Pesten állandóan ugyanarról címmel közöl kommentárt a budapesti magyar-szlovák külügyminiszteri találkozóról a Sme című liberális szlovák napilap szerdán. A legolvasottabb szlovák politikai napilap szerint Martonyi János és Mikulás Dzurinda hétfői találkozója nem sok újat hozott, de a szlovák-magyar viszony légköre már azzal is javult, hogy „Szlovákiában távozott a nacionalista kormány”. „A valódi problémák megoldásában Dzurinda és Martonyi nem értek el sokkal nagyobb előrelépést, mint a Kubiš-Göncz páros: megállapították az eltérő álláspontokat” - írja az újság. Megjegyzi: az államnyelvtörvény ügyében Iveta Radičová kormánya nem Budapestnek - ahogy azt Dušan Čaplovič, volt kisebbségügyi kormányfő-helyettes állította -, hanem a józan észnek tett engedményeket, bár nem elégséges mértékben. Ez a józan ész a korábbi kabinetnél nagyon hiányzott. A lap szerint Szlovákia ugyanakkor nem igen számíthat a józan ész hasonló megnyilvánulásaira Budapest részéről a kettős állampolgárság kérdésében. Dzurinda ugyan egy interjúban azzal dicsekedett: Martonyi biztosította őt arról, hogy Orbánéknak nem érdeke a magyar állampolgárság tömeges osztogatása, de „ez csak egyike azoknak a félrevezetéseknek, amelyeket Budapest ezen a téren terjeszt” - írja Peter Morvay, a kommentár szerzője. Úgy véli: ellenkezőleg, Orbánéknak arra van szüksége, hogy az új állampolgárok száma több százezer legyen, mert csak ezzel tudja igazolni, hogy nem gerjesztett felesleges belpolitikai konfliktust olyasmiért, amit a határon túli magyarok sem akarnak. Orbánék ezért kívánnak a kettős állampolgárság érdekében kampányolni a szomszédos országokban. Azt egyelőre nem tudni, hogy Dzurindát átverték-e, vagy pedig már megkezdődtek a Radičová kormány visszavonulási manőverei ez ügyben. Az újság szerint szerepcsere történt: míg a nyelvtörvény vagy a kisebbségi tankönyvek kérdésben Budapest volt tehetetlen, most Szlovákia került ilyen helyzetbe. A kettős állampolgárságnak ugyanis nincsenek általános nemzetközi szabályai, és az EU nem fog beszállni egy ilyen vitába. „A legjobb megoldás a tisztességes, bilaterális megállapodás lenne, amely felé Pozsony nyomni próbálja Budapestet. Esélye a sikerre azonban csekély. Előbb ugyanis Orbánt és társait meg kellene fosztania attól a meggyőződésüktől, hogy azt tehetnek, amit akarnak, és elegendő csak nagyon erősen akarni valamit, hogy ehhez a valóság hozzáigazodjon” - zárja írását a Sme.

Magyar-szlovák külügyi bizottsági ülés Pozsonyban

2010. szeptember 29. - (mti)

Először ülésezik közösen tavaly február óta a magyar és a szlovák külügyi bizottság csütörtökön Pozsonyban. Balla Mihály, a magyar bizottság fideszes elnöke korábban úgy tájékoztatta az MTI-t, egyebek között a nyelvtörvényről és a kettős állampolgárságról lesz szó az eseményen. Mindkét témának kulcsszerep jut a magyar-szlovák viszony alakulásában. A hét elején a magyar fővárosban tárgyalt Martonyi János külügyminiszter és szlovák partnere, Mikulás Dzurinda, továbbá Budapest vendége volt Knut Vollebaek - az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségi főbiztosa másfél éve szoros figyelemmel követi a magyar-szlovák viszony alakulását. Balla Mihály az MTI-nek korábban elmondta: a pozsonyi kabinet megalakulása után hívta meg a szlovák külügyi bizottság elnökét, František Sebejt Magyarországra, aki megemlítette, hogy a két ország külügyi bizottsága ismét tarthatna együttes ülést. A két testület 2009. februári esztergomi együttes ülésén ugyanis abban állapodtak meg, hogy legközelebb Szlovákiában tanácskoznak. Az újabb ülést csütörtökön tartják; ezen a két bizottság megpróbál válaszokat keresni, illetve megoldási javaslatokat tenni több ügyben - mondta Balla Mihály. A magyar külügyi bizottság delegációja tárgyal Berényi Józseffel, az Magyar Koalíció Pártjának elnökével, valamint Vörös Péterrel, a Most-Híd pártigazgatójával is. Időközben módosító javaslat született a szlovákiai államnyelvtörvényhez, amelynek értelmében korlátozott mértékben, de maradnak a szankciók. A bírságok felső határa az eddigi 5000 euróról januártól 2500 euróra csökken. A kulturális tárca csak azokban az esetekben szabhat ki pénzbüntetést, ha a közigazgatás olyan információkat nem tesz közzé államnyelven, amelyek az állampolgárok életét, egészségét, biztonságát, illetve vagyonát érintik. Magánszemély a törvény megsértéséért nem bírságolható. A törvénymódosítást még a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Mikuláš Dzurinda hétfői, budapesti látogatásakor úgy nyilatkozott: a módosítás elősegíti a két ország kapcsolatának javulását. Martonyi János ugyancsak üdvözölte a módosítást. Magyarország és Szlovákia a jövőben minden vitás kérdést kétoldalú keretek között kíván rendezni, a párbeszédet 12 vegyes bizottság közreműködésével folytatják majd - mondta Németh Zsolt kedden, miután Knut Vollebaekkel tárgyalt. Az államtitkár közölte: a felek az államnyelvtörvény és az állampolgársági törvény ügyéről is a vegyes bizottságokban tárgyalnak majd. A főbiztos szerint javult a két ország kapcsolata, Knut Vollebaek üdvözölte a vegyes bizottságok munkájának felújítását. A két parlamenti külügyi bizottság 2002 és 2009 között nem tartott együttes ülést. A magyar külügyi bizottságnak a 2009-es, esztergomi volt az első kihelyezett ülése. Az akkori szlovák bizottsági elnök, Boris Zala azt mondta: a fő célnak azt tartja, hogy kidolgozzák az állandó találkozók rendszerét. A tavalyi együttes ülésen a két bizottság megállapította, hogy a magyar-szlovák alapszerződéshez nem kell hozzányúlni, hanem az abban foglaltakat alkalmazni kell, továbbá mindkét bizottság problémakatalógust állított össze abból, amit meglátásuk szerint meg kell oldani a két országban élő kisebbségek helyzetének javításáért. Boris Zala az ülést követő sajtótájékoztatón kitért arra, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete Magyarországon nem megoldott. Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának akkori elnöke erre úgy reagált, hogy ez valóban fontos feladat, megoldásához meg kell változtatni a választójogi rendszert. Hozzátette: Szlovákiában sincs garantált parlamenti képviselete a kisebbségeknek. A bizottságok egyetértettek abban is, hogy rendszeres találkozókra van szükség - legalább évente egyszer-kétszer, de ezen felül is ülésezhetnek, ha bármelyik fél kéri. Arról is megegyezett a véleményük, hogy a kétoldalú kapcsolatokon túl egyeztetésekre van szükség a keleti partnerség, az energiabiztonság, az Európai Unió bővítése, a Nyugat-Balkán helyzete és a transzatlanti kapcsolatok témájában.

Kövér nem találkozik a Híd képviselőivel

2010. szeptember 29. - (mti)

A Fidesz és a magyar kormány stratégiai partnere a Magyar Koalíció Pártja (MKP), ezért nem találkozik Kövér László házelnök pozsonyi útja során a Híd párt képviselőivel - mondta Virág András, Kövér László személyi titkára az MTI megkeresésére szerdán. Virág András megjegyezte: nem tud arról, hogy a Híd képviselői kezdeményeztek volna találkozót Kövér Lászlóval. Az Új Szó szerdán azt írta, Bugár Béla, a Híd elnöke szerint próbálták kezdeményezni a találkozót, de elutasították őket. „Mi hajlandóak vagyunk találkozni vele, de csak partnerként” - nyilatkozta a lapnak Bugár Béla a magyar házelnökre utalva. Hozzátette: „ha nem működnek velünk együtt, nem tudjuk őket tájékoztatni bizonyos kérdésekben”. Az Új Szó szerint nem az áll a háttérben, hogy a Híd nem színtiszta magyar párt: Romániában az RMDSZ-szel sem ápol jó viszonyt a Fidesz, holott abban egyetlen román sincs - emlékeztet a cikk. Kövér László csütörtökön érkezik kétnapos látogatásra Pozsonyba, délután az MKP székházába látogat, ahol Berényi József pártelnökkel közös sajtótájékoztatót tart, majd pénteken részt vesz a visegrádi országok - Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország - házelnökeinek találkozóján. A magyar és a szlovák külügyi bizottság ugyancsak csütörtökön tart együttes ülést Pozsonyban, a magyar bizottság delegációjának tagjai az MKP és a Híd képviselőivel is találkoznak.

Kövért nem érdekli, mit akar 150 ezer felvidéki magyar

2010. szeptember 29. - (mti)

Szlovákiai látogatásán az Országgyűlés elnöke csak a júniusban a parlamentből kiesett MKP képviselőivel találkozik, a négypárti szlovák kormányban részt vevő Híd-Most elnöksége kosarat kapott. Kövér László csak a stratégiai partnerrel kíván találkozni - mondta kabinetjének sajtófőnöke. Nem kíván találkozni a Híd párt képviselőivel Kövér László. Az Országgyűlés elnöke csütörtökön érkezik Pozsonyba kétnapos látogatásra, ám a szlovákiai magyar pártok közül csak a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével tárgyal majd - írja az Új Szó című pozsonyi magyar napilap szerdán. A magyar politikus pénteken részt vesz a V4-es országok házelnökeinek találkozóján. Hivatalos programjából kiderül, hogy nem lesz Bugár-Kövér találkozó. Mi próbáltuk kezdeményezni, először azt a választ kaptuk, hogy talán húsz percet sikerül szorítani az elnök úr programjából, végül azt mondták, hogy ilyesmire nem lesz lehetőség - mondta a lapnak nyilatkozva Bugár Béla, a Híd elnöke. Kövér László csütörtök délután az MKP székházába látogat, ahol Berényi József pártelnökkel közös sajtótájékoztatót tart. Örülök, hogy hozzánk eljön, azt, hogy a Híddal találkozik-e vagy sem, nem kívánom kommentálni - közölte Berényi. Kövér a közelmúltban többször bírálta a Hidat, egy hónapja elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy Bugár kijelentése szerint a szlovákiai magyarok autonómiájának kérdése jelenleg nem aktuális. „Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar kormány egy szlovákiai magyar parlamenti párt véleményére nem kíváncsi, és egy parlamenten kívüli párt kétes információi alapján tájékozódik a szlovákiai politikáról. De ez az ő döntésük. Mi hajlandóak vagyunk találkozni vele, de csak partnerként - szögezte le Bugár. A pártelnök nem hiszi, hogy az lenne Kövér és a Fidesz problémája, hogy a Híd nem színtiszta magyar párt. Romániában az RMDSZ-szel sem ápol jó viszonyt a Fidesz, pedig abban egyetlen román sincs - írja a lap. Ha nem működnek velünk együtt, nem tudjuk őket tájékoztatni bizonyos kérdésekben, erre pedig talán szükségük lenne. De ez az ő döntésük, amivel 150 ezer szlovákiai magyar szavazó véleményét hagyják figyelmen kívül - magyarázta Bugár. A magyar kormány szlovákiai stratégiai partnerének az MKP-t tekinti, az elnök úr látogatásán a házelnöki találkozó hivatalos résztvevőin kívül csak a stratégiai partnerrel kíván találkozni - válaszolta a lap kérdésére Kövér kabinetjének sajtófőnöke. Ravasz Ábel politológus szerint a Fidesz és a Híd viszonya a szlovákiai önkormányzati választásokig biztosan nem változik. Addig még próbálják a felszínen tartani az MKP-t, ha itt is elbuknak, akkor talán a Fidesz, pragmatikus párt lévén, változtatni fog stratégiáján. De a következő lépést mindenképp nekik kell megtenniük - vélekedik a politológus.

Egymásra találtak a szlovák és a magyar szélsőségesek

2010. szeptember 29. - (Bumm.sk )

A Magyar Nemzeti Arcvonal és a Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitosť) közös megmozdulást tart Komáromban a Štefánik-szobornál, „a népek közötti béke jegyében” - értesült a bumm.sk szlovákiai magyar hírportál. A Jövönk.info hungarista portál közlése szerint a rendezvényre október 9-én délután 14 órától kerül sor és 17 óráig tart. A portál szerint a rendezvény célja kifejezni a népek közötti barátság igényét, demonstrálni egymás kölcsönös tiszteletét, félretéve a történelmi ellentéteket. „Célunk, hogy felhívjuk a figyelmet életünk és sorsunk közös vonásaira, és arra, hogy a jelen történelmi helyzetben minden feszültségszítás és ellenségeskedés népünk érdekei ellen van, és akadályozza azok védelmét mindazon behatásokkal szemben, melyek mindannyinkat sújtanak” - olvasható a rendezvényt népszerűsítő írásban. A szervezők saját elmondásuk szerint elutasítják a sovinizmust, tiltakoznak minden szándékos vagy tudatlan feszültségszítás ellen, történelmi sérelmek vagy aktuális politikai kérdések taglalása nem képezi a rendezvény tárgyát. A tervezett akciót a Szlovák Testvériség honlapja „Sovinizmus elleni menet” címszóval hirdette meg.

Az Alkotmánybíróság pontot tett a tankönyvügy végére

2010. szeptember 29. - (bumm / sita)

Az Alkotmánybíróság elutasította az előző parlament 31 képviselőjének beadványát, hogy vizsgálja meg, összeegyeztethető-e az alkotmánnyal a közoktatási törvény. A taláros testület így megerősítette, hogy a kisebbségi iskolák tankönyveiben nem kell először a szlovák névalakot feltüntetni a földrajzi nevek használatánál. A képviselők azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, a földrajzi megnevezéseket és helységneveket a nemzeti kisebbségek tankönyveiben először szlovákul kell feltüntetni. A taláros testület elutasította a beadványt - tájékoztatta a SITA hírügynökséget Anna Pančurová, az Alkotmánybíróság szóvivője. A „tankönyvügyet” Ján Mikolaj (SNS) volt oktatásügyi miniszter azon döntése robbantotta ki, hogy a jövőben a szlovákiai magyar tankönyvekben kizárólag szlovák nyelven legyenek feltüntetve a szlovákiai földrajzi nevek. A rendelet azonnal kiváltotta a szlovákiai magyarság tiltakozását. A szlovák parlament Fico pártjának támogatásával 2008. decemberben el is fogadta a módosított oktatásügyi törvényt, amely lehetővé teszi a kétnyelvű - előbb a kisebbségi, majd az államnyelvű - megnevezések használatát a szlovákiai kisebbségi tankönyvekben. Ivan Gašparovič államfő a törvényt megvétózta és visszaküldte a törvényhozásnak, de végül az elnöki vétót megtörve másodszor is elfogadta a törvényt a parlament. A törvény elfogadását élesen bírálta az SNS és a parlamentből azóta kiesett HZDS, és hosszas egyeztetés után 2010 májusban fordultak beadvánnyal az Alkotmánybírósághoz.

Szlovákia visszavonja katonáit Koszovóból

2010. szeptember 27. - (mti)

Szlovákia visszavonja katonáit a KFOR koszovói missziójából - jelentette be Iveta Radičová szlovák miniszterelnök hétfőn a koszovói Sajkovacban, amikor néhány órás látogatást tett a volt szerb tartományban szolgáló szlovák katonáknál. „Szlovákia szerződése az ősszel lejár. Kötelezettségeinket tehát betartottuk” - jelentette ki Radičová. Kifejtette: a szlovák katonák visszatérése hazájukba szakaszos lesz, az utolsó szlovák katona november végén hagyja el az időközben önállóvá vált szerb tartományt. Szlovákia nem ismeri el Koszovó függetlenségét. Alexandr Vondra cseh védelmi miniszter hétfői bejelentése szerint Csehország is kivonja Koszovóból a KFOR-misszióban részt vevő egységének nagyobbik részét, és a katonákat a közeljövőben Afganisztánba küldi. Vondra szerint a KFOR-misszióban a jövőben mintegy 90 cseh katona marad, a többiek néhány hét alatt visszatérnek Csehországba, és megkezdik a felkészülést az afganisztáni misszióra. Jelenleg 430 cseh katona szolgál Koszovóban. A miniszter beismerte: a KFOR-misszióból való cseh kivonulásnak anyagi oka is van, a cseh védelmi tárca takarékosságra kényszerül.

Távozik a Matica szóvivője

2010. szeptember 27. - (tasr)

Távozik posztjáról a Matica slovenská szóvivője, Stanislav Bajaník. Bajaník nem zárta ki, hogy távozása a Matica körüli botránnyal kapcsolatos. A szervezet 23 millió koronát helyezett el a Nemzeti Kincsből a Szlovák Befektetések (PDSI) nevű társaság pénze azonban nyomtalanul eltűnt a Capital Invest társaságnál. Több ezer ember, aki a Matica agitációjának köszönhetően befektetett, így valószínűleg már sosem látja viszont a pénzét.

A teljesítetlen ígéretek miatt estek az SaS preferenciái

2010. szeptember 27. - (tasr)

Vezetőinek viselkedése, és a be nem tartott választási ígéretek miatt csökkentek a Szabadság és Szolidaritás preferenciái - véli Juraj Marušiak politológus. A Focus közvélemény-kutató ügynökség felmérése szerint, ha most lennének a választások, csak a szavazók 8,3 százaléka választaná az SaS-t. A június 12-i parlamenti választásokon 12,14 százalékkal jutottak be a parlamentbe. „Evidens, hogy az SaS sokat veszített ezzel a politikai stílussal. Vezetőinek fellépését és ígéreteik megtagadását is az okok között kell látnunk” - mondta a politológus.

Szlovák együttműködésben a MÚOSZ

2010. szeptember 29. - (mediainfo.hu)

Közös tanácskozást szervezett Budapestre a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és az Újságírók Szlovák Szakszervezete (SSN). A két szervezet elnöke, Eötvös Pál és Zuzana Krútka az újságírók jogainak védelme és a képzés területén tapasztalatcseréről, illetve a karikatúra és médiadesign értékeinek kölcsönös bemutatásáról írt alá együttműködési megállapodást. A két szervezet a MÚOSZ közlése szerint korábban is jó kapcsolatokat ápolt, melyet most megerősítettek, és a jövőben közös fellépésre is készülnek a nemzetközi szakmai fórumokon.

Nyelvtörvény - Vollebaek teljesen kiiktatná a szankciókat

2010. szeptember 29. - (tasr)

Teljesen kiiktatná az államnyelvtörvényből a szankciókat Knut Vollebaek, az EBESZ kedden Pozsonyban tárgyaló kisebbségügyi főbiztosa. Úgy véli, a megszorítások nem kívánatosak, nem segítik elő a nemzetek közötti egyetértést és szolidaritást. Vollebaek ugyanakkor üdvözli, hogy a jogszabály a tervezett módosítás után már nem érintené a magánszférát. A főbiztos csak kedden kapta kézhez a múlt pénteki kormányülésen elfogadott, s októberben a parlament elé kerülő módosító javaslatokat, ezért azokkal kapcsolatban csak áttanulmányozásuk után foglal állást.

Az EBESZ-főbiztos büntetés nélküli nyelvtörvényt szeretne

2010. szeptember 29. - (tasr)

Knut Vollebaek EBESZ-főbiztos azt szeretné, ha a szlovákiai államnyelvtörvényből teljes mértékben törölnék a pénzbüntetés lehetőségét. „Ilyen esetekben ezek nem kívánatosak, mert nem segítik elő a nemzetek közti általános megértést és a társadalom összetartását” - jelentette ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa azt követően, hogy szerdán délután Pozsonyban találkozott Daniel Krajcer szlovák kulturális miniszterrel. Vollebaek pozsonyi látogatása során találkozott még Bugár Bélával, a parlament alelnökével, a Híd párt elnökével, Rudolf Chmel kormányfő-helyettessel, valamint a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) küldöttségével is. Érdeklődésére, hogy Pozsony miért nem várta meg a törvénymódosítással a Velencei Bizottság állásfoglalását, Bugár elmondta: Szlovákia nem zárja ki, hogy a Velencei Bizottság állásfoglalása alapján további változásokat eszközöl az államnyelvtörvényben. A megalakulásának helyszínére utaló bizottság a strasbourgi székhelyű Európa Tanács tanácsadó szerve. A Velencei Bizottság állásfoglalását a nyelvtörvényről Szlovákia kérte. „Közöltük, hogy bár a jogszabályt első olvasatban októberben tárgyalják meg a parlamentben, de a második olvasatra decemberben kerül sor. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Velencei Bizottság jelentését azonnal megkapjuk, lehetőségünk lesz azt áttanulmányozni és újabb módosító javaslatokat tenni” - jelentette ki Bugár. Az MKP képviselőivel a főbiztos a szlovák kormányprogramról, a nyelvtörvényről és az állampolgárság kérdéséről folytatott eszmecserét. „Elmondtuk, nagyon sajnáljuk, hogy a kisebbségekről szóló általános törvény, melyet a főbiztos úr is szorgalmazott, nem került be az új szlovák kormány programjába” - jelentette ki Berényi József pártelnök. Az MKP számára a legnagyobb problémát továbbra is a szankciók megléte jelenti. „Ez egy megalázó és megfélemlítő eszköze a szlovák politikának, ugyanis eleve feltételezi, hogy a szlovákiai magyarok nem használják megfelelő szinten a szlovák nyelvet, illetve hogy visszautasítják annak használatát” - mutatott rá Berényi. Vollebaek pozitívnak minősítette, hogy a módosított nyelvtörvény már nem érinti a magánszférát. „De örülnék annak, ha teljes egészében elmaradnának (a szankciók)” - szögezte le a főbiztos. A beszélgetések során szóba került a magyar állampolgársági törvény, illetve az arra adott szlovák válasz is. Vollebaek úgy látja, hogy a magyar állampolgársági törvény, illetve az arra adott szlovák reagálás nem használt a két ország kapcsolatainak. „A magyar törvény olyan aggodalmakat válthatott ki, hogy beavatkoznak a Szlovák Köztársaság jogrendszerébe. A szlovák reagálás is elhamarkodott volt, és nem nyújtott jövőképet az országok közötti jó, baráti kapcsolatoknak” - mondta újságíróknak a főbiztos. Leszögezte: minden országnak joga van meghatározni, kinek ad állampolgárságot. „Ugyancsak az államok joga, elfogadják-e a kettős állampolgárságot vagy sem” - tette hozzá. Vollebaek csak szerdai pozsonyi látogatása során kapta meg a módosított államnyelvtörvény szövegének hivatalos angol fordítását, ezért a dokumentumot részletesebben még nem kívánta kommentálni. „Majd miután áttanulmányoztam” - jegyezte meg.

Az állampolgársági és a nyelvtörvényről is tárgyalt Volllebaek és Chmel

2010. szeptember 29. - (Új Szó)

Az államnyelvtörvényről és a kettős állampolgárságról szóló magyar jogszabályról is tárgyalt szerdai pozsonyi találkozóján Rudolf Chmel emberi jogokért és kisebbségekért felelős kormányalelnök és Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa - tájékoztatta az Új Szó Online-t Sidó Árpád, a miniszterelnök-helyettes hivatalának munkatársa. Ugyancsak szó volt a kisebbségi törvény, valamint a kisebbségi kultúrák finanszírozására vonatkozó jogszabály előkészítéséről. Chmel sajnálattal közölte, hogy nem került a kormány programnyilatkozatába a kisebbségekről szólóátfogó törvény megalkotása. Ugyanakkor annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Híd párt a jövőben e kérdésben is kompromisszumra jut koalíciós partnereivel. Vollebaek szerint folytatni kell a vitát minden, a kisebbségeket érintő kérdésben. reméli, hogy az EBESZ észrevételeit a parlamenti döntéshozatal során is figyelembe veszik majd. A miniszterelnök-helyettes tolmácsolta vendégének a magyar állampolgársági törvénnyel kapcsolatos szlovák álláspontot.

Németh Zsolt: Magyarország és Szlovákia

kétoldalúan rendezi a vitás kérdéseket

2010. szeptember 29. - (mti)

Magyarország és Szlovákia a jövőben minden vitás kérdést kétoldalú keretek között kíván rendezni, a párbeszéd a politika egész spektrumát felölelő 12 vegyes bizottságban folyik majd - tájékoztatta Németh Zsolt külügyi államtitkár kedden Budapesten Knut Vollebaeket, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségi főbiztosát. Knut Vollebaek a tárgyalások után az államtitkárral közösen tartott sajtótájékoztatón örömmel állapította meg, hogy a két ország viszonya javult, és külön üdvözölte a vegyes bizottságok munkájának felújítását. A főbiztos a helyes irányba tett lépésnek nevezte a szlovák kormány által az államnyelvtörvényről pénteken elfogadott módosítást. Németh Zsolt kifejtette, hogy a felek az államnyelvtörvény ügyéről a kisebbségi vegyes bizottság, az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos kérdéseket pedig a bel- és igazságügyi vegyes bizottság keretei között egyeztetnek majd. Az államtitkár gratulált Knut Vollebaeknek, hogy újabb három évre elnyerte az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosi posztját, és azt mondta, a főbiztos hivatala nagy segítséget nyújtott az utóbbi egy évben a magyar diplomáciának. Mint fogalmazott, a magyar diplomácia kifejezetten érdekelt abban, hogy a kisebbségvédelmi intézmények eredményesen működjenek az euroatlanti térségben. Úgy fogalmazott, tevékenységével a kisebbségi főbiztos hozzájárult a Szlovákiában bekövetkezett demokratikus fordulathoz. Németh Zsolt azt mondta, hogy a szlovák kormánynak az államnyelvtörvény módosításáról elfogadott javaslatára Budapest mint az első lépésre tekint, amelyet továbbiaknak kell követniük. „Készen állunk, hogy ezen változat alapján párbeszédet folytassunk” - jelentette ki, hozzátéve, hogy Pozsonynak a felvidéki magyarok legitim képviselőivel is érdemi párbeszédet kell folytatnia. Az államtitkár - mint az újságírókat tájékoztatta - azt is elmondta vendégének, hogy Magyarország hét szomszédja közül hat problémamentesen fogadta az állampolgársági törvény módosítását, a magyar állampolgárság kiterjesztésének lehetőségét, és Pozsony magatartása is érzékelhetően megváltozott a júniusi szlovákiai választások után. Megjegyezte ugyanakkor, „egyelőre nem világos, hogy a mi a szlovák kormány egységes álláspontja”, remélhetőleg magyar-szlovák egyetértés alakul ki. Bár alapvetően minden ország belügye, hogy milyen állampolgársági szabályozást alkot - mondta -, vannak olyan általános európai normák, amelyek tiszteletben tartása elvárható. „Nem lehet sem direkt, sem indirekt módon egy magyar kisebbségi közösséget egy állampolgársági szabályozás keretében diszkriminációnak kitenni” - jelentette ki Németh Zsolt. Knut Vollebaek - aki Budapestről Pozsonyba utazik tovább, hogy folytassa az egyeztetéseket, és másfél éve szoros figyelemmel követi a magyar-szlovák viszony alakulását - azt mondta: a szlovák nyelvtörvény következményei mindeddig nem voltak „különösen komolyak”, nem sértettek alapjogokat. Hozzátette: örül, hogy a szlovák kormány módosításokat javasolt, amelyeket tanulmányozni fog, és ajánlásokat tesz majd. A magyar állampolgársági törvény és az arra adott szlovák válasszal kapcsolatban azt állapította meg: úgy tűnik, a két ország egymás jogszabályait kölcsönösen tiszteletben tartva el tud mozdulni a megoldás felé.

Az EBESZ kisebbségi főbiztosa Budapesten tárgyal

2010. szeptember 27. - (mti)

Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségi főbiztosa kedden Budapesten tárgyal Németh Zsolt külügyi államtitkárral; a megbeszélések központi kérdése a szlovák államnyelvtörvénnyel és a kettős állampolgársággal kapcsolatos magyar-szlovák vita. A diplomata utóbbi kérdésben májusi brüsszeli állásfoglalásában kétoldalú konzultációkra ösztönözte Szlovákiát és Magyarországot, egyúttal óvatosságra intett az olyan lépéseket illetően, amikor egy állam a vele szomszédos állambeli polgárok meghatározott - jelentős számban ott lakó - csoportjának biztosítja az állampolgárság lehetőségét. Az állampolgárság megadása „tömeges méretek” esetén biztonsági kockázatot jelenthet - mutatott rá. A norvég politikus úgy fogalmazott: „Állampolgárságot tömeges méretekben garantálni destabilizáló hatású lehet, és nem szabad támogatni. Minden más esetben azonban kétoldalú megbeszélésekre kell törekedni. Különösen igaz ez Magyarországra és Szlovákiára, amelyek partnerországok az Európai Unióban és a NATO-ban”. A kisebbségi főbiztos - aki figyelemmel kíséri a szlovák államnyelvről szóló módosított törvény alkalmazását, Pozsonyban és Budapesten is egyeztetett ez ügyben - januári közleményében hangsúlyozta: lényeges, hogy az államnyelv védelmében tett szlovák lépések ne ássák alá a nemzeti kisebbségekhez tartozók nyelvi jogait. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnökeként februárban találkozott a főbiztossal. A fideszes politikus a megbeszélések után azt mondta, a szlovák államnyelvtörvény ügyében mindaddig nem születhet megnyugtató megoldás, ameddig Pozsony teljes mértékben vissza nem vonja a jogszabályt. Knut Vollebaek úgy tájékoztatott: mindaddig nem fejezi be a törvény körüli közvetítői munkáját, ameddig megnyugtató megoldás nem születik a felvidék magyarság nyelvi jogi problémájára. Az EBESZ-főbiztos korábban úgy foglalt állást, hogy a szlovák államnyelvtörvény módosítása „nem a legjobban sikerült”, a szöveg több helyen homályos, de a törvény szerinte nem sérti a nemzetközi normákat. Mindazonáltal úgy vélte, az államnyelv használatát nem büntetések kiszabásával, hanem más eszközökkel kell ösztönözi. Időközben, múlt pénteken a szlovák kormány módosítást fogadott el az államnyelvtörvényről. A javaslat értelmében korlátozott mértékben, de maradnak a szankciók. A kulturális tárca csak azokban az esetekben szabhat ki pénzbüntetést, ha a közigazgatás olyan információkat nem tesz közzé államnyelven, amelyek az állampolgárok életét, egészségét, biztonságát, illetve vagyonát érintik. Magánszemély a törvény megsértéséért nem bírságolható. A bírságok felső határa az eddigi 5000 euróról januártól 2500 euróra csökken. Változás, hogy a törvény megsértéséért a minisztérium nem lesz köteles kiszabni a pénzbüntetést. A törvénymódosítást a parlamentnek is jóvá kell hagynia.

Jegelt magyar-szlovák viták

2010. szeptember 27. - (Kis Tibor - Népszabadság)

„Korai figyelmeztető rendszert” létesít Magyarország és Szlovákia arra az esetre, ha a jövőben bármelyik fél megítélése szerint új vitás kérdés merül fel a kétoldalú kapcsolatokban - állapodott meg hétfőn a két ország külügyminisztere. Martonyi János és Mikulás Dzurinda ezt közös sajtótájékoztatón jelentette be Budapesten. A szlovák diplomácia vezetőjét magyarországi hivatalos látogatásán fogadta Orbán Viktor miniszterelnök és Schmitt Pál államfő is. Martonyi és Dzurinda úgy foglalt állást, hogy a két ország viszonyában a nyári kormányváltások nyomán pozitív irányban változott a hangulat. A kapcsolatokban felhalmozódott problémákat a felek a kormányközi vegyes bizottságokban kívánják megvitatni, amelyek hamarosan felújítják munkájukat. A lehetséges megoldásokat illetően a miniszterek nem kívántak részletekbe bocsátkozni - minden bizonnyal azért, mert ilyenek egyelőre nem látszanak körvonalazódni. Erre utalnak a szlovák államnyelvtörvényhez és a magyar kettős állampolgársági jogszabályhoz fűzött miniszteri kommentárok. Mindkét részről jelezték, hogy a kettős állampolgárság ügyében változatlanul elvi eltérés mutatkozik az álláspontokban. Dzurinda a maga részéről „rossz törvénynek” minősítette magyar állampolgárság kiterjesztésről született jogszabályt, amelyre - szavai szerint - az előző pozsonyi kabinet is „rossz választ” adott. - Mi a magunk rossz válaszát most kijavítjuk - mondta és hozzáfűzte: a pozsonyi kül- és belügyminiszter együtt dolgozik az adekvát válaszlépésen. Martonyi János azzal igyekezett nyugtatni pozsonyi kollégáját: a kettős állampolgársági törvénynek nem célja, hogy a szlovákiai magyarság tömegesen vegye fel a magyar állampolgárságot. A szlovák nyelvtörvény módosítására múlt héten kidolgozott pozsonyi kormányzati javaslatot Martonyi jó irányba tett lépésnek minősítette, de jelezte, hogy ezt Budapest csak egy folyamat egyik állomásának tekinti, amely után magyar részről további lépéseket várnak - például egy szlovák kisebbségi törvény megalkotását.

Magyar-szlovák: Elég volt a külföldi sajtóból!

2010. szeptember 27. - (mti)

A magyar és a szlovák külügyminiszter bármilyen vitás kérdés felmerülése esetére „korai figyelmeztető rendszert” létesít - közölte Martonyi János, a magyar diplomácia vezetője hétfőn, miután találkozott Budapesten szlovák kollégájával, Mikulás Dzurindával. A két miniszter áttekintette a két ország aktuális ügyeit, majd a sajtó előtt aláírta és kicserélte a magyar-szlovák vízumképviseleti megállapodásról szóló jegyzékeket. A két diplomáciai vezető között ez volt az első találkozó azóta, hogy a szlovák köztársasági elnök július közepén kinevezte a koalíciós kormány minisztereit. Martonyi János a baráti légkörű sajtótájékoztatón kiemelte: a korai figyelmeztető rendszer célja, hogy „a vitáknak még a felmerülését is el lehessen kerülni”, és szükség esetén megoldást lehessen találni. Azt mondta, az őszinte párbeszédet szolgálja, ha a jövőben minden lehetséges lépésről tájékoztatják egymást. A miniszter szerint nem szerencsés, ha a felek a problémákat a külföldi, a nyugati sajtó útján igyekeznek rendezni, „erre nincs szükségünk”. A magyar külügyminiszter elmondta, kollégájával egyetértettek abban, hogy mindenekelőtt a jövővel kell foglalkozni, lehetőségeket kell keresni a kérdések megoldását segítő együttműködésre. Kifejtette, a két ország között léteznek előremutató együttműködési projektek, és vannak olyan nyitott, vitás kérdések, amelyekről párbeszédet akarnak folytatni. A két ország között alapvetően megváltozott a hangulat - hangsúlyozta Martonyi János -, hozzátéve, ezt meg kell őrizni. Mikulás Dzurinda azt mondta: „Magyarországgal jó és szilárd kapcsolatokat szeretnénk”. Ennek egyik alapja a szándék - tette hozzá -, és Szlovákia szándéka az, hogy „Magyarországnak jól menjen”. Magyarország és Szlovákia tekintélyét egy közlekedőedényhez hasonlította, mint mondta, „ha a szomszéd reputációja növekszik, az enyém is növekszik”. Elmondta, Szlovákia azt szeretné, hogy Magyarország sikeres soros elnöke legyen az Európai Uniónak. Magyarország 2011 első félévében tölti be az EU soros elnöki tisztét. A kétoldalú együttműködés módszerével összefüggésben a szlovák külügyminiszter is hangsúlyozta, hogy „sokkal inkább előre szeretnénk tekinteni, mint hátra”. Úgy fogalmazott, a két ország között fizikai és átvitt értelemben is új hidakat kell építeni. Egy kérdésre válaszolva közölte: a szlovák kormány által pénteken az államnyelvtörvényről elfogadott módosítás „néhány, a múltban hozott kellemetlen hatást meg fog szüntetni”. Meggyőződése - mondta -, hogy a módosítás hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok javulásához. Hozzátette, Pozsony egyetértésre törekszik Budapesttel, „baráti környezetben, előre szegezett tekintettel”. Úgy fogalmazott: „hiszek abban, hogy jó szándéktól vezérelve javulni fog a magyar és a szlovák állampolgárok közérzete”. Martonyi János a szlovákiai államnyelvtörvényt módosító javaslatról azt mondta: „jó irányban tett lépésnek tekintjük”. Elmondta, kollégája megígérte, hogy a szlovák törvény módosításával kapcsolatos elképzelésekről a magyar fél a jövőben tájékoztatást kap, és a belügyi vegyes bizottság keretében tárgyalások kezdődnek a rendelkezések végrehajtásról. A szlovákiai államnyelvtörvényt módosító javaslat értelmében korlátozott mértékben, de maradnak a szankciók. A kulturális tárca csak azokban az esetekben szabhat ki pénzbüntetést, ha a közigazgatás olyan információkat nem tesz közzé államnyelven, amelyek az állampolgárok életét, egészségét, biztonságát, illetve vagyonát érintik. Magánszemély a törvény megsértéséért nem bírságolható. A bírságok felső határa az eddigi 5000 euróról januártól 2500 euróra csökken. Változás, hogy a törvény megsértéséért a minisztérium nem lesz köteles kiszabni a pénzbüntetést, hanem eltekinthet tőle. Újdonság, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, a képviselői testületek ülésein használható lesz a kisebbségi nyelv is. Az egészségügyi intézményekben szabadon lesz használható a kisebbségi nyelv is, ha a felek megértik egymást. A jelenlegi szabályozásban a személyzet csak akkor használhatja a kisebbségi nyelvet, ha a páciens nem ismeri az államnyelvet. A módosított jogszabályban azonban benne lesz, hogy a személyzet nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet vagy az idegen nyelvet. Kikerül a jogszabályból az a tétel is, miszerint a regionális és a helyi közigazgatási szerveknek felügyelniük kellett a törvény betartását és az államnyelv használatát. A jövőben ilyen jogköre csak a kulturális tárcának, illetve a kijelölt állami szervnek lesz. A törvénymódosítást a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Mikulás Dzurinda - mint a budapesti sajtótájékoztatón elmondta - hétfőn ugyancsak találkozott a magyar miniszterelnökkel, Kövér László parlamenti elnökkel, és fogadta őt Schmitt Pál köztársasági elnök is. Martonyi János és Mikulás Dzurinda a közös sajtótájékoztató után munkaebéden tekintik át az Európai Unióval és a visegrádi négyekkel kapcsolatos együttműködésüket. A magyar diplomácia vezetője „a legnagyobb barátsággal” gratulált Dzurindának ahhoz, hogy előző nap a budapesti nemzetközi futóversenyen lefutotta a maratoni távot.

Schmitt Pál bízik benne, hogy csökkennek a szlovák fenntartások

2010. szeptember 27. - (mti)

Schmitt Pál köztársasági elnök bízik abban, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos szlovák fenntartások csökkenni fognak. Az államfő hivatala azután tájékoztatta erről az MTI-t, hogy hétfőn Schmitt Pál udvariassági látogatáson fogadta Mikuláš Dzurinda szlovák külügyminisztert a Sándor-palotában. A közlemény szerint a „szívélyes találkozón” áttekintették a két ország közötti együttműködés lehetőségeit. A tárgyaló felek megerősítették, hogy mindketten az együttműködés jegyében fordulnak a vitás kérdések rendezése felé, és reményüket fejezték ki, hogy az új kormányok között is pozitív légkör lesz uralkodó. Schmitt Pál a találkozón elismerését fejezte ki aziránt, hogy a szlovák kormány enyhítette a nyelvtörvénnyel összefüggő rendelkezéseket, és bízik abban, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos szlovák fenntartások csökkenni fognak. A köztársasági elnök emellett jelezte azt is, hogy még az idén ellátogatna szlovák kollégájához. Schmitt Pál gratulált Mikuláš Dzurindának ahhoz, hogy Budapesten lefutotta a maratoni távot. Mindketten úgy ítélték meg, hogy kétségbevonhatatlan jele a két ország népei közti barátságának hogy több mint tízezer résztvevő hangos tapssal üdvözölte a szlovák külügyminiszter részvételét a versenyen - olvasható a közleményben. Mikuláš Dzurinda azért érkezett Budapestre, hogy Martonyi János külügyminiszterrel áttekintse a két ország aktuális ügyeit és kicseréljék a magyar-szlovák vízumképviseleti megállapodásról szóló jegyzékeket. A két külügyminiszter között ez az első találkozó azóta, hogy a szlovák köztársasági elnök július közepén kinevezte a koalíciós kormány tagjait.

Magyar-szlovák külügyminiszteri találkozó

2010. szeptember 26. - (mti)

Martonyi János külügyminiszter és szlovák kollégája, Mikulás Dzurinda hétfőn Budapesten áttekinti a két ország aktuális ügyeit és kicseréli a magyar-szlovák vízumképviseleti megállapodásról szóló jegyzékeket. A két diplomáciai vezető között ez az első találkozó azóta, hogy a szlovák köztársasági elnök július közepén kinevezte a koalíciós kormány minisztereit. Martonyi János akkor táviratban gratulált Dzurindának, és kiemelte: Magyarországnak érdekében áll a kétoldalú együttműködés átfogó fejlesztése, „beleértve azon kérdések megoldását is, amelyekben eddig nem sikerült megtalálni a közös hangot”. A magyar külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Magyarország kész intenzív és őszinte párbeszéd folytatására, amely a közös ügyek megoldását helyezi középpontba és az újabb együttműködési lehetőségeket keresi. Mikulás Dzurinda - aki 1998 és 2006 között országa miniszterelnöke volt - augusztus végén a pozsonyi SITA hírügynökség híre szerint úgy nyilatkozott, hogy a kettős állampolgárság ügye nem szlovák-magyar kétoldalú ügy, és szándékában áll a témát európai szinten is felvetni. A szlovák-magyar kapcsolatokkal összefüggésben Dzurinda úgy vélekedett, előre kell tekinteni, s nem szabad a múltban vájkálni. Arról is beszélt, hogy bár az Orbán-kormány tagjaival kapcsolatban nem csak pozitív tapasztalatai vannak, magyar partnerével, Martonyi Jánossal „jóbaráti és partneri kapcsolatokat” ápol, s örül az együttműködésnek. A Szlovák Köztársaság külügyminiszterét hétfő délelőtt fogadja Schmitt Pál köztársasági elnök. Mikulás Dzurinda - a szervezők közlése szerint - vasárnap rajthoz áll a jubileumi, 25. Spar Budapest Nemzetközi Maratonon és Futófesztiválon, amely az ország legnagyobb szabadidő- és futóeseménye. A maratont Schmitt Pál államfő indítja el 10 órakor a Hősök terén, s a klasszikus, 42,195 kilométeres távra nevezett az 1955-ös születésű szlovák külügyminiszter is.

Az EBESZ most Magyarországot bírálja

2010. szeptember 26. - (mti)

Habár a közszolgálati média szinte kézi irányításúvá vált a jobboldali Fidesz-kormány számára az MTV jelenlegi vezetőinek segítségével, Orbán Viktor kabinetje a médiatörvény módosításával szinte bebetonozza a jelenlegi médiastruktúrát. A Fidesz médiapolitikáját a korábbi SZDSZ-es, az 1998-as és 2002-es választásokon azonban már Fidesz-színekben parlamentbe jutott politikai elemző, Tölgyessy Péter is bírálta. „A kormánytöbbség új törvényjavaslataival mintha a kilencvenes évek médiaháborúját kívánná megnyerni” - nyilatkozta a napokban Tölgyessy. - Megalapozni óhajtja a jobboldali gondolat terjesztésének állami támogatását, és támasztékot remél adni a sajtó rigorózusabb állami ellenőrzésének. Az új médiarendezés nem szünteti meg Magyarországon a sajtószabadságot, ám törvényekben kodifikálná a tartós jobboldali médiatúlsúlyt hazánkban.” A törvényt bírálta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is, Karol Jakubowicz, a szervezet médiaszakértője egy lapinterjúban egyenesen azt állította, hogy őt a Fidesz médiacsomagja a Kazah Köztársaság tömegmédiáról szóló, 1999-es törvényére emlékezteti. Jakubowicz dolgozta ki az EBESZ álláspontját jelentő tanulmányt az új magyar médiaszabályozásról. A médiacsomag elfogadott része tette lehetővé például, hogy Szalay Annamáriát, a Fidesz médiafelelősét kilenc évre nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság élére, amely szervezet ellenőrzése alatt tartja a közmédiumok mellett nagyrészt a kereskedelmi tévéket és az írott sajtót is. Bírálta azonban a Fidesz médiacsomagját Dunja Mijatovics, az EBESZ médiabiztosa is. A Népszabadságnak adott interjújában védte a Jakubowicz által készített tanulmányt, amely a kormányzat túlzott hatalmát, a sajtó függetlenségének erőteljes korlátozását, a szabad véleménynyilvánítás megbénítását vetette a médiatörvény és a kormány szemére. Az EBESZ-t a jelentés miatt az MSZP-vel való összejátszással vádolta meg a Fidesz, és visszautasította állásfoglalását, akárcsak néhány évvel korábban Haraszti Miklós akkori EBESZ médiabiztosnak a szlovák sajtótörvénnyel kapcsolatos állásfoglalása miatt tette ezt Robert Fico, akkori szlovák kormányfő. Dunja Mijatovics jelenlegi médiabiztos szerint a magyar kormány bebizonyíthatja, hogy az EBESZ tévedett a véleménye megállapítása kapcsán, azzal, hogy a törvénycsomag legaggasztóbbnak tartott részét nem valósítja meg. A médiabiztos azt követeli, hogy a kormány ne valósítsa meg az internetes tartalomszolgáltatók kötelezettségeire vonatkozó előírásokat vagy a kötelező válaszadás jogát szabályozó paszszusokat.

Slota marad az SNS elnöke

2010. szeptember 25. - (sita / / ta3 / Új Szó)

Ján Slota marad a júniusi választások után ellenzékébe kényszerült Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke - döntött szombaton a párt rózsahegyi tisztújító közgyűlése. A kongresszuson 270 küldött vette át a szavazólapot. Közülük 180 Slotára szavazott, a fő kihívójának tekintett Anna Belouosvová első pártalelnök csak 45 voksot gyűjtött. Dušan Švantner alelnök 40, Tibor Šafárik volt alkotmányjogász 6 szavazatot tudhat magáénak. A szavazás most is nyilvános volt, noha Belousovová titkos voksolást kért. A tisztújításnak ez a módja elemzők szerint Slotának kedvez. Slota 1953-ban született a zsolnai régióban lévő Litvamezőn (Lietavská Lúčka) született. A kassai Műszaki Főiskola bányászati karán 1977-ben mérnöki oklevelet szerzett. A rendszerváltásig a szakmájában dolgozott több cégnél, a rendszerváltás után kezdett politizálni. Pártja 1989 utáni alapító tagja. Háromszor nősült, három fia és egy kislánya van. Hobbija a repülés és a motorsport. Hívei szókimondónak, bírálói vulgárisnak, számos kijelentését szomorúan emlékezetesnek tartják. Ilyen például az egyik 1999-es: akkor egy nagygyűlésen azt mondta, hogy a szlovákok tankokba ülnek, és a földdel teszik egyenlővé Budapestet.

Horský: Az SNS a HZDS sorsára juthat

2010. szeptember 25. - (tasr / Új Szó)

Örömteli hír a polgárok számára, hogy Ján Slotát a SNS szombati rózsahegyi tisztújító közgyűlése megerősítette pártelnöki posztján, mert az általa vezetett párt nem sok vizet zavar, és nehezen talál szövetségest a jelenlegi parlamenti pártok között. Ezt Michal Horský politológus gondolja így, aki szerint a Slota-párt lépésről lépésre halad afelé, hogy hasonló sorsra jusson, amilyenre az idén parlamenten kívül ĽS-HZDS jutott. Horský szerint a pártt programja a magyar- és a romaellenesség marad, márpedig ez kevés lesz ahhoz, hogy a párt ismét kormánytényezővé válhasson. A politológus úgy véli, a pártelnökválasztás során Anna Belousovovára adott 45 voks (a 270-ből) kevés ahhoz, hogy az eddigi alelnök asszony belső megújulási folyamatot indítson el az SNS-en belül, sőt, ahhoz is kevés, hogy pártszakadást idézzen elő. Az azonban valószínű - teszi hozzá az elemző -, hogy a párt 9 fős frakcióját megosztja majd a mostani belviszály.

Mesežnikov: Belouosovová idővel elhagyja az SNS-t

2010. szeptember 25. - (tasr / Új Szó)

A párton belüli külön platform létrehozásával az első lépést teszi meg Anna Belouosovová afelé, hogy idővel teljesen elhagyja a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) - nyilatkozta szombaton a TASR hírügynökségnek Grigorij Mesežnikov politológus. Az SNS szombati rózsahegyi tisztújító közgyűlése Ján Slotát választotta az SNS élére. A fő riválisának tartott eddigi alelnök szerint a nyilvános szavazás nem volt demokratikus. Mesežnikov szerint Belousovovának a párton belül nincs jövője, mert Slota bírálása miatt lehetetlen kettejük együttműködése. Azt azonban nem feltételezi a politológus, hogy az immár csak egyszerű párttag képviselő asszony új politikai erőt hozna létre. Az elemző szerint az SNS vezetőváltás híján továbbra is az ötszázalékos népszerűségi mutató tájékán fog mozogni. Némi esélyt jelenthetne, ha a Smer-SD gyengülne, és az SNS visszahódíthatná a választókat a nagyobbik ellenzéki párttól, de annak a kockázata is megvan, hogy Slotáék tovább fognak gyengülni.

Kusý: az SNS a történelem szemétdombján végzi

2010. szeptember 25. - (sita / Új Szó)

Júniusban a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alig-alig jutott a parlamentbe, és Ján Slota vezetésével a helyzet a jövőben sem lehet jobb - véli Miroslav Kusý. „A történelem szemétdombján végzi, a parlamenten kívül” - tette hozzá az ismert politológus. A párt szombati rózsahegyi tisztújító kongresszusa azonban Slotát erősítette meg ezen a poszton. Kusý szerint a párt megmenekülésének egyetlen esélye új elnök választása lett volna. „Mivel ezt nem tette meg, Slotával fog teljesen lesüllyedni” - gondolja az elemző. Azt feltételezi, hogy az SNS-re újabb szakadás vár. Kilenc évvel ezelőtt ilyenre már volt példa, és a 2002-es választáson sem a Szlovák Nemzeti Párt, sem pedig a Valódi Szlovák Nemzeti Párt nem került a parlamentbe. Kusý szerint a szakadáshoz vezető első lépés az lesz, hogy Anna Belouosvová - amint azt már jelezte is - külön platformot hoz létre az SNS-en belül. A platformok pedig - tette hozzá a politológus - vagy előbb-utóbb megszűnnek, vagy szétverik a pártot. Ha az elnökválasztás nem nyilvános lett volna, hanem titkos, Kusý szerint más nyert volna. Sajnálatos, hogy végül mégis Slota az elnök - jegyezte meg a szakember -, mert az SNS egykor valóban a nemzet véleményét testesítette meg, ma pedig egy olyan párt a politikai periférián, amely képtelen elhatárolódni Slotától.

Berényi: A nyelvtörvény módosítása jogi gyúnyirat

2010. szeptember 23. - (tasr - Új Szó)

Jogi gúnyiratnak nevezte mai sajtótájékoztatóján a nyelvtörvény módosítását Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke. Berényi értelmezése szerint nemcsak a közigazgatási szervek kaphatnak bírságot, ahogyan azt Bugár Béla kijelentette, hanem minden olyan állampolgár, aki az életveszéllyel vagy vagyonbiztonsággal kapcsolatos információkat nem teszi közzé államnyelven. Berényi reméli, hogy a parlamenti vita során még megváltoztatják a törvénynek ezt a részét. Az MKP szintén kifogásolta, hogy a jogszabály módosítása nem oldotta meg a regionális televíziók problémáit, így ezeknek magyar nyelvű adásukat továbbra is feliratozni kell, ami a piacon is hátrányos helyzetbe hozza őket. Berényi feleslegesnek tartja a szankciókat, véleménye szerint ezekre nincs szükség ahhoz, hogy az államnyelv használatát kierőszakolják Dél-Szlovákiában. „Ma talán már csak egyedüliként mondjuk ezt, a választások után sem változtattuk meg nézeteinket” - mondta Berényi, aki úgy véli a bírságok csak azért voltak belefoglalva a törvénybe, hogy a magyar állampolgárok féljenek használni az anyanyelvüket. „Sajnálom, hogy magyar nemzetiségű politikusok is beszálltak a megfélemlítés politikájának gyakorlásába. Eddig ez nem így volt, mi mindig is elutasítottuk ezt” - tette hozzá. Az MKP elnöksége szeptember 30-án ül össze, hogy a nyelvtörvénnyel kapcsolatos további lépésekről döntsön.

Nyelv és törvény

2010. szeptember 23. - (Lovász Attila - Új Szó)

Dr. Sova, a Kórház a város szélén országszerte ismert főszereplője a sebészetre igyekvő fiatal kolléganővel osztott meg egy okos gondolatot: ha egyszer kezébe veszi a szikét és vág, ne felejtse el, hogy a seb bár begyógyul, a fájdalom megszűnik, de a heg visszavonhatatlanul ott marad. Sova doktor egy olyan korban mondta el a magáét, amikor valószínűleg nehéz lett volna bármilyen társadalmi diskurzust folytatni, s ezért az akkortájt felnövekedett generációk csak vénkorukra értették meg: a politikai döntések, főleg a megosztó és neurotizáló szabályozások egyetlen szépséghibája, hogy soha többé nem lehet visszatérni a normához, soha többet nem lehet a dolgokat eredeti állapotba hozni, mert az őrületet a társadalom egy része már elfogadta normaként. Így vagyunk ezzel a Szvatopluk-szobor vagy a komáromi körforgalmat díszítő Konstantin és Metód-szobor kapcsán is, hiszen valakik egyszer azt mondták, ezek az alkotások a szlovák államiság „szimbolikus artefaktumai”, így az egészségesen gondolkodó ember, aki azok eltávolítását követeli, tulajdonképpen a szlovák állam ellenségének kiáltható ki. S így vagyunk a nyelvtörvénnyel is. Egyszer egy futóbolond, az országot vezérigazgató és kiraboló, gazdaságot tönk szélére juttató, a szlovák koronát elértéktelenítő garnitúra, amelyik rosszabbul viselkedett az országgal, mint a török megszállók, kimondta, hogy az államnak van egy nyelve, s az államnyelvet védeni kell, egyébként… Egyébként mi? Egyébként semmi, de a szavazók harmada azóta is görcsösen ragaszkodik ahhoz a tételhez, hogy az államnak nyelve van, és azt törvénnyel kell védeni. Eme ostobaság 15 éves történelme során senki nem merte kimondani, hogy a király meztelen, hogy az államnyelvtörvény úgy, ahogy van, fölösleges, a társadalmat keményen megosztó és a társadalmi békét tekintve veszélyes. Senki nem meri elmondani a szlovák atyafiaknak szlovákul, hogy ez az egész nyelvtörvényesdi kapitális baromság. S e kapitális baromságról a sokkal fontosabb feladatok miatt megválasztott kormánykoalíció komolyan tárgyal, és olyan eufemizmusokat pufogtat a világba, amelyekről semmi más nem juthat eszünkbe, csak az, hogy egyes politikusaink tudatmódosító szerek hatására nyilatkoznak. Méghogy nem kell szankció. Dehogynem!!! Milyen törvény az, amit nem lehet behajtani? A probléma nem a szankciókkal van (s nem ott volt 1998-ban sem, amikor a Dzurinda-kabinet nem mert teljes egészében a törvényhez nyúlni), hanem azzal, hogy mit szankcionál és kinél. Egy törvény nem szabályozhatja, hogy miként beszélnek a polgárok az állammal, csak azt szabályozhatja, miként beszél az állam a polgárokkal. S miként beszél? A médiakörnyezet kontaminációja elérte azt a szintet, amelynél a nyelvtörvényt kiagyaló politikai garnitúra egyik komoly képviselője, a fonetikadocens Ábel Král az első előadásról kirúgta volna anno a renitens diákot (e sorok írója vizsgázott nevezett személynél). A nyelvhasználat társadalomban nem éppen támogatandó minősége elérte a közmédiát, elérte a közhivatalokat és a politikai elitet. A nyelvtörvény kapcsán nyilatkozó politikusok (tegnapelőtt - SmeTV) egy részének komoly gondjai voltak alany és állítmány egyeztetésével, a másik részének pedig gondja akadt a tartalommal - merthogy szavakba öntötte a semmit. Mindezt olyan politikusok követték el, akik magukat demokratának nevezik, de akik mégsem tanulták meg, hogy szelektív demokrácia márpedig nincsen. Az államnyelvtörvény egyetlen problémája az az ok, amiért létrejött: a kisebbségi nyelvhasználat korlátozására. Ha ez egy demokratát nem zavar, azzal nem lehet mit kezdeni. Akkor csak tudomásul lehet venni, hogy demokratáink még nem tanulták meg a szerint besorolni a jogszabályokat, hogy azok az élet minőségét, a polgár szabadságjogait bővítik-e vagy szűkítik. A demokrácia minősége és az ebből fakadó életminőség egy országban alapkérdés. Nem bérek magassága és nem az életszínvonal, az másodlagos. Ezt tudnia kell minden demokratának. Ha nem, akkor ne csodálkozzunk azon sem, ha 2014-ben vagy korábban alkotmányos többséggel vonul be a kormányba Szvatopluk lován Robert Fico a következő kormányzati ciklusba.

A nyelvtörvényről másként…

2010. szeptember 27. - (Barak László - parameter.sk)

Amióta létezik, számtalan tárgyilagos és tudatos csúsztatásokkal operáló kommentárral illeték a szlovák államnyelvtörvényt. Amelyről egyébként kétségtelenül ordít kiagyalóinak szlovák nemzetállami eszméket szolgáló szűkkeblűsége és cinizmusa. Azt is gondolhatnók hát, kár bírálni azokat a magyar közszereplőket, akik a kezdetektől arra játszottak, hogy a lehető legnagyobb mértékben eltúlozzák az inkriminált jogszabály szlovákiai kisebbségekre, jelesen a szlovákiai magyarokra vonatkoztatható negatív hatásait. Korántsem biztos azonban, hogy az efféle szemlélet nem okozott és nem okozhat a továbbiakban is jóvátehetetlen károkat. Közvetve a magyar nemzetnek, közvetlenül pedig azoknak a szlovákiai magyar közembereknek, akiket folyamatosan az államnyelvtörvénnyel ijesztgetve kívánnak magyarnak megtartani bizonyos politikai körök. Látszólag! Hiszen például a Magyar Koalíció Pártja, és az Orbán-kormány nyelvtörvény-ügyben nyomuló politikusai sem biztos, hogy elsősorban a szlovákiai magyarok érdekében rettentettek és rettentenek állandóan nemzethalállal a szlovák államnyelvtörvény ürügyén. Épp úgy a maguk politikai pecsenyéjét sütögethették és sütögethetik ugyanis, mint azon szlovák kollégáik, akik a szlovák társadalomban vélt és valós történelmi traumák okán tagadhatatlanul diagnosztizálható hungarofóbiára építve, szavazatmaximalizálási szándékkal ötöltek ki egy olyan jogszabályt, amely evidens módon a legintimebb állampolgári szférába, a nyelvhasználatba, a kulturális értékrendbe barmolna bele. Sikerrel azonban kizárólag abban az esetben, ha maguk a közvetlenül érintettek, vagyis a szlovákiai magyarok elhiszik, hogy az állam nem más, mint valami polgárainál, vagyis náluk magasabb rendű fenomén…! Arról a téveszméről van szó, hogy egy állam apparátusa jogosan befolyásolhatja, mit és milyen nyelven gondolkodjanak az államról és annak államhatalmi eszközökkel privilegizálni szándékozott nyelvéről az államot alkotó polgárok…!? Az így sarokba szorított állampolgárok eleve az ellenség nyelveként viszonyulhatnak az államnyelvhez. És épp úgy nem fogják elsajátítani azt, mint a kommunista diktatúra idején kötelezően oktatott orosz nyelvet. Nem biztos, hogy titkon nem egy ilyen célt követnek-e az államnyelvtörvény szlovák ideológusai? Holott kifelé azt prédikálják, az államnyelv kötelező használata azért szükséges, hogy integrálódhasson az államba(!?) annak minden idegen nyelvű állampolgára… Nyilvánvaló, a szembeszegülők, akik az államnyelvtörvény miatt az ellenség nyelveként kezelik majd az államnyelvet, biztosan nem kérnek az efféle integrációból. Ezért előbb-utóbb elvesznek a szlovák állam számára. Akár úgy, hogy feladják az állampolgárságukat… A tudatlanságuk miatt, avagy épp a vonatkozó félelem légkörét tudatosan generáló szlovákiai magyar és magyarországi politikusok propagandája által megfélemlítettek pedig a feltételezett könnyebb ellenállás irányában haladva adhatják be a derekukat. Magukévá téve a törvény által felsőbbrendűnek, de minimum saját anyanyelvüknél értékesebbnek sugalmazott államnyelvet. Majd, ha ők maguk nem is lesznek képesek rövidúton „szlovákká integrálódni”, gyermekeiket előbb-utóbb, úgymond a könnyebb érvényesülés érdekében hagyják majd mások, konkrétan a szlovák tannyelvű oktatási intézmények által szlovákká nevelni! Kétségtelen, mindkét szélsőséges helyzet, mármint a szlovákiai magyar identitás dacból, illetve gyávaságból történő feladása előbb-utóbb minden szinten a szlovákiai magyarság marginalizálódásához vezethet. Egy ilyen végkifejlet viszont, lássuk be, sokkal inkább a szlovák nemzetállamról álmodó nacionalisták érdeke, mintsem a szlovákiai magyar meg a magyarországi politikusoké. Feltéve, ha utóbbiak, mármint a szlovákiai magyar és magyarországi politikusok a nyelvtörvény ürügyén nemcsak politikai karriert akarnak védenceik hátán gründolni, hanem érdemben szeretnék képviselni a szlovákiai magyar népesség érdekeit.

Čaplovič szerint Pozsony engedett Budapestnek

2010. szeptember 26. - (mti)

Dušan Čaplovič, volt szlovák kisebbségügyi kormányfőhelyettes szerint Pozsony engedményt tett Budapestnek, amikor módosította az államnyelvtörvényt. 2010. szeptember 26. vasárnap 18:29 - HírExtra”Iveta Radičová kormánya engedett Budapestnek. Számomra ez a lényeg” - jelentette ki az ellenzéki (Irány-Szociáldemokrácia) képviselő a szlovák televízió vasárnapi vitaműsorában. A politikus úgy vélte: „Ennek a törvénynek a nemzetközi megvédése Bős (Bős-nagymarosi vízlépcső) után Budapesttel szemben a szlovák diplomácia legnagyobb sikerét jelentette”. Bugár Béla szerint értelmes kompromisszumos megoldás született, s a társadalomban megszűnt az a félelem, amelyet a nyelvtörvény váltott ki. „Szankciókkal nem lehet egy nyelvet csiszolni vagy megvédeni” - hangsúlyozta a magyar-szlovák Híd párt elnöke a szlovák televízióban. Bugár leszögezte: ha a szlovák kormányt a jogszabály kiigazításáért Budapest, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és az Irány-Szociáldemokrácia (Smer) egyaránt bírálják, akkor ez azt jelenti, hogy „jó módosítást fogadtunk el”. Egy nézői kérdésre reagálva - miszerint a szlovákiai magyar diákok egyre rosszabbul beszélnek szlovákul - Bugár elmondta: nem hiszi, hogy ez így van. Hozzátette: pártja is szorgalmazza, hogy jól megtanulhassanak a magyar gyerekek szlovákul, de ehhez módszertani változásokra van szükség. Egyebek között például arra, hogy a szlovákot ne ugyanolyan módszerrel tanulják a magyar gyerekek, mint anyanyelvüket. Egy másik nézői kérdésre - miért látogatott Schmitt Pál magyar államfő először Ausztriába, s nem Szlovákiába, ahol több magyar él, mint Ausztriában, s nem jelenti-e ez a szlovák diplomácia kudarcát - a Híd párt elnöke kifejtette: „Ez nem a diplomácia kudarca, ez egy folyamat. És el kell mondanom, hogy sajnos a mai magyar kormány elsősorban a Magyar Koalíció Pártjára hallgat. Ezzel meg kell békélnünk.”

A KDNP a szlovák-magyar együttműködés pártját támadja

2010. szeptember 25. - (mti)

A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elfogadhatatlannak tartja, hogy a Bugár Béla vezette Híd-Most párt megszavazta a szlovákiai nyelvtörvény módosítását - közölte Harrach Péter frakcióvezető szombaton. A kereszténydemokrata politikus állásfoglalásában kiemelte: elfogadhatatlan, hogy a szlovákiai nyelvtörvény továbbra is büntetéssel sújtja a magyar nyelv használatát. Nem tartja elfogadhatónak azt sem, hogy valaki ne használhassa szabadon az anyanyelvét, hogy egy tisztán magyarlakta településen, egy magyar kulturális rendezvényt ne lehessen büntetés nélkül, csak magyar nyelven meghirdetni. „Megdöbbentő, hogy a Bugár Béla vezette Híd-Most szlovákiai vegyespárt megszavazta mindezt” - fogalmazott közleményében a KDNP frakcióvezetője. A szlovák kormány pénteki ülésén jóváhagyott javaslat szerint korlátozott mértékben, de maradnak a szankciók a szlovákiai államnyelvtörvényben. A kulturális tárca csak azokban az esetekben szabhat ki pénzbüntetést, ha a közigazgatás olyan információkat nem tesz közzé államnyelven, amelyek az állampolgárok életét, egészségét, biztonságát, illetve vagyonát érintik. Magánszemély a törvény megsértéséért nem bírságolható. A bírságok felső határa az eddigi 5000 euróról januártól 2500 euróra csökken. Változás, hogy a törvény megsértéséért a minisztérium nem lesz köteles kiszabni a pénzbüntetést, hanem eltekinthet tőle. A kisebbségi kulturális rendezvények szervezőinek a jövőben a nemzetiségek nyelvén írt időszaki kiadványokban államnyelven csak az alapvető adatokat kell közölni. Az emlékművek és emléktáblák állításánál nem lesz kötelező a felirat előzetes minisztériumi jóváhagyása. Azokon a településeken, ahol a kisebbségi nyelv hivatalosan is használható, a kisebbségi nyelvű szöveg is lehet az első helyen. Más esetekben az első helyen az államnyelvű felirat áll. Az eltérő nyelvű feliratok tartalmának egyeznie kell. A kétnyelvű településeken a törvény nem határozza meg, hogy például közfeliratok, reklámok, hirdetések esetében melyik nyelvé az elsőbbség. Az egészségügyi intézményekben szabadon lesz használható a kisebbségi nyelv is, ha a felek megértik egymást. A jelenlegi szabályozásban a személyzet csak akkor használhatja a kisebbségi nyelvet, ha a páciens nem ismeri az államnyelvet. A módosított jogszabályban azonban benne lesz, hogy a személyzet nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet vagy az idegen nyelvet. Bugár Béla, a koalíciós Híd párt elnöke elégedettségének adott hangot az államnyelvtörvény módosításáról született javaslattal kapcsolatban, míg Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke bírálóan nyilatkozott. Bugár Béla szerint „a törvényből sikerült eltávolítani azokat a dolgokat, melyek a második Dzurinda-kormányzat idején is a részei voltak, melyek érintették a nyelvet, a nyelvhasználatot, mikor színházakról, színtársulatokról volt szó”. Az MKP szerint „a nyelvtörvény a szlovákiai magyarokkal szembeni bizalmatlanságból fakadó megfélemlítés politikájának fő eszköze. A Magyar Koalíció Pártja sajnálattal állapította meg, hogy az új kormánykoalíció ezen alapjában nem változtat, mindössze leszűkíti a büntethetők körét a magyar polgármesterekre és a helyi önkormányzati képviselőkre” - közölte Berényi József.

A Híd elégedett a nyelvtörvény módosításával, az MKP nem

2010. szeptember 24. - (mti)

Bugár Béla, a koalíciós Híd párt elnöke elégedettségének adott hangot az államnyelvtörvény módosításáról született javaslattal kapcsolatban, míg Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke bírálóan nyilatkozott. „Természetesen azt látni kell, hogy olyan törvényt fogadtunk el, amelyik a kompromisszumokról szól, de elmondhatjuk azt, hogy vége a félelemnek - annak a félelemnek, amit a törvény, és maga a törvény szelleme váltott ki az emberek közt” - jelentette ki Bugár Béla a kormány döntése után pénteken sajtóértekezleten. „A törvényből sikerült eltávolítani azokat a dolgokat, melyek a második (Mikulás) Dzurinda-kormányzat idején is a részei voltak, melyek érintették a nyelvet, a nyelvhasználatot, mikor színházakról, színtársulatokról volt szó” - fejtette ki a politikus. Hangsúlyozta: „Nagyon fontos, hogy a törvény nem bünteti sem a fizikai, sem a jogi személyeket, egyértelműen a közigazgatást és az államigazgatást célozta meg.” A törvény kimondja, hogy bizonyos közérdekű információk esetében az államigazgatás és a közigazgatás köteles használni a szlovák nyelvet is. „Ez érthető, mert olyan információkról is lehet szó, mint ami a választásokat, népszavazást érinti. A törvény egy esetben mindenkit büntethet - amennyiben az információk az állampolgárok egészségét, vagyonát befolyásolják. Ide tartoznak a figyelmeztető feliratok” - mutatott rá Bugár. Az MKP továbbra is elutasítja, hogy a jogszabály szankciókat tartalmazzon. „A nyelvtörvény a szlovákiai magyarokkal szembeni bizalmatlanságból fakadó megfélemlítés politikájának fő eszköze. A Magyar Koalíció Pártja sajnálattal állapítja meg, hogy az új kormánykoalíció ezen alapjában nem változtat, mindössze leszűkíti a büntethetők körét a magyar polgármesterekre és a helyi önkormányzati képviselőkre” - olvasható Berényinek az MTI pozsonyi irodájába eljuttatott nyilatkozatában. Az MKP-nak meggyőződése - véli Berényi - hogy a magyar polgármesterek és képviselők tudják, mikor szükséges két nyelven is tájékoztatni a lakosságot, s helytelenítik, hogy ezt szankcióval kelljen kierőszakolni. „Az MKP továbbra is a nyelvtörvény megszüntetését tartja az egyedüli elfogadható megoldásnak” - zárul a nyilatkozat. A párt már korábban jelezte: nem zárja ki, hogy esetleg aláírásgyűjtést indít a törvény megszüntetése érdekében. A szlovák pártok a kormány döntését az államnyelvtörvény ügyében egyelőre nem kommentálták.

Továbbra sincs megegyezés a szlovák nyelvtörvény módosításairól

2010. szeptember 23. - (mti)

Továbbra sincs megegyezés a szlovák kulturális tárca és a Híd párt között az államnyelvtörvény módosításának ügyében, ezért csütörtökön elmaradt a korábban beharangozott rendkívüli kormányülés. „Daniel Krajcer kulturális miniszter közölte a miniszterelnökkel, hogy a tárgyalásokat megszakították, ezért nincs szükség a kabinet összehívására” - közölte Eva Chudinová, minisztériumi szóvivő. A rendkívüli kormányülés egyetlen témája a nyelvtörvény módosítása lett volna. Bugár Béla, a Híd elnöke bejelentette: pártja este elnökségi ülést tart, amelyen megvitatják a kialakult helyzetet. A Hídnak nem tetszik, hogy bár korlátozott mértékben, de a módosított törvény is szankciókat tartalmazna a jogszabály megsértéséért. „Nem sikerült megegyeznünk, mert még nem kerültünk egy hullámhosszra, s a javaslat mai formáját nem tudjuk elfogadni” - mondta a tárgyalások után Solymos László, a Híd parlamenti frakciójának vezetője. Leszögezte: a probléma lényege nem a szankciókban van, hanem abban, hogy az egész törvény rossz, s a büntetések lehetősége aggodalmat kelt a lakosság egy csoportja körében. „Az emberek félelemben élnek, mert nem tudják, mit engedhetnek meg maguknak” - hangsúlyozta Sólyom. Úgy véli: a szankciók megszüntetésével ez a félelem megszűnne. A Híd - fejtette ki Solymos - két kiutat lát: az első a szankciók teljes eltörlése, a másik konkrét és pontos meghatározása annak, kit és miért lehet büntetni. „Számunkra ez csak kompromisszumos megoldás” - jegyezte meg. „A legjobb megoldás a nyelvtörvény teljes megszüntetése lenne, de tudjuk, hogy ehhez nincs meg a kellő politikai akarat” - tette hozzá a magyar politikus. Elismerte: a kulturális miniszter tett már engedményeket, s a felek keresik a megoldást. A Híd szeretné, ha péntekig megszületne a megállapodás. Péntek ugyanis az utolsó nap, amikor még javaslatot lehet tenni a parlament októberi napirendjének bővítésére. Nem hivatalos értesülések szerint a kormányzat kivenné a törvényből például azt a rendelékezést, miszerint az emlékművek, emléktáblák szövegét a minisztériumnak kell jóváhagynia. Megszüntetnék a nemzetiségi iskolákban a kötelező kétnyelvű dokumentációt is. A jövőben a közlekedési tárca, a posta és a távközlési szféra, valamint a nem állami tűzoltó egységek alkalmazottainak nem lenne kötelező az államnyelv használata. Eltörölnék a szankciókat az időszaki kulturális kiadványoknál, a múzeumok, galériák, könyvtárak, mozik időszaki kiadványainál, programfüzeteinél.

Berényi: Visszalépés a mostani megegyezés a nyelvtörvényről

2010. szeptember 22. - (bumm)

A Magyar Koalíció Pártja megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a koalíciós tanács keddi ülésén Iveta Radičová miniszterelnök szavai szerint megegyezés született arról, hogy az államnyelvről szóló törvény továbbra is súlyos pénzbüntetéssel szankcionálná a törvény megsértőit.Az MKP véleménye szerint a büntethetőség továbbra is széles körű maradna, szinte csak a magánjellegű közléseket nem érinti - áll a Berényi József pártelnök által jegyzett közleményben, melyet Dunajský Éva szóvivő küldött a Bumm-nak. Az MKP sajnálatosnak tartja, hogy a mostani megegyezés visszalépést jelent Iveta Radičová és sok más kormánypolitikus korábbi, ezzel kapcsolatos nyilatkozataihoz képest. „A miniszterelnök asszony a politikai kultúrában megígért alapvető változtatási szándékai és választási ígéretei ellenére, a szankciók további alkalmazásával, a szlovákiai magyar közösséggel szembeni bizalmatlanságáról tesz tanúbizonyságot. Hangsúlyozzuk ugyanis, a szlovákiai magyar közéleti szereplők eddigi gyakorlatukban törvényi fenyegetés nélkül is alkalmazták a kétnyelvűséget, minden szükséges esetben” - írja Berényi. Mindezekkel kapcsolatban az MKP emlékeztet a szlovákiai magyar közösség miniszterelnök asszonynak nyújtott támogatására, különös tekintettel a legutóbbi államfőválasztás eredményeire. Az MKP kezdetektől fogva elutasította az államnyelvről szóló törvény létjogosultságát, hiszen az ellentétes az általános európai értékkel és az európai kisebbségvédelmi normákkal - hangsúlyozza a pártelnök. Ha a törvény fenyegető jellege a következő ezzel foglalkozó kormányülést követően is megmarad, az MKP aláírásgyűjtést kezdeményez, főként a pénzügyi szankciók eltörlése érdekében. „Ennek az aláírásgyűjtésnek a közös megszervezésére minden olyan szlovákiai civil és politikai szervezetet megszólítunk majd, akik korábban a pénzügyi szankciók eltörlését szorgalmazták” - zárul a közlemény.

Már megint a populisták kormányoznak Szlovákiában?

2010. szeptember 21. - (Krekó Péter - politicalcapital.hu)

A szlovák választások után a jelenlegi szlovák kormány pártjai folyamatosan hivatkozott bezzeg-pártokká váltak - főleg a hazai liberális véleményformálók körében. E megközelítés szerint a „populista-nacionalista” szlovák pártokkal (Fico-féle Smer, Slota-féle SNS és Meciar-féle HZDS) szemben a jelenlegi kormánykoalíció jobboldali-liberális pártjai az européer, modern, racionális gazdaságpolitikát folytató, antipopulista pártok, amelyek szavatolják nem csak a magyar-szlovák viszony javulását, de a fiskális fegyelmet és a gazdasági növekedést is. A legnagyobb rajongást (már csak újszerűsége miatt is) az új liberális párt, a Sulík-féle Szabadság és Szolidaritás (SaS) váltotta ki, nemcsak karakán liberalizmusával, de deklarált antipopulizmusával is: „Sulík - a magyar pártéletben ez szintén példátlan - nyíltan taglalja a demokrácia konstrukciós hibáit, tudniillik a hülyék roppant súlyát. Hiába magyaráz ő értelmesen és logikusan a reformokról és a költségvetésről a művelt közönségnek, ha egyszerű pénz- és kolbászosztással, vagy akár az ígéretével meg lehet venni kétmillió hülye szavazatát. (…) Nekik már van Épeszű Pártjuk, amely bátran fel meri vállalni a kétszerkettőt is, és azokat a szabadságokat, amelyek senkinek sem ártó, népes kisebbségek életét tehetik boldogabbá.(…) Tóta W. Árpád: Északi Fény Mindig erős a kísértés (és különösen akkor, ha más országok politikusairól alkotunk ítéletet), hogy a politikai erőket a Jók és a Gonoszak táborára osszuk fel. Nem véletlen, hogy például Ukrajna is addig érdekelte leginkább politikailag a nemzetközi közvéleményt, amíg az a nyugatos, demokrácia iránt elkötelezett „narancsosok” (Tyimosenko és Juscsenko) és a tekintélyelvű, oroszbarát, antidemokratikus erők (Janukovics) egyszerű képletével volt leírható. Amint a „forradalom” után ennek a szembeállításnak az érvényessége a „narancsosok” dicsőségével együtt, korrupciós ügyeik és konfliktusaik látványosabbá válásával megkopott, úgy fordult el egyre kiábrándultabban a politika iránt érdeklődő közvélemény az országtól (hogy aztán csak rövid időre, az „államcsőd” szó hallatára forduljon vissza átmenetileg 2009-ben). A „Jó-Rossz” szembeállítás különösen vonzó a szlovák belpolitika vizsgálatakor, ahol a magyar közvélemény gyakorlatilag egyöntetűen és régóta drukkolt a Meciar és Slota pártjával súlyosbított nacionalista Fico-kormány politikai ellenfeleinek. A választási eredmény a Fidesz által támogatott MKP kiesése és a rivális Híd-Most megerősödése miatt közel sem okozott egyöntetű eufóriát, de a szlovák koalíciós pártokat, különösen a hazai liberális oldalon, továbbra is körüllengi az „antipopulizmus” mítosza. Kétségtelen, hogy a jelenlegi szlovák kormánykoalíció minőségileg különbözik elődjétől számos tekintetben - és nem csak a szlovák-magyar viszony vonatkozásában. A most vasárnapi népszavazás ugyanakkor mindenki számára egyértelművé tehette, hogy az említett „populista-antipopulista” szembeállítás mennyire fals és félrevezető. A korábban említett Szabadság és Szolidaritás (még ellenzékben tett) kezdeményezésére ugyanis a többi között az alábbi kérdésekben tartottak sikertelen népszavazást:

§ a közszolgálati televízió és rádió üzemben tartási díjának megszűntetése

§ a parlament létszámának 150-ről 100 főre csökkentése

§ a „luxusautók” beszerzésének megakadályozása a közintézményekben

§ a képviselők mentelmi jogának korlátozása

A kérdéseket igen nehéz lenne megvédeni a populizmus vádjától a szó hagyományosan használt értelmében (népszerű, elitellenes, félrevezetően túlegyszerűsítő): A háztartásonként 4,65 eurós üzembentartási díj eltörlése a Fidesz vizitdíj elleni népszavazásához hasonló népszerű kezdeményezés, mely szakértők szerint viszont inkább nehezíti majd a közmédiumok finanszírozását, és növelheti a közmédiumok politikai függését (a BBC függetlenségét egyes vélemények szerint többek között ez a fajta üzemben tartási díj és így a költségvetési pénzektől való relatív függetlenség biztosítja). A képviselők mentelmi jogának korlátozása mindenütt népszerű, a politikusellenességet kiaknázó felvetés- nálunk éppen a Jobbik tűzte zászlajára. A parlament létszámának csökkentéséről ugyanez mondható el, és mint ahogy ez sem, úgy a „luxusautók” beszerzési tilalma sem fogja Szlovákia költségvetési gondjait megoldani (ami egyébként az SaS egyik fő kampányígérete). Ha pedig már költségvetési politikánál tartunk: a korábban a költségvetési szigor zálogának tartott új kormány a közelgő önkormányzati választások miatt láthatóan vonakodik a költségvetési megszorításoktól melynek következtében riasztóan magas, közel 8 százalékos lehet idén a költségvetési hiány. Az új szlovák kormány egyik leglátványosabb első intézkedése volt, hogy megtagadta a görögöknek szánt mentőcsomagban való részvételt. A szlovák kormány ezzel jópontokat szerezhetett a szlovák közvélemény előtt (akárcsak Orbán az IMF elleni „szabadságharccal”) mondván, hogy nem kell a sokszorosan magasabb juttatást kapó görög nyugdíjasokat a szlovák adófizetőknek kisegíteni, de azt elhallgatta a választók előtt, hogyha ennek, ahogy az EU diplomatái fenyegetőznek, Szlovákia elszigetelése lesz az eredménye, akkor a szlovák választóknak végső soron többe is kerülhet majd ez a kaland. A belpolitikai erőviszonyok miatt az új szlovák kormánytól és annak pártjaitól sem idegen az úgynevezett „populizmus”. Könnyen lehet ráadásul, hogy erre a jövőben is rá lesz szorulva, hiszen az első hónapok közvélemény-kutatásai (korábbi elemzésünkben szereplő Focus után a Medián mérése is) inkább a Fico vezette ellenzék erősödését és a kormánypártok gyengülését vagy stagnálását mérik. Az új szlovák kormány eddigi megítélése sem diplomáciai, sem piaci, sem választói szempontból nem túlságosan kedvező. Illúziónak bizonyult az a nézet is, hogy a sokak által szörnyülködve figyelt Smer- HZDS- SNS koalíció utódja majd mindenben az inverzét csinálja majd elődje politikájának. Ismét bizonyítást nyert tehát a „populizmus vastörvénye”: a „populizmus” a demokratikus politizálás olyan természetes jellemzője és eszköze, mely különböző mértékben ugyan, de a demokratikus versengés minden szereplőjét jellemzi.

Magyar pride

2010. szeptember 26. - (Jarábik Balázs - Új Szó)

Híd-MKP helycserés „támadással” a szlovákiai magyarság történetében egy új szakasz kezdődött. Jött is rögvest a választások után egyrészt az „asszimilálódó szlovákiai magyar” kórus, amelyből a legminőségibbet kétségkívül a mandiner blog hozta (Szlovákia: Mi jön MOST?, 2010. június 14.). A másik oldal talán kevésbé ütősen (ti. nemzethalál nélkül) próbálta elmagyarázni, hogy a szlovákok beemelése a kisebbségi buliba nem szükségszerűen jelent beolvasztást, csupán politikai realitást. Témánkat illetően tovább lehet válogatni Szigeti László (Egyazon fészekalja. Új Szó, 2010. július 3., 11. oldal) és Molnár Norbert véleménye között is (Politikai földrengés. Új Szó, 2010. június 14., 7.). Vágjunk a közepébe: nem kell sem a magyar, sem a szlovák államtól várni helyzetünk rendezését, saját kezünkbe kellene vennünk dolgainkat. Megoldható ez önerőből, ha van hozzá politikai akarat és közösségünknek az a bizonyos összetartó ereje. A szlovákiai magyar politikai földrengés azonban inkább arra utal, hogy mára már nem csupán a gazdasági erő, hanem a közösségi akarat is hiánycikk. Sőt, maga az igény az, ami talán a legjobban hiányzik. Két fontos epizód röpke vizsgálatából - az 1994-es komáromi nagygyűlés, valamint a 2001-ben végrehajtott közigazgatási reform - talán mérhető ez a közösségi igény vagy akarat. Az első inkább tiltakozásnak készült (Duray műhelyében), és megvolt a maga belső politikai ellenzéke a szlovákiai magyar pártok körében. A másodiknál az akkori csúcsintézmény, az MKP feladta a közösségi érdekek képviseletét egyéni (de a tagsága, bürokratái) érdekért cserébe (az MKP kormányon maradt). Ebből egyrészt az következik, hogy közösségi igényünk kimerül a „nagypolitika” puszta követésében. Néha pár kibic beleszól (lásd e cikket), ám az intézmények teszik a dolgukat úgy, ahogy az a pártpolitika könyvében meg vagyon írva. Másrészt pedig a mi „nagypolitikánk” pontos leképzése annak a folyamatnak, amely helyi szinten az egész szlovákiai magyarságban folyik: az egyéni érdekek követése, de nem ám kemény munkával, hanem „sefttel” meg lenyúlással. Annyit teszünk zsebre, hogy a közösbe vajmi kevés jut. Amikor valaki feljebb kerül, hasonlóképpen folytatja. Számos intézményes eset mutatja ezt, például a Selye Kollégium, hogy csak egyet említsünk. A politikai elitnek így nem érdeke, hogy valamiféle programmal szórakoztassa a (kisebbségi) nagyérdeműt. Sőt, a nagyérdeműnek erre igénye sincs, tehát nincs társadalmi igény sem. Vagyis ami a „nagypolitikában” zajlik, az valóban csak a jéghegy csúcsa. Így esett, hogy anno az MKP „lenyúlhatta” az egész kisebbséget. Aztán jött a választásokon a Híd vagy MKP dilemma. Ezen logikai vonal mentén megindult a politikai átrendeződés, amely bár hirtelen ment végbe, de az előzmények természetes következményeként értékelhetjük. Ám csupán bevenni a szlovákokat a kisebbségi buliba ugyanúgy nem megoldás, mint a zsigeri MKP-politizálás, amennyiben nincsenek tisztázva a lehetséges megoldások a közösségen belül. Magyarán, ki kell találnunk magukat az után, hogy Szlovákiát 2004-ben sikerült az Európai Unióba bekormányozni. Márpedig az „útitervünk” nincs, céltalanul bóklászunk a rengetegben. Ezt példázza az is, ahogyan a kisebbségi intézményrendszer, illetve annak támogatása működik idestova húsz éve. Magam a szlovákiai magyar pluralizmus mellett tettem le a voksom. A pluralizmushoz szükséges függetlenül gondolkodó, alkotó és működő intézményrendszer azonban (még) nincs. Jó magyar(országi), de szlovákiai szokás szerint mindenki, aki él és mozog, a pártpolitikai elitnek van alárendelve. Ez kisebbségi viszonylatban egypártrendszert jelent. Ismert az eredmény: az a fiatal generáció, amely tudna, ebbe a rendszerbe nemigen akar bekapcsolódni. Aki esetleg mégis akarna, azt nemigen hagyják, vagy nemigen tud. A „hogyan találjuk ki a szlovákiai magyarságot” játékban négy tényezőt ajánlok figyelembe venni és próbálok nagyon röviden körüljárni: a közösségünk kapacitását, a szlovák többséghez fűződő viszonyt, az anyaország politikáját, gazdasági helyzetét, illetve az európai viszonyokat. Leszögezem: nem arról van szó, hogy kényszerű választás előtt állnánk: Híd vagy MKP. Sőt még csak arról sem, hogy a szlovákokkal az oldalunkon meneteljünk-e tovább, vagy nélkülük. Arról van szó, hogy fogalmazzuk meg, mit akarunk, és gondoljuk át, hogyan érhetjük ezt el. Vegyük magunkat komolyan, ha azt akarjuk, hogy mások is komolyan vegyenek bennünket. Legalább útitervünk legyen. Kezdetnek nézzük az adottságokat - ez a közösségi kapacitás szempontjából fontos.

1. Emberi erőforrás: az MKP és a Híd voksgyűjtő összteljesítménye elmaradt az MKP-ra a 2002-ben leadott 320 ezer szavazattól. Ez politikailag fonódik össze a magyarok fogyásának statisztikai tényével, hiszen a Híd szavazói részben szlovákok voltak.

2. Gazdaság: az MKP azokban a városokban nyert, ahol a magyarországi gazdaságnak még jelentős hatása van a közösség életére (Párkány, Nagykürtös és Tőketerebes). Bár Komáromból sokan járnak át nokiázni, s Dunaszerdahelyről audizni, a magyar gazdaság vonzereje és hatása a magyar kisebbség politikai gondolkodására érezhetően csökkent.

3. Menedzsment: van viszont helyi illetőségű és jelentőségű gazdaság, azonban erős az egyéni érdek, és meglepően kevés - elsősorban egy nyugati számára - a közösségi. Ne legyünk naivak, természetesen nem szlovákiai magyar probléma az, hogy „mindenki lop”, de mennyit hagyni a közösben, illetve mire fordítani mind a közös kasszát, de akár az egyéni vagyont, menedzsment és hozzáállás kérdése. Bizonyos, politikában és ugyanakkor a gazdaságban is érdekelt személyek esetében azért felmerül a kérdés: vajon hol van a határ? És különben is, mi motiválja őket, hogy a politikai funkcióban is egyéni érdeket helyezzenek előtérbe? Talán majd, mint Amerikában a Rockefellerek, a következő generáció más lesz?

E tények a szlovákiai magyarság közösséget alkotó kapacitásáról adnak számot. Nemcsak fizikai, hanem közösségi értelemben is fogy a magyarság. A 2010-es választások ennek értelmében rendezték át a politikai palettát. Politikai érdekképviseletben ma a Híd képviseli a realitást. Az MKP nem kizárólag a rendkívül konzervatív kampánya miatt tűnt anakronisztikusnak, hanem a kirekesztő stílusa miatt (aki magyar, az MKP-ra szavaz). A szlovákiai magyar nem érez sem erőt, sem akaratot az „ellenálláshoz”. Magával törődik elsősorban. Ez nem a magyar tudat feladását jelenti, mint ahogyan ezt többen írják, de számot ad a közösségi felelősségvállalásáról. A szlovákiai magyarságnak gyenge a regionális identitása. Bár viszonylag egy tömbben él a magyarság, meglehetősen erős városi pozíciókkal, ehhez viszont nehezen illeszthető a vidéki, agrár- (etnikai értelemben) peremmagyarság. A jelenlegi közösségi igény és kapacitás s más egyéb trendek miatt a szimpla protestálás nem gyümölcsöző.

Egység vagy kétség

2010. szeptember 22. - (Ravasz Ábel - Publicus Slovensko - Új Szó)

A múlt hét végi népszavazást értékelő elemzők nagy része egyetért abban, hogy az „adott körülmények között” az elért 20 százalék feletti részvétel sikert jelent a voksot kezdeményező SaS számára. Kevesebb szó esik arról, melyek is voltak ezek az adott körülmények. Az egyik legfontosabb az SaS-kampány intenzitásának csökkenése a parlamenti választások után, a párt a kezdeményezés mögül való részleges kihátrálásának percepcióját Richard Sulík egyes kijelentései is alátámaszthatták. A liberális párt stratégiaváltása érthető: ez a népszavazás a tavasszal még ellenzéki szerepre készülő SaS eredeti tervei szerint az őszi szezon fő témája lett volna, kormányra kerülve azonban nyilván mostohagyermekké vált számukra a kezdeményezés az eleve rendelkezésre álló kormányzati eszközök mellett. Az a tény, hogy ezen új eszközök bevethetősége a szavazók számára is nyilvánvaló volt és ezáltal megjelent a népszavazás feleslegessége mint téma a közbeszédben, a magas részvételt gátoló másik tényezőként értékelhető. Nem tett jót a szavazási kedvnek a kérdések nehezen érthető megfogalmazása (különösen a nem szlovák anyanyelvűeknek), a Smer és Gašparovič elnök szkeptikus, sőt helyenként elutasító hozzáállása, és az eddigi népszavazások szinte kizárólagos sikertelensége sem. E tényezők fontossága mellett is belátható azonban, hogy a népszavazás sikertelenségéért elsősorban a kormánypártok közötti összhang hiánya, pontosabban annak nyilvánosságra kerülése felelős. A népszavazás mellett végül csak az SaS kampányolt egyértelműen - a Híd ugyan részvételre kérte választóit, Bugár pedig a sajtó jelenlétében ment el szavazni, a párt a kampányba nem szállt be. A két kereszténydemokrata párt felemás kommunikációs stratégiát választott: míg Ján Figeľ (KDH) és Stanislav Janiš (SDKÚ) révén a sajtóban a kereszténydemokraták a távolmaradásukat lebegtették még, végül a pártok olyan formátumú politikusai vettek részt a voksoláson, mint Iveta Radičová miniszterelnök, Mikuláš Dzurinda külügyminiszter vagy Daniel Lipšic belügyminiszter. Figeľ és Janiš indoklása egyértelmű volt: nem akartak az általuk csupán az SaS kampányfogásának látott kezdeményezésben részt venni. Az, hogy ez a négy párt a színfalak mögött képtelen meghatározni a „közös érdek” fogalmát, éppen ezért kifelé is képtelen azt hatékonyan kommunikálni, nem csak a népszavazás kapcsán érhető tetten. A nyelvtörvény kérdésében csak a Híd álláspontja egyértelmű, az SaS megosztott (Krajcer miniszter megtartaná a szankciókat, míg például az Egyszerű Emberek hajlandóak lennének engedni ez ügyben, Somogyi Szilárd pedig egyenesen üdvözölné a büntetések megszűnését), az SDKÚ-ban nincs közös álláspont (a nevükben a kérdésről tárgyaló Magda Vášáryová ugyan elutasítja a büntetéseket, de ezt nem a bevallottan megosztott pártja nevében teszi), a KDH egyszerűen tárgyalni sem hajlandó a kérdésről. Fontos észrevenni, hogy a kommunikációs csapda itt a népszavazáséhoz hasonló: míg azt maga a koalíció az SaS „magánügyeként” igyekezett beállítani, a nyelvtörvény módosításának esetében a kommunikációt illetően a Híd pozíciója vált izolálttá. Ez a fajta megosztottság az elmúlt húsz év tapasztalatai szerint az értelmiséget mozgósítani képes, progresszív (jobb)oldal meghatározó tulajdonsága: fordított esetben elképzelhetetlennek tűnik, hogy a nemzeti-populista Fico-féle kormánykoalíció tagjai ne a színfalak mögött játszották volna le az efféle meccseket (ha egyáltalán létrejöhettek volna ilyen meccsek). Az állítás Magyarországra is igaz: ott a progresszív közép és baloldal tépte saját magát cafatokra az elmúlt 12 évben, miközben a Fidesz mind szorosabbra fűzte kapcsolatát szövetségeseivel, a legtöbb esetben végül fúzióra is sort kerítve. A jelenlegi kormánykoalíció ennek megfelelően hosszútávú stabilitását vélhetően csak akkor tudja biztosítani, ha először befelé fordulva meghatározza a közös érdek tartalmát (ha már a koalíciós tárgyalások során ezt a jelen állapotok szerint vélhetően nem vagy nem elég pontosan tették meg), majd ezt is kommunikálja kifelé, nem pedig az egyes pártok izolációjára törekszik. Ám a megosztottságra és a stabilitásra vonatkozó megállapítások korántsem csupán országos szinten igazak. Az önkormányzati választások közeledtével a progresszív oldal politikacsinálóinak tudatosítaniuk kell, hogy ha a nemzeti és populista pártok valamit tanultak Szvatopluktól, az pontosan az „egységben az erő”, a monolitikus megjelenés elve. Ha a jelenlegi kormánykoalíció pártjai, e pártok helyi érdekcsoportjai és a különféle velük szimpatizáló kis pártok és függetlenek a velük szembenállókkal ellentétben a közös érdek felfogása és követése helyett képtelenek lesznek egységesen fellépni, azzal helyi szinten átpasszolják a labdát annak a nemzeti-populista oldalnak, amelyekkel még annál is sokkal kevesebb köti össze őket, mint a saját koalíciós partnereikkel.

Mátyás király Gömörbe

2010. szeptember 22. - (Veres István - Új Szó)

Robert Fico megmondta. Ha a négy jobbközép párt koalícióra lép, Szlovákiának labilis kormánya lesz. Bugár is megmondta, ez a legbonyolultabb koalíció, amit valaha láttunk. Radičová is megmondta, a sajtót a kormány partnerének kell tekinteni, mert a politikusok és a sajtó közösen szolgálják a választókat. A fenti három állításból az első kettő igaz, a harmadik szépen hangzik, de egy kicsit naiv politikusi hozzáállást tükröz. A sajtó nem ugráltathat egy miniszterelnököt, nem is ajnározhatja, rá kell mutatnia a mulasztásokra és a visszaélésekre, ez viszont nem azt jelenti, hogy az újságírók mondják meg, mit kell egy miniszterelnöknek tennie. Ha Radičová most úgy dönt, megtartja a két Hayek-ügyben érdekelt államtitkárt, akkor meghagyja, mert az ő dolga az, hogy kormányozzon. A sajtó persze szétszedi, az emberek bizalma talán csökken, viszont ezt hívják a politikusok természetes elhasználódásának. Iveta Radičová mintha kísérleti nyúlként tekintene koalíciós partnereire, mintha azt mérné, meddig tudnak eljutni a rájuk adott fehér ingben, az első sárfolt máris a vesztüket jelenti. Érthetetlen, miért gondolja Iveta Radičová, hogy az általa felállított kormány tagjainak és jelöltjeinek erkölcsi kirakatbábuknak kell lenniük. Ez képtelenség. A politika elsősorban az érdekekről és azok érvényesítéséről szól, aki ezt nem ismeri be, legyen az politikus vagy választó, nem igazán vehető komolyan. Radičová és koalíciós partnerei azt ígérték, tisztességesen fognak politizálni. Ez nagyon szép, a választók biztosan értékelik is, viszont azt még jobban értékelnék, ha a miniszterelnök asszony nem véreztetné ki a koalíciót a makulátlan erkölcs tüzes kardjával. Ahelyett, hogy sorra tennék az asztalra a beígért radikális reformokat, a koalíciós tanácsot hónapok óta a nyelvtörvényről szóló pitiáner sakkjátszma köti le. Az SaS a választások előtt és óta is pokolra küldi a Smert, a nyelvtörvényt viszont valahogy nincs kedvük egy az egyben kiiktatni, de még a szankciókat sem, ez pedig nagyon vicces. A Smer-SNS-HZDS koalíció hagyatékával elbíbelődnek még négy évig, lassan átrostálják törvényeiket, kár kidobni azt, ami használható. Azért valamit mégis kellene csinálni ez alatt a (nem biztos, hogy) négy év alatt, Ficoék egyébként is úgy vonulnak majd vissza a kormányhivatalba, mint Mátyás király Gömörbe.

A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége petíciója

2010. szeptember 18.

A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége tiltakozását fejezi ki a magyarországi román közösséget ért közjogi abúzus ellen. Nem nézzük tovább tétlenül, hogy a hazai román kisebbség önkormányzati autonómiáját olyan súlyos támadások érik, mint az ún. etnobiznisz, amely közösség romboló erejével egyre jobban ellehetetleníti közösségi jogaink gyakorlását, veszélybe sodorja intézményeinket, erodálja etnikai identitásunkat. A hazai román kisebbség felgyorsult asszimilációja miatt nincs több időnk! Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar politikai elit kéz a kézben jár a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata vezetőivel, miközben semmit sem tesznek annak érdekében, hogy a hazai kisebbségi közélet megtisztuljon az etnobiznisz káros jelenségétől. Eddig nem talált hallgató fülekre a magyarországi román közösség jajkiáltása. Határozottan kérjük a jelenlegi, nemzetiségekért felelős hivatalos szerveket, vizsgálják ki a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata vezetőinek felelősségét az etnobiznisz térnyerése és egyre nagyobb elterjedése miatt. Az aktuális kisebbségi önkormányzati választás során kialakult anomáliák kérdésessé teszik a kisebbségi önkormányzati rendszer legitimitását, mely veszélybe sodorja az oly nagyon áhított kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását. Köztudott, hogy számos olyan településen alakulhatnak 2010. október 3-án román kisebbségi önkormányzatok, ahol objektíve bizonyíthatóan nincs román közösség. Ilyenek a Borsod-Abaúj-Zemplén és Győr-Sopron-Moson megyékben létrejövő ál-román kisebbségi önkormányzatok, de hasonló jelenség tapasztalható Mátészalkán, illetve a Baranya megyei Szebényben, továbbá számos (14) budapesti kerületben. Ezen településeken a képviselőjelöltek jelentős része még „szolgálatban lévő” roma kisebbségi önkormányzati képviselők, akik 2010. október 4-étől már a román kisebbségi önkormányzat tagjaiként működnek. Mint ennek az országnak a választópolgárai és lojális állampolgárai felszólítjuk a magyar parlamenti pártokat, hogy nagyon rövid időn belül vessenek gátat az etnobiznisz jelenségnek és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megszűnjenek ezek az ún. ál-román önkormányzatok. Kérjük a Magyar Köztársaság kormányát, vizsgálja meg, hogy a jelenlegi kisebbségi önkormányzati választási rendszer mennyiben felel meg a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Keretegyezménye 3. cikke 1. §-ban foglaltaknak, mely szerint „Minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy kisebbségiként kezeljék-e vagy sem és ebből a választásából vagy e választásával összefüggő jogainak gyakorlásából semmiféle hátránya ne származzék”, illetve a Keretegyezmény hivatalos - vele egy időben, s az azt kidolgozó szakbizottság által elkészített - kommentár 35. pontja a 3. cikk 1. §-ban foglaltaknak: „E pont nem foglalja magában az egyén tetszés szerinti választási jogát valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozás tekintetében. Az egyén szubjektív választása elválaszthatatlanul kötődik a személy identitását meghatározó lényeges objektív kritériumokhoz.” Kérjük a Magyar Köztársaság nemzeti és etnikai kisebbségi országgyűlési biztosát, hogy vizsgálja meg azon visszaéléseket, amelyek a fent említett kisebbségi térségekben történnek. Jelen petíciót eljuttatjuk a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének dr. Orbán Viktor úrnak, az Országgyűlés parlamenti pártjainak, illetékes szakbizottságának, dr. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman úrnak, továbbá a Román Köztársaság államelnökének Traian Băsescu őexelenciájának és Románia kisebbségi ügyekben érintett szerveinek.

Vasököl: Lesújt az MTI Orbán kritikusaira (parameter.sk)

2010. szeptember 20. - (Esztergályos Ildikó - Hírszerző.hu)

Azonnali hatállyal törölte Belénessy Csaba, az MTI stratégiai alelnöke az egyik szlovákiai magyar lapot, a parameter.sk-t a támogatottak köréből. A honlap eddig ingyen juthatott hozzá az MTI híreihez, de mivel az alelnök úgy véli, „szélsőséges” hangnemben írnak az oldalon, megvonta a támogatást. A lapot kiadó cég vezetője, Barak László viszont politikai szálat sejt a háttérben, tudniillik az oldalon rendszeresen kritizálják a második Orbán-kormány munkáját. Nyíltan vállalták a parameter.sk publicistái a magyar kormány munkájáról alkotott véleményüket, úgy tűnik, mindezért komoly árat fizet a szerkesztőség. Szó szerint. A lapunk birtokába került levélből kiderült: a Magyar Távirati Iroda Zrt. (MTI) stratégiai alelnöke, Belénessy Csaba szeptember közepén megvonta az újság, határon túli szerkesztőségeknek adható kedvezményt. A lapot kiadó kft. ügyvezető igazgatója, Barak László politikai nyomást sejt a háttérben, az államilag működő cég vezetője viszont állítja: a honlap „szélsőséges stílusa” miatt került ki a pikszisből. „Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a parameter.sk honlapon megjelenő cikkek közül számos tartalom olyan hangvételt és stílust használ, amely átlépi a jó ízlés határait és méltatlan arra, hogy a Magyar Távirati Iroda a továbbiakban térítésmentes híranyaggal támogassa a honlap működését. Ezért az oldalt a határon túli médiumok támogatott köréből töröljük” - olvasható Belénessy Csaba, MTI stratégiai alelnök által szignált, szeptember 14-én kelt, Barak Bálint lapigazgató nevére címzett levélben. „Igénytelen és méltatlan” - így összegezhető az azóta távozott lapigazgató édesapjának, Barak Lászlónak a véleménye. Az újságíró - aki egyben a parameter.sk belpolitikai rovatvezetője is - úgy véli: a honlapon megjelent, a magyar kormány munkáját ostorozó publicisztikájuk, az aktuális hatalom tevékenységével foglalkozó cikkeik miatt „bünteti” őket az MTI. „A levél egyenes bizonyítéka annak, hogy Magyarországon olyan politikai kurzus bontogatja szárnyait, amely belebarmol a sajtószabadságba” - mondta a Hírszerzőnek a lapkiadó cég ügyvezetője, Barak László, aki a politikai szálak kapcsán leszögezte: Szlovákiában a sajtó nagy része nem számít pártsajtónak, ők is liberálisnak vallják magukat. „Amelyik sajtó nem az, nem befogadó, az én szememben nem is sajtó” - szögezte le az újságíró, aki útszélinek véli az MTI alelnökének viselkedését. A rovatvezető a levél kézhezvételét követően felkereste Belénessyt, de hiába kérte az MTI alelnökét arra, hogy konkretizálja aggályait. „Felhívtam és kérdeztem, mely bejegyzésekkel, cikkekkel van baja, de nem volt hajlandó elárulni. Annyit mondott, felülbírálhatja a döntést, kértem, tegye meg ezt most azonnal. Belénessy azt ígérte, olvasni fogja a honlapot és elgondolkodik rajta” - idézte beszélgetésüket Barak, akit az MTI alelnöke arról is tájékoztatott, hogy várhatóan 2011. január 1-től „úgyis ingyenes lesz az MTI”, ergo okafogyottá válik a döntés. A döntéshozó, Belénessy Csaba a Hírszerző kérdésére sem kívánta konkretizálni, mely szavakkal, mondatokkal vagy bejegyzésekkel elégedetlen, mivel „általában a hírportál stílusával van baj”, ugyanakkor határozottan visszautasította Barak felvetését, hogy felsőbb, politikai utasításra zárta ki a parameter.sk-t a támogatottak köréből. „Nem foglalkozunk a honlap politikai beállítottságával” - jelentette ki az alelnök, aki hozzátette: annak idején ő javasolta, hogy az MTI támogassa az internetes újságot. „Alkalomszerűen vizsgáljuk felül a határon túli médiumokat, a 24 vizsgált szerkesztőség közül szerencsére csak a parameter.sk-tól kellett megvonnunk az ingyenességet” - tájékoztatta a Hírszerzőt Belénessy, aki úgy véli, a honlapon használt „szélsőséges stílus” miatt nem érdemlik meg a lap szerkesztői, hogy ingyenesen jussanak a hírekhez. (A Hírszerző újságírói is szemügyre vették a szlovákiai magyar lap bejegyzéseit és nem találtak „szélsőségesnek” minősíthető bejegyzést - A szerk.). Az alelnök ugyanakkor hozzátette: hajlandó felülvizsgálni döntését, de, mint mondta: azzal, ha ingyenessé válik az MTI szolgáltatása, úgyis csak „elvi jelentőségű” lesz az intézkedés. Az MTI alelnöke a Hírszerzővel folytatott beszélgetés alatt többször kihangsúlyozta: a levél címzettje, a parameter.sk lapigazgatója (aki akkor Barak Bálint volt), nem tett panaszt nála a döntés miatt, édesapja Barak László pedig nem illetékes az ügyben - jelentette ki Belénessy. Pedig úgy tűnik, az alelnök ebben téved. A lap kiadója, a Darcus Kft. ügyvezetője már Barak László újságíró, rovatvezető, tehát, jogosan fordult Belénessyhez problémájával. „Ezt a válaszát egérút-nyerési szándéknak tartom. Cégbejegyzéssel tudom igazolni, hogy én vagyok az ügyvezető, van annyi cégvezetői tapasztalatom, hogy tudjam, miben vagyok kompetens és miben nem” - mondta a rovatvezető, aki elmondása szerint elgondolkodott azon, hogy hivatalosan, levélben reagál az MTI alelnökének döntésére, de „csinovnyikkal” nem kíván szóba állni. A lapunk munkatársával folytatott beszélgetés végén a parameter.sk munkatársa leszögezte: nem az ingyenesség megvonásával, hanem Belénessy levelével van baja. „Meggyőződésem, hogy aki ad, az el is vehet. Nem ezzel van a probléma. Ha kaptam volna egy értesítést, hogy az MTI gazdasági okokból kifolyólag nem tudja tovább biztosítani az ingyenességet, zokszó nélkül elfogadtam volna” - mondta a cégvezető. Az egyelőre kérdéses, hogy az MTI ki fogja-e számlázni a szolgáltatás díját, azt azonban leszögezte a cégvezető: „ez már jogi kérdés lesz, de az biztos, nem fogunk automatikusan fizetni”.

Cenzor is, szócső is

2010. szeptember 24. - (Széky János - Élet és Irodalom)

Elfogultságomhoz kétség sem férhet. A dunaszerdahelyi parameter.sk honlapnak rendszeres szerzője vagyok, sőt, 2006-ban utószót írtam a társtulajdonos-rovatvezető, Barak László Ne dudálj, küzdj! című publicisztikai kötetéhez. Ezek után idézem Belénessy Csabának, az MTI stratégiai alelnökének azt a levelét, amelyet Barak László fiának, az akkor még lapigazgató Barak Bálintnak írt: „Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a parameter.sk honlapon megjelenő cikkek közül számos tartalom olyan hangvételt és stílust használ, amely átlépi a jó ízlés határait, és méltatlan arra, hogy a Magyar Távirati Iroda a továbbiakban térítésmentes híranyaggal támogassa a honlap működését. Ezért az oldalt a határon túli médiumok támogatott köréből töröljük.” (A levél fakszimilében megjelent a honlapon.) Ezen nyilván mindenki megdühödik, akinek fogalma van a sajtószabadságról, akinek meg nincs, annak hiába magyarázom. Másfelől mindez azt a régi tapasztalatot igazolja, hogy ami állami, és ingyen van, az sosem jó. „Nincs ingyenebéd.” Érdekesebb a célpont kiválasztása. Barak László és társai olyan politikai kultúrában töltötték felnőttkoruk javát, amely minden bajával együtt egészségesebb a magyarországinál. És nem egyszerűen megkönnyíti, de lehetővé teszi, hogy egy publicista ne pártérdekből, hanem saját jó ízlésére hallgatva beszéljen úgy bármely politikusról, aki megérdemli (szlovákról, magyarról, mindegy), mint gonosz vagy züllött bohócról. Azok, akik az állami („közszolgálati”) médiát most kezükbe veszik, másképp szocializálódtak, tehát mindez számukra érthetetlen. Nem mellesleg ez ugyanaz az MTI, amelyik a hét végén országos politikai ügyet csinált egy nettó dilettáns hülyeségből. Figyeljük meg a folyamatot: szeptember 16-án az MTI bejelenti, hogy a Nagy Magyarország (így, külön) című folyóirat főszerkesztőjének vezetésével megalakult a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány. Rendben, ez nyilván akkora horderejű hír, hogy nemzeti hírügynökségnek kötelessége ingyen közölni. A megalakulás után három nappal a civil szervezet két, leginkább Csongrád megyében ismert vezetője sajtóértekezletet tart a Központi Szabó Ervin Könyvtár előtt, és miután negyvennégy plusz húsz évig senkinek sem volt gondja az intézmény nevével, kijelenti, hogy azt muszáj megváltoztatni, mert Szabó Ervin „kommunista ideológus” volt, aki ráadásul „üdvözölte és támogatta a Lenin-féle bolsevik puccsot”. Az MTI ezeket is ingyen és minden fenntartás nélkül közli. A tudósítónak és a szerkesztőnek láthatóan fogalma sincs, hogy Szabó Ervin nem volt kommunista, és mint Litván György könyvéből kiderült, Lenint annyira utálta az etatizmusa miatt, hogy „szájára nem vette a nevét”. Majd utána megkérdezik Szőcs Géza kulturális államtitkárt, mit szól ehhez. Ő ugyan nem eszmetörténész, de az MTI emberének talán eszébe jutott, hogy ő is publikál a Nagy Magyarország című folyóiratban, tehát remélhetőleg nem lesz más a véleménye. Ráadásul elég nagy ember. És csakugyan, Szőcs híven megismétli az eddigi állításokat és tévedéseket, megtoldva egy felszólítással, amihez nincs hatásköre: „A könyvtár búcsúzzon el Szabó Ervin nevétől!” Megemlíti, hogy az intézményt eredetileg is csak Fővárosi Könyvtárnak hívják. (A tudósítónak és a szerkesztőnek nyilván fogalma sincs, hogy a könyvtár mai nevét 1946-ban, jobboldali városvezetés idején kapta.) Az MTI persze ad az egyensúlynak, és megkérdez egy inkompetens szocialista politikust (mindegy, mit mond, úgyis az ellenkező hatást éri el), valamint Monok Istvánt, az Országos Széchényi Könyvtár Hillerék által leváltott, kiváló igazgatóját, aki „aggasztónak és veszélyesnek” tartja a névváltoztatást. De hát mit érnek a szakmai érvek azzal szemben, hogy „azegybüdöskommer”? A nemzeti, pártatlan és közszolgálati hírügynökség emberei végül megszólaltatják dr. Tóth Istvánt, a szegedi Móra Ferenc Múzeum szlovák kisebbségtörténetre szakosodott történész-muzeológusát (miért éppen őt?), mire dr. Tóth István szakember a „kommunista ideológus volt” szöveget megtoldja azzal, hogy „már 1919-ben róla nevezték el a Fővárosi Könyvtárat”. A mostani jó ízlésű politikacsinálóknak azt ajánlom figyelmükbe, amit Szabó Ervin 1918 tavaszán - tehát ama bolsevik puccs után - mondott: „Inkább maradjon meg a rossz, semhogy erkölcstelen eszközökkel változtassuk meg.” Továbbá: „bármily keserves, azt tartjuk, hogy a demokrácia - választójogostul, pártkorrupcióstul, bankuralmostul -...szükséges és kívánatos politikai és társadalomszervezeti fejlődési fázis”. Ha ugyan megértik.

Felhívás Kisebbségekért Díj jelölésre

2010. szeptember 20. - (meh.gov.hu)

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága felhívást tesz közzé a 2010. évi Kisebbségekért Díj jelölésére. A Kisebbségekért Díj Hazai Kisebbségekért Tagozata elismerésben a magyarországi nemzetiségek érdekében a kisebbségi közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, a gazdasági önszerveződés területén példaértékű tevékenységet végző személyek, szervezetek és kisebbségi önkormányzatok részesülhetnek. Az idei díjazottakra 2010. október 20-ig lehet javaslatot tenni. Az indoklással ellátott javaslatokat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága (1055 Budapest, Kossuth tér 4.) postai és a Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript. e-mail címére kell eljuttatni. A Kisebbségekért Díj odaítélése az 1/1995. (IX. 28.) ME rendelet alapján történik. Az állami elismerés átadására a Kisebbségek Napjáról (2010. december 18.) történő megemlékezés kiemelt eseményeként kerül sor.

Visegrádi négyek - Újabb közös V4-es külképviseletek nyílnak

2010. szeptember 14. - (mti)

A visegrádi négyek külügyminiszterei kedden Pozsonyban megállapodtak abban, hogy újabb közös képviseleteket nyitnak, elsősorban takarékossági okokból. Az MTI-nek pozsonyi tárgyalásairól telefonon nyilatkozó magyar külügyminiszter elmondta, hogy a négy állam két hónapon belül értesíti egymást arról, hogy mely országokban tartják elképzelhetőnek közös konzulátus, külképviselet működtetését. Martonyi János elmondta, hogy a V4 országai egyeztetik álláspontjukat az Európai Unió 2013 után esedékes új költségvetésének kérdésében. Mint mondta, közös érdek, hogy a költségvetésben ne érje hátrány az EU hagyományos fejlesztési területeit, a kohéziós politikát és a mezőgazdasági politikát. „Az EU úgynevezett nettó költségvetési befizetői szeretnék a bruttó nemzeti jövedelem 1 százalékában maximálni a közös költségvetést. Ugyanakkor egy sor politikát erősíteni szeretnénk, a versenyképességet, a kutatás-fejlesztést, az energiabiztonságot, a klímavédelmet, amelyek önmagukban véve legitim célkitűzések, csak az a gond, hogyha ezekre több pénzt fordítunk és közben megtartjuk az 1 százalékos plafont, akkor a hagyományos politikákra kevesebbet tudunk fordítani. Ezért nagyon fontos érdekük a visegrádi országoknak, hogy megvédjék a hagyományos politikák forrásait, a kohéziós politika, a mezőgazdasági politika forrásait, és egyben nekünk nagyon fontos az is, hogy a közös kül- és védelmi politika ügye előrehaladjon” - mondta a magyar diplomácia vezetője. Martonyi elmondta azt is, hogy az Európai Bizottság várhatóan jövő áprilisban, a soros magyar elnökség idején beterjeszti költségvetési javaslatát, amelyet kemény vita követ majd, és ezért fontos, hogy a V4 országai egyeztessék álláspontjukat, „a kohéziós politikáról, arról, hogy ez a politika eszközeiben, forrásaiban ne szenvedjen sérelmet, ez a politika maradjon integrált, tehát egységes, ne válasszák például le róla a szociális alappal kapcsolatos kérdéseket”. A találkozón a transzatlanti kapcsolatrendszer erősítéséről is szó volt. Elhangzott: a V4 országai érdekeltek abban, hogy az EU külpolitikájában az eddigieknél nagyobb figyelmet kapjon az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolat, az EU és Kanada kapcsolata. Martonyi a találkozót követően kollégáival együtt részt vett a GLOBSEC 2010 kül- és biztonságpolitikai konferencián, ahol többek között megvitatták a V4 jövőjét is. „Visegrád megerősödik, új lendületet kap, ugyanakkor nem jelentünk az unión belül blokkot, ez nem egy lezárt intézményes rendszer, hanem együttműködés”. A regionális együttműködés „rugalmas, különböző formákat ölt, nem korlátozódik Visegrádra”, egy tágabb közép-európai együttműködés valósul meg, a „V4-et kiegészítő formátumban; létezik V4+1, V4+2, V4+4, nekünk nagyon fontos a dél-európai együttműködés is”, de a 20 éves V4 jelenlegi formájában is fennmarad - számolt be felszólalásáról Martonyi. A V4-ek pozsonyi találkozóján as magyar külügyminiszter és Berényi József, az MKP elnöke munkaebédet tartott. A találkozón áttekintették a Szlovákia és Magyarország közti nyitott kérdéseket. Berényi és Martonyi kölcsönösen tájékoztatták egymást a magyar kormány és az MKP álláspontjáról a kettős állampolgárság, a nyelvtörvény és a határmenti együttműködés ügyeit tekintve.

„Magyarországon mindenki elvesztette ezt a meccset”

Krasztev Péterrel, a pozsonyi Magyar Intézet

volt igazgatójával Széky János készített interjút

2010. szeptember 17. - (Élet és Irodalom)

Az utóbbi években nemzedékváltás volt a magyar kulturális diplomáciában: számos kulturális képviselet élére viszonylag fiatal, dinamikus vezető került, aki nem elfekvőnek vagy protokollközpontnak tekintette az intézményt. 2010 elején, gyakori megbeszélések után megszületett egy tervezet a kulturális képviseletek stratégiájáról, céljairól, általános és „területspecifikus” eszközeiről, munkájuk értékelési modelljéről. A sajtótájékoztató előtt az illetékes miniszter bejelentette, hogy a választások előtt nem időszerű a kérdés. A dokumentum elkészítésében fontos szerepet vállalt a pozsonyi Magyar Intézet akkori igazgatója, Krasztev Péter, akinek bőséges tapasztalatai voltak az eszmény és a valóság közötti szakadékról. Szerződése június 30-án járt le, ő maga hivatalosan munkanélküli, utóda még jó ideig nem lesz.

- Kinek való, kinek ad szolgáltatást a pozsonyi Magyar Intézet? Szlovákiai magyaroknak, szlovákiai szlovákoknak, pozsonyi magyaroknak - akik kevesen vannak -, csallóközieknek?

- Szlovák állampolgároknak. Mindenkinek, aki Szlovákiában él. Természetesen szól azokhoz, akik magyarok közülük, de az én felfogásom szerint elsősorban a többségi társadalmat kellett meggyőznünk arról, hogy mi egy nagyon kedves, barátságos, mosolygós ország vagyunk, egészen elképesztő kultúrával, nem pedig emberevők és vérszívók, ahogy a tankönyveikben gyakran leírják.

- Ahhoz képest, hogy még most is ilyenek a tankönyvek, messze nem olyan általános és dühödt a magyarellenesség, mint a határon innen sokan képzelik. Milyen a közönséges hungarofóbia és a tájékozatlanság aránya?

- Ha egy szlovákot megkérdezünk - akár egy barátságos embert, akinek nincsenek ellenséges érzelmei -, nem fogja tudni, hogy kerültek oda egyáltalán a magyarok. Gyakorlatilag bevándorlóként kezelik azt a tízszázalékos magyar kisebbséget. Aki tudatos, annak viszont alaptétel, hogy „ezek voltak a mi elnyomóink ezer éven át”. Ez nagyon súlyos hendikep minden magyar termék - akár kulturális termék - bemutatásában.

- Gondolom, feladatai közé tartozott a közegellenállás legyőzése.

- Tőlem senki nem várt semmit. Benyújtottam a minisztériumnak a pályázati anyagomat még Bozóki András idején, és nyertem vele. De aztán soha senki nem vette elő, soha senki nem kérte tőlem számon, hogy teljesítem-e a feladatot, amit tételesen vállaltam. Senkitől egy egyenes mondatot, egyértelmű tartalmi eligazítást nem kaptam, még egy beszélgetés sem zajlott le köztem és a Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatóságának bármilyen illetékese között. Ez a szerv a Kulturális Minisztériumhoz tartozott, és innen tették át Hiller István idején a külföldi magyar intézeteket a Balassi Intézethez. A Balassi Intézet eredetileg az itt tanuló határon túli diákokkal és a magyar nyelvtanítással foglalkozott, mindez nem volt nagy tétel. Az átszervezéssel az intézmény költségvetése többszörösére nőtt, és ezzel a helyzettel már nem tudott mit kezdeni. Az ottani hivatalnokokat csak a technikai kérdések érdekelték: hogy kiutazzon az ember, elkezdje a munkát, fölvegye a fizetését, legyen program, előtte papír, utána papír. A tartalom az égvilágon senki sem érdekelt.

- Ezzel azt mondja, hogy nem volt vagy nincs magyar kultúrdiplomácia?

- Nem volt koncepció.

- Apparátus volt?

- Az volt, de a technikai végrehajtásra szorítkozott. És minden lehetséges elemet beépített a működésünkbe, ami gátolta a sikeres munkát.

- Most, a kormányváltás után lesz?

- Dehogy. Az intézetek irányítása továbbvándorolt, a Balassi Intézet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alá került, és most sem az történik majd, hogy az igazgatók valamifajta konszenzus, megegyezés alapján dolgoznak. Hanem, mint Hatos Pál, az új főigazgató szavaiból kiderül, lesz egy központi arculat, központi programterv, és ebből fognak leosztani feladatokat, tehát az intézetek csak afféle végrehajtó állomások lesznek.

- Visszatérve a közönség összetételéhez: például a tavalyi OKÉ, azaz „Olvass könyvet éjszaka” rendezvényre kik mentek el? Milyen nyelven folyt?

- Magyarul. Megtartottuk azt az elvet, hogy vannak olyan programok, amik csak magyaroknak szólnak. Más kérdés, hogy a magyarok közül kiknek. Régebben inkább a nyugdíjas korosztályból került ki az intézet közönsége, be-bejártak, elpogácsáztak, borozgattak a programok után. Nekünk nagyon fontos volt, és ez volt a nehezebb, hogy a fiatalokat behozzuk.

- Melyik fiatal réteget?

- Jöttek a nyitrai egyetemről és Pozsonyból, azaz végül is az egész országból. Igazából velük tudtunk dolgozni. Azok a fiatalok, akik a politika felé igyekeztek. A sérelmi diskurzusban élték ki magukat: azért nem járnak vagy járhatnak egyetemre, mármint szlovák egyetemre, mert magyarok, diszkriminálják őket, és a többi, tehát a kevésbé jó képességűek gyakorlatilag belemenekültek a saját magyarságukba. Az MKP most bukott politikusainak a környezetébe kerültek, és a bukást nagyon nehezen élik meg. Mindenesetre nem ők keresték a főváros közösségi helyeit.

- Ezek szerint az a legjobb, ha egy külföldi magyar intézet közösségi találkozóhely?

- Nem volt kitalálva, hogy ezek az intézetek mire valók. A pozsonyi Goethe Intézetbe vagy a British Councilba azok járnak, akik valamilyen szinten a német vagy az angol kultúra elkötelezettjei. De a kisebb kultúrák intézeteinek, mint a magyar, a cseh vagy akár az osztrák, eleve államszaguk van, érződik rajtuk a közigazgatási ragacs. Ilyen helyre nem nagyon szeretnek bemenni az emberek. Tudják, hogy ez az illető állam saját arculatalakító intézménye. Egészen más ügy, ha ezek a rendezvények „kitelepülnek” máshová. Magába az intézetbe, a szakmai programokra bejön a szűkebb szakma, de mezei érdeklődők nem. Nagyon át kellene gondolni tehát, hogy egyáltalán szükség van-e magukra az épületekre ebben a formában. Pezsgő világvárosokban biztosan. Párizsban vagy Berlinben sikerült igazi közösségi találkozóhelyet teremteni - ott a magyar központ egy a sok találkozóhely közül. Pozsonyban, kisebb városokban ez nagyon nehéz feladat. Bejárnak a magyarok, de hogy a szlovákok is csak úgy bevetődjenek, elképzelhetetlen.

- A kitelepüléshez: az utóbbi évek leglátványosabb közös kulturális eseményét, száz magyar és száz szlovák képzőművész közös kiállítását Dunacsúnban nyitották meg tavaly márciusban.

- Pontosabban a dunacsúni gát tetején, a Danubianában. Ez Közép-Európa talán legszebb kiállítóhelye, egy holland mecénás építtette, aki káprázatos és költséget nem kímélő kiállításokat rendez. Ő állta a cechet a magyar-szlovák kiállításon is. 2006-ban egyébként a magyar képzőművészetet mutatta be a hetvenes évek végétől máig. Tavaly elmaradt egy kiállítás, lett egy másfél hónapos rés a programban, akkor jutott eszébe a galéria szlovák igazgatójának, hogy annyira rosszra fordult a két ország viszonya, csinálni kellene egy magyar-szlovák közös kiállítást. A dunaszerdahelyi rendőri atrocitásokra következő március 15. előestéjén nyílt meg. Ez volt a mi „Tegyük meg az első lépést!” jelszavú megbékélési kampányunk nyitórendezvénye.

- Máshol a megbékélés szándéka hiányzott, itt viszont a lehetőség: ilyen kampány indítására a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének mint kormányzati intézménynek nem volt jogköre.

- Mint intézet, nem tehettük meg. Mi csináltuk, de nem hivatalosan. Az intézethez közel álló Védcölöp Alapítvány kezdeményezte, több tucat magyar és szlovák civil szervezet vett részt benne: művészek, ismert emberek, akik abból indultak ki, hogy rengeteg közös ügyünk van, közös kezdeményezéseink, csak ezek nem látszanak a médiában, nem látszanak sehol.

- Az alapítványba ki adott pénzt?

- Rendes, „pályázós” alapítvány volt. A szlovákoktól állami pénzt nem kaptunk Ficoék alatt, hiszen ott Slota-párti volt a kulturális minisztérium illetékes államtitkára, de idehaza a Miniszterelnöki Hivatal nemzeti intézménynek sorolt be, vagyis kaptunk évi minimális, normatív támogatást. Ezenkívül támogatott például a Visegrádi Alap, a Közép-európai Alapítvány, az OTP.

- Szlovák részről ki volt a kuratóriumban?

- Rudolf Chmel lett a kuratórium elnöke, aki Budapesten volt nagykövet, később kulturális miniszter, az új kormányban pedig ő a kisebbségi ügyekért is felelős miniszterelnök-helyettes.

- Ahogy tudom, az alapítványt némely szlovákiai magyar politikusok kezdettől fogva lényegében mint nemzetáruló társaságot támadták.

- Amikor a Fico-kormány idején megromlott a viszony, az alapítvány úgy foglalt állást, hogy akármi történik, össze kell fogni a normális embereket, ösztönözni mindent, ami közös magyar-szlovák ügy, meg kell mutatni a világnak, hogy ez egy műbalhé, amit gátlástalan politikusok gerjesztenek. Ehhez próbáltunk szponzorokat találni. A Miniszterelnöki Hivatalban sikerült meggyőznöm az embereket, konkrétan Zilahi László főigazgatót, hogy erre a célra adjanak pénzt. Így lettünk nemzeti intézmény, évekkel a Híd megalakulása előtt. Ekkor Bugár Béla még az MKP-ban volt, bár „duzzogó helyzetben”, mert kiszavazták a pártelnökségből, Csáky Pál lett az elnök. Utóbbi valahonnan megtudta, hogy rajta vagyunk a nemzeti intézmények listáján, ahonnan több emberének az alapítványát kirakták; ezek között a legsötétebb politikai gengszterek, durva uszítók voltak. És eleve nem értette az egészet, merthogy nem lenyúlós alapítvány volt, hanem a magyar-szlovák együttműködésben létrejövő kortárs művészetet támogatta. Ez nem létező kategória az átlagos szlovákiai magyar politikus számára. Utána megnézte, hogy kik alapították a Védcölöpöt, és ott volt mindenki, akit ő folyamatosan nemzetárulózott: Hushegyi Gábor, Németh Ilona, Szigeti László, Rudolf Chmel - őt nem nemzetárulózta, de hát mégiscsak szlovák politikus -, Csekes Erika, a Közép-európai Alapítvány kurátora, aki Világi Oszkárnak volt a társa az ügyvédi irodában - Világi, a Slovnaft elnöke a „fősátán” -, és azt látta, hogy hoppá, összejött az ellenség, noha már sokkal régebben összejött. Akkor bement a Miniszterelnöki Hivatalba, közölte, hogy óriási botrányt fog csapni, ha ezek pénzt kapnak. Megkérdezték, mi a baja velünk, mert hát a légynek nem árt ez az alapítvány, nem politizálnak. Erre kijelentette, hogy ez a Fico magyar baráti köre, és egyáltalán, ezeket nem lehet támogatni. Hogy megszabaduljanak tőle, azt mondták, hogy oké, leveszik a listáról a Védcölöp Alapítványt. Ettől még ugyanúgy megkapta az alapítvány az idei pénzt, csak éppen akkor se mertek Csákyval konfrontálódni, amikor már a közvélemény-kutatások szerint is lejárt lemez volt politikailag.

- Ezzel a körrel szemben alapérv a nemzeti oldalon, hogy Hushegyi Gábor esztéta Pavol Paškának, a szlovák parlament előző, Smer-tag elnökének volt a tanácsadója.

- Paška nagyon mérsékelt Ficoékhoz képest. Azzal, hogy kinevezték parlamenti elnöknek, gyakorlatilag taccsvonalra tették. Ő az, aki megpróbálta a meglévő alkotmányos keretek között tartani a botrányos törvényeket, mint a nyelvtörvényt. Csáky Pál Hushegyi-ellenes dühe egyébként félreértésen alapult, mert ő a Védcölöp alapító kuratóriumának névsorát nézte. Mire Hushegyi a parlament elnökének tanácsadója lett, lemondott a kuratóriumi tagságról, mert Magyarországon az MH nemzetstratégiai osztályának tanácsadója volt, és ez összeférhetetlen lett volna az alapítványban viselt tisztséggel.

- Tisztes magatartás, ahhoz képest, hogy elég sok - bár a jelek szerint nem elég sok - írás foglalkozott már a határon túli politikai kliensrendszerrel.

- A határon túli politikusok - nem csak Szlovákiában - megszokták azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalból és általában Magyarországról a pénz nagyon nagy részt a politikusok és köreik magánalapítványaiba ment.

- A Gyurcsány-kormány alatt is?

- Abszolúte. Sőt, sokkal inkább, mint a Fidesz alatt. Én úgy hívom, hogy pacifikáló pénz. A Miniszterelnöki Hivatalban próbáltam magyarázni öt éven át, hogy nem megyünk semmire, ha a saját ellenségeiket támogatják. A pozsonyi liberális magyar értelmiség folyamatosan próbált arra rávenni, hogy közvetítsek köztük és a hazai „hatóságok” között, el akarták magyarázni, menyire szégyellik, hogy őket az MKP és a Csemadok képviseli a maga XIX. századi nemzetképével és sérelmi politizálásával. Amikor valamelyik magyar politikus, például Szily Katalin, megjelent Pozsonyban, a követségiek azokat a főállású magyarokat hívták „értelmiségi találkozóra”, akik teljesen vállalhatatlanok voltak a megbékélést kereső közösségnek. Az ilyenekre rendszerint el se mentek, vagy csak benéztek egy percre. A legnagyobb válság kellős közepén Pozsonyba látogatott Göncz Kinga, akinek végre nem a külügyesek szerveztek egy beszélgetést, hanem Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója. Döbbenetes volt, hogy a külügyminiszter akkor hallott először nem nemzetvédő értelmezést a magyar-szlovák konfliktusról, arról, hogy nemcsak a szlovák nacionalizmus az egyetlen ellenség, hanem a szlovákiai magyar radikálisok, akik a nacionalisták alá adják a lovat. Őket márpedig az a magyar állam támogatja, amelyik utána háborog a kisebbségek nehéz helyzete miatt. Szóval az ellenség sokkal bonyolultabb fogalom, mint gondolták volna.

- „Ellenségeiket”? Leírhatom így?

- Hát persze, mert a Csemadok, az MKP és csatolt intézményeik tartották a markukat, megkapták a méretes magyarországi támogatásokat, majd abban a pillanatban, amint elfordultak, elkezdték teli torokból üvölteni, hogy „nemzetáruló, mocskos liberálbolsevik magyar kormány”. Aztán megint tartották a markukat. Gémesi Ferenc, a MeH nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára akármerre fordult, tenyereket látott. És kértem, hogy egy picit azokat is támogassák, akik a mi, vagyis a megbékélés álláspontját próbálják támogatni, vagy legalább megértik, és nem a konfrontálódást keresik. És legalább megpróbálja valaki magyarázni arrafelé, hogy mi is a nemzetpolitikai koncepció. De nem volt koncepció. Igazi emeszpés tempó volt: „fizessük ki, oszt' csönd lesz”.

- De nem lett csönd.

- Nagyon nem. Bárhova elmentem, ugyanazt hallottam. Akármilyen Csemadok-gyűlésen, akármelyik nemzeti ünnepen. Az ötödik mondatnál elkezdődött, hogy „most, amikor a nemzeti ekkora bajban van, és a tragédia küszöbére érkeztünk, a nemzetáruló kommunista kormány így meg úgy”. Azok mondták, aki Budapesttől kaptak évi milliárdnál több támogatást. És akkor azt mondtam, hogy ácsi. Hát miről beszélsz te? Miből van neked kisbirtokod és fekete limuzinod? Mondom, öt éven keresztül nem tudtam meggyőzni a hivatalt arról, hogy álljanak le ezzel. Van egy csomó értelmes ember, aki egészen mást akar, egészen másképp képzeli el a szlovák-magyar együttélést. És vertem az asztalt a hivatalban, mondtam, hogy az ottani értelmiségnek a kilencven százaléka ezen az oldalon áll. Mondtam, hogy őket támogassák, mert szerveződnének, ha éreznék, hogy Magyarországon valaki gondol rájuk. Válasz: „Nem, majd ha ők lesznek a magyarság legitim képviselői”. Én meg: „Erről van szó. Ahhoz, hogy a magyarság legitim képviselői legyenek, legalább egy mosolyt eresszetek meg feléjük. Ha már az ellenségeiket és azokat támogatjátok, akik ezt az egész konfliktust gerjesztik.”

- A „majd ha ők lesznek a magyarság legitim képviselői”-típusú érvelés akkor is elhangzott, amikor Martonyi János még leendő külügyminiszterként Pozsonyban találkozott az MKP vezetőivel, de negligálta a parlamentbe jutásra már akkor esélyesebb Hidat. Az pedig nem meglepetés, hogy Szlovákiában vagy éppen Romániában a hazai kormányváltás és az ottani politikai változások után még inkább a „jómagyarok” szervezetei lettek a támogatások kedvezményezettjei és elosztói.

- Ezek az emberek jól számoltak, Magyarországon pedig mindenki elvesztette ezt a meccset. A Fidesz is, az MSZP is. Néha az volt az érzésem, hogy más nyelvet beszélünk, hogy rossz szavakat használok, amikor kommunikálok velük. Elmondtam, leírtam valamit, ami teljesen logikus volt, és néztek rám, hogy: „de neeem”. Tízmillió forintról volt szó. Hogy egy pártelnök bemenjen a MeH-be, és a tekintélyét bevetve botrányt csináljon emiatt - hát ez tréfa ahhoz képest, ahogy akkoriban folytak a pénzek. De az alapítványnak az a tízmillió nagyon sok volt. Ebből egész éves akciósorozatot lehetett fedezni. Fesztiválokat támogatott, például a Gömör-Tornai Fesztivált, ami az egyik legjobb dolog, ami Szlovákiában történik, a remek világzenét játszó Tócsni & Flódni szlovák-magyar zenekar turnéját, a Hranica-Határ kortárs művészeti akciót. Természetesen rendeztünk az intézet keretein belül nagyszabású, hivatalos programokat, kiállításokat, koncerteket, de a legjobban azt szerettem, és a legnagyobb hatása annak volt, hogy kivittük a programot az utcára. Kassán például magyar és szlovák street artosok közösen kifestettek egy villamost. Rajta volt a megbékélés-emblémánk, rajta volt a Magyar Intézet logója, és két hónapon át gurult Kassa utcáin. Tavaly ugyanezt megcsináltuk Pozsonyban is.

- A magyar politikai-hivatalnoki elit ritkán volt vevő az ilyen ötletekre, de túl az ízlésbeli és nemzedéki kérdéseken, engem régóta meg se döbbent az a tájékozatlanság és érzéketlenség, ami a szomszédsági diplomáciánkra is jellemző.

- Az egész magyar politikai elitnek lefagyott az agya, amikor ilyen ügyekben határozottan kellett volna dönteni. Néha azt hittem, hogy én nem vagyok normális. Én vagyok az egyetlen, aki ezt mondja? Ráadásul az én köreimben, azok között, akik most a Hídhoz csatlakoztak, olyan világos volt ez, mint a nap. Más kérdés, hogy ide mi jutott át mindeddig a Fidesz-szűrőn, az MSZP-szűrőn, és ami a legrettenetesebb, a külügy szűrőjén, ahol nem is tudom, honnan szalajtották az erre szakosodott hivatalnokokat.

- Ez mintha ugyanaz a szó szerinti bénaság volna, ami a magyar intézetek minisztériumi kezelésében megmutatkozott. A pozsonyi Új Szóban így fogalmazott: „Hiller István keresztülnézett rajtam”.

- A Hiller nevű miniszter öt év alatt egyetlen mondatra sem méltatott.

- A többiek kértek tőle beszélgetést?

- Nem tudom. Azt tudom, hogy akkor méltatta szóra őket, amikor elutazott Párizsba, Londonba, kiment az attraktív fővárosokba - de persze Pozsonyba nem. Ne vicceljünk. Senki nem jött ki Bozóki óta. Az igazgatói értekezleteken megjelent Balázs Péter és Hiller, és éktelen butaságokat beszéltek Szlovákia ügyében. Akkor felszólaltam, és azt mondtam: „Én egyet kérek - tudom, hogy nem ez erre az alkalmas fórum, de itt is elmondom: ne élezze senki a konfliktust, amikor ők acsarognak, akkor nem kell visszaacsarogni. Csak annyit kérek mint »szlovákiai emberünk«, hogy legalább ne fokozzák.” Nem is válaszoltak rá. Amikor Hiller a következő évben értékelést tartott, Pozsonyt meg sem említette. Az egyik igazgatói értekezlet után, pont a Danubiana-kiállítás előtt, 2009 elején odamentem hozzá, és mondtam, hogy kellene ötezer euró. Annyit vállaltunk, hogy mi álljuk a katalógust. Ez a kiállítás összköltségvetésének a töredéke. Megpróbáltam elmagyarázni, mi ez a kampány, most ezen a vonalon lehetne nyomulni, pontokat lehetne szerezni, hogy amikor a nagypolitika bajban van, akkor a kultúra megmutathatja és így tovább. Hiller elnézett balra, és jobbra nyújtotta a kezét. Folyamatosan keresett valakit a tömegben, elfordulva végighallgatta azt a három mondatot, amit elrebegtem neki, bólintott és elment.

- De hát a minisztériumi felügyeletnek mégiscsak vannak hivatalos formái.

- Egyetlenegyszer fordult elő a Balassi Intézetben, hogy a miniszter eljött, hogy megbeszélje közvetlen alárendeltjeivel az időszerű problémákat. Egy órát szánt rá. Fölállt, azzal kezdte, hogy jó, beszélgessünk, de előbb még elmondana pár gondolatot. Néztem az órát, ötvenkilenc percig beszélt. Nem mondott semmit. Kinyilatkoztatott egy órán át, utána tíz perc alatt páran még mondtak valamit, majd lezárta azzal, hogy köszöni szépen, megbeszéltük a problémákat, és semmire nem válaszolt. Csák Ferenc, az akkori nemzetközi szakállamtitkár volt az egyetlen, aki tisztában volt azzal, hogy ezek az intézetek léteznek, pénzt fogyasztanak, és nincs senki, aki tudja, hogy mire valók. Ő volt az egyetlen, aki végighallgatott minket, leintette azokat a hivatalnokokat, akik úgy beszéltek velünk meg rólunk, mint a kutyákról, utasításokban kommunikáltak, megtiltották, hogy interjút adjunk, engedélyhez kötötték volna a vizelést is. Ez volt a Balassi Intézet összes támogatása. Amikor felállt a személyzetis, és közölte, hogy „ezek úgyis csak nyaralgatnak kinn”, akkor Csák fölállt, és ezt a hangnemet kikérte mindenkinek a nevében, akik érdemeik alapján, pályázat útján kerültek a helyükre. Addig csak mi kértük ki a magunk nevében.

- Most, miután lejárt a szerződése, milyen munkába kezd?

- Szeretném elvarrni a szálakat, végére járni az elindított folyamatoknak. Pozsonyban most nincs igazgató. Júniusban eljöttem, novemberre ígérik, hogy kiírják a pályázatot, január előtt ott kinevezett vezető nem lesz. A szlovák és a magyar Nyitott Társadalom Intézet (OSI) összeadott egy alapot a szlovák-magyar megbékélésre, tehát az a munka, amit elkezdtünk, ezzel tökéletesen befejezhető. Végül is nekem lelkiismereti kötelezettségem, hogy az i-re feltegyük a pontot. Nagyon sok kötődés alakult ki, elkezdődtek programok, amikből most, egy kis támogatással akár világraszóló dolgok is lehetnek.

- Ennek most szlovák oldalról több az esélye. A Híd kormánypárt lett.

- Az ottani tankönyveket meg kellene változtatni, mert az ellentétek, konfliktusok fő forrása igazából a szlovák közvélemény teljes tájékozatlansága. Hét végén beszéltem Radičovával, ő váltig állította, hogy megbeszélte Orbán Viktorral, nem lesz több konfliktus. Úgy legyen. Jó szándékú asszony, de hogy a reménye beteljesüljön, ahhoz nagyon kellene egy államközi kulturális alap. Az OSI alapjával az a cél, hogy ennek modellt adjon.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
...............................................................................................................................................

		Máj 2024

Po	Ut	St	Št	Pi	So	Ne
29	30	1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17 Slovenský metodický deň materských škôl Komárňansko-ostrihomskej župy	18 XIV. Túra na Pilíš	19 Turíčna omša v Kerestúri
20	21	22	23	24	25 75. výročie založenia školy v Slovenskom Komlóši I. Festival Polovcov v Palote	26
27	28 O békešských osadách v Budapešti	29	30 Súbeh VPN ZSM Poznaj svoje korene – Škola v prírode na Slovensku 2024	31 Regionálne kolá súťaže Slovenské spievanky a veršovačky Slovenské spievanky a veršovačky Hodžov novinový článok 2024	1	2

Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Tel.: (+36 1) 878 1431
Fax: (+36 1) 878 1432

Poštová adresa: 1558 Budapest, Pf. 199

RSS Facebook E-mail

luno.hu

OnLine LuNo Portál | Ľudové noviny
Portál Slovákov v Maďarsku
Az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított lap
Ľudové noviny –
týždenník Slovákov v Maďarsku
(ISSN 0456-829X)
Főszerkesztő neve: Fábián Éva

Školy

Samosprávy

Odporúčame

E-mail: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Adresa/Cím: 1135 Budapest,
Csata utca 17. 1/9
Poštová adresa:
1558 Budapest, Pf. 199
Telefón: (+36 1) 878 1431
Tel./ Fax: (+36 1) 878 1432
Vydavateľ/Kiadó: SlovakUm Nonprofit Közhasznú Kft.

red blue brown green gray pink