Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter exkluzív interjút adott a Duna Televíziónak - tájékoztatta szombaton az Új Szó Online-t Gombás Katalin, a televízió sajtóreferense. A szlovák külügyminiszter szerint a magyarországi és szlovákiai választások után a józan ész politikája következhet a két ország kapcsolatában, ehhez azonban az kell, hogy folyamatos legyen a párbeszéd Budapest és Pozsony között. A magyar-szlovák kapcsolatok az elmúlt hónapokban holtpontra jutottak. Elsősorban a szlovák nyelvtörvény módosítása, de az évek óta húzódó Malina Hedvig ügy vagy a dunaszerdahelyi szurkolóverés miatt állandó a feszültség. Pontosan egy éve áll a szlovák külügyminisztérium élén Miroslav Lajčák karrierdiplomata. Ennek kapcsán adott exkluzív interjút a Duna Televíziónak, amelyet vasárnap 18.30-kor a Heti Hírmondó című műsorban láthatnak. A külügyminiszter szerint az Európai Unió és a szélesebb nemzetközi közösség is gondterhelt a két ország közötti az ellentétek miatt, és elvárják, hogy egymás között oldják meg vitás kérdéseiket. Rudas Dóra kérdésére válaszolva Miroslav Lajčák elmondta, az államnyelvtörvénnyel kapcsolatban Szlovákia megvárja a Velencei Bizottság véleményét, részletesen megvizsgálja, és ez alapján cselekedik majd. Szlovákiára és Magyarországra is választások várnak. Ennek kapcsán arra figyelmeztetett a szakpolitikus, hogy míg Magyarország nagyon érzékeny mindenre, ami a határon túli kisebbségeket illeti, Szlovákia nagyon érzékenyen reagál mindenre, ami megkérdőjelezi területi egységét és szuverenitását. Amikor magyarországi politikusok arról beszélnek, hogy Magyarország saját magával határos, hogy határok fölött egyesítik a magyar nemzetet vagy azt mondják, hogy amit Trianon szétszakított, azt újra egyesíteni kell - ők ezt nem veszik Szlovákia-ellenes támadásnak. Szlovákiában azonban ezt mindenki az ország területi egysége elleni támadásnak tekinti. Mindenki, aki valaha ilyesmit mondott, tudatában kell, hogy legyen: a környező országok erre negatívan fognak reagálni. „Mi a 21. században élünk, a schengeni határok között” - emelte ki a politikus. A választások után mindkét ország új kormányának fő feladata a gazdasági és a szociális fejlődés biztosítása. A Szlovákia és Magyarország közötti viták csak időt és energiát vesznek el. A szlovák külügyminiszter szerint a két kormány tárgyalóasztalhoz ül majd, és nagyon gyorsan definiálják jövőbeli kapcsolataikat. Annak kapcsán, hogy Németh Zsolt, a FIDESZ szakpolitikusa nemrég Pozsonyban járt Miroslav Lajčák elmondta, a tárgyalás arról szólt, hogyan képzeli el a FIDESZ a szlovák-magyar kapcsolatokat a választások után. „Magyarország és Szlovákia két egymáshoz nagyon közel álló ország. Nekünk a minket körülvevő kérdések többségében nagyon hasonló a véleményünk. Jó lenne, ha nem azokra a kérdésekre alapoznánk a kapcsolatainkat, amiben nem egyezünk meg” - hangsúlyozta a politikus. A teljes interjút megtekinthetik vasárnap, 18.30-kor a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában, ill. a televízió videotárában:
A szlovák külügyminiszter szerint Orbán Viktor pártja téved, ha azt hiszi, hatalomra kerülésük után térdre kényszeríthetik Pozsonyt. Szerinte Szlovákia megítélése javult, Magyarországé pedig romlott Európában. Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter a Pravda napilapban hétfőn megjelent interjújában kijelentette, a szlovák-magyar viszony egyik problémája, hogy az MKP témáit Budapest automatikusan felkarolja. A szlovák diplomácia bízik abban, hogy hatalomra kerülésük után a Fidesz képviselői tudatosítják, nem alapozhatják politikájukat Szlovákia folytonos támadására. Lajčák kijelentette, erre figyelmeztette Orbánékat is. „Ha azt gondoljátok, hogy térdre kényszerítettek minket, nagyon tévedtek“ - mondta állítólag a Fidesz képviselőinek. Szerinte a magyarországi párt képviselőinek válaszából kitűnt, hogy elemezték az utóbbi fél év történéseit, „amikor Szlovákia nemzetközi szinten megvédte azokat a döntéseit, amelyeket Budapest támadott“. Lajčák az elmúlt évet értékelve közölte, elégedetlen azzal, mennyi energiát kellett fordítania arra, hogy a nyelvtörvénnyel kapcsolatos Szlovákia elleni igaztalan kampányt kivédjék. „Örülök, hogy ez sikerült“ - mondta, hozzátéve, a nyelvtörvény ügyét felfújták. A külügyminiszter bízik abban, hogy a magyar fél is tudatosította ezt, bár a Maroš Šefčovičhoz való hozzáállás nem ezt bizonyítja. Szerinte az EU már másképp kezeli a Szlovákia elleni magyar kifogásokat, ez már megváltozott. Rámutatott, az ország megalakulása utáni 15 évben Szlovákia kisebbségi politikáját fenntartásokkal kezelték, azonban jelenleg már nem tapasztalható ilyen hozzáállás. „Szlovákia megbízható és kiszámítható, az EU-ban becsülnek minket azért, hogy a megoldásokat keressük és nem akarjuk felhívni magunkra a figyelmet valamiféle excentrizmussal. Úgy tűnik, azok, akik Magyarországon elindították ellenünk kampányukat, nem mérték fel helyesen, hogy az EU miként tekint Szlovákiára. Remélem, hogy azok a politikusok, akik Magyarországon hosszabb ideje vannak ellenzékben, mint az államuk az EU-ban, megértik, hogyan működnek a dolgok az Unióban“ - fejtette ki. Szerinte az elmúlt 15 évben Szlovákia megítélése javult, Magyarországé pedig romlott Európában. „Ezt nem kárörvendően mondom, hanem tényként közlöm“ - tette hozzá. Arra a riporteri felvetésre, hogy Pozsonynak nem kellett volna-e felhívni az EU figyelmét „a magyarországi romagyilkosságokra és a növekvő antiszemitizmusra“, Lajčák azt felelte, nem annak van igaza, aki a leghangosabban kiabál. „Én csak annyit mondok, hogy Magyarország a nyelvtörvényünk elleni támadásokat annyira túlzásba vitte, hogy önmagát tette hiteltelenné“ - mondta, megjegyezve, előbb inkább saját portájuk előtt kellett volna takarítaniuk. Megjegyezte, a 2011-es magyar EU-elnökségre nem tekint úgy, mint ami veszélyt jelentene Szlovákiára nézve. „Nem hiszem, hogy az EU bármelyik tagállamának lehetővé tenné, hogy az elnökséget saját, ellentmondásos nemzeti témáira használja fel. Ez soha sem volt így, Magyarország esetében sem lesz“ - nyilatkozta a szlovák diplomácia vezetője.
Szlovákia belügyeibe avatkozik Magyarország azzal, hogy 50 millió forintos alapot hoz létre a nyelvtörvény miatt esetlegesen kiszabott bírságok kifizetésére - véli a pozsonyi kulturális minisztérium. „Az államnyelvtörvény nem a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozik, hanem az államnyelvű információszerzés jogát szavatolja a Szlovák Köztársaság minden állampolgára számára, tekintet nélkül azok nemzetiségére” - olvasható a tárca szóvivője, Jozef Bednár által közzétett pénteki közleményben. A magyar kormányfő csütörtökön olyan pénzalap létrehozását jelentette be, melyből azokat a szlovákiai magyarokat kárpótolják, akiket - a nyelvtörvényre hivatkozva - anyanyelvük használata miatt megbírságoltak. Az 50 milliós alapot a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala fogja kezelni, vezetője nem feltételezi, hogy rövid időn belül bárkit is kárpótolni kellene. B Bajnai Gordon magyar miniszterelnök személyesen jelentette be az alap létrehozását. A kormányfő szerint erre azért van szükség, mert a szlovák fél megsértette a tavalyi szécsényi magyar-szlovák kormányfői találkozón elfogadott megállapodást, és nem kívánja maradéktalanul megfogadni az EBESZ kisebbségi főbiztosának ajánlásait. „Hiába a jó szándék, egy kézzel nem lehet tapsolni“ - fogalmazott Bajnai. A kormány ezért úgy döntött, egy 50 millió forintos (megközelítőleg 185 ezer euró) alapot hoz létre, melyhez mások is csatlakozhatnak. „Az alap nyitott. A magyar kormány azt reméli, hogy magánadományokból, civil szervezetek, pártok, vállalatok adakozásából a keret tovább bővül“ - tette hozzá Bajnai.
A szlovákiai magyar civil szervezeteket tömörítő kerekasztal vezetője szerint a magyar állam nem fogja a szlovák költségvetést gazdagítani, a magyarok nem törvénysértők, s ezért nem fognak bírságokat fizetni. „Nem, ettől nem tartok, mert ez nem jellemző” - jelentette ki Petőcz Kálmán az Új Szó című szlovákiai magyar lap szombati kiadásában. Az interjúban arra válaszolt, nem tart-e attól, hogy az alap tudatos törvénysértésre biztatja az embereket, akik úgy vélik majd, hogy az esetleges büntetést úgyis kifizetik a nyelvalapból. „Az alap nem arról szól, hogy ezzel most törvénysértésre szólítanánk fel az embereket. Eddig sem szegték meg az emberek a jogszabályt, ennek ellenkezője történt, még ott sem használták anyanyelvüket, ahol lehetett volna” - fejtette ki a politológus. Úgy véli, nem a kártérítés, hanem a tanácsadás lesz a fő dolguk. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SZMK) vezetőjének elmondása szerint tömörülésük részéről egy évvel ezelőtt született meg az a kezdeményezés, hogy jogvédő, tanácsadással és jogvédelemmel foglalkozó hálózatot hoznak létre. Ez a kezdeményezés találkozott a nyelvtörvény módosításának elfogadása után a magyar kormány kezdeményezésével. Így jött létre az a nyelvalap, melyből szükség esetén kárpótolnák az anyanyelvük használata miatt megbírságoltakat. Ennek ellenére Petőcz úgy véli, hogy a magyar kormány által felajánlott 50 millió forintból túlnyomórészt az eredetileg tervezett tevékenységet finanszírozzák majd - írja az Új Szó. A somorjai Fórum Intézet munkatársa szerint a nyelvalap a nemzeti kisebbségek védelméről szól. Petőcz nem számol azzal, hogy tömegesen kellene kártérítést fizetni megbüntetett emberek után. „Büntetések nem lesznek, mert nincs törvényszegés” - állítja Petőcz. „Nem az a probléma, hogy az emberek a nyelvtörvényt megszegik, hanem az, hogy a kisebbségi nyelvhasználat nem érvényesülhet” - tette hozzá a politológus. Petőcz örülne annak, ha az SZMK jogtanácsadási hálózatát, felvilágosító munkáját a későbbiekben önerőből tudnák finanszírozni. A magyar kormány által felajánlott 50 millió forintot formálisan a Fórum Intézet kapja meg, mivel az SZMK nem jogi személy. A pénz felhasználását a kerekasztal fogja felügyelni.
Robert Fico és a szlovák nyelvtörvény kapta az idei Jogtipró-díjat, a Szabadság díjat pedig egyhangúlag - posztumusz - Újvárossy Ernőnek ítélte oda a Szabadság kör szombaton a fővárosban. Szájer József (Fidesz) európai parlamenti képviselő elmondta, hogy Újvárossy Ernő az életét adta a szabadságért. A temesvári presbitert a Securitate megpróbálta rávenni, hogy a szabálytalanul végezze el a templom felújítását, s így a közvélemény előtt be lehessen feketíteni Tőkés Lászlót. Ő nem volt hajlandó erre, s mindent szabályosan végzett. A Securitate ezt követően Temesvár mellett megölte. A Jogtipró-díjra idén három jelölt volt: Robert Fico és a szlovák államnyelvtörvény, a BKV és vezetői, valamint a Heves megyei közgyűlés és a Hospinvest. Robert Fico és a szlovák nyelvtörvény a beérkezett 3502 szavazatból 1625 vokssal lett az első a szavazáson. Az indoklás szerint a közintézményekben a magyar nyelv használatát több ezer euróval büntetni rendelő törvény szövege nem csupán az európai szabadságjogi normákkal, egyezményekkel ellentétes, de a szlovák-magyar alapszerződést rendelkezéseit is sérti.
Közös álláspontban fektették le szlovák és magyar politikusok a hágai nemzetközi bíróság előtt, hogy a két ország lépéseket tegyen a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében. Gerelyes István és Drahomír Šefánek január 28-án Pozsonyban írta alá a közös nyilatkozatot. Az emlékeztető aláírásán részt vett a két ország bős-nagymarosi kormánybiztosa, Erdei György és Gabriel Jenčík is. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos per jelenleg a legrégibb úgynevezett aktív per Hágában. A bős-nagymarosi vízlépcső - hivatalosan Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer - a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény lett volna. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A bősi erőmű első ütemét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. Eredeti formájában végül sosem valósult meg.
Ezt maga Robert Kaliňák tárcavezető nyilatkozta pénteken a pozsonyi parlamentben, ahol az ellenzék sikertelenül próbálkozott a leváltásával. A minisztert nemcsak az év eleji poprád-dublini robbanószer-botrány miatt váltotta volna le az ellenzék, hanem például Malina Hedvig ügyét és a dunaszerdahelyi rendőrattakot is a fejére olvasta. „Ha megmutatnám Önöknek, nem tartanák elégségesnek” - mondta Kaliňák a rögzített mozgóképanyagra utalva. - „Nem vagyok videokölcsönző.” Később hozzátette: „Értem, hogy a Magyar Koalíció Pártjának nem tetszik a dunaszerdahelyi beavatkozás, de az teljesen legális és törvényes volt.” Malina Hedvig ügyét a tárcavezető lezártnak tekinti, mert a főügyészség kimondta, hogy nem történt olyan eset, amilyet az akkor még nyitrai egyetemista lány leírt. Kaliňák emlékeztette az őt bíráló képviselőket, hogy éppen a volt diák ellen folyik eljárás, mert fennáll a gyanú, hogy hamis vallomást tett a történtekről. A miniszter elismerte, több esetben a rendőrség is hibázott. Ilyen annak a bankrablónak az esete, aki 2008-ban az egyik pozsonyi kórház vécéablakán keresztül szökött meg - átverve az őt a mellékhelységbe engedő rendőröket. A szökevényt csak hónapokkal később sikerült elfogni. Kaliňák erre azt mondta, nem lehet az a cél, hogy minden vécéablak alatt miniszter álljon.
A Magyarország és Szlovákia közötti feszültség enyhítését szeretnék elérni közös plakát és videó kampánnyal a két ország civil szervezetei. A cél, hogy megértessék az emberekkel: a szlovákoknak és a magyaroknak békében kell egymás mellett élnie. Boldog újesztendőt Szlovákia! - ezt üzenik a magyarországi civil szervezetek. A pozsonyiak örülnek a kezdeményezésnek. - Ebből úgy az érezhető számomra, hogy amit a politikusok elrontottak, azt most a civilek szeretnék rendbe hozni azzal, hogy boldog újévet kívánnak - vélekedett Juhász Katalin. A plakátok megjelenése egy filmes kampány folytatása. Januárban több magyarországi és szlovákiai tévécsatorna is közvetítette a rövidfilmet, így a Duna Televízió is. - Alapvetően mi kerestük meg a legnagyobb civil szervezeteket Szlovákiában és Magyarországon. Megkértük őket arra, hogy egyrészt az ő kapcsolataikon keresztül terjesszék és hívjanak be civil szervezeteket. Saját magunk is ezt csináltuk - magyarázta Bindics Gábor ötletgazda. A szervezők azt remélik, a civil szféra egyre aktívabb lesz a konfliktusok megoldásában és hasonló akciókkal segíti a megbékélést.
Megtalálták a Pázmány Péter (1570-1637) jezsuita hittudós, bíboros és esztergomi érsek sírját és földi maradványait a pozsonyi Szent Márton-dómban - jelentette be hétfőn a Szlovák Püspökkari Konferencia sajtóosztálya. A régészeti felfedezés részleteiről a közlemény szerint később adnak tájékoztatást, miután az összes leletet, amely között nagy valószínűséggel Pázmány földi maradványai is ott vannak, alapos szakvizsgálatoknak és kiértékelésnek vetik alá. A Felvidék.ma szlovákiai magyar hírportál úgy tudja, hogy Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek a múlt hét végén, egyik szentmiséje után mondta el a híveknek, hogy Pázmány Péter földi maradványait a Szent Márton-dóm szentélye alatt találták meg. Pázmány Péter a XVII. századi magyar katolikus megújulás legnagyobb alakja volt. Nagyváradon protestáns köznemesi családban született, de fiatal korában áttért katolikus hitre, majd nemsokára belépett a jezsuita rendbe. Bécsben és Rómában tanult. Később Forgách Ferenc esztergomi érsek vette a pártfogásába. Pázmány Forgách mellett a kibontakozó katolikus megújulás irányítója lett. Számos nemesi családot térített vissza a katolicizmushoz. Nagyszombatban egyetemet, Bécsben papnevelő intézetet, Pozsonyban jezsuita kollégiumot alapított. Legjelentősebb hitvédő műve az Isteni igazságra vezérlő Kalauz, amely korának vitás hitbeli kérdéseit tárgyalja, és a katolikus álláspontot védelmezi. Pázmány Péter korának meghatározó személyisége volt, és 1637-ben Pozsonyban halt meg.
A kisebbségi önkormányzati intézmények harmadik országos konferenciáját szervezte meg 2010. január 20-án a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága. A korábban két alkalommal Baján, ezúttal pedig Budapesten, a Bolgár Művelődési Házban megtartott tanácskozáson a kisebbségi intézmények képviselői, a kulturális és a pénzügy szaktárca munkatársai, valamint az országos önkormányzatok vezetői vettek részt. A konferencia megnyitóján Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára hangsúlyozta, hogy a kormányzati ciklus egyik legfontosabb kisebbségpolitikai célkitűzése a nemzetiségek kulturális autonómiájának megerősítése, és ennek lényegi elemeként a kisebbségi intézményrendszer továbbfejlesztése. A tanácskozáson megvitatásra került a kisebbségi intézmények szerepe a közösségi identitás megőrzésében, értékelték a közművelődési, közgyűjteményi, művészeti intézmények működésének szakmai hátterét, az esélyegyenlőség érvényesülését a kultúra területén, a közvetlen kisebbségi célú költségvetési támogatok hasznosulását. A konferencián kiemelt figyelmet kapott az országos önkormányzatok által működtetett intézmények gazdálkodásával kapcsolatos gyakorlati kérdések elemzése, a kisebbségi kulturális autonómia kereteit biztosító jogi háttér, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztálya által a közelmúltban végzett ellenőrzési tapasztalatok bemutatása, az intézményesülési folyamat jövőjét érintő kérdések áttekintése. A kisebbségi intézmények átvételének és fenntartásának támogatására a költségvetés első ízben 2003-ban különített el forrásokat. A folyamat fontos állomása, hogy a Kisebbségi törvény 2005. évi átfogó módosítása értelmében 2006-tól kezdődően az éves költségvetési törvények közvetlenül az intézményfenntartó országos kisebbségi önkormányzatokhoz rendelik az általuk fenntartott intézmények működési támogatását. A 2006-2009 közötti időszakban közel 1,6 milliárd forint szolgálta a kisebbségek kulturális intézményei folyamatos működési feltételeinek fedezetét. Ennek eredményeképpen kiépült a kisebbségek intézményhálózata. Míg 2003-ban 10 alatt volt az ilyen jellegű intézmények száma, az országos önkormányzatok 2006-ban már 30 feletti saját fenntartású intézménnyel rendelkeztek, és a számuk 2009-re immár közel 50-re nőtt. Ma már mind a 13 hazai kisebbség országos önkormányzata rendelkezik saját fenntartású oktatási vagy kulturális intézménnyel. Az elmúlt évek költségvetési tervezésére komoly terhet rótt a világgazdasági pénzügyi és gazdasági válság, amely hazánkat sem kerülte el. A Kormány a költségvetési tervezések időszakában érvényesítette azt az elvet, hogy a kisebbségek nem szenvedhetik meg a világválság következményeit, így a kisebbségi célú támogatások összege összességében 2010. évben sem csökken. Egyes esetekben a támogatások növelésére is mód nyílt. Így a 13 országos kisebbségi önkormányzat működésének költségvetési támogatása a 2007. évi összesen 913,5 millió forintról 2009-re 953 millió forintra nőtt. Emelkedett az országos önkormányzatok által fenntartott intézmények működési támogatása is. Az Országgyűlés a költségvetési fejezetében 2007-ben 380,5 millió forintot különített el e célra, 2009-re ez az összeg 444,5 millió forintra, vagyis a gazdasági nehézségek ellenére, 64 millió forinttal nőtt. Ez lehetővé tette további intézmények beindítását is. Új intézményt hozott létre a cigány, a horvát, az örmény, a szerb és az ukrán országos önkormányzat. A költségvetési törvényben az Országgyűlés fejezetben megjelenő közvetlen költségvetési támogatások mellett, a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkársága is rendelkezik a kisebbségi intézmények működési támogatását szolgáló forrásokkal. A külön keret a 2007. évi 70 millió forintról 2009-re évi 120 millió forintra növekedett. E forrásoknak köszönhetően megkezdődhetett a pilisszentkereszti Szlovák Ház beruházása, létrejött az Országos Roma Képzési és Szabadidő Központ, valamint az Országos Roma Kulturális és Média Centrum, kiemelt támogatásban részesült a felsőszölnöki Szlovén Tájház, a pécsi Koch Valéria Német Iskola felújítási programja, vagy a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ beruházása. 2009-ben elkészült a budapesti Lengyel Nyelvoktató Iskola új épülete és megkezdődött a békéscsabai Szlovák és a hercegszántói Horvát Iskola felújítása. Jelentős működési célú támogatást kapott a Magyarországi Horvátok Keresztény Gyűjteménye is. A kisebbségi önkormányzatok intézményeinek működésének finanszírozására az Országgyűlés költségvetési fejezetében 2010-ben sikerült a megelőző évi összeggel azonos támogatást biztosítani. Új forrásként kell számolni az NKA 2009 szeptemberében alapított „Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kultúrája” elnevezésű szakmai kollégiumhoz rendelt 100 millió forinttal. A MEH KNFSZÁT kisebbségpolitikai célokra 2010-ben 300 millió forintos összevont költségvetési kerettel rendelkezik. A Szakállamtitkárság által a korábbi években nyújtott kisebbségpolitikai támogatásokról a www.nek.gov.hu honlapon találnak részletes tájékoztatást, és a sikeres projektekről a Kisebbségi Kalauz című kiadvány is beszámol.
Vladimír Mečiar szerint nincs semmi provincializmus abban, hogy a magyarországi választás előtt a szlovák politikusok éberek a magyar politikusok nacionalizmusával szemben. „Inkább leszek ma egy provinciális hülye, minthogy holnap a menetelő Magyar Gárdákat nézzem” - jelentette ki a Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnöke a TA3 szlovák hírtelevízió vasárnapi vitaműsorában. Mečiar vitapartnere, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke szavaira reagált. „Provinciális, és az önbizalom hiányára vall, hogy a szlovák politikusok a választás előtt előhúzzák a magyar kártyát” - állította Csáky Pál. „Szinte biztos vagyok abban, hogy a magyarországi választáson semmiféle szlovák-magyar téma nem lesz” - tette hozzá az MKP elnöke. Ezt azzal magyarázta, hogy Magyarországon ebben a témában konszenzus van a pártok között, s ezzel nem lehet pontokat szerezni. „Felszólítottam az összes magyar politikai pártot, hogy ez ne legyen téma” - emlékeztetett Csáky. Megjegyezte: hasonló felhívást intéztek a magyarországi politikusokhoz a romániai és a szerbiai magyar kisebbségi vezetők is. Csáky a műsorban reagált Robert Fico miniszterelnök azon kijelentésére is, miszerint „az MKP a Fidesz meghosszabbított karja” Szlovákiában. „Ezek egy falusi jegyző hisztérikus megnyilatkozásai azután, amikor már minden eldőlt” - jegyezte meg a magyar politikus. Fico azzal kapcsolatban nyilatkozott az MKP-ról, hogy a Fidesz képviselői az Európai Parlamentben a meghallgatások során bírálták Maros Šefčovič szlovák biztosjelöltet.
Becslések alapján nagy a valószínűsége annak, hogy a jövő évi népszámláláskor mintegy 30-50 ezer fővel lesznek kevesebben, mint 2001-ben voltak. Új Szó című szlovákiai magyar napilap szerint a szlovákiai magyarok számáról az utolsó pontos adatok kilenc évvel ezelőttiek, a 2001-es népszámlálás alapján 520 ezer magyar nemzetiségű lakosa volt az országnak. A magyarok aránya 1991 és 2001 között mintegy 47 ezer fővel csökkent, miközben az összlakosság több mint 100 ezerrel nőtt. Gyurgyík László szociológus szerint hasonló csökkenést hoz a magyarok körében a jövőre esedékes újabb népszámlálás, még annak ellenére is, hogy az összlakosság száma várhatóan újra nőni fog a 2001-es adatokhoz képest. A teljes népszaporulat ugyanis a legrosszabb években sem volt negatív, s akkor is csak a bevándorlás hatására. A szociológus szerint a szlovákiai magyarság számának alakulására az asszimiláció van a legnagyobb hatással, de természetes népességcsökkenés is megfigyelhető. - A magyar lakosság két-három évvel idősebb, mint az országos átlag, ebből is következik, hogy kevesebb gyerek születik, mint ahányan meghalnak - állítja Gyurgyík. A születések és a halálozások várható száma meghaladja regisztrált számukat. A születések várható száma 1,5 %-kal, a várható halálozások száma viszont 19%-kal magasabb a regisztráltnál. Gyurgyik szerint a természetes fogyás mintegy húszezer főre tehető 2001 óta. Az asszimiláció hatása ennél nagyobb is lehet, így a jövő évi népszámlálás során várhatóan mindössze 470-490 ezren vallják majd magukat magyarnak Szlovákiában. Úgy véli, a szlovákiai magyarság számának alakulását nem befolyásolná jelentősebben, ha Magyarország bevezetné a kettős állampolgárságot, mivel Szlovákia uniós csatlakozása óta már semmi sem korlátozza a kivándorlást Magyarországra. További részletek ITT olvashatók:
A Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete nyilvánosságra hozta a Szlovákia 2009-2010 felmérését. A társadalomban létező feszültségekről Ján Bunčák tájékoztatta a sajtót. A felmérés során 1159 személyt szólítottak meg. A válaszok szerint a szlovákok és a magyarok közötti viszonyt a nagy többség rossznak, kiélezettnek tartja, de még élesebb a romák és a nem romák közötti viszony. A magyarok és a szlovákok közötti viszonyt a lakosság 58 %-a tartja rossznak (23 % nagyon rossznak, 35 % rossznak). A vizsgált csoportok között csak a romák és a nem romák közötti kapcsolat ért el ennél rosszabb eredményt: 72 %-ot. E felmérés szerint a helyzet ma még rosszabb, mint a „hírhedt” Mečiar-érában. 1990-ben és 1993-ban a Szlovák Statisztikai Hivatal kérdezett rá a szlovákok és a magyarok közötti viszonyra. 1990-ben a magyarok 85 %-jónak tartotta azt, míg a szlovákoknál ez az arány 74 % volt. 1993-ban a magyarok 94 %-a mondta jónak a szlovák-magyar viszonyt, a szlovákoknál ez az arány 88 % volt! A mai rossz, kiélezett helyzetet előrevetítette az a két évvel ezelőtti felmérés, mely szerint a szlovák 15-18 évesek a leggyűlöletesebbnek a magyar nemzetet tartják, és több mint hatvan százalékuk azon a véleményen van, hogy nyilvános helyen nem szabadna magyarul beszélni.
Egy tegnapi (2010. január 25.) brüsszeli sajtótájékoztatón Balázs Péter a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban elmondta: az Európai Bizottsággal továbbra is „beszélgetnek erről”, de a testület „akkor mozdul, ha az acquis communautaire, a közösségi joganyag területén valamilyen jogszabály sérül”. Egy belső bizottsági dokumentumnak a nyelvtörvénnyel kapcsolatos kritikái, illetve saját tapasztalatai alapján hozzátette: amit az uniós testület „belsőleg leír,... azt kifelé nem szokta mondani,...próbál salamoni nyilatkozatokat tenni”. Mint mondta, ezért a Bizottságtól nem is várja, hogy „sarkosan odaálljon Magyarország mellé, (...) még akkor sem, ha a belső véleményben ténylegesen tetten érhető, hogy a mi javunkra billen az ő szakmai elemzésük”. Hangoztatta azt is, hogy magyar részről most elsősorban a törvény alkalmazásának konkrétumait figyelik, hasonlóan Knut Vollebaek kisebbségügyi EBESZ-főbiztoshoz, akit a közeli napokban Budapestre várnak. Igazából a törvény élét az mutatja meg, hogyan alkalmazzák - vélte Balázs, kiemelve a kritikus problémák közül a büntetések, a magyar nyelvű intézményeket érintő többletköltségek, valamint az „életszerűtlen helyzetek” területét. Eddig nem érkezett panasz az alkalmazással összefüggésben - tette hozzá.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának és a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője úgy véli, hogy a szlovák politika az elmúlt három és fél esztendőben méretes hungarofóbiát fejlesztett ki önmagában és a szlovák társadalomban egyaránt. A Népszabadságnak adott interjújában a magyar politikus elmondta, a Dzurinda-kabinet idején is voltak viták, de akkor az alapvető emberi jogi és jogállami normákat egyik oldalon sem vonták kétségbe. “Mára viszont az említett normákat veszi semmibe Pozsony, és Ficoék kormányzati szintre emelték a magyarellenességet. E folyamatnak több fontos állomása volt a Malina Hedvig-ügytől és a Beneš-dekrétumok megerősítésétől kezdve. Napjainkban pedig a szlovák nyelvtörvény mutatja a kialakult helyzet minőségét“ - mondta Németh. A mostani történések hátterében pártpolitikai megfontolásokat érzékel. Szerinte Ficonak nem elég a már most jelentős hatalmi koncentráció, s ezt úgy kívánja fokozni, hogy a Smer integrálja magába a szélsőséges politikai alakzatokat, főleg Slota pártját, az SNS-t. Németh úgy véli, Slota teherré vált számára. “Részéről mindez talán puszta hatalmi racionalitás - persze ez még nem tesz elfogadhatóvá az emberi jogokat és jogállamiságot semmibe vevő politikát“ - vélte Németh Zsolt. A politikus szerint a magyar pártok mintaszerűen működtek együtt Szlovákiával kapcsolatban, de ezeket az erőfeszítéseket kisiklatta a tavaly szeptemberi Bajnai-Fico-találkozó. „Az kell mondanom, hogy Szlovákiát illetően még Gyurcsány Ferenc is karakteresebben és eredményesebben lépett fel Ficoval szemben. Szécsényben Bajnait nemcsak leiskolázta Fico, hanem a magyar politika hitelességét is aláásta, hiszen akkortájt már jelentős nemzetközi tiltakozás volt kibontakozóban a szlovák nyelvtörvény miatt“ - jelentette ki a politikus, és hozzátette, hogy mióta Bajnai kifogra a szelet a nyomásgyakorló tiltakozás vitorlájából, nem tudták a korábbi szintre emelni az együttműködést. Németh szerint elhibázott dolog lenne, ha a magyar diplomácia leragadna az EBESZ kisebbségügyi főbiztosánál a nyelvtörvény elleni fellépésben. Úgy véli, nincs más út, mint a nyelvtörvény ügyének nemzetköziesítése, s ehhez jó apropót kínál az Európai Bizottság nemzetközi jogi szolgálatának dokumentuma a vitatott jogszabályról. Pozsonyt nem sikerült rugalmasságra késztetni az elmúlt időszakban, s szerinte fokozódni fognak a „fóbiás támadások“ a választások közeledtével. „Akkor viszont az a helyes álláspont, hogy Magyarország, miként eddig is, ezután is felveszi a kesztyűt“ - jelentette ki Németh. Németh szerint a magyar félnek is megvan a maga terhe ebben a szomorú folyamatban. „A szélsőséges megnyilvánulások, hangozzanak el ezek a Jobbik részéről az Európai Parlamentben, vagy jelenjenek meg zászlóégetés formájában a budapesti szlovák nagykövetség előtt, vagy netán „tótozás” formájában különféle rendezvényeken nyilván sokat ártanak“ - mondta ennek kapcsán, hozzátéve, hogy ezek a dolgok hiteltelenítik Magyarország nemzetközi fellépését is. Ha ezeket nem sikerül visszaszorítani, az komoly támogatást jelenthet a radikalizálódó szlovák politikának. Németh Zsolt a párbeszéd híve. A dialógus formáit szerinte minden szinten, tudatosan kell keresnie a magyar politikának. Szerinte a szlovák választások után megváltozott klímával lehet majd számolni, mert a mostani pozsonyi kampányok mögött alapvetően választási megfontolások húzódnak meg. „Ez lecsenghet. Annál is inkább, mert Magyarországon nem kampánytéma Szlovákia“ - véli a politikus, aki szerint a mindenkori magyar kormánynak meg kell találnia az együttműködés lehetőségeit a mindenkori szlovák kormányfővel. A nyelvtörvény ügyében Németh bízik a megoldásban, szerinte nem lehet a szőnyeg alá söpörni. „Nem lehet úgy konszolidálni a kapcsolatokat, hogy itt nem lelünk valamilyen megoldást a nemzetközi szervezetek segítségével“ - tette hozzá. A politikus nem tart egy „kisantant“ kialakulásától annak nyomán, hogy a térség más országaiban is tartanak egy Fidesz-kormánytól. Szerinte megközelítések tapasztalhatók a Magyarországgal szomszédos országokban az ott élő magyar közösségekkel kapcsolatban. „Mi pedig intenzív térségpolitikára törekszünk és ez az együttműködést tűzi célul“ - zárta Németh Zsolt.
A szlovák nyelvtörvény körüli vita rossz irányba befolyásolhatja a szerb intézményrendszer demokratikus fejlődésének irányát. A vajdasági parlament a közelmúltban kihirdette a tartomány autonómiáját megerősítő alaptörvényt. Ezzel a kormányzó Demokrata Párt és koalíciós partnerei győztesen kerültek ki a törvény megszavazását megelőző jó egyéves, külföldön is figyelemmel kísért politikai küzdelemből. A decentralizáció irányába tett, a szerb állampolgárok érdekeit képviselő lépést az Európai Unió támogatja, mert abban demokrácia szerbiai térnyerését látja. A törvény elfogadása ellen össztüzet zúdító szerbiai nacionalista erők azonban még nem vallottak végleges kudarcot, mivel a tartomány csak részben kapta vissza a milosevicsi időkben elvett jogosítványainak. A Vajdaság vagyonáról és pénzbevételeiről az országos törvényhozás által később elfogadandó törvények rendelkeznek. A tartomány függősége a belgrádi vezetéstől továbbra is alapvető maradt. A törvénynek kisebbségi szempontból mégis vitathatatlan érdeme, hogy a vajdasági magyarság számára lehetőséget ad a kulturális autonómia megteremtésére. Szerbiában az EU demokratikus értékrendjét magukénak valló politikai erők vélhetően a határaikon kívül rekedt, kisebbségi sorsra ítélt szerbek helyzetét is átérzik, s politikájával Belgrád példát mutat a már EU tag Szlovákia számára is. A milosevicsi diktatúra örökségétől, a nacionalizmustól nehéz küzdelmek árán fokozatosan eltávolodó Szerbia jó irányt vett, ez pedig segíti Belgrádot a szomszédokkal való, kölcsönös érdekeken alapuló, együttműködés elmélyítésében. Az EU annak ellenére üdvözölte az önrendelkezést is lehetővé tevő, decentralizáció irányában tett lépést, hogy az uniós tagállam Szlovákiában az autonómia bármilyen formája határozott elutasításra talál. Mi több, Szlovákiában az államnyelv védelmének jelszavával olyan törvényt fogadtak el, amely az ország lakosságának tíz százalékát kitevő magyarságot korlátozza anyanyelve használatában, és tízezer fős tiltakozó megmozdulásra ösztönözte. A szlovák álláspont szerint az államnyelvtörvény nem korlátozza más nemzetiségek nyelvhasználati jogát, ám ha ez általánosan elfogadott vélemény lenne, nem került volna sor a tiltakozó megmozdulásra, az Európai Bizottság Főtitkárságának Jogi Szolgálata nem tett volna a nyelvtörvény hibáinak kijavítására vonatkozó megjegyzéseket. A szlovák nacionalizmus felerősödését, az államnyelvtörvényt, a Szlovákia és Magyarország közötti feszültség ügyét, valamint a vita nemzetközi visszhangját Szerbiában is élénk figyelem kíséri. Ha a komoly kihívással szembenéző EU közreműködésével sikerül mindkét felet kielégítő megoldást találni a vitára, az Szerbia számára is megkönnyítené az EU- és a balkáni stabilitás megerősödése felé vezető út megtételét.
A 257 éve Nyíregyházát újranépesítő tirpákság történelmét és kultúráját bemutató háromnapos rendezvény kezdődött a nyírségi nagyvárosban kedden. A valamikori Nyíregyháza a török hódoltság évei során szinte elnéptelenedett, lakosainak száma néhány száz főre csökkent az 1700-as évek közepére. A fenyegető kihalást Károlyi Ferenc gróf úgy igyekezett megakadályozni, hogy 1753. május 16-án pátenslevelet adott ki birtokainak újratelepítésére, amit Petrikovics János szarvasi csizmadiamester szervezőmunkával segített. Károlyit és Petrikovicsot a szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhely ma városalapítóként tiszteli, hiszen az egykori újranépesítés után indult fejlődésnek a település, amely jelenleg az ország hetedik legnagyobb városa, közel 120 ezer lakosával. Az újratelepítés során 214 szlovák nemzetiségű család Békéscsabáról, Gyuláról, Mezőberényből, Orosházáról, Tótkomlósról és Szarvasról érkezett Nyíregyházára, s mellettük jött 117 família a valamikori Borsod, Gömör, Hont, Nógrád és Zólyom vármegyéből is a Nyírségbe. A betelepülők házhelyet, szántóföldet és szabad vallásgyakorlási jogot kaptak. Az első időkben azonban mégis részük volt vallási üldöztetésben protestáns-lutheránus, mai nevén evangélikus hitük miatt, amit dacos kitartással, konok méltósággal viseltek, s ezért illették őket a „tirpák” elnevezéssel, ami tűrőt, szenvedőt jelent. A tót ajkú betelepülők a kapott földjeinek tanyákat építettek ki, mivel akkoriban nem volt megoldható a napi ki- és hazajárás. Így alakultak ki Nyíregyháza külterületén a bokortanyák, tanyabokrok, 10-15 lakóházzal, gazdasági épületekkel. A bokortanyák közül mintegy hatvan ma is fennmaradt, s közülük Salamon-, Benkő-, Tamás-, Sulyán-, Róka-, Antal-, Vajda-, Verbőczi-, Kazár és Mandabokor számít a legjelentősebbnek. Külterületen tavasztól őszig laktak a betelepültek, a telet pedig a városban töltötték, főként a Szarvas utcai házaikban, amelynek neve utalt egyik származási helyükre. Az 1754-es évben Nyíregyháza lakosságának 80-85 százalékát adták a betelepültek, így szlovák városként emlegették akkoriban a települést. A csütörtökig tartó tirpák napokon a város vasutas művelődési házában előadások hangzanak el az egykori betelepülők életéről, kultúrájukról, és ezt fotókiállítás is kiegészíti. Két könyvet is bemutatnak, Márkus Mihály: A bokortanyák népe, valamint a Dancs Lajos-Németh Zoltán: Orie suhaj - tirpák népdalok című kötetét. Tirpák népzenei bemutató is lesz, illetve a tirpák hímzésekből rendeznek még tárlatot, ami a fotókiállítással együtt március végéig várja a látogatókat.
A készülő szlovák pénzügyi stabilitási program legfőbb pontja az lehet, hogy az államadósság mértékét a bruttó hazai össztermékhez viszonyítva maximálná és ezt a limitet az alkotmányban rögzítené - írja a Napi Gazdaság a Hospodárske noviny szlovák gazdasági napilapra hivatkozva. A parlament pénzügyi bizottságának elnöke szerint a törvény leghamarabb a következő választási ciklus kezdetén, azaz 2010 júniusától lépne hatályba. A Robert Fico kormányfő pártjába tartozó elnök, Jozef Burian szerint az alkotmányban rögzített adósságlimitet a GDP 50 %-ában kellene meghatározni. Szlovákia jelenleg nem küzd túlzott államadóssággal, az Európai Bizottság őszi prognózisa szerint Szlovákia államadóssága az össztermék 40%-ára kúszik fel idén és jövőre tovább közelít az 50%-os szint felé, ugyanakkor még mindig távol van a maastrichti kritériumot jelentő 60%-tól. A pénzügyi tárca még nem állapított meg felső limitet az adósságra, de tervezi az egyes minisztériumok, főhivatalok kiadásainak erősebb felügyeletét.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Önkormányzati Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Magyar Fesztiválszövetség, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus szervezésében végzett fesztiválminősítés keretében a Csabai Kolbászfesztivál a magyarországi fesztiválok közül egyedüliként kapta meg a kiváló minősítésű gasztronómiai fesztivál címet. A kolbászfesztiválnak köszönhetően egy olyan rendezvény jött létre Békéscsabán, amely bemutatja a térség gasztronómiai, kulturális hagyományait, és lehetőséget teremt más vidékek számára is a bemutatkozásra. Az elmúlt években a rendezvény szervezői egyre több mindent fűztek fel a kolbászra: a paprikakészítést, a helyi kismesterségek bemutatását, a disznóvágási hagyományokat, a hurka- és cigánykakészítést, a borkóstolást és a helyi pálinkakészítést, a térség turisztikai adottságait, kulturális értékeit népünnepély hangulattal fűszerezve. Érződik, hogy a fesztivál a térség élelmiszeripari és gasztronómiai kisvállalkozói számára is fontos gazdasági lehetőséget jelent. Az ország legnagyobb gasztronómiai fesztiváljává fejlesztett rendezvény autentikusan és igényesen ötvözi a gasztronómiai értékeket a viharsarki tájegység néprajzi, gazdasági „ízeivel”, színeivel, szokásaival. Kulturális programkínálatában magyar előadókra építenek: az igényes szórakoztató programok mellett a helyi népművészet értékei dominálnak. A kísérő kiállításokon számtalan minőségi magyar termék megjelenik, a mezőgazdasági termékektől a népi iparművészet számos remekéig. A magyar pálinka, bor, rétes, a pirospaprika mind meghatározója a fesztiválnak. Ahogy a szervezők fogalmaznak: „Békéscsaba jellegzetes szlovák-magyar gasztronómiai és művészeti, tárgyalkotó népművészete más-más összetételben jelenik meg minden évben. Békéscsaba városa nagyon büszke erre a kiemelkedő elismerésre. Az önkormányzat továbbra is mindent elkövet, hogy a tizenhárom éve hagyományteremtő céllal életre keltett Csabai Kolbászfesztivál, s ezzel együtt a megyeszékhely látogatottsága és ismertsége az elkövetkező években is tovább nőjön.
Hagyományaikhoz híven, idén is népviseletbe öltözött asszonyok fogadták, pálinkával, kenyérrel és sóval kínálták az érkező vendégeket szombaton az oroszlányi szlovákok bálján. Szabó Istvánné a szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke elmondta, hogy az eseményre közel háromszáz jegyet sikerült eladniuk, ami az összejövetel nagy népszerűségét bizonyítja. Az önkormányzat immár tizenharmadik alkalommal rendezte meg a programot, melyen a szlovákiai Myjava település is képviseltette magát. A táncos mulatságon közkívánatra a pilisszántói Mosoly zenekar szolgáltatta a talpalávalót egészen kifulladásig, de felléptek Szlovákiából a kozarovcei fúvósok és a helyi Brána néptánccsoport tagjai is, akik a nemzetiségi lakodalom elengedhetetlen kellékével, a brana kaláccsal adták elő keringőjüket.
A magyar történelem egyetlen Guiness-rekordere rég megérdemelte volna már, hogy filmre vigyük, külön köszönet érte szlovák testvéreinknek, hogy nekik legalább eszükbe jutott… Báthory Erzsébet rendkívüli személyisége már évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket. Még ma is, négyszáz évvel a halála után, rendkívüli módon megoszlanak a vélemények életének, illetve bűnösségének megítéléséről. A Guinness Rekordok Könyve szerint az emberiség történelme során Báthory Erzsébet nevéhez kapcsolódik az egy nő által elkövetett legtöbb gyilkosság. A film Báthory Erzsébet életét, a híres olasz festőhöz, Caravaggiohoz fűződő beteljesületlen szerelmét, továbbá a legbefolyásosabb magyar nemesi családokhoz - a Báthoryakhoz és Nádasdyakhoz - kapcsolódó házassági kötelékét, valamint Thurzó György nádor intrikáit mutatja be - ál az alkotás hivatalos ismertetőjében. A film rendezője, Juraj Jakubisko nyilatkozatában kifejtette: „Hitelesen tartottam magam valamennyi történelmi adathoz, illetve ismert tényhez. Ugyanakkor a fehér foltok kitöltésére felhasználtam a saját fantáziámat is.” A fentiekkel csak részben tudnánk egyetérteni, egyrészről Caravaggio inkább a saját neméhez vonzódott, így Báthory Erzsébet maximum kényszeríthette a nászra, szerelmet biztos nem táplált iránta. Másrészről, a filmben fontos mellékszerepet kapó szerzetesek olyan technikai vívmányokkal „villogtak”, amelyek meghaladták a saját korukat. Értjük a tiszteletet Leonardo Da Vinci utódai iránt, de azért például az önjáró görkori már tényleg túlzás. Báthory Erzsébet az egyik legellentmondásosabb személyisége a magyar történelemnek. Erzsébet alakját már férje életében is sötét homály övezte. Okkult tudományokról és megkínzott szolgálókról beszéltek. Ma a köztudatban leginkább az öregedés ellen folytatott praktikáiról ismert, hogy minden tükröt összetört, hogy ne lássa öregedni magát. Eddig oké, ezt most is sokan teszik, mégsem lesznek rekorder tömegmészárosok… Az pedig, hogy szüzek vérében fürdött fiatalsága és szépsége konzerválása végett, biológiailag lehetetlen, hisz a vér elég hamar megalvad, vagyis benne fürödni lehetetlen… Jakubisko filmje ezt és sok más részletet is igyekszik visszaadni, elmagyarázni, sőt, tulajdonképp az egész alkotás olyan, mint ha a rehabilitáció volna a célja. Minderről a rendező maga is vallott: „Én a grófnőről megjelent művek elolvasását, valamint a történelmi anyagok áttanulmányozását követően, ettől eltérő következtetésre jutottam. Véleményem szerint ez a reneszánsz, intelligens és művelt nő a vagyonára szemet vető személyek ármánykodásának az áldozata lett.” A Báthory nem mindenhol hű a magyar történelemhez, hisz például a grófnő halálát feláldozta a látvány és dramaturgia oltárán, de ennyi „hamisítás” még belefér, ahogy néhány mellékszereplő megváltoztatott „életrajza” is. A gond inkább az, és ez szlovák részről egyben érdem is, hogy nekik, és nem nekünk jutott előbb eszünkbe e mű megfilmesítése. Különösképp, hogy a magyar történelem nagy alakjait már többször megidéző (Honfoglalás, Sacra Corona) Franco Nero ebben a műben is szerepet kapott. Igaz, csak mellékesen, ördög tudja, hogy miért pont egy olasz színészben látta már több rendező is történelmi arcképcsarnokunk legméltóbb képviselőjét… Anna Friel viszont ideális választás volt a grófnő szerepére. Kellő hitelességgel alakította Báthory Erzsébetet, arca pedig nem annyira „elhasznált” más, korábbi nagy szerepek által, így teljes átélést biztosított nézői szemmel játéka. A Báthory film egy nagyon jó történelemlecke, remek élmény azoknak, akik szórakozva szeretik részleteiben megismerni múltunkat. Igaz, az alkotás meglehetősen megkésve érkezett csak el a magyar mozikba, még A grófnő is beelőzte, amelyben Julie Delpy alakította Guiness-rekorder főnemest, aki egyben egyébként a rendezést is magára vállalta.
Pozsonyban kezdte, majd Prágában folytatta külföldi rendezéseit, de egészen Washingtonig jutott Eszenyi Enikő, aki pár nappal ezelőtt a Magyar Kultúra Követe címet kapta az ország határain túl végzett kiemelkedő munkáiért. Az elismeréssel járó oklevél a Kossuth-díj mellé került, amelynek odaítélésében ugyancsak szerepe volt Eszenyi Enikő külföldön végzett sikeres munkáinak.
A cseh, illetve a szlovák film- és színházművészet nagyjaihoz színésznőként is közel került. Előbb Rudolf Hrušínskýval játszott Kamondi Zoltán filmjében, a Halálutak és angyalokban, majd Jozef Kroner partnere volt a Jaro Rihák rendezte Szomorú keringő című szlovák tévéfilmben. Rendezőként aztán Ladislav Chudíkkal, Marián Labudával és Jiří Kodettel is dolgozott.
Rendezőként 1997-ben kapta első külföldi lehetőségét, a Szlovák Nemzeti Színházban.
„Vígszínházi rendezésem, a Heilbronni Katica után keresett meg Martin Porubjak, a pozsonyi Nemzeti dramaturgja, és így született meg a Hviezdoslav Színházban Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátéka. Pozsonyban olyan fogadtatásban volt részem, ami nekem meghatározó volt. A kritikusok díját kaptam az előadásért, ami nagyon nagy elismerés volt abban az évben. Diana Mórová, aki Rosalindát játszotta, az év színésznője lett, Milan Mikulčík Orlando szerepében az év felfedezettje, az évad legjobb díszlete és jelmeze kategóriában mindkét tervezőm nominálva volt a díjra. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a szlovák színészek között. Barátságok, szerelmek születtek, az előadással eljutottunk Prágába, s az ottani siker alapján hívtak meg rendezni a cseh Nemzetibe.”
Három Shakespeare-mű (Sok hűhó semmiért, Tévedések vígjátéka, Vízkereszt) után Lope de Vega darabja, A kertész kutyája következett, majd Washingtonban, az Arena Stage-ben Brecht Egy fő az egy fő című drámája. Egyik meghívás hozta a másikat, pedig első budapesti rendezése, Büchner Leonce és Léna című darabja után még ő maga sem sejtette, hogy ez következik.
„Egyszerűen így alakultak a dolgok. A Vígszínház Brünnbe és Prágába utazott, s akkor azt találtam ki, hogy a Sok hűhó, amelyet a Vígben is színpadra állítottam, legyen azon az estén igazi színházi csemege, egy nagy meglepetés Prágában, majd Budapesten is. Amikor a Vígszínház a cseh Nemzetiben vendégszerepelt, az ottani Sok hűhó…-ba beálltak a magyar színészek, Budapesten pedig, a mi előadásunkba prágai kollégák, és két nyelven játszották a darabot. Az az ezer néző, aki ezt látta a Vígszínházban, tudja, hogy ez óriási dolog volt. Színházi különlegesség. És korábban Prágában sem volt még erre példa. Ott Kaszás Attila mondta csehül az utolsó monológját, a Vígben pedig Filip Blažek magyarul. Ezt találtam ki. Attilának természetesen könnyebb dolga volt, hiszen a cseh nyelv nem okozott neki akkora problémát, mint Filipnek a magyar. Mi a Sok hűhó… párjaként az Össztáncot vittük Prágába, ők az Őfelsége pincére voltam című Hrabal-regény színpadi változatát hozták a Sok hűhó…-val. A Pincér abban az időben emblematikus előadása volt a prágai Nemzetinek. A három Shakespeare-darab után magyar előadást, Örkény István Tóték című darabját rendeztem meg a prágai Divadlo bez zábradlíban, ahol olyan remek színészeket sikerült összehoznom, mint Oldřich Kaiser, Eva Holubová és Bohuš Klepl. Mindennek egyenes következménye, hogy amióta a Vígszínház igazgatója vagyok, A nő vágya című előadásunkat egy cseh csapat hozta létre, s már tervezem szlovák alkotók meghívását is.”
Hogy mennyire formálta gondolkodását, színházi látásmódját a sok külföldi munka, s hogyan hatott mindez, mennyire inspirálta otthoni tevékenységében?
„Egyrészt nagyon sokat tapasztaltam a világban - mondja Eszenyi Enikő -, közelebb kerültem egy másfajta színházi világhoz, másrészt pedig megtanultam, hogy színházat csinálni mindenütt nehéz. Ne gondoljuk, hogy külföldön jobbak a körülmények, s mindenütt vannak jobb és gyengébb előadások. Nyitottabb lettem, új embereket, új társulatokat ismertem meg, és azok az amerikaiak, akikkel együtt dolgoztam, biztosan többet tudnak Magyarországról, mint korábban. Még az édesanyám szülőfalujának a nevét is megtanítottam velük, így ha majd magyarokkal találkoznak odakint, s megemlítik nekik Nagygéc nevét, nem is fogják tudni, hol állt ez a falu, hiszen már eltűnt a térképről.”
Szlovák színészei közül Diana Mórovával találkozik a leggyakrabban, de Richard Stanke és Robo Roth is többször felkereste már őt Budapesten.
„A múlt évben meghívtak a trencsénteplici filmfesztivál zsűrijébe. Színészek, producerek, forgatókönyvírók, tervezők is jöttek, akiket Pozsonyból vagy Prágából ismerek. Beszélgettünk, hogy vannak, min dolgoznak. Dančiak úr, aki a pozsonyi Ahogy tetszikben méla Jacques-ot játszotta, sajnos elvesztette a látását, egy asztal mellett ülve azonban megismerte a hangomat. Ahoj Enikő, mondta, de már nem látott. Ez nagyon megrázott. Vele ugyanis rég nem találkoztam, így nem tudtam, hogyan alakult a sorsa. Ami viszont ugyancsak elkeserít: Szlovákia és Magyarország eldurvult politikai viszonya. Engem ez rettenetesen bánt. Nagyon szeretnék változtatni rajta. Mostanában színházi vonalon is nehezebben találjuk meg a kapcsolatot, mindenhol tartózkodást tapasztalok, és persze kevés a pénz, a gazdasági válság mindenütt érezteti hatását. A csehek után most szlovák alkotókat szeretnék hívni a Vígszínházba, hogy ezzel is jelezzem: köztünk, művészek között soha nem volt feszültség. A Vígszínház és a Szlovák Nemzeti Színház évtizedeken át szoros kapcsolatokat ápolt, a kölcsönös vendégszerepléseket is folytatni szeretném. Ezt is elölről kell kezdeni, új kapcsolatokat kiépíteni. Azon dolgozom, hogy ők is jöjjenek hozzánk, és mi is mehessünk. Nem könnyű a helyzet, de a szlovák nép is nagyon tehetséges, s ha egymás mellett élünk és összefogunk, az megsokszorozza a tudásunkat. Nem gyengítenünk kell egymást, hanem erősíteni. Változtatni kell a gondolkodásmódon. Ne féljünk egymás nyelvétől, hiszen mindjárt kínaiul és arabul kell tanulnunk. Bár az igazgatói munkám nagyon lefoglal, boldogan dolgoznék ismét Pozsonyban.”
Két országba utazik a közeli hónapokban a Vígszínház társulata. Először Romániába, Kolozsvárra, ahol Molnár Ferenc darabját, a Játék a kastélybant, és Bartis Attila Romlását mutatják be, majd Koreába, egy Shakespeare-fesztiválra. Oda Eszenyi Enikő legutóbbi rendezését, az Othellót viszik.
„Hushegyi Gábor szlovák állampolgár kitüntetését a Külügyminisztérium nem tartja megalapozottnak. Személyisége és politikai tevékenysége erősen megosztja a szlovákiai magyarságot, a többség kifejezetten elutasítja nézeteit, a magyarság ügyének ártó szemléletét. Művészettörténészként és egyetemi oktatóként sem alkotott olyat, ami kiemelné kortársai sorából. Kitüntetése jelentős felháborodást váltana ki a magyarság körében, ezért a javaslatot a Külügyminisztérium nem tudja támogatni.” Így véleményezte a magyar Külügyminisztérium (KüM) 2010-ben a jelzett szlovákiai magyar értelmiségi kitüntetési javaslatát. Igaz, Hushegyi Gábor - ahogy a felterjesztés fogalmazott - „2006-tól a Szlovák Nemzeti Tanács házelnökének, Pavol Paškának személyes tanácsadója, és ahhoz az európai színvonalú értelmiséghez tartozik, amely mind szakmai, mind közéleti tevékenységével, széles körű kapcsolatrendszerével Prága, Bécs, Berlin, Párizs felé - a szlovákiai magyarság európai szintű integrációját szolgálja.” Talán csak nem ez a baj? Csak találgatni tudunk. Kérdés ugyanis, mikor folytatott kutatást a magyar KüM a szlovákiai magyarság körében Hushegyi Gábor politikai nézeteiről, oktatói és művészettörténészi teljesítményéről. Mely politikai tevékenysége, illetve milyen szemlélete árt a magyarság ügyének? Mely többség utasítja azt el? Hiszen az őszi megyei választásokon a Hushegyi által is támogatott párt - a Híd/Most - alig kapott néhány ezer szavazattal kevesebbet, mint az MKP. Ha ilyen kutatásra nem került sor, vajon kiknek az indulata, ébersége íratja le ezt a véleményt a KüM-mel? Talán csak nem a hivatalnoki félelem, mely már a Fidesz választási győzelme utáni egzisztenciájára gondol? De főleg: melyek ezek a „kifejezetten elutasított nézetek”? Talán csak nem esnek egybe például Günther Platternek, Tirol tartomány néppárti kormányzójának a nézeteivel? Platter nem ért egyet azzal, hogy meg kellene adni a kettős állampolgárságot mindenkinek, aki a dél-tiroli osztrákok közül kéri. A Dolomiten című dél-tiroli lapnak adott nyilatkozata szerint „itt csak arról van szó: a populisták megint azt szeretnék, ha a téma kapcsán vita robbanna ki az államhatárok megváltoztatásáról”. Amint kifejtette: Tirolt annak idején, valóban erőszakosan osztották meg, és igazságtalanul húzták meg az elválasztó vonalat, ám az utóbbi időben igen sok pozitív dolog történt ezen a területen, és aki most mindezt kétségbe vonja, az felelőtlenségről, továbbá hiányos történelmi tudatról tesz tanúbizonyságot. Ezek az erők ugyanis csak akkor látszanak a politikai térképen, ha állandósul a viszály - tette hozzá Platter. Bizony, bizony vannak hasonlóságok (és persze különbségek is), de míg Platter úr tudja, hogy hányat írunk, mi nem vesszük észre, hogy hetedhét határon túl vágtat a történelem, ücsörgünk Mohácsnál, majd Trianonnál. Az ország, a nemzet többsége, az új generációk az egyetemeken sem az előzményekről, sem az okokról nem tudnak túl sokat. Három tenger mosta határokkal rajzolt Magyarország-térképekkel rohangálnak pólójukon, gépkocsijukon. Gyűlölik és lenézik „a tótokat”, „az oláhokat”, a szerbeket, generációs elődeikkel együtt. Tirolra hivatkoznak mint modellre, hogy robbantgatni kéne. Pedig - lásd fenn! Európai szintű integráció? Ezekkel? A politika Magyarországon táplálja a jogos sérelmeken alapuló indulatokat és a nem jogos sérelmi politizálást. Az MSZP olykor jobbról előzi a Fideszt, a kiváló Jobbikról, a 64 Vármegyéről már nem is beszélve. Anakronizmus - mondják fölényes liberálisok, elutasítva, hogy érdemben beszálljanak akár egyetlen értelmes diskurzusba. Kisantanttól szorongó értelmiségiek, a hiteltelen diplomácia, amely képtelen a lakosság hiteles tájékoztatására például a szlovák nyelvtörvény ügyében - reggeltől estig a magyar nemzet érdekeit védik. S Hushegyi vagy a hozzá hasonlók Erdélyben „nemzetárulók”, mert amint Zétényi Zsolt mondja: „Erdélyben válságban van az értelmiség nemzettudata.” Kérdés, hogy miért? Mert tudomásul veszik, hogy nemcsak Budapesten, de Bukarestben is felkel a Nap? Kinek helyes a nemzettudata, és mi dönti el, hogy az a helyes? Az „eredményesség”? A II. világháborúba vitt kardcsörtető politika, ami után még kisebb lett az ország? Ez eredmény? Nem. Magyarország presztízse, megítélése, hitelessége, „a nemzeti érdek védelme” vészesen ingataggá vált. Felmerül a kérdés: mit tettünk, hogy kiderüljön: 2004-et, 2007-et, 2010-et írunk? Hogy nem lehet úgy zokogni, mint 1919-ben? Mert eltelt kilencven év. S ezalatt minden megváltozott. Ha rossz irányba mentek a dolgok, az a mi felelősségünk. Magyarország 1919-ben önálló állammá vált, nem kényszerítette senki, hogy a II. világháborúban hadat üzenjen Amerikának, Angliának, a Szovjetuniónak. Ha pedig hadat üzent, s a háborúban „rossz oldalra” állt, vereséget szenvedett, el kell fogadni, hogy a győztesek írják a történelmet. Ezzel az egyszerű, de fájdalmas ténnyel a magyar lakosság, a magyar nemzet tagjai máig nem vetettek számot. Mert jött az orosz megszállás és a Rákosi-korszak. Az önreflexió elmaradt. De 1990 óta ismét szabad ország Magyarország. Mit kezdett a szabadsággal? Miért gondolják a politizáló szájtépők kontraszelektált hangoskodó élcsapatai, hogy történelmi sérelmekre kell építkezni, s érzelmekben vájkálva kell felmenteni magunkat a realitások tudomásulvétele, a mindennapos elvégzendő munka alól? Miért nem fogják fel, hogy a nemzethez tartozás nem politikai állásfoglalás kérdése! Magyarország s a magyar nemzet tagjainak jelentős része a múltban él, és gondosan ápolja sérelmeit, nehogy észre kelljen vennie, hogy lehet változtatni! Igaz, nem lobogó magyar zászlókkal felékesített tankok élén, amelyek bevonulnak a „Felvidékre” (mint 1938-ban), vagy mint 1940-ben Kolozsvárra. Ha elolvasnák Hunčík Péter Határeset című könyvét, könnyen beláthatóvá válna, hogy mennyire kontraproduktív ez a mentalitás, és éppen azoknak árt legtöbbet, akiknek a nevében fenekedünk. Holott élni kellene a lehetőségekkel. De ehhez munka és alázat kell. Ennél pedig egyszerűbb koszorúzni, kopjafát állítani, s a csürhét kiengedni Dunaszerdahelyre két szlovákiai csapat focimeccsére balhézni, hogy aztán a gyáva, kiürült, rosszul szervezett bürokrácia bástyái mögül egymásra lehessen kacsintani szavazatok reményében. Holott Romániában az RMDSZ többszöri kormányzása alatt visszaszerezte az erdők, az ingatlanok nagy részét, Szlovákiában a magyarság - ugyancsak kormánykoalíciókban - jelentős eredményeket ért el egzisztenciális létének javításában. Idézzük fel az 1990 előtti évek sorban állásos nyomorát, bezártságát, koncepciós pereit, a magyar iskolák elleni kérlelhetetlen támadásokat. Ma az a gond, hogy a szerencsétlen, ostoba szabályozások következtében, az átgondolatlan intézményfejlesztések miatt a megszűnő határok két oldalán a szülők nem akarják magyar iskolába adni a gyerekeiket, s egyik intézmény a másik versenytársaként oltja ki a színvonalas működésnek még a reményét is. Pedig a határok eltűnnek. Nagyvárad-Debrecen, Arad-Temesvár-Szeged, Szatmár-Nyíregyháza, Miskolc-Kassa stb. az egykor oly igazságtalanul húzott határok nélkül vagy egymás együttműködő partnerei vagy egymás esélyeit kioltó versenytársai lesznek. Márpedig ezekben a térségekben az elmúlt évszázadokban kialakult vegyes lakosság nem a politikai rövidlátásban érdekelt! Ezt kellene a politikának és a nemzet érdekeit védőknek végre észrevenniük. Az ebben a helyzetben rejlő lehetőségek kibontását csak mi magunk akadályozhatjuk. Ha nem vesszük tudomásul, hogy itt, „Kelet-Európa szegletén”, a Hushegyi Gáborok, Hunčík Péterek, Rudolf Chmelek politikája visz közelebb egy élhető világ megteremtéséhez. A szupremácia és a sértettség elegye a múlt fogságában tart bennünket. Jólesik fájdalmainkat újra és újra megidézni. Ez felment a gondolkodás és a cselekvés alól. Mint a Delicatessen című filmben, mindenki cinkosává válik az ájtatos pofájú, „jóságos” hentesnek, csak hogy jól lakhasson. Persze, itt szavazatokról van szó, s nem az éhezés csillapítására meggyilkolt, védtelen áldozatokról, mint Marc Caro fekete komédiájában. Szavazatok kellenek a hatalomhoz. Ki beszél és gondol itt a szomszédos országokban élő magyarok érdekeire? Zabáljuk fel őket is becsomagolt kis részletekben, a történelmi igazság jegyében. Nehogy észrevegyük, hogy 2004/2007 óta az EU-s tagságnak köszönhetően a Magyarországon kívül élő magyarok több mint kilencven százaléka kettős állampolgár, nehogy észrevegyük, hogy több cikluson keresztül, az adott országok kormányaiban, részesei a források elosztásának, a kialakítandó szabályzásnak, törvényhozásnak! Hiszen akkor hogyan szónokoljunk a sérelmi politika jegyében? Sokkal egyszerűbb éveken keresztül a szomszédos ország szélsőségeseinek provokációin, balfogásain rágódni, s hirdetni, hogy csapataink hadban állnak, nem engedünk a 48-ból, mert a mi kukorékolásunkra kel fel a Nap, s jön a fény a Kárpát-medencébe. S reménykedhetünk, hogy a homogén, egynemű államok eszménye még sokáig kitart térségünkben. De ne feledjük: ebben a műfajban a legjobbak előbb-utóbb úgy járnak, mint a Kárpátok Géniusza. S aki csak egy kitüntetéstől esik el, mert nem fér bele a fősodorba, még igazságot nyerhet a történelemtől.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala értékelése szerint az államnyelvről szóló törvény módosítása után kialakult állapotok újból igazolják, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségek jogait átfogó módon kell rendezni. A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy nincs egyensúly a többségi nemzet nyelvének védelme és a számbeli kisebbségben élő népcsoportok nyelvének védelme és ápolásának aktív támogatása között.
A kisebbségi jogokra vonatkozó jogi normák szétszórtan vannak jelen a Szlovák Köztársaság jogrendjében, gyakran alacsonyabb rendű jogszabályok, félreértelmezhető, egymáshoz szervesen nem illeszkedő megfogalmazások formájában. Ez a gyakorlatban ahhoz vezet, hogy az alkotmányban és a Szlovák Köztársaság által ratifikált nemzetközi emberi jogi és kisebbségjogi dokumentumokban rögzített jogok érvényesítése akadályokba ütközik vagy egyáltalán nem lehetséges. Miközben a szlovák politikai elit azt hangoztatja, hogy a nemzeti kisebbségek jogai magasan átlagon felüliek, mi ezt nem így látjuk és a tények sem ezt igazolják. A modern demokráciák alapismérve, hogy a számbeli kisebbségben élő - nemzeti, vallási, faji, világnézeti vagy egyéb csoportok érdekeit az állam respektálja és az őket közvetlenül érintő ügyekről csak az ő bevonásukkal dönt. Ellenkező esetben a demokrácia a többség (illetve a többség nevében fellépő politikai elit) önkényuralmává válik. Szeretnénk elkerülni, hogy hazánk ilyen országgá váljék.
Ezért indítványozzuk, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya az elkövetkező másfél-két év távlatában hajtsa végre az alábbi intézkedéseket:
1. Dolgozzon ki egy átfogó törvényt a nemzeti kisebbségek jogállásáról és védelméről (nemzetiségi törvény), valamint egy átfogó törvényt a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról. A nyelvhasználatot szabályozó rendelkezések a nemzetiségi törvény részét is képezhetik. Amennyiben két törvényben lennének összegezve a számbeli kisebbségben élő őshonos közösségek jogai, akkor ezeknek szervesen kell egymáshoz illeszkedniük és ugyanazokat az alapelveket kell követniük.
A nemzetiségi törvény tartalmazná a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározását, megjelölné az őshonos népcsoportok típusait keletkezésük szerint Szlovákia területén, valamint definiálná alkotmányos jogállásukat. A törvény átfogó keretet biztosítana
- olyan feltételek megteremtéséhez, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai szabadon gyakorolhassák jogukat kultúrájuk és identitásuk kifejezésére, megőrzésére és fejlesztésére vonatkozóan, beleértve az ehhez szükséges intézményi és anyagi háttér kialakítását;
- a nemzeti kisebbségekhez és a többséghez tartozó személyek közti teljes és tényleges egyenlőség megteremtésének elősegítéséhez a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén,
- a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéhez szükséges feltételek megteremtéséhez az őket érintő kérdésekben történő döntéshozatalban.
A kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása az alábbi feltételek teljesítése mellett képzelhető el:
- a törvény teremtse meg a jogi kereteit annak, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a gyakorlatban érvényesíthessék a hivatalos érintkezésben történő nyelvhasználathoz való jogukat, az anyanyelven történő információszerzéshez és információterjesztéshez való jogukat, az oktatás és a kultúra területén, valamint a közélet egyéb területein történő anyanyelvhasználathoz való jogukat, mindenütt, ahol ez a kisebbség aktív jelenléte, számaránya és igényei alapján természetes, méltányos és helyénvaló;
- a törvény kidolgozását megelőzően kerüljön előterjesztésre egy részletes és elfogulatlan jelentés, amely feltárja a nyelvi jogok érvényesíthetőségének tényleges állapotát a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken; ennek elkészítésében vegyenek részt a nemzeti kisebbségek, a helyi szlovákok és a nemzetközi intézmények képviselői is;
- a törvény biztosítson egy alapos, részletes végrehajtási keretet azokra a kötelezettségekre vonatkozóan, melyeket a Szlovák Köztársaság a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásával vállalt;
- a törvény kidolgozása történjék a nemzeti kisebbségek aktív bevonásával és hatékony közreműködésével - az arányosság és a teljesség elvének betartása mellett;
- a nemzeti kisebbségek eltérő tipológiáját és számarányát az előterjesztő szintén vegye figyelembe: a területhez köthető nemzeti kisebbségek a Charta értelmében kapjanak ilyen státuszt, ezt pedig a törvényalkotó vegye tekintetbe az egyes csoportok konkrét jogosultságainak specifikálásakor; s egyáltalán, a törvény megfogalmazásánál minden nemzeti kisebbség véleményét és érdekeit érdemben tárgyalják meg;
- a jogszabály előkészítése során a kormány egyeztessen az Európa Tanács, az EBESZ és az EU intézményeivel.
2. Az államnyelvtörvény szankciókról szóló rendelkezését függesszék fel mindaddig, amíg a szóban forgó új kisebbségi nyelvhasználati törvényt el nem fogadják. Az államnyelvtörvény jelenlegi formájában diszkriminatív: alapfilozófiájának következményeként elsősorban a kisebbségek tagjai, tehát a lakosságnak csak egy része szankcionálható. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a bírságot természetes személy vagy közigazgatási szerv alkalmazottja, szolgáltató vagy más jogi személy részére szabják-e ki. A szankciókról szóló paragrafus szövege továbbra is homályos és fenyegető - megfogalmazása nem világos, különösképpen ott, ahol arról van szó, hogy a törvény „megszegéséért” mely esetben kerül kiszabásra 100 € összegű pénzbírság és mikor 5000 € összegű.
3. Legkésőbb a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása kapcsán - de inkább a legkorábbi lehetséges időpontban - a kormányzat módosítsa az államnyelvtörvényt mindazon rendelkezéseiben, amelyek indokolatlanul beavatkoznak a magánszférába, az üzleti szférába, a nemzeti kisebbségekhez tartozó vagy másnyelvű személyek, szervezetek belső életébe, más nyelvek szabályaiba, s amelyeknek humanitárius szempontból negatív következményei vannak (például a betegellátás területén).
Elvárjuk, hogy a hatóságok és a vezető politikusok adjanak világos és egyértelmű jelzést a közvélemény, a közalkalmazottak, a médiák, valamint a szolgáltatók felé, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a törvényes keretek között szabadon használhatják nyelvüket a magánéletben és a nyilvánosság előtt is. A nyelvi alapon történő, egyre gyakrabban előforduló szolgáltatásmegtagadást és diszkriminációt ítéljék el félreértelmezhetetlenül minden esetben, ne csak akkor, amikor szlovák nemzetiségű személyről van szó.
A Kerekasztal és annak egyes tagjai készek részt venni a fenti célkitűzések megvalósításában.
2010. január 26.
Precedens értékű polgári pert nyert meg jogerősen etnobiznisz ügyben a Fővárosi Román Önkormányzattal szemben Iova Éva, a Foaia Romaneasca című hetilap vezetője. A főszerkesztő korábban többször írt arról, hogy az említett kisebbségi önkormányzatban olyan emberek képviselik a kisebbséget, akik ismeretlenek a magyarországi románok részéről, így valószínűleg az etnobiznisz nyújtotta előnyök miatt lettek képviselők. A Fővárosi Román Önkormányzat ezek miatt az állítások miatt kezdett sajtópert a magyarországi románok hetilapja ellen, azonban a Szegedi Táblabíróság kimondta: a szólásszabadság megengedi, hogy a bemutatott bizonyítékok alapján az újságírónak ez legyen a véleménye, amelyet publicisztikában tett közzé. A főszerkesztő ellen két büntetőpert is kezdeményezett a román önkormányzat rágalmazás és becsületsértés miatt, amelyeket február 3-án tárgyal a bíróság. Az ügyben hozott ítélet precedensértékű, ugyanis az elmúlt 12 évben a sajtó nemegyszer írt olyanokról, akik a nemzetiségi politizálásban találták meg helyüket, annak ellenére, hogy nem voltak tagjai az adott nemzetiségnek. Egyébként az etnobiznisz kifejezés az 1998-ban tartott kisebbségi önkormányzati választások kapcsán vált ismertté. Kiderült, hogy a jelöltek egy része, úgy indult el- és szerzett mandátumot- a kisebbségi választásokon, hogy a valóságban nem tartozott az adott népcsoporthoz. Az „etnobiznisz” szó arra utal, hogy a visszaéléseket, feltehetően, anyagi haszonszerzés reményében követték el.
Pozsonyt az EU-csatlakozás óta kevéssé érdekli, hogy mit gondolnak róla - mondta lapunknak Gál Kinga, aki szerint a szlovák államnyelvtörvény a probléma tipikus állatorvosi lova. A Fidesz néppárti delegáltjával az európai kisebbségvédelem visszásságairól beszélgettünk.
- Addig jó a kisebbségeknek, amíg nem lépnek be az EU-ba - ezekkel a szavakkal fakadt ki egyik magyar EP-képviselőtársa tavaly decemberben. Ehhez képest Ön szerint mennyiben indokolt a Lisszaboni Szerződés, és az új Bizottság kapcsán fellángolt hurráoptimizmus?
- Véleményem szerint szó sincsen hurráoptimizmusról. Az Európai Unió végre foglalkozni kezdett az alapvető emberi jogok aspektusával, amely korábban az integráció egyik mostohagyerekének számított. Az Alapjogi Charta a Lisszaboni Szerződésbe történő beépítésével - az uniós joganyag alkalmazásával összefüggésben - normaszintre emelkedett. Persze, ne várja senki, hogy holnaptól minden megváltozik. Elindult egy hosszú folyamat, melynek köszönhetően valószínűleg olyan direktívák születnek majd, amelyek fokozottabban figyelembe veszik az alapvető jogi szempontokat. Intézményi változások, és szemléletváltás követi mindezt, amely egyértelműen pozitív hatással lesz a kisebbségi kérdéskörre. Más megközelítést alkalmaznak a régi és az új tagállamok: előbbiek a bevándorló kisebbségek, utóbbiak az őshonos nemzeti kisebbségek problémájával küzdenek. Alapvetően más megközelítést igényel a két kérdéskör. Mi, új tagállamok, a megkésettség csapdájába kerültünk: míg a nyugati államok már a hatvanas évek végén megpróbálták rendezni a helyzetet, a mi problémáinkat a kommunizmus konzerválta. A kérdésben idézett megjegyzés részben igaz, de egyáltalán nem értek vele egyet. Arra vonatkozik, hogy a csatlakozásra váró tagállamok jogrendszerét, és jogalkalmazását folyamatosan monitorizálták a belépés előtti időszakban. A kandidáló államok ekkor tudatos kisebbségi kirakatpolitikát folytattak, hiszen nem állt érdekükben veszélyeztetni a saját integrációs folyamatukat. Taggá válásuk után viszont könnyedén figyelmen kívül hagyták a létező nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményeket. Hiába jelezte például aggályait Szlovákia felé az Európa Tanács, ha Pozsonyt már kevéssé érdekli, hogy mit gondolnak róla.
- Meg kell jegyezni, hogy az Európa Tanács nyelvi chartájának kontrollmechanizmusa sem nevezhető hatékonynak.
- Nem, mivel a charta létrehozói tudatosan kerülték a kikényszeríthetőséget, tehát egyetlen aláíró tagállamot sem lehet sarokba szorítani az egyezménnyel. Mivel a dokumentumot maguk a tagállamok alkották önmaguk számára, a mozgásteret is ennek megfelelően jelölték ki. Az európai uniós intézményeket folyamatosan arra kell sarkallni, hogy foglalkozzanak a kisebbségek létező problémájával. A szlovákiai államnyelvtörvény például tipikus állatorvosi lónak számít: pontosan tükrözi, hogy milyen állapotok voltak a csatlakozás előtt, és utána, illetve előrevetíti, hogy mi várható. Az Európai Bizottság nem akart beleavatkozni a folyamatba, mondván, hogy tagállami hatáskörről van szó. Ennek az ellenkezőjéről kell meggyőznünk a testületet.
- Éppen az EB jogi szolgálata volt az, amelyik véleményezte a szlovák nyelvtörvény végrehajtási rendeletét, és számos kifogást állapított meg vele kapcsolatban.
- Így van, de mindenképpen jelzésértékű, hogy fél év alatt jutottak el a tényleges állásfoglalásig. A Bizottság végre felvállalja a konfliktust, melyben, véleményem szerint, Lisszabon is közrejátszott.
- Pozsony a Velencei Bizottsághoz fordult a törvény véleményezéséért. Elsülhet visszafelé ez a puska?
- A szlovák kormány minden bizonnyal azért kopogtat a Velencei Bizottság ajtaján, mert úgy érzi, pozitív kritikát várhat tőle. A szervezet alapvetően jogi szempontok szerint vizsgálódik, ez viszont nem minden esetben tükrözi a valóságot. A szlovák nyelvtörvény egy nagyon bonyolult jogi képződmény: egyértelmű diszkriminatív üzenetet hordoz a kinti magyarok számára, mégsem mondja ki szó szerint. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy pozitívan fogja értékelni a Velencei Bizottság. Már az EBESZ kisebbségi főbiztosa is megfogalmazta ezzel kapcsolatos aggályait, és jelezte, hogy várja a diszkriminatív esetek bejelentését.
- Járóka Lívia, majd Szájer József néppárti delegáltak élesen támadták Maros Šefčovič szlovák biztosjelöltet egy korábbi, romaellenes megszólalása miatt. Andrew Duff, a parlamenti meghallgatások liberális koordinátora, azon véleményének adott hangot, hogy a két képviselő kifogásait a kétoldalú konfliktusok motiválták. Ön hogyan látja mindezt?
- Én ezt a véleményt a szlovákoktól hallottam először. Biztos vagyok benne, hogy ha egy jobboldali biztosjelölt tett volna valaha ilyen romaellenes kijelentést (miszerint a romák a szlovák jóléti rendszer potyázói - a szerk.), a baloldal tönkretette volna, mondván, hogy kirekesztő jelöltből nem válhat biztos. Egyértelmű, hogy kettős mércét alkalmaznak a téma eltusolásakor. Kifejezetten sajnálom, hogy Járóka Lívia mellé csak Szájer József állt oda, és a befogadónak mondott baloldaliak közül senki sem. Járóka Lívia kizárólag a kötelességét teljesítette: védelmébe vette a romák érdekeit, az lett volna természetellenes, ha csendben marad. Bezzeg a néppárti bolgár biztosjelölt kapcsán nem érdekelt senkit, hogy tönkre tették Jelevát.
Olyannyira felgyorsult a nemzeti kisebbségek asszimilációja Magyarországon, hogy néhány évtizeden belül eltűnhet az a sokszínűség, ami szinte egyedülállónak számított Európában - mondta Kállai Ernő kisebbségi ombudsman az MTI-nek. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa közölte: a Magyarországon kisebbségi közösségként elismert 12 nemzetiségről és a cigányságról szinte semmit nem tud a politika és a többségi társadalom, ezért még az idén - pénzhiány miatt egyelőre csak a képviselők, a döntéshozók és a területen dolgozók számára - kötetet készítenek e közösségek múltjáról, jelenéről. A „kisebbségek kézikönyve” mellett olyan könyveket is összeállítanak, amelyek a 13 hazai kisebbség mesevilágát mutatják be, ehhez iskolások számára rajzpályázatot hirdetnek. „A célunk az, hogy bemutassuk, az egyetemes magyar kultúra részeként milyen hatalmas értékeket képviselnek a kisebbségek” - hangsúlyozta az ombudsman, hozzátéve: a politikai érdekképviseletben ez nem igazán tükröződik. Kiemelte, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletét másfél évtizede nem tudják megoldani Magyarországon, már abban is kételkedik, hogy a 2014-es választásokon lehetnének kisebbségi jelöltek. Kitért arra: az általa életre hívott II. Kisebbségi Kerekasztal részletesen kidolgozta a kérdést, s az anyagot átadták a kormánynak, de számára úgy tűnik, hogy az Országgyűlés a Nemzetiségi Fórum megalakítása mellett újra elölről kezdené a munkát. Kállai Ernő nem tekinti kisebbségi képviseletnek azt, hogy az Országgyűlésben kisebbségi származású képviselők is ülnek. Rámutatott arra: ha megvalósulna a parlamenti képviselet, a kisebbségeknek lenne tényleges politikai súlyuk és nem lehetne megkerülni az érdekeiket. Beszámolt arról is, hogy tavaly „csúcsot döntött” az ügyszámuk. A több mint ezer beadvány gondozása mellett a hivatalból indított vizsgálatok, az átfogó jelentések elkészítése óriási terhet jelent 10-12 munkatársának. Az ombudsman egyebek mellett közbenjárt a szekszárdi Német Színház működése, a lengyelek és a görögök anyanyelvű iskolai képzése, a szlovénok első tájházának megalapítása érdekében. Utalt arra, hogy mint kisebbségi ombudsman tavaly elsőként élt azzal a joggal, hogy rendkívüli eset miatt napirend előtt felszólaljon az Országgyűlésben. (Annak kapcsán szólalt fel, hogy előző nap Tatárszentgyörgyön egy ötéves kisfiút és édesapját agyonlőtték, ez volt a második halálos kimenetelű támadás romák ellen.) Kállai Ernő közölte: az utóbbi két évben felerősödött a nemzetközi érdeklődés a Magyarországon élő kisebbségek helyzete iránt, ebben nagy szerepet játszik a romák elleni támadássorozat és a szélsőségek megerősödése is. Megfogalmazása szerint paradigmaváltásra van szükség kisebbségi kérdésekben, mert az utóbbi 20 év eredményeit tekintve be kell látni: nem történt lényegi változás. Az országgyűlési biztos úgy látja, hogy a cigányság integrációjára vonatkozó törekvések nem igazán hatékonyak, a nemzetiségek életében pedig felgyorsult az asszimilációs folyamat. Az ombudsman mindkét jelenséget óriási problémának tartja.
Szlovákiában eddig a szélsőséges Ján Slota festette fel sötét színekkel a kétoldalú kapcsolatok jövőjét egy Fidesz-kormány létrejötte esetén. Most hasonló forgatókönyvvel állt elő Robert Fico miniszterelnök is. Erről kérdeztük Németh Zsoltot, az Országgyűlés külügyi bizottságának és a Fidesz külügyi kabinetjének vezetőjét.
- Nyilatkozataiban a szlovák miniszterelnök mostanában rendszeresen összemossa a Fideszt és a Jobbikot, „nagymagyar, soviniszta pártnak titulálja Önöket, és csúnya, konfliktusos éveket jósol a kétoldalú kapcsolatokban a Fidesz kormányra kerülése után. Ugyanerre készül a Fidesz is?
- Minderről én azt gondolom, hogy a szlovák politika az elmúlt három és fél esztendőben méretes hungarofóbiát fejlesztett ki önmagában és a szlovák társadalomban egyaránt. Északi szomszédunkkal voltak vitáink a Dzurinda-kabinet idején is, de akkor bármilyen élessé is váltak olykor az összeütközések - az alapvető emberi jogi és jogállami normákat egyik oldalon sem vonták kétségbe. Mára viszont az említett normákat veszi semmibe Pozsony, és Ficoék kormányzati szintre emelték a magyarellenességet. E folyamatnak több fontos állomása volt a Malina Hedvig-ügytől és a Beneš-dekrétumok megerősítésétől kezdve. Napjainkban pedig a szlovák nyelvtörvény mutatja a kialakult helyzet minőségét.
- Miben látja a bajok okait?
- A mostani történések hátterében alapvetően pártpolitikai megfontolásokat érzékelek. Az a fajta hatalmi koncentráció, amelyi Fico pártjában, a Smerben kialakult, már most jelentős, ám a jelek szerint a szlovák miniszterelnök még mindig nem érzi elégségesnek. Ezért úgy kívánja fokozni, hogy a Smer integrálja magába a szélsőséges politikai alakzatokat, főleg a Slota-féle pártot. Fico alighanem abból indul ki, számára már túl nagy tehertétellé vált a Slotával való együttműködés, ami komoly problémákat okoz számára a nemzetközi kapcsolatokban. Valószínűleg úgy érzékeli, politikáját hatékonyabban tudná a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt nélkül tovább vinni. Részéről mindez talán puszta hatalmi racionalitás - persze ez még nem tesz elfogadhatóvá az emberi jogokat és jogállamiságot semmibe vevő politikát.
- Magyarország nem sokat tudott ez ellen tenni, de eszközei se nagyon voltak.
- A magyar pártok között mintaszerű együttműködés alakult ki az elmúlt időszakban Szlovákiával kapcsolatban. Az Országgyűlésben közös állásfoglalás is született ez ügyben. Szerintem ezeket az erőfeszítéseket siklatta ki a tavaly szeptemberi szécsényi Bajnai-Fico-találkozó, aminek a mai napig nem értjük a logikáját. Úgy látom, e találkozó a legnagyobb külpolitikai és nemzetpolitikai baklövése volt a Bajnai-kormánynak. Az kell mondanom, hogy Szlovákiát illetően még Gyurcsány Ferenc is karakteresebben és eredményesebben lépett fel Ficoval szemben. Szécsényben Bajnait nemcsak leiskolázta Fico, hanem a magyar politika hitelességét is aláásta, hiszen akkortájt már jelentős nemzetközi tiltakozás volt kibontakozóban a szlovák nyelvtörvény miatt. E nyomásgyakorló tiltakozás vitorlájából azonban Bajnai lényegében kifogta a szelet, és azóta sem sikerült a korábbi szintre emelnünk e szolidaritást és megértést.
- Mi hiányzik ehhez?
- Nem lesz más út, mint a belső akcióegység helyreállítása és az ügy nemzetköziesítése. Ehhez talán jó apropót kínál az Európai Bizottság nemzetközi jogi szolgálatának dokumentuma a szlovák nyelvtörvényről. Ez adhat kapaszkodót számunkra, hogy akár az EU kereti között, akár az Európa Tanácsban folytatható legyen a nyomásgyakorlás Pozsonyra. Nagyon elhibázott dolog lenne, ha a magyar diplomácia leragadna az EBESZ kisebbségi főbiztosánál.
- Ön tehát főleg a nyomásgyakorlásban bízik.
- Semmiben sem sikerült előrelépni az elmúlt időszakban, semmiben sem sikerült rugalmasságra késztetni Pozsonyt. Azok a fóbiás támadások, amelyeknek most tanúi vagyunk, a jelek szerint nem enyhülni, hanem fokozódni fognak a szlovákiai választások közeledtével. Akkor viszont az a helyes álláspont, hogy Magyarország, miként eddig is, ezután is felveszi a kesztyűt.
- Ezek szerint viszont valahol mégiscsak jól kalkulál Fico, amikor azt prognosztizálja, hogy Szlovákiának növekvő gondjai lesznek egy Fidesz-kormánnyal. A Fidesz szintén arra készül, hogy neki is gondjai lesznek Ficoval?
- Mivel e gondok már megvannak, adott esetben nem egy Fidesz-kormányról van szó, hanem egy olyan pozsonyi magyarellenes kurzusról, amely nemcsak nekünk árt, hanem az ott élő félmillió magyarnak is - megfélemlíti és frusztrálja őket.
- És mi ebben a szomorú folyamatban olyan tiszták vagyunk, mint a ma született bárány?
- Természetesen nekünk is megvan a magunk terhe. A szélsőséges megnyilvánulások, hangozzanak el ezek a Jobbik részéről az Európai Parlamentben, vagy jelenjenek meg zászlóégetés formájában a budapesti szlovák nagykövetség előtt, vagy netán „tótozás” formájában különféle rendezvényeken nyilván sokat ártanak. Mert gyengítik az a széles körű felháborodást, amit a felvidéki magyarság helyzete kapcsán tapasztalunk. Sőt, hitelteleníti a nemzetközi fellépésünket is. Ha nem sikerül visszaszorítanunk a szélsőséges megnyilvánulásokat, akkor valójában komoly támogatást nyújtunk a radikalizálódó és hungarofób szlovák politikának.
- A „kesztyűfelvételen” és a szélsőségesek visszaszorításán kívül mit tehet még Magyarország?
- Mi a párbeszéd hívei vagyunk. Ezért is éreztem fontosnak, hogy a közelmúltban találkoztam a szlovák külügyminiszterrel. A dialógus fórumait és lehetőségeit a magyar politikának tudatosan kell keresnie a civil szervezetek, az önkormányzatok és a pártok között is. Én egyébként sem konfrontációról beszélnék, hanem a nemzeti érdek képviseletéről. Ez nyilván súrlódásokkal, vitákkal jár, de semmiképp se nevezném konfrontatív politikai stratégiának. Inkább egy karakteres nemzeti érdekérvényesítésnek. A viták semmiképp sem alakulhatnak át totális politikai konfrontációvá, erre vigyázni kell. Szerintem egyébként a szlovák választások után megváltozott klímával lehet majd számolni, mert a a mostani pozsonyi kampányok mögött alapvetően választási megfontolások húzódnak meg. Ez lecsenghet. Annál is inkább, mert Magyarországon nem kampánytéma Szlovákia. A mindenkori szlovák miniszterelnökkel a mindenkori magyar kormánynak meg kell találnia az együttműködés lehetőségeit.
- A nyelvtörvény ügyében is?
- A nyelvtörvény megkerülhetetlen, nem söpörhető a szőnyeg alá. Nem lehet úgy konszolidálni a kapcsolatokat, hogy itt nem lelünk valamilyen megoldást a nemzetközi szervezetek segítségével. Bízom a megoldásban.
- Egy Fidesz-kormánytól nemcsak Szlovákiában, hanem a térség némelyik más országaiban is tartanak. Adott esetben összeállhatnak a szomszédok egyfajta „kisantanttá”?
- A szomszédos országokban eltérő megközelítések tapasztalhatók az ott élő magyar közösségekkel kapcsolatban. Nekünk is differenciáltan kell kezelnünk a szomszédokat. Nem tartok egy „kisantant” kialakulásától, annál a nézet- és érdekkülönbségek sokkal pregnánsabbak. Mi pedig intenzív térségpolitikára törekszünk és ez az együttműködést tűzi célul.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében, 2010. január 28-án 18.00 órakor nyílik „Párhuzamok” címmel a pozsonyi Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskolával közös, festészeti kiállítás. A tárlat lényege a közös gondolkodás és az, hogy a két képzőművészeti gondolatvilág mennyire fedi egymást. Az izgalmas kiállítás a két kulturális centrum közötti közös gondolkodás, együttműködés lenyomata. A 300 kilométernyi földrajzi és szellemi távolság a hallgatók munkáiban teljesen feloldódik, a különbségek és különbözőségek helyett párhuzamos gondolatmenetek jelennek meg. A kulturális párbeszéd ilyen módja pezsgő szellemi közeget teremt. A 30 hallgató képei egységes és egyben változatos módon tárják fel a fiatal generáció festészeti látásmódját. A hallgatók a művészeti tradíció és populáris kultúra különböző területeiből, szellemesen és egyéni módon merítenek. Festészetük gátlásoktól mentes, felszabadult, legyen szó kötöttebb formákról, színekkel való játékról vagy utópisztikus víziókról. A tárlatot a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, Radák Eszter és a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola professzora, Iván Csudai válogatták össze és állították fel. A kiállítást megnyitják Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem és Karol Weisslechner, a pozsonyi Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskola rektorai. A kiállítás január 28-tól február 12-ig tekinthető meg az egyetem Barcsay termében, hétfőtől-péntekig 10 - 18 óra között és szombaton 10 - 13 óra között. A mai Magyar Képzőművészeti Egyetem elődje, az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde 1871-ben jött létre. Azóta is a magyarországi képzőművészeti oktatás fellegvára, ahová minden évben több mint tízszeres a túljelentkezés. Ezért csak a legkiválóbb és legígéretesebb tehetségek kerülhetnek be az egyetem falai közé. A minőségi oktatás mellett az intézmény nagysikerű kiállítások és rendezvények helyszíne.
A Páneurópai Unió alelnökévé választották szombaton Anna Záborskát, a KDH EP-képviselőjét. Az európai szervezet elnökségének szombati ülésén eldőlt az is, hogy a Páneurópai Uniót továbbra is a francia Alain Terrenoire vezeti majd, tájékoztatta a TASR hírügynökséget Albert Otruba, a szlovák EP-képviselő irodájának munkatársa. A Páneurópai Unió 1923-ban alakult meg, azzal a céllal, hogy egyesítse az európai kontinents. Jelenleg több mint 25 európai országban működik, Szlovákiában 1990-től. Tiszteletbeli elnöke Habsburg Ottó.
Sajtóközleményben reagált a Híd párt a Magyar Koalíció Pártja elnöke, Csáky Pál Duna tévébeli megnyilatkozására, amely szerint „nem jó, ha a választók azt hiszik, két magyar párt is van, mert akkor többségük úgy vélheti, mindegy, melyikre adják le a szavazatukat”. Csáky a Közbeszéd című műsorban tett kijelentéseivel „a Híd párt véleménye szerint feszültséget kelt a szlovákiai magyarságon belül. Állásfoglalásaival egy-egy családon belül is szembenállásra kényszeríti a magyarokat“ - fejti ki a sajtóközlemény, majd leszögezi, Csáky kijelentéseivel a Jobbikra hajaz és ő az, aki pártelnökként megosztja a szlovákiai magyarságot. Ennek következménye, hogy az MKP nem az együttműködésre épít, hanem az ellenségeskedést szítja. A továbbiakban felteszik a kérdést, miért gondolja Csáky, hogy az MKP az egyetlen párt, amelyik a szlovákiai magyarságot méltón tudná képviselni, amikor az utóbbi hónapokban elejtett kijelentései és tettei nemcsak az MKP támogatottságát csökkentették, hanem a Szlovák Nemzeti Párt támogatottságát is növelték? „A Híd megalakulásakor Csáky Pál a sajtón keresztül azt üzente, hogy kemény harcra számíthatunk. Mi álltunk és állunk elébe. Nem gondoltuk, hogy ez a harc nem a programokról és politikai célokról fog szólni, és hogy ócsárolás, személyeskedés és hazugságok fogják alkotni” - zárul a Híd sajtóközleménye.
A pozsonyi kormány határozottan visszautasítja a „nagymagyar” és „soviniszta” Fidesz támadásait a szlovák EU-biztosjelölt Maroš Šefčovič ellen - jelentette ki kedden Robert Fico szlovák kormányfő. Fideszes EP-képviselők hétfőn azért vonták kérdőre a jelenleg is uniós biztosként tevékenykedő jelöltet, mert állítólag azt mondta egy évekkel ezelőtti konferencián: a romák élősködnek a szlovák jóléti rendszeren. Az érintett tagadja, hogy ilyen kijelentést tett volna, de elnézést kért, ha bárkit is megsértett volna. A szlovák kormányfő keddi sajtóértekezletén visszautasította a vádakat. „Azt ajánljuk, a Fidesz saját országán belül kezelje a komplexusait, ott, ahol romagyilkosságok történnek” - mondta Robert Fico. Hozzátette, Magyarországon a nemzeti kisebbségek jogai is csorbulnak. A szlovák miniszterelnök azt is közölte: nyugtalanítónak tartja, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) és annak elnöke, Csáky Pál a Fidesz „meghosszabbította karja” Szlovákiában. Csákyval pedig együttműködik a két szlovák ellenzéki párt, Mikuláš Dzurinda Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniója, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalom - tette hozzá. Fico azt a kérdést is feltette: vajon mit kell tennie a szlovák ellenzéknek, hogy Csákynak megfeleljen. „A nyelvtörvény eltörlése, bocsánatkérés Sólyom Lászlótól vagy a magyar kisebbség jogállásának javítása? Isten mentsen bennünket ilyen alternatívától!” - jegyezte meg. Szerinte Csáky Pál mindent megtesz, hogy az MKP a választások után minden párt számára elfogadhatatlan legyen. Šefčovičról Fico elmondta: az előző kormány idején került Brüsszelbe, és miatta Szlovákiában senkinek sem kell szégyenkeznie. A szlovák kormányfő sajnálatosnak nevezte, hogy Pozsony EU-biztosjelöltjét sem az MKP, sem a Híd párt képviselői nem vették védelmükbe.
Az Új Szó című szlovákiai magyar napilap szombati számában megjelent kommentár azt állítja, hogy a Robert Fico vezette Irány - Szociáldemokrácia (Smer) és az Orbán Viktor vezette Fidesz között sok a hasonlóság. Az írás szerint a szlovák és a magyar választási kampányban a „sportszerű vetélkedés helyett azonban kínos iszapbirkózás várható, amelynek a végén mindannyian fulladozunk majd a sártól”. A témák nagy valószínűséggel változnak, a séma azonban csaknem minden esetben ugyanaz lesz. A magyar vagy a szlovák oldalon feldobott labdát a másik fél úgy próbálja meg lecsapni, hogy a lehető legtöbb pontot gyűjtse be a választóktól. A különbség csupán annyi, hogy míg a Smer kampányában a magyarellenes hisztériakeltés központi szerepet játszik, a Fidesz a „felvidéki kártyát” csak dzsókerként használja, hiszen a magyarországi választók többsége inkább a szociális demagógiával fűszerezett messiási ígéretekre harap - véli Molnár Iván, az Egy nép, egy párt, egy vezér című írás szerzője. A Smer és a Fidesz „azonban egyben megegyeznek: a legtöbb választót úgy szerezhetik meg, ha „alattvalóik” nagy részét etnikai lövészárkokba hajtják, elhitetve velük, hogy csak ők, és senki más nem képes megvédeni a nemzetüket. A Smer és a Fidesz ideológiája így egyre kísértetiesebben közelít egy olyan modellhez, amelyet egy, a II. világháborúban csúnyán leszerepelt politikus az „egy nép, egy birodalom, egy vezér” jelszóban sűrített össze. Fico és Orbán szerint csak az ő pártjuk képes felvirágoztatni és megvédeni az országot, ellenségnek tekintve mindenkit, akinek egy kicsit is más a véleménye” - írja a szerző. Szlovákiában már megszoktuk, hogy Fico az újságírókat és az ellenzéket válogatott trágárságokkal illeti, miközben - amint ezt a magyar szerkesztőség e heti vitaműsorának a letiltása is jelzi - a közszolgálati televízióba olyan embereket ültetett, akik a legkeményebb diktatúra éveit idéző cenzúrától sem riadnak vissza. Orbánnal a magyar választóknak már volt hasonló tapasztalatuk, minden jel szerint azonban nem tanultak a történelemből, ezért az elkövetkező négy évben újra belekóstolhatnak az „egypártrendszer” áldásaiba. „Mert valójában mindkét pártnak ez a fő célja: egy, az alkotmány által többpártrendszernek titulált politikai közegben megteremteni az egypártrendszert. Egy olyan rendszert, amelyben az összes fontos politikai döntést a pártvezér és a legfelsőbb pártvezetés hozza meg, és amelyhez a parlament és a köztársasági elnök csak megtűrt, alázatosan bólogató díszletnek kell. Egy olyan rendszert, amely nem tűri a párbeszédet, és amely minden kritikus hangot a rendszer elleni frontális támadásként értékel, kriminalizálva és börtönnel fenyegetve a független újságírókat, az ellenzéket, és ha úgy hozza a sors, akár a sarki fűszerest is” - olvasható a kommentárban. A szerző a legszomorúbbnak azt látja, hogy az „egy nép, egy párt, egy vezér” jelszava a szlovákiai magyarok jelentős részének is imponál. Csáky Pál így nyugodtan kiálthatja világgá, hogy a felvidéki magyaroknak csak egy pártjuk van: az általa vezetett Magyar Koalíció Pártja, hiszen csak ők, és senki más nem képviseli a felvidéki magyarokat. Csak ők tudják, mi a jó nekünk, és aki mást állít, az a magyar egység megbontója, a Híd fizetett ügynöke, aki hűtlen lett a zászlóhoz. Csáky a saját kisebbségi szemétdombján ugyanúgy kriminalizálja az ellenzékét, az őt bíráló újságírókat és értelmiségieket, mint Fico vagy Orbán, elzárkózva minden értelmes párbeszédtől. Carl Schmitt, az ellentmondásos nézeteiről ismert német államjogász szerint a polgárság párbeszédet folytató osztály, és ez a gyengéje. „Az az osztály, amelynek az összes fontos politikai döntése a sajtóban és a parlamentben folytatott vitában kristályosodik ki, nem állja meg a helyét a társadalmi konfliktusban. A diktatúra a párbeszéd ellentéte, és mint ilyen, győzelemre van ítélve” - vallotta Schmitt, a parancsuralmi egypártrendszert éltetve. „A kérdés már csupán az, hogy ha Fico, Orbán és Csáky - a választók egy jelentős részével együtt - Schmittnek ad igazat, akkor mi a fenének csörgettük a kulcsokat és fagyoskodtunk a tereken húsz évvel ezelőtt, a kommunista párt egyeduralma ellen tüntetve” - záródik a kommentár az Új Szóban.
A júniusi szlovákiai parlamenti választásokat megelőző kampány egyik vezető témája a szlovák-magyar viszony lesz - jelentette ki néhány napja Robert Fico. Különösen akkor, ha az áprilisi magyarországi voksolásokon a Fidesz győz, amit a pozsonyi kormányfő személy szerint is valószínűnek tart. Robert Fico máris önmagát igazolta. Amikor Szájer József, a legnagyobb magyar ellenzéki párt EP-képviselője a brüszszeli meghallgatáskor Maros Šefčovič szlovák biztosjelölttől az egyik, évekkel ezelőtti megnyilvánulását kérte számon, amelyet (több társához hasonlóan) romaellenesnek tartott, a szlovák miniszterelnök nem tett lakatot a szájára: - A nagymagyar nézeteket valló, soviniszta Fidesz támadása valójában nem a szlovák jelölt, hanem Szlovákia ellen irányul. Mi azonban nem hagyjuk befeketíteni hazánkat, és azt ajánljuk a magyarországi pártnak, hogy komplexusait a saját országában gyógyítsa, ahol romákat gyilkolnak. Ugyanilyen élesen bírálta Robert Fico a szlovák ellenzéket, amely szerinte ismét egy gyékényen árul a Magyar Koalíció Pártjával, Orbánék szlovákiai ötödik hadoszlopával. - Ha ne adj’ isten, az ellenzékiek kerülnének hatalomra, talán visszavonnák a nyelvtörvényt, és még bocsánatot is kérnének a magyar államfőtől - harsogta. Mikulás Dzurinda, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) elnöke határozottan válaszolt: - Robert Fico mély depresszióba esett, mert kormánya az utóbbi időben mindent eltolt, amit csak lehetett. Ideges is, mert a szociálisnak kikiáltott álarca lehullott, és nem maradt más neki, mint a primitív, nacionalista magyarkártya - szögezte le az exminiszterelnök. A szlovák kormányfő azonban vérszemet kapott a tavalyi elnökválasztás előtti kampánytól, amelyben a magyarveszéllyel való riogatás ismét hatásos fegyvernek bizonyult. Magyarellenes fröcsögéseivel egyúttal a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt hívei közül szeretne minél többet a saját támogatói közé csábítani. Nem riad vissza attól sem, hogy a Fideszt és a Jobbikot összemossa, s ugyanolyan jelzőkkel illesse. Nemzetvédő és harcias szólamaival - nem mellékesen - kabinetjének sokasodó botrányos ügyeiről szeretné elterelni a figyelmet. Kétségtelen, hogy az elmúlt négy esztendőben (vagyis a jórészt baloldali pozsonyi és budapesti kormányerők regnálása idején) sokat romlottak a két szomszéd ország politikai kapcsolatai, amelyek uniós viszonylatban mostanság a legfeszültebbek közé tartoznak. Tévedés lenne azonban azt állítani, hogy korábban felhőtlen volt a két állam viszonya. Reményteljes hónapok és évek azonban akadtak, Szlovákia önállósodása óta leginkább a jobboldali kabinetek ténykedése idején. Ennek a folyamatnak egyik jelképe a 2001. október 11-én átadott, Esztergomot Párkánnyal összekötő, felújított Mária Valéria híd volt. Orbán Viktor miniszterelnök akkor arról beszélt, hogy az utolsó komppal - amelyen az avatóünnepségre érkezett szlovák partnere, Mikulás Dzurinda és Günter Verheugen EU-biztos társaságában - véget ért a múlt. Szlovák partnere pedig azt fejtegette, hogy a híd az elkövetkezendő években valóságosan és képletesen is összekapcsolja a két nemzetet és a két szomszéd országot. Ám az idill nem sokáig tartott. A pozsonyi kabinet elutasította a Fidesz által megalkotott státustörvény szlovákiai alkalmazását. Ezt az álláspontot személyesen Mikulás Dzurinda tolmácsolta 2002 novemberében Budapesten, a magyarországi kormányváltást követően Medgyessy Péternek. Később mégis sikerült ezt a problémát is kölcsönösen elfogadható kompromisszummal lezárni. Azóta csak informális eszmecseréken és nemzetközi tanácskozások alkalmával találkozott a magyar és a szlovák kormányfő. Ha azonban a magyar-szlovák kapcsolatok jelenlegi, számos konfliktussal terhelt állapotát összehasonlítjuk az 1998 és 2002 közötti helyzettel, egyértelműen kitűnik: akkor sem volt ugyan problémamentes a két ország viszonya, de Pozsony és Budapest abban az időben igyekezett európai módon, tárgyalások révén rendezni (vagy legalább enyhíteni) a vitatott ügyeket. Nem kampányoltak nacionalista témákkal, és nem tettek sértő vagy félreérthető nyilatkozatokat. Többek között azért sem, mert a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényezőként híd-, olykor pedig közvetítő szerepet töltött be a két ország kabinetjei között is. Akkor is, amikor Magyarországon balközép kormány került hatalomra. Ezt a sikeres pozíciót leginkább a révkomáromi Selye János Egyetem, az első határon túli, jórészt magyar tannyelvű állami felsőoktatási intézmény megalakulása fémjelzi. Vajon mi következik ezután? Annyi bizonyos, hogy Robert Fico és a jelenlegi pozsonyi koalíció nem mond le a nacionalista kampányról.
Adott egy budapesti parkoló, egy puccos étterem előtt, ahová éhségünket csillapítani igyekeztünk. A csoportos színházlátogatásra kényelmes busszal érkeztünk, csak hát egy ekkorra járművel gondot okozott a parkolás. Hoppá, csoda! Előttünk egy szabad hely, s még az aszfaltra is rápingálták nagy betűkkel, hogy BUSZ. Ezt csak a vak nem láthatja. Meg nyilván az az úriember, aki kis személykocsijával befurakodott, s lehetetlenné tette a kiszállásunkat. Az utazási iroda tulajdonosa merő jó szándékból figyelmeztette emberünket, hogy rossz helyen parkol, legyen olyan kedves, és keressen egy másikat, egy olyat, amely a személyautóknak van fenntartva. Ó, az a híres magyar vendégszeretet! Lássuk, mi is fér ebbe bele? Ha valaki azt hiszi, hogy azt mondta, „elnézést, azonnal elmegyek“, az hatalmasat téved. Helyette emberünknek kiduzzadt a nyakán az ér, fújtatni kezdett, majd ordítani, úgy, hogy a nyál fröcskölt a szájából. „Mit képzelsz te sz..házi, nekem akarod te megmondani, hogy hová parkoljak? Mit gondolsz magadról, hogy ki vagy? Rontod itt a levegőt! Itt lakom, és akkor állok itt le az autóval, amikor csak akarok. Már nehogy azt hidd, a kedvedért messziről fogok idegyalogolni a fájós lábammal!“ S miután szó szót követett, így folytatta: „Mi van? Még pofázni mersz? Csak gyere, majd ellátom a bajodat, ne hidd, hogy félek tőled. Takarodjatok haza, a jó édesanyátokba!“ Igen, úgy látszik, mi már csak erre kárhoztattunk. Innen oda, onnan ide. Mint a labdát, úgy rugdosnak bennünket. Itthon magyarok vagyunk, odaát „csehek“. Ki érti ezt? Hiába, pénzzel nem kap az ember intelligenciát, kultúrát, vendégszeretetet. Ezt vagy megtanítják valakivel, vagy elsajátítja gyerekkorában. Egy három évvel ezelőtti felmérés szerint a turistákkal szembeni ellenszenv jelenti a magyar turizmus leggyengébb láncszemét. A vendégszeretet területén mindössze a 100. helyet foglalta el a 124 országot tartalmazó listán. Kell ehhez még hozzátenni valamit? Kétlem. Talán annyit, hogy a helyzet változatlan. A magyar vendéglátás még mindig alapos javításra szorul.
Az SNS olyan javaslattal áll elő, amely értelmében májustól a szlovák nyelvben elszaporodott anglicizmusokkal és amerikanizmusokkal veszik fel a harcot. Ha indítványukat - amelyről már februári ülésén tárgyalhat a parlament - sikerre viszik, akkor minden, a nyilvánosságnak szánt feliratnak, elnevezésnek, megjelölésnek, reklámnak és közleménynek államnyelvűnek kell lennie. Ha más nyelvű részt is tartalmaz a szöveg, az csak az államnyelvű után következhet - legfeljebb akkora betűkkel, amekkorák az államnyelvű szövegrészéi. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a feliratok megegyeznek az adott székhelyen működő cég vagy kereskedelmi társaság nevével. Nem vonatkozna a szigorítás a szerződéses partnerek és a szponzorok nevére sem. Slotáék szerint szükségtelenek a más nyelvű kölcsönszavak- például gate, side, tower-, amikor szlovák megfelelő is van. Kifogásolják például, hogy olyan elnevezések születnek ingatlanok megjelölésére, mint a River side Park, Digital park, City gate, Vienna gate, Like side park, Tower 115 vagy Light park.
Berényi József, az MKP elnökhelyettese december 12-én interpellálta azokat a minisztereket, akiknek tárcája alá olyan hivatalok is tartoznak, melyekre érvényes a nyelvtörvény 20 százalékos küszöbe, azaz melyekben használható a kisebbség nyelve. Berényi arról kérdezte a minisztereket, fel vannak-e készülve a tárcájuk alá tartozó hivatalok arra, hogy biztosítsák a lehetőséget a kisebbségi nyelvek használatra. Több városban magyar, egy esetben ruszin nyelvi jogokról van szó. Tegnap érkeztek meg a válaszok, a miniszterek jelezték, hivatalaik teljes mértékben felkészültek a kisebbségi nyelvek használatára. A tárcavezetők néhány esetben konkrét számokkal szolgáltak a nyelvhasználatot illetően. A belügyminisztérium esetében a körzeti hivatalokat illetően érkeztek pontos számok, a rendőrségekkel kapcsolatban azonban nem. Kaliňák miniszter ugyanakkor jelezte, hogy minden esetben biztosítani tudják az anyanyelv használatát. Hasonló válasz érkezett a szociális minisztériumhoz tartozó Szociális Biztosító kapcsán is. Ján Počiatek pénzügyminiszter a szenci vámhivatalt tünteti fel egyedüli hivatalként, ahol nincs magyarul tudó ember, de igény esetén hívnak egy embert egy másik vámhivataltól, vagy biztosítanak tolmácsot. Richard Raši egészségügyi miniszter jelezte, hogy a közegészségügyi hivatalokban még kétnyelvű feliratok is vannak, Galánta kivételével, ahol ezt nem igényelték. Vážny miniszter szintén azt válaszolta, hogy a tárcája alá tartozó hivatalokban biztosítva van az anyanyelv használata, de a miniszter nem tért ki a Szlovák Postára. Berényi ennek kapcsán külön kérdezi majd Vážnýt. A földművelésügyi tárcánál ugyan vannak aránytalanságok, a miniszter szerint azonban mindenhol biztosított a kisebbségi nyelvek használata. A legmeglepőbb Ján Mikolaj oktatásügyi miniszter válasza volt, bár a kerületi hivataloknál a 20 százalékos korlát sehol nincs érvényben. Ennek ellenére Mikolaj adatai szerint még Zsolnán is 38 alkalmazottból öten beszélik a kisebbségek nyelvét. A miniszter azonban nem tért ki arra, mely nyelvekről van szó. Berényi arra kérte az elektronikus média képviselőit, hogy tegyék közzé ezeket a leveleket a szlovákiai magyarok számára. Az MKP várja az emberek visszajelzéseit, hogy a miniszterek válaszai megfelelnek-e a valóságnak. Berényi arra bíztat mindenkit, hogy amennyiben valaki nyelvi akadályba ütközik, nyomtassa ki a miniszterek válaszait, s a levelekre hivatkozva érveljen az egyes hivatalokban.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.........................................................................................................................................
.
.
.