Fuhl Imre válogatásában

Szlovák festőcsalád képei Békéscsabán

2005. július 20. - Ľudové noviny (Sass E.)

Pár héttel ezelőtt Ivan Sokol orgonaművészt mutatta be Štefan Daňo főkonzul a békéscsabai evangélikus nagytemplomban rendezett hangversenyen, a közelmúltban pedig a Jankay Galériában a hírneves szlovák festőcsalád, Štefan Bubán, Stano Bubán és Lena Lešková-Bubánová kiállításán mondott bevezető szavakat. A terebesi honismereti múzeum gondozásában Békéscsabára hozott tizenkilenc lírai absztrakt táblakép festőit PhDr. Juraj Zadanský múzeumigazgató ajánlotta a megnyitóra érkezett művészbarátok figyelmébe.

A kiállítás főhelyén látható Štefan Bubán Tabló című képe, mely a 2004-es Párizsi Őszi Szalon egyik jelentős sikerműve volt. A hetvenhárom éves művész mintegy a mai világ lenyomatát adja a Tablón: színek és meghatározhatatlan formák, fehér fénytömbök, piros ellenpólusok fejezik ki a zaklatott, nyüzsgő világképet, miközben mintha arra ösztönöznék a képnézőt, hogy keresse meg a Tabló párját, mely nyugalmat és harmóniát üzen. Ott van ez a kép is a csabai kiállításon, a címe: Virágok szimfóniája. Színek és szirmok ragyognak ezen, és a biztatás: rátalálhatunk az öröm és a szépség csodáira ma is.

A művész fia, Stano Bubán talán még elvontabb képeket fest, Kompozíció című sorozatának egyik darabján a sugárzó kék árnyalataival dolgozik, olyan érzést kelt, hogy a világegyetem beláthatatlan és az ember piciny porszem abban. Mégsem esik kétségbe: számára a kék az új évszázadok biztató jele. Štefan Bubán leánya, Lena még messzebb utazik az absztrakció világába, képei dekoratív akkordok és gondolattermő látványok egyben. Ilyen a Mandala piros-misztikus mezője és több, cím nélküli látvány-lap.

A három Bubán az év egyik legjelentősebb kiállítását produkálja a Jankay Galériában, ahol rendszeresen teret kapnak a szlovák művészek is.

Bubánék kiállítása a békéscsabai Jankay Galériában

2005. július 8. - Ľudové noviny (Tőkés Gy.)

Régi baráti érzések jellemzik Štefan Bubán és a békéscsabai szlovákok kapcsolatát. Š. Bubán a szlovákiai Terebesen (Trebišov) élő művész többször mutatta be alkotásait Békéscsabán. Több Békéscsabán rendezett alkotótáboron vett részt. Segítette a békéscsabai képzőművészek bemutatkozását Terebesen és Pozsonyban. Július 8-án a békéscsabai Jankay Galéria Kortárs termében nyílt kiállítás Š. Bubán, Lena Lesková-Bubánová és Stano Bubán alkotásaiból. A megnyitón Štefan Daňo, a Szlovák Köztársaság főkonzulja köszöntötte a megjelenteket, majd PhDr. Juraj Zadanský a terebesi Vlastivedné múzeum igazgatója, a művész család jó ismerője mutatta be az alkotókat. A megnyitóra eljött František Balún (vedúci odboru kultúry Košickej krajovej samosprávy). A megnyitót Horváth Elek előadóművész nagybőgőn előadott műsora színesítette. A szép számmal megjelent közönséget a Szlovákiából hozott tokaji borral és finom süteménnyel vendégelték meg a művészek.

Citera - Tizenöt éves a nagy sikerű zenei tábor

2005. július 12. - BMH

Évek óta hagyomány Békés megyében a Csabai Szlovákok Szervezete által nyaranta rendezett országos szlovák citeratábor, amely idén tizenötödik alkalommal nyitotta meg kapuit. A magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a békéscsabai önkormányzat, az Országos Szlovák Önkormányzat és a békéscsabai szlovák kisebbségi önkormányzat támogatásával megrendezett citeratáborban idén több mint hetven fiatal tanulhatta meg, illetve gyakorolhatta a citerázás művészetét. - Minden évben sok megyebeli és az ország más részeiből érkező fiatal vesz részt a táborban - közölte Ancsin Pálné, a tábor főszervezője. - Idén is érkeztek látogatók Budapestről, Tolna megyéből és természetesen Békés megye szlovák kötődésű településeiről is. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy egyre nagyobb az érdeklődés. Mint megtudtuk, a táborban az ország különböző részeiről, sőt a határon túlról érkezett neves oktatók, citeramesterek tanítják a tábor fiataljait, akik általában a 10-18 éves korosztályból kerülnek ki. A tizenhét éves Fejes Tímea, a békéscsabai szlovák gimnázium tanulója immár ötödik alkalommal jelentkezett a táborba. - Szlovák berkeken belül legalább tíz citerazenekarról tudunk - közölte Ancsin Pálné. - Tavaly ez a szám még csak három volt. Ilyen nagy létszámú, országos szervezésű kulturális tábort tudomásom szerint a megyében csak a szlovákok tartanak. Nagyon fontosnak tartjuk a rendezvényt azért is, mert véleményünk szerint ez a szlovák-magyar kapcsolatok ápolásának értékes eleme. A tizenötödik citeratábor szombaton közös műsorral zárult, amelyen köszöntőt mondott Riba Etelka, az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke.

Továbbadják tudásukat

- Idén először felnőtt résztvevők is eljöttek a citeratáborba - közölte Ancsin Pálné. - Működik a táborban teljesen kezdő csoport is, akik itt szeretnének megismerkedni a citerázás szépségeivel. Az elmúlt évek során érezhető volt a tábor hatása, hiszen kisebb településeken is alakultak csoportok, akik továbbadják majd ismereteiket.

Öt énekkar

- Évek óta viszszatérő vendége a tábornak az az öt szlovák énekkar, amely a szombati záróműsorban is szerepel - tudtuk meg Ocsovszki Ildikótól, a tábor művészeti vezetőjétől még a hét közepén, amikor találkoztunk. - Igyekszem a dalokat a csabai gyűjtésből válogatni, hiszen célunk, hogy ezeket a dalokat újabb és újabb generációk ismerjék meg.

A 15. Országos Citeratáborról

2005. július 13. - Ľudové noviny (A. Ančinová)

Békéscsabán került sor július3-tól július 10-ig a Jókai Kollégiumba immár 15. alkalommal, a Csabai Szlovákok Szervezete szervezésében. A már évek óta eredményesen működő tábor hasznossága megmutatkozik abban, hogy a táborban résztvevők közül Békés megyében 5 helyen alakult citeratábor azoknak a közreműködésével, akik már több éve részt vettek a táborban, így Csabaszabadiban, Gerendáson, Eleken, Telekgerendáson, Csorváson kezdték meg önállóan a munkát, s ez segíti az egész megyében a szlovák hagyományok ápolását, zenei kulturájának megőrzését. Békés megyében a szlovák önkormányzatok anyagilag is támogatták a résztvevő fiatalokat abban, hogy részt vehessenek a táborban, így 70 fiatal gyarapította tudását nyolc napon keresztül. A színvonalas munka biztosítékát adták azok a vezetők, akik évek óta részt vesznek a fiatalok felkészítésében, köztük Ocsovszki Ildikó citeraoktató, aki egyben a tábor vezetője is volt, Borsi Ferenc a Népművészet Ifjú Mestere, a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnökségének tagja, Paulik László népzenész a Boleráz citerazenekar vezetője, Balogh László Szlovákiából érkezett népzenész. A tábor szervezője Ancsin Pálné volt. A táborban kezdő és haladó csoportok dolgoztak a már említett oktatókon kívül Hajnal Györgyné, Kormányos József, Tejes Tímea és segítőik Gera Krisztina, Svecz Katalin, Lustyik Szabolcs és Ludányi György vezetésével. A szorgalmas szakmai ismeretek elsajátításán túl, volt lehetőség Lipták Jánosné (Erzsike) vezetésével tartalmas szabadidőtevékenységre, sportjátékokra, kézműves foglalkozásra. A tábor ideje alatt a szlovák népdalkörökből álló összevont énekkar is részt vett a továbbképzésen. A záróműsort több százan látogatták meg, ahol a fiatalok nagy sikerrel mutatkoztak be. A tábor munkájáról Riba Etelka az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke elismeréssel szólt, annak magas színvonaláról. A kezdő csoport megzenésített verseket adott elő, elhangzottak szlovák gyermekdalok, moldvai népdalok, békéscsabai szlovák dalok a 19. századból, felvidéki szlovák népdalok, pitvarosi népdalok, majd a műsor zárásaként a tábor lakói békési táncokat adtak elő. A meleghangú zárón megfogalmazódott az igény a jövőbeni citeratábor megrendezésére. A citeratábor támogatói voltak: Országos Szlovák Önkormányzat, Békéscsaba Önkormányzata, A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány a békéscsabai Szlovák Kisebbségi Önkormányzat.

Japán vendégek a citerásoknál

2005. július 16. - Ľudové noviny (A. Ančinová)

Immár negyedik alkalommal tér vissza Békéscsabára Miyoko Furukawa asszony, pedagógus-képzőművész. 14 évvel ezelőtt egy pedagógus küldöttség tagjaként járt először városunkban, több oktatási intézményben, így a város jaminai részében lévő iskolában, ahol szlovák nyelvet oktattak. A japán vendégnek nagyon megtetszett a szlovák nyelv, a szlovák éneklés és zene. Azóta minden alkalommal keresi azt a lehetőséget, ahol közvetlenül találkozhat a nemzetiség kultúrájával. A pedagógus-festőművész előző látogatása során festményeiből kiállítás nyílt a Szlovák Kultúra Házában, majd éveken át ezt a kiállítást a megye több településén bemutatták, így Tótkomlóson, Gyulán, Békéscsabán több alkalommal. Most júliusban ismét Békéscsabán látogatott és felkereste az Országos Citeratábort is, ahol a tábor lakói lelkesen fogadták egy kis szlovák dalcsokorral kedveskedtek. Miyoko Furukawa asszony azt követően a szakvezetőknek japán gyermekdalok kottáit adta át, amit citerán az oktatók azonnal kipróbáltak és gyakoroltak, sőt a citeratábor lakóinak is bemutattak. Furukawa asszony maga is énekelt a gyerekekkel ezekből a dalokból. A hosszan tartó vendégeskedés hasznosnak bizonyult a gyerekeknek és az oktatóknak egyaránt. A látogatás befejezéseként saját festményeiből adományozott emlékül a Szlovák Kultúra Házának.

Nemzetközi aratóverseny Csorváson

2005. július 13. - Ľudové noviny (F. Zelman)

A fiatal város helyi- és szlovák kisebbségi önkormányzata a jól működő termelőszövetkezettel összefogva már nyolcadik alkalommal rendezte meg a nemzetközi hagyományos, kézi aratóversenyt. Két korosztályban - 60 év alatt és 60 év felettiek - mérhették össze aratási tudásukat az öreg arató szerszámokkal. Mint minden versenyen itt is a nevezésekkel kezdték. Három arató képezte a csapatot, a kaszás, a marokszedő és a kévés vagy kötöző. Összesen 24 verseny trió indulhatott fogataival, autóival - volt, aki autóbusszal - az aratás színhelyére, ahol már kijelölt táblák várták az érkezőket. A lelkes felvonulókat több mint száz városi kíváncsiskodó és lelkes hozzátartozó követte a határba. Természetesen a helybeliek voltak a legtöbben, hiszen nyerni akartak valamelyik kategóriában. A kisbíró kihirdette az indulókat. A számokkal kijelölt tábláknál sok mindent pontozott a zsűri. Elsőként a kasza kalapálása került megmérettetésre, de pontot kaptak a hozott elemózsia elhelyezéséért, sőt az aratási pálinka is értékes pontnak számított. Puskalövésre beindultak a kaszások. Voltak, akik nagy rendet vágtak, voltak, akik beosztották erejüket és találtunk kaszást szoknyában is ahol a csapatot nők alkották. A csabaszabadi „öreglányok” különdíjat érdemeltek. A learatott területről kévékbe, majd keresztekbe rakták a gabonát, - a verseny végén a kisebb kévések négy keresztet, a nagyobbat vágók három keresztet raktak - de össze is kellett gereblyézni a tarlót és a kalászveszteséget is mérte a pontosztó bizottság. Minden csapat függetlenül az aratás eredményétől remekül érezte magát - a fáradtságot is beleszámítva - vidáman tréfálkoztak, törülgették verejtékes homlokukat, mert az aratás régen és ma is emberpróbáló munkának számított. Természetesen finom ebédre hívták az aratókat és a megjelent vendégeket is, ahol kihirdették az eredményeket. 60 év alattiak győztesei: 1. Szegény legények Felsőhegyről /Csorvás/, 2. Orompart a Vajdaságból /Ada/, 3. Bánkút a Vajdaságból. 60 év felettiek győztesei: 1. Csorvási Szlovák Önkormányzat, 2. Somogybagod, 3. Csorvási Tusztolj, Különdíjasok: a csabaszabadi asszonyok csapata, a legszebben arató Szabó Bence László, a fair play díjas Heisz László, az adai „Aranykalász”, a legidősebb arató Greszka Pál, a legfiatalabb Varga Polyák Pál, a legifjabb vízhordó Kesjár Mihály és a legtöbbször Csorváson járt versenyző Ősz Szabó Zoltán. A jelszó sem maradt el, sem az esti mulatság - jövőre ismét, ugyanitt Csorváson.

Látky - Népek együttélése

2005. július 12. - NMH

Nógrád megyei szlovák nemzetiségi gyermekek számára rendezett olvasótábort július 4. és 10. között a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Lélekpendítők Társasága Látkyban, Szlovákia egyik turistaközpontjában. A szervezők arra törekednek, hogy a részt vevő gyermekekkel megismertessék a szlovákság történetét, kultúráját, illetve a magyar néppel való együttélését - a két nép múltját, jeles alakjait megidézve. A tematikus programok mellett anyanyelvi környezetben kap kiemelt szerepet a nyelvi felkészítés, a készségek fejlesztése. A táborhely környékének kiváló természeti adottságaiból következően természetesen nem hiányozhat a tábortűz, a sport és a túrázás sem. Az olvasótábor idén Nógrád Megye Önkormányzata, az Országos Szlovák Önkormányzat és a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával jöhetett létre.

X. Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztivál

2005. július 25.

Július 27. és július 31. között rendezik a tízedik Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztivált, melyet a megyei pedagógiai és közművelődési intézet Nógrád megye és Szlovákia területén rendez. Tizenhárom helyszínen zajlik az öt napos kulturális fesztivál, a Nógrád megyei települések mellett a szlovákiai Ragyolcon, Losoncon, Füleken és Divényen is bemutatkoznak a folklór együttesek. Mexikóból, Svédországból, Lengyelországból, Bulgáriából, Horvátországból, Törökországból, Németországból és Szlovákiából is várnak fellépőket a jubileumi fesztiválra - mondta Egyedné Baránek Ruzsenka. A fesztiváligazgató példaértékűnek nevezte a fesztivál lebonyolításában a szlovák-magyar összefogást. Elmondta: fontos megmutatni, milyen népi kultúrát őriznek Nógrád megyében, a nógrádi folklórcsoportok pedig megérdemlik, hogy olyan színvonalas rendezvényen mutatkozhassanak be, mint a nemzetközi - és már nemzetközileg is elismert - folklórfesztivál. A fesztivál közönsége előtt több mint 1500-an lépnek fel, összesen 62 csoport vesz részt a programon. A találkozó keretében rendezik meg július 30-án Salgótarjánban a XV. Nógrád Megyei Gyermek Néptáncantológiát, július 31-én Hollókőn a Palóc Szőttes Kulturális Fesztivált, valamint Bánkon a 39. Nógrád Megyei Nemzetiségi Találkozót. Vasárnap a folklór programok után a Kormorán Együttes ad koncertet Hollókőn. „Nógrád Európában - Európa Nógrádban” címmel két helyszínen szerveznek gálaprogramot, így július 29-én Losoncon, a vasárnapi zárónapon pedig Bánkon lép fel a fesztivál valamennyi meghívott együttese. A kísérőprogramok között lesz nemzetközi csárdás táncház, népviseleti bemutató, ill. vásár kézműves foglalkozásokkal, a szlovák nemzetiségi települések gasztronómiai bemutatót tartanak, és nem marad el a palócgulyás kóstoló sem. A X. Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztivált szerdán a hagyományos Europiknik rendezvénnyel nyitják meg a határmenti Somoskő váránál.

Szerdától folklórfesztivál!

Az esemény hazáját is beleszámítva, kilenc országra szól az idei, nógrádi nemzetközi folklórfesztivál, amely szép, kerek évfordulójához érkezett: tizedik alkalommal rendezik meg, mexikói, svéd, német, szlovák, török, lengyel, bolgár, horvát és hazai együttesek fellépésével. A hagyományokhoz híven több helyszínen tartják a folklórünnepet, amelynek keretében ezúttal is tovább szövik a Palóc szőttes kulturális fesztivált, s hívják megyei találkozóra a nemzetiségieket, illetve a magyarországi szlovákokat. Július 27-én, szerdán 16 órakor kezdődik az ünnepélyes megnyitó a somoskői Váralja téren. Másnap Szomszédolás, illetve Tarjáni folk és Szlovák napok címmel Szügyben, Kazáron, Ragyolcon és Salgótarjánban lesz a folytatás, s ezek a programok a következő napokon is viszszaköszönnek Losoncon, Divényben, Balassagyarmaton, Füleken és Bánkon is. Hollókő a zárónapi, 31-ei Palóc szőttes kulturális fesztivállal kapcsolódik a nagy egészhez, Bánk pedig a Nógrád megyei nemzetiségi találkozónak, illetve a magyarországi szlovákok folklórfesztiváljának ad helyet. Az esemény alkalmából a Nógrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet - dr. Egyedné Baránek Ruzsenka fesztiváligazgató - kétnyelvű kiadványában köszönti a vendégeket, s tekint vissza a rendezvényekre, a folklór és a hagyomány ápolásának eddigi, felfelé ívelő pályájára.

Kiskőrösi szlovák hagyományőrző klub

2005. július 20. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Ünnepléstől volt hangos legutóbbi, nyári szünet előtti összejövetelén a kiskőrösi szlovák hagyományőrző klub. A július harmadikán pestet megjárt asszonyok filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartottak a Nap TV-beli szereplésükről az itthonmaradottaknak. A kérdésekre alig győzött Gmoser Györgyné Zsuzsa asszony klubvezető válaszolni, de elmesélt minden kulisszatitkot az érdeklődőknek. Megtudtuk, hogy a stúdió nem is olyan nagy, mint amilyennek a tévében látszik, hogy bizony komoly tárgyalások előzték meg a fellépést a csoport nagyságát illetően, mivel az egész népdalkör és a citerazenekar nem fért volna be a parányi szobákba. Végül saját pihenőszobáját is feláldozta a tv stábja, hogy tudjanak hol öltözni az asszonyok és B. Kovácsné Zsuzsika is külön helyiségben tudja készíteni az igazi kiskőrösi almás, meggyes, túrós és mákos rétestekercseket a kíváncsiskodó kamera előtt. Azt azonban korábban nem igazán akarták elhinni a pestiek, hogy közel egy óra kell ahhoz az asszonyoknak, hogy népviseletbe öltözzenek, de aztán személyesen is meggyőződhettek, hogy nem állítottak valótlant a kiskőrösiek. Merthogy a készülődés során megláthatták, hogy egy ilyen ruha tökéletesen álljon valakin, ahhoz bizony minden alsószoknyának és műfarnak ott kell lennie a helyén. A rétessütéshez is pillanatok alatt lett meleg víz (a főszerkesztői teásbögrében) és nagy asztal is, amit Zsuzsika körbe-körbe tudott szaladni a nyújtás alatt. A találkozás az első pillanattól kezdve igen oldott hangulatban zajlott, a mi tréfás, jókedvű asszonyaink pedig úgy meghódították az ugyancsak kedves pestieket, hogy Lakat T. Károly főszerkesztő alig akarta továbbengedni őket a szereplés után. Aznap igencsak sok illusztris vendég jelen volt a kiskőrösieken kívül a stúdióban, így találkozhattak például Boross Péter volt miniszterelnökkel és Kiss Zsókával, az első roma címlaplánnyal is.

A filmvetítés és az élménybeszámoló után előkerültek a kosarakból a finomságok és Jurij Migas Szlovákia budapesti nagykövetének ajándékpálinkája is, amit a Rétesfesztiválon adott a kiskőrösieknek. Az összejövetelen jelenlévő képviselő- testületi tagok is koccintottak a szlovákság egészségére, majd a citerások a húrok közé csaptak és az asszonyok rázendítettek az első nótára, amelyet még nagyon sok követett ezen a napon is, úgy mint máskor.

Kiskőrösi szlovákok a Nap TV-ben

2005. július 16. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Szenzációs, fergeteges sikert arattak a kiskőrösi szlovákok nemrégiben Budapesten az MTV1 Nap-Kelte műsorában. A Kiskőrösi Hagyományőrző Népdalkör és a Citerazenekar népviseletbe öltözött tagjai július harmadikán vasárnap reggel hattól egészen nyolc óráig többször is szerepeltek a műsorban. Gmoser Györgyné Zsuzsa asszony a népdalkör vezetője az egész ország-világ előtt büszkén mesélt a kiskőrösi szlovák hagyományokról, a tavaszi Rétesfesztiválról, a Szüreti és Szlovák nemzetiségi napok rendezvényeiről, valamint arról az összetartásról, amely évtizedek óta lelkes hagyományőrző csapattá kovácsolja össze a kiskőrösi szlovákságot. B. Kovácsné Zsuzsika pedig folyamatában mutatta be az igazi kiskőrösi rétes készítését a dagasztástól a sütésig. A hagyományőrző stáb hajnali fél háromkor indult Kiskőrösről, hogy időben odaérjenek a Nap TV stúdiójába, ahol mindenki nagyon kedvesen és szívélyesen fogadta őket. A technikai feltételeket a tv munkatársaival már előzetesen egyeztették, így minden készen állt fogadásukra. A műsor és a rétes elsöprő sikert aratott, hiszen, mint azt a tv munkatársai elmondták, olyan soha nem látott sms és telefonáradat lepte meg őket már az adás alatt, hogy alig győzték fogadni az érdeklődő és gratuláló hívásokat. Többek között sok Kiskőrösről elszármazott ember is gratulált, de büszkén üdvözölték a csoportot a tévén keresztül a jándi árvízkárosultak is, akikkel évek óta baráti kapcsolatot tartanak fenn a kiskőrösiek. Lakat T. Károly a Nap TV főszerkesztője többször hangsúlyozta, hogy milyen irigylésre méltó nagy kincs egy ilyen közösség egy település életében. Zsuzsa asszony a műsorban azt is elmondta, hogy a tévéfelvétel után a „Lánchídi nyár” elnevezésű folklór rendezvényre mennek, ahol a Dél-Alföldi megyék és a határon túli erdélyi, szlovák, vajdasági nemzetiségi hagyományőrző csoportok között több alkalommal is fellépnek műsorukkal. A népszerűséget mi sem bizonyítja jobban, hogy mikor asszonyaink befejezték a tévében való szereplést és siettek fellépni, útközben többen is felismerték, és lelkesen köszöntötték őket. Sőt! Voltak, akik a népi hagyományőrző fesztiválra csak azért utaztak el Gödöllőről, hogy lássák a kiskőrösiek fellépését. Több százan énekeltek és táncoltak együtt a kiskőrösiekkel, a fényképezőgépek és a videó-felvevők pedig egy pillanatra sem pihentek a turisták kezében. A műsor után a népdalkörösök és a citerások megtekintették a zsidó múzeumot, ahol az igazgatónő szintén nézte a Nap-Kelte műsorát és elismerése jeléül ingyen bocsátott a csoport rendelkezésére egy idegenvezetőt. Annak ellenére, hogy hajnaltól késő délutánig zenéltek, énekeltek, táncoltak a népviseletbe öltözött kiskőrösiek, nem fáradtak el, hiszen az öröm, a dicsérő lelkesítés erőt adott nekik. Az már csak hab a tortán, hogy a budapesti Gundel étterem vezetőjét is annyira elkápráztatta a kiskőrösi csapat, hogy az adás utáni napon leutazott városunkba és felkérte őket, legyenek segítségére februárban egy „kiskőrösi hét” megrendezésében. A Kiskőrösi Hagyományőrző Népdalkör és Citerazenekar tagjai ezúton mondanak köszönetet Kállay Krisztiánnak a Kiskőrösről elszármazott televíziós szakembernek, aki lehetővé tette és megszervezte számukra a tévészereplést, valamint Grünwald Katalinnak, a kiskőrösi Tourinform iroda munkatársának, aki a „Lánchídi nyár” rendezvényére beajánlotta a hagyományőrző kiskőrösi csoportot.

Szlovákiában lezuhant két magyar kisrepülőgép

A kötelék harmadik gépét a kiskőrösi Szabó József vezette, aki még mindig döbbenten és értetlenül beszél az eseményekről

2005. július 22. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Szlovákiában, nem messze Ružomberoktól (Rózsahegy), a likavai vár környékén július 16-án szombaton a reggeli órákban összeütközött és lezuhant két magyar kisrepülőgép. Egy Apolló Fox típusú gép pilótája, a 48 éves érsekcsanádi Rabnecz Gábor és utasa, a 37 éves pálfai T. Aranka, a földbecsapódás után a helyszínen a felismerhetetlenségig összeroncsolt gépen életét vesztette. A másik, egy Storch típusú kisrepülőgép vezetője, a budapesti Szép Jenő és a vele utazó felesége szerencsésebben úszták meg a balesetet, bár repülőjüknek egyik szárnya leszakadt, életüket megmentette a gépre felszerelt ejtőernyő. Őket sokkos állapotban a rózsahegyi kórházba szállították megfigyelésre, de két óra múltán már távozhattak is onnan. A műszaki szakértők a baleset okairól egyelőre még nem nyilatkoznak, mint mondják, körülbelül két hetet vesz igénybe a roncs vizsgálata. A pénteken reggel útnak indult kötelék harmadik gépét, egy Apolló Jet Star motoros sárkányrepülőt, a lapunknak nyilatkozó kiskőrösi Szabó József vezette, aki még mindig döbbenten és értetlenül beszél a múlt szombati eseményekről.

- Kellemes hétvégi kirándulásnak, jó repüléstúrának indult ez a Vág völgyi háromnapos repülés - meséli a tragédiáról Józsi. - Gábor a bajai, Jenő a tököli, én pedig a kiskőrösi repülőtérről szálltam fel pénteken hajnalban. Péren a nemzetközi repülőtéren találkoztunk, ahol elvégezték az útlevél- és vámvizsgálatot. Mintegy ezerszáz kilométeres repülőutat terveztünk. A híresztelésekkel ellentétben tökéletes volt a három gép között a rádióösszeköttetés, e nélkül fel sem engedtek volna bennünket szállni. Én repültem elől, felderítettem a látnivalókat, s ha észrevettem valami érdekeset, értesítettem a többieket is. Mivel az ő gépeik gyorsabbak voltak, megengedhettek maguknak apróbb kitérőket, míg én egyenesen haladtam előre. Az előzetesen bejelentett útvonaltervünk szerint a vámkezelés után a nyitrai fogadó repülőtérre repültünk, ahol egyeztettünk a hatóságokkal. Sládkovičovo-ban (a pozsony megyei Diószegen) találkoztunk szlovák segítőnkkel is, egy mezőgazdasági pilótával, aki leszervezte a szállásunkat, valamint a tankolási, pihenési lehetőségeket. Ő intézte számunkra az engedélyeket is. Ezután ismét felszálltunk. Én továbbra is a Vág völgyében repültem, ők pedig kisebb kitérőkkel követtek. A megbeszéltek szerint a dubnicai repülőtéren találkoztunk, ahol kétórai pihenés után úgy döntöttünk, hogy még bőven van időnk repülésre, ezért továbbmentünk. A repülésirányítótól felszállási engedélyt kértünk, aki a Vág völgyére nem adta meg, mivel vihart jelzett a radar, így módosított útirányból érkeztünk meg Martin repülőterére. Itt aludtunk, ahonnan reggel nyolc órakor indultunk tovább Ružomberok felé.

„Éppen Kiskőrös testvérvárosáról készítettem pár légifelvételt…”

Kilenc óra - fél tíz között szakadt meg a rádiókapcsolat. Én akkor éppen Kiskőrös testvérvárosáról, Liptószentmiklósról készítettem pár légifelvételt, de mivel az én gépem egy kicsit dobált és nehezen tudtam csak fotózni, felhívtam őket rádión, hogy jöjjenek erre és ők is készítsenek pár fotót, hátha kell otthon valakinek. Ekkor már nem tudtam rádiókapcsolatot létesíteni velük. Azt hittem, az én rádióm romlott el. Látni nem láttam őket, arra gondoltam, hogy felmentek a Magas-Tátra lábához, mivel induláskor ezt beszéltük meg. Folytattam az utamat, többször próbáltam rádiókapcsolatot létesíteni velük - sikertelenül. A poprádi repülőtér határánál beszéltük meg induláskor a találkozót, mivel az engedélyünk alapján ide csak együtt repülhettünk be. A visszafordulásra nem volt lehetőségem, mivel a biztonságos üzemanyag mennyiségem csak a következő repülőtérig volt elegendő, de üzenetet hagytam rádión - hogy a poprádi repteret délről megkerülve berepültem a hegyek közé és az iglói repülőtéren leszállok - gondolván hátha ők hallanak engem. Dél körül leszálltam Spišská Nová Ves (Igló) repülőterén és vártam őket. Ekkor kerestek meg a szlovák rendőrök, akik még nem tudták pontosan, mi történt, csak azt, hogy két magyar repülő összeütközött és mindenki meghalt. Később a telefonok jöttek-mentek és pontosították, hogy az Apolló mindkét utasa meghalt, a másik gép utasai pedig kórházban vannak. Mondták, hogy repüljek vissza Ružomberok repülőterére, kapok kísérőt, de én mondtam, hogy ilyen idegállapotban nem akarok repülni. Ekkor visszavittek Ružomberokba és felvittek a helyszínre, hogy vegyek részt az azonosítási eljárásban. Éjfélig engem is faggatott a rendőrség.

- Mi történhetett?

- Nem tudjuk a magyarázatot. Gábor az ultrakönnyű repülésben már 1995-ben nemzetközi bajnok lett, egy évvel később Dél-Afrikában világbajnokságot nyert, s meghatározó tagja volt 1999-ben is a VB-győztes magyar csapatnak. 2002-ben Európa bajnokságon lett első. Mindezeken kívül többszörös magyar bajnokként számos nagy sikert tudhatott magáénak, tehát egyáltalán nem volt tapasztalatlan pilóta. Ahogy próbáltuk rekonstruálni az esetet, több lehetőséget is felvetettünk. Az is lehet, hogy valami műszaki hiba történt, az is, hogy a pilóta elvétette a fordulót, az is, hogy a hegyek között egy kiszámíthatatlan hirtelen jött légáramlat, vagy légörvény egyszerűen nekicsapta a másik gépnek. Talán sohasem tudjuk meg. Ezeken a gépeken nincs fekete doboz, a roncs pedig olyan felismerhetetlenségig összetört állapotban van, hogy nehéz lesz bármire is következtetni. Jenő csak arra emlékszik, hogy ahogy fordult, már csak a csattanást hallotta és észlelte, hogy leszakadt a repülőjének a szárnya. A másik gépet nem látta. Ezután tette a dolgát, mentette saját életüket, elindította a mentőernyőt. Mintegy kilencszáz méter magasan repültek.

- Ezek után hogy állsz a repüléshez?

- Fogalmam nincs, mikor repülök újra, egy ideig biztosan nem ülök a gépre. Mindettől függetlenül örökre biztosan nem fordítok hátat ennek a sportnak. A történtek ellenére ki merem állítani, hogy a gépek biztonságosak. A foglalkozásom autómentő, így látom és tapasztalom, hogy az utakon sokkal több baleset, tragédia történik, mint 120 kilométeres sebességnél kilencszáz méteren a föld fölött.

Világi vigalom Vácott

2005. július 25. - Népszabadság

Elképzelhető, hogy ha nincs börtön a szlovákiai Vágtölgyesen (Dubnicán), nem alakul ki a váciak kapcsolata a szlovákiai várossal. A büntetés-végrehajtási intézetek kontaktusa lassan városi szintre fejlődött. Két éve testvérvárosi szerződést kötöttek, az idén a helyi Világi vigalom díszvendégeként Vágtölgyes mutatja be kulturális életét. Azért senki se gondolja, hogy az immár tizenharmadik Váci Világi Vigalom műsora kizárólag szlovák néptáncból, rockzenéből, népművészetből áll. A díszvendég ez esetben színesít, de nem tör kizárólagosságra. A hétvégi négynapos - július 28-31. - vigasság négy központi színpadán döntően hazai-helyi művészek szórakoztatják a várost e nevezetes napokra hagyományosan ellepő tízezreket. A csütörtöki nap a kedvcsinálásé - jelzi, hogy valami elkezdődött, de a java csak ezután következik. Bak Péter festőművész kiállítása nyílik a Margaréta kávéházban, a zeneiskolában csemballó- és orgonahangverseny lesz, tartanak egy másik hangversenyt is, és akinek ez sem elég, az porcelán- és kristálybemutatóban gyönyörködhet. Pénteken beindulnak a programok. A Félharmonikusok együttes a Sörsátor-színpadon adja elő magát, a P-Mobil a nagyszínpadon dübörög. Lesz nyitóhangverseny és barokk lakoma, amit utcabálon mozoghatnak le a résztvevők. Bemutatkozik a dubnicai néptáncegyüttes meg Jozef Vydrnák szlovák festőművész kiállítása is megnyílik. Szombaton a TV 2 Roadshow-ja gördül a Nagyszínpadra, s akinek nem elég ennyi, este a Megasztár élő koncertet figyelheti. Egy másik helyszínen fellép Török Ádám és a Mini, Laár András sem hagyja ki ezt a napot. A Váchoz megannyi szállal kötődő Munkácsy-díjas művész, Sajdik Ferenc kiállítása is megnyílik a Városház Galériában. Az estét utcabál zárja. A zárónapon a korán kelők térzenét hallgathatnak, a gyerekeket bábelőadás szórakoztatja. Befogad és kitaszít a világ címmel Mácsai Pál és Huzella Péter zenés Villon-estjét nézhetik az érdeklődők a városháza színpadán. Koncertet ad a helyi szimfonikus zenekar, a Talamba Ütőegyüttes és a végén a hazai popzene egyik meghatározó párosa, Ádám-Éva. A tízperces záróceremóniát a hagyományos tűzijáték követi a várból.

Meglepődtek Szlovákiában

Tízévesek - A Csabai Rózsák énekkar már férfiaknak sincs híján

2005. július 20. - BMH (Nyemcsok László)

Ancsin Pálné megálmodta, tizenöt óvónő létrehozta, a Szlovák Kultúra Háza befogadta. A Čabianska Ruzička (Csabai Rózsák) szlovák hagyományőrző énekkar a minap megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte. Immáron a rózsaszálak, azaz a Čabianska Ruzička hölgytagjai a férfiaknak sincsenek híján az énekkarban. A harminctagú együttes a napokban ünnepelte tízéves születésnapját a megyeszékhelyi Szlovák Kultúra Házában, ahol elsőként István Anna, az intézmény igazgatója méltatta az énekkart. A Csabai Szlovákok Szervezete részéről Lászik Mihály elnök köszöntötte az együttest, melyet néhány éve a csorvási nemzetközi Bartók-fesztiválon nívódíjjal ismertek el. — Az énekkar első karnagya Ocsovszki Ildikó volt — emlékezett Korcsokné Varga Anna, az együttes titkára. — Ő népdalokat gyűjtött, ezeket is énekeltük. Ildikót Rázga József Weiner- és Erkel-díjas karnagy követte. Hétéves szakmai munkája alatt magyar és szlovák nyelvű népdalfeldolgozásokat, egyházi dalokat és kisebb kórusműveket is megtanultunk, előadtunk. Három esztendeje Szák Kocsis Péter az együttes karnagya, akivel szintén nagyon szeret együtt dolgozni az énekkar. A Čabianska Ruzička bázisa a Szlovák Kultúra Háza, itt próbálnak, és a tagok az intézményt lényegében második otthonuknak tekintik. Számos békéscsabai, megyei és külföldi meghívást kapnak, utóbbiakat főként az anyaországba, Szlovákiába. — Az anyaországban eredeti szlovák népdalokkal bővíthetjük repertoárunkat, és jóleső érzés az is, hogy bemutathatjuk tudásunkat. Sokszor meg is lepődnek vendéglátóink, hogy mennyire jól beszélünk és éneklünk szlovákul. Természetesen a fellépésekhez támogatás is szükséges. A Csabai Rózsákat elsősorban a Csabai Szlovákok Szervezete, a Szlovák Kultúra Háza, az országos és a helyi kisebbségi önkormányzat, a városi önkormányzat kisebbségi bizottsága, a szlovák kutatóintézet és Vozár Márton vállalkozó támogatja.

Közösségi élmények is

— Az éneklés szeretete, a szlovák és a magyar hagyományőrzés, -ápolás mellett a közösségi élmény is összetartja az együttest — ecsetelte Korcsokné Varga Anna. — Közösen ünneplünk meg a névnapokat, és megbeszéljük azt is, hogy kit milyen öröm vagy bánat ért. Az alapítók közül sokan még ma is tagjai az együttesnek, és csak azt kívánhatjuk magunknak, hogy tíz év múlva is együtt énekelhessünk, ünnepelhessünk.

Esztergom, Balassa Múzeum - A pilisszentléleki szlovák tájház tulajdonjogának átruházásáról

2005. július 16. - Népszabadság

A képviselő-testület döntése szerint Esztergom 2006-tól átvenné a Komárom-Esztergom megyei önkormányzattól a városban működő Balassa Bálint Múzeumot. Ezzel együtt a múzeum intézményei is - a Babits Emlékház, a dömösi prépostság altemploma - a város kezelésébe kerülnének. A pilisszentléleki szlovák tájház tulajdonjogának átruházásáról már egy éve megkötötte a szerződést Esztergom a megyei önkormányzattal. A döntés összhangban van a regionalizmus elvével, hiszen a múzeum gyűjtőterülete az Esztergom-nyergesújfalui és a dorogi kistérségre terjed ki. A múzeum egyik pillére lehet az Esztergom központtal 2003-ban száz magyarországi és szlovákiai település részvételével létrejött Ister-Granum Eurorégiónak, amely önálló eurorégiós intézményrendszer kialakítását tűzte ki célul. Az eurorégió magyarországi területe megegyezik a Balassa Múzeum jelenlegi gyűjtőterületével. A megyei vezetés kedvezően fogadta az esztergomi szándékot. Továbbra is biztosítja az intézmények után kapott állami normatív támogatás Balassa Bálint Múzeumra eső részét, és 2006-ban folyósítja a korábban megyei forrásból biztosított támogatás felét is. A múzeum átvételének részleteivel a szeptemberi ülésen foglalkozik a város képviselő-testülete.

Ha elhallgat a rádió - műsoraikat féltik a kisebbségek

2005. július 19. - www.stop.hu (Patay G.)

A nemzetiségi rádióműsorok megszűnésétől való félelmükben, levélben kért segítséget a 13 magyarországi kisebbség vezetője Kovács Györgytől, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökétől. Aggodalmuk oka, hogy a hatályos rendelkezések szerint 2006. február elsejétől megszűnik műsoraik sugárzása az úgynevezett ultrarövid hullámsávon, szakmai nevén az FM OIRT sávon. A fenti sávon való műsorszórás egyébként korábban sem nyerte el tetszésüket, mert az nem biztosított országos lefedettséget és a korszerű készülékekkel már nem lehet fogni az itt sugárzott műsorokat. Rendszeresen előfordult az is, hogy az ugyanitt közvetített parlamenti ülések kiszorították egyes országos, napi nemzetiségi adásaikat, ami véleményük szerint példátlan a magyarországi rádiózás történetében. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága több esetben bírálta ezért a Magyar Köztársaságban alkalmazott gyakorlatot. Bár az ultrarövid hullámon való sugárzás több kritikára adott okot, aggódnak, mert a megszűnés utáni időszakra még nem született megoldás. A Magyar Rádió ezzel kapcsolatos szolgáltatási stratégiájára benyújtott javaslatát az ORTT bírálat és egyeztetés nélkül elutasította. A nemzeti és etnikai kisebbségek elnökei ezért egy országos lefedettségű hálózat létrehozását kezdeményezték. Levelükben több alternatívát is felsoroltak, az egyik a digitális földfelszíni műsorszórás, a másik egy újabb frekvencia biztosítása volna, azonban a nemzetiségek vezetői abba is beleegyeznének, ha a középhullámú hálózat adóit bővítenék a megfelelő szintre.

Versek hirdetik a toleranciát Budapesten

2005. július 14.

Júliusban ismét cseh, magyar, osztrák, szlovák és szlovén kortárs költők versei olvashatók Budapest közterein. Az „Idő egy versre” idei mottója a tolerancia. Idén harmadik alkalommal vesz részt Budapest az „Idő egy versre” című akcióban, amelynek célja, hogy kiszakítsa a városlakókat a hétköznapok tompaságából és a mindennapok helyszínein - a metróban, a villamos- és buszmegállókban - konfrontálja őket a modern lírával. Városszerte Doris Mühringer, Barbara Korun, Jiri Grusa, Marián Hatala és Sumonyi Zoltán versei olvashatók ötven citylighton és több tucat plakáton. A 2005-ös „Idő egy versre” középpontjában a tolerancia áll, amely a szervezők szerint a háborúkkal, a rasszizmussal, a gyűlölettel és a nacionalizmussal szembeni ellenállás, így a sokszínűség Európájának kulcsa. A József Attila emlékév alkalmából Budapesten József Attila „Thomas Mann üdvözlése” című versével egészül ki a plakátok sora: a rendezők így róják le tiszteletüket a költő és az európaiság gondolata előtt. „Az „Idő egy versre” olvasásra ösztönöz és elgondolkodtat. Gondolatokat ébreszt toleranciáról, erőszakról, agresszióról, a rasszizmus és intolerancia elutasításáról. A köztereket tudatosan formálják át úgy, hogy a mindennapokon szólítsák meg az utca emberét. Ezáltal a költészet jelzéssé válik és nyilvános diskurzusra késztet” - összegzi az akció lényegét Schiffer János főpolgármester-helyettes, a rendezvény egyik fővédnöke. A kezdeményezést először 1983-ban valósították meg Bécsben, majd 2003-ban a szomszédos országokra és az unió új tagállamainak fővárosaira, így Budapestre is kiterjesztették. Azóta minden évben megrendezik, mindig más-más témával - szerelmes versek, bevándorlók versei az emigrációról, szomszédok üdvözlete, versek az erőszak és a háború ellen - a középpontban. Az elmúlt két évtized során különböző kortárs költők csaknem kétszáz verse jelent meg Bécsben, Budapesten, Prágában, Pozsonyban, Ljubljanában és Zágrábban összesen 160.000 plakáton. Az akciót Budapest után Prágában, Ljubljanában és Pozsonyban rendezik meg, majd Bécsben ér véget ősszel.

Morális kárpótlást vár a magyaroktól, Magyarországtól Slota

2005. július 15. - tasr

Magyarországtól és a magyaroktól vár bocsánatkérést és morális kárpótlást Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke azért a szisztematikus és tömeges asszimilációért, amely az etnikai tisztogatás jegyeit is magán hordozta Magyarország történelme során. - Sajnálatos módon a magyarok ma sem képesek elismerni és felfogni bűnrészességüket abban, amit állami kereteik között a nemzetiségekkel műveltek. A Szlovák Nemzeti Párt már 1995 óta felhívta a magyarok figyelmét, hogy a szlovákok elleni bűntetteikért kérjenek bocsánatot mondta Slota. A kollektív bűnösség témájának felelőtlen megnyitása az SNS elnöke szerint azt jelenti, hogy Magyarországnak kötelessége lenne nemcsak az Európában legkiterjedtebb kollektív bűnösség elvének használatát, de azt is elismernie, hogy a kisebbségeihez fűződő kapcsolatában még mindig ezt az elvet alkalmazza. Slota éppen ezért a kártérítés kölcsönös összehasonlításának elvét ajánlaná. Csáky Pál minapi, Jan Paroubek a szudétanémet antifasiszták felé tett kárpótlási javaslatára tett reagálására Ján Slota elmondta, hogy az éles ellentétben áll Szlovákia hivatalos külpolitikájával és egy kormánytag hivatalos viselkedésével. - Ha Csákynak etnikai vagy pszeudodemokratikus problémái vannak a Szlovák Köztársasággal szemben, akkor jobb lenne ha felülvizsgálná saját kapcsolatát a kormányhoz fűződő kapcsolatát és benyújtaná lemondását. Slota egyúttal javasolta Csákynak, hogy el se kezdje ezt a kollektív bűnösségről szóló „etnófóbiás dumát” a történelemben, és inkább koncentráljon saját aktuális bűnére, a romakérdés megoldatlanságára.

Tyúklépések

2005. július 16. - Népszabadság (Kis Tibor)

Kedves dolog Mikulás Dzurindától, hogy „akár hajnali hatkor” is hajlandó volna találkozni Gyurcsány Ferenccel. Csak éppen teljesen hiteltelen, amit állít. Rengeteg alkalma lett volna ugyanis rá a szlovák kormányfőnek, hogy ezt megtegye, de eddig még nem élt a lehetőségekkel - nemhogy reggel hatkor, de még este hatkor sem. Akárcsak külügyminisztere, aki már hetek óta nem hajlandó elárulni, mire is gondolt, amikor „egyoldalú lépésekkel” vádolta a magyar kormányt. Más kérdés, hogy a jelekből ítélve Budapest sem törte magát különösebben ennek kiderítéséért. Mindebből pedig egyetlen dolog lehet világos a közvélemény számára: a két kormány duzzog egymásra. Nincs ebben persze semmi szokatlan, szlovák-magyar relációban gyakran megesett az ilyesmi az elmúlt másfél évtizedben. A baj csak az, hogy e pillanatban talán a szokásosnál is rosszabb passzban vannak a kétoldalú kapcsolatok. Ráadásul újabb aggodalomra okot adó jelenségek is kezdik megterhelni. A haragszomrádot játszó kormányok például mintha még most sem figyeltek volna fel a rozsnyói és a révkomáromi események üzenetére; erre utal meglehetős passzivitásuk is. Pedig szinte példátlanul felháborító események zajlottak le az említett két városban - Rozsnyón fényes nappal Hlinka-egyenruhás fiatalok leköpködték az ottani Kossuth-szobrot, és a magyarokat a város főterén az „Ázsiába való visszatérésre” buzdították. Ennél is súlyosabban esik latba a szlovák és a magyar szélsőséges csoportok révkomáromi heppeningje, ahol is szemtanúk szerint a csodának (és néhány rendőr lélekjelenlétének) köszönhető, hogy nem folyt vér. Akárcsak Rozsnyón, szlovákokkal szemben itt sem volt hatósági retorzió (magyarokkal szemben viszont igen). Márpedig ahogy a dolgok e pillanatban kinéznek, az újabb Rozsnyók és Révkomáromok szinte be vannak programozva a magyar-szlovák kapcsolatrendszerbe. A szóban forgó szélsőséges csoportokat nyilván bátorítja az elmúlt hetekben tapasztalt hatósági elnézés, és a kapcsolatok feszültségeit kihasználva próbálnak a zavarosban halászni. Talán mégsem kellene hagyni a dolgokat odáig fajulni, hogy kézi csatákat vívhassanak valahol a „hlinkások” és az „árpádsávosok”. Ennél nagyobb szégyen aligha érhetne két új uniós országot. Az adott kormányokról már nem is beszélve. Ráadásul a magyar-szlovák viszonyban ettől függetlenül is bőven akadnak régóta rendezésre váró ügyek. Olyanok is, amelyek alkalmasak arra, hogy az évszázados nemzeti gyanakvásokat ébren tartsák, szítsák. E tekintetben a két politikai osztály folyamatosan rosszul teljesít a rendszerváltás óta; mintha még ma is a mumus szerepét osztanák egymásra a szereplők - főleg persze választások előtt. És minthogy mindkét helyen választási év előtt állnak, a magyar és a szlovák kártya már nyilván be van készítve egyik-másik politikus mandzsettájába. Mikulás Dzurinda és Gyurcsány Ferenc még javíthatna e vigasztalan képen a következő hónapokban. Helyzetéből adódóan talán a szlovák kormányfő tehetne többet, de a magyar fél lehetőségei sem elhanyagolhatók - elég, ha csak a készülő újabb kisebbségi támogatási csomagra gondolunk. Hiszen nem utolsósorban a magyar kormányfő politikai ítélőképességén múlik, hogy ez megközelítőleg se váltson majd ki olyan felháborodást a szomszédoknál, mint annak idején Orbán státustörvénye. Eggyel több ok, hogy Gyurcsány még a kampány beindulása előtt próbáljon valahogy zöld ágra vergődni Dzurindával. Akár még az olyan tyúklépések is fontosak lehettek volna, mint amilyenekre a visegrádiak szerdai munkavacsorája kínált volna lehetőséget. Ezt az alkalmat is elszalasztották a kormányfők. Pedig nem kellene a terepet teljesen átengedni egyrészről Slotáknak és a „hlinkásoknak”, a másik oldalon pedig a Durayknak és a hatvannégy vármegyéseknek. Ennél azért a magyar-szlovák viszony sokkal többet érdemelne a Duna mindkét partján.

Szlovákiába mennek a magyar vállalkozók

2005. július 12. - MTI

Elsősorban közvetítő és kereskedelmi vállalkozások vetik meg a lábukat Szlovákiában, eddig ezer magyar vállalkozás tette át a szákhelyét az egykulcsos adó miatt. Rajtuk kívül sok svájci, német és osztrák vállalkozás is megtelepszik Szlovákiában. Mintegy ezer magyar vállalkozás telepítette át a székhelyét Magyarországról Szlovákia határ menti övezetébe, mert vonzza őket a 19 százalékos egységes adó és az azonos mértékű áfakulcs. A SME című szlovák napilap beszámolója szerint a szlovák adóhatóságok ismeretei szerint elsősorban kereskedelmi és közvetítő vállalkozások vetik meg a lábukat Szlovákiában, ahol az adóhivatal fegyelmezett, időben fizető adózóként tartja őket számon. A liberális szlovák lap arról is beszámol, hogy ellenkező irányba, Magyarország felé is nagy a mozgás, csak oda Szlovákiából nem vállalkozók, hanem munkavállalók mennek: naponta rendszeres autóbuszjáratok szállítják őket a határ menti magyar megyékben kínálkozó munkahelyekre. A szlovákiai, révkomáromi járásban a magyarországi munkavállalásnak köszönhetően egyetlen év alatt 10 százalékra csökkent a munkanélküliség a korábbi 20 százalékról. A kétirányú mozgás a két ország uniós csatlakozása óta lényegesen elevenebb írta a Magyar Kereskedelmi Kamara adatait is megemlítve a lap. A kamara ismeretei szerint a magyar vállalkozások ily módon mintegy másfél millió dollárnak megfelelő tőkét „exportáltak Szlovákiába.” A magyar vállalkozások főleg Révkomáromba és Pozsonyba igyekeznek. A révkomáromi járási adóhivatal szerint az első félévben 144 magyarországi kötődésű vállalkozást jegyeztek be a városban. - A külföldiek természetes személyként nem jegyeztethetik be magukat, ezért szlovákiai társakkal közös vállalkozásokat, kft.-ket hoznak létre, és ezeknek rendszerint ők a hivatalos képviselői. Jóllehet a lakhelyük külföldön van, az adójukat Szlovákiában fizetik, mondta a SME-nek a révkomáromi adóhivatal vezetője, aki úgy tudja: a vállalkozók nagy többsége budapesti illetőségű, akiknek Szlovákia magyarok lakta területein nincsenek nyelvi nehézségeik, és ez további könnyebbség. Rajtuk kívül sok svájci, német és osztrák vállalkozás is megtelepszik Szlovákiában, ahol másfél éve vezették be az egységes áfa-, személyi jövedelem- és társasági adókulcsot. A lap két kapcsolódó rövidebb írása a Magyarországon munkát vállaló szlovákiaiak adatait és a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette adócsökkentési terveket is ismerteti.

30 ezer szlovák dolgozik Magyarországon

2005. július 18.

Több mint harmincezren járnak Szlovákiából Magyarországra dolgozni jelenleg, az EU tavaly májusi bővítése előtt számuk alig négyezer volt, írta a Hospodárské noviny című szlovák gazdasági lap hétfőn. A legtöbben Komáromban, Győrben, Sopronban és környékén találtak munkát. Észak-Magyarországon kevés az esélyük a nagy munkanélküliség miatt, írta a lap. Az újság szerint nem csak a szlovákiainál 30 százalékkal magasabb magyarországi átlagbér vonzza Szlovákiából a munkavállalókat, hanem az is, hogy nincsenek nyelvi nehézségeik. A Szlovákiából érkezők főleg a Nokiánál, a Fox Conn-nál, a Philipsnél, az IBM-nél, az Electroluxnál, az Audinál és a Suzukinál találnak szabad munkahelyeket, és az észak-magyarországi kórházakban is az ápolónők nagy része dél-szlovákiai, írta a lap és hozzátette: a munkaerő-áramlás feszültséget okozott a magyar munkapiacon, mert a vállalatok szívesebben alkalmazzák az olcsóbb szlovákiai, mint a hazai munkavállalókat. Szomorú, hogy az utóbbi három évben vidékünk lakossága számára több munkahely keletkezett Magyarországon, mint Szlovákiában. Szlovákia déli részén átlagosan 20 százalékos a munkanélküliség.

Magyarországi munkavállalókat várnak Szlovákiába

2005. július 15.

A határmenti településen, Kenyhecen már elhelyezték annak az üzemnek az alapkövét, ahol a tervek szerint magyarországi dolgozókat is foglalkoztatnak majd. A térségben jelentős, az országos átlagot meghaladó a munkanélküliség aránya. A kenyheci ipari parkot 1996-ban hozták létre. Azóta több külföldi, többek között amerikai és német cégek telepedtek meg a szlovák kormány befektetőbarát intézkedéseinek köszönhetően. Legutóbb a Ford sebességváltó gyára döntött a szlovákiai termelés megkezdése mellett. Az üzem szeptembertől várhatóan száznál több magyarországi munkavállalót foglalkoztat majd. Mindez rendkívül fontos a hazai, határmenti településeken élők számára. A térségben ugyanis jelentős, az országos átlagot meghaladó a munkanélküliség aránya. Kenyhecen eközben megnőtt a munkavállalók iránti igény, és mivel a térség Trianon előtt sok szállal kötődött egymáshoz, így természetes, hogy az uniós csatlakozás után, Borsodból is várják a munkavállalókat. „Az alapkő-letétel biztatás lehet, főleg Encs városnak és a környékén lévő településeknek. Ez 30 kilométeren belül van, és az elkerülő utakon fél órán belül ide lehet érni” - mondja reménykedve Baltu László, Encs polgármestere. A legnagyobb problémát a képzetlen munkaerő jelenti, a Miskolci Egyetemmel összefogva próbálják a hiányt megszüntetni a jövőben. Konkrét intézkedések még nincsenek, de a kenyheci ipari parkban, elsősorban a Ford sebességváltó üzemében összességében mintegy 3000 munkavállaló foglalkoztatására van lehetőség.

Megnyitása óta duplájára nőtt az aggteleki határforgalom

2005. július 25.

Az elmúlt hétvégén tartott először nyitva folyamatosan éjjel-nappal, péntek reggeltől vasárnap estig az aggteleki közúti határátkelőhely, ahol azonnal a korábbi kétszeresére nőtt a forgalom. Az elsősorban turistákat átléptető határátkelő forgalom-növekedésében fontos szerepet játszott az Aggteleki Napok című kulturális esemény is. A magyar-szlovák megállapodás szerint az átkelőhely szeptember 30-ig minden hétvégén folyamatos nyitva tartással üzemel majd, forgalma várhatóan jövő hétvégén is igen élénk lesz, a Jósvafői Kulturális Napok miatt. A hétvégén egyébként az aggteleki határőrök ideiglenes határátkelőhelyet nyitottak az Aggtelektől mintegy 20 kilométerre lévő, úgynevezett Vidomáj sorompónál, ahol a Derenki Búcsú miatt lépte át a magyar-szlovák határt csaknem ezer érdeklődő.

Szlovákia 2009-től bevezetheti az eurót

2005. július 23.

Szlovákia úgy készül, hogy 2009. január elsejétől a mostani korona helyett már euróval fizetnek. Három év múlva ilyenkor már két pénznemben, a korona mellett euróban is fel kell tüntetni a termékek árát Szlovákiában. A pozsonyi kormány elfogadta az euróövezethez való csatlakozás részletes menetrendjét, amely szerint 2009. január elsejétől Szlovákiában euró a hivatalos pénznem. Előtte fél évvel, utána pedig egy évig kötelező a kettős árazás. A szlovák korona két hét alatt tűnik el a forgalomból, azaz 2009. január 17-től már nem lehet a boltokban koronával fizetni. A szlovák pénzügyi tárca szerint a lakosságnak is az a jobb, ha gyorsan megtörténik az átállás, természetesen a fizetéseket, a nyugdíjakat, egyáltalán minden lakossági és közületi pénzmozgást közölni kell euróban is fél évvel az átállás előtt. Akkor állapítja meg az Európai Unió Tanácsa a fix átváltási árfolyamot.

Szlovákia: kötelező lenne a női nevek „ová” végződése

2005. július 19. - Magyar Rádió

Egy szlovákiai jogi elképzelés ismét kötelezővé tenné a szlovákiai nemzetiségi nők számára is, hogy nevüket szlovákosan írják. A kilencvenes években egyszer már eltörölt jogszabály jelenleg nincs érvényben, így pozsonyi tudósítónkat még nyugodtan nevezhetem Haják Szabó Máriának, Hajákova Szabóová helyett. Nemcsak hogy az Európai Unióban keltene nagy felháborodást, itthon is komoly politikai következményei lennének annak, ha Szlovákiában visszaállítanák a női vezetéknevek kötelező szlovákos írásmódját. A. Nagy László, a szlovák parlament emberi jogi és nőügyi bizottságának elnöke az Új Szó napilapnak elmondta: egy lépés lenne visszafelé, ha a kilencvenes években módosított anyakönyvi törvényből kivennék azt a rendelkezést, amely megengedte, hogy a magyar nők hivatalosan is magyarul használhassák vezetéknevüket, vagyis a szlovák női vezetéknevekhez ragasztott „ové” végződés nélkül. A belügyminisztérium érve szerint az említett törvény diszkriminálja azokat a szlovák nőket, akik külföldihez mentek feleségül, férjük vezetéknevét azonban nem vehetik fel eredeti formában, hanem csakis „ová” végződéssel, mert hogy erre csak a nem szlovák nemzetiségű nőknek van joga. Nem igazán világos, hogy miért ezt a megkülönböztetést akarja a tárca megszüntetni, miért egy meglévő jogot akar elvenni, illetve korlátozni. Az egyenlő bánásmód elvére hivatkozni felháborító, és visszaélés is ebben az esetben - véli A. Nagy László -, hiszen ez az elv nem azt jelenti, hogy mindenki számára kötelezővé kell tenni a szlovákos írásmódot, hanem azt, hogy mindenki egyformán, éspedig anyanyelvének szabályai szerint használhassa a nevét.

Elbocsátások a szlovák rádiónál

2005. július 19.

Elbocsátásokkal valamint a rövidhullámon sugárzott adások felfüggesztésével kívánja a szlovák közszolgálati rádió igazgatója megállítani az intézmény mintegy 200 millió koronás, azaz több mint egymilliárd forintos adósságának további növekedését. A takarékossági intézkedések nem kerülték el a magyarul, valamint ukránul, ruszinul, lengyelül, németül, csehül és roma nyelven sugárzó Patria Rádiót sem, amelynek adófőszerkesztője, Papp Sándor a Magyar Rádió kérdésére úgy fogalmazott, hogy a magyar adás két alkalmazottól kénytelen megválni, ezen kívül szűkítették számukra a műsorkészítés anyagi kereteit is. Hozzátette, már azokat a kollégákat sem tudják kifizetni, akik külsősként dolgoztak az elmúlt fél évben.

A magyar adást is erőteljesen érintik a szlovák rádió takarékossági intézkedései

Elbocsátásokkal és a rövidhullámon sugárzott adások szüneteltetésével akarja a szlovák közszolgálati rádió igazgatója megállítani az intézmény mintegy 200 millió koronás, azaz több mint egymilliárd forintos adósságának további növekedését. A takarékossági intézkedések természetesen nem kerülték el a magyarul, valamint ukránul, ruszinul, lengyelül, németül, csehül és roma nyelven sugárzó Patria Rádiót sem, amelynek adófőszerkesztője, Papp Sándor a Magyar Rádió kérdésére elmondta: a magyar adás két alkalmazottól kénytelen megválni, ezen kívül szűkítették számukra a műsorkészítés anyagi kereteit is. Hozzátette, már azokat a kollégákat sem tudják kifizetni, akik külsősként dolgoztak az elmúlt fél évben. - Takarékoskodtunk mi már az elmúlt néhány évben jó párszor - így Papp Sándor. - A magyar adás esetében is történtek elbocsátások, de megpróbáltuk a struktúránkat és a műsorrácsunkat úgy kialakítani és megszervezni, hogy a hallgató ne vegye észre, milyen belső problémáink vannak. Most úgy érzem a magyar adás esetében, hogy műsoridő-csökkentésre is sor kerülhet, mert a jelenlegi állománnyal és a jelenlegi anyagi fedezettel a heti 56 óra 10 percet nem tudjuk biztosítani.

Báthory Erzsébet szlovák love storyja

2005. július 22. - Népszabadság (Szilvássy József - Varsányi Gyula)

Mészáros Márta évek óta szeretné filmre vinni Báthory Erzsébet rejtélyes élettörténetét, ősszel mégis a szlovák Juraj Jakubisko kezd forgatni a témáról. A produkcióhoz a szlovák és a cseh kormány is pénzt ígért, a magyarok egyelőre „szakértenek”. Szlovákként a „cseh újhullám” egyik jeleseként számon tartott, jelenleg Prágában élő Juraj Jakubisko háromszázmillió cseh koronás költségvetéssel (hozzávetőleg 2,4 milliárd forintnak megfelelő összeggel) a legdrágább közép-európai filmek egyikének elkészítését tervezi. A rendező ezt az idei Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon jelentette be. - Akárcsak sok szlovák művészt és polgárt, engem is évtizedek óta foglalkoztat a csejtei úrnő titokzatos, szörnyű rágalmakkal övezett legendája. Én azonban nem hiszek ezeknek a vádaknak, s azokkal a történészekkel értek egyet, akik szerint az örökös nélküli, hatalmas vagyonnal bíró nagyaszszony a Habsburgok vagy kiszolgálóik cselszövéseinek az áldozata volt, akik a török terjeszkedéshez hasonlóan Közép-Európa birtokbavételére törekedtek ugyancsak életveszélyesen fenyegetve a magyar királyságot. Nem történelemkönyvet akarok illusztrálni, ezért az általam írt forgatókönyv szerint mindezek a törekvések hiteles, korabeli tablóként szolgálnak a szeretetre, szerelemre vágyó, magányos, feltételezésem szerint eszes, de a rágalomhadjáratnak és egyéb gonoszságoknak kiszolgáltatott asszony tragikus életének látványos megjelenítéséhez. Nem horrort, hanem angol nyelvű akciós politikai thrillert készítek Love Story Bathory munkacímmel - közölte a hatvanhat éves rendező. Elmondta azt is, hogy a címszerepet népszerű filmsztár alakítja majd, s nemzetközileg ismert filmcsillagok játsszák a további főszerepeket is. Neveket nem volt hajlandó elárulni, mert most zárulnak a tárgyalások az illetékes ügynökségekkel. Arra a kérdésre, vajon összegyűlt-e már a forgatás megkezdéséhez szükséges, ebben a térségben nagy összegnek számító pénz, Jakubisko sejtelmesen mosolygott: - Cseh, szlovák társproducereken kívül magyar, lengyel, olasz, német, osztrák és angol támogatóink is lesznek, akik majd fontos szerepet vállalnak a forgalmazásban is. Jakubisko tegnap tért haza arról a körútról, amelyen a lehetséges szlovákiai és ausztriai helyszíneket tekintette meg. Tervei szerint már szeptember végén megkezdik a forgatást. A világpremiert jövő év karácsonya előtt szeretnék megtartani. Mészáros Márta nem lepődött meg a szlovák megfilmesítés híre hallatán, hiszen várható volt, hogy előbb-utóbb más rendező érdeklődését is fölkelti Báthory Erzsébet alakja, amelyet egyébként a hollywoodi moziportál így jellemez: „a XVII. századi magyar grófnő, akit Dracula grófnőként emlegetnek, mert szüzek vérében fürdött, hogy megszerezze az örök fiatalságot”. A magyar rendező másként látja a figurát. Az ő évekkel ezelőtt elkészült forgatókönyvében - amelyet a Magyar Mozgókép Közalapítványnál nem támogattak - Báthory ellentmondásos személyiség ugyan, de felvilágosult, a gyógyításhoz is értő asszony, aki a korabeli bonyolult politikai cselszövények közepette koncepciós per áldozatává válik. Az erről szóló forgatókönyv sok munkájába került. - Nem finanszírozták itthon a filmet, ezért egy másik forgatókönyv kezdett foglalkoztatni - mondja. - Ennek főhőse Sissy, vagyis Erzsébet királyné. Új filmterve az Osztrák-Magyar Monarchia születésének korszakát mutatná be, azt az időszakot, amikor Sissy a gödöllői kastélyban él, megszüli utolsó gyerekét, és felhőtlenül boldog. A történet főhőse rajta kívül Ferenc József, Deák Ferenc és Andrássy gróf, aki hamarosan miniszterelnök lesz. Ez a forgatókönyv is nemsokára a közalapítvány elé kerül. - Tudom, néhányan nem szeretnek most, amiért - látszólag Mészáros Márta ellenében - egy külföldi rendezővel működöm együtt a Báthory-életút megfilmesítésén - jegyezte meg lapunknak Berger József, a Mythberg Films vezetője, Jakubisko tervezett filmjének magyar producere. - De mit tehettem volna? Ha elutasítom a részvételt, amit fölajánlottak, a magyarok teljesen kimaradnak egy magyar történelmi alak megfilmesítéséből - érvel. Így azonban azonnal Várkonyi Gábor történész szakértőt delegálta az előkészítő csapatba. A producer véleménye szerint Jakubisko, noha készül bemutatni a csejtei nagyasszony alakját övező hiedelmeket is, ezek abszurditását a valóságos összefüggések feltárásával akarja láttatni. Az „ártatlan szüzek vérének megcsapolása” például a forgatókönyv sugallata szerint nem egyéb korabeli orvoslásnál. Báthory Erzsébet föltehetően öngyógyító leukémiás, akinek életben maradása érdekében van szüksége vérre. Berger cáfolja azokat a hazai vélekedéseket, hogy Jakubisko történelemszemlélete magyarellenes lenne. Az Ezeréves méh című filmje valóban bemutat egy ellenszenves magyar nemest - magyarázza -, de csak úgy, ahogy Mikszáth, Ady, Móricz Zsigmond is megtette ugyanezt. A producer egyébként koprodukciós támogatást kér a magyar filmes közalapítványtól, hogy a magyar fél legalább kisebbségi jogot szerezhessen az elkészülő produkcióban. Ötmilliós bestseller lett a Cachtická pani. Báthory Erzsébetről több szlovák regény és dokumentumkötet jelent meg. A legutóbbi prózai mű néhány héttel ezelőtt, Modrá krv (Kék vér) címmel. Leghíresebb az elmúlt században alkotó Jozef Niznansky regénye, a Cachtická pani (A csejtei úrnő), amely számos kiadást ért meg, s máig mintegy ötmillió példányban fogyott el. Három éve a nyitrai Andrej Bagar Színház eredeti szlovák musicalben, tavaly pedig az eperjesi (Presov) társulat rockoperában elevenítette fel az úrnő életét. Mindkét helyen nagy közönségsiker fogadta a produkciókat, az előadások száma túllépte a százat. Magyarul legutóbb Péter Katalin A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet című munkája jelent meg a Helikonnál. Juraj Jakubisko rendező 1967-ben mutatkozott be, s aratott kiemelkedő szakmai sikert a Krisztusi évek (Kristové roky) című, a hatvanas években feltörekvő nemzedék életérzését szuggesztív erővel érzékeltető alkotásával. Egyik legismertebb alkotása az Ezeréves méh című, háromórás történelmi tablója, amelyben a történelmi Magyarországon élő szlovák család három nemzedékének életútját követi nyomon.