Fuhl Imre válogatásában

Szlovák-magyar örökségvédelmi megállapodást írtak alá

2006. április 3. - MTI

Örökségvédelmi megállapodást írt alá Kassán, a magyar főkonzulátuson Magyarország és Szlovákia kulturális minisztériumának államtitkára. A Szlovákia területén található és a két ország közös kulturális identitását kifejező kulturális örökség megóvása, restaurálása és bemutatása a célja ennek a megállapodásnak - mondta az aláírást követően Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség (NKÖM) államtitkára. A 2003-ban aláírt magyar-szlovák kulturális-oktatási egyezmény keretében hosszas előkészítés után megszületett új megállapodás kiterjed a közös történelmi fejlődés építészeti és régészeti emlékeinek védelmére is, a két ország közösen finanszírozza a helyreállításokat, a régészeti feltárásokat, a tudományos kutatásokat, tervezéseket. Bíró Ágnes, a szlovák kormány kulturális minisztériumának államtitkára arról szólt, hogy az együttműködésnek köszönhetően egyebek mellett közösen támogatják a füleki középkori vár előkészítő kutatását, állagmegóvását, helyreállítását, a Berzéten lévő református műemléktemplom előkészítő kutatását, helyreállítását, kivitelezését. A magyar tárca támogatja a csécsi, a felsővályi, a lakszakállasi és a nagytoronyi református templomok állagmegóvását, felújítását, a helyreállítás tervezését, a munka kivitelezését. A szlovák kulturális minisztérium a Borsiban lévő Rákóczi kastély, a szlovákiai Komáromban lévő műemlékerőd, a gömörrákosi műemléktemplom, a tőketerebesi Andrássy mauzóleum, az ógyallai kastély felújításához járul hozzá. A megállapodás arról is szól, hogy a két ország megvizsgálja a magyarországi szlovákság számára fontos és jelentős műemlékek felújításának jövőbeni finanszírozási lehetőségeit is.

Pilisszentkereszt - Nagyölved

Testvérközségi szerződés megújítása

2006. április

A magyarországi Pilisszentkereszt és a dél szlovákiai Nagyölved községek önkormányzati testületei 1996. április 19-én testvérközségi szerződést kötöttek, melyben közös önkormányzati, sport, kulturális és egyéb közös együttműködések lehetőségét kívánták biztosítani a települések között, bizonyítva azt, hogy az őszinte kapcsolatok, barátságok nemzetiségtől, ideológiától vallási hovatartozástól és országhatártól függetlenek. Az elmúlt 10 év számos közös sport, kulturális és vallási rendezvénye megerősítette a szerződésben megfogalmazott célokat. Az évenként megrendezett falunapok, községi születésnapok, aratónap, továbbá a nagysikerű Két nép egy vallás konferencia, a közös istentiszteletek a nevelési-oktatási intézmények a hivatali alkalmazottak és a képviselőtestületek kölcsönös látogatásai, tapasztalatcseréi, a helyi vállalkozók találkozói, számos üzleti kapcsolat létrejötte, a sportszakosztályok közös akciói, valamint a pávakörök és tánccsoportok együttes fellépései… - mind-mind megerősítik a testvérközségi szerződés mottójául szolgáló idézetet, mely szerint: „Tudnánk-e felmutatni valami tettet, melyre azt mondhatnók: ezt magyarok tették, ezt szlávok vitték végbe, nem közös erővel történt-e minden?” Igen, ennek a két településnek sikerült e példaértékű és egyedülálló tettet az elmúlt 10 esztendő során megvalósítania. A 10 éves együttműködésünk bizonyítja, hogy a határon átnyúló kapcsolataink megfelelnek az Európai Unió által meghatározott pályázati feltételeknek (INTEREG), hiszen ez idő alatt több közös konferenciát szerveztünk településeinken, melyek célja a közös együttműködés fejlesztése volt. A két önkormányzat képviselő-testülete 2006. április 29-én szombaton tervezetten 100-120 fős közös testületi ülésen és tanácskozáson fogja Pilisszentkereszten megújítani és megerősíteni e szerződést, melyre meghívót kap minden olyan személy aki az elmúlt 10 év alatt bármilyen módon támogatta a két település közös munkáját.

Meddig bírja a strapát a lestrapált Dobogókői út?

2006. április 19. - Pálovics Klára (hídlap - Esztergom)

Egyre nagyobb teher nehezedik az amúgy is túlterhelt Dobogókői útra a 10-es út hosszú évek óta tartó áldatlan állapota miatt, különösen amióta az árvíz következtében súlykorlátozást vezettek be a 11-es úton. Szakértők szerint a nemzeti parkon átvezető hegyi út állaga az elmúlt egy-két évben annyit romlott, mint a megelőző húsz év során összesen. A megnövekedett forgalom komoly károkat okoz az erdő élővilágában, és megkeseríti a pilisszentkeresztiek életét is. A Komárom-Esztergom Megyei Közútkezelő Kht.-nál senki nem kívánt lapunknak nyilatkozni az ügyben, és abban sem tudtak segítségünkre lenni, hogy ki az illetékes az út megnövekedett forgalmával kapcsolatban. Végül Kökény Imre, az esztergomi üzemmérnökség munkatársa lapunknak annyit mondott: tizenkét és fél tonnás súlykorlátozást vezettek be a 11-esen Pilismarót és Basaharc között az árvíz miatt, ennek tudható be, hogy a teherforgalom is megnőtt a Dobogókői úton. A hegyi út állapota változó, folyamatosan kátyúznak rajta, azonban mivel nem ilyen mértékű és típusú forgalomra tervezték, a tehergépjárművek jelentősen rombolják az állapotát. A természetvédők sajnos semmit nem tehetnek - mondta lapunknak Papp Miklós, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Pilisi Tájegységének vezetője. Bár a természetvédelmi törvény elvben lehetővé teszi a védett területeket keresztező utakon a forgalom korlátozását, ezt közutak esetében csak a közlekedési felügyelet rendelheti el. Ráadásul nincs olyan, nevesített, kézzelfogható természetvédelmi érdek, ami miatt a korlátozást kezdeményezni lehetne. A bőrükön leginkább a Pilisszentkereszten élők tapasztalják az egyre növekvő teherforgalmat, a 30-40 tonnás kamionok (újabban üzemanyag- és cementszállító teherautók), személyautók és motorok már kora hajnalban zavarják a hegyi faluban élők nyugalmát. „A legnagyobb gond az, hogy nincs járda, nincsen gyalogátkelőhely, így a kisgyerekeknek és babakocsit toló kismamáknak is száguldozó autók és hatalmas kamionok között kell átverekedniük magukat az úton” - mondta lapunknak Havelka József, a község polgármestere. Mint elmondta, a szándék megvan a gyalogos közlekedés lehetőségeinek kialakítására. A közútkezelő viszont folyton elutasítja kérésüket pénzhiányra hivatkozva, Pilisszentkereszt mínuszos költségvetéséből pedig nem telik járdára és zebrákra. „Tizenhat éve nem tesz semmit az ügyben a közlekedésfelügyelet, de annyit legalább már sikerült elérni, hogy csütörtökön a helyszínen számolhatok be nekik a problémáról. Talán belátják, hogy nem a délelőtt tíz órai forgalmi adatok alapján kell felmérni a helyzetünket” - tette hozzá a polgármester.

Piliscséven az Ige megtestesült

2006. április 1. - Š. Bendur

Szokatlanul megható volt látni időseket és fiatalokat a Piliscséven rendhagyónak számító kiállítás anyagában elmélyülten gyönyörködni. A húsvéti ünnepkör nyitányaként 2006. március 19-én a Budapesti Szlovák Intézet anyagából nyílt vallási témájú kiállítás a Művelődési Házban, melyet az intézet igazgatója, Milan Resutík úr nyitott meg.. Bevezetőjében elmondta, hogy Vincent Hložník grafikusművész 1946-ban illusztrálta a szlovák nyelven megjelent Bibliát, amelynek 80 képét láthattuk az Ó-szövetségtől az Új-szövetség ismert történeteinek színes karcolatain. A látogatókat elsősorban az ragadtatta el, hogy az ismert bibliai történetek szuggesztív módon jelentek a modern képeken, amelyek expresszív hatása alól egyszerűen nem vonhatta ki magát az ember. A képek hatását fokozta, hogy a terem közepén egy 1896-os, kiadású, gót betűs szlovák Bibliából mindenki fellapozhatta a számára érdekes szövegrészeket, amelyek a kiállított képek mellett két nyelven, magyarul és szlovákul is olvashatók. Jó volt hallani az idősebb korosztály tagjaitól, hogy mi még így imádkoztunk, a templomban valamikor ezen a szép szlovák nyelven mondta el a szentbeszédet a plébános úr, és így tovább. Sokan ekkor döbbentek rá arra, hogy elődeik otthoni Bibliái mekkora értéket képviselnek, és az is elhangzott, hogy az esti imádságok közepette ezekre a szép képekre fognak ezentúl gondolni. A bibliai képek a könyvtári napokon az olvasóteremben máig megtekinthetők.

Szlovák menyasszonyi ruhák kiállítása Piliscséven

2006. február 23. - Ľudové noviny (Štefan Bendur)

Február 12-én nyílt meg a művelődési házban a régi szlovák menyasszonyi ruhák kiállítása. A Szlovák Közművelődési Központ igazgatója, Király Katalin személyesen nyitotta meg a főleg idős emberekből, a hajdani csévi menyasszonyokból álló közönség előtt a szemrevaló kiállítási anyagot. A valódi ruhadarabok mellé azoknak a kedves csévi lakosoknak a lagzis fényképeiből nyílt ki-állítás, hogy ezáltal is hitelesebb legyen a ruhák bemutatása, akik szívesen bocsátották rendelkezésükre féltve őrzött emlékfotóikat. A másolatok egy részét én őrizgetem egy majdani csévi monográfia számára. A rendezvény kapcsán több napon keresztül nézegettem a hajdani esküvői képeket. Sok-sok kedves ismerős arc tekintett vissza rám, még magamat is viszontláttam aprócska koromból. Az ember ilyenkor óhatatlanul barangol emlékei dzsungelében, és lélekben újra végigéli a több, mint fél évszázada történt eseményeket. Kecses mirtuszkoszorúk, derékig érő fátylak, díszes, térdig érő brokátruhák suhognak az asszonyokká érett csévi lányokon; esküvőre vett öltönyben ölelik párjukat a hajdan volt büszke vőlegények. Láthattuk a Magyarországon megtelepedett valamennyi régió jellegzetes nászruháit, amelyek mellé a helyiekkel együtt Katalin igazgatóasszony elénekelte a leánybúcsúztató dalokat, és ismertette a különböző lagzis szokásokat is. Elnézem az ifjú párokat is, a násznépet is. Az ősi élni akarás daca mellett az élni tudás büszkesége mellett szájuk sarkában ott bujkál a jövőbe vetett hit, az egymásba vetett bizalom. A szerelmes arcok azt tükrözik vissza, hogy bármit is hoz a jövő, a gondokon, problémákon együtt győzedelmeskedünk, mert párt, családot alkotunk. Egyszerűek, a mai felfogás szerint rövidek a menyasszonyok ruhái, de annál hosszabb az adott szó, a sírig tartó hűség fogadalma, a társul választott ember mellett való örök kitartás jóban, rosszban, minden körülmények között. Ennyi idő után már bátran elmondható, hogy ezeknél a gyönyörű pároknál a lélek legmélyébe íródott az örök törvény: holtomiglan, holtodiglan egymásé vagyunk. Ezt példázta többek között Rumpli Pálné, Marika néni is, aki odaállt az 1945-ben megörökített esküvői képe mellé egy kicsit elmerengeni régen elhunyt férjéről, mostani életéről. „Szépek voltunk, mindannyian nagyon szépek és boldogok.”- mondja. Aztán akaratlanul is arra gondolok, hogy idővel a menyasszonyi ruha a földig ereszkedett, a pompás fátyol királynői uszállyá alakult. Közben a házasságok időtartama megkurtult - sőt, ma már ritkaságszámba köttetnek esküvők. A népes famíliák fogyatkozóban vannak, gyakran a család is mindössze csonkán kétszemélyes. Talán egy hónapja mondta volt az egyik református püspökünk, hogy az országokat, a háborúkat nem a katonák, hanem az asszonyok veszítik el. Valóban, szinte minden e világon a lányokon, asszonyokon múlik. Családok, népek, hazák sorsa van az ő kezükbe letéve. Rajtuk múlik, mennyire virágzik fel a jövő, mennyire lesz szilárd erkölcsű a világ, mennyire családszeretők az emberek. És persze a komoly, munkára termett férfiakon is, akik párjukat ölelve mindhalálig képesek megvédeni házuk, hazájuk áldó gyümölcseit. A kiállítást eddig közel ötszázan tekintették meg. Sajnos, két hét után a szép szlovák ruhák másik faluba vándoroltak, de látványuk még iskolásaink között is állandó, izgalmas beszédtéma lett.

Bozóki András Békéscsabán

2006. március 31. - Ľudové noviny (Tőkés Gy.)

Március 29-én Békéscsabára, a Jankay Galériába látogatott Bozóki András kulturális miniszter, hogy találkozzon a város és környékének képzőművészeivel. A művészek elmondták az őket foglalkoztató gondokat, valamint a városban folyó művészeti életről tájékoztatták a minisztert. A jó hangulatú beszélgetés után a miniszter megtekintette a galéria kiállítását.

Fúvószenekari hagyományok Békéscsabán

Máté Mátyásra, Ötvös Nándorra emlékeznek

2006. április 19. - Ľudové noviny (Vándor Andrea)

Nemes hagyomány életre hívására készül a több mint fél évszázados múltra visszatekintő békéscsabai Körösparti Vasutas Fúvós Zenekar. A jelenlegi vezetőség és a zenekari tagok egykori mestereik - Ötvös Nándor és Máté Mátyás - emlékének kívánnak adózni, s tiszteletük, kegyeletük jeléül az emlékezés virágait helyezik el a két karnagy nyughelyénél. A Békéscsabán működő fúvószenekarokról a legkorábbi konkrét adatok - Vitaszek Zoltán helytörténész kutatásai alapján - az 1960-as évekből vannak, amikor is a posta és a vasút közös fenntartásában létezett ilyen együttes. Zenei vezetője Tóth Bacsó Lajos tanár volt. A városi fúvószenekari élet azonban akkor lendült fel igazából, amikor a szentendrei tiszthelyettesi iskolát 1964-ben Békéscsabára helyezték. Az itt működő muzsikusok közül nyugdíjba vonulásuk után többen a városban telepedtek le. Ötvös Nándor őrnagy 1970-ben a MÁV Klubkönyvtár kötelékében vezette a Vasutas fúvószenekart. Jeles karmestere volt az Ifjúsági Fúvós Zenekarnak Máté Mátyás katonazenész. Ez utóbbi zenekar az Ifjúsági Házban működött.. Az ő egykori tanítványai, keze alól kikerült muzsikusok ma már szintén a vasutas fúvószenekart erősítik. 2004. december 17-én az akkori Vasutas Fúvószenekar egyesült a Körösparti Junior Fúvósokkal, és az óta Körösparti Vasutas Fúvószenekar néven lépnek fel a Vasutas Művelődési Ház égisze alatt. A zenekar karnagya Szűcs Csaba. A hazai fellépéseken kívül több ízben szerepeltek külföldön, zenei és baráti kapcsolatokat ápolnak a németországi Kamen és az osztrák Wels városával. Az utóbbi idők legnagyobb sikerét 2006 februárjában, a békéscsabai Jókai Színház Vigadójában adott hangversenyükkel aratták. Már az ötvenes években is működött Vasutas Dalárda Békéscsabán, s tulajdonképpen innen eredeztethető a fúvószenekari mozgalom a békési megyeszékhelyen. Az idén 56 éves zenekar vezetősége elhatározta, hogy hagyományteremtő szándékkal a temetőben emlékeznek meg az egykori karmestereikről, mestereikről: Ötvös Nándi és Máté Matyi bácsiról. Minden év áprilisának utolsó csütörtökjét jelölték meg az emlékezés napjául. Erre az idén először - hagyományteremtő szándékkal - április 27-én csütörtökön, 18 órakor vállalkoznak a békéscsabai vasúti temetőben, ahova természetesen várják a csabai, zeneszerető érdeklődőket is. Mint azt Nagy Krisztinától, az „Alapítvány a Körösparti Junior Fúvósok Javára” alapítvány elnökétől megtudtuk, a fiatalabb zenekari tagoknak, akik nem ismerhették személyesen a mestereket -, a régebbi tagok, az „öreg” zenészek - mesélnek majd a múltról, s elevenítik fel a régi próbák hangulatát, az emlékezetes fellépéseket, az egykori személyes emlékeket.

Tavaszi fesztivál Békéscsabán

A BÉKÉSCSABAI TAVASZI FESZTIVÁL megrendezésére már negyedik alkalommal került sor, ahol Békéscsaba több kulturális intézménye működik közre, így jelen van az ország tavaszi fesztiválja között. E rendezvénysorozatban a Szlovák Kultúra Háza, a Csabai Szlovák Szervezet évek óta társpartner. Az eseménysorozat a programok szerkezetében a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz igyekszik igazodni és hasonlóan az eddigiekhez, valamint az ország más városaiban zajló fesztiválokhoz, magas színvonalú és sok művészeti ághoz kötődő programok zajlanak a három hét alatt. A Békéscsabai Tavaszi Fesztivál 2006. március 13-április 6-ig tart, amelyet Pap János a város polgármestere nyitott meg. Kiemelte, hogy a Békéscsabai Tavaszi Fesztivál remélhetőleg a tavasz egyik kiemelkedő eseménye lesz, ahol arra törekednek a fesztivál rendezői, hogy a programcsokor olyan összművészeti fesztivál legyen, ahol mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő kellemes és hasznos szórakozási lehetőségét. A program igyekszik minél több szeletet bemutatni 2006. kulturális életéből. A szlovák programok közül kiemelkedik Pavol Rusko szlovák képzőművész Kosa-Kasza c. kiállítása, amelynek megnyitója 2006. március 20-án lesz a Szlovák Kultúra Házában, valamint a Vertigo Színház március 27-i előadása „Matka a Hriecl” címmel, illetve a Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett március 28-i kórustalálkozó. A Tavaszi Fesztivál programjait a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram is támogatta a közel húsz helybeli támogató kollektíva mellett.

Békéscsaba - Csúcsra törő fesztiválok

Akár a fejlődés gátja is lehet az infrastruktúra hiánya

2006. február 20. - Békés Megyei Hírlap (Csiszér Áron)

Reggeli, kóstolóval egybekötött disznótor és délutáni farsang ölelésében rendezték meg azt a szakmai fórumot, melyet szombaton a békéscsabai Szlovák Kultúra Házában tartottak „Hagyomány és turizmus” címmel. Mint kiderült, sok helyen már kinőttek a fesztiválok a gyermekcipőből, de buktatók mindig akadnak. Ha már hagyományt és turizmust emlegetünk, akkor Békéscsabáról szinte mindenkinek a kolbászfesztivál jut az eszébe. Ambrus Zoltán, a rendezvény főszervezője szerint az idén már tizedik alkalommal megrendezésre kerülő esemény sikerének egyik nyitja az, hogy Békéscsabán köz-, társadalmi üggyé tudott válni minden, ami a fesztivállal kapcsolatos. Kifejtette, az elmúlt évben a turisztika megjelenése volt az egyik új színfoltja a rendezvénynek, ami arra irányította a figyelmet, hogy egy ilyen eseményt is csak komplex módon lehet sikeresen megrendezni. A jövőre nézve a főszervezőben felmerült a kérdés, hogy az eddig évről évre bővülő, a határon túliakat is megmozgató összejövetel hová tud térben terjeszkedni. Úgy véli, ez annál is fontosabb, mivel már tavaly is közel járt a „beduguláshoz” a kolbászfesztivál, és a további fejlődés infrastrukturális beruházásokat is igényelne. Hogy honnan is indulhat el egy később sikeressé váló rendezvény, mennyire esetlegesek voltak a kezdetek, arra jellemző példa a szarvasi szilvanapoké. Mótyán Tibor, a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke, az egyik társszervező elmondta, az egész ott kezdődött, hogy egy fővárosi társaságnak lerobbant az autója, és épp oda tértek be segítséget kérni, ahol nagyban zajlott a szilvalekvár főzése. A messziről jöttek sehogy sem akarták megérteni, hogy semmilyen szervezett formában nem tartják meg a szarvasiak a szilva ünnepét. Aztán megtartották, és ma már a képzőművészeti kiállítástól a kaptafakészítésig számtalan színes kísérőrendezvény erősíti a szilvanapokat.

Összefogás a környezetért

Pap János, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület elnöke megjegyezte, hogy a központi szabályozás még nem tudja megfelelően elhelyezni ezt az egyesületet. Ezért is van nagy szükség arra, hogy ne elszigelten, hanem sokkal inkább összefogott programcsomagokkal induljanak harcba a körülöttünk lévő táj értékeinek megfelelő hasznosítása érdekében.

Van mivel büszkélkedni

Uhrin Zoltán, a Csabai Kolbászklub Egyesület elnöke is úgy látja, érdemes értéket teremteni, mert van rá igény. A jövő évi farsangra már ők is igazi szlovák gasztronómiai különlegességekkel készülnek, mint a savanyú orjalevesnek is nevezhető mozgócska, a hurkából, kolbászból álló cigánka, vagy a sznyitka, ami a házi kenyér egy vékonyabb, szárazabb változata.

Március 15. a Szlovák Klubban

Évek óta hagyományosan kerül megrendezésre a Szlovák Klubban a március 15-i megemlékezés, kiemelve az ünnepség során a nemzetiségek - külön a szlovákok - részvételét a szabadságharc katonái között. A klub vezetője, Ancsin Pálné bevezetőjében utalt arra, hogy Békéscsabán is jelentős volt azoknak a száma, akik az 1848-49-es eseményekben huszárként vettek részt a csatákban. Ezután Takács Péter önkormányzati képviselő ünnepi beszédében a forradalom kitörésének okait elemezte, és a márciusi fiatalok lelkesedését emelte ki, köztük a nemzetiségek szerepét a Az ünnepi műsorban Bertók Bertalan, a Csabai MASZFISZ elnöke szavalta el szlovákul a „Hor sa Uhor!”-t (Nemzeti dalt). Ezt követte a Kossuth nóták szlovák nyelvű éneklése (Lajos Kossuth od Kazuje), amit a Szlovák Pávakör adott elő. A műsorban közreműködtek a Jókai Színház neves művészei: Mészáros Mihály, Tomanek Gábor, akik többek között Petőfi Sándor megzenésített verseit adták elő. A lelkes közönség több alkalommal együtt énekelt a művészekkel, s vastapssal jutalmazták a kiváló történelmi emlékműsort.

Húsvéti sütemény kiállítás és borbemutató Békéscsabán

2006. április 19. - Ľudové noviny (A. Ančinová)

Ötödik alkalommal került megrendezésre a Szlovák Kultúra Házában Békéscsabán a húsvéti sütemény kiállítás és borbemutató. Már korán reggel érkeztek a megye településeiről a háziasszonyok felpakolva a különböző finom süteményekkel és a férfiak a borokkal. Az ízes falatokat 10 óráig a rendezők a szépen terített asztalon kiállításra készen helyezték. Ebben az évben a kiállítást megelőzően sor került a Vendégváró - gasztronómiai konferenciára, melynek célja volt az egészséges táplálkozás mellett a szlovák szokások, étkezések népszerűsítése. A konferencia jelentőségét méltatta István Anna a Szlovák Kultúra Háza igazgatója, majd Dr Futaki Zoltán főorvos tartott előadást Az egészséges életmód a mai világban címen, amelyben főleg érrendszeri betegségekre hívta fel a figyelmet, a túl zsíros ételek kerülésére, a hasznos teák fogyasztására külön is felhívta a figyelmet a háziasszonyok által készített savanyúságok, befőttek fogyasztására. Vozár Márton a Fiume Hotel vezérigazgatója a Csabai Szlovákok Szervezetének vezetőségi tagja A szlovák ételek - sajátos ízek című előadásában az egykori szlovák ételek és zek feltámasztására hívta fel a figyelmet, úgy mint a tejből, lisztből készült ételekre és egészséges fogyasztására mint pl.: a kukoricakása, a savanyú káposztából készült ételekre és a lisztből készült haluska, sztrapacska ételek sajátos ízére. Lipták Jánosné (Erzsébet)a Rozmaring Népművészeti szakkör tagja Az asztalterítés módja húsvét alka lmából mutatta be népművészeti tárgyak segítségével, ahol a hímzett terítőket, népi kerámiákat, hímes és drótozott tojásokat használta fel az ünnepi asztalhoz. Hajtman Mária nagybánhegyesi háziasszony a kenyérsütés hagyományáról bemutatta azt, hogy milyen nagy jelentősége volt a kenyérkészítésnek a szlovák családoknál. Tószegi Gyuláné pitvarosi háziasszony Emlékek a múltból Pitvaroson című előadásában a tárgyi emlékek gyűjtéséről beszélt és saját jelentős gyűjteményéről adott tájékoztatást. A borfogyasztás fortélyai címen Kelle Mihály kertészmérnök tartott előadást, melyben kitért a Csaba gyöngye szőlő és bor ismertetésére, amit a csabai kötődésű Stark Adolf nemesített ki és külföldön is elismert szőlőfajta. A konferenciát követően került sor a csodálatosan elrendezett sütemény kiállítás megnyitójára, amelyet Ryba Etelka az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke nyitott meg. Hangsúlyozta, hogy a már 5. alkalommal megrendezésre kerülő sütemény kiállításra, amely nemcsak szépségében, hanem tartalmában is szolgálja a szlovák hagyományok továbbéltetését. Külön kiemelte, hogy a sütemények között nagyrészt nagyanyáink receptje által készített finomságok kaptak jelentős szerepet, természetesen a jelen divatos sütemények is megtalálhatók. A kiállítást jelenlétével megtisztelte Štefan Daňo főkonzul. Ezt követően a zsűri tagjai Prohászka Béla Venez díjas mesterszakács, Andó tamás a Szlovák Étterem vezetője, Bartolák Jánosné szakács, klubvezető értékelték a kiállított süteményeket, majd Andó Tamás a következő értékelést adta: 58 résztvevő munkájával ismerkedhettünk meg, akik nagy szeretettel hozták ide a finom süteményeket. A sütemények bizonyítják, hogy az egykori alföldi, csabai szlovák sütemények elkészítésében örömüket lelték a szorgalmas háziasszonyok. Több csoportba oszthatók az itt látott finomságok, úgy mint a régi, még múlt század elejéből, nagyanyáiktól örökölt tésztafélék.

1. csoport

a már egy századot is megélt sütemények, mint a szalagálé, kalácsok, estike, kukoricalisztből készült piskótatészta, vízen költ, hideg tészta, mézestészták-amelyek külön is említésre méltóan, hájas tészta, Kossuth kifli, csöröge, pitefélék - ezek nagyrészt kemencében sültek.

2. csoport

a már gazdag díszítésű többféle színt és ízt érzékeltetőek, mint a zserbószelet, pozsonyi kifli, habcsók, pogácsák, hókifli, almástészta, sóstészták

3. csoport

azokat a süteményeket sorolhatjuk, amelyek már a megváltozott életforma, a megjelenő konyhai technika felhasználásával is változtak, s így még gazdagabbak lettek az elénk táruló ételek, de közben megőrizték az egykori ízeket is, amit nagyanyáink találtak ki. Az újfajta süteményeknek is itt a helyük a hagyományőrző asztalon, mert a régieket gazdagították, gyarapították új formában. Itt láthatjuk például a vendégváró szeletet, a locsolók tésztáját, a joghurttortát, a meggyes lúdlábat, különböző önteteket, vagy a most divatba jött muffinokat és a nyuszi kedvenceket.

Tekintettel arra, hogy a sütemények receptjeit is közreadjuk, a jövőben szeretnénk megköszönni a háziasszonyoknak a régi ízek megőrzését, ápolását, amellyel a szlovák hagyományokat segítik továbbéltetni, hogy a jövőnemzedék számára is megismerhető legyen a szlovák konyha, s annak íze, zamata; hogy továbbra is nemcsak ünnepnapokon. Valamennyi résztvevő tárgyjutalmat kapott. Ezt követően a borok minősítésére került sor, amelyet a zsűri tagjai tettek meg. Tagok voltak Kelle Mihály kertészmérnök, Pap István igazgató borlovag, Vozár Márton borlovag. Dicséretre méltó, hogy a kiskertekben fáradozó csabai szlovák emberek, igyekeznek megőrizni a Csabán, valamikor jellemző szőlőtermesztés hagyományait. A kertbarát tagjaink 12 féle bort hoztak a találkozóra, leginkább a nálunk termő borokból. Így csemegeborokat, fehér édes bort és vörösborokat láthatunk itt. Nagy örömünkre szolgál, hogy szép számmal találunk nőket is a bortermelők között, ők is részt vállalnak a szőlőtermesztés nehéz munkáiból, és bizonyítják borkészítéshez szükséges hozzáértésüket. Ezen kívül, bemutatunk néhány biobor fajtát támogatóink segítségével. A biobor most egész Európában divatba jött, vigyázva, óvva károsodástól az emberiséget. Természetesen a bortermelő vidékeink termékeiből is bemutatunk kiállításunkon szekszárdi, gyöngyösi, egri és tokaji borokat, amelyeket szíves figyelmükbe ajánljuk. Természetesen elsősorban a saját termésünket, amire igen büszkék vagyunk, s örülünk, hogy társaink a csabai borgazdák is pillanatképet adnak munkájukról, amit köszönünk nekik. A legjobb borokat Valach János, Such Pál, Csiga Antalné, Braun Péterné (Rózsika) készítette, őket a szponzoráló Pető Kft jutalmazta meg.

www.hrad.hu - Honlapunk a budai várból nézi a világot

A várból messze látni

2006. április 19. - Zelman F.

Keresünk benneteket - azokat a fiatalokat és idősebbeket, akik valahonnan számítógép-közelből kapcsolatot tudnak velünk tartani, információt adhatnak dolgainkról, szlovák eseményekről, minden olyan eseményről amely még előttünk állnak és jót teszünk azzal, ha arról másokat is informálhatunk. Két nyelven, szlovákul és magyarul Kérünk benneteket, adjátok meg E-mail címeteket, hogy a gépen keresztül esténként, de nappal is gondolatokat tudjunk cserélni. A honlapot kéthetente szeretnénk frissíteni, azok az események, amelyek lezajlottak, levesszük róla. Egyelőre két E-mail címmel tarthatod a kapcsolatot: Zelman Ferenc: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript. , Krucsai András: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript. . Első hírünk: Strobl Alajos szobrászművész és nővére Zsófia kiállítása a Vár Galériában május 15-ig tart nyitva de. 11 órától / Batthyány utca 67. I. kerület./ Ami ezzel összefügg: 2006.május 21. vasárnap - ezen a napon avatták fel a várban száz évvel ezelőtt a mester legszebb szobrát a Szent István emlékművet. száz év után 12 órakor újraavatási ünnepség lesz. Tervezett www.hrad.hu honlapunk: E-mail címek, Hírek, Események, Kapcsolatok, Kérdések.

Válaszoljatok, ha megtudtátok:

1. Mikor és hol lesz a 2006-ban az országos szlovák nap?

2. Lesz-e aratási verseny Csorváson és mikor?

3. Megtartják e Kiskőrösön a rétes sütő versenyt - mikor?

4. Bánkon lesz e nemzetközi folklór fesztivál és mikor?

5. Magyarbánhegyesen mikorra tervezik a paprika fesztivált?

6. Pitvaroson falunapra készülnek, de mikorra?

7. Békéscsabán kiállítások, versenyek követik egymást - mikor?

8. Pilisiek készülnek szlovákiába - mikor, melyik rendezvényre?

9. Szegeden hol és mikor láthatjuk Strobl Alajos műveit?

10. A Fővárosi Szlovák Önkormányzat énekkara az Ozvena - hol lépnek fel?

Ez az első tíz kérdés - megválaszolásuk után már több mindenkit értesíthetünk arról, hogy hol és mikor lesznek a rendezvények Hamarosan másról is olvashattok weboldalunkon - Keress, mert aki keres - talál. Üdvözlettel: Zelman Ferenc

Szépterítés ötvennyolc finomsággal

A nemzetiségi ételek sajátos ízvilága Békéscsabán

2006. április 14. - BMH (Molnár Pál Márton)

Ötvennyolc finomságot kóstoltak meg egymás után a zsűritagok, s értékelték az ízletes pályaműveket április 12-én Békéscsabán, a Szlovák Kultúra Házában. A különleges szlovák édességekkel ezúttal ötödik alkalommal terítették meg a nagy asztalt a Szlovák Kultúra Házában, a húsvéti sütemény-kiállítás és borbemutató alkalmából. A Csabai Szlovákok Szervezete által megrendezett eseményre idén nemcsak a megyeszékhelyről, hanem a környező kistelepülésekről is érkeztek nevezések. A szervezők az édességek megismertetése mellett gasztronómiai előadásokkal és a tót kultúra bemutatásával is színesítették az egész napos programot. Szó esett többek között a szlovák húsvéti hagyományokról, a nemzetiségi ételek sajátos ízvilágáról és a szépterítés módjairól is. Kelle Mihály kertészmérnök pedig a borfogyasztás fortélyaiba avatta be a hallgatóságot. A húsvéti sütemény-kiállítás zárásaként a szakemberekből álló zsűri értékelte a megmérettetésen részt vevő ízletes pályaműveket.

Kiskőrös - „Petőfi nemcsak magyar nyelven” - szavalóverseny

2006. március 31. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Az idén hetedik alkalommal került sor Kiskőrösön március végén a „Petőfi nemcsak magyar nyelven” elnevezésű szavalóverseny megrendezésére, melynek ebben az évben is a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum adott otthont. A verseny résztvevőit Gmoser Györgyné a Nemzetiségi Bizottság vezetője köszöntötte. A Szlovák Kisebbségi Önkormányzat nevében Szabados Anna szlovákul, a Német Kisebbségi Önkormányzat Nevében Titl Péter németül, a Baxtale Rom Egyesület nevében pedig Sztojka Lászlóné cigányul kívánt eredményes versenyzést a gyerekeknek. Az idén kiemelkedően sokan indultak a versenyen. A Bem József Általános Iskolából tizenhat diák adott elő szlovák, öt pedig német nyelvű produkciót, a Petőfi Sándor Iskolából négyen szavaltak németül, a speciális tantervű általános iskolából pedig hat tanuló cigány nyelven adott elő Petőfi verseiből. A szlovákosok közül az 5-6. osztályos kategóriában első lett Kelemen Evelin, második Gucsi Máté, a harmadik helyen pedig Herczeg Helga és Pozsonyi Dóra végzett megosztva. Különdíjat kapott Kuti Annamária. A 7-8. osztályosok kategóriájában Rakonczai Brigitta végzett az élen, második helyezett lett Györgye Georgina, a harmadik helyen pedig Tóth Szilvia végzett. A szavalóverseny helyezettjeinek járó jutalmat a képviselő testület Nemzetiségi Bizottsága finanszírozta.

A Kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Népdalkör és Cirerazenekar 30 éves

2006. március 31. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Harmincéves születésnapját közel háromórás műsorral ünnepelte meg nemrégiben a város legrangosabb, „Kiskőrösért” elnevezésű kitüntetésében részesült Kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Népdalkör és Citerazenekar. A színvonalas produkciót a miskei, a dunaegyházi és a tázlári népdalkör, valamint a tázlári citerazenekar produkciója is színesítette. A Szivárvány Néptánc Együttes fellépését vastaps kísérte, mint ahogyan a Bem iskola ötödikes néptáncosainak előadását is. Bár a nézőtéren nem mindenki tudott szlovákul, de a nyelvet értők szívesen tolmácsolták a két pletykázó asszonyság tréfás beszélgetését, így mindenki jót derült a poénokon. A műsorban szavalatok, szóló énekek is elhangzottak, a fiatalabb nemzedék is több számban bemutatkozott, de a legnagyobb tapsot minden kétséget kizáróan a születésnapos népdalkör és citerazenekar érdemelte ki az est folyamán többször is magyar és szlovák nyelven is előadott dalaival. Gmoser Györgyné az együttes vezetője nagy örömmel nyugtázta, hogy a művelődési ház a zsúfolásig megtelt a nagy alkalomra. - A zene gyógyít, és a szeretet hullámhosszán terjedő énekhangok mosolyra késztetik az embert szépítve, gyógyítva a lelket. Akik minden vasárnap eljönnek a próbákra, közösségünkben felfrissülnek a nehéz mezőgazdasági munka után, és megújult erővel látnak ismét hozzá a mindennapok feladatainak elvégzéséhez - mondta beszédében. Zsuzsa asszony ezután kiemelte a Kiskőrösre egykoron betelepített szlovákok jelentőségét, hagyományaik, valamint gasztronómiájuk megőrzésének fontosságát. Sajnálattal mondta, hogy már nagyon kevés népviseletbe öltözött asszonyt látunk az utcákon, hiszen az idősebb nemzedék tagjai közül is többen „kivetkőztek” a bőszoknyás ruhából. A háziasszony szerepében meleg szeretettel köszöntötte meghívott vendégeket, köztük Font Sándor országgyűlési képviselőt, akiről megtudtuk, hogy anyai ágon kiskőrösi tót, hiszen nagymamája és annak rokonsága idevalósi. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Nagy Tamás dunaegyházi polgármester is, aki régóta barátja a kiskőrösi hagyományőrző együttesnek. Egy tőről fakadtunk, együvé tartozunk - fejezte ki a szlováknyelvű településekkel való összetartozást Gmoserné. Boldog vagyok, hogy itt vannak a környező településekről is barátaink, a kiskőrösi képviselő társaim, s mindenki, aki szeret minket, hiszen mi mindnyájan egy nagy család vagyunk. A tartalmas műsor után az ünneplőket hatalmas meglepetéstorta köszöntötte, majd vacsorával, ezt követően pedig éjszakába nyúló mulatozással zárult a születésnapi rendezvény.

X X X

A Kiskőrösi Szlovák Nemzetiségi Népdalkör és Cirerazenekar idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. 1976-ban Harcos Károly vezetésével jött létre a szlovák hagyományőrző együttes. Ekkor harmincöten énekeltek az együttesben, s a citerazenekar kilenc fiatalemberből állt. Karcsi bácsi öt éven keresztül szervezte fáradhatatlanul az együttes fellépéseit. Az asszonyok fellépő ruháikat saját maguk varrták és varrják még a mai napig is. Az együttes tagjai az eredeti kiskőrösi népdalokat összegyűjtötték, csokorba szedték, eleinte csak ezeket énekelték. 1976 május elsején volt az első fellépésük. A későbbiekben repertoárjuk kibővült a szlovákok által is énekelt magyar népdalokkal. Karcsi bácsi után Kelemen Pál vette át a vezetést, aki maga is tagja volt az együttesnek. Pali bácsi nagy hangsúlyt fektetett a kiskőrösi népszokások felkutatására. Ekkor a gyűjtött anyagot rendszerezve színpadra állítottak két művet a „Lakodalmast” és a „Fosztókát”, mely felvonultatta az akkor még nagy ismertségnek örvendő szlovák néphagyományokat. Ezután Hornyákné Dulai Mária vette át az együttes vezetését. Ő állt legtovább a csoport élén. 1982-ben munkájukért a Kiskőrös városért emlékplakettben részesültek. 1986-ban pedig megszerezték első arany minősítésüket. Alföldi Borús István, a Bartók rádió vezetője éveken keresztül segítette a népdalkört a helyes dalok megválasztásában, kiszűrte a műdalokat a népdalok közül. A Kiskőrösön fellelt közel ötven eredeti szlovák nép- és műdalból népdalcsokrokat állítottak össze. Hornyákné leköszönése után közel három évig Szűcs Jánosné vezette az együttest. 2001-től Gmoser Györgyné vállalta magára az irányítással járó feladatokat, s koordinálja napjainkban is a népdalkörben folyó munkát. A Kiskőrösi Szlovák Népdalkör és Citerazenekar tagjai a Kiskőrösi Szlovákok Szervezetével, valamint az őket támogató aktívákkal együtt igen tartalmas és mozgalmas életet élnek. Többek között Kiskőrös újjátelepítésének minden évben megrendezett májusi évfordulóján vendégül hívják a magyarországi szlovákajkú települések népdalköreit és közös fellépésen adnak ízelítőt repertoárjukból. A szüreti és szlovák nemzetiségi napok keretén belül mára már országos hírű rétesfesztivált szerveznek, ahol szintén fellépnek a magyarországi szlovák települések hagyományőrzői. A két jeles ünnep között pedig országszerte fellépnek már a Nap TV-ből is ismert, népviseletbe öltözött asszonyaink, ország-világ előtt öregbítve városunk jó hírnevét. A nyolcszoros arany minősítésű együttes tagjai- Ambrus Jánosné, Andriska Pál, Ba János, Báldi Józsefné, Dulai Györgyné, Gyurján János, Hadnagy Ferenc, Hajdú János, Hlavács Istvánné, Haskó Erzsébet, Haskó István, Kiss Pálné, Lucza Pálné, Melkvi Mihály, Melkvi Mihályné, Nagy Miklósné, Opauszki Sándorné, Persányi Jánosné, Petróczi K. János, Pohankovics Pál, Polereczki Mihály, Szedmák Pálné, Szedmák Anita, Valenczi Pál, Viczián Mihályné és az együttes vezetője Gmoser Györgyné március 17-én a művelődési házban fellépéssel ünneplik az együttes harmincadik születésnapját.

Kiskőrösi énekestorkú lányok

2006. április 19. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Gubán Marika, Horváth Szilvia, Pozsonyi Dóra és Herczeg Helga, a kiskőrösi Bem József Általános Iskola diákjai szlovák nyelven énekelnek nagy sikerrel már évek óta. Nemcsak a kiskőrösi közönség ismeri őket, hanem ország-világ előtt megmutatják tehetségüket. Legutóbb Miskén jártak a megyei nemzetiségi fesztiválon, majd, mivel az elmúlt évben szlovák népdaléneklési versenyen országos elsők lettek, felkérést kaptak az Országos Szlovák Szövetségtől egy CD felvételre, amelyre Salgótarjánban került sor április hetedikén. A stúdiómunka, mint mondták, nagyon izgalmas és érdekes volt számukra, persze fárasztó is. A lemezen a kiskőrösi énekestorkú lányok mellett más szólóénekesek, kamarakórusok is bemutatkoznak, akikkel megjelenés után CD bemutatót tartanak majd az ország szlovák nyelvű településein. Szabóné Ba Ilona tanárnő már hosszú évek óta készíti fel a gyerekeket a megmérettetésekre, akikkel most a májusi területi szólóénekesi és a júniusi országos versenyre gyakorolnak, valamint a kamarakórusok versenyére is beneveznek. Az ötödikesek között nemcsak énekes, de prózai tehetségek is megmutathatják majd magukat az április végén megrendezésre kerülő országos szlovák nyelvű mesemondó és szavalóversenyen. Remélhetőleg az utánpótlással sem lesz gond, hiszen szép számmal iratkoznak be a szlovák nyelvi képzésre már első osztályban, így idén is közel húszan kezdik meg szlovák tanulmányaikat az iskolában- mondja a tanárnő. A mostani ötödikesek közül többen tervezik, hogy szlovák nyelvű gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, illetve a középiskolában sem hagyják abba a nyelv tanulását.

A kiskőrösi „bemes” néptánccsoport

2006. április 19. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

A Bem József Általános Iskola 5. b osztályos néptánccsoportja sikert sikerre halmoz. Január 28-án a Dél-alföldi Gyermek és Ifjúsági Néptáncgála Kiskőrösön megrendezett második területi válogatóján kiemelt dicséretben részesítette őket a neves szakmai zsűri, akik lehetőséget biztosítottak arra is a csoportnak, hogy tehetségüket bemutassák március 18-án Kecskeméten a Tavaszi fesztivál keretében megrendezésre kerülő Néptánc Gálán. Meghívást kaptak a táncosok Szegedre is, az áprilisi Dél-Alföldi Néptánc Fesztivál rendezvényére, valamint a szlovákiai Dulovcére, egy nemzetközi gyermek néptánc fesztiválra amelyre júliusban kerül majd sor. A tavaszi kecskeméti bemutatkozáson a megye legjobb táncosai között léptünk színpadra- mondja Kovács Lajosné, a gyerekek pedagógusa, aki Suba Éva néptáncpedagógus koreográfiáját betanította a csoportnak. A szegedi regionális fesztiválon Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye táncosai mutatták meg tudásukat. Szegeden 1990 óta minden év tavaszán megrendezésre kerül az Országos Gyermek és Ifjúsági Néptáncfesztivál, amelynek 2006-ban részét képezte az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület Dél-alföldi regionális Gyermektánc Fesztiválja, amelynek területi selejtezőjén a kiskőrösi csoport januárban kiválóan teljesített. A bemutatkozó után felkérést kaptunk, hogy szerepeljünk a Szegedi Nemzeti Színházban megrendezett gálaműsorra is. Ez azt jelenti, hogy a jók között a legjobbak voltak a gyerekek, így különösen dicséretre méltó a produkciójuk. A neves zsűri Matókné Kapási Júlia néptáncpedagógus, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület alelnöke, Szilágyi Zsolt néptáncpedagógus, koreográfus, a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Táncművészeti tagozatának vezetője, valamint dr. Felföldi László néprajzkutató, az MTA Zenetudományi Intézetének osztályvezetője egyetlen elmarasztaló kritikát sem mondott a csoport bemutatóját illetően, csak dicsérő szavakkal tudta illetni a gyermekek játékos táncát. Mint mondták, leginkább az nyerte el a tetszésüket, hogy a gyerekek önfeledt, spontán játékot produkáltak a színpadon, látszott rajtuk, hogy átadják magukat a játék örömének, miközben az egyes elemek csodálatosan összesimultak, így egy teljes, minden részletében aprólékosan kidolgozott látványos produkció részese lehetett a közönség. Az elhangzott dalokat és a bemutatott táncokat tiszta szlovák eredetűnek értékelte a zsűri, amelyhez kiválóan illett a Kóborzengő együttes hangszeres kísérete, valamint az elsőrangúan megkomponált koreográfia is. Szeretnénk eljutni a budapesti néptáncantológiára, ahol az ország legjobb gyermektáncosai találkoznak az Erkel színházban. Április végén fellépünk a Tébláb Nemzetközi Gyermekfesztiválon, ahová több európai ország is elküldi néptáncosait. A mi gyerekeink számára már nem órarendi óra a tánctanulás, mégis együtt maradtunk felső tagozatban is, és lelkesen készülünk a bemutatkozásokra. Mostani sikereinket nagyon kemény, öt éves munka előzte meg, aminek most érik be a gyümölcse.

Kiskőrös - Házi sütemények illata

Lekváros bukta Kakusziné Zsuzsikától

2006. március 4. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Egyszerűen imádom a frissen sült kalács illatát. A lekvárral, túróval, vagy akár a dióval, mákkal töltött kelt buktának egész egyszerűen nincs párja. És ha lehet felsőfokon beszélni egy süteményről, akkor arról a kelt hájas lekváros buktáról biztosan, amivel a legutóbbi szlovák bálon kínált meg Kakuszi Józsefné Zsuzsika néni.

- Mindhárom fiam, de az unokáim és a dédunokáim is jobban szeretik a hagyományos süteményeket - meséli Zsuzsika néni. - Amikor keltet sütök, két adaggal kell bekeverni, mert hamar elszalad a híre a családban. Leginkább szilvalekvárt szoktam beletenni, de ha nincs éppen otthon, barackízzel is nagyon finom. Régebben hetente több alkalommal is begyújtottam a sütőt, de ma sem igen telhet el úgy szombat, hogy ne várjam valamivel a gyerekeket.

A lekváros kelt hájas buktához a körülbelül nyolcvan dekányi hájat darálok át, amit 3 evőkanál liszttel és kevés ecetes vízzel kézzel begyúrok és félreteszek. Már előtte 2 kiló lisztből, 1 élesztővel, 1 tojással, maroknyi sóval, 4 evőkanál cukorral és annyi langyos tejjel, hogy lágy állagú tésztát kapjak, összekeverem a kalácstésztát, és amíg a hájat elkészítem, félreteszem, hogy legyen ideje megkelni. Ha megkelt, ujjnyi vastagra nyújtom és megkenem a pihentetett hájjal. Az alsó szélét egyharmadig ráhajtom a tésztára, azt is megkenem hájjal, a szembeni oldalt is felhajtom, mint a levélpapírt. A tetejét már nem kenem meg, hanem letakarom és meleg helyre félreteszem pihenni a tésztát. Ha megkelt, 1-1,5 centi vastagra kinyújtom, téglalapokra vágom, megtöltöm és előmelegített sütőben készre sütöm.

- Gondolom nemcsak sütemény készül a családnak...

- Persze, hogy van más is a kalács előtt - nevet Zsuzsika néni. - Ahogy megérkeznek az unokák már emelgetik a fedőt, mi rotyog a fazékban. A múltkor is saját nevelésű tyúkot vágtam, annak van csak igazán ízletes levese. Mi a pörköltet nem a hagyományos módon készítjük. Amikor már a hús majdnem teljesen puha, rádarabolom a krumplit, még egy nagy fej vöröshagymát is, és kevés vizet még ráöntök úgy főzöm össze. Akkor lesz sűrű a szaftja, ha jó alaposan összerotyog. A paprikás krumplihoz meg vágok egy jó nagy szelet disznósajtot is, az adja neki meg a finom ízét.

- Négy férfi mellett volt mit tenni a konyhában.

- Nagyon fiatalon mentem férjhez, de megtanultam addigra mindent, amit egy menyecskének tudnia kell - folytatja Zsuzsi néni. Erdőtelken jártak iskolába a fiúk, mi még onnan négy kilométerre laktunk egy tanyán. Miden reggel, ha esett, ha fújt, gyalog mentek az iskolába, muszáj volt előtte jól bereggelizniük. Mire odaértek az iskolához, már le is mozogták a reggelit, úgyhogy tízórait is pakoltam nekik. Én mindennap főztem, elláttam a házi munkát, elvégeztem a teendőket a kiskertben, megtömtem a kacsákat, az ebéd ott gőzölgött az asztalon, mire a fiúk hazaértek. Nekem mindig ők voltak az elsők.

„Tudni kell tűrni és szeretni”

Kiskőrösi lagzi 60 éve

2006. március 4. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Úgy hat-hét évtizeddel ezelőtt a kiskőrösi korzón minden vasárnap élénk volt a forgalom. Díszes népviseletbe öltözött, fehér keszkenőt lobogtató, összekaroló leányok és vasalt fehér ingű, karimás, szalagos kalapot hordó legények méregették egymást a Szarvas Fogadó előtti sétatéren. Aztán a nagy nézelődésből nemegyszer lett lagzi az őszi, vagy a téli hónapokban, mint ahogyan a 21 esztendős Torgyik János és az alig 17 éves Pagács Ilonka esetében is 1946 januárjának végén.

- Szép napsütéses idő volt akkor is - meséli Ilonka néni. - Tizenegy órára jöttek a vendégek, s ebéd után együtt mentünk be a tanácsházára és az evangélikus templomba a násznéppel. Persze a vőfély sem ült tétlenül, volt lánykikérés, s minden, ahogyan kell. Megadtuk a módját. A ceremónia után újra hazajöttünk, aztán állt a bál másnap délig.

- Igaz, akkor már egy kissé megfáradtak a zenészek, de a legények csak nem akarták abbahagyni a mulatást, s egyre csak húzatták a kedvenc nótáikat- szólt közbe Jani bácsi. Aztán mindennek vége szakad egyszer, így a lagzinak is, de az egymás iránti szeretetünk még ma is tart.

- Hogyan teltek a lagzi utáni hétköznapok?

- Volt mit tenni bőven, a szőlő, a szántó és a kaszáló adott elég munkát - folytatja Jani bácsi. - Reggel a mi lovaskocsink fordult rá először a szőlőbe vezető dűlőútra, de indulás előtt a feleségem még kihordta a házakhoz a tejet, amit két kis tehenünk adott. A ház mögötti udvarban mindig sok lábasjószág kapirgált, s az ólban is szépen gömbölyödtek a hízók. A kiskertben pedig krumpli, répa, bab, uborka és sok más zöldségféle növekedett. Úgyhogy itthon is akadt mindig tennivaló. Ilonka ma sem tud tétlenül ülni, ha elfogy a munka, begyújt a kemencébe és süt egy igazi szlovák recept szerint készült finom „szaladgálós” rétest az unokáknak.

- Nagyon sokat dolgoztunk világéletünkbe, de ezt nem panaszként mondom - mondja Ilonka néni. - A szüleimmel laktunk együtt, eleinte édesanyámék is velünk dolgoztak a földeken, jobban is haladtunk négyen, nagyobb látszatja volt a munkának. Aztán, ahogy idősödtek, mi mentünk a határba, ők pedig a háztájit látták el. Mikor hazajöttünk, már készen volt az étel is.

- Az is igaz, hogy régebben még megérte a mezőgazdaságban tevékenykedni - folytatja Jani bácsi. - Ma már azt mondom az unokáknak, hogy keressenek valami más munkát, mert a paraszti munkából nem lehet megélni. Régen el tudtuk adni, amit learattunk, és a bor sem maradt a hordóban évekig. Nekünk nagyon jó borunk volt a szentesi kadár szőlőből.

- Ma sem tetszett még kivetkőzni a népviseletből.

- Egyetlenegyszer jutott csak eszembe, hogy levegyem a bőszoknyás ruhát, az ötvenes években, de aztán átvészelve a nehéz éveket, nosztalgiával és büszkén viselem azóta is. Gyönyörű a flitterrel, gyönggyel díszített csepec, vagyis a főkötő, a vert csipkével, vagy hímzéssel díszített lebega, vagyis blúz, amire bársony kacamajka, vagyis kiskabát kerül, ma is több rebács, vagyis alsószoknya van rajtam, amire a kékfestő szoknya illik, arra a szakácska, vagyis a kötő kerül.

- Mi a boldog, hosszú házasság titka?

- Tudni kell tűrni és szeretni - mondják szinte mindketten egyszerre. - Megbecsülni a másikat, és tudni kell megbocsátani is. Nem mindig megy egyformán a szekér. Az életben a jobb és rosszabb napok váltakozva jönnek. Minket is nem egyszer tett próbára a Jóisten, de olyankor szorosabban fogtuk egymást kezét, amit hatvan évvel ezelőtt összekötöttek a kiskőrösi evangélikus templomban.

Nagy-Magyarország - plakát Pozsonyban - Tiltakozik a Matica

2006. március 24. - (TASR)

Feldühítette a Matica slovenskát a Nagy-Magyarországot ábrázoló fővárosi óriásplakát. Stanislav Bajaník, a szervezet szóvivője úgy véli, a plakát provokál, autonómiára irányuló törekvéseket jelez, ráadásul megsérti a nyelvtörvényt. A Matica slovenská feljelentést tett a kulturális minisztériumnál, és reméli, minél hamarabb kivizsgálják az ügyet. Bajaník szerint a hirdetés apropójául szolgáló kiállítás szervezői a „nagymagyar eszméket” hirdetik, és nem ismerik el a szlovák állam területi egységét. Az óriásplakát tervezője egyébként egy elismert szlovák képzőművész, Michal Moravčík.

József napi „mesék” Ecseren

Aszódi Csaba András

Mára már nagyon kevesen maradtak azokból, akik egykor az ecseri paraszti élet világát nap mint nap átélték, akiknek hétköznapjaihoz tartozott az ecseri paraszti értékrend annak ünnepeivel, munkájával, örömével, szomorúságával. Ha körbenézünk Ecseren a vasárnapi misén, láthatjuk, hogy mindössze hárman-négyen vannak már csak, akik ecseri népviseletben járnak. Sajnos már kevesen beszélik napi szinten szép hangzású Trencsén vidéki tót nyelvünket is. Lassan fogyunk, változunk, modernné válunk… Az ecseri fiatal hagyományőrzők munkájához hozzátartozik, hogy minél többet meg tudjanak őrizni múltunk kincseiből. Ezeknek a kincseknek a továbbadásában legnagyobb segítséget a még élő ecseri idősek tudják nyújtani. 2006. március 19-én kellemes beszélgetésre látták vendégül az hagyományőrző kör új termében az ecseri legidősebbeket, akik egy „József napi vasárnap délután” keretében elevenítették fel a régi idők világát. Szlovákul és magyarul emlékeztek vissza, hogyan farsangoltak, hogyan báloztak, mulattak a front előtti fiatalok, de gyermekkoruk világába, az akkori szlovák paraszti élet mindennapjaiba is bepillanthattunk. A délután folyamán sok vidám történetet elevenítettek fel, melyekről a technika segítségével hangfelvétel is készült. A fiatalabb korosztály élvezettel hallgatta a legidősebb ecseriek József-napi „meséit”. Az ecseri hagyományőrzők tervei szerint a József napi vasárnap délutánnak lesz folytatása, ahol még több régi ecseri történet elevenedhet meg.

Konferencia a kisebbségi intézményekről Baján

2006. március 12.

Március 11-én kezdődött Baján a német gimnázium és kollégium épületében, a kisebbségi kulturális autonómia szervezeti kereteit biztosító intézményhálózat kialakításáról és működési tapasztalatairól az a két napos konferencia, melyet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal rendezett. A Hivatal tájékoztatójából megtudtuk, hogy az elmúlt 3 évben a 13 hazai kisebbség országos önkormányzatai összesen 34 oktatási és kulturális intézmény közvetlen irányítását vehették át. Erre a célra a központi költségvetés 2003 és 2006 között több mint 1.7 milliárd forintot különített el.

Először vala a dinnye

Majd a kolbász, a szilva, a sajt és a többiek

2006. március 13. - Ľudové noviny (Vándor Andrea)

A fesztiválok országa lettünk. Szerencsére a Dél-Alföld és ezen belül Békés megye sem szégyenkezhet e téren: az előttünk álló tavasz és nyár szinte valamennyi hétvégéjére jut bőven a gasztronómiai fesztiválokból. Így akár egy teljes nyári vakációt eltölthetünk Békésben, az ország éléskamrájában.

A Békés Megyei Gasztronómiai Fesztiválok Társasága az idei gazdag fesztivál-kínálatot ismertette március 13-án Békéscsabán, a Fiume Hotelben. A fesztiválkínálatot - stílusosan - Hunyadvári József, a gyulai kisbíró dobolta ki, s természetesen nem hiányozhattak a Szent Vince Borrend megyei tagjai sem, akik díjnyertes nedüiket, boraikat hozták el nekünk jellegzetes viseletüket magukra öltve. (A száz taggal alakult borrend húsz Békés megyei taggal büszkélkedhet.) Mint azt a kisbíró hírül adta, az idén a fesztiválok sorát az immár hetedik Gyulai Kisüsti Pálinka Fesztivál és a hatodik Gyulai Böllér Napok (április 21-23.) kezdik a Várkertben, s 2400 négyzetméteres sátor áll majd a vendégek rendelkezésére. A gyomaendrődi sajt- és túrófesztivált immár nyolcadik alkalommal rendezik meg április 29-30. közt, majd a VII. Tarhonyafesztivál következik Gyulán július 13.-ától 15.-ig, a Sárréti Birkapörköltfőző-verseny hatodik alkalommal várja majd az érdeklődőket Vésztő-Mágoron július 22-én és 23.-án, s az idén Guiness-rekorddal is készülnek! A csorvási nemzetközi lakodalmasból már a fiumei sajtótájékoztatón is ízelítőt kaphattunk: a vőfély bemutatta a gyönyörű menyasszonyt, akit hatodik éve irigyelhetünk, hisz a vőlegény minden esztendőben más… A lakodalmas szokásokat, étkeket július 29-30. közt ismerhetjük meg Csorváson. Békés megye „legidősebb” fesztiválja, a medgyesegyházi Dinnyefesztivál tizenkettedszer várja augusztus 4.-6. közt e remek gyümölcs kedvelőit. Orosházán, Gyopárosfürdőn immár harmadszor rendezik meg a különleges sütőipari termékek fesztiválját, az Európai Kenyérünnepet augusztus 18-20.-a közt. Szeptember 8-án és 9-én a IX. Szarvasi Szilvanapok kínálják a pálinka-, és lekvár különlegességeket, s a X. Csabai Kolbászfesztivál október 19-23. közt a világhírű csabai kolbász minden fajtájával - vastaggal, vékonnyal, párossal…- csábítja szlovák őseink remek ízeivel a látogatókat. A szomszédos megyék is gazdag kínálattal szolgálnak a nyárra: Szegeden borfesztivál, a X. Nemzetközi Tiszai Halfesztivál, Öttömösön spárgafesztivál, Szatymazon őszibarack fesztivál, Röszkén töltöttkáposzta-főző verseny, Szentesen lecsófőző fesztivál, a XVI. Makói Hagymafesztivál, Bács-Kiskunban a rémi kakasfesztivál, a bajai halászléfőző verseny, a kalocsai paprika napok, a kiskunfélegyházi libafesztivál… csábítanak. Simon János, a társaság koordinátora a Békés Megyei Gasztronómiai Fesztiválok Társasága nem titkolt céljáról elmondta, hogy az nem más, minthogy a fesztiválok befogadó városait, településeit népszerűsítse, s ezáltal fejlessze a Dél-Alföld gasztronómiai, kulturális turizmusát. Mint megtudtuk, a társaság tíz rendezőszervezetből és ugyanennyi szakmai támogatóból áll. A gesztori teendőket a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vállalta magára. A szakmai tagok közt találjuk Prohászka Bélát, Venesz-díjas mesterszakácsot, a Fehér Asztal Lovaggrend tagját, a megyei önkormányzat képviseletében a Thermal Consulting Kft.-t, az FVM Békés Megyei Hivatalát, a Békés Megyei Hírlapot, a Brau Union Hungária Sörgyárak Rt.-t és az ÁNTSZ-t. Az 1992-ben Szegeden megalakult száztagú Szent Vince Borrend idei díjait dr. Vincze Árpád, a gyulai tüdőkórház igazgatója, a zsűri elnöke nyújtotta át Békéscsabán, akitől azt is megtudtuk, hogy az idén 17 borral: öt fehérrel, egy roséval és 11 vörössel neveztek. Az idei zászlós bor a fehérek közül Újvári Mihály 2004-es Cserszegi fűszerese lett, míg a vörösök közül a Csongrádi Bor Kft. 2003-as évjáratú vörös Cuvééje lett. Vozár Márton, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelmi és vendéglátó osztályának vezetője zárszavában arra hívta fel a figyelmet -, hogy bár nehezen szokjuk meg a „régiósdit” -, mégis régiónk Békés, Csongrád és Bács-Kiskun bővelkedik gasztronómiai finomságokban, hungaricumokban, borokban, pálinkákban, remek termékekben. Közben a vendégek végigkóstolhatták tájegységeink jellegzetes ízeit a mesterszakácsok jóvoltából, s kíváló pálinkáit, borait a borászok, borlovagok, gazdák jóvoltából. Az ízek kavalkádját még felsorolni is hosszú lenne, ám a résztvevők például megismerkedhettek olyan ínyencségekkel mint a tarhonyából készült fagylalt, vagy a töltött hagyma... A nyári nyaralás tervezésekor véletlenül se feledjék: menjünk enni Békésbe!

Nemzetiségi kiállítás a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár, mint a nemzetiségi-etnikai kérdéskör szakkönyvtára ebben az évben már 12. alkalommal vállalkozik komplett kiállítás megrendezésére a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (2006. április 20-23., Budapest Kongresszusi Központ). A Magyarországon élő 13 nemzeti és nyelvi kisebbség kulturális intézményrendszerét, tankönyveit, könyvtár és iskolahálózatát, könyvkiadását, sajtóját, valamint a róluk szóló elemző irodalmat és publicisztikát mutatjuk be a II. emeleti 318-as standon, a Könyvtáros Klub előadóterme s kiállító standja mellett. A stand neve: Országos Idegennyelvű Könyvtár, Nemzeti Kisebbségek Magyarországon. A kiállított könyvek, folyóiratok, kazetták, CD-k a helyszínen megvásárolhatók, ill. megrendelhetők. A folyamatos szakmai tájékoztatást könyvtárunk nemzetiségi referensei, az árusítást pedig a Budapesti Teleki Téka Könyvesbolt vezetője biztosítja. Kiállításunk kiegészítő rendezvénye lesz a LEHÁR III. teremben április 21-én, pénteken 15 óra 30 perctől 16 óra 30 percig Erkenntnisse című irodalmi ankét, melynek keretében a magyarországi német írókat, költőket mutatjuk be. A műsort Maróti István, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa és Schuth János, a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetségének elnöke vezeti. A FESZTIVÁL április 20-án 15 órától 18 óráig, április 21-étől 23-áig pedig 9 órától 18 óráig látogatható. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! További információ: Lukács Zsuzsanna, OIK; Tel.: (36)-(1)-318 3688/405. m.; E-mail: Táto e-mailová adresa je chránená pred spamovacími robotmi. Na jej zobrazenie potrebuješ mať nainštalovaný JavaScript.

Jótékonysági bál Lucfalván

2006. március 5. - Ľudové noviny (Klagyivik Attiláné)

„Véremmé vált, az egész valóm lett, / hogy csak úgy tud / ember maradni az ember, / ha van, aki segítsen neki. / Segítsen, akinek több ereje van, / több kezebelije van, / de hogy segítsen? / Úgy, ahogy lehet.” (Szabó Pál)

Március 04-én a Szülői Munkaközösség szervezésében immáron negyedik alkalommal gyűltünk össze, hogy felajánlásainkkal támogassuk a Lucfalvi Általános Iskola működését. Az előző évek bevételeiből az intézmény eszközellátottságát próbáltuk javítani. Számítógépet, audiovizuális eszközöket vásároltunk, illetve az iskola étkezőjének kialakításához járultunk hozzá. Az idei jótékonysági bál bevételével az alsó tagozatos tantermek alapfelszereltségének modernizálása a cél, elsősorban a régi táblák cseréje és a hiányzó táblavilágítás kialakítása. A bál védnökeinek felkértük Boldvai László országgyűlési képviselő urat és Egyedné Baránek Ruzsenka asszonyt a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnökét. A vendégek között köszönthettük még Egyed Ferdinánd urat a Megyei Közgyűlés tanácsnokát. Az iskola tornaterme zsúfolásig megtelt. Nemcsak falubeliek, hanem a környező településekről is érkeztek támogatók. Az est folyamán felléptek diákjaink, és volt diákjaink, a Szülői Munkaközösség táncosai, a Tücsök zenekar, és az Ipoly néptánc együttes. A műsor után vacsora, majd hajnalig tartó tánc és mulatság következett. A bál több mint 400 ezer forintos bevétele jól mutatja, hogy a nemes cél érekében képes összefogni a falu közössége. A meghívott vendégek természetesen nem jöttek üres kézzel: pénzbeli felajánlással támogatták az intézményünket. A Szülői Munkaközösség köszönetet mond mindazoknak, akik részt vettek a bálon, és értékes tombola-felajánlásaikkal, támogatójegyek vásárlásával hozzájárultak a lucfalvi kisdiákok iskolai környezetének modernizálásához.

Tanulmányi kirándulás Dubnicán

2006. március 6. - Ľudové noviny (Dr. Váradi Iván Attila)

A váci Földváry Károly Általános Iskola tizenöt tanulója és négy pedagógusa a szlovák testvériskola, a Centrum 1. sz. Általános Iskola meghívására, február 27. és március 2. között tanulmányi kiránduláson vett részt Dubnicán. A szívélyes vendéglátók, mgr. Ferdinand Brunovský igazgató és Róbert Slosiar tanár vezetésével, gazdag programot állítottak össze. A megérkezéskor épp egy farsangi mulatság vette kezdetét. Majd részletesen bemutatták iskolájukat, az egyes szaktantermeket, az informatika-, a nyelvi-, a rajztermet, a tornatermi együttest, ahol külön konditermet és pingpongtermet is berendeztek. A tanórákon és a szabadidős találkozókon természetesen mód nyílt a két ország fiataljainak és pedagógusainak is megismerkedniük egymással. Az egyik legemlékezetesebb program a közös szlovák-magyar fellépés volt, melyen a két iskola növendékei színes műsor keretében mutatkoztak be. A dubnicai iskola, hasonlóan a vácihoz, lakótelepi intézmény, annyi különbséggel, hogy kilenc évfolyamos, és még egy óvoda is tartozik hozzá. A váci gyerekeket többek között az is meglepte, hogy szlovák társaik az egyeseket gyűjtik. Hogy miért? mert náluk az a legjobb osztályzat, és az ötös a legrosszabb. A kirándulásnak több érdekes úticélja volt. Így, a jellegzetes népi építészetéről híres falu Čičmany, továbbá a Szlovák Betlehem néven ismert Rajecka Lesna, mely egyedülálló fafaragásairól nevezetes. Maga Dubnica, azaz Máriatölgyes fiatal település, melyet a második világháború után gyors léptekkel fejlesztettek. A 25 ezer fős iparváros a vonat-, tank- és fegyvergyártás révén alakult ki. Jelentős oktatási hálózattal rendelkezik, öt általános iskolát, három középiskolát és egy felsőfokú tanintézményt működtet. Dubnicát, a történeti források 1193-tól említik, de a régi településből mára csak néhány műemlék épület, így a 13. századi Szt. Jakab zarándoktemplom és a 16. századi Illésházy kastély, maradt fenn. A közeli 35 ezres Trencsény városában viszont annál több a történelmi múltat idéző néma tanú, melyek közül a magas sziklasarkantyúra épült középkori királyi vár pompás látványával is kiemelkedik. A delegáció megtekintette az iskola egyik művésztanárának, Zlatica Johnova alkotásait, és ellátogatott a város egyik jeles művészének, Jozef Vydrnák festőművész műtermébe. A városházán Juraj Červinka polgármester szívélyes fogadtatásban részesítette a váci csoportot. Az utazás költségeihez részben a váci szlovák önkormányzat járult hozzá. Legközelebb április elején a dubnicai tanulók jönnek Vácra, tanulmányi kirándulásra, melynek fő programját a Földváry napok versenyei képezik, ahol a szlovák gyerekek váci iskolák tanulóival mérik össze tudásukat, informatikából, angol nyelvből, rajzból és néhány sportágban.

Szlovák farsang Kesztölcön

2006. február 27. - (hídlap)

A szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke, Gaálné Kara Valéria elmondta, hogy farsangkor mindig felelevenítik azt a múlt század közepe táján még élő népszokást, hogy a fiatalok végigjárják a falu utcáit, bekopogtatnak a portákra, hogy mindenhol egy kis élelmet gyűjtsenek. A megszerzett zsákmányból aztán este közösen elkészítették a farsangi vacsorát, majd jelképesen eltemették a nagybőgőt, azaz búcsút intettek a hamvazószerdával véget érő mulatozással teli farsangnak. A kesztölciek nemcsak a nagybőgőtemetéssel őrzik a nemzetiségi hagyományokat. A főleg szlovák népdalokat éneklő Pávakör vegyeskórus májusban ünnepli 35. születésnapját. A szlovák közösségnek majdnem minden hónapra jut egy-egy neves alkalom, amit a régi szokásoknak megfelelően ünnepelnek meg. A szlovák nyelv és a kultúra legkisebbekre való átörökítéséről is gondoskodnak: az óvodában a gyerekek megtanulják a szlovák nyelvű gyermekverseket, - mondókákat - és dalokat is, az iskolában pedig már az első osztálytól kezdve heti négy órában oktatják a szlovák nyelvet. A nyelvtanulás alól csak a később betelepült, nem szlovák nemzetiségű felmenőkkel rendelkező tanulók kaphatnak felmentést.

Farsangi pillanatképek Kesztölcről

2006. február 27. - Ľudové noviny (Gaál L.)

Nem bánkódtak Kesztölcön az idei - szokatlanul hosszúra nyúlt - farsang miatt. Megmozdult a falu apraja-nagyja. A legkisebbek kezdték a sort. Az óvó nénik vezetésével mutatták be ötletes jelmezeiket egymásnak, a szülőknek és a nagyszülőknek, nem kis sikerrel. Néha úgy tűnt, hogy ki kell tenni a megtelt táblát. Az iskolásokat már kevesebb vendég kísérte el, s az igazi buli akkor kezdődött, mikor a kísérő szülők, nagyszülők az alsósokat hazavitték. A felsősök átvették a terepet, s önfeledt mulatozás vette kezdetét. Minden jónak vége szakad egyszer, s eljött farsang farka. A Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, a Pávakör és az Ifjúsági Klub aktivistái felélesztették a régi kesztölci maskarások szokásokat. Délután jelmezben járták a falut, gyűjtötték a gazdáktól a tojást, kolbászt, szalonnát, amit a körút végén a kocsmárosné - ebben az esetben a Pávakör egyik tagja - elkészített a felvonulóknak, s kezdetét vette a hajnalig tartó mulatozás. A hangulat egyre emelkedett, ezt bizonyította az is, hogy már az asztal tetején is táncoltak. A hagyományoknak megfelelően a mulatság végén eltemették a bőgőt, ezzel kezdődött a nagyböjti időszak.

Bioborászat a Pilis lábánál

2006. február 27. - (hídlap)

A Kesztölc-környéki szőlőhegyek már a római korban is megművelt Ászár-Neszmélyi borvidékhez tartoznak. A két világháború alatt elszenvedett hatalmas károkat csak harminc év alatt heverte ki a terület, de mára újra virágzó borvidékké vált. Korom Péter, a borászat tulajdonosa néhány éve a Borbarát magazinban olvasott egy írást Kesztölc kiváló bortermő adottságairól, és úgy döntött, hogy itt folytatja a borászatot. Két és fél hektár területet vásárolt, ahol természetbarát módon termesztenek szőlőt, és teljes egészében fel is dolgozzák azt. Korom Péter elmondta, hogy a biobor pontos meghatározására hazánkban még nem létezik törvényi szabályozás. Ők mindenesetre sem a talajban, sem a tőkéken nem használnak felszívódó vegyszereket, ehelyett szerves trágyát és engedélyezett, kevésbé káros permetezőszereket alkalmaznak. Ahhoz, hogy egy szőlőt bioszőlőnek lehessen nevezni, el kell telnie egy hároméves átállási időszaknak. A Korom család szőlészetében a zweigelt fajtát már tiszta bioműveléssel termesztik, a cserszegi fűszeresnél jövőre, a chardonnay-nál pedig két év múlva telik le az átállási idő. A Korom-féle borok - noha a bio termesztési mód önmagában nem garantálja a jó minőséget - a borvidék elmúlt évi borversenyén a 2004-es évjáratú Chardonnay-val és Siller Zweigelt-tel két ezüst érmet is nyertek. A saját palackozású borokat a régió bioboltjaiban lehet megvásárolni. Korom Péter jövőre vonatkozó tervei között szerepel a borászat felújítása és egy vendéglátóhelyként működő borospince kialakítása, hogy a borokat helyben is megkóstolhassák az arra járók.

TV-kuratórium - Kapjunk célzott támogatást!

2006. február 27. - Ľudové noviny (Zelman Ferenc)

Az MTV kuratóriuma segíthet a nemzetiségi adásokon Minden év elején hosszú vita előzi meg a közszolgálati televízió - benne a nemzetiségi adások - éves költségvetésének tervét. Így volt ez február végén is, amikor Rudi Zoltán elnök elmondta milyen anyagi és műszaki nehézségekkel küzdenek a részvénytársaságban, hogy a kötelezettségek gyakorlásának meg tudjon felelni a MTV 1-es és 2-es csatornája. Nem lesz gazdagabb esztendő a 2006-os év sem, mert rendszeresen beszalad egy olyan különleges feladat, amely alaposan kimerítheti a költségvetést. Ilyen - hogy csak egyet említsünk, több is van - az idei Úszó EB, amely váratlan kiadásokkal jár. Szóba kerültek a nemzetiségi adások is, amelyek költségvetésében megállapította a kuratórium, - de Rudi Zoltán elnök is - hogy alulfinanszírozottak a műsor gyártási feltételei. Az rt. elnöke levélben fordult a kuratórium elnökségéhez, hogy folyamodjon kéréssel az Országgyűléshez a nemzetiségi adások alulfinanszírozottsága miatt és kérjen célzott anyagi támogatást az etnikai kisebbségek műsorkészítéséhez. Ezt a javaslatot az elnökség ismertette a kuratóriummal, melynek elnöksége levélben máris az Országgyűléshez fordult. A Magyar Televízió tájékoztatási kötelezettség gyakorlásának rendjében 2006-ban is szerepelnek a nemzetiségi adások gondozottságáról szóló feladatok. Különös figyelmet kell fordítani az etnikai és más kisebbségi kultúrák értékeinek megjelenítésére, anyanyelvének ápolására, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatás biztosításáról. A televízió a műsorszámok tartalmáról és a műsorrendben való elhelyezéséről önállóan dönt és gondoskodik a megfelelő műsoridőről. A szlovák „félóra” esetében ez 26 perc. A műsoridő felhasználásáról viszont már a nemzetiségi kisebbségek országos önkormányzatai dönthetnek. A médiatörvény szerint a közszolgálati szabályzatban kell rögzíteni a Magyarországon élő nemzetiségek kultúrája, élete, hagyománya bemutatásának rendjét. A szabályzat önálló műsoridő biztosítását vállalja a kisebbségek, a kisebbségek és anyaországaik hagyományainak, kulturális és természeti értékeinek és művészetének bemutatására. Ez vonatkozik anyanyelvük ápolására és fejlesztésére, valamint azonosságtudatuk és közösségi életük erősítésére. A Magyar Televízió RT a közvetlen megoldást - szlovákságunk esetében is így van - a regionális szerkesztőségekre bízza ezután is. Fontos tehát a közvetlen és a jó viszonyban történő együttműködés kialakítása önkormányzatok és szerkesztőségek között. A mi esetünkben a Szegeden működő regionális szerkesztőségről van szó. Panaszaikat és javaslatukat a kisebbségek képviseletei azonban az MTV Rt. Elnökének küldhetik meg. Amiben máris panaszunk lehet, hogy az anyanyelv használatának biztosítása mellett nem ártana biztosítani a jobb és gyorsabb műsorkészítéshez a technológiai feltételeket. Megértők vagyunk abban - és ezt a kuratórium elnöksége is említette, - hogy a televíziónál /ebben az évben lesz 50 éves / szinte minden technikai berendezés megérett a cserére. Már felújítani sem lehet a régi kamerákat, mert nem gyártanak azokhoz alkatrészeket. Ezért fordulhat elő, hogy a műsorkészítés és a sugárzás közötti idő alatt túlérlelődik a benne szereplő anyag, lejárnak a határidők - akár meghallhat a szereplő. Megemlítették a jelenlevők, hogy különös gondossággal kell kezelni a nemzetiségi kisebbségek és az anyaország kapcsolatával összefüggő kérdéseket, adásokat. E gondolatnak ugyanis kettős célja van, hiszen a kisebbségek kultúrája része a magyarországi kultúrának is. A kuratórium résztvevői valamennyien támogatásukról biztosították a beszámolót.

Kiskőrösi szlovák bál

Ételeiben is él a nemzetiség

2006. február 26. - Ľudové noviny (Boda Zsuzsa)

Ételeiben is él a nemzetiség - elgondolással eleveníttették fel hagyományaikat a Kiskőrösi Szlovák Szervezet tagjai, amikor a farsangfarkán megtartott Szlovák bálon hajában főtt aprószemű krumplit paprikás zsírban pirított hagymával tálaltak fel főmenüként. Igaz, került arra és mellé minden jó, házi füstölt kolbász, sózott fehér szalonna, sült oldalas, de még pácolt, füstölt sonka is. A bödönökben és csuprokban érlelt házi savanyúságokról és a karikára vágott lila hagymáról már nem is beszélve. Már a látványtól is összefutott mindenkinek a szájában a nyál, így nem sokat teketóriáztak a bálozók, mielőtt még kihűlt volna a krumpli, gyorsan megszedték a tányérokat. A batyukból aztán előkerültek a hamuban sült sajtos és tepertős pogácsák, no meg a hájas, lekvárral töltött bukták is. Hogy a torok se maradjon szárazon, arról a kiskőrösi Kadarkából készült kis és nagyfröccsök gondoskodtak. A kalóriákat pedig a Bratyó Band segítségével a táncparketten ledolgozták a szlovák hagyományokat híven őrző bálozók. A szlovákok jellegzetes ételei nem éppen gyomorkímélőek, ha csak a juhtúrós sztrapacskára, vagy a szurkálós birkapörköltre gondolunk. A kukoricalisztből készült „ganzát” például úgy főzték eleink, mint a tejbegrízt és olvasztott zsírba mártott kanállal szaggatták ki belőle a galuskákat, amiket aztán pirított hagymával, apró tepertővel és juhtúróval tálaltak. Durvább szemű kukoricaőrleményből készült a szeri kása, amit disznóöléskor az abalében főztek meg és azzal az apróhússal kínálták, ami kimaradt a sülthúsos tepsiből. A családok egyébként szerényen étkeztek, hús ritkán került az asztalra, de egy-egy kolbászkarikával, kevés fokhagymás, sült, füstölt oldalassal, vajjal finomított, fabödönben érlelt brindzával változatossá és ízletessé tették jellegzetes étkeiket.

Berki Zita - Sikeres kezdet

2006. március 31. - Ľudové noviny (Pecsenya Péter)

Berki Zita 2003 óta a békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium rajz-matematika szakos tanára. Az elmúlt két év alatt nem csak diákjai, de ő maga is számos sikert könyvelhetett el. Legutóbbi sikere a szlovákiai Breznóhoz köti, ahol egy önálló kiállítás keretében 19 festményét mutathatta meg a nagyérdeműnek. A részletekről és a sikerhez vezető útról, Berki tanárnőt osztálytermemben faggattam.

- Kezdjük az elején! Hogyan lesz valakiből festő, honnan ered a művészi vonal?

- A családban én vagyok az első festő, igaz a kézügyesség már a szüleimnél is meghatározó volt. Édesanyám műszaki rajzoló, édesapám pedig mérnök volt. Őt sajnos 2000-ben elvesztettem.

- Remélem nem csak számomra furcsa az, hogy egy rajztanár aki egyben sikeres festő, matematikát tanít. Tanárnőt mi köti a matematikához?

- A családban a matematikának úgymond múltja van. A legtöbb rokonomnak valamilyen kapcsolata volt ezzel a tudományággal. Testvérem és több unokatestvérem tanár és mindegyikük egyik szakja a matematika.

- Mondhatni úgy, hogy ez egy genetikai örökség?

- Igen, valami ilyesmiről van szó a matematika kiskoromban is érdekelt, általános iskolában jó voltam belőle így ebben az iránybam tanultam tovább. Középiskolába a KÖZGÉ-be jártam.

- Hát ez végképp sokkolt, jól látom, hogy ez egy elég nagy kitérő volt, persze ami a festészetet illeti?

- Csak látszólag, mert a valóságban én ebben az időszakban sem szakítottam a festészettel.

- Bocsásson meg, hogy közbevágok, de ha már itt tartunk, hogy kapott rá a rajzolásra, festésre?

- Ez is az általános iskolára vezethető vissza. Hatodik osztályos lehettem amikor az első sikereimet értem el. Ekkoriban Gazsy Endre volt a rajztanár az iskolámban aki szakkört is vezetett. Ő hívta fel a figyelmemet, hogy tehetséges vagyok, és hogy foglalkoznom kéne a festészettel. A középiskolás éveim alatt tekintve, hogy egészen más jellegű iskolába jártam, egyetlen rajzórám sem volt. Hiányzott a festés, a rajz, és egy kis idő múlva elkezdtem járni Mladonyiczky Béla rajzszakkörébe. Mindkettőjüknek sokat köszönhetek.

- Kicsit fura lesz a kérdésem. Mikor jött el az a pillanat, amikor azt mondta, hogy most megmutatom magam a közönség előtt? Feltételezem, vannak olyan tehetséges festők, akik sokáig háttérben maradnak vagy akár az is előfordulhat, hogy sohasem mutatják meg festményeiket igazi közönség előtt.

- Én a középiskola, a főiskola alatt is meg-megmutattam a képeimet különböző közös kiállítások alkalmával. Az a bizonyos pont, amiről beszélsz, az akkor jött el, amikor már elég színvonalasnak éreztem magam, és mások és azt mondták: most.

- Hogyan lett önből tanár? A pályaválasztás egy tudatos folyamat része volt vagy egy hirtelenjött ötlet eredménye?

- Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez egy jó előre megfontolt lépés volt a részemről. Már kiskoromban is megnyilvánult a tanári pálya iránti elhivatottságom. Sorbarendeztem a babáimat szép, katonás sorba és előadást tartottam nekik. Tekintve, hogy mind a matematika, mind a rajz érdekelt, és hogy a kettő együtt csak egy helyen volt megoldható, világossá vált, hogy a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola az a hely, ahol folytatni szeretném a tanulmányaimat.

- Hogyan került hozzánk, mármint milyen út vezetett a tanári szobáig?

- Ez egy egészen egyszerű történet eredménye. Ebben az időben a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanítottam, és nem mellesleg iskolát kerestem a lányomnak, Virágnak. A szokásos iskolaválasztási lázban jártam a különböző iskolák nyíltnapjait, és tulajdonképpen így jutottam el egészen az iskola aulájáig.

- Csak az aulájáig?

- Igen, mert ekkor megpillantottam a faliujságon ékeskedő szebbnél szebb rajzokat, és ha úgy tetszik, belekóstoltam az iskola sajátos családias, meglepően barátságos légkörébe, egy pillanatra megállt minden. Eldöntöttem, hogy Virág ide fog járni, helyesebben döntöttük, merthogy Virág sem ellenkezett. Az igazgatónővel az ilyenkor szokásos dolgokat beszéltük meg, amikor kiderült, hogy jómagam is tanár volnék. A többi, mondhatni magától ment, persze sok mindent közrejátszott. Félreértés ne essék nem arról van szó, hogy én a Rózsában nem éreztem jól magam csupán arról van szó, hogy itt mindkét tantárgyamat taníthatom.

- Milyennek látta az iskolát az első tanítási napon?

- Nagyon tetszett, amit megtapasztaltam. Az óvodástól a 18-éves gimnazistáig mindenki egy helyen jár kel, együtt mennek a büfébe, egy helyen ebédelnek, egy szinten élik a kollégista napjaikat. Egy emberarcú iskolát láttam és látok ma is. Persze össze sem lehet hasonlítani más iskolákkal, és azt gondolom nem is kell. Más egy 40 fős osztályban tanítani és más egy 15 fős osztályban.

- Milyen volt a beilleszkedés, megszokni az új arcokat?

- Azt hiszem, ez nem jelentett problémát egyikünknek sem. Anya és lánya egyidejűleg kell, hogy megszokja az új arcokat, ami koránt sem megterhelő, mert egyrészt nincsenek olyan sokan, másrészt akik vannak, azok nagyon kedvesek, segítőkészek.

- Beszéljünk most a festésről. Mikor jut ideje festeni és hol?

- Gondolom, mondanom sem kell, hogy egy tanár számára a legkínosabb téma, az időbeosztás. Rám ez duplán igaz. Időm és módom csak nyáron van festeni, sajnos ez nem olyan műfaj, ahol megoldható az, hogy hazamegyek és gyorsan festek egy képet, s ezt egyébbként is nehéz lenne megoldani a műhely hiány miatt. Ami a hétköznapokat illeti, örülök, hogy otthon vagyok, és végre nem kell mást csinálnom, csak azzal foglalkozni, hogy együtt legyünk, és hogy minden rendben legyen. Így tehát marad a nyáriszünet. Ilyenkor rendszerint megbolydul a lakás élete mindent el kell pakolnom, hogy kényelmesen elférjek, és hogy semmi ne legyen festékes. Nem beszélve arról, hogy meg kell szerveznem azt,hogy legyen időm alkotni.

- Ha már az időbeosztásról van szó, akkor meg kell kérdeznem, hogyan jut ideje mindenre: a munkára, a Szivárvány szakkörre és a családra is? Jut eszembe, először néhány szóval legyen szíves ecsetelni, mi is az a Szivárvány szakkör!

- A Szivárvány szakkör, amely a KIE ( Keresztény Ifjúsági Egyesület) keretében működik, egy olyan alkotó kör, ahol mozgáskorlátozottakkal festünk. Szerencsére ez hétvégén van, és még az sem jelent gondot,hogy Virág addig mit csináljon, mert ő is ott van és ő is fest. Az időbeosztásom hétköznap is igen zsúfolt. Valószínűleg nem tudnék mindenhol ott lenni, ha nem segítene édesanyám. Rá mindenben lehet számítani, ha kell, Virágért jön az iskolába, ha kell, otthon segít. Egyébbként még így is gyakran előfordul, hogy este jut eszembe, hogy mit nem csináltam meg, hova nem mentem el, kivel kellett volna találkoznom.

- Hát, így jó nehéz lehet megszervezni a teendőket.

- Igen ez így van, de igyekszem.

- Beszéljünk most egy kicsit Virágról. Elnézve az ő eredményeit, azt kell mondanom, az alma most sem esett messze a fájától.

- Igen, ez valóban így van, Virág is igen szép eredményeket ér el városi, országos és nemzetközi rajzversenyeken is, aminek én nagyon örülök.

- Magától kapott rá erre a tevékenységre vagy noszogatni kellet?

- Noszogatásról semmiképpen nem beszélhetünk, annál is inkább, mert nem szeretném rábeszélni semmi olyanra, amit ő ne szeretne. Valószínűleg benne is születése óta ott van a művész, a festő. Ezt a művészi oldalát előcsalogatni neki biztosan könnyebb, mint más gyereknek, hiszen kiskora óta azt látja, hogy anyu fest, így neki majdhogynem adott a lehetőség.

- Felteszem a legutóbbi sikerével kapcsolatos kérdésemet is. Brezno?

- A történet egy összetett folyamat végeredménye, talán kezdjük az elején. 2004-ben a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma és Brezno városa egy országos, mármint Szlovákiában országos művészeti pályázatot hirdetett, ahol a magamhoz hasonló alkotó pedagógusok mutatják meg magukat. Erről a versenyről annyit kell tudni, hogy 37. alkalommal rendezik meg és „Chalupkovo Brezno” nevet viseli. Pecsenya Edit igazgatónő javasolta, hogy induljak ezen a versenyen, és ő is nevezett be. Néhány festményemmel együtt elindultam a középszlovák Breznóba, ahová elkisért Somogyi Józsefné és István Mária koleganőm is. A versenyt megnyertem, és jutalmul kaptam egy bronzszobrot (LAUREÁLT) és egy önálló kiállítási lehetőséget ugyanott vagyis a városi zsinagógában. Ez a kiállítás aktualizálódott idén októberben. A háromnapos rendezvénysorozat alatt kiállították 19 képemet. Ezek selyem és üveg festmények voltak. A festményeimről készítettem egy albumot is, amelyet az ide ellátogató szlovák oktatási miniszternek, Martin Froncnak, a város polgármesterének, és a szervezőknek ajándékoztam.

- Megkérem, hogy náhány szóban, maximum pár mondatban foglalja össze az elmúlt 2 évet.

- Juj, ez jó nehéz kérés, de megpróbálkozom vele. Nehéz volt, mert mégiscsak egy új munkahelyet kellett megszoknom, sok osztályt kaptam (majdnem 12 osztályt tanítottam), viszont könnnyű volt abból a szempontból, hogy a barátságos légkör könnyen befogadott.

- Mi volt élete legszebb pillanata és melyik volt a legrosszab?

- Életem legszebb pillanata az volt amikor megszületett Virág, és a legrosszabb, amikor meghalt édesapám.

- Mi volt a legkellemesebb és a legrosszabb élménye az itt eltöltött eddigi 2 év alatt?

- A legkellemesebb az volt, hogy a tanári kar hamar befogadott és mindenki segítőkész volt az első pillanattól kezdve, illetve amikor Szentesen az Alkotó Pedagógusok Fesztiválján NÍVÓ díjat kaptam. A legrosszabb pillanat? Olyan nem volt.

- Tanár nő, én nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt, és kívánok önnek nagyon sok sikert és kitartóerőt a jövőben is, és talán nem haragszik meg rám senki, ha azt mondom, hogy ebben egyetért velem az intézmény összes tanára, diákja.

- Köszönöm szépen.

Pecsenya Péter

A Szlovák Gimnázium 12. osztályos tanulója