Nemzetiségi létünk lenyomatai - „Fuhlos” fotók Békéscsabán

2005. szeptember 21. - Ľudové noviny (Vándor Andrea)

A pilisszentkereszti születésű Imrich Fuhl (Fuhl Imre) költő, újságíró, szerkesztő digitális fotóiból nyílt kiállítás szeptember 21-én a békéscsabai Szlovák Kultúra Házában. A baráti találkozón a három önálló kötettel büszkélkedhető magyarországi szlovák költő fotográfiáival ismerkedhetett a látogató. A valóban baráti, családias összejövetelen Ocsovszki Ildikó citerajátékában gyönyörködhettünk, s a tárlat megnyitót megtisztelte jelenlétével Štefan Daňo, a Szlovák Köztársaság főkonzulja, valamint Ladislav Tischler konzul. Király Katalin, a Szlovák Közművelődési Központ igazgatónője méltatta a gyermek-, s ifjúkori barát irodalmi, s művészeti munkásságát. Fuhl Imre a budapesti szlovák gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsésztudományi Karának újságíró szakát végezte el. A honi szlovákság egyetlen országos sajtóorgánumának 1983. óta szerkesztője, ill. főszerkesztője. A kétnyelvű költő igen fiatalon: 16 éves korában kezdett írni két nyelven, ám számos antológia társszerzője, szerkesztője is egyben. A nyolcvanas években saját rockzenekart is alapított. Rendszeres és aktív, közösségformáló résztvevője az ifjúsági, nemzetiségi kulturális fesztiváloknak, olvasó táboroknak, író-olvasó találkozóknak. A demokrácia lelkes híve: ifjonti hévvel állt ki a nemzetiségi lét, az identitástudat megmaradása mellet, s a nemzetiségi közéletben a rendszerváltás szenvedélyes elkötelezettje. Ahogy Paulik Antal, az ifjúkori jóbarát, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal főosztályvezetője humorosan megjegyezte: az ifjonti lázadás - még hosszú hajjal - talán nem volt hiábavaló, hisz a rendszerváltás úgy-ahogy be is következett… A tárlat fotóin is e humoros, sajátos, „fuhlos” látásmódot követhetjük nyomon, melyek kiegészítik jól megszokott képverseit: a falakról a kor legújabb technikájával köszönnek le ránk a digitális csodák. Jól ismert arcok: Jani bácsi, a cigarettázó falusi pap, no meg a kukorica-motívum, nemzetiségi létünk lenyomatai ezek a képaláírás nélküli, önmagukért beszélő képek.

Csabai „gágorčoke”

2005. szeptember 15. - Ľudové noviny (ančin-.)

A Csabai Szlovákok Szervezte és a Regionális Szlovák Kulturális Központ Békéscsaba hagyományteremtés céljával már második alkalommal rendezte meg a csigatészta „csabai gágorčoke” készítők találkozóját. A találkozón húsz csapat vett részt Békés és Csongrád megyéből. Korán reggel érkeztek az asszonyok a Vasutas Művelődési Házba felszerelve nyújtófával, gyúródeszkával, tojással és egyéb kellékekkel, még petróleumlámpást is hoztak, emlékezve a régi időkre. A gyülekező vendégeket István Anna a Regionális Szlovák Kulturális Központ vezetője fogadta. A találkozó köszöntőjében Riba Etelka az Országos Szlovák Önkormányzat elnökhelyettese üdvözölte azt, hogy a Csabai Szlovákok Szervezete már második alkalommal rendezi meg a találkozót, s köszöntötte a lelkes csigakészítőket, akik vállalják a hagyományos csiga- gágorčoke készítést bemutatva ezt a fiataloknak is, hogy tovább éljen ez a hagyomány. Mint említette a lakodalmak előtt volt szokás, hogy a rokonok, szomszédok összejöttek s esténként csinálták a lakodalomba a finom tésztát. Ilyenkor ott volt a menyasszony, vőlegény is, már előre megismerték a rokonok a fiatal házasokat. A jegyesség időszakában határozták meg a lakodalmazók számát is, s a hívogatás módját. A csigakészítők találkozóján felelevenítették a lánykérés módját, ahol Hajnal Györgyné (Zsófia) a lányos örömanya és Záhorszki Pál örömapa jelenlétében megkérte a fiatal Kiszely Bandi Kádár Mariann kezét. (A lánykérés Krupa András a Szlovákok lakodalma tanulmány alapján jelenítették meg.) Vozár Márton a Csabai Szlovákok Szervezete vezetőségi tagja a Fiume Hotel vezérigazgatója mint gyakorló násznagy kedves történeteket mondott a csigakészítés élményeiről és lakodalmi eseményekről.. Mintegy három órán át készült a szebnél szebb csiga, több kilogramm lett a végeredmény, amit a zsűri tagjai Riba Etelka OSZÖ alelnök, Dr Simon Imre címzetes főjegyző és a Városvédők Egyesülete elnöke és Lászik Mihály a CSOSZ elnöke értékelt. Megállapították, hogy végeredményben mindenki győztes lett a csodálatos termék összeállításával. A csigakészítés ideje alatt különböző műsorszámokkal szórakoztatták a résztvevőket a Csabai Szlovák Pávakör, az Orgován Énakkar, a Csaba Táncegyüttes, az Eleki Német Tánccsoport, a Csabaszabadi és Mezőmegyeri Kórus, a Csaba Énekkar, a pitvarosi szavalók, és még többen egyéni énekszámmal szórakoztatták a közönséget. Végül csigalevessel kóstoltatták meg a résztvevőket Bartolák Jánosné (Judit) főszakács közreműködésével. A műsorban többen versbe, dalba foglalták élményeiket, majd megköszönték Ancsin Pálné (Erzsébet) szervező munkáját. A találkozó végén megerősítették, hogy két év múlva ismét megrendezik a találkozót sokkal több fiatal bevonásával.

Csévi sikerek Békés megyében is!

2005. szeptember 15. - Ľudové noviny (i. m.)

Iskolánk két csapata - az országos Bevetés Próbán történt ismeretség alapján - 2005.szeptember 15-16-17-re meghívást kapott Békés megyébe, a Békéssámsoni Általános Iskola által szervezett akadályversenyre. A Sárisápi Általános Iskola ugyancsak két csapattal képviseltette magát, így az utazást együtt szerveztük meg. Szíves fogadtatásban és vendéglátásban volt részünk csütörtök esti megérkezésünkkor. Másnap reggel nagy reményekkel és elszántsággal vágtunk neki a 10 km-es, 15 állomásnyi, embert próbáló útvonalnak. A csapatoknak bizonyítaniuk kellett mind fizikai, mind szellemi rátermettségüket, ügyességüket. A feladatok között szerepelt: légpuskalövészet, íjászat, történelmi, sport- és EU-s totó, katonai sátorépítés, drótkötélpálya, térképfelismerés, kézigránát-dobás, kerékpáros ügyességi pálya, lovas ügyességi feladat, evezés és elsősegélynyújtás. A nagy izgalommal várt eredményhirdetésen mindkét csapatunk dobogós helyezést ért el! I. helyezést ért el az Urbanics Roxána, Pató Georgina, Fujász Tamás és Kovács Kristóf alkotta csapat, III. helyezést ért el a Kristóf Mária, Maduda Andrea, Fujász Tivadar és Valasek Márk alkotta csapat. Elnyertük ezzel az I. Békéssámsoni Gesztenye Galopp Vándorserleget, melyet jövőre igyekszünk újra elhódítani. Szombat délelőtt még részt vettünk a Falunapi megnyitó ünnepségen, nyilatkoztunk a Békés Megyei Hírlapnak és déltájban indultunk haza.

Kovács Ferenc felkészítő pedagógus

Maduda Ildikó igazgató, kísérő pedagógus

Kismesterségek nagyközönségnek

2005. szeptember 15. - Ľudové noviny (Zelman)

Nem lehet és nem is szabad egy nemzetiséghez kötni a felvételeken látható ügyes kezű kis mestereket, mégis óriási jelentőségük van a nagyközönség előtt. Amikor bemutatkoznak nagyszerű kis szerszámaikkal - talán kivételt képez az öreg kovács és a szövőszéken ügyeskedő asszony - bámulatra szóló sikereket érnek el a rövid idő alatt elkészített félkész termékekkel vagy akár egy befejezett remekművel. Egy nap alatt elkészülhet fateknőjével a szinte egyetlen szerszámmal dolgozó favájó, még akkor is, ha többször fel kell állnia görnyedő helyzetéből. Lehet, hogy a folytatás fontosságára gondol, mert egyetlen rossz ütéssel elrepedhet a farönk. Nem is olyan könnyű befejezni egy ilyen teknőt. A kis gépeken történő faesztergálás is kézügyességet kíván. A beállított anyagból rendes karikás-ostor nyelet kell esztergálni - egyiket a másik után. A fazekasok sem mulaszthatnak egyetlen „húzást” sem, mert az agyag formálása is véges - ha elrontja újra kell gyúrni. A nagyüzemi szövésnek már csak múltja a fából készített ősmasina. Az asszonykának alapos számításra van szüksége, hogy a minták között ne legyen eltérés és a sorok folyamatosan kövessék egymást. A karok és pedálok mozgatása sem egyszerű kézimunka - nagy odafigyelést követel mesterétől. A faszobrász alkotása percek alatt más formát vesz fel, kialakul a választott kép alapján a szép figura - de addig sokszor kell élezni vésőit. A csipkeverő asszonyok kezeit nem lehet követni csak akkor, amikor tanítványainak magyarázza a rajzokat követő remekmű elkészítését. A kovács sikere az üllőn dől el. Melegítés után a kalapács és a kézügyességen múlik, hogy a merev vasból lesz e kapudísz. A pizzasütőnek könnyű a dolga egy étteremben, de kint a vásárban egy kiskemencében, ahol faparázs felett süti finom falatjait - az már nem egyszerű. Akinek nem finom a keze, vagy remeg egy kicsit ne fogjon tojás patkoláshoz, mert az üres tyúktermék könnyen törik és semmibe vész ügyessége. A rokkájával fonalat fonó asszonyka sem versenyezhet a cérnagyárak gépsoraival - csak lassan, szépen, ügyesen lehet egyenletes vastagságú kender cérnát fonni. A kalácssütők csodás illattal vonják magukra a figyelmet, de amikor a kezeiket nézed, mesterségüket nem irigyled, mert a tésztát jól kell tudni sodorni. Játékok és kiskosarak fonása már könnyen megy, de a vesszőt jól kell kiválasztani, hogy a végtermék szép és eladható legyen.

A békéscsabai Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat

Már a Kolbászfesztiválra készülnek

2005. szeptember 15. - Ľudové noviny (Vándor Andrea)

A békéscsabai Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat szeptember 15-ei ülésen a képviselők a nyár, az előző ülés óta eltelt időszak eseményeit tekintették át. Kiemelkedő volt a június 25.-én Budapesten megrendezett Magyarországi Lengyelség Napja. Annál is inkább, mert az országos lengyel kisebbségi önkormányzat az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A közös kiállításra a csabaiak kiadványokat, fotókat, okleveleket vittek magukkal. Az anyag vándorkiállítás keretében jut majd el az ország több településére. Szintén a nyár eseményeit gazdagította július 24-én a derenki búcsú, melyen a csabai testület tagjai is részt vettek. Ezen a Borsod megyei, Miskolc közeli településen élnek legrégebben lengyelek hazánkban. Augusztus elseje és 7.-e között az „Ismerd meg Lengyelországot!” program keretében Krakkón és környékén jártak a képviselők - karöltve a Magyar-Lengyel Baráti Kulturális Egyesület tagjaival. Szeptember 9.-e és 11.-e között Békéscsaba testvérvárosában - Tarnowskie Goryban voltak a kisebbségi testület delegáltjai, ahol a mi Kolbászfesztiválunkhoz hasonló rendezvényen vettek részt. A minden évben megrendezésre kerülő Sziléziai Napok keretében a bányászat hagyományaira emlékeztek a békési megyeszékhely testvértelepülésén. Az előző időszakhoz tartoznak a pénzügyek is: így a grénium áttekintette az első féléves gazdálkodást, valamint a belső ellenőrzésről szóló beszámolót is egyhangúan elfogadta. A múlt után a közeljövő várható eseményei kerültek terítékre: a lengyelek is készülnek az idei Kolbászfesztiválra, mely négy napos lesz. A hagyományokhoz híven csapattal is nevez a kisebbségi önkormányzat az október 20.-a és 23.-a közti rangos eseményre, melyre lengyelországi delegációt is várnak. A Lengyel Nap november 5.-én lesz Békéscsabán, melynek a Lencsési Közösségi Ház ad majd otthont. Mint azt Leszkó Malgorzita elnök asszonytól megtudtuk, a Lengyel Napra Tarnowskie Goryból várnak táncegyüttest, irodalmi estet is rendeznek Konrad Sutarski lengyel író részvételével és Bagyinszki Zoltán „Aggtelekre Krakkóig” című filmjét is láthatjuk majd. Közös kiállítás is nyílik ezen a napon a lengyel testvérvárosunkból érkező kortárs művészek alkotásaiból. Az ülésen javaslatot tettek a „Békés Megye Lengyelségéért” kitüntetés odaítéléséről. A jelölt nevét még nem áruljuk el: legyen az meglepetés decemberben, a Kisebbségek Napján!

Békéscsabai román kisebbségi önkormányzat

Kisebbségi adomány az árvízkárosultaknak

2005. szeptember 12. - Ľudové noviny (Vándor Andrea)

A békéscsabai román kisebbségi önkormányzat szeptember 12-ei ülésén a képviselők áttekintették az elmúlt időszak eseményeit. Ezek közül Grósz György, elnök azt a segélyszállítmányt emelte ki, melyet a Vörös Kereszttel és a Békéscsabai Románok Szövetségével közösen juttatott ki szeptember 6-án, kedden a román kisebbségi önkormányzat Hargita megyébe, elsősorban Székelyudvarhelyre, Békéscsaba testvérvárosába az árvízkárosultaknak. Mint megtudtuk, a segélyszállítmány ásványvizet és ruhaneműt tartalmazott mintegy százezer forint értékben. A gyűjtést azonban nem hagyja abba a testület ezután sem: amennyiben sikerül az adományok további gyűjtése: az elnök a hónap végén (szeptember 28.-án) újabb adományt visz Székelyudvarhelyre, s egyúttal részt vesz az ottani tradicionális négy napos ipari vásáron, melyen több békéscsabai kiállító is képviseli majd a békési megyeszékhelyt. A kisebbségi testület tagjai az elmúlt események sorában értékelték a békéscsabai Zenit rendezvénysorozatát is. A hagyományos zenei fúvós találkozón ezúttal Romániából a lipovai trombita együttest láthatta vendégül augusztusban Békéscsaba. Az együttes, s annak karmestere, Cornel Curescu külön díjazásban is részesült. Grósz György beszámolt a kisebbségi önkormányzat belső ellenőrzéséről is. A belső ellenőri jelentés szerint a testület első féléves gazdálkodásában különösebb problémát nem állapítottak meg. A számlázással kapcsolatban tett észrevételt a jelentés. E hibát külön intézkedéssel küszöbölték ki. Arra is felhívták a kisebbségi önkormányzat figyelmét, hogy szeptember elsejétől a reprezentációs költség, illetve a természetbeni juttatások járulékterheit plusz tizenhét százalékkal megemelte a kormány… A továbbiakban az immár egy évtizedes múltra visszatekintő román mesemondóversennyel kapcsolatos tennivalókat beszélték meg a képviselők. A honi román tannyelvű és román nemzetiségi nyelvet oktató oktatási intézmények gyermekei számára az idén is a békéscsabai Békési Úti Közösségi Házakban rendezik meg a versenyt szeptember 24-én. A megmérettetésre közel száz kis mesemondót, valamint kísérőiket és szüleiket várják a szervezők.

Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok

2005. szeptember 7. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

A tizenharmadik alkalommal megrendezett Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok szlovák vonatkozású programjai soha nem látott tömegeket vonzottak. A megnyitó ünnepségen Barkóczi Ferenc polgármester köszöntötte a vendégeket, majd szlovákul, lengyelül és németül is üdvözölték a testvérvárosok - a romániai Margitta, a szlovák Naszvad és Liptovský Mikulás, valamint a német Stadtlengsfeld, delegációit. Ezután Dionüszosz begördült isteni fogatán és a bor dicsőítése mellett megnyitotta a háromnapos rendezvényt. A rendhagyó borlovag avatáson Gráf József Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter is kiállta a próbát, így tiszteletbeli borlovaggá avatták. Pénteken bemutatkoztak a házigazda kiskőrösiek mellett a dunaegyházi, valamint a miskei népdalkörök is a szabadtéri színpadon. Este a művelődési központban ropták hajnalig a kiskőrösi jókedvű szlovák mulatozók, akikhez csatlakoztak a testvérvárosi delegációk tagjai, valamint a magyarországi szlovák településekről érkezett vendégek is. Szombaton került sor Kiskőrös és Naszvad testvérvárosi szerződésének aláírására Barkóczi Ferenc kiskőrösi, valamint Jozef Haris naszvadi polgármesterek között. Kiskőrösön tanácskoztak első ízben a szüreti fesztivál és a szlovák nemzetiségi napok ideje alatt a nemrégiben alakult Alföldi Szlovák Szervezetek Szövetségének követei. Gmoser Györgyné a szervezet elnökségi tagja a házigazda kiskőrösi szlovákok nevében fogadta a Mezőberényből, Szegedről, Dunaegyházáról, Tótkomlósról érkezett küldötteket, köztük a vezetőség tagjait, Kováts Györgynét a kiskőrösi szlovák oktatás bevezetésének egykori szorgalmazóját, Kelemen Sándort a Kiskőrösi Szlovák Önkormányzat tagját, valamint Zelman Ferencet a szövetség elnökét. Az alföldi szlovákok egyesülésével megnyílik előttünk is az út az Unió támogatási forrásai felé, ahol így nagyobb eséllyel pályázatunk. A regionális programok, rendezvények sorában a szlovákok sem akarnak lemaradni, mindent meg kell tennünk, hogy felöleljük nemzetiségünk kultúrájának őrzőit. Ennek első lépése ennek a szervezetnek a létrehozása - mondta Gmoserné. Zsuzsa asszony ezután nagy örömmel számolt be a fesztivál eddigi szlovák vonatkozású eseményeinek sikerességéről, kiemelten említette meg a Naszvaddal aláírt testvérvárosi szerződés jelentőségét. A köszöntő szavak után átadta a szót Zelman Ferenc elnöknek, aki ismertette a szövetség legfontosabb céljait, majd ezután a tanácskozás fórummá alakult, ahol a küldöttek megtárgyalták és pontosították a célokhoz vezető feladatokat, beépítve azokba településeik szlovákságának javaslatait is.

A „Sztrapacska udvar varázsa” elnevezésű kétnapos program a szlovák gasztronómia titkaiba engedett bepillantást az érdeklődőknek. A háromnapos szlovák nemzetiségi napok programjaihoz az anyagi fedezetet a szlovák önkormányzat, valamint a pályázatokon elnyert támogatások fedezik - mondja Gmoser Györgyné a kiskőrösi szlovákok vezetője. Nagy sikerrel rendeztük meg immár két napig tartó hagyományos sztrapacska udvarunkat, ahol a szlovákiai Liptoszentmiklósról érkezett mesterszakácsok adtak ízelítőt a szlovák gasztronómiából. Káposztaleves készült, amibe rengeteg finom hús is került, valamint füstölt csípős kolbász és különleges fűszerek, például szegfűbors tették pikánssá az ízeket. Természetesen ők is készítettek haluskát, vagyis sztrapacskát, ami abban különbözik a kiskőrösi változattól, hogy a főtt tésztába is kevertek brindzát, vagyis juhtúrót, nem csak feltétként teszik azt a reszelt krumplis alapú főtt galuskába. A tetejére ugyanúgy, mint a miénkre, szalonnapörc és friss tejföl került. Valamikor a szlovákság mindennapos, olcsó eledele volt a sztrapacska, mivel a házaknál tartottak juhokat, ma azonban nagyon drága. A külföldi delegációkat megvendégeltük, az érdeklődőknek pedig kóstolót kínáltunk a szlovák gasztronómia remekeiből. Reméljük sokáig érzik majd az ízét, hogy emlékezzenek vendégszeretetünkre és jövőre is ellátogassanak hozzánk egy jó kis sztrapacskára. A szabadtéri színpadon mindhárom nap egymást váltották a színvonalas folklór műsorok, a Szlovák Tájházban herókát sütöttek az asszonyok, a fiatalabbak pedig a népi kézműves mesterségekben jeleskedhettek(nepi). Az evangélikus templomban szlovák nyelvű istentiszteleten vehettek részt a hívők. Igét hirdetett Tomka Pál naszvadi lelkész. A hagyományokhoz híven a kislányok népviseletben ültek be a templom padjaiba. A főtéren a baráti társaságok a boros cégek mellett verték fel saját sátraikat, ahol folyamatosan kínálták a jó kiskőrösi borokat. Főzőverseny, szépségverseny, kutyaszépségverseny, kiállítások, borutca, kirakodóvásár, vidámpark tarkították még a programok és a látnivalók sorát. Vasárnap délután pedig szalaggal felcicomázott, szőlőfürtökkel díszített fogatok vonultak fel, amelyek között lovas legények és leányok vágtattak. Este tűzijátékkal ért véget a tizenharmadik Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok háromnapos programsorozata.

Az igazi szilvalekvár

2005. szeptember 7. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Az igazi szilvalekvárnak nincs más titka, minthogy folytonos kevergetés mellett egész nap kell főzni. Lehetőleg akácfával melegített üstben, hogy a lekvár a lassú főzés közben átvegye egy kicsit az elégett fa fanyar füstjét is. A szegény ember gyümölcsének nevezett szilvából készült lekvárnak kiváló élettani hatásai vannak. Tudták ezt nagyanyáink, nem véletlenül volt a szilvalekvár olyan nagy becsben. De tudják ezt a jándiak is, akik a szüreti napok egyik attrakciójaként elhozták magukkal, múzeumba illő lekvárfőző üstjeiket és a „lepkének” nevezett hosszú szárú vitorlás kavarót, hogy megmutassák a kiskőrösieknek, hogyan készül az igazi jándi szilvalekvár. Mint mondták, a lekvárfőzés alapanyaga a „Nemtudom” nevű, egyébként penyigei fajta, igen finom, fekete héjú, világossárga húsú, aromás, telt, mézédes ízű, a szőlőszemnél alig nagyobb, gömbölyű, szeptemberben érő, feléjük őshonos hamvas szilva, amit akkor kell leszedni, amikor elkezd a szárán fonnyadni. Magozni nem kell, a mosott gyümölcs mehet egyenesen a katlanba, majd úgy két óra múlva, amikor már megjelenik az üstben a ciberének nevezett vörös lé, akkor kell majd azt a kis, kerek magoktól leszűrni a rostán. Ezen kívül már csak két dolgot kell tenni. A meleg, édes-savanyú ciberéből egy karaj friss ropogós kenyérrel egy kis tálkányival gyorsan bekebelezni és tovább kevergetni az üst tartalmát úgy körülbelül tíz óra hosszan át, persze vigyázva, hogy ne fröccsenjen ránk, mert a forró lekvár igencsak rotyog és pöfög. Akkor kész a lekvár, ha lefordul az üstöt keverő vitorláról, vagyis elválik tőle. Persze ha beletekintünk az üstbe, lehet, hogy csalódást érzünk, hiszen az eredeti mennyiségnek csupán a negyedét láthatjuk az alján. A szinte fekete, pasztaszerű lekvárt még forrón kerámia csuporba, lekváros szilkékbe kell tenni, s fehér vászonruhával lekötözve a kamra polcán évekig eláll, az idő múlásával csupán egyre keményebb lesz. Azért, ha nagyon bekeményedik, nem kell elkeseredni, hiszen a következő ősszel beletehetjük a ciberébe és összefőzhetjük az új lekvárral. Ha tiszta kanállal eszünk belőle, soha nem romlik el, annak ellenére, hogy semmilyen tartósítószert és cukrot sem tartalmaz.

Haluskafesztivál és sztrapacskafőző verseny Vanyarcon

2005. szeptember 7. - MTI

Ismét megrendezik a haluskás versek és rigmusok versenyét, tavalyról számos szlovákul és magyarul fogalmazott versikét őriznek. Több ezer embert várnak a szombati haluskafesztiválra és sztrapacskafőző versenyre a Nógrád megyei Vanyarcon - értesült az MTI a rendezvény szervezőjétől. A tavaly először szervezett haluskafesztivált eredetileg kétévente akarták lebonyolítani, de a vendégek kérésére úgy döntöttek, hogy minden évben megrendezik a programot - mondta Nedeliczki Teréz, a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesületének elnöke. A szlovák nemzetiségű, 1400 lakosú Vanyarc önkormányzata tíz évre levédte a fesztivált a Magyar Szabadalmi Hivatalnál, így ezen a néven csak a nógrádi falu rendezhet ilyen programot - tette hozzá. A Nógrád megyében felvidéki ételként ismert, reszelt krumpliból készült sztrapacskát idén 23, Szlovákiából, valamint Pest, Heves és Nógrád megyéből érkező csapat főzi, így 46 féle káposztás és túrós haluskát bírál majd el az amatőr szakértőkből álló zsüri. A tehéntúróval, juhtúróval, káposztával, sült szalonnával ízesített haluskát természetesen a vendégek is megkóstolhatják, sőt az idén haluskaevő versenyt is rendeznek. A főzőversenyre épülő fesztiválon a kísérőrendezvényeken is megtartják a hagyományokat, ott lesznek Vanyarcon a tojáspatkolók, a fazekasok, gyöngyfűzők, méz- és sajtkészítők, árulnak házi készítésű süteményeket, és természetes anyagokból készített játékokat is. Ismét megrendezik a haluskás versek és rigmusok versenyét, tavalyról számos szlovákul és magyarul fogalmazott versikét őriznek. Nedeliczki Teréz elmondta: továbbra is várják a fesztiválra a Haluska nevűeket. Bár a telefonkönyvekben és az interneten több ilyen vezetéknevű embert talált, tavaly csak egy budapesti férfi érkezett a haluskafesztiválra - tette hozzá.

Csitulóban a helységnévtábla-háború

Meddig sértenek még érdeket a kétnyelvű feliratok?

2005. szeptember 21. - HídLap (CzM)

Szlovákiában minden olyan településen, ahol a kisebbség száma eléri az összlakosság 20 százalékát, az önkormányzat köteles kiírni a nemzeti kisebbség nyelvén is a helységnevet. Néhány évvel ezelőtt a magyar nyelvű települések többsége szabályos „táblaháborút” vívott, nemcsak a nemzeti érzelmű szlovák politikusok, hanem a magyar táblákat rendszeresen megrongáló helyi „aktivisták” ellen is. Mára többé-kevésbé rendeződött a helyzet, a vegyes lakosságú településeken megtűrik a kétnyelvű táblákat, igaz, akadnak kivételek. Magyarországon ezzel szemben nem kötelező nemzetiségi nyelven is feltüntetni a helységneveket, ám önkéntes alapon minden további nélkül lehetőség van rá. A környékbeli pilisi falvak többsége ki is használja ezt a lehetőséget. Ami azonban Szlovákiát, közelebbről a Felvidéket illeti: a jogszabályok értelmében, ha a település lakossága eléri a 20 százalékot, joga van az önkormányzatnak a település nevét magyar nyelven is kiírni - tudtuk meg Bíró Ágnestől, a Kulturális Minisztérium államtitkárától. A kétnyelvű feliratok a közelmúltban azonban a többségi lakosság részéről komoly ellenállásba ütköztek; nem egyszer megrongálták, vagy egyszerűen lefestették a magyar nyelvű helységnév-táblákat. Mára úgy tűnik, a szlovákság megbékélt a helyzettel. Ennek ellenére régiónk felvidéki részén még most is akad olyan település, ahol hiába rakják fel a magyar helységnév-táblákat, mivel a települések összevonása, és központilag meghatározott elnevezése miatt helyenként sem a magyar, sem a szlovák elnevezéssel nincsenek kibékülve a lakosok. Nincs ez másképp a szlovákiai Lekéren sem. Itt viszont nem a szlovák lakosoknak, hanem a helybeli magyaroknak nem tetszik a „Lekér” felirat. Oroszka felől a táblát még megtűrik, a falu másik végén, Zselíz felől viszont hiába helyezik fel a feliratot. Az itteni három községet (Lekér, Damásd és Vezekényt) ugyanis 1968-ban kapcsolták össze Hronovce név alatt. A vezekényi részen azért nem tűrik meg a Lekér feliratot, mert az nem az ő falujuk neve, hiába játszott korábban a környéken központi szerepet a régi bencés apátsági templomáról is híres település. A falu polgármestere, Béres Lajos nehezményezi, hogy a község magyar nevének kiírásáról nem dönthettek maguk a települések, a magyar neveket is központilag határozzák meg. A falunak így nemcsak a szlovák neve idegen az őslakosságtól, hanem a magyar név is elégedetlenségre ad okot. Magyarországon nem kötelező kisebbségi nyelven is kiírni a helységneveket. Magyarné Braunsteiner Márta, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal kommunikációs illetékese szerint azonban az önkormányzatok igényelhetik a kisebbségi nyelvű helységnévtáblát. „A jogszabályok kimondják, hogy a kisebbségi nyelvű feliratok a hivatalos helynevekkel együttesen használhatóak. Ez azt jelenti, hogy ha igényli az adott önkormányzat, és a településen élő kisebbség létszáma is indokolja ezt, fel lehet tüntetni a kisebbség nyelvén a településneveket” - mondta lapunknak Magyarné. Mint megtudtuk, Szlovákiával ellentétben nincs pontosan meghatározva, hogy ezt a település lakosságának hány százalékos kisebbségi arányánál lehet kérvényezni. Itt a helységnévtáblák esetében inkább az igényen van a hangsúly. Ha a helyhatóság ezt magától nem kezdeményezi, a kisebbségi testületnek kell indítványoznia. Magyarné Braunsteiner Márta szerint erre jó példák a Pilis környéki falvak, amelyek többsége kétnyelvű táblát alkalmaz. „A 130, kisebbségek által is lakott településen végzett országos felmérésből kiderült, hogy ezek többsége, mégpedig 110 település él a törvény adta lehetőséggel, és használja a kétnyelvű helységnév táblát. A kétnyelvű intézményi táblák már kisebb mértékben használatosak, a kereskedelmi és egyéb vendéglátói egységek pedig - igény híján - még kisebb arányban használják a kétnyelvű feliratokat” - közölte Magyarné Braunsteiner Márta. Kollár Károly, Sárisáp alpolgármestere lapunknak elmondta: a mintegy háromezer lelket számláló településen nem használnak kisebbségi nyelvű helységnév-táblát, eddig ugyanis ilyen jellegű igényt nem fogalmaztak meg a lakosok - bár a település majdnem 20 százaléka szlováknak vallja magát. A tegnap délutáni testületi ülésen azonban - éppen a Hídlap érdeklődése miatt - Kollár Károly felvetette az új helységnévtábla-állítás ötletét.

Nemzetiségi térkép: szórványok népe

2005. szeptember 21. - HVG

Négy hazai városban haladja meg a nemzetiségiek aránya a 20 százalékot: Bólyon és Pilisvörösvárott a helyiek 29, illetve 24 százaléka német, Tótkomlóson 27 százalék szlovák, Szendrőn 22 százalék cigány kötődésűnek vallja magát. Ennek ellenére egyetlen olyan város sincs idehaza, ahol ne volna minimum 84 százalékos többségben a magyarság, az emberek egy része ugyanis kettős identitással bír - derül ki az 1873 óta megjelenő Magyar helységnévtár legutóbbi kötetéből. Herenden például a polgárok 96 százaléka magyarnak, ugyanakkor 14 százaléka németnek is tartja magát - Pécsváradon 94:15 ugyanez az arány. A nagyobb hazai nemzetiségek közül a horvátok Sellyén (9 százalék), a szlovének Szentgotthárdon (8), a szlovákok Szarvason (8), a németek Villányban (13) és Visegrádon (9), a cigányok Hajdúhadházán és Örkényben (11-11), Nyírbátorban (13), Nagyecseden (16) és Cigándon (18) rendelkeznek - a fent említetteken túl - jelentős hídfőállással. A 289 hazai város közül a németek csak 39 helyen (például Hajdúböszörmény, Karcag), a magukat cigánynak nevezők pedig mindössze 14 településen (például Kőszeg, Hévíz) nem érik el az 1 ezrelékes statisztikai határt. Az Akadémia által becsült 570-600 ezres hazai cigány népességnek egyébként csak egyharmada (190 ezer fő) vallotta magát romának a legutóbbi (2001-es) népszámláláskor. A legnagyobb kisebbségnek a fővárosban is a németek (1 százalék) és a cigányok (0,8) számítanak, ám az utóbbiak elhelyezkedése meglehetősen egyenetlen: a Hegyvidéken (XII. kerület) csak minden ezredik, a Józsefvárosban (VIII. kerület) viszont minden harmincadik polgár vallja magát romának. A városi szórványban élő egyéb nemzetiségek közül a szerbeket Pomázon (1,3 százalék), a lengyeleket Emődön (0,5), az ukránokat Fehérgyarmaton és Dombrádon (0,4-0,4), a görögöket a budapesti Ferencvárosban (0,4) regisztrálta a legnagyobb arányban a Központi Statisztikai Hivatal.

A bevándorlást vizsgálta a KSH

2005. szeptember 14.

Ha így folytatjuk, rövid időn belül felszámoljuk a délvidéki magyarságot, nagy valószínűséggel Kárpátalján is lényegesen csökken a magyarok száma, Romániából 25 év alatt pedig félmillióan vándorolnak majd át Magyarországra - fejezte ki aggodalmát Tóth Pál Péter szociológus a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének sajtótájékoztatóján. 2001-ben 79 652 külföldi élt letelepedési engedéllyel Magyarországon, ebből 55 364-en román, jugoszláv, ukrán, cseh vagy szlovák állampolgárok voltak. A kutatás megállapította, hogy továbbra is magyar nemzetiségű a bevándorlók többsége, és leginkább a 25-34 éves korosztályhoz tartoznak, ám az úgynevezett szekunder migráció (szülők követik gyermekeiket) keretében a 60 éves, és annál idősebb bevándorlók csoportja is megjelent. Tóth Pál Péter véleménye szerint nagyon nagy szükség lenne egy hosszú távú magyar nemzetpolitikai koncepcióra, és ezen belül egy hosszú távú migrációs politikai stratégiára. Garamvölgyi Ágnes, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) menekültügyi igazgatója megjegyezte: a kormány az általános migrációs stratégiáját az év végéig dolgozza ki. A BÁH tájékoztatása szerint 2004 utolsó napján mintegy 95 ezren rendelkeztek bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel (ebből csaknem 56 ezer román állampolgár).

Megnyílt a Színházas Nyitra 2005 fesztivál

2005. szeptember 23.

A Krétakör színház előadásával vette kezdetét a nemzetközi seregszemle péntek este a szlovákiai Nyitrán Magyar társulat, a Krétakör színház előadásával, a Feketeország című darabbal nyitották meg pénteken este a szlovákiai Nyitrán a tizennégy év alatt rangossá vált fesztivált, a Színházas Nyitra 2005 elnevezésű nemzetközi színházi seregszemlét. A Nyitrán bemutatkozó számos európai színház mezőnyében igen jó esélyekkel képviseli Magyarországot a Krétakör társulata, amelynek előadása rendhagyó és nagyon izgalmas, mesteri módon, jeleníti meg mindennapjaink politikai, közéleti társadalmi, gazdasági és egyéb kapcsolódó problémáit, elsődlegesen az elidegenedést - jelezték a fesztivál házigazdái. A Shilling Árpád rendezte darab korunk elkerülhetetlen hír-és információáradatának veszélyeiről szól igen komolyan, egyszersmind a mély szatíra hangján, tele rögtönzésekkel. A korunkat egyre jobban meghatározó SMS-ek dömpingjére alapozó improvizációkból a színpadon párhuzamosan szerveződik nem hagyományos dráma, rendhagyó szatíra és riasztó groteszk.

Tiltott és tűrt művészet az Ernst Múzeumban

2005. szeptember 15.

Kortárs szlovák képzőművészet 1960-2000-ig címmel kiállítás nyílt az Ernst Múzeumban, az Első Szlovák Befektetői Társaság Gyűjteményéből. A 90-es évek eleje óta gyarapodó kollekció elsősorban a 60-as évek szlovákiai irányzataira, valamint a 70-80-as évek nem hivatalos művészetére épül. A társaság azoknak a kortárs képzőművészeknek az alkotásait állítja ki, akik az elmúlt rendszerben a „tiltott” vagy „tűrt” kategóriába tartoztak. A tárlaton festményeket, grafikákat, plasztikákat, objekteket láthatnak az érdeklődők, performanszok fotódokumentációival kiegészítve.

Koloman Sokol kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában

2005. szeptember 15. - MTI

A szlovák grafika kiemelkedő alakja, Koloman Sokol műveiből nyílt kiállítás csütörtökön Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. A 2003-ban elhunyt alkotó grafikáit és festményeit a Szlovák Kulturális Napok keretében fogadja a budavári intézmény - közölték a szervezők a megnyitó napján tartott sajtótájékoztatón. Bereczky Lóránd, a galéria főigazgatója elmondta, hogy a tárlat gondolatával a budapesti Szlovák Intézet kereste meg intézményüket. Milan Resutík, a budapesti Szlovák Intézet igazgatója a Szlovák Kulturális Napok legnagyobb és legfontosabb rendezvényének nevezte a kiállítást; az október 8-ig tartó egyhónapos programsorozat kilenc városban mintegy ötven eseményt ölel fel.

Szlovák kulturális napok Magyarországon

2005. szeptember 6. - MTI

Szlovák kulturális napok kezdődnek szeptember 10-én Budapesten és Magyarország további nyolc városában (Pécs, Szeged, Miskolc, Kaposvár, Gödöllő, Békéscsaba, Tótkomlós és Szarvas), ahol a közönség mintegy félszáz különböző rendezvényen ismerkedhet a szomszédos ország sokarcú művészetével és kultúrájával. Rendezvényt a világhírű szlovák operaénekesnő, Edita Grúberová és a Szlovák Filharmónia hangversenyével nyitják a Művészetek Palotájában. Kiemelkedő esemény lesz a világon legismertebbnek számító szlovák grafikus és festő, az életének döntő évtizedeit Mexikóban és az Egyesült Államokban leélő, Koloman Sokol (1902-2003) Magyar Nemzeti Galériában megnyíló életmű-kiállítása, vagy a szlovák zsidóság dalait, zenei kultúrát bemutató Merlin Színház-beli est. Nagy érdeklődésre tarthat számot a magyarul is jól beszélő kitűnő szlovák dzsessz-zenész, Peter Lipa fellépése, vagy az Aba Novák Vilmos budapesti tanítványaként kezdő, a közelmúltban elhunyt neves szlovák festőművész, Ernest Zmeták tárlata.

A szlovák kultúra Magyarországon

2005. szeptember 3. - Magyar nemzet

Szeptember 10-én kezdődik hazánkban a szlovák kultúra napjai elnevezésű nagyszabású rendezvénysorozat. Az október 8-ig tartó kulturális programok Budapest mellett több helyszínen - Kaposvárott, Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Békéscsabán, Szarvason, Tótkomlóson, Gödöllőn - zajlanak majd. A sajtó képviselőinek a Merlin Nemzetközi Színházban (az egyik támogató) mutatták be az elkövetkezendő hónap eseményeit. Milan Resutík, a főszervező Szlovák Intézet igazgatója elmondta, szeretnék, ha a szlovák kultúra napjainak olyan sikere lenne Magyarországon, mint amilyen a múlt évben Szlovákiában megrendezett magyar kulturális napoknak volt. Az eseménysorozattal minél több kulturális területet igyekeznek átfogni az irodalomtól kezdve a zenén át a képzőművészetig. Az ünnepélyes megnyitón (10-én a Művészetek Palotájában) Edita Gruberová, a szlovák zenei élet jelentős alakja lép színpadra Donizetti Roberto Devereux című operájában. Már nyitva tart az Ernst Múzeumban a kortárs szlovák képzőművészetet bemutató tárlat; a pozsonyi székhelyű Első Szlovák Befektetői Csoport gyűjteményét a kollekció koncepciójának szerzője és annak kurátora, Zuzana Bartosová művészetkritikus állította össze 1960 és 2000 között készült alkotásokból. A hónap közepétől a Magyar Nemzeti Galériában látogatható Koloman Sokol neves festőművész életmű-kiállítása.

Szlovák kultúra - viszonossági alapon

2005. szeptember 2. - Népszabadság

A tavaly Szlovákiában nagy sikerrel lebonyolított magyar kulturális fesztivál viszonzásaként mintegy félszáz rendezvénnyel köszönt ránk a következő hetekben a Szlovák kultúra napjai Magyarországon című nagyszabású rendezvénysorozat. A főváros mellett több vidéki helyszínen zajlanak a produkciók, amelyek ünnepélyes megnyitóját szeptember 10-én a budapesti Művészetek Palotájában tartják Donizetti Roberto Devereux című operájának olasz nyelvű előadásával, a világhírű szopránénekesnő, Edita Gruberová, a Szlovák Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közreműködésével. A kulturális napok keretében bemutatkoznak a szlovák zenei élet legjelentősebb képviselői: Dodo Sosoka ütősvirtuóz, a Szlovák Filharmónia, a Musica Aeterna régi zenei együttes, a Moyzes Kvartett, Marián Lapsansky zongoraművész és mások. A szlovákiai irodalmat a pozsonyi Kalligram Kiadó és kortárs alkotók képviselik. Északi szomszédaink színpadi művészete a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata, a Kassai Állami Színház balett-társulata, a pozsonyi Astorka Színház, az iglói Szepességi Színház és az eperjesi Duchnovic Ruszin Színház közvetítésével mutatkozik be, de fellép a magyarországi Vertigo Szlovák Színház is. Képzőművészeti kiállításokon a Magyar Nemzeti Galériában a XX. század jelentős szlovák grafikusa, Koloman Sokol, Szegeden a Kas Galériában Martin Benka, Békéscsabán a Szlovák Kultúra Házában Ernest Zmeták, a szlovák digitális és elektronikus grafika Pécsett a Művészetek Házában, a fiatal szlovák fotóművészek a Kaposvári Egyetemen, a vajdasági Kovacica szlovák naiv festői és a környezetvédelmi témájú karikatúrák a Szlovák Intézetben kerülnek bemutatásra. Már most látogatható az 1960 és 2000 közötti időszakot felölelő Kortárs szlovák képzőművészeti kiállítás az Ernst Múzeumban, amelyet az Első Szlovák Befektetői Csoport anyagából állítottak össze. A szlovák filmművészet legújabb alkotásaival pedig Szegeden a Grand Caféban és Pécsett a Művészetek Házában ismerkedhet a magyar közönség. Az eseménysorozat október 8-án a Magyar Állami Operaházban zárul, ahol a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának előadásában Donizetti Az ezred lánya című dalműve kerül színpadra.

Igaz-e, hogy Petőfi édesapja szerb volt? (Teljesen szlovák származású volt a család)

2005. szeptember 2. - National Geographic Magyarország magazin - Szegő Iván Miklós

„Igaz-e, hogy Petőfi Sándor apja, Petrovics István szerb származású volt? Ebben az esetben mi magyarázza az etnikai alapon valószínűleg ortodox (pravoszláv) vallású atya fiainak - abban az időben szokatlan, a szlovák származású édesanyjukét követő - evangélikus vallását?” A kérdés teljesen jogos. Akkoriban, Petőfi szüleinek házassága idején nem volt szokás az anya vallását a család egészére kiterjeszteni. (Kicsit később mindez úgy módosult, hogy a vegyes házasságokban a lányok az anya, a fiúk az apa vallását követték.) Petőfiéknél azonban - a köztudattal ellentétben - nem volt probléma a vallás. Ugyanis Petőfi apja nem szerb ortodox, hanem - a feleségséghez, Hrúz Máriához hasonlóan - evangélikus szlovák volt.

Teljesen szlovák származású volt a család

Így tehát a közvélekedéssel ellentétben Petőfi nem szerb-szlovák vegyesházasságból származott, hanem egy elmagyarosodó szlovák evangélikus apától, és egy szlovákságát inkább megtartó anyától. Ennek megfelelően az apa, Petrovics István (Kartal, 1791. aug. 15. - Pest, 1849. márc. 21.) és az anya, Hrúz Mária (Necpál, 1791. aug. 26. - Pest, 1849. máj. 17.) Aszódon, 1818. szeptember 15-én házasodtak össze Mikulás Dániel evangélikus lelkész előtt. A szülők valószínűleg Maglódon ismerkedtek meg, majd a házasságkötés után költöztek Szabadszállásra, s innen tovább vándoroltak a Kiskunság területén. Maglódon Hrúz Mária egy evangélikus lelkész, Martiny Mihály cselédje volt. Azért volt Aszódon az esküvő, mert itt élt Hrúz Mária édesapja. Ekkoriban Maglódon, Aszódon és az Alföld más városaiban nagyon sok szlovák evangélikus élt, akik az előző évtizedekben, évszázadokban vándoroltak északról, a Felvidékről, Nyitrából, Nógrádból dél felé, amikor a törökök kiverése után újra benépesedett ez a térség.

Szlovákul vagy magyarul beszéltek-e a családban?

A Petőfi család származásáról legutóbb Péter László közölt igen érdekes írást az Élet és Irodalom hasábjain (43. évfolyam, 13. szám). Eszerint is „Petőfinek semmi köze sem volt a szerbséghez. Petőfi mindkét ágon szlovák származású.” Péter László a szakirodalomra hivatkozik ezután, elsősorban Kiss József és Jakus Lajos kutatásaira. 1685-ig követhetők visszafelé Petőfi felmenői. Az apai ág egészen a Nyitra megyei Vagyócig (Vadovcéig) vezethető vissza, vagyis a Petrovicsok csakúgy a Felvidékről származnak, mint az anyai ág, amely a Túróc megyei Necpál (Necpaly) községből ered. Péter László ezután megállapítja: „Mind a két ág evangélikus, s ez is a szlovák (tót) származás bizonyítéka. Ha szerb lett volna bármelyik is, ortodox, görögkeleti lett volna.” 1822/23 fordulóján Petőfi Sándor tehát egy alföldi szlovák családban született, amelynek evangélikus vallásához kétség sem férhetett. Az irodalomtörténészek véleménye azonban eltér abban a tekintetben, hogy milyen nyelven beszélt a család ekkoriban. Vannak - elsősorban szlovák szakértők -, akik szerint szlovákul folytak a beszélgetések. A magyar irodalomtudósok viszont azt hangsúlyozzák, hogy Petőfi Sándor már magyarnak született, Petrovics István ugyanis ekkoriban már talán inkább magyarul beszélt. Hrúz Mária viszont még bizonyára inkább szlovákul tudhatott jobban. E kérdésre bizonyos választ tehát nem adhatunk, mint ahogy az alföldi városok vetélkedésében sem dönthetünk, hogy pontosan hol is született Petőfi Sándor, aki egyébként utóbb megváltoztatta a nevét, s a (talán) idegen hangzású Petrovicsot elhagyta. Kezdetben állítólag még a „Petőfy” aláírást is alkalmazta (legalább kétszer), és csak később szilárdult meg a Petőfi írásmód.

Kodály-emléktábla Zoboralján

2005. augusztus 29. - Népszabadság

Emléktáblát avatott tegnap a magyar és a szlovák kulturális miniszter a szlovákiai Nyitra melletti Csitáron (Štitáre), ahol Kodály Zoltán a többi zoboraljai faluhoz hasonlóan 1907 és 1910 között magyar és szlovák népdalokat gyűjtött. Csáky Pál pozsonyi kormányalelnök köszöntőjében kiemelte, hogy a világ magyarsága előtt A csitári hegyek alatt kezdetű - a nagy magyar zeneszerző által feljegyzett - népdal révén ismertté vált falu polgárai az asszimiláció megfékezése érdekében gyökereikhez, az azonosságtudatukat erősítő népművészethez és a helyi hagyományokhoz térnek vissza. Bozóki András tárcavezető örömét fejezte ki, hogy a Kodály-módszeren nevelkedett egykori diákként megismerhette ezt a vidéket. Pozsonyi kollégája, František Tóth elsősorban a helybeli magyarok és szlovákok, továbbá az önkormányzat közös kezdeményezését méltatta, amelynek köszönhetően emléket állítottak annak a szellemóriásnak, aki már egy évszázaddal ezelőtt felismerte és dokumentuálta, hogy a két szomszédos nemzet népművészete gyakran ugyanabból a tiszta forrásból született.

Kodályt sem kíméli a nyelvtörvény

2005. augusztus 25. - (hídlap)

A közelmúltban avattak Kodály Zoltán tiszteletére Alsócsitáron emléktáblát, mivel a térségben sok népdalt gyűjtött az ismert zeneszerző. Az ünnepségen részt vett a szlovák és a magyar kulturális miniszter, valamint Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is. A táblán csak magyar nyelvű felirat látható, amely egy szlovák publicistának, kritikusnak és művészettörténésznek, Viliam Jablonickynak szúrt szemet. Sérelmét nemcsak a Kulturális Minisztérium, hanem Csáky Pál kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes hivatala felé is jelezte. A kulturális tárca osztályvezetője sajtóértesülések szerint válaszolt Jablonicky levelére, amelyben kifejtette: a magyar nyelvű tábla elhelyezésével az alsócsitári község megsértette az 1995-ös szlovák nyelvtörvényt. Eszerint a kisebbség nyelvével szemben az államnyelv elsőbbséget élvez, és a nyilvánosság tájékoztatását célzó feliratokat az állam nyelvén is fel kell tüntetni. A témával kapcsolatosan megkerestük Bíró Ágnes (MKP) kulturális államtitkárt is, aki elmondta: a szlovák nyelvtörvény értelmében valóban jogsértésre került sor. „Ezt a nyelvtörvényt akarta az MKP megváltoztatni, miután azonban a javaslatunk a programról lekerült, jelenleg nincs lehetőség arra, hogy pozitív módosítást elérjünk. Így kénytelenek vagyunk megvárni a kedvezőbb politikai helyzetet” - mondta lapunknak Bíró Ágnes. Az MKP ugyanis arra törekedett, hogy az 1995-től életben lévő nyelvtörvényt az európai uniós követelményekhez igazítsa. A magyar párt ugyanis ezt a törvényt elavultnak tartja, és a legideálisabb az lenne, ha teljesen megszüntetnék. A kulturális államtitkár szerint tudomására hozzák az alsócsitári polgármesternek, hogy valóban jogszerűtlen eljárás történt, de a nyelvtörvénynek nincs olyan hatalma, hogy ennek értelmében szankciókkal lehetne illetni az adott települést. X A parlamentben kialakult jelenlegi helyzet meglehetősen kétségessé tette a kisebbségeknek nyújtandó támogatás megemelését. A kulturális tárca kezdeményezésére ugyanis az eddigi 80 millió korona helyett a kisebbségi kultúra támogatását 100 millió, legfeljebb pedig 120 millió koronára emelnék. Az emelés még a parlament jóváhagyására vár, amely azonban az ellenzék obstrukciója miatt jelenleg még határozatképtelen.

Adóadatcsere Szlovákiával

2005. szeptember 21.

Az adócsalók és az adóelkerülők elleni harc jegyében gyorsítja az adatcserét a magyar és a szlovák adóhatóság - jelentette be kedden Szikora János, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnöke és Mária Machová, a Szlovák Központi Adóhivatal főigazgatója. Szerintük komoly kockázat a határon átmenő áruforgalomban elkövetett áfacsalás, amelynek egyik jellegzetes módja, amikor az árut valószerűtlen üzleti láncon utaztatják, visszaigényelve közben az áfát, s a végén eltüntetve azt a céget, amelynek az áfát be kellene fizetnie. E trükk kivédését tekinti legfőbb közös céljának a két adóhivatal, bár egyelőre a magyar külkereskedelemben csak 3-5 százalékos a szlovák forgalom részesedése. A két adóhatóság igyekszik azt is kideríteni, hogy a Magyarországra ingázó szlovák munkavállalók legálisan dolgoznak-e, illetve betartják-e az adószabályokat azok a magyar cégek, amelyek a kedvezőbb adózási feltételek miatt Szlovákiába települnek. Számuk Mária Machová szerint ötven körüli, folyamatosan növekszik, és elsősorban kis- és középvállalatokról van szó. Szikora szerint egyelőre mindössze körülbelül húsz magyar cégnek van szlovákiai telephelye.

Adóhivatali vezetők találkozója

2005. szeptember 21.

A szlovák központi adóhivatal és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal között fennálló szoros kapcsolat keretében a két hivatal vezetője a határ menti megyei szervezeti egységek vezetőinek részvételével szeptember 19-én és 20-án kétoldalú találkozón vettek részt. Az APEH Nógrád megyei szervezete által előkészített találkozó célja a két fél közötti szorosabb igazgatási együttműködési lehetőségek feltárása, az adóelkerülések elleni közös fellépés lehetséges eszközeinek számba vétele, valamint a hosszú távon történő együttműködési keretek kialakítása volt - mondta dr. Institóriszné dr. Kozma Erzsébet, az APEH Nógrád megyei vezetője.

Szlovákiába települ a magyar tőke - kinek éri meg?

2005. szeptember 5.

Mintegy 1,9 milliárd dollárra rúg a magyar működőtőke-kihelyezések szerződéses állománya Szlovákiában - írja a Világgazdaság. Tavaly északi szomszédjánál Magyarország volt az első számú külföldi befektető. Kevesen választják pusztán adózási okokból Szlovákiát, ugyanakkor egyre több közepes cég viszi oda a tőkéjét piacszerzési céllal. Annak a magyar vállalkozásnak éri ez meg, amelynek a tulajdonosa egyben bejelentkezik adóalanyként is, mivel a társasági adó ugyan magasabb, mint Magyarországon (19 százalék), ám az osztalékadó nulla százalék, azaz a társasági adózás nagyjából a magyar szintet éri el. Így az szja-nál lehet „fogni”. Emellett a munkavállalási, tartózkodási szabályozás liberális.

Bauer Tamás: Bezzeg Szlovákia!

Népszabadság, 2005. augusztus 25.

Bauer Tamás: A nálunk kisebb Szlovákia a státustörvény ügyében eredményesebben képviselte a maga álláspontját, mint a magyar kormányok. Nem az ország mérete számít, hanem az, hogy intézményeinek viselkedése összhangban áll-e az Európában elfogadott normákkal. Mečiarral szemben Hornt tekintették szalonképesnek, Orbánnal szemben viszont Dzurindát. A középhatalom kifejezés használata elfeledtetheti ezt a tapasztalatot, s ezért talán jobb lenne tartózkodni tőle.

Új híddal gazdagodott Pozsony

2005. szeptember 15.

Új híddal gazdagodott a magyar koronázó város. És ha most a budapestiek döbbenten kapják föl a fejüket, hogy vajon elkészült-e a főváros déli vagy északi részén az évek óta ígért híd, nos, nem erről van szó. A történelmi időket egyre inkább vállaló szlovák főváros, Bratislava, vagyis Pozsony polgárai mehettek át az Apolló hídon. Igaz, ez is két évtizedes ígérgetés után épült meg, de legalább elkészült. A pozsonyiak kisebb csodaként élték meg az új híd átadását: elmaradtak a reggeli és délutáni idegtépő dugók, az araszoló kocsisorok, nem kell hosszabb idővel számolni munkába menet, sőt lehet pontosan a megbeszélt időpontra érkezni. Az új, impozáns Duna-híd technikai csoda, hiszen 514 méteres ívét, ötezer tonnányi testét a bal partról hajókkal csúsztatták a jobboldali pillérre, vagyis elfordították 90 fokkal. Apolló a neve, amit a pozsonyiaktól kapott - no, nem azért, mert hasonlít a költészet görög istenére, a múzsák szépséges karvezetőjére, bár nagyon szép, kimagasló hófehér íve és felfüggesztett teste, hanem azért Apolló, mert ott áll, ahol a második világháború végén lebombázott, még a monarchiában épített kőolajfinomító, amelynek Apolló vegyiművek volt a neve. Ennek emlékére nevezték el a város múltját egyre inkább vállaló pozsonyiak az ötödik Duna-hidat, amelyet egyébként a szlovák kormány mellett az Európai Befektetési Bank finanszírozott és tehermentesíti a kikötői hidat. Ezáltal - közvetve - gyorsítja a nemzetközi teherforgalmat, és közelebb hozza a városhoz Pozsonyliget falut, a 140 ezer lakosú betondzsungelt, ahová csak aludni járnak az emberek, mert munka a Duna bal partján van. És az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán felépült a híd, hiszen majd húsz éven keresztül hitegették a szocialista és rendszerváltó kormányok a fővárosiakat, majd Dzurinda második kormánya be is tartotta szavát és az első kapavágás után három évvel áthaladt rajta az első jármű hajnali fél ötkor, a 87-es busz, Andrej Gyurkovszki főpolgármesterrel. Persze, az ünneplő pozsonyiak már előtte kipróbálták gyalogosan és kerékpáron, jó kétezren görkorcsolyán és talán képzeletükben megjelent az új belváros is, amelynek építését az Apolló híd baloldali hídfőjénél hamarosan el is kezdik.

Magyar és szlovák zsidó hitközségek találkozója Révkomáromban

2005. szeptember 4.

Magyarországi és szlovákiai zsidó hitközségek küldöttségei találkoztak vasárnap Révkomáromban az Európai Zsidó Kulturális Napok keretében Az első regionális találkozón a dunaszerdahelyi, érsekújvári, nyitrai, galántai hitközségek a győri, mosonmagyaróvári, váci, tatabányai és a székesfehérvári hitközségeik küldöttségeit látták vendégül a révkomáromi Menház nevű kulturális központjukban és ismertették velük az 1791-ben létesült révkomáromi hitközség két évszázados, gazdag történetét, jelenlegi tevékenységét. Paszternák Tamás, a találkozó egyik szervezője a TASR hírügynökségnek elmondta: a második világháború előtti években a Duna két partján fekvő Komáromban és Révkomáromban mintegy háromezer zsidó hitű ember élt, két nagyobb és egy kisebb zsinagógájuk volt. Közülük a háború után csak kevesen, mintegy háromszázan, maximum ötszázan tértek vissza, majd a zsidó állam létrejötte után a többségük Izraelbe települt. A révkomáromi zsidó hitközségnek jelenleg hatvan tagja van, de a városban még körülbelül további hatvan, száz zsidó vallású ember él. A helyi hitközség tevékenysége az elmúlt években elsődlegesen ismeretterjesztő törekvéseket követett, ezen belül is külön hangsúlyt fektetve arra, hogy a fiatalokkal megismertessék a holokauszt tragédiájának hiteles történetét. A révkomáromi hitközség immár harmadik éve, 350 példányaszámban jelenteti meg kétnyelvű, magyar-szlovák periodikus kiadványát.

Koronázási ünnep Pozsonyban

2005. szeptember 3. - www.radio.hu

Pozsonyban egy Közép-Európában egyedülálló rendezvény-sorozat kezdődik. A szlovák főváros koronázó-városi múltjára emlékezik. A Szent Márton székesegyházban rendezik meg Habsburg Rudolf 1572-ben történt koronázási ünnepségét úgy, hogy minden részlet korhű. A királyi menet végighalad az óvároson, a főtéren ünnepélyes esküt tesz II. Rudolf magyar király, akit egy neves szlovák színész alakít. Este királyi lakoma várja az érdeklődőket a Hviezdoslav téren. Az ünnepség arra emlékeztet bennünket, hogy Pozsony 1563 és 1830 között a magyar királyság koronázó fővárosa volt, tíz királyt, egy királynőt és nyolc királynét koronáztak meg városunkban - emlékeztetett Pozsony óváros polgármestere. Ezzel az ünnepség-sorozattal azt is mutatja a szlovák főváros, hogy büszkén vállalja magyar múltját. Az ünnepség-sorozat tavaly is nagy tömegeket vonzott, idén százezer látogatót várnak Pozsonyba, annál is inkább, hogy a koronázási ceremóniát különböző programok kísérik: lovagi tornák, vásár, a ferencesek templomában elhelyezik azoknak az uralkodóknak a szobrát, akiket Pozsonyban koronáztak magyar királlyá.

Magyar koronázás szlovákul

2005. szeptember 5. - Népszabadság

Három éve határozták el a pozsonyi civil szerveződések, hogy felújítják az egykori koronázó város történelmi hagyományait. Az ünnepségek csúcspontját minden évben a magyar királyok megkoronázása jelenti. Ugyanis 1563 és 1830 között a helyi Szent Márton-székesegyházban koronázták meg akkori uralkodóinkat. A hét végén fényes ünnepségen I. Rudolf beiktatását elevenítették fel. Lovagokat is avattak, tornát is rendeztek a Várudvaron, egy-egy szökőkútból ingyenbor csordogált. Még arra is figyeltek a szervezők, hogy az egyikük Vesszen a Monarchia! - bekiabálással okozzon némi zavart. A szertartás szlovákul, részben latinul zajlott, olykor német szövegekkel kedveskedtek az osztrák turistáknak. Csak a magyar szó hiányzott. Márpedig az egykori szertartásokon azért az anyanyelvünkön is beszéltek. Minimum a korabeli vendégek egy része. Erről szemérmesen megfeledkeztek a rendezők. Pedig Pozsony kultúrája három nyelvű, történelme a szlovákok, a magyarok és az osztrákok közös múltjának jelentős fejezete. A koronázási ünnepségek is.

Szlovákia: megvizsgálhatják az emberek vagyongyarapodását

2005. szeptember 2. - www.radio.hu

Ha valaki nem tudja igazolni, hogy a minimálbér ezerszeresét, 6,5 millió koronát vagyis körülbelül 35 millió forintot meghaladó vagyonát törvényesen halmozta fel, akkor az állam elkobozhatja a pénzt. A Sme című pozsonyi lap szerint Mečiar egykori kormányfő vagyonát az elsők között fogják megvizsgálni Szlovákiában. Az ellenzéki szociáldemokraták által kidolgozott jogszabályt többszöri próbálkozás után idén nyáron fogadta el a pozsonyi törvényhozás. Ellenzői akadnak kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt, gyűjtik az aláírásokat az alkotmánybírósági beadványhoz, egyelőre azonban nem nagy sikerrel. A lakosság és a média árgus szemekkel figyelte a törvény elfogadását, noha többeknek voltak és vannak alkotmányossági kételyei, nem szívesen vállalják nyilvánosan - állapítja meg a Sme - annál is inkább, mert a törvény kidolgozója úgy fogalmazott: azok futnak most az alkotmánybíróságra, akiknek takargatni valójuk van. A vagyon eredetéről szóló új törvényt a főügyész is vizsgálat alá vetette. Nem kizárt, hogy ő fordul az alkotmánybírósághoz, de addig elkezdődnek a vagyoneredet-vizsgálatok. Az első között lesz Vladimír Mečiar, legalábbis erre számít a háromszoros ex-kormányfő- írja a pozsonyi újság.

Báthory Erzsébet perújrafelvétele

Vértollnokok?

2005. szeptember 15. - HVG

Báthory Erzsébet ártatlanságáért síkraszálló játékfilmet forgatnak ősszel Szlovákiában. Mindmáig vita tárgya, hogy a fiatal lányok kínzásáért várfogságba vetett Báthory Erzsébet vétkes volt-e, vagy itt az ideje rehabilitálni őt. „Te is áldozata vagy, neki adod majd a véred, amikor fürödni megy” - énekelte meg a legenda szerint „szűz lányok vérében pancsoló” Báthory Erzsébetet a svéd Dissection együttes, black metal feldolgozásban (azaz a heavy metal stílus egy extra kemény változatában) riogatva a rajongókat 1996-ban. Egy másik, tavaly felbomlott svéd metálegyüttes pedig olyannyira megszólítva érezte magát a magyar rémmítosztól, hogy 1983-ban a Bathory nevet választotta. „Vámpírkirálynő”, „vérgrófnő” - olvasható Báthory Erzsébetről külföldi gótikus (ebben az értelmében: a kultúra borzongást keltő alkotásait élvező) weboldalakon is. De neves magyar írók is rossz hírét keltették az 1610-ben, a mai Szlovákia területén található csejtei várában fogva tartott Báthory Erzsébetnek. Mikszáth Kálmán Csejte vár és asszonya című elbeszélésében Báthory Erzsébet olyan erővel üti arcon szolgálólányát, hogy „annak vére kiserkent, és az ő arcára freccsent”. Az úrnő észrevette, hogy bőre a vértől virulóbbá vált. „Így támadt benne a szörnyeszme, leányok vérében mosdani.” Ady Endre pedig azt a történelmi pletykát idézte fel, hogy Báthory Erzsébetből szadizmussal kevert leszbikussága hozta volna ki az „állatot”, ezért becézte őt „kannak” Rengj csak, föld című versében. Több rém-, sőt szexfilm is meglovagolta Báthory Erzsébet állítólagos perverzitását - köztük a festő lánya, Paloma Picasso főszereplésével készült Erkölcstelen mesék című, 1974-es erotikus mozi -, de a legújabb filmes verzió már más felfogást követne. Mint a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon idén júliusban Juraj Jakubisko szlovák rendező bejelentette, ő Báthory Erzsébet „magányos, rágalomhadjáratnak kiszolgáltatott sorsát” akarja képkockákra írni. Az itthon elsősorban az Ezeréves méh című, egy szlovák család három nemzedékének történetét elmesélő filmje révén ismert Jakubisko azokra a paradigmaváltó történeti munkákra támaszkodik, amelyek Báthory Erzsébet rehabilitációját tartják szükségesnek. Báthory Erzsébet mai védői szerint már az is árulkodó jel, hogy sosem indítottak pert ellene, a kor egyik legnagyobb hatalmú főura, Nádasdy Ferenc gróf özvegye ellen. A bűnösségét alátámasztani igyekvő jegyzőkönyvek a négy szolgálója elleni tanúvallomásokat tartalmazzák, de azt vastagon. „Özvegy Nádasdy úrnő egy lányt oly kegyetlenül megkorbácsoltatott, hogy patakzott a vére. A verés után pedig csalánnal bedörzsöltette, és mezítelenül, kitárt karokkal, egy karóhoz kötöztetve, szolgája által hideg vízzel öntette le” - vallotta például egy Saáry László nevű tanú. A háromszáz tanú vallomásának és a vádlottakból kicsikart beismerésnek meg is lett az eredménye: nyolc lány meggyilkolásának vádjával három szolgálót kivégeztek. Miután állításuk szerint a lányok gyötrését „parancsra tették”, illetve számos tanú beszámolt a Nádasdyné keze által okozott sérülésekről - gyertyával égetés, húskitépés -, az úrnőt házi őrizetbe kényszerítették, és ott is maradt négy évvel későbbi haláláig.

Magyarázatkísérletek

Bűnösségét, amit négyszáz éven keresztül nem vontak kétségbe, sokféleképpen magyarázták. Az egyik első elemző, Túróczi László jezsuita atya 1729-ben írt ellenreformációs tanmeséjéhez csavart egyet az igazságon: a valójában protestánsnak született Báthory Erzsébetet szerinte az sodorta bűnbe, hogy „kézfogójakor elhagyta katolikus hitét”. Másban is túllőtt a célon: megteremtette azt a legendát, hogy Báthory Erzsébet a szerencsétlen leányok vérében fürdött - nem törődve azzal, hogy ilyesmi fel sem bukkan a jegyzőkönyvekben, nyilván már csak azért sem, mert a vér gyors alvadása miatt lehetetlen is lenne kivitelezni. A magyarázatoknak a 19. század végén új erőre kapó pszichiátria adott lendületet. „Szadista elmebetegségnek” tartotta Báthory Erzsébet fura hobbiját Rexa Dezső író, művelődéstörténész 1908-ban róla írt könyvében. A szadizmust „epilepsziás jellegű hisztériás alapon keletkezett periodikus mániás állapottal” egészítette ki 1974-ben a későbbi miniszterelnök, Antall József, egy másik orvostörténésszel, Kapronczay Károllyal közösen írt, Tűkkel szurkálta című tanulmányában. A hosszú kórisme lényege: az egyébként józan gondolkodású Nádasdynéra roham- és alkalomszerűen tört volna rá a szadista pillanat. Értelmezésekből sosem volt hiány, de hogy a szadista orgiák valóban megtörténtek-e - és ha igen, mekkora szerepet is játszott bennük Báthory Erzsébet -, azt először Benda Kálmán történész vette alaposabban szemügyre 1980-ban. A per iratait vizsgálva gyanúsnak találta a szemtanúk hiányát - a tanúk csak mástól hallottak a tortúrákról -, és hogy az egyetlen, kínzásokat túlélő lányt be sem idézték. A per akár „kitalált vagy felnagyított vádakra is épülhetett” - következtetett Benda. „Ma már nyilvánvaló, hogy az elítélt szolgálókat kínvallatásnak vetették alá. Báthory Erzsébetet nemesi előjogai megvédték ettől, a szolgálóktól eltérően így nem is tudott volna olyan bűnöket bevallani, amelyeket nem követett el. A konstruált bizonyítékok pedig nem bizonyultak elegendőnek” - indokolta a HVG-nek Szádeczky-Kardoss Irma, az ügyről könyvet is író jogásznő, miért nem lehetett bíróság elé állítani Báthory Erzsébetet. Azok a történészek, akik rágalomhadjáratot sejtenek a háttérben, választ találtak arra is, miért kellett kivonni a forgalomból Nádasdy Ferenc özvegyét. A három részre szakadt Magyarországon a Magyar Királyság területén azoknak, akik a Habsburgok híveinek számítottak, érdekei ellen való volt, hogy az erdélyi fejedelemség erőre kapjon. Márpedig Báthory Gábor, Báthory Erzsébet unokaöccse tehetségesen uralkodó fejedelemnek bizonyult, mígnem 1613-ban meggyilkolták. Báthory Erzsébet nevének befeketítése alkalmas lehetett a család hírnevének aláásására - állította Szádeczky-Kardoss Irma már a Báthory Erzsébet igazsága című, 12 évvel ezelőtt megjelent könyvében is. A szolgálók ellen pert indító Thurzó György nádor azért vette célba a Báthory család nevének megtépázását, mert valószínűleg fiának szánta az erdélyi fejedelemséget - feltételezi a jogásznő. A történészek tisztában vannak azzal, hogy a teljes igazságot ma már lehetetlen kideríteni, mégis igyekeznek érveket felhozni Báthory Erzsébet bűnössége mellett vagy ellene. Péter Katalin történész például - mint azt A csejtei várúrnő felcímű, 1985-ben írt könyvében kifejti - a per tisztaságát kétségbe vonó értelmezések megjelenésével közel egy időben Báthory Erzsébetet vétkesnek látja, de a kor erkölcsét is kárhoztatja. „Az átlagosnál sokkal erősebb szexuális ösztönével mint világraszóló nagy parázna, esetleg megvetett tagja lesz a társaságnak, de bizonyosan nem válik gonosztevővé” - találja meg a szörnyűségekre az elfojtott vágyakból származó, kompromisszumos magyarázatot Péter Katalin. A háttérben főúri viszályt sejtő szakértők - az említett jogásznőn kívül például Várkonyi Gábor történész - szerint a kínzások valószínűleg meg sem történtek. Illetve valóban megeshettek olyan esetek, mint „kéz megégetése”, „csalánnal verés”, „hideg fürdőbe ültetés”. Csakhogy ez nem kínzás, hanem gyógyítás lehetett - veti fel Szádeczky-Kardoss Irma. Hiszen Pápai Páriz Ferenc református tanár és orvos A test békessége című, 1690-ben megjelent, a köznépnek írt orvosi könyvében éppen ilyen gyógyító eljárásokat találni. Például a „hús kivágása”, ami a per jegyzőkönyvében sanyargatásként szerepel, könnyen lehet, hogy nem volt egyéb fekélyek fájdalmas, ám jó szándékú eltávolításánál. Egy rémmítosszal kevesebb - szomorodhatnak el mindezek hallatán a fogvacogtató históriák kedvelői. Jakubisko pedig majd bizonyíthatja, képes-e a megvádolt szolgálók kínvallatásából, netán Thurzó nádor cselszövéseiből akciódús mozit kanyarítani a Báthory-horrorhoz szokott közönség számára.