A pozsonyi miniszterelnöki hivatal cáfolta szerdán a szlovák sajtónak azt az állítását, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő megsértette a diplomáciai protokoll és az udvariasság szabályait a visegrádi országok budapesti csúcstalálkozóján, amikor nem személyesen fogadta Iveta Radičovát. „A fogadási ceremónia Budapesten a szokások szerint zajlott le mindazzal együtt, ami ehhez hozzátartozik, beleértve a Szlovák Köztársaság miniszterelnökének fogadását Orbán Viktor magyar miniszterelnök által. Az, a sajtóban megjelent információ, hogy Iveta Radičovát csak Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára fogadta, ezért egyértelműen nem felel meg a valóságnak, és félrevezető” - olvasható a pozsonyi közleményben. A szlovák sajtó szerint Orbán Viktor nem a legjobb házigazdaként mutatkozott be a visegrádi négyek kormányfőinek budapesti találkozóján, amikor személyesen csak a lengyel kormányfőt fogadta, akivel a legjobbak a kapcsolatai, Iveta Radičovát, a miniszterelnökök között az egyetlen nőt, a külügyminisztérium államtitkára, Németh Zsolt fogadta. Az Sme című liberális napilap szerdán azt írta, Orbán szintén habozott, amikor az újságírók felszólították, hogy fogjon kezet Radičovával, és a leülésnél a széket a miniszterelnök asszonynak Petr Necas húzta ki az asztal alól. A szervezőknek felrója, hogy az Orbán-Radičová találkozó után a szlovák kormányfőnek nem biztosítottak helyiséget az újságírókkal való beszélgetésre, s Radičovának a folyosón állva kellett nyilatkoznia. A magyar újságírók sem kaptak tájékoztatást, s a szlovák kollégáktól tudták csak meg, mikor és hol lesz a kétoldalú találkozó.

Szlovákiai sajtó: Orbán nem volt a legjobb házigazda

HN: Radičová nem volt eléggé erélyes

2010. július 21. - (mti)

A szlovák sajtó szerint Orbán Viktor nem a legjobb házigazdaként mutatkozott be a visegrádi négyek kormányfőinek budapesti találkozóján.” A magyar sajtó is észrevette, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tegnap (kedden) nem a legjobb teljesítményt nyújtotta. Már a visegrádi négyek kormányfőinek fogadásakor komolyan megsértette a diplomáciai protokoll és az udvariasság szabályait. Személyesen csak a lengyel kormányfőt fogadta, akivel a legjobbak a kapcsolatai. Iveta Radičovát, a miniszterelnökök között az egyetlen nőt, a külügyminisztérium államtitkára, Németh Zsolt fogadta” - írja a Sme című liberális napilap szerdán. „Orbán szintén habozott, amikor az újságírók felszólították, hogy fogjon kezet Radičovával, és a leülésnél a széket a miniszterelnök asszonynak (Petr) Nečas húzta ki az asztal alól” - jegyzi meg a lap. A szervezőknek felrója, hogy az Orbán-Radičová találkozó után a szlovák kormányfőnek nem biztosítottak helyiséget az újságírókkal való beszélgetésre, s Radičovának a folyosón állva kellett nyilatkoznia. A magyar újságírók sem kaptak tájékoztatást, s a szlovák kollégáktól tudták csak meg, mikor és hol lesz a kétoldalú találkozó. „A visegrádi négyek tegnapi (keddi) tanácskozását követően csak a szlovák kormányfő tartotta fontosnak a sajtót tájékoztatni négyszemközti megbeszéléseiről Orbán Viktorral” - mutat rá az Új Szó. „A magyar kormányfő stábja egyébként is elég sajátosan kezelte a sajtót: a magyar újságírókat nem is tájékoztatták előzetesen a külön megbeszélésről, arról mindenki a szlovák kollégáktól értesült. Iveta Radičová a folyosón állva nyilatkozott, a magyar miniszterelnök munkatársait még az is láthatóan meglepte, hogy a szlovák fél interjút kíván adni a magyar közszolgálati tévének” - fejti ki a magyar lap. „Egyébként előfordultak kissé szokatlan gesztusok is a V4-es találkozón: az érkező vendégek közül az egyetlen nőt nem a házigazda magyar kormányfő, hanem Németh Zsolt külügyi államtitkár kísérte fel a parlamentbe, a magyar miniszterelnök Donald Tuskkal ment fel, akivel egyébként végig igen közvetlen gesztusokat váltott. A sajtótájékoztatón szintén nem a vendéglátó húzta ki a széket a szlovák vendégnek, hogy asztalhoz ülhessen, hanem cseh kollégája, Petr Nečas” - olvasható az Új Szó első oldalán. Iveta Radičovát bírálja a Hospodárske Noviny című pozsonyi gazdasági és politikai napilap, mert szerinte a szlovák miniszterelnök az Orbán Viktorral folytatott budapesti tárgyalásokon nem volt eléggé erélyes, nem vállalta a konfrontációt, inkább elhallgatta a problémákat. „Az Orbán-Radičová megállapodás jól néz ki. A magyar fél, s nem a szlovák fél számára” - állítja a tekintélyes újság a „Radičová Orbán mellett leégett” című jegyzetében. Dag Daniš, a szerző úgy véli: a vegyes bizottságok működésének felújítása már későn jött, s a szlovák-magyar vita ezen szakaszában már csak Budapestnek kedvez. Orbán egy hónappal ezelőtt elfogadott kettős állampolgársági törvénye ellenséges Szlovákiával szemben, s a magyar kormányfő semmit sem kíván rajta változtatni. A hallgatás vállalása ebben az esetben szintén csak Magyarországnak kedvez, hiszen a magyar fél volt az „agresszor”. „Miért kellene hallgatnunk, s úgy tennünk, mintha semmi se történne? A felelet: mert a szlovák miniszterelnök konfliktusok nélküli személyiségnek szeretne látszani, és kitér a viták elől” - állítja Daniš. Hozzáteszi: ráadásul a kettős állampolgárság kérdésében Radičová még nem tudja pontosan, hogy mit is akar. „A kormánynak ez a határozatlan és konfliktusok elől kitérő politikája nagyon kockázatos” - véli a szerző. Szerinte Robert Fico volt kormányfő vonatkozó törvénye rossz, mert a szlovákiai magyarok a magyar állampolgárság megszerzése után elveszíthetik a szlovákot. „A magyar radikálisok éppen ezt akarják, hogy Szlovákia déli részén ne szlovák, hanem magyar állampolgárok éljenek. Ennél még rosszabb lenne, ha a Fico-törvényt anélkül szüntetnék meg, hogy egy hasonlóan kemény jogszabállyal helyettesítenék” - véli Daniš. Azt állítja: az lenne az ideális, ha a kormány megszüntetné a Fico-törvényt, de megtartaná elveit, tehát nem engedélyezné a kettős állampolgárságot, s a törvény megsértéséért súlyos - „elrettentő” - pénzbeli szankciókat szabhatnának ki. „A kettős állampolgárság veszélyét el lehet hárítani, Kár, hogy a szlovák kormány - eltérően a magyartól - ezt nem látja világosan” - jegyzi meg a lap. „Radičová az első nagyobb próbatételén leégett. A problémákat, amelyeket Orbán Szlovákiának okozott, meg kellett volna Budapesten neveznie, s nem lett volna szabad hallgatnia” - zárja jegyzetét Dag Daniš.

Magyarok lehetnek a magyarok Szlovákiában?

2010. július 21. - (fn.hu)

Szlovákia kész tárgyalni Magyarországgal a kettős állampolgárságról, de a magyar jogszabály csak akkor lehet érvényes Szlovákia viszonylatában, ha az megfelel a nemzetközi előírásoknak és a nemzetközi szerveztek ide vágó elvárásainak. A legfontosabb azonban a tárgyalások megkezdése és a megegyezés szándéka mindkét fél részéről - nyilatkozta Iveta Radičová szlovák miniszterelnök-asszony a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában. A kormányfő, aki a budapesti visegrádi csúcson vett részt, azt mondta, hogy a szlovák nyelvtörvényt a pozsonyi kabinet tárgyalni fogja, de egyes részleteket szakértőkkel dolgoztatnának ki. Radičová úgy fogalmazott, hogy szeretné, hogyha a szlovák magyar viszonyra a kölcsönös alázat, és a felelősségvállalás lenne jellemző. A politikus azt is hozzátette, hogy a jószomszédi viszony a két ország vezetésén túl elsősorban a két ország állampolgárainak fontos. „Hiszen ugyanazok a mindennapi gondok nyomasztanak bennünket. A súlyos gazdasági válság, a pénzügyi piacok problémái, a pusztító árvizek” - érvelt a kormányfő. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az idén augusztus 1-én életbe lépő magyar kettős állampolgársági törvénnyel szemben elfogadott úgynevezett pozsonyi ellentörvénnyel, a válasz úgy hangzott, hogy „Szlovákiában mindig is létezett kettős állampolgárság, több ország viszonylatában is”. A politikus szerint minden állampolgárnak szíve-joga élni a kettős állampolgárság lehetőségével. A szlovák miniszterelnöknek nincsen kételye afelől, hogy náluk is működhet a kettős állampolgárság. Kiderült azonban az is: Pozsony továbbra is feltételekhez kötné azt, hogy a magyar jogszabály Szlovákia viszonylatában is érvényes lehessen. Az állampolgárság megadásába mindkét országnak beleszólása kell, hogy legyen. Tehát elvárható, hogy egy ilyen jogszabály törvényre emelése előtt a másik országgal egyeztessenek - mondta Iveta Radičová.

Óvatosan kerülgette egymást Fico utódja és Orbán

2010. július 21. - (Origo.hu)

Áttörést nem hozott a feszült szlovák-magyar kapcsolatban a visegrádi országok keddi csúcstalálkozója, de a két új kormányfő külön is tárgyalt a viszony javításáról. Iveta Radičová szlovák miniszterelnök azt mondta, hogy januárig várják Budapesttől, hogy módosítson az általuk kifogásolt állampolgársági törvényen. A barátságos gesztusok jegyében zajlott a visegrádi négyek - Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia - miniszterelnökeinek keddi budapesti csúcstalálkozója. A vendégek kiálltak a magyar kormány mellett a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kialakult konfliktus ügyében is. „A visegrádi négyek kormányfői egyetértettek abban, hogy növelni kell a költségvetési fegyelmet, de Orbán Viktornak most meg kell adni a bizalmat, nem szabad senkit sem kioktatni” - mondta Donald Tusk lengyel miniszterelnök a csúcstalálkozója után, utalva arra, hogy a hétvégén megszakadtak Magyarország és a Nemzetközi Valutalap közti tárgyalások, ami a lengyel valuta árfolyamát is befolyásolta. Igaz, Petr Necas cseh kormányfő a tájékoztatón arra is figyelmeztetett, a költségvetési fegyelmet a V4-nek kiemelten kell kezelnie, hiszen ha valamelyik ország bajba kerül, az átterjed a másikra is. A találkozó azért is kapott a szokásosnál nagyobb figyelmet, mert Lengyelország kivételével mindegyik államnak új vezetője van. Közülük is leginkább a magyar és a szlovák miniszterelnök viszonyát kísérte érdeklődés az elmúlt hónapokban egyre feszültebbé váló viszony miatt. A négy kormányfő közös sajtótájékoztatóján Orbán Viktor erre a kapcsolatra utalva elismerte, hogy vannak „bilaterális konfliktusok”. Azt is mondta ugyanakkor, hogy a V4-ek új elnökétől, Szlovákiától, illetve az ország új kormányfőjétől, Iveta Radičovától várják az új impulzusokat az együttműködés erősítése érdekében. A szlovák miniszterelnök is kitérő választ adott a szlovák-magyar viszonyra vonatkozó újságírói kérdésre, azt mondta, a V4-eknek most azt kell keresniük, ami összeköti, nem pedig azt, ami szétválasztja őket. Radičová szerint ezért a jövőben Pozsony az energiabiztonságra, a gazdasági együttműködésre és a közös EU-s fellépésre teszi a hangsúlyt. Később Orbán és Radičová külön is tárgyalt egymással, ezt követően azonban már csak a szlovák kormányfő tartott sajtótájékoztatót. Radičová szlovákul beszélt, de egyik munkatársa később angolul összefoglalta tudósítónknak az elhangzottakat. E szerint a kormányfő azt mondta, hogy a két kormány között elindult az egyeztetés a vitás kérdésekről. A szlovák-magyar alapszerződés értelmében a nézeteltéréseket a magyar-szlovák vegyes-bizottságokban szakértők fogják rendezni, és nem üzengetnek tovább a sajtón keresztül egymásnak - mondta a szlovák kormányfő, aki szerint az Orbán Viktorral folytatott tárgyaláson szóba került a magyar parlament által májusban elfogadott kettős állampolgársági törvény is. Radičová azt mondta, felhívta a magyar kormányfő figyelmét, ha Magyarország nem veszi figyelembe a szlovák észrevételeket és januárig nem módosít a törvényen, akkor a pozsonyi kormány lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy a magyar törvényt ne lehessen Szlovákiában alkalmazni. Az állampolgársági törvény ellen még az előző szlovák kormányfő, Robert Fico idején fogadtak el egy válaszlépést, amelyet Radičová már korábban bírált ugyan, de egyúttal azt is jelezte, hogy nem ért egyet azzal, ahogy a magyar parlament elfogadta a törvényt. Radičová a HVG-nek július elején adott interjújában azt mondta, Magyarország megtehette volna, hogy a törvény elfogadása előtt egyeztet északi szomszédjával. Emellett azt is ígérte, hogy a Fico-kormány által Szlovákiában bevezetett, a nemzetiségek nyelvhasználati jogait korlátozó „értelmetlen intézkedéseket” el fogják törölni. Petr Necas cseh miniszterelnök az Orbán Viktor magyar kormányfővel folytatott keddi budapesti tárgyalásán tizennégy, a hangsebességet el nem érő gyakorló repülőgépet - L-159-est - ajánlott fel a magyar hadseregnek. „A cseh hadsereg a pilóták felkészítésére Gripen vadászgépeket és L-159-es gépeket használ. Tapasztalatainkat felajánlottuk a magyar légierőnek is” - mondta Necas Csehország 14 darab L-159-es gépet tudna adna bérbe Magyarországnak.

Radičovával külön is tárgyal Orbán a V4-csúcs alatt

2010. július 20. - (mti)

Kedd délelőtt az Országház épületében megkezdődött a visegrádi országok (V4) kormányfőinek csúcstalálkozója. Az Orbán Viktor és Iveta Radičová szlovák kormányfő közötti megbeszélés az első alkalom lehet a vitás kérdések rendezésére az új budapesti és az új pozsonyi kabinet között. Orbán Viktor miniszterelnök szlovák, cseh és lengyel kollégáját, Iveta Radičovát, Petr Necast és Donald Tuskot látja vendégül. A magyar delegáció tagjai között van Orbán Viktor mellett Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője, Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és Gottfried Péter, a kormányfő külgazdasági főtanácsadója. Az MTI úgy tudja, délután Orbán Viktor szlovák és cseh kollégájával folytat majd kétoldalú megbeszélést. Az Iveta Radičovával folytatott találkozó az első alkalom lehet a vitás kérdések rendezésére az új budapesti és az új pozsonyi kabinet között. (Donald Tuskkal már június 1-jén négyszemközt tárgyalt Orbán Viktor Varsóban, első külföldi hivatalos látogatásán.) Iveta Radičová ugyanakkor a találkozó előestéjén hangsúlyozta, Szlovákia álláspontja változatlan a magyarországi kettős állampolgárság ügyében. A szlovák kormányfő a cseh miniszterelnökkel folytatott hétfői tárgyalás után kijelentette, Pozsony szokatlannak tartja a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök eljárását. „Ha a közép-európai térségben bármiféle feszültség keletkezik két szomszédos ország között, az az egész közép-európai térséget, a régió összes országának érdekeit veszélyezteti” - mutatott rá Radičová. Mindkét kormányfő hangsúlyozta, hogy ezt az álláspontot fogják képviselni a V4-tanácskozáson is. Magyar kormányzati források arra hívták fel a figyelmet, hogy a keddi V4-csúcs egy „új filozófia” kialakítását szolgálhatja, hiszen a négy állam kormánya közül három - a magyar, a szlovák és a cseh - a közelmúltban alakult meg, és mindhárom jobboldali, illetve jobbközép, hasonlóan a lengyelhez, amelyet 2007 vége óta vezet Donald Tusk. A keddi V4-csúcsot azután rendezik meg, hogy július 1-jén Szlovákia átvette a visegrádi csoport soros elnöki tisztjét a posztot az előző egy évben betöltő Magyarországtól. Az elnökségi munkaterv elfogadásakor Szlovákia folyamatosságot ígért a négyek tevékenységében. Az ország szeretne megfelelni a vele szemben megfogalmazott régiós, illetve európai uniós és NATO-s igényeknek, ugyanakkor szeretné érvényesíteni saját érdekeit is. Martonyi János külügyminiszter a múlt héten egy bécsi előadásában azt mondta, hogy az új kormány a visegrádi csoportnak új lendületet adva ki akarja bővíteni a magyar Közép-Európa-politikát. A V4 a Cseh Köztársaság, Szlovákia (1993. január 1-jéig Csehszlovákia), Magyarország és Lengyelország intézményesített együttműködési kerete, amely 1991-ben jött létre, hogy segítse a közép-kelet-európai térség három rendszerváltó országának euroatlanti integrációját. A négy ország európai uniós és NATO-csatlakozásával a visegrádi csoport új célokat határozott meg: hosszú távú együttműködést kívánnak kialakítani a felzárkózást segítő strukturális és kohéziós alapok ügyében, a közös agrárpolitika, a kül- és biztonságpolitika kérdéseiben, a schengeni határőrizeti rendszer működtetésében és a transzatlanti kapcsolatok erősítésében.

Változatlan Pozsony álláspontja a kettős állampolgárság ügyében

2010. július 19. - (Népszabadság)

Szlovákia álláspontja változatlan a magyarországi kettős állampolgárság ügyében - szögezte le Iveta Radičová szlovák kormányfő hétfőn Pozsonyban. A Petr Necas cseh miniszterelnökkel folytatott tárgyalás után Radičová kijelentette, hogy Pozsony szokatlannak tartja a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök eljárását. „A tárgyalásokon megpróbáljuk elérni a kétoldalú alapszerződés újbóli betartását, a vegyes bizottságok tevékenységének felújítását, és ennek következtében a két ország közötti feszültség esetleges enyhítését” - mondta Radičová. Necas hozzátette, hogy kormánya „nagymértékben megérti a szlovák kormány és a Szlovák Köztársaság álláspontját”. Radičová és Necas kedden Budapesten részt vesz a visegrádi csoport csúcsértekezletén.

Cseh-szlovák front Orbán ellenében

Iveta Radičová hajthatatlannak tűnik az állampolgársági törvény ügyében

2010. július 20. - (Népszabadság)

Lendületes Közép-Európa-politikát, egyben felpörgetett visegrádi együttműködést hirdetett a második Orbán-kormány, a magyar-szlovák politikai viszonylatban tapasztalt feszültségek azonban csökkenteni látszanak ezt az iramot. Legalábbis erre utal, hogy a visegrádi négyek (V4) - Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország - kormányfőinek kedden esedékes budapesti csúcstalálkozója előtt „cseh-szlovák front” körvonalazódott. Prága ugyanis nagyfokú megértést tanúsít Pozsony álláspontja iránt az Orbán-kormány által hozott állampolgársági törvény miatt kirobbant vitában - hangzott el Petr Necas cseh és Iveta Radičová szlovák kormányfő hétfői pozsonyi találkozóján. Mint pozsonyi tudósítónk jelentette, Radičová - Necas legelső külföldi látogatását felhasználva - üzent Budapestre. - Ha a közép-európai térségben feszültség keletkezik, a konfliktus az egész régiót gyengíti. Ezt kívánjuk kifejteni a V4-ek kormányfőinek keddi budapesti találkozóján - hangoztatta a közös sajtóértekezleten Radičová, aki az egységet demonstrálandó Necasszal együtt utazott Pozsonyból Budapestre. A szlovák kormányfő feszültséggerjesztő esetnek tartja a magyarországi kettős állampolgárság ügyét, amellyel kapcsolatban az új pozsonyi kabinet véleménye nem változott a korábbi szlovák kormányokéhoz képest. Radičová azt is Orbán Viktor kabinetje szemére vetette, hogy az állampolgársági törvénymódosítás előtt nem konzultáltak a szlovák féllel, ráadásul figyelmen kívül hagyták a két ország közötti alapszerződés ajánlásait is. - Budapesten megkíséreljük elérni, hogy tartsák tiszteletben az alapszerződést, s újra ülésezzenek a vegyes bizottságok. Ezek után lehet csökkenteni a két szomszéd közötti politikai feszültséget - hangsúlyozta a szlovák miniszterelnök. Radičovát Necas azzal is megtámogatta, hogy Václav Klaus cseh államfő szintén Pozsony mellett áll a magyarokkal dúló állampolgársági vitában. A V4-ek legnagyobbja, Lengyelország elvben Magyarország egyik fő reménybeli partnere a térségben, Orbán miniszterelnöki minőségében tett első külföldi útja Varsóba vezetett. A Fidesz ugyanakkor Románia felé is nyit, s mint többször elhangzott Varsó-Budapest-Bukarest-tengelyben gondolkodik - talán éppen a „cseh-szlovák front” ellensúlyozása érdekében.

Áttörést remélnek a V4-ek budapesti csúcstalálkozójától

2010. július 20. - (mti)

Az új szlovák kormányzat „nyitányában” benne van a lehetőség egy szakértői alapon előkészített fordulatra a két ország között. A magyar-szlovák viszonyt is olyan pragmatikus együttműködéssé kellene alakítani, mint amilyen a román-magyar kapcsolatrendszer - nyilatkozta a visegrádi államok (V4) mai, budapesti csúcstalálkozója előtt Szarka László történész, Szlovákia-szakértő a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorában. Úgy látja: az új szlovák kormányzat „nyitányában” benne van a lehetőség egy szakértői alapon előkészített fordulatra a két ország között. Amire az egész V4-es együttműködésnek nagy szüksége lenne Szarka László szerint. Pozitív a cseh-szlovák közös nyilatkozat lényege, amelyet a két ország a visegrádi államok - Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország - mai, budapesti csúcstalálkozója előtt tett - nyilatkozta a Hattól nyolcig stúdiójában Szarka László történész. A két fenti ország ugyanis eddig soha nem látott összhangban megerősítette, hogy a közép-európai együttműködés számukra kiemelt fontosságú. Szarka László szerint eddig inkább az volt a jellemző, hogy vagy Klaus cseh államfő, vagy éppen Szlovákia üzente azt, hogy sok minden más együttműködés fontosabb számukra, mint a V4-eké. Megjegyezte: érdemes odafigyelni Mikulás Dzurinda új szlovák külügyminiszter pozsonyi Új Szónak adott nyilatkozatára. Dzurinda többek között azt mondta: a visegrádi országok húsz éves együttműködése mindenfajta aggályt és kételyt eloszlatott, erre az együttműködésre ennek a négy országnak szüksége van. A szakértő szerint külön súlyt ad ennek a regionális együttműködésnek, hogy jövőre fél évig Magyarország, fél évig pedig Lengyelország tölti majd be az Európai Unió soros elnöki tisztét. „Be lehet vinni az EU-ba a visegrádi együttműködés olyan elementáris közös érdekeit, mint az agrár-együttműködés vagy az energiapolitika. A négy ország együttes megjelenése az ágazati politikákban az unióban is súlyt tud adni a csoportosulásnak” - mondta Szarka László. A történész szerint ha komolyan vennénk az együttműködést, sokkal messzebb lehetnek már most is. Főként igaz lenne ez akkor, ha nem a „bilaterális nehezékek”, jellemzően a szlovák-magyar problémák terhelnék húsz éve óta ezt az együttműködést. A V4-csúcson várható szlovák-magyar találkozó elé nagy várakozással tekintenek mindkét ország szakértői, mivel az első személyes kontaktusnak irányadó jellege is van a továbbiakra nézve - mondta Szarka László. A szakértők hétfői találkozóján például arra jutottak: összegzést kellene készíteni arról, hogy miért és milyen területeken nem sikerült feloldani Szlovákiában a konfliktusforrásokat, és milyen filozófia mentén válhatna stabil, „standard uniós viszonnyá” a szlovák-magyar kapcsolat. Szarka László a problémák között megemlítette a Malina Hedvig-ügyet, amelyet szerinte az új szlovák belügyminiszter is nehezen feloldhatónak nevezett, és időt, türelmet kért a megoldásra. A két új kormány (magyar-szlovák) közötti viszonyt a kettős állampolgárság is nehezíti, ebben Szarka László szerint az új szlovák kabinet álláspontja is „eléggé sarkos”. Nem veszítenék el ugyan szlovák állampolgárságukat azok, akik magyar állampolgárságot kérnek, de Szlovákia nem is engedélyezi ezt az eljárást saját területén. Szarka László fontosnak tartaná, hogy a két ország államfőinek, kormányfőinek, szakminisztereinek találkozói szlovák-magyar viszonylatban rendszeressé váljanak. Ugyanazt a pragmatizmust kellene bevezetni, mint a román-magyar viszonyban - érvelt. „Ma még talán korai lenne kitűzni a közös kormányülések célját, de egy évben belül akár idáig is el lehet jutni. Azt érzékelem, hogy az elmúlt hetek szlovák kormányzati nyitánya jó alapot ad ahhoz, hogy velük lehessen szakértői szinten előkészíteni egy fordulatot” - nyilatkozta Szarka László a Duna Televízió reggeli műsorában. Hozzátette: nagyon nagyok a lehetőségek, de nagyok kockázatok is. Csak remélni lehet, hogy ma délután legalább egy-két évre meglesz a szlovák-magyar együttműködés perspektívája.

Történelmi pillanat

Fejlesztések a kettős állampolgárság bevezetése nyomán

2010. július 20. - (Kacsoh Dániel - Magyar Hírlap)

Miniszteri biztosként a migrációs jog szakértője, a vonatkozó jogszabály egyik előkészítője, Wetzel Tamás felel majd a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtásáért. A szakértő lapunknak elmondta, nem csupán morális, de gazdasági szempontból is előnyös a módosítás, sőt, némi áttétellel még a közbiztonságra is jótékony hatással lehetnek a jogszabály bevezetésével járó változások az apparátusban. A magyar Országgyűlés 97,7 százalékos többséggel támogatta május 26-án a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A jogszabály igen jelentős szervezést igénylő végrehajtásának koordinálásával Wetzel Tamást, a törvény egyik előkészítőjét, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen migrációs jogból PhD fokozatot szerzett szakértőt bízta meg a kormány. A miniszteri biztos lapunknak elmondta, széles körű infrastrukturális, informatikai és személyügyi fejlesztéseket igényel az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése, sőt, mindehhez további jogalkotási teendők is társulnak. Kiemelte: a végrehajtási rendeletet heteken belül elfogadja a kabinet. Wetzel Tamás elmondta, hogy a visszaélések elkerülése - és a minél kevesebb sorban állás - érdekében mindenképpen a lehető legtöbb helyen elérhető igénylést támogatják, amit csak személyesen lehet megtenni. Az állampolgársági kérelmet így a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál is le lehet majd adni. Az eljárás keretében elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozva járult a hivatalhoz. Természetesen a szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Mindezeken túl a procedúra része a rendőrségi és nemzetbiztonsági ellenőrzés, vagyis a kettős állampolgárság nem eredményezhet biztonsági deficitet sem Magyarország, sem az Európai Unió számára - oszlatott el egy közszájon forgó tévhitet Wetzel. Nem titok, hogy rengeteg panasz érkezik a bevándorlási hivatal jelenlegi működése miatt. Ennek kapcsán kijelentette, mindenképpen átalakításra, bővítésre szorul az apparátus, ám ami legalább ennyire fontos, minden érintett szervezetnél szemléletváltásra is szükség van. „Ez a változás egyébként már megkezdődött, a folyamatban lévő ügyeket, amelyeket a 2011 januárjában életbe lépő törvény ugyan még nem érint, a lehető leggyorsabban és legméltányosabban bíráljuk el. Alapelv, hogy nem járhat rosszabbul az, aki az idén vagy korábban nyújtott be állampolgársági kérelmet” - hangsúlyozta Wetzel. A fejlesztések anyagi vonzatát firtató kérdésünkre a szakértő elmondta, a következő másfél esztendőre vonatkoztatva mintegy négymilliárd forintos költségről van szó, az apparátus bővítése a központi költségvetés kereteinek szűkössége miatt nem lesz egyszerű. Ugyanakkor - folytatta - hosszú távon mindez jelentős megtakarításokkal is járhat, vagyis a tagadhatatlan morális, etikai szempontok mellett pénzügyileg is jó befektetést jelentenek a jogszabály végrehajtása érdekében tervezett fejlesztések. Eddig annak, aki magyar állampolgár akart lenni, rendkívül megalázó és bonyolult, akár évekig is elhúzódó procedúrán kellett átesnie. A jogszabálynak köszönhetően ezen eljárásokra a határon túli magyarok esetében jövőre már nem lesz szükség. Így jelentős kapacitásokat lehet majd más feladatokra, akár az illegális migráció elleni - jelenleg a rendőrség hatáskörébe tartozó - küzdelem területére átcsoportosítani. „Vagyis, némi áttétellel, akár a közbiztonság javítására is hatással lehet az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése” - összegezte Wetzel Tamás. A várható igények mennyiségéről szólva hozzátette: az első évben több százezres nagyságrendre számítanak, ami a következő esztendőkben beállhat egy átlagos, könnyebben kezelhető szintre. Úgy fogalmazott, a kettős állampolgárság a szomszédos államok nagyobb részének uniós csatlakozása miatt, ellentétben az előző Orbán-kormány idején bevezetett magyarigazolványokkal, sokkal inkább szimbolikus jelentőségű kedvezmény. Nem biztos tehát, hogy a csaknem tíz évvel ezelőtt tapasztalt „roham” bekövetkezik, ezzel együtt fontos, hogy a közigazgatás mindenre felkészüljön. Wetzel Tamás elmondta, az állampolgársággal nem jár szavazati jog, csak ha bejelentett magyarországi, állandó lakcíme van az igénylőnek. Ez azonban eddig is így volt. Tévhit az is, hogy a határon túli magyarok az itteniek kontójára vehetnek majd igénybe például a társadalombiztosítás keretében járó szolgáltatásokat. A törvény a nemzetközi jognak és szokásoknak teljes mértékben megfelel. „Szükséges egyfajta tájékoztató, az eljárás folyamatát és üzenetét bemutató médiakampány is, hogy az említett félelmeket eloszlassuk a társadalomban, ugyanakkor a szomszédos államoknak is kommunikálni kell, hogy semmiféle veszéllyel nem jár rájuk nézve a módosítás” - hangsúlyozta a szakértő. Wetzel Tamás elmondta, a határon túli magyarság köréből már számos visszajelzés érkezett a törvény elfogadása kapcsán. „Volt, aki bekeretezte a jogszabály szövegét, és kirakta a falra egy nemzetiszínű szalaggal egyetemben. Ez óriási élmény, történelmi pillanat. A legfontosabbnak mégis a csángó magyarság ügyét tartom. Talán ők örülnek a legjobban a rájuk is vonatkozó eljárásnak. Az elmúlt húsz évben ugyanis rendkívül mostohán kezelték őket, így 12-14 évet is várhattak a magyar állampolgárságra” - fogalmazott. A miniszteri biztos jelezte, hogy az egyszerűsített honosítással összefüggésben további intézkedéseket is terveznek, így például azt, hogy a magyar állampolgárságot szerzők az eredeti, magyar nevüket használhassák, ne a már gyakran felismerhetetlenségig eltorzítottat. Előrehaladott tárgyalásban vannak annak érdekében is, hogy ebben az eljárásban az egyszerűbb okiratok fordítása jóval olcsóbb legyen, és erre megfelelő kapacitás álljon rendelkezésre.

Petőcz Kálmán szekcióvezető lehet a kisebbségi kormányalelnök hivatalában

2010. július 16. - (Felvidék Ma)

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője, Petőcz Kálmán szekcióvezetői felkérést kapott Rudolf Chmel (Most-Híd) emberjogi és kisebbségügyi kormányalelnöktől. Petőcz a Felvidék Ma portálnak úgy nyilatkozott: a felkérést nem politikai, hanem szakértői kihívásnak tekinti, és elfogadta. Egyelőre Petőcz sem tudja, a kormányalelnöki hivatal hogyan áll fel, milyen hatáskörei lesznek, de azzal számol, hogy szeptemberre, mire esedékessé válik, hogy elfoglalja tisztségét, tisztázódni fog minden. Petőcz Kálmán tehát, aki a Szlovákia Magyarok Kerekasztalának szóvivőjeként a nyelvtörvény miatti nemzetközi vitákba is bekapcsolódott, s nemrég Knut Vollebaeknél is járt a kisebbségek jogállásáról szóló, illetve a kisebbségek nyelvhasználati jogait bővítő törvény elfogadtatása EBESZ-támogatásának visszaigazolása érdekében, rövidesen távozik a civil szférából. Állami hivatalnokként egy előnye biztosan lesz: bizalmasan és belülről fogja ismerni a szlovákiai nemzeti kisebbségek elvárásait és törekvéseit, hiszen azok szakszerű megfogalmazásában eddig maga is részt vett. Márciusban Ipolynyéken jelen volt a szlovákiai őshonos kisebbségek Csemadok által kezdeményezett első találkozóján, amelyen először fogalmazták meg együtt magyarok, ruszinok, ukránok, németek, csehek, romák, hogy jogállásuk törvényi szabályozását, nyelvi jogaik kiterjesztését, kultúrájuk biztonságos és törvényben lefektetett finanszírozását követelik. Erre június 29-én Kassán is ráismételtek, és Iveta Radičová (akkor még leendő) miniszterelnöktől is találkozót kértek, hogy elképzeléseikről egyeztessenek, és új politikai kultúrát vezessenek be - az új kormánnyal közösen - a kisebbségek ügyeinek kezelésébe is. Petőcz Kálmán most arról tájékoztatta a felvidéki portált, a kisebbségek kérését Iveta Radičová megkapta, bár eddig nem reagált rá és időpontot sem tűzött ki a találkozóra, amit most leginkább a ruszinok sürgetnek és követelnek Petőcz szerint. Hogy lesz-e a kormányprogram elfogadása előtt ilyen egyeztetés, megjósolni sem lehet. Mindenesetre: Petőcz Kálmán már nem erről tárgyal az új kormány illetékeseivel. És személy szerint ő a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát sem félti. Azt mondja, van ott annyi jól felkészült fiatal ember, hogy a megkezdett munkát nélküle is tovább tudják vinni.

Becsomagolták Svätopluk szobrát

2010. július 21. - (mult-kor.hu)

Kartonpapírba csomagolták be Svätopluk szobrát a pozsonyi várban keddre virradóra egy szlovákiai civil csoportosulás tagjai. Az UM! nevű csoport aktivistái, akik a sokat vitatott szobornak a várból való eltávolítását tűzték ki célul, a „Hazugság szobra!”, valamint „Ne hamisítsátok meg a történelmet!” feliratokkal látták el az alkotást - írja a TASR szlovák hírügynökség. Az akció az UM! közleménye szerint válasz arra, hogy a közelmúltban felállított szobor történelmileg és esztétikailag is sok kívánnivalót hagy maga után. Ugyanakkor az aktivisták úgy vélik, hogy a Svätopluk pajzsán látható kettős kereszt formailag nem a hagyományos történelmi jelképet, hanem a fasiszta Hlinka Gárda kettős keresztjét ábrázolja, s ezért törvénysértő. Ezért további jogi lépéseket és tiltakozásokat fontolgatnak. Ladislav Vrtel heraldikai szakértő az Aktuálne.sk hírportálnak kijelentette, hogy a szobron látható pajzs valóban az egykori Hlinka Gárda jelképe. A belügyminisztérium címertani bizottságának titkára szerint ezt 1938 óta használták, és szándékosan a németországi náci párt jelképének - horogkereszt egy körben - a mintájára készült. Vrtel megjegyezte, hogy a magyar Nyilaskeresztes Párt jelvénye is hasonlóképpen jött létre. A szakértő nem kérdőjelezte meg a kettős kereszt elhelyezésének történelmi jogosságát a szobron, de magát a kettős kereszt ábrázolását hibásnak tartja. Leszögezte: bízik abban, hogy a szobor alkotója nem szándékosan használta a Hlinka Gárda jelvényét, csupán sajnálatos módon figyelmen kívül hagyta a történelmi tényeket. A Svätopluk -szobor felállítását Robert Fico miniszterelnökként kezdeményezte 2009-ben. A 270 ezer eurós költséget közadakozásból kívánták előteremteni. Fico, valamint az államfő és a házelnök ezer-ezer euróval járultak hozzá a költségekhez. Bár a megadott számlán májusban még csak 123 ezer euró szerepelt, a bronzszobrot a hónap végén már fel is avatták. Ján Kulich szobrászművész ingyen készítette el a szobrot, s a szerzői jogokat a szlovák parlamentnek adományozta. Alkotásának művészi értékét azonban nagyon sokan megkérdőjelezték, s tiltakoztak egy ilyen mű felállítása ellen. Nagy vihart kavart az is, hogy Kulich a szocialista rendszerben, a 70-es és 80-as években a pozsonyi képzőművészeti akadémia rossz hírű vezetője volt, aki politikai okokból gátolta több fiatal művész tehetségének kibontakozását. Fiatal művészek egy csoportja az ünnepélyes avatáskor a helyszínen tiltakozott a szobor és alkotója ellen. A lovas szobron lévő „ószlovákok királya” felirat is heves reakciókat váltott ki korábban; neves történészek történelmietlennek minősítették. Az „ószlovákok” vagy „régi szlovákok” kifejezést a Fico-garnitúra kezdte el használni a Nagy-Morva Birodalom egyes személyiségeire, akiket a szakma morváknak mondott.

Új Szó: „Orbán Viktor és csapata nekiment a falnak”

2010. július 20. - (mti)

Fidesz vs. valóság 2. címmel az Új Szó nevű szlovákiai napilap Vélemény és Háttér rovatában jelent meg kedden Gál Zsolt politológus írása azzal kapcsolatban, hogy megszakadtak a tárgyalások a magyar kormány és az IMF, illetve az EU küldöttsége között. „Orbán Viktor és csapata ismét nagy mert lenni, újra nekiment a falnak, ami megint keményebbnek bizonyult a fideszes fejeknél. Ez csak a kormánypárt tagjait és híveiket fogja meglepni, senki mást” - írja a szerző. „A kívülállók számára a tőkepiacok és a nemzetközi szervezetek beárazták, mennyit ér a szavazófülkékben történt forradalomban kapott kétharmados felhatalmazás a világpiacon: semmit!” - emeli ki a politológus. Rámutat: nyílt titok, hogy az IMF- és EU-delegáció a hitelkeret meghosszabbításáról, sőt talán egy újabb megkötéséről tárgyalt, és ritkaságszámba menő módon vágta rá az ajtót a magyar félre, alighanem nyomásgyakorlás céljából. Így értelmezi ezt a nemzetközi sajtó és a pénzpiacok is, amelyek újra forint- és tőzsdezuhanással reagáltak. „Bár igaz, hogy a magyar közkiadások finanszírozásához az elmúlt hónapokban már nem volt szükség a készenléti hitel részleteire, és Magyarország (államkötvényeinek eladásával) újból a piacoktól is tudott kölcsönt felvenni, az IMF-EU-Világbank-hitel afféle biztonsági védőháló. Aki ezekben a bizonytalan időkben e nélkül képzeli el a rendkívül sebezhető (mert nagyon eladósodott) Magyarország jövőjét, az naiv és óriási rizikót vállal. Ezért az ország nyugodt fejlődése és stabilitása szempontjából a nemzetközi szervezetekkel való megállapodás kulcsfontosságú” - véli Gál Zsolt. „Ám az elmúlt hetek eseményei inkább azt mutatják, hogy legalább rövid távon a Fidesz számára sokkal fontosabb népszerűségének megtartása, és nincs hiteles terve a külföldi tőke és intézmények számára a közpénzügyek konszolidálására, vagy ezeket a terveket nagyon jól titkolja (az október eleji helyhatósági választásokig). A kormány inkább kockára teszi saját és országa nemzetközi hitelességét és stabilitását, mint hazai népszerűségét” - állítja Gál. „Ez pedig rossz jel, mert a nemzetközi szervezetek nem engedhetnek egy olyan helyzetben, amikor több tucat országnak mondják: nincs kivétel, és olyan takarékossági csomagokat nyomnak le néhány kormány torkán (Románia), hogy a Fidesz szótárában erre már szavak sincsenek (talán az ultra hiper-brutális megszorítás?). Nem kivételezhetnek Magyarországgal, mely EU-csatlakozása óta folyamatosan túlzott-deficit eljárás alatt áll és folyamatosan megszegte vállalásait. Ezzel - Görögország után - a második legrosszabb tanulót jutalmaznák az EU-ban” - zárja írását a politológus.

A Rákóczi Szövetség osztja szét az 50 milliót

2010. július 20. - (Felvidék.ma)

Dr. Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség főtitkára a Magyar Televízió reggeli műsorában megerősítette, az ő információi szerint is a szövetség fogja szétosztani Felvidéken az 50 millió forintot, amelyet az árvízkárosultaknak ígért a magyar kormány. Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete még június 7-én Dunaszerdahelyen, a Magyar Koalíció Pártjának kampányrendezvényén jelentette be, hogy az új kormány 50 millió forintot ajánlott fel az árvízkárosultak javára, amelyet az MKP-n keresztül kapnak majd meg a rászorulók. A szlovákiai magyar médiumok azóta sokat foglalkoztak a témával, s keresték a választ, hogy miért nem érkezett meg a pénzösszeg. Most viszont tisztázódni látszik a kérdés, hiszen Ugron az MTV-ben röviden csak annyit válaszolt a műsorvezetői kérdésre, hogy ő is úgy tudja, a Rákóczi Szövetség osztaná szét az összeget. A MKP elnöke, Berényi József egyébként még tegnap újságírói kérdésre elmondta, számukra nem az a fontos, hogy ki osztja szét a pénzt, hanem az, hogy a rászorulók megkapják. Csak margóra jegyezzük meg, a politikai pártokra vonatkozó törvény is erősen korlátozza, hogy milyen forrásról származhat egy szlovákiai politikai pártnak bevétele. Mindenesetre elegánsabb lett volna, ha a magyar kormány az MKP-val közösen jelentette volna be, hogy más megoldást találtak a támogatás eljuttatására az árvízkárosultakhoz.

Bugár szeretné, ha a KMKF nem tartozna az Országgyűlés alá

2010. július 19. - (sita)

Bugár Béla, a Híd elnöke szeretné elérni, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) ne tartozzon a magyar Országgyűlés alá. Hangsúlyozta, ha az erről szóló magyar parlamenti határozatot sikerülne töröltetni, az legalább jelzése lenne annak, hogy Budapesten értik, mivel kapcsolatban van fenntartás. Bugár szerint Orbán Viktor Fidesz-elnök és magyar kormányfő problémája az, hogy nem tárgyaltak, s hogy a Hídat nem vette figyelembe. Bugár csak partnerként, nem alárendelt szerepben hajlandó tárgyalni a magyar miniszterelnökkel. A Híd elnöke elmondta, hogy a magyar kormány miniszterelnök-helyettesétől, Semjén Zsolttól már kapott levelet, amelyben felkérik, foglaljon állást, milyen változtatásokat vár el a KMKF-fel kapcsolatban. Bugár utalt arra, hogy két hete még azt kérte, hogy a Híd bizonyítsa: magyar párt. „Úgyhogy van elmozdulás” - jegyezte meg ezzel összefüggésben. Megismételte, kész részt venni minden olyan tanácskozáson, amelyre meghívják, ha annak látja értelmét.

Zaklatás

2010. július 16. - (Bauer Tamás - Élet és Irodalom)

György Péter azt állítja a Trianon-emléktörvényről: „E törvény egyébként egyetlen olyan dolgot sem állít, ami felzaklathatná a szomszéd népek érzékenységét.” (Az Orbán-kormány csapdája, ÉS, 2010/27., júl. 9.) Vegyük elő a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló 2010. évi XLV. törvényt! Első paragrafusában a trianoni békeszerződésről - melyet a szöveg következetesen „békediktátumnak” nevez, felújítva a Horthy-korszak irredenta szóhasználatát - azt mondja, hogy az „a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása” volt. Mint tudjuk, a gyulafehérvári gyűlésnek, Románia és Erdély egyesülésének évfordulója ma Románia nemzeti ünnepe. A románok, szlovákok, szerbek nem tekintik igazságtalannak és méltánytalannak azt, hogy a történelmi Magyarország román, szlovák, szerb többségű területei Romániához, Csehszlovákiához, Jugoszláviához kerültek. Az emléktörvény szövege viszont megkérdőjelezi a trianoni békeszerződés legitimitását, vagyis - legalábbis lélekben - ezeknek az országoknak az integritását. Ne feledjük: akik az ilyen szövegeket gyártják, az autójukon díszlő matrica tanúsága szerint sem tesznek különbséget a magyar többségű és a nem magyar többségű területek elveszítése között, ma is a „mindent vissza” álláspontját képviselik. Hogy ez ne „zaklatná fel” a szomszéd népek érzékenységét, nehezen tudom elképzelni. A törvény második bekezdése szerint „a trianoni békediktátum által felvetett kérdések történelemből ismert eddigi megoldási kísérletei - mind az idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások, mind a nemzeti önazonosságnak a nemzetköziség ideológiája jegyében történt felszámolására irányuló törekvések - kudarcot vallottak”. Tessék figyelmesen olvasni: az „idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások” vallottak kudarcot. Ennyit mond a szöveg a határkérdésről, semmivel sem többet. Elmulasztja leszögezni, hogy szövegezői és megszavazói véglegesként fogadják el Magyarországnak a trianoni, illetve párizsi békeszerződésben megállapított határait. Nem csoda, hiszen a szlovák, illetve román alapszerződést is elutasították 1995-ben, melyekben az akkori magyar kormány megerősítette e határok elfogadását, elérve cserében, hogy a szomszédok a negyvenéves szocialista doktrínával szakítva nem belügynek, hanem államközi kérdésnek tekintsék a kisebbségek helyzetét. Erre a Fidesz és a KDNP nemet mondott, és ebben a törvényben sem mond igent. Nem hinném, hogy ez ne sértené a szomszéd népek érzékenységét. Az asszimilációs törekvéseket a törvényszöveg elítéli, a revíziós ábrándokhoz nincs szava. Az emléktörvény harmadik paragrafusában az áll, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság”. A minap olvashattuk az ÉS-ben Balázs Péter korábbi külügyminiszter kiváló írását, amelyben meggyőzően fejti ki: egységes magyar nemzet nincs. Míg Sólyom László köztársasági elnök időnként elmagyarázta, hogy más a kulturális és más a politikai nemzet, az olyan megfogalmazások, mint amilyenek a törvényszövegben találhatók, szándékosan megkerülik ezt a különbségtételt, és a nyelvi-kulturális közösségen túl politikai entitásként kezelik a Kárpát-medencei magyar lakosságot, mint ahogy ezt teszi a kettős állampolgárságról szóló törvény és az újra összehívandó MÁÉRT is. A szöveg a továbbiakban „megerősíti Magyarország elkötelezettségét” többek között „az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására”. Hogy mi az Európában elfogadott gyakorlat, az nem egyértelmű, hiszen más a gyakorlat Franciaországban és Görögországban, és más Finnországban vagy Spanyolországban. Az azonban bizonyos, hogy ha valaki nem egyéni és kollektív kisebbségi jogokról beszél, hanem autonómiáról, erről sokaknak rögtön a területi autonómia jut eszébe (alighanem a szövegezőknek is), és ezt, mint tudjuk, legalábbis a szlovákok és a románok kategorikusan elutasítják. Ez a követelés - amit ők államuk feldarabolásának előkészítéseként értelmeznek - bizonyosan felzaklatja ott sokak érzékenységét. Nem állítom, hogy igazuk van ebben, ez más kérdés. Azt azonban állítom, hogy ez a törvény durva provokáció, s ha másnak nem is, György Péternek - és mindenkinek, aki képes a másik fél szemével is látni egy vitás ügyet, ami bármiféle együttélés előfeltétele - ezt észre kellene vennie.

„A magyarság nem egy járulékos jegy, hanem lényegadó karakter”

2010. július 19. - (mti)

A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) korábbi résztvevőitől beérkezett eddigi vélemények szerint a magyar szervezetek a Máért statútumát jónak tartják, és érdemi változásokat nem akarnak. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az MTI-nek hétfőn megerősítette, hogy a nyár után összehívják a Máértet. Semjén Zsolt felidézte, hogy levélben fordultak mindenkihez, aki valaha a Máért résztvevője volt, amelyben arra voltak kíváncsiak, milyen esetleges változtatásokat tartanak szükségesnek a szervezet jövőbeni működésében, illetve milyen témákat szeretnének megvitatni a Máérten. A miniszterelnök-helyettes kiemelte: a beérkezett válaszok feldolgozása folyik. Az eddigi visszajelzésekből az következik, hogy a Máértnek olyan szervezetek fórumának kell lennie, ahol a magyarság nem egy járulékos jegy, hanem a lényegadó karakter - fogalmazott. Az eddigi válaszokból az tűnik ki, hogy a korábbi résztvevők is úgy látják, a Máértnek etnikai értelemben magyar szervezetek fórumának kell lennie. Ha olyan értekezlet lenne, amelyen nem magyar szervezetek, hanem olyan tömörülések vesznek részt, amelyeknek van magyar tagozata is, az már egész más dolog lenne - fejtette ki. Kitért arra, hogy különösen nagy az érdeklődés a nyugati magyarság részéről. Ezzel kapcsolatban kiemelte: alapvető nemzetstratégiai érdek, hogy megtartsák a magyarság számára azokat is, akik már nem beszélnek magyarul. Nem reális elvárni, hogy a negyedik-ötödik nemzedék egy tanácskozáson a megszokott szinten beszéljen magyarul, ezért számukra angol nyelvű szekció biztosítása elképzelhető lehet a különböző konferenciákon. A nem magyarul beszélő, de magyar származásukra büszke embereket nem volna szabad elveszítenie a magyar nemzetnek - tette hozzá a miniszterelnök-helyettes. Az MTI kérdésére, hogy Bugár Béla, a Híd-Most elnöke hétfőn azt mondta, megpróbálja elérni, hogy az Országgyűlés érvénytelenítse azon határozatát, miszerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) a magyar parlament alá tartozik, azt mondta: Bugár Béla tehet javaslatot, ezt ugyanúgy meg fogják fontolni, mint az összes többi javaslatot. Semjén Zsolt kiemelte: azt gondolja, hogy a KMKF története azért alakult így, mert Szili Katalin házelnökként így tudta megmenteni a magyar-magyar tanácskozást, miután Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő nem volt hajlandó összehívni a Máértet. A miniszterelnök-helyettes szerint teljesen rendjén való, hogy a KMKF a házelnökhöz és az Országgyűléshez kapcsolódik. Bugár Bélán kívül eddig még senkinek nem jutott eszébe, hogy ne lenne jó dolog, hogy az Országgyűléshez kapcsolódik, s a tanácskozások szempontjából is a legméltóbb helyszín a felsőházi terem - jegyezte meg.

Társadalmi párbeszéd a kisebbségi törvény újragondolásáért

2010. július 17. - (Orientpress.hu)

A Közigazgatási és Igazságügy Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága Szászfalvi László államtitkár vezetésével társadalmi párbeszédet kezdeményez a többség és kisebbség harmonikus együttélése során megvalósítható, a kisebbségek kultúrájának, anyanyelvének megőrzését és fejlesztését biztosító jogszabályi keretek továbbfejlesztése érdekében. A minisztérium augusztus 31-éig várja a civil és érdekképviseleti szervezetek véleményét, javaslatait. A kormány kiemelt feladatának tekinti a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek, azok szervezeteinek jogait érintő törvényi rendelkezések áttekintését. Az átfogó felülvizsgálat célja a kisebbségek kulturális autonómiájának minél szélesebb körű érvényesítését biztosító, megfelelő jogszabályi keretek megteremtése. Ehhez szükség van a több mint 15 éve megalkotott kisebbségi törvényben foglaltak újragondolására, a civil szervezetek és a kisebbségi önkormányzatok működési hatékonyságának és jövőbeni szerepének felülvizsgálatára. E nagyszabású munkát a kisebbségek legszélesebb körű képviseleteinek partneri bevonásával kívánjuk elvégezni. Számítunk tehát a különböző közösségek tagjainak, civil szervezeteinek, intézményeinek konkrét közreműködésére. A párbeszéd elsődleges célja a kisebbségi szervezetek munkáját akadályozó, tevékenységét nehezítő rendelkezések összegyűjtése, azok módosítási javaslatainak kidolgozása. A Közigazgatási és Igazságügy Minisztérium önálló e-mail címet létesített az itt vázolt feladatokhoz kapcsolódó vélemények fogadására. A minisztérium a Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript. emailcímre 2010. augusztus 31-éig várja a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő joganyaggal kapcsolatos észrevételeket, konkrét javaslatokat.

Harmincezerrel többen a kisebbségi választói jegyzékben

2010. július 16. - (mti)

A négy évvel korábbinál harmincezerrel többen vetették fel magukat a kisebbségi választói jegyzékbe: amíg 2006-ban 199.789-en szerepeltek a jegyzékben, addig az idei választásra a július 15-i határidőig 227.838-an jelentkeztek. A statisztikából kiderül: 27 ezerrel több cigány, 1.600-zal több ruszin, 900-zal több román, 300-zal több szerb és 200-zal több ukrán szerepel a mostani kisebbségi választói jegyzékben, mint négy évvel ezelőtt, ugyanakkor a szlovákok száma 3 ezerrel, a görögök száma ezerrel, a horvátok és németek száma 500-500-zal csökkent. A települési kisebbségi önkormányzati választáson csak az szavazhat, aki a 13 kisebbség egyikéhez tartozik, a kisebbséghez tartozását nyilatkozattal vállalja, nagykorú vagy október 1-jéig nagykorúvá válik, továbbá a helyi önkormányzati képviselők választásán választójoga van, és szerepel a kisebbségi választói jegyzékben. A jegyzékbe vételt július 15-én 16 óráig lehetett kérni a helyi választási iroda vezetőjétől, a jegyzőtől. A jegyzők május 31-től minden hétfőn tájékoztatták a jegyzékben lévők számáról az OVI-t, amely internetes oldalán, a www.valasztas.hu-n ezt közzétette. Az OVI azt kérte a jegyzőktől, hogy pénteken is szolgáltassanak adatot, de ennek a kérésnek néhány településen nem tettek eleget, így az OVI oldalán közzétett szám ezekre az adatokra, valamint a folyamatban lévő jogorvoslatokra tekintettel még változhat. Az OVI péntek délutáni adatai szerint 227.838-an szerepelnek a választói jegyzéken, ebből körülbelül 85 ezren az utolsó négy napban kerültek fel rá. A felvettek 58 százaléka (133.182 választó) kérelmében a cigány kisebbségi közösséghez tartozónak vallotta magát, 20 százaléka (46.506-an) németnek, 12.282 választó szlováknak, 11.534 horvátnak, 5.315 románnak, 4.297 ruszinnak, 3.100 lengyelnek, 2.438 szerbnek, 2.372 örménynek, 2.335 görögnek, 2.137 bolgárnak, 1.315 ukránnak, 1.025 szlovénnek. A négy évvel ezelőtti kisebbségi választáson Pécsen három szavazókört kellett kijelölni a kisebbségi választók nagy száma miatt, és volt további öt olyan település - Békéscsaba, Győr, Miskolc, Nagykanizsa és Budapest XVIII. kerülete - ahol két szavazókör volt a kisebbségi választáson. Az idei választáson Győr „megelőzte” Pécset, mivel a legtöbben, 2.578-an Győrben jelentkeztek a jegyzékbe, ebből 1.143 cigány, 500 lengyel, 706 német, 93 örmény, 68 horvát, 33 román. A négy évvel ezelőtti adatokhoz képest több mint 300-zal nőtt a lengyel választók száma (172 volt), 140-nel a németeké (564 volt), 30-cal a románoké (3 volt) és 29 új (a korábbi statisztikában nem szereplő), a szerb kisebbséghez tartozó is jelentkezett az őszi választásra. Miskolcon 2.270-en jelentkeztek a választói jegyzékbe, csaknem 900-zal többen, mint négy éve. A jegyzéken szereplők közül 1.421-en a cigány kisebbséghez tartozónak mondták magukat (719 volt 2006-ban), 193-an ukránnak (127 volt), 146-an szlováknak (203 volt), 143-an ruszinnak (48 volt), 67 görög (89 volt), 65-65 lengyel és német (49, illetve 68 volt), 44 bolgár (47 volt), 43 szlovén (négy éve egy sem), 38-38 horvát és szerb (51, illetve egy sem volt). Vagyis 700-zal nőtt a cigány és 100-zal a ruszin kisebbséghez tartozók száma. Pécsen 2006-ban olyan sokan (2.550) jelentkeztek a kisebbségi választói jegyzékbe, hogy három szavazókört is ki kellett jelölni. Most a baranyai megyeszékhelyen 1.841-en szerepelnek a jegyzékben, ebből 428 cigány (2006-ban 838 volt), 656 német (800 volt), 264 horvát (234 volt), 174 görög (426 volt). Vagyis „eltűnt” csaknem 800 cigány, görög és német kisebbségi szavazó a négy évvel ezelőttihez képest. Nagykanizsán a kisebbségi választói jegyzékben 1.847-en szerepelnek, a zalai nagyvárosban 2006-ban 1212-en jelentkeztek a kisebbségi választásra. Ebből 1.674 cigány (984 volt), 142 horvát (219 volt) és 31 német (6 volt). Budapest XVIII. kerületében 1.639-en szerepelnek a kisebbségi választói jegyzékben, 2006-ban ez a szám 1.455 volt. A felvettek közül 802 német (401 volt), 198 cigány (354 volt), 112 lengyel (163 volt). Békéscsaba azonban kiszorult a legnépesebb hat közül: 786-an vetették fel magukat a 2010-es kisebbségi választói jegyzékbe (ez a szám négy évvel ezelőtt 1.426 volt), vagyis majdnem a felére csökkent a jegyzékben szereplők száma. Most 349-en a cigány (226 volt), 317-en a szlovák (1.016), 66-an a román (80 volt) és 45-en a lengyel (85 volt) kisebbséghez tartozónak vallották magukat. A számokból kitűnik: a hazai szlovákság egyik központjának tekintett Békéscsabán a szlovák kisebbséghez tartozók közül csak minden harmadik vetette most fel magát a választói jegyzékbe. A szavazást egy napon tartják a helyi önkormányzati képviselők választásával. A kisebbségi önkormányzati választást akkor tűzi ki a helyi választási bizottság, ha a településen adott kisebbség választói jegyzékében szereplő kisebbségi választópolgárok száma a választás kitűzésének napján eléri a 30-at. Négy évvel ezelőtt kétszázezer választó kérte felvételét a kisebbségi választói jegyzékbe: 106 ezren szerepeltek a cigány, csaknem 46 ezren a német, 15 ezren a szlovák, 11 ezren a horvát, 4 ezren a román, 3-3 ezren a lengyel és a ruszin, több mint 2-2 ezren a görög, az örmény, a szerb és a bolgár, ezren-ezren az ukrán és a szlovén választói jegyzékben. Akkor 2.933 településen készült kisebbségi választói jegyzék, és az ország 1.435 településén végül összesen 2.049 helyi kisebbségi önkormányzati választást tartottak.

142 ezren a kisebbségi választói jegyzékben

2010. július 13. - (mti)

Alig néhány nappal a határidő lejárta előtt több mint 140 ezren jelezték a lakóhelyük szerinti jegyzőnél, hogy részt kívánnak venni a települési kisebbségi önkormányzati képviselők októberi választásán, amelyet az önkormányzati választással egy napon tartanak. A kisebbségi jegyzékbe az kérheti a felvételét, aki a 13 kisebbségi közösség egyikéhez tartozónak vallja magát, és szavazni kíván a jelöltekre, vagy maga is jelöltként kíván indulni. Ehhez az szükséges, hogy július 15-ig egy formanyomtatványon kérje az adott kisebbségi választói jegyzékbe való felvételét a helyi jegyzőtől. A kisebbségi szervezetek azonban nem gyűjthetik az említett kérelemnyomtatványokat, és erre nem is hívhatják fel a választópolgárokat. A kérelem és a kisebbségi választói jegyzék ugyanis személyes és különleges adatokat tartalmaz. A jegyzékbe csak a választási iroda, a választási bizottság és a bíróság tekinthet be feladatai végrehajtásakor. (A jegyzékeket a szavazás eredményének jogerőre emelkedése után meg kell semmisíteni.) A felvettek 59 százaléka (83.478 választó) kérelmében a cigány kisebbségi közösséghez tartozónak vallotta magát, 22 százaléka (30.979-en) németnek, 8.130 választó szlováknak, 7.244 horvátnak, 2.505 románnak, 1.693 lengyelnek, 1.692 szerbnek, 1.435 ruszinnak, 1.393 görögnek, 1.253 bolgárnak, 1.242 örménynek, 701 szlovénnek, 672 pedig ukránnak. A legtöbben, 1.506-an Győrben jelentkeztek a jegyzékbe, Pécsen 1.340-en, Miskolcon 1.280-an, Nagykanizsán 1.066-an, míg a főváros XVIII. kerületében 977 jelentkező kérte felvételét. A kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt július 15-én 16 óráig lehet kérni.

Szlovák válogatás a kortárs magyar irodalomból

2010. július 17. - (Görözdi Judit - litera.hu)

Július 15-én mutatták be a pozsonyi Artfórum könyvesboltban a szlovák nyelvű Revue svetovej literatúry című folyóirat nyári számát, amely a kortárs magyar irodalomból szemezget. - A bemutatón Görözdi Judit járt. kommentküldnyomtatNoha a Revue svetovej literatúry az egyetlen szlovák irodalmi lap, amely külföldi irodalmakból közöl összeállításokat, magyar irodalmi blokk legutóbb 2004-ben jelent meg. A mostani válogatást Deák Renáta és Gabriela Magová műfordítók készítették, főleg olyan szerzőket mutatnak be, akiket könyvfordításból nem ismerhet a szlovák közönség. Erős - az egyébként mindig nagyobb műfordítási kihívást jelentő - költészeti anyag: Tandori Dezső, Kovács András Ferenc, Térey János, Borbély Szilárd, Tóth Krisztina verseit, Kukorelly Endre gyerekverseit, valamint a Telep csoport költőinek, Krusovszky Dénesnek, Nemes Z. Máriónak, Bajtai Andrásnak, Pollágh Péternek, Sopotnik Zoltánnak a munkáit tartalmazza. A prózát Parti Nagy Lajos, Háy János, Garaczi László, Bán Zsófia és Dunajcsik Mátyás szövegei képviselik. Sajnos különlegességnek számít a szlovákiai magyar szerzők szlovák folyóiratbeli közlése, a szlovák közegben is jól ismert Tőzsér Árpád és Grendel Lajos mellett most szót kaptak a fiatalabb költők közül Németh Zoltán és Juhász Katalin, a prózaírókból pedig György Norbert és Gazdag József. A szépirodalmi műveket Macsovszky Péternek a Telep csoportot bemutató esszéje, Görözdi Juditnak a magyar kortárs irodalom szlovák recepcióját áttekintő írása, valamint Németh Zoltánnak a kisebbségi irodalom problematikáját tárgyaló tanulmánya kíséri. A szövegek jelentős része ahhoz a műfordítói munkához kötődik, amely a balatonfüredi Fordítóház rendszeres, évente megrendezett szlovák szemináriumán zajlik. A Revue svetovej literatúry magyar számának a megjelenése, ahogy ezt a lapszámbemutatón Jarmila Samcová főszerkesztő is hangsúlyozta, összefügg egy fiatal, felkészült műfordító generáció fellépésével, akik kialakították a nyelvileg igényes kortárs magyar irodalom átültetéséhez szükséges eszköztárat, sőt kíváncsian állnak elébe minden impulzusnak, ami a magyar kortárs irodalomból ered. A lapszámot készítő műfordítók: Eva Andrejčáková, Macsovszky Péter, Gabriela Magová, Deák Renáta, Jitka Rožňová, Ildikó Drugová, Andrea Gálová, Vlado Janček, Jozef Tancer és Karol Wlachovský. A folyóirat képanyagát Ján Sekal válogatta Megyik János munkáiból.

Londonban is aggódnak a kettős állampolgárság miatt

2010. július 19. - (mti)

A brit Sunday Times szerint aggasztó lehet, hogy a kelet európai országokban, például Magyarországon és Romániában, nemzetiségi alapon könnyen kaphatnak uniós állampolgárságot nem uniós országok lakói. Százezrével jutnak EU-állampolgársághoz és útlevélhez nem uniós kelet-európai országok nemzetiségi közösségeinek tagjai, akiknek az EU-tag anyaországok adnak állampolgárságot, és ez aggályokat kelt Brüsszelben - írta vasárnapi riportjában az egyik vezető brit lap, a moldovai románoknak juttatott román állampolgárságot, illetve a magyarországi állampolgársági törvényt kiemelve. Románia gyakorlatával kapcsolatban a The Sunday Times azt írta: eddig 120 ezer moldovai kapott EU-útlevelet, és további 800 ezren adtak be kérvényt. A lap szerint Brüsszelben riadalmat kelt, hogy Románia állampolgárságot ad a nem EU-tag Moldovában élő román nemzetiségűeknek. Moldovában az átlagos havi bér 130 fontnak (43 ezer forintnak) felel meg, és már most is több mint egymillió moldovai dolgozik külföldön, jórészt illegálisan az EU-ban. Az újság felidézi, hogy Traian Basescu román államfő áprilisi moldovai látogatásán kijelentette: a moldovaiaknak, akiknek többsége románnak tartja magát, meg kell adni a lehetőséget a szabad mozgásra Romániában és az EU-ban egyaránt. Basescu annak idején azt ígérte, hogy a román hatóságok havi 10 ezer állampolgársági kérelmet hagynak jóvá. A cikk szerint a „korrupt” moldovai kormánynak még a középületek téli fűtésére sincs pénze, és az ország fejenkénti hazai összterméke (GDP) Szudánéval azonos. A moldovaiaknak csaknem a harmada a szegénységi szint alatt él, és meredeken emelkedik a munkanélküliség. Brüsszelnek ugyanakkor nincs lehetősége beavatkozni, mivel az állampolgárság megadása minden tagország szuverén joga. A brit lapnak egy név nélkül idézett magas rangú brüsszeli diplomata úgy fogalmazott, hogy „a hátsó bejáraton keresztül” zajlik az EU-bővítés, mivel „egyes tagállamok” állampolgársági politikája miatt „hatalmas mértékben” növekszik az új EU-állampolgárok száma. A diplomata szerint ez a szám „hamarosan egy kisebb ország lakosságáéval ér fel”. Uniós illetékesek kifogásolják, hogy néhány új EU-tagállam révén milyen könnyen lehet állampolgársághoz jutni. Magyarország épp most hajtott végre törvénymódosítást, lehetővé téve a Kelet-Európában élő magyaroknak a magyar állampolgárság felvételét, Bulgária pedig több mint 60 ezer útlevelet állított ki macedóniaiaknak emeli ki a brit újság. Sir Andrew Green, a MigrationWatch UK nevű, pártoktól független, a bevándorlást ugyanakkor konzervatív alapállásból megítélő elemző csoport vezetője kijelentette: elképesztő, hogy csaknem egymillió moldovai folyamodott román állampolgárságért. Sir Andrew szerint alapvető fontosságú, hogy a brit kormány EU-partnereivel együtt lépéseket tegyen, ellenkező esetben az olcsó munkaerő újabb áradata önti el az országot, ami egyáltalán nem lenne üdvözlendő recesszió idején.

Nem lehetnek kettős állampolgárok a szlovákok

2010. július 16. - (mti)

A szlovákok szombattól elveszítik szlovák állampolgárságukat, ha egy másikat is felvesznek. Életbe lép ugyanis a Robert Fico (Irány - Szociáldemokrácia) vezette előző kormány által elfogadtatott törvénymódosítás, amivel a kettős állampolgárságról szóló magyar törvénymódosításra reagáltak Pozsonyban. Az új szlovák kormányfő, Iveta Radičová nyilvánvalóan a vitatott törvénymódosítás felülvizsgálatára törekszik majd, de konkrét tervekről egyelőre nem beszélt. Ivan Gašparoviť szlovák államfő május 31-én írta alá a módosított állampolgársági törvényt. A pozsonyi parlament által elfogadott változtatás lényege, hogy az a szlovák állampolgár, aki önként felveszi egy másik ország állampolgárságát, automatikusan elveszíti a szlovákot. A törvény nem vonatkozik azokra a szlovák állampolgárokra, akik a törvény életbe lépése után cseh állampolgárságot kérnek, vagy például azokra, akik házasság útján kapnak másik állampolgárságot. Szlovákia részéről a jogszabály válasz volt az Országgyűlésnek a magyar állampolgársági törvényt módosító döntésére. Az akkori pozsonyi kormány szerint a magyar állampolgárságról szóló törvény, amely alapján a határon túli magyarok kedvezményesen szerezhetik meg a magyar állampolgárságot, nemzetbiztonsági kockázatot jelent Szlovákia számára. A szlovák állampolgársági törvény módosítását a három koalíciós párt és az ellenzéki kereszténydemokraták szavazták meg. A legnagyobb akkori ellenzéki tömörülés, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU), a jelenlegi kormánykoalíció legerősebb pártja elutasította. A magyar képviselők nem vettek részt a szavazáson. A jelenlegi kormánykoalíció másik pártja, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) támogatta a törvénymódosítást a parlamenti szavazáskor. Daniel Lipšic szlovák belügyminiszter (KDH) ugyanakkor nemrégiben közölte: „van még számos megoldás”. Mint mondta, a kormány olyan törvényjavaslatot akar támogatni, amely semlegesíti a magyar állampolgársági törvény hatását, de nem jelent nehézségeket az állandó külföldi lakhellyel rendelkező szlovák állampolgárok számára.

Sme: Budapesten még mindig nem értik

2010. július 16. - (mti)

A nemzetközi tanácskozások alkalmával megtartott felsőszintű szlovák-magyar találkozók nem helyettesíthetik a klasszikus kétoldalú találkozókat. Ideje lenne már, hogy Pozsony és Budapest visszatérjen ezekhez a találkozókhoz, ez azonban nem lesz könnyű - írta a Sme pénteken. Az újság - a Még mindig nem értik című jegyzetében - arra a pozsonyi bejelentésre reagál, hogy a jövő heti budapesti visegrádi miniszterelnöki csúcstalálkozón kétoldalú megbeszélésre kerül sor Orbán Viktor és Iveta Radičová között is. A Sme c. szlovák liberális napilap szerint a rendes kétoldalú találkozókat nem kell erővel szorgalmazni, s a szlovák-magyar viszonyban csak akkor van értelmük, „ha nem a meglévő problémák elfedésére, hanem azok megoldására fognak szolgálni”. Az újság - a Még mindig nem értik című jegyzetében - arra a pozsonyi bejelentésre reagál, hogy a jövő heti budapesti visegrádi miniszterelnöki csúcstalálkozón kétoldalú megbeszélésre kerül sor Orbán Viktor és Iveta Radičová között is. A Sme szerint a rendes kétoldalú találkozókat nem kell erővel szorgalmazni, s a szlovák-magyar viszonyban csak akkor van értelmük, „ha nem a meglévő problémák elfedésére, hanem azok megoldására fognak szolgálni”. Egy miniszterelnöki találkozó csak hab a tortán, amelyet számos tárgyalás előz meg. „Hozzájutni a habhoz még a pozsonyi kormányváltás ellenére sem lesz könnyű. A szerepek részben felcserélődtek és ma elsősorban Pesten találhatóak azok, akik a kapcsolatokat teljes mértékben a belpolitikai hatalmi szükségleteknek és az etnikai világlátásnak rendelik alá” - véli Peter Morvay, a jegyzet szerzője. „Ha Radičová kormánya megszünteti a Fico-kormány magyarellenes kirohanásait, meg kell várni Orbán és társai mentális átalakulását. Az is meglehet, hogy ez hasztalan várakozás lesz, ahogy ezt Martonyi (János) magyar külügyminiszter jelezte a Berliner Zeitungnak adott interjújában” - véli a tekintélyes újság. Rámutat: Martonyi „továbbra sem érti, mi zavarja Szlovákiát a kettős állampolgárságról szóló törvényben, amely szerinte a már érvényben lévő törvénynek csak egy apró módosítása volt”. „Egy olyan külügyminiszterrel, aki nem érti, milyen lényegi különbség van a között, hogy egy ország a saját állampolgárai helyett más országok állampolgáraival kezd el törődni anélkül, hogy azt az érintett országokkal egyeztetné, lehet, hogy minden tárgyalás hasztalan lesz” - zárja Peter Morvay a jegyzetét.

Gőgös és provinciális - Pozsonyi magyarok szóltak be Orbánnak

2010. július 13. - (mti)

A magyar kormány gazdaságpolitikájának sikerességét nagyban behatárolja a többi visegrádi országban lezajlott választások végkimenetele; ha Magyarország nem kapcsol nagyobb sebességre, szomszédjai újra messze lehagyhatják a reformok terén - írja az Új Szó című szlovákiai magyar napilap keddi kommentárjában. „Ami Orbán Viktornak nehézség, az ebben az esetben az országnak jó lehetőség - feltéve, ha a magyar kormány beszáll a reformversenybe” - véli Gál Zsolt, a Viktornak nehéz lesz című írás szerzője. Szerinte látszólag könnyebb lett volna Budapest helyzete, ha a visegrádi szomszédságban a populisták győzelmét hozzák a választások. „Tudjuk, nem így lett, Prágában jobboldali győzelem született, méghozzá Magyarországon elképzelhetetlen jelszavakkal és programokkal (pl. költségvetési felelősség, tandíj, a szociális juttatások 10%-os csökkentése, nyugdíjak átmeneti befagyasztása). Ezután Szlovákiában nyertek a jobbközép erők, amelyek ha csak a 2002 és 2006 közötti reformáradat felének, harmadának megfelelő változást hajtanak végre, máris túllépik azt a szintet, amit déli szomszédunknál elképzelni sem nagyon mernek” - írja a szerző. „Minden jel arra mutat, hogy a politikai változások következtében beinduló gazdasági reformok - főleg Csehországban és Szlovákiában - igencsak magasra teszik a lécet a budapesti kormánynak. Annak a kormánynak, amelynek elvileg hasonló értékrendet kellene képviselnie. A gazdaságpolitika terén azonban a Fidesz már régóta nem jobboldali (ill. csak a nevében az), az elmúlt négy évben jórészt balos, populista (nemritkán szélsőbaloldali) húrokat pengetett, és így szakadékszerű különbség van közte és a cseh, szlovák és lengyel középjobb és liberális pártok között” - jegyzi meg Gál. Rámutat: ez utóbbiak sokszor vállaltak egy sor népszerűtlen, de a fenntartható növekedés szempontjából nélkülözhetetlen reformot (tandíj, vizitdíj, nyugdíjkorhatár-emelés, a szociális segélyek megnyirbálása), nem pedig aláírásokat gyűjtöttek vagy népszavazást támogattak ellenük. A piacban hisznek, és ezért támogatják a magánosítást, a folyton a privatizáció ellen harcoló Fidesszel szemben. És soha nem ígértek 13. nyugdíjat, amit a Fidesz nemcsak megszavazott 2002-ben (ellenzékből), hanem már 14-iket is ígért a 2006-os kampányban. „Magyarországnak az tenne jót, ha a Fidesz is a többi visegrádi jobbközép párthoz hasonló politikába kezdene, és beszállna az alakuló reformversenybe. Ehhez mindenekelőtt két dologra volna szükség. Először is végre fel kellene hagyni azzal a mentalitással, hogy fél szemmel folyton a népszerűségi mutatókat lessük, és nem teszünk semmit, ami a választóink nemtetszését válthatja ki. Ennek többnyire az a vége, hogy a kormány nem is tesz szinte semmi hasznosat. Másodszor, lejjebb kellene venni kicsit a nagy úrhatnám gőgből, és tanulni kéne a szomszédok (versenytársak) receptjeiből, ami nem szégyen, hanem erény. A 2002 és 2006 közötti szlovákiai reformok és a 2007-es 10,6%-os rekordnövekedés közötti összefüggés például annyira egyértelmű és közeli, hogy még a gyengén látónak is majd kiveri a szemét, Budapesten mégsem sűrűn hallani a szlovák típusú reformok szükségességéről” - véli Gál. „Mert az, hogy Magyarország 5-10 évvel összes versenytársa után végre bevezeti az egységes adót, az nem úttörő reform, hanem vészesen megkésett kötelező minimum” - záródik a kommentár.

Kultúrkeserves

2010. július 15. - (Széky János - Parameter.sk)

Gyönyörű történetet mesél el Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetének most leköszönő igazgatója a Paraméteren: „Konkrétan Csáky Pál ment be a magyarországi miniszterelnöki hivatalba, és addig verte az asztalt, amíg le nem vették a Védcölöp Alapítványt a nemzeti intézmények listájáról.” A Palisády/Védcölöp Alapítvány a szlovák-magyar társadalmi és kulturális együttműködést akarta élénkíteni, különös tekintettel a fiatalokra, és ez sikerült is. Az alapítvány elnöke Rudolf Chmel. Csáky azzal érvelt, hogy „a szakmai kuratórium tagjai, és közvetve az intézet munkatársai is Fico baráti köréből kerültek ki”. (Az érvelés alapja nyilván nem más, mint hogy az egyik tag, Hushegyi Gábor Pavol Paška tanácsadója volt. Így kerül minden érintett, beleértve Krasztev Pétert, Fico baráti körébe. Ilyen alapon Duray Miklós, a szófukar parlamenter is ott van, hiszen 2006-ban ő is kész lett volna koalíciózni Ficoval.) Azt hinné az ember, hogy tiszta a kép: Krasztevet és szlovák fiatalokkal barátkozó körét a nemzetáruló balliberálisok futtatják, másnak nem jutna eszébe olyan merénylet, mint hogy száz magyar és száz szlovák képzőművész részvételével rendezzen kiállítást. De nem. Mint az Új Szónak elmondja: „Hiába próbáltam elmagyarázni a Hiller nevű miniszternek, hogy mi itt nagyon fontos dolgot csinálunk, és neki is dicsőséget hozna, ha ebbe beszállna valamilyen módon, ez az ember egyszerűen keresztülnézett rajtam.” Ő az a Hiller, akinek a minisztériuma az év elején ismeretlen okból nem utalta át a Magyar Alkotóművészek Egyesületének a más jövedelemforrással nem bíró öreg festők nyugdíját, viszont búcsúzóul hozzávágott pár milliót a mérsékelten sikeres vicclaphoz és az életművész exminiszter-színműíróhoz. Csáky és Hiller, micsoda összhang. Az egyik jobboldalinak és nemzetinek, a másik baloldalinak és liberálisnak tudja magát, de mindkettő, így vagy úgy, kultúraellenes. Az egyik szerint a kultúra lényegében a hagyomány őrzése, a másik szerint kultúra az, amit a Kádár-korban kellemesen lébecoló, majd a szociálliberális kormányokhoz eredményesen törleszkedő iparosok művelnek. Az egyik keserűen összeszorítja száját, és nagyítóval keresi a nemzetárulás jeleit, más szempontja nincs. A másik nem tud elszakadni a megszokott öregedő celebektől, és úgy véli, addig jó a magyar kultúrának, amíg ők kapnak pénzt, posztot, publicitást. Aztán jönnek a kiszámíthatatlan gonoszok. „Fiatal embernek még nedves az agya” - mondta egyszer dicsérően hatvanas főnököm, és nem az agyvízre gondolt, hanem arra, hogy a jó dolgok nem a hagyomány minőséggel nem törődő védelméből, nem a gonosz kereséséből és egzorcizálásából, nem a régi haverok kötelességszerű pátyolgatásából lesznek, hanem nyitottságból és alkotásból. És arra főleg olyan emberek képesek, akik nem feltétlenül életkoruk szerint fiatalok, de olyanok, akinek a gondolkodása még nem szikkadt ki. Így van a kultúrában is meg a politikában is. Krasztevnek elégtételt jelentett a Híd győzelme. Aztán hazajön. Budapestről nézve, minden illúzión túl, ez a fő különbség: itt a kiszikkadt agyú lelki öregek reménytelenül unalmas kiszámíthatósága húsztól százig, ott minden bajjal és őrülttel együtt a nyitottság és a kreativitás. Nedv.

Krasztev Péter: „A cél az, hogy szeressenek minket”

2010. július 5. - (Parameter.sk)

Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének öt éves kiküldetés után leköszönő igazgatója azt állítja, a szlovákiai parlamenti választások eredményei őt igazolták: az ország polgárai békét akarnak, és kíváncsiak a magyar kultúrára.

- Milyen állapotok fogadták önt annak idején, 2005-ben a pozsonyi magyar intézetben?

- Egy tizenöt éve vegetáló, megkövesedett, a rendszerváltás előtti időket idéző strukturát találtam itt. Egyszerűen nem volt kitalálva az intézet feladata. Mindenki végezte a maga dolgát, de tulajdonképpen senki nem tudta, miért teszi, amit tesz, mi értelme az egésznek. Szerintem egy ilyen intézetnek nem elsősorban az a célja, hogy programokat szervezzen, mint egy művelődési ház. Ez csupán egy eszköz arra, hogy valamilyen célt elérjünk. Ezt a célt viszont senki sem fogalmazta meg.

- Úgy tudom, a világ különböző országaiban működő 18 magyar intézet célja a magyar kultúra prezentálása külföldön....

- Ez is csak egy eszköz, mert hiszen miért prezentáljuk mi a magyar kultúrát? A cél az, hogy szeressenek minket. Hogy a kultúrán keresztül megszerettessük Magyarországot. Ezzel kapcsolatban totális káosz volt a fejekben, amikor ide érkeztem. És sajnos nem biztos, hogy teljesen meg tudtam változtatni ezt a hozzáállást. Arra a kérdésre kellett választ találnom, hogy vajon hogyan tudunk jó országimázst közvetíteni Szlovákia felé, akár a magyar, akár a szlovák nemzetiségűek számára. A saját válaszom az volt, - és örülök, hogy erre a válaszra fel tudtam építeni az intézet tevékenységét, - hogy meg kell mutatnunk, mennyire kreatívak vagyunk, mennyire színvonalas a művészetünk, milyen jó megoldásokat találunk társadalmi problémákra, amiket szívesen megosztunk másokkal, mert partnerek vagyunk mindenfajta együttműködésben. Amikor azt láttam, hogy a politikusok folyamatosan egymást szekálják, és gerjesztik a konfliktust, ezzel szembe kellett állítanom azt a mosolygós, barátkozós, szolgáltató stratégiát, amelyet képviselni kívántam. A programszervezés persze fontos, hiszen erre kapjuk a költségvetésünket, de ez csak egy kis része a nagy egésznek. Az a rész, ami látható. Nekem viszont ugyanolyan fontos program egy asztalhoz ültetni nyolc szlovákiai és nyolc magyar város polgármesterét, - ha nem is egy arénában történik a dolog. Mert ha ők ott közös nyelvet találnak, hálózatot próbálnak építeni és kulturális együttműködésen kezdenek gondolkodni, az van olyan fontos, mint mondjuk egy filmvetítés. Ezek az általunk kezdeményezett kapcsolatok ideális esetben saját pályára állnak, nélkülünk is tovább működnek. Egy másik példa: amikor nagyon elmérgesedett a magyar-szlovák viszony, összehívtunk hatvan-egynéhány, hasonló területen működő szlovák és magyar civil szervezetet, és elindítottuk a „Tegyük meg az első lépést” kulturális kampányt a két ország viszonyának javítása érdekében. A júniusi parlamenti választások eredménye bebizonyította, hogy jó irányba tereltük a folyamatokat, jól láttuk a társadalom valós igényeit. Nekünk ugyanis főleg az a dolgunk, hogy a társadalom igényeire válaszoljunk, nem pedig az, hogy protokoll-ízű programokat szervezzünk a nagyérdeműnek.

- Mi volt a legnagyobb változás a Palisády utcai székház működésében az ön megbízatási ideje alatt?

- Amikor megérkeztem, az intézet ajtaja egész nap zárva volt, az ott dolgozók csak a rendezvények idejére nyitották ki. Mára közösségi hellyé és szolgáltató központtá vált, ahol bárki friss információkat kaphat azzal kapcsolatban, mi történik Magyarországon, hol, milyen fesztiválokra, rendezvényekre érdemes elmenni., hogyan lehet odajutni, s a többi. De bárki egész nap bejöhet olvasni, internetezni, filmet nézni, megihat egy kávét vagy teát. A rendezvényeink zömét kivittük a házból, ami jelentheti Pozsonyt és a vidéki városokat is. Igyekszünk minden olyan helyen biztosítani magyar jelenlétet, ahol jelentős esemény zajlik, és ahol amúgy is sokan vannak. Sikernek könyvelhető el, ha az általunk meghívott és finanszírozott előadókat később visszahívják az adott fesztiválra vagy rendezvényre, immár saját zsebből. Az itteni magyarok egy része még mindig szeretné „kisajátítani” az intézetet, úgy gondolják, főleg számukra kellene programokat szervezniük. Sőt, sokan olyannyira nincsenek tisztában az intézet funkciójával, hogy szlovákiai magyar művészek meghívására kérnek önöktől támogatást. Ez nyilván azért van így, mert a Csemadok tevékenységének „köszönhetően” az az idea fixálódott bennük, hogy egy magyar program kizárólag a helyi magyarokhoz szólhat. Ezt főleg eleinte tapasztaltam. Utána már belenyugodtak a dologba, mert látták, hogy nekik is szól, amit csinálunk, de persze olyan arányban, amekkora a magyar ajkú lakosság számaránya Szlovákiában. A magyar állam évente egymilliárd forintot fordít csak a szlovákiai magyarok kultúrájának támogatására. Ezt én az évi 13 milliós programkeretemmel nem tudtam felülteljesíteni. Magyar országimázst egyébként sem lehet csupán a helyi magyarok felé építeni, azaz úgy kell működnünk, mint a londoni, párizsi, vagy bármely más magyar intézetnek.

- Tudjuk, hogy hazai magyar kulturális élet az utóbbi években szinte összeforrt a politikával, közelebbről az MKP-val. Önnek voltak kellemetlenségei amiatt, hogy a szlovákok felé kívánt nyitni, és a két ország művészei közötti együttműködéseket támogatta?

- Konkrét összetűzésbe nem kerültem a fő irányvonalat képviselő MKP-val, amolyan tisztelettudó megvetéssel viszonyultunk egymáshoz. A mostani választások számomra azt igazolták, hogy az a fajta közeledő, békülő hozzáállás, a közös projektek forszírozása sokkal közelebb áll ehhez a társadalomhoz, mint amit az MKP-s politikusok sugalltak. Ők tényleg egy társadalomidegen irányvonalat próbáltak képviselni, nyilván ezért is kaptak csupán 4 százalékot a választásokon. Kiderült, hogy itt a legtöbben békét és nyugalmat akarnak, és nem csak a magyarlakta vidékeken. Minden normális szlovák, akivel találkoztam, szégyenkezett Slota és az egész konfrontatív szlovák politika miatt, szinte ők kértek elnézést tőlem, amikor erre terelődött a szó. Egyébként sokkal több szlovák-magyar együttműködés létezik kulturális téren, mint azt az emberek gondolnák. A műemlékvédők, színházi szakemberek, filmesek, írók, képzőművészek, zenészek folyamatosan közös projekteket valósítottak meg, csak persze a kultúra nem kap akkora sajtófigyelmet, mint a politika.

- Kaptak külön keretet erre a tevékenységre a magyar államtól?

- Csak konkrét rendezvények szervezésére kaphatunk pénzt, az előbb vázolt, inkább reprezentációs, mintsem művészetközpontú elvek és bürokratikus szabályozás mentén. Ezért igyekeztünk más pénzügyi forrásokat is találni. A potenciális szponzorok nem támogathatnak költségvetési intézményt, és állami intézményként sok pályázati lehetőségből ki voltunk zárva. Úgyhogy bejegyeztettünk egy alapítványt, amely az intézet állandó partnereként vett részt a társfinanszírozásban, valamint a magyar kisebbséget érintő programok szervezésében és lebonyolításában. Ilyenre még nem volt példa az intézeti struktúrán belül, de nincs is más intézet ilyen kényes helyzetben. Eleinte fenntartó szervünknél, a budapesti Balassi Intézetben nem is nagyon értették a dolgot, sőt az intézet régebbi munkatársai is furcsállták az efféle újításokat. Ha viszont összeszámolnánk, hogy az elmúlt pár évben hány rendezvény valósult meg a Védcölöp Alapítvány támogatásának köszönhetően a magyarlakta vidékeken, tekintélyes szám jönne ki. Főleg az ifjúsági szervezetek szintjén vállalta fel a szlovák-magyar együttműködés anyagi támogatását, az intézet szakmai segítségével.

- Hogyan fogadta az itteni kulturális szakma az alapítványt?

- Elég, ha annyit mondok, hogy olyan, politikától független civil szervezetek, ifjúsági csoportok juthattak pénzhez, akik nem hagyományőrző céllal működnek, és nem is tömegigényeket elégítenek ki, ezért eddig esélyük sem volt a magyarországi támogatásokat osztó döntnökök látóterébe kerülni. Mi az alapítványon keresztül a mindig is mostohagyerekként kezelt alternatív művészeti ágakat, a rétegkultúrát, a legújabb, leghaladóbb irányzatokat karoltuk fel. És még ez sem tetszett a szlovákiai magyar politikusoknak, még ezt a jó szándékú kezdeményezést is sikeresen próbálták ellehetetleníteni. Konkrétan Csáky Pál ment be a magyarországi miniszterelnöki hivatalba, és addig verte az asztalt, amíg le nem vették a Védcölöp Alapítványt a nemzeti intézmények listájáról. Pedig mindenki körberöhögte őt, amikor azzal érvelt, hogy az alapítvány körül mozgó emberek, azaz a szakmai kuratórium tagjai, és közvetve az intézet munkatársai is Fico baráti köréből kerültek ki. Ez több, mint sértő volt számomra, és nyilván az érintettek is zokon vették. Mert, amint az a választások után kiderült, Csáky épp a Smer legkeményebb ellenzékéhez tartozó embereket hozta hírbe Ficoval, azokat, akik a bukott miniszterelnök minden igyekezete ellenére szóba se álltak vele a kormányalakítás kapcsán. Ez az aljasság azonban a választásokon megtoroltatott. Úgy látszik, mégiscsak van igazságosság a történelemben....

- Anyagilag mit jelentett az intézet mellett működő alapítvány számára, hogy levették a nemzeti intézmények listájáról?

- Azt, hogy többé nem lesz meg a folyamatos, állandó normatív támogatásuk. Idén még kaptak egy utolsó támogatást, de a továbbiakban már rajtuk múlik, mihez kezdenek.... A dolog mögött nyilván az lapul, hogy az MKP politikusai másként képzelték el a magyar kultúra közvetítését Szlovákiában, illetve az intézet működését. Nem tudom, hogyan képzelték el, mivel emlékezetem szerint az MKP politikusai közül csak ketten-hárman jelentek meg nagy ritkán az intézet által szervezett kulturális rendezvényeken. De végül is nem nekik csináltuk, amit csináltunk, ők ugyanolyan állampolgárok a szememben, mint bárki más.

- Ezt tartja az elmúlt évek legnagyobb kudarcának?

- Inkább azt, hogy végig az árral szemben kellett úsznom. A közigazgatáson belül kultúrát menedzselni olyan, mint tévéjátékot hallgatni rádióban. Nem lehet egy országot úgy képviselni, hogy közben a hátunkon cipeljük az ország egész bürokráciáját. Ennek következményei az összes szegmensre kihatnak, kezdve azzal, hogy milyen munkatársi gárdával kellett nekilátnom ennek az újfajta stratégiának, folytatva a gyors reagálás lehetőségének hiányával, és megfejelve azzal, hogy az egész le van öntve egy kultúrától idegen, „államszagú” mázzal. Ezeket a korlátokat sikerült a végsőkig kitolnom, de a rendszeren változtatni nem állt módomban, hiszen állami pénzből csináltam, amit csináltam. Ráadásul úgy tűnik, Budapesten bürokratikus koloncnak tartják a külföldi kulturális intézeteket. A finanszírozásunk az utóbbi évben olyannyira lecsökkent, hogy jelenleg szó szerint vegetálunk. A munkatársak már több, mint egy éve félállásban, fél fizetésért dolgoznak, és nem lehet tudni, mit hoz a jövő, mennyire lesz fontos az új magyar kormánynak kultúránk külföldi prezentálása.

- És mit tekint a legnagyobb sikernek?

- Azt, hogy a kultúra eszközeivel sikerült valamelyest oldanunk a két ország közötti politikai feszültséget. A siker valódi mércéje nem a rendezvények száma volt, hanem az, hogy hány fesztivál- és programszervező, projektpartner-kereső, tudományos intézmény fordult hozzánk tanácsért, információért, vagyis nem anyagi támogatásért. A minőség mindig összeköti azokat, akik nyitottak az új hatásokra, és nem a múltba tekintenek, nem tizenkilencedik századi módon gondolkodnak nemzetről, államról, társadalomról. A magyar kultúra gazdagságát és előremutató művészeti irányzatait akartam bemutatni Szlovákiában, a közép-európai összetartozás, a visegrádi gondolatiság jegyében. És a parlamenti választások mintegy legitimálták, megkoronázták öt éves tevékenységemet az intézet élén...

Duray Miklós 65 éves

2010. július 16. - (Oriskó Norbert - Felvidék.ma)

Július 18-án tölti be 65. életévét Duray Miklós. Az életjubileum alkalmából barátja, Koltay Gábor filmrendező egy „meglepetéspartit” rendezett a számára a budapesti Uránia moziban, ahová az ünnepelten kívül a magyarországi közélet számos ismert személyiségét is meghívta. A magyar kormányból Martonyi János külügyminiszter köszöntötte Duray Miklóst. Koltay Gábor 1983-ban az István, a király rockopera-film rendezőjeként robban be a magyar filmvilág legismertebbjei közé. Azóta is elsősorban olyan filmeket készít, melyek nemzetünk nagyjainak állít emléket, illetve történelmünk sorsfordulóit helyezi górcső alá. Az ő nevéhez fűződik többek között a Trianon-sorozat, a Honfoglalás, a Sacra Corona, a Wass Albertől és Horthy Miklósról készült filmek. Legutóbbi filmjét a felvidéki magyar közélet emblematikus alakjáról, Duray Miklósról készítette, és noha a hivatalos filmbemutatóra még várni kell, Duray Miklós életjubileuma alkalmából úgy döntött, hogy vendégeinek levetíti A szabadság ára című filmet. (Miután zártkörű, nem hivatalos filmbemutatóról volt szó, a hivatalos bemutatóig a filmismertetővel még várunk). A mintegy 80 főnyi közönség vastapssal jutalmazta Koltay Gábor filmjét. A filmvetítés után a pohárköszöntőt Balogh Zoltán államtitkár, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke mondta. „Meddig kell még újra és újra nekifutnunk nemzeti és keresztény létünk védelmében? Nem tudhatjuk, én azt kérem a sorstól, hogy bármeddig is tart, mindig legyenek ehhez nekünk Duray Miklósok” - mondta Balog Zoltán, aki után Szesztay Ádám, a Magyar Országgyűlés Külügyi Hivatala EU-Főosztályának vezetőhelyettese kért szót, és Martonyi János magyar külügyminiszter Duray Miklóshoz szóló köszöntőjét tolmácsolta. „Életutad üzenete, hogy nincs külön nemzeti kérdés és demokrácia kérdés. Ha a nemzeti kérdések nem nyernek a demokratikus értékek jegyében megoldást, akkor súlyos hiány marad a demokráciában. És ebbe nem lehet belenyugodni. Ezen a téren mutattál példát, és vállaltál bármilyen árat, a börtönt és a megaláztatást is. Meggyőződésem, hogy a magyarság helyzete e példa híján rosszabb lenne. (...) A demokrácia kérdése az egész magyar nemzet, az egész Kárpát-medence és az egész Közép-Európa közös ügye is. Ebben a tekintetben azt kell, hogy mondjam, a Duray-korszakot nem tekintjük lezártnak, és kérünk, hogy te se tekintsd annak. Isten éltessen továbbra is, az egész magyar nemzetünk javára” - hangzottak el a magyar külügyminiszter szavai. Duray Miklóst köszöntötte többek között Magyarország volt köztársasági elnöke, Mádl Ferenc és Mádl Dalma asszony. Eljött Szili Katalin, a magyar Országgyűlés volt elnöke, Boross Péter volt miniszterelnök, Szabó Vilmos korábbi államtitkár, Lezsák Sándor, a parlament alelnöke, Csurka István író-politikus, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, Molnár Éva (akit a felvidékiek a pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézete igazgatójaként ismerhettek meg). Csoóri Sándor író új kötetét ajándékozta az ünnepeltnek. A Kormorán együttes vezetője, Koltay Gábor is eljött, hogy gratuláljon Duray Miklósnak. Koltay Gábor a Felvidékről azon barátai és munkatársai közül is meghívott néhányat, akikkel felvidéki munkái során ismerkedett meg. Ennek a meghívásnak tett eleget Batta György újságíró, Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója, Karkó Henriett, a Felvidéki Rockszínház vezetője is. Az összejövetel Duray Miklós közéleti pályájának öt évtizedét méltatta. Ebből most két mozzanatot ragadunk ki az MTV videóarchívuma segítségével. Az első Duray Miklós 2002 évi Kossuth-téri felszólalását, és annak következményei idézi fel, a másik pedig az első Magyar Igazolvány átvételét, és annak fogadtatását.

Utánpótlás, felkészülés: elemezte a helyzetet az MKP új elnöke

2010. július 12. - (Magyar Nemzet)

A Magyar Koalíció Pártja (MKP) új, egy évre választott vezetőségének legfontosabb feladata lesz a csapat egyben tartása - nyilatkozta a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorának vasárnap este Berényi József, az MKP hétvégi rendkívüli kongresszusán megválasztott új elnöke. A novemberi önkormányzati választások szerinte megmutatják majd, hogy van-e tényleges támogatottsága a pártnak. Az elmúlt hetekben sokan sürgették a fiatalítást a pártban. Elégedett-e az új elnök a mostani kongresszus eredményeivel ezen a téren? - hangzott a Duna Televízió kérdése. Kiderült, Berényi József sem teljesen elégedett. Mint mondta: kevés idő volt átgondolni és megvalósítani ezeket a javaslatokat. „Már vannak fiatal alelnökök és kerülnek még az elnökségbe fiatalok, de mehettünk volna messzebb is. Egy év múlva a tisztújításban ezt a folyamatot lehet bővíteni” - mondta az MKP új elnöke. A politikus szerint most, a parlamentből kikerülve kell megtalálni az utánpótlást. A választási vereség okait - a párton belül zajló vitára is alapozva - Berényi József úgy összegezte: túl sokat foglalkoztak másokkal és keveset önmagukkal. Nem önmaguk mellett, hanem mások parlamentbe jutása ellen folytattak kampányt, ami „nagyon visszaütött”. A kisebb okok között említette, hogy lebecsültek néhány vitaműsort, amelyben nem vettek részt, mondván, abban szlovák szélsőjobboldali párt képviselője is részt vesz. Ugyancsak szerepet játszott a kudarcban Berényi szerint az, hogy a magyar kettős állampolgárságra adott szlovák politikai reakció által elbizonytalanított szlovákiai magyarok úgy értelmezték, mintha az MKP a probléma része, nem pedig megoldója lenne. „Nem tudtuk megmagyarázni, hogy a kettős állampolgárság ilyen jellegű juttatása Magyarország részéről semmi más, mint ami Szlovákiában is volt 1997-2005 között; semmi rendkívüli az európai és a világpolitikában” - hangzott a magyarázat. Hogyan tudnak majd együttműködni a szlovák kormánykoalíció tagjává lett Híd párttal az önkormányzati választásokon, illetve szélesebb értelemben is? - hangzott a Duna Televízió kérdése. Berényi József úgy reagált: az MKP alapszabálya szerint önkormányzati szinten a helyi alapszervezetek döntenek a koalíciókötésről. Ugyanakkor azt ajánlják az alapszervezeteknek, hogy minél inkább őrizzék meg a párt arculatát, identitását, programmegvalósítási lehetőségeit, ennek tükrében kössenek koalíciót. „Ahol szükség van erre, ott koalícióra léphetnek a kormánypártokkal, nemcsak a Híddal, hanem a többiekkel is. Ahol pedig erre nincs szükség, ott belemennek egy természetes demokratikus választási küzdelembe” - mondta az új pártelnök. Összességében azonban azt vallja az MKP, hogy magyar szavazattal magyar ember kerüljön közjogi méltóságba minden szinten, a kormánytól a helyhatóságokig. Ezért elsődlegesen az MKP-jelöltek támogatását kérik majd, s ha ez nem sikerül, akkor lehet tárgyalni másról - nyilatkozta Berényi József a Duna Televízióban.

Rejtély Ógyallán

2010. július 13. - (Pataky István - Magyar Nemzet)

Szlovákiában meggyilkolták a Magyar Koalíció Pártjának egyik politikusát. Malina Hedvig megverése és hatósági megvádolása, a dunaszerdahelyi magyar szurkolók elleni rendőrségi brutalitás, a nyelvtörvény, a szlovák állampolgárság megvonásáról szóló jogszabály s a mindennapossá vált magyarellenes hangulatkeltés után ez a hír a négy éven át folytatott soviniszta pozsonyi kormánypolitika megkoronázása lenne, még akkor is, ha ezt a kurzust nemrégiben elutasította a szlovákiai szavazók szűk többsége. Mégsem emleget senki etnikai motivációt a gyilkosság kapcsán. Nem terjednek az ilyen esetekben megszokott összeesküvés-elméletek az internetes fórumokon, de még szaftos pletykákat sem hallani a felvidékiek körében. Zűrös üzleti érdekekről ugyan sokan beszélnek az ügy kapcsán, konkrétumokról azonban senki nem tud semmit. Maradnak tehát a tények és a kételyek. Basternák László köztiszteletben álló polgára volt Ógyallának. Polgármesterként, majd megyei képviselőként és a város főellenőreként ellenezte az átgondolatlan magánosítást, így érdekeket sértett. A hatályos szabályok szerint az önkormányzat főellenőrének feladata a helyi vezetés pénzügyeinek és gazdasági ügyeinek ellenőrzése. Ha törvénysértést észlel, kötelessége azt azonnal jelezni, s a tranzakciót leállítani. Basternák László ellen nem ez volt az első támadás, nyolc évvel ezelőtt festékes ballonokkal dobálták meg a házát, több névtelen fenyegető levelet kapott polgármestersége idején és azóta is, márciusban rálőttek, egy nappal a gyilkosság előtt pedig valaki megpróbált bemászni a kapun a házába. A péntek esti gyilkosság gyorsan rendőrkézre került tettese egy őrző-védő cég alkalmazottja, amiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy bérgyilkosról van szó. Érdekes írás jelent meg az általános megdöbbenést keltő eset kapcsán a pozsonyi Sme napilap online kiadásán, amelyet az a Jozef Sátek volt rendőrségi főnyomozó jegyzett, aki az ifjabb Michal Kovác-ügy kormányzati nyomásra történt eltussolása során kényszerült távozni a hivatásos állománytól (emlékezetes, még Vladimír Meciar miniszterelnöksége idején a titkosszolgálat politikai zsarolás céljából elrabolta az akkori köztársasági elnök fiát). Az egykori nyomozó élesen bírálja a nyitrai rendőrséget, amely arra hivatkozik, hogy Basternák elutasította a rendőri őrizetet. Emlékeztet rá, Basternákon kívül a nyitrai kerületi önkormányzat egy másik képviselőjére is nyomást gyakoroltak, s szerinte a márciusi támadás jelezhette volna a rendőrségnek az elkövető eltökéltségét és az érintett személy fokozott veszélyeztetettségét. Ráadásul tavasszal a rendőrség nem gyilkossági kísérletként indította meg a nyomozást, hanem a cselekményt átminősítette a testi épség veszélyeztetésévé, ami a foganatosítandó intézkedéseket is befolyásolta, elmaradtak a fokozott követelmények a nyomozásban, az ügyészi felügyeletben. A júniusi választások után Pozsonyban és Budapesten egyaránt egyetértés alakult ki abban, hogy Robert Ficoék bukásával új korszak kezdődik Szlovákiában. Az Ógyallán történteket nehezen lehet függetleníteni a politikától, hiszen egy politikus lelövéséről van szó. Az előző rossz tapasztalatok után most az újonnan alakult jobbközép szlovák kormányt, annak frissen kinevezett belügyminiszterét is minősíti, miként viszonyulnak a hatóságok egy magyar politikus brutális meggyilkolásához. Az igazság gyors kiderítése lehet az igazi változás első kézzelfogható jele.

Martonyi János: Magyarországnak nincs konfliktusa Szlovákiával

2010. július 13. - (mti)

Magyarországnak nincs konfliktusa Szlovákiával - jelentette ki a Berliner Zeitungban megjelent interjújában Martonyi János, aki hangsúlyozta azt is, hogy a kettős állampolgárságról elfogadott törvény csak egy már hatályban lévő törvény apró módosítását jelenti. A magyar külügyminiszter a baloldali lap kérdésére válaszolva leszögezte, hogy Magyarország semmifajta konfliktusban nem áll Szlovákiával. „A két ország között nézetkülönbség van, de nem konfliktus” - válaszolta Martonyi a Berliner Zeitung munkatársának, aki a többi között azt tudakolta, hogy miért vitte Magyarország az Európai Bíróság elé Sólyom László akkori köztársasági elnök tavalyi szlovákiai beutazásának megtagadását. A magyar lépés célja az, hogy jogbiztonságot teremtsen - fogalmazott a külügyminiszter, hangoztatva, hogy a nézetkülönbségek rendezésének civilizált módját csakis a jogi út jelentheti. „Tudni akarjuk, vajon a személyek szabad áramlása mindenkire érvényes-e, beleértve az államfőket is” - jelentette ki Martonyi János, mindezt fontosnak nevezve az európai jogrend szempontjából. A német lap újságírója úgy értékelte, hogy felháborodást váltott ki a magyar kormány azzal a törvénnyel, amely kettős állampolgárságot irányoz elő a külföldön élő magyarok számára. Vajon mindezt nem lehetett előre látni? - tette fel a kérdést a Berliner Zeitung. Válaszában Martonyi János hangsúlyozta: valójában csak egy már meglévő törvény apró módosításáról van szó. A szomszédos országokban élő magyarok kivételével már eddig is minden külföldön élő magyar állampolgárságot szerezhetett - jelentette ki a külügyminiszter, és utalt arra, hogy mostantól mindezt már a szomszédos országokban élők is megtehetik. Mindezzel összefüggésben Martonyi János értetlenségét fejezte ki a felháborodás miatt, amely - mint Szlovákiára utalva kijelentette - csakis egy országban létezik. Nincs felháborodás Romániában - ahol 1,5 millió magyar él -, és nincs Szerbiában és Horvátországban sem - jelentette ki a miniszter. A miniszter utalt arra is, hogy a trianoni emléknapra vonatkozó, a magyar parlament által elfogadott törvényben - mint hangsúlyozta - emlékezésről és a szomszédokkal való megértésről van szó. A törvény egyetlen szóval sem utal területi kérdésekre - jelentette ki a miniszter, hozzátéve: „Mi magyarok ugyanakkor még mindig egy kulturális nemzet vagyunk, függetlenül attól, hogy melyik országban élünk.”

Martonyi gratulált szlovák kollégájának

Martonyi János külügyminiszter táviratban gratulált kinevezéséhez Mikulás Dzurindának, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan találkozhat Szlovákia új külügyminiszterével - közölte a Külügyminisztérium szóvivői irodája hétfőn. A magyar diplomácia vezetője kiemelte, Magyarországnak érdekében áll a két ország együttműködésének átfogó fejlesztése, „beleértve azon kérdések megoldását is, amelyekben eddig nem sikerült megtalálni a közös hangot” - írta közleményében a szóvivői iroda. A magyar külügyminiszter Mikulás Dzurindának küldött táviratában hangsúlyozta, Magyarország kész és nyitott az intenzív, őszinte, párbeszéd folytatására, amely a közös ügyek megoldását helyezi középpontba, és az újabb együttműködési lehetőségeket keresi. Martonyi János végezetül a tájékoztatás szerint reményét fejezte ki, hogy a fenti kérdésekről hamarosan személyesen is eszmét cserélhet Szlovákia új külügyminiszterével. Ivan Gašparoviť szlovák köztársasági elnök pénteken nevezte ki a négypárti koalíciós kormány minisztereit. Mikulás Dzurinda a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniót (SDKU) képviseli. Az SDKU-nak jutott a külügyi tárcán kívül az igazságügy, a pénzügy és az oktatásügy irányítása is. Dzurinda 1998 és 2006 között Szlovákia miniszterelnöke volt.

Értékelvű külpolitika

2010. július 12. - (Pordány László - Magyar Hírlap)

Sok évvel ezelőtt, még MVSZ-elnöksége idején, Csoóri Sándor hívta föl a figyelmet Németh Lászlónak egy harmincas évekbeli mondatára: Magyarországnak egy külpolitikája van ma: a belpolitika. Azaz a jó külpolitika alapja a jó belpolitika. Németh László mondata jó háromnegyed évszázad múltán ugyanúgy érvényes. Ráadásul érvényes megfordítva is: a rossz belpolitika rossz külpolitikával jár. Ha valaki ennek tükrében akarna sommás véleményt alkotni az elmúlt nyolc év magyar külpolitikájáról, szinte fölösleges lenne bármit hozzátennie; elég ezt az egyetlen megállapítást idéznie. Döbbenetes volt, amikor a magyar külügy ölbe tett kézzel nézte a dunaszerdahelyi magyarverést (és egyébként az összes szerbiait is), amikor pedig köztársasági elnökünket elképesztő módon korlátozták a szabad mozgásában a szlovák hatóságok, akkor magyar részről hosszas vacillálás után Brüsszelbe szaladtak panaszkodni, mint egy iskolás gyerek („tanító néni, megütött a szomszéd gyerek!”). Meg is kaptuk gyorsan a magunkét, éppen csak azt nem mondták Brüsszelben: üsd vissza, te szerencsétlen! Nem tapasztaltuk a jelét bármilyen, akár szerény, de legalább koherens és célratörő magyar külpolitikai elképzelésnek, hogy kezdeményezésről ne is beszéljünk. Nem láttunk semmiféle koncepciót. Amit viszont láttunk: tétlenség, csúsztatások, szerencsétlenkedés, személyes érdekek hajszolása, a nemzeti érdekek szempontjából közömbös, valamint kifejezetten káros lépések egyvelege. Legalább kétszeres esélyünk van arra, hogy mindezeken hamarosan túllépjünk. Az egyik a - több mint - kormányváltás, a másik az ezzel nagy szerencsénkre szinte egybeeső magyar EU-elnökség. És talán külön szerencse, hogy közvetlenül kapcsolódik hozzá - történelmi szövetségesünknél maradva - a lengyel elnökség és a vele járó szoros együttműködési lehetőség. Azzal a Lengyelországgal, amellyel egyébként a Gyurcsány-kormány érthetetlen módon gyöngítette és megpróbálta elbagatellizálni a kapcsolatokat. Ezen a téren azonban egyetlen határozott lépéssel máris megkezdődött a jövő: Orbán Viktor első hivatalos útja Varsóba, Lengyelországba vezetett. A megújuló lengyel kapcsolatot Martonyi János külügyminiszter többször hangsúlyozta az elmúlt hetek, hónapok során. Egyidejűleg megjelenik beszédeiben az „érdekalapú politika helyett értékalapú vagy értékvezérelt külpolitika” igénye és ígérete is. Az értékvezérelt politizálás elvi politizálást jelent, amelyben az általános magyar és az egyetemes értékek képviselete nem vethető alá semmiféle (múló) „reálpolitikai” céloknak. Az értékek, köztük olyanok, mint a jogállamiság, az alkotmányos alapelvek és ezek magyar hagyományai, a demokratikus normák, az emberi (benne a kisebbségi és egyéb kollektív) jogok, mindezek hathatós képviselete és védelme olyan elveket és gyakorlatot jelentenek, amelyeknek a hangsúlyozása bármiféle kontextusban vállalható és vállalandó. Ezeknek a következetes betartásával tehetünk csak szert olyan partnerekre és szövetségesekre, akiknek a támogatása nélkül egyébként nemzeti érdekeink érvényesítése el sem képzelhető. Ehhez a külpolitikához hozzátartozik nem utolsósorban a valódi közép-európai együttműködés megteremtése és megerősítése, középpontjában fő szervezőjével, a lengyel-magyar tengellyel. A megújuló lengyel-magyar kapcsolat valóságosan és szimbolikusan is fémjelzi a formálódó új magyar külpolitikát.

Rudolf Chmel: A politikusoknak végre észre kellene térniük

2010. július 10. - (mti)

A szlovák-magyar kapcsolatrendszerrel, illetve a magyar kisebbséggel összefüggő tennivalókat nevezte a kulcsfeladatnak Rudolf Chmel a Vasárnapi Híreknek adott interjújában. A szlovák miniszterelnök-helyettes üdvözölné, ha a politikusok végre „észre térnének”. Ez bizonyos értelemben „amolyan robbanásveszélyes feladat” - mondta a magyarul kitűnően beszélő 71 éves irodalomtörténész-politikus, a rendszerváltás után Csehszlovákia budapesti nagykövete az interjúban, amelynek szövegét a hetilap szerkesztősége szombaton eljuttatta az MTI-nek. A miniszterelnök-helyettes, aki Iveta Radičová kormányában az emberjogi és kisebbségi kérdésekkel foglalkozik, úgy fogalmazott, erre a posztra a négypárti szlovák koalíció, az ellenzék, a szlovák nacionalisták, a magyar nacionalisták, Budapest és Brüsszel „különböző szemmel tekintenek majd”, mindenki mást vár. Ezért ez a funkció „amolyan terapeutafeladatot” is jelent. Új hivatalt kell felépítenie a miniszterelnökségen belül, ehhez meg kell találni az alkalmas embereket - mondta, hozzátéve: feladatuk lesz a területüket érintő törvények áttekintése, illetve azoknak az előkészítése, „amelyek már ma roppant szükségesek lennének, de a holnap a végső határidő”. Rudolf Chmel, a Híd-Most alelnöke pártjáról, az új szlovák koalíció egyik tagjáról azt mondta, a Híd polgári párt, s ezeken az alapokon sokkal könnyebben oldhatók meg a kisebbségi problémák, minden olyan kérdés, amely összefügg a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének jogi-törvényi rendezésével. Azt mondta, most még csak az elején tartanak ennek az útnak. Szeretné hinni - mondta -, hogy ez történelmi lehetőség a szlovákok és a magyarok viszonyának megváltoztatására Szlovákiában, valamint a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között is. Arra a kérdésre, hogy mennyiben lesz képes hozzájárulni a megegyezésekhez a szlovák-magyar államközi kapcsolatokban, hangsúlyozta, az lenne az ideális, ha végleg meg lehetne oldani ezt a feladatot, és a lezárás olyan jelképes lehetne, mint annak idején a szlovák-magyar megbékélési nyilatkozat volt. Ám a politikában - tette hozzá - „a Duna mindkét oldalán még mindig többen mozgolódnak olyanok, akiknek tetszenek a konfliktusok, és kevesebben vannak azok, akik az együttműködés, a megértés, a dialógus politikáját tartják hasznosnak, követendőnek”. Ezért Chmel üdvözölné, ha a politikusok végre „észre térnének”.

Evangélikus Szélrózsa találkozó - középpontban a kisebbségek

2010. július 12. - (mti)

Egyebek mellett a cigányság és a szlovákság aktuális kérdéseit járják körbe a résztvevők a július 14-én kezdődő szarvasi Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozón. Az idén Középkezdés Veled! címet kap a rendszerint több ezer fiatalt vonzó, ötnapos ifjúsági találkozó, amelyet kétévente, mindig más helyszínen tart az MEE. Az összejövetel egyik napján „a cigányság problémái és örömei” állnak majd a középpontban. A témáról kifejti véleményét Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Gáncs Péter evangélikus püspök, Bakay Péter cigánymissziói referens, Káli-Horváth Kálmán roma festőművész és Szeverényi János országos missziói lelkész. A beszélgetésen szó lesz a roma integrációról, a jogok és kötelességek viszonyrendszeréről, s egy új társadalmi szerződés megkötésének szükségességéről. Előtérbe kerül továbbá az is, hogy az egyházaknak milyen közvetítő, kezdeményező szerepe lehet a békés egymás mellett élés előmozdításában. Prőhle Gergely, az MEE országos felügyelője és Jakab Attila vallástörténész a közép-kelet-európai radikalizmus vallási, társadalmi és történelmi vonatkozásairól és „kezelésének” lehetőségeiről beszélgetnek. Magyar evangélikusok Szlovákiában - A zsolnai zsinattól (1610) a nyelvtörvényig címmel történelmi visszatekintést ad és a jelenlegi szlovák-magyar kapcsolatok helyzetét taglalja Ittzés János evangélikus elnök-püspök, Kónya Péter eperjesi egyháztörténész professzor és Srna Zoltán százd-ipolyszakállosi (Szlovákia) gyülekezeti felügyelő. Ugyancsak fórumot tart a finn népegyházról Baranyay Csaba evangélikus lelkész és finn kollégája, Pekka Houkuna. Ezenkívül szóba kerülnek a virtuális centrumok, így az iwiw és a facebook által nyújtott lehetőségek is. A zenei programok közül izgalmasnak ígérkezik a Korcsolán Orsolya (hegedű) és Alejandro Vela (zongora) páros koncertje, akik tRadičionális zsidó zenében gyökerező műveket adnak elő Radosné Lengyel Anna Sebestyén Márta énekesnővel énekel. Gáncs Péter Varnus Xavér orgonaművésszel beszélget, aki a Talamba ütőegyüttessel lép fel a szarvasi evangélikus templomban. Az előadók között szerepel mások mellett Fassang László orgonaművész, Völgyessy Szomor Fanni énekesnő, a rendezvény hivatalos együttese, a Szélrózsa Band, illetve megrendezik a moldvai zenét játszó Mentés Másként Trió táncházát is. Az érdeklődők megtekinthetik a Philipp Melanchthon európai jelentősége Wittenbergtől Erdélyig című kiállítást is, amely a reformátor munkásságát mutatja be, a róla elnevezett emlékév kapcsán. A Lehetőségek piaca elnevezésű programon civil szervezetek, mozgalmak, egyházi csoportok mutatkozhatnak be. A Szélrózsa a hagyományoknak megfelelően idén is istentisztelettel ér véget.

Kötelező lesz határon túlra kirándulni

2010. július 21. - (Index.hu)

Állami támogatással mehet osztálykirándulásra legalább egyszer minden diák határon túli magyarlakta területekre, ha a parlament csütörtökön elfogadja az erről szóló fideszes határozati javaslatot. A program célja, hogy a fiatalok személyes tapasztalatot szerezzenek. Jelenleg 1,2 millió gyerek vesz részt a közoktatásban, pályázatokon nyert pénzből 6000 gyerek utazik a kísérleti programban. A parlament nyári rendkívüli ülésszakának utolsó hetében szavaz az Országgyűlés arról a határozati javaslatról (pdf), aminek célja a Magyarországon és a határon túl élő magyarság kapcsolatainak erősítése, egymás jobb megismerése. A gyakorlatban, ha csütörtökön elfogadják, ez a nemzeti összetartozás napjának június 4-i megrendezése és a Magyarság Házának megnyitása mellett azt is jelenti majd, hogy minden, közoktatásban tanuló magyar fiatal, tanulmányai alatt legalább egyszer állami támogatással eljut majd határon túli magyarlakta területre. Az osztálykirándulásokhoz 2013-ig az iskolák pályázhatnának pénzre, utána normatív támogatásban részesülnének. Ha csak az utazásra adnak támogatást, akkor 2 milliárd forintot kell elkülöníteni, ha a szálláshoz és egyéb költségekhez is segítséget nyújtanak, akkor ez az összeg 100 ezer gyerekkel számolva 4 milliárd forint lehet. Kövér László, Pokorni Zoltán és Révész Máriusz indítványának indoklása szerint a magyarok attitűdje és ismeretei a külhoni magyarságról több évtizedes elmaradást mutat. Ezek pótlásához szükségesnek tartják, hogy a magyarországi fiatalok tapasztalatot szerezzenek, személyes kapcsolat alakítsanak ki határon túl élő társaikkal, testvérintézményekkel. A határozati javaslat kitér arra, hogy az Apáczai Közalapítvány kutatást végzett a témában és Határtalanul című programjával támogatta, hogy iskolai tanulmányutak indulhassanak magyarlakta területekre. A kutatásból kiderült, hogy a magyarországi szakképző intézmények közül csak minden hetediknek van határon túli magyar tannyelvű szakképző intézménnyel kapcsolata. Adatbázisuk szerint a határon túli kollégiumok, melyeket az osztálykirándulóknak ajánlanak, 800 és 2800 forintba kerülnek fejenként egy éjszakára, az árak általában a reggelit is tartalmazzák. A költségeket megdobhatja, ha egy csoport a Kárpátaljára utazik, mivel Ukrajna nem EU-tag, ide útlevél szükséges, a határátlépés is több időt vehet igénybe. Romániába elég a személyi igazolvány, mert bár uniós ország, de nem tagja a Schengeni Egyezménynek. Szerbiába idén nyártól az EU-tagoknak szintén nem kell útlevél. Ebből a szempontból a Felvidékre a legegyszerűbb eljutni, Szlovákia felé akadálytalanul lehet átlépni a határt. Egy belföldi osztálykirándulás mégis magasabb költségű lehet, az osztálykirándulás.hu tapasztalatai szerint a szállások fejenként egy éjszakára 1500-5000 forint között alakulnak. Az árak azért is magasabbak, mert az utóbbi években népszerűek azok a szálláshelyek, ahol extra programokkal, például lovaglással, hajókázással, városnézéssel várják a diákokat. A legkeresettebb belföldi célpontok a Dunakanyar, Pécs, Sopron, Eger és Szeged. Egy budai általános iskola egyik ötödikes osztálya idén Ausztriába utazott egy hétre, az osztálykirándulás ára fejenként 60 ezer forint volt. Azok a gyerekek, akiknek a szülei nem tudták fedezni a költségeket, nem utazhattak osztálytársaikkal.

A Fidesz-python és a Jobbik

2010. július 21. - (Stanga István - Beol.hu)

Az Orbán Viktor vezette kormányzat - mintha csak igazolni szeretné a Foreign Policy című ismert amerikai külpolitikai magazin jövendöléseit - az elmúlt időszakban szinte futószalagon gyártja az olyan törvénymódosításokat, amelyek Jobbik-ellenes éle nem igazán vitatható. Miközben a Foreign Policy amerikai külpolitikai magazin a Jobbikról közölt elemzésében nem csupán a Vona Gábor vezette szervezet elmúlt évekbeli előretörésének az okait boncolgatja, hanem azon véleményének is hangot ad, hogy a kormányzópárt idővel felszámolhatja az egész szélsőjobboldali alakulatot, aközben Orbán Viktorék - mintha csak igazolni szeretnék a jól ismert folyóirat jövendöléseit - jószerivel futószalagon állítják elő azokat a jogszabály-módosításokat, amelyek Jobbik-ellenes éle nem vitatható. Ott van például az önkormányzati törvény közelmúltbeli megváltoztatása, ami nem csupán a felére csökkenti a helyi képviselők számát, de ami teljesen egyértelműen a nagyobb pártoknak kedvez (nem véletlen, hogy a Jobbik egy csomó helyen tiltakozott az elképzelés ellen), és akkor még egyetlen szóval se emítettük azokat a sajtóinformációkat, amelyek szerint a Fidesz gőzerővel munkálkodik a választókerületek határainak átrajzolásán, hogy az erős jobbikos (és persze, szocialista) körzeteket némileg ellensúlyozza. Még világosabb a helyzet a közbiztonság javítását célzó törvénytervezet esetében, amelynek alapján az elkövetkező időszakban már nemcsak 150 ezres pénzbüntetéssel lennének sújthatóak mindazok, akik a bíróság által betiltott szervezet tevékenységében részt vesznek - vagy mondjuk annak formaruháját viselik -, hanem minden nehézség nélkül le is csukhatók. És végül, de tényleg nem utolsó sorban, meg kell említenünk azt a fideszes törvényjavaslatot (az úgynevezett lex Borkait), ami miatt a kormánypárt az elmúlt napokban meglehetősen kínos magyarázkodásra kényszerült, és amely nem engedné, hogy választott politikai tisztségekért indulhassanak a rendvédelmi szervek és a fegyveres testületek tagjai, akiknek minderre a leszerelésüket követő három évben sem lenne módjuk. És bár Kocsis Máté, a T. Ház honvédelmi bizottságának fideszes elnöke e törvényjavaslatról azt mondta, pártjának régi célja a fegyveres testületek és rendvédelmi szervezetek depolitizálása, ami ráadásul „jogos társadalmi igényt szolgál ki”, magam egész biztos vagyok abban, hogy a katonáknak és a rendőröknek az önkormányzati és országgyűlési képviselői helyekről való „kigolyózását” nem kis részben a Jobbikhoz köthető gárdamozgalom elég erősnek mondható rendőri-katonai vonala motiválta. Emlékeztetnék itt egyrészt arra a közelmúltbeli írásomra, amelyben a többi között arról is szó esett, hogy sajtóinformációk szerint a gárdában nemcsak egykori, de jelenleg is aktívan szolgáló katonák és rendőrök is fellelhetők, másrészt meg Volner János jobbikos rendvédelmi kabinetvezető azon kijelentésére, amely szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve más, hasonló érdeklődési körű szervezetek korántsem kis aggodalommal figyelik a gárdába áramló rendőri-katonai szakértelmet. Ami biztosan igaz is, jóllehet, ha figyelembe vesszük a kormányzat fentebb említett törvénymódosításait, úgy azt kell mondanunk, hogy Orbánék az aggódáson túl cselekszenek is. No, és ha már a kabinetnél, illetve a miniszterelnöknél tartunk... Én azt látom, hogy Orbánék nem egyik pillanatról a másikra akarják megfojtani a Jobbikot, hanem szépen lassan, fokozatosan, amolyan óriáskígyó módjára, amely a zsákmány minden egyes kilégzésénél szorosabbra fonja a gyűrűt, amíg csak abban egy csöppnyi levegő is marad. És amilyen reményvesztetten vergődnek az áldozatok a halálos ölelésben, legalább olyan tehetetlennek látom Vonáékat is, akiknél az ember ez idő szerint azt se tudja eldönteni, hogy harcos ellenzék akarnak-e lenni, avagy inkább körbenyalogatják a jobboldali vetélytársat, mint tették azt mondjuk Schmitt Pál esetében, akit nem győztek dicsérgetni. De akármelyik megoldást is választják, egyben teljesen biztosak lehetnek: a Fidesz-python szorítása nem enyhül majd.

Állítólag nem zsarolták meg a magyar turistákat

2010. július 21. - (Bumm.sk)

Állítólag nem zsarolták meg a magyar turistákat szombaton Közép-Szlovákiában, ellenben engedély nélkül táboroztak az erdőben és agresszíven viselkedtek egy incidens során. A rendőrségi közlést, amely az érintett nyolc magyar turista rendőrségi vallomásán alapul, Milan Sekera, a „zsaroló” kedden nyilatkozatban cáfolta - írja az MTI. Petra Vaskovának, a besztercebányai megyei rendőr-főkapitányság szóvivőjének hétfői közlése szerint nyolc magyar sátorozót zsarolt meg szombaton egy ismeretlen a Körmöcbányától délnyugatra fekvő Jánosgyarmaton. Az illető mindenkitől útlevelét, illetve fejenként 100-100 eurót követelt. A zsaroló a magyarokat „Toyota Hilux gépkocsin egy Jánosgyarmat közelében lévő nagy ház elé vitte, ahol lőfegyvert fogott rájuk és 200 eurót követelt”. Miután az összeget megkapta, a zsaroló vadászkutya segítségével a gépkocsiba „terelte” a magyarokat, Jánosgyarmat közelében kitette őket, majd elhajtott. Vasková szerint a szlovák rendőrség megkezdte az ügy kivizsgálását. Az eljárás zsarolás, valamint a személyi szabadság korlátozása címén folyik. „Elsősorban szeretném visszautasítani, hogy ennek az incidensnek bármi köze lenne a nemzetiségi kérdéshez, illetve hogy bármely politikai párt - Szlovákiában vagy Magyarországon - esetleg megpróbáljon hasznot húzni belőle” - olvasható Milan Sekera nyilatkozatában. Sekera erdőgazdálkodási vállalkozó, erdőőr, ügyvezetője egy társaságnak. A vállalkozás tulajdonában van az az erdő, illetve vadászterület, ahol az incidens lejátszódott. Szerinte az eset egészen másképpen történt, mint ahogy az a sajtóban megjelent. Sekera nyilatkozatában kifejtette: szombat este a gondozása alatt álló vadászterületen egy ismeretlen személyekből álló csoportra figyelt fel, akik úgymond törvényellenesen táboroztak az erdőben, s nem törődve a rendkívüli szárazsággal, tüzet raktak. Figyelmeztette őket, hogy törvényt sértenek, majd felszólította a társaságot, hogy hagyja el az erdőt. Tekintettel az erdő és a falu közötti nagy távolságra, megállapodott velük, hogy a saját autóján viszi el őket Jánosgyarmatra. Megállt a háza előtt, s mindenkinek kiállított egy 25 eurós bírságról - összesen 200 euróról - szóló elismervényt. Ezek után kivitte a magyarokat a faluból, és magukra hagyta őket. „Nem igaz, hogy fegyverrel, illetve vadászkutyával fenyegetőztem volna. Ellenkezőleg, a csoport viselkedett arrogánsan és agresszíven, s nem akarták megérteni, hogy az erdőben és a vadászterületen nem lehet engedély nélkül bárhol táborozni, tüzet rakni, hangoskodni” - írta nyilatkozatában Sekera. Az állítja: hazugság, ami a sajtóban megjelent, az, ahogy a fiatalok az esetet a rendőrségnek leírták. „Több tanúm is van rá, s készen állok arra, hogy a felsorolt tényeket a hatóságok előtt is bizonyítsam” - szögezte le Milan Sekera. Hozzátette: az érintettek ellen feljelentést tett az ügyészségen.

A Pilis-őrület topográfiája

1 napig állt a Jobbik keresztje: Tudják, ki döntötte le, de titkolják

2010. július 19. - (Zsuppán András - hetivalasz.hu)

Szívcsakra, szent kő, elfeledett romvárosok, energiagócok - az „őstörténészek” átrajzolták a Pilis térképét. Viszont a csobánkaiak egy része nem szeretne lélekgyógyítók és szellemsebészek kultuszhelyén lakni. Egy szép májusi napon körülbelül negyvenfős társaság érkezett Csobánkára, hogy apostoli kettős keresztet és zászlórudat állítson a falu fölötti Oszoly hegy csúcsára. Fehér ruhás lányok énekeltek, sujtásos mentét viselő férfiak koszorúztak, zászlók lobogtak - a Pilisi Lélekgyógyító Műhely kezdeményezésére újabb kultikus hely született a Pilisben. Másnapra a keresztet ismeretlenek ledöntötték. A „tettesek” nevét sokan tudják a faluban, de eszük ágában sincs elárulni. „Egyáltalán nem meglepő, hogy az eset ilyen heves indulatokat váltott ki. A csobánkaiakat senki nem kérdezte meg erről a keresztállításról, nem kérték ki a beleegyezésüket. Elfogadhatatlan, hogy a falu jelképét, amit nap mint nap látunk, kisajátítsa egy zűrzavaros nézeteket valló, ismeretlen csoportosulás” - magyarázza Foltányi Zsuzsa, a Mackó-barlang Egyesület tagja. Ez a nagycsaládosokat tömörítő civilszervezet kiderítette, hogy az illetékes természetvédelmi hatóság nem adott engedélyt a keresztállításra a nemzeti parkhoz tartozó területen. A keresztből persze lokális politikai botrány lett - a polgármester és a képviselő-testület három tagja, köztük a Jobbik képviselője támogatja az újraállítását, a település lakosságának jelentős része ellenzi. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a civilek által elindított petíciót négyszázharmincan aláírták a háromezer lakosú faluban. Az ellenzők közé sorolható a csobánkai cigányság is - a Pilisben egyedül itt él jelentős létszámú cigány kisebbség -, akik a kettős keresztet a Jobbik szimbólumának tartják. Persze a civilszervezetek sem pusztán azért ellenzik a keresztállítást, mert féltik a védett madarakat és növényeket a terület kitaposásától. Inkább arról van szó, hogy Csobánka eddig kimaradt a Pilis-kultusz fősodrából, és sokan nem bánnák, ha ez így is maradna. Az Oszoly számukra a falu jelképe, egy érdekes formájú, látványos kőszikla, de nem megszentelt hely. Egyelőre nem tudni, mi lesz a történet vége, mivel a zöldhatóságnál folyamatban van az engedélyezési eljárás, de annyi bizonyos, hogy a kegyhelyépítési törekvések még soha nem ütköztek a Pilisben hasonló helyi ellenállásba. Márpedig látva a táltosok akadálytalan területfoglalását Dobogókőn, vagy a Csobánkával szomszédos Pilisszántó búcsújáró hellyé alakulását, ez meglepő fordulat. De vajon kik azok, akik a pár évtizede még csak kellemes kirándulóhelyként ismert Pilist a magyarság szent hegyévé tennék? Az eddig ismeretlen csobánkai lélekgyógyítókat az említett Jobbik-képviselő mellett egy szellemsebész asszony képviseli a faluban, de a keresztet egy katolikus pap is megszentelte. Annak ellenére találtak a szertartáshoz papot, hogy a püspöki konferencia tavalyi körlevelében nagyon határozottan óvta a híveket az általa „ősmagyar szinkretizmusnak” nevezett jelenségtől, ami a modern Pilis-kultusz alapvető jellegzetessége. Az elmúlt évtizedekben az amatőr „Pilis-kutatók” egymásra épülő írásai által formálódó legendakörben kibogozhatatlanul keverednek a keresztény, az újpogány és az ezoterikus elemek. Egységes legendáról nem beszélhetünk, mert ahány szerző, annyi - gyakran egymásnak is ellentmondó - állítás, tan, vallási tézis forog közkézen. Mégis vannak jól megragadható csomósodási pontok. Akár tetszik, akár nem, a Pilis mostani arculatát a turisták és a fővárosból kiköltöző családok mellett elsősorban a délibábos őstörténészek, táltosok, kuruzslók, misztikusok határozzák meg. Pap Gábor művészettörténész, az „alternatív” őstörténeti kutatások doyenje húsz éve négy különböző vallási ágazat szakrális központjait azonosította a Pilisben. Ezek az Attila-féle táltoshit, egy buddhista-manicheus konglomerátum, a „hinduizmus” és a „szeredás” vallás. Ötödikként érkezett a kereszténység, amely megőrizte az ősrégi civilizációk értékeit. E négy ősvallás állítólagos szent helyeit Pap azonosítja a „pulzáló energiagócként” jellemzett Pilis hegység konkrét hegyeivel, völgyeivel, szurdokaival. Pap Gábor nem is törekszik arra, hogy a modern tudományosság módszereivel igazolja állításait - a Pilis misztikus csomópontjait, erővonalait szerinte látomásos úton, illetve ingával lehet megtalálni. Hogy erről a kutatási módszerről mit gondolnak a hazai tudományosság képviselői, azzal szerinte nem kell foglalkozni, ez legyen az ő magánügyük. „A Pilis-szindróma vizsgálata nem folyhat a továbbiakban a nyugat-európai tudományos életben kialakított normák szerint” - szögezi le már 1990-ben a Kós Károly Egyesülés Országépítő című folyóiratában. Ez a sajátos rendszerváltó álom, a történettudomány leváltása, bizonyos értelemben megvalósult. Pap jelenleg is aktív, szabadegyetemeken tartott előadásait sokkal többen hallgatják, írásait sokkal többen olvassák, mint a régészeti szakmonográfiákat, ismeretterjesztő cikkeket. Elég bemenni bármelyik Szkítia könyvesboltba, hogy lássuk, újabb és újabb kinyilatkoztatások tömege lát napvilágot, és talál utat az olvasókhoz. A Pap Gábor-féle alaptézis mentesíti őket mindenféle tudományos kritika, bizonyítási kényszer alól. A Pilis-őrület azonban nem Pap Gáborral kezdődött. Az előfutárok közül érdemes megemlíteni két amatőr kutatót, Sashegyi Sándort és Németh Pétert, akik a XX. század közepén előálltak azzal a meglepő elmélettel, hogy az Árpádok és Attila királyi székhelyét, „Ős-Budát” tévesen azonosították a mai Óbudával. A kérdés azért is volt jelentős számukra, mert az Ős-Buda melletti Fehéregyház templomában temették el Árpád fejedelmet, és egyes források szerint a közelben található Attila elrejtett sírja is. Ezt az álomképet üldözte tovább a két amatőr kutató. Sashegyi a mai Pomázzal azonosította Ős-Budát, és úgy vélte, hogy a Holdvilág-árok rejti Attila sírját, de 1941-es ásatása nem hozott perdöntő bizonyítékot. Németh Péter Pilismarót közelében helyezi el az elveszett királyi székvárost egy szélesen elnyúló területen az esztergomi Szamárhegy, Búbánatvölgy, Hosszúhegy, Basaharc vidékén, de talált romokat a hegység belsejében, Dobogókő körül is. Manapság a Németh Péter által ajánlott konkrét topográfiai azonosítás nem népszerű, viszont annál nagyobb karriert futott be az a tézis, hogy létezett egy „igazi” Buda és egy „igazi” Fehérvár, ami elveszett, a hivatalos történettudomány még a létezését is tagadja, de a Pilisben természetesnek látszó, ám valójában mesterséges kőfalak, földhányások gondos megfigyelésével meg lehet a nyomait találni. A mai Pilis-kultusz fő árama az Árpádok székhelyét a hegység belsejével azonosítja, vagyis Dobogókővel, az Árpádvár nevű csúccsal, a Rám-heggyel, a Rám-szakadékkal, illetve a mesterséges védelmi vonalként interpretált Vadállókövekkel. A régészek szerint a felvetés badarság, mivel a Pilis belsejében, a kopár, járhatatlan hegytetőkön a régiek nem hozhattak létre népes településeket. A hegység királyi erdőterületnek számított, ami vadhússal, gombával és fával látta el a szélén elhelyezkedő uralkodói központokat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Pilis évezredek óta lakott, ősrégi kultúrtáj, amely bizonyára rejt sokféle kisebb, régi emléket. A Pilis iránti civil érdeklődés ebből a szempontból még hasznos is lehet: Szörényi Levente segítsége nélkül a szentendrei múzeum nem tudta volna újraindítani a Holdvilág-árok Sashegyi Sándor által elkezdett kutatását. Nagyon valószínű, hogy a feltárás végére sem kerül elő Árpád sírja, de menet közben igazi tudományos eredmények születnek. Valódi régészeti lelet az úgynevezett szántói kő is, amelyet 2000-ben találtak egy középkorinak tűnő építmény romjai között, a pilisszántói régi temetőben. Az indadíszes kereszt ábrájával díszített kő körül azóta kiterjedt legendárium keletkezett. Megtalálója, Árva Vince pálos atya úgy vélte, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend alapítójának, Boldog Özsébnek a sírját jelöli. Ezzel újra az érdeklődés homlokterébe került a Pilis „elveszett kolostora”, Szentkereszt, amely a pálos rend első központja volt. A régészek Szentkeresztet többnyire a mai Klastrompusztával azonosítják, Árva Vince viszont a pilisszántói rommal. A régi temetőben jelképes sírt is állított Boldog Özsébnek, megtéve ezzel az első lépést Pilisszántó búcsújáró hellyé alakítása felé. A falu akkori vezetése, élen Szőnyi József polgármesterrel lelkesen támogatta ezt a folyamatot. Elkezdték a középkori pálos legendákban említett szent helyeket a falu körüli helyszínekkel azonosítani; és a falu határában, a Ziribár dűlőn 2006-ban kápolnát építettek a szántói Boldogasszony tiszteletére Makovecz Imre és Őrfi József tervei szerint. A Pilisszántó körüli kultuszra rávetették magukat az „ősmagyarok” és az ezoterikusok. Különösen a kő vonzza őket, amelyről a legvadabb elméletek születtek. Egy szórakoztató történet szerint az RTL Klub stábjának tönkrementek a készülékei, a riportereknek pedig megfájdult a feje, amikor műsort készítettek a szent kőről, mivel „nem megfelelő” lelkiállapotban közeledtek felé. A kápolna helyszínét is úgy választották ki, hogy megfeleljen a félpogányok igényeinek. A Ziribár szó jelentése a nyelvészek által képtelenségnek tartott sumér-magyar nyelvrokonság hívei szerint ébredő fény, Napvárta, és a téli napforduló idején a kápolna Mária-szobrára ráesik a hajnali fény - így lesz belőle Napba Öltözött Asszony. A szántói pogány-keresztény szinkretizmushoz Szőnyi József polgármester elméletet is gyártott: „Több ezer éven át Pilisszántó terében mindig a Teremtés misztériumáról, az élet születéséről, az élet minden formájának tiszteletéről és szolgálatáról szólt Boldogasszonyunknak, az Ős-Örökanyának üzenete, és szól ma is.” Az „ősmagyarok” körében Árva Vince atya is kultikus figura lett. Az idős szerzetes élete utolsó éveiben közel került a Magyarok Világszövetsége és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom körüli nemzeti radikális szubkultúrához. Ennek egyértelműen az volt a kiváltó oka, hogy konfliktusba került a pálos rend vezetésével, és 2004-ben távoznia kellett a közösségből. Árva Vincének ugyanis meggyőződése volt, hogy a mai pálosok nem az igazi régi magyar pálosok, mivel az eredeti rend 1786-ban megszűnt. Árva meghirdette, hogy a pálos rendet újra kell alapítani - ez zene volt azok füleinek, akik a pálosokat fehér ruhás „magyar táltosnak”, egy középkori-ősmagyar ezoterikus tudás letéteményeseinek tartják. A „pálos” tematikájú ezoterika legnépszerűbb képviselője Szántai Lajos, akinek meggyőződése, hogy a középkori pálos atyák romlatlan testtel, rejtett pilisi barlangok mélyén várják a feltámadást. „Mintha tényleg egy kakasszóra várnának. Ez félelmetes és hátborzongató [...] És amire várnak, még mindig nem érkezett el, és ahol ők várakoznak, az a hely még mindig megvan” - írja. A mai pálos rendet Szántai elítéli, többek között azért, mert középkori elődeikkel ellentétben nem gyakorolják a „szép, férfias aszkézist”, és nem szokásuk már „végigverni egymást hatalmas, fenyegetően erőteljes ostorokkal”, noha ezt a magyarság fennmaradása érdekében illene megtenniük. Hogy a Dobogókő a Föld szív csakrája, már-már közhely. Ha felsétálunk a kilátóra, tíz percen belül valaki úgyis megkérdezi tőlünk, tudjuk-e, melyik kőre kell tapasztani a fülünket, hogy meghalljuk a Földanya szívdobbanását. A kirándulóhelyet az elmúlt években gyakorlatilag megszállta a táltos egyház - Babba Mária-szobrok, „fénykapuk”, fára festett hármashalom-szimbólumok között vezet a „Táltos körút” (régebbi nevén Thirring körút, a Magyar Turista Egyesület egykori főtitkáráról). Egy népszerű „őstörténész”, Born Gergely szerint a Pilisen végigvonul két energiavonulat, amelyek éppen itt, Dobogókőnél metszik egymást kereszt alakban. A vonulat átkel a Dunán, és a Börzsöny csúcsánál ér véget - innen kapja a Pilis a „betáplálást”. A Born által felrajzolt erővonalak pontosan kiadják a Szent Korona tetején lévő kereszt alakját, amelyről „tudjuk”, hogy az „indítókulcs” szerepét tölti be az energiaantennaként szolgáló koronán. A mostanság legnépszerűbb elmélet szerint Dobogókőn hajtották végre az Árpád-házi királyok „igazi”, titkos koronázási szertartását, melynek során a királyt beavatták a pálos atyák által őrzött ősi titokba, bármi volt is ez. Noha a forrásokban egy árva szó sincs pilisi királykoronázásról, Turok Margit még az útvonalát, részletes menetét is leírta egy költői hangvételű tanulmányában. A Pilis-kutatók a dobogókői koronázások megdönthetetlen bizonyítékának tartják, hogy a Képes Krónika metszetein a koronázás helyszínét hegyek karéjozzák, a királyok pedig kődobogón (vagyis Dobogókőn) állnak. A sor a végtelenségig folytatható, a Pilis-kultusz kimeríthetetlenül gazdag. Nem példátlan eset, hogy a modern újpogányság felfedezzen és kisajátítson magának egy-egy helyet. A Stonehenge, a Glastonbury apátság vagy az írországi Tara évtizedek óta a druidák és Wicca-hívők kultuszhelye, a németországi Externsteine a legnagyobb európai ezoterikus fesztivál helyszíne minden évben Walpurgis éjszakáján. Talán a magyar praktikum megnyilvánulása, hogy a táltosok, őskutatók, misztikusok pont a fővároshoz legközelebb eső hegységben találták meg a szentséget, közvetlen buszjárattal a szívcsakrára.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
...........................................................................................

		Máj 2024

Po	Ut	St	Št	Pi	So	Ne
29	30	1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17 Slovenský metodický deň materských škôl Komárňansko-ostrihomskej župy	18 XIV. Túra na Pilíš	19 Turíčna omša v Kerestúri
20	21	22	23	24	25 75. výročie založenia školy v Slovenskom Komlóši I. Festival Polovcov v Palote	26
27	28 O békešských osadách v Budapešti	29	30 Súbeh VPN ZSM Poznaj svoje korene – Škola v prírode na Slovensku 2024	31 Regionálne kolá súťaže Slovenské spievanky a veršovačky Slovenské spievanky a veršovačky Hodžov novinový článok 2024	1	2

Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Tel.: (+36 1) 878 1431
Fax: (+36 1) 878 1432

Poštová adresa: 1558 Budapest, Pf. 199

RSS Facebook E-mail

luno.hu

OnLine LuNo Portál | Ľudové noviny
Portál Slovákov v Maďarsku
Az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított lap
Ľudové noviny –
týždenník Slovákov v Maďarsku
(ISSN 0456-829X)
Főszerkesztő neve: Fábián Éva

Školy

Samosprávy

Odporúčame

E-mail: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Adresa/Cím: 1135 Budapest,
Csata utca 17. 1/9
Poštová adresa:
1558 Budapest, Pf. 199
Telefón: (+36 1) 878 1431
Tel./ Fax: (+36 1) 878 1432
Vydavateľ/Kiadó: SlovakUm Nonprofit Közhasznú Kft.

red blue brown green gray pink