Készül a közös magyar-szlovák történelemkönyv, amelynek tartalmi ismertetésére november 12-én és 13-án konferenciát rendeznek Balassagyarmaton - áll a Nógrád Megyei Levéltár MTI-nek eljuttatott tájékoztatójában. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban megrendezendő konferencia a „Közös múltunk - értékekkel és konfliktusokkal. Magyar és szlovák múltértelmezés” címet viseli. A november 12-i, csütörtöki előadások között a XX. századi nemzetállami történelemértelmezésről, a középkori magyar államiság és a magyar, illetve a szlovák etnogenezis kérdésköréről, a Magyar Királyság nemzetiségi összetételének változásairól a XVIII. század első felében, a XVIII-XIX. század fordulójának nemzeti mozgalmairól és nyelvharcairól, ezek konfliktusairól hallhatnak előadást az érdeklődők. November 13-án a dualizmus korának asszimilációs folyamatairól, a két világháború közötti magyar-szlovák kapcsolatokról, a szocialista rendszer 1948 és 1989 közötti sajátosságairól, a két nemzet történelmének közép-európai összefüggéseiről tájékozódhatnak a résztvevők. Az előadásokat a magyar és szlovák történészek közösen tartják, szinkrontolmácsolás mellett. A Nógrád Megyei Levéltár a Füleki Vármúzeummal, az Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetével együttműködve rendezi meg a konferenciát. Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója az MTI kérdésére elmondta, hogy a magyar és a szlovák történészek között kiváló a kapcsolat. Ma már az uniós források közös felhasználására is lehetőség nyílik. Ebben Nógrád megye és a Besztercebányai Önkormányzati Kerület sikeresen együttműködik. A közös tankönyv megírását előkészítő munka után jövőre regionális konferencia is lesz Füleken (Fiľakovo), amelyen az egykori Nógrád, Hont és Gömör vármegye történelmének kérdései kerülnek terítékre.
A Nógrád megyei Levéltár és a Füleki Vármúzeum szervezésében kétnyelvű tudományos tanácskozást tartanak Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a magyar és a szlovák tudomány előtt tisztelgő ünnepségsorozat keretében, november 12-én és 13-án. Neves előadók értelmezik a magyar és a szlovák múltat: Közös, különböző, konfliktusos-e a szlovák és a magyar történelem címmel Szarka László és Štefan Šutaj tart előadást, Nemzeti mozgalmak, nyelvharcok a soknemzetiségű Magyarországon a XVIII.-XIX. század fordulóján címmel Kiss László és Peter Šoltés. Halász Iván és Dušan Škvarna a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom XIX. századi konfliktusait elemzi, Kiss Gy. Csaba pedig a magyar és szlovák történelem közép-európai összefüggéseit és élményanyagát. A kétnapos rendezvényt többek között a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Szlovák Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia, Nógrád Megye Önkormányzata, valamint Balassagyarmat Város Önkormányzata támogatja.
November 11-én 17 órakor a Móra Ferenc Múzeumban mutatjuk be a Nagy Magyarország új számát, amely a szlovákok történetét dolgozza fel. Az eseményt Dr. Tóth István, a Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályának vezetője nyitja meg. Dr. Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem docense a magyar-szlovák közös történelem vitatott pontjairól tart előadást. Ezt követően a júniusban indult új történelmi magazint Szakács Árpád lapigazgató mutatja be. A Nagy Magyarország új tematikus száma hiánypótló kiadvány. A szomszédos ország többségi társadalmáról ilyen jellegű összefoglaló munka még nem jelent meg Magyarországon. A hazai közéletben a szlovákok története fehér foltnak számít, holott a szomszédos ország vezetőinek mentalitása, gondolkodása, politikája sok bosszúságot okoz hazánknak, sok megaláztatást a felvidéki nemzettestvéreinknek. A hazai és felvidéki történészek közreműködésével készült cikkek kronologikusan mutatják be a szlovák történelem jelentősebb fejezeteit. Bepillantást nyerhetünk abba is, hogy miként látják a szlovákok a magyarokat a mai történelemkönyvekben. A magazin bemutatja azokat a mítoszokat is, amelyek hamisítással a szlovák történelem szerves részévé váltak. A kiadvány a kifejezetten a szlovákokról szól, így mellőzésre kerültek a magyar „sérelmek”, a kitelepítések, a Beneš-dekrétumok, a kisebbségi jogfosztások stb. A prémium lapkategóriába tartozó lapot továbbra is a legmagasabb nyomdai színvonalon adja ki a kiadó, így a magazin könnyen érthető, élvezetes stílusban népszerűsíti a történelmet.
Nem pihenni érkezett a trópusi Fülöp-szigetekre Kocsis Korinna (19), a Miss Earth Hungary királynője. A szépség egy hete utazott ki Manilába, hogy november 22-én képviselje hazánkat a szépségverseny nemzetközi döntőjén. Korinnára és társaira komoly munka vár a három hét alatt. A lányoknak a versenyre felkészülés mellett ugyanis a környezetvédelem fontosságát kell hirdetniük. - Szinte egy szabad percünk sincs, így unatkozni sem marad időnk. Főleg jótékonysági eseményeken kell megjelennünk, és fotózásokon veszünk részt. Bár nagyon fáradtak vagyunk, nagyon jó a hangulat. Én a lányok közül eddig főleg Leával, Miss Szlovákiával beszélgettem sokat. Szomszédos ország vagyunk, talán ezért van sok közös témánk. De mind a 84 lány nagyon kedves - mesélte első benyomásait Korinna.
A katonai és egyéb biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozó magyar-szlovák kormányközi vegyes bizottság éves ülésének keretében november 5-én Budapesten, a Hadik Hotelben találkozott dr. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára és Daniel Duchoň, a szlovák Védelmi Minisztérium államtitkára. A tárgyaló felek a találkozó során áttekintették az elmúlt év kétoldalú programjait, számba vették az együttműködési területeket, felmérték a tovább lehetőségeket. Az elmúlt évi pozsonyi találkozó óta számos területen történt előrelépés. Idén, október 8-án a két miniszter két megállapodást is aláírt, amelyek közül az egyik a védelmi területen történő együttműködést szabályozza, míg a második a szlovák NATO futárközpont magyar igénybevételével kapcsolatos. Több éve húzódik a hadisír megállapodás ügye, amely szlovák részről a Belügyminisztérium illetékességébe tartozik, ugyanakkor a szlovák védelmi államtitkár ígéretet tett arra, hogy személyesen is közbenjár a tárgyalások előremozdítása érdekében. A két tárca hagyományosan jó kapcsolatokat ápol, a katonák több békeműveletben együtt szolgálnak, és mindkét fél dicsérően szólt a másik katonáinak felkészültségéről. Az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Misszió (UNFICYP) magyar és szlovák kontingenseit a két ország közösen tervezi meglátogatni még ebben a hónapban. Szlovákia a NATO-n belül egy Tűzszerész Kiválósági Központot üzemeltet, amelyben 2010 júliusától egy magyar tiszt is szolgál majd.
Szegeden hétfőtől egész héten A szlovák filmművészet hete. Naponta vetítenek dokumentumfilmeket és játékfilmeket a Grand Café vetítőtermében, eredeti nyelven szinkrontolmácsolással. Idén először egy 2 napos szakmai filmszemináriumot is tartanak a Vertigo Szlovák Színház kezdeményezésére, melyre a vajdasági és a romániai szlovák fiatalok is ellátogatnak. A szakmai szeminárium a Bábszínház kamaratermében lesz pénteken és szombaton, ahol a vetítések eredeti nyelven tolmácsolás nélkül zajlanak. A vetítések közben szlovák filmes szakemberek előadásait hallhatják a résztvevők, de a felmerülő aktuális kérdésekre is kapnak választ. A programot túlnyomórészt a szlovák filmművészet utóbbi 2 évének terméséből állították össze, azzal a reménnyel, hogy a közönség e keresztmetszet által kaphat képet a jelenlegi szlovák filmekről, az alkotók gondolkodásáról. A rendezvényeken való részvétel ingyenes.
A Hungexpo-n rendezett Hóshow-nak az idén Szlovákia volt a díszvendége, aki 170 négyzetméteres standon, igazán imponálóan mutatkozott be tizennégy társkiállítóval és számos tradicionális programmal. A tájékoztatón Soňa Jelinková a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal képviseletvezetője elmondta, hogy Szlovákia számtalan kedvezményes ajánlattal várja a magyar turistákat! Soňa Jelinková elmondta, hogy számos közismert szlovák síközpont jelentős fejlődésen ment át az elmúlt években, mint például Donovali-ban, vagy a Csorba tó-nál. A két ország együttműködése kölcsönösen hasznos mindenkinek, hiszen a statisztikák alapján az Euro/Forint árfolyam miatt a nyári turisztikai forgalmat a Lengyelek mellett a Szlovák turisták védték meg Magyarországon, hiszen Európában a gazdasági válság miatt átlagos a harminc százalékos forgalomcsökkenés, míg Magyarországon ez „csupán” 22 százalék. Ezért a szlovák sípályák üzemeltetői és szállásadói megígérték, hogy a szezon árait a magyar turisták pénztárcájához fogják igazítani. Ez konkrétan például mind a három sípályán a Csorba-tónál 18 euro-s napi bérletárat jelent. Ami a számítható utazási költségek miatt - a két ország közelsége kapcsán - bátorítani szeretnék az egynapos síelésre érkezőket. A képviselet-vezető elmondta, hogy az idén januárban induló gasztronómiai napok keretében először a magyar konyha fog bemutatkozni, majd őket a Lengyel szakácsok remekei és végül az Ukrán konyha bemutatkozása követi, hiszen a valódi együttműködések minden esetben a gasztronómiában teljesednek ki. Soňa Jelinková a tájékoztató utáni kérdésünkre, mi szerint mennyire vannak befolyással a két ország turizmusára a politika nézeteltérések, az válaszolta, hogy ez a politikai ellenségeskedés pár politikus miatt van, a szlovák emberek döntő többsége nem is tudja, hogy Magyarországon milyen hangulatkeltés zajlik. Ezt bizonyítja, hogy szinte tömegesen érkeztek a nyáron a szlovák turisták Magyarországra. Én azt tudom elmondani, hogy a szlovák emberek, a szlovák szolgáltatók várják a magyarokat és ez a politikai hangulatkeltés Szlovákiában egyszerűen nem téma. A 2009-es budapesti Hó-show + Spa & Wellness kiállításon Szlovákia mellett érthetően az osztrák idegenforgalmi hivatal képviseltette magát a legjelentősebben, akiknek az üzenetük, mint a hivatal vezetője elmondta az, hogy ugyan az áll a köztudatban, hogy Ausztria árai nehezen elérhetőek, ami összehasonlítva már országok árait valóban pár százalékos különbséget mutatnak, de ők ez alkalommal is szeretnék bemutatni, hogy ezzel együtt a minőségben is jelentős különbségeket tudnak felsorakoztatni. Az egyre erősödő kiváló Francia sí központok is megjelentek a budapesti Hó-Show-n, ahol Parragh-Pataki Elisabeth az Auout-France - Francia Turizmusfejlesztési iroda képviseletében örömmel állapította meg, hogy az elmúlt évtizedben a magyar turisták száma megduplázódott a francia sí központokban, amit a március végéig hó biztos, akár 80-100 kilométer hosszúságú pályáikkal egyre jelentősebb ismertségével magyarázott. Ráadásul, mint elmondta a számtalan ajánlatuk alapján a Francia síelés a magyaroknak a jelentős távolság ellenére olcsónak mondható. Egy síeléshez nélkülözhetetlen a megfelelő ruházat, amit ez esetben az Hungexpon a Kecskeméten a Malom Központban megtalálható Dockyard jelenített meg, így a kilátogatók a 2009-es trendet is megláthatták. Végül a hazai utaztatókat kerestük fel, akik közül Az ország egyik legújabb, egyben legsikeresebbnek is mondható Car-Tour International vezetőségét kérdeztük, ahol Csiba László jellemezte a piacot. Mint elmondta 2009-ben egyértelműen a pozícióik megtartására fókuszáltak, hiszen a fejlődésnek egyelőre nincs realitása.
A szlovák ipar teljesítménye jócskán megverte az elemzői várakozásokat, ugyanakkor az építőipar vergődése még egyáltalán nem ért véget. A szlovák ipari termelés az idei legkisebb mértékben csökkent szeptemberben, az évesített visszaesés 5,2 százalékos - írja a Bloomberg. A szeptemberi tényadat azért számít rendkívülinek, mivel a Bloomberg elemzői konszenzusa 13 százalékos zuhanásra számított. Ugyanakkor az építőipar tovább vergődik: a szeptemberi kibocsátás 16,9 százalékkal múlta alul a tavalyit, szemben az egy hónappal ezelőtti 0,2 százalékos csökkenéshez képest. Az augusztusi ipari kibocsátás 6,3 százalékos mínuszt mutatott. A szlovák kormány számításai szerint, északi szomszédunk az idei 5,7 százalékos GDP csökkenést követően, jövőre 1,9 százalékos növekedést tud majd felmutatni.
Ha sokan elmennek szavazni, és ránk szavaznak, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a magyarságnak jelentős mértékben visszatérül majd.” - mondta az MKP elnöke. Révkomáromban tartja kampányzáróját a Magyar Koalíció Pártja a hétvégi szlovákiai megyei önkormányzati választások előtt. A rendezvényen bemutatkoznak az MKP megyei képviselő- és elnökjelöltjei is. Szlovákia történetében harmadszor tartanak megyei önkormányzati választásokat. Csáky Pál az MKP elnöke elmondta: „Szlovákiában egy nacionalista hatalom van velünk szemben. Ugyanakkor a megyei szinten jelentős lehetőségek, kompetenciák és pénzcsomagok A kérdés az, hogy lesz-e az általunk lakott öt megyében erős magyar képviselet. Mi azt szeretnénk, hogyha nem osztódnának meg a szavazatok, hanem az emberek a megbízható csapatot választanák. Ez pedig a Magyar Koalíció Pártja. Ha sokan elmennek szavazni, és ránk szavaznak, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a magyarságnak jelentős mértékben visszatérül majd.”
A pozsonyi oktatásügyi tárcának immár sikerült magyarellenességet csempésznie a szlovákiai középiskolák hagyományos programozói versenyébe is. Az egyik feladat a szlovák rablóvezér, a Robert Fico által az első szociáldemokratának nevezett Juraj Jánošík köré épül. Az idei középiskolai programozó verseny feladatsora - a bumm.sk internetes portál beszámolója szerint - Juro Jánošík rablóvezér köré épült. A tanulóknak többek között egy kilátó legideálisabb helyét kellett megtervezniük, ahonnan a legendás szlovák betyár a legjobban belátja a hegyvidéki terepet, vagyis minél előbb felfedezheti az őt elfogni igyekvő pandúrokat, valamint a környékre érkező magyar turistákat. Több szlovákiai magyar pedagógus ízetlen és nacionalista színezetű viccnek minősítette már a turisták említését is, nem beszélve a nemzetiségük feltüntetéséről. - Ez alig rejtett magyarellenesség, amellyel igyekeznek megfertőzni a fiatal nemzedéket - hangsúlyozza Andruskó Imre, a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője, a révkomáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatója. A szlovák oktatásügyi minisztériumot az a Ján Mikolaj vezeti, akit nagy barátja és egykori diáktársa, Ján Slota jelölt tisztségébe. Lapunk megkeresésére Dana Španková, az oktatásügyi tárca szóvivője egyelőre annyit közölt, hogy nem hallott erről a feladatról, de igyekszik mielőbb megszerezni a feladatsor szerzőinek véleményét. Választ azonban egyelőre nem kaptunk tőle. Juraj Jánošík a szlovák néplegenda szerint az ország mai északi térségében éveken át rablásból élt: kifosztotta a gazdag urakat és a zsákmányát a szegények között osztotta szét. A hegyilegény romantikus történetét többször megfilmesítették, nemrég mutatták be a szlovák-lengyel koprodukcióban készült legújabb változatot. Ján Slota azért kedveli őt, mert főleg magyar nemeseket rabolt ki, Robert Fico szlovák kormányfő szerint viszont ő volt az első szlovák szociáldemokrata, akit szociális érzékenysége miatt halálos komolysággal posztumusz őrnaggyá léptetett elő. Dolgozószobájában Jánošík másfél méteres fából faragott szobra díszeleg. Neves szlovák történészek azonban már kiderítették, hogy a máig élő legenda fényévnyire van a valóságtól, ugyanis a valóságban Juraj Jánošík csak fosztogatott, de nem osztogatott, s főleg nem a szegényeknek. A zsákmányát ugyanis értékesítette. Kivételt egyszer tett, amikor liptói szerelmének lopott ékszert ajándékozott....
Juro Jánošík szlovák rablóvezér és bandája azért akar kilátót építeni, hogy mielőbb kiszúrhassa a pandúrokat és a magyar turistákat - ez is szerepel a középiskolák országos programozói versenyének feladatsorában. Múlt hét péntekig zajlottak le a Zenit 2009/2010 országos programozói verseny iskolai fordulói. A szlovák oktatási minisztérium immár 26. alkalommal hirdette meg a versenyt a középiskolák számára. A versenyt meghirdető oktatási tárcát a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) jelöltje, Ján Mikolaj vezeti. Ennek fényében talán nem is annyira meglepő, hogy az iskolai forduló programozói feladatsora a leghíresebb szlovák rablóvezér, Juro Jánošík alakja köré épült. Ő egyébként Robert Fico kormányfő egyik példaképe is, 2008-ban például in memoriam őrnaggyá léptették elő. A feladatok készítői egy kis magyarellenességet sem felejtettek el becsempészni a versenybe, hadd szokják az új szlovák rendet az ifjú programozók. A feladatsor g) pontjában egy kilátó legoptimálisabb helyét kell megállapítani, mégpedig oly módon, hogy onnan Jánošík és bandája minél több hegycsúcsot szemmel tarthasson. Erre a feladat szerint azért van szükség, hogy minél hamarabb észrevegyék és „kileshessék a pandúrokat és a magyar turistákat a többi hegycsúcson“. A példában az már nem szerepel, mi célból szeretnék kilesni a turistákat, és miért pont a magyarokat, de miután rablóvezérről van szó, biztos nem megvendégelni akarják őket. A versenyen magyar iskolák diákjai, így többek között a komáromi Selye János Gimnázium tanulói is részt vettek. A feladatsort csak szlovák nyelven kapták meg a magyar diákok. Andruskó Imre, a komáromi gimnázium igazgatója a Bumm-nak elmondta, egyáltalán nem tartja jó viccnek a magyar turisták emlegetését a példában. Megjegyezte, az országos középiskolás versenyek esetében a bizottságok összetételétől függ, hogy készülnek-e magyar nyelvű tesztek. Amennyiben az előkészítő bizottságnak van magyar tagja - mint például a matematika és a fizika tárgyak esetében - magyar nyelvű tesztek is készülnek, ám például biológiai, kémiai vagy éppen programozói versenyeken már hosszú évek óta csak szlovák teszteket kapnak a magyar iskolák is. Hozzátette, amíg az SNS vezeti az oktatási tárcát, nincs is reális esély arra, hogy ezen változtassanak.
A szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke, Juraj Horváth üdvözli, hogy a magyar parlament a továbbiakban nem tárgyalja a kettős állampolgárságról szóló törvénytervezetet. „A budapesti parlament egy olyan törvény elfogadását szakította félbe, mely megzavarta volna a közép-európai stabilitást. A lépés összhangban volt a szlovák külügyi bizottság elnökének azon kifogásaival, melyeket a múlt héten hozott Magyarország szlovákiai nagykövetének, s melyek az 1995-ben megkötött Szlovák-magyar Alapszerződés egyeztetési mechanizmusainak megsértéséről szóltak.” - mondta Horváth. Elmondta, hogy a magyar parlament külügyi bizottsága a 2009. februári megállapodás ellenére még nem válaszolt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával kapcsolatos szlovák írásos jogi aggodalmakra.
Rövid beszélgetésre hívta csütörtökön Heizer Antal, Magyarország szlovákiai nagykövetét Juraj Horváth, a parlament külügyi bizottságának elnöke. Horváth elfogadta a magyar társbizottság elnökének, Németh Zsoltnak azt a kérését, hogy a két bizottság idén év végéig tervezett együttes ülését későbbre halasszák. A külügyi bizottság vezetője emlékeztetett, hogy Budapestről továbbra sem érkezett válasz a Kárpát-medencei Magyar Képviselők fórumával kapcsolatos szlovák jogi kifogásokra. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy a magyar Országgyűlés anélkül készül a kettős állampolgárságról szóló törvénytervezet megvitatására, hogy az ilyen jogszabály megalkotásának szándékáról sem Szlovákiával, sem a nemzetközi intézményekkel nem egyeztetett. A kettős állampolgárság intézménye Horváth szerint elfogathatatlan, a térségen belüli stabilitást veszélyezteti.
Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, František Knapík kassai polgármester és Martina-Ludmila Magulová nővér, ápolónő közösen vették át kedd este Pozsonyban a Kristály szív díjat, amelyet a helyi Ferdinand Martinengo Társaság adományozott Slachta Margitnak, a magyar parlament egykori első női képviselőjének. „Személyes elismerésnek érzem, hogy ma és itt átvehetem azt a díjat, amelyet önök a magyar Országgyűlés első női képviselőjének adományoztak. Ő igazi humanista volt, a szó valódi értelmében” - jelentette ki Szili Katalin a pozsonyi Zichy Palotában lezajlott ünnepségen. A díjat évente adományozzák olyan személyeknek, akik érdemeket szereztek a közös Európa eszméjének terjesztésében. Slachta Margit (1884-1974) Kassán született, katolikus nővérként a Szociális Testvérek Társaságának egyik vezető alakja, s az első magyar női országgyűlési képviselő volt. Keményen fellépett a fajüldözés, a szélsőjobb térnyerése, a zsidótörvények ellen. A háború éveiben embermentő tevékenységet folytatott. Parlamenti munkáját a háború után is folytatta, a kialakuló kommunista diktatúra elől 1949-ben az Egyesült Államokba menekült. Az ünnepségen a Martinengo Társaság több szlovák és magyar személyiség humanista cselekedeteit is elismeréssel méltatta. Kristály szívet vett át Ján Figel, Szlovákia volt EU-biztosa is. Burián László felvidéki katolikus pap, aki a II. világháború után önként ment Csehországba, hogy lelki vigaszt nyújtson a kitelepített szlovákiai magyaroknak, megkapta a társaság aranyérmét.
Nyelvvédelmen azt a tevékenységet értjük, amellyel a mindenkori anyanyelvet megőrizni törekszünk az így vagy úgy veszélyeztető, illetve annak vélt jelenségekkel, adminisztrációs intézkedésekkel, különböző tevékenységi formákkal szemben.
Mostanában a média egyik leggyakoribb témája a szlovák nyelvtörvény. Szomszédunk ugyanis szigorúan büntetni akarja azokat a magyar anyanyelvű szlovák állampolgárokat, akik a hivatalos érintkezésben magyarul beszélnek, vagy hibásan használják a szlovák nyelvet. Szlovákiában (csak) szlovákul - szól(t) a politikai indíttatású szlogen. Ennek jelentéstartalma az, hogy a kisebbségben élő nemzetiségiek nyelve csak a családi környezetben, a baráti társaságban használható. Íme, az úgynevezett nyelvvédelem egyik szélsőséges megnyilvánulása. A XIX. században keletkezett egy szállóige: „Nyelvében él a nemzet!” Ebben szó sincs kirekesztésről, hiszen jelentése általános: a nemzetnek egyik - tegyük hozzá, talán legfontosabb - összetartó tényezője a nyelv. Abban nincs semmi kivetnivaló, ha egy állam elvárja, hogy a kisebbség ismerje - természetesen anyanyelvének szabad használatán kívül - az ország hivatalos nyelvét is. A kétnyelvűség egyáltalán nem hiba, éppen ellenkezőleg, pártolandó. Ha azonban a kisebbség nyelve csak familiáris szinten élhet, félő, hogy lassan-lassan elsorvad.
Amikor közel három évtizede Vácra kerültem, feltűnt, hogy a Szendehely-Nőtincs-Ősagárd-Felsőpetény vonalon közlekedő buszokon a magyar mellett német (sváb) és szlovák beszédet is hallottam. Ezek a nemzetiségek anyanyelvükön szóltak. Örültem ennek, mert úgy éreztem, hogy az emberek szabadon használhatják anyanyelvüket. Annak is örülök, hogy a magyar helységnevek mellett ott áll a német, illetve szlovák helynév is. Szegényebbek vagyunk azáltal, hogy nemzetiségeink is nyelvükben élhetnek? Szó sincs róla! Arról is szólnak a hírek, hogy a „kincses városban”, Kolozsváron a Dsida Jenőről, a múlt század fiatalon elhunyt költőjéről elnevezett utcát átkeresztelték. A város honatyái szerint a dsida arra a francia eredetű román szóra hasonlít, amely korunk egyik csúnya betegségének a neve, azaz negatív jelentéstartalmú. Az efféle véletlen egyezésekre számtalan példa van. Amíg a magyarban a huj hangutánzó eredetű indulatszó (valószínűleg csatakiáltás volt), a szláv nyelvekben a férfi nemi szervét jelenti. A fenti példa alapján joggal gyanítjuk, hogy Dsida Jenő nevét nem azért törölték az utcanévtábláról, mert hangalakja a románban negatív jelentésű, hanem azért, mert a költő magyar volt. Talán ez is nyelvvédelem lenne Romániában?
Az ilyen nyelvvédelmet szakszóval lingvicizmusnak nevezzük, amelynek ikertestvére a politikai fogalmat jelölő sovinizmus. Az írásom címében feltett kérdésre azt válaszolom: minden népnek arra célszerű törekednie, hogy megőrizze anyanyelvét. Minden nemzet munkálkodjék saját nyelvének megőrzésén, fejlesztésén, ha nem akarja, hogy közössége a nyelvcsere újára lépjen. A történelemben erre bőven van példa, s úgy tűnik, korunkban felgyorsulóban van a nyelvek kihalása azzal, hogy bizonyos közösségek - elhagyva anyanyelvük használatát - egy másik nyelv kizárólagos használatára térnek át. A Biblia szerint Isten a bábeli torony építésekor büntetésből zavarta össze az emberek nyelvét. Pünkösdkor azonban megadta nekik azt a képességet, hogy a különböző nyelvűek is megértsék az apostolok igehirdetését. A világon ma körülbelül 6000 nyelv létezik, számos közülük lassan kiveszőben van, és csak néhány éledt újjá (héber, skót). S bár a világnyelvet (jelenleg leginkább az angolt) erős terjedés jellemzi, követhetjük azt a megoldást, amely az anyanyelvet saját közösségében használja minden szinten, a nemzetközi kommunikációban pedig a világnyelvet (vagy a nagy nemzetközi nyelvek valamelyikét). Éljen hát minden nemzet a nyelvében, s akkor a nyelvek is élni fognak.
Nemzetközileg ellenőrizhető lesz a szlovák államnyelvtörvény végrehajtása, mivel ígéretet kapott a magyar diplomácia, hogy a jogszabály végrehajtását Pozsony nyilvános kormányrendeletben szabályozza - közölte Balázs Péter külügyminiszter az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának keddi ülésén. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke szerint „helyzet van”, mivel Szlovákia már a hét végén a nyilvánosságra akarja hozni a végrehajtási rendelet szövegét.
Megérkezett a Bizottság válasza Gál Kinga fideszes EP képviselő kérdéseire, Sólyom László köztársasági elnököt ért szlovákiak incidenssel kapcsolatban. Gál Kinga kérdéseivel - többek között - arra kívánt választ kapni az Európai Bizottságtól, hogy megtagadható-e bármilyen alapon egy tagállam hivatalos képviselőjétől, jelen esetben egy államfőtől, hogy egy másik tagállam területére beutazhasson? Ez a kérdés azzal a példa nélküli esettel kapcsolatosan merült fel, hogy 2009. augusztus 21-én a szlovák kormány megtagadta Sólyom László Szlovákia területére való belépését. A Bizottság nevében Jacques Barrot alelnök válasza megerősíti Gál Kinga álláspontját: Minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A tagállamok az uniós polgárok szabad mozgásához való jogát csak közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból korlátozhatják. „A közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak, amely valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére.” - állapítja meg a bizottsági válaszlevél. Annak érdekében, hogy hasonló helyzet ne ismétlődhessen meg, a képviselőasszony fontosnak tartja: elsősorban a magyar kormány, ha pedig az uniós jogelvek és jogszabályok sérültek, mint az a jelen esetben vélelmezhető, akkor, mint az uniós jogszabályok őre, az Európai Bizottság is megtegyék a szükséges lépéseket. Minden létező intézményes, jogérvényesítési lehetőséget ki kell használjanak, hogy ez az eset valóban példanélküli maradhasson az Európai Unió történetében.
Kedden Balázs Péter magyar és Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter lerakta az Ipoly-menti Ráróspusztán a folyó legújabb hídjának alapkövét. Az esemény nem csak a közlekedés, vagy a gazdaság és a turizmus szempontjából fontos beruházás; a jelenlegi feszült szlovák-magyar viszonyban legalább ekkora szimbolikus jelentőséggel is bír. „A híd megépítésével nemcsak a folyót átívelő létesítmény készül el, hanem a két ország, a két nemzet közötti kapcsolatok is jelentős mértékben fejlődhetnek” - mondta az alapkőletételkor a magyar külügyminiszter. Miroslav Lajčák, Balázs Péter szlovák kollegája pedig arról biztosított mindenkit, hogy mind a szlovák, mind a magyar kormány kiemelt fontosságú ügyként kezeli az Ipoly-völgye hídjainak újjáépítését. Az Ipoly Magyarország és Szlovákia határfolyója, ám tekintélyes hosszúsága (120 km) ellenére a két ország közti szakaszon jelenleg mindössze két közúti és két vasúti híd járható. Ez jelentősen megnehezíti a térségben élők mozgását: akad, aki 40 km-t is kénytelen utazni, hogy átjusson a folyó egyik oldaláról a másikra. Nem volt ez mindig így; a második világháború előtt összesen 47 híd kötötte össze az Ipoly két partját, 1944-ben azonban a visszavonuló német csapatok mindegyiket felrobbantották. A hidak újjáépítésének igénye 1994-ben fogalmazódott meg először, az akkori politikai környezet azonban nem tette lehetővé az ilyen álmok megvalósítását. A 2004-ben megalakult Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás munkája jelentős mértékben felgyorsította a hidak újjáépítésének folyamatát, s a szervezet azóta is a hídépítési projektek egyik legfőbb mozgatórugója. Az Ipoly-hidakkal foglalkozó bizottság negyedévenként találkozik váltakozva, egyszer a szlovák, máskor a magyar oldalon. Magyarország és Szlovákia 2005-ben írt alá szándéknyilatkozatot az Ipoly-hidak újjáépítéséről, konkrét előrehaladás azonban csak az idén történt. Tavasszal a két ország hét millió eurót nyert az EU Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program pályázatán. Az elnyert összeg 85%-ban fedezi a projekt költségeit, a maradékot fele-fele arányban állja a két ország. A várhatóan 2010 őszén átadásra kerülő ráróspusztai híd egyébként a szlovák fél kérésére került az első helyre a renoválandó hidak listáján, ugyanis a szlovák oldalon található Alsósztregova, melyet a termálvizes a gyógyfürdő és a Madách Imre Emlékmúzeum (Madách családjának egykori birtokán) miatt rengeteg magyar turista keres fel. A tervek szerint a ráróspusztai után további 7 hidat épít újjá közösen a szlovák és a magyar állam. A keddi alapkőletétel után a két külügyminiszter Ipolytarnócra, majd Besztercebányára látogatott. A megbeszéléseken áttekintették a szlovák-magyar vegyes bizottságok munkáját, valamint Bajnai Gordon és Robert Fico szécsényi látogatásán elfogadott 11 pontos cselekvési program végrehajtásának alakulását. Mindemellett tisztázásra kerültek a hivatalos és nem hivatalos látogatások protokollszabályai, elkerülendő a Sólyom Lászlóval augusztusban megtörtént incidens megismétlődését. (A két fél nem fogadott el új szabályt, mindössze kölcsönösen elismerték az eddig is fennálló regulát.) A külügyminiszteri találkozó után adott sajtótájékoztatón a két fél elmondta: a szécsényi randevú óta a szlovák-magyar kapcsolatok egy „pragmatikus együttműködés szintjére emelkedtek, a feszültség oldódott”. A nyelvtörvény kapcsán a szlovák külügyminiszter hangsúlyozta: Pozsony jóindulatának bizonyítéka, hogy a törvényről hajlandóak Budapesttel tárgyalni. A fennálló nézeteltérések, valamint a nyelvtörvénnyel kapcsolatos fejlemények vizsgálatát a vegyes bizottságok végzik. „Vannak még nyitott kérdések, amelyekről eltérnek a nézetek. Javult mindenesetre a helyzet, mivel konstruktív vitát folytatunk barátságos légkörben azzal a céllal, hogy közös megoldásra jussunk” - hangoztatta Miroslav Lajčák.
A szlovák-magyar kapcsolatok hangulata a szécsényi miniszterelnöki találkozó óta nyugodt, a két ország visszatért a partneri együttműködéshez - mondta Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter magyar kollégájával, a szlovákiai Besztercebányán folytatott megbeszélése után. Az egynapos munkalátogatásra Szlovákiába látogató Balázs Péter is hangsúlyozta: Robert Fico és Bajnai Gordon szeptemberi találkozója óta jelentősen enyhült a két ország közti politikai feszültség. A két külügyminiszter találkozójának legfontosabb célja az volt, hogy értékeljék a szécsényi találkozó óta eltelt közel két hónap eredményeit. - Jól halad a feladatok teljesítése - mondta Lajčák, aki elmondta: azért most találkozott kollégájával, mert a két kormányfő két hónapot szabott a Szécsényben megfogalmazott 11 pont teljesítésére, ez a határidő pedig egy hét múlva jár le. A miniszterek hangsúlyozták: a szlovák-magyar kisebbségügyi vegyes bizottságban vitatják meg a szlovák nyelvtörvény módosításának végrehajtó rendelkezéseit. - Igen nagyra értékeljük azt a szlovák gesztust, hogy Szlovákia hajlandó előzetesen konzultálni a végrehajtás részleteiről Magyarországgal. Azt is tisztáztuk, hogy a végrehajtás egy átlátható jogi formát fog ölteni. A nyelvtörvény végrehajtásáról Szlovákia kormányrendeletet fog alkotni. Lajčák azt is kiemelte: áttekintették az állami vezetők látogatásának szervezését, hogy többé ne ismétlődhessen meg az, ami augusztus 21-én történt, amikor Sólyom László köztársasági elnök nem léphetett be Szlovákiába. Balázs Péter azt is elmondta: javasolta egy szlovák-magyar együttműködési tanács és egy együttműködési alap létrehozását is. A két ország rendőrségei közös egységet hoztak létre a szélsőségesek elleni hatékonyabb fellépés érdekében. Lajčák és Balázs megbeszélésük után a Bél Mátyás Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékén tartott előadást, és válaszoltak a hallgatók kérdéseire. A magyar külügyminiszter este találkozott Csáky Pállal, az MKP elnökével is.
Koszticsák Szilárd A két külügyminiszter tegnap elhelyezte a Ráróspuszta és Rárós között épülő Ipoly-híd alapkövét. A falu hídját 1944 decemberében robbantották fel a német csapatok. Az áradás tavasszal elsodorta a határátkelőnek szolgáló fahidat is, a tegnapi alapkőletétel alkalmából azonban már újra gyaloghíd kötötte össze a két települést. Ráróspuszta üdülőfalu, állandó lakosainak száma egy tucat. Egyikük, Nagy Ferencné, elsősorban azt várja a híd megépülésétől, hogy könnyebben tartja majd a kapcsolatot a rokonaival, akik a határ másik oldalán élnek. A legközelebbi, személyautóval is járható átkelő Ipolytarnócon, a falutól 8 kilométerre van. A tervezett hídtól két kilométerre fekvő, 900 fős Litke polgármestere is azt várja, hogy a határ által egykor szétszakított családok „közelebb kerülnek” egymáshoz. - Nekem is unokatestvéreim laknak a szlovák oldalon. Találkoztunk velük nemrég, sajnos ők már nem beszélnek magyarul, és mi sem szlovákul - mondta Vámos Zoltán. A polgármesternek azonban távolabbi terveiben is szerepel a híd: termálvizet találtak Litkén, melyre alapozva wellnessközpontot szeretne létrehozni a faluban. Balázs Péter - aki szlovákul és magyarul is elmondta rövid beszédét az alapkőletétel után - azt mondta: a hídnak egy éven belül készen kell lennie.
Magyar-szlovák külügyminiszteri találkozó lesz kedden Szlovákiában. Balázs Péter, a magyar külügyi tárca vezetője és szlovák kollégája, Miroslav Lajčák találkozójának programjában szerepel az Ipoly-híd alapkőletétele Ráróspusztán, sajtótájékoztató Ipolytarnócon és Besztercebányán, valamint a külügyminiszterek munkamegbeszélése, majd előadása a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Politológia és Nemzetközi Kapcsolatok Karának hallgatóinak. Alábbiakban összeállítást közlünk a magyar-szlovák kapcsolatok legfontosabb eseményeiről 2008-tól.
2008. március 25. - A Pest megyei Pilisszentkereszt önkormányzata új, felújított épületbe kívánta költöztetni a kisebbségi szlovák önkormányzat irodáját. Az ügyből diplomáciai bonyodalom lett, Szlovákiában kisebbségellenes lépésnek minősítették a történteket.
2008. május 22. - Pozsonyban elfogadták az új közoktatási törvényt, amely szerint a szlovákiai magyar iskolákban a szlovák nyelvet olyan óraszámban kell tanítani, hogy a magyar iskolák diákjai megfelelően elsajátíthassák az államnyelvet.
2008. október 15. - Göncz Kinga külügyminiszter Brüsszelben az Európai Unió csúcstalálkozója alkalmával megbeszélést folytatott Ján Kubiš szlovák külügyminiszterrel, akit budapesti látogatásra hívott meg.
2008. november 1. - Dunaszerdahelyen a helyi labdarúgó csapat és a pozsonyi Slovan Bratislava szlovák bajnoki mérkőzésén - amelyre mintegy ezer magyarországi szurkoló is elutazott - kommandósok hatoltak be a magyar szurkolók szektorába, a szokatlanul kemény fellépés következtében több sérültet kórházba kellett vinni. Aznap szurkolók tiltakozásul szlovák zászlót égettek a budapesti szlovák nagykövetség előtt.
2008. november 8. - A kelet-szlovákiai Királyhelmecen a nyíregyházi Nemzeti Őrsereg 28 tagja próbált megemlékezni az első bécsi döntés 70. évfordulójáról. A szlovák hatóságok emberi szabadságjogok elleni propaganda gyanújával bűnvádi eljárást indítottak ellenük.
2008. november 10. - Göncz Kinga magyar és Ján Kubiš szlovák külügyminiszter az Európai Unió külügyminiszteri tanácskozása alkalmával Brüsszelben folytatott megbeszélést. Hangsúlyozták, hogy káros, ha a szélsőségesek határozzák meg a két ország kapcsolatát. Göncz Kinga utalt arra, hogy a Királyhelmecre utazó magyar nacionalisták magatartását a magyar kormány elítéli, míg a nacionalista Ján Slota pártja, a Szlovák Nemzeti Párt tagja a szlovák kormánykoalíciónak.
2008. november 15. - A szlovákiai Révkomáromban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hatpontos javaslatot adott át Robert Fico szlovák kormányfőnek a szlovákiai magyar nemzetiségűek jogainak érvényesítésére, amit a szlovák kormányfő december 3-án elutasított.
2008. december 15. - Göncz Kinga Budapesten megbeszélést folytatott Ján Kubiš-sal. A munkatalálkozón megvizsgálták a kormányközi vegyes bizottságok működését, a szlovák kisebbségi tankönyvtörvényt, a felvidéki magyar iskolák támogatását, az Ipoly-hidak ügyét és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) kérdését. Megállapodást írtak alá a Jószomszédság és Megértés közös külügyminiszteri díj megalapításáról. A díjat a magyar- szlovák viszonyért sikeresen munkálkodó közösségek és magánemberek kaphatják meg.
2009. február 17. - Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter budapesti bemutatkozó látogatásán Göncz Kinga külügyminiszter felvetette, hogy a KMKF-ről 2008. március 3-án elfogadott országgyűlési határozatot felül kellene vizsgálni. Lajčák elutasította Ján Mikolaj szlovák oktatási miniszter alkotmánybírósági fellépését a magyar földrajzi nevek használatáról elfogadott tankönyvtörvény ellen.
2009. május 13. - Pozsonyban Balázs Péter külügyminiszter új fejezet nyitását javasolta Magyarország és Szlovákia kapcsolatában.
2009. június 30. - Szlovákiában a parlament elfogadta az államnyelvtörvénynek a kisebbségeket hátrányosan érintő, szeptember 1-jén életbe lépő módosítását. A törvénymódosítás vitát váltott ki Budapest és Pozsony között is, és elmaradt a tervezett kétoldalú kormányfői találkozó.
2009. július 10. - Bajnai Gordon miniszterelnök Dubrovnikban, a Croatia Summit 2009 konferencia alkalmával a június 30-án elfogadott szlovák államnyelvtörvényről tárgyalt Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszterrel.
2009. augusztus 21. - Sólyom László köztársasági elnököt - aki Révkomáromban a közadakozásból létesített Szent István-szobor avató ünnepségén vett volna részt - nem engedték be Szlovákiába.
2009. augusztus 30. - Balázs Péter a szlovéniai Bledben rendezett stratégiai fórum alkalmával megbeszélést folytatott Miroslav Lajčák-kal a magyar-szlovák kormányfői találkozó előkészületeiről, és „megoldási javaslatokat” dolgoztak ki a két ország közötti problémákra.
2009. szeptember 5. - Stockholmban az európai uniós külügyminiszterek kötetlen tanácskozása alkalmával Balázs Péter és Miroslav Lajčák a magyar-szlovák feszültségről folytatott megbeszélést, majd a tanácskozásba harmadik félként, az EU soros, svéd elnöksége képviseletében bekapcsolódott Carl Bildt svéd külügyminiszter is.
2009. szeptember 10. - Szécsényben találkozott Bajnai Gordon magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök. A találkozón elfogadott 11 pontos nyilatkozat szerint Szlovákia kész az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának ajánlása szerint módosítani az államnyelvtörvényt. A két kormányfő - fenntartva az eset jogi aspektusaival kapcsolatos eltérő álláspontját - sajnálatát fejezte ki Sólyom László államfő augusztus 21-ei, meghiúsult révkomáromi látogatásának „körülményei miatt”.
2009. szeptember 24. - Balázs Péter az ENSZ- közgyűlés alkalmával New Yorkban egyeztetett Miroslav Lajčák-kal a szeptember 10-i szécsényi magyar- szlovák kormányfői nyilatkozat 11 pontjának végrehajtásáról.
Míg a csehek, lengyelek és a szlovákok többsége számára az 1989-es rendszerváltás utáni demokráciaépítés sikert jelent, addig a magyarok számára inkább csalódást - derült ki abból a visegrádi országokban készített felmérésből, amelynek eredményét hétfőn hozták nyilvánosságra Pozsonyban. A rendszerváltás utáni demokratikus rend építését a megkérdezett csehek 63 százaléka, a lengyelek 62 százaléka és a szlovákok 59 százaléka sikeresnek minősítette, de a magyarok 47 százaléka úgy véli, hogy vereségről van szó. „A kérdést megvitattuk magyar kollégáinkkal. Nyilvánvaló, hogy ezt az értékelést nagyban befolyásolja az egyes országok mai helyzete, s az emberek ebből kifolyólag értékelik a rendszerváltást is. Magyarországon ingatag a helyzet, feszültség van és a gazdaság sem teljesít a legjobban” - jelentette ki sajtóértekezleten Olga Gyárfášová, a pozsonyi IVO kutató-intézet elemzője. Eltérő véleményt fogalmazott meg a visegrádi országok lakossága arról, milyen politikai és gazdasági változásokra volt szükség 1989-ben. A csehek és a lengyelek többsége - 65, illetve 56 százalék - úgy véli, hogy alapvető politikai és gazdasági változások voltak szükségesek. Szlovákiában és Magyarországon ez a nézet kisebbségben van, s csak a megkérdezettek 45-45 százaléka osztotta. A négy visegrádi országban októberben készített nagyszabású felmérés részletes eredményét december 10-én Prágában a Visszatérés Európába címen megrendezésre kerülő nemzetközi konferencián ismertetik.
Zavarba ejtő kérdéseket vetnek fel a honfoglalókkal kapcsolatos legutóbbi genetikai kutatások. Ezek szerint „ősapáink” olyan kevesen voltak, hogy nem hagytak genetikai nyomot a mai magyar népességben. A magyar nép eredete több mint száz éve állandó viták tárgya. Számtalan kísérlet történt a honfoglaló törzsek útjának leírására Szibériától a Kárpát-medencéig, tudós akadémikusok közöltek egymásnak sokszor gyökeresen ellentmondó teóriákat a kérdésről, ám írott források hiányában (ilyenek csak a 9. századtól vannak) a történettudománynak a nyelvészek és a régészek következtetéseire kellett hagyatkoznia. A nyelvészek gyakorlatilag egyetértenek abban, hogy a magyar nyelv uráli-finnugor eredetű, számtalan, más nyelvből származó jövevényszóval. Az azonban, hogy utóbbiak hol és mikor kerültek a magyar nyelvbe, már vita tárgya. Még kérdésesebb a régészeti hagyaték. A legújabb szakmai közmegegyezés szerint csak nagyon ritkán lehet egyetlen régészeti kultúrát egy etnikummal azonosítani, arról nem is beszélve, hogy tudományosan a magyarokhoz köthető régészeti hagyaték nem található a Kárpát-medencétől keletre. Ezen esetlegességeket újabb tudományágak bevonásával próbálták kiküszöbölni. A 20. század derekán a történeti embertannal, később a vércsoportvizsgálatokkal, majd az immunológiával. Az utóbbi két évtizedben az archeogenetika tűnt esélyesnek a fennmaradt, nem kevés kérdés megválaszolására. E kutatások summázatát mutatja be az a - Népünk genetikai családfája című - vándorkiállítás, amely a múlt héten nyílt meg (újra) a Természettudományi Múzeumban. A magyar nép eredetét feltérképező genetikai vizsgálódások (rész)eredményei azonban sokak számára vitára ingerlőek lehetnek. Az emberi faj genetikailag meglehetősen egységes; az örökítőanyag, a DNS alapján 99,6-99,8 százalékban semmi különbség nincs az egyes emberek között. A génállomány néhány apró jellegzetességét (szakszóval bélyeg vagy marker) szemügyre véve azonban kisebb populációk szintjén is találhatók eltérések. A különböző népek rokonsági fokának vizsgálatához a szakemberek olyan markereket használnak, amelyekben nem keveredik az anyai és az apai információ az egymást követő nemzedékekben. Anyai vonalon ilyen az úgynevezett mitokondriális DNS, apain pedig az Y-kromoszóma. Mintegy tíz éve érkeztek az első komolyabb eredmények a népek genetikájáról, egy 2000-ben publikált nagy nemzetközi vizsgálat révén pedig a magyarság genetikai helyzetéről is vannak információk Béres Judit genetikus munkájának köszönhetően. A mai népességből vett minták először azt jelezték, hogy a magyarság genetikailag kevert populáció, teljesen hasonló a környező népekhez, s közeli rokonságban áll a lengyelekkel és az ukránokkal. Későbbi vizsgálatok ez utóbbit nem, csak az „európai alapnépességhez” való hasonlóságot támasztották alá. A genetikai kronológia szerint a ma élő magyar férfinépesség háromnegyede olyanok utóda, akik már 30-40 ezer éve Európában élnek. A maradék ősei feltehetően az elmúlt évezred vándorlásai során vetődtek a Kárpát-medencébe.
Teljesen más úton járt az az archeogenetikai vizsgálat, amelyet 2001-ben közösen kezdett a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti, illetve szegedi Genetikai Intézete. Ők a honfoglalás kori populáció genetikai állományát térképezték fel - a régészek által megjelölt sírok alapján -, és ezt vetették össze a ma élő magyar és székely népességből vett mintákkal. A 17 temetőből származó 136 mintából 68 esetben tudtak értékelhető eredményre szert tenni az anyai leszármazási vonallal kapcsolatban. „A ma élőktől vett minták a jelenkori európai népességekre jellemző genetikai képet mutatnak” - összegezte az eredményeket a HVG kérdésére Raskó István genetikus, a szegedi intézet vezetője. Nem így a honfoglalás kori populáció: ott jóval több ázsiai típusú elemet találtak - meglepő eloszlásban. A mintákat a több mint száz éve használatos régészeti felosztás szerint vették, a leletek gazdagsága alapján két csoportba osztott sírokból. A gazdagabb, ám jóval kisebb sírszámú „klasszikus honfoglaló”-temetőkben a korabeli előkelőket, míg a szegényebb, de nagy sírszámúakban korábban a szlávokat sejtették, mintegy fél évszázada azonban a honfoglaló köznépet látják bennük. A kutatók meglepetésére csak a gazdagabb sírokból származó minták mutattak genetikai rokonságot az ázsiai populációval, a szegényebb sírokban talált leletek csupán a jelenlegi népességhez hasonlóak. „Ez nagyon érzékeny pontja vizsgálatunknak. Adataink szerint a köznépi temetőkből származó minták a honfoglalók előtt már itt élt, kevert európai populáció genetikai összetételéhez hasonlítanak” - mondta kérdésünkre a genetikus. S mivel a klasszikus honfoglalók gyakorlatilag nem hagytak genetikai nyomot, azt feltételezik, hogy meglehetősen kevesen voltak, amikor a Kárpát-medencét elfoglalták - ennek ellenére igen erős kulturális és nyelvi hagyományt teremtettek meg. Mindez egyébként a nyelvrokonságvitákhoz is újabb muníciót adhat. Miközben ugyanis a ma élő népességben nem találtak olyan markert, amely a finnugor atyafiságot genetikailag is alátámasztotta volna, a vizsgált gazdagabb honfoglaló férfiak mindegyikének Y-kromoszómáiban rábukkantak ilyenre. Még érdekesebb lenne megvizsgálni az Árpád-kori népesség sírjait is, mert akkor kiderülhetne, hogy a honfoglalókra utaló genetikai jelek száma az azóta eltelt bő egy évezred alatt csökkent-e le ennyire, vagy ez már a középkorban megtörtént. Csak ez utóbbi esetben lenne ugyanis kijelenthető, hogy elenyésző számú honfoglaló érkezett 895-ben a Kárpát-medencébe. Ez utóbbi feltételezés összecseng a történeti embertan eddigi adataival. Éry Kinga, majd nyomában Fóthi Erzsébet ugyanis a leletek embertani összehasonlítása alapján megállapította, hogy az Árpád-kori népesség zöme nem tekinthető a honfoglalók leszármazottainak, már az akkor itt élők 98 százaléka europid típusú volt, s ez az arány a mai népességen belül is hasonló. Márpedig ez csak azt jelentheti, hogy a köznépinek nevezett sírok nem a honfoglalókhoz, hanem a Kárpát-medencében már korábban megtelepült népekhez tartoznak. Vagyis a környező népekkel való genetikai rokonság már a honfoglalás korában sokkal nagyobb volt, mint azt eddig feltételezték.
A magyarok és a Szlovákiában élő más kisebbségek továbbra is anyanyelvükön mondhatják ki a boldogító igent. A Pravda értesülése szerint a nyelvtörvényhez készülő végrehajtási kormányrendelet nem minősíti nyilvános érintkezésnek a házasságkötést, így az nem csak szlovák nyelven történhet. Marek Maďarič (Smer) kulturális miniszter közölte, a nyelvtörvény paragrafusait értelmező rendeletben benne lesz, hogy az esketés hivatalos része a kisebbség nyelvén hangozhat el, tolmácsolás nélkül. Pártbéli kollégája, Vladimír Maňka korábban azt mondta, az esküvő nem magánügy, hanem hivatalos, melynek szlovák nyelvűnek kell lennie - írja a Pravda. A kormány végrehajtási rendeletet fűz a nyelvtörvényhez, melyben 5 oldalon keresztül magyarázza a 7 oldalas törvény egyes fogalmait, rendelkezéseit. Maďarič a jövő héten hozza nyilvánosságra a rendeletet, az MKP azonban nem tudja, mi áll majd benne, mivel a miniszter kizárta a pártot az előkészítésből. „Ha valódi demokráciában élnénk, a miniszternek azokkal a partnerekkel kellene tárgyalnia, akiket a szabad és demokratikus választásokon választottak meg. Mi egyedüliként képviseljük a magyarokat. Azzal, hogy Maďaričnak fogalma sincs a demokráciáról, ennek a dokumentumnak (a rendeletnek) a legitimitását veszélyezteti“ - nyilatkozta Csáky Pál MKP-elnök. Az MKP ezért a hónap végéig elküldi az EBESZ kisebbségi főbiztosának, Knut Vollebaeknek a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényjavaslatát, melyen jelenleg is dolgoznak. Csáky azt várja, Vollebaek nyomást gyakorol a szlovák kormányra, hogy fogadja el a jogszabályt, hiszen ő maga is szorgalmazta egy kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadását. Berényi József, az MKP elnökhelyettese kérdésünkre elmondta, az új kisebbségi nyelvhasználati törvényjavaslatban szerepel majd, hogy a nyelvhasználati küszöböt, mely szerint jelenleg ott lehet használni a kisebbség nyelvét, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, 10 százalékra csökkentsék. Megjegyezte, javaslatukban érintik az államigazgatást, a közigazgatást, a közfeliratokat és az oktatásügyet is. Elsősorban ott kívánják bővíteni a kisebbség nyelvhasználati jogait, ahol a nyelvtörvény korlátozta azt. „Azért fordulunk az EBESZ kisebbségi főbiztosához, hogy ne merüljön feledésbe ajánlása, miszerint a nyelvtörvénnyel párhuzamosan egy kisebbségi nyelvhasználati törvényt is el kell fogadni“ - mondta Berényi a Bummnak, hozzátéve, más nemzetközi intézményeket is megkeresnek az ügyben, például az Európa Tanácsot. Megjegyezte, a jelenlegi parlament elé már nem terjesztik be javaslatukat, azonban az új parlament megalakulásáig napirenden kívánják tartani a témát és nemzetközi szintű támogatást kívánnak szerezni. A javaslatot majd az új parlament elé fogja benyújtani az MKP, abban a reményben, hogy ekkor már komoly nemzetközi támogatása lesz, vita indul róla, és a szlovák pártokat nem éri újdonságként a tervezet. Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter magyar kollégájának kedden megígérte, hogy a jövőben - még a végrehajtási rendelet elkészülése előtt - tárgyalni fognak a nyelvtörvényről. Mint mondta, eddig a két ország szakértői összesen 14 órát egyeztettek a jogszabályról. A nyelvtörvény kidolgozója, Marek Maďarič kulturális miniszter azonban azt mondta, őt nem érdeklik Budapest észrevételei, nem kíván a törvénymagyarázatról egyeztetni. „A magyar felet csak tájékoztatni fogjuk“ - mondta, hozzátéve, Budapest majd akkor értesül a rendeletről, ha az a kormány elé kerül. A nyelvtörvény végrehajtási rendelete januártól lép hatályba. Csak ekkor derül majd ki, pontosan mire vonatkozik a nyelvtörvény, például az is, hogy a szlovákiai magyar nyugdíjaskluboknak szlovákul kell-e vezetniük gyűléseik jegyzőkönyveit, a tűzoltók és mentősök pedig beszélhetnek-e magyarul a sérültekkel, vagy csak szlovákul nyújthatnak segítséget.
Szlovákia a lehető legtöbb jogot biztosítja a magyar kisebbségnek - mondta el Peter Weiss, Szlovákia hazánkba delegált nagykövete egy hétfő esti, budapesti rendezvényen. A nagykövet szerint fontos lenne, hogy feldolgozza Magyarország a Trianon-szindrómát. Weiss szerint a nyelvtörvény nem tekinthető a magyarság ellen tett lépésnek. Az MNO kérdésére a diplomata kijelentette, hogy hazája soha nem fogja elismerni Koszovót. Szlovákia történetében az egyes választások mindig fontos fordulópontot jelentettek - mondta el Peter Weiss. 1998-ban a fő kérdés az volt, hogy az ország a mečiari úton halad tovább, vagy megkezdődik az európai integráció - tette hozzá. Weiss szerint 1998-ban az integráció mellett döntött Szlovákia, amely elvezetett a NATO- és az EU-csatlakozásig. 2006-ban a korábbiaktól eltérően Szlovákiában komoly tét nélküli voksolás zajlott le, melynek eredményeképpen a Robert Fico vezette szociáldemokrata párt lett a koalíció meghatározó szereplője - mondta Weiss az Antall József Alapítvány által szervezett nagyköveti klubban. A nagykövet szerint a 2010-es választások tétje kétféleképpen ragadható meg. Egyrészről az egyik kérdés, hogy a jobboldali pártok képesek lesznek-e az összefogásra, amelyet a nagykövet szerint jelentősen megnehezít a Magyar Koalíció Pártja és a Híd közötti ellentét. Másrészről Weiss úgy látja, a gazdasági válság miatt kérdéses, hogy a Smer képes-e megmaradni olyan erősnek a baloldalon, mint jelenleg, és adott esetben képes lesz-e egy másfajta koalíció létrehozására. A gazdasági válságot nem lehet leírni egy-két tényező alapján - vélte Weiss. A nagykövet szerint a szlovák gazdaság korábban alapvetően az exportra épült, azon belül is az autóiparra. A válság miatt a fő húzóágazat jelentős veszteségeket szenvedett el és komolyabb fellendülés nem várható a német gazdaság fölíveléséig - tette hozzá. A növekvő munkanélküliségről kifejtette, hogy annak egy része abból származik, hogy a 2004-es uniós csatlakozás után sok szlovák fiatal hagyta el az országot, de a nyugati országok gazdaságainak leállásával kénytelenek voltak hazajönni, így ők is növelik az állástalanok számát, mely korábban alacsonynak volt tekinthető. A nagykövet bízik benne, hogy az államháztartási hiányt 2011-re sikerül ismét 3 százalékra csökkenteni. A Sólyom-látogatás kapcsán kifejtette, hogy az elnök nem volt magánembernek tekinthető. Weiss szerint Sólyom átkelhetett volna a hídon. A diplomata sérelmezte, hogy a komáromi szoboravatásra csak magyar vendégeket hívtak, valamint kevés volt az információ az elnöki vizitről.
Weiss úgy látja, a problémák megbeszélésének a színtere az lenne, hogy a szlovákiai magyar kisebbség és a kormány vitassa meg a nézetkülönbségeket. A nagykövet nem örül annak, hogy az Európai Unióban a magyar-szlovák ellentétekről hallani csak. A jelenlegi kisebbségi jogokat a lehető legnagyobb kedvezményeknek nevezte Weiss. Nagyon károsnak tartja a diplomata, hogy sokan Nagy-Magyarországos pólókat és térképeket tartanak maguknál, valamint hogy sok politikus előszeretettel használja a Felvidék szót, ami szerinte joggal irritálja a szlovákságot. „Fel kell dolgozni mindkét félnek, hogy Trianon a magyarság számára az egyik legnagyobb kudarc, míg a szlovákság számára történelmi siker.” Weiss bízik abban, hogy a több évszázados francia-német vagy német-lengyel ellentéthez hasonlóan a szlovák-magyar viszony is rendeződni fog, amihez csak a folyamatos párbeszéd vezethet el.
Weiss felidézte Kaltenbach Jenő korábbi kisebbségi ombudsman egy korábbi nyilatkozatát, mely szerint Magyarországon nincsen kisebbségi politika. Föltette a kérdést, hogy ennek fényében Magyarország miért nem aggódik a saját hazájában élő kisebbségek miatt, de ezzel szemben ezt elvárja a szomszédos országoktól. Az autonómiáról kifejtette, hogy annak megadása esetén teljesen rendezetlenné válna a Szlovákia déli részén élő 20 százaléknyi szlovák népesség helyzete. A nyelvtörvényről elmondta, hogy azt előbb el kellett volna olvasni és csak utána megfogalmazni vele szemben a bírálatot. Weiss úgy vélte, a tervezet nem irányul a magyarok ellen és összhangban van a nemzetközi szabályozásokkal. Kérdésünkre, hogy Szlovákia mikor fogja elismerni Koszovót, úgy felelt: soha. „Azért nem fogjuk elismerni, amiért Dél-Oszétiát és Abháziát sem” - tette hozzá.
Budapest| Vandál zúzta be a budapesti, Rákóczi úti Szlovák Intézet kirakatát kedden este hét óra körül, amikor az intézményben éppen a Szarvas (Sarvaš) városát bemutató rendezvény zajlott - értesült az Új Szó Online Imrich Fuhl magyarországi szlovák közéleti személyiségtől, publicistától, a luno.hu magyarországi szlovák hírportál szerkesztőjétől. Az ittas férfi a Szlovák Idegenforgalmi Ügynökségnek fenntartott kirakatba szeszes ital palackját hajította, s közben obszcén szavakkal Szlovákiát gyalázta. A történteknek az intézet egyik alkalmazottja is szemtanúja volt.
Betörte a Szlovák Intézet egyik kirakatát egy vandál kedd este hét óra körül Budapesten, amikor a Rákóczi úti épületben éppen a Szarvas városát bemutató rendezvényt tartották. A Független Hírügynökség erről Imrich Fuhl publicistától, a luno.hu hírportál szerkesztőjétől értesült. Tájékoztatása szerint az ittas férfi a Szlovák Idegenforgalmi Ügynökségnek fenntartott kirakatba italos üveget dobott, miközben trágár kifejezésekkel Szlovákiát gyalázta. Mindennek az intézet egyik alkalmazottja is szemtanúja volt. A történteket a Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette. Senki sem sérült meg, a rendőrség az ügyben rongálás miatt indított eljárást.
A román napilap a címoldalon kezdi az egyik belső oldalon olvasható, Magyar szélsőségesek románokra vadásznak című cikkét, nagy fotón mutatva be egy „bőrfejű” tarkóján látható horogkeresztet. (A felvétel valamelyik tüntetésen készült.) Ugyancsak látható az a röpcédula, amelyet Marin Crisannak, egy aradi építővállalat tulajdonosának a postaládájába dobtak be Battonyán. Ezen a „Vesszen Trianon!!!” jelszó kíséretében románokat „megszólító” szöveg olvasható: „... nem volt nektek elég Erdély, még erre a kis megmaradt területre is beköltöztök?! Addig nem nyugszunk, amíg a Kárpátokon belül románok fognak élni!”. A röplapot egy bizonyos „Honvédelmi csoport” jegyezte. A cikkből kiderült, hogy további négy román család is kapott hasonló fenyegetést. A lap szerint a magyar hatóságok a Jobbik szimpatizánsaira gyanakodnak.
Betörték Battonyán egy román család házának az ablakát. Az otthonukból semmit nem loptak el, de a postaládában egy Nagy-Magyarország térképre írt gyűlölködő szöveget találtak, mely a románság ellen szól. A levelet az ismeretlen kilétű Honvédelmi Csoport írta alá. Románokat ért atrocitás Battonyán, az ismeretlen kilétű Honvédelmi Csoport üzent nekik. Mint ismeretes, Battonyán az elmúlt években több száz ingatlant vásároltak meg romániaiak. Az épületek egy részét felújították és lakják is. Mások időnként járnak át Battonyára. Eddig nem volt semmi probléma, pénteken éjjel azonban az egyik románok lakta családi ház ablakát betörték. A háziak nem voltak otthon. Az eddigi információk szerint a házból semmit nem vittek el. A család viszont a postaládában egy A4-es lapra rajzolt Nagy-Magyarország térképen a következő üzenetet kapták: „Ti szemét románok, nem volt nektek elég Erdély, még erre a kis megmaradt területre is betörtök?! Addig nem nyugszunk, míg a Kárpátokon belül románok fognak élni. Honvédelmi csoport.” Alul pedig nagy betűkkel a következőket írták: „Vesszen Trianon!!!!” Kreszta Traján az Országos Román Önkormányzat elnöke a történtekkel kapcsolatban elmondta: Battonya sok nemzetiségű város, ahol békében élnek egymással szerbek, románok, magyarok és romák. Tőlünk ez a fajta megnyilvánulás idegen. Információink szerint gyorsan híre ment Battonyán a románság ellen szóló levélnek, emiatt félnek a helyi nemzetiségiek és betelepültek.
Rongálás miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellene a rendőrség, mert valaki szombatra virradóra betörte egy román tulajdonban álló battonyai ház ablakát - erősítette meg a Békés Megyei Online értesülését a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. Albert István elmondta: a lakatlan ingatlan postaládájában egy iratot is talált tulajdonosa, aki egyébként szombaton bejelentést tett a rendőrségen. A rendőrség rongálás miatt indított eljárást és vizsgálja, hogy van-e összefüggés az ablak betörése és postaládában talált papír tartalma között. A Békés Megyei Online arról számolt be, hogy a postaládában talált A/4-es lapra rajzolt Nagy-Magyarországot ábrázoló térképre valaki azt írta: „Ti szemét románok, nem volt nektek elég Erdély, még erre a kis megmaradt területre is betörtök?! Addig nem nyugszunk, míg a Kárpátokon belül románok fognak élni. Honvédelmi csoport”. A lap aljára pedig ezt írták: „Vesszen Trianon!!!!”. A hírportál emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években több száz ingatlant vásároltak meg romániaiak Battonyán. Az épületek egy részét felújították és lakják is. Mások pedig időnként járnak át a városba.
Negyedik alkalommal rendezi meg a Milan Šimečka Alapítvány az Új Kisebbségek Hete elnevezésű fesztivált, amely idén október 19-től 25-ig zajlik a fővárosban. A rendezvény fő célja, hogy megismertesse a nyilvánossággal az országban élő új kisebbségeket, hogy a Szlovákiában élő idegenek iránti toleranciára ösztönözzön, s mindezt a legkülönbözőbb műfajú programok - filmvetítések, színházi és táncelőadások, kiállítások, koncertek - révén. A fesztivál részeként zajló különböző kerekasztal-beszélgetéseken a migráció, integráció és multikulturalizmus témája mellett arra a kérdésre is választ keresnek majd, hogy azok az emberek, akik itt telepedtek le, miért éppen Szlovákiát választották. A rendezvények több helyszínen zajlanak majd, a fő helyszíne azonban idén az Sznf téri A4-es Nulladik tér, amely esti programoknak ad otthont. Az idei évfolyam műsorát több külföldi előadó fellépése is gazdagítja. A nyitókoncerten az izraeli Yinon Muallem és az amerikai Heam Gadbois alkotta Befriended in Istanbul nevű etnozenekar lép fel. Pozsonyba látogat a magyarországi Goulasch exotica is, amelynek zenéje valódi „egzotikus gulyás”: a jazz, a funky, a hip-hop, a swing, az electro és a break, valamint a balkáni zene keveréke. A fesztivál keretében mutatja be a GUnaGU színház a John & Yoko című előadást, Oľga Bélešová és Masahiko Shiraki főszereplésével. Az új kisebbségek közösségének képviselői egy „nemzetközi piactér” keretében is bemutatkoznak az A4-es Nulladik térben. A fesztivál részletes programja a www.nadaciamilanasimecku.sk honlapon található. A belépés valamennyi rendezvényre ingyenes.
Az ecseri Zelený veniec (Zöldkoszorú) néptáncegyüttes óecseri szlovák táncokat, a budapesti Szlovák Idegenforgalmi Hivatal síterepeket, termálfürdőket mutat be, de lesz kóstoló az olyan hagyományos szlovák termékekből is, mint a brindza (juhtúró) a Szlovák Napokon a budapesti Nagyvásárcsarnokban hétfőtől szerdáig. A Szlovák Napokat a budapesti nagykövetség gazdasági osztálya és az idegenforgalmi hivatal szervezésében azért rendezik meg idén is, mert a nagy forgalmú csarnokban a vásárlók közelről ismerkedhetnek meg Szlovákia népi kultúrájával, étkeivel, italaival, téli síterepeivel - mondta Soňa Jelínková idegenforgalmi képviseletvezető. A tánc és muzsika mellett folyamatosan tartanak kóstolókat szlovák sajtokból, a kedvelt brindzából, édességekből és az érdeklődők megismerkedhetnek jófajta sörökkel is. Emellett fölkészültek a vendégek a téli síterepek bemutatására és ízelítőt adnak a termálparkokról is - tette hozzá a képviseletvezető. Naponta két alkalommal kvízjáték lesz Mennyit tudunk Szlovákiáról címmel, a nyertesek pedig szlovák termékeket vihetnek haza. A jól kiépített és hóágyúzott 90 síközpont valamelyikébe, vagy városlátogató túrákra akár a helyszínen is lehet majd jelentkezni - jegyezte meg Soňa Jelínková.
A Fidesz álláspontja régóta következetes és világos, a párt az Európai Unióra és annak szerveire nem úgy tekint, mint egy „óvóbácsira”, akihez a tagállamok rohangálhatnak, ha panaszuk van egymásra - írta közleményében Szijjártó Péter. A magyar kormány kedden jelentette be, hogy a brüsszeli bizottságtól kötelezettségszegési eljárást kért Szlovákia ellen, amiért Sólyom László államfőt augusztus 21-én nem engedték be az országba. A Fidesz szóvivője szerint a kétoldalú problémákat a két érintett tagállamnak kell tisztáznia, „ehhez viszont erős kormányok és határozott, átgondolt intézkedések kellenek”. A Bajnai-kormány azonban előbb önálló nemzeti válasz nélkül hagyta, majd ellentmondó, erőtlen, alkalmatlan intézkedésekkel próbálta kezelni a magyar-szlovák feszültséget, ez jóra nem vezet - fogalmaz ott Szijjártó Péter. Szerdán Brüsszelben kiderült: kétoldalúnak és lezártnak tekintette eddig Sólyom László szlovákiai be nem engedésének ügyét az Európai Bizottság jogi és igazságügyi felelőse, Jacques Barrot. „Ez Magyarország és Szlovákia közötti probléma, ezt már elmagyaráztam a két ország hozzám látogató delegációjának” - fogalmazott a francia biztos szerdai sajtótájékoztatóján. „Köztünk szólva azt gondoltam, hogy az incidens lezárult a két miniszterelnök közti párbeszéddel” - tette hozzá.
Vámos József békéscsabai SZDSZ-es képviselő szerint Szabóné Kocziha Tünde, a Jobbik városi elnöke zsidózott a megyeszékhely közgyűlésén tartott csütörtöki közmeghallgatáson. Kocziha szerint ez nem igaz, ő „csak a cionista és magyarellenes Faludy György verse ellen tiltakozott”. A békéscsabai önkormányzat közgyűlése csütörtökön közmeghallgatást tartott, ahol felszólalt Szabóné Kocziha Tünde, a Jobbik békéscsabai vezetője, egyben a szervezet Békés megyei alelnöke. Mondandójában - egyebek mellett - azt kifogásolta, hogyan hangozhatott el az október 6-i városi megemlékezésen „a cionista és magyarellenes” Faludy György verse. Kocziha arra tett javaslatot, hogy a jövőben a városháza előzetesen kérje be a nemzeti ünnepségek helyi rendezvényeinek forgatókönyvét. A Jobbik békéscsabai vezetőjének szavai ellen egyedül Vámos József szabaddemokrata képviselő tiltakozott, aki azt mondta: ember és ember, költő és költő között származás alapján senki nem tehet különbséget. Megdöbbenésének adott hangot amiatt is, hogy cenzúra bevezetését javasolta a jobbikos vezető. Kifogásolta, hogy a súlyosan kirekesztő szavakat a testület, élén a polgármesterrel, nem utasította vissza. Szabóné Kocziha Tünde kérdésünkre nem tudta megmondani, melyik Faludy-vers hangzott el. Mint kiderült, az Október 6 című. Azt mondta, ő nem zsidózott, ki sem ejtette a száján ezt a szót. Szavai szerint Faludy „köztudomásúlag magyarellenes költő volt, így e versével megbecstelenítették az aradi vértanúk emlékét”. Arra nem tudott választ adni, pontosan miben is állt Faludy magyarellenessége. Felvetésünkre közölte: nem tartaná cenzúrának, hogy egy-egy ünnepség forgatókönyvét előzetesen a városháza bekérné. „De ha ön így nevezi, akkor nevezze” - mondta.
Az ügyben kerestük Vantara Gyula polgármestert, de nem sikerült elérnünk. Találtunk viszont egy felvételt, amelyen Szabóné Kocziha Tünde a beszédét papírról olvassa föl. Azt mondja: „A hatalom célja önfeladásra kényszeríteni a magyar nemzetet, hogy aztán ellenállás nélkül adja át az országot a hódítóknak, a mi valódi ellenségeinknek.” Szabóné itt látható és hallható.
A Magyar Demokrata Fórum megdöbbentőnek tartja, hogy az edelényi fideszes polgármester antiszemita megnyilvánulását követően a szélsőjobboldali Jobbik most be akarja tiltani, hogy Magyarországon hivatalos ünnepségeken az egyik legnagyobb magyar költő, Faludy György verseit olvassák fel. Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF országos elnökségének tagja úgy fogalmazott: „látjuk, hogy szít a gyűlölet még több gyűlöletet. A Jobbik mostani politikája csak egy lépésnyire van a nácik németországi könyvégetésétől, vagy a kommunisták Aczél György-i kultúrpolitikájától. A normális Magyarország azt üzeni a szélsőjobboldalnak: nem adjuk a magyar költészetet, nem adjuk a magyar nyelvet!” Kerék-Bárczy azt is hozzátette: minden demokrata kötelessége, hogy megvédje a magyar költészetet, megvédje a magyar nyelvet a szélsőjobboldal legújabbkori cenzúrájától. „Olvassunk Faludyt! Faludy pontosan ismerte a Jobbikhoz hasonló politikai mozgalmak lényegét, amit több versében is megfogalmazott” - tette hozzá az elnökségi tag.
A magyar EP-képviselők közül októberben az EU költségvetésének jelentéstevője, Surján László került leginkább a figyelem középpontjába. Eközben gőzerővel megindult a szakmai munka a szocialistáknál is, míg a jobbikos Morvai leginkább politikai show-t csinál Strasbourgban - áll a Policy Solutions havi EP-jelentésében. A közpolitikai és politikai kommunikációs tanácsadó intézet október havi elemzésében a 22 magyar európai parlamenti képviselő munkáját - felszólalásait, jogalkotó tevékenységét, médiajelenlétét - vizsgálta. Az elemzés kiemeli, hogy Surján László az EP történetében első kelet-európai képviselőként kapott lehetőséget arra, hogy jelentéstevőként az Európai Unió költségvetéséről szóló parlamenti jogszabályhozatalt vezesse. A válságból való kilábalás segítését célul kitűző, Surján által beterjesztett költségvetést első olvasatban már el is fogadta az Európai Parlament. Komoly politikai eredményt tud felmutatni párttársa, Gál Kinga is: elérte, hogy az EP novemberi plenáris ülésén napirendre kerüljön a szlovák nyelvtörvény vitája. Októberben teljes gőzt vett a szakmai munka a négyfős szocialista delegációban is. Göncz Kinga parlamenti újoncként egyből két jelentéstevői megbízatást kapott, a sokáig biztos-jelöltként is emlegetett Herczog Edit pedig egyszerre kilenc különböző jogszabály-tervezeten dolgozik. Az MSZP-s delegációvezető, Tabajdi Csaba - árnyék-jelentéstevőként - pedig az EU mezőgazdasági termékeinek minőségi szabályozásával kezdett el foglalkozni. A jobbikos Morvai Krisztinának októberben mindenről ugyanaz jutott eszébe. Rekordszámú, 13 plenáris felszólalásában - a vita témájától függetlenül - szinte minden alkalommal a 2006. októberi magyar eseményekkel szórakoztatta képviselőtársait. A három jobbikos képviselő közül jól láthatóan Balczó Zoltán viszi a komolyabb szakmai ügyeket, míg Morvai Krisztina és Szegedi Csanád csinálja a „politikai show-t”. Bokros Lajos, az MDF képviselője két jelentésnek lesz az opponense, de emellett a magyar Országgyűlésben is igen aktív volt: 12 pontból álló konkrét gazdaságpolitikai tervet vázolt fel a hazai költségvetési vitában.
Faludy György költő, a huszadik század egyik legnagyobb művésze és nem mellesleg magyarja, ha élne, most jót mosolyogna, ha olvasná valahol, mi történt a csütörtöki békéscsabai közmeghallgatáson. Talán elgondolkodna, hogy immár harmadszor is csomagolnia kell-e, de nagy valószínűséggel elvetné ezt a megoldást, hiszen - bár direktben nem vett részt a rendszerváltás utáni közéletben - politikai éleslátása mindvégig megmaradt és tudná, hogy a Jobbik nevű képződmény egyik helyi aktivistája vetette el a sulykot, igaz, jó messzire. Faludy Györgynek kétszer kellett elhagynia ezt az országot, mindkét alkalommal a diktatúra miatt, persze más-más előjellel. A harmincas években zsidó származása miatt döntött az emigráció mellett, majd amikor hazajött, a hatalomra került kommunistáknak is gyanússá vált és három évig Recsken törte a követ szó szerint, 1956 után pedig az országot is elhagyta, hogy világhírt szerezzen, és bár alapvetően angolul írt, magyarságára mindvégig büszke volt, s az első alkalommal, amint tehette, ismét hazatelepült Faludy György nevét mindenki ismeri az országban, sajnos az utóbbi évek bulvársajtóján szocializálódott magyarjai számára ő volt csupán “Az ember, akinek fiatal felesége van”, de az iránta érzett kollektív szeretet kézzelfogható volt, amikor járta a vidéket (e sorok írójának több alkalma is adatott részt venni ilyen találkozókon, s bizony ott tapsoltak a mostani Jobbik-aktivisták is), s itt mindenki tisztában volt Faludy nagyságával, bátorságával, magyarságával. Amikor a Jobbik helyi erős embere megfogalmazta országos visszhangot keltő hozzászólását, valószínűleg azt gondolta, most megmondja a tutit. Helyette azonban ellenkező hatást ért el, s ha nem kezelik profi módon - mondjuk Morvai Krisztina vagy Vona Gábor elnézést kér a békéscsabai kijelentésért -, bizony észhez kap jónéhány szavazó. Sokan ugyanis éppen a jelenlegi politikai elittel szembeni elégedetlenség miatt ikszeltek a Jobbikra, a rendszerváltás utáni évek, évtizedek kritikájaként adnának zöld utat a huszas-harmincas ifjak dühödt lendületének, minden ideológiai megfontolás nélkül. Ehelyett pedig azt kell látniuk, hogy a 20. század egyik legnagyobb üldözöttjéből holtában is üldözöttet csinálnának, a városi ünnepségek szervezői pedig bemutatnák az elhangzó verseket, akárcsak Révai és Aczél elvtársak idejében - erre bizony még sokan emlékeznek az ántivilágból és köszönik, nem kérik, mert a legrosszabb demokrácia is jobb a legjobb diktatúránál. (A dologban a legviccesebb, hogy lényegében ő is úgy gondolta, akárcsak a Jobbik: egy csapnivalóan tehetségtelen politikai elitje alakult ki az országnak, amely nem foglalkozik mással, csak a saját zsebével - ezt meg akarta írni önéletrajzi kötete következő részében, ami sajnos nem készülhetett el…) Faludy György, ha élne, azért sem lenne ideges, mert volt már hasonló a rendszerváltás utáni években: az egyik jobboldali párt egyik noname aktivistája bekóstolta József Attilát, mondván, lényegében egy beteg, proli és kommunista költőről van szó és tiltsák már be - lett is haddelhadd, József Attila azóta is tabu a jobboldal legszélén is. Remélhetőleg Faludy is megmarad annak a kollektív tudatban, aki, mert ha ellenkező parancsot kapunk, akkor aztán tényleg csomagolhatunk.
Vona Gábort karizmatikus fiatal nacionalistaként, pártját Magyarország legújabb, leggyorsabban növekvő és legellentmondásosabb pártjaként jellemzi az újság, amely szerint a Jobbik népszerűsége gyorsan erősödik a legkülönbözőbb konzervatív magyarok körében, különösen a fiatalok között és vidéken. Elemzők szerint a párt népszerűsége a roma kisebbséggel szembeni gyűlöletből táplálkozik és abból, hogy vezetői folyamatosan „cigány bűnözést” emlegetnek. A Los Angeles Times szerint a Vona Gábor által alapított félkatonai szervezet, a Magyar Gárda és a hatóságok közötti összeütközések csak erősíteni látszanak a náci jelképeket használó, radikális nacionalista párt népszerűségét a csalódott néptömegek körében. A lap a Komáromból keltezett riportban elemzőkre hivatkozva arról írt, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda térnyerésével párhuzamosan egy sor kegyetlen támadás történt romák, közöttük gyerekek ellen. „Elemzők szerint ez nem véletlen” - írta a lap, hozzátéve, a Jobbik ellen az a vád, hogy finoman kódolt antiszemitizmust terjeszt és nyíltan Magyarország náci múltjához kötődik. Az újság elemzők alapján azt írta, hogy a Jobbik népszerűsége egy sor tényező következménye. Ezek közé tartoznak a növekvő gazdasági gondok, a bal- és jobboldalon is tapasztalható ellenszenv a politikai elittel szemben, valamint az az elterjedt nézet, hogy a kormány nem volt képes hatékonyan kezelni a bűnözést és az etnikai feszültségeket.
Válasz a tisztelt Jobbikos képviselő úr minapi, Parlamentben elhangzott kérdése, hogy tudniillik Magyarország költségvetését Robert Fico, esetleg Simon Perez írta e, olvasóink körében óriási érdeklődést váltott ki, és szerkesztőségünk fáradságot nem kímélve utánajárt a dolognak. Jelentjük, hogy Magyarország költségvetését Robert Fico írta. Habár, forrásaink szerint először Simon Perezzel tárgyaltak, de ő arra hivatkozott, hogy épp Románia költségvetését írja, és így nem vállalta. Hiába, ilyenek ezek a cionisták, megbízhatatlanok, akkor hagynak cserben, amikor a legnagyobb szükség van rájuk/ajánljuk ezt tisztelt Jobbikos barátaink figyelmébe is, ha netalán barátkozni akarnak velük, legyenek résen!/. A Jobbiknak pedig azt üzenjük, hogy még néhány ilyen nyilatkozat a képviselőitől, és Magyarországon a Jobbik lesz a hülyeség szinonímája. Bár, ha egy kicsit jobban belehúz, akkor Európában is elérheti ezt/habár ott nagy harcban lehetnek az SNS-szel, de mi bízunk benne, hogy a JOBBIK a jobb/. Ez lesz aztán az igazi hungarikum. Úgyhogy, HAJRÁ JOBBIK!
A múlt hét végén, szombaton Vértesszőlősön is szüreti felvonulással és bállal ünnepelték a szüreti munkák befejezését, megemlékeztek a szőlők művelőiről, és köszöntötték az új bort. A minden ízében hagyománykövető felvonuláson mintegy 400 helybeli és vendég vett részt. Idősebbek és fiatalok egyaránt magukra öltötték a színes szlovák népviseletet, a mazsorettek pedig szép egyenruhájukkal hívták fel magukra a figyelmet. A szüreti felvonuláson jelen voltak Vértesszőlős testvér-települései, a németországi Muhr am See, és a szlovákiai Turany illetve Udvard képviselői, de meghívottak voltak a Tatabánya-Bánhidai Szlovák Kisebbségi Önkormányzat és Bánhidai Nyugdíjas Népdalkör tagjai, a Piliscsévi Kisebbségi Önkormányzat képviselői, illetve a környező települések polgármesterei. A tánccal, zenével kísért felvonulás vidámsága az esti szüreti bálon folytatódott, melyet Dr. Nagy Sándor polgármester, a falu egykori vezetőivel és a meghívott vendégekkel közösen nyitott meg. A mazsorettek bemutatója és az Udvardi Asszonykórus szereplése után a vértesszőlősi mazsorettekből és az Őszirózsa Nyugdíjas Klub tagjaiból alakult alkalmi tánccsoport nyitotta meg a bált „Generációk tánca” című produkciójukkal. A hajnalig tartó vígassághoz a zenét a Schütz Kapelle zenekar szolgáltatta.
A Vértesszőlősi Általános Iskola pályázatot nyújtott be a Komárom-Esztergom megye Közoktatásáért Közalapítványhoz -a „Nevelési-oktatási intézmények könyvtár- és kézikönyvtár fejlesztésének támogatása” témakörben. A KEMKA kuratóriuma támogatásra érdemesnek találta pályázatunkat. 80.000Ft-ot ítéltek meg, melyből szlovák tannyelvű körszerű könyveket és munkafüzeteket szereztünk be. A kézikönyvek nélkülözhetetlenek a kompetencia alapú oktatás bevezetéséhez a szlovák nyelv oktatásában, felmenő rendszerben való bevezetéséhez, felkészüléshez.
Az ingatlanárak mellett az alacsony telekadó is vonzza a szlovákokat a magyarországi Rajkára. A község 3000 lakosából 500 szlovák állampolgár, az ő tulajdonukban van 160 a falu 900 ingatlanából. Etnikai feszültség azonban nincs a településen, állítja Bazsó Lajos, Rajka polgármestere.A polgármester szerint a magyarok és szlovákok közti feszültségnek történelmi gyökerei vannak, de a Pozsonytól 3 kilométerre fekvő Rajkán nyoma sincs ennek. „Azt keressük, ami összeköt minket. Ebben óriási előrelépést értünk el községünkben“ - mondta Bazsó a TASR hírügynökségnek. Szerinte Rajka a békés egymás mellett élés mintapéldája. „Politikusok egész sora jöhetne hozzánk megtapasztalni ezt“ - mondta hozzátéve, hogy ha néhol elő is fordulnak problémák a községben, leginkább arról van szó, hogy az új háztulajdonosok, akik a városok panelházaiból jönnek, nehezebben szokják meg a vidéki életet. Nemzetiségi problémák egyáltalán nem merülnek fel. Bazsó elmondása szerint még mindig tart a költözési hullám, elsősorban fiatal szlovák családok érkeznek Rajkára. Ezt a község szempontjából már a helyi lakosok is előnyösnek ítélik, mert a fiatalok vagy régebbi épületeket újítanak fel, vagy újakat építenek. A beköltözéssel egyidejűleg elköltözési hullám is indult Rajkán: akik jó pénzért értékesítették házaikat, azok főként Mosonmagyaróvárra mentek, írja a Kisalföld.hu internetes portál. Öt éve még 200 gyerek járt a helyi iskolába, mára hússzal kevesebb: a szlovákok ugyanis csak óvodásaikat íratják ide. Érdekesség: 30-40 felnőtt magyarul tanul esténként a helyi tanintézményben. Már a magyarok is kihasználják Pozsony közelségét, hisz a kiadó lakások többségét Szlovákiában dolgozó magyarországi munkások töltik meg. A közlekedési problémák is megoldódhatnak a közeljövőben. Néhány héten belül indulhat a pozsonyi tömegközlekedési vállalat városi buszjárata Rajkára. Még tavasszal derült ki: a határon átnyúló interreges pályázaton 337 ezer eurót nyert Pozsony és Rajka a szlovák fővárosi buszjáratok határon való ˝áthúzására˝. A 801-es városi járat a nemzeti színháztól indul a határ menti magyar településre. A főváros önkormányzata húszezer eurót biztosított önrészként a költségekhez. A menetjegy tervezett ára 60 eurócent lesz. A szlovák főváros közlekedési vállalata korábban Ausztria felé terjesztette ki városi járatait. Wolfstahl és Hainburg felé már jó ideje közlekedik busz: ezen a két településen ugyanis rengeteg pozsonyi vásárolt ingatlant az ezredforduló után.
A schengeni határnyitás óta az olcsó ingatlan és Pozsony kiváló megközelíthetősége miatt egyre több szlovák család költözik át Magyarországra. Rajkán már a lakosság egyötöde szlovák, Dunakilitin, Mosonmagyaróváron is egyre többen vesznek házat vagy lakást, leginkább ott, ahol a mobiltelefonjukon még van szlovák térerő. Az elszlovákosodó Szigetközben békében élnek az emberek, nem érdeklik őket a nagypolitikai csatározások. „Családi házat akartunk a pozsonyi kis lakásunk helyett. Három éve jöttünk át két gyerekkel, azóta született még egy kislányunk. Nagyjából fele annyiba került a házunk, mintha Pozsony szlovákiai elővárosában vettük volna. A vállalkozásunkat Pozsonyban hagytuk, átjárunk dolgozni, kórházba is oda járunk, de sokkal gyorsabban érünk be Rajkáról, mint bármelyik másik pozsonyi elővárosból. Innen maximum 10-15 perc, más irányból viszont hatalmasak a dugók” - mondja kétszintes rajkai háza kertjében a szlovák Klara. A 2700 lélekszámú Rajkán az utóbbi két év növekvő betelepedési hulláma nyomán már a lakosok egyötöde szlovák. A házakon látható, szlovák nyelven írt „eladó”-táblák és a folyó építkezések számából ítélve ez az arány tovább növekszik majd. „Az utóbbi két évben lett hatalmas mértékű a bevándorlás, most ötszáz szlovák él itt, akik nagyjából felének van hivatalosan bejelentett lakcíme. A háztulajdonosok érthető módon annak adják a házat, aki a legtöbbet adja érte, és azt a szlovákok adják” - mondja Bazsó Lajos, Rajka független polgármestere, aki olykor invázióként, olykor bevándorlási hullámként hivatkozik a folyamatra, amely nagyjából 6-7 éve indult, de a schengeni határcsatlakozás óta lendült fel. „Már korábban is jártak át Szlovákiából az ottani magyarok a rajkai katolikus templom miséjét hallgatni” - teszi hozzá. A polgármester szerint a tiszta anyagi haszon mellett a rajkaiak egyfelől a válság okozta nehézségek miatt költöznek el, másfelől azért kerültek rossz anyagi helyzetbe, mert „a kormány kifosztotta az őket”. „Adósságaink vannak, muszáj eladni a házat” - mondja a főutcán a lányával és unokájával kétszintes házban élő asszony, ők is csak szlovákul írták ki az épületre, hogy eladó. Szomorú, hogy el kell hagynia Rajkát, és mint mondja, nem is megy el mindenáron. „Itt ez a nagy ház, a nagy telek, a férjem nemrég meghalt, nem tudjuk fizetni. Bemegyünk Mosonmagyaróvárra, és veszünk két kisebb panellakást” - mondja az asszony, bár egyelőre kevés jelentkező van, mert túl nagy a háza, amit csak egyben hajlandó eladni. Február óta egyvalaki jelentkezett. A szlovákok a telkeket és az új építésű társasházakat veszik jobban Rajkán. Ha van a telken ház, azt megvásárlás után rendszerint teljesen szétverik, felújítják vagy inkább ledózerolják, és építenek újat. Az önkormányzati telkeket 25 ezer forintos négyzetméteráron adják, a helyi ingatlanpiac árai ehhez igazodnak, a határ túloldalán ennek épp a duplája a telektarifa. A környék építőipari és az ingatlanokkal kapcsolatos vállalkozásai virágzóbbak, mint valaha, ritkán hallani olyan sikertörténeteket a gazdasági válság közepén, mint errefelé. „Egész évben meg sem álltam, az utóbbi pár évben hónapokra előre tele vagyok munkával. A szlovákok megbízható kuncsaftok, a beköltözők nagyjából fele tud magyarul is” - mondja Szalai Dénes, aki 1977 óta dolgozik Rajkán mint víz-, gáz- és fűtésszerelő. A helyi laktanya területét épp most teszik a földdel egyenlővé, hogy 140 új lakás épülhessen, a határhoz legközelebb eső rajkai községrész, a műút melletti terület is új társasházakból áll. A szomszédos dunakiliti 1900 fős lakosságából nagyjából százan szlovákok, itt luxusapartmanokkal kedveskednek a betelepülőknek. Két nagy ingatlaniroda működik Rajkán, amelyek kifejezetten szlovákoknak értékesítenek. Egyiket a helyi Borpatika kocsma tulajdonosa, Keszőcze Józsefné, Baba vezeti. Nem szívesen nyilatkozik, mert épp egy rendőrségi ügy közepén van, májusban felgyújtották az ingatlanirodája egyik kis bódéját, és a szlovák zászlót is letépték az üzlete elől. A kocsmáros-ingatlanügynök szerint nem arról van szó, hogy a helyiek szemét szúrná, hogy szlovákokat hoz a faluba, a gyújtogatás hátterében szerinte inkább a konkurens ingatlancég áll, akikkel egykor közösen működtek. „Sok szlovák jár a kocsmánkba, a lényeget tudják: inni, enni és kártyázni, sőt, ezeket már magyarul mondják. Ismerek én itt mindenkit, és jól tudom, hogy a helyiek között egyáltalán nincs semmilyen feszültség. Nem törődünk a nagypolitika butaságaival, szépen élünk egymás mellett” - meséli Keszőczéné. Összes helyi beszélgetőpartnerünk megerősíti ezt, bár néhány fiatal nemrég az eladó házakra ráfestette, hogy a Haza nem eladó! A beköltözések miatt ennél több konfliktus errefelé nem történt, a helyiek szerint ha van is a szlovákok és az őslakosok között eltérés, akkor az inkább a nagyvárosból vidékre költözéssel járó életmódváltás miatt van, és nem a nemzetiségi különbség miatt. „Alkalmazkodniuk kell, például nem kellene bömböltetni a zenét vagy vasárnap füvet nyírni” - állítja egyikük. A Rajkára beköltöző több száz szlovák rendesen fizeti a rájuk (is) kivetett adókat: az ingatlanhoz kötődő kommunális adót, a telekadót, és azok sem menekülnek, akik nem jelentkeznek be, és csupán hétvégi háznak álcázzák a lakásukat: rájuk négyzetméterenként 800 forint építményadót vetett ki a hivatal. Egy másik ingatlanirodában konkrét ingatlanárakról kérdezősködünk. „A harminc-negyven éves, száz négyzetméteres kockaházak nagyjából 30 millió forintnak megfelelő összegért mennek el, ezekhez 800 négyzetméteres telek is jár. Egy ugyanekkora új házért 40 milliót adnak a szlovákok. A telekárakat az önkormányzati 25 ezer forintos négyzetméterár határozza meg, az új építésű társasházakban a lakások négyzetméterára 150-180 ezer forint. A határ túloldalán, a három kilométerre lévő (Trianon után még Magyarországhoz tartozó, csak 1945-től szlovák) Oroszváron a telekár több mint kétszeres, 54 ezer forint” - magyarázza Rusó Miklós, aki szintén Pozsonyban élt, öt éve errefelé keresett házat, amikor meglátta, milyen nagyszerű ingatlanüzletet lehetne Rajkán csinálni. Azóta a munkássága nyomán kétszáz szlovák telepedett le a községben. Összehasonlításként Pozsony szlovákiai elővárosában, Dunajska Luznán található hasonló lakásokat mutat. Ugyanakkora távolságra van a szlovák fővárostól, mint Rajka, de onnan a dugók miatt 45 perc beérni, és az új lakások négyzetméterára 230 ezer forint. Egy Pozsony külvárosában lévő 67 négyzetméteres panellakás pedig 28 millió forintnak megfelelő összegbe kerül. Van, akinek a gyereke is magyar iskolába jár. A helyi iskolában a beköltöző szlovákoknak magyar nyelvtanfolyam is indult, húszan-harmincan járnak rendszeresen. A rajkai óvodába járó 96 gyerekből 15 szlovák, pedig öt éve még egy sem volt. A szlovák gyerekek a Micimackó csoportba járnak, mert az ottani nevelő évtizedekkel ezelőtt átköltöző szlovákiai magyar, és kiválóan tud szlovákul. „Ha ez így folytatódik, attól sem zárkózunk el, hogy szlovák osztályt indítsunk, ehhez legalább tizenöt gyerek kellene. Egyébként az elköltözések miatt alaposan lecsökkent az iskola létszáma, 2006-ban még 205 diák járt ide, idén csak 179-en. Osztályokat kellett összevonnunk és a pedagóguslétszámot is csökkentenünk kellett” - mondja Farkas János, a rajkai általános iskola igazgatója két óra közötti szünetben. A játszótéren útbaigazítást kérünk, de nem értünk szót, a kismama csak szlovákul beszél. A boltban sikerrel járunk, az eladó a beköltözés negatív hatásairól beszél. „Jól jár, akinek van mit eladni, megszabadul a 10 milliós házától 20 millióért, marad is neki és még az adósságait is kifizeti. Ennek az egésznek viszont mi, fiatalok isszuk meg a levét. Annyira drágák lettek az ingatlanok, hogy nem tudjuk megfizetni, maradunk anyuék nyakán. Hol tudnék összekuporgatni 30 milliót a minimálbéremből?” - kérdezi, majd hozzáteszi, az is előfordult, hogy a nagy telken álló házakért bekopognak és ajánlatot tesznek a szlovákok. Rendszerint olyat, aminek nem lehet ellenállni. „Volt, akinek két lakást és még pénzt is ajánlottak helyette.” Aki eladja a házát, rendszerint Mosonmagyaróvárra költözik, ahol már érzékelhető a lakosság növekedése, és a mosonmagyaróvári Tesco is nagyszerűen profitál az átköltözőkből és a bevásárlóturizmusból. „Sokkal több lett a gyerek, 2008-ban 292-en, idén 390-en voltak az óvodások. Emiatt pluszcsoportokat indítottak az intézmények. A kereskedelem is fellendült a városban, a forint elértéktelenedésével az itteni lett az egész ország második legforgalmasabb Tescója. Aztán július óta az 5 százalékpontos áfaemelés és a forinterősödés miatt a bevásárlásdömping valamivel visszaesett” - mondja Nagy István, Mosonmagyaróvár polgármester-helyettese. A városban 68 bejelentett szlovák tulajdonú lakás van, a polgármester-helyettes szerint csak azért ilyen kevés, mert itt már nincs szlovák térerő.
Naponta átjáró magyar diákok mentették meg szeptemberben egy osztrák település iskolájának felső tagozatát. A határ menti munkavállalók közül is sokan ingáznak Ausztriába, újabban pedig egyre gyakoribb, hogy magyar családok ingatlant vásárolnak, és az osztrák állampolgárság reményében átköltöznek osztrák szomszédainkhoz, írta a Népszabadság. Az átköltözés még nem tömeges, de azért a vasi határ közelében található Rohoncon (Rechnitz) már ötvennégy magyar állampolgár vásárolt házat, a háromezres Felsőpulyán (Oberpullendorf) pedig hetvenöt magyarnak van ingatlana. Az átköltözők az osztrák egészségügyi szolgáltatásoknak örülnek elsősorban, például a szüléssel kapcsolatos szolgáltatások is sokkal magasabb szintűek.
A szlovákiai magyar politikusok értetlenül állnak Szili Katalin volt országgyűlési elnök múlt hét végi éles kritikájával szemben, mellyel a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a Híd politikusainak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával (KMKF) kapcsolatos véleményét kommentálta. „Valószínűleg ez presztízskérdés számára, hiszen az ő érdeme az, hogy ez az intézmény egyáltalán létrejött“ - nyilatkozta az Új Szónak Berényi József, az MKP elnökhelyettese. Berényi hangsúlyozta: kijelentéseivel nem a KMKF-et akarta támadni, mely szerinte hasznos és fontos intézmény, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne „ezeket a dolgokat másképpen csinálni, hogy kevésbé támadható legyen“.
Rajkán nincs semmiféle ellentét, illetve feszültség a magyarok és a szlovákok között - jelentette ki Bazsó Lajos polgármester keddi pozsonyi sajtóértekezletén. Az északnyugat-magyarországi település mindössze néhány kilométerre fekszik a szlovák fővárostól, Pozsonytól, s az utóbbi években a szlovák állampolgárok kedvelt letelepedési helye. Rajkán olcsóbbak a telkek, s Magyarországon alacsonyabb a telekadó is, mint Szlovákiában. A polgármester szerint a mintegy 3000 helyi lakos mellett több mint 500 a szlovákiai betelepültek száma, akik a mintegy 900 helyi ingatlanból 160-at vettek meg. A szlovákok mellett németek, osztrákok, svájciak sőt amerikaiak is letelepedtek már Rajkán. „Azt keressük, ami összeköt. Községünkben ezen a területen hatalmas lépést tettünk előre” - mondta újságíróknak Bazsó. Hozzátette: „Eljöhetnének hozzánk a politikusok, hogy lássák.” Természetesen problémák is akadnak, de azok nem nemzetiségi jellegűek. A helyi lakosság a polgármester szerint pozitívan értékeli a betelepüléseket, különösen a fiatal szlovákiai családokét. A település központján kívül jelenleg mintegy 300 telek áll az érdeklődők rendelkezésére. Tavasz óta helyi érdekű vonat közlekedik Pozsony és Rajka között, s rövidesen rendszeres lesz a városi buszjárat is.
Sokan emlékeznek a „Tokaji” név használata körüli vitára. A tokaji bor még mindig nem számít hungarikumnak, de már oltalommal védett, más tájegység borára nem használható a márkanév. Jelenleg 12 termék vár arra, hogy hungarikumként bejegyezzék. Ám vannak, amelyeket mi magyar jellegzetességnek gondolunk, ám mások is sajátjuknak érzik. Így lett a szürkemarha olasz, a kürtöskalács pedig szlovák... Az olasz szürkemarha nem akadály! - nem gátolja meg a magyar fajta védettségét az Európai Unióban. Itáliában több fajta szürke marhát tartanak, és az úgynevezett podóliai esetében nyújtottak be kérelmet a fajta húsának védett földrajzi jelzéssel való ellátására. 130 ezer, Itália déli részén tenyésztett állatról van szó. A kérelmet hiányos dokumentáció miatt elvetették - tudtuk meg hazánk római mezőgazdasági attaséjától, Hamar Balázs állandó FAO képviselőtől, aki az információt az olasz agrártárca illetékes hivatalától kapta. Jelenleg tehát egyetlen egy olasz szürkemarha fajta sem bír a magyarok által is sürgetett védettséggel, az viszont igaz, hogy az olasz húsmarhatartók országos szövetsége aktív lobbimunkával dolgozik a védettség megszerzésén, többek között kommunikációs kampányok és nemzetközi kongresszusok rendezésével, és tudjuk, a végtelen számú védett olasz termék és a Tokajiért folytatott küzdelem óta, hogy az olaszok agrárvédelemben erősek. Megjegyezzük, hogy a podóliait maguk az olaszok is olyan fajtának tartják, melyet a hunok hoztak magukkal Itáliába. Szlovákiában a cseh és a szlovák határvonal mentén a Morva folyó bal partján található Szakolcán - szlovákul Skalicán - a gyermekeket már óvodás korukban megtanítják arra, hogyan tekerjék fel a kürtöskalács tésztáját a sütőrúdra. Ez nem véletlen - a mindössze tizenötezer lelkes szlovák városkában már több mint 200 éve sütik a bizonyítottan Erdélyből származó édességet. A szlovákok - megragadva az Unió adta lehetőségeket - léptek: a szakolcai kürtöskalács megszerezte az Európai Bizottság földrajzi védjegyét. Ma már eredeti szlovák termékként tartanák számon. A kürtőskalács székely eredetét még a szakolcaiak sem vitatják: úgy hírlik, Gvadányi József tábornok erdélyi származású szakácsa hozta el a székelyek féltett kincsét szlovákföldre. A 19. század elején a városban tanárként dolgozó Juhász Gyula már helyi édességként említi a szakolcai kürtőskalácsot. A kürtöskalácsot most fesztiválokon, borkóstolókon árusítják - a standoknál mindig sorok kígyóznak - az édesség dióval, kakaóval, kókusszal, vaníliával meghintett változata a legkedveltebb. Birinyi Józsefet Lezsák Sándor tanácsadónak kérte fel. A kutató elmondta, hogy a Parlamentben ez év áprilisában egy hungarikum munkacsoport jött létre, amelynek feladata a hungarikum-törvény előkészítése. Ez a törvény fogja egzaktan meghatározni, hogy mi lehet hungarikum - mondta el Birinyi József. A kaotikus helyzet sajnos nemcsak arra vonatkozik, hogy vajon a szürkemarha és a kürtöskalács kinek a „tulajdona”, hanem a klasszikusan kialakult, már eleve hungarikumként kezelt dolgokra is. Ennek a törvénynek végrehajtási utasítása is lesz - tette hozzá a tanácsadó -, hiszen fontos az, hogy megfogható legyen, mitől válik valami hungarikummá. Birinyi megjegyezte: egy „hungarikum-piramis” felállítását is tervezik, amelyben a helyi értékektől, a kulturális örökségektől az innovatív értékeken keresztül a regionális értékeken át egészen a Kárpát-medencei „hungarikum-csúcsig” juthatnak a termékek, alkotások.
Az MSZP oktatási munkacsoportja változtatott álláspontján, és egy módosító indítvánnyal lehetővé tenné, hogy változatlanul támogassa az állam a két tannyelvű iskolákat Módosító indítványt nyújt be az MSZP oktatási munkacsoportja a költségvetési törvényhez, a módosító értelmében a következő tanévtől is folytatódna a két tanítási nyelvű oktatási programok finanszírozása - írja a Népszabadság. Tatai-Tóth András, az MSZP oktatási munkacsoportjának vezetője a lapnak elmondta, módosító indítványukban javasolni fogják, hogy a kiegészítő támogatás összege a következő tanévtől a jelenlegi 64 ezer forint maradjon, szemben azzal a költségvetési javaslattal, amely 2010 szeptemberétől nem tartalmaz forrást az ilyen képzésekhez. Elképzelésüket a frakció és a kormány is támogatja - tette hozzá a szocialista politikus.
Honfitársaink többsége csak az anyanyelvén képes megszólalni, ezzel az uniós tagállamok rangsorában utolsó előtti Portugália is megelőz minket, náluk az emberek 51,3 százaléka nem beszél idegen nyelvet. A közösségben Szlovénia az éllovas, majd Szlovákia és Finnország következik. Szakemberek szerint az okok: a hazai a nyelvi elszigeteltség, a pedagóguspálya presztízse és nyelvi oktatás színvonala. A magyarok háromnegyede csak az anyanyelvén tud megszólalni, miközben az uniós állampolgároknak csaknem kétharmada beszél valamilyen idegen nyelvet - írja a Népszabadság az Eurostat felmérése nyomán. Az EU statisztikai hivatala által készített felmérésből kiderült, hogy a 27 tagállam rangsorában utolsó előtti Portugália is jócskán megelőz minket idegen nyelvek tudásában: a portugálok 51,3 százaléka nem beszél idegen nyelvet. Az élen Szlovénia áll, itt a polgárok 28,1 százaléka két vagy még több nyelven is tud. A második Szlovákia, a harmadik pedig Finnország. A hazánkra nézve siralmas statisztikai eredménynek nyelvi elszigeteltségünk is az oka - véli a lapban Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke. Míg egy lengyelnek könnyebb megtanulnia oroszul, egy hollandnak angolul, egy szlovák megérti a cseh nyelvet és fordítva, s a portugáloknak sem okoz gondot megértetniük magukat az olaszokkal vagy a spanyolokkal. A nyelvoktatás alacsony színvonaláért sokszor teszik felelőssé az alacsony óraszámot és a túl nagy létszámú csoportokat, de a nyelvoktatás sikeressége elsősorban a pedagógusokon múlik. A közoktatásban nincs minőségbiztosítási szűrő, és a szakember szerint amíg a tanárképzés helyzete, a pedagóguspálya presztízse nem változik, nem is lehet bevezetni, hiszen akkor az iskolák nem tudnának nyelvtanárokat alkalmazni.
A történelem és a történelemszemlélet a társadalmi és politikai háttér függvényében gyakorta kerül egymással ellentmondásos viszonyba, s ennek egyik fő oka a történelemkönyvek, valamint az iskolai történelemoktatás milyensége. A politikai indíttatású történetírás olyan múltat kreált, amivel egy átrajzolt és megszépített eredetet, származást vitt be egy társadalmi rétegről vagy csoportról a köztudatba, és ezzel a „kincstári optimizmussal” próbált önmagáról kedvező képet alkotni. A szlovákoknak nem volt egységes nemzeti nyelvük, csak a XIX. század derekán egyeztek meg abban, hogy a Zólyom és Liptó megyei nyelvjárásukat alapul véve kodifikálják. Még a XX. század második felében is kellett olyan rendeletet kiadni a szlovák iskolák számára, hogy nem csupán a szlovák órákon, hanem valamennyi tantárgy tanításánál az irodalmi nyelvet kötelesek használni. A kelet-szlovákiai és a Pozsonytól nyugatra élő szlovákok nyelvhasználata közt nagyobb a különbség, mint a Halotti beszéd és a mai magyar nyelv között. Az egységes nyelvhasználathoz pedig egységes történelmet is ki kellett találni.
Az általános iskolai és középiskolás tankönyvek Közép-Európa késő ókori történelméből kiemelik a Római Birodalom szerepét, de csak röviden írnak a hunokról. A szkítákat meg sem említik a Kárpát-medencében, csak a keltákat, gótokat, longobárdokat, és kihagyják a mai Szlovákia területén négy évszázadnál hosszabb ideig élő kvádok tárgyalását. Ennek hátterében az áll, hogy kell egy időpont és egy helyszín arra, hogy oda beilleszthessék a szlávokat. Az avarok harmadfél évszázadát megpróbálják a maguk képére formálni. Kijelentik, hogy az avarok elszlávosodtak, azután már csak szláv-avarként, szlávokként (újabban csak szlovákokként) említik őket, főleg a jelenleg magyar többségű területeken (Komárom, Kassa környéke). Végül nagy terjedelemben tárgyalják a frank kereskedő, Samo ténykedését, valamint a Nagymorva Birodalom elképzelését, mintha egy teljesen dokumentált igazság lenne. Még csak kételyek sem merülnek fel azt illetően, hogy Nagymoráviát az egykori krónikások Szirmium (Szerémvár) tájára, a Dráva, a Száva és a szerbiai Morava folyókhoz helyezik. Bíborbanszületett Konsztantinosz bizánci császár a Vaskaputól háromnapi járásra jelzi Belgrádot, attól kétnapi járóföldre Szirmiumot, amiről megjegyzi, hogy valaha ott kezdődött Nagymorávia, ahol Szvatopluk is uralkodott. Az Annales Fuldenses (Fuldai Évkönyv) szerint Német Lajos 846-os hadjáratát a Margus menti szlávok ellen folytatja, ami előtt átkelt a Száván. Ott Mojmír unokaöccsét, Rasztyiszlávot tette meg fejedelemnek, vagyis Morávia egy vazallus, frankoktól függő alakulat volt. Hazafelé, Pannónia meghódítása után pedig Csehországon (Boemanok földje) keresztül tért vissza (és nem volt közben Morávia). Rasztyiszláv tehát a Margus (szerbiai Morava) menti szlávok fejedelme volt, ő hívta be a bizánci missziót. II. Jenő pápa (824-827) oklevele szerint az avar tudun és Mojmír Hunnia Avaria egyes területein, illetve Maraviában uralkodott, amely Pannónia és Moesia tartományban volt, Moesia pedig több okirattal igazolhatóan a Drina és a szerb Morava között feküdt. Mindezekkel nem foglalkoznak a szlovákiai történelem tankönyvek, hanem ellenvetést nem tűrően azt írják, hogy „a szlávok a VI. század folyamán elfoglalták egész Kelet- és Délkelet- Európát. Megkezdődött Európa ókori (Római Birodalmon kívüli) történelmének utolsó korszaka, amelyet ószláv korszaknak nevezünk. A VI. században a szlávok megjelentek a mai Szlovákia területén is. Nyugodt életüket a nomád avarok zavarták meg, akik csaknem 250 évig éltek elődeink szomszédságában. Ezeket az elődeinket a történészek szlovjéneknek is nevezik. Az avarok tavasztól őszig hódításokkal foglalkoztak, főleg a Római Birodalom keleti területein, a téli hónapokban pedig a szlovjének kifosztásával.” „Az avar fennhatóság alóli szabadulás érdekében alapították meg a szlovjének az első törzsszövetségüket, amely Samo birodalmaként ismeretes. Samo frank kereskedő 623-ban a szlovjénekkel együtt megverte az avarokat, ezért királlyá választották. […] Dagobert frank uralkodót is legyőzték. Nem tudni pontosan, hogy Szlovákia, Csehország és Ausztria mely területein feküdt a szlovjéneknek ez a kezdetleges állama, amelynek köszönhetően az elkövetkező évszázadokban képesek voltunk megőrizni etnicitásunkat, és nem engedtek az avar és frank nyomásnak. […] Nagy Károly legyőzi az avarokat, megerősödik a Morva folyó mentén a Morva Fejedelemség és a mai Szlovákia területén a Nyitrai Fejedelmség. Nyitrán az első ismert fejedelem Pribina [Priwina] volt. 833-ban Mojmír morva fejedelem elfoglalta Nyitrát, és elűzte Pribinát, aki Német Lajos keleti frank uralkodónál talált menedéket […], 846-ban hűbéradományba kapta a Dunántúlt. Az erős és egységes Nagy-Morávia I. Mojmír uralkodása alatt meteorként tűnt fel Európa egén. Szlovákia területe Nyitra székhellyel kiváltságos helyzettel bírt ebben az államban.” El tudjuk képzelni, hogy ha ez a tananyag, akkor milyen történelmi ismeretekkel vannak felfegyverkezve a szlovákiai fiatalok. Samoról egyébként mint a winnidek (venétek) királyáról beszélnek kortársai, illetve a helyszínt Karintiába teszik (a Dunától délre, a Dráva és Mura vidékére). Ebből talán érthető, hogy a szlávvá lett bolgárokról elég kevés szó esik, de érdekes módon a szerbeket és horvátokat is csak a IX. századtól kezdik emlegetni (mert valójában ott volt Morávia!). A tankönyv ezzel kezdi a történetüket: „a két nagy délszláv nemzet (a horvátok és a szerbek) sorsa sem volt mindig egyszerű. A IX. század elején a horvátok a Frank Birodalom, a szerbek pedig Bizánc fennhatósága alá kerültek. A horvátoknak ugyan egy ideig saját államuk volt, de a Magyar Királyság már a XI. század végén bekebelezte őket.” Aztán részletezi a szerbek sanyarú sorsát a bizánci uralom alatt, majd a török megszállást, de arról már nem szól, hogy a horvátok később a Horvát Bánságban éltek. Ezeknek a csúsztatásoknak és fantáziadús részleteknek egyetlen központi célja, hogy egy őshonos, jogfolytonos, de a magyarok által egy évezreden át kegyetlenül elnyomott és leigázott szlovák nemzet képét láttassák, és igazságosnak hirdethessék a trianoni diktátumot. A szlovák őstörténeti koncepció elsődleges szempontja a magyarellenesség: a szlovákok jelenlétét a magyar történelem ellenében fogalmazza meg, amiből teljesen kizárják az avarokkal, hunokkal vagy szkítákkal való magyar kapcsolatot, illetve rokonságot, mert az már időben megelőzné még ezt a koncepciót is. A szlovák régészet szinte politikai megrendelésként kapta feladatul, hogy az egész ország területén dokumentálni kell a szlovákok jelenlétét már az V. század második felétől, és akik ebben részt vállalnak, azok kiemelten publikálhatnak és juthatnak egyre feljebb a ranglétrán. A pozsonyi várnál az 1970-es években végzett ásatások során egy egyetemi hallgató nyári gyakorlata során tapasztalta, hogyan kell megrakni egy nagymorva rotunda falait ott, ahol olyan sosem volt.
Pavel Dvořák, az egyik - még viszonylag tárgyilagosnak mondható - népszerű szlovák történész egyik munkájában egyszerűen szlovákoknak és cseheknek fordítja Anonymus Gestájának 36. fejezetében a „sclavi et boemi” kifejezést. Szarkasztikusan megjegyzi, hogy Anonymus zagyvaságokat írt, főleg Szlovákiával kapcsolatban, mert a csehekről, cseh fejedelemségről és a bolgárokról is tesz említést, de egy szót sem ejt a Nagymorva Birodalomról (!). „Egy dolog bizonyosnak tűnik. Árpád hadai után - akik minden bizonnyal egy olyan apokaliptikus pusztítást hoztak magukkal, amilyen egy ilyen hadjárattal jár, főleg, ha egykori ázsiai lovasokkal jön Európa felé - jött civil lakosság is, nem csupán pásztorok, hanem földművesek és kézművesek is. Megtelepedtek nálunk [sic] örök időre.” A könyv 302. oldalán található az egyik szlovákiai „csúcsmodell”. Egy képaláírás. A képen Szent István a Képes Krónika ábrázolásán egy S betű iniciáléjában (Stefanus) látható, egyik kezében harci zászló, másikban pajzs, hármashalmon kettőskereszttel. A képaláírás így szól: „I. István király, illusztráció a Bécsi Képes krónikából. Milyen erős lehetett a nagymorva hagyomány, hogy még a XIV. században, a heraldika virágkorában is arra inspirálta a festőt, hogy a heraldika előtti időkben élt első magyar uralkodót a pajzsán lévő kettőskereszttel ábrázolja.” Ebben a fejezetben éppen azt bizonygatja, hogy a kettőskereszt a szlovák nagymorva birodalom jelképe lett volna, holott még le is írja, hogy (egyelőre!) nem találták ennek régészeti nyomát sehol, de van elég okuk azt állítani, hogy ez így volt. Éppen Szent István fentebb jelzett ábrázolásával akarja közvetve igazolni, hiszen az Árpádok nemzetsége csak a szlovákoktól vehette át a jelképet. A szlovák történetírásban ugyanis a talán, esetleg, lehetséges, elképzelhető, minden valószínűség szerint kifejezések bizonyíték értékűek. Így került be a szlovák alkotmány első mondatába a nagymorva hagyomány, és így lett országcímer az apostoli kettőskereszt. Mindezek után már ne csodálkozzunk azon, ha még a szlovák irodalmi szövegek is tele vannak olyan kijelentésekkel, hogy mi magyarok mindent a szlovákoktól tanultunk, vettünk át. Az nem zavarja őket, hogy a bizonyítottan szláv jövevényszavaink (pl. az egyházra és szervezeti rendszerre vonatkozóak) vagy délszláv, vagy pedig Árpád-kor előtti keleti szláv eredetűek lehetnek. Sajnos ebben az elszlávosító nyelvészetben hatalmas szerepe volt annak a Knyiezsa Istvánnak, aki - nyelvésznek gondolva magát - ebben a folyamatban nem lovat, de egész ménest adott a szlovák történethamisítók alá. Ott is szlovák eredetű szavakat talált, ahol a magyarba is latinból került, s onnan vették át tőlünk a szlovákok. A tankönyvek elégtételként jegyzik meg az augsburgi vereségről, hogy ezzel befejeződött Európa kirablása. Az újabb tankönyvek a kereszténység felvétele, vagyis a magyar államalapítás utáni időszakról viszonylag objektív képet festenek, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen a területen az ősszlovákok tovább éltek folyamatosan, magyar elnyomás alatt. Máshol azt róják fel, hogy a magyarok beolvasztották őket a magyar nemzetbe. Erre alapozta a kormánypénzen működtetett Szlovák Liga 1945 után a visszaszlovákosító programját. A tankönyvek és a történelmi kiadványok természetesnek tartják, hogy Szlovákia már korábban is létezett, és a szlovák nemzet történetének korszakai: Szlovákok a Nagymorva Birodalomban, Szlovákia Magyarország része, a Habsburgok és Szlovákia, Szlovákia 1914-1918 között, Szlovákia Csehszlovákia része, az első Szlovák Köztársaság (1939-1945), Szlovákia aSzlovákia betagozódása a Szent István-i magyar államba felújított Csehszlovákiában (1945-1992), az önálló Szlovák Köztársaság. A szlovák történelemkönyvek a Trianon előtti Magyarországot Uhorsko, a megcsonkított országot Maďarsko néven emlegetik. A keleti szlávok nevezték ugornak a magyarokat, a szlovákból viszont eltűnt a „g” hang, így lett az uhor. A szlovákok egyébként magyarnak neveznek bennünket, tehát indokolatlan lenne az Uhorsko kifejezés, hisz régen sem használták, viszont ezzel is azt akarják igazolni, hogy ők már az ugor, onogur időkben is itt voltak, vagyis előttünk. Az általános iskola 7. évfolyamának tankönyve elismeri István nagyságát, szervezőképességét, kiválóságát, és jelzi, hogy halálakor kirajzolódott a királyság körvonala Európa térképén. A további évszázadokban lényegében a magyar történelem taglalása folyik, a magyar történetírás adataihoz igazodva, és természetesen kiemelve a felvidéki, felső-magyarországi történéseket, de ezt a területet az akkori időkre vonatkozólag is egyre gyakrabban csak Szlovákia névvel illetik.
Az 1995-ös szlovák nyelvtörvény elrendelte, hogy a történelmi neveket a szlovák kiejtés, illetve fordítás szerint kell használni a könyvekben, ami elég zűrzavaros állapotot idézett elő. Újabban már a magyar tankönyvfordításokban is ezt szeretnék bevezetni. A földrajzi neveket szlovákul kell feltüntetni, de megengedik mellette a magyart (egyelőre). Ez még akkor is érvényes, ha a magyar nyelvhasználat az ősi, ószláv alakot őrizte meg a földrajzi névben. A soviniszta ihletettségű módosított nyelvtörvény szellemében pedig már egyáltalán nem akarják engedélyezni a magyar földrajzi nevek használatát sem a magyar tankönyvekben, sem az egyéb tájékoztató kiadványokban. A családnevek és keresztnevek szlovák átírásának gyakorlata még XIX. századi eredetű, amikor még a magyar nyelvben is alkalmaztak hasonló megoldásokat, de rendszerré az 1980-as években kezdett válni.
Štefan Bočkaj - Bocskai István
Peter Pázmaň - Pázmány Péter
Helena Zrinská - Zrínyi Ilona
Alžbeta Bátoryova - Báthory Erzsébet
Štefan Sečéni - Széchenyi István
František Vešeléni - Wesselényi Ferenc
Ľudovít Košut - Kossuth Lajos
Az első olyan korszak, amiről a magyar történetírással és a dokumentumokkal is ellentétesen vélekednek a szlovák történetírók, a honfoglalás és a nagymorva korszak, valamint az avarok szerepe. A másik a Felvidéknek főleg északi, hegyvidéki, erdős és hegyes területeinek benépesedése. A szlovák történetírás a szlovákok V-VI. századtól tartó kontinuitását igyekeznek bizonygatni, de kevesebbet szólnak arról, hogy a Felvidék a IX. században szinte lakatlan volt. L. Kaminská Kassa és környékének régészeti anyagát bemutatva például a gyönyörű avar leletek képei mellett azt írja, hogy „[a szlávok és] a VI. században érkező avarok a IX. századig szimbiózisban éltek, akkor az avarok mint etnikum megszűntek létezni. A szlávok az avarok hatására új temetkezési módot honosítottak meg. Az avarok uralma után folytatódhatott a szláv lakosság civilizációs fejlődése a nagymorva korszakban. A IX. században érkező magyarok Kárpát-medencei bevonulása nem érintette a Kassai-medencét. Közvetlen kapcsolatba velük a szlávok csak a X-XI. században kerültek, amikor a korai feudális államszervezés zajlott.” A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy az állítólagosan itt élő szlávok teljes tárgyi kultúrájukban (régészetileg dokumentálható) igazodtak az avarokhoz, de minden másban (szellemi kultúra, nyelv stb., nem bizonyítható) az avarok elszlávosodtak, azóta is itt élnek, de egy töredéknyi avar szót sem őriztek meg. A Szlovákia enciklopédiája I. kötete a hunokról alig 20 sorban emlékezik meg. Samo szláv birodalmát és az avarok elszlávosodását 13 oldalon írja le, amiből 8 oldal képanyag, és a maradékból is másfél oldalt szentel László Gyula elméletének cáfolására (amikor ebben az 1978-ban kiadott könyvben csak fél oldal jutott a kommunista párt megalakulásának). A Nagymorva Birodalom történelmét viszont 41 oldalon tárgyalja, a Szlovákiában kizárólagosan előírt szemlélet szerint. Később a térség népességmozgásainál a tatárok pusztításának nem tulajdonítanak olyan jelentőséget, amely esetleg megkérdőjelezné a szlávok (szlovákok) folyamatos helyben maradását. Az északi területek elzálogosítása következtében lengyel hatás alá került és sok új településsel gyarapodó vidékekről nem szólnak. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kapcsán aztán elkezdődik a magyarellenes hangulatkeltés. A szlovák nép a XVIII. század végén kezdte magát nemzetként megfogalmazni, aminek kezdetei a reformáció korába nyúlnak vissza. A császári uralom alatt maradt északi vidéken főleg a jelentős városi német polgárság és a császári német katonaság révén a lutheránus (evangélikus) vallás terjedt el, és ennek követői a szláv ajkú lakosság körében először cseh nyelven terjesztették az evangéliumot, ami viszont csak a nyugati szlávok körében volt érthető teljesen. Az 2. osztályos gimnáziumi történelemkönyv ezzel magyarázza, hogy az idegenek cseheknek nevezik őket, de büszkén jegyzik fel azt, hogy Thököly Imrét „tót kiráj”-nak csúfolják, és Rákóczi a „levelezésében Szlovákiát tót impérium, tótság néven nevezi”. Az evangélikusok anyanyelvű igehirdetése tette lehetővé, hogy egy-egy evangélikus líceumban kialakuljon egy sorsközösséget vállaló felvidéki szláv öntudat, s már kezdték szlováknak nevezni az egyes megyékben magukat (Liptó, Zólyom, Turóc, Trencsén). Ám eltartott a XIX. század derekáig, hogy meg tudjanak egyezni egy közös irodalmi nyelv kodifikálásában. A pozsonyi líceum papneveldéje lett ennek a műhelye, abban az időben a városban ezeken a hallgatókon kívül alig voltak szlovákok. Anton Bernolák nevéhez köthető a mai szlovák írásbeliség alapjainak lefektetése a XVIII. század végén. Akkoriban jelentek meg az első újságok és könyvek, és a nyelvhez keresniük kellett egy messzire a múltba nyúló történelmet, amelyet a Nagymorva Birodalomban meg is találtak, és azóta is ezt próbálják színezni. Viszont rájöttek, hogy a magyarok ellenében kell magukat és történelmüket megrajzolni, nehogy a császárral szembekerüljenek. Azóta is azoknak az irodalmi alkotásoknak és meséknek a szellemisége határozza meg a szlovák történetírást és közgondolkodást, szinte nem is keresve a közös, elválaszthatatlan történelmi időszakot, az egymásra utaltságot, szinte meg sem említve, hogy Magyarország milyen áldozatot hozott azért, hogy a törököt megállítva a hódítás ne érje el az északi területeket, ahol a szlávok szabadon gyarapodhattak és szaporodhattak. A XIX. századi történések gyakorlatilag valamennyi kiemelt szlovák hősének az a legfőbb tulajdonsága, hogy nem szerette vagy egyenesen gyűlölte a magyarokat, és minden bajt az ezer éves magyar elnyomásra vezették vissza. Ján Kollár 1821-ben tanulmányt írt a szlávok elmagyarosításáról. Kollár evangélikus lelkészként Pesten szolgált, ahol például Petőfit is konfirmálta, de előkerültek a reformkori magyar politikusokról a császári titkosrendőrség számára írt jelentései. A történelemkönyvek meg sem említik, hogy a magyar nyelvet Magyarországon csak 1844-ban tették hivatalossá (abban az évben, amikor a szlovákok a szlovák nyelvről megegyeztek). Ezért aztán az egész reformkort úgy ábrázolják, hogy a zsarnok, magyarosító törekvések domináltak, és kiemelik, hogy a magyar országgyűlésben 1847-ben nem fogadták el Ľudovít Štúr zólyomi követ követeléseit (az esemény különben olyan fényben tűnik fel, mintha az országgyűlés végig csak ezzel a kérdéssel lett volna elfoglalva). Hangsúlyozzák a márciusi törvények jelentőségét, az ország modernizálását, de aztán hozzáteszik, hogy „a magyar kormány negatív oldala az volt, hogy magyar nemzeti államot akart kiépíteni. Elutasította a többi nemzet egyenjogúságát, ami később polgárháború kitöréséhez és a magyar forradalom vereségéhez vezetett.” (gimnázium 2. osztály) Az idegen intervenciót polgárháborúnak nevezni elég szerencsétlen dolog egy tankönyvben, de ezt azért teszik, hogy igazolni tudják azt, hogy a Jozef Miloslav Hurban által a bécsi udvartól kapott pénzen felállított „szlovák önkéntesek” miért harcoltak. A zsoldosokat hősként emelik ki, mintha szabadságharcot folytattak volna a szlovák nemzet függetlenségéért, de arról nem tesznek említést, hogy legalább 15-20 ezer szlovák harcolt a szabadságharc oldalán. Majd sajnálkoznak, hogy a császár a nekik tett ígéretekből semmit sem adott meg Világos után, és nem szólnak az 1849 nyarán Szegeden elfogadott, világviszonylatban is előremutató nemzetiségi törvényről, amelynek eltörléséhez Hurban katonái is hozzájárultak. A XIX. század második felének történelme úgy néz ki a szlovák könyvekben, hogy a kiegyezés veszedelmet jelentett a szlovákokra nézve, mert a magyar országgyűlés magyarosító intézkedéseket hozott. Dicsőséges nemzeti korszak ez számukra, hiszen a Matica slovenská (Szlovák anyácska) szervezetük megalakult, és valóban egy gazdagodó kulturális tevékenység indulhatott el, viszont egyre erősödött a nagy szláv álom gondolata. A legnagyobb zsarnokságnak tüntetik fel, hogy a kultuszminiszter betiltott három szlovák gimnáziumot az ott folyó pánszláv propaganda miatt. Arról viszont nem írnak, hogy 1920 után körülbelül 500 magyar iskolát szüntettek meg. Arról sem szólnak valósághoz hűen a tankönyvírók, hogy Magyarország nem lehetett a világháború kirobbantója, mert az osztrák császár döntött, és a koronatanácsban egyedül a magyar miniszterelnök szavazott ellene. 1938 úgy jelenik meg, mint Dél-Szlovákia horthysta fasiszta megszállása. Holott a Tiso vezette Szlovákia hadserege Hitler oldalán vonult be Lengyelországba 1939-ben, rögtön megszüntetve az elfoglalt területen a lengyel iskolákat, és az elsők között vitette el zsidó lakosságának többségét, s ezért a szlovák állam fejenként 500 márkát fizetett a németeknek. Erről egy sor sem olvasható, de természetesnek tüntetik fel Edvard Beneš 1945 utáni dekrétumait, a kitelepítéseket, a magyarok és németek meghurcolását a háború eredményeként könyvelik el. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2007-ben olyan határozatot hozott, amelyben többek között azt is leszögezték, hogy a második világháború utáni rendelkezések nem okai a diszkrimináló gyakorlatnak, a beneši jogfosztások megkérdőjelezhetetlenek és érinthetetlenek, valamint a háború utáni politikai döntések törvényesek és a fasizmus vereségének következményei. Amíg ilyen határozatok megszülethetnek, addig a tankönyvek nem fognak változni, legfeljebb romlani, az olyan tisztességes szakemberek mint Dušan Škavran és Štefan Šutaj, akiket megillet a dicséret, kevés eséllyel kapnak majd teret tankönyvek írására. A magyar iskolák tanárai számára pedig megadatik az a rebellis esély, mint minden korszakban, hogy azt tanítsák, ami igaz, és úgy tanítsák, ahogy az helyes.
Sólyom László megfontolandónak tartaná, ha az Európai Unió Bizottságának volna kifejezetten a nemzeti kisebbségi ügyekért felelős tagja; egyebek között erről írt a csütörtökön megnyitott V. Európai Jogász Fórum résztvevőinek küldött levelében a köztársasági elnök. A hivatalos ausztráliai látogatáson tartózkodó államfő levelében szót ejtett az alapjogvédelem egyik sajátos, „az Európai Unióban még gyermekcipőben járó részéről, a nemzeti kisebbségek védelméről, mely a Magyar Köztársaság számára különösen fontos”. Az EU az uniós polgárok szabadságjogait valló értékközösség is, melynek hivatása, hogy az európai polgárok valamennyi közösségének uniója legyen, nemcsak az államoké, hanem a régiók és az etnikai-nyelvi-kulturális közösségeké is - hívta fel a figyelmet. Mint írta: „elnökségem kezdete óta igyekszem világossá tenni, hogy az Európai Unió keretei között a Magyarország határán kívül, kisebbségben élő magyarok egyszerre lehetnek lojális polgárai területi államuknak, és ápolhatják nyelvüket, kulturális hagyományaikat, történelmi összetartozásunkat, továbbá kapcsolatukat a Magyarországon vagy másik szomszédos államban élő magyarokkal. Többszínűsége, többközpontúsága ellenére is szerves kulturális, nyelvi egységről van szó, és ennek az egységnek fenntartása, ápolása semmilyen körülmények között nem veszélyezteti a szomszédos országok mai határait, közjogi értelemben vett egységét. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy ez az elképzelés az utóbbi időszakban egyes országokban értetlenségbe ütközik”.Sólyom László szerint ezért világossá kell válnia az EU-ban és valamennyi tagállamában, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete a politikai integráció folyamatában kikerülhetetlen történelmi örökség, mindenképpen európai szinten kezelendő kérdés, ami elől „nem szabad elbújni”. A történelmi ismeretek terjesztésével és diplomáciai eszközökkel meg kell kísérelni, hogy a kérdéskört politikailag és jogilag is elválasszák a bevándorlás kérdéskörétől, valamint az ennek révén kialakult kisebbségek problémáitól.”Fel kell ismernie az Európai Uniónak, különösen a nagyobb és régebbi tagállamainak, hogy nem csupán ez utóbbi esetében állunk olyan feszültségforrással szemben, ami veszélyes lehet az integrációs folyamatra. Az olyan törekvések, amelyek a nyelvileg és etnikailag homogén nemzetállam XIX. századi eszméjét követik, és annak eszközeit alkalmazzák, a szélsőségeket erősítik valamennyi érintett államban, és ez akár eszkalálódhat is”.Az államfő felhívta a figyelmet arra, hogy „ma az Európai Unió a nemzeti kisebbségek helyzetéből adódó vitás kérdésekbe legtöbbször nem tud vagy nem akar beavatkozni, mert hiányzik hozzá a megfelelő jogi instrumentárium és a politikai szándék. De a jövőre nézve igenis szükség van e téren változtatásra, azért, hogy ilyen konfliktusok létre se jöhessenek. Ebben Magyarországra komoly és nehéz munka vár”.A köztársasági elnök szerint helyesen tette az Európai Unió, hogy a csatlakozás feltételéül szabta a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, és helyesen járna el akkor, ha az unión belül is jogi és intézményi garanciákat teremtene az őshonos nemzeti kisebbségek számára. Mint írta: ez nem is igényelne különösebben új vagy szokatlan jogi megoldásokat. A közös európai alkotmányos hagyománynak részei olyan, az Európa Tanács keretei között kötött egyezmények, amelyek a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozzák, tehát van honnan meríteni a garanciális szabályok megalkotásakor. „Ami pedig az intézményi garanciákat illeti, megfontolandónak tartanám, ha volna a Bizottságnak kifejezetten a nemzeti kisebbségi ügyekért felelős tagja. Egész Európa nyerhetne egy ilyen intézménnyel” - üzent a konferencia résztvevőinek Sólyom László.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
........................................................................................................................................
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.........................................................................................................................................