A magyarországi szlovákság szempontjairól is... ● „Közösen és őszintén”

Sajnálatosnak tartjuk, hogy az MKP által összeállított javaslatból kimaradt a Horthy-korszak soviniszta kisebbségpolitikájának elítélése és az ezt elszenvedő magyarországi szlovákok megkövetése.

Dr. Szili Katalin

elnök asszony részére

Magyar Országgyűlés

Budapest

Kossuth Lajos tér 1-3.

1055

I./541/2007

Tisztelt Elnök Asszony!

A sajtóból értesültünk arról, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöksége a 2007. szeptember 6-i ülésén „Közösen és őszintén” címmel egy történelmi megbékélési nyilatkozat-tervezetet hagyott jóvá, amelyet megküldtek a szlovák és a magyar parlament elnökének. Céljuk, hogy a két ország törvényhozásának képviselői egyeztessék egy olyan közös dokumentum szövegét, amelyben a két ország törvényhozása kinyilvánítaná, hogy közösen képzelik el az európai jövőt, és ennek érdekében a két ország közötti kapcsolattartásban túl kell lépni a múlt történelmi sérelmein. A parlamentek által elfogadandó dokumentum hangsúlyozná a két nemzet több száz éves sorsközösségét, rámutatna ennek azokra a pozitívumaira, melyek alapján a kölcsönös megértés és támogatás mellett fel lehetne építeni a magyar-szlovák együttélés jövőképét is.

Az MKP javaslata szerint a Magyar Köztársaság Országgyűlése sajnálatát fejezné ki a XIX. század vége és a XX. század eleje közötti időszakban folytatott magyar nemzetiségpolitikáért, amely súlyosan sértette a kisebbségek jogait, valamint az 1938. évi első bécsi döntés után visszacsatolt területen a magyar hatóságok által a szlovák lakossággal szemben elkövetett atrocitásokért, továbbá a Varsói Szerződés tagállamai részéről 1968-ban elkövetett agresszióért, amikor a Magyar Néphadsereg is behatolt az akkori Csehszlovákia területére.

A javaslat alapján a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa sajnálatát fejezné ki az 1918 után a csehszlovákiai magyar nemzetiségű polgárok jogait ért sérelmekért, valamint az 1945-48 közötti időszakért is, amikor a kollektív bűnösség elvét alkalmazták a csehszlovákiai magyarokkal szemben. A két ország parlamentje a második világháborút követő erőszakos lakosságcseréről egyaránt sajnálattal nyilatkozna.

A Kárpát-medencei Képviselők Fórumának 2007. szeptember 14-i találkozóját követő híradások arról tudósítottak, hogy tisztelt Elnök Asszony - az öt hazai parlamenti párttal összhangban - támogatja a Magyar Koalíció Partjának kezdeményezését. A szlovákiai kormánypártok vezetői ugyanakkor nyomatékosan elutasították a bocsánatkérés gondolatát, legutóbb pedig a szlovák parlament hozott határozatot a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségéről.

Az Országos Szlovák Önkormányzat számos fórumon, többek között a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság keretében is hitet tett a magyar-szlovák történelmi kiegyezés mellett. Támogatta a két ország történészeinek, történelemtanárainak együttműködését egy közös alternatív történelem tankönyv kiadása érdekében. Ezért méginkább sajnálatosnak tartjuk, hogy az MKP által összeállított javaslatból kimaradt a Horthy-korszak soviniszta kisebbségpolitikájának elítélése és az ezt elszenvedő magyarországi szlovákok megkövetése. A két világháború közötti időszakban ugyanis Magyarországon a szlovák anyanyelv és kultúra ápolását „hazafiatlan”, államellenes tevékenységnek tekintették. A magyar hatóságok nem engedélyezték a szlovák olvasó- és önképző körök megalakítását, üldözték, rendőri felügyelet alá helyezték, internálták, bebörtönözték azokat a nemzeti érzelmű magyarországi szlovákokat, akik követelték a kisebbségi jogok (köztük a nemzetiségi nyelven oktató iskolahálózat, a sajtótermékek, a kulturális intézmények, az anyanyelven való istentiszteletek, stb.) biztosítását, illetve a tiltások ellenére szervezték a szlovák öntevékeny kulturális csoportokat (olvasókörök, műkedvelő színjátszók, énekkarok, stb.). Ellehetetlenítették őket a mindennapi életben, akadályozták az anyaországgal való kapcsolattartásukat. A dél-alföldi térségben 1941-ben a csendőrség mintegy 250 szlovák nemzetiségű személyt tartott megfigyelés alatt államellenes nemzetiségi agitátorként. (Forrás: Tóth István: A Békés és Csanád megyei szlovákok anyanyelvi művelődési viszonyai 1919-1944., Országos Szlovák Önkormányzat, 1999.)

A magyarországi nemzetiségeket - köztük a szlovákokat is - súlyosan érintette az 1930-as években folytatott erőszakos névmagyarosítás. A szlovák nemzetiségű magyar állampolgár szlovák hangzású vezetéknévvel semmilyen közhivatali tisztséget nem tölthetett be, még egy egyszerű falusi kisbíróét sem, illetve csak abban az esetben, ha nevét magyarosította. Zagyvapálfalván és a község közigazgatási területéhez tartozó településeken pl. minden idegenül hangzó nevet viselő lakos magyar vezetéknevet kapott, akár elfogadta azt, akár tiltakozott ellene. A község erőszakos névmagyarosítását végrehajtó főjegyző, Beczner Pál (magyarosítás után Bereznay Pál) az akkori rossznyelvek szerint minden egyes névmagyarosítás után 5 pengő „sikerdíjat” kapott. Az erőszakos magyarosítás csak ezeken a településeken mintegy 120, főleg szlovák vezetéknevet viselő családot érintett. (Forrás: Tamási Tahon Tibor: Zagyvapálfalva története egy lokálpatrióta szemléletében, 2003. http://www.pszfs.hu/szemizo.)

Ezek az üldöztetések is közrejátszottak abban, hogy a két világháború közötti években számosan (lelkészek, tanítók) emigrálni kényszerültek Csehszlovákiába, illetve az 1946 és 1948 közötti lakosságcsere során a magyarországi szlovák kisebbség öntudatos identitású értelmiségi rétege szinte kivétel nélkül a szülőföldjéről történő távozás és a Csehszlovákiába való áttelepülés mellett döntött.

Tekintettel arra, hogy az MKP javaslata nem tesz említést a magyarországi szlovákok két világháború közötti sérelmeiről, amelyek következményeit a mai napig viseljük, fontosnak tartjuk, hogy a közös parlamenti nyilatkozat ítélje el a Horthy-korszak soviniszta nemzetiségi politikáját is.

Az MKP javaslatának azon részéből kiindulva, mely szerint a szlovák parlament a közös dokumentumban nyilvánítsa ki, hogy a szlovákiai nemzetiségi politikát a jövőben a pozitív példákat figyelembe véve fogja alakítani, mi magyarországi szlovákok azt kérjük, a Magyar Országgyűlés tegyen ígéretet arra, hogy felszámolja a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek alkotmányos jogainak érvényesítését gátló korlátokat, mielőbb megszünteti az ezen a területen évek óta fennálló hiátusokat (pl. a kisebbségek parlamenti képviseletének rendezése, az anyanyelvi oktatás, művelődés, hitélet, tájékoztatás anyagi, személyi és tárgyi hiányosságainak kiküszöbölése, a kisebbségi oktatási és közművelődési intézmények működési feltételeinek javítása, stb.).

A fentiekben megfogalmazott elvárásaink érvényesítése érdekében ezért azt kérjük, hogy ha az MKP kezdeményezése, vagy más kedvező fordulat nyomán valóban megkezdődhetne a magyar-szlovák történelmi kiegyezés folyamata, abban a magyarországi szlovákság szempontjai se legyenek mellőzve és a megbékélési nyilatkozat előkészítésében az Országos Szlovák Önkormányzat szakértői is részt vehessenek.

Megértő támogatása reményében,

tisztelettel:

Fuzik János

elnök

Budapest, 2007. szeptember 21.