A szlovák miniszterelnök-helyettes nem zárja ki, hogy a főügyészválasztás újabb fordulóját a koalíció esetleg összekapcsolja a kormány iránti bizalmi szavazással. Ján Figel kormányfő-helyettes a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) tisztújító kongresszusán szólt erről szombaton Pozsonyban. A tanácskozáson Figelt újra pártelnökükké választották a szlovák kereszténydemokraták. A politikus úgy vélte: ha a koalíciónak ezúttal sem sikerülne a főügyész megválasztása, stabilitása és összetartozása a jövőben megkérdőjelezhető lenne. „Néhány hónap múlva, egy más téma megvitatásakor kiderülhet, hogy a 79 koalíciós képviselő között néhány Júdás, megvehető vagy zsarolható ember van” - jelentette ki Figel. A szlovák parlamentnek csütörtökön harmadik nekifutásra sem sikerült megválasztania az ország új főügyészét. Az ismételt sikertelenség legfőbb oka, hogy a koalíció nem egységes az ügyben. Dobroslav Trnka, a jelenlegi főügyész, az ellenzék jelöltje a titkos szavazás során egy szavazattal többet kapott, mint Jozef Centés, a kormányzó koalíció közös jelöltje. A 150 tagú testületben a jelenlévő 149 képviselőből 74-en szavaztak Trnkára, míg Centés 73 szavazatot kapott. A négypárti koalíciónak 79, az ellenzéknek pedig 71 képviselője van a parlamentben, így biztos, hogy a koalíció néhány képviselője Trnkát támogatta. Figel megjegyezte: a keddi főügyészválasztás - mégha össze is kötik a kormány iránti bizalmi szavazással - „magában fogja hordozni az összes eddigi kockázatot”. „Csak egy szavazat hiányzott ahhoz, hogy megbukjon a kormány” - ismerte el a miniszterelnök-helyettes. Iveta Radičová miniszterelnök korábban azt nyilatkozta, hogy lemond, ha újra Trnka lesz a főügyész. Ezt a kijelentését a kormányfő a szombati Új Szóban közölt interjújában megerősítette. A négy koalíciós párt - a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU), a Szabadság és Szolidaritás (SaS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Híd - egymást vádolja a megállapodások megsértéséért. Mindegyik párt azt állítja, hogy képviselői Centésre szavaztak, s ezt bizonyítani is tudja. Hétfőn a koalíciós tanács is foglalkozik a témával. Szlovákia főügyészének megválasztása már hetek óta húzódik. Az első sikertelen választás előtt a koalíció nem tudott közös jelöltet állítani, mivel az SDKU nem értett egyet a KDH, a Híd és az SaS jelöltjével, Eva Misíkovával. Később az SDKU egyik képviselője Trnkát javasolta megválasztani. Iveta Radičová kormányfő akkor kijelentette, ha Trnkát újraválasztják, lemond posztjáról. Az újabb egyeztetések után a koalíció végül is Jozef Centést jelölte főügyésznek. Ellenfele Dobroslav Trnka jelenlegi főügyész lett, aki Mojmír Mamojka, az ellenzéki Smer képviselőjének javaslatára lett jelölt.

A Híd lesz a bűnbak

2010. december 4. - (Paraméter)

A Sme portál közölt terjedelmes interjút Bugár Bélával, a Híd elnökével, elsősorban a főügyészválasztás körül kialakult helyzetről. „Húsz éve vagyok a politikában, mindkét Dzurinda-kormánynak a tagja voltam, és mindig azt mondták rólunk, hogy mi vagyunk a legmegbízhatóbbak. Vagyis amit megígérünk, azt betartjuk. Most a koalíció nagyon mélyre süllyedt, ami a főügyészválasztás első fordulójában kezdődött, amikor azt mondtuk, támogatjuk Ján Hrivnákot, az SDKÚ viszont azt mondta, még meg kell vitatniuk a másik jelöltet, Dobroslav Trnkát is” - közölte Bugár. A lap szerint a KDH, SDKÚ-DS és az SaS azt állították, hogy egymás szavazatait látták, viszont a Hídét nem. Bugár erre úgy reagált, nem láthatták mindenkiét, ráadásul a Híd nem tudta, milyen megegyezés született. „Valaki ránk szerette volna dobni a Fekete Pétert” - mondta. „Vannak elképzeléseim, de nem tudom bizonyítani. Több ostobaságot kezdtek hangoztatni, hogy a Híd keleti képviselői szavaztak másképp (Jakab Elemér és Igor Sidor)” - folytatta. Kérdésre, hogy Kassán a Híd a Smer jelöltje mögé állt az önkormányzati választásokon, Bugár úgy reagált, hogy máshol a KDH szövetkezett a HZDS-szel vagy az SNS-szel. Bugár állítja, hogy lefényképezték szavazataikat, ám a Sme újságírójának a titkos szavazásra hivatkozva nem mutatta meg a képeket. További kérdésre, hogy valaki Trnka miatt, vagy Radičová bukása céljából szavaz másképp, így válaszolt: „Sem egyiket, sem másikat nem lehet kizárni. Valakinek biztos jól jönne, ha Radičová lemondana. Ezt még húsz éve alatt nem éltem meg. Amikor önöknek azt mondtam, hogy ez a legkomplikáltabb koalíció, akkor kemény bírálatot kaptam. Eltelik két hónap, és egyik nap a KDH, máskor pedig más szavaz egy törvényjavaslatról másképp” - jegyezte meg Bugár. A lap megemlítette, hogy Stanislav Janiš (SDKÚ) szerint a koalíció biztosan nem esik szét. „Bátor kijelentés ez attól, aki Dobroslav Trnkát javasolta. Én hiszek Radičovának, hogy lemondana” - fogalmazott Bugár, hozzátéve, a kormánynak nem kéne szétesni, de akkor újabb kompromisszumot kellene keresniük. Elmondta, a Híd olyan megoldást szeretne, aminek a Smer nem tagja. „Ha valami most történne, a Smerrel nem lépnénk kormányra” - említette Bugár arra kérdésre, hogy Kassához hasonlóan nem lépnének-e koalícióra a Smerrel. A Sme kérdésére, hogy az SDKÚ belső harcai állhatnak-e a főügyészválasztás sikertelensége mögött, Bugár úgy vélekedett, hogy ha nem lenne Janiš indítványa Trnkáról, vagy Radičová kijelentése a lemondásáról, akkor erre senki nem gondolna. Bugár véleménye szerint a koalíció leggyengébb pontjai nem az Egyszerű Emberek vagy az OKS tagjai, hanem akik nem támogatták a söradó emelését, illetve Čentéšt a főügyészválasztáson. Hozzátette, akik azt állítják, hogy a Híd képviselői szavaztak másként, az hazudik. „Néhány hónappal korábban találkoztam Trnkával, de azok is társadalmi jellegű akciók voltak. Tudom, hogy ez terjed. Ráadásul nagykövetek is mondták nekünk, hogy az SDKÚ is tudja, hogy ti voltatok. Érdekes megnyilvánulása ez egy olyan pártnak, aki épp Trnkát is jelölte” - mondta Bugár. Utolsó kérdésre elmondta, keddig megoldást kell találniuk, hogyan válassza meg a koalíció Čentéšt.

Iveta Radičová: A magyar választójog megadása probléma lesz

2010. december 4. - (Lajos P. János - Új Szó)

Nehezen talált időpontot az interjú számára, augusztus végétől vártuk a lehetőséget. Fél órát kaptunk a beszélgetésre, végül háromnegyed óra elteltével figyelmeztetett a sajtótitkár, hogy be kellene fejezni. Kérdeztük a főügyészválasztásról is, habár kedden, az interjú készítésekor még könnyű menetnek tűnt az ismételt voksolás. A csütörtöki eredmény ismeretében azonban újra súlya van annak, hogy kilátásba helyezte lemondását. Iveta Radičová miniszterelnököt kérdeztük.

- Öt hónappal a koalíció megalakulása után milyen a viszony a pártok között? Mit tart a koalíció legnagyobb botrányának?

- Botrányaink nem voltak.

- Néhány azért akadt.

- Botrányunk biztosan nem volt. A botrány speciális helyzet. A legnehezebb a kormányprogram összeállítása volt, az erről szóló tárgyalások. Négy párt találkozott, négy választási programmal. Nehéz tárgyalások során egyeztünk meg, kompromisszum született az egyes programok viszonyában, de a fő célok tekintetében nem kellett kompromisszumot kötni. A legfontosabb céljaink ismertek: korrupcióellenes intézkedések, jogbiztonság, tehát az igazságszolgáltatás reformja, családpolitika és az életminőséget javító intézkedések, az oktatás, kutatás támogatása, munkahelyteremtés és az egészségügyi szolgáltatások minőségének javítása. A másik nehéz időszak a költségvetés összeállítása volt.

- Konszolidációs csomagot kellett elfogadniuk. A módszerek tekintetében gyakran tapasztalni nézetkülönbséget a pártok között. Miért nem egységes a koalíció?

- Sohasem lesz teljes egység, én nem is törekszem erre. Az egység a párbeszéd megszűnését jelenti, akkor volt itt egység, amikor a kommunista párt uralkodott. Ha a közös módszerek keresésére gondol, akkor szükség van egyetértésre, de az az egység, amely a döntési alternatívák hiányát jelentené, nem egészséges jelenség. Az államháztartás konszolidációjáról szóló vita is termékeny volt, hozzájárult ahhoz, hogy egy olyan intézmény, mint az OECD azt állapította meg, hogy a konszolidációs tervünk az egyik legjobb a hiány csökkentése és a hatások társadalmi megosztása tekintetében, úgy, hogy közben lehetővé teszi a gazdasági növekedés beindítását is. Így az, hogy több alternatívában gondolkodtunk, előnyt jelentett számunkra.

- Kívülről úgy néz ki, hogy a kormány hoz egy intézkedést, majd különböző lobbicsoportok nyomására módosít rajtuk. Nem így látja?

- A kormány eddig 85 törvényt küldött a parlamentbe, és az elfogadta ezeket. Mi kettőről vitatkozunk.

- De ezek a legfontosabbak.

- Nem értek egyet ezzel. Azok a legfontosabb törvények, amelyek javítják a vállalkozói környezetet, amelyek megteremtik a feltételeket az új befektetések számára, amelyek új munkahelyeket teremtenek.

- Ezt célozza azonban a konszolidációs csomag és az állami költségvetés is.

- Nem értek egyet önnel. A konszolidációs csomag két részből áll, az egyik része a minisztériumokat érintő megszorításokat tartalmazza, itt nincsenek gondok. A másik 17 törvény, amelyek megelőzik a konszolidáció másik részét, vagyis az adókat és a járulékokat szabályozó törvények. Ebből a 17-ből csak kettő problémás. Nem tartom kirívónak, ha két törvény körül vita van. Engedje meg. hogy más országok példáival hasonlítsam össze: Olaszországban előrehozott választások fenyegetnek, Magyarországon inog a kormány a második nyugdíjpillér államosítása miatt...

- Nem mondanám, hogy inog a magyar kormány, éppen ellenkezőleg: hengerel…

- Jó, máshogy mondom: a magyar kormány olyan intézkedésekhez nyúl, például államosítja a második nyugdíjpillért, ami mindannyiunkat meglep. Nem hiszem, hogy ez a jövő szempontjából szerencsés megoldás. De említhetem a francia kormány lemondását, az előrehozott választások veszélyét Írországban a konszolidációs csomag miatt stb. Mi összesen 100 törvényből kettőről vitatkozunk. Ha kettő esetében vannak, voltak hozzászólások, de ezek olyanok, mint például a sör jövedéki adójáról… bárcsak ne lenne ennél nagyobb problémánk!

- Lehet, hogy csak mi, újságírók vártuk, hogy az új kormány határozottabban jár majd el például az államháztartás konszolidációjának kérdésében.

- Nem elég határozott? A költségvetési törvényt előterjesztettük, a költségvetési hiányt 2,5 százalékponttal csökkentjük, ami 1,7 milliárd eurót jelent. Németország csak feleakkora csökkentést tervez.

- De csak arányaiban, százalékosan tekintve.

- Igen, de ez nagyon súlyos beavatkozás. Ön a határozottságot kéri számon, tőlem külföldön azt kérdezik, hogy tudunk végrehajtani ilyen határozott hiánycsökkentést anélkül, hogy sztrájkok törnének ki. Én mindig azt válaszolom, hogy sikerült egyenletesen megosztani a terheket, inkább a kivételeket szüntettük meg a rendszerben. Nem állítom, hogy nem érinti a csomag az embereket, de ami mindenkit érint, az az egy százalékpontos áfaemelés, és ezt is megpróbáltuk kompenzálni a szegényebb rétegek számára, hogy ne érezzék ezt meg. Ezért a magasabb családsegítő támogatások, ezért növeltük a szociális segélyeket, nem változtatjuk a nyugdíjak valorizációját. Ennek ellenére a vasas szakszervezet bejelentette a sztrájkkészültséget.

- Azt mondta, hogy a koalíciónak nincsenek botrányai, de egyszer mégis kilátásba helyezte lemondását, és ez nem a gazdasági intézkedések, hanem a főügyészválasztás miatt történt. Hogyan látja a főügyészválasztást?

- A botrány alatt törvénysértést értek, ilyen pedig nem történt. Most még előttünk van a főügyészválasztás. Az emberek nem bíznak az igazságszolgáltatásban, rossz a jogbiztonság, nagyon lassú az ügyek kivizsgálása, sok ügyet nem vizsgálnak ki, menet közben leállítják a nyomozást. Az igazságszolgáltatás egyik pillére az ügyészség, tehát itt is változtatni kell. Ebben megállapodtunk koalíciós partnereinkkel, és ez számomra olyan fontos kérdés, hogy ha változatlan formában működne az igazságszolgáltatás, akkor úgy látom, hogy nem lett volna szükség kormányváltásra sem.

- A főügyészválasztás miatti konfliktus az SDKÚ elnökválasztása előtt keletkezett, a sajtó arról írt, hogy ez valójában az ön és pártelnöke, Mikuláš Dzurinda közti konfliktus, egyfajta erőfelmérés. Így volt?

- Néha nem tudom, hogy viccelnek, vagy valamilyen, számomra ismeretlen következtetések alapján jutnak el a végeredményhez. Számomra ez a probléma egyértelműen a jogállam biztosításához kapcsolódik. Ez a hatodik legfontosabb közjogi méltóság. Ezt összekapcsolni az SDKÚ elnökének megválasztásával… Nem értem a logikáját ennek a felvetésnek.

- Mikuláš Dzurinda meg akarta mutatni, hogy ki az úr a koalícióban. Megmutatta, ha ő nem ért egyet a főügyészváltással, akkor nem lesz főügyészváltás. Lesz változás?

- December másodikán meglátjuk. A választás adja meg a választ, de a koalíciónak egy jelöltje van, és nem az előző főügyész.

- Ha tehát Dobroslav Trnkát választanák meg, akkor lemond posztjáról?

- Igen, lemondok.

- Váltsunk a nemzetiségileg érzékeny témákra. A kormányprogram is tartalmazza az előző kormány idején elfogadott hátrányos törvények megszüntetését, kiigazítását. Ez a folyamat azonban nagyon lassan megy. A hazafiassági törvény nem változik, az államnyelvtörvény csak most fog megváltozni, és ráadásul maradnak a szankciók, az állampolgársági törvényt sem sikerül elfogadni az év végéig. Nem lehetne ezeket a szimbolikus jelentőségű törvényeket gyorsabban módosítani?

- Ha szimbolikusak lennének, akkor nem vitatkoznánk rajtuk. Ezek nem csak szimbolikus törvények, komoly hatásuk van. Egyedül a hazafiassági törvény módosítása lenne szimbolikus, mivel már hatályba lépett, az iskoláknak az előírásai alapján kellett eljárniuk, ez már tényleg csak egy gesztus lenne. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a hazafiasság nem azt jelenti, hogy hol és milyen sűrűn akasztjuk ki az állami szimbólumokat, hanem abban nyilvánul meg, hogy milyen szépen beszélünk szlovákul, mennyire tiszteljük a szomszédunkat, milyen a viszonyunk a kultúrához, mennyire vagyunk büszkék arra, hogy Szlovákia polgárai vagyunk.

- Akkor egyszerű lenne módosítani a hazafiassági törvényt, hogy az iskoláknak ne kelljen minden osztályba zászlót kifüggeszteni.

- De ez már megtörtént, a törvény már hatályos.

- Lehet, hogy nem minden iskolában tették ki minden osztályban a zászlót.

- Akkor nem tettek eleget a törvénynek. A vita arról folyt a koalícióban, hogy van-e értelme gyorsított eljárásban elfogadni ezeket a törvényeket. Minden ön által említett törvény előkészítése folyamatban van. Szerintem az állami jelképeknek minden iskolában ott kell lenniük, de nem minden osztályban, a törvény ilyen értelemben változik majd. A nyelvtörvény a parlamentben van, akárcsak az állampolgársági törvény. Ami a nyelvtörvényben szereplő bírságokat illeti: vitáztunk róluk, hogy egy esetben maradjanak-e a szankciók, és ez a nyilvános tájékoztatás. Az, amely életveszélyes helyzetekre vonatkozik, vagy amelynek a hiánya az egészséget, életet, vagyont veszélyeztetheti. A joggyakorlatban a törvény nem teljes, hanem tartalmaz szankciókat.

- Nagyon sok olyan törvény is létezik, amely nem tartalmaz szankciókat.

- A törvény olyan előírás, amely szankciókat is tartalmaz, ez az általános definíciója. Én úgy gondolom, hogy életveszély esetében a bírság indokolt. És csak ebben az esetben maradnak a törvényben a szankciók.

- Készül a kisebbségi nyelvhasználati törvény is. Támogatni fogja azt is, hogy abban is legyenek szankciók ilyen esetekben?

- Nem tudom, hogy ez az életveszélyes helyzetre való tájékoztatásra vonatkozik-e. Ismétlem, az államnyelvtörvény csak az életet, az egészséget vagy a vagyont veszélyeztető tájékoztatásra vonatkozik.

- Ezek a törvények befolyásolják a szlovák-magyar viszonyt is. Hogyan értékeli a kapcsolatok változását a két ország között kormánya megalakulása óta?

- Érez valamilyen feszültséget?

- Talán nem érezhető, de úgy tűnik, hogy az előző kormány idején keletkezett problémákat nem kezelik. Magyarországon érvényes az új állampolgársági törvény, a választások előtt ez probléma volt, most viszont mintha megfeledkeztek volna róla.

- A budapesti látogatásom alkalmával Orbán miniszterelnök úrral is folytattam kétoldalú megbeszélést. Megegyeztünk, hogy beindítjuk az alapszerződés alapján működő vegyes bizottságok munkáját. Mindegyik bizottság működik, a tagokat lecseréltük. Ezek a bizottságok foglalkoznak a magyar állampolgársági törvénnyel. A probléma az, hogy a jogszabály nincs tekintettel a nemzetközileg érvényes követelményekre. Szlovákia ebben a kérdésben élvezi Brüsszel, az Európai Unió támogatását. Mi kölcsönösen tájékoztattuk egymást álláspontjainkról. Én elmondtam, hogy amíg Magyarországon ez a törvény érvényben lesz, nem fogjuk büntetni az állampolgárainkat, de elfogadunk egy jogszabályt, hogy a magyar állampolgárság felvételének nem lesz semmilyen hatása Szlovákiában. Ezt támogatja Brüsszel is. Mi nem utasítjuk el a kettős állampolgárság intézményét, ahogyan Csehország és még sok más állam. Bízom benne, hogy sikerül elérni a standard kettős állampolgárság intézményét Magyarországgal is.

- Tehát ön szerint most nincsenek problémák, javult a kapcsolat a két ország között?

- Nem érzek feszültséget, standard módon kommunikálunk Magyarországgal, akárcsak Lengyelországgal vagy más országokkal. Szlovákia most a visegrádi országok elnöki posztját tölti be. Kezdeményezésemre minden uniós csúcstalálkozó előtt találkozunk, és mindig meg tudunk egyezni közös stratégiában. Most decemberben is találkozunk. Ez az a módszer, amikor nem azzal foglalkozunk, ami megoszt bennünket - illetve azokkal a problémákkal a munkabizottságok foglakoznak. Elsősorban azonban azzal kell foglalkozni, ami leginkább sújt bennünket, ez pedig a gazdasági válság hatása.

- Tehát a kettős állampolgárság kérdését nem tartja olyan problémának, hogy azt a két miniszterelnöknek kellene megoldania?

- Ha nem tartanám problémának, akkor nem lenne a parlamentben a szlovák állampolgársági törvény módosítása. Ezért foglalkoztunk az első megbeszélésünkön is ezzel a témával Orbán miniszterelnök úrral.

- Más lehetséges konfliktushelyzetek kialakulásától nem tart a két ország között?

- Nem tudom, mennyire gondolja komolyan Orbán úr a választójog kiterjesztését. Ez probléma. De minden attól függ majd, hogy milyen lesz a konkrét törvény, ez téma a vegyes bizottságokban, és ha szükség lesz rá, akkor a megbeszélésekbe kölcsönösen beavatkozunk. Szoktunk telefonálni.

Komárom polgármestere a szlovák-magyar együttélésről

2010. december 4. - (Kemma)

A törvényi előírás miatt egy hónap múlva veheti át Észak-Komárom irányítását Anton Marek, a város új polgármestere. Már most tudja, mire kell majd nagyobb hangsúlyt fektetnie - olvasható a Kemma honlapján. - Nagyon bízom benne, hogy hivatalba lépéseimig hatályban lévő vezetés etikailag helyesen jár el és nem ír alá olyan szerződést, amely a városra negatív hatással lenne. Szeretném újra regionális központtá fejleszteni Észak-Komáromot - mondja Anton Marek. Ehhez elengedhetetlen a munkahelyteremtés, így maximálisan támogatni kell minden olyan beruházást, mely ezt célozza meg. Kattintson és nézegessen képeket is!- A város korábban ipari központ is volt, gondoljunk csak a több ezer főt foglalkoztató hajógyárra. Így senki ne mondja azt, hogy az ipar fellendítéséhez itt nem megfelelőek a feltételek. Gazdaságilag mindenképpen meg kell erősíteni a várost, ezzel párhuzamosan pedig csökkenteni kell a korrupciót. Ennek érdekében a közbeszerzéseknek és a pályázatoknak nyilvánosakká és áttekinthetővé kell válniuk - részletezi az új polgármester. A honlapon minden ilyen információ hozzáférhető lesz majd. Marek úgy véli, hogy ha a közpénzekből tűnnek el tételék, azzal mindenki károsul. Szerinte jobban ki kell aknázni az uniós pályázatokat is. - Ez az elmúlt időszakban ugyanis eléggé gyér volt. A hatékonyabb munka érdekében egy olyan osztályt kell kialakítani a hivatalon belül, mely csak a pályázatokat figyeli és előkészíti azokat. Illetve szem előtt kell tartani, hogy az egész hivatal és a polgármester is a polgárokért van, nem pedig fordítva - sorolta terveit, szempontjait Észak-Komárom új vezetője. A szlovák-magyar együttéléssel kapcsolatban Anton Marek tisztában van vele: nyelvhatáron élünk, ahol sok a kétnyelvű, vegyes házasságban élő ember. - A magyar nemzetiség identitása fontos, azzal törődni kell és meg is kell tartani. Azonban ne feledjük, hogy itt a kisebbség van többségben, a többség pedig kisebbségben. Ezért azt vallom, hogy mindenkinek adjuk meg, amit kell. Nyitottabban kell foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hiszen egy hajóban evezünk - mondja az új városvezető, aki szerint ha egyikünknek rossz, akkor a másikunknak is lesz. - Vagy összefogunk és közösen teszünk a jövőért, vagy harcolunk, de annak nem látom semmi értelmét. Én azt mondom, hogy ne azt keressük, ami elkülönít, hanem azt, ami összetart - véli Marek.

Sme: A Fideszhez közeli sajtó a szabadságjogok korlátozását üdvözli

2010. december 2. - (mti)

„Két fehér holló” címmel az új magyarországi médiaszabályozásról közölt jegyzetet csütörtökön a Sme című szlovák liberális napilap. Az újság szerint a kifehérített címoldalak divatja Magyarországot is elérte. A Robert Fico volt miniszterelnök sajtótörvénye elleni hasonló szlovákiai tiltakozás azonban nagyobb kiterjedésű volt, mint a mostani magyarországi, ahol „Orbán sokkal brutálisabb médiatörvényei ellen” csak két hetilap választotta a tiltakozás ezen formáját. A tiltakozás nem egyesítette, s nem is egyesíthette a magyar újságírókat úgy, ahogy Szlovákiában a szlovák újságírókat. A két hetilap - a Magyar Narancs, valamint az Élet és Irodalom - nemcsak a „legnagyobb tekintélynek örvendő és legbátrabb magyar lapok”, hanem valóban függetlenek is, amelyek minden oldalt egyformán képesek bírálni - mutat rá a szerző. Peter Morvay szerint az úgynevezett Fideszhez közeli sajtó, amely lakáj módon teljesíti a párt parancsait, „a szabadságjogok korlátozását üdvözli és védelmezi is”. Részben számításból, mert tudja, hogy „unalmas szervilizmusával” csak a kormányzati támogatásoknak köszönhetően képes fennmaradni. A Fidesz hatalomra kerülése után azonnal beállt ebbe a táborba a közmédia is. „A Magyar Televízió hírműsorai ma csak annak érdekesek, aki a politikai propaganda és manipuláció árnyalatait kívánja tanulmányozni” - vélekedik Morvay. Hozzáteszi: el kell azonban ismerni, hogy a Magyar Televízió ezt magasabb szakmai színvonalon teszi, mint a Fico-televízió amatőrjei. „És a média maradék része, beleértve a nagy kereskedelmi televíziókat is? Az egyszerűen nagyon meg van ijedve, s az ellenállás helyett keresi azokat a módokat, hogyan tudna megegyezni a mindenható kormánnyal és túlélni azokat a körülményeket, amelyek lassan Belorussziára kezdenek hasonlítani” - zárja jegyzetét a Sme.

A határon túli magyar szervezetek támogatásának elosztásáról

2010. december 1. - (mti)

„Szelektív nemzettudat” cím alatt közöl szerdán kommentárt az Új Szó című szlovákiai magyar napilap, amelynek szerzője azt állítja, hogy a Szülőföld Alap a határon túli magyar szervezetnek aszerint osztotta el a támogatásokat, hogy Fidesz-pártiak vagy sem. „A Szülőföld Alap pályázatainak múlt heti eredményhirdetése után nem csak a szlovákiai magyarok kezdték el vakarni a fejüket. A romániai magyar sajtótermékek közül kizárólag a Fideszhez közeli médiák kaptak az 1,3 milliárd forintból” - mutat rá a szerző, Veres István, aki szerint „a szlovákiai magyar médiák között kiosztott támogatások is szépen visszavezethetőek a magyar kormány itteni partnerére, a Magyar Koalíció Pártjára (MKP)”. A pozsonyi lap kommentátora kifejti: a Szabad Újság című hetilap nyomtatott kiadása és internetes változata mellett a Szövetség a Közös Célokért által működtetett felvidék.ma hírportál kapott jelentősebb összeget, illetve a Csemadok. Elenyészőnek tekinthető (200 ezer forintos) támogatást kapott a körkép.sk, amely a pályázatában kétnyelvű blogportálként határozza meg magát. Kétnyelvűnek azonban csak kis jóindulattal nevezhető, mi több, meghatározó bloggere, Király Zsolt az MKP volt elnökségi tagja. Király vezette Stubendek László (az MKP polgármester-jelöltje) komáromi kampányát is. „Ha megnézzük a Szülőföld Alap kollégiumainak kuratóriumi tagjait, az eredmény már messze nem olyan meglepő. A kulturális, egyházi és médiakollégiumban Szlovákiát Ladányi Lajos, az MKP elnökségi tagja képviseli, az oktatási és szakképzési kollégiumban pedig Biró László, aki jelenleg a galántai önkormányzatban képviseli az MKP-t. Az önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium kuratóriumában Bób János, Szímő MKP-s polgármestere foglal helyet” - fejti ki Veres. A Via Nova, az MKP ifjúsági csoportja szintén kapott 300 ezer forintot, az SZKC révkomáromi szervezete pedig továbbpályáztatásra 1 millió 300 ezret, ugyanannyit, amennyit igényelt - teszi hozzá. „Ezek után teljes naivitás azt várni, hogy a megítélt összegeknél a pályázatok minősége legyen döntő. Ulicsák Szilárd miniszteri biztos elmondta, az identitástudat megőrzését segítő elképzelések kaptak nagyobb figyelmet. A világot megváltani a felsorolt összegekből sem lehet, ezek inkább szimbolikus pénzek. Jobb, ha a pályázók a jövőben ügyelnek: a projektben nem árt, ha van valami, ami úgymond a nemzettudatot erősíti. Árulózás, mellveregetés, árpádsávos zászlólengetés. Bár van egy másik, könnyebb út is: barátkozzunk emkápésokkal. Hiszen ahogy kassai plakátjaik hirdetik, ők a magyarság védjegye. Aki nem hiszi, járjon utána” - zárja kommentárját az Új Szó.

A magyar és a szlovák hadsereg együttműködéséről tárgyalt Simicskó István

2010. december 1. - (mti)

A magyar és a szlovák hadsereg együttműködésének lehetőségeiről tárgyalt kedden Pozsonyban Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára. Simicskót, aki munkalátogatást tett Szlovákiában, fogadta Lubomír Galko szlovák védelmi miniszter és Ondrejcsák Róbert, a tárca államtitkára. A magyar fél kifejezte érdeklődését az Mi 17-es típusú helikopterek pilótáinak kiképzésében való magyar-szlovák együttműködés iránt - közölte Ivan Rudolf, a szlovák minisztérium szóvivője. Az elképzelés szerint a magyar pilóták a szlovák légierő eperjesi speciális kiképző központjában gyakorlatozhatnának, míg a szlovák pilóták a magyar légierő szolnoki bázisát használhatnák. Galko és Simicskó hangsúlyozta, hogy Pozsony és Budapest érdekelt a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében. Simicskó megerősítette, hogy Budapestet a magyar és a szlovák tűzszerészek együttműködése is érdekli. Magyarország a tervek szerint már a jövő évben összekötő tisztet küld a NATO speciális tűzszerészeti központjába, amely Trencsénben van. „A muníció ártalmatlanná tétele közben szerzett tapasztalatok mindkét hadsereg számára nagyon hasznosak, tekintettel az olyan külföldi missziókra, mint amilyen például Afganisztán” - állapította meg Simicskó. Ondrejcsák Róberttel abban is megállapodtak, hogy a két hadsereg kicseréli a természeti és ipari katasztrófák elhárításában szerzett tapasztalatait. „Az ajkai vörösiszap-katasztrófa is megmutatta, hogy a hadsereg szerepe pótolhatatlan” - jegyezte meg a magyar államtitkár. Együttműködési megállapodás született a katonai szakmai képzések terén. A két ország katonai akadémiája érdekelt a diákcserékben - fejtette ki a szlovák szóvivő.

Január 9-re tűzte ki az OVB a területi és az országos kisebbségi választásokat

2010. november 15. - (mti)

Január 9-re tűzte ki a területi és az országos kisebbségi választásokat hétfői ülésén egyhangú döntésével az Országos Választási Bizottság (OVB). A kisebbségi választásokon az lehet választó és választható, aki a települési kisebbségi önkormányzat tagja, tehát akit az október 3-i kisebbségi választáson kisebbségi képviselővé választottak. Őket a jogszabály a választási eljárásban elektoroknak nevezi. A törvény értelmében megyei vagy fővárosi szintű választást akkor lehet kitűzni, ha az adott területi szinten legalább tíz települési (a fővárosban kerületi) kisebbségi önkormányzat működik. Országos kisebbségi választás pedig akkor tartható, ha országszerte összesen legalább négy települési kisebbségi önkormányzat működik a kiírás napján. Ez azt jelenti: az országos önkormányzatok megalakításának nem feltétele, hogy területi szinten is létrejöjjenek kisebbségi önkormányzatok, elegendő a megfelelő számú települési szerveződés. A területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők általános választását az Országos Választási Bizottság tűzi ki. Ha a fenti feltételek adottak, akkor mind a 13 kisebbségi választást azonos napra tűzi ki a testület. Az OVB a választás időpontjának meghatározásával egyidejűleg megállapítja a megválasztható országos kisebbségi önkormányzatok létszámát, valamint azt, hogy mely kisebbségi jelölőszervezetek jogosultak listát állítani a területi és az országos kisebbségi önkormányzatok választásán. A területi és az országos választást azokon a településeken tartják, ahol az elektorokat (kisebbségi képviselőket) megválasztották. A területi kisebbségi önkormányzati képviselők választásának eredményét a területi választási bizottság állapítja meg, míg az országosét az OVB. Az így megválasztott területi, illetve országos kisebbségi képviselők ezt követően maguk választják meg saját vezetőiket, illetve tisztségviselőiket. A területi szintű kisebbségi képviselő-testületbe hét elektor kerülhet, míg az országos közgyűlések esetében ez 15 és 53 között változik, attól függően, hány települési kisebbségi önkormányzatot alakított az adott kisebbség. A Magyarországon hivatalosan is elismert 13 kisebbség a következő: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán. A kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete, a kisebbségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítése, a kisebbségi közügyek önálló intézése települési, területi (megyei, fővárosi) vagy országos szinten.

Nyilvántartásba vette az első jelölőszervezeteket az OVB

2010. november 30. - (mti)

Nyilvántartásba vette az első jelölőszervezeteket a januári kisebbségi választásra az Országos Választási Bizottság. A megyei és fővárosi kisebbségi önkormányzatok tagjainak választását 2011. január 9-re tűzte ki az OVB, ugyanezen a napon tartják az országos kisebbségi önkormányzatok tagjainak választását is. A törvény értelmében megyei vagy fővárosi szintű választást akkor lehet kitűzni, ha az adott területi szinten legalább tíz települési (a fővárosban kerületi) kisebbségi önkormányzat működik. Országos kisebbségi választás pedig akkor tartható, ha országszerte összesen legalább négy települési kisebbségi önkormányzat működik a kiírás napján. Ez azt jelenti: az országos önkormányzatok megalakításának nem feltétele, hogy területi szinten is létrejöjjenek kisebbségi önkormányzatok, elegendő a megfelelő számú települési szerveződés. Az OVB a választás kitűzésével egyidejűleg megyénként megállapította, hogy mely szervezetek jogosultak listát állítani. A szervezeteket - mielőtt még listát állítanának - be kell jelenteni a területi választási bizottságnál, ha a jelölőszervezet csak egy területi listát kíván állítani (és országos listát nem), egyébként pedig az OVB-nél. Az OVB pénteken már nyilvántartásba is vette az első jelölőszervezeteket: a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségét, a Magyarországi Szlovének Szövetségét és a „Rukisöszt”, a Ruszin Kisebbségi Összefogás Közhasznú Egyesületet. A nyilvántartásba vett jelölőszervezetek december 14-én 16 óráig jelenthetik be listájukat. A választáson az elektorok, azaz a települési kisebbségi önkormányzatok tagjai választanak és választhatók, csak az szavazhat és csak az lehet jelölt, aki a szavazás napján tagja a települési kisebbségi önkormányzatnak.

Megállapodott a kormány a kisebbségi önkormányzatokkal

2010. november 24. - (fidesz.hu)

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága újbóli egyeztetésre hívta az Országos Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségét. A megbeszélésen a kormány képviseletében dr. Latorcai Csaba Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár vett részt. A helyettes államtitkár a tanácskozáson részletes tájékoztatást adott a 2011. évi költségvetés hazai nemzetiségekre vonatkozó fejezetétől, annak tételeiről. Latorcai Csaba a megbeszélésen bejelentette: olyan kiszámítható finanszírozási rendszert dolgozott ki az Államtitkárság, amely hosszú távon tervezhetővé teszi a kisebbségi médiumok magyarországi működését. A tanácskozás résztvevői közösen találtak megoldást arra, hogy hogyan lehet hatékonyan fellépni az „ál-önkormányzatokkal” szemben, amelyek visszaélnek az állami pénzekkel. Jövő év januárjától lép életbe ezért az a kormányrendeletet, amely lehetővé teszi azt, hogy a kormány megvonja a finanszírozást az adóforintokkal visszaélő „ál-kisebbségi önkormányzatoktól”. A kormányrendelet olyan mutatókat tartalmaz, amely alapján egyértelműen kiderül, hogy a vizsgált önkormányzat élő közössége-e, vagy csak egy fiktív szervezet. A jövőben a kormány minden esetben figyelembe fogja venni a finanszírozás során - valamennyi önkormányzat esetében - a működését rögzítő jegyzőkönyveket, identitását tükröző nyelvhasználatát, és azt is, hogy végez-e valós oktatási vagy kulturális tevékenységet. Ennek érdekében a kormány radikálisan csökkenteni fogja a kisebbségi önkormányzatok fix összegű úgynevezett alaptámogatását. A működési támogatás viszont jelentős mértékben nőhet azon kisebbségi önkormányzatok esetében, akik valós és érdemi munkát végeznek, hiszen azt a jövőben differenciáltan, csak konkrét feladatok elvégzése után kaphatják meg.

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság

Etnobiznisz - Megvonják az adóforintokat

az „álkisebbségi önkormányzatoktól“

2010. november 29. - (mtv.hu)

A Ma reggel vendége Latorcai Csaba nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár (video:)

http://streamer.carnation.hu/mtvod2/mareggel/2010/11/29/mareggel_latorcai_101129.wmv

A legtöbb területi kisebbségi választás Budapesten lesz

2010. november 15. - (mti)

A legtöbb területi kisebbségi választás Budapesten lesz január 9-én, míg a legkevesebbet - egyet-egyet - Csongrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében tartják - közölte Jackli Tamás, az Országos Választási Iroda (OVI) munkatársa keddi sajtótájékoztatóján Budapesten. Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfő esti ülésén döntött a szavazás napjáról. Jackli Tamás tájékoztatása szerint Budapesten 11 területi kisebbségi választást tarthatnak; területi önkormányzatot alakíthat a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb és a szlovák kisebbség. Január 9-én 13 országos és 58 területi önkormányzatot alakíthatnak a magyarországi kisebbségek. December 14-éig állíthatnak listát, és addig jelentkezhetnek be a területi, illetve az Országos Választási Bizottságnál a jelölő szervezetek. A szavazásban csak az október 3-án megválasztott kisebbségi képviselők, az úgynevezett elektorok vehetnek részt, ők országos szinten 9.216-an vannak. Jackli Tamás elmondta, hogy a jelölőszervezetek december 14-éig állíthatnak listát, és eddig jelentkezhetnek be a területi, illetve az Országos Választási Bizottságnál. A törvény értelmében megyei vagy fővárosi szintű választást akkor lehet kitűzni, ha az adott kisebbség esetében a meghatározott területi szinten legalább tíz települési (a fővárosban kerületi) kisebbségi önkormányzat működik. Országos kisebbségi választást pedig akkor tarthatnak, ha országszerte legalább négy települési kisebbségi önkormányzat működik a kiírás napján. Ez azt jelenti, az országos önkormányzatok megalakításának nem feltétele, hogy területi szinten is létrejöjjenek kisebbségi önkormányzatok, elegendő a megfelelő számú települési szerveződés. A 13 országos kisebbségi önkormányzat létszámát annak alapján állapították meg, hogy az október 3-ai választás után hány települési kisebbségi önkormányzat alakult. A legtöbb országos közgyűlési képviselője a cigány kisebbségnek lehet, összesen 53, míg a legkevesebb a szlovénoknak: mindössze 15. A területi önkormányzatok képviselőinek a száma kisebbségenként hét lehet. A jelölés során a szervezetek háromszor ennyi jelöltet állíthatnak. Két olyan kisebbség van, amely egyik megyében és a fővárosban sem tud területi önkormányzatot választani: a szlovénok és az ukránok. Ez azonban nem zárja ki, hogy január 9-én megválasszák 15, illetve 21 fős országos önkormányzatukat. A cigány kisebbség az egyedüli, amely mind a 20 (megyei és fővárosi) területi szinten tud kisebbségi önkormányzatot alakítani. A sajtótájékoztatón bemutatták a január 9-ei kisebbségi önkormányzati választásra felhívó plakátot, amelyet a következő napokban az önkormányzatokban függesztenek majd ki. Sári Miklós, az OVI vezetője azt közölte: még a héten megjelenik a Magyar Közlönyben a vonatkozó miniszteri rendelet. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a listaállítás december 14-ei határideje jogvesztő, tehát a később bejelentkező szervezeteket már nem tudják nyilvántartásba venni a választási bizottságok. A törvény értelmében a kisebbségi választásokon az lehet választó és választható, aki a települési kisebbségi önkormányzat tagja, tehát akit az október 3-ai kisebbségi választáson kisebbségi képviselővé választottak. Őket a jogszabály a választási eljárásban elektoroknak nevezi. A területi és az országos választás szavazása helyben, az elektorok (kisebbségi képviselők) településén történik, ahol megválasztották őket. A kisebbségi választásnak nincs eredményességi küszöbe; ez azt jelenti, hogy akár egyetlen elektor is meg tudja választani az adott önkormányzatot. A területi kisebbségi önkormányzati képviselők választásának eredményét a területi választási bizottság állapítja meg, míg az országosét az OVB. Az így megválasztott területi, illetve országos kisebbségi képviselők ezt követően maguk választják meg saját vezetőiket, illetve tisztségviselőiket. A területi szintű kisebbségi testületbe hét képviselő kerülhet, míg az országos közgyűlések esetében ez 15 és 53 között változik, attól függően, hány települési kisebbségi önkormányzatot alakított az adott kisebbség. A Magyarországon hivatalosan is elismert 13 kisebbség a következő: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán. A kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete, a kisebbségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítése, a kisebbségi közügyek önálló intézése települési, területi (megyei, fővárosi) vagy országos szinten.

Szlovák újságírók a Nyugat-Dunántúlon

2010. november 30. - (Objektív Hírügynökség)

A Magyar Turizmus Zrt. meghívására idén már második alkalommal ismerkedtek szlovák újságírók a Nyugat-Dunántúl régió turisztikai kínálatával. November 25-26-án került sor a Kőszeget, Sárvárt, Szentgotthárdot és Körmendet bemutató tanulmányútra, amelyen 8 újságírónő vett részt - értesült az Objektív Hírügynökség. A zsurnaliszták olyan neves szlovák online és nyomtatott médiumokat képviseltek, mint az igényes MIAU életmód magazin és a Harmonia havilap, az 50.000 példányban megjelenő Slovenka és a 80.000 példányszámú Rytmus zivota hetilapok, Szlovákia legrégebbi turisztikai szakmai lapja, a Cestovateľ, továbbá a szlovákiai magyar olvasóközönséget megcélzó Új Nő, valamint az elektronikus média részéről a woman.sk, femme.sk. A tanulmányút elsődleges célja a téli hónapokban is felkereshető női és családi programok bemutatása volt. A program kőszegi városnézéssel kezdődött, amelynek keretében a Szamos Marcipán Múzeumot és az adventi kiállítást is meglátogatták az újságírók. Ebéd után a sárvári Nádasdy várban tettek egy sétát, amelynek különleges, szlovák turisták által kedvelt vonatkozása II. Nádasdy Ferenc felesége, Báthory Erzsébet. A sárvári gyógyfürdővel és a hozzá kapcsolódó Park Inn szállodával való ismerkedés után az újságírók a Spirit Hotel Thermal Spa***** szállodában próbálhatták ki a wellness szolgáltatásokat. A második napon a St. Gotthard Spa & Wellness fürdőt tekintették meg, majd a körmendi MJUS Fun and Wellness Thermal Resort központot keresték fel. Az újságírókat Tama István, a Magyar Turizmus Zrt. Nyugat-Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóságának igazgatója is köszöntötte. A régió kínálata földrajzi közelsége és összetétele miatt is kiemelkedően fontos a szlovák utazóközönség számára, hiszen Dél-Szlovákiából már akár egy-egy hétvégi kirándulás úti célja is lehet elsősorban az egészségturisztikai, gasztronómiai és kulturális tematikájú kínálat miatt. 2010. első kilenc hónapjában a szlovák turisták száma 10.307 volt, akik összesen 25.923 vendégéjszakát töltöttek el a régió kereskedelmi szálláshelyein. A vendégéjszakák száma a 2009-es, szlovák beutazás szempontjából rendkívül erős bázisévhez képest is 13,6% növekedést mutat, emellett a régióban az áltagos tartózkodási idő is 13,5%-kal nőtt (2,5 nap) a tavalyi év azonos időszakához képest, és az országos átlag (2,2 nap) felett van.

Schmitt Pál a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét hangsúlyozta

2010. december 1. - (mti)

Az emberi jogok, köztük a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét emelte ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megvalósításra váró vállalásai közül Schmitt Pál köztársasági elnök szerdán, a szervezet Asztanában zajló csúcsértekezletén. A magyar államfő méltatta, hogy a szervezet legutóbbi, 1999-es isztambuli csúcstalálkozója óta jelentősen átalakult Európa látképe, s az Európai Unió és a NATO bővítése révén a térség legnagyobb része ma „példátlan stabilitást és jólétet élvez”. Aggodalmát fejezte ki ugyanakkor, hogy a 11 éve tárgyalt, elhúzódó konfliktusok ma is megoldatlanok, s Európa azóta új nemzetközi fenyegetésekkel és kihívásokkal is szembesült. „Sajnálatosan, közös kötelezettségvállalásainkat, különösen az emberi jogok, a demokrácia és a jog uralmának megteremtése terén, nem tartják teljes mértékben tiszteletben” - mondta, hozzátéve hogy az asztanai csúcs kivételes alkalmat biztosíthat arra, hogy a tagállamok megvalósítsák a közös biztonsággal kapcsolatos elképzeléseiket. „Reméljük, hogy ez a csúcstalálkozó elvezethet az EBESZ által vállalt összes kötelezettség megvalósításához, különösen ami az emberi jogokat illeti, beleértve a nemzeti kisebbségek jogait, amelyek biztonságunk gerincét képezik” - mondta egyebek között az államfő a kazah fővárosban elmondott beszédében. Schmitt Pál nagyra értékelte és továbbra is Magyarország teljes támogatásáról biztosította az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának (Knut Vollebaek) a tevékenységét, s kifejezte Magyarország szándékát, hogy „maga is hozzájáruljon azokhoz a nemzetközi erőfeszítésekhez, amelyek a hátrányos megkülönböztetés minden formája, köztük a nemzeti és etnikai származás miatti diszkrimináció (...) minden megnyilvánulása elleni harcra irányulnak”. A köztársasági elnök egyúttal támogatta az EBESZ konfliktuskezelési képességeinek megerősítésére irányuló törekvéseket.

Koalíciós keservek

2010. november 26. - (Peter Morvay (Sme) - Élet és Irodalom)

Még a legszkeptikusabb elemzőket is meglepte az a rengeteg ügyetlenség, gyávasággal határos óvatoskodás és botrány, amit az Iveta Radičová vezette új szlovák kormánykoalíciótól láthattunk. Pedig csak arról van szó, hogy az előző nacionálpopulista kormány leváltása miatti öröm átmenetileg feledtette, hányféle független tényező véletlen egybeesése tette lehetővé a váltást. Hárman közülük túl régi motorosok a politikában, a negyedikről pedig előre túl keveset lehetett tudni, hogy a kormánybéli viselkedésük meglepő legyen. A legnagyobb kormánypárt, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) az 1998 és 2006 közt hivatalban lévő szlovák reformkormányok vezető ereje volt. Azóta is megmaradt Mikuláš Dzurinda pártjának. Az akkori miniszterelnöknek (vagy a környezetének) azonban volt annyi esze, hogy megértse: személye már a jobboldali választók többsége számára is elfogadhatatlan. Dzurinda neve nemcsak a reformokkal, de a hatalmi arroganciával, korrupcióval, a zavaros pártfinanszírozással is összefonódott - ezek majdnem akkora szerepet játszottak a 2006-os választási vereségében, mint a reformok. Ezért a párt új listavezetőt és miniszterelnök-jelöltet tolt az előtérbe - a tiszta lappal induló Radičová asszonyt. Radičová ugyan időközben cáfolta a macsós célozgatásokat, hogy csak a kávét fogja felszolgálni a kormányüléseken, de világos, hogy az őt delegáló pártnak nem csak formálisan Dzurinda a feje. Szépen példázza ezt a legutóbbi eset ama viták sorában, amelyek miatt havonta legalább egyszer szóba kerül a koalíció vége: az új legfőbb ügyész megválasztása. Dzurindáék ebben a vitában keményen megalázták Radičovát. Először hagyták, hogy az SDKÚ nevében megegyezzen a többi párttal egy viszonylag tisztességes jelöltben, majd kereken közölték, hogy az SDKÚ képviselői úgyis másra szavaznak. Mégpedig a jelenlegi főügyészre, aki pontosan ugyanazért áll közel Dzurindához, amiért Robert Fico pártja, a Smer is őt támogatja - Dobroslav Trnka ugyanis megbízhatóan vakvágányra futtatta minden politikailag érzékeny ügy kivizsgálását. Ezek közé tartozik Malina Hedvig esete is. Csak a közfelháborodásnak köszönhetően volt képes a koalíció hétfőn, az utolsó pillanatban megegyezni egy új közös jelölt, Juraj Čentéš személyében. A második legnagyobb koalíciós párt a parlament egyetlen igazi újonca. A Szabadság és Szolidaritás (SaS) a „nagyon kiábrándultunk a politikai elitből” jelszavú közép-európai trend itteni leképzése. A fiatalokon kívül nagyrészt azokat a liberális, gazdasági értelemben vett jobboldali szavazókat fogta meg, akiknek az SDKÚ már választhatatlan. Komolyabb és konkrétabb programja volt, mint a magyarországi LMP-nek, de a párt jelöltjeiről, szponzorairól semmit sem lehetett tudni. Ez akkor mutatkozott meg kiváltképp, amikor a szlovák parlamenti választások történetében először kapott fontos szerepet az ún. „karikázás”. A választó a pártlistán négy személynek külön preferenciaszavazatot adhatott, és ezzel előbbre tolhatta őket a listán. A már említett trend jegyében a választók átszabták a listákat, és az SaS neve alatt is mandátumhoz juttatták az ismert, de kissé flúgos milliomost, Igor Matovičot és Egyszerű Emberek nevű csapatát. Akik azután elkezdtek elszabadult hajóágyúként viselkedni. A karikázás húzta át a magyar olvasót leginkább érdeklő formáció, a Most-Híd alapítóinak szándékait is. Bár a Híd formálisan új párt, meghatározó személyiségei régi, jól ismert politikusok. Az eredeti, egységes Magyar Koalíció Pártjának szétesését nem ideológiai ellentétek okozták. A korábban egyetlen valódi alternatívát képviselő kisebbségi liberálisok már vagy elhagyták a politikát, vagy belesimultak a minden magyar kisebbségi közeget alapvetően meghatározó nemzeti-konzervatív-populista irányzatba. A párton belüli vitákat a személyi ellentéteken és gazdasági érdekcsoportok harcán túl legfeljebb kisebb taktikai nézeteltérések határozták meg. Mindezek kiéleződése vezetett oda, hogy Bugár Bélát leváltották a párt éléről, és a volt elnöknek egy idő után rá kellett ébrednie: ha ismét pártot akar vezetni, újat kell alapítania. Demográfiai okokból (ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb és kb. tízszázaléknyi szlovákiai magyar) az új pártnak csak akkor volt igazi esélye, ha szlovák szavazatokat is szerez. Alapvetően ezért, kényszerből fogadta el a volt MKP-s politikusok többsége, hogy az új párt legalább forma szerint ne etnikai, hanem nemzetek feletti alakulat legyen. A Híd választási listáján azonban a bejutásra eredetileg esélyesnek gondolt tíz helyből csak kettőt kaptak gondosan kiválasztott szlovákok, akikről feltételezhető volt, hogy nem fognak sok vizet kavarni. A párt szlovák választói azonban itt is beleköptek a levesbe, és bejutó helyekre karikázták fel a Híd listáján a Polgári Konzervatív Pártot (OKS) képviselő szlovák demokratákat. Így a szlovákok végül is a képviselők felét adták, és a pártalapítók akarata ellenére legalább a frakciót valóban kétnemzetiségűre formálták. A döntéshozatalból azonban a volt MKP-s politikusok az OKS-t máig kihagyják. A koalíció részese továbbá a szabványos módon közép-európai konzervatív, azaz meglehetősen (vallási) fundamentalista és nacionalista Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH). Az OKS-szel és az Egyszerű Emberekkel együtt így a szlovák koalíciót gyakorlatilag hat párt alkotja. A kormánypárti skála az enyhén homofób nacionalista KDH-tól a magyar nemzeti populistákon át az egyneműek bejegyzett kapcsolata engedélyezésének ígéretével kampányoló SaS-ig terjed. Ez a túlságosan is vegyes összetétel már önmagában is elég ahhoz, hogy akadozzon a kormányzás. Mindehhez társul, hogy a Radičovának és az SaS-es politikusoknak kevés tapasztalatuk volt a nagypolitikában, a szájuk rendszeresen gyorsabban járt az eszüknél, rengeteg kínos bakit ejtettek. A régi, tapasztalt politikusok és pártjaik mögött pedig erős és zsákmányra éhes befolyásos klientúrák, érdekek és szponzorok állnak. Ezek okozták például a Hídhoz kapcsolódó eddigi legnagyobb botrányt. Eleve érdekes volt, hogy a kisebbségi jogokat és a nemzetek közti megbékélést fő prioritásának beállító párt a koalíciós tárgyalások idején semmi érdeklődést nem mutatott a kulturális vagy az oktatási tárca iránt. Amiért harcolt, az a nagy pénzeket megforgató földművelésügyi, környezetvédelmi, régiós fejlesztési vagy közlekedési tárca megszerzése volt. Amikor azonban végül megkapta a környezetvédelmet, kiderült, hogy a miniszteri poszt betöltésére a párt által kiszemelt menedzser szakmailag teljesen alkalmatlan, fogalma sincs a témáról. Valósággal lerítt róla, hogy egyetlen feladata a párt mögött álló gazdasági lobbik érdekeinek érvényesítése lenne. Sajnos ez fenyeget Nagy József üzletember esetében is, akit a Híd a botrányt követően végső kétségbeesésében miniszterré tett. Ráadásul minden kormánypárt nagyon fél az ellenzékbe szorult, agresszív és találékony autokrata Fico visszatérésétől és a mögötte sejtett, szociális és nacionalista populizmusra hallgató tömegek haragjától. Emiatt a kormánypártok már sokszor lejáratták magukat, és csalódást okoztak híveiknek, amikor is visszatáncoltak sok meghirdetett reformtervüktől. Ennek tipikus példája az, milyen bátortalanul és felemásan teljesítik a Fico-kormány nacionalista intézkedéseinek (nyelvtörvény, hazafiassági törvény) visszavonására tett választási ígéreteiket. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy például a KDH ezekben az ügyekben inkább a Smerrel ért egyet, és ezen intézkedések közül többet annak idején maga is megszavazott. De tévedés ne essék, minden hibája ellenére a most kormányzó garnitúra legalább egy klasszissal jobb annál, amelyik Fico alatt vezette az országot. Ha nem is old meg sok problémát, legalább aktívan nem ront a helyzeten.

Magyarország mikor tudhatott magáénak szerencsés időszakokat?

2010. november 23. - (mno)

A hazánkban élő nemzetiségek csoportjainak közösségformáló szerepét, illetve a más nemzetek iránti nyitottság fontosságát hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes a Horvát kultúra hete keddi rendezvényén. Navracsics Tibor a magyarországi horvát közösség budapesti oktatási intézményében tett látogatásán hangsúlyozta: Magyarország mindig akkor tudhatott magáénak szerencsés időszakokat, amikor nyitott volt más országok és más nemzetek irányában. Hozzátette: a horvát és a magyar nemzet is büszke lehet arra, hogy évszázadokon keresztül békében élt egymás mellett, és fogadott be más nemzetiségeket is. A közigazgatási és igazságügyi miniszter reményét fejezte ki, hogy Horvátország éppen a magyar EU-elnökség időszakában zárhatja le az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásait. A Horvát kultúra hetét idén november 22-e és 25-e között tartja a XIV. kerületi Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon. Az intézmény - amely az ország csaknem minden részéből fogad diákokat - kulturális-művészeti műsorokkal, történelmi, néprajzi vetélkedőkkel, ismeretterjesztő programokkal járul hozzá a kisebbségi közösség önazonosságának erősítéséhez.

Új Szó az MKP és a Híd választási eredményéről

2010. november 30. - (mti)

Fényes és szimbolikus MKP-győzelemmel zárultak az önkormányzati választások, legalábbis Nyugat-Szlovákiában, ugyanakkor súlyos és veszélyes hiba lenne ismételten lebecsülni a Hídat - írta keddi kommentárjában az Új Szó című szlovákiai magyar napilap. Az újság szerint a Magyar Koalíció Pártja (MKP) számára komoly tétje volt a voksolásnak: parlamenten kívüli pártként az önkormányzatokban való térvesztés veszélybe sodorhatta volna a politikai alakulat jövőjét. Nem is kell messzire menni a kézenfekvő példáért, a régiókban egykor félelmetesen erős HZDS még nyolcvan polgármesteri széket sem szerzett, jelöltjei szépen lassan átszivárognak a Smerbe. „Berényi József pártjának ezzel szemben több fontos győzelmet is sikerült felmutatnia a nagyvárosokban. Dunaszerdahelyen Hájos Zoltán gond nélkül védte meg tisztségét, Somorján, Bugár Béla városában kiütéses győzelmet aratott az MKP. A párt ráadásul a révkomáromi, kölcsönös sárdobálással teli kampányból is erkölcsi győztesként került ki, hiszen jelöltje, Stubendek László maga mögé utasította Bastrnák Tibort, helyt adva annak a vélekedésnek, mely szerint a polgármester személye volt az együttműködés legfőbb akadálya” - írta a lap. Tokár Géza, az Új Szó kommentátora rámutatott: a Híd ezzel szemben minden nagyobb városban elbukott. Révkomárom elvesztése különösen fájó lehet a párt számára, hiszen a Híd egyetlen nagyvárosi polgármestere szenvedett csúfos vereséget. A párt ugyanakkor megtalálta a helyét Közép-és Kelet-Szlovákia kis falvaiban, az abszolút számokat tekintve meglepően sok polgármesteri helyet szerzett. Mindezt azokban a régiókban, ahol nem a magyarkérdés, hanem a riasztó gazdasági, szociális helyzet és a romaprobléma jelenti a legsúlyosabb gondot az ott élők számára. „A nagy, egységes MKP annak idején szinte maga mondott le ezekről a területekről, a +keleti végek+ visszatérő panaszává vált, hogy semmilyen módon nem tudták érvényesíteni érdekeiket a pártban. A Híd helyi erős embereinek hathatós közreműködésével most ők jelentik Bugár Béláék látható bázisát” - jegyzi meg Tokár. „A voksolás bizonyította, hogy az MKP szavazóbázisa nem tűnt el, ráadásul a párt nevét több, helyi szinten kulcspozícióban levő személyhez is hozzá lehet kapcsolni - négy évig. Reményt adhat azoknak, akik attól tartottak, hogy a Híd felszippantja a párt helyi struktúráit. Ugyanakkor a győzelmet nem szabad túlértékelni. A Híd jelen van Nyugat-Szlovákiában is, mindössze kevésbé lesz szem előtt - csakúgy, mint a narancsos párt számára katasztrofális eredménnyel záruló megyei választások után. A kihívás adott a következő évekre: megtartani nyugatot, érthető alternatívát biztosítani keletnek” - záródik az Új Szó kommentárja.

Bugár Béla: Felfoghatatlan

Pozsony engedni készül, Budapest bekeményít

2010. november 21. - (Lampé Ágnes - 168ora.hu)

Nem érti, a Fidesz miért pont most vetette fel a határon túli magyaroknak szánt választójog kérdését, hisz - szerinte - az elképzelés a szlovákiai magyaroknak és magyar pártoknak is a lehető legrosszabbkor jött. A Híd-Most elnökét - aki nem kapott meghívást a Magyar Állandó Értekezlet múlt pénteki ülésére - Lampé Ágnes kérdezte.

- Szavaz majd a 2014-es magyarországi választáson?

- A határon túliaknak adott választójog az Európai Unió számos más országában is működik. De aziránt komoly fenntartásaim vannak, hogy a szlovákiai magyarok, mondjuk, a Felvidékről képviselőt küldhessenek a budapesti parlamentbe. Képzelje csak el, amint idegen országok területén - Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában, Szerbiában - a magyarországi pártok azért kampányolnak, hogy onnan képviselőket juttassanak a határ túloldalán működő parlamentbe.

- Szlovákiában mi lenne a következménye annak, ha megjelennének a magyar pártok plakátjai, szórólapjai, kampányoló politikusai?

- Óriási felháborodás törne ki, a nacionalizmus tüzére kannaszám öntenénk az olajat. Egy szlovák állampolgárságú magyar képviselné a magyar parlamentben a... hát, nem is tudom, kinek az érdekeit. Talán az itt élő magyarokét? Azonnal hazaárulással vádolnák. Mindez nem „csupán” az itt élő magyarok életét keserítené meg. Hanem mindazon szlovák állampolgárokét is - legyenek akár szlovák nemzetiségűek -, akik huzamosabb ideje külföldön, például Írországban, Angliában, Németországban vagy épp Amerikában dolgoznak, és ott állampolgárságot szereztek. Ugyanis nálunk mostanság olyan a hangulat, hogy aki felveszi egy másik ország állampolgárságát, arra azt mondják, nem lojális a saját nemzetéhez. Ezért mondom: ha a törvény olyan lesz, amilyennek néhányan a Fidesz köreiből emlegetik, az bajt hoz a fejünkre.

- A törvény elfogadásával hogyan módosulna a határon túli és a magyarországi magyar pártok közötti viszony?

- Ezt egyelőre nem tudni. Ahogy azt sem, hogy a határon túliak választójoga a saját jelöltre korlátozódna, vagy a magyarországi pártokra is voksolhatnánk.

- Ön azt nyilatkozta, tárgyalna az ügyben, de a magyar kormány tagjai kerülik, mint a leprást.

- Azért a baráti kapcsolatok megmaradtak. Akadnak olyanok a kabinetben, akik négyszemközt hajlandóak beszélgetni, ám hivatalosan csak a Magyar Koalíció Pártjával tárgyalnak. Minta szégyellnék vállalni, hogy kapcsolatot tartanak egy nem kizárólag etnikai párttal, amely a szlovákok bevonásával és segítségével képviseli a kisebbségi jogokat.

- A Fidesz azt mondja: egyebek mellett a választójog megadásával képviseli a határon túliak érdekeit.

- A választójog mostani felvetése próbalufi. Felengedték a köztudatba, tesztelik, mit szólnak hozzá az emberek. Ez most nagyon betett nekünk. Pont amikor óriási nehézségek és kompromisszumok árán végre beterjesztettük és a napokban tárgyaljuk a kettős állampolgárság Fico-féle ellentörvényének módosítását. Ha kudarcot vallunk, és a régi passzus marad érvényben, akkor a magyar állampolgárságért folyamodó szlovákiai magyarok elveszítik szlovák állampolgárságukat. Pozsony épp engedni készül, amikor Magyarország bekeményít. Felfoghatatlan. Egyszerűen nem értem a felvetést, az időzítését különösen nem.

- A kettős állampolgárságról szóló törvény megszavazásakor sem volt túl lelkes.

- Mert azt meg a szlovákiai választási kampány idejére időzítette a magyar parlament. Amivel akarva-akaratlanul befolyásolta a végeredményt. Nem tudom feledni, hogy a parlamenti döntés után milyen óriásplakátokat ragasztott ki a Szlovák Nemzeti Párt. Aztán mindössze kétezer szavazattal gyűjtött többet a bejutási küszöbnél. A kettős állampolgárságról szóló törvény nélkül aligha került volna be.

- Csupán a törvény időzítésével volt baj?

- Azzal mindenképpen. A választás után legalább lehetett volna normálisan tárgyalni, de a kampány közepén a szlovák fél még arra sem volt hajlandó, hogy átgondolja a kérdést. A kettős állampolgárság magától értetődően félelmet vált ki a szomszédos államok polgáraiból, amivel persze visszaélnek a helyi nacionalisták. A tárgyalás talán eloszlatta vagy legalább tompította volna ezt a félelmet.

- A minap Angela Merkel azt mondta: megbukott a multikulturális felfogás, a társadalomba egyénenként, és nem közösségként kell integrálódni. Ha ez a felfogás általánossá válik az unióban, az a határon túli magyarok és politikusaik szerepét is megváltoztathatja.

- Bizonyos jogokat muszáj közösségben használni. Ilyen például az oktatásügy - ha csak az egyén döntene, jó néhány nemzetiségi iskola megszűnne. Angela Merkel mondatának igazi értelme valószínűleg az: ha Magyarországnak egy javaslata ellenszenvet vált ki az EU-ban, azzal nemcsak magának árt az adott párt vagy kormány, hanem a teljes közösségnek is. Nekem mindenesetre az a feladatom, hogy az itt élő választópolgárok, elsősorban a szlovákiai magyarok helyzetén javítsak. Függetlenül attól, hogy Magyarországon erről melyik párt mit gondol.

Kolontári gyerekek üdülhetnek az Alacsony-Tátrában

2010. november 17. - (mti)

Egyhetes ingyenes üdülésen vehetnek részt a vörösiszap katasztrófa következményeit megszenvedő családok gyermekei az Alacsony-Tátrában. Az összefogást a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal budapesti képviselete kezdeményezte, ennek eredményeképpen a gyerekek hét napot tölthetnek a magyar határtól mindössze 100 kilométerre fekvő PARK SNOW Donovaly központban. A támogatás megszületéséről a kolontári polgármester, a PARK SNOW Donovaly, a Magyar Síakadémia, a Boci Trans és a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal képviselői állapodtak meg, amikor a kezdeményezők a vörösiszap által sújtott településen tettek látogatást - közölte a jótékonyság kommunikációjával foglalkozó cég az MTI-vel. A magyar gyerekek szlovákiai üdülésének költségeit - beleértve az utazás, a szállás, az étkezés, a síkölcsönzés és a pályabérletek árát - teljes egészében a meghívó fél fedezi, együttműködve a PATTY SKI síiskolával és egyéb partnerekkel. A népszerű síközpontban szakképzett oktatók tanítják majd síelni, illetve snowboardozni a gyerekeket, valószínűleg még karácsony előtt. A pontos dátumot az időjárás és a hóhelyzet függvényében határozzák meg.

Kilenc társaság érdeklődik a szlovák-magyar gázvezeték iránt

2010. november 17. - (mti)

Kilenc társaság érdeklődik eddig a jövőbeni szlovák-magyar gázvezeték kihasználása iránt. „Kilenc társaság képviselői használták ki azt a lehetőséget, hogy személyesen tájékozódjanak a projekt két megvalósítójánál az aktuális kérdésekről” - közölte Danica Beharková, a gázvezeték- építéssel megbízott szlovákiai Eurstream szóvivője kedden. Magyar részről az FGSZ Földgázszállító Zrt. érintett a projektben. A két cég nyílt információs napot tartott, s képviselőik személyesen álltak az érdeklődők rendelkezésére. A gázvezeték iránt érdeklődő cégek nevét nem hozták nyilvánosságra. „Leginkább a módosított feltételek részletei iránt volt érdeklődés” - jegyezte meg Beharková. „A cégek igényeinek megismerése alapján bizonyos dolgokban változtattunk a projekten, hogy az jobban megfeleljen a piac követelményeinek” - mutatott rá.

A magyar nyelvtörvény

2010. december 3. - (Széky János - parameter.sk)

Szlovákiából nézve feltűnő a szolidaritás hiánya a magyar médiában, hadd hivatkozzam csak Barak kolléga blogbejegyzésére. Itt kénytelen vagyok hazabeszélni, mivel kenyéradó lapom abba a maroknyi kisebbségbe tartozik, amelyik ország-világ előtt láthatóan tiltakozott a cenzúratörvény ellen. Tulajdonképpen nem is rossz, hogy így alakult. A választásokon kívül rég keltett akkora feltűnést a magyar belpolitikai élet bármilyen eseménye a világsajtóban, mint az, hogy két (most már három) kiadvány üres címoldallal jelent meg, és két honlap jelezte: méretes gáz van. Bár a tiltakozáson kívül maradók, meg akik nem értenek semmit az egészből, két libsi lapocska fölösleges pattogásáról, nevetséges véleménydiktátori becsvágyáról beszélnek (szép kis diktátorság, naivak, sunnyogók és cselédek közt magunkra maradni) - a magyar sajtó becsülete ezzel lényegében meg van mentve, és a világ figyel. A tiltakozó lapokra, honlapokra momentán még jobban. Ha viszont a kormánypárti oldalról vagy a belaruszosodó viszonyok között a kormánynak gazsuláló, hatalmas köztes zónáról beszélünk, eszünkbe kell, hogy jusson egy másik tiltakozás. Már hogy amit ugyanezek a fórumok a szlovák nyelvtörvény meghirdetésekor rendeztek. Persze, akkor se tudták, hogy mi van igazából a törvényben. A teljes felkészületlenség - beleértve az akkori, szociálliberális támogatottságú magyar diplomáciáét - arra utal, hogy most sem csupán gyávaságról van szó, hanem a világ dolgaiban való mélységes járatlanságról és jogi értetlenségről is. Ha akkor értették volna, akkor bizonyos most is tiltakoznának kivörösödött fejjel, mert a két törvény mélyszerkezete, ideológiai lényege módfelett hasonló. Megfogalmazóinak hite szerint a szlovák nyelvtörvény ostobaságai, otrombaságai, diszkriminatív durvulásai jó célt szolgálnak: az államnyelv védelmét. Ki tilthatja meg ezt egy nemzetnek? Még a Velencei Bizottság is elismeri, hogy ehhez az államnak joga van. Hogy a kisebbség szabadsága, joga csorbul, hogy megszólalásának lényegi közegét - mármint az anyanyelvét - korlátozzák? Többségi-populista szemszögből ez lényegtelen, meg hát joga is van hozzá, hogy magyarul mukkanjon meg a maga kis környezetében, de csak úgy, hogy a többség ne sértődjön meg, ne érezze úgy, hogy kimaradt valamiből. A magyar cenzúratörvénynek a véleményszabadságot semmibe vevő tahósága mögött is „jó cél” van: a közérdek, az elképzelt nemzeti többség védelme a véleménykisebbségekkel: az autonóm egyénekkel, a maguk érdekét érvényesítő üzleti vállalkozásokkal szemben. Persze, ők is megmukkanhatnak, de csak akkor, ha gondoskodnak róla, hogy az alkotmányozó többség, amit jelen esetben a csak-fideszes Médiatanács képvisel, ne húzhassa fel az orrát. Márpedig akkor húzza fel az orrát, amikor akarja. Egy tökéletesen kiegyensúlyozatlan hatóság dönti el, a kis nyegle újságok, honlapocskák, tévécskék mikor vétenek a kiegyensúlyozottság elve ellen. Ugyanígy: a szlovák nyelvtörvény csak megalázó volna, ha a sértést nem tetéznék bántalmazással, a tilalmakat bírságokkal. A régi magyar média- meg a sajtótörvény is ostoba volt, és a médiacsőszökre időnként rájött, hogy ő most nevelnek - jó erkölcsre, kiegyensúlyozottságra (főleg, amikor nem kenték meg őket). De csak időnként, ettől még a véleményszabadság élt és virult, olyannyira, hogy az ún. „jobboldali” és a „jobboldalnak” álsemlegesen gazsuláló köztes média a „baloldali” uralom éveiben került döntő fölénybe. Mostantól viszont a köz érdekében csőstül bekasszírozzák a függetlenkedés árát. „Akármilyen kisebbség” vagy „akármilyen többség” nyílt vagy burkolt megsértése esetén addig lehet bírságolni a médiavállalkozásokat, amíg tönkre nem mennek. Hogy mi például a burkolt sértés, vagy hogy mi a konkrét esetben a többség, azt a hatóság mondja meg. Ha valaki az anyanyelvén megszólal, és mondja, ami az eszébe jut, perkál, amíg meg nem tanulja, hogy a pofáját tartsa csukva. Végül: Pozsonyban kormányváltás volt, de ez a váltás a nyelvtörvény ügyében mintha nem történt volna meg. Van egy bizonyos többségi egységfront, amelyiknek nem számít a kormány és az ellenzék közötti választóvonal. Magyarországon az MSZP tiltakozott ugyan az új törvény ellen az utolsó utáni pillanatban, de vezérszónoka megfeledkezett - vagy nem is tudott róla - hogy ez a törvény alapjaiban nem más, mint az a tervezet, amin a Fidesz és az MSZP „médiaszakértői” éveken át közösen dolgoztak. Csak akkor kétharmados egységfrontban szívatta volna a politikai elit a médiát, most pedig úgy alakult, hogy a Fidesz egymagában képviseli a kétharmadot. „Előbb kellett volna gondolkozni” - mint jóanyám mondta volna ilyen esetekben. Egyszóval nemcsak a politikai elit, hanem a média jó részének a bunkóságát és a szabadság iránti érzéketlenségét mutatja, hogy akkor hörögtek, most nem. Nem veszik észre, amikor ők a ficok, ráadásul nagyban. A fejükből kinézve perszehogy nem látszik, a tükröt pedig most törik össze.

A magyar médiasivatag, avagy -ugar

2010. december 1. - (Barak László - parameter.sk)

Kedves magyarországi kollégák, olvasom a hírt, hogy az önöket velejükig érintő orbáni médiatörvény-tervezet ellen mindösszesen kettő médium, nevezetesen az Élet és Irodalom meg a Magyar Narancs tiltakozik üres címlapok megjelentetésével. Óvatos duhajként pedig a 168 óra a kormányzati főcenzort, Szalai Annamáriát, Kedves Médiahatalom megszólítással kívánja megsérteni. Ingyen közlöm, nem fog megsértődni az úrhölgy. Sőt, csettint egyet, hátradől a cenzori székében, és csak azért nem gyújt szivarra és nem köp egy laposat, mert úrhölgyi szerepet osztottak rája... Szóval kettő, csak kettő legény van talpon a magyar média sivatagában. Merthogy sivatag az a javából, hiszen szájtáti gazdákként észre sem vették (vagy nem merték észrevenni???), hogy zöldellő rétjeiket egyik napról a másikra miként pusztította le machiavellista politikusaik sáskahada. Kedves kollégák, ezért tetszenek urambocsá! bazi nagy lúzerek lenni! Vagy csak, tisztelet a szabályt erősítő kivételeknek, gyáva fajankók valamennyien? Beláthatják, nem igazán gondolhat másra innét a Duna túloldaláról az ember, ahol tulajdonképpen a média buktatta meg azt a komplexusos akarnokot, akit úgy hívnak, Robert Fico. Önök meg odát az Orbán-vész kitörésének kezdete óta egy karimás lófasz kevés, de annyit sem voltak képesek keresztbe tenni önmagukért. Sőt, olvasóikért, akiből élni tetszenek - úgy ahogy…! Ellenkező esetben már akkor tökön rúgják az önmagukról megfeledkezett nyegle nemzetmentőket, amikor a közszolgálati televízió hírműsoraiból, és egyéb közéleti irányultságú műsorblokkjaiból első hatalmi nekifutásból eltávolították azt az egy-két műsorvezetőt, akik az újságírást legalább úgy-ahogy a mindenkori közönség szolgálatának tekintették, nem pediglen a kaparj kurta neked is jut jegyében gyakorolt bérnyalásnak. Tessék megnézni például azoknak az alákérdezős, mi több, alányalós, műsorvezetőknek viselt dolgait, „közszereplését”, akikkel az MTV Este című Pulitzer-díjas (sic!) műsorát, vagyis önmagát ajándékozta meg az ún. médiahatóság, illetve az ügyeletes hatalom... De semmivel nem különb ám az ún. kereskedelmi elektronikus média sem. A legerősebbek, az RTL Klub meg a TV2 esti híradóiban már jó ideje legfeljebb arra összpontosítanak, ki vágta fejbe Hudák elvtársat, kinek jut eszébe megerőszakolni Józsi nénit a harangláb tövében, pofozkodnak-e, és ha igen, hogyan a szomszédok ott, ahol a gaz lehúz, befed, vagyis a nagy magyar ugaron. Ha meg néha-néha leereszkedik hozzájuk némely nyegle, mélynemzeti tótumfaktum, jobbára olyanok, akiknek már puszta megjelenésük okán kijárna egy-két csárdás frász, az ügyeletes kérdező legfeljebb az iránt merészel szemlesütve érdeklődi, hány óra van a fószerek szerint… A nyomtatott sajtó dettó! Túlnyomó része még mindig azon kérődzik, hol van a Gyurcsányéknak tyúkszemük, vagyis politikai hullákba történő rugdosással hecceli önmagát. Merthogy aligha hihető, a potenciális kuncsaft vércukorszintje hajszálnyit is emelkedne az olyan öncélú és egyoldalú mocskolódástól, amivel évek óta traktálva van… Ha mégis igen, megérdemli! Ahogy, kedves kollégák, önök is megérdemlik a sorsukat. Amelynek végkifejlete előbb-utóbb kizárólag az lehet, egyszer csak rá tetszenek jönni, hogy nincsen kinek írniuk. Sőt, nincs kiért létezniük…

A nép nem hülye…

2010. december 1. - (Ravasz Ábel - parameter.sk)

A júniusi parlamenti választások óta eltelt időszakban a második Orbán-kormány számos olyan intézkedést hozott, mellyel nem csak hogy a saját rajongói táborát, de még a kritikusait is meglepte. Az efféle ügyek mennyisége a mai napra már bizonyosan kétszámjegyű, melyből a független és függő elemzők gyakorlatilag mindegyike ki tudja bogarászni azt, ami számára elvileg elfogadhatatlannak tűnik - Schmitt Pál kinevezésétől a Trianon-emléknapon át az alkotmánybíróság elleni ügyeken és a médiatörvényen keresztül egészen az oktatási reformtervezetig. (Aki nem talált ilyen rossz gyakorlatot a kormány eddigi tevékenységében, attól testületileg elnézést kérünk a fogalmazásért.) Gyakori hiba - és ez alól e sorok szerzője sem kivétel - hogy saját értékválasztásuk hatására ezen elemzők hajlamosak úgy értékelni a számukra különösen radikálisnak és/vagy károsnak tartott intézkedéseket mint azt a pontot, ahol a „közvélemény”, ne adj isten a „közharag” Orbánék ellen fordul(t). Mint láthattuk, eleddig nem fordult, a Demokratikus Charta és az LMP által rendezett tüntetéseken kívül ugyanis számottevő társadalmi felzúdulás nem történt - az értelmiségi petíciók, elítélő nyilatkozatok és cikkek ugyanis nem a közhangulat fokmérői, sokkal inkább annak alakítására tett kísérletek. Éppen ezért félve írom le: úgy érzem, az Orbán-kormány a nyugdíjrendszer államosításával most ténylegesen átléphette a Rubicont és elérhette azt a pontot, ahol a népszerűsége elindul lefelé a lejtőn. Ezt a vélekedésemet abban látom alátámasztva, hogy míg az eddigi ügyek főként közvetve érintették a lakosságot (az intézmények függetlensége és a gazdaságpolitika iránya nem éppen azok az ügyek, melyek ott és akkor képeződnek le az emberek életében, amikor a reform megtörténik), a nyugdíjpénztárak ügye emberek millióinak zsebére hathat közvetlenül. Úgy érzem, ez súlyos kockáztatás a Fidesz részéről. A történet hátterében a jelek szerint az áll, hogy Orbánék vagy az ambíciózus terveiktől való visszalépés vagy valamelyik nagy ellátó rendszer „megfejése” közül választhattak, és ez utóbbira adták a voksot. Az állampolgárok azonban pont azért nem lesznek belátóak ezekkel a nagy célokkal kapcsolatban, amiért nem büntettek az eddigi intézkedésekért sem: az absztrakció mentális költségessége miatt. Úgy, ahogy a vizitdíj esetében a lakosság képtelennek mutatkozott elvégezni azt az elvonatkoztatást, miszerint az egészségügyi rendszer reformja, melyet korábban határozottan el kívántak végeztetni, csak az azt használók minimális hozzájárulása esetén lehetséges (a kórházi turizmus kiszűréséről nem is beszélve), úgy aligha lesznek belátóbbak a Fidesz adóreformjával, gazdaságélénkítő programjaival kapcsolatban, ha a saját öregkori megélhetésük konkrét kockáztatása van a másik serpenyőben. Bizonyos tekintetben a Fidesz mintha saját csapdájába esne, ezt az ultramaterialista, felszínen maradó garasos állampolgári „józanságot” ugyanis nem csak hogy nem próbálták letörni, de még meg is lovagolták az eddigiekben. A Gyurcsány-kormányok (a személyhez kötődő ügyek és az MSZP belső vívódása mellett) éppen ebbe a kicsinyes, távlati gondolkozásra képtelen hozzáállásba fulladtak bele. Az állítás persze nem az, hogy a kormányok jók, csak a nép hülye - a nép nem hülye, viszont hülyíthető. Most pedig majd kiderül, elég-e a kétharmados Fidesz meggyőzőképessége ahhoz, hogy ezt az általuk is gerjesztett folyamatot átmenetileg visszafordítva szavazóikat még az absztrakcióra is rákényszerítsék.

Regisztert készítene az összmagyarságról Semjén

2010. november 20. - (mti)

Összmagyar regiszter előkészítésébe kezd Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. A világban elszórtan élő magyarok e-mail címére üzeneteket, irodalmi műveket küldenének annak érdekében, hogy erősítsék az identitásukat, és ha kell „mozgósítsák az egyetemes magyarságot”. Jövő év elején elkezdődhet az összmagyar regiszter kialakítása. A kezdeményezéssel a világ minden pontján élő magyarok identitását szeretnék megerősíteni - közölte Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. A regiszteren keresztül Magyarországról szóló, elsősorban magyar nyelvű üzeneteket, irodalmi műveket juttatnának el azokhoz, akik megadják email-címüket. Első lépésként a magyar szervezetekhez fordulnak majd, akiktől azt kérik, ismertessék meg tagjaikkal a magyar regiszter lehetőségét. A csatlakozók üzeneteit, javaslatait is szívesen fogadják majd, oda-vissza működne a regiszter. Olyan államokban van hasonlóra példa, amelynek tagjai közül sokan élnek szétszórtan a világban. Az emigráció magyarságát a magyar nyelvű üzeneteken kívül pedig az adott ország nyelvén is érdemes megkeresni, hiszen az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában a harmadik, negyedik, ötödik nemzedék nem beszéli olyan szinten a nyelvet, hogy az irodalmi műveket nehézség nélkül megértsék. Számukra angol nyelven is eljuttatnák az üzeneteket - mondta. Hozzátette, nyitottak arra is, hogy ha valakiben csak „pislákol a magyar identitás”, vagy csak szimpatizál a magyar üggyel, akkor ők is megkaphassák az üzenetet. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: a regiszter gondolata abból a természetes igényből következett, hogy megerősítsék magyarságukban azokat a szétszórtságban élő magyarokat is, akiknek nincs lehetőségük az anyaországgal a közvetlen kapcsolattartásra. Ha a magyar nemzet valamely részét sérelem éri - mint a szlovák nyelvtörvénynél történt -, akkor Semjén szerint a regiszter segítségével a világ magyarságát tudják tájékoztatni, és segítséget tudnak kérni. „Akinek nagyobb befolyása van, írjon cikket a Washington Postba, akinek kisebb befolyása van, az pedig a falu értesítőjébe” - mondott egy példát. „Így lehetőség nyílik arra, hogy a magyar ügy mellett mozgósítsák az egyetemes magyarságot” - fogalmazott. A rendszer internetalapú lesz Semjén szerint, és minimális költséggel működtethető lesz.

Nagy magyarok grimaszai, vagyis a magyar regiszter…

2010. november 8. - (Barak László - parameter.sk)

Gyógyulófélben van a magyar nemzet, leginkább a magyar állampolgársági törvénynek köszönhetően, mondá holmi „hamis realistákra“ meg a „túlfeszült lényeglátókra“ grimaszoló nemzetvezető alias Orbán Viktor a Magyar Nemzeti Grimaszfesztiválon, vagyis a Magyar Állandó Értekezleten megejtett prédikációjában. Amelynek eszmei mondanivalója az volt, hogy kelet felől fúj a szél a nyugati civilizációra… Magyarán, új világrend van kibontakozóban, ahol a nyugati civilizációt könnyedén megeszi majd reggelire a keleti… Nem szabad hát csodálkozni első nekifutásból szokatlannak tetsző kormányintézkedéseken sem - tette hozzá… Talán olyasfélékre gondolhatott Orbán, mint holmi Alkotmánybíróságok gittegyletekké silányítása. Ha azoknak esetleg hamis realistákként, túlfeszült lényeglátókként eszükbe jut beszólni a magyar (választófülke)forradalmi kormánynak, hogy álljon meg a fáklyás menet, mert fasza van a menyasszonynak… (Így épülne a keleti - a Kínai Kommunista Párt által működtetett - államigazgatási és gazdasági modell a nyugati Magyarországon?) Hagyjuk azonban a magyarországi „hamis realisták“ meg a „túlfeszült lényeglátók“ ellenforradalmi piszkálódását másra mi szlovákiai magyarok. Már csak azért is, mert többségünk egyelőre nem a magyar állami költségvetésbe fizeti az adót. Ahogyan nem is onnét csaljuk el… Ami pedig még ettől is fontosabb, nem a mi nyugdíjalapunkat dézsmálja a megkérdezésünk nélkül a magyar kormányzat. Na és a szóban forgó Orbáni hegyi beszéd, holott a válogatott(!) határon túli magyarok számára kreált MÁÉRT elnevezésű zsinaton hangzott el, elsősorban úgysem az ottani közönségnek volt címezve, hanem a Magyar Köztársaság birka népének… (Figyelem: Akinek nem inge, ne vegye magára!) Sokkal inkább érdekelhet bennünket az a MÁÉRT válogatott magyarjaival megetetett nemzeti desszert, amely “magyar regiszter” elnevezéssel lett felszolgálva. Egy Semjén Zsolt nevű vendéglátós által… (Ő az a vezérplebejus, akit a magyarországi (választófülke)forradalom katapultja kormányfő-helyettesei bársonyszékbe szervált, hogy a határon túli magyarság megváltója szerepét alakíthassa ottan.) Tévedés ne essék a „magyar regiszter“ korántsem valami étek. Ha ugyanis az lenne és egy magyar vizsla megenné, vélhetően nyomban megdöglene tőle… A magyar regiszter a következő izé: ha a (fülke)forradalmi magyar kormány is úgy akarja, a magyar regiszterben lesz számon tartva a világon élő minden egyes magyar ember. Feltéve, ha lehetséges lesz őket megszámolni. Vagyis hajlandók lesznek regisztrálódni: név, nem, lakcím, cipőméret stb. nem utolsósorban pedig politikai értékrend, azaz pártállás szerint. Ellenkező esetben ugyanis semmi értelme nincsen a „magyar regiszternek“. Mert ugyan miként derülhet ki akkor, kikre számíthat majd például, az MKP minap „újratöltött” elnöke: Keanu Reeves, akarom mondani, Reloaded Berényi József - amint azt a hétfői Új Szóban lenyilatkozta volt? (Merthogy teljes mélységű magyar regiszter nélkül egyáltalán nem lesz világos, kiknek a hátán mászhat vissza ő és párttársai a szlovák parlamentbe...?) Vannak azonban további kérdések is a magyar regiszterrel kapcsolatosan. Például az, vajon azok a magyarok, akik nem rohannak magukat önként és dalolva magyarrá regisztráltatni, magyarok maradhatnak-e egyáltalán? És számba veszik-e majd őket is az illetékes kérdezőbiztosok, teszem föl, egy feketelistán…! Feketelista nélkül ugyanis jószerével lehetetlen lesz majd megzsarolni a világot a magyar nemzet bárminő jogos igényeivel, ahogy azt Semjén meglebegtette volt a MÁÉRT közönsége színe előtt… És, ha a magyar regiszterbe felvett magyarok esetleg kevesebben lesznek, mint az önmagukat ártó szándékkal magyarnak valló nemzetárulók…? És ezeket, mármint a nemezetárulókat, hogyan lehet majd megszámolni és regiszterbe venni? Netán valamilyen hiteles (fel)jelentések alapján? De vajon ki ellenőrzi majd a (fel)jelentők és jelentéseik hitelességét…? Ugye mennyi, de mennyi hülyeség juthat az ember eszébe hülyeségekről? Ki azonban a felelős, a bűnös mindezért? Aki netán rosszra gondol, például Alfred Jarry után szabadon? És az ő Übü királya, a hatalmi téboly, az ostobaság megtestesült jelképe jut eszébe néhány jelenkori magyar ripacs grimaszolása és parttalan süketelése láttán és hallatán?

Voksimport

„Orbánék érvei komoly humorérzékről tanúskodnak“

- Harc a határon túli szavazatokért

2010. november 16. - (Lampé Ágnes - 168ora.hu)

A jövőben akár a magyar állam területére a lábukat soha be sem tevő, máshol adózó határon túli magyarok is voksolhatnak a magyarországi választásokon, ha kikerül az alkotmányból az a passzus, amely állandó magyarországi lakóhelyhez köti a választójogot. Az ötlettel a fideszes Gulyás Gergely állt elő, de nem aratott vele osztatlan sikert. Van, aki úgy látja: a választójog megadása durva beavatkozás a szomszéd államok belügyeibe. A Fidesz évek óta hangoztatja, milyen fontosak neki határon túli nemzettestvéreink. Amíg Orbánék ellenzékben voltak, nem jutottak messzebb a szólamoknál és egy elvérzett népszavazásnál. A kétharmaddal viszont tér nyílt a politikai tőzsdén felhalmozott haszon realizálására. A „tranzakciót” az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti parlamenti bizottságának fideszes alelnöke, Gulyás Gergely indította minapi televíziós nyilatkozatával. A választójogi ötlettel a fideszes Gulyás Gergely állt elő- Ma az alkotmány szerint választójogot magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár kaphat. Nem lenne szerencsés, ha ezt a szabályozást egyszerűen átvennénk, és még vitát sem nyitnánk róla - mondja Gulyás. - Ha viszont a választójog az alkotmány szerint a választójogi törvényben foglalt korlátozásokkal minden magyar állampolgárt megillet, jogilag legalább kinyitottuk a kérdést. Hozzáteszi: a felvetés a kormánypártoknál régóta nyitott kérdés. Így igaz. Semjén Zsolt már májusban kijelentette: „Nincs olyan, hogy A vagy B kategóriájú magyar állampolgárság... és nem indokolt, hogy bármiből ki legyenek rekesztve a határon túli magyarok, akik magyar állampolgárságot kapnak.” Azt Gulyás is megerősíti, hogy kétharmad híján a kérdésről nem volt értelme beszélni, hisz a szocialisták és az SZDSZ úgysem támogatták volna. - Viszont van még két ismeretlen tényező - teszi hozzá. - Az egyik a jelenleg nem létező választójogi törvény, hisz az alkotmányba már tavasszal bekerül a kétszáz fő alatti parlament, s ez alapjaiban módosítja a választási rendszert. A másik: a kettős állampolgársági törvény január elsejétől alkalmazható, így egyelőre nem tudni, hányan veszik igénybe. Ezért a kettős állampolgárság célja nem a választójog volt, sem a megszavazásának idején, sem most, hanem a nemzeti ügy melletti kiállás, valamint a határon túli és a magyarországi magyarok közötti nemzeti összetartozás erősítése. A szocialista EP-képviselő, Tabajdi Csaba szerint viszont az elképzelés elfogadhatatlan. Tabajdi Csaba már májusban azt mondta: trükközik a Fidesz- Amikor Semjén Zsolt meglebegtette a kérdést, Martonyi János kijelentette: nem lesz választójog. Nem hittem neki, és idén májusban kifejtettem: trükközik a Fidesz, és az állampolgársági törvény módosításának megszavazása után előáll a választójog megadásával, hogy bővítse szavazóbázisát - véli Tabajdi. - És kérem, ne használja a kettős állampolgárság populista kifejezést, hiszen Magyarország csak egyetlenegyet tud adni, egy másodikat! Tabajdi úgy látja: az állampolgársági törvény módosításának megszavazásakor a már kétharmaddal rendelkező Fidesz azért nem hozta elő a választójog kibővítését, mert attól tartott, a határon túli területek némelyikén a Jobbik népszerűbb, mint itthon. - Aztán az önkormányzati választás megmutatta, Vonáék nem erősödtek annyira, mint a trend alapján feltételezni lehetett. Sőt visszaestek. Szintén nem mellékes szempont, hogy a szomszédos országok és az uniós partnerek részéről nagyobb lett volna az ellenállás, ha akkor megtudják, hogy az állampolgárság automatikusan választójoggal is jár. Ágh Attila politológus először is leszögezi: az állampolgárság alapjogokat, választójogot és szociális jogokat is jelenthet. - Ezek történelmileg és országok szerint elválnak egymástól. Ha egy ország kettős állampolgárságot biztosít, világosan tisztázza, melyik szintet érti ezen - mondja Ágh. - A Fidesz a 2004. decemberi népszavazással magára rántotta a szociális jogok kérdését, és elbukott. Ezért most nagy ívben kerüli, hogy bármi ilyesmit felvessen. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász egy további aspektust vet fel. Ágh Attila szerint ez durva beavatkozás a szomszédok belügyeibe. - Ha valaki egy adott államban él, aztán pár évre külföldre költözik, és a távolból szavaz, az más helyzet, mint ha nem él az anyaországban, sőt ott nincs is állandó lakcíme. Ha pedig az illető külföldön született, a választójog szóba sem jöhet. Amit amúgy sem az állampolgárságtól, hanem a politikai közösséghez való tartozástól kellene függővé tenni. Azok kapjanak választójogot, akik a megválasztottak révén törvényeket szabnak maguknak, és közös hatalom alá tartoznak. Magyarországon ez rég nem esik egybe az állampolgárok közösségével. Nagy felhívja a figyelmet: 1929 után az állampolgárság a kivándorlással nem veszett el. - Így nincs akadálya annak, hogy Argentínától kezdve Kanadán át Svédországig négymillió ember kiváltsa a magyar állampolgárságot igazoló okmányt, és szavazzon. A választójog kiterjesztése ily módon olyanokat hatalmaz fel a képviselet gyakorlására, akik az itt meghozott törvényeknek nem címzettjei, politikailag nem felelősek értük, és az általuk választott képviselő döntéseinek terhét nem kell viselniük. Gulyás elismeri: valóban kérdés, hogy olyan is beleszólhasson a politikába, akire a választott hatalomnak nincs közvetlen hatása. - Igazán nem állítható, hogy az elmúlt nyolc év döntései nem lettek volna hatással a határon túli magyarokra - hoz ellenérvet a fideszes politikus. - Amúgy a rendszerváltás utáni választások történetében talán csak 2002-ben volt olyan szoros az eredmény, hogy számított volna a határon túliak szavazata. Most persze mindez attól függ, hányan veszik fel az állampolgárságot. De aligha lesz olyan nagyságrend, amely a végeredményt befolyásolhatná. Ha viszont egy választásról mégis egy-két mandátum dönt, akkor a határon túliak véleménye igenis van olyan fontos, hogy beleszólhassanak a végeredménybe. Sajnos a szocialisták csak azt tudják elképzelni rólunk, hogy húsz évre bebetonoznánk magunkat a hatalomba. Amit talán indokol is a mára klasszikussá vált betonozós mikolai mondás a 2006-os kampányfinisből: „Ha négy évre nyerni tudnánk, és... utána, mondjuk, az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna.” Nagy Boldizsár nemzetközi jogi bonyodalmakról beszél- Felmérések szerint a határon túli magyarok hatvan százaléka Fidesz-, harminc százaléka Jobbik-szavazó. A baloldali-liberális pártok támogatottsága viszont legfeljebb tíz-tizenöt százalék - támasztja alá a nemzet főorvosának diagnózisát a szocialista Tabajdi Csaba. - A 2006-os kampány óta minduntalan megpróbálják szembefordítani a Fidesszel ezt a szerencsétlen mondatot - mondja Gulyás Gergely. - Pedig ha a mostani kezdeményezés mögött csak ez a törekvés állna, az nyilván helytelen lenne. Alighanem. Ágh viszont más következményekre is figyelmeztet. - A szlovákok fellázadnának, ha egy magyarországi választási kampány átterjedne hozzájuk. Ahhoz ugyanis, hogy a 2014-től kétszáz fős magyar parlamentben hat-nyolc „külföldi” mandátum kiosztható legyen, a szomszédos országokban legalább félmillió magyarnak kell szavaznia. Az meg nem megy jelentős költségű korteskedés, apparátus, kopogtatócédula és intézményi háttér nélkül. A választójog megadása ezért durva beavatkozás a szomszéd államok belügyeibe. Nagy Boldizsár távolabbra tekint. Legalábbis földrajzilag. - Nem hiszem, hogy a határon túli vagy az Egyesült Államokban élő magyarok mind a Fideszre szavaznának. Magyar ügyekben a külhoniak szinte ugyanolyan megosztottak, mint az anyaországiak. Ráadásul a helyzet nemzetközi jogi bonyodalmakat is okoz. Ha elterjed, hogy Magyarország négymillió potenciális munkavállalót kíván az EU polgárává tenni, nem rokonszenveznek majd velünk. Ismerek olyan kanadai magyar leszármazottat, aki amikor rájött, hogy magyar állampolgárként Franciaországban dolgozhat francia kanadaiként, rögtön ki akarta váltani a magyar útlevelet. Gumicsont a sajtónak - Problémát jelent majd az is, hogy az unióban mindent létszám alapján adnak - kuszálja tovább a képet Tabajdi Csaba. - Nekünk a tízmillió magyar állampolgár után jár a 22 EP-képviselői hely. Mi a garancia arra, hogy a határon túliak nem vennének részt a magyarországi EP-választásokon, és nem követelnének közösségi képviseletet a szakértői becslések szerint hárommillió külhoni magyarnak? De mindezen gondok eltörpülnek amellett, hogy a tervezett intézkedés szembeállítaná egymással a hazai és a határon túli magyarokat. Ugyanis erősítené azt a hamis képzetet, miszerint a határon túliak sorsa Budapestről rendezhető. Holott az elmúlt húsz év megmutatta: akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha betagozódnak a hazai politikai életbe. Mostanáig minden itthoni politikai erő a szülőföldön való boldogulást tartotta a nemzetpolitika fő céljának. Szavazatszerző szándéka miatt viszont a Fidesz felrúgta ezt az alaptételt. Tabajdi véleményét osztva Nagy Boldizsár is attól tart: számos nemzetközi szervezetben olyanok juthatnak külhoni magyar állampolgárként a Magyarországnak fenntartott helyekhez, és vihetik a támogatást mondjuk Montrealba, akiknek semmi közük az országhoz. Gulyás viszont - nem meglepő - azt állítja, elképzelésük összhangban áll a nemzetközi és az európai uniós gyakorlattal. Végül Ágh Attila hoz elő még egy szempontot. - Orbánék érvei komoly humorérzékről tanúskodnak. Ugyanis az európai jog a Fidesz által felvetett formában tiltja a szavazójog megadását. Mivel a nemzetközi gyakorlat kizárja, hogy ugyanaz a személy két ország parlamenti választásán is részt vegyen, a határon túli magyarok a szavazáskor a magyarországi és a saját magyar pártjaik között lennének kénytelenek választani. Ez az egész ügy nem más, mint figyelemelterelés. Az alkotmányozás és a magánnyugdíjpénztárak körüli kellemetlen visszhangok miatt dobták oda most a sajtónak ezt a gumicsontot. Megrágtuk.

Jeszenszky Géza üzenete Szlovákia magyar nemzetiségű polgárainak

2010. november 9. - (Jeszenszky Géza - Felvidék Ma)

Tisztelt Választópolgárok! Tisztelt Magyar Testvérek! Engedjék meg, hogy javasoljam, a soron következő helyi választásokon elsősorban becsületes, feddhetetlen polgármestert és képviselőtestületet válasszanak. Olyan személyeket, akik eredményesen tudnak dolgozni a köz érdekében. És nem utolsó sorban olyanokat, akik a település magyar lakosságának az érdekeit, jogait jól fogják képviselni, miközben a szlovák származásúak jogai semmilyen hátrányt sem fognak szenvedni. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy szlovák többségű vezetés mellett a magyarok gazdasági és politikai helyzetének javulására nincs sok esély. Távol áll tőlem, hogy ellentéteket szítsak a két nemzetiség között. Ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy egész Szlovákia és az egyes városok és községek boldogulása csak e két nép, a két nyelv, Szlovákia és Magyarország együttműködése és barátsága esetén valósítható meg. Magyarország néhai miniszterelnökével, Antall Józseffel együtt egyik létrehozója vagyok annak a Visegrádról elnevezett államközi együttműködésnek, ami közel húsz éve, 1991. február 15-én jött létre, és sok jó szolgálatot tett a benne részt vevő négy országnak. Turóc megyei őseim mindig jó viszonyt ápoltak a szlovák emberekkel, lelkész őseimnek sok szlovák híve volt, akik pedig onnan nem vándoroltak el, azok mára szlovákokká lettek. Ezért én személyesen is elkötelezettje vagyok a két nemzet barátságának. Száz évvel ezelőtt a mai Szlovákia déli részén túlnyomó többségben magyarok éltek. Az elmúlt század sok történelmi megpróbáltatása lecsökkentette az ott élő magyarok számát és még inkább arányát. Önök mégis megőrizték őseik nyelvét, zenéjét, táncait. A mai Magyarország, a maradék magyar haza nem feledkezik meg azokról a magyarokról, akiket az I. világháború után egy rossz békeszerződés az ő megkérdezésük nélkül elválasztott tőlünk. Igyekszünk számukra minden segítséget megadni, hogy megőrizzék a magyar szót, azt a magyar kultúrát, ami nagy érték, amire joggal vagyunk büszkék. Szlovákia déli részén ma a szlovák nyelvet mindenki ismeri. Nagy előny, aki e mellett ismeri az angol, a német, vagy a francia nyelvet is. De itt, a Kárpát-medencében legalább annyit ér, ha valaki nemcsak beszéli, de írni és olvasni is tudja a magyar nyelvet. Azt a nyelvet, amin gyönyörű verseket írtak, amelyen gyönyörű dalokat lehet énekelni, amelyen fontos tudományos eredmények születtek. Nagy könnyelműség, ha ezt a kincset veszni hagyják. Hogy ez ne történjen meg, szavazzanak a magyar nemzetiségű jelöltekre, akik ki fognak állni a magyarok nyelvhasználati jogai és magyar nyelven történő oktatása mellett. Mi, Magyarországon élők, a most megválasztott és erős magyar kormány, segíteni akar a szlovákiai magyaroknak is. Csak fogadják el ezt a segítséget és válasszák azokat, aki készek és akarják fogadni ezt a segítséget. Szavazzanak a …. listájára! A közeli jövőben népszámlálást is tartanak Szlovákiában. Nagyon fontos, hogy minden magyar nemzetiségű, magyar hátterű személy bátran vallja magát magyarnak. Ebből semmiféle hátránya nem származhat. Ezt nemcsak Szlovákia törvényei és alkotmánya garantálja, hanem az Európai Unió, ahol a diszkrimináció minden formája szigorúan tilos és büntetendő. Abból viszont komoly hátránya származhat a szlovákiai magyaroknak, ha a tényleges számnál kevesebben vallják magukat magyarnak, mert ez esetben elveszíthetik meglévő nyelvhasználati jogaikat, megszűnhet a magyar nyelvű óvoda és iskola (ahol van), csökkenhet a magyarság érdekérvényesítő képessége. Isten segítse és tartsa meg Önöket, és legyen igaza Kossuth Lajosnak, aki 150 évvel ezelőtt írta: „Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között! Íme ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom! Íme egy mosolygó jövő valamennyiök számára!”

Orbán: az áprilisi választás válasz volt 2004. december 5-re

2010. november 5. - (mti)

Orbán Viktor szerint az áprilisi országgyűlési választás válasz volt a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazásra. A miniszterelnök a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pénteki budapesti tanácskozásán azt mondta: a 2004. december 5-i népszavazást úgy értelmezte, az akkor hatalmat gyakorlók arra akarták rávenni az embereket, hogy „külön-külön írjuk a magyar nemzet nagy könyvét”. Orbán Viktor szavai szerint ez egy beteges politika. Az idei országgyűlési választás azonban válasz volt 2004. december 5-re, szakítottak ezzel a beteges gondolkodásmóddal - hangsúlyozta. Orbán Viktor szerint az elkövetkező egy év a megújulás éve kell, hogy legyen. Ebben az egy évben meg kell őrizni a lelki erőt, a magyar nép által a választásokon létrehozott egységet és az akcióképességet - sorolta a miniszterelnök. A következő egy év döntő, a lehetőségek kihasználása pedig erkölcsi kötelesség - hangsúlyozta Orbán. Szólt arról is, hogy szerinte a nemzetközi kapcsolatok rendszere meg fog változni, az ideológiailag motivált kapcsolatok átadják helyüket az ideológiamenteseknek. A miniszterelnök szerint tárgyilagos, realista nemzetpolitikára van szükség, amelyben egy percre sem szabad elfelejteni, hogy az „egységes magyar nemzet létezik”. Kiemelte, szakítani kell a hamis realistákkal, akik azt állítják, Magyarország sorsa önmagán kívül dől el. Ebben a gondolkodásmódban ugyanis nincs jövő - jegyezte meg. Tárgyilagos és realista nemzetpolitikára van szükség, amelynek kiindulópontja, hogy egy percre sem szabad elfelejteni: az „egységes magyar nemzet létezik” - mondta, hozzátéve, ez a garancia arra, hogy soha többet ne lehessen a nemzetpolitikában olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sokmillió magyar ember életét.

Tenni kell a magyar nemzet fennmaradásáért!

2010. november 5. - (mti)

Kulcsfontosságú a határon túli magyarság megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítása - mondta Semjén Zsolt a IX. Magyar Állandó Értekezleten (Máért) pénteken a Parlamentben. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a hatéves szünet után összeülő Máért-en kiemelte: több tényező fenyegeti a magyar nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túli magyarság esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot. Semjén Zsolt a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. Ehhez erős államra van szükség van, amely képes ezt érdemben és hatékonyan szolgálni - hangsúlyozta. A határon túli magyarság szempontjából pedig kulcsfontosságúnak nevezte az asszimiláció megállítását. A szokott hagyományos támogatási formák szükségesek, de nem elégségesek - fűzte hozzá a kereszténydemokrata politikus. Mint mondta, erős impulzusra van szükség az asszimiláció megállítására, s ez az impulzus az állampolgárság megadása, amely lehetővé teszi a kulturális-nyelvi-történelmi sorsközösség mellett a nemzet közjogi egyesítését is. Hangsúlyozta, az az elvi álláspontjuk, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehet, ahány valós identitása van. Semjén Zsolt közölte: ahogy Magyarországot nem sérti, ha egy pilisi szlovák felveszi a szlovák vagy egy gyulai román a román állampolgárságot, úgy elvárjuk, hogy a környező országok se érezzék ellenük irányuló lépésnek vagy nemzeti érdekeik sérelmének, ha az ottani magyarság él emberi jogával és kéri a magyar állampolgárságot. Kijelentette, hogy nem vagyunk alábbvalóak egyetlen másik nemzetnél sem, amit más nemzetnek szabad, azt nekünk is szabad. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk. Az igénylés feltételeit ismertetve leszögezte: Magyarország az állampolgárságról más államnak információt nem fog kiadni arról, ki magyar állampolgár és ki nem. Hozzátette: azt is látni kell, hogy a határon túli asszimilációt bizonyos konkurens érdekek mesterségesen támogatják és erősítik. Szomorú szívvel, de tiszta szemmel és ésszel ki kell mondani azt, hogy nem minden magyar, ami magyar nyelven van - fogalmazott. Semjén Zsolt ismét megerősítette, a MÁÉRT mellett szükség van a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára is, amely a remények szerint még az idén összeülhet. A Máért szakbizottsági rendszere is visszaáll, s rendszeresen ülést tart a jövőben. Leszögezte ugyanakkor, hogy a MÁÉRT kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló Híd-Most párttal korrekt, partneri viszonyra törekednek, de nem a MÁÉRT keretében. Beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar-regiszter létrehozására irányul és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. „Meg fogunk harcolni minden magyarért” - fogalmazott Semjén Zsolt. A nyugati magyarság tekintetében lehetséges megoldásként említette az angol szekciókat, így azokat sem zárnák ki a „magyar világból”, akik harmadik, negyedik generációként már nem bírják olyan szinten a nyelvet. Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a MÁÉRT összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. A szervezet - értékelése szerint - igazán hatékonyan 1999 és 2004 között tudott működni. Emlékeztetett arra, hogy az első MÁÉRT a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. Ma sem fogalmazhatunk másként - tette hozzá. A Máért eddigi történetét felidézve kitért arra: a státusztörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül. Németh Zsolt azt mondta, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a MÁÉRT-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó MÁÉRT-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túli magyarok akaratával. 2010 a külhoni magyarság számára érezhető megkönnyebbülést hozott és megkezdődött a nemzeti egység újraalkotása - közölte, hozzátéve: bízik abban, hogy ez nemcsak az anyaország és a határon túli magyarság között, hanem a határon túli magyar közösségeken belül is folyik. „Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul” - hangsúlyozta az államtitkár. A politikus a közelgő magyar uniós elnökségre utalva azt mondta, hogy az elkövetkező években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is, s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamata. Az államtitkár szerint egy rendkívül ígéretes, reményteli időszak áll a magyarság előtt. Az összetartozás-tudatunknak különösen fontos lendületet adhat az állampolgársági törvény sikeres megvalósítása a Kárpát-medencében és a világ legkülönbözőbb pontjain, így a szórványterületeken is. Fontosnak nevezte hogy a kormány úgy döntött, a Máért munkájában részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében a tanácskozáson részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót. A MÁÉRT 19 külhoni magyar szervezet mellett jelen vannak a parlamenti pártok képviselői is.

Határon és nemzeti együttműködésen túl

2010. november 3. - (Ravasz Ábel - parameter.sk)

Gyengén szerepeltek a magyar etnikumot képviselő pártok a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választásokon az exit poll eredmények alapján. Bár a valóság még meghazudtolhatja a méréseket, az nyilvánvalóan látszik, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség - Ukrajnai Magyar Párt (KMKSZ-UMP) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) között lezajló véres, személyeskedő kampány nem tett jót egyik alakulat támogatottságának sem. Különösen a Fidesz-közelinek mondott KMKSZ bukhat nagyot, előzetesen egy jelöltjüket sem várják a kárpátaljai közgyűlésbe. Ez a fejlemény rámutat a határon túli magyar érdekképviselet egyik legnagyobb kihívására, a megosztottság kérdésére. Pusztán az a tény azonban, hogy Ukrajnában két magyar párt is verseng egymással, önmagában nem magyarázza az eredmények relatív gyengeségét, hiszen több lehetőség közül sikerült kormányképes pártot kiválasztania a romániai és szlovákiai magyar szavazóknak egyaránt. Sokkal nagyobb problémát jelenthetett maga a kampány, mely diszkreditálta a jelölteket, mindkét oldalon. A diszkreditáló diskurzus egyébként Szlovákiában sem jött be, ahol végül nem a kommunikációs értelemben „üldözött” Híd, hanem a „vádoló” MKP volt az, melyet a szavazók megbüntettek. Az efféle polarizáció valójában nem automatikus érdeke a határon túli magyar politikai szervezeteknek, sőt: a cél elvileg az lenne, hogy a kisebbségi társadalom úgy reprodukálja „kicsiben” a többségi társadalom által átélt plurális politikai modellt, hogy a végén az országos és helyi intézmények hűen tükrözzék az etnikai arányokat. A kisebbségi politikai rendszereket alkotó pártok közötti párharcnak éppen ezért versenyző, és nem ellenséges keretek között kellene lezajlania. A szlovákiai példát nézve elvileg erre a dilemmára jelentett megoldási kísérletet a széles spektrumot lefogó MKP, azonban ez az alakulat működése során az arányosság elvéről lemondva többségi modell szerinti belső ideológiai döntéseket hozott, mely a céljától való elfordulást jelentett és végül a kettéhasadását eredményezte. A polarizáció, mely a Híd és az MKP esetében a szétválás után bekövetkezett, mostanra már azt is megakadályozza, hogy a szlovákiai magyarság olyan, a nemzeti érdeket érintő kérdésekben képes legyen együttműködni, mint például a komáromi polgármesterválasztás. Éppen a polarizáció negatív hatásai miatt lehet meglepő a második Orbán-kormány határon túli nemzetstratégiája. A tény, hogy a Fidesz a Hidat - számos szimbolikus megalázásra tett kísérlet után ismét - mellőzve csak az MKP-t hívta meg a Magyarok Állandó Értekezletére (MÁÉRT), semmi mást nem szolgál, csak a szlovákiai magyar politikai tér további polarizálódását. A magyarázat, miszerint a Híd nem magyar etnikai párt, maximum a határ anyaországi oldalán tűnhet reális érvelésnek, a terepen azonban a helyzet nem igazolja valóságtartalmát. Alighanem a Fidesz keze sejthető az mögött is, hogy néhány hónappal a romániai MPP Semjén Zsolt általi megaláztatása és semmibe vétele után Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (és európai parlamenti képviselő) új párt alapításának szándékát jelentette be, kétszereplős játszmából háromszereplőssé alakítva a romániai magyarság képviseletéért folyó vetekedést. Különösen az szembetűnő, hogy az Orbán-kormány szövetségeseinek tartott MKP és EMNT éppen a kormányon lévő, de nem Fidesz-közeli Híd és RMDSZ ellenében tevékenykednek. Nehéz belátni, hogy a romániai, szlovákiai és ukrajnai magyar politikai terek polarizálása, illetve a Híd és az RMDSZ hátországának a pártok mögül való kiszervezésére tett kísérletek hogyan szolgálják a magyarság nemzeti érdekeit - azt pedig végképp, hogy hogyan illeszkednek ezek a már első ránézésre is konfliktusgerjesztő lépések a meghirdetett nemzeti együttműködés filozófiájába.

Híd nélküli MÁÉRT

2010. november 2. - (Szilvássy József - Népszabadság)

A kettős állampolgárságról és a kedvezménytörvény módosításáról, valamint a határon túliaknak szánt oktatási-nevelési támogatások elosztásáról tárgyal pénteken a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) pénteken a Parlamentben. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes sajtótájékoztatón jelentette be, hogy hat éves szünet után pénteken felújítja munkáját a Magyar Állandó Értekezlet. A kormány, továbbá a magyarországi pártok és a határon túli magyar szervezetek képviselőit tömörítő konzultatív szervezet 1999-tól ülésezett és napirendjén az időszerű nemzetpolitikai kérdések, valamint a költségvetési támogatások szerepeltek. E tanácskozásokat kezdettől fogva az éles viták, olykor a nyíltszíni botrányok jellemezték, nem utolsósorban azért, mert a határontúli magyar pártok többsége már akkoriban is inkább a Fideszhez húzott. Utoljára 2004-ben Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő a kettős állampolgárságról tartott népszavazás küszöbén hívta össze a fórumot és a tanácskozáson parázs összetűzések nyomán a kormányzat gyakorlatilag vereséget szenvedett. A referendum után mélypontra zuhant a magyar-magyar viszony; e kölcsönös sértődésekkel, vádaskodásokkal terhelt helyzetben a kormány nem látta értelmét újabb MÁÉRT-tanácskozásoknak. E döntést nemcsak a nyíltan Fidesz-barát, hanem még a mérsékeltnek tartott határon túli magyar pártok - köztük az RMDSZ - is rosszallották, de nemtetszésüket fejezték ki bizonyos MSZP-s politikusok is. A MÁÉRT hivatalosan ugyan nem szűnt meg, helyébe azonban a kormányfő és a határon túli magyar pártok vezetőinek konzultációi léptek - ezzel az együttműködési formával az idő múlásával a határon túliak nagyrésze is kiegyezett. A Fidesz a tavaszi országgyűlési választások előtt bejelentette, hogy kormányra jutása esetén még a nyáron újból összehívja a MÁÉRT-ot. A néhány hónapos csúszás okát illetően csak találgatások vannak - ebben valószínűleg közrejátszott a meghívandó szervezetekkel kapcsolatos bizonytalanság is. Mindenekelőtt az a körülmény, hogy a Fidesz által egyedüli szlovákiai magyar pártnak elismert MKP nyáron kibukott a pozsonyi törvényhozásból, míg a szlovákiai magyar szavazatok túlnyomó többségét megszerző Híd budapesti megítélés szerint nem tekinthető magyar pártnak. Sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt közölte, hogy a pénteki tanácskozásra a Hídnak nem is küldtek meghívót, mivel ez magyar-szlovák „vegyes párt”, márpedig a MÁÉRT a „nemzeti érdekek képviseletére alakult legitim magyar szervezetek fóruma”. Mint hozzátette, a Híddal a kormány korrekt partneri kapcsolatra törekszik. - De a korrekt partneri kapcsolat egy dolog és a MÁÉRT-ra való meghívás az egy másik dolog - jelentette ki Semjén. A miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy ha a Híd pártot is meghívták volna, akkor minden olyan nem magyar identitású szervezet is kérhetné ugyanezt, amelynek van magyar tagozata. Ez a magyar jelleg feladását jelentené, ami az asszimilációt segítené elő a környező országokban- hangoztatta Semjén. Mint a tájékoztatón elhangzott, a kormány újraindítja a MÁÉRT mellett működő bizottságok munkáját is. A miniszterelnök-helyettes bejelentette azt is, hogy elkészült a kettős állampolgársággal kapcsolatos tudnivalókat ismertető honlap, ahol a kérelmezők tájékozódhatnak a könnyített honosítás legfontosabb tartalmi és technikai részleteiről.

Bugár: Egyenrangú partnerként együttműködhetünk

- Örömmel fogadtuk, hogy a magyar kormány ismét összehívta a Magyar Állandó Értekezletet, amely meggyőződésünk szerint a nemzetpolitika formálásának egyik fontos fóruma - nyilatkozta lapunknak Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke. Megkérdeztük tőle azt is, miként vélekedik arról, hogy Szlovákiából csak az MKP kapott meghívót, a Híd viszont nem. - Ezen a fórumon csak a határon túli magyar nemzetiségi pártok vesznek részt. A Híd viszont önmagát vegyes, magyar-szlovák pártnak határozza meg, ezért a budapesti döntést indokoltnak tartjuk - közölte a pártelnök. Megkeresésünkre Bugár Béla, a szlovákiai Híd párt elnöke elmondta, hogy a minap nem hivatalosan találkozott Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettessel. - Ebből a tervezett párbeszédből csak monológ lett, mert leginkább egymás álláspontját magyaráztuk. Mi nem etnikai alapon szerveződünk, hanem polgári értékrendet képviselő politikai tömörülésként a szlovák-magyar együttműködés és kölcsönös megértés révén képviseljük a szlovákiai magyarság érdekeit. Abból a nyilvánvaló tényből indulunk ki, hogy eredményesek idehaza csak akkor lehetünk, ha lesznek szlovák politikai szövetségeseink. A magyar kormánynak, elsősorban a Fidesznek kell eldöntenie, hogy miként kívánnak hozzánk viszonyulni, mi készek vagyunk az együttműködésre, de egyenrangú partnerként és nem valamiféle alárendelt szerepkörben - szögezte le a Híd vezetője.

Bugár nem kifogásolja, hogy nem hívták meg a MÁÉRT-re

2010. november 5. - (Bumm.sk - Kitekinto.hu)

Bugár Béla Híd-elnök szerint a magyar kormány felelőssége, hogy kit hívnak meg a Magyar Állandó Értekezletre. Megjegyezte, nyitottak egy tisztességes partneri kapcsolatra. Semjén Zsolt kedden közölte, a Híd-Most nem kapott meghívást a pénteken sorra kerülő MÁÉRT-ra, mert - a meghívott határon túli magyar szervezetek véleményével összhangban - a tanácskozást a nemzeti érdekek képviseletére alakult, legitim magyar szervezetek fórumának tekintik. A Bumm kérdésére Bugár Béla elmondta, Semjén Zsolt már korábban jelezte neki, hogy a MÁÉRT-ra csak etnikai alapú pártok kapnak meghívást, valamint azt is, hogy az értekezletre meghívást kapott szervezetek is kérték ezt. Utalt rá, ezt nem is tartja különösebben kifogásolhatónak, ugyanakkor hangsúlyozta, ez a magyar kormány felelőssége. A Híd elnöke azonban sérelmezte Semjén keddi kijelentését, mely azt sugallja, hogy pártja nem képviseli a magyarok érdekeit. Rámutatott, ma a Híd az egyetlen olyan párt Szlovákiában, amely képes a magyar érdekeket képviselni a parlamentben, ezt számos eddigi lépésük tanúsítja, például az állampolgársági ellentörvény módosítását célzó javaslat is. Bugár ugyanakkor kijelentette, a magyar kormánnyal tisztességes partneri kapcsolat kialakítására törekszenek.

November 2-án írták alá az I. bécsi döntést

2010. november 2. - (Felvidék Ma)

Alapos etnikai felmérés, többszörös politikai egyeztetés és diplomáciai felkészülés előzte meg az 1938. november 2-án aláírt I. bécsi döntést. A trianoni döntéssel 3,2 millió magyar került kisebbségi sorsba, közülük egymillióan csehszlovák állampolgárok lettek. A magyar diplomácia igyekezett a tenni a diktátum ellen, tárgyalásokat folytattak Németországgal, Csehszlovákiával és Olaszországgal. A kérdésben Anglia és Franciaország nem nyilvánított véleményt, viszont Olaszország támogatta a magyar kérést, hogy az elcsatolt területeknek legalább egy része kerüljön vissza. Csehszlovákia több ajánlatot is tett Magyarország felé, azonban annak köszönhetően, hogy a Teleki Pál vezette Államtudományi Intézet nagy alapossággal mérte fel a településeken élő nemzetiségek arányát, olyan terv került kidolgozásra, amely a nemzetiségi arányokat követve alakította ki az országhatárt. Ez alapján sikerült megnyerni az olaszok támogatását, és - hat évre - visszakerülhetett Magyarországhoz a Felvidéknek több mint 12 ezer négyzetkilométere. A Csehszlovákia szudétanémetek lakta területeit Németországnak juttató, 1938. szeptember 29-én Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és a Német Birodalom által aláírt müncheni egyezmény függelékébe bekerült, hogy a prágai kormánynak Magyarországgal és Lengyelországgal is rendeznie kell területi vitáit. Ha három hónapon belül nem tudnak megegyezni, ügyüket a müncheni konferencia résztvevői elé vihetik. A magyar-csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de 13-án megszakadtak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést. Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg, Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt). A visszaítélt területekre 1938. november 5-10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a terület 12 012 négyzetkilométerre nőtt, a visszacsatolást az 1938:XXXIV. törvény szentesítette. A revíziós sikereket mámoros öröm kísérte. A visszatérő területek magyarságának maradéktalan boldogságában a hazai közvélemény egy emberként osztozott. Megrendítően és hitelesen tudósít az első bécsi döntés után a Pesti Napló: „Alig ért véget Jacques Duval darabjának, a Francia szobalánynak első felvonása - a közönség már indult kifelé a foyerba -, amikor egyszerre újra szétcsapódott a függöny, mindenki sarkonfordult és a színpadra pillantott. A rivalda fényében Somlay Artúr jelent meg. Templomi csend lett s a művész megindult hangon jelentette be a közönségnek, hogy a magyar Felvidék újra egyesült az anyaországgal. Mint az imádságot, sorolta el Somlay Artúr a Magyarországhoz visszatérő városok neveit, s leírhatatlan jelenetek következtek. A közönség percekig tombolva ünnepelt, ismeretlen zsöllye- és páholyszomszédok szorongatták egymás kezét.” (Pesti Napló 1938. november 3., 8. o.) Hasonló élményben volt része másnap a Zeneakadémia nagyterme közönségének: „Imrédy Andrea a Felvidék angyala: ő veszi kezébe a leszakított részt és illeszti vissza a csonka országhoz. {…} Ennél a jelenetnél kirobban a taps. Megszakad az előadás, a közönség tombol és hangzik az ütemes kiáltás: Min-dent visz-sza! Az emberek állva hallgatják végig a befejező szakaszt, amikor a kórus a Magyar hiszekegyet imádkozza.” (Pesti Napló 1938. november 4. 7. o.).

Csendre intették a kritikus hangot

2010. november 22. - (Hamvay Péter - Népszava)

Elállt a Művészetek Palotája Závada Pál Magyar ünnep című drámájának pénteki bemutatásától. Az Alföldi Róbert által rendezett előadás a Nemzeti Színházba került. A Művészetek Palotája technikai okokkal magyarázza a döntést. Ám meglehet, az Erdély visszacsatolása kapcsán a holokausztról, az egyház, a magyar állam felelősségéről beszélő darab kényelmetlenné vált Kiss Imre, a Müpa vezérigazgatója számára. A Magyar ünnep című darab a Nemzeti Színház pályázatára készült, Alföldi Róbert a Tízparancsolat egyes törvényeiről rendelt drámát kortárs íróktól. Závada Pál a harmadik parancsolatot kapta: „Az Úr napját szenteld meg!”. A dráma szerzője Idegen testünk című saját regénye alapján Erdély visszacsatolásától a 40-es évek végéig követte a magyar történelmet egy asszimilált zsidó, és egy szász család személyes tragédiáin keresztül. Voltak akik náci uszítóvá, mások a holokauszt áldozataivá váltak. S akik megúszták a vészkorszakot, azokra a „néphatalom” csapott le. Erdély visszatértét korántsem ünnepként éli meg szereplőinek jó része, hiszen a zsidótörvények egyik napról a másikra rájuk is érvényesek lettek. Talán ettől a mondanivalótól ijedt meg Kiss Imre a Müpa vezérigazgatója, amikor technikai okokra hivatkozva elállt a mű bemutatásától, s a Nemzetiben került színpadra. A két intézmény között olyan szerződés volt, miszerint a Nemzeti Színház előadásának a premierje és még három előadás a Müpában lett volna. Úgy tudjuk a csütörtöki próba után döntöttek így, bár a szerző, Závada Pál abban sem biztos, hogy látták az előadást, akik döntöttek felőle. Egyik színház sem árult el részleteket azokról a rejtélyes technikai okokról, melyek november 19-én, 20-án, 23-án és 29-én egyaránt fennállnak - ezek voltak a tervezett előadásnapok. A Müpa nem kevés összeggel járult hozzá az darab színre kerüléséhez; az első négy előadás jegybevétele minden bizonnyal őket illette volna. Arra sem kaptunk választ egyik intézménytől sem, hogyan számolnak el egymással. De az elmúlt napok Alföldi-ellenes hisztériája is közrejátszhatott a döntésben. Az igazgató a december 1-i román nemzeti ünnepre a Román Kulturális Intézet rendelkezésére bocsátotta a Nemzeti Színházat, majd politikai nyomásra ezt visszavonta. Radnóti Sándor esztéta is így vélekedett lapunknak: „Összemosódik a kettő. Ha meggondoljuk, hogy az utóbbi években a román nemzeti ünnepet rendszerint neves magyarországi kulturális közintézményekben ünnepelték (2006-ban pont a Müpában), a döntést kifejezetten gyáva és meghunyászkodó lépésnek tekinthetjük csupán. Megjegyzem, a Nemzeti Színházba tervezett Bartók Béla és George Enescu műveiből összeállított ünnepi műsort sem tudom nemzetellenesnek bélyegezni: a műsor a két nép megbékélésének szimbóluma lehetett volna.” Vásárhelyi Mária szociológus élesebben fogalmazott, szerinte a Műpa döntése mögötti motiváció nem ismeretlen a jelenkortörténetben. A Kádár-rendszerben láthattunk hasonlókat - elegendő csupán az emlékezetes '57 május 1-jei felvonulásra gondolnunk. A Müpa ugyanis jól láthatóan túlteljesített: döntését mindenekelőtt az a belátás befolyásolhatta, hogy aki nem helyezkedik, az megnézheti magát. A darab szerzőjével, Závadával sem közölték az okokat, azt író is él a gyanúperrel, hogy azok nem technikai jellegűek. Ugyanakkor örül, hogy a bemutató végül is megtörtént és siker volt. Szerinte darabja és Alföldi rendezése kritikusan áll a magyar történelem e periódusához, beszél az állam és az egyház a holokausztban játszott felsősségéről, e tekintetben provokál is, ám nem magáért a provokációért, hanem a múlt megismerése kedvéért.

Magyar tragédia

Az elmúlt húsz évben nem találkoztunk a cenzúra, vagy öncenzúra ilyen nyilvánvaló és brutális megjelenésével, mint ami a múlt héten, a Művészetek Palotájában tervezett Závada Pál bemutató, a Magyar ünnep kapcsán történt. Bár a darab a Nemzeti Színházban végül közönség elé került, mégis világos, hogy több történt, mint egyszerű helyszíncsere. Hiszen tudjuk, ha a nemzeti élén nem Alföldi Róbert áll, aki megrendelte és megrendezte az előadást, akkor bizony kevés esélye lett volna, hogy pénteken felgördüljön a függöny. Bár az előadásnak volt néhány különösen éles jelenete és képe, ám nem szólt semmi olyanról, melyet a történettudomány, és a józan ész ne igazolt volna. Mindenki tudja, Erdély időleges visszatértéért (s általában a revízióért) milyen árat fizetett hazánk, tudjuk, milyen felelősség terheli a magyar elitet a háborúba sodródásért, a holocaustért. Mindezeket lehet selyempapírba csomagolni, lehet a hangsúlyokat máshová tenni, de tagadni épp ésszel lehetetlen. Próbáljuk nem többnek vélni a Müpa döntést, mint ami, ám mégsem hagy nyugodni a kérdés, ha egyszer, a nem távoli jövőben, kulturális életünk minden fontos posztján a pártutasításoknak megfelelősen dolgozó elvtárs ül, akkor tényleg nem szólalhat meg olyan hang, mely kritikusan, vagy egyáltalán csak józanul értékeli nemzeti sorskérdéseinket, közelmúltunkat, vagy épp jelenünket. De nem is kell központi irányítás, cenzúra, az állásukért hálás, vagy épp azért remegő kultúrnyikok maguk igyekeznek megfelelni a pártnak. Maguk próbálják kitalálni az aktuális irányvonalat, azt hogy miben meddig lehet elmenni, ki támogatott, tűrt, vagy épp tiltott. Menni fog, nagy hagyománya van ennek errefelé. Valósággal viselkedési normájává vált az értelmiségnek.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
...................................................................................................................

		Máj 2024

Po	Ut	St	Št	Pi	So	Ne
29	30	1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17 Slovenský metodický deň materských škôl Komárňansko-ostrihomskej župy	18 XIV. Túra na Pilíš	19 Turíčna omša v Kerestúri
20	21	22	23	24	25 75. výročie založenia školy v Slovenskom Komlóši I. Festival Polovcov v Palote	26
27	28 O békešských osadách v Budapešti	29	30 Súbeh VPN ZSM Poznaj svoje korene – Škola v prírode na Slovensku 2024	31 Regionálne kolá súťaže Slovenské spievanky a veršovačky Slovenské spievanky a veršovačky Hodžov novinový článok 2024	1	2

Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Tel.: (+36 1) 878 1431
Fax: (+36 1) 878 1432

Poštová adresa: 1558 Budapest, Pf. 199

RSS Facebook E-mail

luno.hu

OnLine LuNo Portál | Ľudové noviny
Portál Slovákov v Maďarsku
Az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított lap
Ľudové noviny –
týždenník Slovákov v Maďarsku
(ISSN 0456-829X)
Főszerkesztő neve: Fábián Éva

Školy

Samosprávy

Odporúčame

E-mail: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.
Adresa/Cím: 1135 Budapest,
Csata utca 17. 1/9
Poštová adresa:
1558 Budapest, Pf. 199
Telefón: (+36 1) 878 1431
Tel./ Fax: (+36 1) 878 1432
Vydavateľ/Kiadó: SlovakUm Nonprofit Közhasznú Kft.

red blue brown green gray pink

Tallózó / Sajtószemle - Szlovák vonatkozású cikkek - 2010. november

Imrich Fuhl válogatásában

Bajban lehet a szlovák kormány

2010. december 4. - (mti)

A Híd lesz a bűnbak

2010. december 4. - (Paraméter)

Iveta Radičová: A magyar választójog megadása probléma lesz

2010. december 4. - (Lajos P. János - Új Szó)

Komárom polgármestere a szlovák-magyar együttélésről

2010. december 4. - (Kemma)

Sme: A Fideszhez közeli sajtó a szabadságjogok korlátozását üdvözli

2010. december 2. - (mti)

A határon túli magyar szervezetek támogatásának elosztásáról

2010. december 1. - (mti)

A magyar és a szlovák hadsereg együttműködéséről tárgyalt Simicskó István

2010. december 1. - (mti)

Január 9-re tűzte ki az OVB a területi és az országos kisebbségi választásokat

2010. november 15. - (mti)

Nyilvántartásba vette az első jelölőszervezeteket az OVB

2010. november 30. - (mti)

Megállapodott a kormány a kisebbségi önkormányzatokkal

2010. november 24. - (fidesz.hu)

Etnobiznisz - Megvonják az adóforintokat

az „álkisebbségi önkormányzatoktól“

2010. november 29. - (mtv.hu)

A Ma reggel vendége Latorcai Csaba nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár (video:)

A legtöbb területi kisebbségi választás Budapesten lesz

2010. november 15. - (mti)

Szlovák újságírók a Nyugat-Dunántúlon

2010. november 30. - (Objektív Hírügynökség)

Schmitt Pál a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét hangsúlyozta

2010. december 1. - (mti)

Koalíciós keservek

2010. november 26. - (Peter Morvay (Sme) - Élet és Irodalom)

Magyarország mikor tudhatott magáénak szerencsés időszakokat?

2010. november 23. - (mno)

Új Szó az MKP és a Híd választási eredményéről

2010. november 30. - (mti)

Bugár Béla: Felfoghatatlan

Pozsony engedni készül, Budapest bekeményít

2010. november 21. - (Lampé Ágnes - 168ora.hu)

Kolontári gyerekek üdülhetnek az Alacsony-Tátrában

2010. november 17. - (mti)

Kilenc társaság érdeklődik a szlovák-magyar gázvezeték iránt

2010. november 17. - (mti)

A magyar nyelvtörvény

2010. december 3. - (Széky János - parameter.sk)

A magyar médiasivatag, avagy -ugar

2010. december 1. - (Barak László - parameter.sk)

A nép nem hülye…

2010. december 1. - (Ravasz Ábel - parameter.sk)

Regisztert készítene az összmagyarságról Semjén

2010. november 20. - (mti)

Nagy magyarok grimaszai, vagyis a magyar regiszter…

2010. november 8. - (Barak László - parameter.sk)

Voksimport

„Orbánék érvei komoly humorérzékről tanúskodnak“

- Harc a határon túli szavazatokért

2010. november 16. - (Lampé Ágnes - 168ora.hu)

Jeszenszky Géza üzenete Szlovákia magyar nemzetiségű polgárainak

2010. november 9. - (Jeszenszky Géza - Felvidék Ma)

Orbán: az áprilisi választás válasz volt 2004. december 5-re

2010. november 5. - (mti)

Tenni kell a magyar nemzet fennmaradásáért!

2010. november 5. - (mti)

Határon és nemzeti együttműködésen túl

2010. november 3. - (Ravasz Ábel - parameter.sk)

Híd nélküli MÁÉRT

2010. november 2. - (Szilvássy József - Népszabadság)

Bugár: Egyenrangú partnerként együttműködhetünk

Bugár nem kifogásolja, hogy nem hívták meg a MÁÉRT-re

2010. november 5. - (Bumm.sk - Kitekinto.hu)

November 2-án írták alá az I. bécsi döntést

2010. november 2. - (Felvidék Ma)

Csendre intették a kritikus hangot

2010. november 22. - (Hamvay Péter - Népszava)

Magyar tragédia

Oplatí sa nás predplatiť

Redakcia | Kontakt

Rozhlas | Televízia