Sajtószemle ● A kisebbségi törvény módosításáról

A pénznek örülnek, a listától félnek a kisebbségek

2005. június 16. - [origo] - Magyari Péter

Az új kisebbségi törvény várhatóan pénzhez juttatja a kisebbségi önkormányzatokat, a választás új rendszerével viszont a parlamenti politikusokon kívül csak a cigányok elégedettek. Mégis rábólintottak a kisebbségi szervezetek a törvény módosítására, mert féltek, hogy különben soha nem juthatnak hozzá az állami támogatásokhoz.

Előre szólni kell a jegyzőnél

A kisebbségi törvény módosításával fél megoldás született, állítják az érintettek. A parlament hétfői döntésével a kisebbségek biztosabban hozzájuthatnak a nekik járó költségvetési pénzekhez, de az évek óta sokat kritizált kisebbségi választásról szóló törvény továbbra is egyszerűen kijátszható. Sőt, Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman szerint a most elfogadott törvény talán még rosszabb is lett, mint az általa Alkotmánybíróságon megtámadott eddig hatályban lévő változat.

A kisebbségi önkormányzatok megválasztásáról szóló, eddig hatályban lévő törvénnyel az volt a legnagyobb baj, hogy tele van az ország ál-önkormányzattal. Az etnobiznisznek is nevezett csalásnak az a lényege, hogy olyanok alapítanak kisebbségi önkormányzatot, akiknek semmi közük sincs az általuk papíron képviselt nemzetiséghez. A kisebbségi önkormányzatok egyrészt állami támogatást kaphatnak, másrészt pedig beleszólhatnak a települési önkormányzat munkájába. Van aki pénzért, van aki a hatalomért alakít ál-kisebbségi önkormányzatot, utóbbira jellemző példának tartották a jászladányi esetet, ahol a helyi romákkal összeveszett nem roma polgármester felesége alakított kisebbségi önkormányzatot.

A visszaéléseket az tette lehetővé, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon bárki indulhatott és bárki szavazhatott. A települési önkormányzati választással egy időben tartott eseményen mindenki megkapta a kisebbségi szavazólapot is, és akár azt is megtehette a választópolgár, hogy az összes kisebbségi lapon szavazott, ha volt hozzá kedve. A kisebbségi önkormányzatok gyorsan szaporodtak az országban. "1994-ben tartották az első választást, akkor még nem lehetett sejteni, hogy 1998-ban ott is alakulnak kisebbségi önkormányzatok, ahol nincs az adott nemzetiséghez tartozó közösség, 2002-ben pedig még ennél is több alakul majd" - mondta Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat vezetője. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman már az előző kormányzati ciklusban is kérte a parlamentet, hogy változtassa meg a törvényt, mert az igazságtalanságok eleve kódoltak benne. Az Alkotmánybíróságon is megtámadta a '93-as törvényt, de ítélet még nem született.

Az új törvény szerint már csak az szavazhat, aki három hónappal előre felveteti magát a kisebbségi névjegyzékbe. Ezt bárki megteheti a helyi választási bizottság elnökénél (általában a jegyző tölti be ezt a tisztet). A jelentkezőnek azt kell mondania, hogy az adott kisebbséghez tartozik, ezt sem ellenőrizni, sem vitatni nincs joga az összeírónak. A névjegyzéket a választás után megsemmisítik.

A jelöltnek nem csak arról kell nyilatkoznia, hogy a kisebbséghez tartozik, hanem azt is kell állítania, hogy beszéli az adott kisebbség nyelvét. Ezt szintén nem ellenőrzik, de nyilvános adatnak számít, így aki akarja, számon kérheti rajta. A nyelvtudás feltétele a cigány jelöltekre nem érvényes.

Ahhoz, hogy egy településen kiírják a kisebbségi önkormányzati választást, legalább harminc főnek kérnie kell, hogy vegyék fel a választói névjegyzékbe.

Az új választási rendszert élesen kritizálta Pétarfalvi Attila adatvédelmi és Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman is. Kaltenbach Jenő véleménye meglehetősen lesújtó a törvényről: "A törvénymódosítás nem oldott meg semmit. Sőt, talán inkább rosszabb lett a helyzet, mint jobb" - mondta az [origo]-nak. Kaltenbach szerint azt az alapvető problémát nem sikerült megoldani, hogy csak az szavazhasson, aki az adott kisebbséghez tartozik. Szerinte a regisztrációtól inkább megriadnak a valódi kisebbségiek, míg könnyedén lajstromba vetetik magukat a szerencselovagok. "Elsősorban a kis közösségekben lehet ez nagy probléma, ahol a kisebbség viszonya ambivalens a hatalommal" - fogalmazott Kaltenbach. A névjegyzék miatt Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke lemondott az Országos Cigány Önkormányzati (OCÖ) tagságáról.

Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint nem tisztázott, hogy az állami szervnek számító jegyzők hogyan kezelik azokat a különösen védettnek számító személyi adatokat, amelyek a névjegyzékbe jelentkezők nemzetiségéről szólnak. Az erről szóló rendeletet még nem készítette el a Belügyminisztérium.

Kolompár Orbán OCÖ-elnök azonban úgy tartja, hogy a névjegyzék kifejezetten hasznos. "Az OCÖ fő feladata, hogy a roma társadalom végre vállalja fel magát. Az a nép, amelyik nem vállalja identitását, annak nincs jövője. Aki nem vallja magát romának, annak nincs helye a roma politikai közéletben" - fogalmazott.

A névjegyzékre a legtöbb, kisebbségekkel foglalkozó szakember szerint tényleg szükség van a csalások kivédése érdekében. Kaltenbach szerint az a baj, hogy állami ellenőrzés alá kerül a lista, és nem a kisebbségi szervezetek kezelik, akiknél bátrabban jelentkeznének az emberek. Az eredeti törvényben ez így is lett volna, de a névjegyzéket kezdetben elutasító Fidesz ragaszkodott az állami felügyelethez. Nem bíztak ugyanis abban, hogy a civil kontroll megfelelő adatkezelést biztosíthat. Fuzik János, a szlovák kisebbség vezetője szerint ez érthető aggodalom, de az sem jó, hogy a nyilvántartásból kizárták a kisebbségeket. Muszev Doncso, a bolgár önkormányzat vezetője aggályosnak nevezte, hogy nem intézhetik maguknak a regisztrációt, és ő azt reméli, hogy előbb-utóbb a törvénynek ez a része változni fog. Karagity István, a horvát önkormányzat alelnöke szerint valóban elképzelhető, hogy a szavazók bátrabbak lennének, ha nem a jegyzőnél, hanem saját szervezetüknél jelentkezhetnének. "Él a félelem, hogy az emberek idegenkednek majd a regisztrációtól."

Nem lesz több független jelölt

A törvénymódosítással megszűnik a független jelölés lehetősége. Ezentúl csak bejegyzett kisebbségi szervezetek indíthatnak jelölteket. Több kisebbségi vezető szerint ez fontosabb az ál-kisebbségi jelöltek kiszűrése szempontjából, mint a nyelvtudásról szóló nyilatkozat. Ugyanakkor sok településen most szervezetet kell alakítani, hiszen országszerte működnek olyan kisebbségi önkormányzatok, ahol csak függetlenek vannak a testületben. Ahol nem alakul legalább egy szervezet, vagy a helyiek nem csatlakoznak valamelyikhez jövő nyárig, ott nem lehet majd választásokat tartani.

A törvény lehetővé tette, hogy megyei szintű önkormányzatok is alakuljanak ott, ahol megfelelő számú településen működik kisebbségi önkormányzat. Ennek minden kisebbség örül. A megyei és az országos önkormányzatok tagjait elektorok - vagyis a településeken megválasztott képviselők - választják majd, de már nem tömeges elektori gyűlésen. A korábbi OCÖ választásokon ugyanis négy-ötezer embernek kellett összegyűlnie egy-egy választás alkalmával, ami rendszerint káoszhoz vezetett. Most majd mindenki otthon szavazhat.

2006-tól csak magyar állampolgárok szavazhatnak a kisebbségi választáson. A településin viszont nem feltétel az állampolgárság. A korlátozás ellen hiába tiltakoztak a bolgárok, a szerbek és a lengyelek is. Szerintük igazságtalan a megkülönböztetés. Muszev Doncso azt mondta, hogy sok harmadik generáció óta Magyarországon élő bolgár család például megtartotta eredeti állampolgárságát, aktívan részt vettek az itteni kisebbségi politikában, és most méltánytalanul háttérbe szorítják őket. Az állampolgársági szabály a Fidesz javaslata volt, a párt szerint így tovább lehet védeni a kisebbségpolitikát a szerencsevadászoktól és a külföldi befolyástól.

Változik a területi és kisebbségi önkormányzatok viszonya is. Ezentúl a kisebbségi önkormányzat elnöke automatikusan a települési önkormányzat tagja lesz. Eddig a kisebbségeknek csak tanácskozási joguk volt az önkormányzatok ülésein, illetve bizonyos szavazatszám után kompenzációs helyet kaphattak a képviselőtestületben. Ez a lehetőség viszont megszűnik. Kolompár Orbán szerint ez pozitív változás, mert mostantól nem tehetik majd meg a polgármesterek, hogy az ügyes-bajos dolgaikkal hozzá forduló cigányokat úgy rázzák le, hogy a kisebbségi képviselőikhez küldi őket, akiknek viszont nincs hatáskörük segíteni rajtuk. A szlovák önkormányzat azonban nem örül a változásnak. "Ezt is beáldoztuk" - mondta Fuzik, aki sajnálja a kompenzációs helyek elvesztését.

Pénz viszont lesz

A "beáldoztuk", a "vállaltuk", a "megérte azért" visszatérő fordulata a változásról beszélő önkormányzati vezetőknek. Abban ugyanis mindannyian egyetértenek, hogy az új rendszer fő haszna a kisebbségi szervezetek pénzügyi támogatásának átalakítása. Erre hivatkozva a legtöbb önkormányzati képviselő inkább pozitívnak nevezte a változásokat.

Eddig a kisebbségi önkormányzatok különböző minisztériumokhoz pályázhattak pénzért, ezentúl viszont az Országgyűlés költségvetéséhez tartoznak majd. Ezt az összes, [origo]-nak nyilatkozó kisebbségi vezető a legfontosabb és legjobb változásként üdvözölte. "Az Orbán-kormány alatt az Igazságügyi Minisztériumhoz, a Medgyessy-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatalhoz, a Gyurcsány-kormány alatt az ISZCSM-hez tartoztunk. Az állandó váltás egyébként sem tett jót a finanszírozási rendszernek, ami ráadásul nem is működött rendesen. A legtöbb intézményünk január óta egy fillér megígért támogatást sem kapott" - mondta Fuzik János. A többi önkormányzat is úgy érezte, hogy ha nincs a mostani megállapodás, akkor egyszerűen ellehetetlenül a működésük. Úgy tűnt, hogy volt olyan önkormányzat, amelyik bármilyen választási rendszert aláírt volna, csak jöjjön már az új támogatási formában a pénz. A biztos költségvetési támogatáson túl a kisebbségi képviselők is állami fizetést kaphatnak majd. Kolompár Orbán szerint ez nagyon fontos változás, mert a cigány képviselők többsége társadalmi munkában dolgozott. "Közszolgálati funkciókat töltünk be, például óvodát működtetünk, de fél éve nem jött meg az állami pénz. Most a kifizetéseket garantálja az állam, és ez jó dolog. Ennek mentén el tudtuk fogadni a változásokat" - mondta Muszev Dancso, a bolgár önkormányzat vezetője.

Vita a kisebbségek választójogáról

A módosítások mégsem gátolják az etnobizniszt?

2005. június 15. - Magyar Nemzet (Joó István)

Máris korrekcióra szorul a hétfőn elfogadott kisebbségi joganyag a hazai németek vezetői szerint. Úgy vélik, a jogerőre emelkedett módosító csomag nem eléggé gátolja az etnobizniszt, és félő, hogy a pártpolitika bele fog avatkozni a kisebbségi önkormányzati képviselők választásába. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal igyekszik megnyugtatni a kedélyeket...

Az Magyar Nemzetnek Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke kifejezte reményét, hogy még ez év őszén finomít a parlament a kisebbségi törvényen és a kisebbségi választójogi törvényen. A fő gondot abban látja, hogy kisebbségiként egy jelölt úgy kerülhetne be a települési önkormányzatba is, hogy csak a kisebbségi önkormányzati választáson indult, a helyhatóságin nem. A hazai németség vezetője szerint így a pártok érdekeltek lesznek abban, hogy „rászervezzenek” a kisebbségi választásokra. Szavazótáborukat arra mozgósítanák, hogy jelentkezzenek a jegyzőnél, vallják magukat kisebbségieknek, majd menjenek el a kisebbségi választásokra, és szavazzanak az adott párt emberére. Aki aztán, ha ő érte el a kellő szavazatszámot, a települési képviselő-testületbe bejutva a „mérleg nyelvét” képezheti. Heinek szerint a kisebbségeknek ezután sem lesz rálátásuk arra, kik szavaznak a nevükben; megmaradt az etnobiznisz-veszély.

Heizer Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) elnöke elismerte: a választói névjegyzék tekintetében „felpuhult” az eredeti kormányjavaslat, hiszen annak, aki a kisebbségi választáson részt akar venni, csak a jegyző előtt kell nyilatkozatot tennie identitásáról, aki ezt nem kérdőjelezheti meg. Ugyanakkor, érvelt a NEKH-elnök, ez a koncepció élvezte a kisebbségek többségének bizalmát. Hangsúlyozta, településtípusokra lebontva alapos számításokat végeztek, így kijelenthető: a valós kisebbségi közösségek alakíthatnak kisebbségi önkormányzatokat 2006-ban, illetve küldhetik egy-egy képviselőjüket a települési önkormányzatba. Egy pártnak több ezer pártszimpatizánst kellene mozgósítania ahhoz, hogy eltorzíthassa a folyamatokat - magyarázta Heizer Antal.

Erősödő magyarországi nemzetiségek

2005. június 20. - BMH (Szőke Margit)

Módosították a kisebbségi és a választójogi törvényt. Ezzel az országos kisebbségi önkormányzatokat 2008-tól költségvetési szervezetté nyilvánítják, így lehetőségük nyílik arra, hogy önálló intézményeket működtessenek. Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke jelezte, ezzel ugyanolyan jogosítványokkal rendelkeznek, mint egy települési önkormányzat. A kisebbségi önkormányzatoknak több lehetőségük lesz beilleszkedni a közigazgatási szervezetrendszerbe. Megnövekszenek feladataik, így hivatalaikat meg kell erősíteni. Pozitívum, hogy az országos önkormányzatok várhatóan székházaikat saját tulajdonba kapják. A törvény kimondja, hogy kisebbségi választhat kisebbségi önkormányzatot. Amely településen nemzetiségiek élnek, ott legkevesebb 30 embernek névjegyzékbe kell vetetnie magát a jegyzőnél, ezután ők választhatják meg a kisebbségi önkormányzatot. Kreszta Traján elmondta, a törvényhozónak valószínűsíthetően ezzel az volt a célja, hogy elriassza azokat, akik nem legitim módon, nem a kisebbséghez tartozva hoztak létre már kisebbségi önkormányzatokat. Ez a veszély továbbra is fennáll. Bár a nyelv használatát nem lehet hitelt érdemlően ellenőrizni, de nyilatkozni kell, hogy a névjegyzékbe kerülő ismeri az adott nyelvet. Azokban a megyékben, ahol tíz kisebbségi önkormányzat van, létre lehet hozni a megyei szintű önkormányzatot, a fővárosban pedig ugyancsak tíz kisebbségi önkormányzat esetén a fővárosi önkormányzatot. A kisebbségi parlamenti képviselet sajnos továbbra sincs a törvényben.

Már csak az lehet kisebbségi szavazó, aki kéri

2005. június 14. - [origo]

A parlament hétfői döntése szerint csak az szavazhat a következő kisebbségi választáson, aki ezt külön kéri. Igazolni nem, de jelezni kell a kisebbséghez való tartozást. A jelölteknek arról is nyilatkozniuk kell, hogy ismerik az általuk képviselni szándékozott nemzetiség nyelvét. A politikusok azt remélik, hogy ezzel megszűnnek az ál-kisebbségi önkormányzatok. A kisebbségi önkormányzatok megválasztásáról szóló törvénnyel az volt a legnagyobb baj, hogy tele van az ország ál-önkormányzattal. Az etnobiznisznek is nevezett csalásnak az a lényege, hogy olyanok alapítanak kisebbségi önkormányzatot, akiknek semmi közük sincs az általuk papíron képviselt nemzetiséghez. A kisebbségi önkormányzatok egyrészt állami támogatást kaphatnak, másrészt pedig beleszólhatnak a települési önkormányzat munkájába. Van, aki pénzért és van, aki a hatalomért alakít ál-kisebbségi önkormányzatot, utóbbira jellemző példának tartották a jászladányi esetet, ahol a helyi romákkal összeveszett polgármester felesége alakított kisebbségi önkormányzatot. A visszaéléseket az tette lehetővé, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon bárki indulhatott és bárki szavazhatott. A települési önkormányzati választással egy időben tartott eseményen mindenki megkapta a kisebbségi szavazólapot is, és akár azt is megtehette valaki, hogy az összes kisebbségi választásban részt vesz, ha van hozzá kedve. A kisebbségi önkormányzatok gyorsan szaporodtak az országban. Az új törvény szerint már csak az szavazhat, aki ezt három hónappal előre kéri. A kisebbségi névjegyzékbe bárki felvetetheti magát a helyi választási bizottság elnökénél (általában a jegyző tölti be ezt a tisztet). A jelentkezőnek azt kell mondania, hogy az adott kisebbséghez tartozik, ezt sem ellenőrizni, sem vitatni nincs joga az összeírónak. A névjegyzéket a választás után megsemmisítik. A jelöltnek nem csak arról kell nyilatkoznia, hogy a kisebbséghez tartozik, hanem azt is kell állítania, hogy beszéli az adott kisebbség nyelvét. Ezt szintén nem ellenőrzik, de nyilvános adatnak számít nyilatkozata, így aki akarja, számon kérheti rajta. Megszűnik a független indulás lehetősége is, a 2006-os választáson már csak bejegyzett kisebbségi szervezetek indíthatnak jelölteket. A kisebbségi nyelvtudás feltétele a cigány jelöltekre nem érvényes. Ahhoz, hogy egy településen kiírják a kisebbségi önkormányzati választást, legalább harminc főnek kérnie kell, hogy vegyék fel a választói névjegyzékbe. A választási törvény módosításával együtt megváltozott a kisebbségi törvény is. Az eddigi különböző minisztériumok helyett at Országgyűlés költségvetéséből kapják majd az állami támogatást az országos kisebbségi önkormányzatok. Ahol megfelelő számú településen szerveződött kisebbségi önkormányzat, ott lehetőség lesz megyei kisebbségi önkormányzat megalakítására is. Az országos önkormányzatokat ezentúl nem tömeges elektori gyűlésen választják meg. Ezzel megoldódik az a kezelhetetlen helyzet, amikor több ezer ember jelent meg a cigány és a német választáson. Az elektorok ezentúl listán és otthon szavaznak a megyei és az országos vezetésről.

Horváth Aladár tiltakozásul távozik

2005. június 14.

Hétfőn a parlament több mint 90 százalékos többséggel elfogadta a kisebbségi törvény módosítását, amelynek célja az volt, hogy megszűnjön az úgynevezett etnobiznisz, azaz ne választhassanak, és ne választathassák meg magukat csak az adott kisebbséghez tartozók. A lényegében a koalíció és az ellenzék egyetértésével megszavazott törvénymódosításra reagált kedden Horváth Aladár. Kilép az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatból Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, aki így tiltakozik a parlament úgynevezett származási regisztrációs törvénye ellen. A roma politikus úgy véli, ma Magyarországon a 600 ezerből alig 200 ezren vállalják, hogy cigányok, ők a legszegényebbek. Ha a kisebbségi önkormányzati választáson csak a származások alapján regisztrált romák indulhatnak, megint a legbefolyásolhatóbb emberek kerülnek pozícióba. Így fordulhat elő, hogy már az OCÖ második alelnökét zárják börtönbe. Horváth Aladár szerint a leghelyesebb az lenne, ha a cigány etnikai közösség kikerülne a nemzetiségiek közül, hiszen nem ugyanolyan nemzetiségiek, mint a többi. Ehelyett inkább állampolgári jogaikat kellene erősíteni.

Alkotmányos kényszerhelyzet van

a kisebbségi önkormányzati választás szabályozása kapcsán

2005. június 16. - Népszava

Nemcsak Horváth Aladár bírálja a parlament által hétfőn elfogadott kisebbségi választási törvényt, de Kaltenbach Jenő kisebbségi biztos sem ért egyet a jogszabály névjegyzékre vonatkozó passzusával. Az ombudsman szerint éppen a változtatás célját, az "etnobiznisz" elkerülését nem fogja beváltani a törvény, mert nem a kisebbségi közösségek kezébe adja a regisztrációt. A törvény alkotmányos kényszerhelyzetben készült.

Az a legfőbb gond az új kisebbségi választási törvénnyel, hogy "illetéktelenek" a jövőben is be tudnak majd kerülni a választott testületekbe - mondta lapunknak Kaltenbach Jenő. A kisebbségi ombudsman szerint azzal, hogy a jogszabály a kisebbségek regisztrációját nem az adott közösségek, hanem a helyi választási iroda vezetőinek - a jegyzők - kezébe adta, lényegében ugyanúgy teret enged az "etnobiznisznek", mint a korábbi törvény. A jogszabályt kijátszóknak ugyanis mindössze strómant kell találniuk maguknak az adott kisebbség tagjai közül - magyarázta.

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint a megkülönböztetéstől való félelem miatt a romáknak pusztán egynegyede vallja magát nyilvánosan is romának. A roma politikus lapunknak azt mondta: ha regisztrálni fogják magukat, még kevesebben vállalják származásukat. A politikus szerint a regisztráció szembeállítja az állampolgársági és a kisebbségi identitást.

A törvény úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon "választó és választható, aki magyar állampolgár, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkezik, és a kisebbségi választói jegyzékben szerepel". Horváth Aladár szerint visszaélésekre is lehetőséget adhat a regisztráció, mert kihasználhatóak lesznek a névjegyzékek a helyi nyomásgyakorlók számára. Véleménye szerint manipulálhatják, hogy kik regisztrálják magukat, és kik maradjanak távol.

Az etnobiznisz vége

2005. június 14. - FigyelőNet (Angyal Ágnes)

Az Országgyűlés 2005. június 13-án elfogadta a kisebbségi törvény módosítását. A változtatásokkal olyan rendszert valósítottak meg, amelyben valóban a kisebbségek tagjai választhatják meg intézményrendszerüket és képviselőiket.

A módosítások leginkább a kisebbségi törvény választással kapcsolatos anomáliáit igyekszenek feloldani, így a változtatások nemcsak a kisebbségi, hanem a választójogi törvényt is érintik. A most elfogadott módosítás lényege, hogy olyan rendszert valósítsanak meg, amelyben valóban a kisebbségek tagjai választhatják meg intézményrendszerüket és képviselőiket. A változás legfontosabb eleme, hogy önbevalláson alapul. Ez azt jelenti, hogy csak az szavazhat a kisebbségi választásokon, aki egy nyilatkozatban kisebbséghez tartozónak vallja magát. Ezt az önbevallást azonban nem lehet felülbírálni. Újabb szigorítás, hogy a kisebbségi önkormányzati képviselőjelölteknek nyilatkozniuk kell nyelvtudásukról. Így elkerülhető, hogy a kisebbségi nyelvet nem beszélők kerüljenek az önkormányzatokba. Az önbevallás lényege, hogy ha valaki nyilatkozik kisebbségi hovatartozásáról, akkor legközelebb nem indulhat másik kisebbség „színeiben". Az eddig hatályos törvény ugyanis módot adott rá - és ezzel többen éltek is - hogy valaki, akár ciklusról ciklusra, más kisebbség képviselőjeként lépjen fel. A jelenlegi módosítás alapjául szolgáló javaslatot egyébként már 2001-ben az országos önkormányzatok elnökei és szakértői részvételével kidolgozták, ezt azonban később az Országgyűlés nem tűzte napirendre.

Sokáig vita tárgya volt egy olyan megoldás, amely szerint az adott kisebbség tagjairól listát vezetnének. Erre az adott csoporthoz tartozó személyek regisztrálással kerülhettek volna fel, és csak olyan személy jelöltethette volna magát, akinek a neve ezen a névsoron szerepel. A nyilvántartással szemben azonban sokaknak személyiségi jogi aggályai voltak, nem utolsó sorban a második világháború alatt és után bekövetkezett események emlékei miatt. A problémával már 1999-ben foglalkozott a Belügyminisztérium. Az akkor kidolgozott javaslat szerint a kisebbségi önkormányzati választásokra nem a települési önkormányzati választások keretén belül, hanem azt követően, hat héttel később került volna sor. Ezen ugyan valamennyi választójoggal rendelkező magyar állampolgár részt vehetett volna ugyan, de feltételezhető, hogy ekkor valóban inkább az érintettek, a kisebbséghez tartozók lettek volna aktívabbak. A másik tervezett módosítás szerint, a helyi kisebbségi önkormányzati választások kitűzését - ahogy egyébként a hatályos törvény is előírja - a jelölőszervezetnek minősülő társadalmi szervezetek, illetve a kisebbségi identitásukat kinyilvánító személyek kezdeményezhették volna, azonban számukat az irreálisan alacsony 5 főről felemelték volna: kisebb településeken az adott területen lakó választópolgárok egy százalékára, városokban pedig legalább száz főre.

A kisebbségi önkormányzatok felállításáról és a kisebbségi képviselők választásáról egy 1993-as törvény rendelkezik. Eszerint minden magyar választópolgár szavazhat - az őszi helyhatósági választásokkal egy időben tartott - kisebbségi önkormányzati választásokon és bárki megválasztható, akit meghatározott számú, önmagát az adott kisebbséghez tartozónak valló személy ajánlott. Ez rengeteg visszaélésre adott okot, ezért volt szükség a törvény módosítására. A parlamenti pártok folyamatos párbeszédet folytattak a magyarországi kisebbségi önkormányzatokkal, ez tette lehetővé, hogy létrejöjjön a kompromisszum.
A rendszerrel sokat foglalkozott a kisebbségvédelmi ombudsman, aki jelentéseiben a most megváltoztatott részeken felül azt kifogásolta, hogy megyei szinten nincsenek önkormányzatok. Szintén nem rendezett a területi és a kisebbségi önkormányzatok közötti feladat- és hatáskör megosztás. A probléma jelentősen gyengíti a kisebbségi önkormányzatok erejét. Ugyancsak sok probléma vetődött fel a kisebbségi önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban. Sok panasz érkezett, hogy a települési önkormányzatok - amelyekhez a kisebbségiek pénzét is utalják - egyszerűen visszatartják a normatívát, szorult helyzetükre hivatkozva. Így - forrás hiányában - a kisebbségi önkormányzatok gyakran legelemibb feladataikat sem tudják ellátni.
Bár a kisebbségi önkormányzati rendszer közel sem nevezhető tökéletesnek, mégis büszkék lehetünk rá: a vén kontinensen egyedül Magyarországon szabályozza törvény a kisebbségek közéleti szerepvállalását. A kisebbségek - főként kulturális - jogait persze más államokban is törvényekbe foglalták, ilyen átfogó önkormányzati rendszer azonban csak nálunk van. Magyarországon a kisebbségek két szinten, területi és országos szinten alakíthat önkormányzatot érdekei képviseletének céljából. A törvény szerint „községben, városban és a Főváros kerületeiben kisebbségi települési önkormányzatokat, vagy közvetett, vagy közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatokat, valamint országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre. A fővárosban közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat alakítható".

Az Országgyűlés elfogadta a kisebbségi törvény módosítását

2005. június 13.

Megszavazta a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvénymódosítást az Országgyűlés, és kérték az államfőtől a jogszabály sürgős kihirdetését. A törvény, mely az úgynevezett etnobiznisz ellen jött létre, a többi között kimondja, hogy a következő kisebbségi önkormányzati választáson csak kisebbségiek szavazhatnak. Kisebbségi választói névjegyzéket készítenek, és megszűnik az elektori rendszer; az országos kisebbségi önkormányzatok képviselőit a helyi kisebbségi önkormányzati képviselők választják majd meg.

X

A parlament nagy többséggel elfogadta a kisebbségi önkormányzatok megválasztásáról szóló jogszabályok módosítását. Így a kisebbségi választásokon csak azok vehetnek részt, akik szerepelnek a kisebbségi választói névjegyzékben. Az országos német önkormányzat elnökségének szekszárdi ülése után Heinek Ottó elnök úgy nyilatkozott, hogy a törvényben sok a pozitív változtatás. Ugyanakkor kifogásolta, hogy „gyakorlatilag senkinek sem lesz joga ellenőrizni, ki iratkozik fel a kisebbségi választói jegyzékre”.

Vége az etnobiznisznek: módosították a kisebbségi törvényt

A németek szerint igen, de...

2005. június 13. - Magyar Rádió (Domány András, Nánási Anikó)

Az országgyűlés 90 százalékos többséggel meghozott törvénymódosítása alapján megszűnhet az úgynevezett etnobiznisz, azaz nem választhatnak és nem választathatják meg magukat csak az adott kisebbséghez tartozók az önkormányzatokba. A magyarországi németek önkormányzata alapvetően elfogadhatónak tartja a kisebbségi törvény tervezett módosítását, de kifogásolja, hogy a parlamenti pártok elmulasztották az egyeztetést az érintettekkel. Az országgyűlés elfogadta a kisebbségi választási törvény négypárti megegyezésen alapuló módosítását, vagyis jövőre biztosan alkotmányosan lehet megválasztani a nemzetiségi önkormányzatokat. Az új megoldás lényege az, hogy e testületek választásában az vehet részt, aki a helyi jegyzőnél felvéteti magát egy választói jegyzékbe. Jelölteket pedig a kisebbségi szervezeteket állíthatnak. Egyszerűbb lesz az országos önkormányzatok választása: megszűnnek a több ezres létszámú, és gyakran zűrzavarba fulladó elektori gyűlések. Egyedül a szabad demokraták többsége szavazott a javaslat ellen, vagy tartózkodott. Az SZDSZ képviselők közül csak három kormánytag mondott igent, egyébként két szocialista "nem" szavazat és három fideszes tartózkodás mellett túlnyomó többséggel fogadták el a törvényt.

Németek a kisebbségi törvényről: igen, de...

A magyarországi németek önkormányzata alapvetően elfogadhatónak tartja a kisebbségi törvény tervezett módosítását, de kifogásolja, hogy a parlamenti pártok elmulasztották az egyeztetést az érintettekkel. A testület vezetőségének szekszárdi ülése után Heinek Ottó elnök úgy nyilatkozott, hogy a jogszabályban sok pozitív változtatás lesz, például a megyei kisebbségi önkormányzatok választása és a voksolás rendjének egyszerűsödése. A negatívumok között említette, hogy továbbra sincs a kisebbségeknek parlamenti képviselete és, nem ellenőrizhető, hogy ki iratkozik fel a kisebbségi választói névjegyzékbe.

Zsákutcában a kisebbségi törvény

2005. június 13. - Magyar Hírlap (Kóczé Angéla szociológus)

Választ kell adnunk arra is: jogosak-e a vádak, amelyek szerint a kisebbségi jogi szabályozás egyik motivációja az volt, hogy elfogadottá tegye nemzetközi szinten a határon túli magyarokkal foglakozó politikát

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól rendelkező, 1993-ban elfogadott törvény (Nek tv.) erénye, hogy a magyarországi romáknak az összes nemzeti kisebbségekkel azonos közjogi státust adott. A jogszabály azonban nem váltotta be a jogalkotó reményeit, a gyakorlatban a törvényben meghúzódó ellentmondások és jogelméleti dilemmák tovább mélyültek és erősödtek. Ennek legfőbb elszenvedői pedig a romák, akiknek - integrációjuk érvényesítése szempontjából - a legkevésbé megfelelő ez a jogszabály.

A törvény elfogadásától a mai napig cigány szervezetek, kisebbségi szakértők, társadalomtudósok és jogászok vitatják a jogszabály által megerősített etnopolitikai struktúrák szerepét. A sarkalatos kérdés az, mennyire szab korlátot, illetve nyújt lehetőséget a romák társadalmi integrációjához az elvileg többletjogokat biztosító jogszabály. Kiderült ugyanis, hogy a marginális helyzetben lévő és előítéletek által sújtott roma kisebbség szempontjából a törvényből eredő jogok és lehetőségek különbözőképpen érvényesülnek. Több mint tízévi tapasztalatot összegző tanulmányában Noszkai Gábor és Martin Kovats például megállapítja, hogy a vertikálisan és horizontálisan megosztott roma csoportoknál, ahol az egyéni emberi jogokat sértő hátrányos megkülönböztetés kizárásának garanciái nem biztosítottak, a kollektív jogokra épülő új intézmények is korporációvá, gettóvá, szegregáló tényezővé silányulnak. Ennek legszemléletesebb példája a kisebbségi oktatás esete, ahol a kisebbségi "különjogok" biztosításával legitimizálták az iskolák szegregációs politikáját.

A több sebből vérző kisebbségi joganyagból eredő legsürgetőbb feladat: meghatározni a kedvezményezettek körét, akik egyben megválaszthatják saját intézményeik képviselőit. Az alkotmány kimondja, hogy "a nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre", eközben azonban minden választópolgárnak lehetővé tették a szavazást a kisebbségi önkormányzatok képviselőire. A kérdés tehát az, kinek van joga megmondani vagy cáfolni, hogy ki az "igazibb roma, illetve kisebbségi képviselő". Ki szavazhasson a kisebbségi önkormányzatokra?

Az utóbbi évek botrányai, mint például a jászladányi cigány kisebbségi önkormányzat aggályos összetétele vagy az indokolatlanul sok nemzetiségi önkormányzat megalakítása, megalapozottá tették a törvény módosításának szándékát. Vélhetőleg sokan úgy szereztek mandátumot a kisebbségi önkormányzatokban, hogy nem tartoznak az adott kisebbséghez. Ezt a jelenséget jellemezték "etnobizniszként" maguk a kisebbségek és politikai elemzők is.

Most kompromisszumos megoldásról egyezett meg a Fidesz és az MSZP is, eszerint kizárólag azok indulhatnak és szavazhatnak, akik szerepelnek a kisebbségi névjegyzékben. Ahhoz pedig, hogy a választók névjegyzékbe kerüljenek, nyilatkozniuk kell arról, milyen kisebbséginek vallják magukat. A névjegyzéket a települések jegyzői állítják össze. A jelöltek által tett nyilatkozatok valóságtartalmát amúgy senki sem ellenőrizheti, ám a politikusok bíznak abban, hogy a névjegyzék szűrőként fog működni, és elbátortalanítja azokat, akik nem az adott kisebbséghez tartoznak.

Az ötlettel szembeni ellenvélemények egyike a kisebbségi ombudsmantól származik: szerinte "államilag igazolt csalás" veszélye áll fenn, ugyanis a törvény mindenféle ellenőrzés nélkül, önbevallás alapján bárkit elismer kisebbséginek. A kisebbségi képviselők részéről sokan valamilyen civil kontrollt, legalábbis betekintést szeretnének a névjegyzékek összeállításába.

Azt gondolom, bármelyik variációt fogadják el, a törvény alkotmányossága megkérdőjeleződik. Például azért, mert a magyar jogalkotó a kisebbségi identitás megválasztását az egyén személyes szabadságaként ismerte el. És látnunk kell azt is, hogy bármilyen névjegyzék, civilek által ellenőrzött vagy jegyzőnél összeállított lista az egyén önazonossághoz és önrendelkezéséhez fűződő jogát sérti.

Az Alkotmánybíróság határozata alapján: "az általános személyiségi jog" részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is, "ez pedig azt is magába foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbe vonni vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását - a vérségi kapcsolatban közvetlenül az érintettek körén kívül - senki ne tegye vitássá" (57/1991. (XI. 8.) alkotmánybírósági határozat). És persze lehetne még fokozni a törvénnyel kapcsolatos módosítási aggályokat, amelyek ellentétesek a választójog alkotmányos alapelveivel, mely szerint csak azok a kisebbségi szervezetek, jelölhetnek majd, amelyek a választás időpontjában legalább három éve működnek.

Itt kellett volna a jogalkotóknak, politikusoknak és civileknek egy picit megállniuk - mielőtt további bonyodalmakat idéznének elő -, átgondolni azt a jogi és politikai folyamatot, amely zsákutcába vitte a kisebbségeket (legfőképpen a romákat), annak a látszatát keltve, hogy közjogi szerepet kaptak a magyar közigazgatásban.

Ha el akarunk mozdulni, anélkül hogy süketekké válnánk a valódi probléma iránt, először közelebbről meg kell jelölnünk azt, amit bajnak és valóságos problémának érzünk a romák társadalmi, politikai és gazdasági integrációjával kapcsolatban. Választ kell adnunk arra is: jogosak-e a vádak, amelyek szerint a kisebbségi jogi szabályozás egyik motivációja az volt, hogy elfogadottá tegye nemzetközi szinten a határon túli magyarokkal foglalkozó politikát. Elemeznünk kellene: akarjuk-e tovább szélesíteni, módosítani azon szerzett jogok körét, amelyek szervesen illeszkednek a magyar sajátosságú, magyar igazolványt, kettős állampolgárságot, státusjogokat adó jogi rendszerbe, vagy tizenkét évi kísérletezgetés után levont következtetések alapján modern, progresszív közigazgatási reformmal egyidejűleg, EU-konform, regionális politikai és gazdasági feltételekhez igazodó, esélyegyenlőség elvű jogrendszert építünk ki.

Ki kell szállni az "etnopolitikát" érvényesítő jogi és politikai paradigmából, ha egy olyan politikai közösségben akarunk élni, ahol az állampolgári jogok sérülnek az etnokulturális identitás túlhangsúlyozása mellett. Egy politikai közösségben élünk, nem hiszem, hogy a kisebbségi törvény által megkettőzött közjogi és politikai struktúra a magyar demokrácia jövőjét szolgálná.

Kell nekünk ez a cirkusz? Hajtsatok ki a zsákutcából! Lehet más politikai alternatívát találni, miért nem foglalkozunk azzal?

A biztosok a kisebbségi törvény módosítása ellen

2005. június 1.

A kisebbségi és az adatvédelmi biztos egyaránt kifogásolja a választójogi és kisebbségi törvény módosítását. A módosításban kedden egyezett meg az MSZP és a Fidesz. Kaltenbach Jenő a Magyar Hírlapnak nyilatkozva kifejtette, a javaslat visszalépés az előző változathoz képest. Mint mondta, a két párt anélkül nyújtotta be a módosító csomagot, hogy vele egyeztettek volna. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint indokolatlan, hogy állami szerv tartsa nyilván azokat a nyilatkozatokat, melyek a kisebbséghez való tartozásról szólnak. Hozzátette, a törvényjavaslat nem rendelkezik arról sem, meddig és hogyan kezeli majd a jegyző a dokumentumokat.

Államilag igazolt csalás?

Kisebbségi választások: Kaltenbach Jenő a pártokat bírálja

2005. június 2. • Népszabadság (Czene Gábor)

Éppen arra alkalmatlan, amiért létrejött. Kaltenbach Jenő kisebbségi biztosnak ez a véleménye arról a kompromisszumról, amit a két nagy párt kötött a kisebbségi választásokról. Az MSZP és a Fidesz képviselője érezhető büszkeséggel jelentette be a minap, hogy a két pártnak sikerült egyezségre jutnia a kisebbségi törvény módosításáról. Tény, hogy módosításra mindenképpen szükség van. Egyrészt azért, mert alkotmánysértő, hogy származástól függetlenül az összes állampolgár szavazhat a kisebbségi testületekre. Másrészt azért, mert meg kell akadályozni a visszaéléseket: sokan úgy szereztek mandátumot a kisebbségi önkormányzatokban, hogy nem tartoznak az adott kisebbséghez. A kompromisszum szerint a kisebbségi önkormányzati választásokon kizárólag azok indulhatnak és szavazhatnak, akik szerepelnek a kisebbségi névjegyzékben. Ahhoz, hogy a választók bekerüljenek a névjegyzékbe, nyilatkozniuk kell arról, hogy kisebbséginek vallják magukat. A jelöltséget vállalóknak ezen túlmenően arról is, hogy ismerik-e a kisebbségi közösség nyelvét, kultúráját és hagyományait. A névjegyzéket a települések jegyzői állítják össze - mondta lapunknak Heizer Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke. A jelöltek által tett nyilatkozatok valóságtartalmát senki nem ellenőrzi, de a hivatal elnöke bízik abban, hogy ez olyan szűrő lesz, ami elrettenti a csalók jelentős részét. További visszatartó erő lehet, hogy csak a bejegyzett kisebbségi szervezetek állíthatnak jelölteket. Heizer szerint nem lehet kizárni, hogy a szigorítás a kisebbségi önkormányzatok számának csökkenéséhez vezet, de ez nem feltétlenül baj. Hisz olyan településeken is alakultak kisebbségi testületek, ahol a népszámláláskor senki nem vallotta magát kisebbséginek. Ezek megszűnése pozitív fejlemény lenne. A törvényi módosítások elfogadásához kétharmados parlamenti többség kell. Meglepő, hogy - bár az MSZP és a Fidesz elméletileg megállapodott egymással - az Országgyűlés kisebbségi bizottságában a fideszes képviselők többsége nem támogatta a javaslatot. Ez Heizer Antalt is váratlanul érte, ám reméli, a parlamenti végszavazás más eredményt hoz. Jóval kevésbé lelkesedik Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman. Azt állítja, egyedül csak annak lehet örülni: végre mindenki felismerte, hogy ellenkezik az alkotmánnyal, ha valamennyi állampolgár részt vehet a kisebbségi választáson. Más tekintetben azonban lesújtó a véleménye. A két nagy párt kompromisszumos javaslata szerinte éppen arra alkalmatlan, ami miatt megszületett. A kormány által korábban támogatott indítvány szerint a névjegyzéket a helyi kisebbségi közösség tagjai állították volna össze. Kaltenbach attól tart, sok kisebbségit elriaszt a részvételtől, ha egy kevéssé bizalmat keltő bürokratának, a jegyzőnek kell megvallania identitását. Viszont nem riasztja el azokat, akik a valóságban egyik kisebbségi közösséghez sem tartoznak, de politikai vagy anyagi megfontolásból ki akarják játszani a törvényt. A kisebbségi ombudsmannak súlyos jogi kifogásai is vannak. Amennyiben - mondta - a törvény mindenféle ellenőrzés nélkül, önbevallás alapján bárkit elismer kisebbséginek, és ehhez jogokat is ad, akkor az esetleges csalás államilag igazolttá válik.