a kisebbségi választói jegyzékbe vétel iránti kérelem-nyomtatvány kitöltéséről szóló 17/2006. (VI. 21.) OVB állásfoglalás módosításáról
Az Országos Választási Bizottság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 115/I. §-a (8) bekezdésének a) pontjában írt hatáskörében eljárva a kisebbségi választói jegyzékbe vétel iránti kérelem-nyomtatvány kitöltéséről szóló 17/2006. (VI. 21.) OVB állásfoglalás az alábbiakkal egészíti ki:
A kisebbségi választói jegyzékbe való felvételnek nem lehet akadálya, ha a választópolgár az internetről letöltött, fénymásolt, vagy egyéb módon sokszorosított kérelem-nyomtatványt tölt ki, és juttat el a helyi választási irodához.
Egy adott nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozás a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezése szerint különleges adatnak minősül.
Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint, törvényi felhatalmazás hiányában kisebbségi szervezetek, illetve kisebbségi önkormányzatok nem jogosultak ezen különleges adat kezelésére, ezért kisebbségi választói jegyzékbe vétel iránti kérelem-nyomtatványt nem gyűjthetnek, valamint a nyomtatvány hozzájuk történő megküldésére felhívást nem intézhetnek.
Dr. Szigeti Péter
az Országos Választási Bizottság elnöke
Egy hét alatt 22 ezerrel nőtt azok száma, akik jelezték a lakóhelyük szerinti jegyzőnél, hogy részt kívánnak venni a települési kisebbségi önkormányzati képviselők októberi választásán. A határidő lejárta előtt valamivel több, mint három héttel már 58 ezren szerepelnek a kisebbségi választói jegyzékekben az Országos Választási Iroda (OVI) adatai szerint. Négy éve összesen csaknem 200 ezren kérték felvételüket a kisebbségi választói jegyzékekbe. A kisebbségi jegyzékbe az kérheti a felvételét, aki a 13 kisebbségi közösség egyikéhez tartozónak vallja magát, és szavazni kíván a jelöltekre, vagy maga is jelöltként kíván indulni. Ehhez az szükséges, hogy július 15-ig egy formanyomtatványon kérje az adott kisebbségi választói jegyzékbe vételét a helyi jegyzőtől. A jegyzékbe felvételnek nem lehet akadálya, ha a választópolgár nem a választási iroda által május 31-ig megküldött, hanem az internetről letöltött, fénymásolt vagy egyéb módon sokszorosított kérelemnyomtatványt tölt ki és juttat el a helyi választási iroda vezetőjéhez. A kisebbségi szervezetek azonban nem gyűjthetik az említett kérelemnyomtatványokat, és erre nem is hívhatják fel a választópolgárokat. A kérelem és a kisebbségi választói jegyzék ugyanis személyes és különleges adatokat tartalmaz. A kisebbségi választói jegyzékbe csak a választási iroda, a választási bizottság és a bíróság tekinthet be feladatai végrehajtásánál. (A jegyzékeket a szavazás eredményének jogerőre emelkedése után meg kell semmisíteni.) Az OVI adatai szerint eddig 58 236-an kérték a jegyzőnél felvételüket a kisebbségi választói jegyzékbe. A felvettek 63 százaléka (36 640 választó) kérelmében a cigány kisebbségi közösséghez tartozónak vallotta magát, további 22 százalék (összesen 12 907-en) németnek, 2591 választó szlováknak, 2546 horvátnak, 703 románnak, 599 szerbnek, 558 ruszinnak, 480 lengyelnek, 354 görögnek, 299 szlovénnek, 296 ukránnak, 134 bolgárnak és 129 örménynek. A legtöbben, 437-en eddig Győrben jelentkeztek a jegyzékbe, ebből 357-en a cigány, 55-en a német és ketten a lengyel választói jegyzékbe vetették fel magukat. Miskolcon 431-en jelentkeztek (közülük 370-en a cigány és 27-en az ukrán jegyzékbe), Kiskunhalason 419-en (ebből 395 a cigány), a főváros XVIII. kerületében 358-an (ebből 199 a német, 41 a görög, 29 a szerb, 28 a ruszin és 20 a szlovén jegyzékbe), Pécsen 352-en (közülük 211 a német, 71 a horvát és 34 a bolgár), Békéscsabán 122-en (ebből 90 a szlovák és 23 a román). Négy évvel ezelőtt, 2006-ban közel 200 ezer választó kérte a kisebbségi választói jegyzékbe vételét: 106 ezren szerepeltek a cigány, csaknem 46 ezren a német, 15 ezren a szlovák, 11 ezren a horvát, 4 ezren a román, 3-3 ezren a lengyel és a ruszin, több mint 2-2 ezren a görög, az örmény, a szerb és a bolgár, ezren-ezren az ukrán és a szlovén választói jegyzékben. 2006-ban Pécsen olyan sokan (2550) jelentkeztek a kisebbségi választói jegyzékbe, hogy három szavazókört is ki kellett jelölni. További öt olyan település volt - Békéscsaba (1426), Győr (1970), Miskolc (1403), Nagykanizsa (1204) és Budapest XVIII. kerülete (1455) -, ahol két szavazókör volt a kisebbségi választáson. Akkor 2933 településen készült kisebbségi választói jegyzék, és az ország 1435 településén végül összesen 2049 helyi kisebbségi önkormányzati választást tartottak.
Fenyegető SMS-eket kapnak a békéscsabai szlovákok - mindezt egy állítólagos félreértés miatt egy csoport párizsi kirándulásával kapcsolatban. A Magyarok Világszövetsége szerint szándékosan szabotálni akartak egy trianoni emlékünnepséget, most büntetnek. A békéscsabai szlovákok uniós forrásokból kaptak pénzt egy párizsi kirándulásra, mindezt az MVSZ trianoni kastély előtt szervezett tüntetése idején. Patrubány Miklós, a szervezet elnöke szerint a szlovák csoport azért utazott ki, hogy szabotálja szervezete tiltakozó akcióját, de a szervezőknek és a francia rendőrségnek köszönhetően meghiúsult a tervük. „Úgy spekuláltak, hogy beszivárognak a résztvevők közé és megzavarják az eseményt” - vélte Patrubány a Csaba Rádió műsorában. Az MVSZ a szlovák utasok buszának rendszámát leadta a francia hatóságoknak, akik nem is engedték be a járművet Versailles-ba a tiltakozó akció végéig. Patrubány szerint ez nem akadályozta meg a szlovákokat abban, hogy elhelyezzenek egy „Trianont ünneplő” koszorút. Az MVSZ birtokába került a szalag, majd átadták azt a jobbikos képviselőknek. István Anna, a békéscsabai szlovákok kulturális szervezetének titkára teljesen másként látja a történteket. Véleménye szerint a kirándulás egy több éves program részeként szerveződött, teljesen véletlenül került azonos időpontra az MVSZ megemlékezésével. A szlovák szervezet elutazása előtt egyeztetett az MVSZ-szel, majd délutánra helyezte át programját. Kijelentette, hogy senki sem helyezett el semmilyen koszorút a kastélynál, rendőrből is csak egy járőrrel találkoztak. A békéscsabai szlovákok azóta több fenyegető SMS-t is kaptak, a szlovák hatóságok és a Jobbik, illetve az MVSZ szervezetei is kölcsönösen provokációnak tekintik a történteket.
Zaklatás miatt feljelentést tett a békéscsabai szlovákok szervezetének elnöke, mert egy korábbi, Versailles-ba tett kirándulásuk óta folyamatosan fenyegetések érik - közölte a szervezet elnöke Békéscsabán. István Anna elmondta: a békéscsabai szlovákok szervezete egy korábban egyeztetett uniós program résztvevőiként látogattak Párizsba, és ennek keretében nézték meg a francia főváros melletti kastélyegyüttest is. Időközben értesültek arról, hogy a Magyarok Világszövetsége június negyedikén délelőttre tiltakozó demonstrációt hívott össze a trianoni békeszerződés évfordulója alkalmából. A békéscsabai szervezet ezért aznap délutánra szervezte át a látogatást, hogy még véletlenül se kerüljön sor „félreértésre”. Ettől függetlenül István Annát azóta is folyamatosan zaklatják telefonon és az interneten, jóllehet kijelentette, hogy a csehek, a szlovákok, valamint a franciák által összeállított programhoz semmi köze nem volt a békéscsabai szlovákoknak. István Anna leszögezte: a kirándulást már jóval korábban egyeztették cseh, szlovák, valamint francia kollégáikkal, így a békéscsabaiaknak nem volt befolyásuk a részletes program szervezésére. A Békés Megyei Online-on időközben megszólalt Štefan Daňo, a Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulja is. Mint mondta, az itt élő szlovák kisebbség provokációjának tartja a Magyarok Világszövetségének és a helyi Jobbiknak az akcióját. Szerinte a két szervezet megnyilatkozása provokáció, és felveti a rágalmazás vétségét is. A főkonzul vélekedése szerint a Magyarok Világszövetségének versailles-i, trianoni megemlékezése nem kapott akkora visszhangot a médiában, mint szerették volna, s ezért hozzák vissza ezt a témát a helyi szlovákok elleni tiltakozás formájában. A Magyarok Világszövetsége azonban provokációnak tartotta a békéscsabaiak látogatását, s a békéscsabai Jobbik elnöke, Szabóné Kocziha Tünde is így vélekedett a Békés Megyei Online-nak adott korábbi nyilatkozatában. Mint akkor fogalmazott, szerinte „a csabai tótok buszt szerveztek az ellentüntetésre”.
Zaklató, fenyegető, mocskolódó sms-eket, e-maileket kaptak a csabai szlovákok egy versailles-i, európai uniós pályázaton nyert út kapcsán. A Magyarok Világszövetsége szerint a trianoni megemlékezést akarták megzavarni. A szlovákok ezt visszautasítják, a szlovák főkonzul pedig provokációt említett. Dr. Hajdú Antal ezredes, Békéscsaba rendőrkapitánya elmondta, zaklatás vétsége miatt indítottak nyomozást ismeretlen tettes ellen. István Anna, a Csabai Szlovákok Szervezetének elnöke hangsúlyozta, egy többéves program része volt a franciaországi útjuk, Csehországból, Szlovákiából is érkeztek a párizsi szlovákokhoz. - Június 2-7. között tartózkodtunk a francia fővárosban, az időpontot és a programot sem mi találtuk ki, állítottuk össze - szögezte le István Anna. - Felhívtak az utazás előtt a Magyarok Világszövetségétől, közölték, bíznak benne, nem azért megyünk, hogy megzavarjuk a trianoni emlékünnepséget. Tájékoztattak, hogy délelőtt lesz az ünnepség, és a 4-ére Versailles-be tervezett programot ennek alapján a kérésemre áttették délutánra. Hogy a 4-két nem lehetett volna más napra cserélni? István Anna kiemelte, csütörtökön reggel érkeztek Párizsba, a busznak 9 órát „pihennie” kellett. Szombaton volt a szlovákok közös rendezvénye, a vasárnapi hazaindulás előtt újra kilenc órát kellett állnia a busznak. Így a versailles-i kirándulásra a péntek maradt, azért is, mert ekkor ingyenes volt a kastélykertbe belépés. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke azt nyilatkozta, hogy a csabai szlovákok megpróbálták megzavarni Versaillesben a trianoni összmagyar megemlékezést, de nem sikerült nekik, mert résen voltak és a francia hatóságok is odahatottak, hogy ez ne történhessen meg. Hetekkel a trianoni megemlékezés előtt értesültek arról, hogy autóbuszt szerveznek a csabai szlovákok Versaillesbe. Több telefonhívásból tudták meg, hogy azon mesterkednek, miként tudnának beszivárogni, és hogyan tudnák megzavarni a megemlékezést. Patrubány azt nyilatkozta, végül is úgy sikerült elhárítaniuk az esetleges nyílt színi konfliktussá fajuló szándékot, hogy a francia rendőrségnek leadták az autóbusz rendszámát és ők nem engedték be őket oda addig, ameddig a magyar rendezvény véget nem ért. Az elnök szerint nem jelentett akadályt a szlovákoknak, hogy ezek után odavonuljanak a nagy Trianon kastélya elé, koszorút helyezzenek el, amelyikben Trianont dicsőítik. Kiemelte, birtokukban van ennek a koszorúnak a szalagja, a helyszínre visszatérve magukhoz vették, és itthon Gaudi Nagy Tamás országgyűlési képviselőnek átadták. István Anna leszögezte, közülük senki nem tett le koszorút, és összesen egy rendőrt láttak, illetve még egyszer hangsúlyozta, délután mentek, és nem is Trianon-, hanem a Versailles-i kastélyhoz. Egyébként ekkor a világszövetség tagjai már ott sem voltak. A csabai szlovákokat azzal is megvádolták, hogy nekiestek a magyar megemlékezők buszsofőrének, szidalmazták, megrángatták az éppen a parkolóban falatozó gépkocsivezetőt, mert pólóját a történelmi Magyarországot ábrázoló rajz díszítette. Kiderült, a csabai csoportból egy férfi valóban tett megjegyzést a pólóra, de nem ő ment a sofőrhöz, hanem fordítva, és barátilag beszélgettek. Ezt a sofőr is elismerte. Információnk szerint Vantara Gyula, Békéscsaba polgármestere, fideszes országgyűlés képviselő tájékozódó kérdésekkel fordult a Magyarok Világszövetségéhez. Szabóné Kocziha Tünde, a Jobbik békéscsabai elnöke közleményben tudatta: Békéscsabán nyílt titok volt, hiszen hetekkel előtte városszerte beszélték, hogy „a csabai tótok buszt szerveznek ellentüntetésre Trianonba”. Az elnökasszony hozzátette: közülük sokan szerettek volna részt venni a helyszínen a megemlékezésen, de az anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé. Ezért különösen szíven ütötte őket István Anna nyilatkozata, miszerint az útjukat az EU fizette. Štefan Daňo, békéscsabai szlovák főkonzul az itt élő szlovák kisebbség elleni provokációnak tartja a Magyarok Világszövetségének és a Jobbiknak az akcióját. Szerinte a kijelentések felvetik Patrubány Miklós büntető és a polgári jogi felelősségét, egyes mondatai kimerítik a nyilvánosság előtti rágalmazást, és alkalmasak a becsület csorbítására, sértik István Anna jó hírnevét és becsületét. Elképzelhetőnek tartja, a Magyarok Világszövetségének versailles-i, trianoni megemlékezése nem kapott akkora visszhangot a magyar médiában, mint szerették volna, ezért hozták vissza így a témát. Štefan Daňo mélységesen elítéli a Jobbik békéscsabai szervezetének közleményét, melyben többek között ez olvasható: „Bízunk benne, hogy az ügy kivizsgálása után valóban megtörténik a felelősségre vonás, és a hölgy örökre eltűnik a város közéletéből.” A főkonzul nemcsak kitűnő magyar állampolgárnak, hanem a szlovák-magyar kapcsolatok ápolásáért sokat tevő csabai polgárnak is tartja István Annát. - Tisztelem Magyarországot és az itt élőket, nem véletlen, hogy másodszor vagyok itt - nyilatkozta lapunknak a főkonzul. - Úgy látom azonban, hogy a nagypolitikai nézeteltérések már a mikrokörnyezetben is érezhetőek. Szó mi szó, az első békéscsabai kiküldetésem idején még egészen más egymás közötti, szomszédi viszonyok voltak, ezekhez kellene újra visszatérni.
„Amennyiben Ön a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott (bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) kisebbséghez tartozik, 2010 októberében részt vehet a helyi önkormányzati választásokkal azonos napon tartott települési kisebbségi önkormányzati választáson.” Így kezdődik az a felhívás, melyet mindnyájan megkaptunk postán a Választási Irodától. Az elmúlt napokban, Magyarország összes állampolgára megkapta azt a regisztrációs lapot, mellyel kisebbségi választói jegyzékbe vetetheti magát. Ezzel elkezdődött az a folyamat, mellyel jegyzékbe veszik mindazokat, akik részt kívánnak venni (választóként vagy választottként) az őszi kisebbségi választásokon. Az emberek viszont nem tudnak túl sokat erről a lehetőségről és sokszor, amit tudnak is, azt is tévesen. Egyesek azt hitték, hogy ezzel kérhetik meg a kettős állampolgárságot! Nem csoda, hiszen erről legalább beszélnek egész nap a hírekben. Nem úgy, mint a kisebbségi választásokról, melyek egyesek számára közelebb van a tudományos-fantasztikus kategóriához, mint a valósághoz. Mások pedig úgy hitték, hogy ez már a népszámlálást rögzítő dokumentum. Mind-mind téves értelmezések, melyek főleg az információ-hiányra alapulnak. A magyar politika nem nagyon foglalkozik sem a hazai kisebbségek sorsával, sem a helyzetével. Kivételt csak a cigánysággal tesznek. A többi nemzeti kisebbség csak olyankor jut eszükbe, amikor kétoldalú politikai találkozókra kerül sor, és amikor ezeket váltópénzként tudják használni. Hogy sem a Kormány, sem a Parlament vagy a kisebbségi ombudsmani hivatal nem veszi komolyan a kisebbségi önkormányzati rendszert (melyet egyébként ők kreáltak), mi sem bizonyítja jobban, mint a közöny, amivel a felmerülő problémákat kezelik, ezek pedig: a választási csalások és visszaélések, az etnobiznisz egyre nagyobb elterjedése, számos ál-kisebbségi önkormányzatok alakítása, stb. Mindezekért a főbűnösök természetesen az országos önkormányzatok, melyek némán asszisztálnak - és mint ahogyan nálunk, románoknál történik - éppen, hogy bátorítják az etnobizniszt. Pontosabban: az országos önkormányzatok vezetése. És teszik ezt a saját nemzetiségük szégyenére. Addig a pillanatig, amíg ezeket a sorokat papírra vetem, a román listára eddig 238 személy iratkozott fel. Személy, és nem feltétlenül román! Hiszen úgy, ahogy négy évvel ezelőtt is történt, ismét feliratkoznak román listákra számos olyan településen is, ahol az utolsó népszámláláson senki vagy csak nagyon kevesen deklarálták magukat románnak. Már most előlátható, mi vár minket ősszel: hatalmas választási csalások! De rövid időn belül az is kiderül, ki mozgósította ezeket az embereket, és kiknek a nevében alkotnak úgynevezett „román” önkormányzatokat. Ők azok, akik már elkezdték járni a falvakat és városokat „románokat” keresve, akik már megint mindent megígérnek, holott immár 12 éve „vezetik” a magyarországi románokat és már ezerszer bebizonyították a tehetetlenségüket, és szégyent hoztak ránk. Hogyan lehet felismerni őket? Megjelennek a gyerekek vagy az öregek rendezvényein, és kis csokikat osztogatnak, gasztronómiai fesztiválokra invitálnak és egy tál paprikást adnak, szembe hazudnak és megígérik, hogy ezentúl több pénzt adnak majd. És ha azt látják, hogy még mindig bizonytalankodnak, akkor megfélemlítik, megzsarolják magukat. Ne higgyenek nekik! Senki nem köteles feliratkozni semmilyen listára. Ez csak egy lehetőség. Ez egy esély arra, hogy változtassunk azon, ami nem tetszik. Vagy azokat, akiket nem szeretünk. Bár kívülről (értsd: a budapesti és a bukaresti politika) senki nem segíti a magyarországi románokat abban, hogy egy tiszta, normális román közéletünk legyen, belülről, a közösségből, a tisztességes és jó érzésű románoknak van esélyük meghozni a változásokat. Amire olyan nagy szükségünk van.
A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége határozottan tiltakozik a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata hivatalos lapjának számító Cronica c. újság 2010. június 4-ei száma 2. oldalán megjelent írás tartalma és üzenete ellen. Az országos önkormányzat kiadványa azzal, hogy nem tesz különbséget a hazai román közösség által ténylegesen románként elfogadott és e közösség véleménye szerint nemzetiségünktől idegen egyének között, egy törvénytelen, erkölcstelen, a hazai nemzetiségek, de főleg a románság számára káros és megalázó jelenség létjogosultságát ismeri el, sőt a kisebbségi jogokkal való visszaélést ártatlannak és jótékonynak („nevinovat şi benefic”) tartja. Teszi ezt a vezércikkben, amely a sajtógyakorlatban a fenntartó szervezet, valamint a lap készítőinek hivatalos álláspontját tükrözi. Véleményünk szerint az etnobiznisz, a kisebbségi jogokkal való visszaélés jelensége az elmúlt bő évtizedben súlyos károkat okozott a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszerben, annak hazai és nemzetközi megítélésében. A hazai román civil szervezeteket tömörítő Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége több ízben is elítélte az etnobizniszt, hiszen az a kisebbségiek ellen jött létre, a közösség számára ismeretlen személyek részéről, akik a haszonszerzés reményében kerültek be a kisebbségi önkormányzati rendszerbe, a nekik juttatott állami forrásokat pedig meggyőződésünk szerint, nem a kisebbségi törvény által meghatározott célokra használják fel. A Kulturális Szövetség tiltakozik a kisebbségi jogokkal való visszaélés minden formája ellen, elítéli a jelenség bármely megnyilvánulását, az etnobiznisz támogatását. Emlékeztetni szeretnénk, hogy a szervezetünk fenntartásában működő Foaia românească c. újság munkatársai két alkalommal is pert nyertek azok ellen, akik a lapot éppen a kisebbségi jogokkal való visszaélés elleni nyílt hang miatt vonták polgári és büntetőperbe. A Szegedi Ítélőtábla 2010 januárjában jogerősen, a Gyulai Városi Bíróság pedig 2010 májusában első fokon állapította meg a valódi kisebbségi közösség tagjainak azon jogát, hogy kirekessze soraiból azokat, akik nem beszélik a kisebbségi nyelvet és nem ismerik az adott közösség kulturális értékeit. Ezúton is felhívunk minden, a közélet tisztaságáért aggódó magánszemélyt és szervezetet, határolódjon el azoktól az álláspontoktól, amelyek a kisebbségeket sújtó etnobizniszt kívánják legitimizálni. A kisebbségi önkormányzati választások előkészítése időszakában különösen fontosnak tartjuk a közélet tisztaságának szem előtt tartását. Meggyőződésünk, hogy a kisebbségek megmaradása, nyelvünk és kultúránk megőrzése és fejlesztése érdekében elengedhetetlenül fontos jogokkal való visszaélések elleni fellépésünkben számíthatunk a támogatásukra.
Gyula, 2010. június 7.
Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége Elnöksége
Vannak románok, akik nemzetiségükből élnek. Ezt a jelenséget nevezték el pejoratívan „etnobiznisznek”. De vannak más románok is, akik szintén nemzetiségükből élnek, azzal a különbséggel, hogy folyamatosan vádolják és gyanúsítgatják a többi románt. Vádak, amelyeket egy szóval „etnobotránynak” lehet hívni. Összehasonlítva a két tevékenységi módot, észrevehetjük, hogy az etnobiznisz valamicske pénzbe kerül, de azok az emberek dolgoznak, tanulnak, erkölcsi és anyagi értékeket teremtenek, és ily módon, így vagy úgy, presztízsünket növelik. A tevékenységek különbözőek, a politikától a kultúráig és lélekig, és jóhiszeműek, toleránsak és beilleszkedésre ösztönzőek. A románok együtt dolgoznak, tisztelik egymást, nemzeti érzelmeik bátorítva vannak. Az emberek vállalják a felelősséget tevékenységükért. A kisebbség ilyen módon képes virágozni és fejlődni. Az etnobotrány is ugyanannyi pénzbe kerül, azonban ezek az emberek azon tevékenykednek, hogy destruktívan kritizálják és vádolják azokat, akik dolgoznak, vagy tanulnak. A tevékenységük korlátolt, intoleráns és széthúzó politikára alapszik, amelyben a rosszindulatú taktikák és intrikák jól szervezettek. Az emberek energiáit főként érdekütközésekhez és konfliktusokhoz vonzzák, új értékeket nem teremtenek, sőt, még a meglévő érdekek is súlyos veszélyben vannak. A presztízs elvész, sőt, még a belekeveredett feleket és az egész nemzetiséget is beszennyezik. Az emberek már nem tudnak együtt dolgozni, egymás ellen fordulnak, ellenséges táborok kelnek életre. A tisztelet elvész, a kiábrándultság, megvetés és az undor lép a helyébe. A nemzeti érzelmek is elvesznek, a botrányok után az emberek szégyellik nemzetiségi mivoltukat, vádjaikkal szemben elárultnak és jogtalanul elhagyottaknak érzik magukat. Széthúzástól és megmételyezéstől megbénítva, a közösség már nem tud virágozni, nem fejlődik, zavarttá és atomjaira esik szét. A kisebbség így pénzt is, energiát is, értékeket is, és presztízst is veszít, és végül megsemmisíti saját magát. Senki nem vállalja a felelősséget a veszteségek miatt, minden figyelmet elvonnak a harcok és vádolások. Olyan fogalmak, mint a „demokrácia” és a „szólásszabadság” mindig törvényes leplet adnak a megsemmisítő vádaknak. Most, hogy az etnobotrányok olyan régóta emésztik életünket, azt hiszem, meg kellene bocsátanunk, talán még végleg el is kellene felejtenünk az ártatlan vagy épp jótékony etnobizniszt! Elérkezett az ideje, hogy felismerjük nemzetünk valódi fekélyét: az etnobotrányt! Ne felejtsük el, hogy annyi éve él így emberek egy csoportja, és beárnyékolják jövőnket. Még ha a törvény toleráns is, erkölcsileg mégis felelősségre kell vonni őket a sok etnobotrányért, amelyekkel megfojtanak bennünket és nem hagynak élni! Betegségünknek egy neve van: az etnobotrány! Az, hogy kigyógyulunk ebből, vagy hagyjuk általa megöletni magunkat, kedves románok, a döntés joga a ti kezetekben van!
Egy itteni lapban olvasom egy televíziós személy cikkét egy budapesti román perről. Magukat románoknak valló hivatalos pozícióban lévő embereket azzal gyanúsítanak, hogy nem románok, és a románokért hivatalos munkát végző embereket azzal gyanúsítanak, hogy etnobizniszelnek! Büszkeséggel tájékoztatnak bennünket egy hasonló perről, amely Szegeden ért véget. Azon gondolkodom, hogyan lehet valaki büszke egy sor ilyen román botrányra? Mely igazi román gyanúsíthatja ezeket az embereket etnobiznisszel, ki meri azzal vádolni őket, hogy nem románok? Azok, akik vádolnak, az hiszik magukról, hogy ők fajtiszták, vagy talán „übermensch-ek”? És a vádlók tevékenységét miért nem gyanúsítják azzal, hogy az etnobiznisz? Csak azért, mert ők támadnak először? Folyamatosan ezt a helyzetet látjuk: egy szervezett csoport évek óta nehéz szavakat vet a románok felé és ugyanazokon a témákon nyíltan kritizálja őket - románság, személy, nyelvjárás, viselet, tevékenység vagy hit. Aggasztó rágalmazásokat terjesztenek újságban, televízióban, levelekben, bíróságon, néha még telefonon is vagy személyesen. A támadások pedig mindig a „demokrácia” és a „szólásszabadság” leple alatt vannak. A vég mindig katasztrofális. Értékes és lelkes románok lettek mélyen megsebezve, megundorodtak és eltávolodtak. Azok a románok, akik dolgoznak és tanulnak, kiábrándultak és elcsüggedtek. A román kultúra és az intézmények összeomlanak! Sebeink és a széthúzás tönkretesznek. Volt kultúránk, kutatásunk, könyv- és versírásaink, most pedig csak botrányaink vannak. Számtalan és vég nélküli gusztustalan botrányok szégyenítenek meg bennünket bíróságokon, bomlasztják iskoláinkat, főiskolánkat, egyházunkat, még családjainkat és barátainkat is! Sőt, még a halottakat sem kímélik! Amit ez az ész és szív nélküli csoport közpénzeken tesz, akiknek semmi sem szent, vajon nem ugyanúgy „etnobizniszesek”? Nem! Sokkal rosszabb, ők megalkottak és beindítottak egy halálos román fekélyt: az Etnobotrányt! Az etnobotrányhősök nem azért küzdenek, hogy megvédjenek bennünket az etnobiznisztől, hanem az Etnodominanciárt küzdenek! Etnodominálni akarnak bennünket etnobotrányaikkal, még ha a végén bennünket is, kultúránkat és intézményeiket is tönkreteszik! Nem tehetünk semmit azért, hogy ezt a szervezett csoportot megállítsuk, aki nagyon jól tudja, hogyan terjessze a románok között a széthúzást, a nyugtalanságot, bizonytalanságot, félelmet, sőt a rettegést, olyan dolgokat, amiket egy szóval így nevezhetünk: Etnoterror. Kedves románok, halgassatok a szívetekre, és ne engedjétek megmérgezni magatokat! Ha valaki románul tanul, segítsétek! Ha csak néhány szót ismer, dícsérjétek meg! Ha pedig valaki dolgozik, tiszteljétek! Becsüljetek minden román lelkű embert! Szorítsátok meg a kezüket, öleljétek át őket, ők a legkedvesebbek szíveinknek! Tiszteljetek és védelmezzetek minden románt, és azokat, akik a románok mellett állnak! Oltalmazzátok mindenhol igaz román lelkünket, kultúránkat és hitünket! És leplezzétek le, távolítsátok el az újság, a televízió és a szervezetük Etnobotrányhőseit, akik Etnobotrányokból élnek, és hagyjátok őket megfulladni saját mérgükben!
Futballtörténelmi sikert ért a szlovák válogatott azzal, hogy, hogy bejutott a labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőjébe. Az olaszok legyőzése után a köztársasági elnök is közleményt adott ki. Ismét bebizonyosodott, hogy a labdarúgásban is vannak még csodák - olvasható a szlovák internetes oldalakon a rendkívül izgalmas Szlovákia-Olaszország összecsapás után. A mérkőzés előtt már szinte mindenki temette Vlagyimir Weiss szövetségi kapitány csapatát. Főleg az Új-Zéland és Paraguay elleni nem éppen fényes játék után bőven jutott a bírálatból a játékosoknak és a szlovák sajtó körében nem éppen népszerű szövetségi kapitánynak is. Ladislav Jurkemik, volt kiváló labdarúgó és szövetségi kapitány a SITA hírügynökségnek elmondta: ő már a mérkőzés előtt megjósolta, hogy a szlovákoknak van keresnivalójuk a címvédő ellen, hiszen a korábbi csehszlovák válogatott is mindig egyenrangú partikat vívott az olaszokkal. A csapat 120 százalékos teljesítményt nyújtott, a játékosok példásan küzdöttek és pontosan betartották a taktikai utasításait is - vélekedett. Jurkemik szerint a csapat az előző két találkozón sem játszott rosszul, de újoncként sok hibát követett el és a játékosokból hiányzott az önbizalom. Most viszont megmutatták a világnak, hogy tudnak focizni, és nem véletlenül jutottak ki a vb-re - tette hozzá. Jozef Adamec korábbi remek csatár szerint az edző szerencsés kézzel állította össze a csapatot, az előző mérkőzések után eszközölt cserék bejöttek, a játékosok hatalmas fegyvertényt értek el. Jó volt a taktika is, a játékosok bíztak önmagukban, nem álltak be védekezni, hanem bátran vállalták a nyílt játékot. Adamec szerint a csapat fantasztikus eredményt ér el, amely bekerül a szlovák labdarúgás történelmébe. Jozef Venglos volt edző szerint Szlovákia átírta a focitörténelmet, és hihetetlen sikert ért azzal, hogy valóságos pszichodráma után legyőzte a világbajnokot. Robert Vittek, aki két gólt szerzett, és a szlovákok legjobbja volt, azt mondta, hogy nagy elszántsággal léptek pályára, minden labdáért teljes erőbedobással küzdöttek, és meglepték az olaszokat. A kapus Jén Mucha szerint ilyen fantasztikus mérkőzést még nem játszott, és amit a csapat elért, az fantasztikus és hihetetlen. A vb-újonc együttes történetének eddigi legnagyobb sikerét követően országszerte szurkolók ezrei törtek ki örömujjongásban, még Ivan Gasparovic államfő is közleményt adott ki. „Nem egy csoda, hanem a realitás volt a johannesburgi pályán. A játékosaink azt hozták, amit tudnak. Fantasztikusak voltak, és rászolgáltak a győzelemre. Ugyanolyan boldogság tölt el engem, mint egész Szlovákiát” - fogalmazott a köztársasági elnök. A helyi televízió a szlovák futball legnagyobb pillanatának nevezte a csütörtöki sikert.
A szlovák labdarúgó-válogatott bejutott a legjobb 16 közé a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságon, miután rendkívül izgalmas mérkőzésen 3:2-re legyőzte a címvédő Olaszországot. Vladimír Weiss szövetségi kapitány ismét felforgatta a kezdőcsapatot, a védelem bal oldalán újra Zabavník kapott helyet, Štrba társat kapott Kucka személyében, kimaradt a kis Weiss és Šesták, helyettük Jendrišek, illetve Stoch került a szélre. Már az első percek megmutatták, hogy a szlovák válogatott nem akarja veszni hagyni az utolsó lehetőséget, a 12. percben Stoch beadását Marchetti öklözte ki. A bátran játszó szlovákok a 25. percben De Rossi rossz passza után labdát szereztek, Kucka remekül megtalálta Vitteket, aki laposan a hálóba lőtt - 1:0! Tíz perccel később Štrba bombalövését védte Marchetti. A szlovák középpályásnak később keményen odaléptek, ötcentis nyílt seb tátongott a combján, de rövid ápolás után újra játékra jelentkezett. A félidő Kucka távoli kapáslövésével zárult, amely csupán centiméterekkel kerülte el a kaput. Lippi a félidőben lehozta Criscitót és Gattusót, Maggio és Quagliarella állt be helyettük, de az olaszok játéka nem javult, így alig tíz perc után Montolivót az olaszok utolsó reménye, Andrea Pirlo váltotta. Az 56. percben a szlovák védelem egyedül hagyta Di Natalét, de az olasz csatár nem találta el a kaput. A 67. percben Quagliarella lövését Škrtel vágta ki a gólvonalon állva, három perccel később Stoch remek egyéni akció után lőtt mellé. A 73. percben egy szöglet után Hamšík laposan tette Vittek elé a labdát, aki közelről növelte a szlovák előnyt - 2:0! Ezzel a szlovák csatár beérte a góllövőlistán a háromgólos argentin Higuaínt. Az utolsó tíz perc azonban hihetetlen izgalmakat hozott: a 81. percben Di Natale szépített, az olaszok pedig rohamoztak. A 85. percben Quagliarella talált a hálóba, de a bíró les miatt érvénytelenítette a gólt. A 87. percben a lábán már alig álló Štrbát Kopúnek váltotta, aki első labdaérintéséből, egy bedobás után Marchetti mellett elpöckölve a labdát - 3:1!!! A meccsnek viszont még mindig nem volt vége: Quagliarella jól vette észre, hogy Mucha kint áll a kapujából, és átemelte a szlovák kapust - 3:2! Az utolsó percekben viszont már semmi nem változott, s mivel a párhuzamos mérkőzésen Új-Zéland nem győzte le Paraguayt (0:0 lett az eredmény), Szlovákia csoportmásodikként bejutott a nyolcaddöntőbe. A világbajnok olaszok az utolsó helyen végeztek a csoportban, így számukra véget ért a vb.
Johannesburg, Ellis Park, 53 412 néző. Góllövők: Vittek (25., 73.), Kopúnek (89.), ill. Di Natale (81.), Quagliarella (92.). Sárga lap: Štrba, Vittek, Pekarík, Mucha, ill. Cannavaro, Chiellini, Pepe, Quagliarella. SZLOVÁKIA: Mucha-Pekarík, Škrtel, Ďurica, Zabavník-Štrba (87. Kopúnek), Kucka-Stoch, Hamšík, Jendrišek (94. Petráš)-Vittek (92. Šesták). OLASZORSZÁG: Marchetti-Zambrotta, Cannavaro, Chiellini, Criscito (46. Maggio)-Pepe, Montolivo (56. Pirlo), De Rossi, Gattuso (46. Quagliarella)-Iaquinta, Di Natale.
Hajós András: „Én tényleg csak egy rajongó szemszögéből nézem a VB-t, hiszen mindössze négy éve, a fiam jóvoltából kezdtem el érdeklődni a labdarúgás iránt. Ez a szlovák - olasz találkozó is meggyőzött arról, hogy a mentális állapotnak és felkészülésnek milyen fontos szerepe van, a szlovákok ebben egyértelműen a címvédő fölé nőttek. Ez a siker nekünk is üzenet, hogy van remény, csak dolgozni kell érte! Szomszédaink játéka láttán mostantól szorítok értük, míg az olaszok távolléte jól jöhet az egyetemes futballnak, hiszen új játékosok kerülnek be a nemzetközi körforgásba.”
A Bizottság véleménye szerint az adott körülmények között nincsen lehetősége kötelezettségszegési eljárást indítani Szlovákia ellen, mivel az egyik tagállam államfőjének egy másik tagállamban tett hivatalos látogatására nem vonatkoznak az uniós jog rendelkezései. 2010. június 24-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt fogadott el a Magyarország által az EUMSz 259. cikkére hivatkozással Szlovákia ellen kezdeményezett kötelezettségszegési eljárás tárgyában. Magyarország szerint Szlovákia megszegte az európai uniós jog rendelkezéseit azáltal, hogy 2009 augusztusában megtagadta a magyar elnöktől, hogy Szlovákia területére lépjen. Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen az Európai Unió Bíróságához, a Bizottság indokolással ellátott véleményt ad ki. A Bizottság elemzésének az a végkövetkeztetése, hogy sem a Szerződés, sem a másodlagos jogforrások rendelkezései nem vonatkoznak valamelyik tagállam államfőjének egy másik tagállamban tett látogatására. Ezért a Bizottság véleménye szerint a kötelezettségszegésre történő hivatkozás a jelen esetben megalapozatlan. Valójában a Szerződés és a másodlagos jogforrások szövegéből, összefüggéséből, valamint céljából következik, hogy a szabad mozgás joga kizárólag magánjogi jogalanyként (a személyek alapvető joga) nem pedig egy tagállam vagy egy harmadik ország államfőjeként illeti meg a polgárokat. Az államfőkre ugyanis a nemzetközi jog szabályai vonatkoznak. Továbbá, az intézmények nem rendelkeznek hatáskörrel arra vonatkozóan, hogy a tagállamok közötti kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat szabályozó nemzetközi jogi normákat módosítsák.
Magyarország nehezményezi, hogy Szlovákia 2009. augusztus 21-én megtagadta, hogy Magyarország elnöke szlovák területre lépjen, hivatkozással az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv rendelkezéseire, mindez által megsértve a vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat. 2009. augusztus 21-én Magyarország elnöke azzal a céllal kívánt volna ellátogatni Szlovákiába, az első magyar király (és védőszent), Szent István szobrának avatóünnepségén, amit egy révkomáromi (Komárno, Szlovákia) magánegyesület szervezett. A szlovák hatóságok úgy értékelték, hogy az elnök látogatásának időpontja, amely Csehszlovákia Varsói Szerződés általi megszállásának 41. évfordulójára esett, közbiztonsági kockázatot jelentett. Ezért úgy döntöttek, hogy a 2004/38/EK irányelvre hivatkozással nem engedik be az elnököt az ország területére. 2009 októberében a magyar hatóságok panasszal fordultak az Európai Bizottság elnökéhez, amelyben kérték, hogy a Bizottság indítson kötelezettségszegési eljárást Szlovákiával szemben a 2004/38/EK irányelv megsértése miatt. A Bizottság azt válaszolta, hogy az adott körülmények között nincsen lehetősége kötelezettségszegési eljárást indítani, mivel az egyik tagállam államfőjének egy másik tagállamban tett hivatalos látogatására nem vonatkoznak az uniós jog rendelkezései. A tagállamok egyedüli joga a saját kétoldalú diplomáciai kapcsolataik irányítása. Magyarország ezután hivatalosan is a Bizottsághoz fordult az EUMSz 259. cikkével összhangban, amely ezt az előterjesztést írja elő előfeltételül ahhoz, ha az egyik tagállam végül keresetet kíván benyújtani az Európai Unió Bíróságához egy másik tagállam ellen.
Az 1990-es rendszerváltás óta most történik meg először, hogy olyan személy lesz Magyarország köztársasági elnöke, aki a szocialista rendszer idején is sikeres politikai karriert futott be - írja a Sme című liberális szlovák napilap Schmitt Pálról csütörtökön. „Paradox módon erre egy olyan kormány idején kerül sor, amely gyakran állítja magáról, hogy antikommunista” - idéz a legolvasottabb szlovák politikai újság jegyzetéből az MTI. „Schmitt kiválasztása többet árul el a Fideszről, mint amennyi kedves a pártnak. Azt mutatja, hogy Orbán környezetében a pártvezető iránti lojalitás és engedelmesség mindenekfelett van” - írja a Lojális című jegyzetében Peter Morvay. „A lojalitás és a karrierizmus az, ami a vitathatatlan képességek és a kitűnő fellépés mellett Schmitt-tel kapcsolatban először jut az ember eszébe. Egyetlen probléma, hogy (Schmitt) nem válogatja meg, ki iránt lojális” - vélekedik a szerző. „Feletteseinek nem okozott csalódást akkor sem, amikor - mint egyike a magas rangú magyar sporttisztviselőknek (miniszterhelyettesi szinten) - nem ellenezte az ország részvételét a Los Angeles-i olimpia Moszkva által elrendelt bojkottjában. Azzal védekezik, hogy nem szavazott. Biztos, hogy nem okoz nekik (feletteseinek) csalódást elnökként sem” - zárja jegyzetét a Sme.
Egy új magyar párt megalapítására tettek közzé felhívást a Kárpáti Harsona nevű portálon - írja a szerdai Új Szó. A párt tagjainak kiléte egyelőre ismeretlen, mindössze annyit lehet tudni, hogy Magyar Egység - Szebb Jövő Mozgalom szervezi, amiből azért némi következtetés levonható. Felhívásuk szerint azért lépnek színre, mert a Híd érdekek pártja, az MKP pedig nem tud megújulni. Nemzeti-keresztény jellegű hagyományőrző, az önrendelkezés helyreállítását vállaló radikális szervezetként aposztrofálják magukat. „Egy olyan mozgalom, amely a kilencven éve igazságtalan diktátum igazságtalan következményeit és a későbbi gyalázatos magyarellenes jogtiprásokat is nyilvánosan kívánja tartani. A mi népünk fogadta be a Kárpát-medencébe a szlovákok elődeit, azóta történelmünk közös...” - közli az Új Szó nyilatkozatukat. Az újonnan alakuló mozgalom hívei úgy véli, először nem a gazdaságot, hanem „az emberek lelkét kell megtisztítani a hazugságoktól és a téveszméktől”. Öllős László úgy nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, hogy ilyen kezdeményezés jövőjét nem érdemes találgatni. Úgy véli, a szlovákiai magyar érdekképviselet kulcsa, hogy mennyire tudják rábírni a szlovák pártokat bizonyos cselekedetekre, valamint hogy az képes-e meggyőzni a szlovák közvéleményt is. Ekkor lehet sikeres - hangsúlyozta Öllős.
Első alkalommal találkoztak magyar és szlovák történészek, hogy véleményt cseréljenek Trianonról, hogy lebontsák azt a nemzeti szembenállásokon alapuló történelmi emlékezetet, amely szerint minden szlováknak és magyarnak csak egyféle képe lehet erről a történelmi fejezetről. Magyarország felbomlása és a trianoni békeszereződés a magyar és a szlovák kollektív emlékezetben 1918-2010 - ezzel a címmel zajlik kétnapos konferencia Érsekújvárban. A mai megnyitón részt vett Peter Weiss Szlovákia budapesti, és Heizer Antal Magyarország pozsonyi nagykövete. Edita Ivaničková, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének helyettese, valamint Szarka László és Štefan Šutaj, a Szlovák-Magyar Történész Vegyesbizottság tagjai a szervezők nevében üdvözölték a konferencia résztvevőit. A történészek szerint a fő választóvonal a szakmailag megalapozott és megalapozatlan élmények között van, nem pedig a határok közti vonalon. Érsekújvár ebből a szempontból optimális találkozóhely volt a konferencia megrendezésére. A várost a szakma egyfajta magyar-szlovák etnikai zónának tartja, ahol a Rotary Klub - amelynek égisze alatt a konferencia megvalósult - több magyar és szlovák előadót látott már vendégül. Heizer Antal magyar nagykövet szerint eddig a trianoni évforduló kapcsán érzelmi alapú tudományos és féltudományos vitákat rendeztek, nagy szükség volt már egy szakmai konferencia szervezésére. Peter Weiss hangsúlyozta, a történelemtudománynak komoly feladata, hogy segítsen feldolgozni az eseményeket, ezért a történészek párbeszédét nagyon fontosnak tartja. A Rotary Klub vezetése nevében Lang Tamás köszöntötte a rangos konferencia résztvevőit, és tolmácsolta annak érsekújvári üzenetét: mindkét nemzet egyetértésben szeretne élni. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a történelem akkor van a legjobb kezekben, ha történészek foglalkoznak vele, és közös üzenetet intéztek a nyilvánosság felé: Trianon kapcsán is hajlandó a magyar és a szlovák fél meghallgatni a másik véleményét. A konferencia résztvevői és szervezői hangsúlyozták: mindkét nemzet kölcsönös megértésben és tiszteletben él és szeretne élni, nem hagyják magukat olyan politikusoktól vezérelni, akik politikai ipart űztek a riogatásból és ellenségeskedésből. Szarka László külön tisztelettel köszöntötte a szülővárosában, Érsekújvárban élő Vadkerti Katalin történészt, aki nemrég Arany János Életműdíjat vett átmunkásságáért. Gejza Pischinger polgármester tegnap fogadást rendezett a konferencia vendégeinek tiszteletére.
Megegyezett a programtézisekben a négy szlovákiai jobbközép párt, amely közösen kíván kormányt alakítani - közölte kedden éjfél előtt Iveta Radicová, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) kormányfőjelöltje. „Megállapodtunk a programtézisekben, amelyekkel a polgárok elé lépünk, s amelyek a jövőbeni kormányprogram alapját fogják képezni” - jelentette ki a majdnem tízórás tanácskozást követő sajtóértekezleten Radicová. A kiemelt feladatok közül megemlítette a közkiadások helyzetének javítását, Szlovákia eladósodásának megállítását, a korrupció és a kliensi rendszer elleni harcot, az igazságszolgáltatás reformját, a parlamenti képviselők mentelmi jogának szűkítését, a járulékok rendszerének átalakítását és az árvízkárok gyors helyreállítását. „Nem fogunk adót emelni” - szögezte le az SDKU vezetője. Ugyanakkor elismerte: vannak tézisek, amelyekben nem sikerült közös nevezőre jutni a pártoknak, így ezek nem is kerülnek be a jövőbeni programba. Ezek között említette a lelkiismereti szabadság védelmét, az állam és az egyház viszonyát, az egyneműek regisztrált partnerségét és a marihuána fogyasztás másfajta, enyhébb kezelését. „Közös érdekeinket a pártérdekek elé helyeztük” - fejtette ki Radicová. Hozzátette: mindenki engedett valamiben. A tanácskozás szerinte építő jellegű volt. „Azt kerestük, ami összeköt, s nem ami elválaszt” - szögezte le.
A Foreign Policy szakértői egy tucat okot tudnak arra, miért Szomália, és nem Norvégia összeomlásától kell inkább tartanunk. A régiós viszonylatban Magyarország számít a legkevésbé stabil országnak. A Foreign Policy Magazine (FP) idén ötödször adta közre a kudarcot vallott államok listáját. A folyóirat szakértői, a Fund for Peace közreműködésével 12 szempontot figyelembe véve azt vizsgálták, mennyire tekinthetők stabilnak az általuk megfigyelt államok, egyúttal arra is kitértek, mekkora nemzetközi kockázatot jelent, ha egyes államok elvesztik területük feletti uralmat. A vizsgálat a gazdasági helyzetértékelés mellett társadalmi és védelmi szempontokat is figyelembe vett, így összehasonlította a társadalmon belüli egyenlőtlenségek mértékét épp úgy, ahogy a külső beavatkozás szükségességét. A lista élére az e szempontok szerint legkevésbé stabilnak tekinthető államok kerültek, mint Szomália, Csád, Szudán, Zimbabwe, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság, míg a legkevésbé veszélyeztetett, azaz legstabilabb kormányzattal kormányzattal rendelkező államok közé a skandináv országok mellett még Svájcot és Írországot sorolta a felmérés. A visegrádi négyek közül Magyarország számít a legkevésbé stabilnak; hazánk az összesítésben 141-ik 50,1 ponttal, közvetlenül Lengyelország (49 pont) és Szlovákia (48,8 pont) előtt. Csehország a 152-ik helyen állt, messze a régió többi országa előtt. Magyarország 2009-ben még 50,7 pontot ért el, Lengyelország pedig 49,6-ot, így idén javítottak helyzetükön, miközben Szlovákia rontott pozícióján (2009-ben 48,6 pontot ért el). Csehország 2009-ben még 42,6 pontot kapott az értékelés során, idén 41,5 pontot. (Összehasonlításképp a legstabilabb országnak ítélt Norvégia a 177-ik a listán 18,7 ponttal, közvetlenül előtte Finnország 19,3 pontos értékeléssel.) Hazánkat közvetlenül Észtország előzi a listán, 50,7 ponttal (ezzel a második legkevésbé stabil ország a balti-térségben Lettország után), Románia a 128-ik, 60,2 ponttal - ez jelentős javulás a 2009-es 61,3 ponthoz képest), Bulgária pedig a 126-ik, 61,2 ponttal. Ausztria 27,2 ponttal lista a 170-ik helyét foglalja el, eredménye 0,4 ponttal javult tavaly óta. Az eurózóna adósságválsága kapcsán leggyakrabban emlegetett (PIIGS) államok közül Görögország a 147-ik (45,9), Olaszország a 149-ik (45,7), Spanyolország a 151-ik (43,5), Portugália a 162-ik (33,1), Írország pedig a 173-ik, azaz 22,4 pontjával a lista alján - a leginkább stabil országok között - szerepel. Az aggasztó fiskális helyzetük miatt a figyelem középpontjába került dél-európai államok a lakosság reformokkal szembeni elégedetlensége és tiltakozása ellenére is bíztatóbb képet festenek, mint Magyarország, ám Portugália és Írország kivétel kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a régióban eminens Csehország.
Szlovákia választott, és tanulságos, ahogy. Azért is, mert élnek ott magyarok, és mert a szomszédaink arra vannak, hogy megnézhessük, mit lehet másképp csinálni és gondolni nagyjából ugyanezzel az emberanyaggal, hasonló éghajlattal és geopolitikai helyzettel. Kiesett, nagyot koppant a Magyar Koalíció Pártja, egy perc néma szemforgatással emlékezzünk meg róluk. De nem maradt képviselet nélkül a szlovákiai magyarság, mert kitűnő eredménnyel került be az MKP-ből idejében levált Híd. Ez a párt arról ismerszik meg, hogy nem elsősorban, überalles magyar, ezért a szlovákok számára is fogyasztható a politikája. Ez máris versenyelőny - szavazóinak csaknem egyharmada szlovák -, de emellett sikeresen képviseli a magyarok érdekeit is. Legalábbis akik rá szavaznak, azok így látják, és valószínűleg ebben sokkal illetékesebbek, mint az anyaország, vagy annak elhamarkodottan szövetkező politikusai. Akik már megint mellélőttek. A kettős állampolgárság megadása sem fingotta be a szövetségest a parlamentbe. Végre elmúltak azok az idők, amikor a határon túli magyar magától értetődően, hezitálás nélkül szavazott a nagybetűs Magyar Pártra, amit az Anyaország is támogatott, és az aztán csinált, amit akart. Az automatikus bizalomnak vége. Nem bizonyították be, hogy többet tehetnek az ottani magyarokért, mint egy normális, épeszű, civilizált többségi párt. Az olyan már eleve nem üldözné őket, viszont szlovák állampolgári minőségükben is tudná őket képviselni, akaratukat érvényesíteni. Márpedig úgy néz ki, a szlovákiai magyaroknak nem annyira fontos a pőre etnikumuk, mint azt mi itt szeretjük hinni. Mármint az is fontos, de ha rajtuk állna, kevésbé az állampolgárságot meg a trianontagadást nyomnák, mint inkább Szlovákiát alakítanák barátságos, élhető és virágzó országgá. A Híd, ahogy a nevén is látszik, a kiegyezést választja, illetve általa ezt választják a szlovákiai magyarok. Magyarország eközben odáig jutott, hogy lassan kéksisakos békefenntartásra lesz szükség magyar és magyar között is, és árulónak számít, aki hídról szövegel. Ennél is jobb hír, hogy a szlovákok csekély része vevő már arra a vudunemzeti vonalra, ami ellenségkereséssel és őstörténettel próbálja definiálni a szlovákságot. A rendszerkritikus, fasisztoid sovinizmus majdnem olyan marginális, mint a magyarságból levezetett politika. Meciar kiesett, Slota a küszöbön vergődik, sima nackó hülyeségért a szlovák választók nem osztottak lapot. Irigylésre méltóan felvilágosult nemzet. Főleg innen, Árkádiából nézve, ahol épp most indul a kormányzati genetika, és a Szent Korona-tan is képviselve van a kormányban. De szavaztak a szlovákiai magyarok másfelé is, részük volt a bombameglepetésben: Szlovákiában a harmadik helyre futott be tizenkét százalékkal a Szabadság és Szolidaritás, az őszinte-kőkemény neoliberális párt. Egy Bokros-Kóka-Bajnai hibrid, amely megőrizte mindegyikük bölcsességét, viszont kevésbé reprezentálta a gyengeségeiket. A semmiből jöttek, Richard Sulík pártelnök politikusi tapasztalata kábé egy bokrosnyi, vagyis hogy egy ideig pénzügyminiszter volt valaha. Az új, tizenkét százalékkal valószínűleg kormánykoalíciót alkotó párt nyíltan és szégyenkezés nélkül hirdeti, hogy a liberális kapitalizmus a létező világok legjobbika. Ez Szlovákiában vállalható és sikeres politika, ami elég szerencsés helyzet, tekintve, hogy ez az igazság. Nem kell rá pálinkából pántlikát kötni, reverenda alatt becsempészni, félhazugságokkal adagolni. Van tizenkét százaléka a nagyszerű szlovák nemzetnek, amely felfogja nyersen is, okos fejével biccent, megérti, aláírja, sőt elmegy, hogy szavazzon rá. Ez nagyon jó arány. Ez az európai jelentőségű eredmény, nem a hülyítéssel szerzett kétharmad. Amíg a fejlett szlovák ipari társadalom a SAS-t és a Híd-Mostot termelte ki, Magyarország, a nagyarcú kultúrnemzet a Jobbikkal és az LMP-vel rukkolt ki. A különbség jól látszik: se a Jobbikról, se az LMP-ről nem lehet tudni, hogy minek vannak, és mi lenne akkor, ha hatalomhoz jutnának. Szarban az egész nemzetfelfogás, és ezen a türkménkutatás nem fog segíteni. A szittyálkodás, a zászlórázás, a kardcsörtetés - egy szál fütyiben, mellesleg - arra sem volt elég, hogy a határon túli magyarok lojalitását fenntartsa, nemhogy bárkit a határon túl meggyőzzön. Az alapértelmezett elképzelésnek, miszerint mi vagyunk itt az ezeréves államalkotók, és a környező törzsek megcsókolhatják a szarunkat is: ennek vége van. Utoljára Kádár idején irigyeltek minket. Eljött az idő, amikor újra tanulhatunk a szomszédainktól. Nincs ebben szégyen: tőlük vettük át a mezőgazdaságot és egy csomó szótövet, és senki sem vitatja, hogy jól tettük, különben nem volna szavunk a poloskára. Belefér a Szent Korona-tanba egyébként, csak egy kicsit felvilágosultabban kell olvasni. Nincs abban deklarálva, hogy a magyaroknak kell mindig mindent jobban tudniuk. Egyáltalán nem ártana, ha minél több magyar venné fel a szlovák állampolgárságot, és ismerkedne meg közelebbről Közép-Európa e nagyszerű, dinamikusan fejlődő, példamutató államával. Szép viszonzása lenne a magyar gesztusnak, ha Szlovákia is megadná a lehetőséget, hogy oda tartozzon, aki akar. A rendszámtáblák és a cégbejegyzések megvannak rég. Akkor aztán kénytelen lenne kepeszteni értünk mindkét ország, rendes piaci versenyben, és annak tudvalevőleg az első nyertese a fogyasztó: a szlovák-magyar nemzeti együttműködés állampolgára. El lehet lenni velük; ha a cseheknek évtizedeken át elviselhető volt, akkor nekünk sem derogálhat, hiszen a cseheknél azért nyilván nem vagyunk menőbbek, és sohase is leszünk. Szlovákiára szükségünk van, de nem puskákkal, hanem elfogadó szeretettel érhetjük el, hogy tanulhassunk tőle. Kémeink mutatják az utat. A híd nincs túl messze.
Nemrég Angliában utazgattunk néhány barátommal, akik közül volt, aki ott él, volt aki otthonról érkezett, és egyvalaki Szlovákiából. Ez utóbbit - a közelmúlt politikai eseményei miatt - kézenfekvően a kettős állampolgárságról is megkérdeztem. Válasza pozitívan meglepett. Rita a szlovák nyelvtörvényt védte, és Orbán Viktor politikáját támadta. Érvelése mögött nyilvánvalóan személyes tapasztalatok húzódtak meg, melyekből talán érdemes megosztanom egy kicsit. Arról beszélt, hogy amikor ő az egyetemre került, alig tudott szlovákul, és nagyon megszenvedte ezt. Voltak szlovák órák a középiskolában, de az oktatás nem ezen a nyelven folyt, és így nagyon sokat kellett hozzá tanulnia, hogy egyáltalán be tudjon csatlakozni az egyetemi oktatásba. Egyedi eset? Nem. Ha valamelyik felvidéki magyar nyelven tud is tanulni egy egyetemen, akkor valószínűleg később lesz gondja, amikor el akar helyezkedni. Az csak az alacsonyabb végzettségű és beosztású, kis régión belül mozgó ember „luxusa” lehet, hogy Szlovákiában úgy éljen, úgy tanuljon, úgy helyezkedjen el, hogy a szlovákra soha ne legyen szüksége. Rita olyasmiről is beszélt, hogy mindenki, aki szlovákul tanul, lehetőségeket, kapukat nyit magának: lehet, hogy egy jobb középiskolába járhat, lehet, hogy egyetemre tud bejutni, vagy jobb egyetemen tanulhat. Lehet, hogy jobb szakmát szerezhet. Lehet, hogy jobban el tud helyezkedni. Mert ne feledjük: Szlovákiában a munkahelyek óriási része Pozsonyban és észak-nyugaton, vegyes, vagy szlovák területen van. Aki csak magyar falvakban, városokban akar/tud elhelyezkedni, az nagyon beszűkíti a lehetőségeit. Felvidéken tipikusan nagyobb a munkanélküliség, mint a szlovák átlag, ami egyébként a magyar átlagnál egyébként is nagyobb (nesze neked szlovák csoda). Rita arról is hallott, hogy vannak polgármesterek, akik nem tudnak szlovákul és így, ha telefonon hívják őket „fentről”, nem tudnak válaszolni. Persze, egy magyar falunak joga van csak magyarul beszélő polgármestert megválasztania. Demokratikus joga. Ahogy tehetségtelen, tudatlan polgármestert is. De Szlovákiában a szlovák nyelv egy olyan tudás, ami szinte elengedhetetlen egy falu- vagy városvezetőnek. Ilyen embert megválasztani olyasmi, mint egy funkcionális analfabétát tenni egy falu élére. Nyilván nem tudja hatékonyan végezni dolgát. Rita arról mesélt, hogy az ő szülei nem nagyon szorgalmazták a szlovák nyelvet. Nem gonoszságból, csak nem ismerték fel ennek jelentőségét. A határ közelében nőtt fel, annyira nem is volt lehetősége szlovákot tanulni, ritkán találkozott szlovák gyerekekkel. És mindez bizony kár volt. Közösen elmélkedtünk arról, hogy hogy lehetne táborokba küldeni a gyerekeket, és ez vajon mennyit segítene. Persze - teszem hozzá én - a szlovákul tanulás az elszlovákosodás veszélyét jelenti. Természetesen ha valaki mindkét nyelvet beszéli, akkor a gyermekei lehet, hogy már csak szlovákul fognak tudni. Rajtuk is múlik. Az elszlovákosodás egyes emberek szabad döntéséből adódik. Ha belegondolunk természetes, szabad folyamat, de nem is szükségszerű. Olyan folyamat, aminek ki-ki ellen is állhat. Szlovákiában bármely magyar ragaszkodhat a magyar nyelvhez, és taníthatja gyermekét is magyarra. De Szlovákiában bármely magyarnak elemi érdeke, hogy szlovákul tanuljon, és gyermekét szlovákra tanítsa. A kettő nem mond ellent egymásnak. És a szlovák tanulásból nem következik a magyar elfelejtése. Ez utóbbi már egyéni döntés kérdése. Ide kapcsolódik saját példám. Németországban születtem, német volt az „apanyelvem”. Magyarországra éppen iskolakezdés előtt jöttem, és gyorsan meg kellett megtanulnom magyarul. Állítólag megszenvedtem, de az igazság, hogy nincsenek rossz emlékeim. Ma magyar az anyanyelvem, a német csak második (szégyen, de lassan az angol mögé csúszva inkább harmadik) legjobb nyelvem. Mivel az, hogy Magyarországon fogunk élni, biztos volt, soha nem volt kérdés, hogy magyarul tanulok. Éppen a német volt az, amit inkább erőltetni kellett. Azt, hogy német születésű vagyok, hogy tudok németül, hogy ismerem valamennyire a német kultúrát, irodalmat, történelmet, szokásokat, hogy figyelemmel követem a német közéletet, politikát, szerencsémnek érzem. Olyan adottságnak, amit kaptam is, és választottam is. El is felejthettem volna, jobban is ragaszkodhattam volna hozzá. Én döntöttem. Azt gondolom, hogy választásom szabad volt, és megfontolt, praktikus kompromisszum. Így is van ez rendjén. Szerintem rokonszenves, és szép dolog, ha egy gyermek felfedezi, hogy elődei valahonnan máshonnan jöttek, más nyelvet beszélnek, és felfedezi azt a kultúrát. Egy olyan gyermek, amelyik több nyelven beszél, több kultúrát ismer, gazdagabb. De ez egy olyan gazdagság, ami csak annak adatok meg, aki igényli is azt. És olyan gazdagság, aminek ára is van. Hasonlóan: a szlovákiai magyaroknak kihívás az, hogy szlovákul is tanuljanak, de lehetőség is. Ha a kihívással élnek, előnyt szereznek: mert két nyelvvel a tarsolyukban indulnak neki az életnek. Az egyik nyelv ebből egy nagyobb nyelvcsalád tagja. Azután pedig a német, az angol, a francia tanulása már könnyebben kellene, hogy jöjjön. Ami alapvető, hogy míg egy másik nyelv tanulása a gyermek és a szülő szabad, közös választása kell, hogy legyen, addig az ország hivatalos nyelvének tanulása elemi érdeke. Az a szülő, amelyik nem gondoskodik arról, hogy a gyereke megtanulja a hivatalos nyelvet, megfosztja őt a jövőjétől, óriási lehetőségeket vesz el. Mondhatná valaki, hogy az én esetem és a szlovákiai magyarok esete egy fontos dologban különbözik: engem, nem nagyhatalmak kényszerítettek másik országba. Engem nem igazságtalanság ért. Először is, nem gondolom, hogy ez releváns különbség. Másodszor, az a nagy helyzet, hogy tulajdonképpen pont fordítva van a dolog: valójában a magyarok nagy része, akik Felvidéken élnek, bizony már rég beleszülettek abba, hogy Szlovákiában él. Engem viszont kényszerrel „szakítottak ki nagy hatalmak” Németországból. Természetesen, mivel ez a kényszer szülői kényszer, butaság volna haragudni rá. De azért sem érdemes ezen állandóan nyavalyogni, mert amin nem tudunk változtatni, azt egy idő után el kell fogadni. Intelligens ember nem kesereg élete végéig vélt vagy valódi igazságtalanságon, hanem alkalmazkodik. „Lehetett volna máshogy is, születhettem volna ide is, a szüleim ezt és ezt is választhatták volna”. De a helyzet az, hogy abból kell dolgozni, amit hoztunk. És abból kell kihozni a legtöbbet. „Ha megdobnak citrommal, készíts belőle limonádét!” Felesleges volna azon tépelődnöm, hogy igazságtalanság volt-e kiszakítani engem Németországból, hiszen azóta már inkább magyar vagyok. Kesereghetnék azon, hogy ma egy gazdag országban élhetnék. Ám ha akarnám, ma már visszamehetnék oda. Ahogy az Unióban ma már minden szlovákiai magyar is választhatja azt, hogy Magyarországra költözik. Hogy ez azért még így is probléma? Hogy igazságtalanság? Nem nagyobb, mint ha valaki Békéscsabán születik, és Sopronban szeretne élni. És sokkal kisebb, mint ha szegénynek születik. Pedig ezeken sem érdemes sokáig keseregni. Inkább tovább kell lépni. Jelenleg Franciaországban élek, éltem már Finnországban, Németországban, Ausztriában is. Az emlegetett angliai barátaim nagy gondot fordítanak arra, hogy maguk, és gyermekeik megtanuljanak angolul. Ezt szinte az angliai kalandjuk egyik legfontosabb céljának tekintik. Lám, van, aki átoknak veszi, és van, aki kifejezetten áldozatot hoz, hogy idegen országban éljen. Látom azt is, hogy Angliában Virágnak például milyen problémái származnak abból, hogy nem angol. De azt is el tudom képzelni, hogy milyen előnye lesz neki később ebből. Biztos vagyok benne, hogy Virág sokkal gazdagabb, sokkal szélesebb látókörű és bölcsebb lesz azáltal. Szüleik jól döntöttek, amikor szándékosan mentek idegenbe. Sokat beszéltünk erről szüleikkel és Rita is helyeselt. Ő látta a párhuzamot. Ő a szlovák nyelvet ugyanilyen jó esélynek gondolja. Persze van különbség a szlovák és az angol hasznossága között, de azért mégis van valami a párhuzamban. A kettős nyelv, mint olyan berögződése mindenképpen jó. Magam, amikor Finnországban voltam, tanultam finnül, jártam órákra, még fizettem is érte. Kutyául nehéz nyelv, és sajnos nem sokáig jutottam el. De azért ez is gazdagított. Végül inkább az angolom fejlődött, ami Skandináviában lehetséges is. Szerencsére ott akár angollal is el lehet boldogulni. Mert a finnek nem annyira „finnsoviniszták”. Megjegyzem, fene nagy nacionalizmusukban a magyarok messze-messze rosszabbak idegen nyelv tanulásban, és talán ez vissza is hat a bezárkózásra. Franciaország valamennyire az angol és finn példa között van: a francia nyelv nem annyira fontos, de még mindig nemzetközi nyelv. A franciák kevésbé tudnak angolul, több haszna van annak, hogy megtanuljam. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez fog is menni: két év alatt egy elég jó szintre fogok kerülni. Ebbe is sok pénzt, szorgalmat, időt fektettem. Megtehettem volna, hogy nem. A foglalkozásom megengedi. Itt Franciaországban sok idegen él. A szállodánkban sok az indiai, sokan jönnek olyan afrikai országból, ahol angol, arab vagy francia a hivatalos nyelv. Sokan beszélnek valamilyen ottani, helyi nyelvet. Amikor találkozok valakivel, mindig kikérdezem, mert ez az egész tarka nyelvi jelenség roppant mód érdekel engem. Az, hogy Indiában, Kamerunban hogy van ez, elképesztően érdekes dolog lehet. Ahány ország, ahány ember, annyi válasz: algériai arabbal (az arabnak is sok a nyelvjárása), francival és kabillal, tunéziaival, indiai tamillal és hinduval, kameruni feketével ismerkedtem meg. A francia kurzusra, ahova járok, nagyon sok kutató jön mindenféle országból: iráni, mexikói, kínai, japán, ausztrál, és még annyiféle. Nyelvek kavalkádja vesz körül, és próbálok mindenkivel beszélni azon a nyelven, amelyen tudok. Volt két munkatársam, egy olasz és egy német, akik egymással három nyelven beszéltek: németül, angolul és franciául is. Attól függően, mi volt a téma, ki volt még jelen. Én csak „két és fél” nyelven tudtam velük tartani. Riccardo egyébként maga kérte, hogy ne angolul, hanem németül beszéljünk, hogy gyakorolhasson. Dicséretes hozzáállás. Barátaim közül sokan élnek külföldön, és legtöbben megpróbálják megtanulni a helyi nyelvet. Ahol gyerek van, ott a gyermek kényszerül is tanulni, de a szülők általában ezt segítik is. Egyetlen barátom van, aki semmiképpen nem hajlandó megtanulni franciául. Ő a Fideszre szavazott. Nem szükségszerű összefüggés, de talán nem is véletlen. Sokat vitatkozok vele, kevés sikerrel. Azt gondolom, hogy sok mindenről marad le, ahogy sokan mások is közülük. De nehéz erről meggyőzni őket. Aki Trianonon nyavalyog, aki Szlovákiában nyakas, és makacs magyar, aki azért sem tanulja meg egy ország nyelvét, ahol él, aki nem nyitott más országokra, aki idegenben is csak a magyar kultúrában él, és kizárólag ahhoz ragaszkodik, aki nem nyitott a másra, az idővel rosszabbul jár. Lehet sokáig az igazságon vagy igazságtalanságon keseregni, de a sok magyaros kesergésnek a vége csak önsorsrontás lesz. Van egy példa, ami kering az interneten egy magyarról, aki Pozsonyban magyarul kért valamit egy boltban, és nem szolgálták ki. Nem fontos, hogy ez igaz-e ez a történet, gondolatkísérletként is érdekes. Nem tudom megérteni, hogy miért kell ezen ennyit keseregni. Ha egy boltban nem szolgálnak ki, legfeljebb odamondok egyet, aztán megveszem máshol a dolgot. Akármi is az ok. Ő bajuk. Szlovákiában velem még soha nem fordult ilyen elő. Volt, hogy sikerült magyarul elintézni valamit, volt, hogy angolul, volt, hogy németül. Régen, ha bementem egy francia boltba, azt kérdeztem, hogy tudnak-e angolul, ma már franciául szólalok meg. Az, hogy magyarul tudnak-e itt persze eszembe se jut. Ennek ellenére Amiensben, a Jules Verne múzeumban speciel a francia dolgozó magyarul tudott kiszolgálni, mert négy évet tanított franciát Budapesten. Nem vártam, kellemes meglepetés volt. Azt gondolom, ha nem erőltetjük, a kivételes esetek sokkal jobb érzéssel töltenek el minket. Nem értem, hogy miért nem így fogják fel ezt az emberek. A nyelv egy eszköz, egy közmegegyezés, amit használni kell. Praktikusan, rugalmasan. Lehet, hogy Indiában két tamil angolul beszél Mumbaiban egymással a boltban, mert nem derül ki, hogy egy nyelvet beszélnek. Ha ez van, nem katasztrófa. Ha kiderül, annál nagyobb élmény. Volt, hogy egy új-zélandi nővel németül beszéltem, mert tudott, és mindketten örültünk, hogy a változatosság kedvéért mi ezen a nyelven is tudunk kommunikálni, és nem mindig csak angolul. Amióta felnőtt vagyok, mindig örültem, ha egy másik nyelvet tanulhatok, vagy gyakorolhatok. Büszke vagyok rá, hogy nem nyakas magyar vagyok, nem agresszív német, és nem is makacs anglomán. Vidéken, egy francia szállodában akár franciául is el tudok boldogulni. Mert mondjuk a recepciós nem tud angolul. Lehet, hogy ő makacs francia, aki csak azért sem tanul meg. Legyen ez az ő baja. Én biztos nem nyavalygok rajta. Láttunk példát franciára, aki örült, hogy magyarul beszélhetett. Én is büszke vagyok arra, hogy magyarul, németül, angolul és lassan franciául is tudok, ezek nem zárják ki egymást. Sőt. Szlovákiában a választásokat követően az a Híd-párt jutott be a parlamentbe, amely a szlovákokkal inkább az együttműködést szorgalmazza. Kiesett az MKP, amely a keményebb nacionalizmust pártolta. Ezzel a Fidesz hasonló politikája is nagyot bukott. Remélhetőleg ez azt jelenti, hogy Rita nem csupán egy különleges példa Szlovákiában, hanem a szlovákiai magyarok nagy része ismeri azt fel, hogy Szlovákiában a szlovákokhoz alkalmazkodva, együttműködve, közösen lehet csak igazán fényes a jövője a magyaroknak. A magyar származás, nyelv, kultúra nem kesergésre, ellenségeskedésre való, hanem sokkal jobban járnak, ha személyes szabadságuk részének tekintik, ha identitásuk gazdagítását látják benne. Angliából hazajövet Versailles-on át jöttem, és megálltam a kastély óriási, e késői órákban immár üres parkolójában. Nyár közepén még bőven világos volt, ugyanakkor már csend és nyugalom. Nem hisztizett itt már Morvai Krisztina sem, s nem lobogtak árpád sávos zászlók, s Nagy-Magyarországos térképek sem takarták el a fantasztikus aranyozott kapukat. Trianon, a második kastély hátul van a kert mögött, melyben gyönyörű szökőkutak, és leginkább antik szobrok díszítenek. Legismertebb közülük az az Apollo-motívum, mely a központi szökőkutat díszíti. A világ leglátogatottabb turista-látványossága ez, és milyen érdekes - bár persze francia alkotás - de nem nacionalista, hanem inkább kozmopolita: az ókori görögök emlékezetét idézi.
Iratmegsemmisítés nyomaira bukkantak a volt Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Báthory utcai épületében - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) helyettes államtitkára pénteken. Latorcai Csaba az MTI-nek elküldött közleményében - a Hír TV előző napi információját megerősítve - azt írta: csütörtökön a KIM szervezeti egységéhez tartozó nemzetpolitikai államtitkárság tudomására jutott, hogy az egykori MeH épületében nagy mennyiségű, 15 darab kukászsáknyi iratot ledaráltak. Közölte: az eredeti iratokat teljesen szakszerűtlenül, a közigazgatási iratkezelés alapszabályait megszegve semmisítették meg, továbbá nem volt bizonyítható, hogy azok ledarálhatóak lettek volna. Latorcai Csaba tájékoztatása szerint az iratok különböző szakpolitikai területeket érintenek, és azok között találtak pénzügyi elszámolásokat, szerződéseket, éves beszámolókat, kisebbségi önkormányzatok 2009-es éves beszámolóit. Mint írta, az iratmaradványokból kitűnt, hogy nemcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályán zajlott iratmegsemmisítés, hanem a költségvetési főosztályon, a személyi ügyi főosztályon, valamint a határon túli magyarok főosztályán is. Közölte, az említett iratok megsemmisítésére sem a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője, sem az egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatok államtitkárságának vezetője nem adott utasítást, illetve erről a megsemmisítésről értesítést nem kapott. A helyettes államtitkár az esetről jegyzőkönyvet vetetett fel, valamint feljegyzést kért arról, milyen iratok kerültek megsemmisítésre. Közölte, bekérette az iratok másolatait és az iratmaradványokat. Latorcai Csaba utasítást adott ki, hogy az „irattározási” folyamatot állítsák le. Hozzátette: a KIM biztonsági főosztályának vezetője kérésükre gondoskodott az iratmaradványok őrzéséről.
Igencsak nagyot tévednek mindazok, akik úgy gondolják, hogy Novák Elődnek csak az egyik vagy a másik haza kisebbséggel van baja, hiszen a Jobbik parlamenti képviselője és alelnöke a jelek szerint egyformán viszolyog mindegyiktől. Amely érzésnek aztán az országgyűlés kulturális bizottsága ülésein időről időre hangot is ad. Mondjanak bármit is a rosszakarók, azt azért mindenképpen megnyugtató látni, hogy Novák Előd, a Jobbbik harmincéves alelnöke és országgyűlési képviselője egyetlen magyarországi kisebbséggel se kivételez: egyformán rühelli mindegyiket, legyen szó cigányokról, melegekről, vagy mondjuk az itt élő nemzetiségiekről. És minthogy a ifjú politikus a választók jóvoltából immáron a parlamentben is hangot adhat elég sajátságos világlátásának, így egy ideje a szélesebb közvélemény is megismerheti Novák és a hozzá hasonlók „toleranciáját” és különös demokráciafelfogását. És bár csak pár nap telt el azóta, hogy a Vona-csapat emblematikus figurája (aki a minap - egyedüliként a Jobbikkal - nemmel voksolt a kormánypártnak a nemzeti együttműködésről szóló, nem kis vitát kiváltó politikai nyilatkozatára) a T. Ház kulturális bizottságának ülésén kisebbfajta botrány okozott a Nemzeti Színház főigazgatójának, Alföldi Róbertnak a lerobertázásával, most újfent csak sikerült indulatokat keltenie, amikor is az imént említett bizottság az előadóművészeti törvény azon módosításáról vitázott, amely a nemzeti és etnikai kisebbségi színházak úgynevezett pozitív diszkriminációját célozza. A magát radikálisnak valló párt politikusa ugyanis e kérdéskör tárgyalása során azt mondta - szó szerint idézném -, „a többséget támogassuk, ne a kisebbséget. Önmagában nem érték, ha valaki egy kisebbséghez tartozik, nem érzem indokoltságát annak, hogy ezen az alapon részesítsünk pozitív diszkriminációban színházakat Magyarországon. Ez rasszista javaslat, és fajelméletről van szó.” No, már most, ez a történet túlságosan sok szót nem érdemelne - elvégre egy olyan valakivel, aki a honi kisebbségi színjátszás támogatása kapcsán mindeféle „rasszizmusról” és „fajelméletről” handabandázik, nincs nagyon mit kezdeni -, ha Novák rendkívül ostoba és szűklátókörű álláspontja nem állna ellentétben még azokkal az elvekkel is, amelyeket a Jobbik alelnöke valamikor vallott, sőt, talán vall ma is. Mert ha Novák az eltelt évek során el is felejtette volna, ki volt az a fiatal jobbikos, aki 2005. szeptember 26-án azért tüntetett a Parlamentben a mai kományzópárt és személy szerint Orbán Viktor ellen, mert azok - a korábbi ígéreteiket megszegve - feltétel nélkül szavazták meg annak a Romániának az uniós csatlakozását, amely nagyon-nagyon sokáig egyáltalán nem úgy kezelte a magyar kisebbséget, ahogy azt az európai normák megkívánták, magam még jól emlékszem, hogy azt a magányos demonstrálót Novák Elődnek hívták. Ezért én most nem is a mai, hanem attól a régebbi Novák Elődtől kérdezem, hogy vajon mit szólna, ha a romániai, szlovákiai, ukrajnai és szerbiai Novák Elődök épp az ő érvelésével söpörnék le az asztalról például a nagyváradi Állami Magyar Színház, a temesvári Csiky Gergely, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kassai Thália vagy a révkomáromi Jókai Színház, netán a szabadkai Kosztolányi Dezső, illetve a beregszászi Magyar Drámai Színház támogatási kérelmeit, utóvégre - amiként azt Nováktól tudjuk - a többséget kell segíteni, az pedig „önmagában nem érték”, hogy valakik a határainkon túl élő honfitársainknak magyar nyelven színházat csinálnak. Nos, szerintem egy kulturális bizottsági tagnak sokkal inkább ezen kellene gondolkodnia, semmint ülésről ülésre minden ökörséget összahordania.
Nem sokkal a budapesti szlovák nagykövet visszahívása előtt kapta meg a Rózsahegyi Katolikus Egyetem Nagy Érmének ezüst fokozatát Käfer István. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlovák Tanszékének alapítója, nyugalmazott docense nem először részesült szlovákiai kitüntetésben. Beszélgetésünkben a „ficoi hangnem” helyett a magyarok és szlovákok közös kulturális gyökereit kerestük.
Semjén Zsolt szerint Bugár Bélának el kell döntenie, hogy a Híd magyar párt-e vagy sem, különben nem kap meghívást a magyar-magyar kapcsolattartás fórumaira. A kijelentés mögött az MKP állhat, akinek célja, hogy továbbra is ő oszthassa el a Magyarországról érkező anyagi támogatásokat. Mi a választóinknak akarunk bizonyítani, nem Semjén Zsoltnak, és nem Magyarországnak” - szögezte le Bugár Béla Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek arra az MR1 Kossuth Rádióban tett kijelentésére, hogy a Híd döntse el, magyar párt-e vagy sem. A Fidesz-KDNP miniszterelnök-helyettese ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy a magyar kormány még a nyáron összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), és fenn fogják tartani a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) is. A politikus szerint csak akkor kaphat meghívót a Híd, ha nyíltan is magyar pártnak tekintik magukat. Semjén kijelentette: „a Híd jelen pillanatban egy szlovákiai párt, amelyben emblematikus magyar politikusok is vannak.” Bugár Béla leszögezte: „Választóink háromnegyede magyar, de még ha nem volna is ennyi választónk, akkor se felejtjük el, hogy magyarok vagyunk. Minden választónk érdekét, így nyilvánvalóan a magyar választók érdekeit is képviselni fogjuk a kormányban” - mondta a Híd elnöke. Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko elemzője az Új Szónak nyilatkozva kifejtette, hogy Semjén nyilatkozata mögött egy politikai játszmát sejt, melynek célja, hogy ne a Híd oszthassa el a Magyarországról érkező anyagi támogatásokat. „Meglepő Semjén Zsolt nyilatkozata arról, hogy a Híd definiálja magát magyar pártként. Ilyen kijelentéseket tenni egyáltalán nem szokványos dolog - véli az elemző. Semjén Zsolt ezáltal egy külföldi párt belső ügyeibe avatkozik bele, ráadásul nagyon érdekes szituáció az, hogy a magyar kormány azt kéri a szlovákiai magyarok érdekeit a parlamentben és feltehetően a kormányban is egyedül képviselő párttól, hogy még további úgymond hűségbizonyítékokat adjon. Úgy vélem, ezt a Híd vezetése sértésnek is veheti” - fejtette ki Ravasz Ábel. „Az MKP Budapesten még mindig igyekszik olyan képet festeni a Hídról, hogy az nem egy igazi magyar párt. Ezt pedig a Fidesz nagyon szívesen elhiszi. Úgy tűnik, mintha Semjén Zsolt egy politikai kísérletet folytatna: sarokba próbálja szorítani a magát nem etnikai pártként definiáló Hidat, amelynek két lehetősége maradt: vagy deklarálja, hogy igen, magyar párt vagyunk, ezzel viszont ellehetetleníti magát Szlovákiában, hiszen sok szlovák szavazója volt, és eleve nem magyar pártként definiálta magát. Bugárék másik lehetősége az, hogy elutasítják Semjén felszólítását, ebben az esetben azonban egy adu ászt adnak a Fidesz és az MKP kezébe, amellyel kizárhatják a Hidat a magyar-magyar kapcsolattartás fórumaiból” - véli a politikai elemző. A politológus szerint itt válik nagyon komollyá a helyzet: a magyar-magyar kapcsolattartás legfontosabb eleme ugyanis a támogatáspolitika. „Azt gondolom, arról van szó, hogy aki kimarad a MÁÉRT-ból és a hasonló szervezetekből, az a támogatási pénzek elosztásában sem vehet majd részt. Vagyis azt mondhatják, hogy továbbra is az MKP oszthatja el a pénzeket, mivel a Híd nem magyar párt” - fejtette ki lapunknak Ravasz Ábel politikai elemző.
Bugár Béla Híd-elnök szerint a párt a választóknak akar bizonyítani, nem a magyar politikának. „Egy párt nem attól válik ilyenné vagy olyanná, hogy mit bizonygat, hanem attól, hogy mit cselekszik. Mi a választóinknak akarunk bizonyítani, nem Semjén Zsoltnak, és nem Magyarországnak” - szögezte le Bugár Béla Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek arra az MR1 Kossuth Rádióban tett kijelentésére, hogy a Híd döntse el, magyar párt-e vagy sem. A Fidesz-KDNP miniszterelnök-helyettese ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy a magyar kormány még a nyáron összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), és fenn fogják tartani a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) is. A politikus szerint csak akkor kaphat meghívót a Híd, ha nyíltan is magyar pártnak tekintik magukat. Semjén kijelentette: „a Híd jelen pillanatban egy szlovákiai párt, amelyben emblematikus magyar politikusok is vannak.” Bugár Béla leszögezte: „Választóink háromnegyede magyar, de még ha nem volna is ennyi választónk, akkor se felejtjük el, hogy magyarok vagyunk. Minden választónk érdekét, így nyilvánvalóan a magyar választók érdekeit is képviselni fogjuk a kormányban” - mondta a Híd elnöke. Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko elemzője Semjén nyilatkozata mögött egy politikai játszmát sejt, melynek célja, hogy ne a Híd oszthassa el a Magyarországról érkező anyagi támogatásokat. „Meglepő Semjén Zsolt nyilatkozata arról, hogy a Híd definiálja magát magyar pártként. Ilyen kijelentéseket tenni egyáltalán nem szokványos dolog. Semjén Zsolt ezáltal egy külföldi párt belső ügyeibe avatkozik bele, ráadásul nagyon érdekes szituáció az, hogy a magyar kormány azt kéri a szlovákiai magyarok érdekeit a parlamentben és feltehetően a kormányban is egyedül képviselő párttól, hogy még további úgymond hűségbizonyítékokat adjon. Úgy vélem, ezt a Híd vezetése sértésnek is veheti” - fejtette ki Ravasz Ábel. „Nem az történik, hogy a kampány alatt a Magyarország részéről mellőzött Bugár Béla sértődöttségből nem hajlandó a Fidesszel együttműködni, hanem az, hogy a Fidesz, amely már a választási kampány alatt is diszkriminálóan viselkedett a Híddal kapcsolatban, további követelésekkel áll elő a feltehetően kormányszerephez jutó Híddal szemben. Ez igencsak furcsa szituáció” - véli a politológus, aki szerint az MKP pozíciója még mindig azért erős ebben a helyzetben, mert ez a párt volt a Fidesz partnere, s ez nem múlik el nyom nélkül. „Az MKP Budapesten még mindig igyekszik olyan képet festeni a Hídról, hogy az nem egy igazi magyar párt. Ezt pedig a Fidesz nagyon szívesen elhiszi. Úgy tűnik, mintha Semjén Zsolt egy politikai kísérletet folytatna: sarokba próbálja szorítani a magát nem etnikai pártként definiáló Hídat, amelynek két lehetősége maradt: vagy deklarálja, hogy igen, magyar párt vagyunk, ezzel viszont ellehetetleníti magát Szlovákiában, hiszen sok szlovák szavazója volt, és eleve nem magyar pártként definiálta magát. Bugárék másik lehetősége az, hogy elutasítják Semjén felszólítását, ebben az esetben azonban egy adu ászt adnak a Fidesz és az MKP kezébe, amellyel kizárhatják a Hídat a magyar-magyar kapcsolattartás fórumaiból” - véli a politikai elemző. A politológus szerint itt válik nagyon komollyá a helyzet: a magyar-magyar kapcsolattartás legfontosabb eleme ugyanis a támogatáspolitika. „Azt gondolom, arról van szó, hogy aki kimarad a MÁÉRT-ból és a hasonló szervezetekből, az a támogatási pénzek elosztásában sem vehet majd részt. Vagyis azt mondhatják, hogy továbbra is az MKP oszthatja el a pénzeket, mivel a Híd nem magyar párt” - fejtette ki lapunknak Ravasz Ábel politikai elemző.
„A Híd jelen pillanatban egy szlovákiai párt, amelyben emblematikus magyar politikusok is vannak.“ Így indokolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfőn reggel azt, miért nem küldene szíve szerint meghívót a pártnak a Magyar Állandó Értekezletre (MÁÉRT). Semjén azt kérte Bugár Béla pártjától, jelentsék ki, hogy magyarok. Állítása szerint a „Duray Miklós és Csáky Pál” nevével fémjelzett MKP-ról tudni lehetett, hogy egy (magyar) etnikai párt, a Híd azonban nem deklarált ilyesmit, ami véleménye szerint diszkvalifikálja őket a magyar-magyar kapcsolattartásból. Bár Semjén kérése sokak számára felháborító, semmiképpen nem meglepő: a Fidesz-kormány ugyanis láthatóan elegendő magabiztosságot érez ahhoz, hogy felülbírálja a határon túli magyar szavazók akaratát. A Fidesz már a kampány során aktívan lépett fel, erőteljesen támogatva az MKP kampányát - a sors fintora, hogy ezzel gyakorlatilag pont Orbánék írták alá a konfrontatív tónusba belekényszerített párt halálos ítéletét. A Hidat a Fidesz a kampány alatt végig ignorálta, ami végső soron a rájuk szavazó mintegy 150.000-re tehető szlovákiai magyar szavazópolgár ignorálását is jelentette. Semjén a szelektálást kedden tovább tetézte: Romániába látogatva nem volt hajlandó tudomást venni a Magyar Polgári Pártról (MPP) - arról a pártról, ami korábban a Fidesz szövetségesének számított, és amelynek elnöke, Szász Jenő áprilisban még nyilvános bejelentésben szurkolt Orbánék kétharmadának. A 2008-as önkormányzati választásokon mintegy 100.000 (magyar) szavazatot begyűjtő párt politikusai most nyilatkozatban kérték ki Semjén viselkedését maguknak. A Hídhoz intézett kérés csak nagyon messziről tűnik ártatlannak - egyrészt, eleve sértő lehet a több, mint húsz éve magyarként a politikában tevékenykedő Bugár Béla, A. Nagy László és társaik számára, hogy Semjén egyfajta „hűségesküt” kér tőlük. Az empátia teljes hiányára vall az, hogy a határon túli magyar politikai erők között a Fidesz kormányzat még szelektálni is próbál - Budapestnek örülnie kellene minden egyes kinyújtott kéznek, minden egy szimbolikus „hídnak”, főként az után, hogy Bugárékat a kampány során is diszkriminálták. Másfelől, a Híd számára lehetetlen mind a kérés teljesítése, mind annak elutasítása - hiszen a párt magyar párt is, de nem elsősorban az. A preferenciális szavazás végeredménye ugyanis bebetonozta a Híd multietnikus, azaz a nemzetiségi törésvonalak felett álló jellegét. És mégis, a párt profilja kisebbségvédő és magyarbarát: a magyar nemzetiségű politikusok mellett ezt a szlovákként bejutott jogvédők és értelmiségiek személye garantálja. Úgy tűnik, a Fidesz számára ez sem elég, ami nem újdonság attól a párttól, melynek vezetője saját bevallása alapján „minden magyar ember” miniszterelnöke akar lenni - a magyarországi kisebbségek nyilván legalább annyira nem örülnek az efféle kijelentéseknek, mint ahogy a szlovákiai magyarok sem örültek a Fico-kormány kisebbségellenes retorikájának. Az elmúlt hónapok történései alapján a szlovákiai magyar szavazóknak van oka a büszkeségre: míg Magyarországon egy olyan párt kapott kétharmadot, melynek vezetői egyértelműen etnikai törésvonalakban és konfrontatív politikában gondolkoznak, Szlovákiában a magyar szavazók az együttműködés és az etnikai politizálás vége mellett tették le a voksukat. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy ezt a tényt a budapesti kormányzat hamarabb érti meg, mint ahogy végtelen arroganciájával elidegenítené magától a benne még bízó határon túli magyar szűkülő táborát is.
Azt állítja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a szlovákiai választások eredményéről, hogy örül a Híd párt bekerülésének a parlamentbe. Mint mondta, nem titkoljuk, hogy örültünk volna, ha az MKP is ott van a pozsonyi törvényhozásban, annak viszont örülünk, hogy a Híd bejutott. Ezzel szemben a tény az, hogy Semjén Zsolt három nappal korábban még nem látszott nagyon örülni ennek a lehetőségnek, ugyanis azt állította a Hídról, hogy nem magyar. Orbán Viktorral együtt Esztergomban találkozott Csáky Pállal, az MKP elnökével, és közölte: a Híd (amelynek elnöke Bugár Béla) sosem volt magyar párt, hiszen csak az MKP jelentette ki világosan, hogy magyar. Semjén kijelentése szerint akkor tudunk előrelépni, ha a felvidéki magyarok elmennek választani, és az MKP-t választják. Ezek szerint nem tudtunk előrelépni. De legalább ennek is örülünk.
El sem ültek az egy héttel ezelőtti, világszerte visszaigazolt blamázs utórezgései - sem a piacok, sem a külföld politikai közvéleménye nem tért még napirendre a magyar kormány katasztrófakommunikációja felett -, amikor a Fidesz stratégái (?) belefutottak az újabb pofonba: pártfogoltjuk, a Magyar Koalíció Pártja kiesett a szlovák parlamentből. Az alig egy éve alakult, a „szakadár” Bugár Béla vezette Híd viszont, ha minden jól megy, résztvevője lehet egy új, Ficoékat leváltó jobbközép kormánynak, mert a szlovák-magyar együttműködés jegyében politizáló párt kétszer annyi szavazatot kapott, mint Csáky Pál konfrontatív MKP-ja, amelyet Orbánék és sajtójuk - mint a szerintük „egyetlen magyar pártot” - mindvégig részrehajlóan támogattak. Megint bebizonyosodott, hogy a Fidesz-KDNP akarnokságára, végletes voluntarizmusára az ország határain kívül nincs fogadókészség. Ez az erőszakos mentalitás, mihelyt olyan, tőle idegen közegben nyilvánul meg, amelyre politikai szuggesztiója hatástalan, azonmód ellenérzést kelt maga iránt: akár az unióban, akár a közvetlen szomszédságban próbálkozik a honi jobboldal, módszertana és viselkedéskultúrája egyaránt csődöt mond. A szlovák választásokat megelőzően jószerével azt is világosan látni lehetett, hogy a kettős állampolgárságról, majd a Trianonról szóló törvény rapid elfogadása épp a határon túliak helyzetére nincs tekintettel, hiszen nyilvánvaló volt, mennyire kapóra jön ez a forszírozott jogalkotás Slota nacionalistáinak, ugyanakkor várható következményei mennyire aggasztják majd a szlovákiai magyarokat. Az eredmény voltaképpen tehát nem meglepő - az MKP egyoldalú orbáni favorizálása, a Fidesz-közeli média kitartó propagandája oda vezetett, hogy a Szlovákiában nyugalomra, konszolidált viszonyokra vágyó magyar választók a számukra praktikusabban politizáló Híd javára döntöttek, ám ezzel óhatatlanul meg is gyengítették parlamenti képviseletüket. Mert igazában lett volna rá esély, hogy mindkét magyar párt átlépje a bejutási küszöböt; feltéve, hogy Csákyék megfontoltabban kampányolnak, és nem engedik magukat hergelni a Fidesztől. Azzal, hogy a Magyar Koalíció Pártja, teljes egyetértésben az itthoni jobboldallal, megkísérelte nem létezőnek tekinteni a Hidat, kiváltotta a jól ismert bumerángeffektust. Másfelől az új magyar kormány szomszédságpolitikai belépője mindjárt megsegítette az amúgy már reménytelenül amortizálódott Szlovák Nemzeti Pártot, amely - köszönhetően a magyarellenes kampányához kapott remek muníciónak - épphogy becsúszott a parlamentbe. Orbán Viktor ismét itt áll az egy héttel korábbi probléma újabb változatával: rosszul kiszámított, mert kizárólag pártpolitikai haszonra játszó, ám a külügyeket is keményen érintő lépéseivel megint olyan helyzetet teremtett, amelyből egykönnyen nem vágja ki magát. Újra az a kérdés, hogy van-e B terve - ezúttal a megváltozott szlovák viszonyokra -, vagy ahhoz hasonló kapkodás következik, amilyenbe legutóbb a mindössze három nap leforgása alatt összehozandó, 29 pontos gazdasági csomag kényszerítette. Akkor kiderült, hogy a Fidesz-kormány nem készült fel az unió és a világpiac kérlelhetetlen elutasítására, és sebtében kellett korrigálnia: mégiscsak mindent kénytelen volt alárendelni a 3,8 százalékos, megkerülhetetlen hiánycélnak. Az akcióterv a külföldet hivatott meggyőzni, de szükségszerűen vázlatos, pontosabban hézagos lett. Még nem tudható, a részletek kidolgozása során miként alakul valójában. Mindenesetre tanulságos, hogy az ellenzékben töltött hosszú idő alatt nem munkálták ki a tervezett, erőszakosan preferált hiánynövelés józan, pontos alternatíváját. Valószínű, hogy a szlovák fejleményeket sem voltak hajlandók a saját számításaiktól eltérően prognosztizálni. És megint beleütköztek a pusztán akaratvezérelt politika korlátaiba. Ezentúl az eddig lekezelt, tudomásul sem vett, méltán sértett Bugárékkal kellene együttműködniük. És viselniük annak minden ódiumát, hogy a szlovák politikának - benne a „sikeresen” megosztott, egymással szemben kijátszott magyarokkal - továbbra is tényezői lesznek a szélsőséges nacionalisták. Martonyi János hivatalból optimista nyilatkozatai nem fedik el sem a Fidesz ezért viselt felelősségét, sem a jövő reális gondjait. Mindeközben lankadatlanul zajlik a kétharmados többség akadály- és aggálytalan parlamenti törvénykezése. A már elfogadott, illetve benyújtott tervezetek tanúsítják, hogy a szimbolikus „nemzetpolitikai” jogalkotás után egymást követik a nagyon is valóságos módosítások, amelyek a büntető törvénykönyvtől az önkormányzati választás szabályain és az alkotmánybírák jelölésén át egészen a médiaviszonyok átalakításáig terjednek, és - aligha váratlanul - egytől egyig az uralkodó kurzus hatalmát hivatottak tovább koncentrálni. Az új kormányzati struktúra már eleve egy igen szűk körben gyakorolt kamarillapolitika karakterére szabatott; mindazok a döntések, amelyek mostanában és a közeljövőben születnek, igencsak arra valók, hogy a parlament kulisszái között, törvényesen bár, de minimalizálják a demokrácia fékeit és ellensúlyait. Ezek a változások kevésbé látványos kudarcokra vezetik majd a jobboldali kurzust, mint amilyenek a kül- és a szomszédságpolitikában máris rekordgyorsasággal megmutatkoztak. Hatásuk rejtettebben fog jelentkezni. Egy ideig. Aztán a demokráciadeficit tünetei egyszer csak összegződnek. És józanítóan súlyos lesz a diagnózis.
A rettenetes hazai árvizet még utolérte a szlovákiai politikai árhullám. A kár felbecsülhetetlen, hisz Meciar bokszcentrumán túl alámosta a Magyar Koalíció Pártja építményét is. Mely ártérben épült… S közel sem volt kész, noha mind ez ideig példásan, kalákában dolgoztak rajta: a falakról hiányzott még a politikai autonómia tetőzete. A túlcsorduló nemzetállami törekvésekkel szemben - hatósági engedély híján - nem építhettek masszív jogi sáncokat, töltéseket, a Slota-féle áramlatoknak levezető kanálist… A ködös tekintetűek és hivatásos kútmérgezők máris rákezdték, hogy a gátszakadással felérő „eredményt” külföldi vízgyűjtő területek katasztrófa-elhárításának súlyos mulasztásai idézték elő - azaz Orbánék „gátlástalan irredenta kampánya” -, s az MKP-t voltaképpen a Budapestről „visszaduzzasztott” Duna mosta le a kormányképes politikai erők palettájáról. Nos, a Fidesz-kormány nem hagyhatta ki a nemzetközi közvélemény - régóta aktuális - tájékoztatására alkalmas kerek történelmi dátumot, s időzítette az állampolgársági törvényt a trianoni békediktátum 90. évfordulójára. Hazai és külföldi ellenlábasai számára is demonstrálnia kellett: a nemzetstratégiai és társadalomlélektani ügyekben centizgetést nem ismerő határozottsággal fog eljárni mindenkor. Még ha a választási ciklusban talán taktikusabb lett volna is tekintettel lenni a szlovákok érzékenységére. (Holnap meg a szerbekére, aztán a románokéra és így tovább, újabb kilencven évig.) Kérdés persze, hogy szomszédainkra mennyire jellemző, figyelemmel lennének a mi lelki rezdüléseinkre? (Erről ékesen tanúskodik a Trianont éltető sztélé provokatív felállítása Révkomáromban.) S azon is érdemes őrlődni egy keveset, hogy hosszabb távon milyen gyümölcsöt termett az összmagyarságnak az anyaország önmegtartóztatása, a „csak rosszabb lesz nekik, ha segítünk rajtuk” politikája? Beszédes aztán az is, hogy hat szomszédunk semmi kivetnivalót nem talált a magyar eljárásban. Szlovákia magatartása tehát nagyon is sajátságos. A magyar kártya ismételt kijátszását ilyenképpen nem tekinthetjük a kéthetes budapesti kormány „gonoszkodására” adott eseti válasznak. A választások szomorú szenzációja sokkal inkább az előző, balliberális kormányzatok határokon átívelő kölcsönös erőfeszítéseiben gyökerezik. Igaz, e kölcsönösség legfeljebb a magyar érdekek kiiktatásában mutatkozott meg. Ebben valami sanda mágia folytán mindig is egyetértés volt a nacionalista prágai/pozsonyi és internacionalista budapesti bal kormányok között! Hasonló helyzet állt elő, mint a forint elleni „kósai merénylet” esetében: a felelősség nem azé, aki elszúrta, hanem, aki szóba meri hozni a kudarcokat. Malina Hedvig s a dunaszerdahelyi magyar szurkolók megveretése, a pozsonyi „tiltott idegenvezetés” botránya, Göncz Kinga külügyminiszter lejáratása, Sólyom László szégyenteljes kiutasítása az unió, egykor a Felvidéknek nevezett tiltott zónájából - mind arra utalnak, hogy az MKP-t és a mögötte álló magyar tömegeket az utóbbi időben az anyaország passzív közreműködésével sikeresen beszorították. Tegyük hozzá, ehhez Brüsszel is szekundált! Egy rossz szó nem érte sem a cseh, sem a szlovák felet a kollektív bűnösség elvét megfogalmazó, súlyosan diszkriminatív Benes-dekrétumok érvényben tartása miatt. Slota legnagyobb örömére talán ezért s a „magassági törvény” szolidárisnak csúfolt forráselvonásai, a mieinket fokozottan sújtó munkanélküliség miatt telepedett Magyarországra mintegy tízezer túloldali magyar, mit sem remélve a tátrai tigris ruganyos gazdasági fejlődésétől. Mondjuk ki bátran: Csákyék 4,3 százalékos választási szereplésének oka nem a vegyes házasságokban „híguló”, a (mostoha)anya-országtól „törvényszerűen” elhidegülő kisebbségi magyarok választói akaratnyilvánítása. Még csak nem is Orbán-mumus nem kívánt újjászületése. Nem. Hanem az a téves diagnózis, hogy velük és általuk nem jött el a remélt jobb világ, amelyben nem kívánják a felvidéki magyarokat mindegyre a Duna túlpartján látni - próbáljuk hát simulékonyabban! Mégsem értelmezhetjük sematikusan az önfeladás stációjaként a kétpilléres Híd sikerét, mert az - a tagadhatatlan veszteség ellenére - egy új kezdetet is jelenthet, hiszen a populista szlovák pártok kiesni látszanak a kormányzásból. A szlovákiai magyarság kötésig áll a történelem tajtékos árjában, az évtizedes jogfosztás, számkivetés, szlovakizálás, elhagyatás kikezdte türelmét és védműveit. A nyolcszázalékos eredményt elért Bugár Béláékon a felelősség, hogy az Iveta Radicová által vezetett kereszténydemokrata ellenzéki koalíció tagjaként munkálják a szlovák-magyar megbékélést, a megmaradást biztosító autonómia kivívását. Mert ez utóbbi vívmány nélkül a Híd legfeljebb hídfőnek tekinthető, ahol az építkezés kezdetét veszi. Szerencsére van példa arra, hogy a két nép félreteszi múltbéli vélt és valós sérelmeit, s együttes erőfeszítéssel (mint Párkánynál) hidat ver közös históriánk nagy folyama felett. Ha nincs akarat erre, akkor jaj, a Kárpát-medence koros és kamasz népeinek! Kisebbségi magyarok, szlovákok, anyaországi magyarok egyként érdekeltek vagyunk abban, hogy a fölényeskedés, kisebbségi komplexusok és szűkkeblű nacionalizmus áradásának gátat emeljünk, s erős hidakat verjünk. Csak nehogy a kelet-európai lélek ismerőjét, a cseh Vladimir Holant kelljen statikus mérnökként alkalmaznunk, aki egyik versében írta: „Ki vette észre, hogy a híd / széttolta a két partot szüntelen…?” Most hát a Híd teherpróbája következik!
„Ügyesen besegített” a sírásásnál a Fidesz az MKP-nek - nyilatkozta a szlovák parlamentből kiesett magyar párt egyik megyei vezetője egy szlovákiai magyar portálnak. Az MKP gyenge szerepléséért részben a Fideszt okoló politikus ezzel a kettős állampolgárságról szóló törvényre utalt, amely a szlovákiai választások előtt a kampány egyik fő témája lett. Az MKP-s politikus ugyanakkor a párt talpra állásánál számít a Fidesz segítségére is. A Fidesz is szerepet játszott az MKP szlovákiai vereségében a magyar párt rimaszombati járási elnöke, Auxt Ferenc szerint. Az MKP a kilenc nappal ezelőtt tartott szlovákiai országgyűlési választás egyik legnagyobb vesztese volt, és kiesett a parlamentből - amelybe helyette a Bugár Béla vezette, részben magyar politikusokból álló Híd párt jutott be. Bugár az ATV-ben nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy küld-e rózsacsokrot Orbán Viktornak. A kérdés alapját egy szlovák liberális napilap cikke szolgáltatta, amely szerint ezzel kellene megköszönnie a Híd parlamentbe jutását a magyar kormányfőnek. A pártelnök annak nem örül, hogy az MKP nem került be a szlovák Országgyűlésbe; annak viszont igen, hogy a választók az együttműködés hívószavát választották a széthúzás helyett.
Óvatosságra intettek a szakértők a szlovákiai választások eredményével kapcsolatban a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Magyar Külügyi Intézet által közösen rendezett konferencián tegnap Budapesten. Abban egyetértettek: a választások után érzett eufória annyiban elhamarkodott volt, hogy valójában csak pár százalékos elmozdulást tapasztalni a választók részéről, a Smer továbbra is a meghatározó politikai erő az országban. Huncík Péter, a Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa szerint a Híd-Most párt sikere többek közt annak köszönhető, hogy a választók egy európai értékrendet és életmódot hirdető szlovák-magyar pártot, nem pedig egy etnikai alapú pártot támogattak. Mint mondta, rosszul sült el az MKP konfrontatív, agresszív és kizárólagos kampánya, ezért is fordultak el a párttól a választók. Kiemelte, hogy a Hídra feltehetően kétszázaléknyi szlovák is szavazatott, ami fontos eredmény. A Híd frakciójának fele, hét képviselő szlovák lesz, ami a szakértő szerint nemhogy csökkenti, hanem éppenhogy növelheti a magyar kisebbség érdekérvényesítő képességét. - A magyar szimbolikus politizálásnak fontos kudarca volt ez a választás - mondta Huncík. Ezzel együtt a konferencia résztvevői egyetértettek abban is: a Híd a kampány során kerülte a megosztó témákat, most viszont állást kell foglalnia olyan kérdésekben, mint például a magyar nyelv hivatalossá tételének követelése. A szakértők szerint a Híd maga is nehéz helyzetben lesz a parlamentben az MKP nélkül, utóbbinak azonban muszáj megújulnia és fiatalítania. Somogyi Alfréd lelkész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának oktatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Híd hét magyar képviselőjével kevesebb lett a magyar a törvényhozásban. Mint fogalmazott: ma „egy magyar párt van Szlovákiában és egy kétnyelvű párt” - utalva az MKP-ra és a Hídra. Somogyi úgy értékelte, hogy a szlovák választók nem akarnak szakítani a meciarizmussal. Huncík Péter azzal zárta le a Híd és az MKP küzdelméről szóló vitát, hogy az új parlamenti párt megítélése inkább hasonlít a félig üres-félig teli pohár kérdéséhez.
A mostani választásokkal új helyzet alakult ki a szlovákiai magyarok politika képviseletét illetően. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) súlyos vereséget szenvedett, és kiesett a parlamentből. Nem használt a Most -Híd ellen indított negatív kampánya, és az is látszik, hogy Bugár Béla tavalyi távozása a pártból nagy űrt hagyott maga után. Az MKP fénykorában, azaz Bugár Béla vezetése idején húsz százalékos szavazatarányt is képes volt szerezni, mert a párt nem pusztán a magyarok szavazataira számíthatott, hanem azoknak a szlovákokéra is, akiknek tetszett, hogy az MKP-t nem lengik körül botrányok, és az akkori Dzurinda- vezette kormánykoalíció (1998-2002, majd 2002-2006) legstabilabb pártjának számított. Csáky Pál, a későbbi pártelnök kommunikációs képességekben alulmaradt Bugárhoz képest, nem tudta egyben tartani a pártot, és az ez az egyik fő oka az MKP bukásának. Látható, hogy a magyar szavazók jelentős része az MKP helyett a Hídhoz pártolt; ahhoz a párthoz, amely a feszültségek szítása helyett a szlovák és a magyar nép kölcsönös tiszteleten alapuló megbékélésének szükségességét hirdette. Bugár pártja sikerének okaihoz az is hozzátartozik, hogy az emberek mindennapjait érintő komplex választási programot volt képes kidolgozni, az ő tálalásában a nemzeti kérdések viszonylagossá váltak, így sok szlovák szavazatot is képes volt megszerezni. Az MKP 2006-ban húsz mandátum megszerzésére volt képes, az őt felváltó Most -Híd ellenben csak 14-et szerzett, ennek a fele pedig szlovák nemzetiségű lesz, a szlovákiai magyarok politikai képviselete számarányában tehát jelentősen gyengült. Ugyanakkor a parlamentbe most bejutott magyar nemzetiségű képviselők szavazataira is szüksége lesz a most felállítandó új kormánykoalíció életben maradásához, ami némi reményt nyújt azok számára, akik fontosnak tartják a szlovákiai magyarok érdekeinek védelmét. Az MKP parlamenti kiesésének el kell gondolkodtatnia a Fideszt is, ugyanis Orbán Viktorék a Híddal szemben az MKP-t részesítették előnyben. Joggal fog újraindulni a vita, arról, hogy nem lett volna-e mégis jobb, ha a Fidesz vezette új magyar kormánytöbbség megvárja a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásával a szlovák választások eredményét, ahogy a kisebbségi magyar vezetők kérték is - mint láttuk- hiába a Fidesztől. A Szlovák Nemzeti Pártnak kétségtelenül kapóra jött a magyar kérdés előtérbe kerülése, s ennek meglovagolásával sikerült a törvényhozásban maradnia. A választások eredménye tehát újabb tanulság a Fidesz számára, hogy a külgazdasági realitások után a külpolitikaiakat is jobban tartsa szem előtt. Ugyanakkor az is tény, hogy amennyiben Iveta Radicová, a legjobb eredményt elért jobboldali párt, az SDKÚ vezetésével új kormány alakul, akkor Szlovákiának olyan vezetése lesz, amely fontosnak tartja ugyan a szlovák nemzeti érdekek képviseletét, de törekedne a Magyarországgal való viszony javítására is. Ezzel megnyílnék az esély arra, hogy a szlovák és a magyar állam az Európai Unión belüli közös érdekek megtalálására, és nem az egymással szembeni ellenségeskedésre koncentráljon. Csakhogy az elmúlt években olyan sok feszültség halmozódott fel, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok javítása nem lesz könnyű és gyors folyamat.
Magyar szempontból felemás eredmény született Szlovákiában. A szavazók leváltották Fico kormányát. A szlovákok nagy részének elege lett a kormány arrogáns, primitív stílusából, a hazudozásokból. Meciarékat kiszavazták, az ellentmondásos és öntörvényű politikus alighanem örökre a parlamenten kívül rekedt. Intő jel ugyanakkor, hogy Fico pártja így is 35 százalékot szerzett, sokan tehát még mindig bedőlnek a populista szólamoknak. Az ellenzéki pártok nyolc mandátummal szereztek többet a Fico-Slota tandemnél. Ez már elég a kormányzáshoz. Ám hosszabb távon az jelentheti a gondot, hogy teljesen különböző erőkről van szó. A liberális SaS például támogatja az azonos neműek kapcsolatának elismerését, míg a kereszténydemokraták hevesen ellenzik. Lehetetlenség számszerűsíteni, milyen hatással volt a szlovák választásra a magyarországi kettős állampolgársági törvény elfogadása, de hogy a Magyar Koalíció Pártjának nem segített, az biztos. Az sem tehetett jót a pártnak, hogy a budapesti kormány többször is nyíltan kiállt mellette. A szlovákiai magyar választók azt üzenték: nem szeretik, ha kívülről szólnak bele az ügyeikbe. Az MKP kudarca szomorú hír a magyaroknak és Magyarországnak, de a vezetők csak magukat és Budapestet okolhatják érte. Másrészt ha csak két tized százalékot is hozott Slota pártjának a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvény, akkor már döntő segítség volt a szlovák szélsőségeseknek, hiszen különben be sem kerültek volna a parlamentbe. A magyarok képviseletét a Híd-Mostnak kell ellátnia. Bugár Béla valóságos csodát vitt véghez. Ám pártja nem kifejezetten magyar: hét-hét magyar és szlovák képviselőt delegál a parlamentbe. Ettől függetlenül a választás megmutatta: a magyarok többsége Bugárékban bízik. No és abban az eszmében, hogy ne azt nézzük, ami szétválasztja a magyarokat és szlovákokat, hanem becsüljük meg mindazt, ami összeköt.
Sokak számára hozott meglepetést a szombati szlovákiai parlamenti választás eredménye. A magyarok számára ilyen volt a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kiesése a pozsonyi parlamentből és a Bugár Béla vezette Híd szlovák-magyar párt várakozásokon felüli győzelme. Csáky szerint egyes felmérések jelezték a kudarc lehetőségét, de ezt egyszerűen nem akarta elhinni a pártvezetés. A Duna Televízió Heti Hírmondó című műsora vasárnap este részletesen foglalkozott a szlovákiai választások eredményével és hátterével. A szlovákiai magyar választók elutasítják a konfrontatív politikát a magyar közösségen belül; ezt jelenti pártjuk némileg várakozás feletti, nyolcszázalékos választási eredménye - reagált a Duna Televízió felvetésére Bugár Béla, a szlovákiai Híd párt elnöke. Kijelentette: megpróbáltak nem ellenfélként nézni a Magyar Koalíció Pártjára - szerinte ezt a választók honorálták. A Híd párt színeiben 14 képviselő jutott a pozsonyi törvényhozásba, hét magyar és hét szlovák nemzetiségű. Bugár azt mondta: a párton belül megegyeztek az összes lényeges kérdésről - nemzetiségtől függetlenül fognak dolgozni a párt programjában szereplő feladatok megvalósításáért. Nem lesz igaz tehát az MKP-nek az a vélekedése, miszerint feszültséghez vezet majd a frakció vegyes nemzetiségi összetétele. Bugár Béla megerősítette: Robert Fico pártjával - amely erő a legtöbb mandátumot szerezte - a Híd semmiféleképpen nem lép koalícióra. Mivel a többi, eddig ellenzékben lévő párt is hasonlóan nyilatkozott, szerinte egyetlen út van a kormányalakítás felé: a négy, eddig ellenzékben lévő párt koalíciókötése. A politikus emlékeztetett: ha összeáll az új koalíció, 79 mandátuma lesz a pozsonyi parlamentben. A második Dzurinda-kormánynak 78 mandátuma volt, és kiválóan működött. Csáky Pál, a pozsonyi törvényhozásból kiesett Magyar Koalíció Pártjának elnöke a Duna Televízióban kijelentette: az eredményt nem lehet a választókra kenni. „Úgy néz ki, hogy a választópolgárok azt mondták, ezt a fajta politikát, ezt a fajta politizálási stílust nem tudják olyan mértékben támogatni, hogy az elég legyen a bejutási küszöb elérésére. Az okokat még elemezni kell. Egészében véve ez egy komoly helyzet, nem csak az MKP, hanem a szlovákiai magyarok tudata számára is” - szögezte le Csáky. „Tartunk tőle, hogy ez ki fog hatni a jövő évi népszámlálásra is” - mondta a politikus. Csáky Pál elismerte: bizonyos közvélemény-kutatások jelezték a párt kiesésének a lehetőségét, ám ezt a vezetés „egyszerűen nem akarta elhinni”. Egy újságírói kérdésre, miért voksoltak inkább a Hídra a választók, Csáky úgy reagált: ott lehet az okok között az általános politikai változás erős kívánása is, ez emelte például a Szabadság és Szolidaritás (SaS) pártot is viszonylag magas százalékkal a pozsonyi parlamentbe. A Heti Hírmondó meghívását elfogadó Miroslav Kusy professzor, szlovákiai politológus a választási eredményről azt mondta: egészében véve ilyen eredménnyel számoltak a demokratikus spektrumon belül. Az ingadozásokat nehéz volt előre jelezni: azt például, hogy az MKP kiesik, vagy hogy Fico pártja ilyen sok százalékot kap. Kollai István, a Terra Recognita Alapítvány elemzője azt mondta: nüansznyi dolgokon múlott, hogy kormányváltás lesz Szlovákiában. Az MKP kiesése ugyanis 17 ezer szavazaton múlt, ennyivel maradt le a parlamenti küszöbről Vladimir Meciar pártja is, illetve kétezer szavazattal lépte át a küszöböt Ján Slota pártja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS). Kusy professzor szerint egyszerű oka volt Csákyék kiesésének: a magyar szavazói bázis véges; minél többet kapott ebből Bugár, annál kevesebb jutott Csákyéknak. Kollai István szerint Bugár Béla pártjának közel negyede lehetett szlovák nemzetiségű. Úgy látja: az MKP beszorult egy szerepbe: a szigorúan etnikai, vidéki magyar párt szerepébe, amely sok szempontból részérdekeket képvisel. Négy évvel ezelőtt voltak szlovák-magyar nyelvű plakátjaik, most csak magyar nyelvűeket használtak. A fiatalokat nem tudták megszólítani, rendezvényeiknek nem volt profi hangulata - szemben Bugárék kampányával - sorolta a lehetséges okokat Kollai. Csáky Pál pártja elszigeteltségbe került, mind a kormánykoalíció, mind a szlovák ellenzéki pártok részéről - állította Miroslav Kusy. Főleg az elmúlt időszakra igaz ez, amikor szenvedélyes vita bontakozott ki a kettős állampolgárságról. Ez is szerepet játszhatott a párt gyenge szereplésében.
A szlovákiai választásokat Robert Fico nyerte. De vélhetően mégsem ő alakít kormányt, hanem a jobbközép pártok koalíciója. Ennek tagja lehet a Bugár Béla vezette Híd-Most, amely több mint nyolc százalékot ért el. Kiesett a parlamentből Mečiar, de Orbán Viktor határon túli szövetségese, az MKP is. Hunčík Péter, a dunaszerdahelyi író-pszichiáter, a Híd-Most egyik szellemi atyja arról is beszél: az ottani magyarok közül sokan dacból szavaztak az MKP ellen. Sándor Zsuzsanna interjúja.
- Bár Fico győzött, valószínűleg mégsem tud kormányt alakítani. Egyszerre nyertese és vesztese a választásoknak?
- Egyértelmű Fico sikere: pártja, a Smer öt százalékkal többet ért el, mint 2006-ban. Elsősorban nacionalizmusa, populizmusa miatt. De ez a politizálás lett a veszte is. Az utóbbi hónapokban Robert Fico egyre radikálisabb magyarellenes hangot ütött meg, átvette koalíciós társainak vad, agresszív retorikáját. Ám ezzel épp őket gyengítette. Mečiarék kiestek a parlamentből, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) pedig épphogy átvitte a lécet. Slota meg is vádolta Ficot: szándékosan „elszipkázta” az SNS szavazóit.
- Pedig úgy tűnt, a „magyar kártya” nyerő lapja lesz a szlovák kormánypártoknak. Miután a magyarországi parlament elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, Szlovákiában fokozódott a magyarellenesség, és ugrásszerűen megnőtt Fico és Slota támogatottsága.
- Ez igaz. Csakhogy a riogatás a magyar veszéllyel nem vált akkora mozgósító erővé, mint Ficoék gondolták. Pedig Slota azzal is rémisztgetett, hogy Magyarország fegyveres revízióra készül, a magyar hadsereg már sorakozik a határnál. Szerencsére ezt sem a felvidéki magyarság, sem a szlovákok többsége nem vette túl komolyan.
- A szlovák parlament mégis visszavágott a magyar külpolitikának, amikor úgy döntött: megfosztják a szlovák állampolgárságtól azokat, akik más ország állampolgárságát felveszik. Bugár Béla ennek kapcsán nyilatkozta: „Aki nem számított a szlovák retorzióra, az nem való politikusnak.” Netán Orbán Viktor politikai alkalmatlanságára célzott?
- Bugár Béla sokszor hangsúlyozta: nem a szlovákokkal szemben, nem ellenük harcolva kell kivívni a magyar kisebbségi jogokat. Bugárék azért is léptek ki tavaly a Csáky Pál-féle Magyar Koalíció Pártjából (MKP), mert úgy gondolták: az etnikai elkülönülés nem megoldás. Ám a Fidesz nyilvánvalóvá tette: egyedül az MKP-t tekinti szövetségesének. Ezzel azt is jelezték, számukra a Híd-Most nem legitim képviselője a felvidéki magyarságnak. Amikor Martonyi János még külügyminiszter-jelöltként Szlovákiába látogatott, a Híd vezetőivel nem is volt hajlandó találkozni. Csakis Csákyval egyeztetett. És Orbán Viktor miniszterelnök is csak az MKP vezetőjével tárgyalt a szlovákiai választások előtt. Ez egyértelmű üzenet volt a Fidesztől, kire kellene szavazniuk a felvidéki magyaroknak. Megdöbbentő volt az is, mennyire szervilisen szolgálták ki egyes magyarországi médiumok ezt a koncepciót. Csákyt többször is meghívták különféle televíziókba, a köztévébe is, ahol ellenvetés nélkül hagyták, hogy kijelentse: az MKP az egyetlen szlovákiai magyar párt, a Híd-Most pedig az árulók gyülekezete.
- Ezek után még meglepőbb, hogy Csákyék kiestek a parlamentből, a Híd-Most viszont nyolc százalékkal bekerült.
- Bevallom, én sem számítottam arra, hogy az MKP még az öt százalékot sem éri el. Hatalmas kampányrendezvényeket szerveztek, látványosan végigvonultak a magyar településeken. Mindenütt azt szajkózták: áruló, aki Bugár pártját támogatja. Meg voltam győződve arról, hogy a dél-szlovákiai magyarok az MKP-ra szavaznak. Ehhez képest Komáromban meg Dunaszerdahelyen több mint hatvan százalékot kapott a Híd. A magyarok közül utólag sokan elmondták nekem: dacból szavaztak, így akartak tiltakozni az MKP nyomulós, kiszorító politikája ellen.
- Egyben leszavazták Orbán „nemzetegyesítő” szándékát is?
- Nem vagyok biztos abban, hogy Budapesten jól mérik fel a mi helyzetünket. Nem olyan rossz magyarnak lenni Szlovákiában, mint ahogy azt a magyarországi jobboldal és szélsőjobb sugallja. A magyar kormány úgy kezel minket, határon túliakat, mint ha egyforma világnézetűek lennénk. Holott köztünk is vannak liberálisok, baloldaliak, konzervatívok. Szeretnénk is megőrizni demokratikus sokszínűségünket. Az anyaország vezetői azonban arra akarnak kényszeríteni, hogy szerveződjünk egységbe, küzdjünk együtt az „elnyomó szlovákok” ellen. Sokszor próbáltuk már elmagyarázni: a szlovákok többsége európai szellemben, békésen akar velünk élni. A Fico-kormány leváltása ezt a vágyat is jelképezi.
- Ficonak viszont az az érdeke, hogy hatalmon maradjon. Miért ne találhatna koalíciós partnert a szlovák jobbközép pártok között is?
- A választások előtt ezek a pártok megállapodtak egymással: nem vállalnak kormányzást Ficoval. A Híd is erről nyilatkozott. Egyedül Csáky Pál nem zárta ki az együttműködést a Smerrel. Az MKP elnöke azt mondta: ha Slota nem lesz benne az új kormányban, ő hajlandó Ficoval koalícióra lépni. Az MKP kettős politikája is a párt ellen hangolhatta az itteni magyarokat. Sokan szemére is vetették Csákynak: miközben folyton támadta Ficot, a hatalom érdekében összeállt volna vele. De hangsúlyozom: a mostani választás eredménye többet jelent egy kormányváltásnál.
- Csak nem „forradalom” ez is?
- Dehogy! Inkább „földrengés”. Véget ért egy korszak azzal, hogy Vladimír Mečiar kikerült a parlamentből. Ő a politikai erőszak és a szélsőséges nacionalizmus szimbolikus alakja lett. Szellemi utóda, Ján Slota továbbra is bent van ugyan az országgyűlésben, de már csak ellenzékben. Többé nem politikai főszereplő, és ez óriási dolog. Az is nagy fordulat, hogy a kormányban újra helyet kaphat magyar párt. Méghozzá olyan, amelynek szlovák tagjai, szlovák szavazói is vannak. Ez voltaképpen visszatérés a rendszerváltás liberális szellemiségéhez, a szlovák-magyar szolidaritás eszményéhez. 1990-ben a szlovák Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés közös listán indult, és kormányra is került. Egyébként akkor is az volt Pestről a reakció, hogy itt valami szörnyű nemzetárulás történt, mert tisztességes felvidéki magyar nem áll össze szlovákokkal.
- Visszatérve: Fico kijelentette, hogy a szlovák jobbközép pártokból „összeragasztgatott” koalíciónak egy évet sem ad. Tény: nehéz elképzelni - mondjuk - a kereszténydemokratákat és a liberálisokat egy platformon.
- Hogy az egyik itteni politikai elemzőt idézzem: „Egy ragasztvány is sokkal jobb, mint a Fico-kormány.” A volt miniszterelnök a csőd felé kormányozta az országot. Szociális államot akart megvalósítani, anyagi fedezet nélkül. Szakemberek kiszámolták: felelőtlen, osztogató gazdaságpolitikájával másfél év múlva a görögök sorsára juttatta volna Szlovákiát. Ehhez jött hozzá az elképesztő mértékű állami korrupció, az eurómilliárdos csalások. A szavazók Fico megbuktatásával azt is kifejezték: a politikai erkölcstelenséget sokkal nagyobb veszélynek tartják, mint a „magyarkérdést”.
- Mit gondol: az új szlovák koalíció visszavonja-e majd a nyelvtörvényt és a magyar kettős állampolgársággal kapcsolatos ellenintézkedéseket?
- Nem hinném, hogy az új parlament már az első ülésein újratárgyalná ezeket. Ám azt mindenképpen remélhetjük, hogy nyugodtabbá, higgadtabbá válhat a szlovák-magyar viszony. Ehhez persze az anyaország együttműködése is kell. Fontos, hogy a magyar kormány ne politizáljon a magyar kisebbséggel szemben. Ne akarjon helyettünk dönteni a sorsunkról. A történelmi konfliktusok kiélezése helyett a megbékélésnek kellene esélyt adni.
A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) „hatalmas kudarca” igazolta, hogy a magyar kisebbség nem helyesli a magyar nacionalizmust és Budapest kezdeményezését a kettős állampolgárság bevezetésére - írta a szlovákiai választások kapcsán hétfő délután megjelent számában a Le Monde. Az eredmények részletes ismertetésekor a mértékadó liberális francia napilap megjegyezte, hogy a baloldal választásról választásra visszaszorul Közép-Európában: a konzervatívok magyarországi, majd csehországi győzelme után szombaton Szlovákia is jobbra fordult. Bár a leköszönő miniszterelnök, „a társadalmat mélyen megosztó” Robert Fico elmondhatja, hogy pártja, a Smer (Irány-Szociáldemokrácia) az előző választásokhoz képest jobb eredményt ért el, ez a nacionalista és populista koalíciós partnereitől elvett szavazatoknak köszönhető - hívta fel a figyelmet prágai keltezésű írásában a Le Monde. A választás nagy győztese a lap szerint Iveta Radicová, a második helyen végzett ellenzéki jobbközép Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) listavezetője. Az 53 éves szociológus - aki 2009-ben elvesztette az elnökválasztást, 2005-2006-ban pedig Mikulás Dzurinda reformkormányának szociális és családügyi minisztere volt - lehet Szlovákia következő kormányfője. Már vasárnap megkezdődtek a tárgyalások a potenciális partnerekkel, köztük Ján Figel volt uniós biztossal, a konzervatív Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) vezetőjével, valamint a két új, alig egy évvel ezelőtt alakult liberális párttal. A Szabadság és Szolidaritás (SaS) pártot Radicová korábbi tanácsadója, Richard Sulik, 42 éves közgazdász vezeti, aki 2003-ban megalkotta az egykulcsos személyi jövedelemadót. A negyedik partner pedig Bugár Béla, az MKP korábbi elnöke, akit a párt radikálisabb vezetői kiszorítottak, és aki új pártja, a Híd élén az együttélés és a párbeszéd hirdetője, miközben az MKP még a parlamentbe való jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt sem érte el - hangsúlyozta a Le Monde. „AZ MKP-nak ez a hatalmas kudarca bizonyítja, hogy a magyar kisebbség nem helyesli a magyar nacionalizmust és Budapest legutóbbi kezdeményezését a kettős állampolgárságról” - tette hozzá a lap. A Le Monde idézi Radicovát, aki szerint a szlovákok a felelősség útját választották, egy olyan utat, amely megoldással fog szolgálni az ország legjelentősebb problémáira. A lap szerint az új kabinet előtt álló legfőbb feladatok: a Magyarországgal való békés párbeszéd újraindítása, valamint a válságból való kilábalás. A munkanélküliség a lakosság 15 százalékát érinti, az államháztartási hiány elérheti a GDP-arányos 7 százalékot a Fico által ígért 5,5 százalék helyett, és az államadósság pedig az év végére megközelítheti a GDP 41 százalékát a tavalyi 28 százalékkal szemben. Ezenkívül a választók elsősorban a korrupció elleni harcban várnak előrelépéseket - írta a le Monde.
„Rossz lóra tett a Fidesz” - így kommentálták elemzők a szlovák választások eredményét. Nem csak az derült ki szombaton, hogy az emberek inkább a megbékélést támogatják, hanem az is, hogy a határon túlról való üzengetés akár hátrányt is jelenthet az ottani magyar pártoknak. A kettős állampolgárságról szóló törvény felerősítette a szlovák nacionalisták és az MKP közötti viszályt, ez viszont ellenszenves volt a szavazóknak, és mindkét pártot leszavazták. Nem tesz jót, ha üzengetnek a határon túlról - szögezte le Bugár Béla az egy televíziónak adott interjújában. A kijelentés akár a szlovákiai választás tanulságaként is értelmezhető, hiszen annak ellenére esett ki az MKP a parlamentből, hogy az anyaország kormánya nyíltan támogatta Csáky Pált és pártját. Orbán Viktor két nappal a voksolás előtt még találkozott is az MKP elnökével, ugyanakkor Bugár Béla pártjáról teljesen „megfeledkezett”. „Nem jöttek be Fidesz számításai” - jelentette ki Krekó Péter a Political Capital kutatási igazgatója hangsúlyozva, hogy a szlovák választók inkább a mérsékelt pártokra szavaztak a voksoláson. Az elemző szerint ebben szerepet játszott a kettős állampolgárságról szóló törvény is. „Úgy tűnik, nem olyan hatása volt a jogszabálynak, mint amit a Fidesz és az MKP várt” - mondta. Az elemző szerint nem ez az első eset, amikor a Fidesz „rossz lóra tesz”, hiszen Romániában a Magyar Polgári Párt támogatása sem hozott sok sikert. „A magyar kormánypárt a határon túli szervezetek közül rendszerint azokat támogatja, akik nemzetiségi kérdésekben keményvonalasabbnak számítanak” - mondta. A szlovák választások eredménye azonban világossá tette, hogy a határon túli magyarok politikai döntéseit nem az határozza meg, hogy milyen üzenetet fogalmaznak meg számukra Budapestről. Az is jól látható, hogy a kárpát-medencei magyar kisebbségek politikai képviseletére egyre kevésbé alkalmasak az etnikai alapon szerveződő pártok, és ehhez a folyamathoz hosszabb távon a magyar kormánypárt is kénytelen lesz alkalmazkodni. A megbékélés iránti vágy azonban nem csak a HÍD-MOST jó szereplésében, és a nemzetiségi kérdést kidomborító MKP kiesésében mutatkozik meg - fűzte hozzá Krekó Péter. Szerinte ugyanis a liberális pártok megerősödése, valamint a Szlovák Nemzeti Párt gyengülése szintén azt jelzik, hogy a szlovák emberek inkább a jó viszonyt választják. Jan Slota pártja például kevesebb, mint fele annyi szavazatot kapott, mint négy évvel korábban - tette hozzá. A Political Capital elemzője úgy vélekedett, hogy a HÍD-MOST jól ismerte fel, hogy a magyar kisebbség nem érdekelt abban, hogy a magyar-szlovák viszonnyal kapcsolatos témák legyenek a politikai fókuszában. Szerinte várhatóan javul majd a magyarok és a szlovákok közti viszony, de ehhez hozzájárul az is, hogy a magyar kisebbség helyett néhány év múlva a romák kerülhetnek a fókuszba. Az MKP kieséséről szólva elmondta, hogy a párt súlyos stratégiai hibákat követett el a kampányban. Példaként említette, hogy Csáky Pálék nem zárkóztak el a SMER-rel való koalíciótól, a kettős állampolgárság kérdésében pedig inkább defenzívába szorultak. Az viszont csak később körvonalazódik pontosan, hogy milyen politikát folytat majd a HÍD-MOST. „A párt alapvetően liberális, pragmatikus politikát képvisel, de hogy pontosan mi lesz az álláspontjuk a szakpolitikai kérdésekben, az csak a konkrét ügyeknél derül majd ki”. Ez mindenképpen váltást jelent az MKP ideologikus, néhol nacionalista megközelítéséhez képest. A Political Capital elemzője szerint egész Szlovákiában a pragmatikus trend érvényesül, hiszen inkább azok a pártok erősödtek meg, akik ezt a megközelítést képviselik. A kiegyensúlyozott kapcsolatok iránti vágy olyannyira nagy, hogy a határon túli magyarokat nem zavarta az sem, hogy Bugár Béla nyíltan vállalta, hogy nem veszi fel a magyar állampolgárságot. A HÍD-MOST vezérének ráadásul nem ez volt az egyetlen hasonló kijelentése, hiszen korábban egy elképzelt magyar-szlovák focimeccsről úgy nyilatkozott, hogy mindkettőnek szorítana, de inkább a szlovákoknak. Bugár Béla a választások után azt mondta, hogy olyan politikát folytatnak majd, amely a választóik hasznára van. „Ha ehhez szükségesek bizonyos kapcsolatok Magyarországgal, akkor megtesszük a szükséges lépéseket, de semmiképpen sem azért, mert ezt valaki kéri”. Kifejtette, hogy „a vádakkal teli” kampány után nem volt biztos abban, hogy ilyen jó eredményt érnek el, de a rájuk voksolók okosabbak voltak. Mint mondta: a szlovák választók elutasították a konfrontatív politikát a magyar közösségen belül. Bugár Béla szerint pártjuk nem ellenségként kezelte a Magyar Koalíció Pártját, és ezt a választók is látták.
Az elemző szerint kétséges, hogy a Fidesz, amely a pozsonyi parlamentből kiesett MKP mellett tette le a voksát, első számú partnerként kezeli-e majd a törvényhozásba bejutott Híd pártot, és nem legyőzendő ellenségként tekint-e majd rá. A szlovák pártrendszer - a magyarhoz hasonlóan, de a magyartól eltérően nem először - idén jelentősen átalakult, régiek tűntek el és (tavaly alakult) újak jelentek meg, s ehhez a változáshoz a magyar politikának is érdemes lenne gyorsan alkalmazkodnia - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor politikai elemző. Felteszi a kérdést, hogy a szlovák választási eredményeket tekintve „az elmúlt hetek feszült magyar-szlovák viszonyára tekintettel most minden korábbinál aktuálisabb a kérdés: jó ez nekünk?” Az elemző a pozitívumokhoz sorolja, hogy Fico búcsúja a kormányfői székből mindenképpen segítheti a kapcsolatok normalizálódását, ráadásul az új négypárti kormányban ismét lehetnek magyar politikusok is. A 150 fős pozsonyi törvényhozásban 79 mandátummal rendelkező potenciális kormánytöbbség azonban erősen széttartó lehet, egyelőre az sem teljesen biztos, hogy valóban megalakulhat. Török szerint nem világos, hogy „a közös ellenség felett aratott győzelem öröme után” hogyan tudnak együttműködni a kereszténydemokraták a liberálisokkal, és ma még az sem egyértelmű, hogy mi lehet ebben a formációban az utóbbiakhoz közelebb állónak látszó Híd helyzete. Az új kormány ráadásul minden bizonnyal agresszív ellenzékre készülhet, Fico és Slota részéről méltányosságra és türelemre biztosan nem, magyarellenességre és populizmusra azonban biztosan számíthat a kabinet. Az elemző szerint nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kampányban a Fidesz - és az új magyar diplomácia - egyértelműen a parlamentből kiesett MKP mellett tette le a voksát. Erősen kérdéses, hogy képesek lesznek-e kölcsönösen felülemelkedni ezeken a sérelmeken, csak remélni lehet, hogy a Híd az első számú partner és nem a (következő megméretésen) legyőzendő, gyengítendő ellenfél szerepét tölti majd be a hivatalos budapesti politikában. Összességében a helyzet inkább látszik számunkra kedvezőnek, miközben a magyar érdekképviselet szempontjából nagy érvágásnak tűnik, hogy a bejutásra korábban egyértelműen esélyesnek látszó és lényegesen szebb napokat megélt MKP nélkül alakul meg az új parlament - írja az elemző.
Különbözőképpen értékelik a szlovák választások végeredményét és az MKP bukását a magyar politikai pártok. Martonyi János üdvözli, hogy Szlovákiában - remények szerint - jobbközép kormány alakul. A magyar kormány az első adandó alkalommal kész az új szlovák vezetéssel tárgyalóasztalhoz ülni - mondta a külügyminiszter. A szocialisták viszont a kettős állampolgársági törvény rossz időzítése miatt az Orbán-kormányt teszik felelőssé azért, hogy az MKP be sem került a parlamentbe. A magyar kormány üdvözli a szlovák jobbközép pártok győzelmét - mondta lapunknak Martonyi János külügyminiszter. Az eredményük biztató és reméljük, így újabb európai ország élére kerülhet jobbközép kormány. Ennek megalakulását természetesen meg kell várni, de a magyar kormány, mint azt korábban többször jelezte, az első adandó alkalommal kész tárgyalóasztalhoz ülni az új szlovák vezetéssel - mondta Martonyi. - Ami a magyar pártok szereplését illeti, sajnáljuk, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem érte az 5 százalékot, de bízunk benne, hogy a szlovákiai magyar közösség képviselete így is biztosított lesz. Tudomásul kell venni, hogy a magyar választók többsége a Híd-Most pártot tüntette ki bizalmával - tette hozzá. Kérdésünkre válaszolva Martonyi azt mondta: nem ért egyet azzal, hogy a kettős állampolgársági törvény szerencsétlen időzítése okozta volna az MKP bukását. - Ebbe a kérdésbe nem szeretnék belemenni, szerintem nem dolgunk egy másik párt stratégiáját elemezni - hangsúlyozta. Az MSZP ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnököt, Martonyi János külügyminisztert és a kormányt tartja felelősnek a történtekért. Az állampolgársági törvény szerencsétlen időzítése ütött vissza az MKP-ra - értékelte a szlovák választás eredményét az MTI-nek Kovács László (MSZP) országgyűlési képviselő, volt külügyminiszter. Emlékeztetett rá: az MSZP javasolta, hogy a magyar parlament a kérdést csak a szlovákiai választás után tűzze napirendre, mert okkal tartott attól, hogy ez a választási kampányban a magyar kártyát előszeretettel használó nacionalisták malmára hajtja a vizet, és gyengíteni fogja a két magyar párt esélyeit. Ráadásul a rossz időzítés a nacionalizmussal egyébként nem vádolható szlovák jobbközép ellenzéki pártokat is arra késztette, hogy - ha mérsékeltebb hangnemben is, de - bekapcsolódjanak a magyarellenes versenybe - hangoztatta. Hozzátette: a Fidesz önző érdekből korábban a romániai magyarságot osztotta meg, gyengítve ezzel az RMDSZ pozícióit, később ugyanezt tette a szlovákiai magyarsággal is. - A Magyar Koalíció Pártja (MKP) elgondolkodhat a bukás okain. Valószínűleg jobban odafigyelt Magyarországra, mint a saját politikai környezetére, pedig ott kellene sikeresnek lennie - mondta lapunknak Balázs Péter volt külügyminiszter. Szerinte egy párt választási sikere elsősorban azon múlik, hogy az adott politikai közegben mennyire tud választókat megnyerni. - Örülök a Híd győzelmének, és sajnálom az MKP kiesését - fogalmazott Balázs. A Híd párt jobban képviselte a kisebbségben élő magyarok, a szülőföldjükön maradni akarók érdekeit, és inkább realista politikát folytatott. A volt külügyminiszter és EU-biztos hozzátette: egy etnikai párt eleve sajátos politikai jelenség, hiszen nem politikai program, hanem egy etnikum köré szerveződik. A legnagyobb értéke éppen ezért az egység, és ez Szlovákiában már korábban megbomlott. Az egység hiánya is magyarázza a mostani választási eredményt, hiszen az MKP és a Híd együtt nagyon erős párt lenne. - Az MKP túl későn jött rá, hogy a Fideszre való túlzott támaszkodás halálos csók a számára. S amikor feladta a túlzásba vitt lojalitást, és kérte, hogy a magyar állampolgársági törvény módosítását ne fogadják el a szlovákiai választások előtt, már késő volt - közölte Balázs. Későn ébredt rá az MKP arra is, hogy a Fidesz már nem az ő érdekeit tekinti elsődlegesnek; Orbán Viktor pártjának állampolgársági politikája magyar belpolitikai használatra készült.
A szlovákiai választások több tekintetben is váratlan végeredménye több hónapja érlelődött. Csak az volt a kérdés, vajon mennyien találnak magukban kellő kurázsit, hogy ne csak zúgolódjanak, hanem végül az óhajtott változásokra voksoljanak. Főleg a szlovákok. Akadtak köztük óvatos duhajok, akiknek a bátorságából mindössze annyira tellett, hogy elfordultak a vérnacionalista, alpári stílusú Ján Slotától, valamint a sokféle törvénysértést és súlyos manipulációkat immár két évtizede megtestesítő Vladimír Meciartól. És Robert Ficora adták a voksukat, aki sokak megítélése szerint ugyanezeknek a káros tulajdonságoknak a hordozója, csak a két eddigi partneréhez képest jóval körmönfontabb módon nyilvánul meg. Ezzel a döntésükkel akaratlanul a négy éve dáridózó nacionalista-populista koalíció sírásói lettek, mert a Smer alighanem pirruszi győzelmet aratott, hiszen kiemelkedő eredménye ellenére, kellő partner híján valószínűleg nem tud kormányt alakítani. A szlovák választók jelentős része viszont tudatosan akart véget vetni a jelenlegi cinkos politikai szövetségnek. Ők azok, akik megteremtették a tényleges váltás, vagyis a jobbközép koalíció hatalomra jutásának az esélyeit. A Bugár Béla vezette Híddal, de a Magyar Koalíció Pártja nélkül. Erről viszont jórészt a szlovákiai magyar választópolgárok döntöttek. Még a döntő többségében magyarok lakta, eddig az MKP fellegvárának tartott dunaszerdahelyi járásban is - ahol országos viszonylatban is a legmagasabb, 67,57 százalékos volt a részvételi arány - az alig egy éve alakult Híd győzött. Meggyőző, 18 százalékos különbséggel. Bugárék a révkomáromi, a galántai és más régióban is elsők lettek. Nincs mit szépíteni: nagyot bukott a Magyar Koalíció Pártja. A választópolgárok egyértelműen a jelenlegi pártvezetés végzetes szereptévesztését és negatív kampányát büntették meg. Mert a viszonylag jó programjuk népszerűsítetése helyett megdöbbentő vádaskodásokat zúdítottak a Hídra, főleg az elnökére. A nem bigottan párthívő polgárok azonban két évtizede tudják, hogy Bugár Béla a higgadt szlovák-magyar párbeszédre építő érdekérvényesítés őszinte híve, nem az asszimilációé, ahogy vetélytársai hirdették. Miként az is nyilvánvaló, hogy Rudolf Chmelt vagy Peter Zajacot csak a betegesen elfogult ember nevezheti nacionalistának. Márpedig az MKP kampánya ezt sugallta. Orbán Viktor magatartása is lényegesen hozzájárult az MKP kudarcához azzal, hogy a szlovákiai választások előtt fogadtatta el a kettős állampolgárságról rendelkező magyar törvény módosítását. S azzal is, hogy sem ő, sem informális pozsonyi tárgyalásai során Martonyi János nem állt szóba Bugár Bélával. Vagyis - a választások eredményei alapján - a szlovákiai magyarság többségének képviselőjével. Mert az új magyar kormányfő elhitte Csákynak és budapesti alattvalóinak, hogy csak az MKP... Ismét megfeledkezett arról, hogy elsősorban a szlovákiai magyarok határozottan elutasították a budapesti kormánykörök gyámkodását, amelynek súlyos következményei leginkább rajtuk, a határon túl élő kisebbségiek hátán csattannak. Miként azt a már említett magyarországi törvénymódosítás után is érezték, amelynek következményeként sokan akár a munkahelyüket is elveszíthetik. Elsősorban tehát az ő alapvető érdekük a békés belpolitikai légkör, valamint a szlovák-magyar vitás kérdések rendezése, párbeszéd és kölcsönös empátia révén. Erre pedig a Híd, főleg célirányos pozitív kampánya során, sokkal több esélyt kínált. S több esélyt kínálnak a híd potenciális szövetségesei is, akik a kulturáltabb szlovák politikai garnitúrát képviselik.
A képlet valójában egyszerűnek látszik: Szlovákia a politikai mérsékletre szavazott a hét végén - piros lapot mutatott fel a konfrontáció híveinek. A többségi nemzet a mélyszlovák pártokat diszkvalifikálta, az ottani magyarság pedig saját radikálisait szavazta ki a parlamentből. Ivan Gasparovic ugyan újra Robert Ficot bízza meg kormányalakítással, de ez már csak a veszett fejsze nyele utáni kapkodás az eddigi miniszterelnök hűséges fegyverhordozójának számító államfő részéről. Merthogy a Fico-Slota-kurzus megbukott. Annak ellenére, hogy Ficora rekordmennyiségű voks jutott. Azzal azonban, hogy túlgyőzte magát, partnerei elől szívta el a levegőt. Így saját politikai terveit kénytelen most temetni egy időre. Hogy meddig? Ő úgy reméli, hogy csupán hónapokra, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy végül igaza is lesz ebben. Fico ugyanis e választások nyomán korántsem lett politikai pária, a most kapott hatalmas pofon ellenére megkerülhetetlen figura marad. Igen könnyen elképzelhető, hogy Szlovákia politikai bizonytalanságokkal teli hónapoknak néz elébe, amikor is gyenge kormányok próbálják majd egyben tartani a minimális többségű koalíciót, összehangolni a hatalomban részt vevő pártok érdekeit. Nem lesz könnyű dolguk, miközben néhány beélesített bomba máris ketyegni kezdett. Magyarország számára egyáltalán nem mindegy, hogyan dőlnek majd el Pozsonyban a hatalmi játszmák. Az Orbán-kormány a maga módján segítheti az új hatalom berendezkedését, megerősödését - de ugyanígy Fico visszatérését is előmozdíthatja. A szlovákiai választók a hét végén esélyt adtak a normális kétoldalú viszony kialakításához. Mert hiszen Fico valószínű kiebrudalásával nem utolsósorban elvetették a magyar-szlovák „jégkorszak” prolongálását is további négy évre. A kapcsolatok kiolvasztása azonban csak lehetőség, messze nem bizonyosság. Ebből a szempontból Orbánék reagálása a pozsonyi fordulatra meghatározó lehet. A magyar kormány egy pozsonyi keresztény-liberális koalícióban mindenképpen kellemesebb tárgyalópartnerre lelhet - ha maga is az eddiginél elfogadhatóbb álláspontot alakít ki a vitás ügyekben. Másképp viszont semmi jóra nem számíthat. Tévedés volna például azt hinni, hogy Pozsony most már le fogja nyelni a kettős állampolgárság békáját. A többséget szerző pozsonyi pártok számára ugyanis éppúgy elfogadhatatlan mai formájában a magyar jogszabály, mint az előző koalíciónak. Csak a pozsonyi győztesek - elődeiktől eltérően - nem a szlovákiai magyarsággal akarják elvitetni a teljes balhét, és hajlandónak látszanak európai módon tárgyalni a megoldásról. Orbánéknak akkor lehet velük szerencséjük, ha nem ragaszkodnak az erő nyelvéhez. Ez már csak azért is megfontolandó, mert az Orbán-kormány számára amúgy is elkerülhetetlennek látszik Szlovákia-politikájának átértékelése. Ha másért nem, azért, mert szövetségesi elképzeléseit totális kudarc érte szombaton. Az ottani magyar szavazók ráadásul nemcsak a Fidesz által fűtött radikális Csáky-Duray vonalról mondtak lesújtó ítéletet, hanem a kettős állampolgársági törvényről is.
Több mint 12,4 százalék. Huszonkét képviselő. Az ország harmadik legnagyobb politikai ereje. Nemcsak kormányzati tényező, hanem az ország vezetését markánsan meghatározó erő. A szombati szlovákiai parlamenti választásokon ezt az esélyt szalasztotta el a felvidéki magyarság. A Híd párt 8,12 százalékot kapva 14 képviselőt küldhet a pozsonyi parlamentbe, a Magyar Koalíció Pártja 4,33 százalékkal azonban a bejutási küszöb alatt maradt. Az ily módon elveszett magyar szavazatok így alapvetően a szlovák pártokat erősítik. Elsősorban Robert Ficoékat és az utolsóként a parlamentbe épphogy becsúszó Ján Slotáékat is. Ott keresendő az elveszett nyolc mandátum is… Hosszú évek után miért éppen most nem tudott egységesen fellépni a felvidéki magyar politikai elit? Miért épp erre a választásra éleződtek ki a személyi, gazdasági és politikai különbségek, s vezettek pártszakadáshoz? Nyilván más és más választ adnának erre az MKP és a magyar koalíciót ott hagyó Híd vezetői. A budapesti bal-liberális sajtó véleményemberei természetesen máris megtalálták a kettős állampolgárságról szóló törvényben az MKP rossz szereplésének okát. Hiszen miért éppen most ne akarnának a felvidéki magyarok helyzetéből belpolitikai tőkét kovácsolni? Érvelésük azonban hamis, ugyanis ha csak a kettős állampolgárság körüli hisztéria határozta volna meg a választást, Slota nem marad meg öt százaléknál. A Híd nyolc százalékának és az MKP gyenge szereplésének magyarázata Szlovákiában keresendő. Ott, ahol a Fico-kormányzat az elmúlt időszakban minden létező törvényes és nemtelen eszközt megragadott, hogy megossza és gyengítse ellenfeleit. Magyarokat és szlovákokat egyaránt. Partnert is talált - önkéntest avagy önkéntelenül a játékba kényszerítettet - ehhez mind a két nemzetiségből bőven. Csak kevésen múlott, hogy ez most nem vezetett teljes sikeréhez. A teljeshez, hiszen Ficot és Slotát pillanatnyilag mindössze öt parlamenti hely választja el attól, hogy hatalmon maradjanak. A szociáldemokrata-szélsőjobb csoportnak 71 mandátuma van a középjobb pártok - köztük a Híd - 79 mandátumával szemben. A négy, eddig ellenzékben lévő tömörülés tegnap kijelentette, hogy szó sem lehet semmilyen egyezkedésről Ficoékkal. Így gondolja azonban mindegyik képviselőjük is? Biztosan nem találnak öt olyan képviselőt, aki meginog? A szlovák politika sajátos tisztítótüze lesz a kormányalakítás. A felvidéki magyar közéleté pedig a majdani kormányzás. Ha Fico és Slota mégis marad, akkor az lesz a kérdés, hogy a magyar politikusok tanulnak-e hibáikból, vagy továbbra is megosztottan veszik fel a harcot a nacionalista gyűlöletkeltéssel szemben. Ha jobbközép kormány alakul, a Híd hét magyar és hét szlovák nemzetiségű parlamenti képviselőjéről derül ki, hogy a valóságban mit érnek a kampányban hangoztatott szép társadalmi és „nemzetiségek feletti” ígéretek. Hogy a bennük bízó magyar és szlovák választók- becslések szerint a Híd szavazóinak háromnegyede volt magyar - tényleges akarata, avagy a hatalmi és pártérdek diadalmaskodik-e? Kérdés az is, hogy a hatalomba kerülő Híd párbeszédre és együttműködésre törekszik-e a felvidéki önkormányzatokban meghatározó Magyar Koalíció Pártjával, avagy visszaél mostani előnyösebb helyzetével. Képes lesz-e mindkét párt túllépni ellentétein, vagy legalább egy időre félretenni nézetkülönbségeit? Kiderül az is, hogy a Híd a szlovák pártok kezére csap-e, ha azok újra a magyar kártyához nyúlnak. A szombati voksolás egyszerre volt az elszalasztott lehetőségek és az új esélyek választása. Az új sansszal, a Fico- és Slota-mentes kormányzás lehetőségével a Hídnak kell élnie. Az azonban az egész felvidéki politikai elit felelőssége, hogy négy év múlva ne vesszen el több mint százezer magyar szavazat. A turáni átok ugyanis nem elkerülhetetlen nemzeti csapás, hanem a kisstílű politikai önérdek eredménye.
Fico vesztét a jelek szerint éppen azok a koalíciós partnerek okozták, akiktől néhány hónappal ezelőtt még szabadulni akart. Akkor arról szóltak a hírek, hogy a népszerűségi csúcsokat döntögető Irány - Szociáldemokrácia (Smer) párt egyedül is képes lesz abszolút többséget szerezni a választásokon, s ezáltal lerázhatja magáról Slotát és Meciart, akik európai szinten is szalonképtelenné tették a baloldali- szélsőjobboldali pozsonyi kormányt. A soviniszta politikai partnereit kendőzetlen magyarellenes hadjárattal semlegesítő Fico elszámolta magát. Bár Meciar formációjának parlamenti jelenlétét valóban fölöslegesnek találták a szavazók, és Slota nemzeti pártját is épp csak átlökték a bejutási küszöbön, utóbbiak hívei nem vonultak hosszú, tömött sorokban a Smerre voksolni. Úgy tűnik, Fico semmit sem érő győzelmet aratott, azaz megbukott. A várhatóan négypárti új kormánykoalíció dolga ugyanakkor nem lesz könnyű. Nyolcfős többsége akár megnyugtató is lehetne, csakhogy a hatalom közelébe került jobbközép politikai erők egysége egyelőre kizárólag Fico leváltásában nyilvánul meg. Egyébként pedig felettébb tarka társaságról van szó. A Mikulás Dzurinda vezetésével korábban nyolc éven át bizonyító Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió vélhetően vezető szerepre tör, holott listavezetőjének, Iveta Radicovának rátermettségét a kormányfői posztra még pártján belül is megkérdőjelezik. De a Kereszténydemokrata Mozgalom együttélése a Szabadság és Szolidaritás párttal sem lesz felhőtlen, figyelembe véve, hogy a meglepően jó eredményt elért liberálisok a homoszexuálisok partneri kapcsolatának legalizálása mellett, valamint a könnyű drogok fogyasztásának büntetése ellen szállnak harcba. Végül pedig ott lehetnek az új kormányban a Most - Híd szlovák-magyar párt emberei. Ennyi juthat a fordulatból az utóbbi négy év alatt állandó célpontokká vált felvidéki magyaroknak. A Bugár Béla vezette, magát polgárinak nevező, alapvetően liberális párt tizennégy megszerzett mandátumából hét szlovák nemzetiségű politikusé lesz, ami egyrészt erősen megkérdőjelezi e frakció elkötelezettségét a magyar ügyek iránt, másrészt pedig azt jelenti, hogy az eddigi húszról mindössze hétre zsugorodik a magyarok létszáma a százötven fős pozsonyi parlamentben. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) megdöbbentő kiesése a törvényhozásból merőben új helyzetet teremt, s egyben rendkívüli felelősséget ró Bugár Bélára. Hogy sikerül-e ennek megfelelnie, azt csak az elkövetkező évek döntik el. Hiba lenne ugyanakkor tragédiaként felfogni az MKP kudarcát, hiszen az a szlovákiai magyarok szabad akaratából történt, még akkor is, ha a Most - Híd párt feltűnően sok pénzt tudott kampányra költeni, Bugárt pedig - mint általában - most is a tenyerén hordozta a szlovák média. A nacionalista támadássorozatnak kitett, megfélemlített felvidéki magyarság nagyobbik része az együttműködés reményében keresett új menedéket. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha mégis Fico maradna a hatalomban. A MKP kiesése a pozsonyi parlamentből egyben azt is jelzi, mennyire törékeny a határon túli magyarok érdekképviselete. Olyan törvényi keretek hiányában, amelyek lehetővé tennék a kisebbségben élő nemzeti közösségek döntési, beleszólási jogát saját ügyeikbe (pozitív példaként lásd a Szerbiában létrehozott kulturális autonómiát), akár egy sikertelen kampány nyomán született választási eredmény is kockára teheti a politikai szempontok szerint változó jogbiztonságot.
Kivonult Menczer Erzsébet fideszes képviselő a parlament kulturális bizottságának hétfői üléséről, miután Novák Előd (Jobbik) a „fajelmélet” és a „rasszizmus” szavakat használta a nemzeti és etnikai kisebbségi színházak pozitív diszkriminációját célzó javaslat kapcsán. A többséget támogassuk, ne a kisebbséget. Önmagában nem érték, ha valaki egy kisebbséghez tartozik, nem érzem indokoltságát annak, hogy ezen az alapon részesítsünk pozitív diszkriminációban színházakat Magyarországon - mondta el az előadóművészeti törvény módosítását célzó előterjesztés bizottsági vitájában Novák Előd, aki a „fajelmélet” és a „rasszista javaslat” kifejezést is használta. A sváb kisebbséghez tartozó Menczer Erzsébet kikérte magának a fajelmélet szó használatát és kivonult a teremből. L. Simon László(Fidesz), a kulturális bizottság elnöke rendre utasította Novák Elődöt, több képviselővel együtt ostobaságnak és ízléstelennek nevezte a jobbikos politikus szavait.
A szlovák kormány határozottan visszautasítja a magyar kormány és a parlament revizionista törekvéseit, mert azok szerinte megkérdőjelezik a 20. század történelmét - derül ki abból a nyilatkozatból, amelyet a szlovák kormány fogadott el szerdán a trianoni szerződés aláírásának 90. évfordulója alkalmából. Pozsony szerint ez a magyar politika éket ver a nemzetek és az államok baráti és békés együttélése közé, s a nemzetközi békerendszerek és a 21. századi modern európai politika iránti tisztelethiány megnyilvánulása. A szlovák kormány ugyanakkor erélyesen tiltakozik az I. világháború utáni politikai történések egyoldalú és tendenciózus értelmezése ellen. „A trianoni békeszerződés aláírása nemcsak a történelmi Magyarország elnyomott nemzetei új államainak megszületését eredményezte, hanem a Magyar Köztársaságét is, olyan államokét, amelyek többsége belépett az Európai Unióba” - áll a dokumentumban. Eszerint az államhatárok kijelölésénél az összes állampolgár jogaira tekintettel voltak. „A Szlovák Köztársaság kormánya tiszteletben tartja szomszédait, s továbbra is támogatni fogja a megértés, az együttműködés és az összes nemzet és állam békés együttélésének politikáját az európai térségben” - olvasható a nyilatkozatban. Nyilatkozatával a szlovák kormány a magyar parlament azon döntésére reagált, amellyel június 4-ét, a trianoni szerződés aláírásának napját a magyar nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. A szlovák fél nem ért egyet Trianon magyar értékelésével, s azt egyoldalúnak és történelmietlennek tartja. A közép-európai államhatárok szilárdsága a biztosítéka annak, hogy a kontinens szíve rendszeresen fog dobogni - hangoztatta a szlovák miniszterelnök, amikor szerdán Pozsonyban a ligetfalusi Duna-parton felavatta az I. világháború után aláírt békeszerződések emlékművét. „Aki kísérletezni kezd a szívvel, könnyen előidézheti annak halálát, s az európai egyesülés gondolatának a halálát is” - tette hozzá. „Ezeket a szerződéseket egy egységes rendszernek tartjuk, amely tiszteletben tartja a nemzetközi jogot és a dokumentumokat aláíró partnerek közti egyenjogúságot” - jelentette ki Robert Fico. Leszögezte: aki a szerződéseket megsérti, a nemzetközi jogot sérti meg, s olyan arrogáns, másokat nem tisztelő hozzáállásról tesz tanúbizonyságot, amelynek a demokratikus Európában nincs helye. A kormányfő hangsúlyozta: meggyőződése, hogy a trianoni szerződés semmiképpen sem fosztotta meg területétől Magyarországot, ahogy azt az irredentisták és a velük egy követ fújó történészek állítják. „Magyarország az őt megillető területen született a történelmi Magyarország szétesése után, amelyet a szerződés csak megpecsételt” - jelentette ki a szlovák miniszterelnök. Úgy vélte: a trianoni szerződés csak az I. világháború után kialakult status quo-t rögzítette. Beszédében a kormányfő méltatta a „cseh testvérek” állásfoglalását a szlovák-magyar vitában, s köszönetet mondott Václav Klaus cseh államfőnek, hogy úgy Trianon, mint a magyarok kettős állampolgársága ügyében is kiállt Szlovákia mellett. „Tudjuk, hogy vannak a barátaink, akik jóban rosszban velünk vannak” - szögezte le Fico. Az emlékmű felavatási ceremóniájának végén a szlovák mellett a cseh és az európai himnusz is elhangzott.
Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője közölte, az európai szocialisták egyértelmű üzenetet küldtek a Smer irányába: egyrészt vegyen vissza a hangnemből, másrészt a választások után ne lépjen újra koalícióra a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párttal.Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szerdán az Európai Parlament szocialista frakcióját tájékoztatta a szlovák-magyar viszonyról. A szlovákiai választások után egészen bizonyosan folynak majd kétoldalú egyeztetések a szlovák-magyar viszonyban feszültséget okozó témákról, mert a két országnak nincs más alternatívája - jelentette ki Brüsszelben Lajčák. A találkozó után nyilatkozva Martin Schulz EP-frakcióvezető úgy vélte, a miniszter és a két ország képviselőcsoporton belüli delegációjának tagjai építő szellemben álltak a problémához. Elmondta, hogy más témák mellett a hét végi szlovák választásokról is szó esett a megbeszélésen, és kifejezték reményüket, hogy a szociáldemokraták megnyerik a voksolást. Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője a megbeszélés után leszögezte, hogy az európai szocialisták egyértelmű üzenetet küldtek az Irány-Szociáldemokrácia (Smer) szlovák párt irányába: egyrészt vegyen vissza a hangnemből, másrészt a választások után ne lépjen újra koalícióra a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párttal. Hozzátette: az is elhangzott, hogy jó lenne a magyar nemzeti közösség és a szlovák államalkotó többség viszonyának szempontjából, ha az egyik magyar pártot bevonnák a leendő koalícióba. Magyarországnak is volt egy üzenet - mondta még el Tabajdi Hannes Swoboda frakcióvezető-helyettes felszólalását felidézve -, mégpedig az, hogy amennyiben az uniós elnökséget a jövő év első felében tisztességgel kívánja ellátni, nem mehet bele speciális magyar és regionális problémákba, nem kelthet feszültséget. Sajtóbeszámolók szerint Swoboda bírálta az új magyar kormányt, amiért a kétoldalú viszonyt terhelő egyoldalú lépéseket tesz. Rögtönzött sajtótájékoztatóján Lajčák egyebek között kifejtette: segíteni igyekezett az EP-képviselőknek, hogy jobban megértsék a helyzetet Hangoztatta: a szlovák és a magyar kormánynak bizonyítani kell az európai partnereknek, hogy kétoldalú módon rendezni tudják a témát, mert ellenkező esetben a kialakult kép mindkét országról romlik. Az MTI kérdésére válaszolva kijelentette: a két állampolgársági törvénymódosítás óta nem lát haladást a kapcsolatokban. „Örülök, hogy legalább nem romlott a helyzet” - fűzte hozzá. Tabajdi Csaba a sajtónyilatkozatban úgy vélte, a probléma gyökere az, hogy a Smer együtt kormányoz egy kirekesztő, nacionalista, szélsőséges, kisebbségellenes, antiszemita, homofób párttal. Ez szerepet játszott a szlovákiai államalkotó többség és a magyar közösség közötti, valamint a két állam közötti feszültség növekedésében. Hozzátette: „a Smer nacionalizmusa, a szlovák nemzetiek sovinizmusa most a magyar jobboldal és magyar szélsőjobboldal nacionalizmusával ütközik”, mint például a Trianonról szóló törvény esetében. Tabajdi szerint a szlovák külügyminiszter azon kijelentése, hogy a két ország problémáinak megoldásához nincs szükség külső fórumra, ittlétének puszta tényével is ellentmondásban volt, hiszen „ittléte éppen azt a célt szolgálta, hogy bepanaszolja Magyarországot”. A találkozón nem osztották azt a szlovák nézetet, hogy a kettős állampolgársággal foglalkozó szabályozás biztonsági kockázatot jelent - mondta a magyar delegációvezető. Jelezte, hogy zárszavában Lajčák már békülékenyebb hangot ütött meg. A találkozó egy másik résztvevője, Göncz Kinga (MSZP) az MTI-nek úgy nyilatkozott: a frakcióülésen megerősítette, hogy az állampolgársági törvény módosításával továbbra sem ért egyet. A magyarországi jogszabály azonban - Lajčák érvelésével szemben - szerinte nem jogi, hanem politikai aggályokat vet föl. „A modern Európában a felelős államok feladata gondoskodni polgáraik emberi, köztük kisebbségi jogainak biztosításáról. Nemzetállamot építeni ma Európában idejétmúlt és ellentmondásos vállalkozás, és Szlovákia ezt teszi. A nemzeti kisebbségeket lefokozni másodrendű állampolgárokká - ahogyan ezt a szlovák nyelvtörvény teszi - nem európai magatartás. Éppily elfogadhatatlan a magyar törvénymódosításra adott szlovák válaszlépés, amely saját állampolgáraikat fosztja meg állampolgárságuktól, büntetésképpen. A nacionalizmus, amely ma mindkét országban jellemzi a kormányzati politikát, nem a XXI., hanem a XIX. századba vezet” - fogalmazott Göncz Kinga. Hozzátette: az állampolgársági törvény elfogadása során az Orbán-kormány ugyanazt a módszert követte, mint a Fico-kormány a szlovák nyelvtörvény jóváhagyásakor: gyakorlatilag egyeztetés nélkül vitte keresztül a törvényhozásban. „Önök zéró összegű játszmát játszanak” - hívta fel Lajčák figyelmét.
Kilenc párt parlamenti bejutását valószínűsíti egy újabb szlovákiai felmérés, amelynek eredményét szerdán hozták nyilvánosságra Pozsonyban. A Társadalmi Elemzések Intézetének (ASA) felmérése szerint az Irány-Szociáldemokrácia (Smer) nyeri a szombati választást 29,3 százalékos támogatottsággal. Ez az arány alacsonyabb, mint amit a többi közvélemény-kutató intézet mutatott ki a Smerrel kapcsolatban. A második helyen a jelenleg ellenzéki Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) végezne 14,4 százalékos támogatottsággal, míg a harmadikon a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) 10,8 százalékkal. Tíz százalékon felüli eredményt - 10,1 százalékot - érne el még a Szabadság és Szolidaritás (SaS) nevű új párt is, amely tavaly alakult. A további sorrend: Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) 6,3 százalék, Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) 6,1 százalék, Híd 6 százalék, Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 5,4 százalék, Magyar Koalíció Pártja 5,2 százalék. A felmérés érdekessége, újdonsága, hogy a parlamentbe bejutó pártok között a Demokratikus Baloldal Pártja is megjelent. Az SDL bejutását a parlamentbe eddig más felmérés még nem prognosztizálta. A mandátumok megoszlása a 150 tagú szlovák törvényhozásban a következő lenne: Smer 47, SDKU 23, KDH 17, SaS 16, HZDS 10, SDL 10, Híd 10, SNS 9, MKP 8 mandátum. A felmérést az ASA, amely erősen kötődik a baloldalhoz, május 31. és június 4. között készítette.
Húsz év után ma eladta húsgyárát réti Attila többségi tulajdonos. A szlovák Penta nevű befektetői csoport kezében lévő Debreceni Csoport Húsipari Kft. vásárolja fel a Kaiser Food csaknem 100 százalékát. Újabb nagyobb húsipari vállalkozás került a szlovák Penta befektető érdekeltségébe, miután ma megvette a Kaiser Food Kft. csaknem 100 százalékát kitevő üzletrészét. A tranzakciót még a Gazdasági Versenyhivatalnak is jóvá kell hagynia. A Penta Magyarországon több húsüzemet megvett az elmúlt két évben, agy került hozzá a DebrecenHús, a szolnoki és a békéscsabai feldolgozó is. Az itteni vállalkozásokat a Debreceni Csoport Húsipari Kft. irányítja. Réti Attila a Kaiser Food Kft. tulajdonosa közleményében leszögezte, hogy tisztában van azzal, hogy a középméretű húsipari vállalkozása hosszú távon nem maradhat sikeres, ezért elfogadta a vételi ajánlatot. Az évente 5 milliárd forint forgalmat elérő céget és a két üzemében dolgozó 250-300 főt addig irányítja, míg a versenyhivatali döntés meg nem születik. Azt követően oktatással, irodalommal és könyvkiadással kíván foglalkozni
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
..........................................................................................................................................