Vasárnap tartják a területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők választását. Az országos voksoláson 9200, a területin pedig 8300 elektor vehet részt. A voksoláson csak azok választhatnak és azok választhatók, akik működő települési kisebbségi önkormányzat tagjai, tehát akiket az október 3-i kisebbségi választáson kisebbségi képviselővé választottak. Őket a jogszabály a választási eljárásban elektoroknak nevezi. Az elektor csak azon a településen szavazhat (a helyi választási bizottság által kijelölt helyiségben), ahol a települési kisebbségi önkormányzat tagja. Az elektor mind a területi, mind az országos választáson egy listára szavazhat. A törvény értelmében megyei vagy fővárosi szintű választást akkor lehet kitűzni, ha az adott területi szinten legalább tíz települési (a fővárosban kerületi) kisebbségi önkormányzat működik. Országos kisebbségi választás pedig akkor tartható, ha országszerte összesen legalább négy települési kisebbségi önkormányzat működik a kiírás napján. Ez azt jelenti: az országos önkormányzatok megalakításának nem feltétele, hogy területi szinten is létrejöjjenek kisebbségi önkormányzatok, elegendő a megfelelő számú települési szerveződés. A területi szintű kisebbségi képviselő-testületbe hét elektor kerülhet, míg az országos önkormányzatok esetében ez 15 és 53 között változik, attól függően, hány települési kisebbségi önkormányzatot alakított az adott kisebbség. A területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők általános választását az Országos Választási Bizottság január 9-ére tűzte ki. Az országos kisebbségi választásban 9.200 elektor vehet részt, a 13 kisebbség összesen 27 listát indít. A legtöbb kisebbség szavazólapján két jelölőszervezet listája szerepel, a bolgár, a horvát, a német és a szlovén kisebbség szavazólapjain pedig egy-egy. Három jelölőszervezet listája szerepel a román, a ruszin kisebbség szavazólapján, öt pedig az örmény kisebbségén. A területi kisebbségi választásban 8.300 elektor vehet részt, és a 13 kisebbség összesen 102 listát indít.

Dzurinda szerint nem kell félni a határon túli magyarok választójogától

2011. január 3. - (mti)

Szlovákiának nem kell félnie olyan lépésektől, amelyek semmiféle veszélyt nem jelentenek számára - reagált a szlovák külügyminiszter azokra a felvetésekre, hogy a mai magyar kormányzat választójogot adna a határon túl élő magyaroknak. „Előbb vagy utóbb minden pozitív dolog érvényesül, s ami nem pozitív, az elhal. Nem kell félni a fakardoktól, azok hamar összetörnek” - jelentette ki Mikulás Dzurinda abban az interjúban, amelyet a közszolgálati TASR hírügynökség közölt hétfőn. A szlovák diplomácia vezetője úgy látja: nincs semmi érdemi ok arra, hogy egy ország állampolgárai részt vegyenek egy másik ország alkotmányos képviselőinek megválasztásában. Szerinte az ilyen értelmetlenségekkel való játszadozás előbb vagy utóbb az ellen fordul, aki azt kigondolta. „Én nem félek ezektől a dolgoktól. Annyi mindenen estünk túl már, nem kell, hogy a fakardok zavarjanak minket. Ha megmutatjuk belső erőnket és normálisak maradunk, akkor azok, akik ilyen nevetséges dolgokat akarnak keresztülvinni, végül saját magukat teszik nevetség tárgyává” - fejtette ki Dzurinda. Hozzátette: a szlovák diplomáciának megvannak a maga prioritásai, s azok érvényesítésekor nem hagyja magát megzavarni egy másik ország dolgaival. A magyar állampolgársági törvénnyel kapcsolatban a miniszter úgy fogalmazott: Szlovákiának sose volna szabad tiszteletben tartania olyan kettős állampolgárságot, amelyet a jószomszédi elvekkel ellentétben adtak meg. „Egyetlen olyan külföldi törvény következményeit sem ismerjük el, amelyek területen kívüliek lehetnek, s amelyek olyan törvényből erednek, amelyet nyilvánvalóan a nemzetközi jog elveivel ellentétben fogadtak el” - fejtette ki Dzurinda. Szlovákia tavaly nyáron saját állampolgársági törvényének módosításával válaszolt a könnyített honosítást lehetővé tevő magyar döntésre. A szlovák törvény szerint elveszíti szlovák állampolgárságát az a személy, aki kérelmezi egy idegen ország állampolgárságát.

Az SNS az Alkotmánybírósághoz fordulna a nyelvtörvény miatt

2011. január 2. - (tasr / Új Szó)

Ha elfogadják a nyelvtörvény módosítását, a Szlovák Nemzeti Párt az Alkotmánybírósághoz fordul - jelentette ki Rafael Rafaj, a párt frakcióvezetője. “A törvénymódosításnak komoly alkotmányjogi hiányosságai vannak. Ha letörnék az elnöki vétót, az Alkotmánybírósághoz fordulunk” - mondta Rafaj. Ahhoz azonban, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak, nincs elég képviselőjük, azért szövetségesre lesz szükségük. Az alkotmánybírósági beadványról egyelőre nem egyeztettek a Smerrel. “Mivel a nyelvtörvény nagyon alapos parlamenti vitát követően került elfogadásra, ezért érdekünk, hogy támogassunk egy ilyen kezdeményezést, természetesen alapos elemzés után” - mondta Pavol Paška, a Smer frakcióvezetője. Rafaj szerint a nyelvtörvény-módosítás legkevesebb két ponton sérti az Alkotmányt. “És akkor még nem beszéltünk a filozófiájáról. Az államnyelvet előnyben kell részesíteni a meglevő nyelvekkel szemben” - mondta. “Az SNS azt gondolhat, amit akar. Nekem meggyőződésem, hogy a törvény nem alkotmányellenes” - mondta Bugár Béla, a Híd elnöke. Ivan Gašparovič azért nem írta alá az állampolgársági törvényt, mert ragaszkodik a törvényben foglalt bírságokhoz.

Fico lebecsülte a szlovákiai magyarok lojalitását

2011. január 2. - (sita / Új Szó)

Robert Ficot kellemesen meglepte a szlovákiai magyarok lojalitása. Véleménye szerint kormánya ezt alábecsülte. “Az, hogy a választók a Hídat részesítették előnyben az MKP-val szemben, a lojalitás jeleként is értékelhető” - mondta. Véleménye szerint ezt kabinetje alábecsülte. “Azt gondoltuk, hogy ha az MKP a barikádon meglengeti a zászlót, mindenki szaladni fog utánuk, és kérvényezni fogják a magyar állampolgárságot, hogy lelkileg és tudatilag elhagyhassák ezt az országot. Ez nincs így, ami kellemes meglepetés számomra” - mondta. Fico szerint attól, hogy Berényi József pártelnök kérvényezni fogja a magyar állampolgárságot, nem biztos, hogy tömegek fogják követni. A Smer enöke nem tart attól, hogy sokan fogják követni az ellenzéki párt elnökét. “A magyar miniszterelnök először az MKP székházába ment ebédelni (Orbán Viktor Bécsben találkozott az MKP vezetőivel - a szerk. megj.), majd ezt követően találkozott a kormányfővel. Ez a miniszterelnök megalázása. Radičová helyében én nem találkoztam volna vele. Ez a miniszterelnök megalázása” - mondta. Fico annak eldöntésére nem vállalkozott, hogy Bugár Béla, a Híd elnöke örül-e vagy sír Orbán elutasítása miatt. “Ezt nem tudom, mert igyekszik hősiesen viselkedni. De nem tudom, hogy amiatt-e, mert változtatni akar ezen, vagy amiatt, mert azt szeretné, hogy ez így maradjon. Nem látunk teljesen a szlovákiai magyar választók lelkébe” - mondta.

Bugár: Orbán nem oldja meg a szlovákiai magyarok problémáit

2011. január 2. - (sita / Új Szó)

Orbán Viktor csak idézőjelben tekinti partnerének a Magyar Koalíció Pártját - jelentette ki Bugár Béla, a Híd elnöke. “Csak egy dolgot akar, jelezni, hogy így segít nekik. Véleményem szerint ez nem valódi partneri kapcsolat. Azt jelzi a szlovákiai magyaroknak, hogy ez az igazi magyar párt. A szlovákiai magyarok is tudják, hogy Orbán a mi problémáinkat nem oldja meg. Ha meg lehet oldani a magyar-szlovák feszültség problémáját, akkor azt a parlamentben és a kormányban lehet megtenni” - mondta Bugár. Bugár sajnálja, hogy a Fidesz nem akar élni azzal a lehetőséggel, hogy korrekt partnere lehetne a szlovák kormányban. Bugár szerint Orbán Viktor beszállt a választási kampányba, és elintézte, hogy minden második este benne lehessenek valamelyik magyarországi tévében. “De ők visszaéltek ezzel, mert támadtak. Ahelyett, hogy arról beszéltek volna, mit akarnak, egyfolytában bennünket támadtak, hogy mi árulók vagyunk. Orbán kormánya elfogadta a kettős állampolgárságról szóló javaslatot, bár ezzel több kárt csinált, mint hasznot” - mondta. Véleménye szerint az MKP - mely bátorította a törvény elfogadását - sem várta, hogy a törvény ilyen nehézségekbe fog ütközni Szlovákiában. “Emlékszem, Duray akkor leforrázva jelent meg a parlamentben. Azt mondta, hogy ezt nem akarta. Hogy ez hiba, és a Fidesz sem tudatosítja, mit tett, és hogy visszaélt az MKP-val” - tette hozzá Bugár. - De ez az ő dolguk. Mi azon vagyunk, hogy ezen változtassunk. Februárban szavazni fogunk az ellentörvény módosításáról, és reméljük, hogy elfogadják. Ezt azt fogja jelenteni, hogy nem fog büntetést kapni senki, aki felveszi a magyar állampolgárságot.”

Szlovákiában nincs nagy érdeklődés a magyar állampolgárság iránt

2011. január 3. - (mti)

Szlovákiában nincs nagy érdeklődés a magyar állampolgárság felvétele iránt - tudta meg az MTI tudósítója hétfőn Magyarország pozsonyi konzulátusán és kassai főkonzulátusán. „Mérsékelt érdeklődésről számolhatok be. Az időpontokat a kérelmek beadására már korábban egyeztettük. A konzulátus a kérelmek átvételére minden területen felkészült, és a spontán érdeklődők ügyét is el tudjuk intézni” - nyilatkozta Farkas Géza pozsonyi magyar konzul. „Hasonló a helyzet Kassán is. Az érdeklődés itt is mérsékeltnek minősíthető” - fejtette ki Szerencsés János kassai magyar főkonzul. Hozzátette: a kassai főkonzulátus is teljes mértékben felkészült az ügyfelek fogadására. A diplomáciai képviseletek a mérsékelt szlovákiai érdeklődést két okkal magyarázzák. „Romániától eltérően, ahol a tömbmagyarság az államhatároktól messze él, a szlovákiai tömbmagyarság szorosan a magyar határ mentén él, s így jó lehetősége van arra is, hogy egyenesen Magyarországon folyamodjon állampolgárságért. Mi eleve számoltunk ezzel. Nem várjuk, hogy a Pozsonytól távol lakó magyarok esetleges kérelmüket nálunk intézzék” - jegyezte meg Farkas Géza. Szerencsés János rámutatott, hogy az érvényben lévő szlovák állampolgársági törvény tiltja és bünteti a külföldi állampolgárság felvételét, s ez a magyar állampolgárság felvétele ellen szól. „A szlovák ellentörvényt a tervek szerint februárban módosítják. Várható, hogy azután emelkedni fog a könnyített honosítás iránti kérelmek, érdeklődők száma” - vélekedett a főkonzul. Szlovákiában a Robert Fico-kormány idején tavaly az év közepén elfogadott törvénymódosítás szerint elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki kérvényezi egy más ország állampolgárságának a felvételét. Pozsony szerint ez válasz volt a magyar könnyített visszahonosítási lépésre. Iveta Radičová miniszterelnök ismételten megígérte, hogy az új szlovák kormány módosítja ezt a jogszabályt. Erre azonban eddig nem került sor. A parlamenten kívüli Magyar Koalíció Pártjának (MKP) néhány vezetője azonban már jelezte, hogy a fennálló jogi helyzet ellenére is kérvényezni fogja a magyar állampolgárságot. „Azt gondolom, hogy az egyetlen szlovákiai magyar párt elnökeként ez kutya kötelességem” - jelentette ki Berényi abban az interjúban, amelyet szombaton közölt a pozsonyi SITA hírügynökség. Berényi azt állítja: neki, mint a magyar párt elnökének, vállalnia kell ezt a kockázatot. Számára a magyar állampolgárság jelképes jellegű. „Kettős identitásom van, s ez most papíron is meg lehetne erősítve. Szlovákiával és a szlovák állampolgársággal a politika, a kultúra, a törvényes keretek és folytathatnám, hogy még mi minden köt össze. A Magyar Köztársasággal a közös kultúra, a közös történelem és az anyanyelv köt össze” - szögezte le az MKP vezetője. Csáky Pál, az MKP volt elnöke szintén bejelentette, hogy magyar állampolgárságért fog folyamodni. Bugár Béla, a Híd magyar-szlovák párt elnöke pedig azt nyilatkozta, hogy ő nem fog kérni magyar állampolgárságot. Úgy véli: ő magyar nemzetiségű, s ha magyar állampolgárságot kérne, attól még nem lenne jobb magyar. Szlovákiában több mint félmillió magyar él. A magyarigazolványt mintegy 120 ezren váltották ki.

Mi is Berényi kutya kötelessége?

2011. január 3. - (Barak László - Új Szó)

Nem egészen világos, miért tartotta fontosnak Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke január elsején bejelenteni, kutya kötelességének tartja, hogy magyar állampolgárságért folyamodjon. Úgymond, az egyetlen szlovákiai magyar párt elnökeként. Ha ez utóbbi logika szerint gondolkodunk, nyilván az következik belőle, aki magyar, kutya kötelessége magyar állampolgárságért folyamodni. Vagy: az a szlovákiai magyar, aki nem érzi kutya kötelességének, hogy magyar állampolgárságot kérjen, tulajdonképpen nem magyar. Enyhébb esetben: trehány magyar. Valószínűsíthető viszont, semmi más nem történt, mint az, hogy Berényi József beváltotta Orbán Viktornak, stratégiai partnerének tett ígéretét, miszerint a magyar honosítási törvény hatályba lépésének napján a Fidesz-kormány szlovákiai beszélő fejeként elindítja a határon túli magyarokat mozgósító kettős állampolgársági kampányt... Meggyőződésből, ingyen, avagy némi gázsiért tesz-e ilyesmit egy szlovákiai magyar párt elnöke, egyre megy. Bár Berényi József, diplomáciai tapasztalataira való tekintettel - a szlovák kormány külügyi államtitkára volt a Dzurinda-kormány alatt - biztosan sokkal jobban tudja valamennyi kocsmai szinten magyarkodó ripacsnál, hogy per pillanat milyen következményei lehetnek, ha egy szlovák állampolgár idegen, esetünkben magyar állampolgárságért folyamodik. Márpedig ha tudja, hogy a Fico-féle állampolgársági törvény szerint megfosztatik szlovák állampolgárságától, aki idegen állampolgárságért folyamodik, nem igazán teheti meggyőződésből, hogy magyar állampolgárság kérvényezésére bíztassa a magyarokat. Amivel természetesen nem azt állítjuk, hogy Berényi az Orbán-kormány közvetlenül vagy közvetve fizetett kampányembere. Arra célzunk csak, hogy Berényinek nyilván nem kell kétségbe esnie, ha egy időre elvesztené szlovák állampolgárságát. Amelyhez saját bevallása szerint, kettős identitású emberként a politizálás, a kultúra, a hely, ahol él és a jogrendszer köti. A Magyar Köztársasághoz pedig a közös kultúra, a közös történelem, meg az anyanyelve... Vagyis utóbbi kötődés voltaképpen csupán jelképes. És tessék elképzelni, Berényi József ezért a jelképes kötődésért hajlandó kockára tenni a Szlovákiához való gyakorlati, pragmatikus, tulajdonképpen egzisztenciális kötődést. Itten, kérem szépen, valami nincsen rendben a pártelnök úr fejében. Vagy nagyon is rendben van minden, és politikusként sokkal messzebbre képes ellátni, mint például egy folyton okvetetlenkedő közíró…? Hát igen, Berényi József, talán azért buzdít a magyar állampolgárság kérvényezésére, mert teljességgel megbízik a Radičová-kormányban, amely programnyilatkozatában deklarálta, hogy mindenképpen megszelídíti Fico meglehetősen vad állampolgársági törvényét. Vagyis törölve lesz az a paragrafus, amely szerint idegen állampolgárság kérése a szlovák állampolgárság elvesztésével jár … Hát akkor meg mi a probléma, kérdezhetnők felszabadultan. Ha nem tudnánk, amit természetesen egyáltalán nem buta emberként Berényi József is tud. Nevezetesen, hogy egyelőre még a Fico-féle törvény hatályos. Továbbá, ha módosul is, szinte száz százalékra vehető, hogy belekerül egy olyan rendelkezés, amely tételesen tartalmazza, milyen állami hivatalt nem tölthet be olyan egyén, akinek a szlovákon kívül egyéb állampolgársága is van! Ami konkrétan azt jelenti, szélsőséges esetben akár az is előfordulhat, Berényi Józsefből sem lehet majd például külügyi államtitkár. De ha megkapja az általa kutya kötelességből kérvényezett magyar állampolgárságot, talán az „egyetlen szlovákiai magyar párt” kisebbségi jogokért ugyancsak kutya kötelességből küzdő elnöke sem lehet... Szóval, világos ugye, mit kell tudatosítania minden egyes szlovákiai magyarnak? Azt például, hogy a szlovák politikai osztály a tulajdonképpeni védekezés okán megint lefejezheti a szlovákiai magyarságot…! Vagyis, ha már akkora magyar Berényi, amekkorának hirdeti magát, József Attilára kellene figyelnie, aki szerint: Nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret!

Berényi József magyar állampolgárságért folyamodik

2011. január 1. - (mti)

Magyar állampolgárságért folyamodik január elején Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke. „Azt gondolom, hogy az egyetlen szlovákiai magyar párt elnökeként ez kutyakötelességem” - jelentette ki Berényi abban az interjúban, amelyet szombaton közölt a pozsonyi SITA hírügynökség. A politikus utalt arra, hogy vannak bizonyos aggodalmai. „A kormányprogram tartalmazza a szlovák ellentörvény módosítását, de ezen módosítások megvalósítását december végéig vártuk. Sajnos nem így történt. Tudom, hogy néhány magyar a szlovák állampolgársága mellett szeretné megszerezni a magyar állampolgárságot is. Ha január elején ezt kérelmezik, s a szlovák parlament nem fogadja el a jelenlegi törvény módosítását, akkor elveszíthetik szlovák állampolgárságukat. Ez nem célunk” - fejtette ki az MKP elnöke. Berényi azt állítja: neki, mint a magyar párt elnökének, vállalnia kell ezt a kockázatot. Számára a magyar állampolgárság jelképes jellegű. „Kettős identitásom van, s ez most papíron is meg lehetne erősítve. Szlovákiával és a szlovák állampolgársággal a politika, a kultúra, a törvényes keretek és folytathatnám, hogy még mi minden köt össze. A Magyar Köztársasággal a közös kultúra, a közös történelem és az anyanyelv köt össze” - szögezte le az MKP vezetője. Berényi szerint sajnálatos, hogy Szlovákiában még sok az olyan ember, illetve politikus, akik a magyar kisebbséget veszélynek tartják a Szlovák Köztársaság számára. Úgy véli, ez nagy hiba. „Amikor mi érvényesítjük a nemzetiségi jogokat, a nagyobb lehetőségeket az oktatásban és a kultúrában, az nem szlovákellenes cselekedet, nem szlovákellenes aktus. Meg kell haladni azt a gondolatot, hogy a magyar kisebbség veszélyt jelent a szlovákok és a szlovák állam számára. Ez nincs így. A Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közösen tagjai az Európai Uniónak és a NATO-nak” - mutatott rá Berényi. Kijelentette: teljesen értelmetlennek tartja, hogy az egyik szlovák kormánypárt a kettős állampolgároknak megtiltaná bizonyos állami tisztségek viselését, bizonyos hivatások űzését.

Témaínséggel vádolja Berényit az SNS

2011. január 3. - (tasr / Új Szó)

A Szlovák Nemzeti Párt szerint azzal, hogy Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke magyar állampolgárságért folyamodik, végre lehull az álarc, a magyar politikusok végre megmutatják, hova húz a szívük. “Berényi, mint a megszűnőben levő, parlamenten kívüli MKP elnöke kevesli a sajtóban való szereplési lehetőséget, és erőnek erejével mártírként akar tetszelegni, de ez nagyon rossz politikusi példa az állampolgárok számára, akik életüket és jövőjüket a Szlovák köztársasághoz kötik” - mondta Rafael Rafaj, az SNS alelnöke. A nemzetiek szeretnék, ha mindenki tudatosítaná: “a Híd és az MKP vezetőiről biztosan gondoskodnak budapesti tutoraik, de nem tudnak gondoskodni a magyarok kisebbség tömegeiről, akik Szlovákiában akarnak maradni, és a békés együttélést pártolják”.

Slota: A magyar állampolgárság kérelmezése ellentétes Szlovákia érdekeivel

2011. január 1. - (mti)

Ján Slota szerint a magyar állampolgárság kérelmezése, illetve a pozsonyi kormánykoalíció igyekezete a szlovák állampolgársági törvény módosítására ellentétes Szlovákia érdekeivel. „Ez egyértelműen a Szlovák Köztársaság érdekeinek az elárulása” - nyilatkozta a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke abban az interjúban, amelyet szombaton közölt a pozsonyi SITA hírügynökség. Szerinte nem igaz, hogy az Robert Fico vezette koalíció által tavaly módosított szlovák állampolgársági törvény miatt Pozsonynak el kell vennie a világban bárhol élő szlovákok állampolgárságát. Meggyőződése: a magyar-szlovák kettős állampolgárság egészen más téma, ez „a szomszédos ország, a Magyar Köztársaság érdekszférája”. Slota úgy véli: például az Ausztráliában élő szlovákokat senki sem fogja azzal gyanúsítani, hogy Ausztráliához akarnák csatolni a Szlovák Köztársaságot. A szlovákiai magyarok „azonban kollektív módon akarják a magyar állampolgárságot megszerezni. Magyarok élnek a Dunán innen, és a Dunán túl is, ez összefüggő régió” - húzta alá az ellenzéki politikus. Szerinte a választójog megadása a határon túli magyaroknak nagyon veszélyes dolog. „Az, aki könnyen veszi a kettős állampolgárságot vagy a szlovák érdekek árulója, vagy idióta” - szögezte le az SNS elnöke. Slota élesen bírálta Iveta Radičová szlovák miniszterelnököt is, és kijelentette, hogy Radičová sosem volt az önálló szlovák államiság híve.

Magyar nyelvű népszámlálási ívek is lesznek

2011. január 3. - (sita / Új Szó)

A májusban esedékes népszámláláson a nemzeti kisebbségek anyanyelvükön is kitölthetik a népszámlálási íveket. A statisztikai hivatal a szlovák mellett magyar, roma, ruszin és ukrán nyelvű számlálóíveket is készít. Idén első alkalommal nyílik lehetőség a népszámlálási ívek elektronikus kitöltésére. Minden állampolgár dönthet, hogy elektronikusan vagy klasszikus formában kívánja-e kitölteni a népszámlálási ívet. Ha az elektronikus formát választja, a fent említett nyelvek mellett angol nyelven is kitöltheti a nyomtatványt. A népszámlálásra 2011. május 21-ével kezdődően kerül sor. Költségei 30,6 millió euróra tehetők, azaz állampolgáronként 5,64 euróba kerül.

Szlovákiában fialtatja a pénzét egyre több magyar

2011. január 2. - (mti)

Egyre több magyar cég és állampolgár nyit számlát a szlovákiai pénzintézetekben - írta az Új Szó című pozsonyi napilap a csütörtökön megjelent számában. Korábbi lapinformációk szerint a magyarok egyre inkább érdeklődnek a határon túli, többek között az osztrák befektetések iránt is. Az újság szerint a számlanyitás valószínű oka a betétek biztonsága. A szlovákiai bankok - az osztrák pénzintézetektől eltérően - nem csalogatják tudatosan a magyar klienseket. Visszafogottságukra jellemző, hogy több bank nem is válaszolt a betéteseik állampolgárságát firtató kérdésünkre - jegyzi meg az újság. Juraj Miskov, szlovák gazdasági miniszter szerint a magyar kormány gazdasági intézkedései akár pozitív hatással is lehetnek Szlovákiára. A miniszter hozzátette - ha azt nézzük, ami jelenleg Magyarországon történik, az egyáltalán nem járul hozzá a befektetők biztonságérzetének növeléséhez. A szomszédos országban a befektetők elveszthetik a biztonságos vállalkozói környezetbe vetett bizalmukat. Ez azonban akár pozitív hatással is lehet Szlovákia számára. Több befektető is, akikkel beszéltem, Szlovákiára - Magyarországgal szemben - olyan országként tekint, amely stabil és biztonságos vállalkozói környezet kínál - mondta Miskov. Boris Gandel, a múlt században alapított felvidéki pénzintézet, a Tatra banka szóvivője elmondta - „Ügyfeleink között magyar cégek és magánszemélyek is találhatók, számuk az elmúlt három évben folyamatosan nőtt”, valamint hozzátette, hogy abszolút számokat nem közölhet. A szóvivő elmondása szerint a Tatra bankánál az elmúlt 3 évben a magyarországi céges ügyfelek száma 113 százalékkal, a privát ügyfelek száma pedig 194 százalékkal nőtt. Eva Sagálová, az egyik legnépszerűbb szlovákiai pénzintézet, a Postabank szóvivője szerint bankjuknál a külföldi ügyfelek aránya az egy százalékot sem éri el, magyarországi ügyfélből pedig csak pár tucatot számoltak össze. „Ez utóbbiak száma az utóbbi évben csekély mértékben nőtt” - nyilatkozta Sagálová. Juraj Stefanovic, a belga kézben lévő CSOB (Cseh illetve Szlovák Kereskedelmi Bank) képviselője elmondta, bankjuknál a magyarországi ügyfelek száma márciustól 225-tel nőtt, a Szlovák Takarékpénztárnál - Stefan Frimmer szóvivő szerint - az óévben nem tapasztaltak érdemi változást. Korábbi lapinformációk szerint a magyar középosztály tehetősebb képviselői egyre inkább érdeklődnek a határon túli, elsősorban az osztrák befektetések iránt is. Akkor a megkérdezett magyar bankvezetők azt nyilatkozták, hogy nem tapasztaltak változást a hazai megtakarítások területén. Érdekes azonban, hogy a burgenlandi pénzintézetek magyar nyelvű, a betétek biztonságát hangsúlyozó hirdetésekkel igyekeznek azóta is felhívni magukra a magyarok figyelmét. Az osztrák bankok már tíz évvel ezelőtt is azzal igyekeztek magukhoz csábítani a magyar ügyfeleket, hogy azt hangsúlyozták, az osztrák gazdaság és bankrendszer stabilabb, mint a magyar, ezért az ügyfelek pénze náluk nagyobb biztonságban van. Nyugati szomszédunk pénzintézetei korábban hirdettek jelzáloghitelt aktív BAR-listásoknak is. A válság miatt azonban ezzel már leálltak a „sógor” bankok, mert a kockázatok mára számukra is vállalhatatlanul magasak lettek ebben az ügyfélkörben.

A szlovák-magyar kapcsolatok 2010-ben

2010. december 28. - (Új Szó)

Az elmúlt évet a szlovákiai magyarok sokféleképpen értékelhetik, egy biztos, meglepetésekben nem szűkölködtünk idén. Lezajlott két választás, egy kormányváltás, politika folyt a csapból is. A szlovákiai magyarság helyzetéről annyit talán leszögezhetünk, hogy ha mérföldeket nem is, lépéseket azért tettünk előre. Az év első hónapjai a Fico-kormány négyéves ciklusának lassú lecsengésével nem sok újat hoztak. A magyarkártya a választások közeledtével, illetve Orbán Viktor megválasztásával és a Jobbik országgyűlési térnyerésével került fokozatosan előtérbe.

Május: Orbán Viktor a magyar kormányfő

A magyarországi parlamenti választásokon a Fidesz-KDNP elsöprő fölénnyel nyert, Orbán Viktor másodszor alakíthatott kormányt. A határon túli magyarokkal szemben a magyar kormány viszonya megváltozott, a szocialisták eddigi közömbösségét átfogó nemzetpolitikai koncepció váltotta fel. Elsőként elkészült a kettős állampolgárságról szóló törvény, amelynek értelmében magyar állampolgárságot igazoló okmányt igényelhetnek a határon túli magyarok. A törvényt az Országgyűlés éppen a szlovák parlamenti választások előtt fogadta el, így a magyarok visszahonosítása az egyik legtöbbet ragozott téma volt a szlovák nacionalisták részéről, az akkor még hatalmon levő Fico-kormány ezt ugyanis Szlovákia belügyeibe való beavatkozásnak tekintette, és azonnal ellentörvénnyel válaszolt. Ez megfosztja szlovák állampolgárságától azokat, akik más ország állampolgárságáért folyamodnak, továbbá pénzbírsággal sújtja azokat, akik ezt nem jelentik be a hatóságoknak. Ján Slota pártját, az SNS-t sokak szerint éppen a magyar állampolgársági törvény lökte be a parlamentbe, egy hajszálon múlott, hogy az SNS nem került ki a törvényhozásból.

Megosztott magyarság

Tizenkét éve, amióta az MKP megalakult, a magyar szavazatokat rendszerint ez az egy párt gyűjtötte be. A 2009 nyarán alakult Híd viszont vegyes pártként a tiszta szlovák járásokban is folytatott kampányt a parlamenti választások előtt, nem is eredménytelenül. Az MKP választási kudarcát egyes elemzők éppen abban látták, hogy éles ellenkampányt folytatott a Híd ellen.

Június: a Híd bejut a parlamentbe

A vártnál jobb, 8,1 százalékos eredménnyel zárta a parlamenti választásokat a Híd. Az MKP viszont 4,3 százalékkal tizenkét év után kiesett a parlamentből, Csáky Pál pártelnök és az egész elnökség másnap lemondott. Sok választó úgy nyilatkozott, azért szavazott a Hídra, mert az MKP-t biztos befutónak hitte, és azt szerette volna, hogy a Híd is a parlamentbe kerüljön. Bugárék megkezdték a koalíciós tárgyalásokat az SDKÚ-val, az SaS-szel és a KDH-val. A jobbközép kormány Iveta Radičová vezetésével alakult meg július elején.

Hídas minisztériumok

A Híd három minisztériumot kapott, ebből kettő a tárgyalások idején lényegében nem létezett. A mezőgazdasági minisztériumhoz tartozott a július elsejével megszüntetett környezetvédelmi tárca, ezeket Simon Zsolt vette át, amíg novemberben a környezetvédelmi minisztérium újjá nem éledt. Nagy József került az élére. A harmadik hídas kormánytag Rudolf Chmel kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes. Hivatalának jogköreit a koalíciós tárgyalásokon kezdték kiszélesíteni, a kulturális és az oktatási tárcától kapott jogköröket. Elkészítették a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényt, amely jövő év elején kerül a parlament elé. Sorsa erősen kérdéses, ugyanis 10 százalékra csökkentené a hivatalokban a kisebbségi nyelvhasználati küszöböt, ennek megszegését pedig pénzbírsággal sújtaná. A kormánypártok - elsősorban a KDH - már jelezték, fenntartásaik vannak a törvénnyel szemben.

MKP - elnökcsere

Az MKP meglehetősen gyorsan reagált a választások eredményeire, egy hónappal később, július 10-én tisztújító kongresszust tartott. Berényi Józsefet választották elnökké, a vezetésbe számos új tag került. Berényi a párt megfiatalítását tűzte ki célul.

A kormányprogram és a nyelvtörvény

A Radičová-kormány programjában kötelezte magát, hogy az előző kormány által foganatosított, diszkrimináló jogszabályokat hatályon kívül helyezi, megszünteti. A kormányprogram értelmében a 2009 szeptemberétől hatályos államnyelvtörvény módosításaival kapcsolatos tárgyalások is hamar elkezdődtek. Daniel Krajcer (SaS) kulturális miniszter a Híd tagjaival (főleg Bugár Bélával és Solymos Lászlóval) próbált megegyezni a változtatásokról. A Híd célja az volt, hogy az új törvényben semmilyen pénzbírság ne szerepeljen. Krajcer elfogadhatatlannak tartott egy ilyen törvényt. Megállapodás szeptember 23-án éjszaka született a Szlovák Nemzeti Színházban, ahol Radičová és Krajcer balettelőadáson vett részt. Az előadás szünetében Bugár Béla ismertette velük a párt elnökségének döntését, mely szerint elfogadhatatlan számukra Krajcer álláspontja. Végül a szankciók körét a közérdekű információkra és az önkormányzatokra szűkítették. A pénzbüntetések eltávolítását nem sokkal később az Európa Tanács tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság is javasolta, a törvény viszont lényegét tekintve már nem változott. Ennek ellenére Bugár szerint a módosítással „a félelem korszaka megszűnt”. A szankciók eltörlését a Hídon kívül egyetlen kormánypárt párt sem szorgalmazta. Lényegében ez az oka annak is, hogy az állami jelképekről szóló törvényt (hazafiassági törvény) sem helyezték hatályon kívül, így az iskolák tantermeiben továbbra is kötelező a szlovák állami jelképek kifüggesztése.

MÁÉRT a Híd nélkül

A magyar nemzetpolitika újraszervezésének másik mérföldköve a Magyar Állandó Értekezlet novemberi összehívása volt. A Kárpát-medence hangsúlyozottan etnikai alapon szerveződő magyar pártjait hívták meg az egyeztetésre. A Híd azért nem vehetett részt a tanácskozáson, mert vegyes pártként határozza meg magát. Orbán Viktor elmondta, a kettős állampolgárság a magyar nemzet intézményes újraegyesítését jelenti. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes ismertette az összmagyar regiszter létrehozásának tervét. A világ magyarjainak adatait (akik önként jelentkeznek) regiszterbe veszik. „Ez egy óriási nyomásgyakorlási lehetőség lesz az egész világon. Ha egy magyar közösség bajba kerül, egyszerre siethetünk a segítségére” - magyarázta terveit Semjén.

November - az MKP „újratölti magát”

Az önkormányzati választásoknak azzal futott neki az MKP, hogy megőrizze addigi polgármesterei számát. Ez sikerült, számban csupán egy polgármesteri helyet vesztett a párt, és sok déli városban sikeres voltak. A Híd jelöltje Ipolyságon volt befutó, az általa támogatott jelölt pedig Galántán és Kassán. A falvakban ugyan több polgármesteri helyet is szerzett, de mindenképpen szerényebb eredményt ért el, mint az MKP. Berényi József magabiztosan várhatja a jövőre ígért tisztújító kongresszust. Az önkormányzati választást egyébként a független jelöltek nyerték, a legtöbb településen ők voltak sikeresek. Komárom, Párkány, Érsekújvár, Királyhelmec, Nagykapos, Rimaszombat független polgármestert kapott.

December - bocsánatkérés Malina Hedvigtől

Malina Hedvig ügyében a szlovák főügyészség 2006 óta nem tárta fel az igazságot. A kormány nevében Rudolf Chmel kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes kért bocsánatot Malina Hedvigtől. Egyesek szerint ez nem Chmel, hanem a belügyminiszter feladata lett volna, mivel a belügy hatáskörébe tartozott az eset.

Mit hoz 2011 a kárpát-medencei magyarságnak?

2011. január 4. - (kitekinto.hu)

Egy eseménydús 2010-es esztendő után egy legalább ugyanennyire tömött 2011-re számíthat a Kárpát-medence. A két év szétválasztása valójában csak naptári jelentőséggel bír, hiszen az újév rengeteg folytonossági elemet fog tartalmazni, és tucatnyi folyamat továbbviteléről beszélhetünk. Az új naptári egység azonban bizonyára újdonságokat is tartogat, ezeket is próbálja kiolvasni a csillagokból a Kitekintő. A Kárpát-medence számára sok nagy jelentőségű politikai fordulat következett be az elmúlt évben, és ez olyannyira igaz, hogy 2011-et és a későbbi periódusokat is nagy mértékben determinálja. A közelmúlt eseményei tehát sokkal nagyobb segítséggel szolgálnak a jövő kifürkészésére, mint a csillagok, kártyák vagy a madarak belei. A térség és a kárpát-medencei magyarság számára legnagyobb horderejű esemény a nemzetpolitikai rendszerváltás bekövetkezte volt, amely egy sor új folyamatot nyitott meg, ezek lefutása pedig jövőre várható csak. A Kitekintő Kárpát-medence rovata által készített Nemzetpolitikai Elemzőt itt találhatja.Január elsejétől megkezdődik a könnyített honosítás igénybe vétele, több ezer határon túli magyar válik az anyaország állampolgárává. Átfogó tanulmányok hiányában nem tudjuk, hogy ez milyen hatással lesz az egyes kisebbségi közösségekre, a gyakorlat azonban szépen megmutat majd mindent. A kettős állampolgárság megadásaként is nevezett eljárás egy másik aspektusának kibogozása is várat magára: az új állampolgárok választójogának kérdéséről van szó, amelyről egyre több magas rangú kormánytisztviselő nyilatkozott. Bár még nem született hivatalos álláspont a kérdésben, úgy látszik konszenzus alakul ki arról, hogy a határon túl élő kettős állampolgároknak is meg kell adni az anyaországi szavazati jogot. Ez azonban rengeteg technika és elvi kérdést is felvet, amelyek megválaszolása létfontosságú lehet az egész nemzet számára. A nemzetpolitikai rendszerváltáslevezénylőiEgy másik nemzetpolitikai kérdés a határon túli magyar intézmények anyagi támogatása. A 2010 közepén hivatalba lépett Orbán-kormány a támogatáspolitika reformját ígérte, amely a Bethlen Gábor Alap létrehozásában öltött testet. Az új alap szintén a jövő év elején kezdi meg munkáját, akkor majd kiderül, hogy sikerrel járt-e a váltás vagy az előző keret hibái vonulnak tovább, esetleg ellentétes előjellel. A Kárpát-medencei magyar-magyar kapcsolatok intézményes fórumai a jövőre szintén összeülhetnek, hiszen a határon túli magyarság képviselőivel való rendszeres érdemi konzultáció elengedhetetlen az új nemzetpolitika számára. 2010. november 5-én már ülésezett a hosszú ideig szünetelő Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). Az új esztendő első felében Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke összehívja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) is, amelynek fő feladata lesz megtalálni azt a módot, ahogyan a két platform egymás mellett működhet. A január 1-től kezdődő magyar EU-elnökség is lehetőséget nyújt a kárpát-medencei magyarság számára fontos problémák európai napirendre emeléséről. Az elmúlt időszakban több neves magyar rangú közszereplő (pl. Gál Kinga, EP-képviselő, Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója) is úgy nyilatkozott, hogy a féléves elnökség egyik fő feladata lesz, hogy a kisebbségi jogok kérdését az Unió elé tárja. Konkrétumokat sajnos nem találtunk a nyilatkozatokban, de kétségtelen, hogy 2011 első hat hónapja egy olyan lehetőség, melynek elszalasztása bűn lenne. Nemcsak az anyaországi politikai praktikáktól függ azonban minden. A magyar kisebbségek számára igen fontosak saját etnikai képviseletüknek ügyes-bajos dolgai. A magyar-magyar testvérháborúktól sem lesz mentes az elkövetkező év. Két fontos párharc kiteljesedésére is lehet számítani Felvidéken és Erdélyben. A szlovákiai magyar politika berkeiben a Híd-Most és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) közötti versengés a meghatározó. Bár a Bugár Béla vezette vegyes pártként meghatározott Híd nyáron kiszorította az MKP-t a parlamentből, az őszi helyhatósági választásokat az utóbbi formáció vitte. Az erőviszonyok tehát kiegyenlítettetek, a rendszer még képlékeny, de talán 2011 meghozza a várt konszolidációt. Nemrég a kormányzó Fidesz baráti gesztust tett a hosszú ideig teljességgel ignorált Híd felé, az anyaországi beavatkozás pedig kétségkívül fontos változó a versengés alakulásában. Ugyanez igaz az erdélyi magyar politikára is. Itt 2011 egy újabb magyar alakulat, az Erdélyi Magyar Néppárt születését hozza. A Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) hozná létre az új szereplőt, amellyel megpróbálja megingatni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) húsz éves hegemóniáját. Persze a harmadik aktorról, a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Pártról (MPP) sem szabad megfeledkezni. Az elmúlt időszak igen feszült volt az EMNT és az MPP között, ám a 2012-es választásokra készülve a kiegyezés lehetőségét sem szabad elvetni. Bakk Miklós kolozsvári politológia-professzor szerint például a németországi CDU és bajorországi testvérpártjának, a CSU-nak az együttműködési modellje alkalmazható lenne az új Tőkés-pártra és Szász Jenő szervezetére. Az RMDSZ-en belül is forró a hangulat, hiszen tisztújító kongresszust tartanak februárban. Markó Béla bejelentette, tizennyolc év vezetés után nem indul a Szövetség elnöki pozíciójáért. Eddig Kelemen Hunor kulturális miniszter és Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos szállt ringbe az üresen maradó székért. Az elnökválasztási forduló után - melyet nagy valószínűséggel Kelemen nyer - az RMDSZ-nek fel kell vennie a kesztyűt, és megoldást találnia az új magyar párt megjelenése miatt kialakult kihívásokra. 2011 a népszavazások éve is lesz a Kárpát-medencében, amely igen szomorú eredményeket mutathat a magyarság számára. Szerbiában áprilisban, Szlovákiában májusban, Romániában pedig októberben veszik számba a népességet, nagy valószínűséggel mindenhol a magyarok számának fogyásával találjuk magunkat szembe. A fogyás tehát biztos, csak annak mértéke a kérdése. És persze a lehetséges válaszok megtalálása is. Tömb- és szórványmagyarság a Kárpát-medencében (Forrás: www.nemzetpolitika.gov.hu) A népességfogyás egyik fő oka az asszimiláció, amely automatikusan az oktatáspolitikára irányítja figyelmünket. Ez főként a szórványvidékeken fontos, mint például Ukrajnában, ahol még mostanra sem oldódtak meg a kisebbségi oktatás nehézségei. Bár Viktor Janukovics köztársasági elnök kampányában még kisebbségbarát politikát ígért, semmilyen érezhető javulás nem történt. A másik EU-n kívüli kárpát-medencei ország, Szerbia esetében a helyzet sokkal ígéretesebb. A 2010-ben megalakult Magyar Nemzeti Tanács már több lépést tett, hogy tartalommal töltse ki a Belgrád által felajánlott autonómia keretét. Ennek a jövőben is folyatódnia kell, az egyik legnagyobb próba a költségvetés kérdése lesz, hiszen ekkor dől el, hogy a központi kormányzat tényleg komolyan gondolja-e az autonómia kérdését vagy csak látszatintézkedésekről van szó. Tovább gördülhet a szlovák-magyar vita is, amely 2009 második felében és 2010 első felében érte el a tetőpontját. A nyáron hivatalba lépett Radičova-kormány megpróbálta feloldani a feszültségeket, ám rengeteg ellentét van még. Bár a szlovák törvényhozás megszavazta a nyelvtörvény enyhítő módosítását, azt Ivan Gasparovic köztársasági elnök nem írta alá, így jövőre marad annak újabb elfogadása is. A magyar és a szlovák kormány megegyezett, hogy újraindítják azokat a vegyes bizottságokat, amelyek a konfliktusokat hivatottak kezelni. Kíváncsian várhatjuk, hogy ezek tényleg összeülnek-e 2011-ben.

Szlovákiába menekül a magyarok pénze?

2010. december 30. - (Napi Gazdaság)

Az osztrák pénzintézeteken kívül néhány szlovákiai bankban is nő a magyar ügyfelek száma, írja a Napi Gazdaság a pozsonyi Új Szó nyomán. Noha a szlovák lap ugyan csak néhány szlovák pénzintézettől kapott választ arra a kérdésére, hogy érződik-e náluk a magyarországi ügyfélkör bővülése, a tendencia jól látható. Az kiderült a körkérdésre kapott válaszokból, hogy például a Raiffeisen leányvállalata, a Tatra Banka esetében látványos a növekedés. Boris Gandel, a Tatra Banka szóvivője nem közölt abszolút számokat, annyit azonban elárult, hogy hosszabb távon is erőteljes érdeklődést tapasztalnak. A belga KBC csoportjába tartozó CSOB pénzintézetnél a magyarországi ügyfelek száma márciustól 225-tel nőtt (a KBC a magyar piacon a K&H révén érdekelt). Az Erste-leány Slovenská Sporiteľňa takarékpénztár nem tapasztalt érdemi változást. Úgy tűnik, a szlovák kormány is sajátosan ítéli meg a magyarországi gazdasági folyamatokat. Ha Magyarországra nézünk, és látjuk, ami ott történik, kimondhatjuk, hogy az események biztos nem járulnak hozzá a beruházók biztonságérzetéhez - mondta a TASR hírügynökségnek Juraj Miskov szlovák gazdasági miniszter. Ennek azonban pozitív hozadéka is lehet: azok a beruházók, akikkel beszéltem, Magyarországgal ellentétben Szlovákiára úgy tekintenek, amelynek stabil és egyre inkább vállalkozóbarát közeg kialakítása az érdeke.

Egykulcsos adórendszer Magyarországon

2011. január 1. - (mti)

Több jelentős jogszabályi változás is hatályba lépett az új év első napján: egykulcsos lett az adórendszer, emelkedett a minimálbér és a nyugdíj, ismét három évig vehető igénybe a gyes, és negyven évnyi munkaviszony után nyugdíjba mehetnek a nők. Január 1-jével 16 százalékos, egykulcsos lett a személyi jövedelemadó (szja) rendszere. Hatályba lépett a családi adózás: a családi adóalap-kedvezmény összege egy vagy két eltartott esetén 62.500 forint, három és több eltartottnál pedig 206.250 forint. Egyszerűsödik az szja bevallása, a magánszemélyeknek elegendő lesz egy adónyilatkozatban számot adniuk jövedelmeikről. Az egykulcsos szja-rendszer bevezetésével a kamatjövedelemre háruló adó kulcsa 20-ról szintén 16 százalékra csökken. A minimálbér 78 ezer forintra, a garantált bérminimum pedig havi 94 ezer forintra nő, míg a többi munkavállaló az Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlása alapján 4-6 százalékos béremelésre számíthat. A közszférában az állami takarékosság jegyében nem lesz béremelés, de a kormány az alacsony és közepes keresetű, gyermekek utáni családi kedvezményre nem jogosult munkatársaknak havi kompenzációt biztosít, így itt az ígéretek szerint senkinek sem csökken a nettó jövedelme. Január elejével két évről ismét három évre emelkedik a gyermekgondozási segély (gyes) időtartama, de a munkába visszaálló édesanyák csak a legfeljebb heti 30 órás munkaidő mellett kapják meg ezt a támogatást. A nyugdíjrendszer átalakításával megszűnik a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság. A munkavállaló választhat: az állami nyugdíjrendszer tagja lesz vagy önkéntes alapon magánnyugdíjpénztárba teljesít nyugdíjcélú befizetéseket. Utóbbi esetben január 31-ig kell nyilatkozni, s arról a munkáltatót is értesíteni kell. Az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők számára az állam garantálja az egyéni számlavezetést, az esetleges reálhozam adómentességét és a magánnyugdíjpénztárnál keletkezett veszteség kompenzálását. Az idei évtől negyven év munkaviszony után minden nő nyugdíjba mehet. A jogosultsági időbe beleszámít a keresőtevékenységgel járó jogviszonnyal és a gyermekneveléssel szerzett szolgálati idő. A jelenlegi nyugdíjasok 3,8 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak. 2010. december 30-ától él az a szabály, amely szerint 98 százalékos adót vetnek ki az állami vezetők 2 millió forint és a közszféra munkavállalóinak 3,5 millió forint feletti végkielégítéseire. 2011 lesz az első teljes adóév, amikor a félmilliárd forintnál kisebb adóalappal rendelkező vállalkozások alkalmazhatják a tavaly nyáron 19 százalékról 10 százalékra csökkentett társasági adót. Az új év első napjával összeolvadt az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) a vám- és pénzügyőrséggel, Nemzeti Adó- és Vámhivatal néven. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium korábbi tájékoztatása szerint a lakosság kétharmada számára nem emelkedik a gáz ára a januártól hatályos új gázárszabályozás miatt, a szociálisan rászorulóknak pedig csak április után kell kérniük a szeptemberben életbe lépő új energiaár-támogatási rendszerbe való felvételüket. Az új évvel megszűnik a rendelkezésre állási támogatás (rát), és helyette bérpótló juttatást vezetnek be, amelynek mértéke megegyezik a korábbi összeggel, vagyis a mindenkori öregségi nyugdíj minimumával.

Létrejött a Szlovák Rádió és Televízió

2011. január 1. - (Új Szó / sita, tasr)

Létrejött a Szlovák Rádió és Televízió (RTS) a közrádió és - televízió összevonásával. A jogszabály az ismételt államfői vétó ellenére is hatályba lépett január elsejével. Richard Sulík házelnök szombaton ideiglenesen ügyvezető igazgatót nevez ki az új intézmény élére: vagy Miloslava Zemkovát, az eddigi Szlovák Rádió, vagy pedig Štefan Nižňanskýt, az eddigi Szlovák Televízió vezérigazgatóját. Az RTS új vezérigazgatóját a parlament választja meg - várhatóan a februári ülésén - nyílt szavazással, az igazgató fizetése a mindenkori átlagkereset kilencszerese lesz. Az igazgatót a rádió és tévétanács javaslatára a parlament leválthatja, ha azonban nem tartja be az elfogadott költségvetést, azonnal leválthatóvá válik. A nemzeti kisebbségek számára készült műsorok sugárzására önálló szervezeti egységek jönnek létre. Meghatározza a jogszabály a nemzetiségi adások terjedelmét is: a televíziónak és a rádiónak is a kisebbségek arányának megfelelő időtartamban kell sugározniuk. Átalakul a közmédia felügyelete is, az egyesült intézményt egy kilenctagú, szakemberekből álló testület felügyeli majd, közülük hárman-hárman televíziós illetve rádiós szakemberek lesznek, a fennmaradó három helyre pedig két közgazdász és egy jogász kerül. Az átalakulás várhatóan három évig tart majd, a jelenlegi finanszírozási módszer átalakításával ér véget. Az üzemben tartási díjat 2012. január elsejétől törlik el.

A pozsonyi Új Szó az Orbán-kormány politikájáról

2010. december 29. - (mti)

Öncenzúra helyett... cím alatt közölt cikket a magyar kormány intézkedéseiről az Új Szó című szlovákiai magyar napilap szerdán. Az újság szerint folytatódik az Orbán-kormány tevékenységét élesen kritizáló külföldi hozzászólások sora. „A lavinát, melyhez a június óta eltelt időszak számos intézkedése adott alapanyagot, végül a médiatörvény elfogadása indította el, mely - a kormány állításaival szemben - korántsem az európai normában megszokott keretek között marad. Ha a törvény betűjét komolyan vesszük, az nemcsak a mindenkori hatalom nyomásgyakorlási lehetőségeit tágítja ki aránytalanul az őt ellenőrző médiával szemben, hanem öncenzúrára is kényszeríti a büntetésektől tartó újságírókat” - írja Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko elemző ügynökség vezető elemzője. Rámutat: az önkorlátozás mechanizmusának szándékos beindítására tett kísérlet az elmúlt években Szlovákiában is volt - a szlovákiai nyelvtörvény ködös megfogalmazása éppen azt szolgálta, hogy az állampolgárok félelmeik által maguk terjesszék ki annak hatályosságát mindennapi kommunikációjukra. Akkor az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) az első tiltakozók között volt - nem véletlen, hogy a magyar médiatörvény is kivívta a szervezet markáns rosszallását. Ravasz Ábel szerint „a populista politikai irányvonal fő ismérve az, hogy a politikai teret a „mi” és az „ők” közötti harcként írja le. Láthattuk ezt a fajta gondolkozást a Fico-féle szlovákiai baloldalnál is, ahol a külföld (azaz a nyugat), a vállalatok, a sajtó és a kisebbségek jelentették az egyszerű emberekkel szembeni kontrasztot a kormánykommunikációban, és nagyon hasonló logika szerint működik az orbáni kommunikáció is. A nagyvállalatok és a pénztőke elleni fellépést a különadók és a magánnyugdíjpénztárak elleni intézkedések jelenítették meg, a sajtó a médiatörvényt kapta a nyakába, a külföld pedig a minden képzeletet felülmúló módon cinikus kormányzati kommunikációban dilettáns és kotnyeles társaságnak tűnik, a spekuláns hitelminősítőktől az önző EU-n és az értetlen EBESZ-en át egészen a gyakorlatilag lekommunistázott luxemburgi és az immár szándékoltan homoszexuálisként megjelenített német külügyminiszterekig.” „Ahogy azonban Robert Ficonak sem sikerült kormánya tevékenységéről és a korrupciós botrányokról a fent felsorolt „ellenséges csoportokra” terelnie a figyelmet, úgy egyre inkább nyilvánvalóvá válik az, hogy a magyar közvélemény sem eszi meg azt a harcos retorikát, melybe a Fidesz központosító intézkedéseit csomagolja” - véli a szerző. „Az Orbán-kormánynak saját bázisát is sikerült negatívan meglepnie személyi döntései arroganciájával, gazdaságpolitikája különutas „szabadságharcával”, nemzetpolitikája kicsinyességével és legújabban a demokratikus kontroll elleni fellépésével, a csalódottság pedig a közbeszédben is láttatja magát. A parlamenti ellenzék dermedtsége ellenére a Fidesz meglepően gyorsan és sikeresen létrehozta saját civil ellenzékét, mely egyre hangosabban hallatja a hangját. Ezen pedig a médiatörvény aligha fog segíteni: minél szorosabbra zárja Orbán Viktor az öklét, annál több helyen folyik ki a kezéből a homok” - záródik az Új Szó írása.

Budapest öngólja

2011. január 4. - (Nagy András - Új Szó)

Magyarország január elsejével átvette az Európai Unó soros elnöki posztját. Bármennyire is készült erre az eseményre a teljes magyar kormány és az állami adminisztráció, a médiatörvény módosítása miatt mégis keserűre sikeredett az esemény. Az Európai Unió soros elnöki posztja egy rotációs rendszer alapján működik, minden tagállam pont hat hónapon keresztül kapja meg, amikor az adott állam politikusai, de leginkább szakpolitikusai fél évre átveszik az Európai Tanács testületeiben az elnöki feladatokat. Bár az elmúlt időszakban saját „elnököt és külügyminisztert” kapott az EU, a soros elnöki poszt továbbra is megtisztelő feladat, egy olyan ország számára, mely ezt először teheti meg, pedig még kihívás is. Sajnos Magyarországon is sokan abban a tévhitben ringatják magukat, hogy ezen időszak alatt az ország sok problémáját meg lehet oldani, sőt akár az EU bizonyos politikáin is változtatni lehet. Sajnos ez nem így van. A dolog valahogy úgy működik, hogy a van az EU-vonat, melyet félévenként más-más mozdonyvezető vezet, de a sínek előre le vannak rakva, így legfeljebb a sebességen lehet változtatni, s a kalauz változik, ám a váltókat a nagyok kezelik, ők mondják merre mehetünk. Magyarország azzal tűnhet ki, hogy megmutatja, felkészült szakembergárdával rendelkezik, mely az elmúlt évek EU-tagsága során megtanulta a brüsszeli munka minden csínját-bínját. Ezt az időszakot emellett remekül ki lehetne használni az ország marketingelésére, legyen az akár borvidék, vagy termálfürdő. Ehelyett Magyarország pontosan három hét alatt lett az EU aktuális feketebáránya. Az elmúlt hónapban valószínűleg nem jelent meg egyetlen pozitív cikk sem az országról a releváns európai és világsajtóban. Orbán Viktort lassan már dél-amerikai és ázsiai diktátorokkal hozzák egy szintre, ami természetesen túlzás, de a sajtónak parancsolni (egy szabad demokráciában) nem lehet. Nyilvánvaló, hogy azzal, ami Magyarországon történik, nem értenek teljesen egyet az EU-s partnerek, de nem valószínű, hogy hivatalos formában hamarosan megfeddnék. A háttérben most egymással küzd az erős és hiteles EU elnökséget és a szabadságjogokat féltő Unió. Érzik, nem lehet valaki a csapat vezetője úgy, hogy közben úton-útfélen leteremtik. Valószínű, hogy Orbán Viktornak egyelőre senki sem mondta még a szemébe, hogy nem viselkedik demokrata módjára, ám most nagyon nem lennék azon sok száz magyar diplomata helyében, akik ahelyett, hogy emelt fővel vezethetnék fél éven keresztül szakmai csoportjukat, nap mint nap magyarázkodásra szorulnak majd. Budapesten valaki nagyon eltaktikázta ezt az egészet, és ez talán a legenyhébb kifejezés.

A francia kormány a magyar médiatörvény módosítását kéri

2011. január 4. - (mti)

A francia kormány szóvivője kedden közölte: Franciaország azt szeretné, hogy „módosítsák” az új magyar médiatörvényt. Az AFP hírügynökség ismertetése szerint azt is mondta, hogy a törvény szövege, amelyet már mások is bíráltak az Európai Unióban, „a sajtószabadság súlyos csorbulását” jelenti. Francois Baroin rádiónyilatkozatában úgy vélekedett, hogy „a Magyarországon kialakított eszközrendszer igen látványos (...), a sajtószabadság mélyreható megváltoztatását jelenti, és nyilvánvalóan tagadhatatlan, hogy Franciaország - az unió más országaihoz hasonlóan - azt szeretné, hogy ezt a szöveget módosítsák”. Ez a törvény „nem összeegyeztethető annak a sajtószabadság-eszmének az alkalmazásával, amelyet az európai szerződések mindegyike érvényesnek tekint” - tette hozzá Baroin. „A francia álláspontnak, amelynek a kormány nevében ma hangot adok, (és) valamennyi európai uniós tagállam álláspontjának kellően határozottnak kell lennie politikai és diplomáciai téren ahhoz, hogy a magyar kormány uniós elnöksége nyugodtabb lehessen ennek a szövegnek a zárójelbe tételével” - mondta a kormányszóvivő, a napokban kezdetét vett magyar uniós elnökség kapcsán. A január 1-jén életbe lépett új magyar törvény - mint az AFP írja - 730 ezer euróig terjedő büntetés kiszabását irányozza elő a rádió- és televíziós csatornákra „a közérdek, a közrend és az közerkölcs veszélyeztetése” vagy „elfogult tájékoztatás” esetén, anélkül, hogy világosan meghatározná, mit kell ezen érteni. A jogszabály azt is lehetővé teszi az új médiahatóság számára, hogy forrásaik kiadására kényszerítse az újságírókat a nemzetbiztonságot érintő kérdésekben. Az Európai Bizottság hétfőn „kétségeit” fejezte ki a magyar törvény ügyében, egyebek közt a médiahatóság függetlenségével kapcsolatban, s részletes tájékoztatást kért Budapesttől - írta a francia hírügynökség.

A magyar médiatörvény bacilus - állítja a ZDF első embere

2011. január 4. - (hvg.hu)

Bacilusnak nevezi Európára nézve Orbán médiatörvényét a német közszolgálati televízió első embere. Peter Frey, a ZDF főszerkesztője - mellesleg közismert bizalmasa Angela Merkel kormányfőnek, mint ahogy a ZDF politikai műsorai általában is közelebb állnak a keresztény pártokhoz, mint a másik közszolgálati televízió, az ARD-éi - az este Németország vezető hírműsorában minden eddiginél élesebb hangot ütött meg Magyarország kapcsán. Az is ritkaságszámba megy, hogy egyáltalán maga a főszerkesztő áll kamarák elé, és élő műsorban kommentárt mond. Frey úgy fogalmaz egyebek között, hogy Orbán Viktor személyes ellenőrzése alá vette a sajtót, és immár nincs értelme Magyarországon szólás- és sajtószabadságról beszélni. A kommentár utal rá, hogy Olaszországban és Franciaországban sincs minden rendben a sajtó körül, de a Magyarországon történtek szerinte minőségileg új, minden eddiginél veszélyesebb fejezet kezdetét jelzik. „Az európai vezetők csak blamálják magukat, ha hagyják, hogy Orbán az unió soros elnökeként ünnepeltesse magát” - mondja egyebek között a főszerkesztő, hozzátéve: Angela Merkel és a többi kormányfő mindaddig nem mutogathat hitelesen az emberi jogok megsértése miatt Pekingre, Moszkvára vagy Minszkre, amíg „az unió számára legsúlyosabb eset”, azaz Magyarország, nem kapja meg a kellő bírálatot. Peter Frey óva inti az európai uniós kormányfőket, hogy Orbánnal egy családi fotón szerepeljenek. „Magyarország esete azt bizonyítja, hogy nemcsak az eurónak, hanem egy másik fő uniós értéknek, a szabadságnak is védernyőre van szüksége.”

New York Times: A médiatörvénynek „nem lenne helye

egy demokratikus Európában“

2011. január 4. - (hvg.hu)

Uniós elnökségének első munkanapján újabb kritika érte Magyarországot, a médiatörvény után most a nagy külföldi befektetők elleni diszkrimináció miatt - írja a New York Times, amely éles hangú szerkesztőségi véleményében is bírálja az Orbán-kormányt. A több mint tucatnyi nyugat-európai vállalattól érkezett panaszt követően az Európai Bizottság megvizsgálná, hogy a külföldi cégeket sújtó új válságadó kivetésével Magyarország megszegi-e a szabályokat - írja hétfőn megjelent cikkében a New York Times. A lap ezt követően összefoglalja, hogy a különadó az energetikai, távközlési és kiskereskedelmi ágazatokat érinti, és a kormány ebből az adónemből 2,4 milliárd dollárnyi bevételre számít a következő három évben. A lap felidézi, hogy a válságadók kivetését a német gazdasági miniszter, Rainer Brüderle is bírálta. Szintén összefoglalja a cikk, hogy Magyarországot az elmúlt hetekben az új médiatörvény miatt érték éles bírálatok. Az uniós elnökség hat hónapja alatt Magyarország szokatlanul nagy figyelmet kap - teszi hozzá a lap, amely szerint Szlovénia és Csehország után Magyarország a harmadik keleti tagállam, amely betölti az elnökségi posztot. A soros elnökség a „főállású” elnöki és külügyi megbízotti pozíciók létrehozása után veszített ugyan jelentőségéből, de az aktuálisan elnöklő országnak jelentős szerepe van több területen is - írja a New York Times. Az amerikai lap kedden szerkesztőségi véleményében is foglalkozott a magyar médiatörvénnyel. A Mr. Orbán felejt címmel megjelent írás szerint a törvény sajnálatos lépés visszafelé, egy olyan politikai cenzúra felé, amely a kommunista rezsim alatt sújtotta Magyarországot. „Nem lenne helye egy demokratikus Európában” - teszi hozzá a törvényről az éles hangú írás, amely szintén összefoglalja az új jogszabály alapvető részleteit és a vele kapcsolatos eddigi nemzetközi kritikákat is, amelyeket, állapítja meg a cikk, „Orbán, mint valami régi szovjet blokk-beli vezető, azzal utasított el, hogy 'a messziről vagy Nyugat-Eurpából érkező kritika nem félemlít meg bennünket'„. „A magyarok jogosan büszkék arra, ahogy 1956-ban szembeszálltak a szovjet tankokkal és 1989-ben szabadabb kivándorlással segítettek átszakítani a vasfüggönyt. De nem lehetnek büszkék arra az új médiatörvényre, amely ezen a héten lépett életbe, akkor, amikor Magyarország átvette az Európai Unió soros elnökségét” - emeli ki az írás, amely szerint a tiltakozásul üres címlappal megjelent magyarországi újságok „erős, folyamatos nemzetközi támogatást érdemelnek”. A New York Times így fejezi be szerkesztőségi véleményét: „Mr. Orbán talán elfelejtette, de Magyarország tragikus történelme már megtanította a népnek, hogy a sajtószabadságot - és a kormány ellenőrzését - nem lehet természetesnek venni.”

Ronda kis államnak nevezi Magyarországot az Observer

2011. január 4. - (mti / index)

Több Magyarországot bíráló írás jelent meg vasárnap külföldi lapokban. A brit Observer cikkírója szerint visszataszító bűz árad az Orbán Viktor patriótái által épített társadalomból, a svájci Le Matin szerint Magyarország a médiatörvény elfogadásával csúszik lefelé a szabadsággyilkosság lejtőjén, a Washington Post pedig közölt egy olvasói levelet, amelynek írója azt vitatja, hogy Magyarország méltó-e az uniós elnökségre. „Ki száll szembe a gyűlölettel Magyarországon?” címmel közölt elemzést Magyarországról az Observer, a legnagyobb vasárnapi baloldali brit lap. Nick Cohen, a lap szemleírója szerint az EU technokratái megengedik, hogy a miniszterelnök”eljátssza a nagyfiút” a nemzetközi porondon, ha a Orbán Viktor megengedi, hogy a színfalak mögött Brüsszel irányítsa Európát. Brüsszel ennek fejében biztosította a Fideszt, hogy nem fogja túlságosan közelről szemlélni, hogy Orbán Viktor miként irányítja Magyarországot, írja Cohen. Cohen szerint mindkét fél fenntartja azt a látszatot, hogy Magyarország tisztességes demokrácia, és nem ejtenek szót arról „a ronda kis államról”, amely Európa határain belül fejlődik ki. „A korrupt és inkompetens magyar baloldal felett aratott földcsuszamlásszerű győzelem óta (a Fidesz) Magyarországot - nos, azt nem mondom, hogy fasiszta, vagy akár újfasiszta országgá alakítaná, de vegyük észre, hogy az Orbán patriótái által a Duna mentén épített 'új társadalomból' ódon, visszataszító bűz árad” - fogalmaz a szerző. Szerinte ez érződik a Fidesz propagandájából is. A cikk felidézi, hogy a kormány egyik első intézkedéseként elrendelte a középületekben nyilatkozatának közzétételét. A cikk foglalkozik azzal is, hogy karácsony előtt Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatójának leváltásáért tüntetett a Jobbik, a demonstráción pedig azt kiabálták, hogy a színházigazgató „buzi, perverz és zsidó”, és ezért alkalmatlan tisztségére. Cohen megjegyzi, hogy a Jobbikkal számolni kell azóta, hogy a választásokon a szavazatok 17 százalékát kapta, és szerinte a Fidesz kész figyelembe venni a párt követeléseit. Cohen dicséri Angela Merkel német kancellárt, amiért tiltakozott, de azt írja, hogy nincs értelme úgy tenni, mintha nem az lenne az EU elsődleges vágya, hogy fenntartsa a látszatot, és kerülje a ronda konfrontációkat. Nick Cohen szerint magyarországi kapcsolatai nem elsősorban jobboldali diktatúrára gondolnak, amikor az ország jövőjét taglalják, hanem Aljakszandr Lukasenka posztkommunista Fehéroszországára. A balos Fehéroroszország ugyanolyan vehemensen támadja a sajtószabadságot, mint a jobboldali Magyarország és a Chávez vezette Venezuela, olvasható a The Observer cikkében. Vasárnap hajnalban a Washington Post nevű befolyásos amerikai lap is Magyarországot bíráló írást jelentetett meg: Schiff András zongoraművész olvasói levelét. Schiff a levelében megkérdőjelezte, hogy Magyarország méltó-e az uniós soros elnökségére. A svácji Le Matin nevű lap Magyarország uniós elnökségéről közölt cikket. Az írás szerint Magyarország Európa rossz tanulója, és a médiatörvény elfogadásával csúszik lefelé a „szabadsággyilkosság lejtőjén”.

Mit tesz az Ab a médiatörvénnyel?

2011. január 4. - (hvg.hu)

A médiatörvény életbe lépését a magyar elnökség első napjára időzítette a kormány, így most a történtektől hangos Európa. Magyarország sem hallgat, kérdés azonban, hogy mit kezd a kifogásolt jogszabállyal az Alkotmánybíróság. Számos jogvédő szervezet és szakértő mellett alkotmányellenesnek tartja a január elsején életbe lépő médiatörvény több pontját az LMP és a Jobbik is. Az LMP december 31-én már az Alkotmánybírósághoz fordult, az MSZP pedig január első napjaiban ígérte ezt, amellett, hogy a sajtószabadság „visszaszerzését” ígéri. Hatalmas presztízsveszteség lenne a kormánynak, ha az Alkotmánybíróság elkaszálná a médiatörvényt, ráadásul az egyéb törvények kapcsán is igazolva látnák kifogásaikat a jogszabály kritikusai itthon és külföldön egyaránt - mondta a hvg.hu-nak Kiszelly Zoltán politológus. Véleménye szerint inkább az fordulhat elő, hogy a törvény egyes részeivel kapcsolatban fogalmaz meg kifogásokat a testület, például a gumiszabályok pontosítását kéri majd, hogy a jogbiztonságot ily módon biztosítsa. „Ugyanakkor a legpragmatikusabb döntés az lenne, ha arra hivatkozna az Ab, hogy nem volt elég idő a felkészülésre, s ezt kell pótolnia a jogalkotónak” - mondta. A törvény ugyanis december 31-én jelent meg a Magyar Közlönyben, s másnap már hatályba is lépett. A politológus a felvetésre, hogy a kormány esetleg tovább szűkítené az Ab jogkörét, azt mondta: „az nem lenne szép”, és igazolna minden, a kormányt ért eddigi kritikát. A felkészülési idő hiánya azonban olyan kifogás lehet, amellyel nyerhet is a kormányzat. Hiszen, ha a következő körben néhány hónapos felkészülési idő marad, a hatályba lépés idején már új alkotmány lehet. „Egyelőre minden csak hipotézis, de az is megtörténhet, hogy addigra meglesz az új minimalista, alapvető jogokat lefektető új alkotmány, s a jogalkotó külön törvényben szabályozza majd, hogy a kétharmaddal elfogadott törvényeket nem vizsgálhatja az Alkotmánybíróság” - vázol egy lehetséges forgatókönyvet Kiszelly, hozzátéve, az ilyen típusú szabályozások ideális esetben akkor születnek, amikor egy széles konszenzust, például egy koalíció közös döntését szeretnék megóvni. Másképp látja a történetet Antal Attila, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. Véleménye szerint igenis elképzelhető, hogy az Ab elmeszeli akár az egész törvényt, de egyes részleteit mindenképpen. „Egyrészt egyértelműen alkotmányellenes a felkészülési idő hiánya, ahogy az is, hogy különböző médiumokat és azok tartalmát - tekintet nélkül azok sajátosságaira - ugyanúgy szabályozza” - magyarázza a szakember, hozzátéve: szintén kifogásolható, hogy egy olyan hatóságot hoztak létre, amelyet büntető jogkörrel is felruháztak, s az általa kiróható bírságok ellehetetleníthetnek egyes médiumokat, ami a megszüntetésükhöz is vezethet. Véleménye szerint reálisabb lenne, ha a törvény egészét semmisítené meg a testület, s ennek következtében a jogalkotónak olyan szakmai vitákat kellene lefolytatnia egy új törvény megalkotásához, amelyet már korábban meg kellett volna tennie. „Szakmai hiba volt, hogy ez nem történt meg” - teszi hozzá. Az elemző szerint a médiatörvény kritikája jó alkalom az Ab számára, hogy felvegye a kesztyűt és határozottan lépjen fel. „A média és a magánnyugdíjpénztárak törvényi szabályozása most a leghangosabb hír, s előbbi megfelelőbb és egyben kényelmesebb terep a taláros testületnek, hogy az alkotmányos jogok védelme mellett érveljen, kinyilvánítva ezzel erejét, szerepét” - mondja Antal Attila. Ugyanakkor azt a forgatókönyvet nem tartja reálisnak, miszerint arra játszik a kormány, hogy az új alkotmány megalkotásával és az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésével, a testület kijátszásával akarnák átverni a törvényt változatlan formában. „A kormányzati kommunikáció már most is szakmai vitára buzdít idehaza és külföldön egyaránt, bár ezt korábban kellett volna lefolytatni, nem pedig az utolsó utáni pillanatban” - véli Antal.

Elemző a kormányról: Ami belföldön működik, külföldön aligha

2010. december 29. - (mti)

Az Orbán-kormány az elődeinél nagyobb mértékben vállalja a külpolitikai konfliktusokat az MTI által megkérdezett politikai elemzők szerint. Egyikük a kreatívabb stílusra, a másik az erőteljesebb külpolitizálás hátrányaira hívta fel figyelmet. Kiszelly Zoltán politológus jelentős hangsúlyeltolódást érzékel a magyar külpolitikában az Orbán-kormány hivatalba lépése óta. A legjelentősebb változás szerinte az, hogy míg az előző, balliberális kormányok inkább konszenzusra törekedtek, a mostani kormány jobban, konfliktusok árán is képviseli a nemzeti érdeket. A nyugati integráció változatlanul fontos, és nem a konfliktus a cél, de „a kormány politikai eszköztárában a konfliktus is benne van, jobban vállalja azt” - fogalmazott. Az Orbán-kormány külpolitikája szerinte kreatívabb, mert megpróbálja mozgásterét bővíteni, s ennek érdekében felvállalja a konfliktusokat, míg a balliberális kormányok konszenzusorientáltak voltak. Az elemző figyelmeztetett: a konfliktusok felvállalásában a kormány nem feszítheti túl a húrt. Úgy vélte, ha az Európai Unió Bírósága a közösségi jogban elmarasztalja Magyarországot - például a központi bankok függetlensége kapcsán, a Magyar Nemzeti Bank elnökének fizetéscsökkentése ügyében -, a kormánynak változtatnia kell döntésén. A legfőbb konfliktus - megítélése szerint - a magánnyugdíjpénztárak „államosítása” körül fog kialakulni. Azt mondta, erről a több tagállamot érintő ügyről még komoly vita lesz; egyebek mellett utalt arra, hogy az ír és az észt kormány is „kölcsönvette” a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. Kifejtette, hogy az utóbbi időben sokat bírált magyar médiatörvény nem érinti a közösségi jogot, tehát bírósági elmarasztalás nem lehetséges. A médiatörvény körüli viszály Kiszelly Zoltán meglátása szerint el fog csendesedni. „Nem hiszem, hogy emiatt komoly konfliktus lehet” - tette hozzá. A magyar külpolitika további fontos változásaként a regionális politika felerősödését, s azon belül azt említette, hogy a magyar kormány Lengyelországgal és Romániával nagyon jó viszonyt ápol. Rámutatott, hogy korábban nem volt ennyire hangsúlyos a regionális politika, a Szlovákiával való konfliktus miatt talán le is értékelődött. A fontos külpolitikai hangsúlyeltolódások közé sorolta az „erős keleti nyitást” is, ez szerinte nagy változás az előző Fidesz-kormányhoz képest. Utalt Orbán Viktor kormányfő közelmúltbeli oroszországi és kínai látogatásaira, a keleti reláció a szakértő szerint a gazdasági szükségszerűségek miatt felerősödik. Az elemző a 2011 első félévi soros magyar EU-elnökséggel kapcsolatos aggodalmakat nem tartja megalapozottnak, azt mondta, ha Magyarország a különböző uniós érdekek között jól, pártatlan közvetítőként fog eljárni, akkor „nem lesz nagy gond”. Juhász Attila, a Political Capital elemzője is arra hívta fel a figyelmet, hogy az Orbán-kormány külpolitikáját elődjéhez képest határozottabb, látványosabb érdekérvényesítő politika jellemzi. A kormány az első pillanattól fogva inkább vállalja a konfliktusokat, akár a nemzetközi szervezetek, köztük a Nemzetközi Valutaalap, akár a szomszéd országok, elsősorban Szlovákia vonatkozásában, utóbbival a szlovák nyelvtörvény, illetve a határon túli magyarok állampolgárságával kapcsolatban. Azt mondta, ennek az erőteljesebb fellépésnek az előnyök mellett hátrányai is vannak. Megítélése szerinte „nem szerencsés”, hogy Magyarországról döntően negatív kép alakult ki külföldön, különösen a soros EU-elnökség küszöbén. „Ezen könnyen rajtaveszthet Magyarország” - mondta, megjegyezve, hogy „az uniós elnökséget sem nagyon segíti az a fajta nemzetközi környezet, amely az utóbbi egy-két hétben kialakult a médiatörvénnyel kapcsolatos kritikák miatt”. Hozzátette, az Orbán-kormány kevéssé törekedett arra, hogy ezeket az aggodalmakat eloszlassa, inkább nagyon határozottan szembement a bírálatokkal, azok alapját és megfogalmazóit igyekezett hitelteleníteni. „Ez lehet, hogy belföldön működik, de a külpolitikában aligha” - szögezte le az elemző. Felhívta a figyelmet: egyáltalán nem ritka, hogy az EU-elnökségek ilyen botrányokkal terheltek, Belgiumnak például kormánya sem volt, Csehországban szintén belpolitikai patthelyzet alakult ki. Magyarország esetében viszont nagyon stabil a kormány, a belpolitikai helyzet elvileg lehetővé tenné, hogy az EU-elnökség jól sikerüljön - mondta. Hozzátette: ha annyira kedvezőtlenül alakul az ország megítélése, mint ahogy az elmúlt két hétben kirajzolódott, akkor nagy presztíszveszteség érheti a kormányt, ami nyilván belföldön is le fog csapódni. Megjegyezte, látni kell azt is, hogy az EU is érdekelt a magyar elnökség sikerében. A szakértő szerint a kormány egészen addig igyekszik elmenni a konfliktusok felvállalásában, amíg belföldön el tudja „adni”, hogy ez Magyarország érdekét szolgálja. „Amikor azonban a kormány a nemzetközi színtéren belefut az első olyan pofonba, amelynek a következményei a társadalom széles körét érintik hátrányosan, akkor belföldön se lesz tovább védhető a túlságosan konfliktuskereső külpolitika” - tette hozzá a kutatóintézet elemzője.

Szankciókat követelnek Magyarország ellen óriáscégek

2011. január 2. - (mti)

A kormány adólépései miatt tiltakozó nagyvállalatok azt kérték az Európai Bizottságtól, hogy indítson eljárást Magyarország ellen az uniós szabályok megsértése miatt. Arra panaszkodnak, hogy a kormány intézkedései diszkriminálják őket a magyar vállalatokkal szemben. Szankciókat követelt a magyar kormány ellen tizenhárom jelentős európai nagyvállalat elsőszámú vezetője a különadók és a külföldi vállalatokra vonatkozó egyéb intézkedések miatt, írta a hétvégén a Die Welt című német lap online kiadása egy december 15-én íródott közös levélre hivatkozva. A lap birtokába került ötoldalas dokumentum szerint a vállalatvezetők egyebek mellett arra szólították fel az Európai Bizottságot, hogy „győzze meg a magyar kormányt a befektetőket érintő törvényes keretek stabilitásának jelentőségéről, és bírja rá Budapestet a jogtalan terhek visszavonására”. A vállalatok panasszal éltek az illetékes EU-igazgatóságoknál azzal a céllal, hogy az Európai Bizottság „indítson eljárást Magyarországgal szemben” az Európai Unió szabályainak a megsértése miatt. A vállalatvezetők szerint a magyar kormány intézkedései egyoldalúan diszkriminálják őket a magyar vállalatokkal szemben, ami ellentétes az Európai Unió jogszabályaival. A Welt online értesülése szerint a tiltakozás résztvevője Németország részéről az Allianz, az E.ON, az RWE, a Telekom, az EnBW, a Rewe vezetője. A hat német óriáscég tiltakozó akciójához csatlakoztak az osztrák Spar, az OMV és a Baumax, a cseh CEZ, a francia Axa, valamint a holland ING és Aegon vezetői is. Az érintett vállalatok közlése szerint az Európai Bizottság eddig nem reagált kezdeményezésükre. Az óriáscégek tiltakozásáról korábban a Reuters is beszámolt. A beadványról december 20-án újságírói kérdésre Marlene Holzner, az Európai Unió brüsszeli végrehajtó testületének egyik szóvivője azt mondta: az adózás az uniós szabályok szerint a tagországok nemzeti illetékessége, afölött Brüsszelnek nincs befolyása, de Brüsszel tanulmányozza a levelet, és folyamatos kapcsolatban van a magyar hatóságokkal is. Orbán Viktor miniszterelnök a levéllel kapcsolatban feltett kérdésre korábban úgy reagált: „kár ide szaladgálni Brüsszelbe”. Bizonyos dolgokat indokolt ugyan nemzetközi síkon is megvitatni, de a szerződéses kötelezettségek adta kereteken belül minden országnak saját belátása szerint kell megoldania gondjait, mondta.

Üdvözlet

2010. december 30. - (Kis Tibor - Népszabadság)

Jövő ilyenkor több százezerrel is többen lehetünk mi, magyar állampolgárok. Szép teljesítmény ez egy amúgy fogyatkozó nemzettől. Még akkor is, ha ettől még nem lesz több tanár és vízvezeték-szerelő, gyerek és nyugdíjas, nő és férfi az országban - a várt növekmény papíron jelenik majd meg, főként útlevél, ilyen-olyan hivatalos belég formájában. De így is hatalmas horderejű a változás. Ehhez képest az állampolgárság tömeges kiterjesztéséről rendelkező jogszabályt az Országgyűlés igencsak gyorsan és a pártok ritka egyetértésével hozta tető alá, miközben nem osztott lapot nekünk, mostani állampolgároknak. Ami már csak azért is furcsa, mert a rossz emlékű 2004-es népszavazás kimenetele arra utal, hogy akkoriban felemás érzelmek dúltak az ügyben, s az emberek nem voltak tisztában a gazdasági, szociális, választójogi és nemzetközi vonzatokkal. Állítható-e, hogy azóta letisztult a kép? Nyilván nem. De most már legalább annyi világos, hogy az állampolgárság nagyarányú kiterjesztése nem csak útlevélkérdés. Még csak nem is pusztán érzelmi ügy, egyfajta kárpótlás a határon túli nemzetrészeinknek. Természetesen egy ilyen döntésnél nagy súllyal esnek latba az érzelmi motívumok, ám az mindig is erős túlzás volt a Fidesz részéről, hogy szinte mindent erre fűzött fel propagandájában. Az országgyűlési vitában is érzelmi-nemzeti szósszal igyekezett elfedni a hatásvizsgálatok hiányát - no meg a törvénnyel kapcsolatos hátsó gondolatait. Az ellenzék viszont azóta sem tette fel a közvéleményt foglalkoztató kérdéseket. Talán azért, mert az elmúlt években nyakába zúduló hazaárulózás után nem kívánt újabb dehonesztáló jelzőket. Az sincs kizárva azonban, hogy ezzel saját sírját ásta. Emlékeznie kellett volna arra, amit Mikola István kottyantott el annak idején a Fidesz mögöttes szándékairól, amikor is a nemzet egykori orvosa arról elmélkedett, hogy a kettős állampolgárság tömeges megadásával Orbánék évtizedekre bebetonozhatják hatalmukat. E vélekedés talán túlzás, de nem idegen az Orbán-kormány gondolatvilágától. E tekintetben Semjén Zsolt fogalmaz a legegyértelműbben. Elismeri, hogy a kettős állampolgárság kiterjesztésének pillanatában a kormánypárti fejekben a választói bázis bővülésének lehetősége jár. Korábban a Fidesz tagadta, hogy szavazati joggal járna az állampolgárság megadása. Ha mégis azzal jár, óhatatlanul felmerül a kérdés: nem erre ment ki a játék kezdettől fogva? A dolognak ezt a részét nem lesz egyszerű lenyomniuk Orbánéknak a közvélemény torkán. Egy szoros választást nemhogy pár százezer, de pár ezer olyan szavazó is eldönthet, akik érzelmileg ugyan kötődnek az országhoz, viszont - mivel nem itt élnek - nem igazodnak el a viszonyokban, miközben nem is az ő életkörülményeik alakításáról, adóforintjaik sorsáról döntenek az Országgyűlésben. Mennyire lehetnek felelősek olyan voksok, amelyek leadóinál e joghoz nem társulnak kötelességek? Nem szül-e majd ez a helyzet ellentéteket a régi és az új állampolgárok között? E kérdésekre nincsenek kiérlelt válaszok. Legfeljebb handabandázás folyik. Rövidlátó az az érvelés is, hogy az állampolgárság kiterjesztése magyar belügy volna. Tény, hogy Orbánék külpolitikai szempontból jól választották meg a törvény hatálybalépésének pillanatát - most nem kell a „kisantant” egyberántásától tartani. Románia és Szerbia - akárcsak Ukrajna - saját kisebbségeivel van elfoglalva. De nem lehet kétségünk afelől, hogy környezetünkben sokan provokációnak érzik a kettős állampolgárságot. Márpedig a mostani kedvező széljárás ki tudja, mikor fordul meg? Viszont tudjuk, kik innák meg elsőként egy ilyen fordulat levét: az új magyar állampolgárok. De ha már így alakult: minden szorongásunk ellenére szívből üdvözöljük őket az új évben az anyaország kebelén.

Kapunyitás a határon túlra

2010. december 30. - (Népszabadság)

Sorszámokat osztogattak a szomszédos országok magyar konzulátusain az előző hetekben, hogy megelőzzék a sorban állást: január elsejétől (valójában január harmadikától, hétfőtől) lehet hivatalosan kérelmezni a könnyített honosítást. A magyar állampolgárság iránti érdeklődés különösen Erdélyben és a Vajdaságban nagy. Erdélyben a Tőkés László fémjelezte Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz köthető demokráciaközpontok vállalták, hogy segítenek a dokumentumok összeállításában, de a kérelmeket itt is csak a hivatalos kirendeltségeken lehet benyújtani. Szlovákiában viszont sokan kivárnak: itt még érvényben van a nyári, Fico-féle törvény, amely megfosztja a kettős állampolgársággal rendelkezőket a szlovák útlevéltől. A felvidéki magyar politikusok is megosztottak az ügyben, hogy érdemes-e beadniuk a kérelmeket. Az ukrán törvények elvileg nem ismerik el a kettős állampolgárságot, de nem is fenyegetnek komoly szankciókkal. Nemrég Viktor Janukovics elnök testőrségének parancsnokáról derült ki, hogy az ukrán mellett titokban izraeli útlevele is van. A kárpátaljai magyar politikusok nem buzdítottak a magyar állampolgárság felvételére, itt - a kedvezmények miatt - valószínűleg a magyarigazolvány marad a sláger.

Szlovákia - Keveseket érdekel a kettős állampolgárság

2010. december 30. - (Szilvássy József - Népszabadság)

Egyelőre kevesen, mintegy százan kértek időpontot Pozsonyban és Kassán a visszahonosítással kapcsolatos ügyek intézésére - tudtuk meg hazánk nagykövetségén, illetve a kelet-szlovákiai főkonzulátuson. Mindkét helyen hozzátették: mindebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, mert az érdeklődők száma jóval nagyobb, s a legtöbben a szlovák államnyelvtörvény februárban esedékes módosítására várnak. Lapunk megkeresésére Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke elmondta: magának már kért időpontot, mielőbb szeretne kettős állampolgár lenni. Mindezt Berényi annak ellenére tette, hogy Szlovákiában még mindig hatályos a Fico-kabinet idején elfogadott jogszabály, amely szerint aki kéri a kettős állampolgárságot, az automatikusan elveszíti a szlovákot. A politikus fontosnak, egyúttal jelképes értékűnek tartja a kettős kötődést kifejező új lehetőséget. - Szlovákiában élünk, ez a szülőföldünk, tiszteletben tartjuk az ország törvényeit, ugyanakkor az egyetemes magyar nemzet részei vagyunk, ezt a tényt pedig a magyar állampolgárság erősíti meg - nyilatkozta lapunknak. Bugár Béla viszont nem kíván élni a lehetőséggel. - Attól nem leszek nagyobb magyar, hogy a kezemben lesz egy papír arról, hogy én magyar állampolgár is vagyok. Szlovákia és az unió polgáraként, magyar nemzetiségű személyként így is szabadon utazhatok a schengeni övezetben. Bármikor átmehetek Győrbe vagy Pestre színházba: ez a szabadság a lényeg és a nagy vívmány - szögezte le a Híd párt elnöke. Hozzátette: a Híd kezdeményezésére látott hozzá a jelenlegi pozsonyi kormánykoalíció a Fico-féle diszkriminatív jogszabály módosításához. - Célunk az, hogy a politika ne félemlítse és ne büntesse a polgárokat, akiknek legyen a magánügye, hogy akarnak-e kettős állampolgárok lenni, vagy ne. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy bizonyos tisztségeket - amelyeknél az illetők államtitkokkal is találkoznak - csak szlovák állampolgárok tölthessenek be - szögezte le Bugár. A megkérdezettek közül azok voltak hajlandóak névvel nyilatkozni, akik még nem döntöttek, vagy már elhatározták, hogy nem kérik a visszahonosításukat. - Eddig is magyarként éltem Szlovákiában. Emberi és közösségi jogaim az unióban tovább gyarapodtak, a visszahonosítást csak formalitásnak tartom, amely azonban újabb nacionalista indulatokat gerjeszthet országunkban. Ráadásul rajtunk, szlovákiai magyarokon csattanhat az ostor - szögezte le Gódány László, a csallóközi Egyházkarcsa polgármestere. Undesser Tímea dunaszerdahelyi vállalkozó még nem döntött: - Őszintén szólva a jelenlegi magyar kormány és a parlament több döntésével semmilyen közösséget sem kívánok vállalni, mégis mérlegelem a visszahonosítás lehetőségét. Főleg azért, mert így autista lányomat a győri diagnosztikai központban talán ingyen látnák el - mondta a fiatalasszony. Egy nyolcvanhárom esztendős gömöri nyugdíjas pedagógus elmondta: Magyarországon kért időpontot, mert elképzelhetőnek tartja, hogy a szlovák hatóságok titkosszolgálati eszközöket vetnek be azokkal szemben, akik magyar állampolgárok is szeretnének lenni. A nevét az idős ember azért nem árulta el, mert félti gyermekeit és unokáit. Fiatalon csehszlovák állampolgár lett, aztán 1938-ban magyar. Élete alkonyán úgy szeretne magyar állampolgár lenni, hogy a szlovákot is megtarthassa. - Ha egy moldáviai kaphat román, a külhoni horvát vagy más nemzetbeli pedig ugyancsak anyaországi állampolgárságot, akkor a felvidéki vagy az erdélyi magyarokat is megilleti ugyanez a jog -érvelt az idős rimaszombati pedagógus.

Választójogot a határon túli magyaroknak!

2010. december 29. - (Kacsoh Dániel - magyarhirlap.hu)

A határon túli magyaroknak is meg kell adni a választójogot - hangoztatta tegnapi sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. „Egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van. A határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot” - fogalmazott személyes véleményét hangoztatva tegnapi sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt (KDNP). A miniszterelnök-helyettes szerint a határon túl élők számára biztosított magyar állampolgárság lehetővé teszi, hogy a nyelvében, kultúrájában és történelmében mindig is egységes magyar nemzet közjogi értelemben is egyesülhessen. A politikus minderről annak kapcsán beszélt, hogy januártól lehet kezdeményezni az úgynevezett egyszerűsített honosítási eljárást. Semjén hozzátette, minden feltétel rendelkezésre áll, hogy minden magyar identitású ember még ebben a ciklusban megkaphassa az állampolgárságot, amelynek megadása ingyenes. Rámutatott: miközben a kormányzat határozottan érvényesíti a nemzeti érdekeket, soha olyan jó nem volt a körülöttünk lévő országokkal a viszonyunk, mint most, egyúttal leszögezte, a vonatkozó törvény minden szempontból megfelel az európai normáknak. Semjén szerint Szlovákiával is jó viszonyra törekszik Magyarország, de ebbe nem fér bele, hogy a nemzeti érdekeket alárendeljék a szlovák belpolitikának, és diszkriminatív lenne a külföldön élő magyarokkal szemben, ha attól tennék függővé az állampolgárság megadását, hogy ahhoz a különböző országok miként viszonyulnak. Wetzel Tamás miniszteri biztos tájékoztatása szerint óriási az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt, a kérelmeket kétezer-kétszáz magyar anyakönyvi hivatalba, több mint száz külképviseletre, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal megyeszékhelyeken lévő ügyfélszolgálati irodáiba lehet benyújtani. Az állampolgárság megszerzéséhez magyarnyelv-tudásra, illetve annak bizonyítására van szükség, hogy a kérelmező - vagy felmenői - korábban magyar állampolgárok voltak. Emellett azt is vizsgálják, hogy a jelentkezők esetében nincs-e valamilyen közbiztonsági kizáró tényező. A részletekről a www.allampolgarsag.gov.hu oldalon is lehet érdeklődni.

Új testület a Magyar Országgyűlésben: Nemzeti Összetartozás Bizottság

2010. december 23. - (mti)

Nemzeti összetartozás bizottság néven új testület jött létre a Magyar Országgyűlésben, Kövér László házelnök javaslatára, és módosították a Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának nevét külügyire. Kövér László házelnök nyújtotta be csütörtökön a határozati javaslatot, hogy jöjjön létre a nemzeti összetartozás bizottsága, melyet az Országgyűlés 314 igen, 46 nem, 3 tartózkodással fogadott el. A határozati javaslat szerint 2011-ben, az állampolgársági törvény kiterjesztésével, a Magyarország határain kívül élő magyar emberek és a magyar állam között közjogi kapcsolat létesítésének a lehetősége nyílik meg, amely az elmúlt kilencven, illetve elmúlt húsz esztendőhöz képest alapvetően új helyzetet és lehetőségeket teremt, valamint új feladatokat ró a magyar-magyar kapcsolatok területén a kormányzatra, illetve a kormány feletti ellenőrzést gyakorló Országgyűlésre egyaránt. A javaslat indoklása szerint a 2010-es választásokat követően kialakított új kormányszerkezet kifejezésre juttatta azt a politikai szemléletváltást, mely szerint a határon túlinak mondott magyarok ügye nem külügyi kérdés, ezen ügyek vitele kormányzati szinten nem a Külügyminisztérium, hanem egy tárca nélküli miniszter (miniszterelnök-helyettes), valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata. A javaslat szerint a képviselőcsoportok között egyetértés van abban, hogy az Országgyűlés bizottsági rendszere is tükrözze ezt a szemléletet. Ennek kifejezéseként az országgyűlési határozat létrehozza a Nemzeti Összetartozás Bizottságát, illetve a megváltozott feladatkörnek megfelelően módosítja a Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottsága nevét. A határozat 2011. január 1-jén lép hatályba. A testület elnöke Potápi Árpád János (Fidesz), alelnöke, Kovács Ferenc (Fidesz) és Szili Katalin (független). Tagjai, Ékes Ilona (Fidesz), Hoppál Péter (Fidesz), Kőszegi Zoltán (Fidesz), Révész Máriusz (Fidesz), Kalmár Ferenc András (KDNP) és Stágel Bence (KDNP), valamint Szávay István (Jobbik). Az LMP frakciója az Országgyűlés első tavaszi ülésnapján tesz javaslatot a bizottság tagjára. Tóbiás József az MTI-nek úgy nyilatkozott: az MSZP nem jelöl tagot a bizottságba. Indoklásképpen azt mondta: pártja a házbizottság csütörtöki ülésén azt kérte, ne most döntsön a határozati javaslatról a parlament. Véleménye szerint nehéz olyan bizottságról dönteni, melynek nincsenek meghatározva a céljai, a feladatai.

Semjén Zsolt: Az állampolgárság megadásával

közjogilag is egyesülhet a nemzet

2010. december 27. - (mti)

A határon túl élők számára biztosított magyar állampolgárság lehetővé teszi, hogy a nyelvében, kultúrájában és történelmében mindig is egységes magyar nemzet közjogi értelemben is egyesülhessen - mondta hétfői, a január 1-jén induló állampolgárság-igénylési eljárásról szóló parlamenti sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt. A kereszténydemokrata politikus személyes véleményét újságírói kérdésre ismertetve azt mondta, a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot. A miniszterelnök-helyettes történelmi tettnek nevezte a lépést. Hozzátette, a magyar identitás megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, hogy a kulturális identitás megőrzésén túl a közjogi egyesítés is megtörténjen. Leszögezte, hogy ez az állampolgárság útján lehetséges. Felhívta a figyelmet, hogy az elfogadott törvény „nem ismer A vagy B kategóriájú magyar állampolgárságot. Egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van” - mondta. Hozzátette, minden feltétel rendelkezésre áll, hogy minden magyar identitású ember még ebben a ciklusban megkaphassa az állampolgárságot, amelynek megadása ingyenes. Elmondta, hogy az állampolgárság megszervezésnek részleteiről a www.allampolgarsag.gov.hu oldalon is lehet érdeklődni. Felhívta arra is a figyelmet, hogy miközben határozottan érvényesítik a nemzeti érdekeket, „eközben soha olyan jó nem volt a körülöttünk lévő országokkal a viszonyunk, mint most”. Példaként említette, hogy kialakult egy szoros román-magyar együttműködés, Magyarország támogatja Románia schengeni övezethez való csatlakozását. Hozzátette, hogy jó a viszony Ukrajnával, Magyarország elkötelezett Szerbia uniós csatlakozásának támogatása mellett és lényegesen rendezettebbek a magyar-szlovák kapcsolatok, mint azok a Gyurcsány-kormány alatt voltak. Arra a kérdésre, hogy nem számítanak-e lépésekre Szlovákiától az ügyben, illetve, hogy mi a teendő Ukrajna kapcsán, ahol nem fogadják el a kettős állampolgárságot, azt felelte, hogy a törvény mindenben megfelel az európai normáknak. Hangsúlyozta, Szlovákiával jó viszonyra törekszik Magyarország, de ebbe nem fér bele, hogy a nemzeti érdekeket alárendeljék a szlovák belpolitikának. Leszögezte, hogy Magyarország semmilyen más országnak nem ad ki információt arról, hogy ki kapott magyar állampolgárságot. Megjegyezte, hogy a kárpátaljai szlovákoknak és románoknak is nagy számban van szlovák és román útlevelük. Szerinte diszkriminatív lenne a külföldön élő magyarokkal szemben, ha attól tennék függővé az állampolgárság megadását, hogy ahhoz a különböző országok hogyan viszonyulnak. A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta azt is, hogy a magyar állampolgárságot nem etnikai alapon kell igényelni, mert az diszkriminatív lenne. Példaként említette, hogy ha valaki brassói szász felmenőkkel rendelkezik, de kötődik a magyar kultúrához, a magyar nemzethez és valamilyen szinten beszéli a nyelvet, akkor ő ugyanúgy megkaphatja a magyar állampolgárságot, mint azok, akik önmagukat etnikai értelemben vallják magyarnak. A sajtótájékoztatón résztvevő Wetzel Tamás miniszteri biztos hangsúlyozta, hogy nagyon nagy az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt. Elmondta, hogy a kérelmeket 2.200 magyar anyakönyvi hivatalba, több mint 90 külképviseletre valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal megyeszékhelyeken lévő ügyfélszolgálati irodáiba lehet benyújtani. Közölte, hogy az állampolgárság megszerzéséhez gyakorlatilag magyar nyelvtudásra illetve annak bizonyítására van szükség, hogy a kérelmező igazolni tudja, ő vagy a felmenői korábban magyar állampolgárok voltak. Emellett azt is vizsgálják, hogy a jelentkezők esetében nincsen-e valamilyen közbiztonsági kizáró tényező. Semjén Zsolt kérdésre válaszolva azt a személyes véleményét hangoztatta, hogy a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot. Egyúttal hangsúlyozta, hogy január 1-jén az állampolgársági törvény lép életbe és egyelőre azt nem lehet tudni, hogy a parlament milyen választójogi törvényt alkot majd. Leszögezte, hogy nem kormánytagként, hanem a KDNP elnökeként és magánemberként fejtette ki ezt a véleményét. Azt mondta, hogy az egyéni körzetekben azok nyilvánvalóan nem tudnak szavazni, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímkártyával. A pártlisták szavazás kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a környező országok, például Horvátország, Románia és Szerbia mindenütt biztosítják a határon túli nemzetrészeiknek a szavazati jogot. Szerinte egyetlen egy olyan érv sincs, amely alapján ne kellene megadni a szavazati jogot. Megemlítette, az ellenzők azt szokták felhozni érvként, hogy aki nem Magyarországon fizet adót, az ne itt szavazzon. Megjegyezte, hogy azoknak is megvan a szavazati joga, akik külföldön dolgoznak, vagy oda házasodtak, ezért ott élnek, ott fizetnek adót és mégis megmaradt a szavazati joguk. A szociális és egészségügyi ellátásokról azt mondta, azok egyébként sem az állampolgársághoz kötődnek, mert azokra mindenki ott jogosult, ahol nyugdíj- és tb-járulékot fizet.

Gašparovič visszadobta a nyelvtörvényt

2010. december 28. - (sita / bumm)

Ivan Gašparovič államfő nem volt hajlandó aláírni a nyelvtörvényt és az iskolaügyi törvényt sem. Nem tetszik neki a kulturális minisztérium önkéntes döntési szabadsága a büntetések terén, valamint a kötelező angol nyelv. Az államfő kifogásolta, hogy a kulturális tárca szubjektív döntésétől függ az, hogy vajon kap-e büntetést a nyelvtörvényt megsértő intézmény. Az elnök azt szeretné, ha a büntetések ebben az esetben kötelezőek lennének. Az új nyelvtörvény értelmében megszűnnének a kötelező büntetések, a kiróható szankciók nagysága 50 és 2500 euró között változna. Büntetéseket a jövőben csak állami és önkormányzati szervek kaphatnának - azok is csak olyan esetben, ha az állampolgár biztonságát, egészségét, vagyonát veszélyeztető információt nem közölnek államnyelven -, magánszemélyek nem. Büntetés kiszabása nem kötelező. A közlekedési tárca, a posta és a távközlés, valamint a nem állami tűzoltóegységek tagjai számára az államnyelv használata és tudása nem lesz alapfeltétel az alkalmazáshoz. Azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, a képviselői testületek ülésein használható lesz a kisebbségi nyelv is. A jövőben lehetővé válik, hogy a helyi hivatalos krónikákat kisebbségi nyelven vezessék, de le kell fordítani szlovákra is. Eddig a krónikákat kizárólag szlovák nyelven kellett vezetni. A nemzetiségi iskolákban nem lesz kötelező az összes dokumentáció kétnyelvű vezetése. Az oktatási tárca rendeletben konkrétan meghatározza, mely dokumentumokat kell szlovákul is vezetni. A kisebbségi kulturális rendezvények szervezőinek a jövőben a nemzetiségek nyelvén írt időszaki kiadványokban államnyelven csak az alapvető adatokat kell közölni. Az emlékművek és emléktáblák állításánál nem lesz kötelező a felirat előzetes minisztériumi jóváhagyása. Azokon a településeken, ahol a kisebbségi nyelv hivatalosan is használható, a kisebbségi nyelvű szöveg is lehet az első helyen. Az egészségügyi intézményekben szabadon lesz használható a kisebbségi nyelv is, ha a felek megértik egymást. A módosított jogszabályban azonban benne van, hogy a személyzet nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet vagy az idegen nyelvet. Kikerült a jogszabályból az a tétel is, miszerint a regionális és a helyi közigazgatási szerveknek felügyelniük kellett a törvény betartását és az államnyelv használatát. Az iskolatörvénnyel kapcsolatban Gašparovič kifogásolta a kötelező nyelvtanulást - a rendelkezés előírná a diákoknak a kötelező angolórákat jövő szeptembertől. Az államfő kívánatosnak tartja két idegen nyelv elsajátítását, de javasolja a kötelező angolra vonatkozó passzus kihagyását.

A Népszabadság és a Népszava is címlappal tiltakozik

az új médiaszabályozás ellen

2011. január 3. - (mti)

A Népszabadság és a Népszava is hétfői száma teljes címlapján tiltakozik az új médiaszabályozás ellen. A Népszabadság címoldalán egyetlen mondat olvasható magyarul és az Európai Unió további 22 hivatalos nyelvén: „Magyarországon megszűnt a sajtószabadság”. A szerkesztőség ezt azzal indokolta: meggyőződésük, hogy a médiatörvény „valójában a Fidesz-KDNP vezette kormány autoriter törekvéseit szolgálja azzal, hogy megteremti a lehetőségét a velük ellentétes véleményen állók megzabolázásának, megbüntetésének, végső soron akár tönkretételüknek”. A Népszava a címlapján angolul és magyarul követeli a sajtó szabadságát. „Egy európai uniós országban a sajtószabadság alapvető érték. Meg kell védenünk Magyarországon a demokratikus jogainkat. Követeljük a sajtó szabadságát!” - áll az első oldalon. A napilap a tiltakozó akciójuk folytatásával kapcsolatban azt írta: hiszik, hogy Európa észreveszi az antidemokratikus lépéseket és még akkor is megteszi a maga óvatos, diplomatikus lépéseit, ha a magyar emberek többségét mindebből semmi sem zavarja.

Új rendszerváltozás

2010. december 27. - (Bolgár György - Népszava)

Ne áltassuk magunkat és másokat tovább: Orbán Viktor valóban rendszert váltott, méghozzá alkotmányos ellenforradalommal. Kétharmados többségével mindent elfoglalt, amit lehetett, és amit esetleg még nem lehetett, azt hamarosan el fogja foglalni. Lehet, hogy ő, személyesen még mindig meg van győződve arról, hogy ezt az általa létrehozott rendszert demokráciának lehet nevezni, mégpedig az előzőnél hatékonyabb demokráciának - hiszen bár nem tudják sem megakadályozni, sem érdemben lassítani a kormány lépéseit, formailag még megvannak a demokratikus intézmények -, de éppen azért, mert nincsenek ellensúlyok, ez már valódi önkényuralom. Akár jót csinál az Orbán-kormány, akár nem, minden lépése önkényes. Azt csinálja, amit neki tetszik, és az, hogy másoknak ez nem tetszik, vagy más tetszene, méghozzá jogos és méltánylandó érdekek alapján, nem számít semmit. A magyar jobboldal és mindig is meghökkentően szolgai médiája lényegében egy szót sem szól ez ellen, pedig bizonyára vannak meggyőződéses demokraták a jobboldalon is. Mégis eddig legföljebb közgazdász professzorok mertek megnyilvánulni az önkényes gazdasági húzásokkal szemben, de ők is inkább gyakorlati, semmint elvi alapon. A média megrendszabályozását pedig az egész jobboldali sajtóban feltűnő kárörömmel fogadták, mintha a sajtószabadság és a demokrácia elsőszámú biztosítéka az volna, hogy az ellenzéki média dögöljön meg (lehetőleg máma még). Jellemző, hogy még az sem ébresztette föl a kormányhoz közelállókat, hogy a legutóbbi héten kíméletlen kritikát kapott Magyarország gyakorlatilag az egész nyugati világ tekintélyes sajtójától, és most először európai uniós kormányzati személyiségektől is. Mintha Orbán továbbra is elvarázsolná híveit azzal a kuruckodással, amellyel képes hetykén lesöpörni minden bírálatot, jöjjön akár a luxemburgi külügyminisztertől (azon a címen, hogy ő, szegény csak egy szocialista), akár a német kancellár szóvivőjétől (hogy a szintén szegény kancellár-asszonyt kabátlopási ügybe keverték). Pedig nyilvánvaló, hogy az Unió legbelső köréhez tartozó Luxemburg külügyminisztere nem véletlenül nyilatkozta el magát a Reuters hírügynökségnek, és ráadásul éppen Berlinből, Merkel asszony helyettes szóvivője pedig ugyanúgy a kancellár szavát viszi, mint a nem helyettes. Nem véletlen, hogy a New York Times úgy értelmezte a diplomatikusan fogalmazott helyettes szóvivői nyilatkozatot (mert Orbánnal ellentétben a németek nem akarnak nekünk durván üzenni), hogy „a német kancellár, Angela Merkel erőteljesen szólalt meg az új (média)törvénnyel szemben”. A Spiegel pedig azt írja címében, hogy „Orbán morog Merkelre és társaira”. Nem a helyettes szóvivőre, ugyebár. Magyarország a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás óta a világ szemében ilyen rosszul még nem állt. És nemcsak a médiatörvény miatt, legföljebb ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mert külföldről ugyan már a Kósa-Szijjártó-féle görög lagzi óta folyamatos értetlenséggel és meghökkenéssel figyelik a Magyarországon történteket, de a megfigyelők valahogy nem akartak hinni a szemüknek. Demokráciában nevelkedett, demokratikusan gondolkodó újságírók és politikusok nem tudták és nem akarták elképzelni, hogy a 89-90-es rendszerváltás egyik legendás bajnoka, akinek ráadásul négyéves kormányzati tapasztalata, valamint április óta példátlanul nagy lehetőségeket kínáló kétharmados többsége van, ilyen elképesztő gyorsasággal verje szét a demokratikus rendszert és közben a saját lehetőségeit is. A nyugati sajtónak persze minden abszurdum feltűnt, a görög csődös játéktól a Valutaalap kipenderítésén át a hirtelenjében hozott válságadókig és azok gondosan elbújtatott meghosszabbításáig, a Számvevőszék elnöki posztjára ültetett fideszes képviselőtől a Nemzeti Bank elnökének folyamatos gyalulásán át a Költségvetési Tanács hetek alatti szétveréséig és a magán-nyugdíjpénztári vagyon brutális államosításáig, vagy a visszamenőleges törvénykezéstől az Alkotmánybíróság jogkörének megcsonkításáig, ám az önkényt a médiára húzott kényszerzubbony tette számukra nyilvánvalóvá. Ekkor és ettől vált világossá, egyértelművé az, amit mindeddig óvakodtak kimondani, mert reménykedtek abban, hogy a gazdasági önkényt nem követi politikai is. Mostanra azonban minden összeállt: Orbán Viktor nem a levegőbe beszélt, nemcsak szónokolt forradalomról, és nemcsak mentegethető retorikai túlzással emlegette, hogy az előző húsz évet végre új rendszer váltja föl, hanem valóban így is gondolja. Nekünk, a Fidesztől középre és balra ez már régóta világos, meg is kapjuk érte a magunkét rendszeresen, amiért merészeljük így gondolni. Innentől kezdve viszont már Brüsszelben sem lehet úgy tenni, mintha minden rendben volna, hiszen az Unió parlamentjének liberális, zöld, valamint szocialista vezetői (és nem hiszem, hogy a néppártiak sokáig csendben maradhatnak), meg az egész mértékadó nyugati sajtó arra figyelmeztet: Magyarország szembefordult az uniós alapelvekkel. Ha ezt eltűrik, szétesik az Unió. Nemcsak az euró-zóna van veszélyben, hanem a demokratikus rendszerek Európája is. Magyarországon gyenge az ellenzék, kicsi és erőtlen a civil szféra, szorul vissza a baloldali és liberális média. Vagyis a mostani rendszerváltozást csakis Európa fordíthatja vissza. Minden európai érdekében.

Jó éve volt a Fidesznek, rossz a jogállamnak

2010. december 27. - (Horváth B. Barnabás - Népszava)

Lassan közhellyé válik, de attól még igaz marad: a Fidesz-KDNP eddigi regnálása alatt aláásta a jogállamiságot és több fontos, korában független szervezetet is maga alá gyűrt. Ezt az utóbbi fél évben 150 törvénymódosítással érték el, és azzal, hogy kiemelten fontos posztokra saját embereiket ültették. A parlamenti viták minősége ugyanakkor jottányit sem változott. Lassítana a törvényhozási tempón a kormány - ez szerepel a Házelnöknek megküldött törvényalkotási tervben, amely az új alkotmány kidolgozására és az uniós elnökségre is hivatkozik. A kormánypártok eddigi teljesítményét látva ugyanakkor nem lenne meglepő, ha egyéni indítványokkal, a kötelező egyeztetést kijátszva még sok fontos törvényt hoznának meg. Az utóbbi fél évben számtalanszor volt erre példa, ahogy arra is, hogy a jogállamot aláásó módosításokat fogadtak el. Veszélyes üzemnek is lehetne nevezni a Házat - a jogállamiságra nézve biztosan. A kormány és a Fidesz-KDNP - kétharmados többsége birtokában - fél év alatt több olyan jogszabályt és módosítást fogadott el, amelyek külföldi és hazai jogvédő szervezetek szerint is nagyban csökkentették a jogbiztonságot hazánkban. Ezen lépések közé tartozott az Alkotmánybíróság (Ab) jogkörének november közepi csorbítása. A taláros testület így már nehezebben vagy egyáltalán nem bírálhat el olyan törvényeket, amelyek költségvetést érintenek. A törvényhozás eddigi legerősebb ellensúlyát azért törték le, hogy alkotmányellenes jogszabály(oka)t hozhassanak. Például a 98 százalékos különadóról szóló törvényt, amely öt évre visszamenőleges hatályú. Ez viszont ellentétes a jogállammal és az alkotmánnyal. A nyár elején elfogadott, igaz, még „csak” egy évre visszamenőleges különadótörvényt az Ab október végén megsemmisítette. Csak hab a tortán, hogy az Ab jogköreinek megnyirbálásáról szóló jogszabályt alig néhány órával azután terjesztette be a Háznak a Fidesz frakcióvezetője, hogy a különadót megsemmisítették. De nemcsak az Ab-t érintő döntés ásta alá a jogállamiságot. A magán-nyugdíjpénztári pénzek állami elterelése, és a pénztárak ellen indított támadás ugyancsak illeszkedik a sorba. Ezzel ugyanis alkotmányos védelem alatt álló magántulajdont sajátít ki a kormány. Az elterelésről októberben döntöttek, a pénztárok közti átjárhatóságról szóló szabályozást decemberben fogadták el. Ahogy azt a politikai nyilatkozatot is, amelyet Orbán Viktor, Kósa Lajos, Lázár János és Selmeczi Gabriella jegyez és a nyugdíjpénzek megvédéséről szól. A médiatörvény - pontosabban a több pontból álló csomag „médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról” nevet viselő része - ugyancsak jogállammal ellentétes állapotokat eredményezhet, mert általános megfogalmazása miatt kiszámíthatatlan. Különösen, hogy a mindenható Médiatanács élére a miniszterelnök által kiválasztott ember került 9 évre, tehát még pártatlanságról is nehéz beszélni. Korábban egyébként már átalakították a közszolgálati média rendszerét is, amely ugyancsak azt szolgálja, hogy központosított hatalom alá kerüljön a közmédia. A médiafelügyeleten kívül több független szervezetet is elért a Fidesz. Az új kabinet egyik első lépéseként teljesen átírták például az Országos Választási Bizottságra vonatkozó törvényeket, csak azért, hogy meneszteni tudják a még a választások előtt létrehozott testületet. Az OVB-t jobboldalhoz köthető tagokkal töltötték fel. Az Ab megtámadása előtt pedig arról is döntött a Fidesz, hogy egymaga választhasson tagokat a testületbe. Korábban ehhez pártok közti egyetértésre volt szükség. De fideszes politikust választottak az Állami Számvevőszék élére is, és szélnek eresztették a kritikákat megfogalmazó Költségvetési Tanácsot is. Legfőbb ügyésznek szintén pártossága miatt támadott embert, Polt Pétert választották meg, minden eddiginél hosszabb időre, 9 évre. Államfőt pedig az egykori párttag Schmitt Pálból csináltak. Aki kiérdemelte a „nemzet tolla” becenevet azzal, hogy eddig minden elé küldött törvényt aláírt. A kormánytöbbség letudott néhány szimbolikus kérdést is. A parlament megalakulása után rögtön, májusban döntöttek például arról, hogy 2014-től 200 fős lesz az Országgyűlés. Ezt az alkotmányban rögzítették, a választások részleteit később dolgozzák ki. Megadták eközben a határon túli magyaroknak a kettős állampolgárságot is. És elfogadták a Nemzeti Együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot, amelyet a közhivatalokban ki kell függeszteni. Állítólag csak addig, amíg nincs új alkotmány, amelynek megalkotását ugyancsak célul tűzte ki a kétharmados hatalom. A parlamenti élet egyik legnagyobb változása az volt, hogy Kövér László - 2006-os ígéretével összhangban - az új kormány megalakulására levágatta a haját. Bajsza és szigora ugyanakkor megmaradt, és ez valamelyest kihatott a T. Ház életére. Miután - Schmitt helyére - házelnöknek választották, az újságírókat például száműzte a piros társalgóból. A TV-stábok kameráit, az ülésnapok legelejét leszámítva, immáron csak az ülésteremtől távolabb eső kék társalgóban lehet felállítani. Pletyka szinten felmerült az is, hogy a folyosókról is kitiltják az újságírókat, és hogy a büfét - mivel túl közel van a Szent Koronához - bezárják, ám ezekből az ötletekből egyelőre nem lett semmi. Az üléseken szintén nagyobb lett a szigor. Az eddigi eszegetésnek-iszogatásnak Kövér hadat üzent, és nem is sokan próbálkoznak ezzel. Nem lehet ugyanakkor azt mondani, hogy a házelnök igazságtalan lenne: még Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől is megvonta a szót november elején, amikor az túl hosszan beszélt. Az esetet a Házban nagy meglepetés fogadta, még maga Semjén is igyekezett magánál tartani a szót, mondván: a kormány nevében beszél. Kövér azonban hajthatatlan volt, és tudatta, hogy a napirend előtti hosszabb felszólalás csak a kormányfő joga. A parlamenti viták stílusa ugyanakkor nem sokat javult az utóbbi hónapokban. Továbbra is sok a személyeskedő megjegyzés és bekiabálás. Az egyik legnagyobb vihart kavart eset az volt, amikor a jobbikos Novák Előd júliusban, amikor Meggyes Tamás mentelmi jogáról döntöttek, bekiabálta, hogy „lógjon!” Az akció miatt Nováknak bocsánatot kellett kérnie a Háztól. A sors iróniája, hogy egy hete épp Novák mentelmi jogát adták ki, amiért egy rendőrt ÁVO-snak nevezett. De Novákkal múlt héten más gond is volt: ízetlen tréfálkozásba kezdett Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatójával szemben, amiért az ülést vezető szocialista Ujhelyi István szólt rá. A bekiabálások között eközben továbbra is az „ülj le, egyes”, „hagyd már abba” stílusú megjegyzések viszik a pálmát. A jobbikosoknak köszönhetően egyre többször beszélnek „cigánybűnözésről”, vagy „cigányterrorról”, ami miatt már a Házbizottság rendkívüli ülését is össze kellett hívni. Nagy divat lett abból is, hogy a pártok a kétharmados többség elleni tiltakozásuk jeléül különböző táblákat mutatnak fel. A médiatörvény múlt heti elfogadásánál az LMP-sek ragasztották le a szájukat, és „Sajtószabadság élt 21 évet” molinóval álltak elő. Az Ab-ről szóló törvény módosításakor ugyancsak az LMP-sek szembesítették Orbán Viktort egy korábbi mondatával, amely szerint a testület döntéseit tiszteletben kell tartani. A parlament előtt álló feladatok közül jövőre az egyik legfontosabb az lesz, hogy elfogadják az új alkotmányt. Ez egyelőre az ellenzék közreműködése nélkül készül, mivel az MSZP, az LMP és a Jobbik is kiszállt a folyamatból a kormánypártok számukra elfogadhatatlan ténykedése miatt. Mindez persze a kétharmados Fidesz-KDNP-t vélhetőleg a legkevésbé sem zavarja majd, ha el akarja fogadni az alaptörvényt, amelynek vitája februárban kezdődhet meg a Házban, ám addig még el kell készíteni a jogszabály szövegét is. Az alkotmányra egyébként kitér a kormány jövő évi jogalkotási programja is. Mint Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes írásában szerepel: „a program - figyelemmel az Országgyűlés egyébként várható, az új Alkotmány megalkotásával összefüggő nagy munkaigényű jogalkotási teendőire, továbbá az Európai Unió soros elnöki teendőinek ellátásával járó feladatokra - a szokásosnál kevesebb törvényjavaslatot nevesít”. Nem zárja ki ugyanakkor Navracsics azt a lehetőséget, hogy jönnek még más törvények is. A tervek közt a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) és a Vidékfejlesztési Minisztérium is két-két jogszabállyal szerepel. A belügy például a katasztrófavédelmi rendszer javításáról és fejlesztéséről hozna törvényt, a NEFMI elfogadná a felsőoktatási törvényt, az NGM pedig a többi között a közpénzügyekről alkotna jogszabályt. Mindez persze nem jelenti azt, hogy 10 törvényt fogadna el a parlament: a Fidesz-KDNP már eddig is előszeretettel élt azzal a módszerrel, hogy igen fontos törvényeket egyéni képviselői indítványként nyújtottak be. Ezzel ugyanis a kormány elkerülheti, hogy egyeztetést kelljen folytatnia az érintettekkel a jogszabályokról. Egyéni indítványként nyújtották be például az Ab-t, a nyugdíjpénztárakat, és a médiát érintő törvényeket is. A parlament legaktívabb felszólalói kizárólag újoncok lettek. A dobogó első helye az LMP frakcióvezetőjéé, Schiffer Andrásé, aki 190-szer szólalt fel a Házban, és összesen több, mint 15 órát beszélt. Őt a szintén LMP-s Vágó Gábor követi, aki 174-szer nyúlt a mikrofonhoz, majdnem 8 órát beszélve. Nála kevesebbszer, 166-szór szólalt fel, ám jóval többet, majd 14,5 órát beszélt a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás. Orbán Viktor a maga 22 felszólalásával és 6,5 órájával a 98. helyre futott be. A legaktívabb szocialista képviselő Lamperth Mónika volt, aki 120-szor beszélt a patkóban, valamivel több mint 7 órát. Az utolsó 13 helyezett mind fideszes. A sereghajtó nem más, mint Zsiga Marcell, aki egyetlen egyszer beszélt, alig több, mint 2 percig. Az eddigi ülésszakok törvényeinél kétszer többet, mintegy 150 jogszabályt fogadott el a parlament - kérkedett még az utolsó ülésnapon felszólalásában Lázár János. A Fidesz frakcióvezetője ugyanakkor jelezte: a mennyiség nem mehet a minőség rovására. Valószínűleg igen különbözően ítélik meg a fideszes törvényhozás minőségét az ellenzékiek és a kormánypártiak, az azonban biztos, hogy döbbenetes tempót diktáltak Lázárék. 43 új törvényt fogadtak el és 107 törvénymódosítást. Ebből több mint féltucatnyi alkotmánymódosítás volt. Elfogadtak még 111 országgyűlési határozatot és 2 politikai nyilatkozatot is. Mindezt nem tudták volna megvalósítani, ha igen fontos törvényeket nem egyéni képviselői indítványként terjesztenek a Ház elé.

Nagy leépítés előtt a közszféra

2010. december 27. - (Népszava)

Egyes becslések szerint legalább 40-50 ezren „repülhetnek” a jövő év elején a közszférából. A kormány alaposan előkészítette a lépést: a nyár óta „szabad” indoklás nélküli felmentést kiterjesztették a köztisztviselőkre is, és miközben a közdolgozók bérhelyzete jövőre sem javul, már tiltakozásukat sem fejezhetik ki szabadon. A Fidesz-KDNP ugyanis korlátozta a munkabeszüntetéshez fűződő alkotmányos alapjogot is. A közszféra ellen indított egész pályás támadás éveként maradhat fenn a történelemkönyvekben a 2010-es. Az Orbán-kormány ugyanis májusi megalakulása óta szinte minden eddigi biztonságától és függetlenségétől megfosztotta a munkavállalókat, a közszolgákat pedig kifejezetten a kabinethez való lojalitásuknak szolgáltatta ki. Ez ugyanakkor - úgy tűnik - csak a kezdet volt, 2011. még keservesebb lesz számukra. A jövőben indoklás nélkül el lehet bocsátani nemcsak a kormánytisztviselőket, hanem a köztisztviselőket is, miután az Országgyűlés elfogadta az erre vonatkozó kormánypárti indítványt. A törvénymódosítás 38 ezer önkormányzati köztisztviselőt, illetve 1500-2000 alkotmányos szervnél (például az Országgyűlés Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél, a Gazdasági Versenyhivatalnál, az országgyűlési biztosok hivatalinál) dolgozó munkavállalót érint közvetlenül. Ráadásul, miközben tíz év alatt összesen egymillió új munkahelyet ígértek, jövőre hivatalos kormányzati célkitűzésként is folytatódnak az elbocsátások a közszféra teljes területén, így a helyi önkormányzatoknál is. A jelenlegi, mintegy 650 ezres létszámot saját bevallásuk szerint 25-30 ezerrel akarják csökkenteni, ám egyes becslések szerint legalább 40-50 ezren „repülhetnek”. Az államigazgatásban a június 21-én - a volt államfő figyelmeztetése és szakmai, szakszervezeti tiltakozások ellenére - elfogadott törvény értelmében van lehetőség az indoklás nélküli elbocsátásra. Csakhogy a közszférának mindössze egyharmada dolgozik központi költségvetési szervnél, és közülük is „csak” hatvanezer körül van a kormánytisztviselők létszáma, így a múlt csütörtökön elfogadott, köztisztviselők jogállását megváltoztató jogszabály-módosítás teremti meg a lehetőséget az országos tisztogatásra. Szakértők szerint fals a kormány magyarázata, hogy a leépítés célpontjainak többsége amúgy is nyugdíjba vonul jövőre. Az érdekvédők adatai szerint ugyanis aki tehette, már elment, nincs tartalék. A központi igazgatásban aligha lehet leépítés, mivel ott 100 ezer köz- és kormánytisztviselő dolgozik, ennél kisebb apparátus pedig működési gondokat okozna. Van még 40 ezer rendőr, de az állományt nem csökkenteni, hanem bővíteni kívánja a kabinet. Így egyetlen lehetőség marad: vélhetően nagy számban önkormányzati hivatalnokokat, tanárokat, egészségügyi dolgozókat, szociális munkásokat fognak elküldeni. Az indoklás nélküli elbocsátás, azaz a közszolgálati jogviszony megszüntetésének egyszerűsítése a minisztériumok, az államigazgatási szervek és háttérintézmények után tehát az önkormányzati szférát is elérheti. A kormány ugyan közvetlenül nem ad utasítást a helyhatósági dolgozók elbocsátására, de ezt a normatívák módosításával kikényszerítheti - erről a jövő évi büdzsé rendelkezik is -, sőt, az önkormányzati rendszer reformját is ennek megfelelően alakíthatja. Az érdekképviseletek és az ellenzék politikai bosszút, illetve a Fidesz klientúraépítésének intézményesítését emlegeti a intézkedéssel kapcsolatban, és szinte minden ellenzéki párt, valamint a szakszervezetek is az Alkotmánybírósághoz fordulnak. A tiltakozásnak nem nagyon maradt más formája, hiszen csütörtökön fogadta el a kormánypárti kétharmad a sztrájktörvény módosítását is, így mindaddig nem lehet megtartani a munkabeszüntetést, amíg nincs megállapodás a még elégséges szolgáltatásról.

Magyarország putyinizálódása

2010. december 27. - (mti)

Az egyik legbefolyásosabb amerikai napilap, a Washington Post a magyar médiatörvény és a küszöbön álló EU-elnökség összefüggéseiről ír. A magyar EU-elnökségről és a médiatörvényről közölt cikket Magyarország putyinizálódása [1] címmel a Washington Post. Az írás szerint, amely a lap online kiadásában vasárnap estétől volt elérhető, az Európai Unió sok tagállama bánhatja a rotációs elnökség rendszerét, minthogy a jövő hónaptól Magyarország veszi át az irányítást, amelynek „populista és hataloméhes kormánya éppen most fogadott el egy olyan médiatörvényt, amely jobban illik egy tekintélyelvű rezsimhez, mint egy nyugati demokráciához”. Az Orbán Viktor vezette jobboldali Fidesz elfoglalt vagy megtámadott minden olyan intézményt, amely nem áll ellenőrzése alatt, köztük az elnöki hivatalt, a legfelsőbb bíróságot és a számvevőszéket - írta a szerző, megjegyezve, hogy a jegybank éppen ostrom alatt áll. A kormány felügyeletével elfogadott két médiatörvény a sajtószabadságot tekintve Magyarországot egy sorba állítja Oroszországgal és Fehéroroszországgal. A szerző kiemeli, hogy a Médiatanács összes tagja a miniszterelnök pártjához tartozik, és idézi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjének véleményét, amely szerint „az ilyen hatalomkoncentráció a szabályozó hatóságoknál példátlan az európai demokráciákban, és sérti a sajtószabadságot”. A szerző idéz a magyar médiatörvényt elítélő bel- és külföldi véleményekből, majd megállapítja, hogy több kormány csendben maradt, nem akarván újabb viszályt kelteni az amúgy is válság sújtotta EU-ban. Ez azonban szerinte rossz megközelítés: Európa nem engedheti meg egy tagállamának, hogy következmények nélkül semmibe vegye az alapvető szabadságjogokat. Budapest lesz a házigazdája májusban az Európai Unió csúcsértekezletének, amelyre Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is hivatalos. A cikk szerint Orbán Viktort választás elé kellene állítani: vagy mérsékli a hatalomkoncentrációt és módosítja a médiatörvényt, vagy kénytelen lesz elviselni azt a megaláztatást, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok intézkedik, vagy bojkottálja a budapesti csúcsértekezletet.

Ki járt jobban? - A visegrádi országok helyzete

2010. december 27. - (mti)

A világválság megtépázta a nagyrészt külföldi tőkével működő és exportérdekelt visegrádi országokat is. Hogyan segített rajtuk kormányuk gazdaságpolitikája? A hazai össztermék (GDP) szintjén csak Lengyelország úszta meg a válságot - ezzel Európa-bajnok is lett -, mert ott a hazai piac nagysága ellensúlyozta a nyugati exportpiacok szűkülését. A lengyel GDP növekedése tavaly 1,7 százalékosra lassult a 2008-as 5,1 százalékról, idén 3,5 százalékos, jövőre 3,9 százalékos bővülést vár ott az Európai Bizottság. Csehországban az autó- és gépipari kivitellel túlsúlyos gazdaság tavaly 4,1 százalékkal visszaesett a 2008-as, 2,5 százalékos növekedés után. Idén 2,4, jövőre 2,3 százalékos GDP-növekedésre számít a bizottság Csehországban. A cseh kivitel a tavalyi, 10,8 százalékos visszaesés után idén várhatóan 12,1 százalékkal, jövőre 7,3 százalékkal gyarapodik, miközben a behozatal a tavalyi, 10,6 százalékos csökkenés után idén a 12,0 százalékkal, jövőre 6,3 százalékkal nőhet. Szlovákia - egy lakosra számolva a világ legnagyobb autógyártó országa - hazai összterméke tavaly 4,8 százalékkal visszaesett a 2008-as 0,4 százalékos többlet után. Idén 4,1 százalékos, jövőre 3,0 százalékos növekedést valószínűsít ott a bizottság. Szlovákia exportja a tavalyi, 15,9 százalékos zuhanás után idén 14,7 százalékkal, jövőre 7,9 százalékkal nő az EU-bizottság előrejelzése szerint. Közben a szlovák importban a tavalyi, 18,6 százalékos visszaesés után idén 13,7 százalékos, jövőre 6,6 százalékos növekedés várható. Magyarország hazai összterméke tavaly 6,9 százalékkal csökkent a 2008-as, 0,8 százalékos növekedés után. Itt idén 1,1 százalékos, jövőre 2,8 százalékos GDP-növekedést vár a brüsszeli bizottság. A GDP-számításhoz figyelembe vett export -, amely az áruk mellet a szolgáltatásokat is magába foglalja - tavaly 9,6 százalékkal csökkent, idén várhatóan 13,5 százalékkal, jövőre 9,0 százalékkal nő, miközben a behozatal idén 11,5 százalékkal, jövőre 9,5 százalékkal nőhet. Mindenütt lesz tehát javulás, azonban az ördög a részletekben van. A kormányzati gazdaságélénkítő és -mentőprogramok a másik három országban legföljebb valamelyest fékezni tudták a lakossági fogyasztás visszaesését, az export gyengülését pedig nem voltak képesek ellensúlyozni, viszont tarkább kínálata miatt a magyar export legalább a szomszédokénál valamelyest kevésbé csökkent mentőprogram nélkül is. Jövőre viszont a mentőprogramok ellenére - vagy inkább éppen azok következményei miatt - Csehországban és Szlovákiában lassuló, Lengyelországban kissé gyorsuló növekedésre számít a brüsszeli bizottság, és csak Magyarországon vár gyorsabban felfutó gazdasági növekedést. Ennek oka az államháztartás adataiban lelhető fel. Lengyelországban az államháztartás hiánya a GDP 7,2 százaléka volt tavaly, idén 7,9 százalékra, jövőre 6,6 százalékra számít az EU-bizottság. Csehországban a hiány tavaly 5,8 százalékos volt, idén 5,2 százalék, jövőre 4,6 százalék ígérkezik. Szlovákiában a deficit a tavalyi 7,9 százalékról idén még 8,2 százalékra dagadhat, jövőre is várhatóan csak 5,3 százalékra apad. Magyarországon a hiány tavaly a GDP 4,4 százaléka volt az Európai Bizottság számítása szerint, idén a kormányzati előrejelzéssel egyező 3,8 százalékra, jövőre 4,7 százalékra számít a brüsszeli testület, de novemberben kiadott előrejelzése a kormány legutóbbi intézkedései előtt készült. Ez utóbbiak révén a magyar kormány jövőre 3 százalék alá véli szoríthatni az éves hiányt. A mentőprogramok a többi országban kifutnak, de a gazdasági növekedés főleg azért fog lassulni, mert mostantól kell megfizetni a korábbi gazdaságtámogatás árát: adóemelésekkel, leépítésekkel, az állami alkalmazottak fizetésének csökkentésével nagy nehezen lefaragni a megnövekedett hiányokat. Éspedig nem csak a visegrádi országokban, hanem fő exportpiacukon, az euróövezeti országokban is. Az euróövezet is a növekedés lassulására számít jövőre. Más szóval: a másik három visegrádi országban a kormányok kénytelenek pénzt kivenni a fogyasztók zsebéből - vagyis korlátozni a hazai lakossági fogyasztást - éppen akkor, amikor az export húzóereje is lanyhulhat majd, mert a nyugat-európai kormányok is hasonlóan igyekeznek csökkenteni a költségvetési deficitet. Az euróövezet importja a tavalyi, 12,0 százalékos szűkülés után idén 8,7 százalékkal, de jövőre csak 5,1 százalékkal bővülhet a bizottság várakozása szerint. A JP Morgan szakértői tavaly ilyenkor azt jósolták, hogy Magyarország „egyedülálló helyzetben van”: amint a növekedés beindul, nem lesz szüksége a költségvetés szigorítására. Ez azt sugallta a JP Morgan szerint, hogy Magyarország növekedési kilátásai különösen kedvezők. Ugyanakkor a Bank of America-Merrill Lynch szakértői megjegyezték, hogy Magyarország „költségvetési világbajnok” lehet. Az előző magyar kormány ugyanis kénytelen volt a válsághoz időzíteni a már korábban szükségessé vált, kemény költségvetési megszorításokat - gazdaságösztönzésre csak pénzek átcsoportosításából jutott -, miközben a világ nagy része lazított a költségvetési szigoron. Így Magyarország a világ gazdaságai közül a legerősebb államháztartási pozícióban kerülhet ki a világméretű visszaesésből, a BoA-ML tavaly év végi megfigyelése szerint. A helyzet persze sohasem pontosan olyan rossz vagy jó, ahogyan a piaci elemzők jósolják, de ezek az előrejelzések - amint a számok mutatják - nagyjából beváltak. A képet színezi, amiről az elemzők tavaly ilyenkor még nem tudhattak: hogy Magyarországon átalakítják az adórendszert, a lakosság és a vállalatok terhelését csökkentik, és ezt átmenetileg egyes ágazatokra kivetett „válságadókból” ellensúlyozzák. Ezzel együtt a másféle válságkezelés következtében Magyarország versenyképessége javulhat az ideinél bizonyára lassabban bővülő külpiacokon, miközben a szomszédoké romolhat.

Erdély és a Fidesz

Testvérharc: Kivéreztetik a magyar szavazókat

2010. december 26. - (Aczél Endre - 168ora.hu)

Erdélyi Magyar Néppárt (EMN) néven új, Fidesz-közeli politikai párt alakul Romániában. A pártalapítást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) határozta el székelyudvarhelyi kongresszusán, amelyen elnökként újraválasztották Tőkés Lászlót. Ilyenformán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely húsz év óta a magyar kisebbség egyetlen számottevő érdekképviselete, a Magyar Polgári Párt mellett újabb riválist kapott. Tőkés és a Fidesz nem nyugszik. Arra a kérdésre, hogy ugyan mi jó származik az erdélyi magyarságra nézve abból, hogy politikusok egy csoportja most már nem felezni, hanem épp harmadolni kívánja szavazatait, akár ellehetetlenítve ezzel a parlamenti küszöb (öt százalék) elérését, könnyű válaszolni: semmi. De ez a vélekedés nemcsak úgy okadatolható, hogy a testvérharcban egymás szavazóinak - illetve alapjában az RMDSZ szavazóinak - átcsábításával végül is mindenki elvérezhet, hanem azzal a szimpla számtani összefüggéssel is, hogy ha mondjuk az új párt „össze akarna fogni” az RMDSZ-szel, akkor a román törvények értelmében együttesen nyolcszázalékos választási eredményt kéne produkálniuk. Mivel a magyarság számaránya Romániában alig haladja meg a hat százalékot, ez teljességgel lehetetlen. Immár nem számtani, hanem politikai következtetés az, hogy ha Tőkés és a mögötte állók, illetve az általa futtatottak ki akarják lökni a „hiteltelenné vált” RMDSZ-t a román parlamentből, az felfogható a hiú és becsvágyó hajdani püspök személyes bosszújának is egy olyan szervezettel szemben, amelyet másfél évtized kitartó aknamunkájával sem sikerült saját irányítása alá vonnia. Aztán „új korszak” kezdődhet, ahol is a „reményvesztett” romániai magyarságot immár nem az RMDSZ, hanem majd a semmiből építkező új párt integrálja. Merthogy a jelszó természetesen nem a szétszakítás, hanem az integráció. Az „új korszak” anyagi alapját a Fidesz-kormány hathatós közreműködésével teremtették meg. Csak a gyermek tekintheti véletlennek, hogy a pártalapítási döntéssel az EMNT kivárta annak a megállapodásnak a létrejöttét, amelyet Budapesten a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, valamint éppen az ő képviselői írtak alá. E megállapodásban a tagdíjfizető tagsággal nem rendelkező EMNT vállalta, hogy Demokrácia Központ néven Erdélyben irodahálózatot hoz létre, amely segédkezik a könnyített honosítás (magyarán: kettős állampolgárság) iránt érdeklődő polgárok tájékoztatásában és a szükséges iratcsomó összeállításában. A hálózat fenntartását Budapestről finanszírozzák. A pénz a Tőkés-féle EMNT kasszájába fut be, és talán nem merész föltételezés, hogy a „forrásokból” jut majd az EMNT égisze alatt szerveződő új politikai párt felépítésére is. Az „új korszak” nagy előnye viszont az, hogy immár nem kell bújócskát játszani. Toró T. Tibor, az RMDSZ volt parlamenti képviselője, akit „Tőkés árnyékának” szokás mondani, egy minapi interjújában szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy az új párt, amelynek ő az elnökvárományosa, az Orbán-kormány „stratégiai partnerének” tekinti magát. Toró ugyanakkor a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányokhoz, az MSZP-hez és részben az SZDSZ-hez kapcsolta az RMDSZ-t, éspedig ideológiai támasztékkal. Ez a nyilatkozat meg- és újrafogalmazása volt annak az ellenségességnek, amelyet a Fidesz soha nem mulasztott el kimutatni az RMDSZ-szel szemben, holott az mindig kényesen vigyázott a függetlenségére, ideológiai-politikai értelemben pedig a színskála jobboldalán határozta meg magát. Köztudomású például, hogy néppárti színekben politizál az Európai Parlamentben, ugyanúgy, mint a Fidesz. Ha a „stratégiai partnerség” „stratégiai hozadékán”, a pénzen túllépünk, a helyzet minden Fidesz-hátszél ellenére sem látszik könnyűnek az új pártképződmény számára, sőt. Romániában 2012-ben tartanak új helyhatósági és parlamenti választásokat, a pártépítésre szánt idő félelmetesen rövid. A törvényi kívánalom pedig, hogy a bejegyzéshez az EMN szerezzen legalább 18 megyében legalább 25 ezer aláírást, igen-igen nagy. Magának a közvetlen megmérettetéstől mindig is irtózó Tőkés Lászlónak is kétségei lehetnek a vállalkozás sikere felől, mivel nem vállalta, hogy elnöke legyen az új pártnak. Az EMNT-hez befolyó budapesti pénzek fölött enélkül is ő fog rendelkezni. Aztán ott van még a Szász Jenő vezette, Kövér László pártfogását élvező székelyföldi Magyar Polgári Párt, amely most egyszerre okád tüzet az RMDSZ-re és Tőkésre. A volt püspököt és embereit - valamennyien az RMDSZ volt politikusai és parlamenti képviselői - az RMDSZ-ben tömörült „hajdani kommunisták” szekértolóinak minősíti, és számon kéri rajtuk (is) az autonómiakudarcokat. Puszta féltékenységből persze, hiszen látja, hogy a Fidesz letette a voksát Tőkés, Toró, az EMNT és az új párt mellett. Élesebb szemű megfigyelőknek ugyanakkor feltűnt, hogy a székelység számára ultimatív módon területi autonómiát követelő Székely Nemzeti Tanács budapesti parlamenti üléséről - ahol a házigazda házelnök társaságában megjelent Szász Jenő - távol maradt mindenki, „aki nemzetpolitikailag számít”: Orbán, Semjén, Navracsics, Martonyi meg persze Tőkés és sleppje. Tartok tőle, hogy a Fideszt pillanatnyilag sokkal jobban érdekli az esetleg választójoggal is felruházandó, potenciális új magyar állampolgárok begyűjtése, mint az egész autonómiaügy. Közben, hogy az élet még színesebb legyen, az RMDSZ élén vezetőváltás ígérkezik. A februári kongresszuson Markó Béla elnök már nem jelölteti magát, de bármennyire örüljenek is ennek a Tőkés- vagy a Szász-táborban, gyakorlatilag kizárható, hogy az új elnök szakítana Markó óvatos, egyensúlyozó reformpolitikájával, és a romániai politika közvetlen - kormányzati, parlamenti - befolyásolása, a minden politikai irányban meglevő „szabad vegyértékek” őrzése helyett a bukaresti politikai elittel való konfrontációra rendezkedne be. Úgy látom, ez idő szerint Bãsescu elnök is az ő demokratái, valamint az RMDSZ koalíciójának fenntartását pátyolgatja, különben miért töltött volna a múlt hét végén két teljes órát az RMDSZ egyik platformjának számító „keresztyéndemokraták” kongresszusán, ahol egyébként nemcsak ő, Szili Katalin is vendég volt. Mint mondottam volt, az élet színes. Arrafelé.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
....................................................................................................................................

		Máj 2024

Po	Ut	St	Št	Pi	So	Ne
29	30	1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17 Slovenský metodický deň materských škôl Komárňansko-ostrihomskej župy	18 XIV. Túra na Pilíš	19 Turíčna omša v Kerestúri
20	21	22	23	24	25 75. výročie založenia školy v Slovenskom Komlóši I. Festival Polovcov v Palote	26
27	28 O békešských osadách v Budapešti	29	30 Súbeh VPN ZSM Poznaj svoje korene – Škola v prírode na Slovensku 2024	31 Regionálne kolá súťaže Slovenské spievanky a veršovačky Slovenské spievanky a veršovačky Hodžov novinový článok 2024	1	2

Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Tel.: (+36 1) 878 1431
Fax: (+36 1) 878 1432

Poštová adresa: 1558 Budapest, Pf. 199

RSS Facebook E-mail

luno.hu

OnLine LuNo Portál | Ľudové noviny
Portál Slovákov v Maďarsku
Az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított lap
Ľudové noviny –
týždenník Slovákov v Maďarsku
(ISSN 0456-829X)
Főszerkesztő neve: Fábián Éva

Školy

Samosprávy

Odporúčame

E-mail: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Adresa/Cím: 1135 Budapest,
Csata utca 17. 1/9
Poštová adresa:
1558 Budapest, Pf. 199
Telefón: (+36 1) 878 1431
Tel./ Fax: (+36 1) 878 1432
Vydavateľ/Kiadó: SlovakUm Nonprofit Közhasznú Kft.

red blue brown green gray pink