„Közös felelősséggel” címmel cikket írt a magyar-szlovák viszonyról a magyar miniszterelnök. Az írás hétfőn két szlovákiai napilapban, a SME és az Új Szó hasábjain jelent meg. A cikkben Bajnai Gordon konkrét javaslatokat tesz a két ország közötti viszony javításának érdekében, a vitatott államnyelvtörvénnyel kapcsolatban pedig azt indítványozza, hogy azt Szlovákia a kisebbségekkel összefogva emelje vissza az európai normák szintjére!
Bajnai Gordon: Közös felelősséggel
Nemzedékem azzal a hittel kezdett el politizálni, hogy nemzeteink javára fordíthatjuk a rendszerváltás adta lehetőségeket. Egymást segítve léphettünk a NATO-ba, az Európai Unióba. Mi magyarok örültünk, bár kicsit irigykedtünk is, amikor Szlovákia, a kezdeti elszigeteltség után bátor reformokkal sok tekintetben elhúzott mellettünk. Együtt küzdöttük le az év eleji energetikai krízist. Együtt küzdünk Brüsszelben az új tagállamok speciális érdekeiért, az uniós fejlesztési forrásokért. Bár voltak illúzióink, ma már tudjuk, az euro-atlanti integrációnk nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszűnik minden vita országaink között. Azt azonban igen, hogy ha szembesülünk egy gonddal, akkor azt milyen normák mentén illik megoldanunk. Meggyőződésem, hogy a közös megoldásokra, nem pedig a másik fél legyőzésére kell törekednünk. Az uniós nagycsaládon belüli problémák csak így kezelhetőek, és furcsán néznek ránk Európából, ha mi nem így teszünk. A világ pénzügyi rendszerének megrendülése, gazdaságaink zuhanásszerű visszaesése, a munkanélküliség megugrása, és a létbiztonság megrendülése nehéz és fájdalmas válságkezelési döntések elé állítják országainkat és súlyosan megterhelik társadalmainkat. Magyarországon pártviszályok szivárogtak le a társadalom mélyrétegeibe, Szlovákiában a többségi nemzet politikai képviselői és a szlovákiai magyarok közti feszültségek nehezítik a válságkezelést. Mérgezik a közbeszédet, a mindennapok légkörét, s tovább gyengítik országaink szociális tőkéjét. Az elmúlt hetek, hónapok történéseinek tükrében különösen fontos az, hogy a korábbiaknál is jóval erősebben hallassák szavukat az építő együttműködés hívei. Közös történelmünk sokszor adott fájdalmas leckét: van vesztenivalónk! Magyarország nyílt lapokkal játszik. Nincsenek álságos szándékaink egyetlen szomszédunkkal szemben sem. Ha valamiben hibázunk, félreérthetőek lennénk, kijavítjuk, európai módon elnézést kérünk, és reméljük, hogy viszonosságra találunk. A kapcsolatok mostani állapotában triviálisnak hangzó dolgokat is újra ki kell mondani: Magyarországnak nincsenek területi követelései senkivel szemben. Mindenkor és minden körülmények között tiszteletben tartjuk Szlovákia szuverenitását és területi integritását. Aláírtuk a párizsi békeszerződést, tagjai vagyunk az EU-nak, a NATO-nak, az ET-nek, az EBESZ-nek. Minden országban vannak ostoba emberek, szélsőséges nézeteket valló csoportok, akik ezt megkérdőjelezik. De Magyarországon egyetlen egy parlamenti erő sincs, amely ezt az alapvetést ne fogadná el. Ebből következően semmi alapja nincs annak, hogy valaki a szomszédban ezzel riogasson, majd erre hivatkozva korlátozza a szabad nyelvhasználatot, csorbítsa a kisebbségi közösségek jogait, példátlan módon kitiltsa a schengeni szomszéd köztársasági elnökét az országból. Szintén triviális, de fontos leszögezni: nagyszerű dolog az, ha egy nemzet fokozott erőfeszítéseket tesz a nemzeti nyelv és kultúra őrzésére és ápolására. A modern magyar nemzet tagjaiként fejet hajtunk a szlovákság történelmi nagyjai előtt. Közös állami keretek közt együtt megélt történelmünket nem engedhetjük át hivatásos provokátoroknak, nacionalista viszálykeltőknek. A vitás, konfliktusos kérdésekben is ideje lenne eljutnunk a megbékélés, a bocsánatkérés, a közös főhajtás gondolatáig, konkrét gesztusaiig. A helyzet megértéséhez nyíltan kell beszélnünk: Szlovákia szövetséges, baráti ország, ám kormányában olyan szélsőséges erő van jelen, amelynek kivénhedt XIX.-XX. századi szemléletmódja mérgezi a szlovákiai politikai életet, olykor sajnos magával rántva a politikai elit egy részét is. Nevezhetjük ezt akár megélhetési nacionalizmusnak is, hiszen a szlovák sajtó híradásai alapján egyesek igen jól megélnek ebből. Ez árt országainknak és közös érdekeinknek, a szlovákiai magyaroknak, a szlovák-magyar kapcsolatoknak, és a szlovákiai többségieknek is. Számomra és valamennyi demokratikus magyar párt számára elfogadhatatlan, hogy bármely magyar kormányban helyet kapjon az SNS magyarországi ellenpárja, a szélsőséges Jobbik. 1989-nek köszönhetően Szlovákia és Magyarország viszonya ma már két szövetséges, szuverén állam viszonyát jelenti. Önrendelkezésüket, szabadságukat azonban kettős félsz terheli. Szlovák részről az állam területi integritásának, magyar részről a szlovákiai magyarok egyéni és közösségi identitásának veszélyeztetettsége. Közös felelősségünk, hogy ezt a bizalmatlanságot feloldjuk. A szlovákok és a szlovákiai magyarok közti viszony egy szuverén nemzet és egy alapjában véve közösségi státusz nélküli félmilliós, vagyis 10 százalékos közösség kiegyensúlyozatlan viszonya, amelyben különféle integrációs és asszimilációs stratégiák feszülnek egymásnak. Magyarország kész segítséget nyújtani ahhoz, hogy az a viszony normalizálódjon. Az európai nemzeti politika gyakorlatának köszönhetően ugyanis Szlovákia és Magyarország gondoskodása a külhoni szlovákok illetve magyarok iránt alkotmányos kötelezettség. Bizalom nélkül nincsen jószomszédi politika. Bizalom nélkül nemcsak az ember, az állam is életképtelen. Ezért kezdetnek azt javaslom, húzzuk ki a viszálykodás egyik méregfogát, s Szlovákia a szlovákiai magyar politikai képviseletek, más kisebbségek és a civil társadalom képviselőivel karöltve emelje vissza az európai normák szintjére a vitatott államnyelvtörvényt! Ezt követően pedig ne féljünk a konkrét, kölcsönös kötelezettségekkel, szigorú határidőkkel járó megegyezésektől! Az eddig elfogadottakon túl újabb javaslatcsomagok kellenek, és mindenekelőtt valós szándék, akarat és eszköz a végrehajtásukhoz. Gyorsítsuk fel közös történelemtankönyvek kiadását! Építsük fel a Komárom mellett az M1-esre kötő négysávos Duna-hidat és az Ipoly-hidakat! Állapodjunk meg a Kassa-Miskolc útvonal átadásának időpontjáról! Határozzuk meg az energetikai kapcsolódási pontok beruházási tételeit! Erősítsük a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatokat! Tegyük a munkanélküliség sújtotta határ menti térségek fejlesztését prioritássá! Működjünk együtt a mindkét országban erőre kapó militáns nacionalizmus, romaellenesség és antiszemitizmus megfékezésében! A bizalom fokozatos erősödésével jussunk el oda, hogy Magyarország és Szlovákia rendszeresen közös kormányülést tartson, hasonlóan az Ausztriával, Horvátországgal, Romániával, és Szlovéniával kialakított sikeres magyar gyakorlathoz! Szuverenitásunkat iszonyúan erős szövetségi rendszer védi és garantálja, ezért az egymásnak címzett retorikánkban ne a szuverenitásunkat demonstráljuk, hanem folyamatos aprómunkával az együttműködési és problémamegoldó képességeinkről tegyük tanúbizonyságot! Csak ez tarthatja épen önbecsülésünket és méltóságunkat. A civil kapcsolatok erősítésére pedig azt javaslom, hozzuk létre a Magyar-Szlovák Együttműködés Tanácsát, amely a két ország neves közéleti személyeiből állna, és amelynek működését közösen finanszíroznánk és segítenénk. Magyar-Szlovák Együttműködési Alap finanszírozhatná pályázati rendszerben az együttműködési projekteket. Indítsunk ösztöndíj-, és diákcsere programokat, szervezzünk együttélés-tábort! Növeljük meg a magyarországi egyetemeken szlovák szakon és a szlovákiai egyetemeken szlovák anyanyelvűként magyar szakon tanulók számát! Erősítsük a testvérvárosi kapcsolatokat! E javaslatok jegyében, a problémamegoldás, az akadálymentesítés és a továbblépés céljával kell találkozniuk a magyar és szlovák miniszterelnököknek. Magyarország és Szlovákia minden polgárának érdeke, hogy enyhüljön a feszültség, amely táptalajul szolgált az utóbbi napok nyugtalanító incidenseinek, és elvonja az energiánkat az elsődleges célról, a gazdasági válság kezeléséről. Meggyőződésem, hogy a szélsőségeket karanténba zárva, a nacionalista tirádák ballasztjától megszabadulva új lendületet vehetnének az országaink közötti kapcsolatok. Közös jövőnk és közös érdekeink partneri érvényesítésének szándékával nyújtok ezúton is baráti jobbot a szlovák népnek.
A szlovákiai internetes portálokon nagy visszhangot váltott ki a magyar kormányfő cikke, amelyet hétfőn a pozsonyi SME és az Új Szó közölt. A sajtó és a politikusok viszont hallgatnak. Bajnai Gordon cikkére a SME című napilap internetes portálján eddig több mint 500-an reagáltak. Bár megjelentek szélsőséges nézetek is, sokan kiemelik a magyar miniszterelnök írásának higgadt, tárgyszerű hangvételét, és hasonlót várnának szlovák partnerétől is a csütörtöki kétoldalú találkozón. A többi hírportál látogatóinak nagy többsége is inkább kedvezően fogadta a cikket. Sokan viszont hozzátették: Bajnai feltehetően már nem sokáig lesz kormányfő, ezért inkább arra lennének kíváncsiak, hogy mit mond Orbán Viktor. A vitázók nagy része leszögezi: Szlovákia és Magyarország a vélt vagy valós történelmi sérelmek ellenére békés együttélésre, jószomszédi viszonyra van ítélve - akár tetszik ez a politikusoknak, akár nem. A hozzászólók többsége azonban szkeptikus a soron következő szlovák-magyar kormányfői találkozóval kapcsolatban és nem várnak látványos áttörést tőle a két ország kapcsolatában. A nyomtatott sajtó szinte észrevétlenül tért napirendre a magyar miniszterelnök cikke fölött, sem a SME, sem a Pravda nem kommentálja az írást. Hasonlóképpen hallgatnak a politikusok is, Robert Fico sem kívánta kommentálni magyar partnerének javaslatait. A szlovákiai magyar pártok vezetői üdvözölték a magyar kormányfőnek a sérelmeken felülemelkedő, európai értékrendet tükröző állásfoglalását.
A szlovákiai értelmiségiek elismerően nyilatkoznak, a pozsonyi politikusok hallgatnak, Robert Fico pedig visszautasította a Sme felkérését a magyar kormányfő írásával párhuzamos cikk elkészítésére. A szlovákiai internetes portálokon nagy visszhangot váltott ki a magyar kormányfő cikke, amelyet hétfőn a pozsonyi Sme és az Új Szó közölt. A szlovák politikusok viszont hallgatnak. Lapunk megkeresésére Braňo Ondruš, a pozsonyi kormányhivatal kommunikációs igazgatója azt válaszolta, hogy Robert Fico nem kívánja kommentálni magyar partnerének javaslatait. Megerősítette azt az értesülésünket, hogy a szlovák kormányfő visszautasította a Sme szerkesztőségének felkérését hasonló cikk megírására, amelyet Bajnai Gordon írásával együtt jelentettek volna meg. A döntést nem óhajtotta indokolni. Egy neve elhallgatását kérő magas rangú pozsonyi kormányhivatalnok érdeklődésünkre azzal érvelt, hogy Fico nem óhajtja a médiában megüzenni azt, amit majd csütörtökön elmond a magyar kormányfőnek. Rudolf Chmel, a szlovák-magyar kulturális és politikai kapcsolatok szakértője a Népszabadságnak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy hosszú idő után végre akadt felelős politikus, aki tárgyilagos leltárt készített a magyar-szlovák kapcsolatok jelenlegi állásáról, és felvázolta az előrelépés, valamint a kölcsönös bizalomerősítés lehetőségeit. - Bajnai Gordon nem ultimátumot adott, hanem a rendszeres párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, amit csak üdvözölni tudok. Írása a magyarországi nemzeti radikálisok számára nyilván túl kevés, Ján Slotáéknak viszont túl sok. Ezért vagyok borúlátó a csütörtöki találkozó előtt, mert Robert Fico már a jövő évi választásokra gondolva nyilván nem vonja vissza a nyelvtörvényt. Ugyanis ezzel a Szlovák Nemzeti Párt potenciális választóinak táborát növelné, holott ő éppen az ellenkezőjére törekszik - értékelt a neves szlovák szakértő. Fontos gesztusnak minősítette a cikket Petőcz Kálmán, az ötven civil szerveződést tömörítő Szlovákiai Magyar Kerekasztal egyik vezetője. - Nagyra értékelem, hogy világos állásfoglalásával a szlovák polgárok tisztánlátását segíti, akiket elsősorban a Szlovák Nemzeti Párt vezetői, de olykor mások is a magyar irredentizmussal és a Jobbik hatalomra kerülésével riogatnak - hangsúlyozta a politológus, aki négy éven át Szlovákia genfi ENSZ-nagykövete volt. Csáky Pál, az MKP elnöke érdeklődésünkre kifejtette: a cikk megjelenését és tartalmát nagyra értékeli. Bugár Béla, a Híd-Most vezetője is üdvözölte a magyar kormányfőnek a sérelmeken felülemelkedő, európai értékrendet tükröző állásfoglalását. A hírportálok látogatóinak nagy többsége ugyancsak kedvezően fogadta a cikket. Sokan viszont hozzátették: Bajnai feltehetően már nem sokáig lesz kormányfő, ezért inkább arra lennének kíváncsiak, hogy mit mond Orbán Viktor.
Bajnai Gordon miniszterelnök a magyar-szlovák viszonyról szóló cikke „békekereső, de határozott gesztus” az MSZP szerint, a Fidesz szerint viszont a cikkírásnál nagyobb szükség lenne egy erős magyar kormányra. A KDNP úgy látja, hogy a kormányfő írása semmiféle jövőképet nem kínál a felvidéki magyarság számára; az MDF szerint az írás illeszkedik abba a magyar közszereplők által konszenzussal képviselt álláspontba, hogy az EU-értékekkel ellentétes államnyelvtörvényt vissza kell vonni. Az SZDSZ frakcióvezetője azt hangsúlyozta: mindkét fél akkor jár el helyesen, ha a szélsőségesekkel szemben zéró, a másik néppel és a saját kisebbségeivel szemben viszont teljes toleranciát hirdet. Az MSZP szerint Bajnai Gordon miniszterelnök a magyar-szlovák viszonyról szóló cikke „békekereső, de határozott gesztus” - mondta Kocsi László, az MSZP-frakció külügyi munkacsoportjának vezetője kedden az MTI érdeklődésére. A politikus szerint a kormányfő világosan és határozottan megnevezi a magyar-szlovák viszony legfontosabb problémáit, rámutatva arra, hogy az alapkérdés egy szuverén nemzet, illetve egy közjogilag státusz nélküli magyar közösség viszonya. Hozzátette: ennek a viszonynak az alakulása nagyban függ attól, hogy a szlovák szélsőjobb kormányt alkotó erő. Kocsi László azt mondta, a szlovák államnyelv-törvénnyel kapcsolatos konfliktusokat kell először feloldani, utána, pedig meg kell ragadni minden együttműködési lehetőséget. Arra a kérdésre, hogy a csütörtöki magyar-szlovák miniszterelnöki találkozón sikerül-e megoldani a problémákat, így a nyelvtörvény miatt kialakult konfliktust, Kocsi László közölte: vannak biztató jelek, például az, hogy nincsenek végrehajtási szankciók a jogszabályhoz, illetve az, Szlovákia minthogyha nyitott lenne arra, hogy az EBESZ közvetítsen. Hangsúlyozta: a kormányfői találkozó ezt problémát még nem fogja tudni, a szlovák nyelvtörvény „európaizálása” terén hozhat talán eredményt. A Fidesz szerint a cikkírásnál nagyobb szükség lenne egy erős magyar kormányra. „A cikkírás jó dolog, de még jobb lenne, ha lenne egy erős magyar kormány, amely egy erős országot irányít, és amely következetesen kiáll a magyar érdekekért, és a Kárpát-medencei magyarság megvédéséért. A Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormányokat nem ez jellemezte” - tudatta közleményben Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke. Bajnai Gordon írása semmiféle jövőképet nem kínál a felvidéki magyarság számára, csupán a múlt eseményei után kullog - mondta Rétvári Bence, kereszténydemokrata képviselő. Az ilyen mosolydiplomácia nem vezet eredményre, most már ennél sokkal határozottabb álláspontra és kiállásra van szükség a felvidéki magyarság érdekében - tolmácsolta az ottani magyar ifjúsági szervezetek véleményét is a KDNP-s politikus. Rétvári Bence szerint nem túl biztató előjel a csütörtöki, szécsényi miniszterelnöki találkozó előtt, hogy érdemi válasz, szlovák politikus tollából nem született a cikkre. Az MDF szerint a miniszterelnök megoldásokat kereső írása illeszkedik abba a magyar közszereplők által konszenzussal képviselt álláspontba, hogy szégyenletes, súlyosan diszkriminatív és az EU-értékekkel ellentétes államnyelvtörvényt vissza kell vonni. Ezt kell keményen és következetesen képviselni a kétoldalú és a nemzetközi fórumokon egyaránt. Addig is szükség van arra, hogy ötpárti megállapodás eredményeként törvényi felhatalmazással felálljon az MDF által kezdeményezett magyar nyelv alap, amely átvállalná a nyelvtörvény nyomán kirótt bírságokat - mondta Kerék-Bárczy Szabolcs az MDF szóvivője. Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője úgy nyilatkozott: a szlovák-magyar szomszédi viszonyt terhelő problémák megoldása során továbbra is a józan ész és az európai normák figyelembe vétele szolgálhat megfelelő segítségül. A politikus fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a szlovák és a magyar nacionalista szélsőségek megjelenése az utcán és a politikában nem pusztán bilaterális probléma. Úgy fogalmazott: „népeink közös áldozatai a szélsőségesek szellemi és fizikai agressziójának”. Kóka János szerint a vitatott nyelvtörvény nem lehet jó, mert kárt okoz a kisebbségnek, miközben nem gyarapszik általa a többség sem. Mint mondta, itt továbbra sem egy magyar-szlovák vitáról, hanem az Európai Unió legsúlyosabb emberi jogi jogsértéséről van szó. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy egy európai uniós tagország államfőjének eltanácsolása egy másik uniós országba való belépéstől pedig az uniót létrehívó alapelvekkel ellentétes. Ezek a viták azonban a felek szándékától függetlenül is tönkre tehetik a két, egymással ezer szálon szövetséges nép kapcsolatát - tette hozzá. A két miniszterelnök - Kóka János véleménye szerint - akkor jár el helyesen, ha a jogsértések és a szélsőségesekkel szemben zéró, a másik néppel és a saját kisebbségeivel szemben viszont teljes toleranciát hirdet. A politikus azt mondta, hogy Bajnai Gordon erre az útra lépett, amikor Európa legjobb gyakorlatainak átültethetőségét kezdte keresni a béke és a jogos érdekek képviselete nevében. Kóka János úgy látja, hogy a miniszterelnök által javasolt megoldások a nemzetközi gyakorlatban - egyebek között a hasonló természetű észak-európai nyelvi viták megoldásában már bizonyították működőképességüket. Hétfőn a Sme és az Új Szó című szlovákiai lapokban megjelent írásban Bajnai Gordon a Magyarország és Szlovákia közötti jószomszédi viszony helyreállítását javasolta. Baráti jobbot nyújt a szlovák népnek azzal a szándékkal, hogy partnerként érvényesítsék a két ország közös érdekeit - írta. A kormányfő felvetett olyan konkrét intézkedéseket, amelyek szerepelhetnek a közelgő szlovák-magyar miniszterelnöki találkozó napirendjén.
A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kedden határozottan visszautasította azokat a pártot érintő minősítéseket, amelyeket Bajnai Gordon magyar kormányfő fogalmazott meg a Sme című szlovák napilapban hétfőn közölt írásában. Ján Slota szeretné, ha a magyar kormányfő bocsánatot kérne a cikk miatt. Ján Slota, az SNS elnöke ugyanakkor felszólította a szlovák külügyminisztert: diplomáciai jegyzékben szólítsa fel Bajnait arra, hogy kérjen bocsánatot kijelentéseiért, amelyekkel megsértette a szlovák állampolgárokat és ismételten kísérletet tett Szlovákia belügyeibe való beavatkozásra. Bajnai cikkében „szélsőséges erőnek” minősítette az SNS-t, s jelezte: számára és valamennyi demokratikus magyar párt számára elfogadhatatlan, hogy egy ilyen párt jelen van a szlovák kormányban.
Amíg nem ad magyarázatot a szlovák fél Sólyom László kitiltására, addig a magyar államfő szerint nincs értelme találkozni szlovák kollégájával. Ezt azután közölte a miniszterelnöki hivatal főosztályvezetője, hogy felröppent hír, miszerint Sólyom László lemondta a kétoldalú találkozót. Kumin Ferenc szerint ez nem igaz, hisz nincs kölcsönösen egyeztetett találkozó. Közben Ján Slota diplomáciai jegyzékben szólítaná fel a kormányfőt, hogy kérjen bocsánatot kijelentéseiért. A szlovák politikust Bajnai Gordon cikke háborította fel. Ebben a magyar miniszterelnök „megélhetési nacionalistának” minősítette Slota pártját és jelezte: elfogadhatatlan, hogy egy ilyen párt jelen van a szlovák kormányban. Slota szerint a magyar kormányfő megsértette a szlovák állampolgárokat és ismét be akart avatkozni Szlovákia belügyeibe.
Tiltakozik a magyar és a szlovák miniszterelnök szécsényi találkozója ellen a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) nógrádi szervezete - erről közleményben tájékoztatta az MTI-t hétfőn a megyei elnök. Bajnai Gordon magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök csütörtökön találkozik a Nógrád megyei Szécsényben. Az egyeztetést Bajnai Gordon kezdeményezte a két ország közti feszültség csökkentése érdekében. Bottyán Zoltán, az MVSZ nógrádi elnöke a közleményben úgy fogalmaz: a szervezet megdöbbenéssel értesült arról, hogy „Bajnai Gordon magyar miniszterelnökként Rákóczi városában, megyénk kiemelkedő nemzeti emlékhelyén fogadja a szélsőségesen elvakult magyargyűlöletet gerjesztő Robert Ficot”.
Csütörtökön Bajnai Gordon meghívására Magyarországra érkezik a szlovák kormányfő. A Nógrád-megyei Szécsényben tartandó megbeszélésre nagy erőkkel készül a helyi rendőrség: egész nap fokozott ellenőrzések lesznek. Szeptember 10-én, csütörtökön Nógrád megye Szécsény városába látogat a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Robert Fico és Bajnai Gordon. A megyei rendőrség azt közölte szerkesztőségünkkel, hogy fokozott ellenőrzéseket rendeltek el a térségben: csaknem bárhol igazoltathatnak, a rendőrnek joga van épület, építmény, helyszín, csomagok és járművek átvizsgálására is. „A kollégák - szól a közlemény - a közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokat, eszközöket lefoglalhatják, illetőleg azoknak a rendezvény, esemény helyszínére való bevitelét megtilthatják.” Ezen kívül a megye egész területén forgalomkorlátozásokra és útlezárásokra lehet számítani.
Szécsény, Ferences Templom - Bajnai Gordon magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök Szécsényben találkozik 2009. szeptember 10-én, hogy a két ország közötti feszültséget enyhítsék. A béke Isten ajándéka, és tőle származik az igazi békesség, ezért a találkozó napján délután 3 és 4 óra között Beer Miklós váci püspök kezdeményezésére imaórát tartanak a szécsényi ősi ferences templomban, melyre minden jó szándékú embert várnak. A magyar ferencesek meghívták az eseményre a szlovák ferences rendtartomány tagjait is, hogy Szent Ferenc örökségének megfelelően közösen kérjék a Mindenható segítségét a két nép és a két állam közötti testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. A szécsényi ferences kolostort 1334-alapították. A szerzetesek iskolát nyitottak, a lelkipásztorkodás mellett kódexmásolással és egyéb, az akkori időkben szükséges iparral foglalkoztak, szegényházat, kórházat működtettek. Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodásának időszaka a kolostor aranykorát jelentette. Mátyás király 1461. szeptember 17-én járt a rendházban. A török 1544-ben tört be először Szécsénybe. A ferencesek sok nélkülözés és állandó rettegés között teljesítették feladatukat, négyüket felkoncolták. 1683-ban Sobieski János lengyel király seregei fölszabadították a települést. A rend elöljárói II. Rákóczi Ferenc nevelőjét, Bárkányi Jánost helyezték a városba. Az 1705-ös szécsényi országgyűlésre érkező II. Rákóczi Ferenc a kolostorban szállt meg, a sekrestye felett elhelyezkedő gótikus terem az ő nevét viseli. Ezen az országgyűlésen kiáltották ki Rákóczit vezérlő fejedelemmé. Az 1708. évi káptalan ismét visszahelyezte a noviciátust Szécsénybe. Az 1848-49-es szabadságharc idején sok ferences barát tevékenykedett katonai lelkészként. 1950. július 31-én a ferences kolostor lakóit teherautókon elhurcolták. A város negyven évre szerzetesek nélkül maradt. Egyházi használatában csak a templom és néhány szomszédos helyiség maradt. A kolostort húsz évvel ezelőtt, 1989. szeptember elsején kapta vissza a ferences rend. Szécsényben ma a ferences család minden ága megtalálható: az I. rend a kolostorban, ahol a noviciátus is működik, a II. rend, a klarissza nővérek monostorában található, a harmadik rendet a szegénygondozó nővérek képviselik a Betánia Szociális Otthonban, a ferences világi rend szécsényi Szent Klára közössége pedig a plébánián működik.
A szlovák-magyar feszültségekről is egyeztetett Balázs Péter külügyminiszter Brüsszelben Sólyom László eltanácsolása szlovák részről politikai lépés volt, de megítélésére nehéz ráhúzni bármilyen jogszabályt, mert annyira életidegen - fogalmazott brüsszeli puhatolózásai után kedden este Balázs Péter külügyminiszter, aki egy konferencián vett részt, de az alkalmat kihasználta arra, hogy az Európai Bizottság tagjaival is beszélgessen a Szlovákiával kialakult feszültségekről. Mint elmondta: az EU alapító atyáinak eszükbe sem jutott, hogy valamely tagállam nem engedi be egy másik közjogi méltóságát, így ilyesmire szabályt sem alkottak. Erről is eszmecserét folytatott Jacques Barrot igazságügyi biztossal, akit már levélben tájékoztatott az incidensről, s akinek elküldte a korábban Szlovákiának átadott, de válaszra még nem méltatott magyar jegyzéket is. Barrot ígérte: alaposan áttekinti a helyzetet. A Sólyom-ügyhöz nem kapcsolódó szlovák államnyelvtörvény módosítása is napirenden szerepelt, bár ez elvileg nem tartozik Barrot tárcájának feladatai közé, de a biztos sok tekintetben osztotta a magyar álláspontot. Balázs azt mondta, hogy hamarosan Leonard Orban nyelvügyi biztost is tájékoztatja, de eddig fontosabbnak tartotta az EU svéd elnökségét bevonni és tájékoztatni, amely egyébként erkölcsi nyomást is gyakorol mindkét félre. Szakmai és intézményi felépítése okán a nyelvtörvényvita az EBESZ-re tartozik igazán, s annak kisebbségi képviselőjére, aki - emlékeztetett Balázs - közzé is tette véleményét. Ennek is betudható, hogy a nyelvtörvény végrehajtási utasítás nélkül lépett életbe, vagyis például a büntetéseket illetően egyelőre nem tartalmaz iránymutatást. A magyar külügyi tárca vezetője sajtótájékoztatóján megerősítette: a cél a nyelvtörvény módosítása. Emellett Balázs tárgyalt Algirdas Semeta költségvetési, Pawel Samecki regionális és Joaquín Almunia pénzügyi biztossal, akiknek a figyelmét ismét felhívta arra a magyar javaslatra, amely az uniós támogatások önrészét, társfinanszírozását átmenetileg csökkentené. A konferencián pedig arról beszélt, hogy míg a régi és az új tagállamok között jól működik a szolidaritás elve, az újak között kevésbé, s eltemetettnek hitt nacionalista indulatok törtek elő.
Az Ukrán Néppárt kárpátaljai szervezetének elnöke szerint az országban a szlovák nyelvtörvényhez hasonló szigorításra van szükség. Véleménye szerint Ukrajnában a szlovákiaival ellentétes helyzet alakult ki, mivel egyes megyékben a többségben lévő ukránok nem jutnak információhoz anyanyelvükön. A kárpátaljai magyarság jogainak korlátozását is gyakran szorgalmazó Ivan Gabor szerint a helyzet szabályozására az országban is el kellene fogadni egy új nyelvtörvényt. Ez alapján felelősségre lehetne vonni azokat az állami hivatalnokokat, akik nem államnyelven beszélnek. Szerinte mivel Szlovákiában is elfogadták a nyelvtörvényt, ezért nem látja akadályát, hogy Ukrajnában is megvalósuljon. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint a januári elnökválasztásig még sok hasonló megnyilvánulásra kell számítani. Szerinte mivel az egész ukrán jobboldal zászlajára tűzte a nyelvtörvény szigorítását, így várhatóan az elnökválasztási kampányban egymásra fognak licitálni az ukrán nacionalista vezetők.
Nem Szlovákia és Magyarország lakossága, hanem a szlovák és a magyar politikusok közti kapcsolatok vannak a mélyponton - állítja a Mladá Fronta Dnes című liberális cseh napilap hétfői elemzésében. Szerinte ennek oka nem annyira a legutóbbi diplomáciai konfliktus, hanem az, hogy az elmúlt két évtized szlovák és magyar politikai csúcsképviseletének jelentős részéből a kölcsönös kapcsolatok terén „hiányzott és ma is hiányzik a térség szakmai ismerete, a másik iránti empátia és a diplomáciai tehetség” - írja a lapban Robert Pejsa, a magyar múlttal foglalkozó cseh történész. „Szomorú valóság, hogy az 1989-2009-es időszakban az 1918-1938-as időszakhoz viszonyítva a szlovák-magyar kapcsolatokban semmiféle lényeges változásra nem került sor” - írja Pejsa, aki egész oldalas cikkében tényszerűen rámutat a kölcsönös kapcsolatokat megterhelő legfőbb történelmi eseményekre is - Trianontól kezdve egészes 1989-es rendszerváltásig. Úgy látja: Csehszlovákia felbomlásával Magyarország Szlovákiával szembeni pozíciója megerősödött. A csehek a közös csehszlovák állam felbomlásával viszont örökre lerázták magukról a magyar problémát, holott Edvard Benessel az élen kulcsfontosságú szerepet játszottak az egykori magyar területek Csehszlovákiához csatolásánál, tehát a probléma születésénél. Robert Pejsa szerint a szlovák és a magyar miniszterelnök - Robert Fico és Bajnai Gordon - csütörtöki találkozója hosszú távon nem fogja, s nem is tudja befolyásolni a szlovák-magyar viszonyt, mert a felek az időszerű gondok megoldását részesítik előnyben. „Úgy tűnik, hogy a megoldás egyetlen kulcsa a szlovák és a magyar választók kezében van, ha azok olyan politikai szubjektumokat fognak támogatni, akik tiszteletben tartják az együttélés európai értékeit, s azokat előnyben részesítik a nacionalista-populista pártok által a Duna mindkét oldalán szorgalmazott parciális nemzeti és pártérdekekkel szemben” - zárja írását a cseh történész.
Ismeretlen tettesek keddre virradóra meggyaláztak egy emléktáblát Oroszlány városában, Komárom-Esztergom Megyében, írja a luno.hu magyarországi szlovák hírportál. A kétnyelvű tábla a helyi szlovák emlékház előtt állt. A luno.hu-nak Alžbeta Szabová, az oroszlányi szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke elmondta, hogy a táblát valaki Dávid-csillaggal „díszítette“ fel, mely elé a „Ma nyelvtörvény / holnap ? - Dnes jazykovom zákone / zajtra ?”feliratot ragasztotta. A portál információi szerint a rendőrség a nyomok biztosítása után eltávolította a feliratot a tábláról, és ismeretlen tettes ellen indított eljárást garázdaság miatt.
Malina Hedvig ajaksérülése és a combjain észlelt kék foltok nem a támadás napján, 2006. augusztus 25-én keletkeztek, hanem korábban, más sérülése nem volt. Ez a lényege, annak a 35 oldalas jelentésnek, amelyen egy évig dolgozott a Komenský Egyetem orvosi karának dékánja. Peter Labaš bevezetője szerint a műve „egészségügyi és gyógyszerészeti szakvélemény”, de hogy ezen tudományágak melyik szakterületéről, kinek a véleményét kérte ki, az nem derül ki a jelentésből. Az utolsó oldalon ugyan 12 orvost sorol fel a neurológustól a plasztikai sebészig, de azt nem tudni, pontosan mihez adták a szakvéleményüket, mert egy idézet sincs tőlük az anyagban. Labaš professzornak a főügyészség kérésére tíz kérdést kellett megválaszolnia. Ezek Malina Hedvig 2006. augusztus 25-i orvosi ellátására és gyógyszeres kezelésére, a beadott Diazepam és a többi gyógyszer hatására, valamint az általa 2006. szeptember 8-án és 9-én (a rendőrségi kihallgatás időpontja) használt gyógyszerek hatására vonatkoztak - mennyire befolyásolhatták ezek Malina Hedvig éberségét és ítélőképességét. A főügyészség kérte a lány valamennyi sérülésének pontos leírását, hogyan és mikor keletkezhettek, mennyi ideig gyógyulnak, s mennyire egyeznek az orvosi leletek azzal, amit a kihallgatásokon mondott. Labaš professzornak össze kellett hasonlítania az előző jelentéseket kidolgozó hatósági orvos-szakértő jelentését és rámutatni az esetleges ellentmondásokra is. Végül annak megállapítását kérték tőle, a leletek alapján lehetett-e Malina Hedvignek emlékezetkiesése, és az egészségügyi dokumentációban van-e utalás arra, hogy gyakran vérzett az orra.
Nem támadta meg senki Malina Hedviget, a nyitrai egyetemista önmagát harapta meg, nem volt duzzanata, sem agyrázkódása - ez áll abban a legújabb orvosi szakvéleményben, amely újra megkérdőjelezi, hogy bárki is megütötte volna három éve Malina Hedviget. A volt diáklány ellen, aki azóta férjhez ment, és tavaly gyermeke született, eljárás folyik hamis tanúvallomás miatt. Az egyetemista lány sérüléseiről készült látleletek után 2006-ban az orvosok bizonyítottnak látták, hogy Malina Hedvig nem szimulált, mikor állítása szerint két bőrfejű támadta meg őt Nyitrán. Három évvel az eset után a pozsonyi orvosok más verzióval rukkoltak elő. A 35 oldalas jelentésben, amely a főügyészség megrendelésére készült, az áll, hogy a lány ajaksérülése és a combjain észlelt kék foltok nem a támadás napján, hanem korábban keletkeztek. A SME napilap arról ír, hogy a szakértők a dokumentumban elismerik, hogy főleg a támadás napján készült fotókra támaszkodtak, melyet a két héttel későbbi sajtótájékoztatón készült fotókkal hasonlítottak össze. A CT-vizsgálat, mely szerintük a legobjektívebb módja a lány sérülései felmérésének, a szakvélemény szerint nem mutatta ki erőszak jeleit. „Az orron nincs nyoma erőszaknak. Úgy véljük, hogy az állítás az enyhe duzzanatról az orrtövön tévedés“ - áll a dokumentumban. A Hedviget vizsgáló orvos látta a duzzanatot. A szakvélemény szerint az alsó ajakon látható seb úgy keletkezhetett, hogy Hedvig beleharapott szájába. Ha pofont kapott volna, a jelentés szerint jóval nagyobb lett volna a duzzanat. Malina Hedvig ügyében több szakvélemény is létezik. A rendőrség verziója szerint a lány kitalálta a támadást, maga írta blúzára a „Maďari za Dunai“ (Magyarok a Duna túloldalára) szöveget, és saját magának küldte el állítólag ellopott iratait egy borítékban. A bizonyíték állítólag az írásszakértő véleménye, és a lány DNS-e a borítékon, valamint a bélyegen. Egy másik szakvélemény szerint a lány blúzát nem tépték szét, manikűrollóval vághatta szét valaki korábban. A blúz hátoldalán szereplő feliratot kemény felületen írták fel, nem a lány hátán. Roman Kvasnica, a lány ügyvédje szerint az ilyen módon kidolgozott orvosi szakvélemény nem lehet bizonyíték. „Tragédia, hogy a Komenský Egyetem Orvosi Karát ilyen gusztustalan módon vonták be egy politikai problémába“ - mondta Kvasnica.
Komáromban és Párkányban a helyi autóbuszok elektronikus kijelzőin már magyar nyelven is megjelennek a megállók elnevezései. A példán felbuzdulva több magyarlakta község jelezte már, szeretnék, ha a helyközi buszjáratokon az ő településük neve magyarul is szerepelne. Az év elején elsőként a komáromi önkormányzat kérvényezte a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalatnál (SAD), hogy a szlovák mellett magyarul is jelenjenek meg a megállók nevei a buszok elektronikus kijelzőin. Később Párkány városa is csatlakozott. Csepregi Zoltán, az SAD párkányi kirendeltségének vezetője elmondta, a kijelzők kétnyelvűsítéséhez a feliratok karakterszámának bővítésére volt szükség. Ezt a problémát a rendszert kezelő zsolnai szoftver-cég sajnos csak fél év alatt tudta megoldani, de augusztus végére már minden akadály elhárult. Csepregi közölte: augusztus 28-án délután fél ötkor jelent meg az első kétnyelvű felirattal ellátott autóbusz Párkányban, szeptember elsejéig pedig valamennyi komáromi és párkányi helyi járatot rákapcsoltak a kétnyelvű rendszerre. Ha a községek kérik, akár a helyközi járatok is kétnyelvűek lehetnek Szlovákiában elsőként Komárom és Párkány helyi járatain jelent meg a szlovák feliratok mellett magyar nyelvű tájékoztatás is. Csepregi elmondta, miután a műszaki akadályok elhárultak, az is megoldható lenne, hogy a helyközi járatokon is kétnyelvűek legyenek a kijelzők feliratai, azonban ezt a megrendelőknek, tehát az egyes községek önkormányzatainak kellene kérvényezniük. Megjegyezte, a két város példáján felbuzdulva már több Párkány környéki település jelezte, szeretnék igénybe venni ezt a szolgáltatást. Úgy vélte, amennyiben a községek többsége igényelni fogja a kétnyelvű feliratokat, ezeket most már gond nélkül be tudják vezetni a helyközi járatokon is. Csepregi Zoltán kérdésünkre elmondta, tudomása szerint eddig csak az SNS párkányi elnöke kifogásolta, hogy a szlovák mellett magyarul is szerepelnek a megállók nevei a buszokon. Hozzátette: a helyi politikus kifogásai nem helyénvalóak, mivel a kétnyelvűség nem ütközik törvénybe, ráadásul a tömegközlekedési szolgáltatás megrendelői kérték azt.
Félremagyarázható a végrehajtásnál a szlovák nyelvtörvény, ezért az alkalmazása körüli visszás eseteknek utána kíván járni az Új Szó című pozsonyi magyar napilap. Mivel a szlovák nyelvtörvényt nem egyértelműen fogalmazták meg, a szankcióktól tartó jogalkalmazó hivatalok és még a vállalkozók is könnyen öncenzúrát alkalmazhatnak. „Ha nem tudják, mit kellene tenniük, inkább megtiltják a magyar nyelv használatát, olyan területen is, ahol azt még a minisztérium sem tervezte” - írta az Új Szó keddi számában. A lap felhívja olvasói figyelmét arra, hogy a szlovákiai magyarok anyanyelvhasználatának korlátozásáért bírált törvény szerint magánszemélyeket nem lehet büntetni, ezért mindenki használja továbbra is anyanyelvét úgy, ahogy eddig tette. A nyelvtörvény alkalmazásakor megélt, panaszra okot adó esetek összegyűjtésére a lap külön e-mail fiókot nyit és levélben is várja az észrevételeket, hogy utánajárjon a problémás ügyeknek.
Azok, akik erőteljesebb európai uniós aktivitást várnak az elmérgesedő magyar-szlovák vitában, valamint külön is a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán, voltaképpen az Európai Unió kompetenciájának módosításáért is lobbiznak - írja a Világgazdaságban Fóris György, a Bruxinfo EU-szakértője. Sokak olvasatában az EU hallgatása kisebbfajta „árulás” érzetét kelti, de legalábbis csalódást okoz. Hiába, nehéz megtapasztalni, hogy az unió jogosítványai távolról sem univerzálisak, csupán azon dolgokra vonatkoznak, amelyek kapcsán ilyesmivel az EU-t alkotó tagok egyhangú egyetértésben felruházták. Hogy ez a lista mire terjed ki, az elég egyértelmű. Nehezebb eldönteni, hogy mit lehet kezdeni olyan területeken, ahol nincs egyértelműen megfogalmazott közösségi kompetencia. Főként, hogy többnyire azért nincs, mert a tagok körében e témáknál nem volt abban egyetértés, vajon legyen-e ilyen - azaz a dolognak tagállami ellenzői vannak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyenkor semmit sem érdemes csinálni. Csak éppen látni kell, hogy ekkor az adott ügyek érdekében történő lobbizás a meglévő kompetenciák módosításának a követelményét is magában rejti. A jelen esetben tárgyalt ügyek kapcsán is erről van szó. Tény, hogy nincs EU-joganyag arra vonatkozólag, pontosan miként kell festenie egy nyelvtörvénynek, vagy hogy annak végrehajtása miként történjen az adott országban élő kisebbségek esetében. Nota bene, magának a „kisebbségnek” a definíciója is hiányzik a közösségi törvénytárból. Mert sok tagország ezeket mindmáig kizárólagos nemzeti hatáskörben akarja látni. Bizonyos elvárás létezik csak arról, hogy valamennyi tagállamnak meg kell felelnie az alapszerződésben - valamint a hivatkozott számtalan konvencióban - megfogalmazott alapvető elveknek. Mi több, az amszterdami és a nizzai szerződések óta arra is van utalás, hogy amennyiben valamely országról komoly okkal feltételezhető, hogy ezektől az elvektől súlyosan és tartósan eltér, akkor a többiek ezt akár számon is kérhetik rajta. Mindez azonban hangsúlyozottan értelmezési kérdés, amely mögött nem áll tételes, hivatkozható joganyag.
Szlovákia és Magyarország európai uniós tagsága jobb esélyeket kínál a két ország közti feszültségek megszűnésére hosszú távon, mint az, ha a két ország kívül lenne az Európai Unión - vélte kedden közölt kommentárjában a Financial Times című brit politikai-pénzügyi napilap. A kontinentális kiadásban megjelent írásában a lap emlékeztet arra, hogy a kelet-európai EU-bővítés melletti érvként annak idején a nemzeti és etnikai feszültségek enyhülésének kilátását is hangoztatták. Ebből a szempontból a múlt hónapban - a megakadályozott Sólyom-látogatás és a szlovák államnyelvtörvény miatt - kiújult nézeteltérések most egyfajta „bizonyítékként szolgálhatnak azoknak a nyugat-európaiaknak, akik mindig is ellenezték a keleti régió csatlakozását” - véli Tony Barber brüsszeli tudósító, hozzátéve rögtön, hogy ő személyesen nem ért egyet ezzel az értelmezéssel. Igaz ugyan, hogy Szlovákiában az ultranacionalista erők még a koalíciós kormányban is képviseltetik magukat, de az országnak nem érdeke, hogy instabilitást gerjesszen a térségben - emeli ki a cikk. Magyarországnak pedig minden joga megvan arra, hogy érdeklődjék a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek státusa iránt, s bár lehet, hogy időnként - akár nyugtalanító módon - túllépi a tűréshatárt, soha semmilyen módon nem bujtott erőszakra vagy felforgatásra - fűzi hozzá. Az ilyen típusú feszültségeknek olyan mély gyökerük van, hogy botorság lenne azt várni, öt év EU-tagság alatt megszűnnek. De arra, hogy véglegesen eltűnnek, nagyobb az esély az unión belül, mint ha a két ország nem csatlakozott volna - véli a Financial Times kommentárja.
A Magyar Koalíció Pártját kitilthatják a szlovák parlamentből, ha a képviselőik rész vesztnek a Kárpát-medencei magyar képviselők fórumán - közölte a Szlovák Nemzeti Párt. A fórumra, most a héten, szeptember 14-én kerülne sor - írta a Világgazdaság Online. Feltételezések szerint a Magyar Koalíció Pártjának mind a tizenöt tagja részt vesz a pénteki fórumon. „Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni” - közölte Csáky Pál, az MKP elnöke. „Valószínűleg mind a tizenöt magyar képviselő Magyarországra utazik - közölte Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője. „Mindenki maga dönthet, információim szerint azonban mindenki megy“ - tette hozzá.
A szlovák nemzeti érdekek közös védelmére szólította fel a szlovákiai pártokat és a sajtót a kormányzó Irány - Szociáldemokrácia (Smer) párt elnöksége. „Látjuk, hogy magyar oldalon abszolút nézetazonosság van. Mi hagyományosan megosztottak vagyunk. Ez nagyon bánt minket, mert Szlovákia nemzeti érdekeinek védelme közös fellépést igényel. Bízunk abban, hogy ez bizonyos témákban elérhető” - jelentette ki Robert Fico kormányfő és pártelnök a vezetőségi ülés után Pozsonyban. A miniszterelnök már a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy a szlovák sajtó nagymértékben felelős azért az állapotért, amilyenben ma a szlovák-magyar viszony van.
A szlovákiai nyelvtörvény elleni számot tett közzé Sub Bass Monster magyar rapper. A Mista Slota című dal direkt üzenet a szélsőséges szlovák politikusnak - számol be a pozsonyi Új Szó. A dal, amely a nyelvtörvénynek és az EU-nak is fricskát mutat, a YouTube-on is hallható. A számot az augusztus 28-i komáromi Száll a hír című rendezvény apropóján írta és rögzítette Sub Bass Monster. A komáromi rendezvény a Csemadok, a Via Nova Ifjúsági Csoport és a hiphopfelvidek.org közös akciója volt, amelyen graffitiket is készítettek a résztvevők. Ezeket a munkákat Dunaszerdahelyen és Érsekújváron is kiállítják szeptember folyamán. A politikailag igencsak tudatos magyar rapper honlapján úgy fogalmaz: „a szlovák nyelvtörvény hívta életre a dalt”. A számot a szóban forgó hiphopfesztiválon mutatta be élőben először, s egyben előzetes is az új albumáról. A szöveg direkten állást foglal: „Hé, mister Slota, jobban figyeljen oda / mit csinál, ne legyen ostoba. / Az anyanyelv az mindenkinek szíve joga (...) Első hallásra bizony én azt hittem csak vicc / pedig ez viccnek kicsit durva / itt nem csak holmi skiccről van szó / ami szó/ ez nem törvény / ez gyalázat (...)” A Száll a hír című komáromi koncerten augusztus végén szlovákiai és magyarországi zenészek, művészek tiltakoztak közösen a nyelvtörvény ellen.
A Magyar Gárda két évvel ezelőtti megalakulása óta hazánk többször került a nemzetközi sajtó látóterébe a mozgalommal kapcsolatos - sok esetben felszínes ismereteken alapuló - hírek miatt. A magyar közvélemény talán hajlamos azt hinni, hogy a Gárda kivételes képződménynek számít térségünkben, hiszen hozzá hasonló szervezetek létéről, illetve ezek tevékenységéről a hazai sajtóban csak elvétve hallani. A helyzet azonban az, hogy a Jobbik által 2007 augusztusában életre hívott szervezet semmiképpen sem tekinthető valamifajta egyedülálló kezdeményezésnek Közép- és Délkelet-Európában, sőt, tágabb térségünkben Magyarország szinte az utolsó állomásnak számít a gárda-alapítások sorában. Az alábbi elemzésben leginkább a szlovák példa bemutatásán keresztül próbálunk választ találni arra a kérdésre, hogy kik keltették életre ezeket a szervezeteket, milyen politikai és társadalmi tényező segítették megszervezésüket, mi jellemzi történetüket, jelenlegi működésüket, célkitűzéseiket, s milyen közös, illetve eltérő jellemvonásokat mutatnak a Magyar Gárdával. A 2006. évi szlovákiai választások után a Robert Fico vezette baloldali populista Smer, és Ján Slota szélsőséges Szlovák Nemzeti Pártjának koalíciós megállapodása következtében szinte előre látható volt, hogy a nacionalista retorika - mint közös kormányzati nevező - hívószóként fog hatni, így bizonyos szlovák szélsőséges csoportok még inkább aktivizálódnak. Északi szomszédunk egyébként sem szűkölködik ultranacionalista csoportosulásokban, gondoljunk csak az alig leplezetten fasiszta nézeteket hirdető Szlovák Testvériségre (Slovenská Pospolitost’), a Magyar Koalíció Pártja betiltásáért 2004-ben aláírásgyűjtésbe kezdő Szlovák Megújhodás Mozgalomra (Slovenské Hnutie Obrody), a hitleri bábállamot vezető Jozef Tiso-t „első és egyetlen” szlovák elnöknek tartó Új Szabad Szlovákia nevű szervezetre (Nové Slobodné Slovensko), vagy a fiatalok körében ugyancsak népszerű Szlovák Fiatalság Egyesületére (Jednota slovenskej mládeže). A négy fenti egyesülés közül kiemelendő a Szlovák Testvériség nevű szervezet, amely még 1995-ben alakult meg Marian Kotleba középiskolai tanár „vezérségével”. Az utóbbi néhány évben igen aktív, félkatonai jellegű egyesület tagjai évekig a Hlinka-gárda egyenruhájához kísértetiesen hasonlító uniformisban masíroztak, de felvonulásaik, akcióik ellen néhány szlovák zsidó vezetőn kívül senki sem szólalt fel. A főügyész csupán 2006-ban indított vizsgálatot a Testvériség ellen, amikor az - immár pártként bejegyezve - választási szövetséget kötött a szélsőséges Szlovák Néppárttal. A vizsgálat végül a szervezet betiltásával végződött, érdekes módon azonban nem az egyesület akciói miatt, hanem a választási szövetség egyik programpontja folytán, amely a választójog korlátozását tűzte ki célul. A Szlovák Testvériség megalapítása kissé meglepő módon eltér más gárda-szerű csoportosulás létrejöttének körülményeitől. A legtöbb térségbeli országban ugyanis már a szervezetek életre hívása is politikai pártokhoz köthető, így Magyarországon a Magyar Gárda megalapítása a Jobbikhoz, Bulgáriában a Bolgár Nemzeti Gárda a Bolgár Nemzeti Unióhoz, Csehországban a cseh Nemzeti Gárda a Nemzeti Párthoz, stb. Magyarország, Csehország és Bulgária példája egyébként nemcsak ebben a mozzanatban mutat hasonlóságot, hanem abban is, hogy mindhárom gárdát 2007 nyarán hozták létre, és azóta saját gárdájának megszervezéséből mindegyik párt komoly politikai tőkét kovácsolt. Az pedig már mindegyik térségbeli gárda közös jellemzője, hogy a rendpártiságot, a közbiztonság megerősítésének garantálását hirdeti, cigány- és globalizáció-ellenes, tagjai egyenruhát viselnek, és katonás rendben történő felvonulásokat tartanak. Úgy gondoljuk, hogy ezek a pártok, s a velük szimbiózisban élő gárdák az ok-okozati összefüggésben már csupán az utóbbi szerepét töltik be, hiszen létrejöttükkel a társadalomban valóságosan létező, a politika által sokszor kényesnek tekintett, megoldatlan problémákra adnak hangzatos és leegyszerűsítő válaszokat, és nem kétséges, hogy életerejük a megválaszolatlan társadalmi igények halmozódásával arányosan a jövőben is növekedni fog. Más kérdés, hogy ezek a szervezetek fellépésükkel, cselekedeteikkel, verbális kommunikációjukkal sok esetben a végletekig kiélezik a problémákat, akár annak árán is, hogy mindez fizikai erőszakhoz vezet. Az sem véletlen, hogy a gárdák Európa ezen régiójában születtek újjá, hiszen a rendszerváltozás után a térség politikai és társadalmi klímája tökéletes táptalajául szolgált a radikális pártok térnyerésének. Gondoljunk csak a demokráciából történő általános kiábrándultságra, a sok esetben az apáskodó államhoz szokott, annak védelmét kereső embereknek az állami intézményrendszerrel való elégedetlenségre, az erkölcsi normák szabályozóerejének csökkenésére, az erőszakszervezetekkel szembeni bizalomvesztésre, a közbiztonság általános romlására, a mostani válság során felerősödő anyagi és egzisztenciális létbizonytalanságra, és az ennek nyomán újabb impulzusokat kapó társadalmi feszültségekre. Utóbbival kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy az említett országok mindegyikében központi kérdésként merül fel a cigány-nem cigány konfliktusok rendkívüli felerősödése, melynek természetesen több oka is van, de talán a legfontosabb tényező a cigányság köreiben hatalmas méreteket öltő munkanélküliség, az ebből fakadó mélyszegénység, az ezzel járó szociális problémák megoldatlansága, és a felemelkedést jelenthető oktatás kérdésének rendezetlensége. Mára az is teljesen világossá vált, hogy ezekben az országokban a társadalmi integrációs kísérletek vakvágányra futottak, és a kisebbségekkel szembeni pozitív diszkrimináció (mint pl. a segélyezési politika) a legtöbb esetben csak félmegoldásokhoz vezet, hiszen hosszú távon növeli a kisebbség állami kiszolgáltatottságát, a többség szemében viszont a társadalmi igazságtalanság érzetét kelti, és ellenszenvet szül. Bár a térségbeli radikális-szélsőjobboldali pártok, és egyenruhában masírozó gárdáik cigányellenes attitűdje nyilvánvaló, a társadalmi feszültség kezelésére adandó „válaszaik” - főleg „akcióik” - mégsem említhetőek egy lapon. A bolgár gárda saját létrejöttének legfőbb okát például a cigány zavargások további megakadályozásában, és magában a „cigányterrorban” jelölte meg. Megalakulása óta Bulgáriában több erőszakos, halált is okozó cselekményre is sor került a náci SA-éhoz hasonló egyenruhát viselő gárdisták és a velük szemben létrehozott cigány gárdák között. Csehországban a helyzet hasonló, itt ugyan nem a Nemzeti Gárda, hanem az ultranacionalista Munkáspárt militáns alakulatának voltak véres összecsapásai - legtöbbször a rendőrséggel. Litvínov városának egyik negyede tavaly ősszel egy ilyen összetűzés alkalmával valóságos utcai csatatérré vált, több tucat ember súlyosan megsérült, néhány gépkocsit fel is gyújtottak. Az ehhez hasonló események természetesen óriási médianyilvánosságot kapnak, a gárdák így médiafelülethez jutnak, ezzel a mögöttük álló pártok politikai érdekei teljesülnek. A kisebbségekkel kapcsolatos hasonló nézeteiken túl egyébként a szervezetek célkitűzései meglepően sok közös elemet tartalmaznak. Erre a következtetésre juthatunk akkor is, ha a Magyar Gárda programját vetjük össze a három éve még betiltott, ám civil szerveződésként továbbra is tevékenykedő, napjainkban pedig újra a párttá alakulás gondolatát fontolgató Szlovák Testvériség céljaival. Papíron természetesen mindkét egyesület támogatandó célokat fogalmaz meg (a kultúra ápolása, lelki és fizikai egészség növelése, szociális segítségnyújtás, stb.), de valójában mindkettő a hazaszeretet köntösébe bújtatott öncélú nacionalizmus szolgálatában áll.
„A Magyar Gárda Mozgalom a következő feladatokat tűzi maga elé:
- A felesketett gárdisták fizikai, lelki és szellemi képzése és önképzése, hogy feladataikat példamutató hatékonysággal, kellő erővel, céltudatossággal és alázattal hajthassák végre.
- Ápolja a magyar kultúrát és történelmünk emlékeit, adja tovább a felnövekvő generációk épülésére.
- Aktívan vegyen részt katasztrófa-elhárításban, rend- és polgárvédelmi feladatokban.
- Karitatív és szociális missziók támogatása és szervezése.
- Rendkívüli helyzetben a nemzeti önvédelem erősítése.
- Része vagy gerince kíván lenni a majdan felállítandó Nemzetőrségnek”
- Támogatni a tagok testi- és lelki épülését, elmélyíteni a szlovákság és a szlávok történelméről, szokásairól való ismereteket.
- Hirdetni a szláv együvé tartozást, a szláv kultúrát és a tradíciókat.
- Együttműködni a Matica Slovenskával, a Štúr-társasággal és egyéb, köztük határon túli szlovák szervezetekkel.
- Védeni a közerkölcsöt és megakadályozni az alkohol, a prostitúció, valamint az uzsora terjedését.
- Védeni a szlovák természetet.
- Segíteni a műemlékvédelemben és a régészeti kutatásokban.
- Kulturális- és sportesemények rendezése.
- Folyóiratok, könyvek, hang- és képhordozók publikálása, főként a szlávság témakörében.
Látható, hogy a papíron lefektetett szándékok nem sokban különböznek egymástól, és a magyar-szlovák jelzők felcserélésével szinte ugyanazt a dokumentumot kapjuk. Egyvalamiben azonban mégis bizonyosan eltér a Magyar Gárda a térség hasonló csoportosulásaitól. Ez a szegmens pedig nem más, mint a magyarok „társtalansága”, hiszen a szlovák, román, szerb szélsőséges szervezetek kiterjedt külföldi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, s ennek az ideológia-baráti viszonyrendszernek egyik legfontosabb alkotóeleme a magyarellenesség. Összességében megállapíthatjuk, hogy a gárda-szervezés nem egyedi magyar sajátosság, a környező országok szinte mindegyikében találunk hasonló ideológiájú és célú tömörüléseket - Lengyelország kivételnek számít, ott viszont erős a radikális jobboldal parlamenti képviselete. Amiért a Magyar Gárda mégis kissé kilóg a sorból, az az „anyapárt”, vagyis a Jobbik pártpolitikai sikere, a térségben ugyanis ekkora társadalmi támogatottsággal hasonló szervezet nem rendelkezik, ezért félő, hogy a magyar párt eredményei láttán a többiek vérszemet kapnak, s még nagyobb hevülettel uszítanak - többek között a magyarok ellen. Azt érdemes még leszögeznünk, hogy e mozgalmak esetében a betiltás sem jelent automatikus megoldást, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogerős bírósági döntés ellenére vagy tovább működnek, vagy pedig illegális keretek között, még inkább radikalizálódva folytatják tevékenységüket. A gárdák eltüntetésére egyetlen mód van: a jó és hatékony kormányzás, amely nem kikerülni, hanem megoldani igyekszik a társadalomban komoly feszültségeket keltő problémákat, és amelyeknek további elkendőzése régiónk fiatal, könnyen sebezhető demokráciáira nézve beláthatatlan következményekkel járhat.
Elnökünk mondhatta volna azt: nem jó nektek a mai nap? Oké, jövök holnap. Elnökünk mondhatta volna révkomáromi barátainknak: elmegyek, ha meghívjátok a szlovák elnököt is. És szlovákiai barátaink állíthattak volna szobrot Jókainak, Klapkának, Lillának, Noéminak, Timeának, vagy mondjuk, Esterházy Jánosnak (ha egyáltalán tudnák, ki az), de nem, ők a bajt keresik. Elnökünk meg rátesz erre. Mi következik ebből? Mi ebből a logikusan levonható következtetés? Csak egyetlen egy, barátaim, ha jóindulatúak vagyunk. Hogy elnökünk buta. Ő érzéketlen a történelem iránt és nemzetünk sorskérdéseinek valódi megoldási lehetőségei iránt, minél hamarabb küldjük nyugdíjba, annál jobb. Ha nem vagyunk jóindulatúak (ha realisták vagyunk), akkor azt kell mondanunk, hogy elnökünk sértett gőgből hajlandó a nacionalista indulatokra is rájátszani. És az ellenzék azt mondja, kiáll mellette teljes mellszélességgel. És ők fogják megnyerni a választásokat.
Néhány hete egy nagyobb baráti társaságban összeismerkedtem egy magyarországi szlovákkal. A neve is szlovák, az anyanyelve is, mindkét szülője is, ő pedig ezt egy pillanatig sem tagadja, titkolja, szégyelli. Eddig rendben, ez a normális. Magyarországi szlovákként ugyanakkor teljes értékű magyarnak tartja magát, mi több, büszke magyarnak, aki sosem fog lemondani arról az álmáról, hogy valahogyan és valamikor helyreálljon az egykori Nagy-Magyarország. Amikor ezt hallva értetlenül bámultam rá, és megkérdeztem, hogy vajon miért is volna jó neki, ha ebben az elképzelt, ámde lehetetlen esetben visszakerülnének hozzánk a Trianon nyomán elcsatolt területek, valami olyasmit válaszolt, hogy az mindig is a miénk volt, a magyarok nem hagyhatják veszni Erdélyt vagy a Felvidéket. Ha ezt egy nem szlovák magyar mondja, csak legyintek, legyen vele boldog. De nem, egy száz százalékos szlovák magyarosodott el annyira, hogy nagyobb magyar a magyarnál. Volt és van ilyen, kétségtelenül, érdekes példájaként az ember identitásbeli átalakulási képességének, legföljebb ennek hallatán az a kérdés, hogy Nagy-Magyarország hívei vajon azt várnák-e a magyar fennhatóság alá (persze sohasem) visszakerülő románok és szlovákok millióitól, hogy gyorsan váljanak ők is feltétel nélküli magyarrá, vagy elfogadnák, hogy kitartsanak románságuk vagy szlovákságuk mellett, ahogyan azt például magától értetődőnek tartjuk és szinte elvárjuk a határon túli magyaroktól. Nem feszegetem tovább, mert amúgy is túl van feszítve, csupán arra célzok, hogy történelmi sérelmek és vágyálmok, lelkesen öröklött vagy lelkesen fölfedezett régi és új identitások szorításában élünk és gondolkozunk. Határon innen és túl. És éppen ezért életveszélyesen félreérthető minden erőfitogtatás. A köztársasági elnök persze nem akarta fitogtatni a magyar erőt, ám évek óta tudatosan és mindenki számára nyilvánvalóvá téve járja a nemzeti ünnepeken a szomszéd országok magyar közösségeit. Minden bizonnyal azt akarja ezzel érzékeltetni, hogy ők is a magyar nemzethez tartoznak, a mi ünnepeink az övéik is, a közös ünneplés tehát egyben a nemzeti összetartozás megteremtése is egy-egy szimbolikus pillanatban. Szép is, jó is, magától értetődő is. Nekünk. Ám az ottani román, szlovák vagy szerb többség számára minden alkalommal annak a nyilvános és ugyancsak szimbolikus kifejezése, hogy a határon túli magyarság és vele az a történelmileg is értelmezhető tér, amelyben él, valójában hozzánk tartozik. Kimondva nincs, üzenve annál inkább. Nem véletlen, hogy nemcsak Szlovákiában, hanem korábban Romániában és Szerbiában is voltak már akadékoskodások az ottani magyaroknál tett államfői látogatások miatt. Hogy most az agresszívan nacionalista szlovák kormány tovább ment minden eddiginél, és indokolhatatlanul sértő választ adott Sólyom Lászlónak és Magyarországnak, élére állítja a kérdést: folytatható-e az eddigi magyar nemzetpolitika? Amelynek a lényege az, hogy a balközép kormány együttműködésre és kiegyezésre igyekezett játszani mind a határon túli magyar szervezetekkel (illetve közülük természetesen azokkal, amelyek hajlandók a mérsékelt, kiegyezéses politikára), mind a szomszéd kormányokkal. De amelynek a lényege az is, hogy a magyar ellenzék viszont mindig is ezzel ellentétes politikát folytatott: a radikálisabb, inkább konfrontációra törekvő szervezeteket és politikusokat támogatta, és hangosan követelte ilyen vagy amolyan magyar jogok érvényesítését. Továbbá amelynek a lényege az is, hogy eközben a magyar elnök is önálló szomszédpolitikai utat járt: kormány és ellenzék között egy harmadikat. Na, ez így biztosan nem megy. Vagy nem jól megy. Vagy ha így megy, márpedig mindeddig így ment, akkor a magyar politika könnyen kijátszható, és minden nehézség nélkül rossz színben feltüntethető a külvilág előtt. Ha az ellenzék erős, kemény, meg nem alkuvó nemzetpolitikát követel, akkor eleve gyengének láttatja és két tűz közé szorítja a kormányt. Ha az elnök saját hangsúlyokat tesz, és ennek következményei lesznek, ezek a következmények a kormányt hozzák nehéz helyzetbe. És ha a kormány ezek után megpróbál egyszerre kemény és kompromisszumra törekvő lenni, akkor nemcsak szomszéd országbeli partnerei nem fogják érteni, mit akar, de a határon belüli és túli magyarok sem. Vagyis tisztázni kéne, hogy milyen nemzetpolitikát szeretnénk. Azt-e, amit a Jobbik és a százegy százalékos magyarrá vált szlovák, tehát a Nagy-Magyarországos délibábot tűzzük árpádsávos zászlónkra, és örökös (valamint totálisan reménytelen) harcra készítjük fel az országot? Nyilván nem: a magyar társadalom többsége valószínűleg nem akar állandó viszályt, mint ahogy a határon túliak sem. Azt-e, amit a Fidesz sugall, hogy keménykedéssel próbálunk több jogot és mozgásteret kivívni a határon túli magyaroknak, egyúttal kettős állampolgársággal megpróbáljuk őket érzelmileg és jogilag is Magyarországhoz (meg persze a Fideszhez) kötni? Erre lehet, hogy többen szavaznának, de világossá kellene tenni, hogy így néhány évtizeden belül kiürülhetnek a határon túli magyarlakta területek. Vagy azt-e, hogy egyértelműen kimondjuk: az az érdekünk, hogy a határon túli magyar közösségek minél életképesebben és minél jobb perspektívákkal (akár autonómiákban is) működhessenek? Ez viszont csakis a történelmi sérelmek felhánytorgatása nélkül és a legbékésebb szándékok felmutatása mellett lehetséges. Vajon megvan-e a magyar társadalomban az erő erre az önmérsékletre? Szent István szobrának felállítása persze nem volt szlovákellenes lépés, de akadhatnak szlovákok, akik ezt úgy értelmezik, hogy csakazértis megmutatjuk nekik: mi már akkor is itt voltunk, amikor ők még nem is voltak szlovákok. Félreértelmezők és hangulatkeltők ugyanis minden országban vannak szép számmal. Nálunk is felbukkan például a szélsőjobboldali napilapban Bézsolt, akit annyira megrendít Sólyom László kitiltása Szlovákiából, hogy még inkább fölfedezi magában az igaz magyart, még durvább szavakkal alázza a szlovákokat, és hajlandó megtenni azt a zsebének rendkívül fájó lépést is, hogy felháborodásában szlovákiai cégeit megszünteti, autójának szlovák rendszámát magyarra cseréli. Valószínűleg eddig nem vette észre (csak megszokásból gyalázta) Ficoék magyarellenes politikáját, ezért adóeuróival a szlovák államkincstárt gazdagította, de most majd kényszerű hazafiként a magyart fogja. Mint az offshore-cégek tulajdonosai, akiket lapjában a legerkölcstelenebb adócsalóként állítanak be, amiért lényegében ugyanezt csinálták: adójukat optimalizálták. Amit hazafi nem tesz, ugyebár. De ha valakinek Fico kell, hogy rájöjjön, ő magyar hazafi, ám legyen. A kardcsörtetésnél az adófizetés mindenképp hazafiasabb cselekedet. Törvényes, polgári: itt kezdődne az igazi magyar erőpolitika.
A Kiskőrös Szüreti Napok rendezvény sosem egy amolyan kisvárosi csimbummcirkusz, mégis az idén sikerült a természet erejével felülmúlni a korábbi évek fesztiváljait. Ez csupán annyit jelent, hogy az a pár ezer érdeklődő, aki este tízkor a főtéren volt, talán sosem fogja elfelejteni azt az Edda konceretet, amit szakadó esőben és viharos szélben néztek végig az emberek. Bányai Gábor a megyei közgyűlés elnöke nyitóbeszédében elmondta, hogy ez a fesztivál is bizonyítja, hogy a magyaroknak nincs semmi bajuk a szlovákokkal, hiszen miután egymás mellett élünk szétválaszthatatlan a magyar géntől a szlovák és a szlovák génektől a magyar. Mint elmondta a tót atyafiak tudják a legjobban, akiknek egyszer elvették az anyanyelv használati jogot, hogy milyen rossz az ha ezt teszik egy csoporttal. Itt Kiskőrös ismét bizonyítja, hogy semmilyen gondot nem jelent az, ha magyar, szlovák, német és még ki tudja hányan együtt ünnepelnek.
Hamarosan találkozni fog Robert Fico szlovák és Bajnai Gordon magyar kormányfő, hogy a két ország között felmerült nézeteltéréseket rendezze. Azonban amíg alapvető világlátásbeli eltérések vannak, addig a megbékélés nem fog menni. Bajnai Gordonnak egy zseniális cikke jelent meg a Sme nevezetű szlovák napilapban, és a szintén szlovák, de magyar nyelvű Új Szóban. Ebben hosszasan kifejti, hogy mi magyarok, nem vagyunk vérgőzös szlovákok, és hogy anyázás helyett együtt akarunk működni, mert ez mindkét fél számára jobb lenne - no meg jobban megfelelne az EU normáinak, aminek mindketten tagjai vagyunk. Bár felvetül a nyelvtörvény átbeszélésének ötlete is, de a cikkben az az igazán zseniális, hogy úgy dülled ki tőle a magyar mellkas, hogy közben az agyunkat nem önti el a vérgőzös gyűlölet, vagy a végletekig eltúlzott hazafiasság. Azonban az egész cikkben van egy példa, amin ha egy kicsit elgondolkodunk, akkor rájöhetünk: az egész találkozónak semmi értelme nem lesz. Bajnai továbbra is marad a határozott, de szelíd diplomata szerepben, míg Fico majdnem-vérgőzös nacionalista diktátort fog alakítani, némi úriemberes felhanggal. Ez a példa pedig a közös tankönyvek ügye. Így hát összeült egy szlovák és egy magyar társaság, hogy elkészítsék a közös történelemkönyvet. 2008 februárjában, még a szlovák felet vezető Štefan Šutaj úgy nyilatkozott, hogy öt éven belül elkészülhet a mű, és jól haladnak (ekkor még a két állam közt sem volt akkora a feszültség). Szarka László, a magyar rész vezetője is nagyon bizakodóan nyilatkozott, hisz szerinte mindkét fél „a profizmus nyelvén beszél”, tehát a tényeket nemzeti érzelmek nélkül tálalva könnyen megtalálták a közös hangot. 2008 elején Fico és Gyurcsány is egyeztetett a közös tankönyvről. Csakhogy a már akkor károgó, a szlovák Jobbiknak megfelelő SNS párti oktatási miniszter, Ján Mikolaj az ellentétek elmélyülésével szárnyra kapott. Ő volt az, aki még 2008-ban új szlovák bizottság felállítását javasolta, annak a Robert Letznek vezetésével, aki szerint Szvapotluk volt az ősszlovákok első királya. Bár ebből nem lett semmi, de a közös tankönyvtörekvés a két ország viszonyának romlásával folyamatosan ereszkedett a süllyesztőbe, aminek - mindenféle nacionalista érzelemkitörés nélkül - a szlovák fél volt az oka. A magyar és a szlovák történelemszemlélet „az elvi ellentétek miatt összeférhetetlen” - mondta egyszer, több mint két éve, Ján Slota. A kijelentés a jelenlegi álláspontok szerint teljesen helytálló. Ugyanis minden népben létezik egy olyan nacionalista történelmi szemlélet, amely szerint minimum ők szarták a spanyolviaszt. A magyar verzió szerint mi Egyiptomból származunk, sőt Atlantiszt is mi alapítottuk, csak Isten elsüllyesztette el gyönyörű városunkat. Na, meg Bddha is magyar volt és az UFO-k is mi voltunk. Az efféle elmebajt nem baj, ha hangoztatják - bárkinek jogában áll hülyének lenni -, csak ezek az illetők ne olyanok legyenek, akiknek oktatási kérdésben szavuk van. A szlovákoknál viszont ezek ülnek a bársonyszékekben, így nem csoda, hogy Fico nemrég kijelentette, hogy Szent István nem volt szlovák király, és léteztek már ősszlovákok is. Állítólag Fico is valamikor értelmes lény volt, csak aztán bevett egy olyan gyógyszert, amire az volt ráírva, hogy politika. Ám amíg ennyire eltérőek a hozzáállások, addig a kormányfői találkozón sem történhet előrelépés. De nem baj, majd ha a Jobbik bejut a parlamentbe, és véletlenül kormányon lesz, akkor a mi oktatási miniszterünk is azt fogja kiabálni, hogy „Nem! Nem! Soha!”. És akkor összegyűlnek majd Atlantisz feltételezett romjainál a szlovák és a magyar haderők, és az utolsó csepp vérükig vívott harccal eldöntik majd, kié az ősi szülőföld. Hollywood pedig egy remek szatírát forgat majd róla élőben, mert ilyet még ember nem pipált eme egyébként is buggyant földkerekségen.
Jakab György szerint a közös történelemfelfogásban a 18. századig „jók vagyunk”, a történelem értelmezése alapvetően nyelvi, terminológiai kérdés: hogy írjuk át a személyneveket, meg a helyneveket, milyen keretben értelmezzük a közös múltat stb. A másik probléma az etnocentrikus - érzelmektől sem mentes megközelítések közös értelmezése: például mi kalandozunk, ők rabolnak; a mi uralkodónk erőskezű, az övék diktátor; mi rendezetten visszavonulunk, ők fejvesztve menekülnek, satöbbi.(index)”Gyorsítsuk fel közös történelemtankönyvek kiadását!” áll Bajnai cikkében. Az ötlet nem véletlen, már pár éve felmerült, hisz a francia-német megbékélést is nagyban elősegítette a közös tankönyv-projekt. A jó pár éve haladó elképzelés a kezdetekben jól indult, abból az alapelvből kiindulva, hogy a történelem tényeken alapszik, és a tényeket nem lehet megváltoztatni. A történészek és történelemtanárok pedig tényekkel foglalkoznak, így ha két tény-központú ember összerakja a világnézetét, akkor abból csak egy pontosabb mű születhet.
Magyar-szlovák EBESZ-egyeztetést tartanak még ebben a hónapban a szlovák nyelvtörvény végrehajtásáról a magyar-szlovák kormányközi kisebbségi vegyes bizottság rendkívüli ülésén, szakértők bevonásával. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, a szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottság társelnöke az MTI-nek a Népszabadság hétfői számában közölt hír kapcsán megerősítette, hogy Szlovákia írásban tett javaslatot arra, hogy - amennyiben ezzel Magyarország egyetért -, szakértők és az EBESZ képviselőinek (Európai Biztonsági és Együttműködési Fórum) bevonásával tárgyaljanak a szeptember 1-jén hatályba lépett nyelvtörvény végrehajtásáról. A törvényt bírálják a szlovákiai magyarok és Magyarország, mivel az hátrányosan érinti a szlovákiai magyarok anyanyelvhasználatát. A szakállamtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar diplomáciának bármilyen helyszín megfelel, a minden bizonnyal még szeptemberben sorra kerülő szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottsági ülés megtartására. Pozsony már szóba került, mint lehetséges helyszín. Magyarország előzetesen olyan anyagokat kért, amelyekből tájékozódhat arról, hogy Szlovákiában „milyen irányban dolgoznak a végrehajtási rendeleten”. Jelenleg tanulmányozzák a szlovákok által megküldött anyagokat - tette hozzá Gémesi Ferenc. Knut Vollebeck, az EBESZ kisebbségi főbiztosa már korábban jelezte, hogy figyelemmel kívánja követni a törvény végrehajtását.
A Magyar Koalíció Pártját kitilthatják a szlovák parlamentből, ha a képviselőik rész vesztnek a Kárpát-medencei magyar képviselők fórumán - közölte a Szlovák Nemzeti Párt. A fórumra, most a héten, szeptember 14-én kerülne sor. Feltételezések szerint a Magyar Koalíció Pártjának mind a tizenöt tagja részt vesz a pénteki fórumon. „Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni” - közölte Csáky Pál, az MKP elnöke. „Valószínűleg mind a tizenöt magyar képviselő Magyarországra utazik - közölte Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője. „Mindenki maga dönthet, információim szerint azonban mindenki megy“ - tette hozzá.
A szlovák film történetében minden idők legnagyobb szabású bemutatóját tartották szeptember negyedikén este a pozsonyi Auparkban lévő Palace Cinemas-ban. A mozi valamennyi vetítőtermében, azaz tizenkét helyiségben egyszerre (pár perces kezdési eltéréssel) ugyanazt a filmet vetítették. Hat év után bemutatták Agnieszka Holland lengyel-szlovák-cseh-magyar koprodukcióban forgatott Jánošík - A valós történet című, 137 perces megafilmjét, melynek társrendezője Kasia Adamik, Agnieszka Holland lánya. A mozi épületen belüli főbejáratát bezárták, a Janko Kráľ-park felőli külső kijáratát nyitották meg, amelyet mindenki - a művészvendégek és a nézők is - fotósok vakujával szegélyezet vörös szőnyegen közelíthetett meg. A vetítést megelőzően minden teremben bemutatkozott és meghajolt a film stábja. Valóban tájainkon szokatlan, kivételes, emelkedett hangulatú bemutatóval sikerült meglepni a pozsonyi közönséget. Ennyit a felemelő hangulatról, amely a vetítéssel is csak emelkedett, fennköltebbé finomodott. Balladisztikusan töredezett vonalú, az eseményeket sok esetben pusztán költői képutalásokkal vázoló, a látványban festői magasztosságot teremtő, akcióban gazdag, pompás filmmé kerekedett az újabb mozgóképes Jánošík-história, amely akár a hollywoodi szuperprodukciókkal is megmérkőzhet. Az új Jánošík, amely profi módon megkomponált mozi, nem történelmi tényfilm. Agnieszka Holland professzionalizmussal, univerzális, átfogó világképével olyan mozira váltotta Eva Borušovičová dokumentumokra alapozó, de saját poétikával átszőtt forgatókönyvét, amely megbabonáz, elvarázsol, magával ragad. Különösen a film második fele hat intenzíven, miután a töredezettebb első rész felvezető, alaphelyzeteket bemutató motívumait is helyére tudjuk tenni - s egyfajta historikus kalandköltészet mitikus hangulata kezdi egyre uralkodóbban foglyul ejteni a képek szemlélőjét. A hegyi betyár mitizált heroizmusa helyett inkább emberi vonásait emeli ki a film. Bizonytalanságait, gyengeségeit, félelmeit, szerelmeit, életélvezetét, gyöngédségét is megmutatják a szaggatott epizódváltakozásokkal bonyolódó események. Az ifjú Jánošík életcélját keresi, helyét a világban, bizonytalanul lépked azon az úton, amely fokozatosan formálja hegyi betyárként legendává. Amikor már szinte emberfeletti erőt sugároz a vászonról - ehhez a figurát életre keltő fiatal cseh színész, Václav Jiráček karizmája is sokat hozzátesz, aki annyira fotogén, annyira megnyerő, hogy szinte krisztusi Jánošík-figurát hordoz magában, s meg is tudja mutatni magából szinte rezzenéstelen arccal. Jánošík már az életében legenda lett - mondta a pénteki bemutatót követő éjszakai rövid sajtótájékoztatón Agnieszka Holland. Valami volt benne, amitől más lett, kiemelkedett, több volt a halandó átlagnál. Talán a betyárbecsület- és igazságérzete volt ez, a mások bűnének magára vállalása, az, hogy betyár létére - ahogy maga mondja a történetben - soha nem ölt embert, továbbá, hogy valamiféle hiedelemmel összefüggő erő lengte körül. Bár valódi történetet ígér a film, valójában nem ad történetet. Még nem indul a film, már a főcím alatt felhangzik a Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom. Majd feltűnik az első kocka is, menetelő katonákkal. Ők folytatják, hogy: Nosza rajta jó katonák, igyunk egészséggel… s egymást váltó epizódokban a katonák vonulásával múlik az idő, vonul a történelem: a reggelbe hajló tájban a császárellenes Rákóczi-felkelőket, az estébe bukó tájban Rákóczi ellenes császári katonák váltják. A következő epizódban katonai egyenruhában Juro Jánošík egy várbörtön folyosóján lépdel, a bebörtönzött Uhorčík (Ivan Martinka) cellája felé, aki menedéket ráspolyoz magának a rácsos ablakon. Újabb snittel Jánošíkék otthonában, majd egy következővel egy behavazott erdei tájban vagyunk, ahol Jánošík egyik szerelmének alsószoknyáját számolgatja, s forró csókkal ölét melegíti hemperegve a hatalmas hóban. Így jutunk pillanatok alatt egyik helyszínről a másikra, télből tavaszba, s rövid, tömör, gyorsan pergetett jelenetekben kerül egymáshoz egyre közelebb Jánošík és Uhorčík. Mígnem a pásztorkodásban kipróbálva magát, a mulatozás és a szerelmeskedés élvezetét hajszolva, harckészségről, bátorságról próbát téve Jánošík a jó barát Uhorčík noszogatására esküfogadalmat téve a betyárcsapat élére áll. Gyors, hirtelen vágásokkal váltják egymást az epizódok, amelyekben megismerjük Jánošíkot az említett helyzetekben. Epizódok ilyen apró, képileg pazar látványteremtéssel megoldott, hol költői-lírai, hol drámai gyöngyszemeiből fűzi filmjét Agnieszka Holland, akinek ehhez egy felvevőgéppel mesterien bánó operatőr volt a segítségére, Martin Štrba személyében. A gradáció a gazdagok kifosztásával, a betyárok közti ellentétek kiélezésével, a szerelmi és erotikus szál mind merészebb kibontakoztatásával, az erőszakos, véres jelenetek nem naturalisztikus, de jelzésszerűen is mind durvább tálalásával viszi a filmet a végkifejletig, a kivégzés kegyetlenül kemény képsoraihoz. Nem ezzel zárul ugyan a film, de a reményt kifejező utolsó kockák sem igazán kecsegtetnek derűlátással. Megoldásaival, váltakozó hangulataival, melyeket Antoni Lazarkiewicz zenéje támogat meg, a film belesújt a székbe - s nem csak a végével. Súlyos erejével is.
„Elszomorít a kapcsolatunk megromlása Szlovákiával” - nyilatkozta Sólyom László a Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteki számában. A magyar államfőt elmondása szerint meglepte augusztus 21-ei kitiltása az országból, és megjegyezte azt is: az uniós jogot sértő Szlovákiában igen sok Szent István-szoborral lehet találkozni, s azok egyáltalán nem Magyarország revizionista politikáját jelzik. Kettős interjút közölt a magyar és a szlovák köztársasági elnökkel pénteken a német Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). A napilap „Ez jogsértés” című interjújában Sólyom Lászlót, míg a „Provokáció volt” címet viselő írásában Ivan Gašparovičot kérdezte a magyar-szlovák viszony megromlásához vezető eseményekről és a megoldás lehetőségeiről. Sólyom László az interjúban úgy fogalmazott, elszomorítja a kapcsolat megromlása. „Én mindig minden szomszédunkkal - beleértve Szlovákiát is - a jó viszonyra törekedtem” - mondta az államfő, kiemelve, hogy a kapcsolat megromlásának több állomása volt azóta, hogy a szlovák miniszterelnök koalícióra lépett a szélsőséges nemzeti párttal. Mint mondta, azóta Pozsony több olyan lépést tett, amelyek megnehezítették a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok helyzetét és rontottak közérzetükön. Az államfő példaként említette a Benes-dekrétumok megerősítését, a magyar nyelvű tankönyvekről szóló törvénytervezetet és az államnyelvtörvény ügyét. „Az, hogy augusztus 21-én nem léphettem be Szlovákiába, még ezek után is meglepetés volt” - mondta Sólyom László, hozzátéve, hogy Révkomárom városa hívta meg őt a Szent István-szobor felavatására, amiről júniusban tájékoztatta a szlovák nagykövetet. Mint mondta, júliusban tudatták vele, hogy Ivan Gašparovič augusztus 20-án külföldi szabadságát tölti, így eleve nem került szóba egy esetleges találkozó vele. Az államfő szerint augusztus 18-án még egyeztették a pozsonyi külügyminisztériummal a látogatás technikai részleteit, szlovák részről azonban később a Varsói Szerződés államainak 1968. augusztus 21-i bevonulásával állították párhuzamba a tervezett látogatást. Ez azonban - fogalmazott Sólyom László - értelmezhetetlen volt számára. Mint Sólyom elmondta, azért nem mondta le a látogatást, miután Robert Fico miniszterelnök „nemkívánatos személynek” minősítette, mert akkor elismerte volna a pozsonyi vádak jogosságát. Az államfő szerint tíz percnyire Komáromtól, a kocsiban ülve tudta meg, hogy nem léphet be az országba. Hozzátette: ezek után nem volt más választása, mint elmenni a határig, és tájékoztatni az ott összegyűlt újságírókat arról, mi történt. Sólyom László az interjúban arról is beszélt, hogy nem tudja értelmezni Robert Fico azon vádjait, amelyek szerint a Szent István-szobor felavatásán való részvétele Szlovákia szuverenitásának megsértését jelentette volna. „Ha Szlovákiába utazik, nagyon sok, magyarok lakta településen talál Szent István-szobrot. Ezek Magyarország és Szlovákia közös történelmét tanúsítják, és nem a magyar államiság demonstrálásának számítanak” - fogalmazott a köztársasági elnök. Hozzátette: miként egy nappal korábban Budapesten, úgy Komáromban is éppen erről akart beszélni. Az államfő felidézte azt is, hogy Magyarország már Szent István idejében is többnemzetiségű állam volt, és a mai napig az is maradt. Előfordult azonban, hogy a magyarok a határokon kívül éltek, ennek ellenére kulturális és nyelvi egységet alkottak, amit ma is és a jövőben is szeretnének megőrizni - mondta, emlékeztetve, hogy Magyarországot is beleértve jelenleg nyolc államban élnek magyarok. Ez azonban - folytatta az államfő - nem jelent területi követelést, a revizionista politika a világháborúk közötti időben létezett. „Egyértelmű, hogy a magyaroknak a lakóhelyük szerinti államhoz kell lojálisnak lenniük, és integrálódniuk kell” - fogalmazott Sólyom László, kiemelve, hogy Európának ezen régióiban soha nem alakulhatnak etnikailag és nyelvileg homogén államok. A szlovákiai utazás megtiltásával kapcsolatban a köztársasági elnök úgy fogalmazott: a politikai vetületen kívül ennek jogi vonzata is van, a szlovákok ugyanis uniós jogot sértettek a beutazás megtagadásával. „Ezt a jogsértést tisztázni kell, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő” - fogalmazott, hozzátéve: ezért elképzelhető, hogy az Európai Bíróság elé kerül az ügy. Mint mondta, az Európai Uniónak foglalkoznia kell a vitával, ugyanis az EU már nem csak a szén- és acélközösséget jelenti, hanem egy olyan szövetséget, ami biztosítja állampolgárai számára a szabadságjogokat. Mint rámutatott, az eset ráadásul épp azokban a napokban történt, amikor Magyarország épp a határnyitás évfordulóját ünnepelte. „Ez jelenti a szimbolikus évfordulót, nem 1968” - jelentette ki az államfő.
A magyar miniszterelnök szeretné, hogy európai módon tudjanak beszélni Fico elnökkel. Bajnai Gordon azt mondta, a jövő heti magyar-szlovák csúcson javasolja majd, hogy a két ország az emberi értékek, az európai jogi normák szerint próbálja meg rendezni a két ország közötti feszültségeket. Ezt a kormányfő a szlovák nagykövetségen mondta, miután részt vett a szlovák nemzeti ünnep alkalmából rendezett fogadáson. A kormányfő azzal indokolta részvételét, hogy ezzel is jelezze: Magyarország tiszteletben tartja Szlovákia államiságát és a szlovák nép hagyományait. A fogadást a Szlovák Köztársaság nemzeti ünnepe és a haderő napja alkalmából rendezte a budapesti szlovák nagykövetség. Bajnai ez után azt mondta, reméli, „hogy európai módon meg tudjuk beszélni mindezt Fico elnökkel és mindenben meg tudunk egyezni a jövő heti találkozón.” A szlovák nagykövet a fogadása után elmondta, a konfliktusok mindkét félnek károsak, ezért nagyon fontos, hogy visszatérjenek az alapszerződésben foglalt elvekhez. „Ez a találkozó lehet nyílt, de kemény is. Mindentől függetlenül remélem, hogy ez a párbeszéd befejezi a feszültséggel teli időszakot és enyhül a két ország között kialakult ellentét. Bízom benne, hogy konstruktív és megnyugtató eredménnyel zárul a találkozó” - mondta Peter Weiss nagykövet.
Az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) és több más amerikai magyar szervezet azon dolgozik, hogy a washingtoni képviselőház határozatban ítélje el a szlovák nyelvtörvény módosítását - tájékoztatta Max Teleki HAC-elnök pénteken az MTI-t. A HAC, az egyik legbefolyásosabb amerikai magyar érdekképviseleti szervezet a néhai Tom Lantos képviselőről elnevezett békealapítvánnyal, a New York-i Magyar Emberi Jogi Alapítvánnyal, valamint a clevelandi Szlovákia Magyar Amerikai Barátai nevű szervezettel együttműködve munkacsoportot hozott létre, amely egyfelől tájékoztatni törekszik az Obama-adminisztrációt az ügy részleteiről, másfelől a kongresszusban lobbizik elítélő határozat elfogadását, meghallgatások tartását szorgalmazva. „Az amerikai külügyminisztérium tisztában van azzal, mi történik”, jóllehet sem Budapestre, sem Pozsonyba nem nevezett még ki Washington nagykövetet - mondta Teleki, megjegyezve, hogy a washingtoni külügyi tárcánál Magyarországnak és Szlovákiának közös a területfelelőse. Max Teleki kifejtette, hogy a munkacsoport képviselői egyeztetéseket folytatnak a kongresszus vezetésével, többek között a képviselőház demokrata frakciójának vezetőjével és a külügyi bizottság elnökével. Arra akarják rávenni őket, hogy a képviselőház erőteljes hangon ítélje el Szlovákia magatartását - amely szerinte egy NATO- és EU-tagállam részéről a 21. században elfogadhatatlan - és fejezze ki aggodalmát a nyelvtörvény miatt. A korábbi budapesti amerikai nagyköveteket is arra ösztönzik, írjanak alá egy közös elítélő nyilatkozatot.
A politikai paletta jobboldalán sokszor hallani a szemrehányást: a Bajnai kormány túlságosan is kesztyűs kézzel bánik Pozsonnyal. Dehát hogy bánhatna? Mit tehetne? Hívja vissza nagykövetünket, szakítsa meg a diplomáciai és a gazdasági kapcsolatokat? Attól jobb lesz a szlovákiai magyaroknak? Hiszen történjék bármi, ők kisebbségben maradnak. És minél inkább inkább fokozódik a két ország közti feszültség, annál rosszabb lesz nekik. Akik Budapesten erőszakos fellépést követelnek, könnyen egy szintre kerülhetnek azzal a Ján Slotával, aki nem is olyan régen még a Budapest ellen induló szlovák tankokról fantáziált. Ez a 21. század elején nem is annyira veszedelmes, mint amennyire nevetséges. Vagyis nincs más lehetőség, mint a tárgyalás. Nem mintha a jelenlegi szlovák kormánykoalíciót bármiről is meg lehetne győzni. Hiszen olyan emberekről van szó, akik arra építették karrierjüket, hogy őket „magyar ügyben” nem lehet meggyőzni. Hogy ők és csakis ők tudják megvédeni a szlovák nemzetet Délről - a határon túlról és a szlovákiai magyarság felől - fenyegető veszélytől. Nevetséges lenne elvárni tőlük, hogy tévedésüket belátva megváltoztassák véleményüket, s ezzel kockára tegyék bársonyszékeiket vagy képviselői helyeiket. De akkor mi értelme a tárgyalásnak? Önmagában nem sok. Pozsony „birtokon belül” van, túszokat tart a kezében - félmillió szlovákiai magyart - mi egymagunkban pedig eszköztelenek vagyunk vele szemben. Nincs hát más lehetőségünk, mint hogy megpróbáljuk hasznunkra fordítani azt, hogy a 21.században és Európában élünk. Szlovákián számon kell kérni az európai értékeket, s a folyamatba be kell kapcsolni az európai intézményeket. Egyszerre kellenek a kétoldalú tárgyalások és a fellépés Brüsszelben, illetve Strasbourgban. Nem szabad „keménykedni” Pozsonnyal - mert az csak az ottani szélsőségeseknek használ -, de érzékeltetni kell a szlovák szavazókkal, hogy a jogsértő nacionalizmusnak ára van. Akkor talán - a következő szlovákiai választás után - megváltozik a pozsonyi kormány összetétele. Hiszen igazából csak ebben reménykedhetünk.
A Magyar Országgyűlés négypárti delegációja az Európai Parlamentben (EP) találkozott az intézmény minden magyar ajkú képviselőjével. Az eseményen részt vett az erdélyi magyar közösség érdekeit képviselő mindhárom romániai magyar képviselő. A megbeszélés fő témája a brüsszeli Magyar Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának megnyitása, az egységes magyar érdekképviselet kérdése, a szlovák államnyelvtörvény és Sólyom László köztársasági elnöknek a közelmúltban meghiúsított felvidéki beutazása volt. Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő véleménye szerint érdemes odafigyelni a Szlovák Államnyelvtörvény és a magyar államelnök meghiúsult látogatásának előzményeire. Sólyom László márciusi látogatását megalázó módon Romániában is megpróbálták ellehetetleníteni. A többségi nyelv „védelmében” pedig Románia törvényhozása is alkotott kisebbségellenes és az európai uniós értékekkel ellentétes szellemű törvényt. A képviselő megjegyezte: a román előjáték nyomán rutinosabb lehetne a magyar kormány problémakezelése. Bauer Edit felvidéki magyar képviselőasszony közösségi jogi szempontból közelítette meg a Szlovák Államnyelvtörvény kérdését. Rámutatott, hogy szociális és egészségügyi vonatkozásban is diszkriminatív a folyó év szeptember 1-én hatályba lépett törvény. A FIDESZ-es képviselők közül többen azt hangsúlyozták, hogy a határon túli magyar közösség érdekében kifejtett munkájuk lényegesen nagyobb súlyt kapna, ha a magyar kormány hatékonyabban lépne fel saját hatáskörében. Érdemes elgondolkoznunk azon - érvelt Sógor Csaba - mekkora előnyt jelent, ha a határon túlra szorult kisebbség valamely képviselője az anyaország parlamentjének tagja lehet. A határon túli románok képviseletét Bukarest már megoldotta. Ennek analógiájára: a mi munkánk is hatásosabb lehetne, ha az erdélyi magyar közösséget valaki képviselhetné a Magyar Országgyűlésben, azaz ha „otthon” is hallathatnánk a hangunk. Sógor Csaba arra kérte valamennyi képviselőtársát, hogy az Európai Parlamentben tanúsított magyar összefogást tekintsék példának a magyar ajkúak közösségért folytatott, lényegében közös tevékenységükben.
A Szlovákia iránti lojalitás hiányával vádolta meg egy vasárnapi televíziós vitaműsorban Csáky Pált a szlovák kulturális miniszter. „Legyen ön lojális a Szlovák Köztársasághoz” - szólt rá Marek Madaric emelt hangon a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökére a közszolgálati Szlovák Televízióban, amikor a szlovákiai államnyelvtörvény-módosításáról és az annak következtében a szlovák-magyar kapcsolatokban kialakult feszültségről vitatkoztak. Az MKP elnöke erélyesen kikérte magának, hogy Madaric lojalitás-hiánnyal vádolja, s visszautasította azt is, hogy a magyar fél hazugságokat terjeszt a nyelvtörvényről. „Madaric úr fiatalnak néz ki, de nézetei kétszáz évesek” - vágott vissza a magyar politikus. A helyenként indulatos vitában Csáky rossznak és magyarellenesnek minősítette a jogszabályt, amelyet szerinte a legjobb lenne semmisnek nyilvánítani. Madaric úgy vélte, hogy a jogszabály teljes mértékben rendben van, egyetlen célja, hogy Szlovákiában mindenki mindenütt megértesse magát szlovák nyelven, s emellett a kisebbségi nyelvhasználatot nem érinti. Szerinte csupán a magyar fél - a szlovákiai magyar pártok és Budapest együttesen - kelt körülötte alaptalanul hisztérikus hangulatot. Az MKP felajánlását, hogy szívesen bekapcsolódik a júniusban elfogadott nyelvtörvény-módosítás módszertani végrehajtó utasításainak kidolgozásba, Madaric újra elutasította, illetve feltételhez kötötte. „Csak akkor lehetne szó erről, ha nyilvánosan visszavonják a nyelvtörvényről terjesztett hazugságokat” - húzta alá a miniszter. Csáky megismételte: a nyelvtörvény félelmet váltott ki a társadalomban, s a jogszabályt vissza kellene vonni. A szlovák-magyar kapcsolatok volt a fő témája a Markíza kereskedelmi televízió vasárnapi vitaműsorának is. „A kormányzó Irány-Szociáldemokrácia (Smer) programszerűen visszaél a szlovák magyar kapcsolatokkal” - hangsúlyozta Bugár Béla, a nemrégiben alakult Híd-Most párt elnöke. A mai problémák gyökereit abban kell keresni - hívta fel ismételten a figyelmet Bugár -, hogy a Smer koalíciós partnernek bevette a Robert Fico vezette kormánykoalícióba a nacionalista Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Ugyanakkor a szlovák-magyar viszály szításával a Smer „igyekszik elterelni a figyelmet a koalíció korrupciós botrányairól” - mutatott rá a szlovákiai magyar politikus. Vitapartnere, Robert Kalinák belügyminiszter viszont azt állította, hogy a szlovákiai és a magyarországi magyar politikai erők a felelősek a két ország megromlott viszonyáért, mert hazugságokat és valótlanságokat állítanak és terjesztenek a nyelvtörvényről, holott az szerintük rendben van.
Az Egyesült Államokba utazik a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) küldöttsége, hogy lobbizzon a vitatott szlovákiai nyelvtörvény módosítása ellen - közölte Csáky Pál pártelnök a TA3 szlovák hírtelevíziónak nyilatkozva. Csáky Pál vasárnap esti nyilatkozatát idézte a TASR hírügynökség. A pártelnök szerint az MKP küldöttsége azt kívánja elérni, hogy az amerikai kongresszus határozatban ítélje el a nyelvtörvényt. Csáky közölte, hogy már folytatott tárgyalásokat az amerikai magyarok képviselőivel, és meghívást kapott tőlük. A TA3 megszólaltatta Max Telekit, az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) elnökét is. „Remélem, hogy az amerikai képviselőház külügyi bizottsága meghallgat minket. Ha a szlovák kormány nem változtatja meg álláspontját a törvénymódosítással kapcsolatosan, szakértők jutnak szerephez, akik azzal fognak érvelni, hogy Szlovákia megszegte a nemzetközi megállapodásokat” - mondta Teleki. Marek Madaric szlovák kulturális miniszter közölte: az MKP döntése a küldöttség amerikai útjáról példátlan kampány, amely arra irányul, hogy külföldre „exportálják” a nyelvtörvénnyel kapcsolatos hazugságokat. Madaric nem zárta ki, hogy ennek diplomáciai következményei lesznek. A minap Max Teleki azt mondta: a HAC és több más amerikai magyar szervezet azon dolgozik, hogy a washingtoni képviselőház határozatban ítélje el a szlovák nyelvtörvény módosítását. A HAC, az egyik legbefolyásosabb amerikai magyar érdekképviseleti szervezet a néhai Tom Lantos képviselőről elnevezett békealapítvánnyal, a New York-i Magyar Emberi Jogi Alapítvánnyal, valamint a clevelandi Szlovákia Magyar Amerikai Barátai nevű szervezettel együttműködve munkacsoportot hozott létre, amely egyfelől tájékoztatni törekszik az Obama-adminisztrációt az ügy részleteiről, másfelől a kongresszusban lobbizik elítélő határozat elfogadását, meghallgatások tartását szorgalmazva. Max Teleki kifejtette, hogy a munkacsoport képviselői egyeztetéseket folytatnak a kongresszus vezetésével, többek között a képviselőház demokrata frakciójának vezetőjével és a külügyi bizottság elnökével - olvasható az MTI hírei között.
Nem vár sokat a szlovák-magyar kormányfői találkozótól a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, mert úgy látja, hogy a szlovák oldalon nincs meg az akarat a kapcsolatok javítására. „A szlovák oldalon nem látok akaratot a kapcsolatok javítására” - mondta abban az interjúban, amely a Sme című liberális szlovák napilap szombati kiadásában jelent meg, s hozzátette: „Annak alapján, ami az államfőválasztáskor és az európai parlamenti választás előtt történt, várható, hogy Robert Fico továbbra is a magyar kártyával fog játszani. Ez nagyon veszélyes, és csak a feszültség növekedéséhez vezet. A probléma lényege a szlovák kormány összetételében és hatalomgyakorlásában van. Ha Pozsonyban megváltozik a politikai stílus, automatikusan megváltoznak a szlovák-magyar kapcsolatok is. Ha nem lenne a nyelvtörvény, feszültség sem lenne” - indokolta véleményét Csáky. A politikus szerint Pozsony és Budapest viszonyának megromlásáért Robert Fico miniszterelnök és kormánya viseli a felelősséget. „Azzal, hogy elfogadta Ján Slotát (a Szlovák Nemzeti Párt elnökét) és a magasba emelte őt. Az állami intézményekben a Szlovák Nemzeti Pártnak van a legtöbb problémája, szétlopkodják a közvagyont, s a primitivizmus terén az egész koalíció, és részben a közgondolkodás is igazodik Slotához” - fejtette ki az MKP elnöke. Arra a kérdésre, hogy az MKP el tudja-e képzelni a választás utáni együttműködést Ficoval és pártjával, Csáky nem adott egyértelmű választ. Kijelentette, hogy az MKP kizárja az együttműködést az SNS-szel. „A többi a választás eredményétől és attól a programtól függ, amelyben meg tudunk egyezni” - szögezte le Csáky. Kizárta azt is, hogy az MKP a jövőben együttműködhetne a Most-Híd nevű új szlovákiai magyar párttal, amelyet a közelmúltban alapítottak meg az MKP-ból kilépett parlamenti képviselők. A tekintélyes szlovák napilap ugyanakkor jegyzetében azt írja: a nyelvtörvény és általában a szlovák-magyar kapcsolatokban felmerült problémák megoldása lehetetlen, ha a felek nem hajlandóak „kiengedni a gőzt a kazánokból”. „A magyar félnek el kell ismernie, hogy bár a törvény valóban problémát jelent, mégsem olyan őrült, ahogy azt gyakran mondják, s hogy ez nem csak a jó és a rossz fekete-fehér harca. A szlovák félnek el kell ismernie, hogy bár a törvény nem annyira rossz, ahogy azt időnként hallani, mégis elég rossz arra, hogy szükséges megtenni benne legalább azokat a változásokat, amelyeket nagyon diplomatikus nyelvezettel az EBESZ főbiztosa követel” - írja az újság.
Úgy lépett hatályba a szlovák nyelvtörvény, hogy egyelőre szinte észre se lehet venni. E tényből persze messzemenő következtetéseket nem szabad még levonni. Eddig is nyilvánvaló volt, az említett jogszabály igazi gumitörvény - végrehajtása egyaránt lehet szélsőségesen durva és viszonylag puha, döntés kérdése, melyik verzió legyen az irányadó Pozsonyban. Ez a döntés azonban a jelekből ítélve még nem állt össze Robert Fico fejében, ami egyfajta pillanatnyi szélcsendet idéz elő. Lehet ez akár vihar előtti csend is - ám nem szükségszerű, hogy a legszélsőségesebb forgatókönyv érvényesüljön Pozsonyban.
Szlovákia írásban jelezte, hogy kész szakértői megbeszélésekre a pozsonyi nyelvtörvény végrehajtásáról, és ezekre meghívnák az EBESZ képviselőit is. Szlovákia írásban jelezte, hogy kész szakértői megbeszélésekre a pozsonyi nyelvtörvény végrehajtásáról, és ezekre meghívnák az EBESZ képviselőit is - tájékoztatta a Népszabadságot Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai szakállamtitkára. Ez némileg meglepő és pozitív fejlemény, mivel Pozsony korábban elzárkózott attól, hogy a két ország képviselői a vitás kérdést együtt tisztázzák az EBESZ kisebbségi főbiztosával. A tervezett háromoldalú megbeszélésre még ebben a hónapban sor kerülhet. A hét végén egyébként már két- és háromoldalú konzultációt is tartottak a szlovák-magyar feszültségekről Stockholmban.
A szlovákiai nyelvtörvénnyel egyfajta egyensúly borult fel - mondta Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosa. Erről Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke beszélt Hágában, miután négypárti parlamenti delegáció élén megbeszélést folytatott az EBESZ illetékesével. Az EBESZ-főbiztos alapvető fontosságúnak nevezte, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendelete ne érintse hátrányosan a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekhez tartozókat. A főbiztos mindaddig be kíván kapcsolódni a probléma kezelésébe, amíg minden félnek elfogadható megoldást nem találnak.
A szlovák napilap szerint nem csak Bajnai Gordon, de Balázs Péter külügyminiszter is valótlanságokat terjeszt a nyelvtörvényről. A magyar diplomata állítólag a lengyel Gazeta Wyborcza napilapnak nyilatkozott hamisan.”Szlovákiában ha az orvos magyarul beszél páciensével, legalább száz eurót fizet és akár ötezer eurójába is kerülhet” - jelentette ki Balázs az idézett beszélgetésben. A Pravda állítja, hogy a törvényben az egészségügyi intézményeket nem ellenőrzi az állam. „Bár szabály szerint államnyelven kellene beszélni” a kórházakban és rendelőkben, „az orvosok nem fizetnek majd azért, mert magyar szó hangzik el az intézményben” - állapítja meg a lap. Balázs a beszélgetésben kifejti, hogy a magyar kisebbség feje fölött ott függ Damoklész kardja és Robert Ficot is bírálja - jegyzi meg a Pravda.
Az ősszlovákoknak hamarosan társaságuk lesz: a himnuszéneklés, a zászlófelvonások és a kormányfő alternatív történelemverziója az új szlovákok létrejöttéhez vezet - írja a SME pénteki kommentárjában. Néptáncosok, a Desmod zenekar és egy orosz énekkar együtt a színpadon, színesen villogó diszkófények, valamint tűzijáték monumentális zenei aláfestéssel, mely egy észak-koreai szpartakiádnak is becsületére vált volna - így festett a szlovák alkotmány napja alkalmából rendezett ünnepségek kicsúcsosodása. Az egész olyan volt, mint egy jelenet egy amerikai paródiából - írja a SME jegyzetében. A lap szerint az állami ünnep nemcsak egy új esztétikai felfogás megjelenését jelzi a szlovák közéletben, hanem talán egy új nemzedék színre lépését is, melyet Fico koalíciójának eszméi fognak formálni. Ha még élnének az ősszlovákok, biztosan örülnének: érkeznek az újszlovákok - írja a szerző, Lukáš Fila. „Olyan iskolákban nevelkednek majd (az újszlovákok), melyekben hétfőn reggel a szlovák zászló felvonásával és a szlovák himnusz eléneklésével indul a hét, ahogy ezt Fico kormányfő a TASR-nek adott nyilatkozata szerint elképzeli“ - áll a jegyzetben. A lap idézi Ficot, miszerint sokkal többet kellene „munkálkodni“ az állami lobogóval. „Egy óra zászlóval való foglalkozás után az újszlovákok történelmet fognak tanulni. Mivel a tankönyvek biztosítása nem erős oldala a Fico-kormánynak, a gyerekek például a kormányfő összegyűjtött írásait és televíziós fellépéseit tanulhatják majd. Például a legutóbbi vasárnapi megnyilvánulását, amikor kijelentette: annak köszönhetően, hogy elkezdtük felújítani a pozsonyi várat, megmutatkozik, milyen a Szlovák Köztársaság történelme“. A SME felteszi a kérdést, milyen összefüggés van a kelta érmék és a római korból származó falazat fellelésének a Szlovák Köztársasághoz. „Nem arról van szó inkább, hogy a mai Szlovákia területén sok kultúra és nemzet cserélte egymást, és amilyen büszkén magunkénak mondjuk az aranyleleteket, ugyanúgy kellene vállalni a történelmi Magyarország hagyományait is? Ilyen kérdéseket soha nem tennének fel az újszlovákok az iskolában, mivel a kormányfő intelmeiből tudnák, hogy már Szent István zászlaja alatt is a legkeményebb magyarosítás folyt“ - írja Fila, rámutatva, Fico szerint Svätopluk a szlovákok királya, akinek - mint mondta - szobrot akar állítani a pozsonyi várban. „A Gašparovič-Paška-Fico triumvirátus leküzdhetetlen botránynak tartotta, hogy Sólyom magyar államfő a Csehszlovákiába irányuló szovjet invázió napján akart Szlovákiába jönni. A sors hihetetlen iróniája, hogy milyen nyugodtan viselkedtek az alkotmány napi ünnepség kicsúcsosodása után, tehát az ő felfogásuk szerint valamiféle kis függetlenségi napot követően, amelynek fénypontja az orosz belügyminisztérium énekkarának fellépése volt. Talán el sem lehet képzelni a totalitásnak, az alkotmányellenességnek és az elnyomásnak nagyobb szimbólumát, mint száz oroszt egyenruhában. Az újszlovákokat azonban ez nem fogja zavarni. Ők tudják, hogy a veszély mindig csak dél felől érkezett“ - írja a lap. Szlovákiában egyre inkább manipulálják a történelmet és próbálkoznak az agymosással, hogy eltereljék a figyelmet a hazai botrányokról és a határon túlról érkező valódi veszélyről. De kit zavar ez, ha egyszer a pozsonyi vár olyan szépen világít - zárul a SME kommentárja.
100 millió forintos tartalékot kellene létrehozni a központi költségvetésből a szlovák nyelvtörvény büntetéseinek kifizetésére. Ezt sürgette Viniczai Tibor az Egyenes Beszédben. Az MDF elnökségi tagja szerint a szlovákok minden lehetőséget megragadnak a konfliktus szítására. Mint mondta, szükség van arra, hogy Magyarország felemelje a szavát a szlovák nyelvtörvény ügyében. Az MDF szerint a parlamenti pártoknak közösen kellene átvállalni a szlovák nyelvtörvény miatt kirótt büntetések kifizetését.
Az MDF szerint a pártoknak nem külön-külön, hanem közösen kellene fellépniük a szlovákiai államnyelvtörvény alapján esetlegesen megbüntetett szlovákiai magyarok bírságának átvállalása ügyében; a párt a jövő héten ötpárti egyeztetést kezdeményez a Magyar Nyelv Alapot életre hívó törvénnyel kapcsolatban. Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF országos elnökségének tagja azzal összefüggésben közölte ezt vasárnap az MTI-vel, hogy szombaton a kötcsei Polgári Pikniken bejelentették: kifizetik a pénzbüntetését, illetve jogi segítséget adnak azoknak a magyar nyelv használatáért megbüntetett szlovákiai magyaroknak, akik jelentkeznek a Fidesz Új Demokrácia Központjának ingyenes hívható telefonszámai egyikén. A demokrata fórum politikusa közleményében üdvözölte a bejelentést, ugyanakkor hangsúlyozta, meggyőződésük, hogy az bizonyítaná leginkább a konszenzuson alapuló nemzeti szolidaritást, ha a pártok közösen lépnének fel a kérdésben az MDF által javasolt Magyar Nyelv Alap felállítását lehetővé tevő jogszabály megalkotásával. Kerék-Bárczy Szabolcs szerdán sajtótájékoztatón közölte: az MDF azt kezdeményezi, hogy a szlovák nyelvtörvény alapján esetlegesen kirótt büntetések fedezésére jöjjön létre felajánlásokon alapuló állami pénzalap. A megbírságolt szlovákiai magyarok a Magyar Nyelv Alaphoz fordulhatnának, kérve a bírság átvállalását. Az alap pénzügyi hátterét részben a központi költségvetés, részben pedig magánszemélyek önkéntes befizetései biztosítanák - közölte a politikus.
Az Oroszlányi Rákóczi Szövetség és a szlovákiai Léva városában működő CSEMADOK szervezet között évekkel ezelőtt munkakapcsolat alakult ki, amelynek fő célja a kultúra, az irodalom, a történelem népszerűsítése, a magyar anyanyelv ápolása és védelme, az identitás megőrzésének elősegítése. Különösen fontos ez napjainkban, ismerve a sajnálatos szlovákiai nyelvtörvényt - köszöntötte csütörtökön a jelenlévőket azon a nagy érdeklődéssel kísért rendezvényen Nagy Csaba, a helyi civil szervezet elnöke, melynek meghívott vendége Ing. Ürge László, a lévai magyarságot összefogó egyesület választmányi tagja volt. A meghívott vendég „A felvidéki Léva híres magyarjai” címmel vetített képes előadást tartott, melyen az előadó szavaival élve, a város történelmének emberi gyöngyszemeit mutatta be. Gyöngyszemeknek megfelelő értékekké azzal váltak, hogy cselekedeteikkel a város hírnevét öregbítették és mindenkori polgárainak méltó módon ajándékoztak lehetőséget a jogos büszkeségre - mondta az előadó. A történelmi múltú város kiemelt személyei között helyet kapott Koháry István, főkapitány, Dobó István, a lévai vár - előtte híres egri várvédő - kapitánya, az Eszterházy család tagjai, Schoeller Gusztáv, nagybirtokos és nagyvállalkozó, valamint Kittenberger Kálmán, híres Afrika-kutató, útirajzíró, állattani gyűjtő és Európa-szellemiségű vadász. A nevezettek emlékét a városban egykoron épületek és emléktáblák őrizték. Sajnos e személyek, családok jó hírnevét, életük történéseiről szóló beszámolókat ma már csak a memoárokban lelhetünk fel.
Bajnai Gordon miniszterelnök elfogadta Peter Weiss szlovák nagykövet meghívását a Szlovák Köztársaság nemzeti ünnepe és a haderő napja alkalmából rendezett ünnepi fogadásra - közölte a Kormányszóvivői Iroda az MTI-vel pénteken. A közlemény szerint a miniszterelnök a pénteki eseményen való részvételével is jelezni kívánja: Magyarország tiszteletben tartja és nagyra értékeli Szlovákia államiságát és a szlovák nép hagyományait, a szlovák nemzet és a magyar nemzet történelmi kapcsolatát. A Kormányszóvivői Iroda már szeptember 1-jén tudatta, hogy a miniszterelnök üdvözölte a szlovák alkotmány napját, és jókívánságait küldve a szlovák népnek nemzeti ünnepe alkalmából.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung interjút készített Sólyom Lászlóval és Ivan Gašparovičcsal, aki szerint nincs mód a megegyezésre, amíg a magyarok Trianon revízióját követelik. A Tages-Anzeiger arról tudósít, hogy Kadhafi arra tesz javaslatot az ENSZ őszi közgyűlésen, hogy szomszédjai között osszák fel Svájcot. A Tagesspiegel beszámol Dieter Althaus türingiai miniszterelnök lemondásának várható következményeiről. A konzervatív német napilapban „Ez egy jogsértés” címmel készített interjút Sólyom László magyar és Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnökkel. Két héttel ezelőtt „nem kívánatos személynek” nyilvánították Szlovákiában a magyar köztársasági elnököt. Gašparovič kijelentette, hogy Sólyom László komáromi látogatása „provokáció” volt. Azt is mondta, hogy Magyarország nem hagy fel azzal, hogy Szlovákiát saját területének tekintse illetve, hogy Sólyom tervezett utazásával a „nagy hőst” alakította. Sólyom cáfolta a területi követelések vádját, egyúttal azzal vádolta Pozsonyt, hogy korlátozza a magyar kisebbség jogait. A szlovák nyelvtörvény módosításával a kisebbség „helyzetén súlyosan rontottak”. Pozsony ezzel kétoldalú megállapodásokat is megsértett, a törvény nem fele meg a nemzetközi normáknak, ezt Gašparovič visszautasította. Sólyom kijelentette: a szlovák vezetés azzal, hogy megakadályozta beutazását, megsértette az uniós jogot, de megsértették a Magyar Köztársaság jogait is, ezért az uniónak is foglalkoznia kell a konfliktussal. Bár 2004 óta mindkét ország teljes jogú tagja az uniónak, ennek ellenére eddig az EU nem nagyon mutatott érdeklődést, hogy közvetítőként lépjen a felek közé. Gašparovič ellenezte a probléma nemzetközi kérdéssé tételét. Meggyőződésének adott hangot, hogy a kérdést egyedül kell megoldaniuk. A szlovák elnök elvetette azt a javaslatot is, hogy egy mindkét fél által elfogadott közvetítő bevonásával keressenek megoldást. Kijelentette, nem lát megoldást Magyarországgal fennálló vitában „addig, amíg a trianoni béke revízióját követelik.”
No Fico felirattal fújták le a szlovák nyelvű helységnévtáblákat Medgyesegyházán - értesült lapunk. Az ismeretlen tettesek tegnap késő délután festékszóróval fújták be a városba bevezető szakaszokon található szlovák helységtáblákat. Ezeket éjszaka a rendőrség eltávolította, jelenleg a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságon őrzik. Nagy Béla polgármester feljelentést tett az ügyben, aki lapunknak elmondta: bár a szlovák nyelvtörvénnyel nem ért egyet, de megítélése szerint nem ez a módja a tiltakozásnak.
A felfokozott közhangulatnak tudja be a medgyesegyházi táblafestést Stefan Dano. - A Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulja gyulai sajtótájékoztatóján lapunk érdeklődésére elmondta, egyéni akcióként értékeli a cselekményt. Stefan Dano ugyanakkor hangsúlyozta, Magyarországon már szinte misztikus alakot ölt a szlovák nyelvtörvény, pedig sok esetben - így a kétnyelvű helységnévtáblák ügyében - Szlovákia előrébb jár. - Örülök a szeptember tizedikére tervezett miniszterelnöki csúcstalálkozónak, mert a folyamatos párbeszéd révén lehet elérni azt, hogy ne forduljanak elő olyan esetek, melyek rossz irányba viszik a két ország kapcsolatát - fogalmazott a főkonzul.
Nagy-Magyarország térképét formálják ki fáklyákból kaposvári diákok és tanáraik. Az intézmény pedagógusai és tanulói így tiltakoznak kedden este a szlovákiai nyelvtörvény ellen. A szlovákiai nyelvtörvény ellen tiltakoznak kedden este diákok és pedagógusok a kaposvári Klebelsberg középiskolai kollégium parkjában. A szeptember elsejétől életbe lépett törvény ellen úgy emelik föl a szavukat, hogy este fél nyolckor fáklyákkal körberakják Nagy-Magyarország térképét, s a diákok és tanáraik aláírják azt a tiltakozó levelet, amelyet elküldenek a szlovák nagykövetségre. Ezzel egyidőben felhívást tesz közzé az intézmény vezetése, hogy valamennyi általános és középiskola csatlakozzon a kezdeményezésükhöz, s juttassák el az összegyűlt aláírásokat a nagykövetségre.
Lezárták a Stefánia út egy részét a szlovák nyelvtörvény ellen tiltakozó demonstráció miatt kedd délután. A szlovák nagykövetség előtt rohamrendőrök és biztonsági őrök várakoznak. A demonstráció szervezői petíciót nyújtottak át a szlovák nagykövetnek, aki a tömeg fújolásától kísérve kijött az épület elé átvenni azt. Nagy a rendőri készültség a budapesti szlovák nagykövetség épülete környékén kedd délután, néhány perccel a szlovák nyelvtörvény elleni tüntetés kezdete előtt - jelentette az Origo tudósítója a helyszínről, a Stefánia és Thököly út sarkáról. A Civil Összefogás Fórum által szervezett demonstráció miatt lezárták a Stefánia utat a Thököly út és a Semsey Andor utca között, a nagykövetség körül kordonokat húztak fel. A tüntetés néhány perccel fél három után kezdődött el. A tüntetésre beléptetőkapukon át lehet bejutni, az érkezőket biztonsági őrök fogadják, oldalt rohamrendőrök várakoznak. Tudósítónk szerint a környéken legalább egy tucat rendőrségi kisbusz és ugyanennyi rendőrautó áll. Fél három előtt nem sokkal még kevesebb mint száz tüntető volt a helyszínen, de végül körülbelül nyolcszáz ember gyűlt össze. A nagykövetség előtt színpadot állítottak fel, ott szónokok váltják egymást. Felolvasták Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnökének köszöntőjét, valamint részleteket a nyelvtörvényből és egy petíciót. A petíciót később a civil szervezet két képviselője átnyújtotta a szlovák nagykövetnek, aki kijött az épületből átvenni azt. A szlovák nagykövet láttán a tömeg fütyülni kezdett, de a szónok csitította az embereket. A tüntetésre többen érkeztek vidéki városokból is. „Az államhatár nem nemzethatár”; „Szlovákia leeresztette a vasfüggönyt”; „Nyelvkitépők” - ilyen transzparenseket látni a tömegben. „Aki magyar, hadd beszéljen magyarul” - mondta egy idős asszony az Origo munkatársának, egy másik nő pedig dühösen kifakadt, amiért szerinte az Európai Unió nem foglalkozik a szlovákiai kisebbségeket sújtó nyelvtörvénnyel. Egy tüntető férfi azt mondta tudósítónknak, hogy szerinte be kellene menni a nagykövetségre, és „kidobálni” onnan a bent tartózkodókat. A tüntetésen megjelentek a Váralja Szövetség nevű civil szervezet tagjai is, akik internetes petíciót indítottak a nyelvtörvény hatályon kívül helyezéséért, és állításuk szerint már 30 ezer aláírást gyűjtöttek össze. Azt tervezik, hogy az aláírásokat az Európai Unió képviseletének adják majd át. A rendezvényen három órakor harangozni kezdtek, a szervezők szerint a világ több városában szólaltattak meg ekkor harangokat magyar szervezetek képviselői a nyelvtörvény elleni tiltakozásul.
Szlovák és felvidéki srácok együtt buliznak a magyar együttesek koncertjein, mivel a különböző hazai elektronikus és jazz zenekarokhoz egymás után futnak be a szlovákiai fesztivál meghívások. A sorozat júniusban indult, amikor a Realistic Crew és az Esclin Syndo nagy sikerrel lépett fel Pozsonyban az elektronikus zenei Wilsonic Fesztiválon, majd pár nappal később az Esclin Syndo állt színpadra a rockzenei irányultságú Top Fest-en. A Realistic Crew a Wilsonic nyitó napjának egyik legjobb koncertjét adta. Háromezres közönség előtt léptek fel, a koncert után azonnal három interjút is kértek tőlük, és a következő napokban szlovák rajongók jelölték be őket a myspace-en. A Wilsonic fesztivál (jún. 11. -13.) szorosan kötődött az A38-on megrendezett, My City Pozsony elnevezésű koncertsorozathoz (jún. 4- 6.), amelyen a legaktuálisabb szlovák, ill. magyar elektronikus és rock zenei formációk táncoltatták meg a közönséget. A Bootsie Quartet meghívást kapott a Wilsonicra, és az augusztusban megrendezett HannaHanna fesztiválra is. A sűrű, nyári programfolyam után a Fourty Management zenekarait a különböző őszi fesztiválokra is szeretettel várják. A Realistic Crew két újabb szlovákiai fellépésre készül. Szeptember 25.-én a besztercebányai Barbakan Fesztiválon, szeptember 26- án pedig a kassai Moon Ride Fesztiválon lépnek fel a szlovák közönség előtt. A jazzben és nujazzben utazó pécsi Singas Project együttes egyetlen magyar fellépőként meghívást kapott a Pozsonyi Jazz Fesztiválra, amely október végén kerül megrendezésre.
Miközben Szlovákia és Magyarország politikusai, politikai szkanderezésbe kezdtek, addig Tokaj városa, intenzív kapcsolatok ápolására törekszik Dél-Szlovákia jelentősebb városaival, bízva abban hogy egyszer csak megérkezik a közös történelmi kibeszélés időszaka- és a két ország között elmélyült gazdasági kapcsolatok alakulnak ki. Északi szomszédunk imponáló eredményei - még az átmeneti gazdasági nehézségek ellenére is - tiszteletet érdemelnek, s a gazdasági kapcsolatok még a politikai mélyponton sem hűlhetnek ki. Legutóbb Tokaj Rozsnyó várossal állapodott meg egy közös INTERREG program beadásán Tokaj város, amely közel hozhatja a két nép kultúráját, továbbá a gótikus és a borkultúrát. Azt hisszük és valljuk, minél többet tudunk meg a szlovák lélekről, s nem a politikusokra gondolok, annál jobban megértjük egymást. (A politikusok lelkét és motivációit többé kevésbé ismerjük). Ugyancsak egy újabb kapcsolatfelvételre kerül sor, szeptember 11-én 20.00 órakor, amikor Kassán, a felvidéki nagyváros Főpolgármestere, Ing. František Knapik meghívta Májer Jánost, a kassai borok napjára, Kiss István úrral együtt, aki a Tokaj Kereskedő Ház Zrt. ügyvezető igazgatója. A találkozón jelen lesz egész Kassa város vezetése, Képviselői és gazdasági szakemberek. Minden bizonnyal a két magyar vendég nem a Szlovák Tokaji lehatárolásáról fog beszélni, mert az, az agrárdiplomácia és a külpolitika dolga, hanem a közös lehetőségek kiaknázásáról. Májer János szeretné, ha a 240 ezer lakosú nagyváros lakosai többen fordulnának meg a 2011-ben átadásra kerülő „Fesztiválkatlanban”, vagy arra is nyitott Tokaj, hogy immáron a hegyaljai város megnövekedett, nagy értékű ingatlanvagyonát, tisztességes szándékú, akár szlovák befektetőknek is értékesíthesse. Természetesen a két a város közelsége, nemzetközi befolyásuk kinek - kinek más területeken - valahol - találkozhatnak, nem véletlen a szívélyes meghívás, amelyet szívélyes elfogadással köszönnek meg a tokajiak. Minden bizonnyal a Kereskedőház vezérét is az motiválja, hogy mi lesz a politikai felmelegedés után.
Szeptember 3-án három szlovák rádiós riporter érkezett a Dunakanyarba, a Magyar Turizmus Zrt. szerevezésében. A tanulmányút keretében a Slovenský rozhlas (Szlovák Rádió) munkatársai 15 részből álló riportsorozatot készítettek „Élet a Dunán” címmel a forrástól a deltáig - értesült az Objektív Hírügynökség. A program részeként ellátogattak az esztergomi Duna Múzeumba, ahol interjút készítettek a Múzeum marketing és PR munkatársával, megtekintették az esztergomi bazilikát, majd Visegrádon a Thermal Hotel Visgerád igazgatójával, Nádas Gáborral készítettek felvételeket. A Visegrádi Reneszánsz Étteremben Zeller Róbert tulajdonos beszélgetett a rádió munkatársaival az étteremről és arról, hogy a Duna milyen jelentőséggel bír a Dunakanyar menti szolgáltatók számára. A visegrádi révkikötőben egy hajóskapitánnyal is sikerült interjút készíteniük, aki a folyóval kapcsolatos személyes tapasztalatait mesélte el. Visegrád után Szentendrére is ellátogattak a szlovák riporterek, ahol a szentendrei Tourinform Iroda vezetője adott interjút a Duna menti életről, a Dunával kapcsolatos turisztikai szolgáltatásokról és rendezvényekről. A rádiósok szeptember 4-én, Budapesten folytatták a riportsorozat készítését, ahol megismerkedtek a magyar főváros főbb nevezetességeivel, és a témához kapcsolódó látnivalókkal, majd a Margitszigeten a kajak-kenu túrákról beszélgettek helyi szolgáltatókkal. A riporterek igen gazdag és változatos anyagot gyűjtöttek Budapesten és a Dunakanyarban riportsorozatukhoz. Élménygyűjtő útjukat a következő napokban a Duna mentén folytatják.
Augusztus utolsó szombatján testvértelepülésünk, Nagylapás - szlovákul Velky Lapás -nemzetközi labdarúgó tornát rendezett „öregfiúk” részére. A tornára a házigazdák három együttest hívtak meg. Piliscsaba mellett a cseh Zajecit, s a szomszédvárat, Golianovot. Önkormányzatunkat, mint a külkapcsolatokért felelős tanácsnok, jómagam képviseltem a rendezvényen. Őszies időjárás és kiadós eső kísérte csapatunkat az odavezető úton. Az égi áldásból a pályára is jutott bőven. A kedvezőtlen időjárás azonban nem szegte kedvünket, a hangulat nagyszerű volt, izgatottan tekintettünk a csapatunkra váró erőpróba elé. Megérkezésünkkor régi jóbarátunk, Nagylapás polgármestere, Andrej Zurbola szívélyes fogadtatásban részesített bennünket. A sporttelep tribünjén szép számú szurkoló sereg hangolt a találkozókra. A házigazdák a futballpálya tőszomszédságában állították fel rendezvénysátrukat, ahol finom gulyással, sültkolbásszal, kávéval, no és jó szlovák sörrel kedveskedtek a vendégeknek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utóbbit játékosaink - az előttük álló feladatokra tekintettel - csak módjával fogyasztották. A mérkőzéseket sorsolás előzte meg. Ennek eredményeként együttesünk elsőként Nagylapással mérhette össze erejét, melynek tétje a torna döntőjébe jutás volt. Lüktető játékkal indult a mérkőzés, a csapatok jó iramot diktáltak. Piliscsabának Rácz Zsolt szerzett vezetést, 18 méterről a 16-os előteréből a szlovák kapu bal alsó sarkába vágta a labdát. Előnyünket Kanyicska Gábor növelte, aki Bélik Gábor kiváló átemelését közelről helyezte az ellenfél kapujába. A nagylapásiak érezhetően erősítettek, azonban a mieink szervezett védekezésének köszönhetően az első félidőben szépíteniük nem sikerült. A második félidőben három perc alatt két gólt kaptunk, előbb szabadrúgásból, majd büntetőből került hálónkba a labda. A házigazdák reményeit a nagy formában futballozó Kanyicska Gábor újabb találatával hűtötte le, majd Varga Sándor kiugrott egy lepattanó labdával, végigvezette azt az ellenfél térfelén, s laza gurítással állította be a 4:2-es végeredményt. A másik ágon a cseh Zajeci és a szlovák Golianovo a rendes játékidőben 4:4-re végzett, s izgalmas tizenegyes párbaj után, a cseh kapus robinzonádjának köszönhetően a zajeciek jutottak a döntőbe, ahol csapatunk várt rájuk. Előtte azonban a „bronz meccset” Velky Lapas és Golianovo játszották. A szlovák párviadal rendes játékidőben 2:2-re végződött, a büntetőknél a golianovoiak összpontosítottak jobban, s megszerezték a harmadik helyet. Nem csak az udvariasság mondatja velünk, hogy a nagylapasi együttes negyedik helyezése ellenére jó játékerőt képvisel. A döntőt Piliscsaba és Zajeci vívta. Tapogatózó játék után a csehek visszaszorultak térfelükre. A zajeci védőfalról kipattanó labdát Kanyicska Gábor a 16-oson belülről, jobb oldalról emelte a kapu ellenkező oldalába: 1:0 ide! A villámléptű Bálint József megoldhatatlan feladatot jelentett a cseh védők számára, tanári perdítésével 2:0-ra nőtt előnyünk. Harmadik találatunk szépségdíjat érdemelhetett volna, pontos háromszögezés után Bálint József adott gólpasszt Rácz Zsoltnak, aki nem kegyelmezett: 3:0. A piliscsabai parádéra Kanyicska Gábor tette fel a koronát, 14 méterről, középről, erős lövést zúdított a léc alá: 4:0. Megnyertük a tornát! Külön szeretném felhívni a figyelmet a szlovák vendégszeretetre, amelyet lépten-nyomon érezhettünk. A falu elöljárói mellett a helybeliek gondoskodása, figyelmessége szívet melengető volt. A közvetlen, baráti beszélgetések hitet tettek a jószomszédság mellett. Szikráját sem lehetett tapasztalni a napjainkban oly sok keserűséget okozó nemzetiségi problémáknak. Lám, így is lehet egymás mellett élni. A nagypolitika példát vehetne ezektől a kis településektől. Az emlékezetes nagylapási rendezvény tornagyőztes piliscsabai „öregfiúi”, akiknek a győzelmet köszönhetjük: Bartl Tamás, Bálint József, Bélik Gábor, Brassói Antal, Engert János, Gáspár István, Kanyicska Gábor, Laza Lajos, Pák László, Rácz Zsolt, Simonek József, Stein Zsolt, Szolcsári Béla, Triff Ferenc, Varga Sándor. Szép volt fiúk!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.