Fuzik János levele Gyurcsány Ferencnek

Gyurcsány Ferenc                                                                              I./592/2004

         A kormány átalakítása során bekövetkezett személyi és szervezeti változásokról értesülve meglepetést keltett körünkben, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal kikerült a Miniszterelnöki Hivatal fennhatósága alól, s a leendő Ifjúsági, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium felügyelete alá fog tartozni. Ezt a tényt sokan visszalépésként, a hazai nemzeti kisebbségek ügyének visszaminősítéseként értékelték. Hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a Miniszterelnöki Hivatal feladatkörének reformjával kapcsolatos, szélesebb ívű koncepció egyik eleméről van szó.

         Ugyanakkor hangsúlyozni kívánom, hogy Dr. Göncz Kinga miniszter asszonyt elismert, kiváló szakembernek tartjuk, aki a kormányprogram szellemében minden bizonnyal sokat tud majd tenni az ifjúság, a családok és az arra rászorulók esélyegyenlősége érdekében. Reményeink szerint – nem utolsósorban – a hazai nemzeti kisebbségek ügyében is.

         Ezzel kapcsolatban azonban szeretném felhívni tisztelt Miniszterelnök Úr figyelmét jelenlegi lendületes kormányprogramjának páratlan lehetőségére. Magyarország történelme és több mint 60 eddigi kormányának működése során egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy valamelyik minisztérium megnevezésében megjelentek volna a nemzeti kisebbségek. Tárcanélküli miniszterek egész sora – Jászi Oszkárral kezdve – képviselte ügyüket, gróf Teleki Pál miniszterelnökként vállalta fel külön is ezt a területet, de magyarországi minisztérium elnevezésében a nemzeti kisebbségek sohasem szerepeltek. Több szomszédos országban – Horvátországban, Romániában, Szerbia és Montenegróban – találunk erre példát, s bizonyára az Európai Unióban, ahol Magyarország a nemzeti kisebbségek jogainak egyik legmarkánsabb képviselője, ugyancsak kedvező visszhangot váltana ki egy ilyen előremutató döntés.

         Javaslom tehát, hogy az új tárca elnevezése Ifjúsági, Családügyi, Esélyegyenlőségi és Nemzeti Kisebbségi Minisztérium legyen.

         Nem csupán gesztusként, hanem arra irányuló komoly szándékként értékelnénk ezt a lépést, hogy a kormányprogramban felsoroltakon túlmenően töretlen lendülettel folytatódhat a hazai nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának, intézményrendszerének fejlesztése, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény módosításának folyamata. Ehhez az Országos Szlovák Önkormányzat a jövőben is a legnagyobb támogatást kívánja nyújtani Miniszterelnök Úrnak.

Tisztelettel:

Budapest, 2004. október 7.

Fuzik János

elnök