büszkén mondta” a Financial Timesnak, hogy „ez a kormány semmit nem privatizált”. A lap szerint Szlovákia egy évtizede még Európa peremén volt, és „az a veszély fenyegette, hogy leesik a térképről”. Az ország azonban, amely tavaly csatlakozott a schengeni övezethez, jövő januártól - szomszédait megelőzve - az euróövezetnek is tagja lesz, ami jelzi, hogy „végleg befogadták a világ egyik legexkluzívabb klubjába”. A sikert még meglepőbbé teszi, hogy e folyamat végső szakaszát „a szenvedélyesen balos populista” Fico vezérlete alatt sikerült teljesíteni - áll a Financial Times szerdai Szlovákia-mellékletében. A szlovák külpolitikáról a lap megállapítja, hogy Fico koalíciója Ján Slota „idegengyűlölő, magyarellenes nacionalista pártjával” feszültté tette a viszonyt Magyarországgal, amelynek politikusai „szlovákellenes érzelmek szításával válaszolnak”. Ján Kubiš szlovák külügyminiszter úgy fogalmazott a Financial Timesnak, hogy a Magyarországgal fenntartott kapcsolatok „alapvetően normálisak, de jobbnak kellene lenniük”. A brit lap szerint miközben a szomszédos országok félve figyelik Oroszország erejének növekedését, Szlovákiát viszonylag kevéssé aggasztja a függés az orosz olaj- és gázszállításoktól. Kubiš azt mondta a Financial Timesnak, hogy a szlovák kormány „nagyon megbízható partnernek” tekinti az orosz felet, és nincs „semmiféle oroszfóbiája”.
A török pusztítás nyomán lakatlanná vált várost újra benépesítő szlovák telepesekre emlékeznek ezen a hétvégén Szarvason. A rendezvénysorozat keretében ma este különleges attrakciók is várják a látogatókat. Hat esztendővel ezelőtt, 2002-ben döntött úgy a szarvasi képviselő-testület, hogy a Harruckern-féle betelepítés során, 1722-ben Szarvasra érkező szlovák ősök emlékére július 23-át Szarvas Város Napjává nyilvánítják. Azóta minden évben az említett dátumhoz legközelebb eső hétvégén színes rendezvénysorozattal emlékeznek meg arról a 34 telepesről, akik az egykoron virágzó Szarvas területére érkeztek, s az elkövetkező évtizedek során újra felvirágoztatták azt. A szlovák telepesek neve ott áll az evangélikus Ótemplom mellett elhelyezett Letelepedési Emlékművön is. Minden évben itt tartják a megemlékezéseket. Ma este hét órára várják ide a város lakosságát. A programsorozat tegnap egy kézműves-kiállítással indult, ma veterán autók találkozójával, s a Napra-Forgó alkotóházban egy reneszánsz udvar megnyitásával folytatódott. Este a fő színtér a Tessedik Múzeum előtti helyszín lesz, ahol Szarvasáldozás címmel egy különleges művészeti előadás, élőzenés performance várja az érdeklődőket. Utána mindenkit szarvaspörköltre várnak a múzeumban, majd hajnal négyig tartó utcabál kezdődik.
Már eddig is többezer látogató volt kíváncsi a Szarvas külterületén, Ezüstszőlőben megrendezett aratónap programjaira. A háromnapos rendezvény ma délután zárul, de még bőven van miért ellátogatni oda. A hagyományosan csupán egy napos aratónap, melyet immár kilencedik alkalommal rendzett meg a Szarvasi Gazdák Hagyományőrző Egyesülete, idén háromnaposra bővült, s új nevet is kapott: Kárpát-medencei Nemzetiségi Napok. A rendezvény pénteken este egy koncerttel kezdődött, szombaton pedig huszárnótákkal, aratási felvonulással ébresztették a településrész lakosságát. A menet élén vonuló lovas erdélyi huszárokat matuzsálemi korú cséplőgépek, kombájnok és persze az aratási bemutatón résztvevő csapatok népes tábora követte. A szombati aratási bemutatón tizennégy magyarországi, erdélyi és székelyföldi csapat, a tájgasztronómiai főzőversenyen pedig húsz csapat vett részt. A nemes vetéldekésben mindenki kapott valamilyen jutalmat. Az aratónap és nemzetiségi találkozó színvonalas kulturális programot is kínált, melyben a délvidéki és erdélyi magyarok, szlovákok, románok egyaránt bemutatkoztak. Ezekben a percekben a program helyszínén a dabasi Áldos Hagyományőrző Egyesület tagjai építik a honfoglaláskori jurtát, hamarosan íjászbemutató kezdődik, s a látogatók megkóstolhatják a honfoglaláskori ételeket is, azaz tehetnek egy röpke időutazást 896-ba. 11.00 órakor megkezdődött a Tessedik Sámuel Lovas Egyesület által szervezett ló és lovasszépségverseny. A rendezvény ma délután zárul.
Hatszor több felvidéki egyetemista tanul az anyaországban, mint másfél évtizeddel ezelőtt. A Magyar Tudományos Akadémia kutatásai szerint a több mint kétezer kisebbségi vendégdiák fele soha nem tér vissza Szlovákiába. 2003-tól folyamatosan csökken az anyaországi egyetemekre jelentkezők száma. Ez egyértelműen annak tudható be, hogy Révkomáromban négy éve megalakult Szlovákia első magyar felsőoktatási intézménye a Selye Egyetem. Sokkal könnyebb elhelyezkedni Szlovákiában szlovák egyetemről való diplomával, de remélem, mint magyarnak menni fog azért. Mindenképp pedagógus szeretnék lenni és magyar iskolában tanítani. Domján Zsuzsanna révkomáromi diák. A magyarországi felsőoktatási intézménybe készülő középiskolások közül sokan már most tudják, hogy Magyarországon keresnek majd munkát. „Ott lehetőséget látok az anyanyelvem miatt is. Jobban tudok érvényesülni, és itt olyan lehetőségek nincsenek annyira a magyaroknak, vagyis vannak, csak ritkaság” - vélekedett Bombek Róbert révkomáromi diák. „Egész biztos, hogy Magyarországnak valahol jó, hogyha végzett embereket nyerünk, ugyanakkor viszont nagy szükség lenne nyilván a határainkon túl is ugyanezekre a végzett diákokra végzés után” - nyilatkozta Hardi Tamás, az MTA tudományos munkatársa. A kutatók szerint a legtöbb diák nem azzal a szándékkal jön Magyarországra tanulni, hogy maradjon.
A romák társadalmi integrációja szempontjából sikeresnek és követendőnek tartja a Szlovákiában végrehajtott szociális reformot az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) - vonta le következtetéseit a szervezet öttagú delegációja, miután a szomszédos országban több napig tanulmányozta a szlovák kormányzat programjait és annak hatását. Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke a szociális reform tanulmányozására és tapasztalatgyűjtésre kiküldött delegáció előzetes jelentését ismertetve az MTI-nek szombaton elmondta: Szlovákiában a kormány felismerte, hogy a szociális ellátó rendszer reformjába be kell vonnia a cigányságot, mert érdemi lépéseket csak akkor érhet el, ha a legsérülékenyebb, leghátrányosabb helyzetű emberek véleményét meghallgatva indítja el programjait. A roma érdekképviselet vezetője hozzátette: a szlovákiai romák társadalmi integrációja érdekében olyan lépések történetek, amelyek példa nélküliek Európában, hiszen a közigazgatási rendszerbe több ezer roma embert és civil szervezeteket vontak be, így a végrehajtó és a döntéshozó szerveknél az érintettek is ki tudják fejteni álláspontjukat, hangot adhatnak véleményüknek. „Erre van szükség Magyarországon is, mert a hivatalokban, az önkormányzatokban csak elvétve találkozhatunk romákkal” - fogalmazott Kolompár Orbán. Farkas Antal, az OCÖ elnökhelyettese, a delegáció vezetője az MTI-nek elmondta: Szlovákiában törvény biztosítja, hogy civil szervezetek is indíthatnak olyan programokat, amelyek foglakoztatásra, oktatásra irányulnak. Hozzátette: négy, kizárólag nők számára indított, és már három éve működő projektet tanulmányoztak Rimaszombatban. Számítógép-kezelő, irodavezető, ápolónő és szociális asszisztenseket képeznek a roma nőkből. A szomszédos ország 600 településén működik a program és összesen 600 szociális munkás illetve 1.200 szociális asszisztens dolgozik a rendszerben. A delegáció vezetője megjegyezte, azok, akik a reformrendszerben részt vesznek, 5.100 koronát, míg akik nem, 1.700 koronát kaphatnak havonta, így mindenkit érdekeltté tettek, hogy bekapcsolódjon az úgynevezett aktivizációs programba. A szociális támogatásért heti 20 órát kell dolgozniuk az embereknek, de ezt a család munkaképes tagjai közül mindenki megkaphatja - fűzte hozzá. Mindazonáltal a szlovákiai romák és roma civil szervezeti vezetők a magyarországi romák élethelyzetét, körülményeit jobbnak ítélik a sajátjuknál, mert egyrészt itt a minimálbér magasabb összegű, az egészségügyi ellátórendszer és az oktatási helyzet és a családtámogatási rendszerből eredő juttatást is kedvezőbbnek ítélik - ismertette tapasztalatait Farkas Antal. Az OCÖ elnökhelyettese azt is elmondta a 2004-es tőketerebesi, majd több településre is átterjedt éhséglázadás óta normalizálódott a helyzet Szlovákiában, több a munkalehetőség, így biztosabb a romák megélhetése. Farkas Antal az MTI-nek azt mondta, szlovákiai tapasztalataik és a Magyarországon júniusban kezdeményezett széles körű társadalmi párbeszéd során kialakult álláspontok összevetését követően az OCÖ a nyár végére fogalmazza meg reformjavaslatát, amelyet törvényjavaslat formájában juttatnak el az Országgyűlésnek.
A 75. születésnapja és az életműve alkalmából rendezett ünnepségen mondta egy megszólaló: Békéscsabának nemigen van olyan lakója, akiért ennyi és ennyiféle ember összegyűlne. Szinte mindenki Erzsike néniként szólítja Ancsin Pálnét, aki nálunk A hét embere.
- A születésnapi ünnepségen István Anna, a Szlovák Kultúra Háza igazgatója mondta tréfásan Erzsike néniről: ahol megjelenik, többnyire gubanc van. Nem miatta, de ő képes egyedül a kigubancolásra. Említene egy-két példát?
- A csabai Zenit fúvósfesztiválról mentek volna haza busszal a nyitraiak, de a jármű nem indult. Mindenki szaladgált szakemberért, próbálkoztak a traktoros behúzással is, eredménytelenül. Én azt mondtam, nem igaz, hogy ennyi ember nem tud betolni rendesen egy buszt. Összeálltunk, sikerült.
- Hallottam egy szintén Szlovákiához kötődő vámos sztoriról is...
- Évekkel ezelőtt az egyik csabai festőművész alkotásait nem akarták átengedni a határon a szlovák vámosok. Mindenki idegeskedett, láttam, hogy közbe kell lépnem. Felhívtam egy olyan embert, aki segíteni tudott, nem volt ez akkora ügy.
- Azt is mondják Erzsike néniről, úgy segít embereken, hogy nem is tudnak róla. Iskolaigazgató korából mesélik: valaki panaszkodott a fűtőre, de nem marasztalta el őt, hanem bement másnap hajnal négykor, hogy megnézze, mi a probléma. Kiderült, a kazán nem volt rendben. Igaz ez?
- Tanyán laktunk, egyszerűen éltünk, de azt megtanultam, hogy oda kell figyelni a másikra, tisztelni és szeretni kell az embereket. Viszonzást is csak akkor várhatunk. Soha nem fogadtam el, ha bemártottak nálam valakit, utánajártam a dolgoknak. Aztán mindig a tények és a lelkiismeretem szerint cselekedtem.
- Iskolaigazgatóként beindította a focisulit Jaminában, lényegében a sok sikert elért Szokolay Focisuli alapjait teremtette meg. Nőként miért éppen a futball mellett döntött?
- A Madách utcai iskolából az akkori Agyagipar pályáján tartottunk nagyon sok testnevelésórát. Több apuka az Agyagiparban futballozott. Innen jött az ötlet, hogy indítsunk egy futballosztályt.
- A csabaiak és a megyebeliek többsége ugyanakkor nem erről az oldaláról, hanem a szlovák hagyományok őrzőjeként ismeri. Milyen rendezvények létrehozása fűződik Erzsike nénihez?
- Csapatmunka ez, én is egy vagyok a csapatból. Örülök, hogy a nemzetiségi vezetők, a pávakörök találkozója ma is él, hasonlóan a Csabai farsanghoz, a labdarúgó Farsang Kupához, a gágorcsoke-készítő rendezvényhez.
- A szlovákos gágorcsokéről azért tudom, hogy magyarul lúdgége, ismertebb nevén csigatészta, mert voltam egy-két ilyen rendezvényen. Ha már a két nyelv szóba jött, hogyan beszélnek otthon?
- Jellemzően magyarul, bár a fiaim és az unokáim is konyítanak a szlovákhoz. Otthon a szüleimmel még szlovákul beszéltem. Édesanyám öt évvel ezelőtti halálával ez véget ért.
- A rengeteg tennivaló, a szlovákklub vezetése mellett mikor jut idő a családra?
- A hétvégeken igyekszem minél többet együtt lenni velük. Ha összejövünk, szombaton túrós, brindzás és mákos haluskát készítek. Az unokáim szerint a haluskám verhetetlen. Ez természetesen nem így van, de az tény, hogy olyan összetétellel főzöm, ahogy a felmenőimtől tanultam. Vasárnap általában pörköltet főzök, a birka a kedvenc.
- Erzsike néni, árulja már el, hogy honnan ez a tenni akarás, és mindehhez az erő.
- Nincsen ebben semmi különleges, hiszen alig múltam hetvenöt éves. Csak teszem a dolgomat.
Békéscsabán született 1933-ban. Szarvason elvégezte a tanítóképzőt, aztán Szegeden, a Juhász Gyula főiskolán pedagógia szakon szerzett tanári diplomát. Szabadkígyóson helyezkedett el tanárként, majd a csabai, jaminai 5-6-os iskolában tanított, később itt igazgatóhelyettes, igazgató lett. A Békéscsabai Szlovákklub vezetője, a Szlovák Kultúra Házában több kulturális csoportot vezet. Két fiúgyermeke, hat unokája és egy dédunokája van.
Virágcsokrok az emlékművön, fiatalok népviseletben, részletek a legnagyobb szlovák hazafiak műveiből - ezt kínálta a tegnapi ünnepség, amit a nyugat-szlovákiai Luboka (Hlboké) községben rendeztek a szlovák nyelv 165. születésnapján. A néhány tíz ember, aki ellátogatott az ünnepélyre, különösebb lelkesedés nélkül abszolválta a rövid kulturális programot, de szerintük a lelkesedés hiánya semmiképpen sem befolyásolja tiszteletüket anyanyelvük iránt. „Inkább élnék Szlovákiában, mint húsz évet külföldön“ - mondta Lukáš Pokorný. A szlovák fiatalember arra a kérdésre válaszolt így, hogy ha magasabb fizetésért feladná-e a lehetőséget szlovákul beszélni. A harmincas éveiben járó Lenka Trčová is azon a véleményen van, hogy anyanyelve fontosabb, mint egy magas, külföldi fizetés - „Én biztos nem adnám fel a lehetőségeimet szlovákul beszélni“ - mondta. Hana Kardlová, nyugdíjas fontosnak tartja, hogy a szlovák nyelvet is támogassuk az idegen nyelvek betörése mellett. „Megtanuljuk az idegent is, de meghagyjuk a miénket“ - jelentette ki, bár szerinte az erdőhátiaknak talán nem kéne a témához hozzászólniuk, hiszen az itt élők speciális dialektusa erősen emlékeztet a cseh nyelvre. Az irodalmi szlovák nyelv megszületésének ünnepét Robert Fico kormányfő is támogatta. „Mindig, amikor szlovák kormányfőként Štúrékat akarom követni, megkérdezem magamtól, hogy lehet, hogy a mai szlovákoknak ennyi ösztönzést és kihívást hagytak örökül“ - mondta az irodalmi nyelv megteremtőiről. A kormányfő már jó ideje rendszeresen emlékeztet fontos történelmi eseményekre, és felhívja a figyelmet a hazafiasság fontosságára. Néhány politológus szerint ezzel a koalíciós partnereinek választóit szeretné megszerezni, hiszen a ĽS-HZDS és az SNS régóta a nemzeti érzelmű emberekre támaszkodik. A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762-1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Még nem jelent meg a lágy (i) és kemény (y) közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g helyettesítette, és csak w volt használatban. Ezt az irodalmi nyelvet két művében mutatta be: Slovenská gramatika (Szlovák nyelvtan) és Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slovár Slovenski Česko-Latinsko-Nemecko-Unherski, amely csak halála után jelent meg, hat kötetben. A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843 júliusában került sor, éppen Lubokán, Ľudovít Štúr, Jozef Miloslav Hurban, és Michal Miloslav Hodža által. A közép-szlovákiai nyelvjárást vették alapul, ugyanis szerintük a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. Štúr művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások vagy szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana). A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták. A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát pl. az sz betűt használták. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Különben a vajdasági Bácskeresztúron (Ruski Krstur / Руски Крстур) élő görög-katolikus és magukat ruténeknek nevező szlovákok e zempléni eredetű nyelvjárásban beszélnek, és cirill betűkkel írnak.
Június 10-én Pozsonyban, a Külügyminisztérium épületében került sor a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság VIII. ülésére. Az ülésen a szlovák-magyar viszony áttekintésén túl a pilisszentkereszti Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, a Pilisi Szlovákok Egyesülete, valamint Regionális Kulturális Központ ügye is szóba került. További fontos egyeztetési pont volt a két ország közös uniós pályázatai a turistaforgalom élénkítése érdekében. Már a legutóbbi egyeztetésen szó volt a két ország busz- és vonatmenetrendjének összehangolásáról. Sem Szlovákia, sem pedig Magyarország nem gyengíti a jövőben a területén élő kisebbségek jogait és a fennálló satus quot. Mindezt a Szlovák-Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság pozsonyi ülésén résztvevő szakértők szögezték le. A vegyesbizottság szlovákiai társelnöke Miroslav Mojžita, magyarországi pedig Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára. Sikernek könyvelték el, hogy a Szlovák Köztársaság megoldást talált a Pátria Rádió sugárzásával kapcsolatos jelenlegi problémákra, a Magyar Köztársaság pedig a pilisszentkereszti Szlovák Ház körüli gondokat fogja orvosolni. A vegyes bizottság egyúttal értékelte a 2003-ban a nemzetiségek kölcsönös támogatásáról kötött 14 pontos megállapodás betartását a kultúra területén. Az elfogadott értékelés szerint a kölcsönös támogatás lehetőségét mindkét fél intenzíven kihasználja. Ugyanakkor a szlovák fél arra kéri magyar partnerét, hogy Magyarország ne részesítse individuális szociális támogatásban a Szlovákiában élő magyar kisebbséget, továbbá azt szeretné, ha a magyar oldalról érkező, a művelődésre és az oktatásra szánt támogatás az eddigi gyakorlattól eltérően személyre szabottabban történne. A szlovák-magyar vegyes bizottság a két ország közti, a jószomszédi kapcsolatokról és az együttműködésről szóló megállapodás értelmében jött létre 1995 márciusában.