Tallózó / Sajtószemle ● Szlovák vonatkozású cikkek ● 2009. január

Imrich Fuhl válogatásában

Incidens a Kék Macskában

„Kussoljatok, tótok!”

2009. február 1. - (Ujvári Flórián - 168ora.hu)

A Budapest és Pozsony közötti késő őszi, állami szintű hidegháború éreztette hatását a hazai szlovákság legnagyobb lélekszámú településén, Békéscsabán és a megyében is. A város határán álló szlovák helységnévtáblák lefestése, az anya-, de inkább nagyanya-nyelvükön megszólaló gyerekek esetenkénti utcai molesztálása megdöbbenést váltott ki a helyiek körében. Sokan attól tartottak, hogy a csabaiak egymás közötti kapcsolataiban valami végletesen megromolhat.

A Kék Macska - mi tagadás - nem a legelőkelőbb vendéglátó ipari egység Békéscsabán. A külvárosban működik, a betérők többsége pohár sör mellett szlovákul vitatja meg a helyi történéseket. Ám az egyik ködös novemberi délután egy addig ott nem látott vendég ráförmedt a beszélgetőkre:

- Kussoljatok, tótok! Nem azért települtem át a Vajdaságból, hogy itt is szláv dumát hallgassak!...

A megdöbbent szlovákok még fel sem ocsúdtak, amikor két tagbaszakadt férfi felállt borospohara mellől, és „itt meg ezt a dumát nem akarjuk hallani!” megjegyzéssel karon kapták, és kitették az utcára a részegen motyogó állítólagos délvidékit. Az amatőr kidobó legényeket ismerték a többiek: ezek helyi magyarok voltak.

A történetet elmesélő Lászik Mihály, a Csabai Szlovákok Szervezetének elnöke hangjában érezhető megkönnyebbüléssel számolt be az esetről. Ez a fejlemény is azt bizonyította, hogy a csabaiaknak - nemzetiségre való tekintet nélkül - sokat ér az a harmónia, ami együttélésüket jellemzi. A 300 éve, a török hódoltság után Felső-Magyarországról ide betelepített szlovákság nem véletlenül érzi magáénak is ezt a saját munkájával felvirágoztatott vidéket. Midőn a második világháborút követően a győztesek oldalán szereplő Csehszlovákia erőteljes agitációba kezdett közöttük, hogy települjenek vissza (helyettük ugyanannyi magyart űzhettek el a Felvidékről), a többség itt maradt.

A szlovák szervezet elnöke igazgató-helyettes és történelemtanár a csabai szlovák iskolában, ahová óvodás koruktól érettségiig járhatnak az oda beíratott gyerekek. Taneszközként a hazai kiadású, szlovák nyelvű tankönyvek mellett az anyaországból küldött történelem- és egyéb könyveket is használhatják segédeszközül. Az esetleges ellentmondásokra a pedagógusok igyekeznek magyarázattal szolgálni.

Nehezebb dolguk volt azonban a 2008-as év végén, midőn a nebulók azzal a panasszal estek be az osztályba, hogy egyesek rájuk szóltak az utcán, amikor szlovákul beszéltek egymással.

„Ilyesmit korábban soha nem tapasztaltunk, nem csoda, hogy megrendített bennünket” - szögezi le az iskola igazgatónője, Pecsenya Edit. Nem volt egyszerű feladat megnyugtatni a srácokat, s rávenni őket, hogy ezután is bátran szólaljanak meg őseik nyelvén. Szerencsére a gyerekek maguk szolgáltak ellenpéldákkal is, amelyek arra vonatkoztak, hogy mások - például az autóbuszok zárt terében - a védelmükre keltek.

Az is pozitív hatást gyakorolt a diákokra (és tanáraikra), hogy a táblafestési eset után Csabára látogatott miniszterelnök az iskolát is felkereste, és rendkívül jó hangulatú beszélgetést folytatott az ott lévőkkel. Gyurcsány Ferenc a Szlovák Kultúra Házában a kisebbség vezetőivel is találkozott. Itt némi zavart csak az utcáról beszűrődő zaj okozott: csabai (?) „szittyák” karikás ostorok pattogtatásával „üdvözölték” a kormányfőt. A kérdőjel nem véletlen, helyi szlovákok szerint a csabai Jobbik aktivistáit „vendégmunkások” erősítették itt is és a szlovák főkonzulátus előtti tüntetésen is. (Holott a főkonzul, Ján Süli, korábbi Kassa-óvárosi polgármester általános megelégedésre látja el feladatát.)

A megyei szlovák önkormányzat elnökének, Csicsely Ilona ügyvédnőnek információi szerint a Viharsarokban másutt nem is került sor hasonló megnyilvánulásokra, Tótkomlóson éppenséggel az események után tették ki városszerte a kétnyelvű utcanév-táblákat.

Békéscsaba 67 ezres lakosságának ma közel egyharmada vallja magát szlovák kötődésűnek. Ezt már Ando Györgytől, a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat elnökétől halljuk, aki népszámlálási adatokat idéz. Ő maga tanácskozási joggal részt vesz a városi közgyűlés munkájában, a szlovákságot érintő kérdések esetén vétóval is élhet. Erre amúgy nemigen akadt példa, a közgyűlés nemrég még olyan határozatot is elfogadott, amelyben kifejezték reményüket, hogy a dunaszerdahelyi rendőrattak, illetve a csabai helységnévtábla-rongálások dacára városukban folytatódik „a nemzetek békés egymás mellett élése”.

Békéscsaba, amely a XIX. század elején a legnagyobb szlovák lélekszámú település volt a Habsburg birodalomban, ma is több országos hatáskörű szlovák intézmény - így például nemzetiségi kutatóintézet, pedagógiai módszertani központ - székhelye. Központjában, az egykori betelepítettek utódai által épített evangélikus nagytemplom tőszomszédságában áll a kisebbségi tradíciók ápolására és népszerűsítésére hivatott Szlovák Kultúra Háza. István Anna igazgató a szerteágazó programot, annak hazai és anyaországi forrásokból történő finanszírozását ismertetve elmondta, hogy saját hagyományaik megőrzése mellett legalább ilyen fontos az együtt élő magyarságban is tudatosítani: ez a kultúrkincs valamennyiünket gazdagítja. Annak védelme és lehetőség szerinti fejlesztése tehát a többségi nemzet elemi érdeke is - szögezte le az igazgatónő.

A magyar és a szlovák kormány egyaránt abban érdekelt, hogy még 2009-ben elkészüljön Pilisszentkereszten a Szlovák Ház - mondta az MTI-nek Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, miután Dušan Čaplovič szlovák miniszterelnök-helyettessel megbeszélést folytatott pénteken Budapesten. Gémesi Ferenc elmondta, a szlovák miniszterelnök-helyettes megerősítette, hogy a pozsonyi kormány biztosítja a szlovák kisebbségi önkormányzat új épületének létesítéséhez tavaly felajánlott 80 millió forintnyi összeget. Természetesen a magyar kormány is tartja magát ahhoz, hogy a ház építéséhez ugyancsak 80 millió forintot ad - tette hozzá a szakállamtitkár. A magyar és a szlovák kormány közös finanszírozásával létesítendő új Szlovák Ház építéséről azt követően született tavaly döntés, hogy a pilisszentkereszti önkormányzat igényt tartott a tulajdonában lévő szlovák kisebbségi önkormányzati irodára, helyette máshol ajánlott fel helyiséget, amelyet azonban a szlovák kisebbség nem fogadott el. A konfliktus zavart okozott a két ország viszonyában is. A szakállamtitkár arról is tájékoztatta a távirati irodát, hogy a megbeszélésen szlovák kollégájának említést tett a szlovákiai magyar kisebbséget aktuálisan foglalkoztató főbb ügyeket is. Szót ejtett a szlovákiai magyar tankönyvekben a magyar helységnevek írását is lehetővé tevő törvényről, amelyet Ivan Gašparovič szlovák államfő 2008 decemberében nem hagyott jóvá és most újra a pozsonyi parlament elé kerülhet. Kitért a szlovák állami rádió magyar adása, a Pátria Rádió körüli bizonytalanságra is: a magyar adás ugyan átkerül a jobb vételi minőséget biztosító URH-frekvenciára, de átmenetileg nem lesz fogható Pozsonyban és környékén. Harmadrészt arra hívta fel a figyelmet Gémesi Ferenc, hogy az együttműködés új lehetőségét biztosítják a decemberben megnyílt újabb európai uniós keretek, amelyek segítségével a szlovák-magyar határon átnyúló programok valósíthatók meg.

Pilisszentkereszt - Elkészülhet ebben az évben

a szlovák kulturális központ

2009. január 23. - (Gecse Géza - mr1-kossuth.hu)

Még az idén elkészülhet a pilisszentkereszti szlovák ház - derül ki a pozsonyi kormányfő-helyettes magyarországi látogatásán. Az ügy - pontosabban annak előzménye - korábban zavart okozott a két állam viszonyában.. Mind Magyarország, mind Szlovákia minden polgárának állama. Nincsenek kiválasztott népek és kultúrák - mondta Szlovákia miniszterelnök-helyettese, Dušan Čaplovič, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének 60. születésnapi ünnepségén. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbségi és Nemzetpolitikai államtitkárságának a vezetője többek között arról beszélt, hogy a kisebbségieket 1990 óta Magyarországon hivatalosan államalkotó tényezőnek tekintjük, és ebben a magyarországi politikában nincs vita. Magyarországon a kisebbségi önkormányzatok formájában kiépült a kulturális autonómia intézményrendszere, amelyben a magyarországi kisebbségi szervezetek döntenek arról, hogy mi történik. Gémesi Ferenc elmondta azt is, hogy a magyar kormány már át is utalta azt a 80 millió forintot, amelyet a pilisszentkereszti szlovák művelődési ház megépítésére szánt a szlovák önkormányzatnak. Ezt követően, ha sikerült megállapodniuk a település vezetőinek, és a szlovák önkormányzatnak, számítanak a szlovák kormány 80 millió forintnyi támogatására, reális, hogy az év végére elkészüljön a magyarországi szlovák kulturális központ.

Dušan Čaplovič szlovák miniszterelnök-helyettes Magyarországra látogat

2009. január 22. - (mti)

A Magyarországi Szlovákok Szövetsége megalakulásának 60. évfordulója alkalmából pénteken Magyarországra látogat Dušan Čaplovič szlovák miniszterelnök-helyettes - erősítette meg a szlovák TASR hírügynökség jelentését csütörtök este az MTI-nek Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. A TASR hírügynökségnek Čaplovič szóvivőjére, Erika Adomovára hivatkozó információját, miszerint a két politikus informális megbeszélést tart a szlovák-magyar viszonyról, a szakállamtitkár nem erősítette meg. A szlovák hírügynökség beszámolt arról is, hogy Dušan Čaplovič az Országos Szlovák Önkormányzat és a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat képviselőivel áttekinti a Szlovák Ház létesítéséhez adandó pénzügyi támogatás ügyét. A magyar és a szlovák kormány közös finanszírozásával létesítendő új Szlovák Ház építéséről azt követően született tavaly döntés, hogy a pilisszentkereszti községi önkormányzat igényt tartott a tulajdonában lévő szlovák kisebbségi önkormányzati irodára, helyette máshol ajánlott fel helyiséget, amelyet azonban a szlovák kisebbség nem fogadott el. A konfliktus zavart okozott a két ország viszonyában is. A magyar kormány 80 millió forintot ajánlott fel a Szlovák Ház felépítéséhez, a szlovák kormány ugyanekkora összeget ígért.

http://www.dunatv.hu/felsomenu/nettv?video=1_488120

Čaplovič: Identitásukban meggyengültek a nemzeti kisebbségek

2009. január 23. - (mti)

Szlovák részről támogatásra számíthat a magyarországi szlovák kisebbség, különösen az oktatás és a kultúra területén, mert ez mindkét ország számára csak előnyökkel járhat. Dušan Čaplovič szlovák miniszterelnök-helyettes erről pénteken Budapesten a Magyarországi Szlovákok Szövetsége megalakulása 60. évfordulóján rendezett ünnepségen beszélt. A politikus ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy a magyarországi nemzetiségek számarányukat tekintve és identitásukban egyaránt meggyengültek. Újbóli megerősödésükre a magyar kormány erőfeszítéseket tesz. Az identitás és a hagyományok ápolása azért is fontos, mert többek között a nyelvek sokszínűségében rejlik egy ország ereje. Különösen így van ez, amióta mindkét ország tagja az Európai Uniónak - mondta Dušan Čaplovič. Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára arról beszélt, hogy a szövetség történetének elmúlt évtizedei megmutatták a magyar kisebbségpolitika 60 évét is. A szövetség egyedüli politikai érdekvédelmi szervezetként jött létre, az akkori viszonyoknak megfelelően. A maga hivatását betöltötte, de szerepe 1993-ban, a kisebbségi törvény megalkotásával átalakult. Ezután elsősorban a kultúra és az oktatás területén szervező feladatokat lát el, de van politikai szerepe is. Mint civil szervezet, az önkormányzati választásoknál lát el feladatot a jelöltek egyik kiválasztójaként. Ma is létjogosultsága van a civil szervezetnek, amely közösség összetartó erőként működik. A magyarországi 20 és 100 ezer közötti lélekszámúra becsült szlovák kisebbség körében nagy igény mutatkozik a kultúra, a nyelvhasználat megőrzésére. Emellett a képviseleti rendszernek a hatékonyabbá tételében is szerepet tölt be, hogy az önkormányzatoknál a tisztségviselők valódi érdemi, tartalmi munkát végezhessenek - mondta az államtitkár.

Elrendelték a nyomozást a szlovákellenes feliratok ügyében

2009. január 27. - (mti)

A VI. kerületi rendőrkapitányság elrendelte a nyomozást közösség elleni izgatás gyanúja miatt a Magyarországi Szlovákok Szövetsége irodai postaládáján megjelent szlovákellenes feliratok ügyében - közölte a rendőrség az MTI érdeklődésére kedden. Kormos Endre, a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese elmondta: a VI. kerületi rendőrkapitányság még hétfőn elrendelte a nyomozást ismeretlen tettes ellen. A nyomozást a BRFK folytatja.

Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára hétfőn közleményben tudatta, hogy kérte a nyomozó hatóságokat, kiemelten kezeljék a Magyarországi Szlovákok Szövetsége irodai postaládáján megjelent szlovákellenes feliratok ügyét. A szakállamtitkár - mint a közleményben fogalmazott - a leghatározottabban elítéli az ilyen és ehhez hasonló, kisebbségpolitikai és nemzetközi szempontból is egyértelműen káros, felelőtlen cselekményeket. Gémesi Ferenc szerint az eset annál is megdöbbentőbb, mivel a szövetség január 23-án ünnepelte alakulásának 60. évfordulóját.

A pozsonyi Új Szó január 24-én este értesült Imrich Fuhltól, a luno.hu magyarországi szlovák portál szerkesztőjétől arról, hogy gyalázkodó feliratok jelentek meg a Magyarországi Szlovákok Szövetségének Nagymező utcai székházánál lévő postaládán. A postaládán a következő feliratok olvashatók: „Meghaltok szlovák g...k”, „Death for Slovakia”; „Vesszen Trianon!”.

Budai Bernadett kormányszóvivő hétfőn tudatta, hogy a kormány a leghatározottabban elítéli a Magyarországi Szlovákok Szövetségének székházán szombaton megjelent szlovákellenes feliratokat. A miniszterelnök szavait tolmácsolva hangsúlyozta: Szlovákia nemcsak szomszédja, hanem barátja is Magyarországnak. Aki ilyet csinál, az nem egyszerűen hibát, hanem emberi és politikai értelemben bűnt követ el, szégyellje magát - fogalmazott. Mi magyarok nem így gondolkodunk Szlovákiáról, hanem úgy, hogy a két ország kapcsolatát a békének és a nyugalomnak kell jellemeznie - jelentette ki Budai Bernadett.

Gyalázkodó feliratok

a Magyarországi Szlovákok Szövetségének postaládáján

2009. január 24. - (www.luno.hu)

Gyalázkodó feliratok jelentek meg a Magyarországi Szlovákok Szövetségének budapesti irodájánál lévő postaládán. A Nagymező utcai épület bejáratánál lévő postaládán a következő feliratok olvashatók: „Meghaltok szlovák..... /trágár kifejezés/”; „Death for Slovakia”; Vesszen Trianon!” A rendőrséget és a magyarországi szlovákok internetes portálját szombaton délután Monika Szabóová, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének ügyvezető titkára tájékoztatta az esetről. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, majd az illetékes rendőri szervekkel folytatott egyeztetés után arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az üggyel a Nemzeti Nyomozóiroda foglalkozik. M. Szabóová portálunknak reményét fejezte ki, hogy egyedi esetről van szó.

http://juj.hu/ny/index.php?cid=1153 (+ video)

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=442689

http://menmax.hu/friss/09/01/25/erosodik-a-szlovakellenesseg

http://ujszo.com/online/kulfold/2009/01/24/szlovakellenes-feliratok-a-magyarorszagi-szlovakok-szovetsegenek-budapesti

http://index.hu/politika/belhirek/374797

http://www.mno.hu/portal/611491

A Miniszterelnöki Hivatal

kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős

szakállamtitkárának sajtóközleménye

Sajnálattal értesültem a sajtóból arról az újabb, a szlovákokat gyalázó feliratról, amely ezúttal Budapesten, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége irodai postaládáján jelent meg. Az eset annál is megdöbbentőbb, mivel - ahogyan a magyar sajtó arról részletesen hírt adott - a Szövetség az elmúlt hét péntekén ünnepelte alakulásának 60. évfordulóját.

A leghatározottabban elítélem az ilyen és ehhez hasonló, kisebbségpolitikai és nemzetközi szempontból is egyértelműen káros, felelőtlen cselekményeket. Magam is kértem, hogy a nyomozó hatóságok kiemelten kezeljék az ilyen, és ehhez hasonló eseteket. Bízom benne, hogy a felirat elkövetőit rövid időn belül megtalálják, és felelősségre vonják.

„Aki ilyet csinál, az szégyellje magát”

2009. január 26. - (mti)

Gémesi Ferenc arra kérte a nyomozó hatóságokat, hogy kiemelten kezeljék a Magyarországi Szlovákok Szövetsége irodai postaládáján megjelent szlovákellenes feliratok ügyét. Erről tájékoztatta a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárának titkársága hétfőn az MTI-t. A kormányszóvivő közölte, hogy a magyar kormány a leghatározottabban elítéli a szlovákellenes feliratokat. A szakállamtitkár - mint a közleményben olvasható - a leghatározottabban elítéli az ilyen és ehhez hasonló, kisebbségpolitikai és nemzetközi szempontból is egyértelműen káros, felelőtlen cselekményeket. Gémesi Ferenc szerint az eset annál is megdöbbentőbb, mivel a szövetség január 23-án ünnepelte alakulásának 60. évfordulóját. Az Új Szó január 24-én este értesült Imrich Fuhltól, a luno.hu magyarországi szlovák portál szerkesztőjétől arról, hogy gyalázkodó feliratok jelentek meg a Magyarországi Szlovákok Szövetségének Nagymező utcai székházánál lévő postaládán. A postaládán a következő feliratok olvashatók: „Meghaltok szlovák ge...ik”, „Death for Slovakia”; „Vesszen Trianon!”. Budai Bernadett kormányszóvivő közölte, hogy a kormány a leghatározottabban elítéli a Magyarországi Szlovákok Szövetségének székházán szombaton megjelent szlovákellenes feliratokat. A miniszterelnök szavait tolmácsolva hangsúlyozta: Szlovákia nemcsak szomszédja, hanem barátja is Magyarországnak. Aki ilyet csinál, az nem egyszerűen hibát, hanem emberi és politikai értelemben bűnt követ el, szégyellje magát - fogalmazott. A kormányszóvivő hozzátette: aki a feliratokat készítette, az minden bizonnyal törvénysértést is elkövetett, így az ügyben a rendőrség jár el. Mi magyarok nem így gondolkodunk Szlovákiáról, hanem úgy, hogy a két ország kapcsolatát a békének és a nyugalomnak kell jellemeznie - jelentette ki Budai Bernadett.

Megfenyegettek egy szlovákiai magyar politikust

2009. január 27. - (mti)

Halálos fenyegetést kapott egy szlovákiai magyar parlamenti képviselő. Szögedi Annát valószínűleg a tornaljai önkormányzatban betöltött tisztsége miatt támadják, ugyanis négy képviselőtársával együtt vizsgálatot kezdeményezett a polgármester ellen. Levélben kapott halálos fenyegetést egy ismeretlentől Szögedi Anna, a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője. A középszlovákiai Tornalján lakó képviselő fenyegetője azt írta, a nő meghal, ha nem távozik a városból. Hasonló tartalmú fenyegető levelet kapott a napokban a helyi önkormányzat öt tagja is, köztük az MKP mindhárom képviselője, valamint a városi hivatal korábbi vezetője. Az érintettek az életveszélyes fenyegetés miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek a rendőrségen. A levelet számítógépen magyarul írták. A rendőrség már megkezdte az ügy kivizsgálását. A levélből nem derül ki pontosan, hogy mit is követel szerzője, mondta Szögedi a SITA szlovák hírügynökségnek. Úgy véli, hogy az a parlamenti képviselői munkájával nincs összefüggésben. Szerinte valószínűleg arról az ügyről van szó, amelynek kivizsgálását az MKP önkormányzati képviselői a napokban kezdeményezték az ügyészségen. A tornaljai városi tanács tavaly novemberben úgy döntött, hogy 597 500 euró nagyságú hitelt vesz fel a Szlovák Beruházási és Fejlesztési Banktól a helyi Ozeta cég ipari parkjának megvásárlása céljából. A megfenyegetett személyek ügyészségi vizsgálatot kértek, mert úgy vélik, hogy a polgármester az ügyben törvényellenesen járt el. Dubovsky László, Tornalja polgármestere hivatalosan még nem értesült a képviselőtársait ért fenyegetésről, de tud róluk, hiszen a városban ez beszédtéma. A SITA-nak nyilatkozva visszautasította a fenyegetést, de azt is kifejtette, hogy az érintett képviselők ezzel az üggyel szeretnék felhívni magukra a figyelmet a közelgő önkormányzati választás előtt. Dubovsky szerint az említett beruházás 600 új munkahelyet teremtene a városban, és állami támogatást is lehetne rá kapni. Várható, hogy a vita folytatódni fog. Dubovsky lemondásra szólítja az MKP önkormányzati képviselőit. Szajkó Béla, a megfenyegetett volt városi elöljáró viszont Dubovskyt kívánja felszólítani arra, hogy mondjon le. Ha ezt nem teszi meg, aláírásgyűjtési akciót indít egy városi népszavazás kiírására Dubovsky visszahívásáról.

Szlovák-magyar tárgyalás - közös közlemény

Mindkét szövetségnek fontos a szurkolók biztonsága

2009. január 26. - (mlsz.hu)

A Magyar és a Szlovák Labdarúgó Szövetség vezetői - Kisteleki István elnök, Elbert Gábor főtitkár, dr. Bienerth Gusztáv nemzetközi igazgató, illetve František Laurinec elnök és Miloš Tomáš főtitkár - hivatalos találkozót tartottak 2009. január 26-án Ógyallán. Megbeszélést folytattak aktuális kérdésekről - többek között szó esett arról, hogy mindkét szövetségnek fontos a szurkolók biztonsága a stadionokban -, s egyeztettek az együttműködés jövőbeni lehetőségeiről is. A konstruktív és baráti légkörben lezajlott beszélgetés során a felek kifejezték azon igényüket, hogy minden külső befolyásolástól függetlenül működjenek együtt. Megegyeztek az utánpótlás-nevelés, az edzőképzés és a játékvezetés területén történő folyamatos, összehangolt tevékenységről, valamint arról is, hogy a nemzetközi szervezetekben támogatják egymás szakmai és személyi javaslatait. Kisteleki István, az MLSZ elnöke meghívta František Laurinecet, a Szlovák Labdarúgó Szövetség elnökét május 2-ra, a Telki Edzőközpont megnyitó ünnepségére, aki ezt köszönettel elfogadta.

Miroslav Lajčák az új szlovák külügyminiszter

2009. január 26. - (mti)

Miroslav Lajčák az új szlovák külügyminiszter - a nemzetközi közösség eddigi boszniai főmegbízottját hétfőn Pozsonyban nevezte ki Ivan Gašparovič köztársasági elnök. Ezt megelőzően Gašparovič felmentette a külügyminiszteri tisztségből Ján Kubišt, aki kedden Genfben átveszi az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága végrehajtó titkárának tisztségét. Lajčák hétfő délután hivatalosan átveszi a szlovák külügyminisztérium irányítását, majd még néhány napra visszatér Szarajevóba, hogy átadja ottani hivatalát és elrendezze ügyeit. A miniszterváltást eredetileg január 14-ére tűzték ki, de a földgázválság miatt Fico arra kérte Kubišt, hogy a helyzet rendeződéséig maradjon hivatalában. Az 1963-ban Poprádon született Miroslav Lajčák tapasztalt és sikeres diplomata. A pozsonyi Komensky Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd PhD-hallgató volt a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, illetve tanulmányokat folytatott a George C. Marshall Európai Biztonsági Tanulmányi Központban is, Garmisch-Partenkirchenben. 1988-ban lépett a csehszlovák diplomácia szolgálatába. 1991 és 1993 között a moszkvai csehszlovák, majd a szlovák nagykövetségen dolgozott. Ezután két éven keresztül a szlovák külügyminiszter kabinetfőnöke volt. 1994 és 1998 között Szlovákia tokiói nagykövete volt, míg 2001 és 2005 között hasonló tisztségben Jugoszláviában, Kis-Jugoszláviában (Szerbia és Montenegró), Albániában és Macedóniában képviselte Szlovákiát. A nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főmegbízottjának tisztségét 2007 júniusától töltötte be. Robert Fico 2006-ban hatalomra került koalíciós kormányában ez az ötödik személycsere. Az 1993-ban önállóvá vált Szlovákiában Miroslav Lajčák a kilencedik külügyminiszter.

A szlovák kisebbségügyi miniszter terveiről

2009. január 27. - (felvidek.ma)

Dušan Čaplovič kisebbségekért felelős kormányalelnök hétfői sajtótájékoztatóján értékelte hivatala múlt évi működését és a 2009-es feladatokat. Elmondta: a kábítószer-ellenes küzdelem, az antiszemitizmus elleni harc, az emberi jogok betartása és a romakérdés kezelése tartozik 2009 legfontosabb feladatai közé. A földrajzi nevek használatára vonatkozó oktatási törvénnyel kapcsolatban elmondta: szerinte új törvényt kellene elfogadni, mivel nem érti, mit jelent az alkalmazott nyelvhasználat, és a törvénytervezet ellentétben áll a térképészeti törvénnyel. Dušan Čaplovič kormányalelnök is egyetért azzal, hogy a földrajzi nevek első helyen magyarul szerepeljenek a magyar tankönyvekben. A módosított közoktatási törvényt, amellyel nem értett egyet a tárca vezetője, Ján Mikolaj, a parlament 107 képviselője támogatta. Az ellenzéken kívül a Smer-SD honatyái is támogatták a javaslatot. Ivan Gašparovič köztársasági elnök azonban nem értett egyet a közoktatási törvénnyel, ezért nem látta el azt kézjegyével és visszaküldte újratárgyalásra a parlamentbe. A módosított közoktatási törvényt az oktatási bizottság ismét elfogadásra ajánlotta. Január 22-én a legtöbb képviselő ugyanis azon a véleményen volt, hogy a törvény úgy jó, ahogyan azt elfogadták december 3-án. Ha a törvényhozás ismét, változatlan formában hagyja jóvá a közoktatási törvényt, akkor annak módosított változata április 1-jén érvénybe lép.

„A két társadalomnak kell megjavítania a magyar-szlovák viszonyt”

2009. január 25. - (InfoRádió)

http://inforadio.hu/audio/6841/info684127.mp3 (audio)

Ha magyarellenesség nem is, de az általános bizalmatlanság és rosszhiszeműség széles körben jelen van a szlovák társadalomban - mondta az InfoRádiónak a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. Hamberger Judit szerint a magyar-szlovák feszültséget nem a politikának, hanem a társadalomnak kell megoldania, ehhez viszont nem elég egy generációváltás. A szlovák-magyar viszony javítása vagy megoldása nem a politikai elittől várható el, mert az csak kezelni tudja a problémát - mondta az InfoRádiónak a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa, hangsúlyozva: a két társadalomnak kell hozzálátnia a két ország kapcsolatának rendezéséhez. A két társadalom között nincs olyan feszültség, mint amilyen a politikai vezetés között érzékelhető, viszont a társadalmak egyes szegmenseinek viselkedését nagyon erősen meghatározzák a politikai elitek - tette hozzá Hamberger Judit, aki szerint azonban a szlovák társadalom széles rétegeiben megtalálható az a fajta támogatás, amelyikre a viszony javításának folyamatában számítani lehet. A szakértő úgy véli: a magyarellenesség csak a szlovák nacionalistákra és támogatóikra jellemző, viszont a bizalmatlanság és a rosszhiszeműség feltételezése tágabb körben létezik. Hamberger Judit szerint ha most kormányváltás lenne Szlovákiában, és egy magyarbarát vezetés kerülne hatalomra, akkor sem tűnne el teljesen a magyarellenesség, de a közélet és a társadalom hangulata csillapodna. Történelmi alapokon meglévő magyarokkal szembeni bizalmatlanságról van szó Szlovákiában, amelyik sok évtizede hagyományozódik a szlovák társadalomban - mondta a szakértő.

Az euróbevezetés nem rontja a szlovák cégek exportteljesítményét

2009. január 29. - (mti)

Ivan Šramko, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke szerint az euró szlovákiai bevezetése nem hat negatívan a szlovák cégek exportteljesítményére. A szlovák jegybank elnöke ezt Budapesten, a Szlovák Intézetben elmondott előadásában hangoztatta, hozzátéve: Szlovákiában az európai közös pénzre való átállás minden különösebb zökkenő nélkül megtörtént, az idei év első tíz napja után az állampolgárok döntő része már az eurót használta napi vásárlásai, pénzfelvétele során.

Malina Hedvignek hazugságvizsgálaton kellene átmennie

2009. január 28. - (mti)

Szlovákia főügyésze szerint ekkor állíthatnák le a hamis tanúvallomás címén ellene folyó eljárást Már csak az orvosi szakvéleményekre vár a szlovák főügyészség Malina Hedvig ügyében, hogy további lépéseket tegyen. A szakvélemények várhatóan március végére készülnek el - jelentette ki Szlovákia főügyésze Pozsonyban. Malina Hedvig az az egykori diáklány, akit 2006 nyarán Nyitrán megvertek, s aki sértettből gyanúsítottá vált. A sajtóértekezleten elhangzott, ha Malina Hedvig alávetné magát a hazugságvizsgálatnak, s az számára kedvező eredménnyel végződne, akkor leállíthatnák a hamis tanúvallomás címén ellene folyó eljárást. „Megvárjuk az orvosi szakvéleményeket, mert most ilyen bizonyítékaim nincsenek. Azután döntök, hogy miként folytatódjon az ügy” - jelentette ki a főügyész, aki nem zárta ki, hogy akár le is állíthatja a Malina Hedvig elleni eljárást. A főügyész megismételte korábbi álláspontját, miszerint a hazugságvizsgálati teszt külföldön való elvégzése - ahogy azt Malina Hedvig ügyvédje, Roman Kvasnica követeli - ellentétes a hatályos törvényekkel. Malina Hedvig két állítólagos támadója decemberben Szlovákiában vetette alá magát a hazugságvizsgáló detektornak, a hozzáférhető információk szerint számukra kedvező eredménnyel. Az ügyész jelezte: az időközben szlovák barátjához férjhez ment és tavaly nyáron kisbabát szült volt diáklány maga választhatja ki, hogy melyik szakembernél kívánja alávetni magát a vizsgálatnak. A hatályos szlovák törvények értelmében a hazugságvizsgáló detektorral elvégzett tesztek eredménye a bírósági tárgyaláson nem használható fel. Malina Hedvig azt állítja, hogy két „ismeretlen bőrfejű” megverte az utcán, mert magyarul beszélt. A rendőrség mintegy két hétig nyomozott a tettesek után, aztán váratlanul arra a következtetésre jutott, hogy Malina Hedviget senki sem verte meg, az esetet ő maga találta ki. Azóta ellene folyik eljárás. A legfőbb ügyészség 2007 őszén vette át az ügyet, s noha már igen sok embert kihallgattak, érdemi fejlemény máig nincs. A sértettből gyanúsítottá vált Malina Hedvig több mint két éve harcol eredménytelenül igazáért.

A szlovákok többsége szereti a magyarokat

2009. január 29. - (mti)

A szlovákok 87 százaléka jónak tartja a magyar kisebbséggel való együttélést - derült ki a Synovate közvélemény-kutató ügynökség felméréséből. A pozsonyi Új Szó című napilap csütörtöki kiadása szerint a felmérést tavaly novemberben és decemberben készítették. A magyar-szlovák viszonyról mintegy 240 személyt kérdeztek meg. A szlovákok 85 százaléka elfogadna magyar nemzetiségű szomszédot, 83 százalékuknak pedig nem okozna problémát, ha a kollégája magyar nemzetiségű volna, viszont arra a kérdésre, hogy ha a gyermeke magyar fiatallal házasodna, már csak a megkérdezettek 65 százaléka válaszolt úgy, hogy ez nem zavarná. A megkérdezettek 64 százaléka úgy véli, Szlovákia megfelelő mértékben biztosítja a kisebbségi jogokat. A szlovák- magyar államközi kapcsolatokat 32 százalék jónak ítélte meg, 39 százalék semlegesnek, 29 százalék rossznak. A viszony megromlásáért a megkérdezettek 75 százaléka szerint a szélsőségesek a felelősek, 70 százalékuk azt mondja, hogy a politikusok, 53 százalékuk pedig azt, hogy a negatív történelmi hatások állnak a háttérben. Minden második szlovák megfelelőnek minősítette a rendőri beavatkozást a novemberi dunaszerdahelyi futballmérkőzésen, 16 százalékuk aránytalannak, 30 százalék nem tudott véleményt mondani. A Synovate felmérése szerint azoknak a szlovákoknak, akik kapcsolatban állnak magyar nemzetiségűekkel, sokkal kisebb félelmeik vannak, mint azoknak, akik nem ismernek személyesen magyarokat.

Magyar-szlovák parlamenti bizottsági találkozó lesz pénteken

2009. január 29. - (mti)

Megbeszélést tart Budapesten a magyar és a szlovák parlament gazdasági bizottsága január 30-án, pénteken - közölte csütörtökön a Magyar Országgyűlés sajtószolgálata. A magyar delegációt Podolák György bizottsági elnök (MSZP), a szlovák delegációt Maros Kondrót bizottsági elnök vezeti. A gazdasági bizottságok találkozójáról a két házelnök 2008 decemberében állapodott meg. Januárban és februárban összesen öt magyar parlamenti bizottság képviselői találkoznak szlovák partnereikkel.

A szlovák belügyminisztérium szerint

a szurkolók sértettek törvényt a dunaszerdahelyi meccsen

2009. január 29. - (mti)

A szlovák belügyminisztérium befejezte a november elsején Dunaszerdahelyen lejátszott DAC-Slovan bajnoki labdarúgó-mérkőzésen történt események felülvizsgálatát, és megállapította, hogy a szurkolók törvényt sértettek - közölte Erik Tomáš, a belügyminisztérium szóvivője. „Bizonyítást nyert a szurkolók törvénysértő tevékenysége négyféle bűncselekmény esetében, amelyek jelenleg kivizsgálás alatt vannak. További 11 kihágásért a tettesekre pénzbüntetés lett kiszabva” - állítja a szóvivő közleményében. A dunaszerdahelyi DAC-Slovan labdarúgó-mérkőzésen a szlovák rohamrendőrök benyomultak a hazaiak szektorába - ahol magyarok is voltak - és rátámadtak az emberekre. Tizenegyen megsérültek, köztük öt magyarországi szurkoló.

Kubiš kiáll a magyar nyelvű tankönyvek mellett

Legyenek összefüggő magyar szövegek a tankönyvekben

2009. január 25. - (mti)

Ján Kubiš szerint a józan ész azt diktálja, hogy a szlovákiai magyar iskolák tankönyveiben összefüggő magyar szöveg legyen, beleértve a földrajzi neveket is. A szlovák megnevezéseknek zárójelben kellene szerepelniük, hogy ne bontsák meg az eredeti szöveget. A távozó külügyminiszter vasárnap Pozsonyban újságírókkal találkozva úgy vélte: teljes tévút és fölösleges lépés volt felvetni a kisebbségi tankönyvek földrajzinév-használatát. „Ez egy igazán felesleges ügy. Felesleges. Teljesen felesleges. Nem tudom, kinek használt jobban, de felesleges” - jelentette ki a Kubiš.

Slotának nem tetszik a magyar nyelvű emléktábla

2009. január 24. - (dunatv.hu)

Január 10-én avatták fel azt az emléktáblát Révkomáromban, amely ismételten kiváltotta Ján Slota a Szlovák nemzeti Párt elnökének felháborodását. A tábla a Komáromi Nagygyűlésről emlékezik meg, amelyet 15 évvel ezelőtt azért tartottak, hogy a Szlovákiában élő magyarok kifejezzék az önkormányzatiságba vetett hitüket. - Mindig magunkért, soha mások ellen. - Dsida Jenőtől származik az az idézet, amely a révkomáromi emléktáblán áll. Ján Slota szlovák politikus szerint a tábla szövege uszító és gyűlöletkeltő, ráadásul felháborítónak tartja azt is, hogy a szöveg csak magyarul szerepel rajta. Ján Slota szerint ezzel a felirattal törvénysértést követett el a szlovákiai magyar kulturális szervezet, ráadásul a Duray Miklós által felavatott tábla bizonyítja a Magyar Koalíció Pártja autonómiatörekvéseit. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke éberségre szólítja fel honfitársait, és kijelentette: mindent megtesz annak érdekében, hogy befagyasztassa az emléktáblát állíttató Csemadok állami pénzekből származó bevételeit. - 1994-ben, mikor Slota pártja kormányon volt Mečiarékkal, akkor az állami támogatást megvonták a Csemadoktól, úgyhogy annak már 15 esztendeje pont, úgyhogy állami támogatást, illetve ilyen jellegű állami támogatást nem tud tőlünk megvonni. Mi pályázatokból és tagdíjakból tartjuk el magunkat. Petheő Attila azt mondja, a tábla szövege azért van csak magyarul, mert az itt őshonos magyar közösséget így akarták emlékeztetni a 15 évvel ezelőtti eseményekre. Ez pedig nem törvényellenes még Szlovákiában sem. Ha azonban a pozsonyi Parlament elfogadja a kulturális tárca által előkészített törvénymódosítást, akkor pénzbírságra számíthat az a szervezet, amely olyan emléktáblát állít, amelyen nincs szlovák felirat.

http://www.dunatv.hu/felsomenu/nettv?video=1_488502

A szlovák oktatási miniszter szerint a Felvidék kifejezés sérti a szlovákokat

2009. január 22. - (mti)

Ján Mikolaj, szlovák oktatási miniszter szerint nem alkalmazható a gyakorlatban a módosított oktatásügyi törvény, mert egyebek közt senki sem tudja megmondani mit kell konkrétan érteni a „meghonosodott kisebbségi földrajzi megnevezések használata” kifejezés alatt. „A Felvidék például meghonosodott, de becsületükben sérti a szlovákokat, ezért ez nem tehető be a tankönyvekbe” - jelentette ki Mikolaj a koalíciós Szlovák Nemzeti Párt (SNS) pozsonyi sajtóértekezletén csütörtökön. A párt a törvénymódosítás elutasítását akarja. Az eredetileg az ellenzéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) műhelyéből származó módosított oktatásügyi törvényt, amely lehetővé tenné a kisebbségi tankönyvekben a földrajzi megnevezések kétnyelvű - kisebbségi és szlovák - használatát, decemberben fogadta el a szlovák parlament a kormánykoalíciót vezető Smer párt képviselőinek segítségével. A jogszabályt Ivan Gašparovič államfő azonban megvétózta és visszaküldte a parlamentnek. Az elnöki vétó felülvizsgálatához a 150 tagú testületben 76 képviselő támogatására van szükség. Az SNS egyelőre nem tudja, hogy a várhatóan februárban sorra kerülő újabb parlamenti szavazáson milyen álláspontot fognak képviselni a kormánykoalíciót vezető Smer honatyái. „Nem tudjuk, hogy végződik a szavazás. Bízunk abban, hogy koalíciós partnereink nem ismétlik meg korábbi hibájukat” - mondta újságíróknak Anna Belousovová, a nemzetiek alelnöke. Megismételte pártja álláspontját, miszerint a módosított tanügyi törvény alkotmányellenes. „Ha a módosítást mégis megszavazzák, az SNS az alkotmánybírósághoz fordul” - húzta alá Belousová. A szlovák nemzetiek továbbra is azt akarják, hogy a kisebbségi tankönyvekben előbb a hivatalos szlovák megnevezés szerepeljen, s csak azt kövesse a kisebbségi megnevezés. A párt szerint ehhez nincs szükség törvényre, elég lenne a miniszter rendelete is. A törvény a mai formájában szerintük betarthatatlan, megvalósíthatatlan. „A meghonosodott (kisebbségi) megnevezéseket kellene használni, de senki sem tudja, hogy melyek azok. A törvényben továbbá arról van szó, hogy azokat a megnevezéseket kellene használni, amelyek a 2002-2006 között jóváhagyott tankönyvekben szerepeltek. Megismétlem: 2002 és 2006 között a minisztérium egyetlen tankönyvet sem hagyott jóvá. Egyetlen egyet sem, tehát nem tudom, mi szerint járjak el” - fejtette ki a nemzeti párti miniszter.

Pozsony szerint sértő a Felvidék kifejezés

2009. január 22. - (Szilvássy József - Népszabadság)

Ján Mikolaj, a szlovák oktatásügyi tárca szlovák nemzeti párti (SNS) vezetője szerint a pozsonyi parlament által elfogadott, ám Ivan Gašparovič elnök által megvétózott oktatásügyi törvénytervezet végrehajthatatlan, ezért a parlamentnek el kellene utasítania. - Senki sem tudja konkrétan megmondani, mit jelent az a cikkely, amely szerint a szlovákiai kisebbségek nyelvhasználatban meghonosodott szlovákiai helység- és más földrajzi neveket a nemzetiségi iskolák számára kiadott tankönyvekben a tanulók anyanyelvén lehet feltüntetni, s csak utána zárójelben szlovákul. A Felvidék kifejezés például használatos a magyar nyelvben, ám a szlovákság becsületét sérti, ezért semmiképpen sem szerepelhet a szlovákiai magyar tankönyvekben. Remélem, ezt már koalíciós partnerünk, a Smer-SD képviselői is belátják - vélekedett a miniszter. Eddig ezekben a kiadványokban a diákok anyanyelvén tüntették fel a földrajzi neveket, legfeljebb a függelékben tettek közzé magyar-szlovák helységnév-szótárt. Néhány hónappal ezelőtt azonban Ján Mikolaj elrendelte a kiadóknak, hogy ezentúl a magyar tannyelvű iskolák számára kiadott tankönyvekben is szlovákul kell feltüntetni a földrajzi neveket is. Azóta már két olyan kiadvány látott napvilágot, amelyek olyan nyelvi szörnyszüleményeket tartalmaztak, mint például: „Legnagyobb alföldünk a Dunaj mellett fekszik. A neve: Podunajská nížina“ - tehát a Dunát és a Csallóközt sem tüntették fel magyarul. Még a bősi vízerőműt is úgy emlegetik az egyébként is magyartalanságoktól hemzsegő szövegkörnyezetben, hogy „a gabčikovói vodné dielo“. A keveréknyelven megjelent tankönyvek óriási felháborodást váltottak ki a szlovákiai magyar pedagógusok és a szülők körében, akik ezeket a szellemi selejteket visszaküldték a miniszternek. Tiltakoztak a szlovákiai értelmiségiek is. A Magyar Koalíció Pártja ezután tavaly szeptemberben törvénymódosítást nyújtott be a pozsonyi parlamentbe. Azt indítványozták, hogy a politikai manipulációk megakadályozása érdekében jogszabály mondja ki, hogy a szlovákiai nemzetiségű iskolák által használt tankönyvekben a diákok anyanyelvén tüntessék fel a földrajzi neveket is. A javaslatot a Robert Fico vezette Smer módosító javaslataival és voksaival, valamint a két szlovák ellenzéki párt támogatásával a pozsonyi parlament nagy többsége megszavazta. Szavazás előtt a Szlovák Nemzeti Párt képviselői kivonultak az ülésteremből. Ezt követően Ján Slota az SNS elnöke nyílt levélben szólította fel a szlovák államfőt, hogy ne írja alá a dokumentumot. Ivan Gašparovič így is cselekedett, mert szerinte a tervezet több más szlovákiai jogszabállyal ellentétes. Többek között a térképészeti és az államnyelv-törvénnyel is. Az előbbi úgy rendelkezik, hogy a földrajzi neveket csak szlovákul lehet feltüntetni, az utóbbi jogi norma pedig kimondja, hogy a helységneveket és minden egyéb hivatalos információt először az államnyelven kell feltüntetni és csak második helyen a nemzeti kisebbségek nyelvén is, meghatározott esetekben. A Magyar Koalíció Pártjának szakpolitikusai szerint ezek a törvények a nemzetiségi tankönyvek nyelvhasználatára nem vonatkoznak. Lapunk megkeresésére Berényi József, a törvénymódosító tervezet egyik megalkotója kifejtette: - Különösen az Európai Unióban mindenkinek alapvető joga azokat az anyanyelvén használni. Az, amit a pozsonyi oktatásügyi miniszter szorgalmaz, a szlovák értelmiségiek, de számos politikus kollégánk számára is kínos, hiszen a hazai nemzetiségi iskolák számára olyan keveréknyelven szeretne tankönyvet kiadni, amelyben csak a ragok magyarok, a megnevezés viszont szlovák. Ilyesmivel legutóbb a tájainkon Ceausescu kísérletezett. Nyilván boldog lenne, ha megtudhatná, hogy bő évtizeddel később Szlovákiában akadnak követői - mutatott rá a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Csütörtök délelőtt Pavol Paška pozsonyi házelnök közölte, hogy mindent megtesz a közoktatási törvény végleges elfogadása érdekében. Az államfői vétó miatt a dokumentumról februárban szavaznak újra a szlovákiai parlamentben. A törvénytervezet elfogadásához a 150 tagú testületben legalább 76 igenlő szavazatra van szükség. Mivel a Magyar Koalíció Pártjának és két szlovák ellenzéki partnerének nincs ennyi voksa, az elnöki vétót akkor lehet áttörni, ha a Robert Fico vezette legerősebb kormánypárt, a Smer-SD képviselői nem változtatnak korábbi álláspontjukon, vagyis másodszor is megszavazzák a közoktatási törvény módosítását.

A politika „mintha megőrült volna”

Magyar-szlovák kerekasztal-beszélgetés Budapesten

2009. január 19. - (mti)

A magyar-szlovák viszony javítása érdekében szükség van az értelmiség és a politikai elit párbeszédére, valamint a történelmi sérelmek kibeszélésére - erről is szó volt azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet magyar és szlovák értelmiségiek részvételével tartottak hétfőn Budapesten. A vitaestet az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKK) és a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete tartotta. Törzsök Erika, az EÖKK elnöke, egyben a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségekért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója bevezetőjében arról szólt: az Európai Unió igazolta ugyan azt az előfeltevést, hogy a két ország társadalma kevésbé gyűlölködve fogja élni az életét, de a politika „mintha megőrült volna”. Ormos Mária, történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja a magyar-szlovák viszony kapcsán kiemelte, hogy 1989 után megbosszulta magát a meg nem vitatott történelem. Előzőleg a közéletben lett csend, és ez „eltartott negyven évig”. Ezalatt a családok megőrizték régi elképzeléseiket, amelyek a rendszerváltozás után „kiborultak”, s a politika nem tudta ezt sem megtárgyalni, sem kezelni. Az értelmiség részéről pedig nem történt meg a közeledés, a párbeszédre való hajlandóság jelei sem mutatkoztak. Rudolf Chmel, a prágai Károly Egyetem Kelet-és Közép-európai Tanulmányok Intézetének igazgatója, a volt Csehszlovákia történetének utolsó budapesti nagykövete, volt szlovák kulturális miniszter úgy vélte: a szlovák nacionalizmus csak valamikor a jövőben fog létrejönni. Hozzátette, hogy a szlovák állam 16 évvel ezelőtti megszületését Szlovákia lakosságának több mint 50 százaléka érdektelenül fogadta. Gyáni Gábor történész, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, egyetemi tanár azt mondta: természetes a Szlovákia 1993-as függetlenné válása óta tapasztalható, felerősödő nacionalizmus, mert Szlovákia a XIX. századra jellemző nemzetépítés időszakába tért vissza. Ormos Máriával és Rudolf Chmellel szemben úgy vélte, hogy a nacionalizmust a történelem elfelejtésével lehet „humanizálni”. Peter Michalovic, a pozsonyi Comenius Egyetem esztétika tanszékének tanára arról szólt: a nacionalizmus akkor lehet sikeres, ha a történelemre és a nyelvre hivatkozik, és azokat leegyszerűsítve, reduktívan használja fel céljaira. Szerinte az irodalmi nyelvek XIX. századi megalkotása nemcsak a modern államigazgatás kialakításához járult hozzá, hanem történelmi igazolásul is szolgált arra, hogy az adott nyelv azon a területen a legrégebbi. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: éppen a nyelv, a közös gyökerű vagy éppen azonos szavak bizonyítják, hogy a mindennapi életben és a kultúrában mennyi közös van a szlovákokban és a magyarokban. Závada Pál, aki a vitaesten magát szlovák származású magyar írónak nevezte, arról beszélt, hogy a nacionalizmus pozitív is lehet, ha nemzeti büszkeséget jelent. Szerinte „fel kell nyitni népeink szemét”, a politika csak a szavazatszerzés miatt érdekelt a feszült viszony fenntartásában Magyarország és Szlovákia között. Úgy fogalmazott: a mai magyar kormány a szélsőjobb felé „kacsintgat”, amikor „bekeményít” Szlovákiával szemben, és ettől szavazatokat remél. Hushegyi Gábor, a Szlovák Nemzeti Múzeum kurátora szerint az értelmiség feladata, hogy meggyőzze a politikusokat arról: a reduktív szemlélet nem alkalmazható a szavazatszerzésre. A két ország első közös sikerélményének az 1989-es rendszerváltozást, a másodiknak pedig a 2004-ben megvalósult európai uniós tagságot nevezte. Úgy vélte, hogy a történelemnek nincs akkora szerepe Szlovákiában, mint Magyarországon, mert például nem érettségi tantárgy. Az elhangzottakhoz a közönség soraiból többen hozzászóltak. Egyikük, Hamberger Judit, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, Szlovákia-szakértő szerint a szlovák-magyar viszonyt javítaná, ha a két ország rövid politikai nyilatkozatot fogadna el, a kölcsönös sérelmek taglalása nélkül.

Sólyom László: A Selye János egyetem

fontos a Szlovák-magyar kapcsolatokban

2009. január 19. - (fh)

Ahhoz, hogy egy kisebbségben élő nemzet más nyelvű környezetben fennmaradjon saját értelmiségre van szüksége - ezt mondta Sólyom László köztársasági elnök a révkomáromi Selye János Egyetem fennállásának ötödik évfordulóján rendezett ünnepségen hétfőn. Az államfő szerint az egyetem létezése mind a szlovákiai magyarság, mind a Szlovák és a Magyar Köztársaság viszonya szempontjából fontos tényező. Sólyom László beszélt arról is, hogy a szlovák kormány és a törvényhozás Magyarország szomszédai közül elsőként ismerte el a magyar közösség egyetemalapítási szándékának fontosságát. Öt évvel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott törvény alapján jött létre a révkomáromi Selye János Egyetem, ezt a tényt Magyarország rendkívül nagyra becsüli és méltányolja - fogalmazott a köztársasági elnök. A dél-szlovákiai magyarok képzettségi mutatói tartósan rosszak voltak, az itt élő magyar szakembereknek több éves lemaradást kell behozniuk, és ebben a Selye János Egyetem rendkívül fontos szerepet játszik - mondta Sólyom László. Az államfő hozzátette: az ötéves intézmény fontos láncszeme a két nemzet kapcsolatának. A rendezvényen a magyar államfő mellett részt vett Ivan Gašparovič, a Szlovák Köztársaság elnöke és Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes is. Ivan Gašparovič a megértés hídjának nevezte az egyetemet, amely szerinte a nemzetek között felmerülő ellentétek rendezésének is fontos színtere. Az ünnepségen Albert Sándor, az egyetem távozó rektora emlékérmet adott át a szlovák és a magyar államfőnek, a szlovák miniszterelnök-helyettesnek valamint Pálinkás Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének.

Elköszönt a szlovák korona

2009. január 17. - (fh)

Péntek, január 16-a volt az utolsó nap Szlovákiában, hogy az emberek még vásárlással, szolgáltatás kifizetésével szabaduljanak meg a koronától, amelyet január elsején az euró váltott fel. A régi pénznem szombattól már csak bankokban váltható az uniós fizetőeszközre. Az év első 16 napján a „régi” pénzzel fizetők már euróban kapták a visszajárót. Bár az Eurobarometer felmérése szerint a napokban a népesség 80 százaléka már kizárólag az új pénzt használta, szerdán még 36,7 milliárd korona - vagyis nagyjából 320-340 milliárd forintnak megfelelő készpénz volt a lakosságnál. A korona euróra váltása január 16-a után is lehetséges. A kereskedelmi bankokban korlátozás és illeték nélkül idén június 30-ig válthatók át a koronás érmék, a koronás bankók pedig egészen az év végéig. Még rugalmasabb a jegybank, vagyis a Szlovák Nemzeti Bank, ahol az érmék beváltására 2009 végéig van mód, a papírpénzek esetében pedig végképp nem szabnak határidőt. Mindezek a szolgáltatások tehát ingyenesek, ám idén január 19-étől a szlovák jegybank és a kereskedelmi bankok száznál több koronás érme vagy száznál több koronás papírpénz esetén pedig úgy dönthetnek, hogy csak az összeg egy részét váltják át díjmentesen.

Gázt szereztek - Ügyesen lobbiztak a szlovák politikusok

2009. január 16. - (mr1-kossuth.hu)

Gázt szereztek hazájuknak a magyar-ukrán megállapodástól függetlenül. Hétfőtől feloldják a korlátozásokat. Hétfőtől megszüntetik a nagyvállalatokat gúzsba kötő korlátozásokat, gázt kap ugyanis Szlovákia Ukrajnától, mégpedig úgy, ahogy azt a szlovák kormányfő pár nappal ezelőtt kijárta a két szembenálló félnél. Ukrajna a nyugati államhatárhoz közeli hatalmas tározóiból földgázt szállít Szlovákiának. Cserébe a Gazprom ugyanennyi gázt juttat Ukrajna belső vezetékhálózatába, és sikerült elintézni azt is, hogy Szlovákia rákapcsolódhasson a Fehér-Oroszországon, Lengyelországon és Csehországon keresztül húzódó, Németországba és Franciaországba irányuló Jamal-vezetékre. Ebben Csehország közreműködésére is szükség van. Ezt pár órával ezelőtt megígérte Topolánek kormányfő szlovák partnerének, legkésőbb tehát jövő hét szerdán megkezdődhet a földgázszállítás Csehországból.

Szalámiként ábrázolták Szlovákiát

2009. január 16. - (kitekinto.hu)

Szlovákia is tiltakozik az „Entropa” nevű műalkotás ellen, mert ezen egy cseh szobrász az országot magyar nemzeti színű szalaggal átkötött szalámiként ábrázolja. Ján Kubiš külügyminiszter Alexander Vondra uniós ügyekért felelős cseh kormány-alelnökkel folytatott telefonbeszélgetésében kifogásolta ezt és jelezte, hogy valószínűleg kérni fogja a plasztika eltávolítását. Az unió soros elnökségét ellátó Csehország nevében ma Vondra bocsánatot kért mindazoktól, akiket megbántott a sztereotípia-kiállítás. Korábban a szobrász is bocsánatot kért, amiért a kiállítást úgy állította be, mintha különböző nemzetiségű művészek készítették volna, miközben valójában cseh művészek kis csoportja volt az alkotó. David Černý ugyanakkor leszögezte, hogy a groteszk túlzás és a misztifikáció a cseh kultúra egyik védjegye. Szlovákián kívül eddig Bulgária tiltakozott az egyik uniós főépületben lévő alkotás ellen, mivel az az országot török vécéként ábrázolja. A Szlovák Nemzeti Párt, amint megtudta, hogy a cseh művész miként ábrázolta Szlovákiát, máris hallatta a hangját a megalázó alkotás miatt. A párt alelnöke, Anna Belousová azonnal felszólította a szlovák külügyminisztert, hogy tiltakozzon a cseheknél, mert a pártját alaposan felháborította a mű, amely Szlovákiát véleményük szerint lekicsinylően és megalázóan ábrázolta. A politikai színezetű művel szerinte csak le akarják járatni az országot. Szomorúnak minősítette Pozsony hivatalos reagálását a Sme című szlovák liberális napilap. „A bolgárok nem bírták elviselni a török vécéket, a szlovákok a magyar szalámit. A hivatalos szlovák reagálás szomorú. Azt bizonyítja, hogy Szlovákia politikai képviselőinek nincs humorérzéke” - írja pénteki jegyzetében az újság.

Új szlovák nagykövet Magyarországon?

2009. január 14. - (nol)

Szlovákia állítólag visszahívja jelenlegi magyarországi nagykövetét, Juraj Migašt, aki négy éve áll a budapesti szlovák diplomáciai képviselet élén, Peter Weiss váltja fel - jelentette szerda este egy szlovák kereskedelmi televízió. A Markíza megbízható forrásokra hivatkozó hírétét a szlovák külügyminisztérium nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Több szlovák nagykövet leváltásáról szerdán tárgyalt a szlovák kormány, semmiféle konkrétumot nem hozva nyilvánosságra. „A szóbeszédet nem kívánom kommentálni” - reagált a hírre Weiss. Peter Weiss az 1989-es bársonyos forradalom után a szlovák politika egyik meghatározó személyisége volt. Szlovákia Kommunista Pártja 1990-ben az ő vezetése alatt alakult át Szlovák Demokratikus Baloldallá (SDL). Az SDL támogatta Szlovákia csatlakozását a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, 1998-ban tagja lett a Mikulás Dzurinda irányította kormánykoalíciónak. Weissnek később több vitája is támadt az SDL-ben, ezért onnan kilépett és megalakította a Szociáldemokrata Alternatíva nevű pártot. Ez a párt azonban 2002-es parlamenti választáson megbukott, és egyesült a Robert Fico jelenlegi kormányfő vezette Smerrel. Weissnek nincs diplomáciai tapasztalata, a kilencvenes években azonban egy ideig a szlovák parlament külügyi bizottságát vezette. Politológusként különböző lapokban aránylag gyakran közöl cikkeket a szlovák-magyar kapcsolatokról is. Ezekben rendszeresen bírálta a nacionalizmust, személye így valószínűleg kedvező fordulatot hoz a hűvös szlovák-magyar viszonyban. A szlovák kormány javaslatát Ivan Gašparovič államfőnek is jóvá kell hagynia. Miután ez megtörténik Pozsonynak Budapesthez kell fordulnia, és a diplomáciai szokásjog alapján beleegyezést kell kérnie a magyar féltől. „Amíg a fogadó ország nem igazolja vissza a diplomaták fogadását, addig semmiféle konkrét nevet nem hozunk nyilvánosságra” - jegyezte meg Ján Skoda, a szlovák külügyminisztérium szóvivője.

Meghalt Milan Rúfus szlovák költő

2009. január 12. - (mti)

Meghalt Milan Rúfus, a kortárs szlovák költészet és prózaírás egyik legjelentősebb és legismertebb képviselője. Az 1928-ban született költő vasárnap reggel egy pozsonyi kórházban hunyt el. Milan Rúfus 1928-ban született Liptó megyében, szlovák-történelem szakot végzett a pozsonyi Komensky Egyetemen, ahol 1952-1989 között szlovák és cseh irodalomtörténetet adott elő. Két évig (1971-1972) a Nápolyi Egyetem vendégtanára volt. A rendszerváltás után nyugdíjasként Pozsonyban élt, s még az utolsó éveiben is írt és részt vett az irodalmi életben. Első versei 1956-ban jelentek meg, költészete - amelyben erősen jelen van az istenben való hit, a vallásosság - ma is nagyon népszerű, s irodalmi tevékenységéért számos elismerést, kitüntetést kapott. Verseskötetei az elmúlt évtizedekben több tízezres példányszámban keltek el. A legutóbbi időben írt verseinek gyűjteményét februárban jelenteti meg az egyik szlovákiai könyvkiadó. Esszéírói és fordítói tevékenysége is jelentős, elismert. Milan Rúfust a szlovák irodalomtudósok háromszor jelölték Nobel-díjra, verseit több mint húsz nyelvre fordították le, legújabban kínaira is. Rúfus verseinek legismertebb magyar fordításait Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költőnek köszönhetjük.

Nem kér Csáky püspökéből az Egyház

2009. január 11. - (felvidek.ma / sme)

„Csáky Pál politikai pontokat gyűjt. Kijelentéseivel túllépi hatáskörét.“ Ezekkel a szavakkal reagált Jozef Kováčik, a Szlovák Katolikus Püspökkari Konferencia szóvivője az MKP elnökének felvetésére, miszerint a magyar nemzeti kisebbségnek saját püspökre van szüksége. A magyar nemzeti kisebbségért felelős helynököket eddig a besztercebányai, nyitrai és kassai egyházmegyékben nevezték ki, ahol ezzel a feladattal papokat bíztak meg. Ezenkívül több püspök és segédpüspök bírja a magyar nyelvet. Ez a Szlovák Katolikus Püspökkari Konferencia szerint elegendő. Csáky azt a tényt hangsúlyozza, miszerint Szlovákiában mintegy 400 000 magyar nemzetiségű katolikus él. Az értük felelős püspök kinevezéséért 50 ezer aláírás gyűlt össze. A civil szervezetek, amelyek petícióval fordultak a Szlovák Katolikus Püspökkari Konferenciához, mindeddig nem kaptak választ kérvényükre. „Bízunk benne, hogy a jövőben teljesítik kérésünket,“ nyilatkozta Karaffa János, az aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője, a Pázmaneum Polgári Társulás elnöke. A nemzetiségileg vegyesen lakott területen működő papok megalapozottnak tartják azt a kérést, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó híveknek legyenek saját helynökeik. „Több püspökünk van, akik beszélnek magyarul. Szerintem ez elegendő. A helynök kinevezése azonban nem lenne felesleges,“ állítja Kamil Kucharčík atya a füleki egyházközségből. Éppen a rozsnyói egyházmegyének, amelyhez Fülek is tartozik, a hozzá tartozó magyar hívő közösség viszonylag magas száma ellenére sincs magyar helynöke.

Duray nyilatkozata felhergelte a szlovák kormányt

2009. január 14. - (mti)

Dušan Čaplovičot, a kisebbségekért felelős szlovák kormányfő-helyettest nyugtalanítják azok a nyilatkozatok, amelyeket Duray Miklós és más szerinte radikális szlovákiai magyar politikusok tettek szombaton Révkomáromban. „A Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke és a párt főideológusa Duray Miklós újra a széles szlovákiai közvélemény elé tárta az MKP radikális vezetésének valódi politikai céljait, amelyek közé semmiképpen sem tartozik a szlovákok és a magyarok harmonikus együttélése, hanem a nemzetiségi feszültség és gyűlölet szítása, akár hazugságok árán is” - áll abban a nyilatkozatban, amellyel Čaplovič reagált kedden Duraynak a nagygyűlés 15. évfordulóján mondott beszédére, illetve a komáromi megemlékezésen elhangzott nyilatkozatokra. A szlovák politikus szerint csak így lehet minősíteni az olyan állításokat, hogy az utóbbi 15 évben romlott a szlovákiai magyarság helyzete, illetve hogy nem biztosítják jogaikat. Az 1994. január 8-án megtartott „komáromi nagygyűlés” Trianon óta a felvidéki magyarság első önmeghatározó, önrendelkezési kísérlete volt - jelentette ki az évfordulós ünnepségen Duray. „Sajnos a(z akkor) kitűzött célokból csak az általánosakat tudtuk elérni. A magyarok számára nem tudtunk kiharcolni olyan jogokat, amelyek 1989-hez viszonyítva bármiféle előrelépést jelentettek volna” - nyilatkozta az MTI tudósítójának az MKP alelnöke. Čaplovič határozottan elítéli a Komáromban elhangzott politikai nyilatkozatokat, s azt állítja: egyértelműen nemet kell mondani „az etnikai alapon álló szélsőségesek politikai követeléseinek radikalizálódására”. A magyar nemzeti közösség önrendelkezésének, a bármiféle nyelvi köntösbe öltöztetett autonómiának és a magyar püspökségnek a követelése, illetve az a felhívás, hogy a Magyar Koalíció Pártját meg kell tisztítani azon személyektől, akik meghátráló politikát folytatnak, álláspontja szerint „politikai hazardőrök, szélsőségesek, fanatikusok felhívása, amelyet nem szabad szó nélkül hagyni”. A szlovák kormányfőhelyettes szerint a nemzeti kisebbségek politikai autonómiájának olyasfajta bemutatását, mintha az a kisebbségi lét jogi standardja lenne az Európai Unió országaiban, egyre gyakrabban hallani a Magyar Koalíció Pártjából és a magyarországi radikális körökből, holott az „éppen, hogy abszolút tagadása az európai integráció alapjainak, és semmi sem támasztja alá a nemzetközi előírásokban és az európai jogban. Ez csak a szélsőségesek újabb feszültségek keltésére irányuló kísérlete és egy olyan veszélyes politika megnyilvánulása, amelynek nincs helye a 21. században” - olvasható Čaplovič nyilatkozatában. A szlovák kormányfőhelyettes elutasítja a radikális és szélsőséges felhívásokat - érkezzenek bármelyik oldalról is -, s azokat az ideológiákat, amelyek a múlt század harmincas éveiben gyökereznek. Ez Szlovákia összes lakosának érdeke - zárul a dokumentum.

Gašparovič: Nem romlanak meg a szlovák-magyar kapcsolatok

2009. január 12. - (mti)

A szlovák államfő meg van győződve arról, hogy nem fog a szlovák-magyar kapcsolatok romlásához vezetni, ha a pozsonyi parlament nem hagyja jóvá a módosított tanügyi törvényt, amely lehetővé tenné a kisebbségi tankönyvekben a kétnyelvű - kisebbségi és szlovák - földrajzi megnevezések használatát. „Meg vagyok győződve róla, hogy nem. Nincs miért” - jelentette ki Ivan Gašparovič a szlovák köztelevízió vasárnapi vitaműsorában kérdésre válaszolva. A kétnyelvű földrajzi megnevezések használatát Robert Fico szlovák kormányfő novemberben Révkomáromban ígérte meg magyar partnerének, Gyurcsány Ferencnek. A pozsonyi parlament a törvényt elfogadta, Gašparovič azonban megvétózta. Az eredetileg a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) műhelyéből származó jogszabály újratárgyalására a parlamentben februárban kerül sor. Fico jelezte: nem biztos abban, hogy a tanügyi jogszabályt pártja képviselőinek többsége újra megtámogatja. A 150 tagú szlovák parlamentben az elnöki vétó felülvizsgálatához 76 szavazatra van szükség. A magyar pártnak és az őt támogató ellenzéknek azonban együttesen sincs ennyi képviselője, így a jogszabályt csak a koalíciós képviselők segítségével lehet véglegesen elfogadni. Gašparovič a törvény elutasítását ismételten azzal indokolta, hogy zavaros és nem tudni, hogyan kell értelmezni „a kisebbségi nyelvekben elfogadott megnevezés” fogalmát. Értetlenségét fejezte ki afelett, hogy miért használatosak Szlovákiában a „magyar iskolák, magyar egyetem” megnevezések. „Szlovákiában semmi ilyesmi nem létezik. Szlovákiában csak szlovák iskolák vannak, amelyekben tanítják az adott kisebbség nyelvét” - fejtette ki véleményét az államfő. Megjegyezte: a törvény azt is szabályozza, milyen arányban kellene ezekben az iskolákban a szlovák nyelvet tanítani. Szerinte ezt a kisebbségi iskolákban gyakran nem tartják be. Hozzátette: ezért úgy véli, hogy a törvény elutasítása inkább pozitív következményekkel járhat. Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy Szlovákiában a szlovák a hivatalos nyelv, s a szlovákiai magyarok állítólag nem tudnak jól szlovákul. Az elnök aggodalmának adott hangot, hogy ez gátolja a magyarok érvényesülését Szlovákiában. Ugyanakkor kifejtette: nagyon örül, hogy Szlovákiában nemzetiségek is élnek, amelyek ápolják kultúrájukat, anyanyelvüket. Ezt várja el a külföldön élő szlovákoktól is.

Szlovák-magyar kisfilm-pályázat

2009. január 10. - (bumm.sk)

A szlovák-magyar barátság mellett foglaltak állást a pozsonyi AZYl és a budapesti BUSHO filmfesztivál szervezői. A két társaság egy közös felhívást intézett a fiatalokhoz. A szervezők egy perces rövidfilmeket várnak az érdeklődő fiataloktól, melyek a „Reklama na život / életREklám” szlogenhez köthetőek. A zsűri tagjai között megtalálható két új generációs filmrendező, Bollók Csaba és M. Tóth Géza is. „...Amíg Csehszlovákia volt, úgy tűnt, mintha csak féltestvérek lennénk, de most, hogy már csak Szlovákia a szomszédunk, testvérek lettünk. És persze tudjuk, hogy testvérek is szoktak verekedni. De azt is tudjuk, hogy ez nem szép dolog, Előbb utóbb ki kell békülni... és leülni a családi asztalhoz...” - jegyezte meg Bollók Csaba. A győztes alkotásokat különféle díjakkal jutalmazzák és aktívan hirdetik is majd. Március 5. után a filmek 3 népszerű internetes portálon jelennek meg, Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban, ahol a nagyközönség ismét értékelheti a beérkezett filmeket. A 30 legjobb helyezést elért filmet az AZYL elküldi „az egyperces filmek világszervezetének” a ONE MINUTE - ONE WORLD fesztiváljain való részvételre, valamint szerepelteti őket magyar és szlovák zenei- és filmfesztiválokon. A kiválasztott filmek szlovák és magyar televíziókban, blokkokban jelennek meg/reklámként használjuk fel őket. A legjobb filmek a 2009-es AZYL-BUSHO életREklám: nyitott társadalom vagyunk c. dvd-n jelennek meg.

http://www.busho.azyl.sk

Kivándorló magyarok: Szlovákia is vonzó

2009. január 7. - (hvg)

Szlovákia az ötödik legvonzóbb állam a kivándorló magyar állampolgárok körében - derül ki a napokban megjelent 2007-es Demográfiai évkönyvből. Az északi szomszédba hivatalosan áttelepülők száma 533 fő volt 2006-ban - ez több mint hússzorosa az évtized elején regisztrált hasonló adatnak. A magyar kivándorlók preferált célországai közé tartozik az utóbbi időben Spanyolország is, az ibériai államban egy évtizeddel ezelőtt még csak 31 itthoni polgár próbált szerencsét, 2006-ban viszont már 1270 fő. A nyugat-európai államok közül változatlanul kiemelkedően nagy a német és az osztrák tartományok vonzereje: Németországba 2006-ban 18 654, Ausztriába 3734 magyar „igazolt át” - mindkét szám a legmagasabb az ezredforduló óta. Nagyságrenddel kevesebb, ám nem jelentéktelen számú hazai migránst regisztráltak 2006-ban Hollandiában (571 fő), Svájcban (485) és Svédországban (462) is. Az európai bevándorlási célpontok között 2004-ben (Németország mögött) a második helyen állt Nagy-Britannia - ahova annak idején hivatalosan 4062 magyar állampolgár érkezett a letelepedés szándékával -, 2006-ra nézve még nem tette közzé bevándorlási adatait, így pillanatnyilag még csak azt lehet tudni, hogy a szigetországban 2005-ben 1527 bevándorló magyart vettek nyilvántartásba.

A neten dúl a szlovák-magyar háború

2009. január 7. - (Balla István - FN)

A virtuálisan szlovákokkal háborúzó kamaszok sajátos felkészítést kapnak a szlovákutálatra, ezért be kellene tiltani a játékot - véli Ranschburg Jenő. Síklaki István nem ilyen borúlátó, szerinte a kibertér indulatai nem kerülnek át a valóságba, bár aggasztó mintát mutathat egy ilyen játék ellenségkép.

Lassan öt éve indult a népszerű, több mint harminc nyelven űzhető internetes stratégiai játék, a Travian. Ebben a résztevők - amolyan Asterix-mintára - háborúzhatnak a Gallokkal, a Germánokkal és a Rómaiakkal. A játék célja, hogy egy kis faluból indulva megszerezzék a hatalmat a világ felett. Néhány hónappal ezelőtt hirtelen a szlovák nyelvű változatban változott az ellenségkép. A szlovákok a magyarokat, a magyarok a szlovákokat kezdték el gyalulni. December végén Babarczy Eszter hívta fel publikációjában a figyelmet a jelenségre, mondván a neten már „dúl a magyar-szlovák háború”. Ranschburg Jenő szerint egyértelmű, hogy aki a játéknak ezt a változatát kitalálta, el akarta mélyíteni a Szlovákia és Magyarország közötti válságot. A pszichológus azért tartja különösen aggasztónak a jelenséget, mert az leginkább a kamaszokat szólítja meg, és őket nagyon könnyen lehet ilyen értelemben „nevelni”. „Ezt a játékot olyan felháborítónak tartom, hogy én be is tiltanám” - fakadt ki a FigyelőNet kérdésére Ranschburg. Mint mondta, sokat netező gyerekeknél a kibertérben tapasztalt élmények gyakran összekeverednek a valósággal. „A virtuálisan szlovákokkal háborúzó kamaszok sajátos felkészítést kapnak arra, hogy ezeket utálni kell, és ezekre - horribile dictu - a valóságban is lehet lövöldözni” - tette hozzá. Síklaki István szociálpszichológus nem ilyen borúlátó. Szerinte a netes szlovák-magyar játékháborúskodás egészen más következménnyel jár egy normál kamaszra, mint arra, aki mondjuk Dunaszerdahelyre megy balhézni. Abból a szempontból viszont nem tesz jót ez a modell, hogy a kamaszok számára automatikussá, reflexszerűvé válhat az ellenségesnek beállított szlovák-magyar viszony. Síklaki, ahogy általában az ilyen típusú játékokat, a Travian e változatát sem tartja tragikusnak, ugyanis, mint mondja, ezekben nagyon szituatívan viselkednek a játékosok. Az ilyen jellegű élmények nemigen kerülnek át a hétköznapi helyzetbe - mond ellent a pszichológusnak. A virtuális térben megvalósuló cselekedetek szerinte mereven elválnak a valóságos életbeli szituációktól. Ezzel együtt valamilyen nyomot biztosan hagy ennek a fajta ellenségképnek a sulykolása - teszi hozzá. Komoly vita folyik egyébként arról évek óta, hogy általában mennyire károsak az internetes és egyéb számítógépes játékok. Ezek egy része ugyanis kifejezetten hasznos is lehet a fiatalok fejlődésére. Sőt egyes szakemberek szerint szinte minden játék segít a különböző képességek és készségek megszilárdításában. Azzal érvelnek, hogy még a leginkább átkozott FPS (First Person Shooter, vagyis belső nézetű lövöldözős) játék is fejleszti a koncentrációt, és az ügyességet, a szem-kéz koordinációt. Kérdés, hogy milyen áron. A durva virtuális agresszivitás ugyanis bizonyíthatóan hat a valóságosan is megjelenő agresszivitásra. Nem mindegy persze, hogy milyen a gyerekek eleve meglévő agressziós szintje, de minden egyes gyereknél megnő e szint az ilyen játékoktól. A kiegyensúlyozott lelkületűeknél általában nem lép át mindez egy egészséges küszöböt, de a veszélyeztetettebb fiatalok valóságosan is erőszakosak lehetnek a virtuális öldökléstől. Ranschburg Jenő szerint szülőként, pedagógusként nagyon nehéz dolgunk van e területen. Arra kell törekednünk, hogy ne teremtsük meg még a lehetőségét sem annak, hogy a gyermekünk internetfüggő legyen. Ne engedjük napi 4-5-6 órára őket a kibertér elé. A másik, hogy a nagyon durva, agresszív játékokat valahogy vissza kell szorítani. A Travian ugyanakkor nemcsak játék, hanem közösségi portál is, amelynek chat és fórum oldalán meg is írhatják a bejelentkezett tagok a véleményüket. A szlovákok így írásban is átkozhatják a magyarok felmenőit, és ugyanez viszont is előfordul. Nem válik tehát szorosan el a játék és a valóság. Síklaki István ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy nem lehet eldönteni, hogyan viszonyul a játékban résztvevők köréhez a chatelők csoportja. Nagyon is elképzelhető, hogy az utóbbiak e tekintetben csak egy marginális kisebbség. A szociálpszichológus azt is hozzáfűzi ugyanakkor, hogy - akár szimpatikus, akár nem - minden társadalomnak szüksége volt és szüksége van olyan külső csoportokra, akiket ellenségként tud megnevezni. Most épp a szlovákok vannak napirenden. A szlovákok számára pedig mi.

Csáky: Szükség van magyar püspökre

2009. január 4. - (sita / új szó)

Szlovákiában szükség lenne egy magyar püspökre is, véli Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke. „Magyar anyanyelvű, alkalmas embereket kellene kinevezni, hogy a magyar hívek pasztorációjával foglalkozzanak. Ez meggyőzően mutatná, hogy a katolikus egyház szlovákiai része gondol ezekre az emberekre is” - mondta a pártelnök. Mivel a közeljövőben három püspök is nyugdíjba vonul, elegáns megoldás lenne, ha az egyik élére magyar püspököt neveznének ki, aki a Szlovák Püspöki Kar részeként megbízást kapna arra is, hogy más egyházmegyék magyarjainak lelki gondozását is koordinálja - véli a politikus. Az MKP elnöke szerint a hazai egyházmegyék 2008-as újrafelosztása helytelen volt, melyet a nacionalizmus hatott át, és ebben a helyzetben a püspöki helynökök, a vikáriusok kinevezése sem tekinthető elégséges megoldásnak. „A Kassai, a Rozsnyói és a besztercebányai egyházmegyében úgy-ahogy elfogadható megoldás született. De a Nyitrai egyházmegyében nincs semmiféle megoldás, ahogy a Pozsonyi egyházmegyében sem.”

Slota: Csáky foglalkozzon a reciprocitással

2009. január 4. - (bumm / sita)

Ján Slota az Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke szerint az MKP elnökének Csáky Pálnak a “fejecskéjében kicsit összekeveredtek a dolgok”. „Ha megnéznénk a szlovák papok helyzetét Magyarországon, akkor nagyon meglepődnénk. Nem választhatjuk külön, hogy mi történik a kisebbségekkel Szlovákiában és Magyarországon” - mondta Slota reakcióképp Csáky kijelentésére, miszerint Szlovákiában magyar püspöknek is kellene lennie. Slota emlékeztetőül megemlítette, hogy a kisebbségekért felelős ombudsmanok Magyarországon nagyon negatívan nyilatkoztak a magyar kormány kisebbségi politikájáról. A kisebbség teljes asszimilációjáról beszélnek. „A Szlovák nemzeti kisebbség ennek a bizonyítéka. Ma nagyjából 18 000-en vallják magukat szlováknak, míg az első világháború után több mint 440 000-en jelentkeztek a szlovák nemzetiséghez. Láthatjuk, hogy az asszimiláció kemény volt. Szlovákiában 500 000-en vallják magukat magyar nemzetiségűnek. Azt ajánlom Csákynak, hogy foglalkozzon a reciprocitással. És, ha nem tudja, hogy mi ennek a szónak az értelme, akkor majd én elmagyarázom neki.” Slota felhívta a figyelmet, hogy a magyarországi választójogi törvény nem engedélyezi, hogy a nemzeti kisebbségnek saját politikai pártja legyen. „Csáky fő eszköze a hazudozás, félreinformálás és újra a hazudozás” - tette hozzá a Szlovák Nemzeti Párt elnöke.

Felkészülés a hangulatra

2009. december 16. - (Ablonczy Balázs - komment.hu)

A körülöttünk élő népek közül talán a szlovákok állnak a legközelebb hozzánk, habitusban, szokásban, mentalitásban: most hosszú évtizedekre elpuskázhatjuk, amit el lehet.

Él ebben a viharoktól szabdalt kicsiny Kárpát- Pannon-medencében két nép, amelyek csak nem férnek meg egymással. Gyűrik-gyömöszölik egymást, emberkednek, fenekednek és olyan fenemód nackók, hogy a fal adja a másikat; Ojrópából legalábbis így látszik, ne legyenek illúzióink. Mindenki hunyó. Ez a mi hibánk is. A sok hányattatásban, az új évezred hajnalán fejben elfáradtunk: mit tudunk mi igazából a szlovákokról? (Figyelem: aki tótozik, azt kiküldöm. Tegye fel a kezét, ha valaki szereti, ha minket mongol jöttmenteknek tartanak. Senki? De finnyásak lettünk hirtelen.) Hogy ugye „tőlünk lopták a történelmüket”, meg a „címerüket” is? Nademéghogy. Ha ezt a parádés gondolatmenetet folytatjuk, vajon hogyan vélekedik rólunk egy igazi lotaring? Mert hozzánk ugye onnan került az Anjouk keresztje. Aki ezen a vágányon halad, az bízvást belesétált a jelenleg domináns szlovák politika csapdájába: ha történeti érveket húzunk elő - amikor emberi jogokról, a kisebbségi oktatás támogatásáról, vagy az EU-s pályázati pénzekhez való hozzáférésről esik szó - akkor ez a historizáló egymásralicitálás csak zsákutcába vihet. (E sorok szerzője történész. Csak a miheztartás végett.) Nem hiszem, hogy a dunaszerdahelyi rendőri erőszak bármivel is igazolható lenne, és azt sem hiszem, hogy feneketlenül bölcs dolog lenne vedlett zubbonyban, egyáltalán-nem-nyilaskeresztes karszalaggal és levetett határőrségi kasztróban masírozni az erre nyilván kevéssé fogékony szlovák rendőri közegek orra előtt. Mert mifelénk nem elég nyilasnak lenni, annak is kell látszani. És nyilván tahóság magyarul beszólni a lanovkásnak, hogy „tanulsz te még majd magyarul”, meg lefösteni magyarországi szlovák helységnévtáblákat, és egyenesen életveszélyes tahóság elhatárolódást követelni a semmiért nem felelős magyarországi szlovákoktól. Politikusok, felületesebb fajta újságírók, a megmondóemberek és a megmondóembereket a tévében néző átlagemberek kedvelt toposza az, „hogy a különböző nemzetiségű emberek olyan jól meglennének egymással, csak hát a politika... a cúnarossz politika, az őrjíti meg a népeket”. Namármost én példának okáért évek óta harcolok a mazsola ellen. Ahol csak lehet rossz hírét keltem: herpesznek, szárított majomagyvelőnek nevezem, hangosan és kivagyian. Látványosan fintorgok, ha látom, hogy valaki ilyet eszik. Ha tévedésből véletlenül elém jut egy adag vargabéles, ocsmányul széttúrom az egészet, kipiszkálom belőle a mazsolát, hogy aki csak ránéz a tányérra, elmenjen az étvágya. És mégis: az emberek csak nem hajlandók megutálni a mazsolát. Harcom meddőnek tűnik, még a családomban is hátba szúrnak. Egyszóval hiába keltek én hangulatot, ha nincsen piaca az antimazsolizmusnak, nincs erre fogadó közeg, akkor a hajamra kenhetem az indulataimat. Szögezzük le: mert bár a magyar ember más szlovák politikust nem nagyon ismer, és azokat is előszeretettel gyalázza, Robert Fico és Ján Slota sem hülyék. Félretéve ellenérzésünket a késő hatvanas évek külkereskedős divatját hercigen vasalt díszzsepijével tovább éltető szlovák miniszterelnök és koalíciós társa iránt, meg kell állapítanunk, hogy felmértek egy valós választói igényt és azt igyekeznek kiszolgálni. A kilencvenes évek eleje óta tudható, hogy a szlovák választók körében van egy jókora masszív csoport, amely utálja a magyarokat: ez a csoport akkoriban mečiari HZDS-re szavazott, mostanság a Smer-re és barátaira. Ők jobbára idősek, jobbára az ország északi részén élnek, ahol nem nagyon látnak magyart (mellékszál és messzire vinne: a magyarok lakta Dél a szlovák irodalomban és közgondolkodásban - legalább Ladislav Ballek óta - afféle frontier volt: ott nemcsak oroszlánok, hanem bajszos, sunyi magyarok laknak): velük már nem nagyon lehet mit kezdeni. Ennél egy fokkal riasztóbb az, hogy a most kamaszodó szlovák fiatalok egy jelentős részének tudatában is a magyarok jelentik az első számú ellenséget: na ezen viszont sürgősen változtatni kéne. Nem a mi dolgunk volna mondjuk, vesződjön vele a Ján Mikolaj. Csak addig legyünk helyette jófejek, amíg ő olyan rendkívüli jelentőségű dolgokkal foglalkozik, mint az, hogy miképpen írják a tankönyvekben magyarul azt, hogy Štúrovo - Stúrfalva, gondolom. A politikusoknak, legalábbis az eszesebbjének, sürgősen el kellene csendesednie az ügyben, és kivárni szalonképesebb pozsonyi politikusokat, azt a pillanatot, amikor a gazdasági csodagyerekről Brüsszelben is felfedezik, hogy orosz átrakóállomást akar csinálni Bécsből, meg szeret molyolni a demokratikus alapjogok újraértelmezésével, és ez talán nem jó. És talán - a szót is félve használom, mert Magyarországon kutyaotthont, meg az egyszázalékért karatézó kisgyereket jelent, de azért kimondom bátran mégis, a bátorsággal, ami van nekem: civil gondolkodás kéne arról, hogyan lehetne ezt a tragikus hülyeségspirált kicsit elgörbíteni. Lehet, hogy rendes egyoldalú gesztusokra lenne szükség: kevesebb értelmiségi okoskodásra, több empátiára, meg arra, hogy a minket utálóknak megmutassuk: van még barátságos és, khm, működő Magyarország; van Sziget, van Szépművészeti Múzeum meg Critical Mass; van Müpa és van Modem. Ha egy csapat szlovák iskolás idejön és látja, hogy nem azzal kelünk, és nem azzal fekszünk, hogy alispánok szeretnénk lenni Alsókubinban, akkor talán előrébb megyünk. Nem ártana szlovákul tanulni, szélesebb körben: igen, itt mifelénk is. Ifjúsági csereprogramok kellenének, közös tévéműsor, (tőlem „Celeb vagyok...” is lehet, azt se bánom), közös társadalomtudományos portál: olyasmi, mint ez, csak szlovákul, és nem olyan bénán megcsinálva, mint a közös magyar-román portál, amiből ez maradt. Támogatni kéne az ilyen könyveket, és teret adni a benn foglalt gondolatoknak. Szlovákiában nem hiszik: ha átmegyünk, sört szeretnénk inni, meg működő sífelvonót szeretnénk, meg várakat néznénk és szúette öreg fakapukat fotóznánk, és mondanánk illedelmesen a múzeumőr néninek, hogy „Dobrý deň”. Ő meg aranyosan visszaszólna, hogy „Máguknak is jó nápot”, így, kicsit palócosan, mert ő így tanulta a Rozikától, akivel együtt voltak az internátusban hatvankettőben és a Rozi igazán rendes lány volt, nem úgy mint a többi magyar, és néha még énekeltek is együtt, meg moziba mentek, és a Rozi egyszer elvitte a családjához, és nagyon rendes emberek voltak a szülei, de kicsit komorak, mert megkeserítette őket a sok viszontagság, így mondta a Rozi a szüleiről, akik még jó vastag abált szalonnát is csomagoltak neki az útra, és kicsit pityeregtek, amikor kimentek az állomásra; a Rozi aztán Trencsénbe ment férjhez, lett egy fia, elvált, és aztán meghalt néhány éve: ott volt a temetésén, és ott is úgy köszönt, hogy „Máguknak is jó nápot”: mindenki örült ennek és most mi is itt örülünk vele, egy darab közös nyelvben. Egyek vagyunk az örülésben. Egyszerű emberek vagyunk, egyszerű vágyakkal. Ha jónéhány egyoldalú gesztust teszünk, egy idő után talán ciki lesz nem visszaadni valamit. A részeg kötekedőnek sem állunk le az utcán megmagyarázni, hogy őneki mostan nincs igaza, és jobban tenné, ha nem inna. Mert akkor a járókelők csak annyit látnak, hogy két faszi veszekszik, és még nagyobb ívben elkerülnek minket. Haladjunk el az iszákos mellett. Azokkal próbáljunk beszélni, akikkel lehet és érdemes. Van fiatal és modern Szlovákia is, okos intézetekkel, a Fico-kurzussal kőkeményen szembenő jobboldali liberális napilappal, van számos értelmes kezdeményezés, és vannak a pozsonyi belváros nyüzsgő kávézói. A körülöttünk élő népek közül talán a szlovákok állnak a legközelebb hozzánk, habitusban, szokásban, mentalitásban: most hosszú évtizedekre elpuskázhatjuk, amit el lehet. Elbambulunk és kész is van a karambol - hogy a felvidéki magyar identitást radikálisan újragondoló nemzeti bölcselőinktől idézzek.

Egy polgár = egy szavazat: alkotmányos mulasztások

Az „egy polgár = egy azonos értékű szavazat” elvét

a kisebbségi képviselők esetében is be kellene tartani.

2009. január 9. - (Antal Dániel - komment.hu)

Az „egy polgár = egy azonos értékű szavazat” elvét a kisebbségi képviselők esetében is be kellene tartani. A szomszédos országokban is ez a helyzet: a szlovák vagy a román állampolgárok akkor és csak akkor szavazhatnak az MKP-ra vagy az RMDSZ-re, ha más pártra nem szavaznak - de ott a magyarok annyian vannak, hogy esélyük van átlépni a parlamenti küszöböt, a nálunk élő kisebbségeknek pedig nincs. A ferencvárosi időközi választás felhívta a figyelmet egy mulasztásos alkotmánysértésre: Magyarországon nem érvényesül az „egy ember = egy szavazat” elve, mivel egyes választókörzetek lakossága akár kétszer akkora, mint másoké. A népesebb körzetekben kétszer annyi polgár szavazata kell egy képviselő megválasztásához, mint a csökkenő lakosságú területeken. Nem hiszek abban, hogy ettől ne lehetne érvényesen megtartani a hétvégén esedékes időközi választást, sőt, azt tartanám képtelenségnek, hogy a jelenlegi országgyűlésbe új körzethatárokkal válasszanak képviselőt. Az ügyről ugyanakkor egy régebbi, magunk és minden szomszédunk előtt kínos alkotmányos mulasztás jut eszembe: a Magyarországon honos nemzetiségek 1993 óta alkotmányban előírt parlamenti képviselete azóta megoldatlan. A választókörzetek arányosítása és a nemzeti kisebbségek képviselete hasonló problémákat vet fel, ezért a két ügyet egyszerre kellene rendezni, lehetőleg a következő általános országgyűlési választás előtt. A magyar választási rendszer egyéni képviselőkre és nem teljesen arányos pártképviseletre épül. Pártok csak akkor szerezhetnek mandátumot, ha elég megyében tudnak jelölteket állítani, és átlépik az országos ötszázalékos küszöböt. Nyilván azon is lehetne vitatkozni, hogy szükség van-e a mai parlamenti demokráciánkban parlamenti küszöbre. Ha igen, akkor egyrészt az szól mellette, hogy a kormány mögött ne töredezett, állandóan változó koalíciók álljanak, illetve az, hogy országos ügyekben ne egyedi érdekcsoportok, hanem valóban országos lefedettségű, nemzeti érdek- és értékcsoportok vegyenek részt. Ebben a logikában a nemzeti kisebbségek nem rúgnak labdába: legfeljebb a cigányságnak lehet elvi esélye arra, hogy egyszer olyan parlamenti képviseletet szerezzen magának, mint amilyennel a szlovákiai magyarok vagy a romániai magyarok rendelkeznek. A hazai kisebbségek annyiban is kakukktojások a rendszerben, hogy az ő esetükben maga az alkotmány ismeri el a partikuláris, közösségi érdekérvényesítés jogát: az alkotmány különjogokkal rendelkező államalkotó közösségnek ismeri el őket - talán azért is, mert a szomszédainktól ilyen jogokat követelünk a határon túli magyarságnak. Az Alkotmánybíróság, némileg elrugaszkodva az írott alkotmányszövegtől, 1992-ben állapította meg, hogy a nemzeti kisebbségek alkotmányban rögzített államalkotó mivolta parlamenti képviseletre jogosítja őket. A kisebbségek jogairól szóló törvény végül úgy született meg 1993-ban, hogy az alkotmánybírósági határozatnak formálisan eleget téve rögzítette: „A kisebbségeknek - külön törvényben meghatározott módon - joguk van az országgyűlési képviseletre.” Ma, 2009-ben mégis csak ott tartunk, hogy az Országgyűlés honlapjának tájékoztatása szerint „a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó szabályozás vizsgálata folyamatban van”. A szomszédos nemzetállamok joggal vetik a szemünkre, hogy úgy szeretnénk kollektív jogokat a határon túl élő magyaroknak, hogy mi a nálunk élők alkotmányos jogait megtagadjuk. A kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló eddigi javaslatok többségét a pártok joggal vetették el, ugyanis azok alanyi jogon vagy szavazataránytól többé-kevésbé függetlenül juttattak volna nemzetiségi képviselőket az Országgyűlésbe. Belegondolni is rossz, hogy a legutóbbi költségvetési szavazásnál hova vezetett volna a jelenlétük! Az ilyen képviselőkről mindig azt terjesztették volna, hogy megvehetők, mivel valójában nem képviselnek senkit - és ez a gyanú akár be is igazolódhatott volna. Szerintem az „egy polgár = egy azonos értékű szavazat” elvét a kisebbségi képviselők esetében is be kellene tartani. A szomszédos országokban is ez a helyzet: a szlovák vagy a román állampolgárok akkor és csak akkor szavazhatnak az MKP-ra vagy az RMDSZ-re, ha más pártra nem szavaznak - de ott a magyarok annyian vannak, hogy esélyük van átlépni a parlamenti küszöböt, a nálunk élő kisebbségeknek pedig nincs. A legegyszerűbb és talán egyetlen megoldás ezért az volna, ha a kisebbségi jelöltekre listán lehetne szavazni, de legalább számukra eltörölnénk az 5%-os parlamenti küszöböt. Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy akkor jutnának képviselethez, ha legalább annyian szavaznának egy kisebbségi listára, amennyivel a többi párt az országos listájáról egy darab mandátumhoz jut. Az előző kisebbségi ombudsmannak két javaslata volt az ügy rendezésére. Az egyik szerint a kisebbségi listákat nem megyei szinten, hanem egy, összevont országos körzetben kellene felállítani. Ez méltányolandó ötlet, mivel a legtöbb kisebbség a megyék között is szétszórva él. Ha pedig valamelyik nemzeti kisebbség tagjai nem tartják közösségi életük helyzetét elég nyomós oknak arra, hogy a jobb- vagy baloldali, országos jelentőségű pártok helyett a kisebbségük jelöltjére szavazzanak, akkor nem is éri őket valós érdeksérelem, ha kisebbségi parlamenti képviselő nélkül maradnak. Igen ám, de ki fogja azokat a kisebbségeket képviselni, amelyek nincsenek elegen ahhoz, hogy akár csak egyetlen képviselőt is küldjenek a parlamentbe, és a jelenlegi alkotmány szerint mégis joguk van erre? És mi lenne akkor, ha a kedvezményes parlamenti küszöb hatására a 5%-kal sikertelenül próbálkozó pártok, mondjuk azok a „nemzeti radikálisok”, akik már egyébként is próbálkoztak a hun nemzeti kisebbségi önkormányzat megalapításával, „kisebbségi párttá” alakulva rástartolnának a 0,5 %-os küszöbre? Szerintem úgy kellene a kisebbségek kollektív jogairól szóló törvényt átalakítani, hogy a parlamenti választásokon a kisebbségi jelölteket ne pártok, hanem az őket reprezentáló, választott országos kisebbségi önkormányzatok állítsák. Ha egy kisebbség jelöltjeire nem szavaznának annyian, hogy abból egy mandátum kiteljen, akkor kapjanak szavazati jog nélküli képviseletet az Országgyűlésben, és a kisebbségi önkormányzat vezetője váljon az ombudsmanokéhoz hasonló jogállású szószólóvá: a saját közösségét ért sérelmeket tárhassa fel, vihesse a parlament elé, évente pedig számoljon be közössége jogainak érvényesüléséről. Annak volna értelme, ha a képviselők és a tévénézők évente egyszer hallanának a hazai románok vagy örmények helyzetéről. Az viszont csak ártana a közösségeiknek, ha valós választói felhatalmazás nélkül költségvetési alkukba szállhatnának be. A kisebbségi ombudsman intézményét ezzel meg is lehetne szüntetni, hiszen a feladatait az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a kisebbségek képviselői, illetve önkormányzatai vezetői is el tudnák látni. Bár az előző országgyűlés nem szavazott róla, de az utolsó elemet leszámítva mindez megtalálható volt az előző kisebbségi ombudsman egyik javaslatában - azt pedig senkitől sem lehet elvárni, hogy a saját hivatalát számolja fel. Úgy gondolom, hogy az egész országnak, államalkotó kisebbségeinknek és a határon túli magyaroknak is tartozunk annyival, hogy ezt az alkotmányos mulasztást is rendezzük a következő választások előtt.

Az év legfurcsább temetése

A pilisszántói templom kertje nem temető

2009. január 5. - (Sz. Sz. - Heti Válasz)

Az utóbbi évek legfurcsább temetési szertartását tartották hétfőn Székesfehérváron. A város papi temetőjében - a római katolikus szertartással párhuzamosan - ősmagyar ruhákba öltözött táltosok dobszójától kísérve helyezték örök nyugalomra Árva Vince decemberben 76 évesen elhunyt katolikus papot. A fehérvári egyházmegye által szervezett temetésen a lelkész több tucatnyi „külön bejáratú” híve is részt vett, s a hivatalos megemlékezés után sajátos, mágikus jellegű ceremóniát végeztek a pap sírjánál. A különös jelenség magyarázata: az egykori pálos szerzetesre kultikus személyként tekintenek egyes, a kereszténységet sajátos módon megélő, illetve az ősmagyar vallás iránt rajongó körök, így az elhunytat szemükben valóságos legenda övezi. Ahogy korábban már beszámoltunk már róla, a budapesti Gellért-hegyen álló legendás sziklatemplomot felélesztő Árva Vince, illetve a pálos rend - mint az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesközösség - körül már régóta forrt a levegő. A hétfői temetés körülményei pedig csak felszínre hozták azokat az ellentéteket, amelyek régóta terhelik a katolikus egyház, benne a pálosok, valamint a magyarságot és a kereszténységet sajátos szimbiózisban elképzelő, illetve a kereszténység előtti vallást helyreállítani szándékozó csoportok kapcsolatát. Utóbbiak ugyanis - köztük az Ősbuda Várvédői Egyesület és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom - decemberben levelekkel bombázták Spányi Antal székesfehérvári megyés püspököt és a pálosokat, hogy ne Székesfehérváron, hanem, az elhunyt állítólagos végakaratának megfelelően, Pilisszántón temessék el Árva Vincét.

Ez a rend nem az a rend?

Pilisszántó, sőt maga a Pilis meghatározó jelentőségű mind a pálosok, mind a magyarság életében. A községben korábban kisegítő lelkészként szolgáló Árva Vince - legalábbis kijelentései szerint - itt lelt rá a rendalapító Boldog Özséb sírjára, s közismertek azok a nézetek, melyek szerint ez a térség a magyarság máig mágikus erővel bíró szellemi központja. A püspököt és a rend vezetőjét kérlelő levélírók erre alapozva szorgalmazták, hogy Árva Vince földi maradványait itt helyezzék örök nyugalomra. Csakhogy van egy bökkenő. Nevezetesen: Árva Vince 2004 óta nem tagja a pálos rendnek; s távozása nem éppen önszántából történt. El lehet képzelni, milyen kínos volt ez a lelkésznek, miután életét annak szentelte, hogy a rend történetét kutassa, s kieszközölje Boldog Özséb szentté avatását. Igaz, Árva Vince mindent megtett, hogy kapcsolata ne legyen feszültségmentes elöljáróival. Addig kutatta például a pálosok múltját, mígnem azt találta megállapítani: ez a rend nem is az a rend. Vagyis az a közösség, amelyet a XIII. században alapítottak, majd a XVIII. századtól II. József felszámoló rendelete következtében Lengyelországban élt tovább, hogy 1934-ben ismét gyökeret verjen hazánkban - nos, szerinte ez a rend két különálló, vagyis egy lengyel és egy magyar ágra bomlott. Árva, miután arra eszmélt rá, hogy úgymond a lengyel ág fennhatósága alatt tevékenykedik, utóbbit akarta helyreállítani, úgy is, mint a magyarság fennmaradásának szellemi zálogát. „Ha tudni akarod, hogyan áll Magyarország szénája, nézd meg a pálosok szénahordóját. Ha ott jó rendben látod a szénát, tudd meg, akkor jó kezekben van Magyarország” - idézte például előszeretettel Pázmány Péter egykori esztergomi érsek szavait. Árva Vince és hívei szemében tehát a lengyel ág - mely ma is meghatározza a hazai pálosok életét - sok minden lehet, csak jó magyar nem; és e vélekedésüknek bizony hangot is adtak.

Lengyel-magyar, két rossz barát

Az ellenségeskedés az utóbbi években végletesen elmélyült. A lengyelek „kisajátították a rendet, engem pedig annyira gyűlölnek, hogy amikor 1988-ban Zemljuski Mihály, az itteni tartományfőnök, a pécsi püspöktől jövet felkeresett a központi szemináriumban, közölte velem, hogy a generális azt üzeni, érvénytelenek a fogadalmaink” - jelentette ki Árva Vince egy korábbi interjújában. Az utóbbi években sorra összekülönbözött elöljáróival, rend- és paptársaival; amint annak idején felidézte, az egész ország papsága ellene fordult, sőt egy plébános egyenesen legazemberezte. A Szentszék sem akart meghajolni a renitens szerzetes érvei előtt, így a végén szinte szükségszerű volt a szakítás. 2004-ben szűkszavú közlemény tudatta, hogy Árva Vince többé nem tagja a pálos közösségnek, nem jogosult nyilatkozni a rend nevében, s „mezei” katolikus papként tevékenykedik tovább - az őt befogadó Spányi Antal püspök jóvoltából - a székesfehérvári egyházmegyében. Bár vannak alapjai Árva Vince tapasztalatainak, miszerint a lengyelek meghatározzák a magyar alapítású pálos rendet, az egyházi jog nem ismer efféle megkülönböztetést. Nincs tehát két pálos rend, hanem egyetlen rend létezik, melyet hol innen, hol onnan irányítanak; napjainkban történetesen Lengyelországból. A korábban az Osztrák-Magyar Monarchia területén szintén feloszlatott jezsuitákhoz vagy piaristákhoz hasonlóan - melyek Európa más államaiban éltek tovább, hogy később újra gyökeret verjenek hazánkban - a pálosok is ugyanazt az örökséget viszik tovább, még akkor is, ha nemzetiségtől függően lehetnek hangsúlyeltérések.

A földanya kultusza

A rendből való távozása után, s - egyes ismerői szerint szellemi leépülésével párhuzamosan - Árva Vince mind közelebb sodródott az ősmagyar vallást helyreállítani szándékozókhoz, a karácsony előtt a földanyát ünneplő csoportosulásokhoz. A közösségéből eltávolított szerzetes emléke ezért hívei körében töretlenül él. A „pánmagyar” eszmékre mindig nyitott Magyarok Világszövetsége és a már idézett csoportosulások ezért mindent elkövetnek, hogy afféle kultuszfigurát faragjanak az elhunytból. Ezért balzsamozták be a pap testét (felettébb megkérdőjelezhető módon), ezért készíttettek számára üvegkoporsót, és ezért hivatkoznak Árva Vince végrendeletére - mellyel csak egy baj van: az, hogy nem létezik. Amint pedig Spányi Antal a Heti Válasznak elmondja, a lelkészt, miután mentális állapota miatt nem volt képes ellátni kisegítő lelkészi hivatalát, az egyházmegye fehérvári papi otthonába fogadta be, és ott sem írásban, de még csak szóban sem utalt rá, hogy Pilisszántón akarna nyugodni. „A kánonjog szerint egy pap temetéséről az egyházmegye rendelkezik. Árva Vince pedig a mi kötelékünkben állt, és semmi okunk nincs rá, hogy ne itt temessük el” - nyilatkozta a püspök még múlt pénteken a Heti Válasznak. Hozzátette azonban, hogy ennek ellenére nyitottnak mutatkozott a kompromisszumra, ám hamar egyértelművé vált: a pilisszántói templomkertbe nem lehet temetkezni, és még a település régi, használaton kívüli sírkertje sem bizonyult alkalmasnak a célra. „Árva Vince így a fehérvári papi temető egyik kiemelt pontján kap helyet; azt hiszem, igazán méltó megemlékezés, ha valakit itt, Szent István és Kaszap István városában helyeznek örök nyugalomra” - mondta Spányi Antal.

Az Egyházmegyei Hivatal a temetéssel kapcsolatosan a következő nyilatkozatot adta ki:

Árva Vince atya és a Pálos Rend közötti köztudomású feszültség úgy lett közös megegyezéssel feloldva 2004-ben, hogy az Atya a rendből jogilag kilépett. Hogy ne legyen kivetett, sehová sem tartozó klerikus, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke, Spányi Antal befogadta és segítette őt, mint inkardinált papját, vállalva a róla való gondoskodást, aminek az egyházmegye kezdettől fogva temetése napjáig eleget is tett ill. eleget is tesz. Pilisszántón kisegítő lelkészként tevékenykedett, azonban elérve a kánonban meghatározott 75 éves kort, és látva betegségei előrehaladtát, ez a munka mind jobban meghaladta erejét, és nyugdíjazását kellett kezdeményezni. Az Atya szállást, ellátást, betegápolást kapott a székesfehérvári Papi Otthonban, méltó körülmények között. Nyugdíjat, az ellátás költségeit az egyházmegye fizette részére. Halála hírét december 17-én tettük közzé (15-én halt meg, de sem haláláról, sem kórházi kezelésének helyéről nem értesítette senki az egyházmegyét!), mert mindaddig semmi hivatalos értesítést sem kaptunk, (egy ismeretlen személy telefonhívását leszámítva, mely nyilván nem elégséges egy ember halálának hírét kelteni). Egyetlen hiteles, eredeti irathoz sem sikerült mind a mai napig hozzájutnunk, sőt az Atya személyes iratait sem kaptuk meg mindmáig, bár ezt többször és nyomatékosan kértük a Fráter György Alapítványtól, akik ezen iratokat maguknál tartják. Ősi egyházi törvény és jogszokás, hogy a pap az egyházmegyéhez vagy egy szerzetesi közösséghez tartozik. Életében ez gondoskodik róla, halálában kizárólagosan ennek a kötelessége és joga a végtisztesség megadása. A Székesfehérvári Egyházmegye papját - a fentieket megkérdőjelezve - más intézménynek nincs oka, vagy joga „saját halottjának” tekinteni. Árva Vince tett kijelentést pilisszántói tartózkodása idején néhány magánszemélynek, hogy szeretne a szántói templom mellé temetkezni. (Ilyen kijelentést tesz minden pap, aki lelkipásztori feladatot lát el: szeretne hívei körében lenni.) E kijelentésről sajnálatosan halála után készült csak feljegyzés. E kijelentés idejében azonban egészsége már erősen megromlott volt. Talán ezért sem kezdeményezték e kijelentés írásba foglalását, amint az ilyen esetekben szokás. Írásos végakarata nem volt Vince atyának, bár az Egyházi és Egyházmegyei Törvénykönyv ezt kötelezővé teszi minden pap számára. A pilisszántói templom kertje nem temető, és nem temetkezési emlékhely, soha nem is volt az. Az ÁNTSZ és a többi illetékes hivatal úgy nyilatkozott, hogy nem engedélyezik az odatemetkezést. A pilisszántói ún. Öregtemető lezárt temető, amivel a falu közösségének tervei vannak, oda temetni új halottat nem lehet. A falu népének nagy többsége emlékezve az utolsó idők nehézségeire nem kívánja, hogy Árva Vince atya ott legyen eltemetve. Ezt több telefon jelzés is megerősítette az Egyházmegyei Hivatal felé. A temetés helyét és idejét a Pálos Rend vezetőségével egyeztetve, kívánságukat figyelembe véve állapította meg a Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal. A Pálos Rend a tartományfőnök tájékoztatása alapján gyűlésen határozott a temetés körülményeiről. Az Atya a Papi Otthon lakójaként soha paptársainak, akikkel ilyen dolgokról beszéltek, sem az otthon vezetőinek, sem az egyházmegye felelős munkatársainak nem említette, hogy Pilisszántón akar temetkezni. Az új helyzetben: székesfehérvári lakosként azzal számolt, hogy az Otthon lakójaként, paptársaival együtt, a székesfehérvári papi sírkertben lesz eltemetve. Az Egyházi Hivatal kérdésére sem írt végrendeletet és soha nem tett utalást arra, hogy nem akar az őt befogadó, neki otthont és ellátását adó egyházmegye papjai között nyugodni. Igaztalan állítás, hogy jeltelen sírba készül eltemetni őt az egyházmegye. Példásan gondozott, szép és látogatott sírkertbe lesz nyughelye, Szent István király városában, abban a városban, ahol Prohászka Ottokár Magyarország apostola és tanítója és Isten szolgája Kaszap István is nyugszik, akiknek sírját tömegek keresik fel nap mint nap. Az Egyházmegyei Hivatal fájdalmasan és sajnálkozva tapasztalja, hogy sok jó szándékú embert félreinformálnak, felhasználnak és kör e-mail-ekkel, mozgósító telefonokkal manipulálnak, hogy a temetésből ügyet csinálva sajátos szándékokat szolgáljanak, a Római Katolikus Egyház szándékával és ősi gyakorlatával szembe fordítsanak, az egyháztól eltántorítsanak. Az Atyát nem lehet, mint táltost vagy sámánt temetni, csak mint katolikus papot, mint ahogy az volt és az is akart maradni egész életében. Néhány megjegyzésből, hozzánk intézett levélből ez a szándék is felszínre kerül. Kérünk minden jó szándékú embert, hogy azzal a bizalommal fogadja a megfontolt intézkedést, amivel a hívek fogadták mindig is Egyházuk rendelkezéseit, és a minimális jó szándékot tételezzék fel a püspökről és munkatársairól! Várjuk Árva Vince atya tisztelőit temetésére, Székesfehérvárra, január 5-én 10 órakor a Szeminárium templomba, hogy az egyházi szertartásnak megfelelően rendben és formában megadjuk a végtisztességet számára. Nyugodjon Békében! E nyilatkozatot azért most tesszük közzé, mert reméltük, hogy sok egyeztetési kísérletünk eredményhez vezet, és megszűnik a félrevezető információk áradata és az egyház szabad rendelkezését gátló intézkedések sorozata, valamint az ünnepi feladatok teljesítése multával erre most nyílt alkalmunk. Reméljük, a temetés előtt megkapjuk az Atya személyes iratait és a halálával kapcsolatos egyéb iratokat is, és ezzel a temetés méltó végzése elől elhárul minden akadály. Adjon az Úr az egyoldalúan tájékoztatott, felzaklatott jó szándékú emberek lelkének békét, és hűséget hitükhöz, Egyházukhoz!