Nyelvünnep: 165 éves a szlovák irodalmi nyelv

Virágcsokrok az emlékművön, fiatalok népviseletben, részletek a legnagyobb szlovák hazafiak műveiből - ezt kínálta a szombati ünnepség, amit a nyugat-szlovákiai Luboka (Hlboké) községben rendeztek a szlovák nyelv 165. születésnapján. A néhány tíz ember, aki ellátogatott az ünnepélyre, különösebb lelkesedés nélkül abszolválta a rövid kulturális programot, de szerintük a lelkesedés hiánya semmiképpen sem befolyásolja tiszteletüket anyanyelvük iránt. „Inkább élnék Szlovákiában, mint húsz évet külföldön“ - mondta Lukáš Pokorný. A szlovák fiatalember arra a kérdésre válaszolt így, hogy ha magasabb fizetésért feladná-e a lehetőséget szlovákul beszélni. A harmincas éveiben járó Lenka Trčová is azon a véleményen van, hogy anyanyelve fontosabb, mint egy magas, külföldi fizetés - „Én biztos nem adnám fel a lehetőségeimet szlovákul beszélni“ - mondta. Hana Kardlová, nyugdíjas fontosnak tartja, hogy a szlovák nyelvet is támogassuk az idegen nyelvek betörése mellett. „Megtanuljuk az idegent is, de meghagyjuk a miénket“ - jelentette ki, bár szerinte az erdőhátiaknak talán nem kéne a témához hozzászólniuk, hiszen az itt élők speciális dialektusa erősen emlékeztet a cseh nyelvre. Az irodalmi szlovák nyelv megszületésének ünnepét Robert Fico kormányfő is támogatta. „Mindig, amikor szlovák kormányfőként Štúrékat akarom követni, megkérdezem magamtól, hogy lehet, hogy a mai szlovákoknak ennyi ösztönzést és kihívást hagytak örökül“ - mondta az irodalmi nyelv megteremtőiről. A kormányfő már jó ideje rendszeresen emlékeztet fontos történelmi eseményekre, és felhívja a figyelmet a hazafiasság fontosságára. Néhány politológus szerint ezzel a koalíciós partnereinek választóit szeretné megszerezni, hiszen a ĽS-HZDS és az SNS régóta a nemzeti érzelmű emberekre támaszkodik. A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762-1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Még nem jelent meg a lágy (i) és kemény (y) közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g helyettesítette, és csak w volt használatban. Ezt az irodalmi nyelvet két művében mutatta be: Slovenská gramatika (Szlovák nyelvtan) és Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slovár Slovenski Česko-Latinsko-Nemecko-Unherski, amely csak halála után jelent meg, hat kötetben. A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843 júliusában került sor, éppen Lubokán, Ľudovít Štúr, Jozef Miloslav Hurban, és Michal Miloslav Hodža által. A közép-szlovákiai nyelvjárást vették alapul, ugyanis szerintük a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. Štúr művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások vagy szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana). A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták. A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát pl. az sz betűt használták. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Különben a vajdasági Bácskeresztúron (Ruski Krstur / Руски Крстур) élő görög-katolikus és magukat ruténeknek nevező szlovákok e zempléni eredetű nyelvjárásban beszélnek, és cirill betűkkel írnak.