Magyarországnak kedvez a szlovák kormánykoalíció Robert Fico volt miniszterelnök szerint azzal, hogy a Kassa-Miskolc út megépítését szorgalmazza, miközben tulajdonképpen leállította az ország fő közlekedési ütőerének számító D1-es autópálya építését. Fico szerint a kormány a Kassa-Miskolc összeköttetéssel azt éri el, hogy „a kamionok számára a legelőnyösebb lesz elkerülni Szlovákia területét, s kedvezőbb lesz számukra magyar területen haladni keletről nyugatra, az útdíjat és a sztrádamatricát pedig Magyarországon fogják megvenni”. Ján Figeľ közlekedésügyi miniszter a Független Hírügynökséghez is eljuttatott állásfoglalásában cáfolta Fico azon állítását, hogy leállt a D1-es autópálya építése. Hangsúlyozza: a Fico-kormány idején indokolatlanul drága projekteket hagytak jóvá, és hamarosan az állam számára lényegesen kedvezőbb feltételek mellett folyhatnak a beruházások. A szaktárca vezetője megjegyezte: Fico csak korábbi kormányfői ígéretéről akarja elterelni a figyelmet, mégpedig arról, hogy 2010-ig Pozsony és Kassa közt végig sztrádán lehet majd autózni.

Megoldásokat keresnek a vitatott szlovák-magyar kérdésekre

2010. szeptember 13. - (mti)

A kettős állampolgárság és a nyelvtörvény kérdése egész biztosan napirenden lesz a magyar és a szlovák külügyi bizottság együttes ülésén szeptember végén - mondta Balla Mihály (Fidesz). Az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke emlékeztetett: nemrégiben mindkét országban parlamenti választások voltak, és új kormányok alakultak, a Fidesz pedig korábban ígéretet tett arra, hogy amint feláll az új budapesti kabinet, „a lehető legtöbb szinten” igyekeznek egyeztetni a pozsonyi féllel. A visegrádi országok együttműködése kiemelten fontos, de emellett több olyan feladat van, amelyet a magyar és szlovák félnek közösen kell megoldania - emelte ki Balla Mihály. „Vannak bizonyos vitatott kérdések” a kétoldalú kapcsolatokban - mondta -, amelyekben mindenképpen konzultálnia kell a két országnak. A politikus közölte, hogy a pozsonyi kabinet megalakulása után meghívta a szlovák külügyi bizottság elnökét, František Sebejt Magyarországra, aki megemlítette, hogy a két ország külügyi bizottsága ismét tarthatna együttes ülést. A két testület 2009. februári esztergomi együttes ülésén ugyanis abban állapodtak meg, hogy legközelebb Szlovákiában tanácskoznak. Az újabb ülést szeptember 30-án tartják; a két bizottság megpróbál válaszokat keresni, illetve megoldási javaslatokat tenni több ügyben - mondta Balla Mihály. A politikus szerint bár vannak vitatott kérdések a két ország kapcsolatában, léteznek olyan ügyek is, amelyekben gond nélkül együttműködik Magyarország és Szlovákia. Korábbi tapasztalataira alapozva Balla Mihály úgy vélte, várhatóan minden bizottsági tag igyekszik majd részt venni az együttes ülésen, és úgy látja, a pozsonyi bizottság is nyitottnak mutatkozik az együttműködésre. A két parlamenti külügyi bizottság 2002 és 2009 között nem tartott együttes ülést. A magyar külügyi bizottságnak a 2009-es, esztergomi volt az első kihelyezett ülése. Az akkori szlovák bizottsági elnök, Boris Zala azt mondta: a fő célnak azt tartja, hogy kidolgozzák az állandó találkozók rendszerét. A tavalyi együttes ülésen a két bizottság megállapította, hogy a magyar-szlovák alapszerződéshez nem kell hozzányúlni, hanem az abban foglaltakat alkalmazni kell, továbbá egyetértettek abban, hogy rendszeres találkozókra van szükség - legalább évente egyszer-kétszer, de ezen felül is ülésezhetnek, ha bármelyik fél kéri.

Magyar status quo

2010. szeptember 11. - (Felvidék Ma / Pravda)

A pozsonyi Pravda jegyzetírója, Marián Repa gondolkodik el a mai lapszámban nyilvánosan azon a jelenségen, ami a Most-Híd pártban mára kialakult. Meglátása szerint a fő választási programpontnál, a szlovák-magyar viszony javításánál, sokkal fontosabb ügyei vannak a pártnak. Alább a Pravda jegyzetét olvashatják. „A júniusi választásokon 205 ezer szavazópolgár támogatta azt a pártot, amelynek legfőbb programpontja a szlovák-magyar kapcsolatok javítása volt. E párt szlovák választói ma talán elégedettek, de a félmilliós magyar kisebbségnek az az érzése, hogy semmi javulás nem történt. Úgy tűnik, a Most-Hidat eddig jobban érdekelte a neki juttatott posztok ellentmondásos személyekkel való betöltése, mint a kisebbségi agenda. Eddig az egyetlen lépés Rudolf Chmel emberjogi és kisebbségi kormányalelnök javaslata, hogy a kisebbségi nyelvek hivatali használatának küszöbét jelentő 20 százalékos határt csökkentsék. Ez azonban siralmasan kevés egy olyan párttól, amelyben annyian reménykedtek. Nem nagyon csipkedi magát azonban a többi koalíciós párt sem, csak folytatják, amit a Robert Fico vezette korábbi kormány összeszavazgatott, nacionalista partnerével, a Szlovák Nemzeti Párttal. A jelenlegi kormánypártok egyikéről sem mondható ugyan, hogy kimondottan nacionalista lenne, de a magyar kártya nekik is mindig jól jön, merthogy ez egy bevált eszköz a választók megszerzéséhez. Így aztán továbbra is érvényes a status quo.”

Hivatalos nyelv lehet a magyar Kárpátalján

2010. szeptember 11. - (fh)

Az ukrán parlamentben beiktatták az ország nyelvtörvényének új változatát, amelynek értelmében akár a magyar nyelv is hivatalos státust nyerhet Kárpátalján - adta hírül szombaton a Kárpáti Igaz Szó. A dokumentumot Olekszandr Jefremov (Régiók Pártja), Petro Szimonenko (Kommunista Párt) és Szerhij Grinyevszkij (Litvin-blokk) jegyzi. A tervezet szerint az országban az ukrán az egyetlen államnyelv, ám az államigazgatás szinte minden szférájában szabadon lehetne használni az oroszt, valamint a többi regionális nyelvet - beleértve az ügyvitelt és az oktatást is. A javított törvény szerzői szerint az új szöveg teljességgel megfelel az 1999-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája követelményeinek, mivel a nemzetközi normákhoz igazítja a nyelvekkel kapcsolatos ukrajnai jogszabályokat. A dokumentum kimondja, hogy Ukrajnában az ukrán az államnyelv. Ugyanakkor szavatolja a regionális nyelvek (orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími-tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma, román, szlovák és magyar) szabad használatát, fejlesztését és védelmét. A jogszabály szerint az a nyelv számítana regionálisnak, amit az egy adott területen élő polgárok legalább tíz százaléka használ. A tervezet elfogadása esetén szinte minden területen figyelembe vennék a regionális nyelvek hordozóinak - így a magyaroknak is - a jogait. Például az ügyvitel fő nyelve ugyan az ukrán, ám a regionális nyelvek is használhatók lennének a bíróságokon, ezeken is elkészíthetnék a szavazólapokat, végezhetnének bejegyzéseket az anyakönyvi hivatalok által kiállított iratokba, a regionális nyelven szerzett iskolai végzettséget tanúsító dokumentumokba. A törvénytervezet ezen felül az anyanyelvű oktatást is biztosítja. A nacionalista ukrán ellenzék természetesen élesen támadja a tervezetet. A nemrégiben még kormánypárti NU-NSZ (Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem) szerint például az új törvény veszélyt jelentene az ukrán nyelv fejlődésére. A „nemzeti” honatyák egyebek mellett bírálják azt az elképzelést, amely szerint a bíróságokon is használhatnák a regionális nyelveket. „Amennyiben a regionális közösségek képviselőinek kedvük van arra, hogy a bírósági határozatokat más nyelvekre is lefordítsák, akkor tegyék meg ezt saját költségükön, nem pedig az államén” - idézi a politikust a Kárpáti Igaz Szó.

Szlovák politológus: Egy gazdasági törpe nem adhat erkölcsi leckéket

2010. szeptember 13. - (Ecoline)

Komoly diplomáciai botrány kerekedett abból, hogy a szlovák parlament elutasította a Görögországnak nyújtandó mentőövet. Szlovákia a Görögországnak nyújtott hitel elutasításával nagyon rossz példát mutatott, ezért az Európai Központi Bank (EKB) a jövőben nem vesz fel az euróövezetbe olyan államokat, amelyeknél hasonló kockázatok fenyegetnének - közölte Jean-Claude Trichet az EKB elnöke az euróövezeti pénzügyminiszterek tárgyalásán. A bankelnök hozzátette: ha tudták volna, hogy Pozsony így fog viselkedni, nem támogatták volna északi szomszédunk csatlakozását a közös pénzt használó blokkhoz -írja az Ecoline.. A helyi bumm.sk tájékoztatása szerintem ez az első kritika Szlovákiának, korábban több magas rangú uniós vezető is úgy vélekedett, Szlovákiát meg kéne büntetni döntéséért. Elemzők szerint a sokasodó bírálatokat komolyan kell venni. Bár az EU részéről hivatalosan nem fenyegethet tényleges szankció, vannak azonban más lehetőségek, amikkel mégis büntetni tudnak, például az európai költségvetésről szóló tárgyalások során, az uniós alapokkal kapcsolatban, vagy a szlovákok egyes európai tisztségekbe való jelölésénél. Ivan Štefunko politológus szerint közvetett módon éreztetik majd Szlovákiával, hogy cserbenhagyta az euróövezeti államokat. Nem veszik figyelembe a szlovák észrevételeket az európai költségvetéshez, nem fogadják el például a mezőgazdaság terén a kedvezmények meghosszabbítását. Egy gazdasági törpe nem adhat erkölcsi leckéket az EU alapítóinak - véli Michal Horský politológus, aki szerint az uniós politikusok már 60 éve kerülik az éles kijelentéseket, és keresik a megegyezést. Nem lehet feltételeket támasztani, hogy bárki is kérjen bocsánatot tőlük, ahogy ezt nemrégiben a szlovák miniszterelnök tette - hangsúlyozta. Szerinte eddig Csehország volt a problémás euroszkeptikus ország, mostantól a kormány lépéseinek köszönhetően Szlovákia válhat azzá. Ivan Mikloš pénzügyminiszter vasárnap a köztévében nem kívánta kommentálni a sokasodó bírálatokat, illetve Trichet kijelentéseit, mondván, nem nyilvános tárgyaláson hangoztak el. Megjegyezte, az európai intézmények és a szlovák kormány álláspontja alapvetően eltértek egymástól. A Görögországnak nyújtandó kölcsönről augusztusban szavazott a szlovák parlament, Szlovákiának a tervek szerint 800 millió euróval kellett volna hozzájárulni a 100 milliárdos csomaghoz. északi szomszédunk kivételével valamennyi euróövezeti ország támogatta a hitelt. Pozsony azzal indokolta elutasító álláspontját, hogy a görögök felelőtlen politikájukkal maguk idézték elő a válságos helyzetet.

A vártnál kisebb az infláció Szlovákiában

2010. szeptember 13. - (mti)

Az elemzői várakozásoknál kisebb inflációt mértek Szlovákiában, a fogyasztói árak 1,0 százalékkal haladták meg augusztusban az egy évvel korábbit, szemben a várt 1,2 százalékkal. A szlovák statisztikai hivatal hétfőn közölt adatai szerint havi szinten 0,1 százalékkal csökkentek a fogyasztói árak. Elemzők a júliusival megegyező árszínvonalra számítottak. Az infláció főként az élelmiszerárak csökkenése miatt mérséklődött. A kimutatás a nemzeti eljárások szerint készült, az uniós szabvány szerinti inflációs adatokat később közli az euróövezeti tagország statisztikai hivatala. A legutóbbi, júliusi adatok szerint az uniós szabvány szerint számolva a fogyasztói árak 0,1 százalékkal nőttek az egy hónappal korábbihoz képest, és 1,0 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Szlovákia az euróövezet legkevésbé jómódú tagországa és legkisebb gazdasága, amely azonban a közép-kelet-európai térséget tekintve a legdinamikusabb növekedést produkálja. Az első negyedévben 4,8 százalékkal, a második negyedévben 4,6 százalékkal bővült a hazai össztermék (GDP) éves összehasonlításban, míg tavaly az év egészében 4,7 százalékkal csökkent. A nagy visszaesés és a dinamikus bővülés is főként az autóipar túlsúlyának következménye. Tavaly a válság visszavetette, az idén az ázsiai kereslet növekedése fellendítette az ágazatot Szlovákiában, az egy lakosra számítva a világ legnagyobb autógyártó országában, ahol egyebek között a Volkswagen, a Peugeot és a Kia működtet üzemeket.

Aggódnak az osztrákok a szlovák atomerőmű bővítése miatt

2010. szeptember 13. - (mti)

Ausztria ragaszkodik ahhoz, hogy Szlovákia teljes egészében bevonja a mohi (Mochovce) atomerőmű bővítése körüli biztonsági párbeszédbe - hangsúlyozta az osztrák kancellár vasárnap, miután Bécsben megbeszélést folytatott Iveta Radičová szlovák kormányfővel. A két kormányfő munkaebéd keretében találkozott egymással. Werner Faymann a találkozó után kiadott közleményében dicsérte a megbeszélés jó hangulatát és a kiváló kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat. Ugyanakkor kiemelte azt is, hogy hangot adott Ausztria atomenergiával kapcsolatos fenntartásainak is. „Ragaszkodom ahhoz, hogy Ausztriát teljes mértékben bevonják a biztonsági párbeszédbe és hogy minden tényt ismertessenek velünk” - fogalmazott. Az alpesi ország következetesen ellenzi az atomenergia hasznosítását. A határtól száz kilométerre álló mohi erőmű bővítésével kapcsolatban osztrák környezetvédők és osztrák illetékesek korábban többször is jelezték, hogy teljes átláthatóságot és az osztrák oldalról felmerült biztonsági kérdések teljes tisztázását várják. Májusban Nikolaus Berlakovich környezetvédelmi miniszter meglehetősen éles hangú közleményben tiltakozott amiatt, hogy - mint fogalmazott - a szlovák hatóságok anélkül zárták le a 3. és 4. blokk építésével kapcsolatos nemzetközi környezeti hatásvizsgálatot, hogy kimerítően megválaszolták volna az Ausztria által feltett kérdéseket. Mikulás Dzurinda szlovák külügyminiszter augusztus végi, bécsi bemutatkozó látogatása alkalmával „maximális átláthatóságot” ígért. Az osztrák kancellár vasárnapi közleményében jelezte, hogy szkeptikusak a német terveket illetően is, „és nagyon kritikusak, ha bármely szomszédos országban erőműbővítésről van szó”. A német kormánypártok a múlt hét végén egyhangúan úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják az országban működő 17 atomerőmű üzemeltetési idejét. Az 1980 előtt épült erőművek nyolc, az újabbak 14 évvel működhetnek tovább, mint amiben az üzemeltetők és az akkori kormány 2001-ben megállapodott. A német ellenzék hevesen tiltakozott a döntés miatt. Az osztrák kancellári hivatal tájékoztatása szerint Faymann pénteken telefonon felhívta telefonon német hivatali kollégáját, Angela Merkelt és előtte is újból ismertette Ausztria álláspontját.

Mobilvételi panaszok Nógrádban

2010. szeptember 9. - (mti)

A mobiltelefon-szolgáltatások vételi lehetőségének vizsgálatát kérte a Nemzeti Hírközlési Hatóságtól a Nógrád Megyei Védelmi Bizottság elnöke, mivel a nógrádi határ menti területeken a szlovákiai hálózatra váltanak a készülékek, megdrágítva a költségeket - mondta Becsó Zsolt bizottsági elnök szerdán sajtótájékoztatón Salgótarjánban. Becsó Zsolt elmondta: a levélre már megkapta a választ, amely tartalmazza, hogy a szolgáltatóknak nincs teljes lefedettségi és ellátási kötelezettségük, így a hatóságnak nem áll módjában erre kötelezni őket. A Karl Károly igazgató által jegyzett válasz arra is kitér: a hatóság 2007-ig évente ellenőrizte a mobiltelefon-szolgáltatókat a tekintetben, hogy biztosították-e a koncessziós szerződésben vállalt minőséget és lefedettséget. Azonban jelenleg ilyen előírás már nincs a szerződésben, a szolgáltatók piaci érdekeik figyelembe vételével jogosultak kiépíteni a hálózatukat. Becsó Zsolt közölte: a hatóság kivizsgálásra az érintett szolgáltatóknak továbbította a panaszt.

Szarvasról szóló pályázat nyert a webfilm-versenyen

2010. szeptember 13. - (mti)

Egy budapesti csapat készítette el Hello, itt vagyunk települési webfilm-verseny nyertes alkotását. A 90 másodperces film Szarvas városát mutatja be. Mint arról beszámoltunk, Hello, itt vagyunk címmel Békés megyét, vagy Szarvast, Gyomaendrődöt, Tókomlóst bemutató 90 másodperces filmeket vártak a települési webfilm-verseny szervezői. A megmérettetésre összesen 41 pályázat érkezett. A verseny fődíját és a vele járó 800 ezer forintot a budapesti Harkai Domonkos, Kalmár Bence, Dózsa Virág kapta, csapatuk Szarvasról készített filmet, amit megnézhet itt:

http://tudositok.hu/499/video/Szarvasi_szimfoniak

Bolyáki Attila, a szervezők képviselője elmondta: a versenyzőknek arra kellett törekedniük, hogy a lehető legrövidebben, de annál érdekesebben mutassanak be egy-egy települést, hogy a nézők ez alapján el is látogassanak az érintett városokba. Webfilmeknek így egyszerre kellett gyorsnak, pörgősnek, ugyanakkor informatívnak lenniük.

Tiltakoznak a szlovákok a magyar kaszinóváros ellen

2010. szeptember 9. - (Felvidék Ma)

Több mint 125 ezer aláírást gyűjtöttek össze a Pozsony mellé tervezett kaszinóváros ellen szlovákiai civilek. A kaszinóváros megépítését morálisan és kulturálisan is aggasztónak tartják az ellenzők. A magyar érdekeltségű TriGránit Európa legnagyobb kaszinóvárosát szeretné felépíteni Pozsonyban. Főleg az ország templomaiban folyt a petíciós ívek aláírása, amelyeket a szlovák parlament elnökének adtak át a tiltakozók. Ligetfaluban sokan a bűnözéstől tartanak, ha megépül a kaszinóváros. Pavel Svojka, a petíciós bizottság tagja azt szeretné, ha a kaszinókat nem nyithatnának rekreációs övezetben, és változzon az a jogszabály, hogy minél többet keres egy kaszinó, arányaiban annál kevesebbet fizet be az államkasszába. Zászlós Gábor, a TriGránit igazgatótanácsának szlovákiai elnöke úgy nyilatkozott, hogy a pozsonyi kaszinó mellett konferenciaközpont, stadion, aquapark és egy hatalmas szórakoztatóközpont is épülne. A pozsonyi beruházás közel 5000 embernek adna munkát, és évi 600 millió euró bevételt jelentene a szlovák államkasszának. Pozsony határában Európa első számú szórakoztató- kereskedelmi és konferencia-központját akarja megépíteni a Demján Sándor és Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó TriGránit. A Metropolis beépített területe meghaladja a 1,2 millió négyzetmétert. Megtalálható lesz benne kereskedelmi központ, szabadidőközpont, élményfürdő, golfpályák, szállodák, kaszinók, kulturális- és konferenciaközpont. A TriGránit szerint a Metropolis felveszi majd a versenyt Las Vegas leghíresebb szórakoztató- és szabadidőközpontjaival.

Tőkés: A katalán példát is követhetnénk

2010. szeptember 10. - (hirado.hu)

Bízik abban, hogy Magyarország az EU-elnökség ideje alatt az egységes nemzet képét jeleníti meg - jelentette ki a köztévében az európai parlamenti képviselő Ha Koszovónak sikerült kivívni a függetlenségét, akkor Erdélynek legalább az autonómiát el kell érni. A katalán példát is követhetnék, ott százezres nagyságrendben az utcára vonultak -Tőkés László szerint ezt volt az a bálványosi szabadegyetemen kifejtett gondolatmenet, mely heves reakciókat váltott ki Romániában, s melynek köszönhetően nemrég lemondásra szólította fel Corina Creţu román euroatya. Tőkés szerint Romániában úgy tesznek, mintha mindez valamiféle aberráció lenne európai szinten. Az európai parlamenti képviselő hozzátette: európai szinten elmozdulás tapasztalható ezen a téren, például a szlovák nyelvtörvény visszafelé sült el. Kifejtette: abban bízik, hogy Magyarország az EU-elnökség ideje alatt az egységes nemzet képét jeleníti meg, erősíti majd.

A Velencei Bizottság előtt a szlovák nyelvtörvény

2010. szeptember 13. - (nyest.hu)

Az Európa Tanács tanácsadó szerve, az úgynevezett Velencei Bizottság a szlovák nyelvtörvény kodifikálásával és alkalmazási szabályaival kapcsolatban október 15-én és 16-án fog véleményt nyilvánítani, közölte Sme a TASR szlovák hírügynökségre hivatkozva. Szlovákia tavaly szeptemberben, a törvény érvénybe lépése után kérte ki a bizottság véleményét. A sokat támadott törvénnyel szemben az volt az egyik fő kifogás, hogy a törvény megsértéséért pénzbüntetést irányzott elő. Januárban a bizottság képviselői Szlovákiába látogattak, és az illetékesekkel, továbbá a nemzetiségi kisebbségek képviselőivel tárgyaltak. Knut Vollebæk, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nemzeti kisebbségekkel foglalkozó biztosa kétszer is Pozsonyba látogatott. Véleménye szerint az államnyelv támogatásának célja helyénvaló, de a módja nem csorbíthatja a kisebbségi jogokat. Iveta Radičová miniszterelnök körmánya programjában ígéretett tett, hogy eltörli a felesleges korlátozásokat a kisebbségeket ios érintő törvényekből. Az előző kormányhoz, és elsősorban Marek Maďarič kulturális miniszterhez köthető törvény módosításán egyébként már dolgoznak a szlovák Kulturális Minisztériumban.

A szlovák kormány és a „magyar ügy”

2010. szeptember 11. - (Felvidék Ma)

A szlovák kormányfő, Iveta Radičová elutasítja és feszültségkeltőnek tartja Öllös László politológus budapesti kijelentését, hogy a szlovák kormány az ún. kettős állampolgársági ügyben nem tesz semmit. A politológus szerint a pozsonyi kormány nem akarja lezárni azt, hanem inkább tovább élezi a vitát. Öllös a budapesti Rákóczi Klubban szeptember 8-án tartott előadást az aktuális szlovák-magyar viszonyról. Radičová úgy fogalmazott, hogy a jövőben is mindent megtesz a két ország közti békés viszony érdekében, és ahogy Orbán Viktor magyar kormányfővel megegyeztek, nem fognak üzengetni a Duna bal, illetve jobb partjáról egymásnak. Radičová elmondta azt is, hogy a szlovák kormány a közeljövőben elkészíti a nyelvtörvény és az állampolgársági törvény módosításait. Megjegyezte azt is, hogy a két ország államközi alapszerződése keretén belül a különböző bizottságok továbbra is tárgyalásokat folytatnak egymással. Ezért is utasítja el Öllös szavait, és látja úgy Radičová, hogy a hasonló kijelentések csak rontják a két ország közötti viszonyt.

Szlovákia: Miért nem megy az együttműködés?

2010. szeptember 9. - (mti)

A szlovákiai magyar pártokat lekötik a belső csatározások, ez hátráltatja az együttműködést a magyar kormánnyal, holott a segítségére mindenképpen szükség van a kisebbségi helyzet javításához - jelentette ki Öllös László szlovákiai magyar politológus Budapesten. A szakértő, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, a Rákóczi Klub meghívására tartott előadásában azt mondta, a magyar és a szlovákiai kormányváltás óta semmilyen előrelépés nem történt a határon túli magyarok helyzetének javításában. Mire a magyarországi választások lezárultak, már tartott a szlovákiai választási kampány, azután a nyári időszak miatt „nem történt érdemben semmi” - jegyezte meg Öllös László. Még kérdéses, hova jut a kettős állampolgárságról szóló vita - mondta a szakértő; szerinte azt a pozsonyi kabinet nem akarja lezárni, inkább „tovább élezi”, holott Szlovákia hosszú éveken át hasonló módon adott állampolgárságot a határain túl élő szlovákoknak, amit akkor senki sem kifogásolt. Szólt arról is, hogy a „hagyományos” magyar párt (a Magyar Koalíció Pártja) a júniusi választásokon kiesett a pozsonyi parlamentből, és „lesújtotta” a választási vereség, az „új párt” (a Híd) bejutott, és a siker - mint mondta - elbizakodottá tette. A két párt között nincsen érdemi együttműködés, ami aligha változik a közeljövőben, pedig „országos szintű, egységes fellépés” kellene a szlovákiai magyarok helyzetének javításához - mutatott rá. Azt mondta, a szlovákiai magyarok, akik még mindig ugyanazokért a „klasszikus nemzetfejlődési célokért” küzdenek, amelyekért más népek még a XIX.-XX. században harcoltak, alapvetően két eszköz közül választhatnak: vagy együttműködnek a többségi társadalommal, vagy a magyarok és a nemzetközi közvélemény segítségével igyekeznek arra befolyást gyakorolni. De sokszor még e két módszer együttes alkalmazása sem vezet célra - fűzte hozzá. Öllös László emlékeztetett: jövőre esedékes a népszámlálás Szlovákiában is; mindent meg kell tenni, hogy minél többen vallják magukat magyarnak. Ehhez összehangolt akcióra van szükség - vélekedett. Nagyon sok függ az eredménytől - mondta a szakértő, hangsúlyozva, már az is siker lenne, ha nem csökkenne jelentősen a magyarok aránya. Az ingadozókat jelentősen befolyásolhatja a magyar-szlovák viszony aktuális állása - tette hozzá. Felidézett ugyanakkor egy korábbi esetet is, amikor az bizonytalanította el az embereket, hogy a népszámlálás előtt a kormányzat úgy nyilatkozott, nem tudja garantálni az adatlapok anonimitását.

Mégsem változik érdemben a szlovák nyelvtörvény?

2010. szeptember 12. - (Új Szó)

A tervek szerint október 15-én ül össze a legközelebb a Velencei Bizottság, amelytől az államnyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfoglalást vár Szlovákia. A külügyminisztérium arra számít, hogy a tanácskozáson a jogszabállyal is foglalkozik majd - közölte Ľuboš Schwarzbacher külügyi szóvivő. Szlovákia még tavaly szeptemberben kért állásfoglalást a testülettől. A bizottság képviselői idén januárban Szlovákiában jártak, és kétszer is ellátogatott Szlovákiába Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa. Éles vitát váltott ki a nyelvtörvény módosításának munkaverziója, amelyet Daniel Krajcer (SaS) kulturális miniszter csütörtökön mutatott be a koalíciós pártok parlamenti frakcióinak. A módosítás kevesebb tiltást tartalmaz, de továbbra is pénzbírsággal sújtaná a nyelvtörvény megsértőit. A tervezet már a parlament októberi ülésén a képviselők elé kerülhet.

Martonyi: Magyarország és Szlovákia

tárgyalni fog a kettős állampolgárságról

2010. szeptember 8. - (Új Szó)

Bemutatta a magyar európai uniós elnökség törekvéseit Martonyi János az osztrák külképviselet-vezetők előtt hétfőn Bécsben, a diplomaták éves értekezletének vendégeként. Az előadását követő sajtótájékoztatón a külügyminiszter jelképes és gyakorlati szempontból is lényegesnek nevezte, hogy beszédet tarthatott az értekezleten. Mint mondta, egyfelől rendkívüli megtiszteltetésnek tartja a meghívást, amely jól kifejezi a két ország közti kapcsolatok szintjét. Másfelől konkrét lehetőséget lát arra, hogy a diplomáciai képviseletek szintjén is együttműködjön Ausztria és Magyarország a magyar elnökségből fakadó feladatok megoldásában. Az elnökség alatt a magyar érdekek azonosak az európai integráció erősítéséhez és mélyítéséhez fűződő érdekekkel, és ennek fényében a legfontosabb magyar érdek az, hogy az elnökségből fakadó feladatokat a lehető legjobban ellássa Magyarország - mondta Martonyi. „Ha eleget tudunk tenni ennek a kihívásnak, akkor erősítjük az ország tekintélyét, szerepét, befolyását az európai integráción belül és ez a legfontosabb magyar érdek” - fejtette ki a külügyminiszter. Osztrák kollégája, Michael Spindelegger kiemelte az európai intézményeket illető kérdésekben való együttműködést is, különösképpen a létrejövőfélben lévő Európai Külügyi Képviselettel kapcsolatosat. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy a jelenlegi osztrák külpolitika földrajzilag következetesen a Duna menti országokra és a Fekete-tenger térségének országaira összpontosít. A két külügyminiszter kiemelte azt is, hogy Ausztria és Magyarország fokozni akarja külképviseleti együttműködését. Ezt a két külügyminiszter már Martonyi első hivatalos ausztriai látogatása során, júliusban is jelezte. Mindkét külügyminisztériumban dolgoznak azon, hogyan lehet ezt az együttműködést továbbfejleszteni. A szorosabb együttműködésnek költségvetési okok mellett politikai üzenete is van - mondta Martonyi János. Jelenleg öt közös vízumkiadó állomás működik, emellett hat helyen látja el a két ország egymás vízumképviseletét a schengeni térségen kívüli országokkal szemben. Egy, a kettős állampolgárságot megkönnyítő törvény esetleges módosítására vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: Magyarország és Szlovákia közvetlenül fog egymással tárgyalásokat folytatni minden vitás kérdésről, „nincs szükségük harmadik felek segítségére”. Erről állapodott meg Budapesten Orbán Viktor magyar és Iveta Radičová szlovák kormányfő - tette hozzá. Egy kérdésre válaszolva Martonyi János kijelentette: „hamisítás” azt állítani, hogy a magyar külképviselet-vezetői értekezleten a magyar diplomaták feladataként jelölte meg reagálni a Magyarországot becsmérlő külföldi újságcikkekre. „Teljesen egyértelmű és világos hamisítás, ami az elmúlt napokban a magyar sajtóban megjelent” - fogalmazott. Mint kifejtette, ő azt mondta, hogy amikor valamelyik országban Magyarországot hamis tényállításokkal megsértik, akkor a nagykövetség munkájának egyik megítélési kritériuma az lesz, hogy ezekre a hamis tényállításokra milyen válasz érkezik. A megoldás nem az, hogy a nagykövet vagy a követség személyzete reagál, bár nagyon szélsőséges esetekben az is elképzelhető, hogy a nagykövet válaszoljon - mondta. „A kérdés az, hogy abban az országban ki tudott-e alakítani a magyar képviselet egy olyan szellemi és értelmiségi hátteret, álljon az akár magyar vagy nem magyar származásúakból, akik ilyenkor úgy érzik, hogy a hamis állításokra reagálniuk kell” - mondta. Ugyancsak kérdésre felelve a Hetek című lap újságíróit a Magyar Sziget fesztiválon ért atrocitással kapcsolatban kijelentette: tudomása szerint az ügyben jogi eljárás folyik, és biztos abban, hogy ha az újságírókat tényleg olyan sérelem érte, ami miatt elindult az eljárás, akkor annak meglesznek a jogi következményei. „Az a politikai párt, amely e mögött áll, megint csak tanújelét adta annak, hogy eddig nem sikerült megbirkóznia a civilizált politikai viselkedés szabályaival, és abban az esetben, hogy ha ez törvényszegésig megy, akkor ez a kormány a lehető leghatározottabban a törvényesség és a rend helyreállítása mellett fog ezekkel a jelenségekkel szemben fellépni” - tette hozzá. Az ügyben az újságírók ügyvédje indítványozta Zagyva György Gyula jobbikos képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, emellett ismeretlen tettesek ellen feljelentést is tettek kényszerítés, személyi szabadság megsértése, illetve közösség tagja elleni támadás miatt.

Szávay (Jobbik): Akár külpolitikai konfliktusok árán is

ki kell állni a Kárpát-medencei magyarságért

2010. szeptember 8. - (Neszméri Csilla - Felvidék.ma)

Szávay István, a magyarországi Jobbik országgyűlési képviselője és Nemzetpolitikai kabinetjének vezetője évek óta foglalkozik a határon túli magyarokat érintő kérdésekkel. Most interjút adott a Szabad Újság felvidéki hetilapnak.

- Ön nemrégiben kérdést intézett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez, hogy támogatni kívánják-e a Magyarok Világszövetségét. A válaszból egyértelműen kiderült, nem. Miért tartja fontosnak, hogy a magyar kormány támogassa az MVSZ-t?

- A mintegy tíz éve állami dotáció nélkül működő MVSZ számos olyan nemzeti ügyet karolt fel, amely az elmúlt nyolc év magyarellenes MSZP-SZDSZ ámokfutása alatt is tartotta a lelket az anyaországi és külhoni magyarságban. Elég csak a 2004. évi kettős állampolgárságról szóló népszavazás kiírására vagy a Beneš-dekrétumok eltörlésének kezdeményezésére gondolnunk. Úgy gondolom, a mindenkori magyar államnak kötelessége és egyben saját jól felfogott érdeke is lenne segíteni a Magyarok Világszövetségét és az ahhoz hasonló, nemzetileg elkötelezett civil szervezeteket.

- A kettős állampolgárságról szóló vitában kifejtette, hogy a határon túli magyarság támogatása a Jobbik számára az egyik elsődleges nemzetstratégiai szempont. Ön szerint milyen konkrét lépésekre lenne szükség, hogy a támogatás - és itt nem csak anyagi támogatásra gondolok - hatékony és célirányos lehessen?

- Az elszakított nemzetrészeken élő magyar közösségek megmaradásának támogatását valóban nemzetstratégiai kérdésként kezeljük. A támogatások elosztásában kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a civil szférának, ezért úgy gondoljuk, egy jelenleginél szélesebb társadalmi felhatalmazású plénum nagyobb legitimitással tudna dönteni a regionális intézmények, projektek, rendezvények finanszírozásáról. A Szülőföld Alapon belül szükségesnek tartanánk a projektalapú támogatás mellett a hasznos társadalmi szervezetek közvetlen működési támogatását, és itt külön kiemelném az ifjúsági szervezeteket. A magyarországi mellett fontos lenne kihasználnunk az EU-s szubvenciókat, mint például a kistérségi társulásokhoz hasonló Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC) nyújtotta lehetőségeket. Az anyagiak mellett természetesen az anyaország erkölcsi kiállásának és felelősségvállalásának is meg kell jelennie.

- A kettős állampolgárságról szóló törvény mellett fontosnak tartom, hogy a státusztörvényről is beszéljünk. Ez utóbbinak köszönhetően komoly kedvezményeket kaptak a határon túli magyarok, az előbbivel azonban ilyenek nem járnak. A kormány azt ígérte, nem szüntetik meg a határon túli magyarokról szóló törvényt sem. Támogatni fogja a Jobbik a státusztörvény megmaradását?

- Természetesen, de szükséges a két jogszabály egymáshoz igazítása. Például a leendő, határon túli magyar állampolgárságú tanulók és hallgatók magyar diákigazolványhoz, és ezzel utazási kedvezményekhez juttatása érdekében már fel is szólaltam az Országgyűlésben. A státusztörvény számos olyan - elsősorban utazási, múzeumlátogatási - kedvezményt garantált a határon túli magyaroknak, amelyeket a magyar állampolgárság önmagában nem biztosít. Az állampolgárság igénylése azonban várhatóan olyan plusz költségekkel fog járni, amellyel a törvényhozó nem számolt. Ezzel kapcsolatban az őszi ülésszakon módosító javaslatokkal fogunk élni, szeretnénk elérni, hogy olcsóbbá és egyszerűbbé váljon az állampolgárság igénylése. Elég csak a családtagonként több tízezer forintos hiteles fordításokra gondolni. Mi támogattuk, hogy aki már egyszer végigjárta ezt a procedúrát a magyar igazolvány igénylésekor, az mentesüljön az újbóli felesleges hivatalba járás és illetékfizetés alól, a fideszes többség azonban ezt nem szavazta meg, így a magyar igazolvánnyal rendelkező felvidéki magyaroknak újból vállalniuk kell a kissé méltánytalan procedúrát, hogy bizonyítsák: ők valóban magyarok.

- Hogyan látja a Jobbik a szlovákiai politikai helyzetet, és kivel tudná elképzelni az együttműködést a helyi magyar pártok közül?

- Az elmúlt két évtizedben Magyarországnak a szomszédos országokkal folytatott mosolydiplomáciája a határon túli magyar kisebbség helyzetének további romlását eredményezte, amelynek leglátványosabb példája Szlovákia. A helyzet a kettős kormányváltással vélhetően javulni fog, de csak akkor, ha az új magyar kormány felhagy a falig hátrálás doktrínájával és hajlandó - akár külpolitikai konfliktusok árán is - kiállni a Kárpát-medencei magyarságért. A magyar-magyar pártkapcsolatok terén a Jobbik három lépcsőt különböztet meg. Az első a párbeszéd szintje, erre mindenkivel hajlandóak vagyunk, akik magyar szavazók bizalmát élvezik. Természetesen nem zárkózunk el a Hídtól sem, bár számunkra kicsit nehezen értelmezhető a vegyes párt fogalma. Kormányzásukkal azonban bizonyíthatnak, hogy alkalmasak-e a magyar érdekek képviseletére. Más kategória az együttműködés, amely már kölcsönös értékeket előfeltételez. A Magyar Koalíció Pártjával sokkal inkább elképzelhetőnek tartanánk egyfajta, főként inkább konkrét ügyek mentén történő együttműködést. Bár azt nem lehet eltagadni, hogy az MKP-nak égetően szüksége van egy belső önvizsgálatra, kapcsolatai és azok mélységének újragondolására, amennyiben meg akarja tartani jelenlegi, vagy vissza akarja szerezni korábbi pozícióit. Bízunk benne, hogy sikerrel járnak. A harmadik kategória pedig a szövetség, amely csak hasonló ideológia, egyértelmű radikális nemzeti elkötelezettség és kölcsönös bizalom esetében képzelhető el. Ez jelenleg még csak a délvidéki Magyar Remény Mozgalom esetében áll fenn. Felvidéken egyelőre egyik párttal sincs ilyen szoros kapcsolatunk, de mint mondtam, a párbeszédre nyitottak vagyunk, a határon túli magyarság érdekeit előremozdító ügyekben pedig készek vagyunk minden tőlünk telhető segítséget megadni.

Etnobiznisz miatt tesz feljelentést a Jobbik

2010. szeptember 13. - (mti)

Etnobizniszt gyanít, ezért csalás, valamint a választási törvény megsértése miatt feljelentést tesz a Jobbik, mert egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen olyan személyek kívánnak román kisebbségi önkormányzatot alakítani, akik korábban a cigány és a horvát kisebbségi választáson is elindultak. Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője hétfőn a Parlamentben újságíróknak elmondta: a 790 választásra jogosult által lakott borsodi Szalonnán októberben a cigány mellett lengyel, román és ruszin kisebbségi választásokat is tartanak, noha a 2001-es népszámláláskor a kérdezőbiztosok nem találtak az utóbbi három nemzetiséghez tartozókat. A politikus név szerint említett két szalonnai férfit, akik négy és tizenkét évvel ezelőtt még cigánynak, nyolc esztendeje pedig horvátnak vallották magukat, ezúttal azonban már a román kisebbségi választáson indulnak. A Jobbik nem vonja kétségbe a szabad identitásválasztás jogát, ám fel kíván lépni az ezzel a joggal visszaélőkkel szemben - mondta. Szávay István hozzátette: a Jobbik „két hetet ad” a visszalépésre azoknak, akik a korábbi és a mostani választásokon különböző kisebbségek színeiben indulnak. Ellenkező esetben a párt minden tudomására jutott esetben büntetőfeljelentést tesz - ismertette, arra is kitérve, hogy a visszaélések sora köztudomású, mégsem történik évek óta semmi.

Elmaradt kisebbségi választások

Tizenöt településen maradhat el a kisebbségi választás.

2010. szeptember 4. - (mti)

Tizenöt településen maradhat el a kisebbségi választás, mivel egyelőre nincs elegendő jelölt - derül ki az Országos Választási Iroda (OVI) internetes tájékoztató oldala, a www.valasztas.hu szombat reggeli adataiból. A 13 kisebbség összesen 2.341 kitűzött választáson választhatja meg a négytagú kisebbségi képviselő-testületeket az október 3-ai helyhatósági választással egy időben. Az OVI szombat reggeli adatai szerint azonban csak 2.326 választáson van elegendő jelölt, vagyis 15 választást elegendő jelölt hiányában nem lehet megtartani. A kisebbségi választást akkor tűzte ki a helyi választási bizottság, ha a kisebbségi választói jegyzékben a választás kitűzésének napján (augusztus elején) legalább 30 választópolgár szerepelt. A települési kisebbségi önkormányzati választáson független jelöltek nem indulhatnak, kizárólag jelölőszervezetek állíthatnak jelöltet. Őket a helyi választási bizottságoknál szeptember 3-án 16 óráig lehetett bejelenteni. A települési kisebbségi választás megtartásának feltétele, hogy legalább négy jelölt induljon; ha nincs jelölt vagy négynél kevesebb, akkor a választás elmarad, és már csak a következő általános választáskor van mód települési kisebbségi önkormányzatot választani. A szombat reggeli adatok szerint a legtöbb, összesen öt választás a cigány kisebbségnél maradhat el: a Pest megyei Tóalmás, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Beszterec, Győrtelek és Tiszakerecseny, valamint a Veszprém megyei Nyárád az, ahol nem sikerült legalább négy jelöltet állítani. Három választás maradhat el a német kisebbségnél: Baranyában Oroszló, Fejér megyében Bicske, Pest megyében Felsőpakony maradhat német kisebbségi önkormányzat nélkül. Szintén három választás maradhat el a szlovák kisebbségnél, valamennyi Borsod-Abaúj-Zemplén megyében: Martonyiban, Szendrőn és Szinpetriben. Két választás maradhat el a horvát kisebbségnél: az egyik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Abaújszántón, a másik a Zala megyei Beleznán. Szintén két választás maradhat el a szlovén kisebbségnél, mindkettő Borsod-Abaúj-Zemplén megyében: Miskolcon és Szalonnán. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy biztosan nem lesz kisebbségi választás ezeken a helyeken, a választási irodák ugyanis folyamatosan rögzítik az informatikai rendszerben a jelölteket, így előfordulhat, hogy a jelölteket már bejelentették, de még nem szerepelnek az informatikai rendszerben.

Több mint 15 ezer kisebbségi jelöltet jelentettek be

2010. szeptember 3. - (mti)

Több mint 15 ezer kisebbségi jelöltet jelentettek be a jelölőszervezetek az október 3-ai települési kisebbségi választásra - derül ki az Országos Választási Iroda (OVI) internetes tájékoztató oldalának péntek délutáni adataiból. A kisebbségi jelöltek bejelentésére pénteken 16 óráig volt lehetőségük a jelölőszervezeteknek. A választási bizottságok döntéseit a jelöltek nyilvántartásba vételéről a bizottságok mellett működő választási irodák rögzítik a választási informatikai rendszerben, és az adatok így jelennek meg az OVI honlapján. Mindezek alapján tehát bár a határidő 16 órakor lejárt, a www.valasztas.hu oldalon még egy ideig folyamatosan frissülnek a jelöltek számára vonatkozó adatok. Az este 6 órás adatok szerint 15.733 jelöltek jelentettek be a 13 kisebbség jelölőszervezetei. A legtöbb jelöltet a cigány kisebbségi választásra állították, 10.102-t, a második legtöbb jelöltet, 2.218-at, pedig a német kisebbség választására. A szlovák kisebbség választására jelenleg 655 jelölt van, a horvátra 641, a románra 479, a ruszinra 426, a lengyelre 250, a szerbre 226, a görögre 222, az örményre 187, bolgár kisebbség választására 182, az ukránra 97, a szlovénra pedig 48. A kisebbségi választásra a jelölteknek nem kellett ajánlószelvényeket gyűjteniük. Az augusztus 9-i határidőig 1.255 településen tűztek ki cigány kisebbségi választást, 422-n németet, 126-on horvátot, 126-on szlovákot, 76-on ruszint, 72-n románt, 49-en lengyelt, 48-on szerbet, 41-en bolgárt, 39-en örményt, 37-en görögöt, 23-on ukránt és 13 településen szlovént.

Budapest egyik kerületében sem lesz 13 kisebbségi választás

2010. szeptember 4. - (mti)

Budapest egyik kerületében sem alakíthat mind a 13, Magyarországon elismert nemzeti kisebbség saját önkormányzatot. A legtöbb kisebbségi választás, 12 a IV. kerületben, a legkevesebb, 3 a XXIII. kerületben lesz október 3-án. Az Országos Választási Iroda szombat délutáni adatai szerint a IV. kerületben csak szlovén választás nem lesz, rajtuk kívül valamennyi kisebbségi közösség megválaszthatja helyi képviselőit a következő négy évre. Kisebbségi választást azokon a településeken, kerületekben lehetett kiírni, amelyekben legalább 30-an voltak a kisebbségi választói jegyzékben a kiírás napján, és ahol elegendő számú jelöltet is (legalább négyet) állítottak a kisebbségi szervezetek. Vannak olyan települések, ahol a jelöltek hiánya miatt - legalábbis egyelőre úgy tűnik - nem tarthatnak végül választást. A kisebbségi szavazáson csak azok vehetnek részt, akik az előírt határidőig felvetették magukat a kisebbségi jegyzékbe. Budapest kerületeiben átlagosan tíz kisebbségi választást tartanak az önkormányzati választással egy időben, ám külön szavazókörökben. A főváros 23 kerületében összesen 204 kisebbségi választást írtak ki, és 1.441 jelöltre lehet majd szavazni. A legtöbb választást a helyi bolgár és a német közösségeknek írták ki, mindkettőnél 22-t. Hasonlóan nagy számban írtak még ki görög (21), cigány (20) és örmény (20) választást is, míg a legkevesebbet, egyet a XVIII. kerületi szlovén közösségnek. Ez utóbbinál öten indulnak a négy képviselői hely elnyeréséért.

Az etnobiznisz fenyegetése

2010. augusztus 28. - (Czene Gábor - Népszabadság)

Hiába szigorodott a törvény, az „etnobiznisz” néven ismert jelenséget nem sikerült felszámolni. Az Országos Cigány Önkormányzat egyik képviselője állítja: a települések vezetői olykor nem romákat is felhasználnak, hogy a kisebbségi választásokon megszabaduljanak a kényelmetlenné vált roma politikusoktól. Sokáig bárki indulhatott, bárki szavazhatott a kisebbségi önkormányzati választásokon. A 2006-ban bevezetett szabályok szerint már csak azok vehetnek részt, akik az adott kisebbséghez tartoznak, és felvételüket kérték a kisebbségi választói névjegyzékbe. A törvény tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbséget ismer el. Az idén összesen mintegy 228 ezren jelentkeztek be a névjegyzékbe, 28 ezerrel többen, mint az előző ciklusban. A növekedés azonban nem egyenletesen oszlik el,sőt néhány nemzetiség - bolgár, görög, lengyel, örmény - stagnálást vagy némi visszaesést kénytelen elkönyvelni. A legnagyobb vesztesek a szlovákok, számuk a négy éve regisztrált több mint 15 ezerről mára 12 280-ra apadt. „Ennyivel egész biztosan nem lettünk kevesebben” - közli Riba Etelka, az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke, aki a csökkenést Magyarország és Szlovákia megromlott kapcsolatával magyarázza. Kétségtelen: más szomszédos államokkal jobb a viszonyunk, és a hozzájuk kötődő kisebbségek - horvátok, románok, szerbek, szlovénok, ukránok - egyaránt nagyobb létszámot produkáltak a korábbinál. (Ahogyan a németek és az anyaországgal nem rendelkező ruszinok is, mindenekelőtt pedig a cigányok.) A román választók jelentős gyarapodásának hátterében például nem kizárólag a javuló külkapcsolatokat, hanem az etnobizniszként elhíresült jelenséget is felfedezni véli Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának vezetője. Legalábbis gyanúra ad okot, hogy olyan békési és borsodi településeken is kezdeményeztek román választásokat, ahol ez a kisebbség mindeddig nem adott életjelet magáról. (Hasonlóra panaszkodnak többek között a szlovákok is.) Évi hétszázezer forintot garantáltan kap a költségvetéstől egy helyi kisebbségi önkormányzati testület, pályázati forrásokkal kiegészítve a bevétel könnyen elérheti a milliós nagyságrendet - érzékelteti a román elnök, milyen anyagi motivációk húzódhatnak az álnemzetiségiek felbukkanása mögött. Tegyük hozzá: ennyi pénz valóban csak azok számára vonzó, akik saját zsebre dolgoznak, a kisebbségi kultúra megőrzéséhez édeskevés. Kreszta Traján korábban úgy gondolta, hogy a választói névjegyzék bevezetése alkalmas eszköz lesz a „kakukktojások” kiszűrésére. Tévedett. Igyekszik diplomatikusan fogalmazni: „A regisztráció sajnos nem teljes mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket”. A horvátok száma hiába nőtt majdnem ötszázzal, Hepp Mihály, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke kifejezetten elégedetlen. Az általa hetvenezresre becsült horvát népességhez képest igencsak kevesli a névjegyzékben regisztrált mintegy 11 és fél ezer horvátot. Hepp Mihály megemlíti, hogy az etnikai kisebbségként nyilvántartott cigányságon kívül Magyarországon szerinte csak hat „valódi nemzetiség” létezik. Jelesül: horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén. A többieket nem kívánja minősíteni... Meglepő, hogy a szélsőjobb nyomulása és a sokfelé utat törő cigányellenesség nem rettentette el a romákat. A legnépesebb hazai kisebbség négy évvel ezelőtt mintegy 106 300 választóval képviseltette magát, jelenleg 133 és fél ezerrel. „A roma társadalom kezdi felismerni az értékeit és az érdekeit, valamint azt, hogy elsősorban önmagára számíthat. Ez a fajta öntudat egyre erősebb lesz” - kommentálja az adatokat Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Ifjabb Bogdán János, az OCÖ szóvivője ugyanakkor olyan esetekről is tud, amikor a romák kárára visszaéltek a szabad identitásválasztás lehetőségével. Állítja, hogy legalább tíz településen a nem cigányok szervezett formában jelentkeztek be cigányként a kisebbségi névjegyzékbe. Fenyvesi Tibor, az OCÖ képviselője tovább árnyalja a képet. Úgy tapasztalta, főként városokban fordul elő, hogy egymással rivalizáló roma csoportok - esetenként pártok közreműködésével - támogatókat próbálnak gyűjteni a nem romák körében. Ehhez persze arra van szükség, hogy a potenciális szavazók cigányként regisztráltassák magukat. Némelyik településen a polgármester vagy a jegyző szervezi az ellentábort - számol be egy másik módszerről Fenyvesi Tibor. A településvezetők ily módon kívánnak megszabadulni azoktól a kényelmetlenné vált roma politikusoktól, akik komolyan veszik a cigányság képviseletét, és ennek érdekében konfrontálódni is hajlandók. Helyükre könnyen kezelhető embereket szeretnének ültetni. Ennek érdekében nem cigányokat is felhasználnak. Szászfalvi László államtitkár felkérte a kisebbségeket, tegyenek javaslatokat az indokoltnak tartott jogszabályi változtatásokra.

A kampány utóhangja - Csáky és Bugár perre megy

2010. szeptember 4. - (mti)

Perre megy két vezető szlovákiai magyar politikus, Bugár Béla, a Híd elnöke és Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának volt elnöke. A pert Bugár Béla indította, aki a júniusi szlovákiai parlamenti választások előtti kijelentéseiért neheztel Csáky Pálra. Az Új Szó szerint a per már bírósági szakaszba jutott. Nem kizárt az sem, hogy Gál Gábor, a Híd elnökségi tagja is beperli Duray Miklóst, az MKP korábbi stratégiai alelnökét, szintén a választások előtti kijelentései miatt. Az újság úgy tudja: Bugár hajlandó a peren kívüli megegyezésre, ha Csáky Pál visszavonja a Hídra vonatkozó, a kampány során tett kijelentéseit, amelyek a Híd elnöke szerint merő rágalmak voltak. Bugár azért indított pert Csáky Pál ellen, mert az azzal vádolta a Híd pártot, hogy a Smer hozta létre és finanszírozza, vagyis gyanús a párt politikai és gazdasági háttere. „Állítom, ez szlovák politikai érdek, e mögött ott van Fico érdeke” - jelentette ki egyebek mellett Csáky. „A pert még akkor indítottuk, amikor Csáky Pál mindenfélével megvádolt bennünket itthon és Magyarországon egyaránt, az ügy most jutott a bírósági szakaszba” - mondta az Új Szónak Bugár. A Híd elnöke egyébként nem ragaszkodik a perhez. „Ha bocsánatot kér, akkor nincs szükség bírósági eljárásra, elfogadható a peren kívüli megegyezés is” - jelentette ki a pártelnök. Az ügyről a lap meg akarta tudni Csáky Pál véleményét is, de az telefonhívásukra nem reagált. Bugár Béla korábban az MKP elnöke volt, de néhány társával együtt tavaly elhagyta azt, és megalapította a Híd pártot. Most a Híd élén áll. A júniusi parlamenti választáson a Híd bejutott a parlamentbe, de az MKP nem.

Mégsincs összefogás a szlovákiai magyarok közt

2010. szeptember 13. - (Sárai Evelyn - kemma.hu)

Nem sikerült egyességet kötnie Észak-Komáromban a két magyarokat tömörítő pártnak, az MKP-nak és a Hídnak. Bár közös listát akartak létrehozni, mégis külön indulnak a novemberi, szlovákiai önkormányzati választáson. A Magyar Koalíció Pártjának legutóbbi ülésén a november 27-i önkormányzati választások stratégiájáról szavazott a tagság. Észak-Komárom esetében két álláspont ütközött élesen a találkozón. Az egyik tábor a párt elnökségének javaslata mellett kardoskodott, amelynek értelmében létre jött volna egy MKP-Híd közös lista, amelynek élére a Híd jelölhette a polgármestert, az MKP pedig 15 képviselőt indíthatott volna. Két nappal korábban Bastrnák Tibor sajtótájékoztatón jelentette be indulását, így a polgármester-jelölt személye már adott volt. A másik tábor a külön 25 fős lista és külön polgármester-jelölt állítását támogatta. Korábban a párt országos elnöke, Berényi József is ezt a megoldást preferálta. A találkozó így éles vitával indult, ahol a felszólalók többsége a párt komáromi elnökét, Andruskó Imrét támadta. Végül a jelenlévő 95 komáromi képviselőből csupán 30 támogatta a közös lista állítását, míg hatvanöten a külön listára szavaztak. Andruskó Imre ezek után lemondott elnöki posztjáról és felfüggesztette MKP-s tagságát is. Véleménye szerint ugyanis a kialakult helyzetben még mindig Bastrnák Tibor a legmegfelelőbb jelölt, az MKP indulójának pedig nincs esélye megnyerni a választásokat. A novemberi önkormányzati választásokon rajta kívül függetlenként indul még Fehér Csaba és ifj. Batta György is. A tagok végül a polgármester jelölt személyéről döntöttek. Többen Stubendek Lászlót jelölték a posztra, aki ezt el is vállalta.

Együttes ülést tart a magyar és a szlovák külügyi bizottság

2010. szeptember 6. - (mti)

Együttes ülést tart a magyar és a szlovák parlament külügyi bizottsága a hónap végén - jelentette be Balla Mihály, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának ülésén hétfőn. A bizottság fideszes elnöke elmondta: miután hosszasan egyeztettek a szlovák féllel, megállapodtak abban, hogy az eseményre szeptember 30-án, Pozsonyban kerül sor. Már több alkalommal ígéretet tettek egy ilyen találkozó megszervezésére - hangsúlyozta Balla Mihály. Mint emlékeztetett, legutóbb tavaly rendezett a két bizottság együttes ülést, akkor Esztergomban találkoztak a politikusok. A tavalyi megbeszélésen a két bizottság megállapította, hogy a magyar-szlovák alapszerződéshez nem kell hozzányúlni, hanem az abban foglaltakat alkalmazni kell, továbbá egyetértettek abban, hogy rendszeres találkozókra van szükség, legalább évente egyszer-kétszer, ezen felül pedig akkor, ha bármelyik fél kéri. A külügyi bizottság először zárt ülés keretében hét nagykövetjelöltet hallgat meg, majd a 2009. évi költségvetés végrehajtását, valamint az annak ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentést tárgyalja meg.

Schmitt Pál sokat remél szlovákiai látogatásától

2010. szeptember 6. - (mti)

Schmitt Pál minden párttal rendszeres kapcsolatot akar fenntartani a Kurier című osztrák lapban megjelent hétfői interjú szerint. A kedden első hivatalos külföldi látogatására Bécsbe utazó köztársasági elnököt a Kurier többek között arról is kérdezte, Orbán Viktor politikai küzdőtársaként hogyan fog távolságot tartani a Fidesztől. „Az alkotmány szerint az elnök nem lehet politikai párt tagja. Értékeim - keresztény, polgári, konzervatív és nemzeti - természetesen nem fognak változni. Ez így marad, amíg élek” - mondta az államfő. „Mindazonáltal rendszeres kapcsolatot fogok fenntartani minden párttal” - tette hozzá. Elnöki programja három legfontosabb pontjaként Schmitt Pál az anyanyelv ápolását, a fiatalok sportra nevelését és az élethosszig tartó tanulást említette. A köztársasági elnök arra is kitért: reméli, hogy a Szlovákiával fennálló feszültség megoldásához „ottani állami látogatása” is hozzájárul majd. (Ivan Gašparovič szlovák államfő augusztus elején szlovákiai látogatásra hívta meg Schmitt Pált.) Az alkotmánymódosítással és az elnöki szerep felértékelésére vonatkozó vélekedésekkel kapcsolatban úgy fogalmazott: a jövőre nézve minden lehetséges, de túl korai még bármit is mondani, még csak néhány hete kezdte meg működését a parlamentben egy munkacsoport, amely az alkotmány módosításáról tanácskozik. „A romakérdés megoldásához a kulcs: oktatás, munkahelyek, szociális ellátás - és semmi előítélet” - vélekedett a köztársasági elnök. Rámutatott, hogy az új kormány külön ezért a területért felelős államtitkári posztot hozott létre. Az újságíró kérdésfeltevésében szereplő „hétköznapi rasszizmus” kifejezést elhárította az államfő. „Ezt a szót csak a külföldi sajtóban olvasni” - mondta. „Van egy populista radikális párt, amely nem kínál megoldásokat, hanem támadja a romákat. Ez ront a helyzeten” - folytatta. Egy becsületes kormánynak megoldásokat kell találnia - mondta. Hangsúlyozta: fontos, hogy gazdaságilag is jobb helyzetbe kerüljenek a romák.

Daniel Krajcer módosítani fogja a nyelvtörvényt

2010. szeptember 9. - (bumm / sita)

A koalíció változtatni fog a nyelvtörvényen. Daniel Krajcer kulturális miniszter azt szeretné, ha a parlament már októberben tárgyalhatna a módosításról. A miniszter a koalíciós képviselőkkel találkozott, bemutatta nekik a módosítást. A javaslattal kapcsolatban azonban a Hídnak és a KDH-nak is kifogásai vannak. Solymos László, a Híd frakcióvezetője az újságíróknak megerősítette, hogy pártja továbbra is problémásnak tartja a pénzbírságokat. “Nekünk a pénzbírságok ellen volt kifogásunk. Továbbra is foglalkozni fogunk a problémával. A miniszter javaslatában bizonyos mértékben szerepelnek ezek a szankciók, de tárgyalunk róla” - jelentette ki. Jana Žitňanská, a KDH alelnöke szerint a koalíciós pártoknak még találkozniuk és egyeztetniük kell, hogy az eredmény mindenki számára kielégítő legyen. Pártjának elsősorban az okoz gondot, hogy a módosításban már nincs benne az a rész, mely előírja az állami hivatalnokok kötelező államnyelvtudását. Žitňanská elutasította, hogy a kereszténydemokraták kifogásaikkal a nemzeti húrokat pengetik. „A KDH soha nem játszik nemzeti húrokon“ - tette hozzá. Daniel Krajcer kulturális miniszter hangsúlyozta, hogy az államnyelvtörvény érzékeny jogi előírás, ezért még a törvény tárcaközi egyeztetésre bocsátása előtt találkozott a koalíciós képviselőkkel. Ezzel szeretne vitalehetőséget adni a törvényről. „Sok dolgot beledolgoztunk már a törvénybe a Híddal és Rudolf Chmel kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettessel való egyeztetéseink nyomán“ - jelentette ki a tárcavezető. Szerinte a törvénynek védenie kell az államnyelvet, ám a másik oldalon el akarja törölni a kisebbségek ellen irányuló értelmetlen restrikciókat. „Ezt követi a törvény. Van azonban még hely, hogy újabb javításokat eszközöljünk. A szankciók területe az egyik, ahol több változtatásra került sor. Ez az egyik terület, amelyről még vitázni fogunk“ - tette hozzá.

Rudolf Chmel: Sikernek tartom a hivatal létrejöttét

2010. szeptember 5. - (Lajos P. János - Új Szó)

A koalíciós tárgyalások eredményeképpen a Híd „megörökölte” az emberi jogi és kisebbségi miniszterelnök-helyettesi posztot, amelyet az első Dzurinda-kormány idején hoztak létre, és két cikluson át ezt a funkciót az MKP jelöltje töltötte be. Sokan csak egy fogatlan hivatalt láttak benne, a Híd azonban döntési hatáskörökkel megerősítve egy erős kisebbségügyi hivatalt szeretne kiépíteni belőle. Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettest kérdeztük.

- Nem tartja kudarcnak, hátrányosnak, hogy nem önálló minisztériumot, hanem „csak” egy részben önálló hivatalt vezet majd?

- A koalíciókban minden megállapodás több nézetből, elképzelésből születik. Amint a parlament megszavazza a hatásköri törvényt, a kormányhivatal költségvetésében önálló fejezet lesz a hivatal költségvetése, felhasználásába senki sem szólhat bele kívülről. A miniszterelnök-helyettes költségvetési keretét Csáky Pál és Dušan Čaplovič idején a kormányhivatal vezetője irányította, az ő aláírása nélkül semmi sem kerülhetett kifizetésre, magának a miniszterelnök-helyettesnek nem voltak pénzügyi hatáskörei, sem költségvetési önállósága. Ez tehát most megváltozik.

- Milyen hatáskörei lesznek?

- A hivatal hatáskörei Dušan Čaplovič idején is bővültek, de nem az emberi és kisebbségi jogok vonatkozásában. Oda tették például az európai ügyeket, de a döntési jogkör a miniszterelnök irodájában kötött ki. Amikor a koalíciós tárgyalásokon felmerült, hogy az emberi és kisebbségi jogok hivataláért a Híd vállalhatna felelősséget, azt mondtam, csak abban az esetben, ha a hivatal feladatait pontosan behatárolhatjuk, és a döntési hatásköreit tágíthatjuk, mivel Čaplovič idején ezek csak formálisak voltak. Azt tanácsoltam, kizárólag az emberi jogok és a kisebbségi ügyek maradjanak a hivatal hatáskörében, és sokkal intenzívebben foglalkozzon velük. A hivatal az emberi és nemzetiségi kisebbségi jogok olyan intézményévé nőheti ki magát, amely csak megnevezésében különbözik a minisztériumtól, lényegét tekintve nem. Jómagam továbbra is tartom a választási kampányban tett javaslatomat, hogy állítsunk fel egy emberi jogi és nemzetiségi kisebbségi minisztériumot, mert ezt politikailag racionális követelésnek vélem. A minisztériumok számának csökkentése népszerűségnek örvendett Ficoék alatt, ezért védhetetlen egy új tárca létrehozása, vélekedtek többen. Elutasításuk mögött igazából kőkemény nacionalizmus lappang, ami valamennyi szlovák kormányt gátolja abban, hogy valódi minisztériumot állítson e témaköröknek. Innen nézve sikernek tartom a hivatal életre hívását és részleges önállóságát.

- Mekkora lesz a hivatal, hány emberrel fog dolgozni?

- Mintegy ötven szakember dolgozhat majd itt, a hatásköri törvény módosításáig kevesebben, de addig sem ülünk tétlenül. Még a nyitottabb szlovák demokraták körében is alapos meggyőző munkát kell végeznünk, hogy fölfogják, a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni az emberi és a kisebbségi jogok rendszerének, elkerülhetetlen az itt élő nemzetiségi kisebbségek jogállásának törvény általi definiálása. Ettől ugyan koalíciós partnereink szívják a fogukat, mi azonban ezen a törvénytervezeten is dolgozni fogunk. A jelenlegi hivatalból csupán az emberi jogi főosztályt hagyjuk meg, amely két alappillérre épül, az emberi jogok és a nemzetiségi kisebbségi jogok osztályára. Mindkettőnek szakmailag behatárolt alosztályai lesznek, az utóbbinak kulturális és oktatásügyi alosztálya.

- A Magyar Koalíció Pártjának véleménye szerint a hivatal egyes hatáskörei veszélyessé válhatnak, ha visszatér az előzőhöz hasonló kormánykoalíció, és egy Rafael Rafaj típusú, sns-es nacionalista veszi kezébe az irányítást.

- Ha visszajönnek, nemcsak az emberi és kisebbségi jogokat fogják semmibe venni, hanem az agresszió különféle formáit hozzák újra a felszínre, s nemcsak a kisebbségek, maga az ország kerül ismét a veszélyeztetettség állapotába. Róluk még az is elképzelhető, hogy a nemzetiségi kultúrák finanszírozását garantáló, s remélem, a parlament által mihamarabb jóváhagyandó törvényt is kiürítik, amit az őket követő kormánykoalíció megint nem hagyhat figyelmen kívül. A kormánynak tehát úgy kell dolgoznia, hogy a pénzszűke ellenére ne bukjon meg, és az agresszív nacionalisták ne jöhessenek vissza, más lehetőség nincs.

- Hogyan képzeli el a munkát a hivatal kiépítése után? Lesznek olyan hatáskörei, amelyek a kulturális tárcát érintik, lesznek olyanok, amelyek az oktatásit, hogyan működik majd ez a gyakorlatban?

- Az emberi jogok rendszerei szinte valamennyi tárcát érintik, a témakörben hivatalunk a koordinátor szerepét játssza, ami a minisztériumoknak is újdonság. Az is köztudott, hogy a kulturális tárcától hozzánk kerül a kisebbségi kultúrák támogatási rendszere, ami a pályázatok működtetésével jár.

- Változtatni akar a kisebbségi színházak finanszírozásán is?

- Egyik legfőbb kötelességünk a nemzetiségi kisebbségi kulturális intézmények támogatásának garantálása. A művészeti csoportok közül egyedül az Ifjú Szivek kerül közvetlenül a hatáskörünkbe. A színházak a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, de már tudom, hogy szívesen visszatérnének a központi államigazgatáshoz. Kulturális miniszterként a decentralizációt szorgalmaztam, és szorgalmazom ma is, vagyis hogy a színházaink annak a régiónak a hatáskörébe tartozzanak, amelyben működnek, függetlenül attól, hogy fellépési területük sok esetben túlterjed a megye határain. Emiatt indokoltnak tartom az állami támogatást is, de ez még korántsem végleges döntés. Erre is majd a kisebbségi kultúrák finanszírozását taglaló törvényben kell megoldást találni. A nemzetiségi kisebbségi múzeumok minisztériumi hatáskörben vannak, a Szlovák Nemzeti Múzeum égisze alatt működnek, s mert a működési szerkezetük egységet feltételez, státusuk nem változik. Koncepcionális, tartalmi, perszonális kérdésekbe azonban beleszólása lesz a hivatalnak. A szóban forgó törvénynek meg kell neveznie az adott kisebbségek számára meghatározó jelentőségű intézményeket is, s ebben a nemzeti kisebbségek képviselőinek kell konszenzusra jutniuk. A nemzetiségi kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvénynek azt is meg kell határoznia, mit jelent, mit tartalmaz a nemzeti kisebbség fogalma a Szlovák Köztársaságban, hiszen, bármennyire hihetetlen, ennek az identitásnak a definiálását egyetlen törvényünk sem tartalmazza.

- Hogyan változna a kisebbségi kultúra finanszírozása?

- Az említett törvény rugalmasan szabályozná a kulturális támogatások felosztását, garantálná a rendszer abszolút átláthatóságát, s hogy a valóban értékes pályázatok részesüljenek támogatásban. Mi tagadás, hat évvel ezelőtt, kulturális miniszterként már előterjesztettem egy ilyen törvényt, de már a koalíciós egyeztetésen elbukott. Remélem, a mai kormánytagok és a koalíció törvényhozói már belátják, hogy e törvény újabb negálása nem a haladást és a demokrácia stabilizálását, hanem a reakciót segítené. Sarkalatos kérdés, hogy mennyi pénzt juttatunk a nemzeti kisebbségi kultúrák támogatására. A lakosság mintegy 15% vallja magát kisebbséginek, a tárca költségvetéséből mégis mindössze 2% támogatást kapnak. Ezt azzal magyarázzák, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó polgár részt vehet valamennyi szlovák kulturális rendezvényen, s ezáltal a szlovák kulturális intézményeknek juttatott állami támogatásból is részesül. Szerintem ez fordítva is igaz - emberi jogi szempontból ez az érvem kifogásolhatatlan ellenérv. A kultúrára szánt költségvetési és önkormányzati pénzek elosztásánál méltányolni kellene a nemzetiségi kisebbségek számarányát. A valós helyzetet a tárca költségvetésének 8-9%-a tükrözné.

- Habár a hivatala még nem működik, feladataik már vannak. Készül az államnyelvtörvény módosítása, és ahogyan már tájékoztatott, ezzel együtt a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényt is módosítani akarják. Hogyan folynak ezek a munkák?

- Az államnyelvtörvény módosítása a kulturális tárca hatásköri feladata, mi korrekciós javaslatokat teszünk. Szeretnénk a jog nyelvén egyértelművé tenni, hogy ez a törvény egyedül az államnyelvről szól, nem áll a kisebbségi nyelvekkel szemben sem diszkriminatív, sem szankcionáló viszonyban. Ésszerű lenne, ha a parlament az államnyelvtörvény módosításával egy időben fogadná el a kisebbségi nyelvek használatáról szóló jogszabály módosítását is. Ennek előkészületei, mivel ebben a kisebbségi nyelvekről van szó, már az általam irányított hivatalban folynak. Ha e két nyelvtörvény módosítását sikerülne egy időben elfogadnunk, könnyebben elérhető lenne e jogszabályok kompatibilitása, világosabbá válhatna, melyik törvény mit szabályoz, s nyilvánvalóvá tehetnénk, hogy a két nyelvtörvény nem ellentétben áll, hanem szimbiózisban van egymással. Az idő sürget, a Híd szeretné, ha a Ház novemberi ülése tárgyalná e két jogszabályt.

- Mire alapozza, hogy csökkenthető a jelenleg 20 százalékos küszöb a kisebbségi nyelvhasználati törvény esetében?

- A kisebbségi nyelvek használatáról szóló jogszabály módosítása során támaszkodni fogunk az Európa Tanács ajánlásaira, de érvelhetünk a nemzetiségi kisebbségek érdekeivel és kinyilvánított igényével, és most korántsem csak a magyar kisebbségre gondolok, hiszen a roma, a ruszin, az ukrán és a német kisebbség képviselői is a tízszázalékos határ elérését tűzték ki céljukul.

- Milyen lesz az együttműködésük az oktatási tárcával? Megfelel az a megoldás, hogy az oktatási kompetenciák maradnak az oktatásügyi tárcánál, az ön hivatala csak egyetértési jogot kap?

- Az oktatási tárcánál nincs kisebbségi osztály, de létrejön, s ennek lesz a partnere a mi oktatásügyi alosztályunk. A két osztály készítené elő a jogi normákat, rendelkezéseket, együttműködésük garantálná az összhangot, hogy ne kelljen élnem a vétójoggal, ha a tárcánál mégiscsak olyan törvény- és szabályozástervezetek születnének, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Ehhez azonban módosítani kell a közoktatási törvényt, hiszen a jelenlegi nem definiálja, mi is tartozik a kisebbségi oktatásügybe. Amint látja, bárhová nyúlunk, hiány és hiány, amit pótolni kell, hogy helyükre kerüljenek végre a dolgok, s pozitívan erősödjék a nemzetiségi kisebbségek önidentitása.

- Milyen területeket tart a legfontosabbnak a kisebbségi oktatásügyben?

- A teljes kisebbségi oktatásügyet átfogó jogszabályok összehangolt megalkotását. Ez igényli a jelenlegi közoktatási törvény módosítását, mert nem kezeli a súlyának megfelelően a kisebbségi oktatásügyet. A tárcával közös feladatunk a tankönyvek, a tantervek koncepciójának kialakítása, a nemzetiségi kisebbségek nyelvén oktató iskolák módszertani igényeinek kielégítése, és hatáskörünkből adódóan kötelességünk felelősséget vállalni a kisebbségi oktatásügyben szerepet játszó intézmények, központi államigazgatási szervek perszonális politikájáért is. Mindezt megegyezésben rögzítjük az oktatási minisztériummal, s a hatásköri törvény módosításával lép majd érvénybe. A hatásköri törvény olyan feladatokat is ró a hivatalra, amelyek csak közvetve befolyásolják a kisebbségi oktatásügyet, de jelentős hatással bírnak. Ilyen például az emberi jogok tiszteletben tartására, és a multikulturalitás szerepére, a toleranciára ösztönző oktatás. Ennek elsődleges célja, hogy a hazánkban élő nemzetiségi kisebbségekről objektív, baráti szellemben oktassanak a szlovák tannyelvű iskolákban.

- A leendő együttműködés szempontjából hogyan értékeli Eugen Jurzyca oktatásügyi miniszter azon kijelentéseit, amelyekkel a hazafiasság erősítését szeretné elérni. A Fico-kormányzathoz hasonlóan ő is szorgalmazza a nemzeti szimbólumok kihelyezését az osztálytermekben. Nem tart attól, hogy az ehhez hasonló gesztusok megnehezítik az együttműködést?

- Nem vagyok boldog attól, hogy a koalíciós tárgyalások során partnereink elutasították a nemzetiségi kisebbségek jogállásáról szóló törvény módosítását, és nem támogatták a szlovák-magyar megbékélési alap létrehozását. De ami késik, nem múlik. Az úgynevezett hazafiassági törvény megszüntetésében, de még csak a módosításában sem született megegyezés. A megegyezés kompromisszum kérdése, és ezt a törvényt túlfűtött hazafiasságuk okán a kereszténydemokraták nem akarták megváltoztatni, és ez a másik két partnerünknek is kapóra jött. A jogszabályt törölni, vagy legalább módosítani kellett volna, de a kulturált, mosolygó nacionalizmus megint diadalt aratott. Mi tagadás, a nemzeti és az állami szimbólumok nemcsak nálunk, világszerte misztifikálódnak, ennek megfelelően üzenetük gyakran deformálódik, eltorzul, s nemegyszer az agresszív hazafiasság ihletőivé válnak. Tény, hogy ezek a szimbólumok sehol sem a pacifizmust sugallják, ezért aztán ahol egyszer már elfogadtak egy ilyen törvényt, ott nagyon nehéz a módosítása, és szinte elképzelhetetlen a törvény érvénytelenítése.

Megalakult az első szlovák nemzeti párt Szerbiában

A párt legalább két tartományi és egy köztársasági mandátumra számít.

2010. szeptember 2. - (DunaTV Híradó)

Az 58 ezres kisebbség eddig inkább a hatalmi koalícióban politizált, de most úgy látja: csak egy önálló párttal érvényesítheti a nemzeti érdekeket. Az 1800 taggal megalakult Vajdasági Szlovákok Pártjának célja az aktív részvétel a politikai életben. Sokan ugyanis megelégelték, hogy eddig olyan pártoknak nyomták a szekerét, amelyek az ő érdekeiket semmibe vették. - Azok a szlovákok is, akik más pártokban voltak, felismerték, hogy ott csak dísznek voltak jók. Sokan belátták, hogy szükség van egy ilyen pártra - hangoztatta Stefan Sec, a Vajdasági Szlovákok Pártjának elnöke. Lubor Lubovsky, a párt alelnöke eddig a Vajdasági Szociáldemokrata Ligában politizált. Az új párt megalakítását sorsfordítónak tartja. - Csak egyetlen módja van érdekérvényesítésnek, az pedig a nemzeti párt, mert csak ez érti meg a nemzeti közösség problémáit. Odáig jutottunk, hogy bennünket, csak egy „táncikáló” közösségként tartottak számon - közölte a párt alelnöke. A Vajdasági Szlovákok Pártja a legközelebbi megméretésen legalább két tartományi és egy köztársasági mandátumra számít.

Saját kormányát dicsérte Orbán a nagyköveteknek

2010. augusztus 31. - (Népszava)

Bátrabb, támadóbb jellegű külpolitikát ígért Orbán Viktor a külképviselet-vezetők szokásos értekezletén és szerinte ilyen szemléletnek kell érvényesülnie az IMF-tárgyalásokon is. Az új világrendet említő miniszterelnök - akinek kormánya csaknem 30 misszióvezetőt hívott vissza eddig - kijelentette: hazánk visszaszerezte önrendelkezését. Kovács László volt külügyminiszter szerint viszont el sem vesztette azt. A finn külügyminiszter arra figyelmeztette az Orbán-kormányt: elszúrja a 2011-es magyar uniós elnökséget, ha beleviszi a belpolitikát. Új világrend alakul, mivel a magyarok olyan, Európában is ritkának számító nemzeti egységet hoztak létre, melynek révén szinte mozdíthatatlanul stabil politikai élet jött létre a centrista kormánypárt vezetésével - ismételte meg a tavaszi választások óta sokat hallott szólamait Orbán Viktor a külképviselet-vezetők értekezletén. A miniszterelnök szerint a kormánytöbbség mellett egy volt kommunista, radikális baloldali párt és egy nagyon radikális jobboldali párt képezi az ellenzéket. Úgy vélte, az új kormánynak „sikerült helyreállítani a jogállamiságot”. Kitért arra is: a magyarok visszaszerezték az önrendelkezés képességét, Magyarország pedig a hangját. „Olyan dolgok történtek (...) amelyekre az egész világ felfigyelt”. A külügyekre térve Orbán azzal folytatta: „az eddiginél sokkal bátrabb, támadóbb jellegű, kezdeményezőbb - azt hiszem az önök nyelvén ez a jó kifejezés - külpolitikára van szükség”. Úgy vélte, az új világrendben bizonyos képességek felértékelődnek, ezért gyorsaságot, reagálóképességet és intelligenciát vár a diplomatáktól. A misszióvezetőket azzal bátorította, hogy „olyan radikális erőviszony-változás történt Magyarországon, amely az önök számára megteremti az újrakezdés lehetőségét”. Martonyi János külügyminiszter megemlítette: a jövőben a nagykövetek teljesítményét az alapján is mérik, hogy a helyi sajtókban megjelenő, „Magyarországot becsmérlő hírekre” hogy reagálnak. Szó esett az értekezleten a Nemzetközi Valutaalappal folytatott kormányzati tárgyalásokról. Itt Orbán visszautalt a bátrabb szemléletre; szerinte ennek kell érvényesülnie az IMF-tárgyalásokon is. Rámutatott, hogy Magyarországnak érdeke volt a valutaalappal kötött megállapodás, különben a magyar gazdaság összeomlott volna. Hangsúlyozta viszont: az kölcsönszerződés volt, nem gazdaságpolitikai együttműködés; azt az EU-val kell kötni (a hitelszerződést a Gyurcsány-kormány az EU-val és az IMF-fel együtt kötötte - a szerk.). Arról pedig már Németh Zsolt külügyi államtitkár beszélt, hogy a kormány célja, hogy minden ügyben legyen magyar álláspont. Hozzátette: a határon túli magyar közösségek egyenjogúságának útja az autonómián át vezet. A kormányfő beszédének legellentmondásosabb részét Kovács László volt külügyminiszter abban látta, amikor Orbán arról szólt, hogy nehéz lehetett képviselni a nagyköveteknek egy olyan országot, amelynek miniszterelnöke az öszödi beszédben bevallotta, hogy hazudott. Az MSZP-s képviselő megjegyezte: ennél még nehezebb lehet egy olyan országot képviselni, amelynek kormányfője soha nem hazudott, „de a demokrácia alapelveinek megsértését, intézményeinek felszámolását eredményező döntéseket úgy állítja be, mint a demokratikus értékek helyreállítását”. Mindezt Orbán beszédében - egyebek mellett - az Alkotmánybíróság és a számvevőszék korábbi működésképtelenségével indokolta, miközben elfeledkezett arról, hogy ezek vezetőinek és tagjainak korábbi megválasztása a Fidesz ellenállásán múlott - emlékeztetett Kovács. Orbánnal szemben ő az elmúlt 20 évben egyik kormánynál sem érezte, hogy ne lenne képes az adott feltételek mellett az önrendelkezésre. Kovács László nem értett egyet Orbánnal az IMF-megállapodás kapcsán sem. Mint mondta, a hitelszerződésnek része az a feltételrendszer, amely bizonyos gazdaság- illetve pénzügy-politikai lépéseket ír elő, a hitel visszafizetésének garantálása érdekében. Orbán ezzel szemben azt állította, hogy hazánk az IMF-fel csak hitelszerződést kötött, és nem gazdaságpolitikai megállapodást. Megjegyezte azt is, Orbánról köztudott, hogy mindig a hallgatósághoz igazítja a mondanivalót: mást mond a hazai közvéleménynek és mást a külföldi tárgyalópartnereknek. Úgy vélte, mivel a mostani beszédet olyanok előtt mondta el, akik Magyarországot külföldön képviselik, így a két beszédstílus között mozgott a kormányfő.

Kovács László: Orbán még mindig elrugaszkodott

2010. augusztus 31. - (mti)

Kovács László szerint Orbán Viktor kormányfő a hazai megnyilatkozásaihoz képest visszafogottabb, ugyanakkor ezúttal is „a valóságtól elrugaszkodó”, néhol azzal teljesen ellentétes tartalmú beszédet mondott a külképviselet-vezetők előtt hétfőn. Az MSZP alelnöke, országgyűlési képviselő az MTI-nek ugyanakkor azt mondta, a szocialista párt kész hozzájárulni ahhoz, hogy megteremtsék a külpolitika eredményességéhez nélkülözhetetlen nemzeti egyetértést. A szocialista politikus, volt külügyminiszter, aki maga is részt vett a misszióvezetői értekezleten, közölte: amikor Orbán Viktor példátlan nemzeti egységről beszélt, figyelmen kívül hagyta, hogy a választásra jogosultak alig egyharmada szavazott a Fidesz-KDNP-szövetségre a tavaszi országgyűlési választásokon. A nagykövetek feladataként említette a miniszterelnök Magyarország elvesztett presztízsének visszaszerzését - idézte fel Kovács László, de - mint hozzátette -, Orbán Viktor figyelmen kívül hagyta, hogy a világban méltatták a Bajnai-kormány eredményes válságkezelését. „Így szerzett presztízsünk éppen az elmúlt három hónapban veszett el” - mondta. A szocialista szakpolitikus szerint a Fidesz megszüntette a kormányzás demokratikus ellenőrzését, hiszen minden fontos posztra saját embereit ültette, beleértve azokat a helyeket is, amelyek a demokrácia szabályai szerint függetlenséget és semlegességet igényelnek. Kovács László úgy vélte, hogy miközben a miniszterelnök azt hangsúlyozta, Magyarországnak most ismét van hangja a világban, és az ország visszaszerezte önrendelkezését, az országnak eddig is volt hangja, és az önrendelkezését sem kellett visszaszereznie. A politikus emlékeztetett: a kormányfő azt mondta a találkozón, hogy új világrend van kialakulóban, amelynek a válság csak kísérőjelensége. A valóságban azonban - közölte Kovács László - éppen a világgazdasági válság ösztönözte az uniós országokat és más államokat a pénzügyi piac szigorúbb szabályozására és ellenőrzésére. Kovács László hangsúlyozta, az MSZP kész hozzájárulni ahhoz, hogy megteremtsék a külpolitika eredményességéhez nélkülözhetetlen nemzeti egyetértést. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kormány a külpolitikát ne hazai szavazatszerzésre alkalmasnak vélt „hangzatos szólamokra” építse, a Külügyminisztérium vezetése pedig hagyjon fel az elmúlt hónapokban folytatott „politikai tisztogatással”, jól felkészült, tapasztalt diplomaták tömeges leváltásával - jelentette ki.

Beismerés: Az SNS eddig csak a magyarokat üldözte

2010. szeptember 13. - (Felvidék Ma)

Belousovová szerint a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) válaszúthoz érkezett, el kell döntenie, hogyan tovább. A nemzetiek sikertelenek voltak a 2006-os megyei önkormányzati és az EP-választásokon is. „Meg kell találni a hibákat, fel kell éleszteni a pártot, mert a nemzeti politizálásnak komoly tere van - véli Belousovová. - Szlovákiának szüksége van egy modern nemzeti pártra. Egy olyan pártra, amely nemcsak a magyarokat üldözi, hanem reagál a politika más történéseire is. Minden témát, gazdaságit, európait, szlovákiait nemzetivé lehet tenni, hasznosítani tud egy modern párt. Ilyet kell kialakítanunk. Ez Szlovákia létérdeke” - szögezte le Belousovová. Úgy véli, nem a nemzet hibás, hogy az SNS támogatottsága 5 százalék. A nemzetet nem lehet lecserélni, csak a politikusokat. És bizonyára nagy hibákat követtek el, ha 2006 óta 140 000 választójuk hagyta el a pártot. Majd a közgyűlés küldöttei megmondják, ki a felelős mindezért - véli Anna Belousovová. Mint ismeretes, szeptember 25-én a Szlovák Nemzeti Párt rózsahegyi kongresszusán Anna Belousovová is indul a pártelnöki posztért. Így ellenjelöltje lesz Ján Slotának, a párt jelenlegi vezetőjének, aki a közelmúltban ugyancsak bejelentette, hogy indul a posztért.

Keserű pirula a szívcsakrásoknak: Magyarellenes az újpogányság

2010. szeptember 3. - (Czene Gábor - Népszabadság)

A katolikusok folytatják a szellemi küzdelmet, ezúttal a pálos tartományfőnök bírálja az újpogány kultuszokat. Szerinte baj lenne, ha visszatérnénk egy olyan világba, amelyről csak homályos fogalmaink vannak. A katolikus egyház régóta, az utóbbi időben egyre nagyobb intenzitással próbál fellépni az újpogány tanok terjedése ellen. A jelet Pápai Lajos püspök adta meg 2003 őszén, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyik győri rendezvényén. Előadásában hangsúlyozta, hogy mindenkinek joga van a pogány tanításokat követni, de ki kell jelenteni, hogy „nyílt, keresztényellenes támadássorozattal állunk szemben”. A püspök arra figyelmeztetett, hogy a sok tudománytalan írás megzavarhatja azokat, akiknek nincsenek „értelmiségi szintű” ismeretei hitükről. Negatív példaként Szörényi Leventét említette, aki a kereszténység helyett a pogány, ősi valláshoz való visszatérésre buzdít. Szörényi és a hozzá hasonlók úgy tartják, hogy a Pilis szakrális hely, az „ősök szellemeinek kiemelt gyülekezőhelye”, Dobogókőnél pedig egyenesen a Föld szívcsakrája található. Mivel a legenda szerint az egyetlen magyar alapítású férﬁ szerzetesrendet, a pálos rendet is Pilisben élő remeték hozták létre, a szívcsakrás hívek sajátos kapcsolatot vélnek felfedezni a pálos lelkiség és a magyar ősvallás között. Ezért lehet csalódás számukra, hogy immáron Bátor Botond pálos tartományfőnök is bírálja az újpogány kultuszt, emlékeztetve arra: a pálosok életében a legelső helyen mindig is Jézus Krisztus állt. A tartományfőnök a katolikus egyház félhivatalos lapjában, az Új Emberben közölt cikkében előrebocsátja, hogy büszke a kereszténység előtti magyar legendárium alakjaira. Ugyanakkor - állapítja meg - „baj lenne, ha lemondanánk egy ezeréves küzdelem gyümölcseiről, sőt, károsnak és semmisnek tartva őket visszatérnénk egy olyan világba, amelyről csak homályos fogalmaink vannak, s amely épp ezért túlságosan ki van szolgáltatva az egyénieskedő, hangzatos és a valóságtól gyakorta elrugaszkodó következtetéseknek”. A pálos tartományfőnök szerint a kommunizmus korszakát idézi az a vád, hogy az egyházához hű, gyakorló katolikus nem lehet eléggé magyar érzelmű honpolgár. Ennek épp az ellenkezője igaz. Amikor azonban „sok ember tudatában a nemzet és a nemzeti múlthoz kapcsolódó jelképeink isteni jelleget öltenek, bizony nem vagyunk messze attól, hogy egyértelműen megtagadjuk a világ Megváltóját, Jézus Krisztust”. Ha nemzeti kincseinken keresztül akarjuk megközelíteni a természetfeletti világot, akkor - írja Bátor Botond - akaratlanul is hamis istenképet fogunk kapni. Lehet, hogy ily módon felfokozottabb állapotban közelíthetünk a Szent Koronához vagy a turulmadár mítoszához, de soha nem fogjuk „abban az igazi nagyságban és méltóságban szemlélni, mint amikor Isten öléből” tekintünk rájuk. Hasonló megnyilvánulásokkal mind gyakrabban találkozni, főleg azóta, hogy a katolikus püspöki kar tavalyi körlevele veszélyes jelenségként említette: „ma az újpogányság szelleme is erősödik”. Székely János püspök például a mátraverebélyi kegyhely Szentkút című lapjában a Jézus magyar gyökereiről szóló rögeszmével szállt szembe, nemrégiben pedig a nagy keresztény egyházak püspökei nem voltak hajlandók templomként elismerni azt a verőcei építményt, amelynek középpontjában pogány jelkép látható. Vallási vonzatán túl a vita erős politikai töltetet hordoz, hisz - Tomka Miklós vallásszociológus korábbi nyilatkozatát idézve - a pogánykultusz gyakran szélsőjobboldali ideológiával párosul. Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke az év elején nevén is nevezte a gyereket. Az újpogány irányzatok elvitatják a kereszténység meghatározó szerepét Magyarország kialakulásában és fejlődésében. „Nyugodtan kijelenthető tehát, hogy az újpogányságnak magyarellenes vetülete is van, ami egyfajta politikai radikalizmusban ölt testet. Való igaz, hogy mindezt elsősorban a Jobbik jeleníti meg” - mondta Osztie Zoltán, hozzátéve, hogy a keresztény értelmiségiek ezzel a szellemiséggel mindig is szembe fognak helyezkedni.

Szvatopluk nem kell a pozsonyi várnak

2010. szeptember 6. - (bumm.sk - nol)

A nagymorva fejedelem pozsonyi várudvaron felállított szobrának áthelyezését javasolja azt a kilenctagú szakértői bizottság, amely szerint az alkotáson annyi a hiba - többek között a fasiszta Hlinka Gárda jelvénye -, hogy nem is lehet Szvatopluk ábrázolásának tekinteni. A Richard Sulík (SaS) házelnök által felállított szakértői bizottság művészeti és történelmi szempontból is vizsgálta az alkotást, melynek áthelyezését javasolják, összesen három lehetséges megoldást fogalmaztak meg. Az egyik, hogy a szobrot vigyék át egy másik helyre a pozsonyi várkomplexum területén belül, de csak abban az esetben, ha eltávolítják a pajzson lévő vitatott jelképet, mely teljesen megegyezik a fasiszta szlovák államban tevékenykedő Hlinka Gárda jelvényével. A bizottság jelentése szerint a szobron annyi hiba található, hogy gyakorlatilag nem lehet Szvatoplukot ábrázoló alkotásnak tekinteni. A másik javaslat arrról szól, amennyiben az alkotó, Ján Kulich nem értene egyet az áthelyezéssel, a szobor kerüljön a Szlovák Nemzeti Múzeum kezelésébe, és cseréljék le egy másik, Szvatoplukot megjelenítő szoborra, amelynek elkészítésére pályázatot hirdetnének. A harmadik változat az lenne, hogy visszaadnák az alkotónak, miközben egy másik emlékművet avatnának fel a pozsonyi várudvaron. A szobor sorsáról Richard Sulík fog dönteni. Hétfőn kijelentette, a bizottság csak ajánlásokat fogalmazott meg, ő maga még nem döntött, mi lesz a szobor sorsa. Megjegyezte, a szobor alkotójával, Ján Kulichhal is szeretne találkozni, széleskörű párbeszédet szeretne a témában, nem szeretne gyorsan, egyeztetés nélkül dönteni a szobor ügyében. Hozzátette: csupán egyetlen lehetőséget tart kizártnak, mégpedig egy új Szvatopluk-szobor megalkotására kiírt versenypályázatot, mivel ennek pénzügyi akadályai vannak.Marína Zavacká történész, a bizottság vezetője közölte, komoly nyomás nehezedett rájuk, számos fenyegető levelet küldtek nekik, illetve munkáltatóiknak - írja a bumm.sk szlovákiai magyar hírportál. Szvatopluk pozsonyi lovasszobrát Robert Fico exkormányfő, Pavol Paska volt házelnök és Ivan Gasparovic államfő közösen avatta fel nem sokkal a választások előtt, június 6-án. A nagyszabású szoboravatón a szlovákok, ószlovákok királyának nevezték a nagymorva fejedelmet.

Álláspont - István és Szvatopluk

2010. szeptember 3. - (Máté T. Gyula - Magyar Hírlap)

Alkotmányát ünnepelte szerdán Szlovákia. A volt miniszterelnök a pozsonyi Szvatopluk-szobor előtt beszélt. Robert Fico a szlovákok, pontosabban az ószlovákok királyaként méltatta a nagymorva fejedelmet. Ma már aligha tudjuk kideríteni, hogy Szvatopluk gondolt-e bármikor alattvalóira szlovákként. Történetünk szempontjából az is csak részletkérdés, hogy az ó-, avagy régi szlovák kifejezést legfeljebb Jozef Tiso bábállamában használták, történész szájára nem vette e szókreációt. Végképp sokadlagos az, hogy a szép szeműnek becézett fejedelem pozsonyi szobra kifejezetten rondára sikeredett. Más az érdekes. Nem állítom, hogy Szlovákiában ma nincs vevő Fico történelemhamisítására és magyarellenes kirohanásaira. Azt sem hiszem, hogy a mély másnaposságba süllyedt Ján Slota ne kapna ma is négy-öt százalékot. Az azonban biztos, hogy Szlovákia többségének elege lett abból, hogy nacionalista szópufogtatással leplezzék a korrupciós ügyeket. Tény persze, hogy Iveta Radičová kormányfő egyelőre csak ígérgeti a botrányos hazafias törvény módosítását. Igaz azonban az is, hogy a rendelkezések betartatását sem forszírozza. Tegnap a hivatalos tanévnyitókon természetesen mindenhol felvonták a szlovák zászlót, és eljátszották a Fenn a Tátra ormán villámok cikáznak kezdő sorú nemzeti éneket. Ugyanakkor a magyar iskolákban minden további nélkül kiegészítették ezt a Himnusszal. Dunaszerdahelyen pedig a diákokkal rajzoltatják meg a kötelezően kihelyezendő szlovák címer mellett a magyar állami jelképet is. Valljuk meg, ez így normális. Ez így élhető. Minek köszönhető a hisztéria vége? Egyfelől természetesen a szlovákiai kormányváltásnak, a hőzöngő álhazafiasságot realista politika váltotta fel. Ez azonban önmagában kevés lett volna. A még oly kulturált új szlovák miniszterekben is felmerült volna, hogy populista szópárbajba bocsátkozzanak Budapesttel, ha Magyarországról ilyen jelzés érkezik. Ha Budapesten maradt volna Gyurcsány és Bajnai. Félreértés ne essék, az új magyar diplomácia egy percig sem kereste a szlovákok kegyeit, nem engedett semmiből sem. Sőt, a kettős állampolgárságról szóló törvény vérvörös posztó volt a pozsonyi „demokraták” szemében is. Azonban Budapest nem PR-offenzívát indított, nem tökéletesen értelmetlen - s gyakorta megalázó - miniszterelnöki csúcsokat erőltetett, hanem tisztességgel elmondta álláspontját. Martonyi János még kinevezése előtt végigutazta a környező országokat, tudatta, mire számíthatnak, miből nem enged a magyar kormány, miről lehet és kell tárgyalni. Értették Pozsonyban is, habár eleinte, a választási kampányban és a voksolás utáni alkudozások idején úgy tettek, mintha nem. Gyanítható, lesznek félrehallások a jövőben is, az értelmes, immár eredményeket is hozó párbeszéd azonban mára elindult. Romániában ennyit sem kellett várni. Traian Basescu felfogta, hogy a magyar kettős állampolgárság semmiben sem fenyegeti hazáját. Sőt, sok szempontból inkább az otthon maradásra biztatja az erdélyi magyart, hiszen szülőföldjén is megélheti hazafiságát. A román elnök megértett egy másik budapesti üzenetet is: amiben nézeteltéréseink vannak, tárgyaljunk, viszont ez ne legyen gátja annak, hogy együtt cselekedjünk abban, amiben egyeznek az érdekeink. Basescu gyaníthatóan sohasem fog belemenni a magyar autonómiába, azonban tehet gesztusokat az erdélyieknek, javíthatja mindennapjaikat. Erről kell tárgyalni. Európai uniós szinten azonban közös a magyar és román érdek. Saját példáján tapasztalta meg mindkét ország, hogy Brüsszelből nem számíthat semmilyen kegyre, s német, avagy francia patrónusra is csak addig lehet számítani, amíg az nekik megéri. A kulcsfontosságú mezőgazdasági politikában például nem, az európai nagyok érdekei alapvetően ütköznek a közép-európai államokéval. Akkor a tágabb értelemben vett Közép-Európa együttesen képviselje érdekeit Brüsszelben. Úgy erősebb. Mindez működik, ha tiszteletben tartjuk egymás nemzeti érdekeit. Mi több, elfogadjuk és elismerjük egymás hagyományait, kultúráját. Ha úgy tetszik, nem István vagy Szvatopluk, hanem István és Szvatopluk. Árpád nem bőrgatyás tatár, mint ahogy Cirill és Metód sem egy egzotikus vodkamárka. Csak így működik.

Alkotmány és állampolgárság

2010. szeptember 10. - (Bauer Tamás - Élet és Irodalom)

Martonyi János külügyminiszter a Berliner Zeitungnak adott júniusi nyilatkozatában bagatellizálja a magyar állampolgársági törvény módosítását, azt állítva: „egy meglevő törvény kis módosításáról” van szó, amely szerinte csak azt a méltánytalanságot orvosolja, hogy minden külföldön élő magyar lehet magyar állampolgár, csak éppen a szomszéd országokban élők nem. Itthon ugyanakkor a Fidesz korszakos jelentőségűnek állítja be a letelepedés nélküli honosítás bevezetését. A múlt hétre, augusztus 20-ára időzítették a törvény hatályba lépését, és „korszakváltónak” nevezték az ehhez kötött, Budapesttől Csíkszeredáig vezető biciklitúrát. A külügyminiszterrel szemben a biciklistáknak kell igazat adnunk: az állampolgársági törvény módosítása, a szomszéd országokban élő, Magyarországon letelepedni nem kívánó, akár több mint két és fél millió magyar potenciális bevonása a magyarországi állampolgári közösségbe valóban „korszakos” lépés. Németh Zsolt, a Fidesz vezető külpolitikusa a párt vezérszónokaként a tizenötmilliós magyarság államának nevezte a törvény parlamenti vitájában a magyar államot, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pedig nem kevesebbet mondott a Magyar Televízióban augusztus 20-án, mint hogy „a magyar nemzet közjogi értelemben is egyesül”. A törvény valóban ezt jelenti. Ez a felfogás és az ezt megvalósító törvény azonban ellentétes a köztársaság alkotmányával. Az Országgyűlés által május végén elfogadott törvény - nem változtatva azon, hogy általában a magyar állampolgárok gyerekei lesznek születésüknél fogva magyar állampolgárok, a magyar állampolgárok házastársai három év elteltével, más, Magyarországon letelepedők pedig nyolc év elteltével honosíthatók - alapjában változtatja meg a szomszéd országokban élő magyarok honosításának szabályát. Míg az eddig hatályos szabály a Magyarországra áttelepülők számára biztosította az általános szabálynál rövidebb idő, egy év elteltével a honosítást, a most elfogadott módosítás lehetővé teszi, hogy azonnal, három hónap ügyintézési idő elteltével magyar állampolgár lehessen bárki, „akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja”.

Mennyiben ellentétes ez az alkotmánnyal? Három tekintetben is.

Nemzetközi normák

Az első ezek közül, hogy a magyar állampolgárság ilyen kiterjesztése sérti a szomszéd országok szuverenitását. Alkotmányunk a 7. § (1) bekezdésében kimondja: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” Márpedig az állampolgárság ilyen kiterjesztése - „a magyar nemzet közjogi értelemben vett újraegyesítése” - nincs összhangban a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival. E szabályokat az Európa Tanácsban 1997-ben elfogadott, az állampolgárságról szóló egyezmény foglalja össze. Ez harmadik cikkében ugyan leszögezi, amit a magyar politikusok annyira szeretnek hangsúlyozni: „1. Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai”, de mindjárt hozzá is teszi: „2. Az ilyen jogszabályt más államok annyiban kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.” Mi hát a nemzetközi szokásjog, melyek az általánosan elismert jogelvek? Az állampolgárság fogalma az alattvalóéból ered, amely az uralkodó fennhatósága alá tartozó személyeket foglalta össze. Az általános szabály szerint egy országnak rendszerint a területén élők az állampolgárai. Igaz, a legtöbb ország joga szerint az állampolgárság elsősorban a születéssel, a szülők állampolgárságának öröklésével keletkezik, s a legtöbb országban - nálunk is - a születés helye szerint az lesz állampolgár, akinél a szülők állampolgársága nem állapítható meg. Az állampolgárság születés szerinti keletkezése azonban a gyakorlatban oda vezet, hogy alapjában véve az állam területén élők az állam polgárai. Az állampolgárság az állam és a magánszemély közötti jogviszony, amelynek alapja az állam és a magánszemély között a területen élésből, a gazdasági, szociális, kulturális és politikai életben való részvételből álló szokásszerű, tényleges kapcsolat. (A „szokásszerű, tényleges kapcsolat” az a kritérium, amelyet az ET-egyezmény többször hangsúlyoz.) Tartalmának egyik oldala, hogy az állam védelmet nyújt polgárának: védi őt az állam határain túl (konzuli e védelem), rendszerint nem adja ki őt más államnak, és biztosít számára bizonyos oktatási és szociális jogokat (bár ezek többsége a modern államokban az ország minden lakosára vonatkozik, állampolgárságtól függetlenül). Az állam polgára nem fosztható meg attól a jogtól, hogy az állam területén éljen, míg más államok polgárai az állam területéről kiutasíthatók. Az állampolgári jogviszony másik oldala az, hogy az állam, illetve polgárainak az állam által képviselt közössége számíthat az egyes állampolgárok lojalitására, szolidaritására, részvételére a közteherviselésben, a közös feladatok ellátásában. A közteherviselés rendszerint kiterjed a nem állampolgár országlakosokra is, de más a helyzet a hadkötelezettséggel, amelynek a sorkötelezettséget megszüntető államokban csökken a jelentősége, de szükség esetén élhetnek vele. Emellett egy adott ország állampolgársága előnyöket biztosíthat két- vagy többoldalú alapokon egy másik országban (például az Európai Unió tagjainak állampolgársága más tagországokban), amelyekben egy harmadik állam polgára nem részesül.

Kettős állampolgárság

Az állam és a területén élők közötti kapcsolattól mint fő szabálytól a migráció, a munkavállalás, a családi kapcsolatok teremtenek sok-sok kivételt, amikor is valamely állam polgára egy másik állam területén él. Ilyen esetekben jön létre egyes személyek kettős identitása: kötődésük mind ahhoz az országhoz, amelyben születtek, nevelkedtek, amelynek állampolgárai, és ahhoz, amelyben élnek, dolgoznak, karriert csinálnak. Ha a két érintett állam szabályai lehetővé teszik (sok országé nem), akkor ilyen esetekben jöhet létre kettős állampolgárság. Az ilyen módon létrejövő kettős vagy többes állampolgárságot az ET-egyezmény és általában a nemzetközi joggyakorlat elismeri. Ezek a szabályt erősítő kivételek sem változtatnak azon, hogy az állampolgárság alapjában véve az állam és a területén élők közötti jogi kapcsolat, s az ettől való eltérések jelentik a kivételt. Ezek a kivételek egy ország népességének, az állampolgári közösségnek egészéhez képest elhanyagolható arányúak, és - ami különösen fontos - nem olyan kritérium szerint alakulnak, amely megosztaná az adott állampolgári közösséget. Ezért azután nem is teszik kérdésessé egy-egy ország lakosságának mint állampolgároknak kötődését az államhoz, amelyben élnek. Márpedig az ország területén élő lakosságnak az államhoz való kötődése, az állampolgári közösség kohéziója, melyet állampolgári hűségnek is szoktak nevezni, az állam stabilitásának alapja, az állami szuverenitás fontos alkotóeleme. Az ET-egyezmény kifejezetten kizárja a kivételek közül a nemzetiségi hovatartozást. Mindjárt az állampolgárság fogalmánál, a második cikkben leszögezi, hogy „a) »állampolgárság« valamely személy és egy állam közötti jogi kötelék, és nem utal a személy etnikai származására”, majd az ötödik cikkben megerősíti: „1. A részes államok állampolgárságra vonatkozó szabályai nem tartalmazhatnak megkülönböztetést, vagy nem foglalhatnak magukban semmilyen olyan gyakorlatot, amely kimeríti a nemen, valláson, fajon, bőrszínen vagy nemzeti vagy etnikai származáson alapuló diszkriminációt.” Kétségtelen, hogy az egyezmény ezt a személyek védelmében teszi: azt igyekszik kizárni, hogy valamely állam a területén élő, nem az állam népességének törzsét jelentő etnikumhoz tartozóktól megtagadja az állampolgárságot. (Ez történt a II. világháború után három évig a szlovákiai magyarokkal, és ez történik a Szovjetunióból való kiválás óta az észtországi és lettországi oroszokkal.) A diszkrimináció tilalma miatt az állampolgárság kiterjesztése sem történhet nemzetiségi hovatartozás alapján.

Történelmi határok

A módosított törvénynek az a rendelkezése, amely a magyarországi letelepedés nélküli kedvezményes honosítást annak teszi lehetővé, akinek „felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja”, valójában kerülő úton a nemzetiségi hovatartozást érvényesíti a szabályozásban, megkerülve az ET-egyezményt. Ez azonban nem küszöböli ki a konfliktust az ET-egyezménnyel, hiszen a törvény ténylegesen a nemzetiségi hovatartozást érvényesíti. A „felmenője magyar állampolgár volt” kritérium - melyet a törvény korábbi szövege is tartalmaz, s amely, bár ezt a szöveg nem mondja ki, az 1920, illetve 1947 előtti országterület szerinti korábbi magyar állampolgárságot tekinti a leszármazás szerinti állampolgárság forrásának - a trianoni békeszerződés rendelkezésével áll ellentétben. A békeszerződés 61. cikke szerint „Mindazok a személyek, akiknek illetősége (»pertinenza«) oly területen van, amely azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartozott, a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja.” Minthogy a szomszéd államokba került személyek magyar állampolgársága a békeszerződéssel megszűnt, az a leszármazók magyar állampolgárságának sem szolgálhat jogalapjául. A trianoni béke idézett rendelkezésében érvényesített elvvel volt összhangban az átcsatolt területek lakossága állampolgárságának rendezése a II. világháborút követően is szerte Európában. A szomszéd országokba visszakerült, Magyarországra nem áttelepített lakosság ismét (Csehszlovákiában 1949-től) azoknak az országoknak az állampolgára lett. Ezt az elvet erősíti meg az ET-egyezménynek a területi változások következményeire vonatkozó tizennyolcadik cikke is: „2. Államutódlás esetén minden érintett részes állam az állampolgárság megadásáról vagy megtartásáról szóló döntéshozatal során különösen az alábbiakat köteles figyelembe venni:

a) az érintett személynek az államhoz fűződő valódi és tényleges kapcsolatát;

b) az érintett személy szokásos tartózkodási helyét az államutódlás időpontjában;

c) az érintett személy akaratát;

d) az érintett személy területi származását.”

Bármilyen jól hangozzék is Martonyi érvelése, miszerint igazságtalan, hogy a világon másutt élő magyarok lehetnek magyar állampolgárok, a szomszéd országokban élők viszont nem, hamis érvelés. Azok lehetnek a leszármazás alapján magyar állampolgárok, akik, illetve szüleik, nagyszüleik a mai magyar állam területéről vándoroltak ki, míg azok, akik (illetve felmenőik) a szomszéd országokban éltek és azok állampolgárai (voltak), a nemzetközi normák szerint nem.

Nyelvtudás

Az új törvény a magyar nyelvtudást használja a honosítás másik kritériumaként. A nyelvtudást persze sok állam tekinti a honosítás feltételének, s az eddig is szerepelt a magyar szabályozásban. Csakhogy amikor az adott államban letelepedő személyek honosításáról van szó, a nyelvismeret a helyi társadalomba való beilleszkedés előfeltétele, és ezért joggal szerepel kritériumként. Olyan személyek esetében viszont, akik nem telepednek le Magyarországon, a nyelvtudásnak nincs ilyen szerepe, tehát a feltétel a nemzetiségi hovatartozást csempészi be a szabályozásba, és ezért sérti az ET-egyezményt. Az új törvény tehát a „magyarság”, az „egységes magyar nemzetként” jellemzett nyelvi-kulturális közösség határon túli tagjait vonja be a kedvezményes honosítás révén a magyar állampolgárok közösségébe. Ezt jelenti a „közjogi értelemben vett egyesülés”. Ezzel viszont szándékában legalábbis bizonytalanná teszi a szomszéd országok magyar nemzetiségű lakosságának az adott ország állampolgári közösségéhez tartozását. Ezt a szándékot jellemeztem korábbi írásaimban úgy, hogy a Fidesz-kormány területi igényeket nem támaszthat (mert nem támaszthat), ezért a „határokon átívelő nemzetegyesítéssel” lakossági igényeket támaszt. Az persze igaz, hogy a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok kettős kötődésben élnek: nyelvi, kulturális és történeti közösségben a magyarországi magyarokkal, illetve gazdasági, szociális és az állampolgárságban megnyilvánuló közjogi kötődésben annak az államnak a többi polgárával, ahol élnek. E kettős kötődés sokféle gyakorlati és szimbolikus módon kifejezhető. A rendszerváltás óta a szomszéd országokban nemcsak bővült a magyar nyelvű oktatási intézmények köre és a magyar nyelvű kultúrához való hozzáférés lehetősége, nemcsak létrejöttek a magyar kisebbségek szervezetei és politikai pártjai, de széles körben lehetővé vált a magyar nyelvi, kulturális és történeti közösséghez való kötődés szimbolikus kifejeződésének: a magyar zászló és himnusz használatának, a magyar nemzeti ünnepek megtartásának, a magyar történeti múltat felidéző emlékművek állításának lehetősége a magyar kisebbségek által lakott országrészekben, településeken. Az állampolgárság azonban ehhez képest is minőségileg többet jelent: a magyarországi politikai közösségnek a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségű személyekre való formális, közjogi kiterjesztését. Ebben az esetben a kettős állampolgárság nem családi vagy migrációs okokból, a szomszéd ország állampolgári közösségének szempontjából semleges szempont alapján keletkezik, ami összhangban lenne a nemzetközi gyakorlattal, hanem etnikai alapon, illetve a békeszerződésekkel megszüntetett államterülethez igazodva. Ez viszont nyilvánvalóan érintheti azt a kérdést, hogy miképpen érvényesül a törvény által megcélzott személyeknek a szomszédos ország állampolgári közösségéhez való tartozása. Ebben az értelemben a törvény nem hagyja érintetlenül a szomszéd államok szuverenitását. Ilyen döntést pedig a magyar állam egyoldalúan nem hozhat.

Államközi alapon

Elképzelhető lenne persze az is, hogy nem egyoldalúan teszik lehetővé, hogy a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségű személyek kettős kötődése kívánságukra abban is kifejezést nyerjen, hogy annak az országnak az állampolgársága mellett, ahol élnek, felveszik a Magyar Köztársaság állampolgárságát is. A megoldás az lenne, ha ez államközi megállapodás alapján történne. A szomszéd országok közül Horvátország, Románia, Szlovákia és Ukrajna esetében a Magyarország és az érintett államok közötti alapszerződések állapítják meg a kisebbségi magyar személyek és közösségek másik állam által elismert jogait. Ezek a szerződések nem tartalmazzák azt, hogy ezek a személyek a lakóhely szerinti ország állampolgársága mellett magyar állampolgárságot is kapnak, holott ennek e szerződésekben kellene szerepelnie. Az a körülmény sem szünteti meg ezt az ellentmondást, hogy Románia és Szerbia vezető politikusai - mely államok maguk is állampolgárságot kínálnak fel a más államokban élő románoknak, illetve szerbeknek - nyilatkoztak már úgy, hogy nem ellenzik, hogy magyar nemzetiségű polgáraik magyar állampolgárságot kapjanak. Ezek a nyilatkozatok azonban nem olyan kötelezettségvállalások, amelyek bármikor később a mindenkori román, illetve szerb hatóságokkal szemben érvényesíthetők. Nemzetközi érvényű megoldást csak az jelentene, ha a kettős állampolgárság másik állam általi tudomásulvételét államközi szerződés, de legalább a két állam közötti diplomáciai jegyzékváltás rögzítené. Ilyesmi Magyarország és szomszédai között az állampolgársági törvény módosítását megelőzően nem történt. A törvény ezért nincs összhangban a Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződésekkel, illetve az ET-egyezménnyel, és ennélfogva ellentétes az alkotmánnyal, annak 7. § (1) bekezdésével. A Fidesz politikusai előszeretettel hivatkoznak más európai országok példájára. Valójában mindössze három ország: Horvátország, Románia és Szerbia példájára hivatkozhatnak. (Németországot és Szlovákiát is szokták emlegetni. A német állampolgársági törvény 13. §-a azoknak a külföldön élőknek teszi lehetővé a honosítást, akik maguk voltak korábban német állampolgárok, tehát az 1945-ben Lengyelországban maradt kis számú németnek és kiskorú gyermekeiknek, de további leszármazottaiknak nem, és ez ma mindkét ország népességéhez képest elenyésző szám. A szlovák állampolgársági törvény ([7. § {3} bekezdés, a 2005-ös módosítás szerint]) a határon túli szlovák státusával rendelkező személyeknek is csak kétéves szlovákiai helyben lakás után teszi lehetővé az állampolgárság megszerzését.) A román törvény valóban a magyarhoz hasonlóan a korábbi román állampolgárságot veszi alapul Románia 1940 előtti határai között, és elsősorban a Moldovai Köztársaság polgárai (valamint az Észak-Bukovinában élő ukrán állampolgárságú románok) számára kínálja fel ezzel az állampolgárságot. (Románia a Szovjetunió felbomlása óta köztudottan Moldova bekebelezésében bízik.) Horvátország és Szerbia állampolgársági törvényei a vállalt nemzetiségi hovatartozást veszik alapul, és a két ország területén kívül élő horvátok, illetve szerbek számára teszik lehetővé a kettős állampolgárságot. Európában ma csak e három szomszédunk alkalmazza a kettős állampolgárságot az etnikum határain kívül került része helyzetének kezelésére, másutt Európában nem ez a kisebbségi kérdés kezelésének módja. A honosítás ilyen gyakorlata a horvát, román és szerb esetben ugyanúgy szemben áll a nemzetközi normákkal, mint az új magyar törvény esetében. A román gyakorlat például sérti Moldova szuverenitását. Horvátország és Szerbia esetében enyhíti a problémát, hogy köztük és a leginkább érintett Bosznia-Hercegovina között - igaz, utólag - államközi megállapodás született, amely lehetővé teszi a boszniai horvátok, illetve szerbek kettős állampolgárságát. Ők lakóhelyükön adhatják le szavazatukat a horvátországi, illetve szerbiai választásokon. A legutóbbi romániai választáson már Moldovában is szavazhattak azok, akiknek van román állampolgárságuk.

Választójog

E példákkal eljutottunk a második szemponthoz, amely miatt az állampolgársági törvény módosítása ellentétes az alkotmánnyal. Nem nemzetközi, hanem belső ügyről, a magyarországi magyarok számára fontos kérdésről van szó. A szomszéd országokban élő magyarok százezreinek felkínált állampolgárság sérti a népszuverenitásnak az alkotmány 2. § (2) bekezdésében kimondott elvét: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” A népszuverenitás az ember önrendelkezési jogát érvényesíti az egész társadalom szintjén, s ezzel a társadalom tagjainak együttes szabadságát fejezi ki. Azt jelenti, hogy az ország sorsáról, fejlődéséről, az ország kormányzása során követett politikáról polgárai döntenek: az ország lakói, vagyis azok, akik az országban élnek, akikre a törvényhozás által hozott döntések vonatkoznak, akiket a kormány kormányoz. Ezek pedig a magyarországi magyarok (és nem magyar nemzetiségű honfitársaink), akik életvitelszerűen az ország határai között élnek, és akik a magyarországi gazdasági, szociális és kulturális közösség tagjai. Az alkotmány idézett rendelkezése népen őket, Magyarország lakóit érti, és nem a magyar etnikumhoz tartozókat, akik közül a nem Magyarországon élőket nem érintik hasonlóképpen a magyar kormány, a magyar törvényhozás gazdasági, szociális, oktatási vagy éppen büntetőpolitikai intézkedései. Az alkotmánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos felelősségről szóló rendelkezése (6. § [3] bekezdés: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”) róluk mint a magyarországi politikai közösségen kívül állókról szól, és mint ilyenekkel fogalmazza meg velük a magyar állam szolidaritását. Annak, hogy valaki magyar állampolgár, tagja a magyarországi politikai közösségnek, legfontosabb következménye a választójog. A módosításkor mégis nyitva marad a kérdés, hogy akiket kedvezményesen honosítanak, kapnak-e Magyarországon választójogot. Maga a törvény nem érinti a hatályos alkotmánynak azt a rendelkezését (70. § [1] bekezdés), hogy választójoga „a Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgárnak” van. A „Magyar Köztársaság területén élő” alkotmányos szabályt a választási eljárásról szóló törvény úgy értelmezi, hogy magyarországi bejelentett lakással kell az állampolgárnak rendelkeznie, s a külföldön tartózkodók is ezen az alapon vehetők fel a külképviseleti névjegyzékbe. A szomszéd országokban élő magyarok letelepedés nélküli honosításával magyar állampolgárrá vált személyek gyakorlatilag akkor is részt vehetnek a magyarországi választásokon, ha nem módosítják a választójog szabályozását. A kedvezményesen honosítottak bejelentkezhetnek valahol Magyarországon. Monok önkormányzata - amely már más ügyben is teremtett példát az egész ország számára - fel is kínálta nekik a bejelentkezés lehetőségét. (Hiába sérti ez a lakcím- és személyi adatnyilvántartásról szóló törvényt, amikor az ebben érdekelt pártban a törvények figyelmen kívül hagyásának valóságos kultusza alakult már ki.) Ezzel pedig már részt vehetnek a választásokon. Nincs akadálya annak sem, hogy a magyar választásokon részt vevő bármely párt megszervezze néhány százezer olyan, a szomszéd országok valamelyikében élő, az új törvény alapján honosított magyar állampolgár bejelentkezését és részvételét a magyarországi választáson, akivel kapcsolatban azt feltételezi, hogy rá adja a szavazatát. Az új magyar demokrácia húsz évében mindig egyértelmű volt a választójogosultság, és senki nem kérdőjelezte meg ilyen alapon a választások eredményét. Ebben az esetben viszont óhatatlanul jogbizonytalanság keletkezne: kérdésessé válna, hogy vajon legitim módon szavaznak-e a szomszéd országokban élő, a szavazás érdekében valahol Magyarországon bejelentkező személyek. Az effajta jogbizonytalanság alkotmányellenes volna.

Sérülő népszuverenitás

E bizonytalanság persze megelőzhető. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes augusztus 20-án világossá tette: hivatalosan is választójogot akarnak adni a törvény alapján kedvezményesen honosított határon túli magyaroknak. „Valamilyen formában a szavazati jog és az állampolgárság egymástól elválaszthatatlan” - mondta a Magyar Televízió ünnepi műsorában, hozzátéve: szerte a világon „akinek állampolgársága van, az szavaz”. Kilátásba is helyezte, hogy a választójogi törvény tervezett módosításakor megoldást keresnek erre. Amit Mikola István a 2006-os választások előtt óvatlanul kikotyogott, azt most a kétharmados többség birtokában Semjén határozottan meghirdeti. Ezzel azonban teljesen legálissá válna az, ami sérti a népszuverenitást. A magyarigazolványt 2002 és 2008 között több mint kilencszázezren igényelték és kapták meg. Ez a szomszéd országokban kisebbségben élő magyaroknak mintegy egyharmada. Nem alaptalan a feltevés, hogy a szomszéd országokban élő magyarok hasonló nagyságrendben kérik majd kedvezményes honosításukat. Most a kormány már az első évben 250-400 ezer kérelemmel számol, és a további években ez bizonyára folytatódik, és megint elérheti akár a 800-900 ezret is (miközben a magyarigazolvánnyal ellátottak között persze kiskorúak is vannak). Ez Magyarország lakossága választójoggal rendelkező részének létszámához - ez az utolsó országgyűlési választás idején 7 976 496 fő volt - képest nem elhanyagolható szám. A megelőző három országgyűlési választáson - 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban - ennél kisebb, 200-300 ezer szavazat volt a különbség a választásokon győztes, illetve vesztes, az Országgyűlésbe jutott pártokra leadott szavazatok között. Az állampolgársági törvény módosításával tehát olyan helyzet keletkezhet, amikor nem a Magyarországon élők, hanem a szomszéd országokban élő honosítottak szavazatai döntik el a választások eredményét. Volt Horvátországban olyan parlamenti választás (2007-ben), amelyet követően a Horvátországon kívül élők által választott képviselők pártállása - ezek a mandátumok a nemzeti-konzervatív HDZ-nek jutottak - döntötte el, hogy ki alakíthat kormányt. A romániai választások kimenetele szempontjából a moldovai szavazatok száma egyelőre ugyan nem volt jelentős, de az ott leadott szavazatok megoszlása nagyon más volt, mint az anyaországban (a moldovaiak az elnökválasztáson több mint 90 százalékban Băsescut támogatták, miközben magában Romániában csak minimális többséggel nyert Geoanăval szemben). Előállhat hasonló helyzet nálunk is. Ez pedig azt jelenti, hogy a Magyarországon élő magyar állampolgárok elveszíthetik azt a lehetőséget, hogy maguk döntsenek az Országgyűlés összetételéről, és ezzel arról, hogy milyen irányban kormányozzák az országot. Ebben az értelemben ellentétes tehát az állampolgársági törvény módosítása a népszuverenitás elvével, vagyis az alkotmánnyal.

A parlamenti eljárás

Végül harmadszor, a módosítás nemcsak tartalmát tekintve, hanem a megalkotásakor követett eljárás révén is ellentétes az alkotmánnyal, nevezetesen a 7. § (1) bekezdésével, a nemzetközi kötelezettségek betartásával. A rendszerváltást, az új közép- és kelet-európai demokráciák létrejöttét követően Magyarország új alapokra helyezte a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatait, és benne a magyar kisebbségek ügyének kezelését. Az Antall-kormány Horvátországgal és Ukrajnával, a Horn-kormány Szlovákiával és Romániával kötött alapszerződést. Az alapszerződések közös jellemzője, hogy Magyarország azokban megerősítette az 1920-as trianoni, illetve 1947-es párizsi békeszerződésben rögzített határok érvényességét, ugyanakkor a partnerek elfogadták, hogy a kisebbségek helyzete nem belügy, hanem államközi kapcsolatokat érintő kérdés. A magyar-szlovák alapszerződés első cikke szerint: „A Szerződő Felek kapcsolataikat a jószomszédság, a bizalom és a baráti együttműködés szellemében fogják fejleszteni, és párbeszédet folytatnak minden közös érdeklődésre számot tartó területen.” Az alapszerződés tizenötödik cikke szerint pedig: „(1) A Szerződő Felek megerősítik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme és az azokhoz tartozó személyek jogainak és szabadságjogainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, és mint ilyen a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, ebben az értelemben tehát nem az államok kizárólagos belügye, és a nemzetközi közösség legitim figyelmének tárgyát is képezi.” Az alapszerződés a tizenötödik cikk további bekezdéseiben részletekbe menően rögzíti a kisebbségekhez tartozók, illetve a kisebbségi közösségek nyelvi, kulturális és oktatási jogait. E rendelkezésekből következik, hogy olyan törvény alkotásakor, amely a saját országban, illetve a szomszéd országokban élő, nemzeti kisebbséghez tartozókat, azok jogait, státusát érinti, a törvények előkészítésekor a kormányoknak tájékoztatniuk kell annak az országnak a hatóságait, ahol e kisebbségi közösségek élnek, illetve e kisebbségek anyaországát, meg kell ismerniük a másik állam álláspontját, s törekedniük kell annak figyelembevételére. Ennél szűkebben a „párbeszéd” kifejezés aligha értelmezhető, az egyoldalú közlés semmiképpen sem párbeszéd. A szlovákiai nyelvtörvény módosításakor Szlovákia kétségtelenül súlyosan megsértette a szlovák-magyar alapszerződést, mégpedig nemcsak a nyelvtörvény tartalmával, amely a kisebbségek anyanyelv-használati jogait sérti (erről az ÉS 2009. augusztus 28-i számában írtam), hanem azzal is, hogy azt Magyarországgal egyáltalán nem vitatták meg. A magyar állam akkor joggal tiltakozott ez ellen, s joggal fordult az európai intézményekhez. De ugyanígy sérti az alapszerződést az állampolgárságról szóló magyar törvény módosításának módja is. Ez esetben a benyújtás, tárgyalás és elfogadás módja eleve lehetetlenné tett bármiféle párbeszédet a szomszédos országokkal, melyeknek állampolgáraira a törvény vonatkozik. Az Országgyűlés a törvényt képviselői egyéni indítványra fogadta el. A törvényjavaslat vitáját az Országgyűlés az új kormány megalakulását megelőzően folytatta le, és akkor fogadta el a törvényt.

Egyéni indítvánnyal

Az alkotmány minden képviselő számára lehetővé teszi, hogy törvényjavaslatot nyújtson be. Az Országgyűlés két évtizedes gyakorlata során a törvényjavaslatok túlnyomó többségét mégis a kormány terjeszti elő. A törvényalkotás szakszerű előkészítésére és a szükséges egyeztetésekre ugyanis csak a kormánynak van lehetősége. A választásokat követően megalakult új Országgyűlésben a kormány megalakulásához szükséges első törvényt - a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt - szükségképpen képviselői előterjesztésben tárgyalja az Országgyűlés. Az azonban, hogy nagy horderejű, fontos életviszonyokat szabályozó törvények egész sorát képviselői önálló indítványok alapján tárgyalják és fogadják el, miként az a jelenlegi Országgyűlés megalakulását követően történt, általában is felveti a jogszerűség kérdését. E törvényjavaslatok tárgyalása során sérültek a jogalkotási törvény szabályai. Nem tartották be a jogalkotásról szóló törvény 20. §-ában foglalt szabályt, miszerint „A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.” A jogalkotási törvény 38. §-a foglalkozik azzal az esettel, amikor „az országgyűlési bizottság vagy az országgyűlési képviselő törvényt kezdeményez”, és a (3) bekezdés szerint „A törvényjavaslat tervezetének a véleményezésre bocsátásáról és - az Országgyűlés döntése alapján - a társadalmi vita megszervezéséről a Kormány gondoskodik.” Tehát a kormánynak képviselői önálló indítványok parlamenti tárgyalása esetén is megvan a jogalkotási feladata. Ezt a feladatot az új kormány megalakulása előtt benyújtott, megtárgyalt és elfogadott törvényjavaslatok esetében senki sem láthatta el. Az Országgyűlés Házszabálya képviselői önálló indítvány esetén előírja, hogy az általános vitában az előterjesztő után a kormány képviselőjének kell szót adni. Ekkor a kormány képviselője nyilatkozik arról, hogy támogatja-e a kormány az előterjesztést. Ezt a rendelkezést éppen azért tartalmazza a Házszabály, mert a kormánynak akkor is van felelőssége a törvényalkotásért, ha nem ő maga az előterjesztő: állásfoglalásával orientálja a képviselőket arról, hogy összhangban van-e a törvényjavaslat a kormány programjával és más, hatályos törvényekkel. A jelenlegi Országgyűlés működésének első heteiben ezt a fontos szabályt nem lehetett betartani, minthogy új kormány még nem volt, a hivatalban levő ügyvivő kormány pedig nem az új parlamenti többségnek volt felelős, esetleges álláspontja nem orientálhatta az új Országgyűlésben ülő képviselőket. Emiatt az ülésvezető elnök nem is kért nyilatkozatot kormányképviselőtől az általános vitában. Az állampolgársági törvénymódosítás benyújtásával, országgyűlési tárgyalásával és elfogadásával kapcsolatban ennél is többről volt szó. Ez esetben ugyanis a képviselői önálló indítvány alapján történő tárgyalás nem tette lehetővé az egyeztetést azon érintett más államok törvényhozásával, illetve kormányaival, amelyekkel ilyen tárgyú törvény esetében ezt az érvényes alapszerződés előírja. A leendő külügyminiszter magánszemélyként találkozott néhány érintett ország külügyminiszterével, ami azonban nem pótolja a hivatalban levő kormányok közötti tárgyalást. A szlovák külügyminiszterrel folytatott találkozó során egyértelművé vált, hogy Szlovákia ellenzi a magyar állampolgárság megadását a magyar nemzetiségű szlovák állampolgároknak. Amikor Fico akkori szlovák miniszterelnök az állampolgársági törvény módosításával kapcsolatban találkozót kezdeményezett az akkor még csak kijelölt magyar miniszterelnökkel, ő ezt az MTI május 19-i jelentése szerint elutasította. „Orbán Viktor leendő kormányfő szerint amíg Magyarországon nem áll fel az új kormány, és Szlovákiában nem zajlanak le a választások (ezek június 12-ére vannak kiírva), és nem áll fel ott is az új kormány, addig »semmifajta üzengetésnek a sajtón keresztül nincsen semmi értelme«.” Ebből arra lehet következtetni, hogy a törvényjavaslatnak képviselői önálló indítványként történő benyújtása, tárgyalása és elfogadása többek között azzal a céllal is történt, hogy a nemzetközi szerződésben előírt egyeztetést elkerüljék. Ez viszont azt jelenti, hogy a törvény megalkotásakor követett eljárás nem volt alkotmányos.

* * *

A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság a kilencvenes években, a magyar jogállam felépítése során újra meg újra az alkotmányban foglalt legáltalánosabb alapelvekből kiindulva állapította meg számos törvény alkotmányellenességét. Így történt ez például a halálbüntetéssel, az igazságtételi törvénnyel vagy az Országgyűlés feloszlatását célzó népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatban. Ebből tanulva vizsgáltam egy korábbi írásomban a Fidesz-kormány más, az államszervezet átalakítására irányuló törvényeinek alkotmányosságát (Esküszegők. Népszabadság, 2010. aug. 9.), ezúttal pedig a kettős állampolgárságról szóló törvényét, melyet a népszuverenitás elvével, illetve a nemzetközi normák tiszteletben tartásának követelményével szembesítettem. Ezt az Alkotmánybíróság sem kerülheti meg.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.......................................................................................................................................

		Máj 2024

Po	Ut	St	Št	Pi	So	Ne
29	30	1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17 Slovenský metodický deň materských škôl Komárňansko-ostrihomskej župy	18 XIV. Túra na Pilíš	19 Turíčna omša v Kerestúri
20	21	22	23	24	25 75. výročie založenia školy v Slovenskom Komlóši I. Festival Polovcov v Palote	26
27	28 O békešských osadách v Budapešti	29	30 Súbeh VPN ZSM Poznaj svoje korene – Škola v prírode na Slovensku 2024	31 Regionálne kolá súťaže Slovenské spievanky a veršovačky Slovenské spievanky a veršovačky Hodžov novinový článok 2024	1	2

Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Tel.: (+36 1) 878 1431
Fax: (+36 1) 878 1432

Poštová adresa: 1558 Budapest, Pf. 199

RSS Facebook E-mail

luno.hu

OnLine LuNo Portál | Ľudové noviny
Portál Slovákov v Maďarsku
Az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított lap
Ľudové noviny –
týždenník Slovákov v Maďarsku
(ISSN 0456-829X)
Főszerkesztő neve: Fábián Éva

Školy

Samosprávy

Odporúčame

E-mail: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Adresa/Cím: 1135 Budapest,
Csata utca 17. 1/9
Poštová adresa:
1558 Budapest, Pf. 199
Telefón: (+36 1) 878 1431
Tel./ Fax: (+36 1) 878 1432
Vydavateľ/Kiadó: SlovakUm Nonprofit Közhasznú Kft.

red blue brown green gray pink